Szűkítés


Minden Címke 324


bejegyzések

Népszerű volt az NKE standja az Education

    • f ek ep
    •  dsc8174 2
    •  dsc8189 2
    •  dsc8198 2
    •  dsc8204 2
    •  dsc8226 2
    •  dsc8228 2
    •  dsc8254 2
    •  dsc8264 2
    •  dsc8273 2
    •  dsc8286 2
  • Előző
  • Következő

Folyamatosan nagy volt az érdeklődés a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) képzései iránt a 17. Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállításon, amely idén a kiállítások történetének legnagyobb területén, a HUNGEXPO G. pavilonjában szombatig várta az érdeklődőket.

Bizonyos időszakokban még közlekedni sem volt egyszerű a mintegy 200 kiállító standja között, amelyek közül a Nemzeti Közszolgálati Egyetemé volt az egyik leglátogatottabb.  A már hagyományosnak mondható rendészeti és katonai képzések és az ezekkel kapcsolatos kiállítási anyag a szokásoknak megfelelően ezúttal is sok érdeklődőt vonzott, de a középiskolásokat a civil képzések is legalább ennyire érdekelték.  Az egyetem standjánál a pályaválasztó fiatalok megismerkedhettek a Hadtudományi és Honvédtisztképző, az Államtudományi és Közigazgatási, a Rendészettudományi, a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar, valamint a Katasztrófavédelmi Intézet képzéseivel. Február elsejétől újabb karra bővül a Nemzeti Közszolgálati Egyetem: a bajai Eötvös József Főiskola vízügyi képzéseit átvevő szervezeti egység információs pultja már most sok érdeklődőt vonzott. „Minden évben próbálunk tartalmilag és formailag is új elemeket felvonultatni a kiállításon, és tapasztalataim szerint idén sikerült még inkább vonzóvá tenni a standunkat”- mondta el honlapunk érdeklődésére Dr. Kovács Gábor dandártábornok. Az NKE oktatási rektorhelyettese hozzátette, hogy ebben az évben a nyílt napok és az Educatio kiállításon való részvétel mellett felvételi roadshow keretében is népszerűsítik az intézmény képzéseit. A 18 ország részvételével zajló nemzetközi szakkiállításon az NKE munkatársai az alap-és mesterképzések mellett a felvételi eljárással kapcsolatos, csak az intézményre jellemző speciális tudnivalókról is sok információval szolgáltak az érdeklődőknek, akik a sokszínű továbbképzési és nemzetközi lehetőségekről, az elérhető ösztöndíjakról, valamint a Ludovika Campus projektről is bővebb tájékoztatást kaphattak. A kiállítást a pénteki napon az egyetem, valamint a társintézmények vezetői is felkeresték, így a többi között Patyi András rektor, valamint a Magyar Honvédség Honvéd Vezérkar főnök-helyettese, Orosz Zoltán altábornagy is megtekintette az NKE standját.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem a felvételi kampány keretében nyílt napokat szervez a karain. A Hadtudományi és a Honvédtisztképző Kar, valamint az Államtudományi és Közigazgatási Kar múlt héten mutatkozott be. Január 27-én a Rendészettudományi Kar, míg egy napra rá a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar nyitja meg kapuit. Február 2-án pedig a Víztudományi Kar várja az érdeklődőket Baján.

Bővebb információ: felveteli.uni-nke.hu


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Educatio, 2017

Elkezdődött az Educatio oktatási kiállítás

    •  dsc7855
    •  dsc7885 2
    •  dsc7892 2
    •  dsc7940 2
    •  dsc7974 2
    •  dsc7983 2
    •  dsc8022 2
    •  dsc8031 2
    •  dsc8063 2
    •  dsc8068 2
    •  dsc8072 2
    •  dsc8098 2
    •  dsc8112 2
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem a teljes képzési kínálatával várja az érdeklődőket a 17. Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállításon, amely csütörtöktől szombatig fogadja a pályaválasztás előtt álló érdeklődőket a HUNGEXPO G. pavilonjában

Az idén tizennyolc országból mintegy kétszáz kiállító vesz részt az eseményen, amelyen a hagyományoknak megfelelően az NKE is képviselteti magát.

 Az egyetem standjánál már a nyitó nap délelőttjén nagyon sok pályaválasztó fiatal fordult meg, akik megismerkedhettek a Hadtudományi és Honvédtisztképző, az Államtudományi és Közigazgatási, a Rendészettudományi, valamint a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar képzéseivel. A standon bemutatkozik az egyetem Katasztrófavédelmi Intézete is. A résztvevők emellett információkat kaphatnak a február 1-jétől működő Víztudományi Karról is, amely az intézmény új, a bajai Eötvös József Főiskola vízügyi képzéseit átvevő szervezeti egysége.

Az NKE standján az intézmény hallgatói és a tanulmányi osztály munkatársai minden nap 10:00-17:00 között várják az érdeklődőket, akik az alap-és mesterképzések mellett a felvételi eljárással kapcsolatos, csak az intézményre jellemző speciális tudnivalókról is sok információt megtudhatnak. Emellett azokaknak is érdemes felkeresni az egyetemi standot, akik a sokszínű továbbképzési lehetőségekről, az elérhető ösztöndíjakról, nemzetközi lehetőségeinkről, valamint a Ludovika Campus projektről is szeretnének bővebb tájékoztatást kapni. 

A háromnapos szakkiállítás célja, hogy a pályaválasztók minél jobban megismerjék a felsőoktatásban és továbbképzésben rejlő lehetőségeket: az intézményeket, az ösztöndíjakat, az egyes szakmákat, duális képzéseket, nyelviskolákat, valamint a hallgatói életet. Hungexpo G pavilonjában rendezett kiállításra ingyenes a belépés.

Az NKE képzéseiről és a felvételiről további információkat az egyetem honalapján találhatnak.

http://felveteli.uni-nke.hu/


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes 

Megosztás a Facebook-on


Február 1-től Víztudományi Kar az NKE-n

    •  dsc6630
    •  dsc6553 kicsi
  • Előző
  • Következő

Tovább bővül a Nemzeti Közszolgálati Egyetem képzési palettája, többek között februártól az NKE-hez kerülnek a bajai főiskola vízügyi képzései - mondta az egyetem rektora az MTI-nek adott interjújában. Patyi András kitért arra, hogy a Ludovika fejlesztéseinek nagy része is megvalósul az idén; nyáron az Államtudományi és Közigazgatási, valamint a Rendészettudományi Kar is a Ludovika Campusra költözik, és hamarosan megkezdődik az Orczy-park rekonstrukciója is.

Patyi András kiemelte: a vízügyi rendszer működtetése – benne a vízi közművek üzemeltetése, az árvíz- és belvízvédelmi, a környezetvédelmi, a fenntartható vízgazdálkodási, vízügyi közigazgatási feladatok végrehajtása - sokkal több szakembert igényel, mint amennyi napjainkban rendelkezésre áll.

A belügyminiszter a vízügy stratégiai jelentősége miatt kezdeményezte, hogy az NKE február elsejével vegye át a bajai főiskola vízügyi, vízgazdálkodási képzéseit. A főiskola két intézetéből Víztudományi Kart hoznak létre az NKE-n. Ezen a karon környezetmérnöki és építőmérnöki alapszakok, plusz szakmérnöki szakirányú továbbképzések (természetvédelmi vízgazdálkodási, vízügyi közgazdász, vízrajzi, vízellátás csatornázás, árvíz- és belvízvédelmi) lesznek. A kar székhelye ugyanakkor továbbra is Baján lesz, de a képzésbe a későbbiekben bekapcsolódnak majd az egyetem más egységei is, például a katasztrófavédelmi intézet és az NKE fenntartható fejlődés tanulmányok kabinete.

Emellett ez év szeptemberétől - Magyarországon több évtizedes szünet után - modern formában újraindítják az államtudományi képzést. Az új mesterszak - amely a jogászképzéshez hasonlóan nem ciklusokra bontott, hanem ötéves, doktori címmel záródó képzés lesz, egyetlen ilyenként az országban: közvetlen képesítést ad vezetői beosztásra az állami tisztviselői rendszerben. Mindemellett kriminalisztika mesterszakkal és a közigazgatás-szervező alapszakon adóigazgatási szakiránnyal, továbbá négyéves rendészeti képzéssel is bővül az egyetem képzési palettája.

Patyi András beszélt arról is, hogy 2017-ben a Ludovika Campus beruházás nagy része megvalósulhat. Befejezéséhez közeledik az Üllői úton épülő új, nagy oktatási épület, a sportközpont, valamint a rendészeti speciális oktatási épület és kollégiumának építése is. Mindennek nyomán a nyáron a Ludovika Campusra költözhet - a jelenleg még két, Budán működő kar - az Államtudományi és Közigazgatási Kar, valamint a RendészettudományiKar. A kiürített ingatlanok sorsáról a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, illetve a kormány dönt majd. A X. kerületben lévő Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Ludovika Campusra költöztetéséhez szükséges számításokat és terveket - egy a múlt év végén megjelent kormányhatározat nyomán – a kiemelt kormányzati beruházásokért felelős kormánybiztosnak, Fürjes Balázsnak kell kidolgoznia.

Mindemellett rövidesen megkezdik az Orczy-park történeti helyreállítását, a kert újjáépítését is. A Campuson kap majd helyet a katasztrófavédelmi oktatási központ is - mondta Patyi András, kiemelve, hogy az épületek már meglévő, ipari ingatlanok helyén lesznek, tehát nem érintik a kert zöld felületeit, amelyek mérete a beruházás végére nőni fog a parkban. Az Orczy– kertben tervezett munkálatokról további részletes tájékoztatást fog adni az egyetem a két érintett kerület, a VIII. és IX. kerület önkormányzata és a lakosság számára.

A rektor elmondta továbbá, hogy az idén is folytatódnak az egyetemen a közigazgatási, közszolgálati tudásszint növelését célzó projektek. A mintegy 29 milliárd forintos keretből tudományos kutatásokat támogatnak, tananyag- és képzésfejlesztést és csaknem 80 ezer ember közszolgálati továbbképzését végzi el kormányhivatalokkal és több mint húsz egyetemmel, főiskolával együttműködésben az NKE.

Az egyetem vezetésével újabb három évre kinevezett rektor kitért arra is, hogy az NKE idén ünnepli fennállásának ötödik évét. Patyi András kiemelte: aki az egyetemhez csatlakozik oktatóként vagy hallgatóként, magas szintű elkötelezettségről tesz tanúbizonyságot, hiszen olyan szakma iránt érdeklődik, amely az első perctől az utolsóig szolgálatot jelent. Nem véletlen, hogy az egyetem jelmondata "A haza szolgálatában". A rektor reméli, hogy a jövőben még többen megértik az intézmény jelentőségét, azt, hogy az NKE valóban az együttműködés egyeteme, hiszen „nem tudnánk egy képzést sem megvalósítani a partnereink pl. a honvédség vagy a kormányhivatalok nélkül”. Fontos a nemzetközi együttműködő partnerek jelentősége is, hiszen ez a kooperáció segíti a tudásáramlást, és így a magyar közszolgálat fejlesztését- tette hozzá. Patyi András úgy látja, egyre többen bíznak a közszolgálati egyetem missziójában, hogy az ország szolgálata fontos dolog.

Szöveg: MTI

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Bemutatkoztak az államtudományi és közigazgatási képzések

    • f ek ep
    •  dsc7506 2
    •  dsc7515 2
    •  dsc7533 2
    •  dsc7536 2
    •  dsc7551 2
    •  dsc7554 2
    •  dsc7577 2
    •  dsc7621 2
    •  dsc7632 2
    •  dsc7641 2
    •  dsc7672 2
    •  dsc7676 2
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem második nyílt napját az Államtudományi és Közigazgatási Kar tartotta, hagyományteremtő módon a Ludovika Campus falai között. A kar meglévő képzései mellett bemutatkozott az új államtudományi osztatlan mesterképzés is. A nyílt nap során az érdeklődő végzősök megismerkedhettek a kar képzési struktúrájával, jövőbeli fejlesztéseivel és hallgatói életével.

Az előadásokat Prof. Dr. Patyi András, az NKE rektora nyitotta meg beszédével, amelyet a magyar katonai és közszolgálati képzés történeti áttekintésével kezdett, ismertetve a Ludovika Akadémia építését, a magyar nyelvű katonatiszti képzés elindítását, a NKE létrejöttét, valamint államtudományi egyetemmé válását. Előadásából kiderült, hogy az NKE képzései főként a végrehajtó hatalmi ágat érintik, amelynek központi része a kormányzás, a katonai védelem és tevékenység, valamint a közigazgatás, azon belül is a civil és rendészeti igazgatási terület. A rektor kifejtette, hogy az ÁKK munkássága felöleli a történeti, államfejlődési kérdéseket, kormányzástani és igazgatási ismereteket, a közigazgatási jogot és alkotmányjogot, különböző közigazgatási és szakigazgatási területeket, folyamatszervezési feladatokat, az emberi erőforrás és személyi állomány vizsgálatát, magánjogot és civilisztikát, közpénzügyeket, valamint az elektronikus közigazgatási ismereteket. „Egyetemünk egy rendkívül komoly központi fejlesztés haszonélvezője és megvalósítója. Azonban nem ez az egyetlen magyarországi felsőoktatási intézmény, amely komoly fejlesztési forrásokat kap, de ez az egyetlen egyetem, ahol 30 éves lemaradást kell bepótolni.” – mondta Patyi András az NKE idő- és szükségszerű infrastrukturális fejlesztéséről, amely során felépül a Ludovika Campus és megújul a közszolgálati képzés.

 „Mire készít fel ez az egyetem?” – tette fel a kérdést Prof. Dr. Kiss Norbert, az NKE továbbképzési és nemzetközi rektorhelyettese, majd meg is válaszolta: „Az állam szolgálatára”. A rektorhelyettes felhívta a figyelmet, hogy az egyetem különleges felsőoktatási képzési portfóliója nem mindenki számára ajánlott, elengedhetetlen hozzá, hogy a jelentkező megfelelő tudással és tehetséggel, valamint a haza iránt alázattal, becsülettel és tisztelettel rendelkezzen. Kifejtette, hogy az itt végzettek feladata a későbbi munkájuk során a problémamegoldás lesz. „Jogot tanulnak, de nem lesznek jogászok. Gazdaságtant tanulnak, de nem lesznek közgazdászok. Olyan szakember lesz Önökből, aki nagyon sok mindenhez ért, ennek megfelelően nagyon sok féle probléma megoldására alkalmas és képes.” – mondta. Kiss Norbert kiemelte, hogy az NKE a magyar felsőoktatás egyik legdinamikusabban és leggyorsabban fejlődő egyeteme, amelyet a tavalyi év során a HVG országos felsőoktatási rangsora a 3. legjobb magyar egyetemnek választott.

Az Orczy-kert területén, közel 33 hektáron jelenleg is zajló Ludovika Campus beruházási projektet Dr. Horváth József, az NKE főtitkára mutatta be egy interaktív előadás keretében. Kiemelte, hogy az NKE-n jelenleg is dinamikus campusfejlesztés folyik, amely a 21. század egyik legnagyobb egyetemfejlesztése is egyben. A tervek szerint 2017-ben az ÁKK már az új oktatási épületben kezdheti meg az őszi szemesztert, emellett jelenleg építés alatt áll az NKE sportkomplexuma, lovardája, lőtere, szárnyépülete, multifunkcionális rendezvényterme, valamint a rendészeti képzés speciális oktatási épülete és kollégiuma is.

Prof. Dr. Kiss György, az ÁKK dékánja az előadásában kifejtette, hogy nem könnyű behatárolni azt, hogy pontosan milyen területen tanul egy államigazgatási, közigazgatási szakember. Véleménye szerint ez egy komplex irányítási, vezetési, szervezési rendszer, amelyet Magyary Zoltán, a közigazgatás-tudomány atyja is az egyik legbonyolultabb emberi tevékenységnek nevezett. Kiss György kiemelte, hogy a professzionális közigazgatáshoz elengedhetetlen egy olyan személyi állomány, közhivatalnoki kar képzése, amely versenyképes mind a nemzetközi és a versenyszférával szemben. A karon folyó képzések célját a következő gondolatban összegezte: „Ha innen kikerül valaki, bárhol helyezkedik el a közigazgatásban, bármelyik területre megy, azokat az alapokat megszerzi, amire a gyakorlati tapasztalatok megszerezhetők. Nyilvánvaló, hogy a részletek, a gyakorlati munka során, a gyakorlatba lesznek elsajátíthatók, ugyanakkor az alapokat itt kell, itt szükséges megteremteni.”

Dr. Budai Balázs, az ÁKK mb. oktatási dékánhelyettese a karon induló szakokat és szakirányokat ismertette. 2017 szeptemberétől a közigazgatás-szervező alapképzés a meglévő szakirányok mellett adóigazgatási szakiránnyal bővült. Az alapképzés során megszerzett ismereteket továbbra is a közigazgatási mesterképzési szakon bővíthetik a hallgatók. Az újdonságnak számító államtudományi 5 éves osztatlan, doktori címet adó mesterképzés is bemutatásra került, amely hatalmas érdeklődésnek örvendett a megjelent diákok körében. Budai Balázs továbbá ismertette a tervezett oktatásfejlesztési terveket és a diplomás hallgatók elhelyezkedési lehetőségeit.

Dr. Peres Zsuzsanna tudományos és nemzetközi dékánhelyettes a hallgatói tehetséggondozásról és mobilitási lehetőségekről tartott előadást. Az ÁKK-n rengeteg módon ki tud teljesedni a hallgató az előadások és szemináriumok mellett a tudományos életbe, hiszen két kari szakkollégium és számos tudományos diákkör várja az aktív egyetemi polgárokat. Nemzetközi kapcsolat és mobilitási lehetőségek terén is igen sokszínű a kar, amelyet az egyetemi képzés során érdemes minél jobban kihasználni minden hallgatónak.

Az utolsó előadásban Böszörményi Balázs, az NKE ÁKK Hallgatói Önkormányzatának elnöke köszöntötte a megjelent végzős diákokat és vezette be őket az igencsak aktív kari hallgatói életbe.

Az előadások után bemutató tanórák következtek, ahol az érdeklődő diákok megismerkedhettek az ÁKK-n oktatott államtudományi és közigazgatási kurzusokkal. Kiss György dékán „Az értékektől az alapjogokig” címmel tartott interaktív előadást, Prof. Dr. Halász Iván intézetvezető pedig „Az államformák dilemmái a modern korban” című szemináriumával vezette be a hallgatóságot az alkotmányjog rejtelmeibe. A bemutató tanórák mellett workshopokkal is készült a kar, tájékoztató standokkal várták a zsibongóban a végzősöket és a szülőket, ahol a dékáni hivataltól és a tanulmányi osztálytól, valamint a hallgatói önkormányzattól és a szakkollégiumoktól szerezhettek értékes információkat az ÁKK-s egyetemi életről. A kar dolgozói és hallgató ismertették a felvételi menetét, a szakmai gyakorlati rendszert, külföldi mobilitási pályázatokat és ösztöndíj lehetőségeket, emellett bemutatták a hallgatók érdekképviseleti és szakkollégiumi struktúráját, valamint igyekeztek megválaszolni minden felmerülő kérdést. A rendezvény zárásaként az érdeklődők felfedező túrára indulhattak a Ludovika Campuson, ahol kis csoportokban mutatták be az ÁKK-s hallgatók a Ludovika Akadémiát és az újonnan épített 600 fős Orczy-úti Kollégiumot.

További információ a felvételiről és az NKE által nyújtott képzésekről: http://felveteli.uni-nke.hu


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: nyílt nap, ÁKK, 2017

Megnyitotta kapuit az NKE-nyílt nap a HHK-n

    • fokep
    •  dsc7319 2
    •  dsc7320 2
    •  dsc7328 2
    •  dsc7330 2
    •  dsc7344 2
    •  dsc7377 2
    •  dsc7384 2
    •  dsc7399 2
    •  dsc7438 2
    •  dsc7454 2
    •  dsc7457 2
    •  dsc7468 2
    •  dsc7471 2
  • Előző
  • Következő

A szitáló havas eső sem tartotta vissza a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar iránt érdeklődőket, hiszen több száz fiatal vett részt a Zrínyi Miklós Laktanyában tartott HHK nyílt napján, amely elsőként nyitotta meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet népszerűsítő rendezvénysorozatot. A felvételizők megismerkedhettek az NKE HHK által kínált felsőoktatási lehetőségekkel, az MH Ludovika Zászlóalj által nyújtott katonai életpályával.

„Aki ezt a pályát választja és hozzánk jön tanulni, az egy életre szóló hivatást választ” – vezette be megnyitó beszédét Dr. Pohl Árpád ezredes. Az NKE HHK dékánja ismertette a kar és a hivatásrendek történelmi hátterét, oktatási rendszerét, közszolgálati honvédtisztképző szerepét. „Olyan csapattiszteket szeretnénk kibocsájtani és a Magyar Honvédség rendelkezésére bocsájtani, akiknek helyén van az eszük és a szívük, akik képesek az alegységüket a legbonyolultabb körülmények közt is hatékonyan vezetni itthon és külföldön egyaránt.” A dékán ismertette, hogy a felvételt nyert hallgatók az első szemeszter során alapkiképzésen vesznek részt Szentendrén, amelyet a honvédség minden egyes katonája teljesít. „A kiképzési feladatok nem egyszerűek, azonban mind el lehet végezni”- tette hozzá.

 A második szemeszter során közös modulos tárgyak következnek, ahol a különböző közszolgálati ismeretekre tehetnek majd szert, ezt követően alapozó tantárgyak, majd specializációs katonai szakmai tantárgyak várnak a honvédtisztjelöltekre, amelyek során elsajátíthatnak mindent, ami egy fiatal hadnagyra vár az alakulatánál.

Pohl Árpád kitért az NKE és a kar speciális képzési jellegére, ahol az oktató-, kiképző tisztek és a honvédtisztjelöltek szűk családias, bajtársias légkört teremtenek a campuson. Kiemelt figyelmet fordítanak a tehetséggondozásra: a hallgatóknak rengeteg lehetősége van részt venni a tudományos diákkörökben, konferenciákon, kutatásokban, nemzetközi programokban, emellett az egyedi képzés során számos érdekes és izgalmas bevetésen, valamint nemzetközi gyakorlaton vehet részt a hallgató. A honvédtiszti hivatásról elmondta, hogy egy hihetetlen bajtársi közösséggel jár, amelyet tervezhető életpálya, új kihívások és lehetőségek, folyamatos illetményemelések és társadalmi megbecsülés kísér. „Szívből kívánom Önöknek, hogy szeptemberben találkozzunk az altiszti akadémián az alapkiképzésen, majd 4 év múlva a Kossuth téren, a nemzet főterén, ahol majd leteszik a tiszti esküt” – zárta a szavait a HHK dékánja.

Sári Szabolcs alezredes az MH Ludovika Zászlóalj mb. parancsnoka is üdvözölte a leendő honvédtisztjelölteket, ismertette a zászlóalj feladatát és céljait. Kifejtette, hogy a zászlóaljat leginkább a múlt-jelen-jövő hármasa jellemzi. Fontos számukra a hagyományőrzés, számos rendezvényt és programot szerveznek, amellyel a Magyar Honvédség múltja előtt tisztelegnek. A jelen szempontjából a legfontosabb feladat, hogy általános katonai kiképzést és környezetet biztosítsanak a honvédtisztjelölteknek, amelyet kiegészítenek sportolási lehetőségekkel és nemzetközi programokkal. Jövőbeli cél, hogy a felvételt nyert diákok olyan katonatisztté váljanak, akik rendelkeznek mindazon kompetenciákkal, amelyekkel helytállnak hazai és multinacionális környezetben egyaránt. „ Az NKE felelős az oktatásért, a zászlóalj pedig az általános katonai kiképzésért és a szocializáció biztosításáért. Viszont a közös cél az, hogy Önöket minél jobban felkészítsük. Úgy vélem, ehhez minden feltétel adott” – összegezte a gondolatait Sári Szabolcs.

A megnyitót követően a tanulmányi osztály munkatársai tartottak felvilágosítást a felvételi menetéről. A felvételihez szükséges az egészségügyi, pszichikai, fizikai alkalmassági vizsga letétele, amely az április hónap során vár a jelentkezőkre. Amikor kiderültek a pontszámok és a középiskolás diák egyetemista lesz, az első állomás az NKE Gólyatábor augusztus elején az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat szervezésével. A hallgató a felvétel során vállalja a nemzetbiztonsági alkalmassági ellenőrzést, emellett erkölcsi bizonyítvánnyal is rendelkeznie kell. A beiratkozás és a bevonulás augusztus 25-26-án várható, ahol az NKE közszolgálati államilag támogatott ösztöndíjszerződés (+12 félév a „sima” államilag támogatott félévek mellett) és az MH Ludovika Zászlóalj ösztöndíjszerződés aláírása után megkezdődik a 3 hónapos alapkiképzés. A tájékoztatóból kiderült, hogy katonai vezetői alapképzési szakra 50 fő, míg katonai logisztika alapképzési szakra és katonai üzemeltetés alapképzési szakra 35-35 diák nyerhet felvételt.

A tájékoztatók után katonai testnevelési bemutatóval, alaki bemutatóval várták az érdeklődőket, akik fizikai állapotfelmérést és egészségügyi tanácsadást is kaphattak. A pályaválasztás előtt álló diákok olyan modern katonai eszközökkel is megismerkedhettek, mint a DJI Phantom 2 kvadrokopter, vagy az ANDROS F6-A típusú tűzszerész robot, emellett a kar oktatói, kiképzői és honvédtisztjelöltjei is végig jelen voltak a nyílt napon, így az érdeklődők első kézből kaphattak információkat a HHK-s életről.

További információ az felvételiről és az NKE által nyújtott képzésekről: http://felveteli.uni-nke.hu


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, nyílt nap, 2017

A doni hősökre emlékeztek

    • fokep
    •  dsc7027 2
    •  dsc7032 2
    •  dsc7052 2
    •  dsc7062 2
    •  dsc7063 2
    •  dsc7110 2
    •  dsc7118 2
    •  dsc7127 2
    •  dsc7153 2
    •  dsc7163 2
    •  dsc7190 2
    •  dsc7216 2
    •  dsc7118 2
    •  dsc7127 2
    •  dsc7153 2
    •  dsc7163 2
    •  dsc7190 2
    •  dsc7216 2
  • Előző
  • Következő

A II. Magyar Hadsereg doni katasztrófájának 74. évfordulójára emlékeztek ünnepi műsorral a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusán. A főépület előtti II. világháborús emlékműnél az NKE, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK), a Ludovika Zászlóalj és a kerületi önkormányzat képviselői helyezték el az emlékezés virágait.

A HHK által szervezett ünnepi rendezvényen a tábori püspökségek emlékező imádságát követően Dr. Kaló József mondott beszédet. A HHK egyetemi adjunktusa elmondta, hogy napra pontosan 74 évvel ezelőtt vette kezdetüket a Don mentén folyamvédelmet ellátó II. Magyar Hadsereg elleni szovjet támadás, amely végül a doni katasztrófához, hadseregünk pusztuláshoz vezetett.  A magyar katonák kényszerből, a német követelés részeként kerültek a hadszíntérre és végig német parancsnokság alatt teljesítettek szolgálatot. „A hadsereg tagjai áldozatként tekinthettek önmagukra, hiszen ők váltották meg az ország részvételét a háborúban, az 1942-es esztendőben. Ők szenvedtek, hogy a hátországban maradtak továbbra is élhessék hellyel-közzel békés életüket”- fogalmazott Kaló József. Az adjunktus szerint a 207 ezer fős személyi állományú, magyar viszonylatban korszerűnek számító hadsereg nem volt összemérhető a szovjetek erejével, például élő erőben is 6-7-szeres fölényben voltak. „A magyar katonák többsége ilyen körülmények között is próbálta teljesíteni kötelességét, így a szovjetek is jelentős veszteségeket szenvedtek”- tette hozzá Kaló József.  Az adjunktus szerint a magyar katonák az erőn felül vállalt feladatokat a korszerűtlen fegyverzettel, a nem megfelelő felszereltséggel, az elégtelen ellátmánnyal végül nem teljesíthették. Mindezt fokozta a rendkívül kedvezőtlen időjárás, a -30 -35 fokos hideg, és a hófúvások miatt járhatatlan utak. Az akkori német jelentések a visszaözönlő fegyvertelen horda képét festették le a magyarokról, azonban arról nem szólt a fáma, hogy a hadsereg mögöttes területén gyülekeztetett felváltó csapatoknak még a kézifegyvereket sem osztották ki, amikor az ellenség támadása megindult. „Így nem is csoda, ha ők fejvesztve menekültek az első szovjet harckocsi megjelenésekor”- hangsúlyozta az adjunktus. A hatalmas veszteségek egyik fő oka azonban az volt, hogy a német hadvezetés által korábban megígért felszerelés és fegyverzet nagy része soha nem érkezett meg a magyar hadsereghez. „A haderő többsége azonban egységes volt abban, hogy katonaként akartak túlélni, és haza akartak jutni” - mondta Kaló József. Szerinte ehhez a kötelességtudó magatartásukhoz jelentősen hozzájárult neveltetésük, hivatástudatuk, a ludovikás szellemiség. A hadsereg parancsnoka, Jány Gusztáv vezérezredes is a Ludovika Akadémián tanult a századelőn, majd lett ennek az akadémiának a parancsnoka. Mellette ludovikás volt a hadsereg vezérkari főnöke, Kovács Gyula vezérőrnagy, valamint számos tábornok, főtiszt és tiszt a hadsereg állományából. „A hősi áldozatot meghozó, a rendkívüli viszonyok között is példaadóan kötelességét teljesítő, a rábízott embereket szó szoros értelmében vezető tisztek a tragédia napjaiban is a magyar katonaerények ragyogó példáit szolgáltatták”- fogalmazott Kaló József. Az adjunktus szerint így történhetett, hogy a saját szövetségese által is elárult, hazájától mintegy 1500 km távolságra küzdő, ellátatlan, rosszul felszerelt, katonái többsége által értelmetlennek tartott háborút vívó hadsereg mégis csodálatos fegyvertényt hajtott végre: minden fegyvertársához képest utolsóként hagyta el állásait, vált le a Donról, ezzel fedezve a szövetséges erők visszavonulását.

A rendezvényen Prof. Dr. Patyi András rektor, dr. Pohl Árpád dékán, Takács Tamás ezredes, Bodoróczki János őrnagy, valamint Sántha Péterné alpolgármester koszorúzott a II. világháborús emlékműnél, ahova a jelenlévő tisztek és honvédtisztjelöltek mécseseket helyeztek el. Az ünnepség végén a Ludovika Főépület a magyar zászló színeinek megfelelő díszkivilágítást kapott.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Rangos elismerést kapott Baranyai Gábor

    • fokep
    •  dsc7243 2
    •  dsc7246 2
    •  dsc7292 2
    •  dsc7299 2
    •  dsc7312 2
  • Előző
  • Következő

A Francia Nemzeti Érdemrend lovagi fokozatát vehette át egy csütörtöki ünnepségen Baranyai Gábor, az NKE mentoroktatója, az intézmény Fenntartható Fejlődési Tanulmányok Kabinet vezetője.

A budapesti Francia Rezidencián tartott eseményen Eric Fournier, Franciaország magyarországi nagykövete adta át a rangos elismerést Baranyai Gábornak. A kabinetvezető szerint nagy megtiszteltetés és fontos visszajelzés, ha valakinek a munkáját külföldön is ismerik, sőt formálisan is értékelik. Az NKE mentor oktatója a kitüntetést elsősorban a magyar-francia európai uniós tárgyú együttműködés előmozdításáért kapta, amelynek fontos eleme volt a 2013-as Budapesti Víz Világtalálkozó lebonyolítása, amelyért helyettes államtitkárként akkoriban ő volt a felelős. Emellett az elmúlt években is számos magyar-francia fenntartható fejlődés tárgyú eseményen és találkozón vett részt. Baranyai Gábor úgy véli, hogy a most kapott francia állami elismerést és az ezzel járó nemzetközi figyelmet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is kamatoztathatja.

Az NKE-n működő és általa vezetett Fenntartható Fejlődés Tanulmányok Kabinet frankofón fenntarthatósági műhelyt kíván indítani, amely összefogja és támogatja a franciául beszélő, a téma iránt érdeklődő magyar és külföldi hallgatók ilyen irányú képzését és önkéntes tevékenységét. „Amennyiben a műhely sikeres, javasolni fogjuk francia nyelvű fenntartható fejlődés kurzusok és nyelvi szemináriumok felvételét az egyetem graduális képzési programjába”- fogalmazott honlapunknak az NKE mentoroktatója. Baranyai Gábor hozzátette, hogy az Európai Unió jog és szervezetrendszere sok szempontból francia alapokon nyugszik, és nem utolsó sorban a francia az egyik legfontosabb munkanyelve. Szerinte a frankofónia befolyása a következő években várhatóan növekedni fog, ezért fontos, hogy az egyetem hallgatóit minél szélesebb képzési kínálat segítségével vezessék be a sokszínű, végletekig kifinomult, de egyúttal meglehetősen nehezen tanulható nyelvi kultúrába.

Az elismeréshez gratulálunk!

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Baranyai Gábor, 2017

Vendégkutató érkezett az egyetemre

    •  dsc6945 3

A vezetőképzés és szervezetfejlesztés nemzetközileg elismert oktatója és kutatója, az Ír Nemzeti Közigazgatási Intézet volt főigazgatója Dr. Brian Cawley, 2017. január 12-én vette át a Visiting Scholar of the National University of Public Service címet Prof. Dr. Patyi András rektortól. Mr. Cawley évtizedek óta meghatározó tagja az európai közigazgatási továbbképző intézetek együttműködésének, valamint 2010-től rendszeres előadó a magyar továbbképzési és vezetőképzési rendszerben a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és a jogelőd intézményben.

Dr. Cawley-val a közös munka során cél a vezető- és továbbképzési programok fejlesztése és nemzetköziesítése. Ennek fontos eleme az angolszász módszerek, a nyugati közigazgatási kultúra jó tapasztalatainak átültetése a hazai gyakorlatba, valamint új nézőpontok kialakítása és a kultúrák közötti kapcsolatok elmélyítése. Emellett a hazai vezetői képességek fejlesztése is szerepet kap az angol nyelvű programok által. Dr. Cawley az Ír Közigazgatási Intézetnél végzett kiváló munkája és szerteágazó nemzetközi kapcsolatai nagyban hozzá tudnak majd járulni az egyetem távlati céljainak eléréséhez, valamint a hazai vezető- és továbbképzési rendszer fejlesztéséhez.

Írta: Ondrék József

Fotó: Szilágyi Dénes 

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: scolarship, visiting, 2017

„Az elmúlt öt év sikertörténet”

    • 5eves kari tanacs 1 680 383 s fokrp
    • 5eves kari tanacs 2 680 383 s
    • 5eves kari tanacs 4 680 383 s
    • 5eves kari tanacs 3 680 383 s
    • 5eves kari tanacs 5 680 383 s
    • 5eves kari tanacs 6 680 383 s
    • 5eves kari tanacs 7 680 383 s
    • 5eves kari tanacs 8 680 383 s
  • Előző
  • Következő

„Az egykori Rendőrtiszti Főiskola valóban egyetemi karrá vált” – hangsúlyozta Dr. habil. Boda József ny. nb. vezérőrnagy, a Rendészettudományi Kar dékánja a Nemzeti Közszolgálati Egyetem fennállásának ötödik évfordulója alkalmából megrendezett Kari Tanács ünnepi ülésén. Felidézte, hogy másfél éve vezeti az RTK-t, ugyanakkor az egyetem megalakulásának pillanatától segíti és figyelemmel kíséri az NKE működését. Az előkészítő munkacsoportnak is a tagja volt, azért dolgozott, hogy az összevonás minél sikeresebb legyen. Felhívta a figyelmet az összefogás fontosságára, majd megköszönte a Kar állományának lelkiismeretes munkáját.

Prof. Dr. Patyi András rektor ünnepi beszédében felidézte az öt évvel ezelőtti pillanatokat, amikor 2012. január 11-én az Országházban ünnepélyes keretek között átadták az egyetem jelképeit, így a rektori hatalmat jelképező jogart, az egyetem új zászlaját, a diplomákhoz és okiratokhoz szükséges aranyozott díszpecsétnyomót és a rektori láncot. „A jelképek öt évvel ezelőtti átvételét, az NKE formális megalakulását és a Rendészettudományi Kar 5. évfordulóját is ünnepeljük a mai napon”. A rektor elmondta, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2012-ben három karral és három karközi intézettel indult el, de az évek alatt a folyamatos és tudatos intézményfejlesztésnek köszönhetően újabb szervezeti egységekkel gazdagodott.  Patyi András hangsúlyozta, hogy ilyen gondosan előkészített egyetemi integráció még soha nem történt, ez a folyamat ugyanis másfél évig zajlott. A rektor az elmúlt öt év legfontosabb feladatának tartotta a hiányosságok megszüntetését és a hibák kijavítását, ami lépésről történt. Goethét idézve utalt a kezdeti időszak intézkedéseinek megfontoltságára, hiszen „Aki az első gomblyukat elvéti, végig be nem gombolkozhatik.”

Patyi András az egyetemi közös modul jelentőségére is felhívta a figyelmet és kiemelte, hogy az egyetemi karhoz szükséges attribútumok megteremtése fokozatosan valósult meg. A szervezetfejlesztések során mindig is az alapos előkészítő munka és az átgondolt bátorság jellemezte a Kart. A rektor a minőségi mesterképzést tartja a hosszú távú fenntarthatóság zálogának.

„A mögöttünk hagyott öt év közösen elért komoly eredményeket hozott, amire a továbbiakban is bátran építhetünk” – fogalmazott a rektor, majd köszönetet mondott a kormány képviselőinek, kiemelte Pintér Sándor belügyminiszter áldozatos munkáját, aki mindig is elkötelezetten támogatta a rendészeti felsőoktatás ügyét, valamint Janza tábornok úr tevékenységét, akinek az elkötelezettsége, műveltsége és a tudása nélkülözhetetlen az RTK életében. Elismerően szólt mindazokról, akik részesei voltak és ma is részesei a megkezdett munkának.

Dr. Pintér Sándor belügyminiszter képviseletében Zsinka András, a Belügyminisztérium személyügyi helyettes államtitkára elmondta, hogy az elmúlt években a rendészeti felsőoktatásban minőségi változás következett be. Megköszönte az egyetemi és a kari vezetés munkáját. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a nevelés megújításának az elősegítése is cél volt az egyetemmé alakulás folyamatában, ugyanis elengedhetetlen, hogy a végzős hallgatók hivatástudat birtokában, a közszolgálat ethoszát elsajátítva kezdhessék meg a munkájukat. Emlékeztetett az új rendvédelmi életpályamodellre, amely az elmúlt időszakban további új elemekkel bővült. A BM vezetésének az elismerését is tolmácsolta, elmondta, hogy az eltelt öt év sikertörténetnek nevezhető az RTK életében.

Elismerően szólt arról, hogy az eltelt öt évben jelentősen bővült a tudományos fokozatot szerzett oktatók száma, illetve sok olyan oktató és kutató dolgozik a rendészeti felsőoktatásért, akik tapasztalataikat más intézményekben szerezték meg, de ismeretük jelentős mértékben kötődik a rendészethez, annak valamelyik határterületéhez. Az RTK életének integráns része a nemzetköziesítés, a Kar oktatói részt vesznek a CEPOL mesterképzésben is. Létrejött a Rendészettudományi Karon a Kriminalisztikai Intézet és a Rendészeti Magatartástudományi Intézet. Az RTK-n ősztől négy éves képzési formában folytathatják tanulmányaikat az első éves hallgatóink.

Örömét fejezte ki, hogy a Kar fontosnak tartja a hallgatói tehetséggondozást, a rendészettudományi tudósjelöltek évről évre bizonyítanak a megmérettetéseken.

Egyik legnagyobb eredménynek tekinti, hogy 2016-ban megkezdte működését az egyetem Rendészettudományi Doktori Iskolája, az egyetlen olyan intézmény, amely rendészeti irányú képzést biztosít a doktoranduszhallgatók számára hazánkban. A Belügyminisztérium vezetésének az elvárásait is tolmácsolta a helyettes államtitkár: komoly eredményeket és hasznosítható munkákat remélnek a doktoranduszoktól.

Zsinka András szerint a megrendelői oldal igényeinek minden szempontból maradéktalanul eleget tettek a Kar oktatói. Végezetül hozzátette: „A történelmi léptékű fejlődés során továbbra is számíthat az állomány a Belügyminisztériumra.”

Dr. Janza Frigyes ny. rendőr vezérőrnagy, a Fenntartói Testület tagja a kezdetektől, 2010. június végétől vesz részt a munkában. Köszöntőjében felidézte az egyetemi karrá alakulás pillanatait. A vezérőrnagy szerint, a rendészeti képzésben a Kar oktatóinak alapvető feladata öt követelmény harmonikus egységét megteremteni, ezek az oktatás, a kutatás, a képzés, a kiképzés és a nevelés. „Az a cél, hogy a tisztjeink minél műveltebbek legyenek”- hangsúlyozta Janza Frigyes, aki köszönetet mondott a Kar állományának az elmúlt év közös munkájáért, a kitűzött célok sikeres teljesítésért, hiszen „aki nem tudja, hogy melyik kikötőbe tart, annak semmilyen szél nem jó”. Felhívta az oktatók figyelmét arra is, hogy soha ne adják föl a nevelési elveiket. Elismerően szólt Kis Norbert és Kovács Gábor rektorhelyettesek munkájáról is, valamint Sárkány István vezérőrnagy, alapító dékán tevékenységéről. Elmondta azt is, hogy Virányi Gergely tábornok úr és Ruzsonyi Péter dékán úr munkája is nélkülözhetetlen volt a közös célok eléréséhez.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem fennállásának ötödik évfordulója alkalmából egyetemi emléklapot kapott:

•  Prof. Dr. Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora;

•  Zsinka András, a Belügyminisztérium személyügyi helyettes államtitkára;

•  Dr. Janza Frigyes ny. r. vezérőrnagy, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Fenntartói Testületének tagja, miniszteri biztos;

•  Dr. Kovács Gábor r. dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatási rektorhelyettese;

•  Dr. Horváth József, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem főtitkára;

•  Dr. Szedres László ny. r. ezredes, a Rendészettudományi Kar gazdasági igazgatója;

•  Dr. Nagy Judit r. ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának tudományos és nemzetközi dékánhelyettese;

•  Prof. Dr. Blaskó Béla ny. r. vezérőrnagy, egyetemi tanár, a Bűnügyi Tudományok Intézete Büntetőjogi Tanszékének oktatója;

•  Dr. Freyer Tamás, a Rendészeti Kiképzési és Nevelési Intézet Testnevelési és Küzdősportok Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense;

•  Dr. Major Róbert r. ezredes, a Közbiztonsági Tanszék tanszékvezető egyetemi docense;

•  Prof. Dr. Ruzsonyi Péter c. bv. dandártábornok, a Büntetés-végrehajtási Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára;

•  Dr. Szendrei Ferenc r. ezredes, a Kriminalisztikai Intézet Bűnüldözési és Gazdaságvédelmi Tanszékének             tanszékvezető egyetemi docense;

•  dr. Szilvásy György Péter r. őrnagy, tanársegéd, a Rendészeti Jogi és Igazgatási Tanszék oktatója;

•  dr. Szendi Antal püőr. ezredes, szaktanár, a Vám- és Pénzügyőri Tanszék oktatója;

•  dr. Verhóczki János r. ezredes, a Tanulmányi Osztály osztályvezetője;

•  Paplogó Edit, a Tanulmányi Osztály tanulmányi referens.


Az egyetemi emléklapokat Prof. Dr. Patyi András rektor és Dr. habil. Boda József dékán adta át.

Dr. Simon Attila r. ezredest, a Rendészeti Kiképzési és Nevelési Intézet vezetőjét a rendőrség hivatásos állományában töltött harmincéves szolgálata és eredményes munkája elismeréséül Dr. Pintér Sándor belügyminiszter szolgálati jel elismerésben részesítette.


Szöveg: Dr. Tóth Nikolett Ágnes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: 5 éves, 2017

Nyílt nap a HHK-n és az ÁKK-n

    • nyilt hhk akk

Már csak pár napot kell aludni, és kitárja kapuit az NKE az érdeklődők előtt.  Január 13-án a honvédtisztjelöltek napi életével ismerkedhetnek meg mindazok, akik részt vesznek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) által szervezett nyílt napon az egyetem Hungária körúti campusán, másnap, 14-én pedig a Ludovikán várja az Államtudományi és Közigazgatás Kar (ÁKK) a látogatókat. 

A HHK-n  bemutatkoznak a többi között a kar intézetei, tanszékei és az Egyetemi Központi Könyvtár, de a Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium egyes szervezetei is megjelennek majd a rendezvényen.  A résztvevők élőben is megtekinthetnek számos harci eszközt, így például egy BTR 90/A páncélozott szállító harcjárművet, egy D-20 ágyútarackot, vagy egy 82 mm. aknavetőt. Emellett sor kerül a JetFly szimulátor bemutatójára is, valamint lesz katonai testnevelési és alaki bemutató is. A rendezvényen megismerkedhetnek az MH Ludovika Zászlóalj és a honvédtisztjelöltek napi életével és egy katonai körletet is láthatnak az érdeklődők. Az eseményen programjai között szerepel a lézerpuska lövészet, makett kiállítás valamint könyv- és térképárusítás is, de egészségügyi alkalmassági tanácsadásra is sor kerül majd. 

Az ÁKK nyílt napján a pályaválasztás előtt álló fiatalok az egyetemi hallgatói élet fontosabb pillanataiba is betekinthetnek, valamint részletes tájékoztatást kaphatnak az új államtudományi mesterképzésről is. Az NKE Ludovika Főépületében tartandó eseményen az egyetem és a kar vezetői tájékoztatják a középiskolásokat az intézmény képzéseiről és az egyetemi campus fejlesztéséről. Az előadások mellett bemutatkoznak majd az egyetemi szakkollégiumok, a doktori iskolák és a hallgatói önkormányzatok is. A résztvevők a felvételi információk mellett tájékoztatást kapnak a többi között a szakmai gyakorlati és a nemzetközi lehetőségekről, valamint a diákhitelről is. A leendő hallgatók bemutató órákon vehetnek részt, majd bejárhatják a történelmi hagyományokkal rendelkező Ludovika Főépületet és megtekinthetik az Orczy Úti Kollégiumot is.

A képzésekről részletes információ elérhető a felveteli.uni-nke.hu oldalon.

Részletes programok:

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, nyílt nap, ÁKK, 2017

Elkészültek a kültéri sportpályák

    • fokep
    •  dsc2377 2
    •  dsc2388 3
    •  dsc2392 2
    •  dsc5682 2
  • Előző
  • Következő

Év végére várhatóan elkészül a mintegy huszonháromezer négyzetméter összterületű sportkomplexum a Ludovika Campuson. A komplexum sportcsarnokból, uszodából, lőtérből és kültéri sportpályákból áll majd. A két 20 x 40 méteres műfüves focipálya, a 28 x 48 méteres többcélú műanyag burkolatú pálya, a négy salakos teniszpálya és a 400 méteres rekortán burkolatú hat sávos atlétikai pálya kivitelezése a burkolatok lerakásával, valamint a sporteszközök – kapuk és palánkok, hálótartó oszlopok- rögzítésével befejeződött.

Jó tempóban halad a lövészklub építése is; a légtechnikát és kábelezést követően már belsőépítészeti munkálatok folynak az épületben, amiket később a speciális lőtéri egységek beépítése követ. Szerkezetépítésnél jár a sportcsarnok, ahol zajlik a medencetér, illetve a földszinti rész kialakítása és a három csarnokrészből álló épület vasgerendákkal történő összefogatása. A megvalósuló létesítmények elsősorban a hallgatók képzését és szabadidős tevékenységét hivatottak szolgálni, azonban a  lakosság számára is hozzáférhetőek lesznek. A sportolni vágyók az uszodában nyolc pályát, a csarnokban két fedett kézilabda pályát vagy hat kosárlabda pályát, kültéren pedig hat futópályát, két műfüves focipályát és négy teniszpályát használhatnak majd egyidejűleg.

Az uszoda medenceterében kerül kialakításra egy nyolc sávos 21 x 25 méteres úszómedence, illetve egy 10 x 15 méteres tanmedence. Ebből a térből érhető el a kétszáz férőhelyes lelátó. A megrendezésre kerülő események alkalmával az előcsarnoki szintről is a nézőtérre lehet majd jutni, elválasztva a medencetér sportolói forgalmától a külső forgalmat.

Az összesen ezerkétszáz fő befogadóképességű tornacsarnok nézőtere alsó három sora mobil lelátóként készül el, lehetővé téve, hogy a küzdőtér keresztirányú megosztásával létrejövő három játéktér egyenként is megfeleljen egy szabvány kosárlabda pálya méretének. A bemelegítő csarnok küzdőtere szinte kivétel nélkül minden sportági eseményt be tud fogadni, nézőtér nélkül, galériás letekintési lehetőséggel. A terem keleti falán kerül kialakításra a tetőszerkezetig felnyúló mászófal.

A kültéri sportpályák mellett található kétszintes lövészklub magába foglalja majd a lőtér alapfunkcióit, a földszinten a fogadó előcsarnokot őrszolgálati kontrollal, az oktató helyiséget, klubhelyiséget, a felügyeleti irodát. Az emeleten lesz irányító- és felügyeleti központ, akadálymentes nézőtér, és a 25 méteres, 10 állásos többfunkciós lőtér.  

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Öt éve kezdte meg működését az NKE

    • dsc0123

„Az Országgyűlés olyan egyetemet alapít, amely az eljövendő generációk számára a haza szolgálatának, védelmének, szeretetének és a közjó iránti elkötelezettségnek emblematikus intézménye, a közszolgálat akadémiája lesz” – hangzott el Navracsics Tibornak, az Országgyűlésben elmondott miniszteri expozéjában, még 2011 márciusában. Ekkor fogadták el a parlamenti képviselők azt a törvényt, amely a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létesítéséről szólt, amelynek eredményeként megkezdte működését az NKE 2012. január elsején. Az azóta eltelt öt év az intézmény Fenntartói Testülete (FT) hatékony támogatásának köszönhetően is, számos fontos eredményt hozott az államtudományi egyetemmé váló NKE életében.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2012-ben három karral és három karközi intézettel indult el, de az évek alatt a folyamatos és tudatos intézményfejlesztésnek köszönhetően újabb szervezeti egységekkel gazdagodott. A Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK), a Rendészettudományi Kar (RTK) és az Közigazgatás-tudományi Kar (KTK) mellett 2015 februárjában jött létre a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar (NETK). A már a kezdetektől létező karközi intézetek köre - Vezető és Továbbképzési Intézet, Katasztrófavédelmi Intézet, Nemzetbiztonsági Intézet - 2014-ben tovább bővült. Az államtudományi egyetemmé válás megvalósítása érdekében létrejött az Államtudományi Intézet, amely tavaly év elején Államkutatási és Fejlesztési Intézetté alakult. Szintén ez a cél vezérelte a KTK átalakulását Államtudományi és Közigazgatási Karrá (ÁKK) 2016 februárjától. Mindezen szervezeti változásoknak is köszönhetően az egyetem oktatási és kutatási portfóliója folyamatos bővül, egyre több képzés, továbbképzés és tudományos lehetőség várja a leendő és a már itt tanuló hallgatókat. Ezen változások eredménye többek között a következő tanévtől induló doktori címmel járó, osztatlan államtudományi mesterképzés, amely az egyik legkomplexebb lesz az NKE képzései közül. Jelentősen bővült és modernizálódott az intézmény közszolgálati továbbképzési rendszere. Az államtisztviselők számára kötelező előmeneteli képzéseken kívül, ma már több szakirányon is folytatható továbbképzés az intézmény szervezésében, ráadásul az e-learning és távoktatási módszerek révén egyre elérhetőbbekké is válnak azok a közszolgálatban dolgozók számára.

 Az oktatás mellett a tudományos élet területén is jelentős változásokat hoztak az elmúlt évek.  A kezdetektől meglévő két doktor iskola (Hadtudományi és Katonai Műszaki) mellett 2013-tól megkezdte működését a Közigazgatás-tudományi, majd 2015-től a Rendészettudományi Doktori Iskola. Az intézmény tudományos-kutató munkáját több testület is segíti, így például a 2015 februárjában létrejött Mentorok Kollégiuma is, amely egy véleményező és javaslattevő szakértői testület. Az évek alatt folyamatosan bővülő feladatok új és modern infrastruktúrát igényelnek. A kormányzati szándékkal és támogatással összhangban jelentősen fejlődött a kiszolgáló intézmények köre is. A Ludovika Campus beruházás első állomása volt a 2014-ben átadott, felújított Ludovika Főépület, majd ezt követte egy 600 fős kollégium építése, amelyet 2015 őszén vehettek birtokba a hallgatók. A fejlesztés azóta is folyamatosan zajlik: jelenleg is épül az RTK speciális képzési központja és kollégiuma, egy lőtér, egy új oktatási épület, valamint egy sportközpont. Ezek a beruházások lehetővé teszik, hogy a Rendészettudományi Kar és az Államtudományi és Közigazgatási Kar szeptemberben már a Ludovika Campuson kezdhesse meg a következő tanévet. A közelebbi jövő egyik nagy feladata pedig a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar és a Katasztrófavédelmi Intézet campusra költöztetése lesz, amellyel kapcsolatban már kormányhatározat is született.

„Meggyőződésem, hogy csak akkor beszélhetünk valódi integrációról, ha egy helyen működnek majd az egyetem karai. Akkor tudnak egymásra hatni kultúrák, értékek, tudósok, tanszékek, oktatók, ha mindenki egy helyre költözik”- nyilatkozta a Bonum Publicum tavaly szeptemberi számában Prof. Dr. Patyi András. Az NKE rektora – aki az NKE 5. születésnapjával egy időben kezdte meg újabb, három évre szóló rektori ciklusát– úgy véli, hogy Nemzeti Közszolgálati Egyetem Magyarország legszélesebb értelemben vett „államtudományi egyeteme”, amely sokszínű és összetett múltú közösség, egyben az értékek egyeteme is.

Szöveg: Szöőr Ádám

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: 5 éves, NKE, 2017

Az ember sosem tudhatja, a gondviselés kivel mit akar

    •  petrusz foto

Egy ludovikás tiszt vallomásai a háborúról, ’56-ról és az isteni gondviselésről


Petrusz Tibor 1924-ben született Budapesten. Gyerekkorában édesapja háborús történeteit hallgatva nem volt kérdés számára, hogy érettségi után a Ludovika Akadémiára jelentkezik. 1942-ben nyert felvételt, majd ’44-ben magyar királyi katonatisztté avatták. Személyesen élte át a II. világháború eseményeit és szörnyűségeit, a politikai ellenállás terén kifejtett tevékenységéért életfogytiglanra ítélték. Az ’56-os forradalomnak köszönhetően hét év után kiszabadult, életét vendéglátóipari szakmunkásként folytatta. Ma – 92 évesen – is örömmel látogat el egykori iskolájába, a Ludovikára.     


Kezdjük rögtön onnan, hogy érettségi után a Ludovika Akadémiára jelentkezett. Miért választotta a katonai pályát és hogyan emlékszik vissza a ludovikás évekre?

Petrusz Tibor: Az ember legtöbbször a szüleitől kapja az indíttatást. Édesapám felvidéki születésű, tanítóképzőbe járt, majd testnevelő tanár lett Budapesten. Az I. világháború alatt a 16-os besztercebányai gyalogezrednél szolgált, majd a háború után hazament szülőföldjére. Ez még a trianoni békeszerződés megkötése előtt volt, de az már nem magyar terület volt, akkor kezdett Szlovákia megalakulni. Édesapám elkezdte megszervezni az ellenállást, de kiutasították Felvidékről, így került Budapestre, ahol megnősült. Édesanyámnak ez a második házassága volt, első férje a háború végére meghalt, így gyermekeik - a bátyám meg a nővérem - hadiárvák lettek. Én 1924-ben születtem. Egész gyerekkorom alatt édesapám történeteit hallgattam, ugyanis háborús naplót vezetett, amelyből rendszerint felolvasott édesanyámnak. Akkoriban Trianont siratta az egész nemzet: gyerekként állandóan azt hallgattam, vissza kell szerezni Magyarországot és a szülőföldet. Ez belém nevelődött, így ilyen gyerekkor után el sem tudtam képzelni, hogy más legyek, mint egy magyar katonatiszt, aki a Ludovika Akadémián fog tanulni, hogy visszaszerezze a szülőföldet, s ha kell, a hazáért hősi halált haljon. Nehéz volt a felvételi, és amikor megkaptam a behívómat Kassára, és bevonultam, én azt hittem, hogy egész Budapest és a Keleti pályaudvar engem néz, azt a boldog kis katonát, aki éppen száll fel a vonatra. Ez 1942-ben volt, már javában zajlott a II. világháború.

1944 novemberében magyar királyi katonatisztté avatták. Mit jelentett ez Önnek, és mi várt a katonákra az avatás után?

P.T. A rendes az évi tisztavatás augusztusban megtörtént, a fölöttünk levő évfolyamot avatták. Minket már a nyári szünet vége előtt behívtak, a második évet egy hónappal korábban kezdtük. A terv az volt, hogy mielőtt bemegyünk az Akadémiára, csapathoz kerülünk szakaszparancsnoknak, és erődíteni megyünk a Kárpátokba. De oda már nem jutottunk el, csak a Tiszáig, mert a szovjet csapatok megkerülték a Kárpátokat és délről jöttek be. Lövészárkokat kellett ásnunk a Tisza mellett. Az oda beosztott akadémikusok között én voltam a rangidős, így én lettem a századparancsnok. Egy hónapnyi erődítés után megkaptuk a visszavonulási parancsot, mert a túloldalon, a Tisza mentén megjelentek a szovjet csapatok és harckocsik. Megérkeztünk Budapestre, majd Dunaújvárosba, ott kezdtünk újra erődíteni. Majd áttelepültünk Körmendre, ahol megtudtuk, hogy két hét múlva avatnak. Az avatás után Drezdába mentünk, hogy német fegyverekre kapjunk kiképzést. Egy hónapig voltunk ott, majd éleslövészetre mentünk, onnan helyeztek át csapathoz. Rövid időn belül századparancsnok, majd kiképző tiszt lettem, pedig alig kerültem ki a Ludovikáról. A háborúban borzasztó élményeink voltak: szembesültünk a bergeni koncentrációs táborral, kiéhezett emberekkel, akik ennivalót kerestek a földön. A németek egyik napról a másikra átadták őrzésre a magyaroknak a bergeni tábort, de mi, a Ludovika Akadémia gyorsosztálya eldöntöttük, hogy másnap gyalog menetben elindulunk Dánia felé. Eljutottunk az Elbáig, ott cigarettáért vásároltunk egy vasúti szerelvényt, azzal mentünk tovább. Átjutottunk Dániába, de addigra rájöttek erre a németek és visszafordították minket. Egy hétre rá megtudtuk, hogy vége van a háborúnak, mi meg hadifogolytáborba kerültünk. 1946-ban végül Kassáról jutottam haza.

A szabad és független Magyarországért kifejtett politikai tevékenységéért 1949-ben letartóztatták. Mire emlékszik ezekből az eseményekből? 

P.T. Hazakerülésünk után jelentkeztünk a Honvédségnél, rendelkezési állományba helyeztek tartalékosnak, aztán megvonták a rendfokozatunkat. Valamihez kezdenem kellett, ezért beiratkoztam a közgazdasági egyetemre, de csak a harmadik alapvizsgáig jutottam el. Nagymamámnak vendéglője volt Kispesten, azt mondta, ha odamegyek dolgozni, kapok ellátást, ételt és szállást, de fizetést nem tud adni. Csaposként kezdtem el dolgozni, majd beiratkoztam az ipari iskolába, így lettem felszolgáló szakmunkás. Egyszer a vendéglőnkbe bejött egy nő, aki péksüteményeket árult. Elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy a férje vezérkari tiszt. Jóba lettünk, meghívott magukhoz vendégségbe, nagyon jó társaságba kerültem. Mindenki politizált, mindenki arról beszélt, mi lesz, ha az oroszok kivonulnak, hogyan kezdődik el a demokratikus élet. Közben ajánlatokat tettek arra vonatkozóan, hogyan lehet kijutni az országból, hiszen egyre rosszabb lett itthon a helyzet, a kommunisták teljesen átvették a hatalmat. Három sikertelen disszidálási kísérletem után eldöntöttem, hogy itthon maradok. A vendéglőben megismerkedtem két alakkal, akik futárok voltak, és egy alkalommal hoztak nekem 20-30 példányt A Mindszenty per árnyékában c. könyvből, azzal a céllal, hogy terjesszem, amit én meg is tettem. Ellenállás szervezésére buzdítottak, de én nagyon féltem, és nem hiába. Egy este a vendéglőben eljárt az egyik vendég szája, aznap pedig egy párttitkár is jelen volt, így másnap le is buktunk. Elmentem Takácsy Gyula ezredes lakására, de amint odaértem, éreztem, hogy nagy baj van, a bérház folyosója tele volt ügynökökkel. A lakásban is bent voltak, nem lehetett már menekülni. Elkérték a személyimet, azonnal bevittek a katpolosokhoz (Katonapolitikai Osztály-a szerk.). Kénytelen voltam bevallani, hogyan kerültem oda. Harmadrendű vádlott lettem, életfogytiglant kaptam. Nekem szerencsém volt, hogy korábban elvették a rendfokozatomat, és csak segédmunkás, meg pincér voltam. Aki köztisztviselő volt, azt azonnal felakasztották. Hét évet ültem börtönben, amíg jött az ’56-os forradalom.

A forradalom pedig kiszabadította. Hogyan történt a szabadulás?

P.T. A börtönökben minden szörnyű helyet végigjártam, ahol az ÁVH vette át az őrizeteket. Amikor Nagy Imre volt a miniszterelnök, lehetett levelet írni, így felvehettük a kapcsolatot az otthoniakkal. Hét év után voltam már annyira dörzsölt és okos, hogy jelentkeztem takarító munkásnak. Mi takarítottuk az őrök szállását is, onnan mindig tudtunk újságot lopni, a tartalmát bemagoltam, és terjesztettem. A parancsnok irodáját is mi takarítottuk reggel 6-kor. Az irodában volt egy rádió, bekapcsoltuk, meghallgattuk a legfrissebb híreket a Szabad Európa rádióban, majd mindet továbbadtuk a börtönben. Jól meg tudtuk szervezni, hogy ki hol figyel. Akkoriban kezdődtek a bányákból a szabadítások, így kikerültem a gyűjtőből a csolnoki bányába. Az volt a legszebb időszakom a börtönben, bányában dolgoztam, „szabadon”, normális emberi körülmények között. Egyszer csak érezni lehetett, hogy van valami a levegőben, egyre több az elégedetlen ember a pártban is. Ennek eredményeként elkezdődtek a felülvizsgálatok és szabadulások. Az én felülvizsgálatom után nem történt semmi. Szeptember végén egy szállítmánnyal Vácra vittek, a munkaelosztásnál jelentkeztem szakácsnak, kiküldtek kórházba orvosi vizsgálatra, végül áthelyeztek oda dolgozni. Pár hete voltunk már ott házimunkásként, folyamatosan kaptuk a híreket, így értesültünk arról, hogy tüntetésre készül a fiatalság. Október 23-a reggelén nem engedtek ki minket a zárkából, vártuk már, hogy történjen valami, de még másnap is csend volt. Egyszer arra lettünk figyelmesek, olyan hangosra állították a rádiókat a házakban, hogy behallatszott a börtönbe. Fölmásztam egy ablakba, kinéztem az utcára: a házakon magyar zászló lengett, és ki volt vágva a közepe. Elérkezett október 27-e és végre megtörtént, amit vártunk: a rabok bentről, a lakosság kintről törni kezdte az ajtókat. Vácon volt az első börtön, ahonnan megtörtént a szabadulás. Egy szűk ajtón lehetett kijutni, azon tódult ki 8-900 politikai fogoly. A tömeggel együtt én is kijutottam, a komphoz tartottunk, amikor utolért minket egy jármű. Elmondtuk, hogy épp akkor szabadultunk Vácról, ők meg felajánlották segítségüket. Átvittek minket Szentendrére, a rendőrkapitányságra, megetettek, másnap pedig felhoztak a budapesti főkapitányságra, ahonnan november 3-án délben szabadultam. És 4-én már jöttek az oroszok. Nekünk ez volt a forradalom, de az események egy részét bent a börtönben is megéltük, hiszen voltak információink, hallottuk a híreket, végig sejtettük, mi zajlik kint.

Hatvan év telt el azóta. Mi minden történt Önnel ez idő alatt, hogyan folytatta az életét?

P.T. Miután leverték a forradalmat, gondolkodni kezdtünk, hogy mit csináljunk, hová menjünk. Volt egy börtöntársam, aki szállodaipari főiskolát végzett Svájcban, jóban voltunk, a börtön után is tartottuk a kapcsolatot. Segített volna munkát találni, de én nem akartam felszolgáló lenni. Jött az idegenforgalom, de attól tartottam, vendéglátásban az ember mindig belekeveredik valamibe, vagy akaratlanul belekeverik. Így előbb elmentem dolgozni egy szalaggyárba Angyalföldre, udvari segédmunkásnak. Egyik télen, 80 kg súllyal a vállamon megcsúsztam a jégen, lesérültem és tönkre ment a bokám. Ezek után muszáj volt máshova mennem: próbáltam befejezni az egyetemet, de nem sikerült, megmozgattam minden barátot, ismerőst. Amikor felépültem a sérülésből, mégis elmentem szállodai felszolgálónak, kisegítő pincérnek. Nem bántam meg, mert alaposan megismertem a szakmát, és megtanultam, hogyan lehet sok pénzt keresni és jó kapcsolatokat építeni. A munkám során találkoztam a Svájcban végzett barátommal. Abban az időben alakult a Hungarhotels, kisegítő pincért kerestek, a barátom meggyőzött, így jelentkeztem a Szabadság szálloda éttermébe, ahová fel is vettek. Először csak felszolgáló brigádvezető lettem, majd üzletvezető helyettes. Időnként megjelent az elhárítás, és akkor még nem engedték, hogy éttermi igazgató legyek. Közben elvégeztem a vendéglátóipari főiskolát, majd megnősültem. Aztán étteremfőnök lettem a Kárpátiában, emellett pár évre éttermi igazgatóságot vállaltam a Balatonon, az Annabella szállodában. Sokáig nem mehettem nyugatra, csak amikor már rehabilitáltak. Akkor kezdtem igazán felszabadulni, amikor útlevelet kaptam, és elmehettem IBUSZ utakra.

Ma is kapcsolatban áll az egyetemmel, hiszen aktív résztvevője a Ludovika Kávézó elnevezésű rendezvénysorozat előadásainak. Milyen érzés visszajönni egykori iskolájába és találkozni bajtársaival, illetve azokkal a fiatalokkal, akik itt tanulnak?

P.T. Mindig nagyon várom ezeket a találkozásokat, sokat mesélek a fiataloknak, akik örömmel hallgatják a történeteimet. Szeretem azt hangsúlyozni, hogy az ember sosem tudhatja, a gondviselés kivel, mit akar. Engem kirúgtak a Honvédségtől, lefokoztak, de ennek köszönhetem, hogy nem végeztek ki. Szerencsém volt, és ezt a gondviselés alakította így, csak közben észre sem vettem. Én mindvégig azt hittem, valami rossz történik velem, de utólag visszatekintve úgy gondolom, nem is volt annyira rossz, hisz így maradtam életben. És el tudom mesélni, hogyan történtek velem az események, illetve hogyan kerültem rövid idő alatt nagyon jó beosztásokba. Sosem voltam kiváló, de mindig egy szorgalmas és lelkiismeretes ember voltam, és ez az egész életemet meghatározta. Szeretek beszélni, sok minden megtörtént velem, sok érdekes kapcsolatot sikerült kialakítanom, és szeretem összegezni ezeket a tapasztalatokat. És visszatérve a kérdéshez: jól érzem magam, mikor ott lehetek egykori iskolámban, és a régi ludovikásokkal találkozhatok, akikkel közösen elevenítjük fel a múltat. Remélem, megélem azt az időt, amikor a honvédtisztképzés visszakerül a régi helyére.


Szöveg: Búzás Beáta

Fotó: Szilágyi Dénes

Cimkék: petrusz tibor, 2016

Egy svájci magyar az NKE-n

    •  dsc9441

Eltérő utat jártak be a második világháború után a nyugat- és a közép-európai országok a nemzeti identitás megélésben is – véli Oplatka András történész, külpolitikai újságíró, aki számos könyvet írt és fordított is már. A Svájcban élő szakember legutóbb a Nemzeti Közszolgálati Egyetem meghívására Széchenyivel kapcsolatban fejtette ki gondolatait egy tudományos konferencián, és előadást tartott a Széchenyi emlékév keretében a Ludovika Szabadegyetemen is.

Az interjú készítésének napján választott az amerikai nép: Donald Trump lesz a következő elnöke az Egyesült Államoknak. Ha még külpolitikai újságíróként dolgozna, és erről a témáról kellene írnia, milyen címet adna a cikkének?

Oplatka András: A címadás egy újságnál rendkívül komplikált dolog, ezen a szerkesztők mindig rengeteget „kutyulnak”, így nem könnyű most sem válaszolni erre a kérdésre. Bár Amerikában nem voltam olyan sokat és nem is elsősorban ezzel a területtel foglalkoztam, de természetesen van véleményem a történésekről. Ez egy olyan bivalyerős ország a társadalmi struktúráját és gazdaságát illetően, valamint olyan meghatározóak a parlamentáris fékek és korlátok, hogy adott esetben még egy ilyen elnököt is túl tud élni az Egyesült Államok. Még akkor is így van ez, ha Trump elnökként nem biztos, hogy ugyanazt fogja tenni, mint amiről a választási kampányban beszélt. Reményeim szerint egy kicsit konszolidáltabb arcát mutatja majd, más temperamentummal és több józansággal.

A győzelme nagy meglepetés volt, de az eredmény azt is jelzi, mintha az elit politika réteg és a társadalom globális értelemben is távolodna egymástól.

O. A. Általánosítani nem szeretnék, hiszen ez azért eltérő lehet az egyes országok esetében. Az Egyesült Államok példáján az látszik, hogy a választók – bármilyen jelöltek is vesznek részt a kampányban- bizonyos időközönként a változásra voksolnak. Tehát most sok amerikai nem akart még egy demokrata párti vezetést látni a Fehér Házban.

Amerikában most nagy a bizonytalanság, hiszen nem lehet tudni, hogy a megválasztott elnök végül milyen politikát folytat majd. De Európa jövőjével kapcsolatban is sok mostanában a kérdőjel, gondoljunk csak az unió válságára. Ön szerint merre tart Európa?

O. A. Korábbi munkahelyem, a Neue Zürcher Zeitung svájci napilap szerkesztőségében volt egy nagy tudású kollégám, akitől sokat tanulhattam én is. Egyszer egy műhelybeszélgetésen azt mondta: politikai prognózisokat vagy három napra vagy csak 20 éven túlra lehet felállítani, de a kettő közötti időszakra biztosan nem. A politika ugyanis annyi tényezőből áll, hogy a fejlődési pályát megjósolni nem lehet, még matematikai értelemben sem.

De tendenciák nyilván vannak, amelyekből lehet egyfajta következtetésre jutni.

O. A. Ha az EU-nál maradunk, akkor egyértelműen megfigyelhetünk egyfajta törésvonalat a brüsszeli bürokrácia és egyes nagy nyugat-európai államok, valamint a közép-európai országok véleménye között a közösség jövőjével kapcsolatban. Előbbiek nagyobb része az unió további erősödését szeretné, míg utóbbiak –köztük Magyarország- a szuverenitást tartja az egyik legfontosabb kérdésnek. Ez a vita alapvetően Nyugat- és Közép-Európa között van, és az eltérő történelmi fejlődésük állhat ennek hátterében. A II. világháború tulajdonképpen kompromittálta a nemzet fogalmát Nyugat-Európában, Közép-Európában viszont a nemzeti érzést szinte sárba tiporták 1947 után. Utóbbi országokban 1989 a nemzet újrafelfedezését és reneszánszát is jelentette. Két fejlődési periódusról van szó, amit se Nyugat- se Közép-Európában nem értenek igazán és ezért sokszor elbeszélnek egymás mellett.

Széchenyi kapcsán a liberális szó gyakran felmerül, sokan őt egy középutas liberális gondolkodónak tartják. Arra az időszakra ezt a szót pozitív értelemben használjuk, ma meg mintha szitokszó lenne a politikai közéletben, leginkább a közép-európai régióban. Mi lehet ennek a tudományos magyarázata?   

O. A. Először is fontos azt látni, hogy sokféle liberalizmus létezik többféle iskolával és hagyománnyal. Én azt tapasztalom, hogy a liberalizmus egyfajta szitokszóként leginkább Magyarországon használatos. Ahol én élek, Svájcban, például egyáltalán nem, olyannyira, hogy az ottani liberális párt támogatottsága most is 15-20 százalékos. Magyarországon a rendszerváltást követően olyan liberálisnak mondott párt(ok) jelentek meg, amelyek gondolkodásmódját az általam Svájcban megismert liberális eszmékkel nem igazán tudom összeegyeztetni. A hagyományos liberalizmus egyik alapelve a tolerancia és nem az az ideológiai meggyőződés, hogy csak nekem egyedül lehet igazam és mindenki más elitélendő és üldözendő, aki velem nem ért egyet. Alapgondolata az is, hogy a közéletben legyen többféle eszmevilág, azokat adott esetben ütköztessük egymással és győzzön a jobbik, legyen verseny minden területen. Sokak meggyőződése ellenére Magyarországon szerintem a liberalizmus nem a politikai paletta baloldalához tartozik. A balliberalizmus, az csak egy válfaja, de a hagyományos liberalizmus az alapvetően polgári gondolkodású.

A sajtót sokan a negyedik hatalmi ágnak tartják, ebből adódik az egyik fontos funkciója, a mindenkori hatalom kontrolálása. Európai viszonylatban mennyire tölti be ezt a szerepét?

O. A. A sajtó is rendkívül sokrétű és sokszínű, nehéz összehasonlítani tehát a Guardiant vagy a Frankfurter Allgemeine Zeitungot mondjuk a Blikkel. A közös felület legfeljebb az, hogy az írott sajtó most szinte az egész világon komoly gazdasági válságban van már legalább 15 éve. Ekkor kezdett az internet szerepe felértékelődni ezen a területen is, elsősorban a hirdetések piacán. Ez elszívta a nyomtatott újságok bevételeinek egy jó részét. Így volt ez például a Neue Zürcher Zeitung esetében is, amelynél abban az időben, amikor ott dolgoztam, a bevételek kétharmadát a hirdetések jelentették. Ez mára körülbelül a felére olvadt.

Ez a fajta gazdasági probléma mennyire veszélyezteti a sajtó függetlenségét?  

O. A. Ha nem is a függetlenség rovására megy mindez, de mindenképpen minőségi visszaesést jelent. Ha ugyanis egy szerkesztőség kevesebb pénzzel rendelkezik, akkor értelemszerűen nem tud jobb újságot készíteni. Ráadásul a gazdasági problémák leginkább a minőségi terméket előállító szerkesztőségeket sújtják, és jóval kevésbé az úgynevezett bulvárújságokat, amelyeknek mondjuk nincs például tokiói tudósítójuk, mert nincs szükség rá. Az én lapomnak abban az időben még 30-35 saját tudósítja volt a világban, akiket Zürichben képeztek ki. De a pénzhiány miatt meg kellett ritkítani a tudósítói hálózatot, amelynek eredményeképpen csökkent a külpolitikai oldalak száma, ami egyértelműen minőségi veszteséget jelent.

Nálunk is nehéz gazdasági helyzetben van a nyomtatott sajtó, legutóbb például megszűnt a Népszabadság is. A kiadója mindezt gazdasági okokkal magyarázta, de nagy kérdés azért az, hogy például Svájcban megszűnhetne-e úgy egy újság, mint nálunk ez a lap?

O. A. Gazdasági okok miatt megszűnhet egy újság nálunk is, de ilyen módon semmiképpen sem, mint ahogy Magyarországon a Népszabadság.

Írt több könyvet is, ezek közül az egyik legnépszerűbb a Németh Miklós volt miniszterelnökről készült műve. Ennek mi volt az előzménye?

O. A. Politikai újságíróként és elemzőként mindig érdekelt az a kérdés, hogy 1989-ben a magyar kormány hogy merte kinyitni az ország nyugati határát, elengedve ezzel a kelet-német menekülteket. Ez a sztori számos érdekes kérdést vet fel, mint például, hogy milyen volt akkoriban a magyar-szovjet vagy a magyar-német kapcsolat, kik voltak a határnyitás mellett és kik ellene. Erről annak idején írtam is egy könyvet német nyelven, ami 2008-ban jelent meg magyarul. Ebben a kiadványban mintegy hatvan politikussal, közéleti személlyel készítettem interjút, köztük Németh Miklóssal is. 2014-ben aztán felkérésre írtam meg a volt miniszterelnökről szóló könyvet.

Most kiről írna, ha tehetné?

O. A. Politikusról most nem szeretnék könyvet írni. Legutóbb Kosáry Domokos akadémikus, történész egyik művét fordítottam német nyelvre, amely az 1848-as forradalom és szabadságharc időszakának nemzetközi politikai kérdéseivel foglalkozik. A könyv jövőre jelenik meg az Osztrák Tudományos Akadémia kiadásában. Ezt a munkát Kosáry Domokos iránti tiszteletemből vállaltam el, nagyon szerettem őt emberileg is. Hálával is tartozom neki, mert amikor a 2000-es évek elején a Széchenyi- életrajzot készítettem, nagyon sokat segített nekem. Én 1956 óta Svájcban élek, de amikor a Neue Zürcher Zeitung magyarországi tudósítója voltam, részben Budapesten is laktam. 2004-ben hagytam abba az újságírást, akkor habilitáltam a már említett Széchenyi életrajzzal a Bécsi Egyetemen. Tanítottam ott is, de főleg Budapesten, a német nyelvű Andrássy Egyetemen. Az oktatói tevékenységemet 2011-ben hagytam abba, azóta teljesen Svájcban élek újra.


Széchenyi 225

Az NKE szeptemberben indította el programsorozatát, amellyel Széchenyi István emlékének adózott születésének 225. évfordulója alkalmából. Az ő és édesapjának, Széchényi Ferencnek a tiszteletére többek között teremavató ünnepséget tartott az egyetem, amelynek impozáns díszterme felvette a Széchenyiek nevét. Gróf Széchenyi István az egyik leggazdagabb arisztokrata család sarja volt. Bár apja, Széchényi Ferenc a Nemzeti Múzeum alapítójaként írta be magát a magyar történelem lapjaira, az NKE számára a Ludovika miatt fontos: az egyik legbőkezűbb adományt ő ajánlotta fel a katonai akadémia létrehozására.

Nem véltetlen, hogy a nagy népszerűségnek örvendő Ludovika Szabadegyetem programsorozat is a legnagyobb magyarról szólt idén: 13 neves szakember hétről hétre járta végig Széchenyi életművét. A félév során, rendhagyó módon, nem csak az NKE elismert kutatói-oktatói álltak fel a katedrára, hanem vendégünk volt többek között Pálinkás József, aki az innováció felől elemezte Széchenyit, Hermann Róbert, aki a katona grófról beszélt. Előadást tartott Csorba László a döblingi évekről és Oplatka András is, aki Széchenyi levelezéséről szól. Az előadássorozatot Buday Miklós, a Széchenyi Alapítvány elnöke nyitotta szeptember 6-án, ő Széchenyi írott életműve, szellemi hagyatéka címmel tartott előadást. A decemberi záró programig több mint 1100-an voltak kíváncsiak a legnagyobb magyarra.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Apácák, traktorosok, rendőrök

    • rtk foto

A Rendészettudományi Kar jelenlegi Campusa az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció otthona volt. A nővérek a háború alatti időket a rendházban töltötték, egészen az 1950. évi kitelepítésig. Az egykori kápolnában, az RTK dísztermében az álmennyezet fölött ma is megtalálhatóak az eredeti freskók.

A fogaskerekű Széchenyi-hegyi végállomásánál magasodik egy impozáns, neogótikus épület. Történelme összeköt apácákat, traktorosokat és rendőröket. Az épület, amely Kiss József tervei alapján több mint nyolcvan éve készült, ma az RTK otthona. A Farkasvölgyi út 12-14. szám alá olyan kanyargós út vezet, mint amilyen kanyargós az épület története, amely a 19. század elejére nyúlik vissza. A fogaskerekű vasút tervezője, Cathry Szaléz Ferenc svájci mérnök az 1870-es évek táján vette meg a területet, ahova egyszintes villaépületet építetett. Halála után az örökösök 1903-ban eladták az ingatlant, az új tulajdonosok az osztrák alapítású Isteni Szeretet Leányai Kongregáció apácái voltak. A bécsi székhelyű Isteni Szeretet Leányai Társulatot a szegények, árvák, cselédlányok nevelésére Szent Ágoston regulája szerint Lechner M Franciska alapította. A rend Magyarországra gróf Andrássy Gyuláné és Gróf Apponyi Györgyné hívására érkezett 1870 decemberében. Az eredetileg üdülőnek és idős, beteg nővérek otthonának szánt Cathry-villát a kongregáció nevében Morvay M. Valéria főnöknő vásárolta meg. A Szent József-lak – ahogyan a nővérek elnevezték az épületet – és a kert idővel kicsinek bizonyult, így a rend az épületet körülölelő telket is megvásárolta. A 24 hektáros területen önellátásra alkalmas kis gazdaság jött létre. A sertésállomány mellett kecskéket, lovakat és szarvasmarhákat is tartottak. Később gyümölcsöskert és konyhakert is létesült. A tölgyekkel és fenyvesekkel körülölelt domboldalon sétautakat hoztak létre. Később a szomszédos Weis-féle telket is megvásárolta a kongregáció, s a területre hatalmas méretű anyaház és templom épült. A rendház és benne lévő templom alapkövét Csernoch János hercegprímás szentelte meg 1925-ben. Az amerikai testvérek anyagi támogatásával megépült rendház és kápolna tervezője Kiss József volt, az építkezést Petrovácz Gyula műépítész, nemzetgyűlési képviselő felügyelte. A szárazon sajtolt tégla és részben faragott műkő gótikus jellegű homlokzatot kölcsönzött a négyszintes építménynek, amely 1927-re készült el, ünnepélyes felszentelését Kohl Medárd püspök végezte. Az épületben háztartási és gazdasági továbbképző internátus is működött, ahol a korabeli újságok szerint a „legjobb magyar háziasszonyokat” nevelték. Kiss Dóra művészettörténész az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció Svábhegyi kolostorában egykoron élt Eglantin, Jácinta és Domitilla nővérekkel készített interjút a MúzeumCafé számára, amely a 2015. évi negyedik, a budapesti tematikus sétákat feldolgozó lapszámban jelent meg, bemutatva Budapest rejtett értékeit.

„Nagyon szép parkunk volt a rendház körül, erdővel, sétányokkal, lugasokkal, nagy gyümölcsössel. Előkelő gróflányok, gyárosok lányai tanultak nálunk háztartást vezetni. Az emeleten voltak a tantermek és a szobáik, lent volt egy konyhájuk egy nagy ebédlővel”-mondták a nővérek, akik a tanításon kívül egy 24 holdas területet is műveltek. Vetés idején, kora tavasszal mindenki dolgozott. Amikor bő termés volt, a fölösleget levitték a Margit Intézetbe.

Az Árpádházi Szent Erzsébet háztartási-gazdasági továbbképző és tanfolyam az érettségizett leányoknak kínált változatos tananyagot. Volt zongora, főzés, varrás, gyors-és gépírás, idegen nyelv oktatás, virágkertészeti, gyümölcstermesztési ismeretek átadása és tehenészet is.

Az internátusban folyó oktatást és a rendi életet maximálisan kiszolgálta az épület mérete és elrendezése. A jobb és bal szárnyon egy-egy zárt verandát alakítottak ki. A magastetős épület neogót faragású részletekkel, sárga és vörös burkolattal készült, közepén három vörösréz toronnyal. Az épület 72 hálószobával és munkateremmel, két étkezővel, és nagy gyűlésteremmel rendelkezett. Az első emeleten voltak a betegszobák, a gyógyszertár, az ápolószoba, a vendégszobák, valamint a házi lelkész szobája. A második és a harmadik emeleten kaptak helyet a lakó-és hálószobák, a munkatermek és rendház hivatalos helyiségei. A főbejárat az előcsarnokba vezetett, ahonnan mindkét oldalon, lépcsőn át lehetett eljutni az üvegfestményekkel díszített templomba. Az épület a kor minden igényének eleget tett, hiszen nemcsak személy-, de teherlift is működött benne, minden szintjén modern fürdőszobák, wc-k által rendelkezésre. A templom a világi hívek előtt is nyitva állt. Színes ablaküvegei a magyar szenteket ábrázoltak, a Jézus Szíve főoltáron kívül másik két oltár – Szeplőtelen fogantatás, Szent József – is kialakításra került. A főbejárattal szemben helyezték el a Jézus Szíve szobrot. A hatalmas kertet a Boldogságos Szűz szobra és a szentek szobrai díszítették. 1926-ban az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció teljes egészében felköltözött a rendházba. A megszokott rendi életnek a második világháború vetett véget, amikor is az itt élő apácák zsidó üldözötteket bújtattak.

A Széchenyi-hegy tetejéről Buda jelentős része látható és ellenőrizhető volt, épp emiatt a fontos tulajdonság miatt vetettek szemet a rendházra a szovjet katonák. A nővérek felidézték: „A szállókban németek voltak. Ott volt a mi hálószobánk is, a németek minden este nagyon szépen énekeltek. Ami a külvilágban történt, az hozzánk nem jutott el, arra nagyon vigyáztak. Csak egy rádió volt a házban, a főnöknő szobájában, aki időközönként tájékoztatta a történésekről a nővéreket. Karácsony éjszakáján jöttek az oroszok, hozták a német sebesülteket, három nővér kötözte a sebeket. Majd a sérülteket teherautókra rakták, mert már a kerítés túloldalához értek az oroszok. Majd a templomot, a kápolnát is elfoglalták, így az ebédlőben tartottuk a szentmisét.”

1944 karácsonyán tehát az oroszok elfoglalták az épületet és a felső emeletről, majd a padlásról azonnal lőni kezdték a várost. Mindeközben a földszinten kétszázötven menekült és körülbelül harminc olyan árva gyerek tartózkodott, akiket a Svéd Vöröskereszt helyezett el az apácáknál. A nővéreket és a novíciákat a katonák a felső szintre kötöztették. A visszaemlékezések alapján az ott dolgozó orvosnak köszönhetően a fiatal apácanövendékeket az oroszok nem zaklatták, ugyanis a doktor elhitette a katonákkal, hogy az apácáknak meg kell halniuk, ha valaki csorbát ejt erényükön. A megszállás idején a kápolna tornya és keresztje is ledőlt.

 „A Gellért-hegyet célozták, onnan akarták kifüstölni a németeket. Föl akarták húzni az ágyút a padlásra, három emeleten át a tetőtérbe. Szerencsére volt egy horvát nővér, aki tudott velük beszélni. Az mondta, hogy itt olyan szűk fordulók vannak, hogy az ágyúval nem tudnak megfordulni, még ha minden szép cirádás korlátot összetörnek, akkor sem. Addig győzködte őket, hogy végül nem vitték fel. A ház előtt ástak egy lövészárkot és onnan lőtték Pestet, a Gellért-hegyet. S a Jóisten óvott bennünket, néhány kisebb belövést kapott az épület, meg a torony is bedőlt. Persze az ablakok kitörtek, fűtés és víz nem volt. Helyi áramfejlesztő működött az épületben, víz híján, télen a havat olvasztottuk meg a kádban. Le kellett menni a Svábhegyről a kis kúthoz, onnan hordtuk haza a vizet.”

A világháború vége nem jelentette a rendi élet normalizálódását, ugyanis az épületet egy traktoros iskolával kellett megosztaniuk az isteni Szeretet Leányainak. A rend sorsa 1950-ben végleg megpecsételődött, amikor a Rákosi-rendszer betiltotta a magyarországi szerzetesrendek működését. A Farkasvölgyi úti apácákat Máriabesnyőre telepítették, az épületet pedig államosították.

A háború végeztével a lovakat elvitték a németek, a teheneket, amelyek megmaradtak, levágták és megették az oroszok, úgyhogy ezt követően kézimunkával kellett megművelni a földet. A Svábhegyről a nővéreket utoljára vitték el, Budapest más zárdáiból már korábban. Egyszer csak megszólalt a nagykolomp. Beszóltak, hogy „öltözködnünk kell, egy óra múlva mindenki számára a kapunál lesz névsorolvasás, a tartományfőnöknőtől elkért névsor alapján. Máriabesnyőre vittek minket. Éjfél körül jöttek és három-négy óra körül indultunk. Bezártak bennünket, a ponyvákat lehúzták majdnem megfulladtunk, azt mondták, hogy meg ne próbáljuk fölhúzni. 415-en voltunk ott a lágerban különböző rendekből, mi voltunk az utolsó szállítmány. Egy 90 személyre épített nyaralónál raktak le bennünket ott a folyosón, a ház körül hagytuk a csomagjainkat. Elmentek, nem törődtek vele, hogy mi történik, mi lesz velünk. Azt mondták, hogy nem hagyhatjuk el a házat, volt, aki a tyúkólba került, mert nem volt már máshol helye. Arra készültünk, hogy megyünk Szibériába, ezek a hírek röppentek fel, hogy a szerzetesnőket oda viszik. Az iskolákat, kórházakat, árvaházakat elvették, úgyhogy egyik napról a másikra munka nélkül maradt a nővérek nagy része. Azt mondták, hogy fölösleges élőlények vagyunk, akik csak pusztítják az élelmet, de hasznot nem hajtanak”- így emlékeztek vissza a nővérek.

A rendház az Államvédelmi Hatóság tulajdonába került. Az épületben az államvédelmi tiszteket a legmagasabb fokon képző magyar oktatási intézményt rendezték be, amelyet a szovjet Cseka alapítójáról, Dzerzsinszkijről neveztek el. Az iskola egészen 1956-ig működött az apácák egykori épületében. Az oltárt az ávósok lebontották, a freskókat lefestették, a kupolás mennyezet álmennyezetet kapott, az oldalfalak paravánt, a parkban található Jézus szíve szobrot és a szenteket ábrázoló szobrokat pedig összetörték.

A forradalom után a Rendőrtiszti Akadémia költözött a falak közé. 1971-ben a rendőrtisztképzést főiskolai szintre emelték. A Rendőrtiszti Főiskola jogutódja a Nemzeti Közszolgálati Egyetem jelenleg is használja az épületeket. A hajdani zárda épülete ma az iskolának ad otthont, az egykori kápolna pedig az intézmény díszterme.

A rendházat évekkel ezelőtti felújították, így a homlokzat visszakapta régi szépségét, ám a tető egykori díszei, a sarokerkélyek, valamint a középső torony, amelyek elpusztultak a háborúban, pénz hiányában nem épültek újjá. A lépcsőház bejárati része szintén felújításra került, azonban még sok minden helyreállításra vár – leginkább a kápolna, amely napjainkban kiemelt rendezvényeknek ad otthont. A freskók, falfestmények láthatóvá tételére és restaurálására egyelőre nem került sor; a freskókat álmennyezet fedi, de az oldalfalakat már eltávolították.

A hatalmas parkban található a Nővérek Sírja. Egyes források szerint a második világháborúban az apácáknak nem volt lehetőségük halottaikat a Farkasréti temetőbe szállítani, így a zárda parkjában helyezték örök nyugalomra rendtársaikat. Más elmélet szerint a sírba nem csak az apácákat temették, hanem az az orosz katona is itt lelt végső nyughelyre, akit társai lőttek le, amiért megpróbálta védeni az apácákat erőszakos társaitól.

A volt zárda épülete ugyan nem fogad látogatókat, de egyes alkalmakkor – például a Kulturális Örökség Napján – megcsodálhatják az érdeklődők a csodás ősfás parkot és a műemléképületeket. S mi lett az apácákkal?

„A dolognak az lett a vége, hogy mindenki megtalálta a helyét, hasznos tagjai lettünk a társadalomnak és igencsak jó munkaerővé váltunk. Később jóindulattal kezelték a nővéreket. Minden nővér valamilyen lakhatóságot talált magának, albérletben vagy a rokonoknál.  Negyven évig civil ruhában jártunk, negyven évig nem viselhettük a szerzetesi ruhát, de mindenki eltette magának, hogy aztán újra viselhesse.”


Szöveg: Kiss Dóra, Dr. Tóth Nikolett Ágnes, Benedek Mariann

Megosztás a Facebook-on


„Az NKE az együttműködés egyetemévé vált”

    • dmoha20150126014

Jövő januárban lesz öt éve, hogy az NKE megkezdte működését. Dr. Janza Frigyes ny. rendőr vezérőrnagy a kezdetektől fogva részt vett az egyetemépítő munkában, az elmúlt fél évben a Fenntartói Testület ügyvivőjeként. Életútjáról, szakmai múltjáról a jövőről, a terveiről beszélgettünk vele.


Ügyvivőként melyek voltak a legfontosabb elvégzendő feladatok ebben a ciklusban?

Janza Frigyes: Az első és legfontosabb a Fenntartói Testület (FT) immár ötödik éve kialakított közös munkaprogramjának a töretlen továbbvitele volt. Az ügyvivői szerepkör nem jogosítja fel az embert arra, hogy a tagok nélkül döntést hozzon. Ez a funkció, a megtiszteltetés ellenére, sok munkát is jelent, ezért döntöttünk úgy már az FT megalakulásakor, hogy ne évente, hanem hathavonta cserélődjön az ügyvivő személye. A tagok fontos állami beosztásokat betöltő személyek, ezért őket ilyen többletfeladattal csak rövidebb, féléves határidőre illik terhelni. Ebben a ciklusban fontos feladatnak tekintettem, hogy az újabb három éves rektori felhatalmazás mellé az intézményfejlesztési koncepciót is megerősítsük. Ehhez szükséges volt mihamarabb bemutatni a fenntartó tárcák szándékait, hogy az egyetem szenátusa és a rektori vezetés előkészíthesse az újabb rektori ciklus fejlesztési koncepcióját. Elengedhetetlennek tartottam a nemzetközi képzés kari szinten történő kibővítési folyamatának a menedzselését, valamint az államtudományi képzés színvonalas bevezetését. E tekintetben nem volt nehéz félévünk, hiszen a kormányzati szándékok és elvárások világosak voltak, mindenki alkotó folyamatnak tekintette a munkát, a tagok kellő felkészültséggel, ötletekkel, javaslatokkal készültek az FT üléseire.

Idén ünnepeltük a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létesítésének az ötödik évfordulóját. Vezérőrnagy úr azon kevesek egyike, aki az alapítástól kezdve a mai napig részt vesz a megkezdett munkában.

J. F. 2010 júniusában a kormány szándékát meghallgattuk, megértettük és a következő ülésünkön már az egyetem jellegéről beszélgettünk. Vita folyt arról, hogy mi legyen a neve az egyetemnek és sok rendszertani probléma is felmerült. Mikor ismertté váltak a Magyary-program célkitűzései, már az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy nem egyszerűen csak három kar integrálásáról lesz szó. A tárgyalásainkon folyamatosan a minőséget, a minőségi felsőoktatás szükségességét képviseltük. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem esetében mindez már rendelkezésre állt, így az egyetemi szintű rendészeti felsőoktatás elérése volt a cél, és természetesen hosszú utat járt be a jogelőd Államigazgatási Főiskola is. A kérdés az volt, hogy ennek a három nagy tudományterületnek hol van az a közös halmaza, amelyet megragadva valóban egy közös közszolgálati képzés jöhet létre. Célul tűztük ki, hogy az eredeti diszciplínákat világszínvonalon oktassuk. Ennek a közös halmaznak több összetevője van, a tudás, az értékek és az etika. Az egyetemi közös modul kiemelt célja, hogy a társszakmák legfontosabb rendező elvével tisztában legyen, hiszen a 21. századra minden multidiszciplinárissá vált. Nagyon hosszú átmeneti időszakkal számoltunk, de sokkal gyorsabban haladtunk, és ez úgy történhetett, hogy minden résztvevő akarta a sikert, az eredményeket, nem kellett szemléletbeli problémákkal sem megküzdeni. Nekem nem voltak kétségeim afelől, hogy ez a folyamat gyors lefolyású lesz.

Mennyire elégedettek a Fenntartói Testület tagjai az Egyetem vezetésével?

J. F. Az FT tagjai elégedettek az elmúlt évek folyamataival. Az eltelt öt évben időarányosan, a lehetőségekhez képest elképesztő túlmunkával, hihetetlen tenni akarással és a közösség iránti alázattal dolgozott rektor úr, főtitkár úr és a rektorhelyettesek is. Ez a példamutatás, amivel irányítják az ügyeket volt az egyik kulcsa annak, hogy a mögöttünk hagyott öt év értékalapú fejlődése bekövetkezhetett. Olyan munkáltatói megelégedettség soha nincs, amelyik ne tartalmazna valamilyen kritikát, de a vezetőket egyéni teljesítményük, tudós karakterük, felkészültségük és főként a személyes példamutatásuk alapján teljes mértékben alkalmasnak, megfelelőnek és méltónak tartjuk az egyetem képviseletére.

Minden eredmény mások magvető munkájának az aratása, a múltban gyökerező folyamatok látványos eredményei. Kudarcról nem tudok beszámolni, azonban negatívumként jelentkezett a gazdasági terület ellenőrzése, ahol olyan problémákat tártunk fel, amelyek végül a gazdasági főigazgató távozásához vezettek. Az önreflexió keretében feltárultak a pozitív irányú folyamatok is, ma már egyértelműen az együttműködés egyetemének nevezhetjük az NKE-t, amelynek olyan vezetése lett, amelyik nagy szakmai biztonsággal és biztos kézzel jó kikötő felé kormányozza az Egyetem „hajóját”. A szél mindvégig kedvező volt, nekünk csak arra kellett figyelnünk, hogy jó irányban tartsunk. Szép munka volt, amikor 2012-ben létrejött az egyetem, három, egymástól történetében, kultúrájában eltérő hivatásrend értékeit sikerült úgy összehangolni, hogy ezekből végül szinergia keletkezett. Elmélyült a bajtársi és hivatásrendi együttműködés a karok között, és kézzelfoghatók az eredmények is. A hivatásrendek tradícióit, szimbolikáit fontos, hogy továbbra is ápoljuk és tiszteletben tartsuk. Mindez finom és körültekintő összehangoló munkát igényelt.

Az Egyetem három karral kezdte meg működését, azonban ma már az ötödik kar létrehozása is körvonalazódik.

J. F. A vízügyi képzés átvétele folyamatban van. Magyarország az elmúlt évszázadokban vízügyi szakértői nagyhatalom volt. Ennek az az oka, hogy a Kárpát-medence vizekkel elárasztott terület és így alapos ismeretekre tettünk szert. A föld alatti vízkészletek tekintetében ritka kinccsel rendelkezünk. A vízügyi ágazat szinte minden területére kiterjedően magas szintű tudás birtokában van a vízügyi szakma. Magyarország stratégia célkitűzési tevékenységei között szerepel a víz, az ezzel kapcsolatos fejlesztések, vízgazdálkodási kérdések. A víz stratégiai kérdéssé vált az egész világon, emiatt elvándorlás tapasztalható, háborúk törnek ki és pazarló vízfelhasználás történik a termékek előállítása során. Véges a rendelkezésünkre álló vízkészlet, a vízért és az élelemért óriási küzdelem folyik. A globális felmelegedés időszakában a sivatagosodás egyre inkább kimutatható, hiszen tavak száradnak ki, korábbi termőterületek válnak művelhetetlenné. Az általunk ismert tudással és technológiával kell vízhez juttatnunk az embereket. Ez a téma stratégiai védelmi kérdéssé vált. A jövőben meg kell találnunk más egyetemekkel a katonai, biztonsági és védelmi területekhez szorosan kapcsolódó közös szakok indításának a lehetőségét is, akár a műszaki területeken.

A szellemi gyarapodás is nagyon fontos az infrastrukturális fejlesztések mellett. Vezérőrnagy úrnak milyen elvárásai vannak az NKE oktatóival szemben?

J. F. Jó véleményem van az oktatók tudásáról, felkészültségéről. Az intézményfejlesztési tervet folyamatosan módosítjuk, a stratégiai célkitűzésünk alapján is az együttműködés egyetemének nevezhetjük az NKE-t. A tudásunk megosztását éppúgy fontosnak tartjuk, mint más egyetemek tudásanyagának integrálását, például a társadalomtudományok, szociológia, pszichológia, műszaki tudományok területén. Más egyetemekhez képes, négy funkciója van az oktatóinknak: az oktatás, képzés, kutatás mellett a kiképzés végrehajtása is. Ez a gyakorlatban a katonák, rendőrök esetében a szolgálati szabályzat által előírt készségek és viselkedési normák elsajátításának az egységes rendszerét jelenti. A másik két karunkon természetesen nem ilyen merev a hierarchia, mégis úgy vélem, hogy aki az államot szolgálja, rendelkeznie kell olyan kompetenciákkal, amelyek megkülönböztetik más civil szakmák képviselőitől. Az etikai és magatartási szabályok betartása sokkal öntudatosabb, kiszámíthatóbb, fegyelmezettebb, karakteresebb, példamutatóbb viselkedést követel.

Hallgatóinknak, oktatóinknak milyen kutatási témák feldolgozását javasolja Tábornok úr?

J.F. Azt ajánlom a fiatal kollégáknak, hogy határterületi témákat válasszanak és ne kizárólag a klasszikus rendészeti tevékenységhez köthető területekkel foglalkozzanak. Új eredményeket elérni csak valaminek a viszonyrendszerében, viszonylatában lehet. Rendészeti szervezettan például nem létezik, a teljes rendőr-szociológia, a rendőrség szervezeti kultúrájának az intézményes kultúrája, illetve annak kutatása még feltáratlan, így ezekkel érdemes foglalkozni. Semmiképpen sem egy tudományágban gondolkodjanak, hanem interdiszciplinaritásban, hiszen ma már minden mindennel összefügg, hatással van egymásra.

Mit hoz az egyetem életébe a költözés?

J.F. A fizikai közelség mindig felgyorsítja az eseményeket. Elektronikus úton tudományos kérdéseket is meg lehet oldani, vitákat is le tudunk folytatni, de akkor válik mindez hitelessé, ha ezt személyesen tesszük, hiszen hihetetlen erő van a személyes kontaktusokban. Az oktatói pályám során a személyes vizsgáztatás híve voltam, ugyanis benyomást akartam szerezni a hallgató szellemi irányultságáról. Híve vagyok a felvételi elbeszélgetéseknek is. Az Orczy-parkba költözés, a személyes közelség újabb lendületet fog adni az egyetem fejlődésének.

Kevesen tudják, hogy állatorvos végzettsége van. Ez hogyan kapcsolódott a belügyi, rendészeti pályához?

J.F. 1971-ben kinevezett polgári alkalmazottként, állatorvosként kezdtem meg a munkámat a Belügyminisztérium Kutyavezető-képző Iskolájában. Az ötödéves hallgatók közül választottak ki erre a feladatra az egyetemen, amelyet annak ellenére örömmel vállaltam, hogy nekem akkor már szerződésem volt a Herceghalmi Kutatóintézettel, kutatóorvos szeretettem volna lenni. 1974-re Közép-Európa legjobban felszerelt állatkórháza kezdte meg itt a működését. Első pillanattól kezdve oktattam, a feladatrendszerem szerves része ma is a tanítás, valamint a tankönyv-és jegyzetírás. A Belügyminisztérium Tudományszervezési Osztályának hetvenes évek közepén történő felállítását követően az osztály instruktora is lettem.


A rendészeti oktatásban betöltött szerepe a mai napig meghatározó. Ez hogyan kapcsolódott a parancsnoki tevékenységéhez?

J.F. Az 1970-es években nemcsak az állatok kiképzésével, hanem a rendőrképzés ügyeivel is elkezdtem foglalkozni. Az akkori kutyaiskola az összes többi iskolával egy vezetés alatt működött. Minden parancsnoki értekezlet az emberek képzéséről szólt. Közben szabadon jártam Nyugaton, és kapcsolatot építettem ki a nyugat-európai szervek különböző oktatási szerveivel. Az ENSZ bécsi székhelyű kábítószer-ügynökségével napi kapcsolatban álltam. Közben folyamatosan oktattam, és részt vettem a tudományszervezés ellenőrzésében is. 1979-ben már egyes iskolák felügyelőjeként instruktori tevékenységet is végeztem. A zászlósképzés és a tartalékos tisztképzés felügyeletét is elláttam. Részt vettem a korábbi belügyi végzettségek megfeleltetési folyamatában, az akkori közoktatási szakképzési rendszer alá történő integrálásában. 1998-ban Létrehoztuk a BM Oktatási Főosztályt, majd Főigazgatóságot, a Nemzetközi Oktatási Központot, amely magába foglalta az ILEA-t, a KERA-t. Létrejött a BM Oktatási, Képzési és Tudományszervezési Főigazgatóság néven működő szervezet. Az összes képző intézmény ehhez a szervezethez tartozott. Később világossá vált, hogy a rendészettudományt meg kell alapozni felsőoktatási területként, akadémiai diszciplínaként, szervezeti értelemben is. Mivel mindez civil ág nélkül nem működött, ezért 2004-ben létrehoztuk a Magyar Rendészettudományi Társaságot. Ennek megalakulása óta a főtitkára vagyok.

Hogyan látja a rendészeti oktatás jelenlegi helyzetét és jövőképét?

J.F. A rendészeti oktatás kérdése szorosan összefügg a közszolgálati életpályamodell kidolgozásával kapcsolatos belügyminisztériumi feladatokkal. Egy életpályamodellnek meghatározó része a kiválasztási, a képzési és továbbképzési rendszer. Ebben az értelemben van egy közös közszolgálati része a rendészeti képzésnek, más oldalról a rendészeti életpálya felső szintjei által jelzett tapasztalatok meghatározóak és visszaható erejűek az alsóbb szintű képzési rendszereinkre, a szakképzésre, a hatósági képzésre és a továbbképzésre is. A közigazgatási és a rendészeti rendszerek összehangolása korábban már megtörtént, mindkét rendszer eredményesen teljesít.

2014-ben Magyarországra került az EU-országok rendőrtovábbképzését szervező, azt részben irányító ügynökség, a CEPOL. Az egyetemünk az ügynökséggel együttműködve hozzájárult egy európai rendészeti mesterképzés bevezetéséhez is.

Semmilyen rendszer nem tekinthető befejezettnek, hiszen figyelembe kell venni a fennálló politikai-, társadalmi-, gazdasági-, és technikai adottságok kereteit. A korábbi fejlesztések is mindezek figyelembevételével történtek. Nem arra kell törekedni, hogy abszolút értéknek tekintsük, amit létrehoztunk, a cél az, hogy a mindenkori körülményekhez, célokhoz, elvárásokhoz tudjuk hozzáigazítani a képzésünket. Az „utókortól” pedig azt kérem, hogy senki ne mondja majd, hogy ez a rendszer rossz volt, hanem ismerje el a közösség érdekében végzett szolgálatot, és azt, hogy munkájuk során mindig a legjobb eredményt akarták elérni mindazok, akik ezért fáradoztak.

Hiszem, hogy amit jelenleg építünk, az Európának is mintául fog szolgálni. Ezért is tartom fontosnak azt, hogy a főtisztjeink és vezetőink Nemzeti Közszolgálati Egyetemi végzettséggel rendelkezzenek. Empatikus, nagy tudású tisztekre van szükségünk és olyan erőre, amely mindenkor megbízhatóan alkalmazható. Az eltelt 45 évet egy nagyon sikeres periódusnak tartom. Eljutottunk a tanfolyami rendszerű képzésen keresztül egy főiskolai, majd egyetemi képzésig, amelyet folyamatosan fejlesztünk. Ennek mindenki részese volt, ezért minden résztvevőt dicséret és megbecsülés illeti.

Vezérőrnagy úrról köztudomású, hogy fontosnak tartja a rendészet etikáját.

J.F. Amikor kérdés fogalmazódik meg bennem e tárgykörben, arra Arisztotelész Nikomakhoszi etikája azonnal megadja a választ. Az élet minden területén fontos az etika, de a hatósági tevékenység különösen érzékeny terület. Számos esetben kevés a szakmai megalapozottság, mert egy döntésnek nemcsak szakszerűnek, de etikusnak is kell lennie. Meggyőződésem az is, hogy a fegyveres szervek hivatásrendi értékeit védeni kell. Fontos, hogy maga a hivatásrend is törekedjen önmaga korszerűsítésére, modernizációjára, és legyen befogadó a társadalmi kritikákkal szemben.

Mi a szívügye, megvalósításra váró legfontosabb feladata a szakmai életútjában?

J.F. El kell érnünk, hogy az ország egyik legjobb felsőoktatási intézményeként tekintsenek a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre. Ehhez mindenekelőtt szigorú minőségi követelmény támasztására és a humán felkészültség növelésére van szükség.

Mit tanácsol a jövő rendőrtisztjeinek, a közszolgálatban dolgozóknak?

J.F. Az egykori nagy primadonna, Honthy Hanna által énekelt sorokat tudom felidézni: „Az illem és jó modor a fő, engem nem ront meg az idő.” Ezt az édesapámtól tanult életbölcsességgel egészíteném ki: „Édes fiam, miről lehet megismerni a művelt embert? Nincsen mások terhére, és tud vigyázni az egészségére.” A tisztség bizalmát a társadalomtól hitelbe kapjuk. Azt meg kell szolgálnunk.

Tábornok úr munkabírása példaként szolgálhat, Önben elképesztő tenni akarás munkálkodik. El tudja képzelni azt, hogy egyszer visszavonul?

J.F. A dolgoknak megvan a természetes rendje. Tennivaló akad még bőven, az értékalapúság megszilárdulásához egy-két generáció tevékeny munkája szükséges és ahhoz is, hogy kimondhassuk, az egyetem eredményes, azonban én ezt már nem tudom „megvárni”.

A visszavonuláson nem gondolkodom, hanem majd akkor döntöm el, hogy milyen tevékenységgel foglalkozom a későbbiekben, amikor az aktuálissá válik, a folyón is akkor kell átkelni, amikor a partjához érünk. Abban azonban biztos vagyok, hogy semmiképpen sem fogok szakítani az egyetemmel és azokkal a kollégákkal, akikkel együtt alkottunk, küzdöttünk a hosszú évek során. A világ megannyi új kihívást tartogat, rengeteg a tennivaló és számos könyv is vár még otthon.


Szöveg: Dr. Tóth Nikolett Ágnes: 

Fotó: mediaklikk

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: janza frigyes, 2016

Karácsonyi jótékonykodás az NKE-n

    • img 7157
    • img 7152
    • img 7153
    • img 7160
    • img 7163
  • Előző
  • Következő

Ahogy a mondás is tartja, „jobb adni, mint kapni.” Karácsonykor az emberek szívét átjárja az ünnep hangulata: ilyenkor igyekeznek jobban odafigyelni a környezetük boldogságára és boldogulására; előtérbe helyezni másokat saját magukkal szemben, segítséget nyújtani azoknak, akiknek szükségük van rá. Az NKE is ilyenkor visszaad, és egy kicsit másképp szolgálja a polgárokat.

A karácsony, amely Assisi Szent Ferenc nyomán az ünnepek ünnepeként ismert, a húsvét után a kereszténység legnagyobb ünnepe: a Megváltó Jézus Krisztus születésének napja. A keresztény és a nem keresztény emberek életében is fontos szerepet tölt be: a család, a barátok, a szeretteink körében lelünk megnyugvásra. Az ünneppel összeforrt az ajándékozás, az üdvözlőlapok, a karácsonyi zene, a karácsonyfa állítása és színes üveggömbökkel és égőkkel való feldíszítése, a szaloncukrok, a fagyöngy és a hóesés jelensége. A katolikusok hagyományosan december 24-én karácsonyi böjtöt tartanak; éjfélkor vagy 25-én, napközben pedig a karácsonyi misét, a reformátusok pedig 24-én tartják meg a karácsonyi istentiszteletet, majd másnap következik az úrvacsora.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem az előző évhez hasonlóan idén is jótékonykodik: a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó csíkszentsimoni Szent László Gyermekvédelmi Központ gyermekeinek kívánságát valóra váltva varázsol számukra boldog karácsonyt. A részletekről, a karácsony fontosságáról, valamint egyetemünknek a karácsonyi jótékonykodásban vállalt szerepéről Kolozsvári Tibor, a központ nevelője mesélt lapunknak.

 „Karácsonyra készülünk, az emberiség legfőbb reményének a beteljesülésére, arra, hogy egy külső, érdemeinkkel fel nem érhető, jóságos erő, pótolva a mi ügyefogyottságunkat, végérvényesen, visszavonhatatlan módon eltörölje mindazt, amiből rossz származik. A Karácsony, tulajdonképpen Istennek azt a hitét jelenti, hogy érdemes az emberrel foglalkozni, mert az értelme és a szíve alkalmassá teszi őt arra, hogy megértse a jó és a rossz közötti különbséget, hogy perspektivikus módon, jó, örömteli, istennek tetsző és egyben az ember számára működő, fenntartható életet élhessen. Isten hiszi, hogy az ember és az ember élete jobbá, boldoggá tehető; azért jön közénk, hogy minden erejével elmagyarázza, bebizonyítsa azt nekünk, hogy az emberiség létének fenntarthatósága szempontjából a legadaptívabb magatartás, a legeredményesebb életviteli attitűd nem egyéb, mint a szeretet parancsai alapján megszervezett viselkedésrepertoárok összege”- mondta.

A Dévai Szent Ferenc Alapítványt 1993 tavaszán hozták létre azzal a céllal, hogy segítsék azokat a gyerekeket, akik segítségre szorulnak. A Szent Ferenc Alapítvány által Romániában végzett gyermekvédelmi tevékenységről elmondható, hogy nem csak árvákkal foglalkoznak, hanem olyan fiatalokat is nevelnek, akik “szociálisan árvák”, rászorulók. Ezt azt jelenti, hogy olyan családi hátterük van, ahol a szülők nem, vagy éppen külföldön dolgoznak, függőséggel küzdenek, nehéz életkörülmények mellett tudnának csak gyereket nevelni. Előfordul, hogy mindez halmozva jelentik meg. „A gyermekotthonaink befogadják a családok békétlenségének, a hűtlenségnek, az alkoholizmusnak, az emberi butaságnak, a kiengesztelődés hiányának, a kapzsiságnak, a gőgnek, az emberben tért nyerő sötétség áldozatait, sokszor a létük legmélyéig kisemmizett gyermekeket” – mondta Kolozsvári Tibor.

A rászorulók Romániában háromtípusú gyermekvédelmet kérhetnek írásban: napközi otthonban való elhelyezést, állami gondozást vagy szociális kollégiumban való elhelyezést. A napközi otthonban való elhelyezésben a hátrányos helyzetű gyermekek részesülnek; az ő napi ellátásukat szüleik nem tudják biztosítani, nem tudnak rájuk vigyázni vagy segíteni a tanulásban, ezért ezt a szerepet az otthon munkatársai látják el. A napköziben a gyermekek hideg vagy meleg ebédet kapnak, elkészítik a házi feladatukat és megtanulják a leckét. A szabadidős tevékenységek során kertészkedni és varrni is megtanulhatnak, estére pedig hazamennek a családjukhoz. Az állami gondozásba hivatalos: gyámhivatal vagy törvényszék által kibocsátott határozat útján kerülnek a gyermekek, de sok esetben a szülők nem akarják elengedni a gyermeküket, hogy ne szűnjön meg az utána járó anyagi támogatásuk, így ez megnehezíti a gyermekotthon munkáját és a gyermekek életét is. A gyermekek az állami gondozás során is kapcsolatban maradnak a szüleikkel, meg is látogathatják őket, illetve együtt is vakációzhatnak. A szociális kollégiumban elhelyezett gyermekek hivatalosan nem elismert eljárásban részesülnek, mégis az a lényege, hogy a szülők kérhetik, hogy gyermekük bentlakásban részesüljön, hogyha szociálisan hátrányos helyzetű családról, illetve gyermekről van szó. A gyermekek ugyanolyan feltételek mellett élhetnek, mint az állami gondozásban részesült társaik; kapnak élelmet, ruhát, tanszert, szeretetet; ezért az ellátásért a szülők nem fizetnek. Minden hétvégén találkozhatnak szüleikkel a gyermekek, akár haza is utazhatnak. Kezdetben Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója a szegény vidékeket járva személyesen hozta el a rászoruló gyermekeket a gyermekotthonba. Manapság már a szülők maguk keresik fel az alapítványt.

„A minap a világsajtó hasábjain újra védtelen kisgyermekek kétségbeesését, édesanyák fájdalmát láttam, azt, ahogyan az életre kelt harag, a rombolás duhaj ereje tombol. Igen, azt is láttam már, hogy milyen az, amikor a tenger kilép a medréből, azt is, amikor a föld mozdul meg, vagy amikor a szél az úr. Mégis azt kell látnom, hogy az emberi lélekben lakó sötétség, a párbeszéd hiánya, a kiengesztelődésre való akarat hiánya, a szeretetlenség egymaga, nagyobb pusztításra képes, mint a természet erői” - fejezte ki aggodalmát Kolozsvári Tibor, majd hozzátette, hogy az emberiség sok évezredes tapasztalata, hogy amikor valaki valamit érdemtelenül és jog nélkül, valamilyen módszerrel elvesz, abból mindig baj lesz. Lehet szó bármiről, ingóról, ingatlanról, élőről, élettelenről, asszonyról, férfiról, templomról, iskoláról és bármiről, tény az, hogy a népek és nemzetek békés életét adó szabályok megszegése, nevezetesen a „tízparancsolat” megszegése nyomán harag, gyűlölet és pusztítás kel életre. Az emberben a természet erejével vetekedő pusztító erő lakik és törhet felszínre, ugyanakkor a szeretet világot formáló ereje is felfakadhat benne, az az erő, amely megjavítja, újjáépíti, működővé, élhetővé, gyarapodóvá, fenntarthatóvá teszi az emberiség létét. A Karácsony, tulajdonképpen Istennek azt a hitét jelenti, hogy érdemes az emberrel foglalkozni, mert az értelme és a szíve alkalmassá teszi őt arra, hogy megértse a jó és a rossz közötti különbséget, hogy perspektivikus módon, jó, örömteli, istennek tetsző és egyben az ember számára működő, fenntartható életet élhessen. Élő tanúi vagyunk napjaink háborúinak és a nyomukba fakadó kétségbeesésnek, fenyegetettségnek, átoknak. Amikor most Karácsonyt várunk, tulajdonképpen nem a békét, a nyugalmat, a kiegyensúlyozott, kibontakozó élet lehetőségét várjuk? Tulajdonképpen azt, hogy Isten, mint mindenható egy új világot teremtsen számunkra, ahol a szorongás helyett béke, a harag helyett barátság, az öklök helyett kézfogás, az irigykedés helyett összefogás, a versengés helyett közös építkezés van.

Kolozsvári Tibortól megtudtuk, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen összefogás született, hogy társulva a karácsony küldetéséhez, jobbá, élhetőbbé, kiteljesedővé tegyék azok életét és ünnepét, akik az emberi sötétség, gyarlóság, bűn áldozatai. Az egyetem munkatársai, az idén már másodjára fejezik ki igyekezetüket, elköteleződésüket a Szent László Gyermekvédelmi Központ gyermekei iránt.

A Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó csíkszentsimoni Szent László Gyermekvédelmi Központ gyermekei levél formájában megüzenték karácsonyi kívánságaikat az „Angyalkájuk”-nak; a 42 kívánság az egyetem dolgozói és hallgatói által került teljesítésre. Sok gyermek ruhaneműt kért: téli kabátot, nadrágot, kardigánt, sálat, zoknit, cipőt, lovaglócsizmát, lovaglónadrágot, mások játékautót, sminkkészletet, fülbevalót, barkács felszerelést, fodrász felszerelést, elektromos fogkefét, többen pedig gitárt kértek. Több gyermek levélben is olvasható, hogy ha az Angyalkájuk nem tudja teljesíteni, amit kértek, akkor bárminek örülnek helyette; hogyha egy cukrot kapnak, annak is örülni fognak, mert tudják, hogy az szívből küldik nekik. Sokan kiemelték, hogy nem az ajándék maga, hanem a szándék a fontos, ezért az „Angyalkájukra” bízzák, mivel lepi meg őket. Mindenki megköszönte a tavalyi ajándékot, amit kaptak, és többen is kifejezték azon vágyukat, hogy megismerkedhessenek a kívánságuk teljesítőjével. Sok gyermek rajzzal is kedveskedett és áldott, békés karácsonyt kívántak nekik.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatói, dolgozói mellett a hallgatók is elkötelezték magukat a karácsonyi jótékonykodás mellett. Kosztrihán Dávid, az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnöke hasznosnak tartja, hogy a munkájukon túllépve, évente legalább néhány alkalommal megadatik a lehetőség, hogy másoknak is segíthessenek. „Szükségesnek tartom, hogy főleg karácsonykor megálljunk egy kis időre, és ne csak a hallgatóinkkal, hanem a tőlünk jóval szegényebb sorsúakkal is foglalkozzunk. Erre ad lehetőséget az NKE már korábban megkezdett gyakorlata, aminek keretein belül árvákat ajándékozunk meg. Ezáltal lehetőségünk nyílik nem csak arra, hogy jót tegyünk és örömet okozzunk, de arra is, hogy felhívjuk hallgatóink figyelmét arra, hogy mik is az igazi értékek, illetve, hogy mennyire fontos legalább évente egyszer ilyen módon segíteni. Az ajándékok átadásakor a gyermekek arcán lévő mosoly elárulja, mennyit is jelent nekik az, ami számunkra apróságnak tűnhet” - tájékoztatta Kosztrihán Dávid a lapunkat.

A karácsonyi kívánságteljesítés mellett az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat kezdeményezésére az egyetem mind a négy karának hallgatói önkormányzatai december 5-16. között adománygyűjtést szerveztek a Reményt a Gyerekeknek alapítvány számára.

„Az NKE tanúságtétele, az összefogás, az irgalmas szeretet cselekedeteiről, minden jóakaratú ember szándékához hasonlatosan, az emberiség létének azt a milyenségét szolgálja, amely a Karácsony céljának a beteljesítéséből származhat. A gyermekotthonunk irányába tett elköteleződése által nem csupán jótékonykodik, vagy alamizsnálkodik, hanem a gyermekeink örömre keltése révén, a világnak az általunk képviselt szeletkéje számára a szeret dicsőségét, a Karácsony rendületlen igazságát és az általa hordozott reményünk beteljesülését adja, életet szül számunkra. A Szent Ferenc Alapítvány csíkszentsimoni gyermekei nevében hálás köszönöm a segítséget!” - hálálkodott Kolozsvári Tibor, majd ezekkel a gondolatokkal búcsúzott: „Mint ahogyan egy édesanya életet ad, az az ember, aki maga körül a szeretet cselekedetei és szándékai által az életet szolgálja, szintén életet ad. Amikor valakinek a javát keresve élünk, akárcsak ünnepet teremtünk számára, szerintem szintén életet adunk.”


Szöveg: Fecser Zsuzsanna

Megosztás a Facebook-on


Közszolgálati Kiválósági Központ alakul az NKE-n

    •  dsc7001 2

Hónapok óta folyik a közigazgatás fejlesztésére irányuló, Európai Uniós forrású projektek szakmai megvalósítása az NKE-n, amely nem kizárólag a közszolgálat egészére irányul. Része egy egyetemi szervezetfejlesztés is. A KÖFOP –projektek keretében egy átfogó humánerőforrás fejlesztés is történik az egyetemen.

A közigazgatás minősége a benne dolgozó szakembereken alapul, így kiemelten fontos, hogy a közszolgálati felsőoktatás alapképzései, mesterképzései, PhD-képzései, a tovább- és átképzések, valamint a vezetőképzések minősége minden tekintetben megfeleljen a velük szemben támasztott elvárásoknak. A közszolgáltatás színvonalának emelkedése, a bürokrácia csökkentése nagyban függ attól, hogy milyen minőségű a képzés, mit és kitől, milyen környezetben és hogy tanul a jövő igazgatási szakembere. A minőség a képzők felkészültségén túl azon is alapul, hogy milyen környezetben, milyen technikai és informatikai feltételekkel, milyen adminisztratív támogatottsággal valósul meg az ismeretátadás.

A 11,5 milliárd forintból megvalósuló KÖFOP - program Közszolgálati kiválósági központ fejlesztése című alprojektje hivatott arra, hogy a közszolgálati képzések intézményében, az NKE-n rendszinten és fenntartható módon javítson a működés hatékonyságán. A 2018 végéig tartó szakmai munka keretében a Kiválósági Központ alakul, sor kerül az intézményi emberi erőforrás teljesítmény-mérésére és kompetencia-fejlesztésére, megtörténik a működés teljes körű (belső és külső) minőségbiztosítása és a szervezet teljesítményértékelése, valamint az egyetemi integrált információs rendszer létrehozása.

A közszolgálat egyetemének átláthatónak, tervezettnek, hatékonynak, gazdaságosnak, szabályosnak, etikusnak, elszámoltathatónak kell lennie, vagyis meg kell felelnie az egyetemi „jó kormányzás” követelményének. Ennek az NKE csak úgy tehet eleget, ha rendelkezik a megfelelő intézményi önértékelés és önkorrekció rendszerével, legfőbb erőforrása – a dolgozó, oktató, vezető – pedig elkötelezett a közös célok iránt, környezetét és önmagát fejleszteni akaró és kellően motivált. Ezeket a kívánalmakat az alprojekt célokként határozza és valósítja meg. A következő időszakban az egyetemi humánerőforrás fejlesztés, a szervezet minőségbiztosítása, teljesítményértékelése, valamint a folyamatokat is támogató egyetemi integrált informatikai rendszer egy időben, egymást kiegészítve, komplex mellett valósulnak meg.

Arról, hogy a gyakorlatban mit is jelent ez az egyetemi fejlesztés Dr. Szakács Gábor, Dr. Szabó Szilvia, Hegyi György és Orosz Lajos, a Közszolgálati kiválósági központ fejlesztése alprojekt szakértői számoltak be. Mint mondták, már elindult a munkakör elemzésen alapuló emberi erőforrás felmérés.. Ennek során feltárják és meghatározzák a vizsgált munkakör tartalmát, célját, funkcióját, a munkakörbe tartozó feladatokat, a kapcsolódó hatáskört, illetékességet, a felelősség jellemzőit, a problémamegoldás módját, a munkakör kapcsolatrendszerét, a feladatellátás során jelentkező terhelések mértékét, formáját, a munkakör betöltéséhez szükséges tudás összetevőit. A projektmegvalósítás során a munkakörelemzéseket a szakértők összekapcsolják a kompetenciaelemzéssel, valamint a munkakör betöltéséhez szükséges kompetencia szintek meghatározásával. Ez a felmérés az év végéig több mint 200 egyetemi dolgozót érint, de a későbbiekben az egyetem teljes állományára kiterjed majd.

Hegyi György, az egyetem humánpolitikai szakértőjének tájékoztatása szerint a projekt keretében létrejött munkacsoport meghatározta a nagyobb munkakörcsaládokhoz (oktatók – kutatók; tanárok, egyéb oktatók; oktatást-kutatást segítők; funkcionális feladatot ellátók; szakmai műszaki szolgáltatók; vezetők) tartozó személyes és szociális kompetenciákat.

Dr. Szabó Szilvia, az Államtudományi és Közigazgatási Kar Emberi Erőforrás Intézetének egyetemi docensének elmondása szerint a kb. 60 tételből álló kompetencialista a személyes képességeken kívül vezetői kompetenciákat is tartalmaz. „Az egyetemi vezetők a listán szereplő kompetenciákat rangsorolták aszerint, hogy azok a különböző munkakörcsoportokon belül milyen fontossági szinten vannak. A „végső” lista, a vezetői besorolás függvényében leszűkül, s csupán a relevanciával bíró kompetenciák körét és azok elvárt szintjét tartalmazza- magyarázta. „A vezetői visszajelzések feldolgozása és munkakörelemzések után kapunk pontos képet arról, hogy milyen jellegű kompetencia alapú képzésekre van szükség az egyetemen dolgozóknak”-tette hozzá.

A szükséges képzések meghatározásánál hármas szempont érvényesül, hiszen amellett, hogy adott vezető meghatározza, beosztott munkatársának milyen készségre- képességre van szüksége egy feladatkörben, az adott munkakörhöz is tartoznak speciális igények, illetve az érintett is elmondhatja véleményét. Ezt követően készülhet el az egyéni fejlesztési terv, s megtörténhet a javaslattétel arra, hogy milyen készségek és képességekre irányuljon a fejlesztés. . Az egyéni fejlesztési terveket a Közszolgálati Kiválósági Központ és a projekt belső szakértői egyetemi szinten összesítik és összehangolják. A kapott eredményeknek megfelelően készülnek el a képzési tervek, amelyekben kiemelt az idegen nyelvi és az informatikai képzés, amelyek már jövő év elején elindulnak. Az idegen nyelvi képzés prioritást élvez, hiszen az egyetem nemzetközisítésének egyik meghatározó eleme a nyelvtudással rendelkező dolgozó. Szabó Szilvia elmondta, hogy az egyetemi képzési kínálat feltérképezése folyamatban van, készül az NKE képzési portfóliója. Az NKE-n már korábban, a Vezető-és Továbbképzési Intézetben, ÁROP- és egyéb forrásokból kifejlesztett képzéseket is beépítik a képzési struktúrába. A nyelvi képzések miatt szoros együttműködésben dolgoznak A közszolgálat-fejlesztés nemzetközi kompetencia igényeinek támogatása alprojekttel. Az alprojektek közötti kooperáció természetesen a többi beavatkozási területre is érvényes. Jól tükrözi ezt, hogy a későbbiekben a PhD és habilitációs pályázatok egyéni fejlesztésekként is beemelhetőek lesznek a munkatársak képzései közé. Ezen a téren folyamatos interakció áll fenn A jó kormányzást célzó tény-alapú közszolgálat-fejlesztés hatásvizsgálati és kutatási megalapozása alprojekttel. Az egyes képzések, kutatások az említett alprojekt kutatási támogatásában is megvalósulhatnak.

A folyamat felmenő rendszerben történik, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2017 elején megkezdődnek a nyelvi és informatikai képzések, majd később – a munkakörelemzések és kompetenciamérések lezárását követően – elindulhatnak az egyéb kurzusok is. Az alprojekt ugyan 2018 végén lezárul, de – tervek szerint – a fejlesztési struktúra beépül az NKE rendszerébe, így a kompetencia alapú fejlesztési rendszer fenntarthatósága biztosított. A szakértő kiemelte, hogy valamennyi egyetemi dolgozó elektronikus postafiókjára a munkacsoport megküld egy olyan kérdőívet, amely az adott munkavállaló személyes véleményét kérdezi arról, milyen típusú képzéseken szeretne részt venni. Így tehát a későbbi képzési kínálat nem csupán a vezetők állásfoglalására alapoz.

Orosz Lajos, az NKE Vezető-és Továbbképzési Intézet Minőségbiztosítási Központjának vezetője megjegyezte, hogy az alprojekt kompetenciafejlesztéssel foglalkozó szegmense ezen a ponton is összefonódik a minőségirányítással, hiszen a személyes és az éves önértékelés az egységes minőségértékelő rendszerben (EMIÉR) történik majd, így a megszerzett tudást is folyamatosan mérik majd.

A Közszolgálati Kiválóság Központ nem önálló szigetként kíván működni, hanem a szolgáltató személet alapján a  többi KÖFOP- alprojekttel szorosan együttműködve. A feladatok tervezett módon történő megvalósítása biztosítékot nyújt arra, hogy a Közigazgatási és Közszolgáltatás-fejlesztési Stratégiában meghatározott kormányzati céloknak megfelelően az egyetemen belül is megteremtődhessenek a feltételei a stratégiai alapú, integrált emberi erőforrás gazdálkodás kiteljesítésének.


A teljes cikk a Bonum Publicum decemberi számában olvasható.


Szöveg: Benedek Mariann

Fotó: Szilágyi Dénes 

Megosztás a Facebook-on


Karácsonyi ünnepség az NKE-n

    •  dsc6379 2
    •  dsc6341 2
    •  dsc6365 2
    •  dsc6383 2
    •  dsc6387 2
    •  dsc6401 2
    •  dsc6406 2
  • Előző
  • Következő

A „Betlehemben megzendült az ének” című ünnepi koncertet tekinthették meg az egyetemi polgárok a Nemzeti Közszolgálati Egyetem központi karácsonyi ünnepségén, a Ludovika Kápolnában. Az intézmény rektora beszédében a szeretet fontosságára hívta fel a figyelmet a közszolgálatban is.

Kovács Nóri, a Népművészet Ifjú Mestere díjjal kitüntetett és Nemzeti Értékként is elismert előadóművész, dalszerző koncertjét először 2009-ben mutatták be, a Szent István Bazilikában. Azóta több mint száz alkalommal láthatták a zenei produkciót az érdeklődők. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen bemutatott ünnepi koncerten világi és egyházi zenék is felcsendültek, így a többi között katolikus, református és evangélikus egyházi népénekeket, valamint a művész saját feldolgozásait, népzenei gyűjtéseit is meghallgathatták az egyetemi polgárok. A műsorban a művészek a bibliai Jézus születését énekelték meg, mesélték el a fogantatástól kezdve addig az ünnepélyes áhítatig, amit a magyar keresztény ember él meg karácsonykor. A produkcióban a 2012-ben megjelent "Álmok útján" - című populáris karácsonyi albumról is felcsendült néhány dal. A rendezvényen közreműködött Kautczky Armand színművész, valamint Hegedűs Gergely Máté hegedűn, Soós László brácsán és Magyari Miklós nagybőgőn.

A műsort követő fogadáson Prof. Dr. Patyi András mondott pohárköszöntőt. Az NKE rektora a szeretet fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét, amely szerinte a közszolgálatban dolgozók szívében is meg kell jelenjen, hiszen anélkül nem tudják hívatásukat megfelelően ellátni. „Ezt a szeretetet azonban gondozni, ápolni is kell”- tette hozzá Patyi András. A rektor elmondta, hogy bár a karácsony alapvetően nem egy munkahelyi ünnep, mégis nagy öröm volt számára, hogy ezeket az ünnepi pillanatokat a jelenlévő egyetemi polgárokkal együtt élhette át. „Egymás elfogadása és a tiszteleten alapuló szeretet vezessen minket a következő években is”- fogalmazott Patyi András.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes 

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Karácsony, 2016

Kitárja kapuit az NKE

    • img 0645

Ismét megnyitja kapuit az érdeklődő diákok előtt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem: január 13-án a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (Hungária körút 9-11.), 14-én az Államtudományi és Közigazgatási Kar (Ludovika tér 2.), 27-én a Rendészettudományi Kar (Farkasvölgyi út 12.), míg 28-án a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar (Ludovika tér 2.) rendez nyílt napot.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem képzési kínálata folyamatosan bővül, emellett épül az egységes elhelyezkedést biztosító Ludovika Campus is. Jövő szeptembertől már itt tanulhatnak majd a Rendészettudományi Kar (RTK) és az Államtudományi és Közigazgatási Kar (ÁKK) hallgatói is. Ennek jegyében az ÁKK már a Ludovika Főépületben tartja meg nyílt napját, ahol a leendő hallgatók megismerkedhetnek a kar képzéseivel, a karrierlehetőségekkel, információt kaphatnak például az ösztöndíj lehetőségekről is.

Bár a Rendészettudományi Kar is költözik jövőre a Ludovikára, az év eleji nyílt napot még a Farkasvölgyi úti campusukon tartják, a gyakorlati jellegű programok miatt.  A diákok így például tonfa- és intézkedéstaktikai bemutatót is láthatnak, valamint lehetőségük lesz a fizikai alkalmassági gyakorlatok megtekintésére és kipróbálására. Fontos információkat kaphatnak a rendészeti képzések iránt érdeklődők a fizikai, egészségügyi, pszichológiai alkalmassági felvételi követelményekről és a pályaalkalmassági vizsgálatokról is.

A rendészetihez hasonlóan, a katonai pályát választók esetében is meghatározóak az elméleti képzések mellett a gyakorlati tevékenységek.  A Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon (HHK) rendezett nyílt napon a képzésekről való tájékoztató mellett a diákok testnevelési és alaki bemutatót is láthatnak, valamint részt vehetnek egészségügyi alkalmassági tanácsadáson. A leendő hallgatók a rendezvényen több harci járművet is megtekinthetnek, így például harckocsikat, tűzszerész robotokat és többféle drónt is. Emellett a katasztrófavédelmi képzésekkel is megismerkedhetnek az érdeklődők. 

Február elsején ünnepli kétéves fennállását a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar, amelynek január 28-i nyílt napján megjelenő diákok tájékozódhatnak a többi között a kar képzési kínálatáról, ösztöndíj lehetőségeiről, és ERASMUS programjairól is.

Bővebb információt képzéseinkről, a felvételivel kapcsolatos tudnivalókról a felveteli.uni-nke.hu oldalunkon lehet olvasni.

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: nyílt nap, 2016