Szűkítés


Minden Címke 469


bejegyzések

Elsősorban saját katonai képességeinket kell fejleszteni

    • fokkep
    •  dsc0019 2
    •  dsc0046 2
    •  dsc0066 2
    •  dsc0078 2
  • Előző
  • Következő

Mindig a jövőt kell szem előtt tartani, ezért stratégiai gondolkodásmódra van szükség a Magyar Honvédségen belül is Dr. Benkő Tibor vezérezredes szerint. A Honvéd Vezérkar főnök az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) katonai vezetői szak és katonai műveleti logisztikai szak mesterképzéseiben részt vevő, hivatásos katonatiszt státusú hallgatóinak tartott előadást „A Magyar Honvédség nemzetközi műveleti szerepvállalásának aktuális kérdései” címmel.

Az előadás bevezető részében szó esett a magyar békefenntartói tevékenységről, amelynek nagy hagyománya van, hiszen már 1897-ben vettek részt magyar katonák Kréta szigetén ilyen jellegű feladatok ellátásában. A Honvéd Vezérkar főnök röviden bemutatta a magyar békefenntartás történetét, főbb állomásait 1897-től napjainkig. Emlékeztette a hallgatókat, hogy a nemzetközi békefenntartói tevékenység közben elhunyt katonáink minden nehézség ellenére is becsülettel szolgálták hazájukat, hősiesen helyt álltak a béke megteremtése és megőrzése érdekében - akár életük feláldozása árán is. Erre emlékeztet a Katonai Emlékpark Pákozd (KEMPP) területén található Békefenntartók Emlékművén látható felirat is, melynek szövege: „Végakaratuk a béke volt”!

A továbbiakban ismertette a Magyar Honvédség aktuális nemzetközi missziós szerepvállalásának kiemelt területeit. Felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy közel 1000 fős nemzetközi szerepvállalásunk fő prioritása a nyugat-balkáni hadszíntér. Emellett szintén jelentősnek mondható iraki, afganisztáni és észak-afrikai szerepvállalásunk, melyek elsődleges célja, a migrációs nyomás forrásának számító instabil régiók helyzetének javítása.

Bár a békefenntartói tevékenység kiemelt terület a Magyar Honvédségnél, a legfőbb feladatunk mégis az, hogy képesek legyünk saját országunkat megvédeni. Ezért a saját képességek fejlesztése az elsődleges cél”- fogalmazott a Vezérkar főnök. Hangsúlyozta az ország védelmi képességei fenntartásának és folyamatos fejlesztésének fontosságát különös tekintettel a megváltozott biztonsági környezetre. Felhívta a figyelmet a Magyar Honvédség személyi állományának fontos szerepére és eddigi eredményeire az illegális nemzetközi migráció megállításában és kezelésében. Elmondta, hogy több ezer katona vett, illetve vesz részt hazánk határainak védelmében.

Emlékeztetett arra, hogy Simicskó István Magyarország honvédelmi minisztere meghirdette a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programot, amelynek kapcsán elmondta: az elmúlt huszonöt év legnagyobb modernizációja vette kezdetét. A honvédelmi fejlesztési tervek között szerepel többek között az önkéntes tartalékos rendszer újraszervezése. A területi elven szerveződő önkéntes tartalékos rendszeren belül Magyarország 197 járásában felállításra kerülne egy-egy alegység, amelynek tagjai önként vállalják a tartalékos szolgálatot, az ehhez szükséges szaktudást pedig a hivatásos állomány tagjaitól kapnák meg különböző felkészítések keretein belül.

Ennek kapcsán esett szó a toborzókampányok eddigi eredményeiről, a Honvédelmi Sportszövetség elindításának céljairól és eddigi tapasztalatairól. A Honvéd Vezérek főnöke hangsúlyozta, hogy az egyik kiemelt cél a honvédelmi nevelés megerősítése, s annak részeként sor kerül majd egyfajta kadétrendszer kialakítására is. Előadásában hangsúlyozta: az elmúlt huszonöt év legnagyobb haderő-fejlesztési programja veszi kezdetét. Szerinte a Magyar Honvédségben egyaránt szükség van a könnyű-, közepes- és nehéz képességek fejlesztésére. „Ehhez kellenek repülőgépek, helikopterek és harckocsik is”- fogalmazott Dr. Benkő Tibor vezérezredes. A tábornok előadásában kitért a haderő-fejlesztési tervek ismertetése kapcsán a korábban, 2002-2010 között kritikus szint alá csökkentett fegyvernemi képességek visszaállításának szükségességére. Ennek részeként korszerűsíteni kell a katonák egyéni harcászati felszerelését, erősíteni kell a légierőt, de szükség van a páncéltörő, légvédelmi rakéta, radar; tábori tüzér, tűztámogató; harckocsizó; műszaki és hídépítő képességek modernizálására is. Elmondta, hogy a meglévő repülő eszközök egy részének felújítása már megtörtént, később pedig újak beszerzésére is lesz lehetőség a tervek szerint. Elhangzott, hogy a kormány szeretné fejleszteni a magyar hadiipart, melynek első lépcsőjében kézifegyverek gyártását szeretné hazai környezetben megoldani.

A Honvéd Vezérkar főnök külön utalt a korábban elkezdett illetményfejlesztés eredeti ütemezés szerinti folytatására, valamint a hivatásos és szerződéses katonák életpálya-modelljének következetes alkalmazására. Elmondta, hogy idén januártól él egy új egészségmegőrző és biztosítási rendszer a honvédségen belül, amely gondoskodik mindazokról, akik elveszítik alkalmasságukat a katonai szolgálat ellátására.

A vezérezredes a stratégiai gondolkodásmód fontosságára hívta fel a figyelmet, ugyanis szerinte mindig előre kell nézni, és a jövőt kell szem előtt tartani. Ezért is fontos az életen át tartó tanulás, ugyanakkor a karrier nem mindig csak a magasabb beosztás és rendfokozat elérését jelenti, hiszen a saját szakterületen is lehet előre haladni. Külön is felhívta a jelenlévő katonai vezetők figyelmét a parancsnokok felelősségére, valamint arra, hogy mindig a katonának kell a gondolkodás középpontjában állnia.

Korszerű, modern, jól felszerelt honvédségre van szükség”- fogalmazott a Vezérkar főnök, aki szerint nagy lehetőséget ad számukra a honvédelmi kiadások fokozatos növekedése.

Szöveg: Kiss Zoltán László – Szöőr Ádám

Fotók: Krasznai-Nehrebeczky Mária – Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, előadás, 2017

A magyar afrikanisztika napjainkban

    • fokep
    •  dsc0139 2
    •  dsc0178 2
    •  dsc0190 2
    •  dsc0200 2
    •  dsc0201 2
    •  dsc0219 2
  • Előző
  • Következő

A magyar afrikanisztika neves kutatói, tudósai és gyakorlati szakemberei tartottak szakmai konferenciát „Generációk és irányok – A magyar afrikanisztika a 21. század elején” címmel a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A rendezvényen a magyar afrikanisztika közösség tagjai és a téma iránt érdeklődők akadémiai keretek között vitathatták meg a tudományág hazai állását, az eddig elért eredményeket, a nemzetközi trendeket, illetve a jövőbeni kutatási területeket, irányokat, módszereket.

A panelbeszélgetéseken a tudományos közösség és a közigazgatás szereplői, elsősorban a Külgazdasági és Külügyminisztérium szakemberei közösen térképezték fel, hogy a közigazgatásban milyen feldolgozandó ismeretek halmozódtak fel a kontinensen, valamint hogy az államapparátus milyen területeken tudja hasznosítani a kutatóközösség munkáját.

Dr. Koller Boglárka az NKE NETK dékánja köszöntőjében kifejtette, hogy nagy örömmel fogadta a rendezvényt, hiszen a kar számára kiemelt prioritás a nemzetközi együttműködés, a gazdasági-, biztonsági- és diplomáciai kapcsolatok. Ismertette, hogy az afrikanisztikát Marsai Viktor képviseli a karon, aki kutatócsoportjával összefogja a kontinenssel kapcsolatos kutatásokat. „Karunk nyitott arra, hogy további hasonló témájú rendezvényeket szervezzenek, ezt infrastrukturális és anyagi háttérrel is segítenénk” – mondta a konferencián megjelenteknek, majd kiemelte: „Arra kérem Önöket, hogy a legtágabban gondolkodjanak az együttműködés lehetőségeiről. Publikációk, kutatások tekintetében megvan erre a lehetőségünk, nyitottak vagyunk arra, hogy az afrikanisztika vezető tudósait bevonjuk a kar munkájába!”.

Bayer József, a Magyar Tudományos Akadémia Afrika Albizottságának elnöke megemlítette, hogy az Afrika kutatások interdiszciplinárisak, több tudományág képes a térség teljes körű tanulmányozására, így az afrikanisztika jelenleg még csak „szétszórtan” van jelen az akadémián. Felhívta a figyelmet: „Afrika az egész emberiség jövője szempontjából kulcskérdés!” Kifejtette, hogy olyan problémákkal néz szembe a kontinens, amelyeknek súlyos visszahatása lehet az egész világgazdaságra, és társadalomra. A kontinens támogatásáról és fejlesztési segélyeiről elmondta, hogy nem voltak hatékonyak, nem sikerült teljesen bekapcsolni Afrikát a globális világgazdaságba. Szerinte nem elég a kontinens ásványkincseihez vezető infrastruktúrát kiépíteni, fejleszteni kell a szociális, egészségügyi és társadalmi intézményi rendszert is. „A nemzetközi politikának több figyelmet kell szentelnie az afrikai politikai stabilitásra, hiszen ezek hiánya könnyen kaotikus viszonyokat, polgárháborúkat, migrációs hullámokat születhet. Ha nem sikerül megoldani Afrika lakosai számára a kontinens élhetővé tételét, akkor a világ összes többi része meg fogja ezt szenvedni” – mondta.

A panelbeszélgetéseken szakmai vitákat inspiráló előadásokat tartottak az afrikai kontinens magyar kutatói és gyakorlati szakemberei. Az első panel témája Magyarország és Afrika kapcsolata volt, amelyet történeti, gazdasági és diplomáciai szempontból közelítettek meg az előadók, ahol kiemelt sarokkő volt a „déli nyitás” politikája. A második panelbeszélgetés során a magyar afrikanisztika főbb témáit vették górcső alá, ahol a tudósok és az államapparátus együttműködése, valamint gazdasági és biztonságpolitikai kérdések kerültek napirendre.

Marsai Viktor, az NKE NETK adjunktusa, Afrika-kutató kutatója kifejtette, hogy az afrikai kontinenst csakis realista nézőpontból szabad vizsgálni, nem szabad szélsőségesen túlgondolni a biztonságpolitika különböző kérdéseit, amelyet a közbeszéd gyakran már apokaliptikus módon felnagyít, elterelve a figyelmet az igazán fontos szakmai kérdésekről. Rávilágított, hogy afrorealizmussal kell tekinteni a térség lehetőségeire és kihívásaira. „Az afrikai társadalmak életképessége és alkalmazkodóképessége hihetetlenül magas” – hívta fel a figyelmet. Ezek a társadalmak túlélik a felmerülő, az Európából megoldhatatlannak tűnő problémákat és éveken belül előrelépéseket tudnak tenni a politikai konszolidációban, vagy a gazdasági eredmények terén. „Az elmúl két évtized egyértelműen az előrelépés és az eredmények évtizedei voltak” – tette hozzá. A magyar afrikanisztika jövőjével kapcsolatban kiemelte, hogy fontos a kutatóműhelyek kialakítása, ahol a kontinenst sokkal mélyebben, különböző területek és régiók szerint, strukturáltan vizsgálják.

A harmadik panel az afrikanisztika globális kérdéseit vizsgálta meg, ahol a Csendes-óceán térségét, az ázsiai országok és az USA munkásságát ismertették, valamint az etiópiai magyar lehetőségeket elemezték. Az utolsó panelbeszélgetésen a résztvevők kitértek a magyar afrikanisztika múltjára és jelenére, valamint a civil szféra szemszögéből történő megközelítésére.

A rendezvény az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karának Afrika Kutatócsoportja és a Magyar Tudományos Akadémia IX. Osztályának Nemzetközi és Fejlődéstanulmányok Tudományos Bizottsága keretében működő Afrika Albizottsága együttműködésével valósult meg.


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Versenyképesebb üzleti környezetre van szükség

    • fokep
    •  dsc9750 2
    •  dsc9759 2
  • Előző
  • Következő

A kormánynak is számos további tennivalója van a magyarországi üzleti környezet alakításában azért, hogy az elsősorban kisebb méretű vállalkozások is nagyobb lehetőséget kapjanak versenyképességük javítására, innovációjuk erősítésére. Ez is kiolvasható a kormány felkérésére, az NKE kutatócsoportja által heteken belül elkészülő tanulmányból, amelynek módszertanát és fontosabb megállapításait egy workshop keretében ismertették a szakemberek.

A kormányzati képességek vizsgálatával foglalkozó Jó Állam Jelentés egyik fontos, speciális területe a versenyképesség és az üzleti környezet kapcsolatának kutatása. Ezzel arra a kérdésre is keresik a választ a szakemberek, hogy a kormányzat hogyan tud hozzájárulni egy versenyképesebb, vállalkozóbarátabb üzleti környezet kialakításához. A kormány múlt év végén kérte fel az NKE keretében működő Államkutatási és Fejlesztési Intézetet (ÁKFI), hogy készítsen egy átfogó, empirikus mérésekre és nemzetközi összehasonlításokra alapozott felmérést a témában. „A tanulmány, amely heteken belül végső formát nyer, fontos mérföldkő lehet az egyetemen folyó államkutatások és a versenyképességgel kapcsolatos egyéb kutatások között”- mondta el Dr. Kaiser Tamás egyetemi docens, az ÁKFI tudományos igazgatója.

A versenyképességgel kapcsolatos kutatás egyik fontos oka, hogy több nemzetközi kutatóintézetnél is jelentősen visszacsúszott Magyarország a versenyképességi rangsorokban. „Akkor beszélhetünk versenyképes nemzetről, ha az állam olyan üzleti környezetet képes teremteni, hogy a vállalkozások úgy állítanak elő nagy hozzáadott értéket, hogy közben a lakosság életszínvonala is növekszik”- fogalmazott a rendezvényen Prof. Dr. Csath Magdolna. Az NKE magántanára, aki egyben a nemrég megalakult Nemzeti Versenyképességi Tanács tagja is, úgy látja, hogy az üzleti környezet mellett a társadalmi tőke erősítésére is szükség van, amiben az államnak szintén fontos szerepe kell, hogy legyen. „A kormánynak abban is feladata van, hogy növelje az ország fejlettségi szintjét például azzal, hogy ösztönzi és a saját eszközeivel támogatja az olcsó munkaerővel való versenyzésről való áttérést a tudással és az innovációval történő versenyelőny szerzésre.” - fogalmazott Csath Magdolna. Az egyetemi kutatócsoport által készített tanulmány egyfajta helyzetképet ad az üzleti környezet és a versenyképesség kapcsolatáról Magyarországon. A minél átfogóbb és valósabb kép kialakításának érdekében többféle módszert használtak a kutatók, így például online kérdőíves és személyes kikérdezéses felméréseket készítettek, mélyinterjúkat folytattak le vállalkozások vezetőivel a V4 országokban, továbbá készültek interjúk hazai nagyvállalati vezetőkkel is.  A regionális eltérések megismerésére kiscsoportos vitákat is szerveztek két kevésbé fejlett régióban. A felmérésekben és az interjúkban a többi között értékeltették a megkérdezettekkel az üzleti környezetet általában, továbbá a verseny tisztaságát, a pályázatokhoz, közbeszerzésekhez való hozzáférés lehetőségét, vagy az állami működés vállalkozásokat érintő tevékenységével való elégedettséget.

Előzetes véleményként fogalmazódott meg a rendezvényen, hogy továbbra is nagyok a regionális eltérések bizonyos állami szolgáltatások, így például az elektronikus ügyintézéshez való hozzáférés esetében, de nem tartják a cégek megfelelőnek a közbeszerzés átláthatóságát, a bürokrácia-csökkentés mértéket, és a válaszadók többsége szerint az e-kormányzás rendszere sem fejlett még eléggé. A felmérés során is megfogalmazódott, hogy továbbra is alacsony szintű az együttműködés a felsőoktatás, az állami kutatóintézetek és az üzleti világ között. Csath Magdolna szerint a kkv-kategória használatát is át kellene gondolni, hiszen ez elfedi a valós üzleti életben tapasztalható eltéréseket az egyes cégtípusok között, így ronthatja a döntéshozatal eredményességét. A vizsgálat igazolta, hogy nagyok az eltérések a tipikus kisvállalkozások és a nagy cégek üzleti környezete között.

A felmérés szerint a kisebb méretű vállalkozásokat különösen hátrányosan érinti a folyamatosan változó jogszabályi környezet. Emiatt bizonytalannak érzik a jövőjüket, nem tudnak előre tervezni. Szóba kerültek olyan konkrét példák is, amikor egy jelentési kötelezettség határideje előtt egy héttel változtatták meg a jelentés elvárt szerkezetét, amit már figyelembe kellett venniük a cégeknek a beadáskor. Az ilyen előre nem látható, váratlan változtatás különösen a kisebb cégeknek okoz nagy problémát. Ugyanakkor a különböző hatósági ellenőrzésekkel kapcsolatban alapvetően pozitívan nyilatkoztak a vállalkozások, sőt hangsúlyozták, hogy a feketegazdaság további szűkítése, a szabálytalanul működő cégek kiszorítása a piacról, minden tisztességesen működő cégnek előnyére lenne.

Az NKE kutatócsoportjának jelentése heteken belül elnyeri végső formáját és a kutatók remélik, hogy ezzel is segíteni tudják majd a kormányzat versenyképesség javítással kapcsolatos törekvéseit. A workshop a KÖFOP 2.1.2, „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” című projekt keretében valósult meg.


Csath Magdolnát is beválasztották a tavaly októberben megalakult Nemzeti Versenyképességi Tanács tagjai közé. Ennek apropóján is beszélgettünk az NKE magántanárával.

Úgy tűnik, hogy kormányzati körökben is egyre inkább felismerik azt, hogy a következő időszak egyik legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzése az ország versenyképességének a javítása. Mit tud tenni ennek érdekében a Nemzeti Versenyképességi Tanács?

Az utóbbi években - több nemzetközi és hazai versenyképesség-elemző szerint is - romlott a magyar gazdaság és társadalom versenyképessége. A romlás mértéke attól függ, hogy melyik intézmény pontosan mit is vizsgál. Közülük a Világgazdasági Fórum (WEF) végzi a legátfogóbb elemzést. A 2016-17-es tanulmányuk szerint az elemzett 138 ország között Magyarország a 69. helyen volt, ami 6 hellyel rosszabb, mint az előző évben. Viszont a svájci IMD 2016. évi tanulmánya szerint a vizsgált 61 ország között Magyarország 2 hellyel, a 48.-ból a 46.-dik pozícióba lépett elő. Említésre érdemes még a Világbank „Doing business” , azaz a „Hogyan lehet céget működtetni” rangsora, amelynek során 189 ország üzleti környezetét vizsgálják hat nagyon konkrét, gyakorlatias szempont szerint. Ilyen például az építési engedélyek kiadásának gyorsasága, a villamoshálózatra csatlakozás idő-és költségigénye, vagy a befektetők védelme. Ezen a listán 2016-ban Magyarország a 189 ország között a 42.-dik volt.

A megalakulás óta már több ülést is tartott a tanács. Milyen területeken kezdtek el dolgozni és eddig milyen eredményeket sikerült felmutatni?

A Nemzeti Versenyképességi Tanács szeretné elérni, hogy a Doing business rangsorban elfoglalt helyünkön javítani tudjunk valamennyi, de különösen azon tényezők tekintetében, amelyek esetében kifejezetten rosszul állunk. Ilyen például a villamoshálózatra csatlakozás időigénye és a szolgáltatás megbízhatósága, amely összehasonlításban még a V4 országok között is jelentős a lemaradásunk. A Nemzeti Versenyképességi Tanács részletesen megvizsgálta, hogy mit lehet és kell tenni azért, hogy az egyes tényezők mentén jelentős előrelépést lehessen elérni. Megszülettek a javaslatok, amelyek megvalósításához egyeztetnie kell a Nemzetgazdasági Minisztériumnak más tárcákkal is, illetve a javaslatokat kormányülés elé kell vinnie.

Mit jelent a versenyképesség manapság? Mely területeken van a legnagyobb lemaradás és hogyan lehet ezen a téren előrébb jutni? Kikkel kell nekünk elsősorban "versenyezni"?

A Világbank Doing business tanulmány elsősorban az üzleti környezetben található felesleges akadályokra, hiányosságokra mutat rá. A versenyképesség ennél azonban sokkal több: jelenti azt is, hogy mennyire korszerű egy ország gazdasági szerkezete, van-e elegendő számú, nagy hozzáadott új értéket előállító munkahely, elég tanultak és motiváltak-e a munkavállalók, mennyire innovatív a gazdaság és milyen hatékonyan, mennyire eredményesen működik általában az állam. Ezek a tényezők nemcsak a gazdaság, de a társadalom szempontjából is fontosak. Végül is azért kell a versenyképesség javulás, hogy az emberek életkörülményei és életminősége is javulhasson. Ebből a közelítésből vizsgálva az is fontos versenyképességi kérdés, hogy mennyit keresnek az emberek, és a jövedelmüket milyen minőségű termékekre és szolgáltatásokra tudják elkölteni.

Az egyetemi kutatócsoport által végzett felmérés, amelynek előzetes eredményeit a workshopon ismertették, hogyan tud majd kapcsolódni a tanács munkájában megfogalmazott célkitűzésekhez? 

A Nemzeti Versenyképességi Tanács várhatóan ősszel folytatja munkáját. A már most kitűzött feladatok között szerepel majd az innováció, az oktatás, azon belül is nagy hangsúllyal a felnőttképzés, valamint a termelékenység- és hatékonyságjavítás helyzetének, feladatainak vizsgálata, és a szükséges teendők megfogalmazása. Az üzleti környezettel kapcsolatos kutatásunk valószínűleg még korábban az Államreform Bizottság elé kerül, ahol széles körben fognak róla véleményt mondani. Az Államreform Bizottságban képviselve van a Nemzetgazdasági Minisztérium is, így az anyagunkat meg fogják kapni az illetékes szakemberek. Egészen eddig úgy beszéltünk a versenyképességről, mintha annak javítása egyedül állami feladat lenne. Ebben azonban a cégeknek is komoly feladataik vannak. Először is nemcsak az állami pénzekből, adókedvezményekből lehet és kell fejlődni. Javítani kellene a cégeknek saját piaci munkájukat, növelni vevőorientáltságukat és többet kellene költeniük innovációra, új termékek, szolgáltatások kigondolására, jobb munkaszervezési módszerek alkalmazására. De bőven van tennivalójuk a munkaerő biztosítása terén is. Nem várhatják el, hogy az állam „készen” szállítsa nekik a jól felkészült munkaerőt. A képzésbe saját erőforrásaikkal is sokkal nagyobb mértékben kellene beszállniuk. Végül a munkaerő megtartása nemcsak bérkérdés, bár tagadhatatlanul az egyik legfontosabb kérdés. Azonban egyre nyilvánvalóbb az is, hogy a céges kultúrák és vezetési módszerek Magyarországon nem vonzók a felkészült szakemberek számára. Ez is, nemcsak az alacsony bérek okozzák a jól felkészült munkaerő elvándorlását. A vonzó céges kultúra és a munkavállalók megelégedettségére is figyelő humán menedzsment módszerek kidolgozása, a munkavállalók motiválása pedig vállalati feladat. Az ezeken a területeken tapasztalható problémákat is jelzik a versenyképességet kutató intézetek. Például az IMD 2016. évi elemzése szerint a magyar munkavállalók motiváltsága tekintetében a 61 ország között az 58-dikak vagyunk. A vállalatokon belüli munkavállalói továbbképzés terén az 56.-dik hely a mienk. Annak veszélye pedig, hogy a munkahelyüket a felsorolt okok miatt külföldire cserélhetik a magyar munkavállalók nagyon nagy: a 60-dikok vagyunk. Nálunk rosszabb helyezést csak az utolsó, 61.helyen lévő Venezuela ért el.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


International Staff Week az NKE-n

    • fokep
    •  dsc9833 2
    •  dsc9851 2
    •  dsc9876 2
    •  dsc9885 2
  • Előző
  • Következő

A Nemzetközi Kapcsolatok Iroda szervezésében idén második alkalommal rendeznek krízis menedzsment és veszélyhelyzetekben történő kommunikáció a multikulturális egyetemi környezetben témakörében International Staff Week-et. A rendezvény keretein belül az európai és Európán kívüli partnerintézmények nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó munkatársai szakmai előadásokon, workshopokon és kulturális programokon vesznek részt. Az idei esemény a nemzetközi hallgatók számára is nyitott, így több, az NKE-n tanuló ösztöndíjas hallgató részt vesz rajta.

A Staff Week megnyitóján a szervezők és az NKE négy budapesti karának képviselői köszöntötték a résztvevőket. A Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kart Dr. Szente-Varga Mónika, a kar oktatási dékánhelyettese mutatta be. Elmondta, hogy az ötszáz hallgatóval büszkélkedő karon több egyedi képzés zajlik, és ezek a képzések 2018 szeptemberétől az emberi jogokkal és identitáspolitikával foglalkozó szakkal bővülnek majd. Szente-Varga szerint a kart a hat tanszéken kívül az általuk irányított két kutatóintézet teszi még izgalmasabbá (a Kína Központ és az Amerikai Tanulmányok Kutató Központ).

Kowalik Tamás, az Államtudományi és Közigazgatási Kar nemzetközi irodájának vezetője arra a legbüszkébb, hogy a karon évről-évre egyre több köztisztviselőt képeznek, akik a nemzetközi színtéren is jól boldogulnak. Dr. Jobbágy Zoltán, a Hadtudományi és Hovédtisztképző Kar tudományos és nemzetközi dékánhelyettese kiemelte a kar nyújtotta lehetőségeket a katonai és akadémiai sikerek terén. A HHK a nemzetközi részvételre is nagy hangsúlyt fektet, jelenleg egy oktatójuk vesz részt a Fulbright programban, és két amerikai hallgató tanul a karon.

Végül, de nem utolsó sorban Dr. Mészáros Bence, a Rendészettudományi Kar megbízott dékánhelyettese Dr. habil. Boda József dékán úr nevében üdvözölte a vendégeket. Elmondása szerint az RTK egy nagyon különleges kar, mert az egyetemi tanulmányok mellett a magyar rendőrakadémiaként is szolgál, így a hallgatók az elméleti képzés mellett a gyakorlatot is elsajátítják az egyetemi éveik alatt.

A Staff Week-en a résztvevők az elméleti oktatáson kívül a gyakorlatban is kipróbálhatják magukat a szituációs feladatok és tréningek alkalmával, a főbb témák az interjú és kommunikációs tréning, elsősegélynyújtás és kríziskezelés.


Szöveg: Szigeti Julianna

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Magyar Hősök Emlékünnepe

    • fokep
    •  dsc9776 2
    •  dsc9795 2
    •  dsc9803 2
  • Előző
  • Következő

A Magyar Hősök Emlékünnepe alkalmából a Ludovika Főépülete előtti Névtelen Hősök szobornál koszorúzott az NKE vezetősége. Prof. Dr. Patyi András rektor a tiszteletadást megelőzően kiemelte: idén 100 éve fogadta el az  Országgyűlés azt a törvényt, amely emléket állít mindazok előtt, akik életüket adták a hazáért.

IV . Károly magyar király (1916-1918) kezdeményezésére 1917 tavaszán fogadta el az országgyűlés az akkor dúló világháborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről szóló 1917. évi VIII. törvénycikket, mely kimondta: „Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökítse meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.” A Nagy Háború nem csak a harctéren hagyott maradandó nyomot, hanem odahaza a falvakban és városokban is. A háború áldozatainak emlékére fájdalommal vegyes büszkeséggel állított emlékművet a hálás utókor. 1924-ben újabb törvénnyel erősítették meg a hősök iránti tiszteletet. A  megemlékezések 1925-től váltak rendszeressé: országszerte egyházi szertartásokkal, koszorúzásokkal emlékeztek meg, amelyeken kötelezően részt vettek a honvédség és a rendvédelmi testületek képviselői, a bajtársi egyesületek és a fiatalok szervezetei. A második világháború után, a kommunizmus éveiben ezt az ünnepet tilalommal sújtották, eszmei üzenetét eltörlendőnek ítélték. Egészen a rendszerváltás utánig kellett várni, amíg megszületett a 2001. évi LXIII. törvény, amely a hősök dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját ismét a Hősök Emlékünnepévé nyilvánította. 

Alig lehet a háborúnál valami nagyobb dolgot elképzelni. – Talán csak a béke nagyobb nála. – De a béke nagyságát is csak a háborúban ismerjük fel teljes egészében. A háború az, amely a béke nagy jelentőségét különösen kidomborítja, és azt különösen kívánatossá teszi. – Viszont a háborút is teljes jelentőségében csakis a békében, illetve a békével összevetve ismerhetjük fel. A béke és háború tehát szorosan összetartozó fogalmak. – Mint fény és árnyék, ugyanazon élet két arculata. Az egyik értelme a másikban rejlik. A háború értelme a jobb békéért való küzdelemben rejlik, amely nélkül oktalan pusztítás lenne. A háború valódi célja tehát a béke, a valódi béke. A békének ugyan nem célja a háború, de mindig készen kell lennie a háborúra, hogy célját elérje, vagyis önmagát fenntarthassa. – A háború tehát nem cél, hanem eszköz a béke kezében. – És ebben ismerjük meg az első féket, mely megakadályozza azt, hogy a háború öncélú pusztítássá váljék. […]- ezeka gondolatok vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredestől származnak, a Ludovika Akadémia 1936-38 közötti parancsnokától, aki a M. kir. Honvéd Vezérkar Főnöke is volt.  A háborúról, a harcról, a katonai hivatásról az 1930/31-es tanévben tartott előadásában elmondta: "A háború nem a diplomatáké, sem a hadvezéreké, hanem a népeké és nemzeteké, amely által megméretnek és jaj annak, aki könnyűnek találtatik!". […]Nagy dolog az, ha van valamije az embernek, amiért érdemes élni, de még nagyobb dolog annál az, ha olyan célja van, amiért érdemes meghalni. Az önfeláldozó képesség az emberiség legnagyobb kincse.

A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián fennállása alatt 9435 tisztet avattak fel, a testvérakadémiákkal együtt ez 10 853 fő végzettet jelent. Közülük 1145-en haltak hősi halált a két világháborúban. Őket is számon tartja a veszteséglista mindazokkal együtt, akik soha nem tértek haza.


Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


"Oroszország Harvardja" az NKE-n

    • fokep
    •  dsc9428 2
    •  dsc9443 2
    •  dsc9449 2
  • Előző
  • Következő

2017. május 24-27. között a neves Nemzetközi Kapcsolatok Moszkvai Állami Intézetének (MGIMO) delegációja látogatott az NKE-re. A négyfős küldöttséget Vlagyimir Mihajlovics Morozov rektorhelyettes vezette, tagjai voltak Alekszej Dmitrijevics Voszkreszenszkij, az MGIMO Politikatudományi Karának dékánja, a Comparative Politics Russia folyóirat alapító főszerkesztője, illetve Igor Okunyev és Jekatyerina Koldunova dékánhelyettesek.

Az MGIMO a világ egyik legelismertebb és legmagasabb színvonalú képzőhelye, amit nem alaptalanul nevezett Henry Kissinger „Oroszország Harvardjának”. A látogatás célja az volt, hogy az NKE rektora által vezetett tavalyi moszkvai delegációs látogatás eredményeire építve a két egyetem közötti együttműködés új szakaszba léphessen.

A delegáció május 25-én egész napos workshopon vett részt, amely délelőtti panelje a transzregionális kapcsolatokat elemezte, délutáni programjában pedig a nemzetközi kapcsolatok oktatásának legújabb trendjeit vitatták meg.

A látogatás során elvi megállapodás született az oktatási, kutatási és publikációs együttműködés további irányairól, amelynek megvalósítása érdekében a felek konkrét lépéseket tartalmazó akciótervet hajtanak végre.

Megosztás a Facebook-on


A kiegyezési törvény megszületésének évfordulójára

    • kiegyezes foto

„Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem lehet mestere!” – írta torinói magányából Kossuth Lajos 150 évvel ezelőtt, 1867. május 22-én Deák Ferencnek a híressé vált Cassandra-levelében. Ferenc József osztrák császárt azonban június 8-án mégis magyar királlyá koronázták, amivel életbe lépett a kiegyezési törvény. Kossuth nem akadályozhatta meg, hogy Deák nagy műve valóra váljon, és megszülessen az Osztrák–Magyar Monarchia. A szabadságharc kormányzó-elnökének baljós előérzete pedig valóra vált, hisz e birodalom az első világháború végére szétesett, és vele eltűnt a „régi Magyarország” is. Deákot, a „haza bölcsét” az utókor mégsem kárhoztatja, hisz reálpolitikusként cselekedett, korának szorító körülményeiből kiindulva fogalmazta meg javaslatait a szintén nevezetessé vált írásban, az 1865-ös húsvéti cikkében, majd lett a kiegyezési tárgyalások atyja.

Magyarország 1526-tól kezdve sorsát a Habsburg-családhoz kötötte. A török kiűzésének éveiben a magyar rendek „hálából” elfogadták az örökös uralkodásukat, és ugyanezt tették 1691-ben az erdélyiek is. Az öröklődés azonban nem volt zökkenőmentes, hisz 1700-ban a család spanyol, majd 1740-ben az osztrák ága fiúágon kihalt. Ez utóbbit megelőzően már 1713-ban megszületett azon „házi” törvény, mely kimondta a Habsburgok összes országának és tartományának az együttes, elválaszthatatlan, egy kézben való birtoklását, és ezzel együtt a leányági öröklés lehetőségét is. E Pragmatica Sanctiónak nevezett törvényt a magyar országgyűlés 1723-ban fogadta el.

Az együttélés azonban sok nehézséggel járt együtt. Felkelések és szabadságharcok éppúgy végigkísérték ezen évszázadokat, mint a közös háborúk és szoros együttműködés időszakai. A 18. századi Habsburg központosító hatalomgyakorlás és beolvasztási kísérletek is komoly ellenállást eredményeztek, mely hol több, hol kevesebb eredményt mutatott fel. Az 1790. évi X. törvénycikk Magyarország saját állami létét és alkotmányát emlegeti, és hogy „tulajdon törvényei és szokásai szerint […] kormányzandó ország”. Az uralkodói abszolutizmus gyakorlata azonban annyira mást mutatott, hogy szinte elkerülhetetlenné vált a forradalom. A magyar reformmozgalom, de még a 48-as forradalom vezetői sem kívánták a birodalom felosztását, csupán valós perszonáluniót és annak alkotmányos biztosítását. A biztatónak induló folyamatot azonban megakasztotta az önvédelmi, majd a függetlenségi háború, melyet szabadságharcnak nevezünk. Ennek leverése után a győztesek immáron a történelmi jogok „eljátszását” hangoztatták, amelyre hivatkozva ismét bevezethették az abszolutista önkényt.

A birodalom külpolitikai kudarcai, az európai környezet azonban fenntarthatatlanná tették e hatalomgyakorlási módot, és az uralkodó 1860 októberében diplomát bocsájtott ki, amely egy föderatív jellegű alkotmányt biztosított a népeinek. Az ország azonban mindenféle megegyezés alapjául 1848-at tekintette, a Határozati Párt még tárgyalni sem akart másról, de a Felirati Párt sem akart engedni ebből. Az uralkodó azonban a választásokon győztes párt „feliratát” elutasította, és az országgyűlést feloszlatta. Az ezt követő provizórium időszaka azonban nem tarthatott sokáig. A birodalom a német egység ügyében szeretett volna előrelépni, a magyar ellenállás pedig egyre gyengült, különösen a kisebb birtokú nemesség körében, akik a jobbágyfelszabadítás következtében egyre nehezebb helyzetbe kerültek. Mindkét fél hajlott tehát az alkura, ezért születhetett meg az említett húsvéti cikk.

Deák a Pragmatica Sanctióból kiindulva a birodalom fennállását tartotta elsődleges szempontnak. Ehhez szükség volt a külügy és a hadügy, valamint az ezek működését biztosító pénzügyi közösség elismerésére. Ezen túlmenően azonban nem egy államok közötti szerződésre, esetleg államszövetségre gondolt, hanem olyan törvény megalkotására, amely biztosítja a birodalom osztrák és magyar felének modern, alkotmányos berendezkedését. E törekvés sikerét jelzi, hogy a kiegyezés egy kétpólusú, dualista birodalmat eredményezett.

A kiegyezés nyomán megindulhatott a birodalom és benne Magyarország modernizálása, amely kiterjedt a politikai élet, a társadalom, a gazdaság szinte minden területére, melyek közül csupán az egyetemünk egyik elődintézményére is kiható hadügyi változásokat kívánjuk említeni.

A magyar nemzeti tisztképzés tényleges megindulását a kiegyezés tette lehetővé, ugyanakkor elkerülhetetlenül szükségessé. A létrejövő régi-új államban Ausztria és Magyarország már egyenrangú fél volt, amit a birodalmi haderő szervezetének is tükröznie kellett. A véderőről 1868-ban elfogadott XL. törvénycikk ennek megfelelően határozta meg a haderő részeit: a birodalmi közös hadsereg és haditengerészet mellett megjelent az osztrák Landwehr és a magyar honvédség is. A törvény egyúttal bevezette az általános véd- és hadkötelezettséget.

A Magyar Királyi Honvédség tisztikarát először ideiglenes megoldásokkal állították fel, de hosszabb távon elengedhetetlen volt saját tisztképző intézményének beindítása. Erről az 1872. évi XVI. törvénycikk a következőképpen rendelkezett: „Az 1808. évi VII. és 1827. évi XVII. törvénycikk értelmében Pesten felállítani rendelt magyar katonai tanintézet, mint magyar királyi honvédségi akadémia állíttatik fel és Ludovika Akadémia nevet fog viselni. Ezen akadémia rendeltetése, hogy abban egyfelől önként jelentkező hadapródok a honvédség keretei részére alkalmas tisztekké képeztessenek, másfelől szolgálatban levő kitűnő honvédtiszteknek alkalom nyújtassék a hadtudományoknak magasabb fokozatú szolgálattételnél igényelt ágaiban maguk továbbképeztetni.” A Ludovika 1897-re már egyenértékű tisztképző intézménnyé vált a bécsújhelyi Mária Terézia Akadémiával. A következő évtizedek, sőt évszázad az akadémia számára olyan történelmet írt, amely dicső, elismert működést éppúgy magába foglalt, mint megszüntetést, pusztulást és funkcióváltásokat. Napjainkban a Ludovika épületeiben működő egyetem talán ahhoz a szellemiséghez közelít, amelyet az 1808. évi VII. törvénycikk a következőképpen fogalmaz meg a fő cél, a hadsereg számára hasznos ifjak képzése mellett: „Szabad lesz azonban a benne nevelt ifjaknak állami szolgálatba is lépniök, hol érdemeik szerint kellő tekintet lesz rájok.”

A kiegyezést történelmi szükségszerűségnek tartjuk, a realitások felismerésének, mely lehetőséget teremtett Magyarország modern, polgári átalakításához. Ez azonban csak álom maradt, melyből az első világháború ágyúdörgése ébresztette fel eleinket.


Szöveg: Prof. Dr. Csikány Tamás

Fotó: internet

Megosztás a Facebook-on


Klíma ügye(in)k

    • fokep
    •  dsc8664 2
    •  dsc8674 2
    •  dsc8688 2
    •  dsc8710 2
    •  dsc8751 2
    •  dsc8756 2
    •  dsc8758 2
    •  dsc9360 2
    •  dsc9405 2
    •  dsc9410 2
  • Előző
  • Következő

„Bárki, aki képes megoldani a vízzel kapcsolatos problémákat, két Nobel-díjat érdemel: egy tudományosat és egyet a békéért” – hangzott el John F. Kennedy híres idézete a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Országos Fenntarthatósági Szakmai Napján, amelyet az egyetem Fenntartható Fejlődés Tanulmányok Kabinete tartott vízgazdálkodás, urbanizáció és éghajlatváltozás témában. Áder János köztársasági elnök fővédnöksége alatt szervezett nemzetközi tudományos konferencián képviseltették magukat a szakma neves kutatói, tudósai és gyakorlati szakemberei.

Prof. Dr. Patyi András, az NKE rektora megnyitóbeszédében felidézte az elmúlt napok viharait, amikor Budapestet és számos más magyar települést özönvízszerű eső árasztott el, egy óra alatt hónapokra elegendő csapadék hullott le, megbénítva ezzel a város közlekedését. „Ez a vihar nemcsak azt mutatta meg, hogy milyen drámai eseteket alakít ki az egyre gyorsuló éghajlatváltozás, hanem rávilágított, hogy mennyire sérülékenyek a településeink. Ezrek élete, vagyona, biztonsága kerülhet veszélybe még azelőtt, hogy a polgárok és az állami szervek védekezni tudnának” – mondta. Felhívta a figyelmet, hogy 2050-re az emberiség csaknem 80%-a városban fog élni, így az egyre dinamikusabban gyorsuló urbanizálódás hatalmas kihívást jelent a városok irányításában, menedzselésében és tervezésében egyaránt. „A Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek markáns közpolitikai küldetése van. Ebből a küldetésből következik, hogy tudományos alapossággal kell foglalkozni a világot és hazánkat egyaránt formáló jelenségekkel, különösen azokkal, amelyekben az állam, a kormányzat szerepet vállal. Ezek közé tartoznak a klímaváltozás, az éghajlatváltozás és a vízválság” – emelte ki a rektor. Az egyetemen így központi szempont a vízgazdálkodás, amellyel 2017 óta önállóan, a Víztudományi Kar égisze alatt foglalkoznak. Emellett az NKE együttműködési megállapodást kötött a nigériai szövetségi vízügyi minisztériummal, ahol az egyetem oktatói és kutatói a társintézmények segítségével megkezdték az afrikai ország vízhálózatának feltérképezését és továbbképzési rendszerének kialakítását.

A fővédnöki köszöntőt Kőrösi Csaba, a Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságának igazgatója tartotta meg Magyarország köztársasági elnökének nevében. „Urbanizáció és klímaváltozás. Két olyan folyamat, amely nagymértékben befolyásolja a társadalom fejlődésének irányait, esélyeit és kockázatait, szélsőséges esetben pedig a ma ismert civilizációnk sorsát is!” – fejtette ki. Felhívta a figyelmet, hogy a problémákat nem elég lokálisan vagy regionálisan értelmezni, hiszen már globális léptékű kihívással állunk szemben. Fontos megreformálnunk a városról kialakított képünket, hiszen fenntarthatatlan a szigetszerűen kialakuló megapoliszok képe, amelyek nem tudnak beilleszkedni a külső környezet komplexitásába. Át kell alakítani a versenyképességi erőforrásainkra épülő stratégiánkat is, amelyhez gondolkodásváltás és technológiaváltás egyaránt kell, hogy párosuljon. Kőrösi Csabának két kérése volt a megjelent tudósokhoz: az egyik, hogy segítsék a szakpolitikák döntéselőkészítését, mutassák meg a fejlődés irányát, a másik, hogy segítsenek megtalálni a fejlődés sarokköveit, ahol komoly változtatásokat kell eszközölni.

Prof. Dr. Szöllősi-Nagy András, az UNESCO Hidrológiai programjának elnöke kiemelte, hogy a klímaváltozást és a víz okozta konfliktusokat nem szabad csupán mérnöki szempontból megközelíteni, hiszen a vízügy fontos szociológiai és politikai kérdés. Az NKE tanára kiemelte, hogy a következő 18 hónap kihívása a nagy mértékű népvándorlás lesz, míg a következő 10 évben a legnagyobb kockázati faktor a vízproblémák, a szélsőséges időjárás, a klímaváltozás figyelmen kívül hagyása, valamint ezek szociális következményei lesznek. Rávilágított, hogy a föld vízkészletének csak 0,07%-a áll rendelkezésre, ezt tudjuk közvetlenül felhasználni. „Egy vízválság küszöbén állunk” – hívta fel a figyelmet. Szöllősi-Nagy András beszélt az éghajlatváltozásról is, amelynek megléte nem probléma, viszont a mértéke sokkal nagyobb baj. Az éghajlatunk változása folyamatosan gyorsul, a megszokott ciklikusság rendszere felborult. Ismertette, hogy a világ lakossága 2050-ra 9 milliárdra fog emelkedni, amelynek 60%-a azon az ázsiai kontinensen lesz kényszerű élni, ahol a föld felhasználható vízforrásának csupán a 30%-a található. „A politikusoknak nem szabad kiugraniuk a klímaegyezményekből, hiszen ez gyakorlatilag felér egy emberiség elleni bűntettel” – nyomatékosította a helyzet komolyságát.

Prof. Dr. Carles Vörösmarty, a City College of New York magyar felmenőkkel rendelkező kutatója a klímaváltozás és az urbanizációs fejlődés kapcsolatáról tartotta előadását. Megállapította, hogy kollégáival közösen egy céljuk van: megmenteni a világot. Carles Vörösmarty ismertette, hogy a technológia fejlődésével manapság sokkal részletesebben tudják kutatni a szakterületet, számos adat gyűjthető az urbanisztika vonásában. Kifejtette, hogy urbanizációs szempontból az elmúlt évtizedek során hatalmas változások következtek be. 2007-ben megfordult a vidékiek és a városiak aránya, mára több ember él városokban, megapoliszokban, mint vidéken. Ez potenciális probléma lesz az emberiség számára, hiszen 2050-re a világ 2/3-a városlakó lesz, aminek következményeként sokkal nehezebb lesz kezelni a természeti katasztrófákat. Az urbanizációs folyamatok hatalmas környezetszennyezéssel is járnak, az emberek ökológiai lábnyoma befolyásolja klímánkat. „Az emberek önmaguk határozzák meg a bolygó éghajlatát és az éghajlat változását” – mondta.

Prof. Dr. Bartholy Judit, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója felhívta a figyelmet, hogy az éghajlatváltozásra nem csak most eszmélt föl az emberiség, hiszen a tudóstársadalom már közel 200 éve felfedezte a problémát. Az üvegházhatással kapcsolatban kifejtette, hogy elengedhetetlen a jelenlegi élőlények számára, hiszen ez +30 °C –os meleget biztosít ökoszisztémánkban. Azonban nem mindegy, hogy az ember milyen gázokkal telíti túl a légkört. Ilyen gáz a széndioxid, a metán, a dinitrogénoxid, valamint a freon. Ezekkel az a probléma, hogy magas a légköri tartózkodási idejük, 50, 70 vagy akár 200 évig is a légkörben maradhatnak. „Ükunokáink is az általunk termelt gázok hátrányos hatásait fogják élvezni” – mondta. Az ELTE professzora kiemelte, hogy a legnagyobb probléma az, hogy már most is vannak olyan régiói a földnek, ahol a felmelegedés elérte a +2°C-ot, amely már visszafordíthatatlan károkat okoz környezetünkben. A párizsi klímacsúccsal kapcsolatban kifejtette, hogy hosszas viták és óriási kudarcok előzték meg, végül 2015. december 12-én fogadták el a klímaegyezményt, amely 2016. november 4-én lépett érvénybe. A klímaegyezményt ratifikáló országok vállalták, hogy tartják magukat azokhoz a kritériumokhoz, amellyel +2°C-hoz közeli állapoton lehet tartani a felmelegedés szintjét. Az már a jövő kérdése, hogy a világ vezető országai, ipari nagyhatalmai betartják-e az egyezményben foglaltakat. Ezzel kapcsolatban megkérdezték az ENSZ főtitkárát, hogy van-e más lehetőség a föld megmentésére: „Nincs B terv, mivel nincs B bolygó!”

A konferencia délelőtti programja délután is folytatódott, ahol a résztvevők különböző szekcióüléseken vehettek részt. A szekciók blokkjain belül szó esett a fenntartható városokról, a települési vízgazdálkodásról, települési élelmiszerbiztonságról, a városi ökoszisztémákról, valamint fenntartható emberarcú gazdaságról.


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Eljárási jog az Európai Unióban

    •  dsc8553 4
    •  dsc8623 2
    •  dsc8579 2
    •  dsc8581 2
    •  dsc8598 2
    •  dsc8632 2
    •  dsc8724 2
    •  dsc8730 2
    •  dsc8800 2
    •  dsc8830 2
    •  dsc8842 2
    •  dsc8869 2
    •  dsc8884 2
  • Előző
  • Következő

„Mindenképpen szükség van uniós közigazgatási eljárási kódexre” – hangzott el a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott kétnapos nemzetközi konferencia nyitónapján, ahol magyar és külföldi szakemberek osztották meg egymással gondolataikat és tapasztalataikat.

Az Európai Unió jogrendszerében a szabályozottság tekintetében erős hiányosságok mutatkoznak anyagi és eljárásjogi oldalról is. 2009-ben indult útjára az a kodifikációs törekvés az unióban, amely a jövőben hozzájárulhat egy általánosan kötelező és közvetlenül hatályos szabályozás kimunkálásához. Számos kérdést felvet ugyanakkor ez a folyamat, például azt, hogy a kódex hogyan fogja szabályozni a tagállami közigazgatási hatóságok egymás közötti, illetve az EU közigazgatási hatóságként eljáró intézményeivel, szerveivel való együttműködést. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott konferencián is számos megközelítésből járták körül a témát a szakemberek. 

Prof. Dr. Patyi András szerint a közigazgatás és az állami lét kölcsönösen feltételezik egymást, egyik sincs meg a másik nélkül. Az NKE rektora elmondta, hogy az EU közigazgatása kettős természetű: a döntéseket részben maga hajtja végre saját intézményi rendszerében, többségében azonban a tagállamok közigazgatási rendszereit használja erre. „Az EU alkotmányában és a tagállamok alkotmányaiban megnyilvánuló alapvető elvek végrehajtását végzi a közigazgatási rendszer”- hangsúlyozta a közigazgatási jog professzora. Az uniós közigazgatási eljárásokra vonatkozó szabályok is többrétegűek, ezek köre sokkal szélesebb, mint a Magyarországon közigazgatási eljárásnak tekintett általános törvények. Ezeket a szabályokat a magyar jogrendszer is tartalmazza, sok különböző törvényben. „Az EU közigazgatási eljárásainak kódexét egy külön tanulmánykötetben mutatja be magyar nyelven a különböző szabályokat, amelyeket elemez is”- fogalmazott a rektor, aki szerint ennek a kiadványnak missziója is van, amely már korábban elkezdődött. Patyi András szerint a bíróságoknak kiemelkedő szerepe van a közigazgatási jog fejlesztésében és a megalkotott jog érvényesítésében. „Ez különösen igaz az EU közigazgatási jogára”- tette hozzá a rektor. Elmondta azt is, hogy az NKE kutatói munkáinak hátterében három nagy terület áll: a kormányzás, a közigazgatás és a katonai védelem. „Az egyetemen ezekkel a kérdésekkel számos tanszék és intézmény is foglalkozik”- hangzott el. 

Prof. Dr. Trócsányi László történeti visszatekintésében elmondta, hogy a 18. századtól kezdve organikus fejlődést láthatunk a jogállam fogalmával kapcsolatban. Az igazságügyi miniszter hozzátette, hogy az eljárásjogi kódexek a nemzetállamok többségében már a XX. század elejétől jelen vannak, Ausztriában például 1925-ben alkották meg. Ugyanakkor vannak olyan országok, mint például Franciaország, ahol az elmúlt években lépett hatályba az első átfogó közigazgatási eljárási kódex.  A miniszter szólt az úgynevezett kötelezettségszegési –eljárásokról, amelyeknél a határidőket rugalmasan kezelik a felek és igyekeznek megállapodásra jutni. Ugyanakkor éppen emiatt ezek az eljárások sokszor nagyon elhúzódnak- tette hozzá Trócsányi László. Az uniós intézmények által használt szabályok a különböző szerződésekben vannak rögzítve, amelyeket a bírói jog is továbbcsiszolta. „Az uniós jog fejlődésének kulcsa az Európai Bizottság kezében van, amely jogszabályt kezdeményezhet és őrködik a végrehajtás felett is” – fogalmazott a tárcavezető, majd hozzátette, hogy a kohéziós alapok felhasználása úgy működik, hogy a tagállam által felhasznált uniós forrásokat a bizottság utólag téríti meg. Ha a bizottság szerint a tagállam által benyújtott számla nem számolható el, akkor nem utalja a forrást, a tagállam pedig bíróságon támadhatja meg a döntést. A tárcavezető szerint minden állam alkotmánya annyit ér, amennyit abból a közigazgatás meg tud valósítani. Ezért mondhatjuk azt, hogy a közigazgatási eljárási jog mindennek az alfája és ómegája.

„Az úgynevezett modellszabályok elfogadásának egyetlen igazi jogalapja az, hogy a feladataik ellátása során az intézmények nyitott, hatékony és független európai közigazgatást támogatnak”- fogalmazott előadásában Juhász Endre. Az Európai Bíróság magyar bírája szerint a modellszabályok közül vannak, amelyek szinte biztosan nem lesznek a kodifikáció részei, mert például ahhoz az uniós alapszerződések módosítására van szükség. Ezt pedig a jelenlegi politikai környezetben valószínűleg nem kezelik prioritásként a tagállamok és az uniós intézmények sem. Ugyanakkor bíztató az az Európai Parlament által tavaly hozott politikai döntés, amely felszólítja az Európai Bizottságot, hogy jogalkotási javaslatot terjesszen elő a témában. A szakember szerint a kódex harmadik könyvében vannak megfogalmazva olyan alapelvek, amelyekre érdemes nagyobb figyelmet fordítani.

„Az uniós eljárásjogi kodifikációnak arra kellene irányulnia, hogy a nagyon heterogén közigazgatási szervezetet egy irányba állítsa”- fogalmazott Dr. habil. Boros Anita. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára elmondta, hogy magyar szakemberek is vizsgálták a modell szabály rendszert, amely különböző könyvekből épül fel. Az ebből írt tanulmány több lényeges észrevételt is tartalmaz, mint például hogy sok aránytalanságot tartalmaz és eléggé heterogén is. „Vannak olyan részei, amelyek túlzottan részletesek, máshol pedig hiányosságok vannak a kódexben”- fogalmazott az NKE egyetemi docense. Szerinte érdemes lenne megvizsgálni, hogy az uniós ágazati eljárási szabályok közül melyek lehetnek azok, amelyek bekerülhetnének a rendszerbe.  Boros Anita előremutató változásnak nevezte azt az elképzelést, hogy az uniós eljárásoknak legyen egy időbeli hatálya, a tervezett szerint ez három hónapot jelent majd. „A kodifikáció hozzájárulhat az uniós legitimáció növeléséhez, hiszen az állampolgárok úgy tekintenek erre a hatalmas uniós gépezetre, mint egy megközelíthetően és rosszul működő rendszerre”- tette hozzá az államtitkár.

A magyar eljárási jog uniós vetületeivel foglalkozott előadásában Dr. Darák Péter. A Kúria elnöke a bírói gyakorlat tapasztalatait osztotta meg, több jogeset bemutatása révén a résztvevőkkel. Előadásában arra hozott fel példákat, hogy az uniós alapelvek mennyire jelennek meg a nemzeti joggyakorlatban. Olyan fontos alapelvek magyarországi megvalósulását vizsgálta előadásában, mint például a jogszerűség, az egyenlő bánásmód, az arányosság, a pártatlanság és a magánélet tiszteletben tartásának elve.

„A modern államiság megjelenésével párhuzamosan Magyarországon nem alakult egy egységes közigazgatási eljárási kódex”- mondta előadásában Prof. Dr. Varga Zs. András. Az alkotmánybíró hozzátette, hogy ettől még voltak eljárásjogi szabályok a magyar jogrendszerben, csak különböző törvényekbe beépülve. Már a 20. század elején felmerült Magyarországon egy egységes közigazgatási eljárásjogi törvény megalkotása, de akkor a jogtudósok többsége nem támogatta a felvetést. Az 56-os forradalom leverése után a kommunista államberendezkedés elég erősnek érezte magát arra, hogy a közigazgatási eljárási jog kapcsán egységes törvényt alkosson. „Így született meg az eljárási törvény, amely általános és teljes körű szabályokat tartalmazott és kevés eltérést engedett magától”- fogalmazott Varga Zs. András. A rendszerváltozás után helyreállt a jogállam, és hamarosan meg is jelent a közigazgatási bíráskodás újjáélesztésének gondolata. „ Ezt végül elvetették, így a rendes bíróságok polgári ügyszaka foglalkozott ezekkel a kérdésekkel”- mondta az alkotmánybíró, aki hozzátette, hogy nem lehet teljes egységes eljárásjogi törvényt alkotni.  Ezért is szakított az igazságügyi tárca és az Országgyűlés az egységes, komplett eljárásjogi törvény álmával. A várhatóan jövőre életbe lépő törvény általános, de nem teljes törvény, amely szakított a határidő problémákkal is.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság jövőbeni eljárásairól beszélt előadásában Dr. Péterfalvi Attila. A hatóság elnöke elmondta, hogy 2018 májusától kell majd az uniós adatvédelmi szabályokat, rendeleteket alkalmazni. Elhangzott, hogy ma az adatvédelmi hatóságnak kettős feladata van: védi a személyes adatok védelméhez fűződő jogot, illetve a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot. A szakember hozzátette, hogy feladataik ellátásához számos jogosítvánnyal rendelkeznek, így például ombudsmani és hatósági jogkörökkel is. Ennek keretében speciális adatvédelmi bírságot is kiszabhatnak, akár 20 millió forint értékben.

A kétnapos nemzetközi konferencián a külföldről érkező vendégek is megosztják tapasztalataikat. A pénteki szekcióülések pedig olyan témákat feszegetnek, mint például a közigazgatási jogalkotás, az egyedi ügyekben történő döntéshozatal, vagy a közigazgatási szerződések ügye.

A konferenciáról további részleteket a Bonum Publicum egyetemi magazin júniusi számában olvashatnak.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Videó: Jakab Rudolf Richárd

Megosztás a Facebook-on


„Meg kell jelennünk a nemzetközi egyetemi rangsorokban”

    • nagy judit webre

Az NKE egyre ismertebbé és elfogadottabbá vált a nemzetközi térben az elmúlt években, most már arra kell jobban koncentrálni, hogy a külföldi felsőoktatási rangsorokban is láthatóvá váljunk – fogalmaz Dr. Nagy Judit, az egyetem új nemzetközi rektorhelyettese. Az elmúlt években az RTK-n dékánhelyettesi feladatokat is ellátó rendőr ezredes szerint mindez nem egyszemélyes feladat, hanem az egyetem minden oktatójának, kutatójának felelőssége, hogy fejlődjünk ezen a téren.

Derült égből villámcsapásként érte a felkérés, vagy azért lehetett valamennyire számítani erre?

Nagy Judit: Teljes mértékben meglepetésként ért, egyáltalán nem számítottam rá, de ugyanakkor nagy megtiszteltetés, hogy gondoltak rám. Az elmúlt években nemzetközi dékánhelyettesként dolgoztam a Rendészettudományi Karon, és nagyon szerettem azt a munkát. Mostanra kezdtek már beérni azok a nemzetközi-tudományos-szakmai folyamatok, amelyeket annak idején elindítottunk a kollégákkal. Már kialakult a háttér, amire szükség van ahhoz, hogy az ember magabiztosan hozzon olyan döntéseket, amelyek szakmailag is megalapozottak. Úgy érzem, hogy sikerült elfogadtatnom magam ezen a területen szakemberként és női vezetőként is. Azért kezdetben voltak félelmeim, hogy vajon elég vagyok-e én ehhez a beosztáshoz nőként, megfelelek-e az akadémiai vagy tábornoki közegben.

Most pedig egy újabb felkérést kapott egy magasabb pozícióba. Ilyenkor valóban van választási lehetőség?

N. J. Ez a felkérés nem parancsként ért, hanem kaptam gondolkodási időt. És már a legelső alkalommal is jeleztem azokat a pontokat, amelyek miatt át kellett gondolnom a kérdést. Egy ilyen döntés az ember családját, magánéletét is jelentősen befolyásolja, hiszen valószínűleg rájuk jóval kevesebb idő jut majd.

Ez egy új pozíció az egyetemen, hiszen korábban ez nem egy tisztán nemzetközi profilú terület volt. Mik a legfőbb kihívások, és mit változtatna az eddigi irányvonalon?

N. J. Szerintem az elmúlt öt évben nagyon jó irányba indultak el és haladtak a folyamatok Kis Norbert professzor úr irányításával. Sikerült az egyetemet a nemzetközi térben elhelyezni és el is fogadtatni. Ebben a jogelőd intézmények addigi eredményeire is lehetett támaszkodni. Remélem, hogy ezt a munkát én is magas színvonalon tudom majd tovább folytatni, bár kétségtelen, hogy nem könnyű egy ilyen kiváló, hazai és nemzetközi viszonylatban is elismert szakember után beleülni ebbe a székbe. Az egyik fő célkitűzésem, hogy az NKE-t a nemzetközi egyetemi rangsorokban is megjelenítsük.

Említette a nemzetközi rangsorokat. Mi lehet a cél e tekintetben?

N. J. Most azt lehet mondani, hogy tudnak rólunk, a NUPS (az intézmény angol neve rövidítve – a szerk.) már egy ismert és elismert név a nemzetközi felsőoktatási térben. Egyre nő az érdeklődés az irányunkban, ezáltal a partneri hálózatunk is bővül, de természetesen ezzel nem elégedhetünk meg. Teljesítenünk kell, azaz pályázatokban, publikációkban, konferenciákon és nemzetközi programokban kell minél többször és minél hatékonyabban részt vennünk. Ezek azok az indikátorok, amelyek segítségével lassan, de feljebb tudunk majd lépni a rangsorokban. Ez azonban nem egyszemélyes munka, hanem az egyetem minden oktatójának, kutatójának feladata és felelőssége, hogy fejlődjünk ezen a téren.

Mennyire fontosak a nemzetközi térben az egyetemi együttműködések? Mitől lehetünk mi érdekesek egy külföldi intézmény számára?

N. J. Attól, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem működése egy Európában is egyedülálló struktúrán alapul, ahol együtt van a közszolgálat ernyője alatt a rendvédelmi, a honvédelmi, a közigazgatási, a nemzetközi képzés és most már a víztudomány is. Ha valaki eljön hozzánk, akkor egy olyan gazdag portfólióval és kapcsolatrendszerrel találkozik, ami szerintem unikális nemzetközi szinten is. Itt van például a biztonsági szakterület, ami nálunk horizontális és vertikális irányból egyaránt jelen van a katasztrófavédelemtől kezdve a nemzetközi biztonságpolitikáig. Ez azt is jelenti, hogy nagyon széles spektrumú multidiszciplináris megközelítéssel minden kutatási téma feldolgozható, nem véletlen, hogy például ez a terület is szinte minden karhoz köthető valamilyen formában.

Az utóbbi években nagyon mozgalmassá vált a világpolitika, gondoljunk itt például a tömeges migrációra, a sajnálatos terrortámadásokra, vagy mondjuk a brexitre. Az emberek szeretnének megfelelően tájékozódni és eligazodni a folyamatokban. Ebben milyen szerepe van azoknak a nemzetközi profilú szakembereknek, akik egyetemünkön oktatnak?

N. J. Szerintem a médiaszerepléseket illetően ezen a területen vagyunk talán a legaktívabbak. Ezt azonban tovább lehet erősíteni, hiszen egyre több kutatónk dolgozik olyan speciális szakterületeken, amelyek más intézményekben nem találhatóak meg. Például a Nemzetközi és Európa Tanulmányok Karon belül már van egy Kínával és egy Amerikával foglalkozó kutatóközpont is, amelyek a világpolitika konkrét szegmenseire koncentrálnak, így érthető, hogy például őket is egyre gyakrabban hívják meg szakértőként a sajtóba. De egyetemünk minden karán és intézetében találhatunk olyan kutatási témákat, melyekhez egyedülálló szakértői háttér párosul.

A sajtóval való kapcsolattartás Öntől sem áll messze, hiszen korábban rendőrségi szóvivőként is dolgozott. Általában az a tapasztalat, hogy az egyenruhások még mindig ragaszkodnak a szakzsargonhoz, és kevésbé tudnak közérthetően fogalmazni. Mi ennek az oka?

N. J. Fontos megérteni, hogy a nyomozás sikeres lefolytatásához fűződő érdek sok esetben behatárolja egy rendőrségi szóvivő lehetőségeit, vagyis nem beszélhet többről, mint ami éppen akkor megengedett. Én is emlékszem arra, hogy szóvivőként nem igazán nyúlhattam bele azokba a sajtó számára kiadott anyagokba, amelyeket például egy nyomozói osztálytól kaptam. A bizonyítási eljárás védelme miatt eléggé kötnünk kellett magunkat a rendőri szakzsargonhoz, hogy ne adjunk ki a kelleténél több információt, mert akkor sérülhet a nyomozati érdek.

Hogyan lett rendőr, hiszen Ön sem így kezdte szakmai pályáját, hanem csak később szerelt fel. Abban az időben már nem számított különleges jelenségnek a női rendőr?

N. J. Akkor talán már nem volt szokatlan a hölgyek jelenléte a testületben. Az én esetemben talán azért nem volt ez annyira meglepő, hiszen a családban többen is szolgáltak a rendőrség kötelékében, édesapám például megyei főkapitány-helyettes ezredesként ment nyugdíjba, édesanyám civilként dolgozott rendőri szervnél, és a húgom is az akkori Rendőrtiszti Főiskolán végzett. Bár rettenetesen büszke voltam (és vagyok ma is) rájuk, kezdetben én szerettem volna kilógni a sorból, így például először az ELTE-re mentem tanulni, és ott is végeztem biológia–kémia szakos tanárként, majd később Pécsen a jogi végzettséget is megszereztem. Aztán valahogy csak „beszippantott” a rendészet, a rendvédelem. Jó érzés volt felvenni az egyenruhát azért is, mert édesapámék nagyon büszkék voltak rám. Ráadásul nekem nem kellett a korábbi rendőrtiszti főiskolát elvégeznem, hanem a már meglévő diplomáim miatt egy átszervező képzésen vettem részt. Aztán elkezdtem komolyabban is megismerkedni ezzel a hivatásrenddel és szervezeti kultúrával, és akkor döbbentem rá, hogy ennek a szakmának nagyon komoly súlya van. Ez egy olyan hivatástudatot és viselkedéskultúrát jelent, amit az egyenruha viselése önmagában nem ad meg. Ez a „felfedezés” azt is eredményezte, hogy komolyabbá vált a gondolkodásom, „felnőttem”.

Mik a legfontosabb tervei rövid távon?

N. J. Szakmai szempontból szeretném átlátni az egyetem teljes struktúráját, a képzési és kutatási portfólióját, nem csak nemzetközi oldalról. Amikor egy delegációval találkozom, akkor szükség van arra, hogy minden szempontból képben legyek az egyetem együttműködési lehetőségeit illetően. Szeretném minél több vezetőtársammal átbeszélni a lehetséges irányokat, szeretnék minél több kutatóval személyesen is találkozni. Most megpróbálom átlátni azt a nemzetközi, szakmai hálót, amiben benne vagyunk, és hogy merre tudunk még terjeszkedni, nyitni. Mindezek első lépéseit jelentik részemről annak a folyamatnak, amellyel a célom, hogy hozzájáruljak az NKE nemzetközi keretrendszerben is versenyképes, vonzó egyetemmé, minőségi partnerré válásához. Ezt elérve lehet esélyünk együttműködésben a kutatási forrásokért pályázni, és a nemzetközi elitbe tartozó egyetemekkel konzorciumban megjelenve a nemzetközi tudástranszfer egyik jelentős bástyájává válni.

Emellett anyaként az a célom, hogy mindezen munkát úgy végezzem, hogy lázadó kiskamasz 12 éves kislányom a legkevésbé érezze az anyai támasz, háttér, szeretet hiányát, hiszen azt gondolom, most, a felnőtté válás küszöbén van rám a legnagyobb szüksége. Fontos megtalálni a munka és a magánélet egyensúlyát, mert vannak olyan pillanatok a családi életben (egy nagyi közelgő 90. szülinapja, egy tanyai „túlélőtáborban” közösen eltöltött hét, egy folgaridai sízős hét hófödte hegycsúcsokon), amiket nem lehet utólag bepótolni.


Az interjút teljes terjedelmében a Bonum Publicum májusi számában olvashatják: http://uni-nke.hu/kiadvanyok/bonum-publicum-magazin


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Az év hallgatói magazinja a Forum Publicum

    •  dsc8227 2

Az év hallgatói magazinjának választották a Forum Publicumot.

Az elismerést a Várkert Bazárban a DUE Médiahálózat által szervezett Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon vehette  át az újság főszerkesztője és a lap tulajdonosának képviseletében, az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnöke. A Forum Publicum az első díjjal olyan felsőoktatási intézmények hallgatói újságait utasította maga mögé mint az ELTE, a Debreceni Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem vagy a Semmelweis Egyetem.

A magazin először 2012 nyarán jelent meg, azóta közel negyven lapszám, több mint ötvennyolcezer példányban került az olvasók kezébe. Az elmúlt öt év alatt ötvennél is több hallgató írása jelent meg hasábjain. Korábban több elismerésben is részesült a lap; 2016-ban ugyanebben a kategóriában második helyezést ért el, 2015-ben pedig elnyerte a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület Pro Sperare- díját, amivel a magazin látványos fejlődését, és a szerkesztőség hallgatói újságírás szerepét növelő munkáját értékelték.

Megosztás a Facebook-on


Honvédelem napi megemlékezések

    • fokep
    •  dsc8022 2
    •  dsc8017 2
    •  dsc8011 2
    •  dsc7967 2
    •  dsc7949 2
    •  dsc7930 2
    •  dsc7894 2
    •  dsc7873 2
    •  dsc7853 2
    •  dsc8038 2
    •  dsc8058 2
    •  dsc8063 2
    •  dsc8085 2
    •  dsc8101 2
    •  dsc8107 2
    •  dsc8111 2
    •  dsc8117 2
    •  dsc8121 2
    •  dsc8126 2
    •  dsc8130 2
    •  dsc8134 2
    •  dsc8138 2
    •  dsc8142 2
    •  dsc8146 2
    •  dsc8150 2
    •  dsc8154 2
    •  dsc8162 2
    •  dsc8169 2
  • Előző
  • Következő

A Gesztenyés kertben található 1848-as Hősi Emlékműnél tartott koszorúzási ünnepséget a Honvédelem Napja alkalmából a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK). A délutáni ünnepi állománygyűlésén pedig elismerések átadására is sor került.

A magyar honvédsereg három hetes ostrom után, 1849. május 21-én foglalta vissza Buda várát. Ennek emlékére 1992-től ezen a napon ünnepeljük a Magyar Honvédelem Napját. A Gesztenyés kertben található síremlék 1877 óta hirdeti a budavári ostrom alatt elesett honvédkatonák önfeláldozó hősiességét. Az emlékműnél rendezett ünnepségen Dr. Kaló József, a HHK egyetemi docense kiemelte, hogy Buda elfoglalása egyike volt a szabadságharc legrövidebb és legsikeresebb ostromműveleteinek. „A 17 napig tartó csatában a magyar honvédség komoly, mintegy ötezer fős veszteséget okozott az ellenségnek és több mint 200 ágyú, valamint több ezer puska jutott a mieink kezére”- mondta Kaló József, aki szerint ez volt a szabadságharc egyik legnagyobb győzelme, amellyel lezárult a dicsőséges tavaszi hadjárat. A docens elmondta, hogy nem véletlenül ez a nap a Magyar Honvédelem napja, hiszen 1541 óta először foglalta vissza önerőből a magyar haderő az ország fővárosát. „Tisztelegjünk a mai napon ezen csodás győzelmet kivívó hősök és mindazok emléke előtt, akik a haza védelmében áldozták életüket”- fogalmazott Kaló József.

Az ünnepi megemlékezés után a Honvédelmi Minisztérium, a Honvéd Vezérkar és a Magyar Honvédség Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság nevében Takács Tamás, Dr. Papp Ferenc és Dr. Martin Attila ezredesek helyezték el az emlékezés virágait az emlékműnél. Az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár nevében Baráth Ernő ezredes, parancsnok, míg a Hegyvidéki Önkormányzat képviseletében Praimajer Mária és Földvári Gergely koszorúzott. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nevében Dr. Horváth József főtitkár és Dr. Szászi Gábor ezredes, a HHK dékánhelyettese helyezett el virágot a szobornál.

Ünnepi állománygyűlésen is megemlékezett a 168 évvel ezelőtt történtekről a HHK, az MH Ludovika Zászlóalj és az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság. A rendezvényen Németh Balázs tanársegéd osztotta meg a szabadságharccal kapcsolatos gondolatait. Beszédben felidézte Görgey Artúr tábornok alakját, akinek élete végéig viselnie kellett az „áruló” bélyegét. „Görgey csak tűrt, tűrt és tűrt, és úgy halt meg, hogy nem került sor a rehabilitálására- fogalmazott Németh Balázs. Elhangzott, hogy Deák Ferenc szerint erre azért nem kerülhetett sor, mert meg kellett hagyni a magyarokat abban a hitben, hogy a szabadságharcot fegyveresen nem lehetett leverni, csak árulással. Ferenc Józseffel kapcsolatban elhangzott, hogy számára is példaértékű volt a magyarok hősies helytállása a budai vár ostromakor, még a hálószobájában is őrzött két, ezzel kapcsolatos festményt.

Az ünnepségen ismertették a honvédelmi miniszter által kitüntetettek névsorát. Simicskó István az oktatás, képzés kategóriában az „Év Katonája Kitüntető Címet” adományozta Dr. Varga Béla Lajos alezredesnek, a HHK Repülő Sárkány-hajtómű Tanszék egyetemi docensének. A honvédelmi miniszter a ténylegesen eltöltött évei elismeréséül a Tiszti Szolgálati Jel 20 év után járó II. fokozatát adományozta Dr. habil. Berek Tamás alezredesnek, a HHK Műveleti Támogató Tanszék vezetőjének és Vas Tímea őrnagynak, a HHK Repülésirányító és Repülő-hajózó Tanszék tanársegédjének. A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kezelésével kapcsolatos tevékenysége során tanúsított kiemelkedő helytállása elismeréséül a Migrációs Válsághelyzet Kezeléséért Szolgálati Jelet kapta Dr. Ujházy László alezredes, a HHK Katonai Vezetéstudományi és Közismereti Tanszék vezetője.

Az ünnepségen kiemelkedő színvonalú tudományos kutatói, oktatói és doktori témavezetői munkájáért Hadtudományi Emlékplakettet vehetett át Prof. Dr. Kovács László ezredes, a HHK Elektronikai Hadviselés Tanszék egyetemi tanára, valamint oktatói és rendszerbiztonsági felügyelői feladatainak színvonalas ellátásáért Megyeri Lajos Zoltán alezredes, a HHK Híradó Tanszék tanársegédje. Az Altiszti-Legénységi Szolgálati Jel 20 év után járó II. fokozatát Csábiné Bozány Magdolna zászlós, a Ludovika Zászlóalj állományának tagja vehette át.

A Honvédelem Napja alkalmából dicséretben részesült Gyürki-Kiss Endre őrnagy, Holló Krisztián őrnagy, Kiss Balázs főhadnagy, Koczka Réka közalkalmazott, Imre Gábor alezredes, Nagymihály Zsolt alezredes, Bártfai László őrnagy és Berki Zoltán főhadnagy.

Az állománygyűlésen közreműködött a nemzetközileg is elismert Honvéd Férfikar, amely Európa szinte egyetlen hivatásos férfikórusa.

Szöveg: Szöőr ádám

Fotó: Szilágyi Dénes 

Megosztás a Facebook-on


Vezérőrnaggyá léptette elő az NKE rektorhelyettesét a köztársasági elnök

    • nevtelen 1
A honvédelmi miniszter előterjesztésére  vezérőrnaggyá léptette elő Prof. Dr. Padányi József dandártábornokot, a NKE tudományos rektorhelyettesét Áder János köztársasági elnök május 17-én, szerdán, a Sándor Palota tükörtermében.

Prof. Dr Padányi József  két és fél évtizede teljesít szolgálatot a katonai felsőoktatás területén belül. 1991-től TMB ösztöndíjas, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia műszaki tanszékének oktatója, majd különböző vezető pozíciókat töltött be az egyetemen. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2012-es megalakulásától kezdődően rektori felkérést kapott az NKE stratégiai és intézményfejlesztési rektorhelyettesi, 2015. január 1-től az NKE tudományos rektorhelyettesi magasabb vezetői tisztség ellátására.
A mai ceremónián rajta kívül még négy honvédtábornokot léptetett elő altábornaggyá és vezérőrnaggyá Áder János. Altábornagy lett Varga János vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar főnökének koordinációs helyettese, valamint Huszár János vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka. Vezérőrnaggyá léptette elő Dezső Sándor dandártábornokot, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgató-helyettesét, Nagy József dandártábornokot, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgató-helyettesét.  Az ünnepélyes előléptetésen részt vett Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes, dr. Firicz László, a tárca közigazgatási államtitkára és dr. Orosz Zoltán, Honvéd Vezérkar főnökhelyettes.
 
Forrás: honvedelem.hu
Megosztás a Facebook-on


Két pályázattal is várja a BM a tudománykedvelőket

    • shutterstock 269439293

A Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára és a Belügyi Tudományos Tanács pályázatot hirdet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem PhD hallgatói számára a doktori képzési díj, illetve a doktori fokozatszerzési eljárási díj költségátvállalására a 2017/2018. tanévre. A költségátvállalás célja a belügyi tudományos kutatói utánpótlás biztosítása a PhD (doktori) tudományos fokozat megszerzésének elősegítése útján. A pályázat benyújtásának határideje 2017. szeptember 04.

A pályázati kiírásról bővebb információ:

 http://www.bm-tt.hu/assets/letolt/palyazat/2017/bttphd.pdf


A Belügyi Tudományos Tanács tudományos, szakmai pályázatot hirdetett meg Az új évezred kihívása – Digitális, infokommunikációs képességek címmel. A pályázat meghirdetésével a Belügyi Tudományos Tanács célja írásra serkenteni mindazokat, akik valamilyen módon érintettek a pályázatban dokumentált témakörökben. A feladat tanulmányok, innovációs javaslatok megírása „e-közigazgatás” és „kritikus információs infrastruktúra” témakörökben. Pályázni egyénileg és csoportosan is lehet. A pályázat benyújtásának határideje 2017. október 15.

A pályázati kiírásról bővebb információ:

http://www.bm-tt.hu/assets/letolt/palyazat/2017/btttudpalya.pdf

Megosztás a Facebook-on


Fejben dől el minden?

    • fokep
    •  dsc7626 2
    •  dsc7636 2
    •  dsc7652 2
    •  dsc7663 2
  • Előző
  • Következő

Dr. Haller József előadásával zárult a Ludovika Szabadegyetem rendezvénysorozat 2017-es tavaszi szemesztere. A Rendészettudományi Kar Rendészeti Magatartástudományi Intézet intézetvezetője, egyetemi docense „Agresszió: neurobiológiától a kriminológiáig” címmel tartott előadást.

Haller József egyetemi tanulmányait a Babes-Bolyai Tudományegyetem biológia szakán végezte Kolozsváron, majd PhD- fokozatot szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 2004 óta az MTA doktora. Kutatói állásban dolgozott a kolozsvári Biológiai Kutató Központban, a holland Leiden University-n, valamint tudományos főmunkatársként és tanácsadóként a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben. Az NKE RTK-n 2016 óta oktat, emellett rendszeresen oktatat az Eötvös Loránd és Semmelweis egyetemek doktori iskoláiban. Az egyetemi katedra mellett szakterületének megbecsült szakembere, különböző orvostudományi kutatócsoportok, konzorciumok és kutatóintézetek vezetője volt karrierje során. Számos hazai és nemzetköz elismerés birtokosa.

Az agresszió és a neurobiológia összefüggéseit, valamint a kriminológiai viszonyát vázolta fel előadásában Haller József. Az alapvető kérdés az, hogy a bűnelkövetés neurobiológiailag meghatározható-e vagy sem, továbbá hogy az agyban bekövetkező változásokon alapuló bűnelkövetés alkalmával a tettest gyógyítani kell, vagy büntetni? Ez elsőre bonyolultnak tűnhet, azonban az NKE intézetvezetője részletesen kifejtette az agresszió kialakulásának okait, valamint az agresszivitás hatását az emberi agyra, illetve az emberi agy hatását az agresszivitásra.

Az agresszió funkciója fájdalom okozása az erőforrások megszerzése céljával. Az agresszió akkor működik funkcionálisan, ha jó az „ár-érték” arány, tehát ha az agresszív cselekvésbe befektetett energia kifizetődik. Az agresszivitásnak számos formája létezik. Lehet proszociálisan agresszív valaki, például a rendőr, aki a társadalom rendjének fenntartása érdekében kénytelen erőszakot alkalmazni. Egy bokszmeccs során is tombol az agresszivitás, ekkor semleges agresszióról beszélhetünk. Továbbá beszélhetünk antiszociális agresszióról, amikor egy bankrabló kirabol egy bankot, vagy amikor bandák utcai verekedésbe kezdenek. A kriminológia az antiszociális agresszióval foglalkozik, a bekövetkezett bűntettekkel. Ezekről az agresszív cselekményekről elmondható, hogy abnormálisak és diszfunkcionálisak, tehát a viselkedés a befektetett ár, a következmény nagyobb, mint a cselekvéssel elnyert érték. „Két jele van, hogy az agresszió abnormális: az egyik, hogy egy mentális zavarhoz párosul, a másik, hogy megszegi a törvényt” – mondta Haller József.

„Miért abnormálisan agresszív az ember? Tanuljuk az agressziót, vagy agresszívnek születünk?” – tette fel a kérdést az NKE intézetvezetője. Az agresszió kutatására számos kísérletet tett a tudományos világ, mind állatokon, mind embereken. A Harlow majmokon végzett kísérletéből kiderült, hogy azok az egyedek, amelyek az anyjuk nélkül laboratórium környezetben nevelkedtek, elzárva fajtársaiktól, felnőtt korukban az ismeretlen ingerekre sokkal agresszívabban válaszoltak, mint az átlagos majmok. Ez az embereknél is ugyanígy megfigyelhető. Az NKE egyetemi docense kiemelte, hogy ez egy általános biológiai reakció, mivel az agresszió formája sosem változik, így a szocializációs fejlődésből kimaradt egyedek sokkal agresszívabbak, mivel nem volt önkontrolljuk. „Megállapíthatjuk, hogy nem az agressziót kell megtanulni, hiszen az agresszió bennünk van. Azt kell megtanulni, hogy hogyan kontrolláljuk. Ezt lessük el a szocializáció során. Ha egy agresszív környezetben növünk fel, nem azt tanuljuk meg, hogy hogyan kell agresszívnak lenni, hanem nem tanuljuk meg, hogy hogyan illeszkedjünk be a társadalomba” – mondta.

Haller József kiemelte, hogy az agy bizonyos részének stimulálásával, a hipotalamusz elektromos ingerlésével kiváltható fizikai agresszió. A neurobiológiában ezt a területet kutatják az agresszivitással kapcsolatban, igyekeznek feltérképezni azokat az agyi ideghálózatokat, amelyek az agresszivitás kialakulásáért és kontrollálásáért felelnek. Az agresszió kialakulásának mechanizmusa a következő agyi neurológiai hálózaton működik: először a beérkezett ingereket a homloklebeny megszűri, itt található az agy morális gátja. Amennyiben a provokáció vagy egy erős hatás áttöri ezt a gátat, akkor a hálózat következő állomása az amigdala, amely a morális döntést érzelmekkel ruházza fel. Ezután jön a hipotalamusz, ahol az agy kiosztja a parancsot. A végső állomás az agytörzs, amely az izmokat működteti az agresszió megtestesítéséhez.

Haller József rávilágított, hogy az antiszociális agresszivitásnál megváltozott az agy valamelyik agresszivitásért felelős területe, így meggyengültek vagy túlzottan megerősödtek az agresszív gondolatokért felelős védőgátak. Megváltozott a morális mérlegelés, érzelmi gát, vagy a hipotalamuszi fék működése. Az agy megváltozása természetes, külső környezeti tényezők, stresszorok hatására adott életkorban különböző módon változik meg az agyunk. Így egy esetleges gyermekkori trauma kiválthatja az erőszakos bűnözésre való hajlamot.

„Biológiai, szociális és pszichológiai jelenségek szimbiózisáról van szó: amikor a pszichológia és a szociológia idegrendszeri változásokat idéz elő, ezek a változások megváltoztatják a viselkedést, amely megváltoztatja a társadalomba való integrálódást” - mondta Haller József az abnormális agresszivitásról. Az abnormális agresszió kezelésének számos formája van: lehet kezelni az okok megszüntetésével, szegénység kiküszöbölésével vagy oktatással, megelőzhetjük az agresszió kialakulását különböző felvilágosító programokkal, továbbá kezelhető az abnormális agresszivitás pszichoterápiával, gyógyszeres kezeléssel, vagy műtéttel. Az NKE egyetemi docense szerint a jövőben sokkal hatékonyabb lesz az agyi működés feltérképezése a technika fejlődésével, amivel majd könnyebben megállapítható lesz az, hogy milyen különbségek vannak a normális és abnormálisan agresszív emberek között.

Az előadás során hagyományosan átadták az állandó külsős érdeklődők számára az elismerő okleveleket, amellyel azoknak a vendégeknek a teljesítményét ismerte el az egyetem, akik a félév során regisztráltak és aktívan részt vettek a Ludovika Szabadegyetem programjain. Az előadás-sorozat a következő félévben is folytatódni fog, további információ szeptembertől várható az egyetem honlapján.


Szerző: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Videó: Jakab Rudolf Richárd

Megosztás a Facebook-on


Hivatásuk: a nemzet szolgálata

    •  dsc7015 2
    •  dsc6615 2
    •  dsc6621 2
    •  dsc6688 2
    •  dsc6694 2
    •  dsc6737 2
    •  dsc6791 2
    •  dsc6825 2
    •  dsc6901 2
    •  dsc7086 2
    •  dsc7104 2
    •  dsc7106 2
    •  dsc7153 2
    •  dsc7191 2
    •  dsc7217 2
    •  dsc7270 2
    •  dsc7294 2
    •  dsc7338 2
    •  dsc7348 2
    •  dsc7364 2
    •  dsc7368 2
    •  dsc7434 2
    •  dsc7477 2
    •  dsc7491 2
    •  dsc7564 2
  • Előző
  • Következő

Idén májusban ismét megtartották a Ludovika Fesztivált a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, immáron nyolcadik alkalommal. A rendezvény hagyományosan a Ludovika Zászlóalj Száznapos Ünnepségével indult, ahol azokat a honvédtisztjelölteket ünnepelték, akik elérkeztek a tiszti esküjük letétele előtti utolsó kihíváshoz.

A Száznapos ünnepség szokása egészen a 18. századig nyúlik vissza. 1919-ig a volt Osztrák-Magyar monarchia tisztképző intézményeiben a növendékek avatásuk előtt 1000, illetve 500 nappal 1000 napos, illetve 500 napos ünnepségeket tartottak. A m. kir. Ludovika Akadémián 1924-ben elevenítették fel a szokást - mégpedig az avatást megelőző 100 nappal - innen ered a "száznapos ünnepség" elnevezés is.

„Önökre mi magyar emberek azért tekintünk büszkén, mert hivatásukul választották az egész nemzet szolgálatát. Hivatásul azt, hogy felkészültségükkel és elszántságukkal hazánk védelmének letéteményeseivé váljanak” – mondta Dr. Földváry Gábor, a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Fenntartói Testületének tagja a végzős tisztjelölteknek. Kiemelte, hogy a tisztavatás előtti időszakban érdemes számot vetni mindarról az önzetlen támogatásról, amelyet a szülőktől, oktatóktól, tisztektől és bajtársaktól kaptak a kiképzések és a tanulmányok során, valamint visszatekinteni a múltra, a Ludovika Akadémia örökségére. „Tekintsenek vissza a nagy elődökre, akiknek a szellemisége a Ludovika történelmi épületéből árad és 100 nap múlva Önöket is kötelezi majd” – mondta a tisztjelölteknek. Ismertette, hogy a kormány és a Honvédelmi Minisztérium elkötelezett a honvédség állományának megerősítésében. „Tudniuk kell, hogy a Magyar Honvédségre, amiben szolgálni fognak, minden honfitársuk, minden magyar állampolgár tisztelettel és bizalommal tekint” – bíztatott minden honvédtisztjelöltet az államtitkár.

Az ünnepség során átadták a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar elismeréseit a tisztjelölteknek. A Bolyai Vándorkardot Gál Bence, a végzős évfolyam rangelsője vehette át, a Bolyai Dísztőrt a végzős évfolyam rangelső hölgy hallgatója, Benyusovics Edina kapta meg. Ludovika Emlékkarddal Imre Péter évfolyamelső példaértékű munkáját jutalmazták, míg a Kossuth Dísztőrt Virágh Edina honvédtisztjelölt hölgy évfolyamelső vehette át. A Repülős Dísztőrt Göblyös Bence, a Szolnokon repülésirányító tanulmányt folytató rangelső hallgató kapta meg. A Szent László- díjat Mészáros Csongornak ítélték oda, a Kvasz András Repülős Dísztőrt pedig Herczeg Lászlónak. A HHK dékánja a Hadik András Tanulmányi Vándordíjat 2017-ben a Katonai Üzemeltetés Alapképzési Szak, Híradó Specializáció, Katonai Információbiztonsági Modul  IV. évfolyamos tancsoportja részére adományozta.

„A Száznapos ünnepség és a Ludovika Fesztivál mindannyiunk életében meghatározó esemény” – mondta Sári Szabolcs alezredes, a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj megbízott parancsnoka. Ünnepi beszédében rávilágított, hogy ezt a hagyományt még a Ludovika Akadémián végzett bajtársak hagyták örökségül a Ludovika Zászlóaljnak. Felhívta a tisztjelöltek figyelmét arra, hogy bár már nagyon közel járnak a hadnagyi csillaghoz, még nagy feladatok előtt állnak, hiszen csapatgyakorlatok és záróvizsgák várnak a rájuk következő 100 nap alatt. „Az előttetek álló feladatokhoz kívánok jó erőt, egészséget. Ne felejtsétek el, majd ha leteszitek az eskütöket, a feladatotok: a Hazáért mindhalálig!” – mondta.

A rendezvény ünnepi hangulatát a MH 54. Légierő Zenekar Honvéd Férfikara biztosította. Az ünnepséget követő Ludovika Fesztivál számos programmal várta az érdeklődőket. A Magyar Honvédség különböző szakterületei és hivatásrendjei mutatkoztak be a Ludovika téren felállított standoknál, emellett az egyetem karai és szervezetei, valamint Józsefváros Önkormányzata várta a résztvevőket. A gyerekműsorról a Bóbita zenekar gondoskodott. A dinamikus bemutató programokat több százan kísérték figyelemmel. Az esemény talán egyik legizgalmasabb pontja az volt, amikor a Katasztrófavédelmi Intézet életmentési bemutatót hajtott végre a Ludovika épületében, a második emeleten kialakult szimulált tűz elől „menekítették ki” az épületbe szorult kollégákat.


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Videó: Jakab Rudolf Richárd

Megosztás a Facebook-on


Szlovéniával zárult a Ludovika Nagyköveti Fórum

    • fokep
    •  dsc6237 2
    •  dsc6259 2
    •  dsc6270 2
    •  dsc6283 2
    •  dsc6294 2
    •  dsc6319 2
    •  dsc6330 2
    •  dsc6344 2
  • Előző
  • Következő

Az idei tanév utolsó Ludovika Nagyköveti Fórumának vendége Ksenija Škrilec, Szlovénia nagykövete volt, aki No more shall foes, but neighbours be” címmel tartott előadást a Ludovika főépület Kápolnájában.

Őex. Ksenija Škrilec Magyar és Német Filológia szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, majd Nemzetközi Kapcsolatok posztgraduális képzés után Német nyelvből doktorált az Andrássy University-n. 1992 óta dolgozik a Budapesti Szlovén Nagykövetségen, ahol először titkárként, majd ügyvivőként tevékenykedett. Szolgálata során főként gazdaságpolitikával és bilaterális kapcsolatokkal foglalkozott. Őexc. a szlovén és magyar anyanyelvén kívül németül, angolul, szerbhorvátul és spanyolul is folyékonyan beszél.

A nagykövet 2013 óta tölti be magyarországi posztját, időszakának nemsokára a végére ér. Beszédében a négy év alatt elért sikerekre és együttműködésekre is kitért, hangsúlyozva a magyar-szlovén jó szomszédi, baráti viszonyt. Az előadás címe az egyik leghíresebb szlovén költő, France Prešeren tollából származik. Ksenija Škrilec nagyon fontosnak tartja a példaértékű szlovén-magyar barátságot, hiszen a két ország nem csak egymás szomszédja, de jó barátai is egymásnak, az egymással való diplomáciai együttműködés békés és zökkenőmentes. Elmondta, hogy Budapestre kerülésekor az egyik fő célja volt egymáshoz közelebb hozni a magyar-szlovén embereket különféle területeken és szinteken, ami sikerült is. Aktív politikai dialógus indult a két ország között, erős együttműködés vette kezdetét szlovén és magyar egyetemek és gimnáziumok között, illetve a kisebbségek védelmére is kiemelt figyelem irányult az elmúlt időszakban. Ksenija Škrilec hiszi, hogy a kisebbségeknek rendkívül fontos összekötő szerepe van az országokban, így a szlovén és magyar kisebbségek egyforma jogokkal rendelkeznek, mint otthoni társaik. Hasonlóképpen, a nemi egyenjogúságot is elengedhetetlennek tartják, a szlovák parlamentben például nagy arányban dolgoznak nők, amely arány európai viszonylatban is jónak számít.

Szlovénia változatos ország gyönyörű tájakkal, tengerrel, kikötővel, rengeteg erdővel, amely csábító a turisták számára, ezért nagy hangsúlyt helyeznek a turizmus fejlesztésére, az országimázs szépítésére. Az emberek vigyáznak a természeti értékekre és védik a környezetet, beleértve az erdőket, a nagyszámú medve populációt és a méheket is. A nagykövet asszony egyik projektje volt a ’Mézes Reggeli’ nevű program bevezetése itthoni és szlovén általános iskolákban, ahol a gyerekek méhekről és mézről tanulnak, illetve együtt elfogyasztanak egy finom reggelit.

A panelbeszélgetésen Dr. Bóka János beszélgető társai Dr. Szent-Iványi István, aki 2010 és 2015 között nagykövetként szolgált Szlovéniában, és Egeresi Zoltán, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársa voltak. Szent-Iványi István elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt a két ország közötti külpolitika egészen más volt, mint manapság; akkor inkább csak jó szomszédsági kapcsolatot ápoltak egymással, azonban ez mostanra egy komoly stratégiai partnerséggé erősödött, amelyben a felek kölcsönösen tisztelik és elismerik a másikat. A volt nagykövet szerint ez az egyik legjobban működő diplomáciai kapcsolat a magyarországi kapcsolatok között.

Egeresi Zoltán kiemelte Szlovénia fontos és pozitív szerepét a Nyugat-Balkáni országok között. A nagykövet a stratégiai kapcsolatok alapjának a jó kommunikációt és az egymás felé tett gesztusokat tartja. Záró gondolatként hozzátette, hogy Szlovénia jelenleg a Közép-Európában betöltött szerepén dolgozik a Nyugat-Balkáni országokkal együtt.

A Ludovika Nagyköveti Fórum sorozata a következő tanévben is folytatódik. Szeptemberben a meghívott vendég Törökország lesz.


Szöveg: Szigeti Julianna

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Új NKE-s tagok az MTA testületeiben

    • kiss gyorgy halmai peter

Prof. Dr. Halmai Péter és Prof. Dr. Kiss György is bekerült a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) egy-egy testületébe. Az MTA 188. közgyűlésén emellett megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia főállású vezetőit is.

A nemrégiben akadémiai székfoglalóját tartó Halmai Pétert, a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar tanszékvezetőjét az MTA Doktori Tanácsába választották be. A testületnek 22 tagja van, akiket a tudományos osztályok jelölnek. A tanács tagjává az Akadémia hazai tagja vagy az MTA doktora címmel, vagy azzal egyenértékűnek minősített tudományos fokozattal rendelkező köztestületi tag választható. A Doktori Tanács fő feladata az MTA doktora cím megszerzésére vonatkozó eljárás szakmai, ügyrendi és tudományetikai felügyelete, az eljárás egyes szakaszaiban esedékes döntések meghozatala és a cím odaítélése.

Az MTA Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottság tagjává választották meg a közgyűlésen Prof. Dr. Kiss Györgyöt, az NKE Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola vezetőjét. A 16 tagú bizottság feladata az MTA és intézményei kiadói politikájának összehangolása, a könyv- és folyóirat-kiadás támogatására elkülönített költségvetési forrásokkal való hatékony gazdálkodás elősegítése.

Az MTA közgyűlése újabb három évre Lovász Lászlót választotta elnöknek, a testület főtitkára Török Ádám, főtitkárhelyettese pedig Barnabás Beáta. Az alelnöki pozíciókat Bokor József, Freund Tamás és Vékás Lajos töltik be 2020-ig.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Kibervédelem és veszélyek Magyarországon

    • fokep
    •  dsc6015 2
    •  dsc6021 2
    •  dsc6033 2
    •  dsc6041 2
  • Előző
  • Következő

 „A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen fontos és horizontális területté nőtte ki magát a kiberbiztonság” – mondta Dr. Krasznay Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa a Ludovika Szabadegyetemen tartott előadásában. Ismertette, hogy az NKE-n elindult a Kiberbiztonsági Akadémia, valamint a Ludovika Kibervédelmi Kiemelt Műhely működése. Az előadásban kitért az ország biztonsági kihívásaira, felkészültségi szintjére, valamint a Magyarországot érhető aktuális és jövőbeni veszélyekre.

Krasznay Csaba 2003-ban szerezte meg diplomáját a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar villamosmérnöki szakán. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa, kutatási témája az elektronikus közigazgatási rendszerek biztonsága. Jelenleg az egyetem Kiberbiztonsági Akadémiájának programigazgatója. Felsőoktatási tevékenysége mellett folyamatosan dolgozik piaci közegben is, korábban a BME Informatikai Központjának, a kancellár.hu Zrt-nek és a HP Magyarországnak volt a munkatársa, ahol informatikai biztonsággal kapcsolatos projektekben vett részt. 2005 és 2015 között számos nemzetközi minősítésben részesült a szakterületén. A Magyary E-közigazgatástudományi Egyesület és az Önkéntes Kibervédelmi Összefogás elnökségi tagja, valamint tagként részt vesz ISACA magyar tagozatának és a Magyar Elektronikus Aláírás Szövetségnek munkásságában. 2011-ben az "Év Útmutató Biztonsági Szakemberének" választották.

„Ma a magyar lakosság 78%-a napi szinten használja az internetet” – ismertette Krasznay Csaba az előadás bevezetőjében. Kifejtette, hogy a mai fiatalok már aktív részesei a világhálónak, olyan szinten, hogy már egy három hónapos magzat ultrahangos képe is gyakori jelenség a közösségi oldalakon, ezzel megalapozva a születendő kisgyermek digitális lábnyomát. Az idősebb generáció is kezdi képviselni magát az online közösségben, így mára a családi kapcsolattartásnak nem okozhat gondot a térbeli távolság. „Ma egy digitális társadalomban élünk. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy minden informatikai alapon működik” – mondta.

Az NKE adjunktusa kifejtette, hogy az internet mint az információáramlás alapja mára stratégiai tényező, így szinte minden napra jut egy hackertámadás, amelyet a szakma elemezhet. A legaktuálisabb példa a francia elnökválasztás, ahol Emmanuel Macron és kampánystábja szerverét törték fel és szivárogtattak ki belső információkat. Ezeket a támadásokat azonban sikeresen elhárította Macron kiberbiztonsági csapata, tanulva az amerikai választási hibákból: a szervereken direkt számos hamis felhasználó és adat futott a hackerek megtévesztésére, így a kiszivárogtatott anyag valóságtartalma kétséges. Ezzel kapcsolatban Krasznay Csaba megemlítette, hogy sajnos megváltozott a média működése, a sajtóetika elve és a társadalom hozzáállása is. Kiemelte, hogy manapság szinte bárki lehet újságíró, a közösségi média segítségével, fals hírekkel egy megosztott twitter bejegyzés is országos hír lehet. Így egyre nagyobb veszélynek vagyunk kitéve az álhírekkel szemben, elengedhetetlenné válik a tudatos online hírolvasás. „Az internetező magyarok 88%-a van fent valamilyen közösségi hálózaton, ebből 81% az interneten keresztül szerzi be a napi híreket”- tette hozzá.

A társadalom a hasonló problémák megoldását általában informatikus mérnököktől, vagyis a technológiától várja. Krasznay Csaba azonban kifejtette, hogy a mérnökök ezt a problémát nem tudják feloldani, hiszen először meg kell fejteni a kérdést: „mi is maga a probléma?” Az előadás rávilágított, hogy a kiberbiztonsági kihívások mára átalakultak, hiszen a „más valaki problémájából” a közös problémánkká váltak. „A kiberbiztonság sokkal több, mint az információbiztonság, vagy az informatikai biztonság. Itt már jogról, nemzetközi kapcsolatokról, diplomáciáról és államok közti relációkról beszélünk. Ez lényegesen több, mint amelyet egy mérnöki szemlélettel meg tudunk oldani” – fejtette ki.

A támadási felületek alapja általában az emberi tényező. A felhasználók mellett a szoftver és hardverhibákat, a komplex rendszerek védelmi réseit, valamint az infrastruktúrát szokták támadni a hackerek. Biztonsági kihívás a széles körökben elterjedt informatikai rendszerekben elrejtett vírusok, a korszerűtlen webes rendszerek, egyedi fejlesztésű honlapok, valamint az ipari termelésirányító rendszerek. Az NKE adjunktusa kiemelte, hogy a szakma a technológia fejlődésével számos új biztonságtechnikai kihívással néz szembe: okostelefonok és a kapcsolódó applikációk, okoskiegészítők, mint például az okosórák, vagy a tévék, valamint a nem túl távoli jövő, az okosvárosok hálózata. Ezek a rendszerek már összeköttetésben állnak egymással, így feltörésük komoly károkat tud okozni a felhasználónak. Krasznay Csaba rávilágított: „Abba az irányba megyünk, amikor mindenünk hálózatos és informatizált lesz. Valószínűleg bele se gondolunk abba, hogy ez milyen gazdasági és társadalmi problémákat fog okozni.”

Magyarország 2013 óta rendelkezik kiberbiztonsági stratégiával, amely azonban mára megújításra szorul. Emellett megállapítható, hogy Magyarország komoly szakemberhiánnyal rendelkezik a területen, közel 20.000 fő hiányzik a munkaerőpiacról. Az NKE adjunktusa ismertette az országot fenyegető veszélyeket is: kiberbűnözés, hacktivizmus, kiberterrorizmus, kiberkémkedés, információs műveletek, kiberhadviselés, szivárogtatás. „Nekünk is meglehet a magyar Snowdenünk” – utalt az amerikai kiszivárogtatási botrány főszereplőjére.

Krasznay Csaba az előadás hallgatóságának szimulált egy „Digitális Mohács” esetet, ahol összehangolt kibertámadások érték az országot. A szimuláció során támadások alkalmával lassan megbénultak a közszolgáltatások, kiszivárogtak az állampolgárok személyes, valamint a kormányzat belső adatai, vagyis bekövetkezett a „#HunLeaks”, amelynek már kiemelt bel- és külpolitikai következményei voltak, végül leálltak a telekommunikációs szolgáltatások, a pénzintézetek, valamint az áramszolgáltatás. Az NKE adjunktusa felhívta a figyelmet, hogy ez manapság, ha nincs is egyszerre, de mind megtörténik a világban. „A jövő katonája az informatikus lesz. Nagyon sok olyan szakember kell a rendvédelembe, honvédelembe, titkosszolgálatba, közszolgálatba, közigazgatásba, aki ismerik és értik a felmerülő problémákat. Ehhez gyakorlat kell, amelynek segítségével fenn fogjuk tudni tartani az ország működését egy komplex támadás bekövetkezése esetén.” – zárta előadását.

A Ludovika Szabadegyetem tavaszi szemeszterének utolsó programja május 16-án kerül megrendezésre, amelyen Dr. Haller József tart előadást „Agresszió: neurobiológiától a kriminológiáig” címmel. Minden érdeklődőt sok szeretettel vár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem.

Regisztráció:

http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Videó: Jakab Rudolf Richárd

Megosztás a Facebook-on


Franciaország elnökválasztás után

    •  dsc6183 2
    • fokep
    •  dsc6060 2
    •  dsc6079 2
    •  dsc6095 2
    •  dsc6118 2
    •  dsc6129 2
    •  dsc6136 2
    •  dsc6155 2
  • Előző
  • Következő

„Franciaországban már régóta megújulást várnak a politikában az emberek, ez azonban a mostani elnökválasztással nem következett be” - hangzott el a Franciaország történelméről, gazdaságáról és politikájáról szóló tudományos konferencián, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

„Franciaország az európai integrációs folyamat egyik meghatározó állama, fontos szereplő a világpolitikában és Magyarországon is jelentős gazdasági jelenléttel bír. Ezért is jött létre a KÖFOP-projektek keretében egy Franciaországgal foglalkozó kutatócsoport a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, Gazdag Ferenc professzor vezetésével” – mondta köszöntőjében Dr. Bóka János. A NETK dékánhelyettese hozzátette, hogy ez a rendezvény kiváló alkalmat kínál arra is, hogy a francia elnökválasztás aktualitásával is foglalkozzanak a szakemberek.

„Franciaországban már régóta megújulást várnak a politikában az emberek, ez azonban a mostani elnökválasztással úgy tűnik, hogy nem következett be” - mondta előadásban Dr. Fejérdy Gergely. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára szerint se Nicolas Sarkozy, se a legutóbbi elnök, Francois Hollande nem tudott élni a lehetőséggel, így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy a francia szélsőjobb menetközben olyannyira megerősödött, hogy ma már valós kihívója bármely politikai erőnek és szereplőnek. Elhangzott, hogy a jelenlegi választások során sokáig François Fillont is esélyesnek tartották a végső győzelemre, azonban a vele kapcsolatos botrányok és az ellene irányuló sajtóhadjárat végleg esélytelenné tette a jobbközép politikust. Az elnöknek végül megválasztott Emmanuel Macron ügyesen használta ki azt a lehetőséget, hogy a második fordulóban lényegében mindenki rá szavazott, aki nem akarta a szélsőséges jelölt, Marine Le Pen győzelmét. Fejérdy Gergely szerint azonban a nemzetgyűlési választások fogják igazán meghatározni Franciaország jövőbeli politikáját, hiszen várhatóan teljesen új „arcok” jelenhetnek meg a közéletben annak köszönhetően, hogy megszűnik a mandátumhalmozás lehetősége. A szakember elmondta azt is, hogy a francia politikában az elmúlt 30 évben hideg polgárháború zajlik, amelyet jól jeleznek az országban tapasztalható nagy gazdasági, vagyoni különbségek, valamint az egyre több szembenálló politikai irányzat is. „A hagyományos baloldali-jobboldali felosztás megszűnt, egyre több olyan szereplő lép a színpadra, aki korábban nem rendelkezett komolyabb hátországgal” - fogalmazott Fejérdy Gergely.

„A francia nagyhatalmiság ábránd és valóság is egyszerre, hiszen Franciaország mind a mai napig nagyobb hatással van a világpolitikára, mint ami a méretéből következne, de ez a hatás kisebb, mint amit ők szeretnének” – erről már Prof. Dr. Gazdag Ferenc beszélt. A NETK professor emeritusa szerint a franciák esetében az állam szerepe mindig is hangsúlyosabb volt, mint más európai országban, és ezt az elvet szinte minden politikai erő magáénak vallja ma is. A közgondolkodás ennek megfelelően nagy hangsúlyt fektet a történelemre is, a francia történeti iskolák például a mai napig mintaként szolgálnak a világban. Elhangzott, hogy Franciaország számára a II. világháborús események tragikusan alakultak a nagyhatalmi státuszukat illetően, hiszen sokáig nem kaptak jelentős szerepet a világpolitikában. „Franciaországot a nagyhatalmak szintjére Charles de Gaulle hozta vissza, aki különutas politikát folytatott és egyfajta egyensúlyra törekedett az akkori két szuperhatalom között” – tette hozzá a szakember.

Gazdag Ferenc elmondta, hogy ennek a politikának a jegyei akkor is feltűntek, amikor Franciaország volt Németország társaságában az egyik szószólója a béke kérdésének a II. iraki háború időszakában.

A francia politikai jobboldal a baloldallal szemben megfogalmazódva jött létre a 18. század végén - erről Bene Krisztián beszélt előadásában. A szakember elmondta, hogy sokáig három irányzata volt a francia jobboldalnak: az ellenforradalmi lojalisták, az alkotmányos monarchia támogatói és a napóleoni politika hívei, az úgynevezett bonapartisták. Bár a 19. században mindegyik irányvonal kipróbálhatta magát „kormányoldalon” is, végül kudarcba fulladtak a kísérletek. Az 1940 és 1944 között működő Vichy-kormány egyfajta keverékét képezte a korábbi jobboldali politikai irányvonalaknak. Charles de Gaulle Franciaország nagyhatalmi státuszának visszaállításán dolgozott, de a jobboldal az ő távozásával nagyon sokáig nem jutott kormányzati szerephez. Végül 1995-ben, majd 2002-ben Jacques Chirac tudta igazán jól összefogni a jobboldali erőket, amely Nicolas Sarkozy elnöksége alatt kezdett erodálódni. A szakember szerint a szélsőjobboldal megerősödése folyamatosan érzékelhető az elmúlt évtizedben és mára meghatározó tényezővé vált a Nemzeti Front. „A lendületük valószínűleg a jelenlegi elnökválasztással sem törik majd meg” – tette hozzá Bene Krisztián.

Franciaország gazdasági téren komoly kihívásokkal néz szembe továbbra is Dr. Szemlér Tamás szerint. A NETK oktatója úgy véli, hogy a versenyképesség, a növekedés, a foglalkozatás és az államháztartás területén is vannak komolyabb problémák, amelyekre az új elnöknek és az új kormányzatnak is megoldást kell találnia. A gazdasági világválság óta ugyanis elég látványos a német gazdaság eltérő fejlődési üteme a franciáétól.

„Az új elnök valószínűleg nagyobb hangsúlyt fektet majd Franciaország hátországának a megszervezésére, amelyben kulcsszerepe van a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének, amelynek immáron 85 tagja van”- hangsúlyozta előadásában Rolbák Ferenc. Az NKE mentor-oktatója, korábbi diplomata arra mutatott rá, hogy várhatóan egy centrista kormány alakul majd a nemzetgyűlési választásokat követően, amelyben a pragmatizmus kerül majd előtérbe, a választások idején tapasztalható idealisztikus elképzelésekkel és szólamokkal szemben. 

A rendezvényen szó volt még a többi között a francia védelmi stratégia modernizációjáról, a migrációs politikáról és előadást tartott a francia nagykövet is.

További részleteket a Bonum Publicum egyetemi magazin júniusi számában olvashatnak.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on