Szűkítés


Kiválasztott Címke

ünnepi megemlékezés

Minden Címke 523


Jelenleg 2 bejegyzés található ünnepi megemlékezés cimkével

1956-ra emlékeztek az egyetemi polgárok

    •  dsc6842 2
    •  dsc6706 2
    •  dsc6716 2
    •  dsc6725 2
    •  dsc6741 2
    •  dsc6776 2
    •  dsc6781 2
    •  dsc6809 2
    •  dsc6818 2
    •  dsc6850 2
    •  dsc6870 2
    •  dsc6892 2
    •  dsc6895 2
    •  dsc6900 2
  • Előző
  • Következő

1956 azokról az átlagemberekről is szól, akik nem fegyvert ragadtak, hanem „csak” tollat és papírt. Ők voltak azok, akik október 23. után nagyon rövid idő alatt szervezték meg az ország közigazgatását – hangzott el a Nemzeti Közszolgálati Egyetem ’56-os központi ünnepségén. A megemlékezés részeként az egyetem polgárai fáklyás felvonuláson vettek részt, amelynek végén a Corvin Közben tisztelegtek a forradalom hősei előtt. 

„1956-ban Magyarországon fölkelt a nép, Budapesten az utca, az egyetemek, a gyárak és a lakótelepek népe kezébe vette saját sorsa irányítását”- mondta az NKE Főépület aulájában tartott ünnepi beszédében Prof. Dr. Patyi András. Az egyetem rektora szerint az akkori eseményekben fontos szerepe volt azoknak a politikusoknak is, akiknek saját árnyékukon kellett átlépniük. Ilyen volt Nagy Imre miniszterelnök is, akinek Patyi András szerint talán a leghosszabb utat kellett megtennie, hiszen kommunista politikusként jelentős szerepe volt a proletárdiktatúra kiépítésében. A rektor szólt Maléter Pálról is, aki a Ludovikán végzett, mégis a szovjet partizánok oldalán harcolt a II. világháborúban. Beszédében kiemelten említette Bibó Istvánt, akit „árnyéktalan” embernek nevezett, hiszen nem vetődött sötét folt sem múltjára, sem ’56-os tevékenységére.

Patyi András szerint 1956 azokról az emberekről is szól, akik szinte órák alatt átvették a magyar közigazgatás irányítását, így például a rendészeti feladatok, a főváros élelmiszerellátásának, vagy a vidéki városok, egyetemek működésének megszervezését. „Ők azok, akik lehet, hogy fegyvert nem ragadtak, csak tollat és papírt, de a megtorlás szinte ugyanolyan erővel érintette őket is, mint a harcolókat” – hangsúlyozta a rektor.

Az ünnepi beszédben szó volt arról is, hogy a szovjet hírszerzés valószínűleg már tudott valamit a készülő eseményekről. Ezt támasztja alá az is, hogy a KGB akkori vezetője, Ivan Szerov, október 23-án, Budapesten személyesen tárgyalt Kopácsi Sándor rendőrfőkapitánnyal, akit lényegében megzsarolt. De az is sokatmondó, hogy október 24-én hajnalban csaknem hadosztálynyi szovjet alakulat érkezett a fővárosba.

Patyi András beszédében irodalmi példán keresztül mutatta be, hogy milyenek is lehettek a forradalmat megelőző évek Magyarországon. George Orwell 1984 című művében található gondolatok szerinte kísértetiesen hasonlítanak erre az időszakra. Ezekben az években ugyanis az országot nem a törvények, hanem a párt akarata uralta, a törvény uralma lényegében megszűnt létezni. Emellett az európai és a magyar történelem átértékelése is megtörtént, amely szerinte a mai napig ható módon jelen van az emberek tudatásban. A forradalom kitöréséhez mindezek mellett az állandó nélkülözés, a jelentős mértékű élelmiszerhiány is hozzájárulhatott, és az a propaganda is, amely állandó háborús hisztériában tartotta az embereket. Az NKE rektora beszéde végén azt kérte a jelenlévő egyetemi polgároktól, hogy emlékezzenek azokra az emberekre, akik a magyar szabadságért, a nemzeti önrendelkezésért, az alkotmányos önállóságért saját életüket is feláldozva küzdöttek.

A rendezvényen Csonka Attila, a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar elsőéves hallgatója Faludy György: 1956, te csillag című versét szavalta el. Az aulában történt ünnepi megemlékezést követően az egyetemi polgárok fáklyákkal a kezükben az Üllői úton keresztül a Corvin közig vonultak. Itt az 56-os „Pesti srác” emlékművénél helyezték el az egyetem koszorúját.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Az NKE-n is megemlékeztek az aradi vértanúkról

    • fokep
    •  dsc3091 2
    •  dsc3104 2
    •  dsc3116 2
    •  dsc3132 2
    •  dsc3143 2
    •  dsc3226 2
    •  dsc3230 2
    •  dsc3249 2
    •  dsc3252 2
    •  dsc3261 2
    •  dsc3275 2
    •  dsc3282 2
    •  dsc3294 2
    •  dsc3309 2
    •  dsc3317 2
    • dsc 4809
    • dsc 4814
  • Előző
  • Következő

Ünnepi műsororral, koszorúzással és istentisztelettel emlékeztek meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen az elbukott szabadságharcról, a kivégzett miniszterelnökről és az aradi vértanúkról. A magyar Országgyűlés 2011-ben nyilvánította nemzeti gyásznappá október hatodikát.

„A sok tragikus kimenetelű történelmi esemény közül talán ez az, amelyik leginkább él a magyar emberek tudatában” – hangsúlyozta az Államtudományi és Közigazgatási Karon (ÁKK) tartott ünnepi beszédében Horváth Attila egyetemi docens. Az ÁKK Állam- és Jogtörténeti Intézet vezetője szerint október hatodika egy példázat is arra, hogy a forradalmak, szabadságharcok ugyan elbukhatnak, de a nemzet életereje erősebb ennél. 

Szerinte az elbukott szabadságharcot követő megtorlás azért volt különösen kegyetlen, mert a bécsi kormányzat még álmában sem gondolt arra, hogy ilyen ellenállást fog tapasztalni Magyarországon. Ugyanis amíg a főleg civil résztvevőkkel folytatott európai forradalmak sorra buktak el, hazánkban a magyar honvédséggel találta szembe magát a bécsi udvar. Bár az osztrákok sorra szenvedték el a megalázó vereségeket a magyaroktól, a nagyhatalmak összefogása végleg megpecsételte a sorsunkat. Horváth Attila beszédében szólt arról az európai hadtörténelem egyik legzseniálisabb hadvezéréről, Görgey Artúrról is, akit később sokan árulónak bélyegeztek amiatt, mert egyedüli hadvezérként kegyelmet kapott az ellenségtől.

Az intézetvezető elmondta azt is, hogy a Batthyány Lajos miniszterelnök elleni koncepciós perben maguk a bírák is tudták, hogy teljes mértékben igazságtalan ítéletet hoznak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy végül kegyelmet kértek az uralkodótól, aki azonban ezt megtagadta, így Batthyányt is kivégezték október hatodikán.

Az ünnepségen az is elhangzott, hogy a nemzetközi közvéleményben is megjelent október hatodika szelleme. Amikor például Kossuth Lajos Amerikában járt, nagy tömegek fogadták és ünnepelték őt, de évtizedekkel később is beszéltek a magyar szabadságharcról. Haynau osztrák hadvezérnek viszont kellemetlen élményben volt része angliai útján. Amikor egy londoni sörgyárat látogatott meg, az ott dolgozó munkások ellátták a baját, így el kellett menekülnie a helyszínről. Az egyetemi docens szólt Liszt Ferenc zeneszerzőről is, aki Ferenc József 1867-es  koronázási miséjére komponált zenét, és amelybe belecsempészte a Rákóczi indulót.

Horváth Attila szerint a megtorlással járó áldozat nem volt hiábavaló, hiszen még azokat a nemzeteket is sikerült magunk mellé állítanunk, akik korábban nem szimpatizáltak a magyar forradalommal és szabadságharccal.  Az ÁKK-n rendezett ünnepség végén a résztvevők koszorút helyeztek el az épület kertjében található kopjafánál.

A Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon (HHK) rendezett ünnepi megemlékezésen Kaló József mondott beszédet. A Hadászati és Hadelméleti Tanszék adjunktusa kiemelte, hogy október hatodikának a katonák mellett volt egy civil áldozata is, Batthyány Lajos, aki legalább akkora erkölcsi és emberi bátorságról tett tanúbizonyságot, mint katonatársai.

Ráadásul a volt miniszterelnök elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar honvédség létrehozásában is, ahogy Kaló József fogalmazott: az ő szervező munkája nélkül ma nincs magyar honvédség.

Az adjunktus szerint az aradi vértanúkat a magyar történelem mártírjai közül az erkölcsi tartásuk és lelkierejük emeli ki. A feljegyzések szerint mind a 13-an nagy lelki nyugalommal várták a halált előző este, és bátorsággal néztek szembe vele a kivégzés napján is. „Az a tudat dolgozhatott bennük, hogy még egy utolsó nagy feladat vár rájuk a vesztőhelyen: példát adni az utókornak”- fogalmazott Kaló József.

167 évvel ezelőtt ezen a napon a négy golyó általi halálra ítélt vértanút - Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József - végezték ki, majd a nyolc tábornok következett „Aradon gróf Vécsey Károly számára jutott a legnehezebb feladat, hiszen végig kellett néznie társai kivégzését, őt magát utolsóként akasztották fel” – tette hozzá az adjunktus. Az utókornak való példamutatás jegyében Vécsey, kivégzése előtt még odament a már felakasztott Damjanich János vezérőrnagyhoz és bár életükben ellenfelek voltak, kezet csókolt neki. Kaló József szerint a halál pillanatában Vécsey belátta, hogy az élet valódi értelme az önmegtagadás, az alázat, a másokért hozott áldozat.

Akikért most imádkozunk, azok nem kímélték önmagukat, sőt vérüket és életüket áldozták azért a földért, amelyet a gondviselés jelölt ki számunkra, hogy ez legyen a mi hazánk”- mondta a rendezvényen Kótai Róbert százados, katolikus tábori lelkész. Az ünnepség végén a jelenlévők elhelyezték az emlékezés virágait az aradi vértanúk, udvaron felállított portréinál.

A nemzeti gyásznap estéjén a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika főépületében a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar hallgatói adtak ünnepi műsort, majd Bíró László katolikus tábori püspök celebrált emlékmisét a kápolnában, ahol beszédet mondott Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka.


Szöveg: Szöőr Ádám

Megosztás a Facebook-on