Szűkítés


Kiválasztott Címke

1956

Minden Címke 427


Jelenleg 3 bejegyzés található 1956 cimkével

'56-ról a volt kormányfő szemével

    • fokep
    •  dsc7363 2
    •  dsc7377 2
    •  dsc7387 2
    •  dsc7397 2
    •  dsc7399 2
    •  dsc7409 2
    •  dsc7422 2
  • Előző
  • Következő

„1956 egy vérig sértett nemzet dühkitörése volt”- mondta el Boross Péter volt miniszterelnök az Orczy úti Kollégiumban tartott rendezvényen, ahol a jelenlévők a Szabadság vihara című, '56-os dokumentumfilmet is megtekinthették.

Az elsősorban hallgatók számára szervezett filmklub vendége Boross Péter, egykori miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke volt. A rendszerváltás utáni időszak második kormányfője az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a Budapesti Forradalmi Bizottság és az értelmiség forradalmi tanácsának tagja volt. 1957-ben a forradalmi tevékenységei miatt letartóztatták, majd internálták. 1959-ig rendőri felügyelet alatt állt. Ebben az időszakban hosszú ideig egzisztenciális gondokkal küzdött: volt segédmunkás, képügynök, protekcióval vendéglátó-ipari ellenőr és csapos is.

Boross Péter szerint 1956-ban az emberekben felszínre kerültek a megaláztatások miatti keserű érzések. A II. világháborút követően a nemzet első arculcsapása az 1945-ös földosztás volt, amelynek eredményeképpen elvették a tulajdonosaiktól a 100 hold fölötti birtokaikat és 2-3 holdanként osztották ki az emberek között. 1946-ban megkezdődött a köztisztviselői kar megtisztítása, amelynek során számos jegyzőt, főjegyzőt távolítottak el, helyükbe pedig elemi iskolai végzettségű embereket ültettek. Az egykori kormányfő szerint a rendszerre végig jellemző volt a primitivitás, azaz a fontos pozícióknak a nagyon gyenge képességű, de könnyen irányítható emberekkel való feltöltése. Az új politikai rendszer különösen gyűlölte a tanárokat, akik kevesebb fizetést is kaptak, mint a többi közszolga. 1948 és 1953 között ráadásul valódi terrorrendszer működött az országban, mai ismereteink szerint mintegy 1 millió ember ellen folyt valamilyen eljárás. Boross Péter szólt arról is, hogy az akkori politikai vezetés a magyar történelem dicsőséges, a nemzeti érzéseket is fenntartó szabadságharc-élményeit is relativizálta, lekicsinylően szóltak ezekről a történetekről. A volt miniszterelnök október 23-ával kapcsolatban elmondta, hogy ő is részt vett a Kossuth téri tüntetésen, ahol nagyon felszabadult hangulatban beszélgettek egymással az emberek. „Jó volt ott lenni, volt tréfa, vicc, vidámság és minden” – tette hozzá a Boross Péter. Elhangzott, hogy az október 25-i parlamenti sortűz azért volt, hogy megrémüljenek az emberek, de az pont az ellenkezőjét váltotta ki.  Szerinte a szovjetek azért nem avatkoztak be a folyamatokba azonnal, mert azt gondolták, hogy a magyar kormány úrrá lesz az eseményeken. „Úgy tűnt, mintha kivonulnának az országból, de aztán visszajöttek modernebb fegyverekkel, harckocsikkal”- hangsúlyozta Boross Péter, aki szerint később kiderült, hogy a Szovjetunió egyetlen országot sem volt hajlandó „kiengedni” a saját érdekszférájából. Nagy Imrével kapcsolatban azt mondta, hogy mivel leszámolva önmagával vállalta a halált, tiszteletet érdemel, de az általa képviselt politikai eszme is nagyon távol állt a magyar emberektől. A rendezvényen szó volt Kopácsi Sándor akkori budapesti rendőrfőkapitányról, akit Boross Péter egyszerű, de jó eszű embernek tartott és később barátságba is került vele. „Tipikus magyar sors volt az övé, hiszen 56-ban válaszút elé került és úgy döntött, hogy nem fordul a forradalommal szembe”- tette hozzá a volt kormányfő. A rendszerváltás kapcsán megjegyezte, hogy bár az vértelen volt, de az akkori világpolitikai helyzetben egyáltalán nem volt könnyű kiharcolni a szabadságot, a demokráciát. „1956-ot és 1989-et azonban nem lehet egy lapon említeni, hiszen amíg az előző igazi forradalom volt, az utóbbi az egyezkedések, tárgyalások időszaka volt”- tette hozzá Boross Péter.

A beszélgetést követően a résztvevők megtekintették a Szabadság vihara című amerikai dokumentumfilmet, amely a magyarországi eseményeket az 1956-os melbourne-i olimpián történtek kapcsán mutatja be.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


1956-ra emlékeztek az egyetemi polgárok

    •  dsc6842 2
    •  dsc6706 2
    •  dsc6716 2
    •  dsc6725 2
    •  dsc6741 2
    •  dsc6776 2
    •  dsc6781 2
    •  dsc6809 2
    •  dsc6818 2
    •  dsc6850 2
    •  dsc6870 2
    •  dsc6892 2
    •  dsc6895 2
    •  dsc6900 2
  • Előző
  • Következő

1956 azokról az átlagemberekről is szól, akik nem fegyvert ragadtak, hanem „csak” tollat és papírt. Ők voltak azok, akik október 23. után nagyon rövid idő alatt szervezték meg az ország közigazgatását – hangzott el a Nemzeti Közszolgálati Egyetem ’56-os központi ünnepségén. A megemlékezés részeként az egyetem polgárai fáklyás felvonuláson vettek részt, amelynek végén a Corvin Közben tisztelegtek a forradalom hősei előtt. 

„1956-ban Magyarországon fölkelt a nép, Budapesten az utca, az egyetemek, a gyárak és a lakótelepek népe kezébe vette saját sorsa irányítását”- mondta az NKE Főépület aulájában tartott ünnepi beszédében Prof. Dr. Patyi András. Az egyetem rektora szerint az akkori eseményekben fontos szerepe volt azoknak a politikusoknak is, akiknek saját árnyékukon kellett átlépniük. Ilyen volt Nagy Imre miniszterelnök is, akinek Patyi András szerint talán a leghosszabb utat kellett megtennie, hiszen kommunista politikusként jelentős szerepe volt a proletárdiktatúra kiépítésében. A rektor szólt Maléter Pálról is, aki a Ludovikán végzett, mégis a szovjet partizánok oldalán harcolt a II. világháborúban. Beszédében kiemelten említette Bibó Istvánt, akit „árnyéktalan” embernek nevezett, hiszen nem vetődött sötét folt sem múltjára, sem ’56-os tevékenységére.

Patyi András szerint 1956 azokról az emberekről is szól, akik szinte órák alatt átvették a magyar közigazgatás irányítását, így például a rendészeti feladatok, a főváros élelmiszerellátásának, vagy a vidéki városok, egyetemek működésének megszervezését. „Ők azok, akik lehet, hogy fegyvert nem ragadtak, csak tollat és papírt, de a megtorlás szinte ugyanolyan erővel érintette őket is, mint a harcolókat” – hangsúlyozta a rektor.

Az ünnepi beszédben szó volt arról is, hogy a szovjet hírszerzés valószínűleg már tudott valamit a készülő eseményekről. Ezt támasztja alá az is, hogy a KGB akkori vezetője, Ivan Szerov, október 23-án, Budapesten személyesen tárgyalt Kopácsi Sándor rendőrfőkapitánnyal, akit lényegében megzsarolt. De az is sokatmondó, hogy október 24-én hajnalban csaknem hadosztálynyi szovjet alakulat érkezett a fővárosba.

Patyi András beszédében irodalmi példán keresztül mutatta be, hogy milyenek is lehettek a forradalmat megelőző évek Magyarországon. George Orwell 1984 című művében található gondolatok szerinte kísértetiesen hasonlítanak erre az időszakra. Ezekben az években ugyanis az országot nem a törvények, hanem a párt akarata uralta, a törvény uralma lényegében megszűnt létezni. Emellett az európai és a magyar történelem átértékelése is megtörtént, amely szerinte a mai napig ható módon jelen van az emberek tudatásban. A forradalom kitöréséhez mindezek mellett az állandó nélkülözés, a jelentős mértékű élelmiszerhiány is hozzájárulhatott, és az a propaganda is, amely állandó háborús hisztériában tartotta az embereket. Az NKE rektora beszéde végén azt kérte a jelenlévő egyetemi polgároktól, hogy emlékezzenek azokra az emberekre, akik a magyar szabadságért, a nemzeti önrendelkezésért, az alkotmányos önállóságért saját életüket is feláldozva küzdöttek.

A rendezvényen Csonka Attila, a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar elsőéves hallgatója Faludy György: 1956, te csillag című versét szavalta el. Az aulában történt ünnepi megemlékezést követően az egyetemi polgárok fáklyákkal a kezükben az Üllői úton keresztül a Corvin közig vonultak. Itt az 56-os „Pesti srác” emlékművénél helyezték el az egyetem koszorúját.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Történelmi hazugságok vezettek 1956-hoz

    • 1956-os megemlékezések
    • 1956-os megemlékezések
    • 1956-os megemlékezések
    • 1956-os megemlékezések
    • 1956-os megemlékezések
    • 1956-os megemlékezések
    • 1956-os megemlékezések
    • 1956-os megemlékezések
    • 1956-os megemlékezések
    • 1956-os megemlékezések
    • 1956-os megemlékezések
    • 1956-os megemlékezések
    • 1956-os megemlékezések
  • Előző
  • Következő

Az igaz gondolatokért és a méltó emberi létért tört ki az 1956-os forradalom Magyarországon - mondta az NKE október 22-i központi ünnepségén az intézmény rektora. Prof. Dr. Patyi András emlékeztetett: az 1956 előtti évek politikai rendszere a hazugságokra épült.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem az 1956-os forradalomra emlékezve a Ludovika Főépület előtt tartott ünnepséget, ahol a résztvevők történelmi díszletek előtt hallgathatták meg Patyi András gondolatait. Az NKE rektora szerint csak akkor érthetjük meg 1956-ot, ha ismerjük azokat az okokat, amelyek a forradalmi eseményekhez vezettek. Patyi András beszélt a bolsevik politikai rendszer hazugságairól, amely a 20. század történelmének számos pontján megnyilvánult. Ilyen volt a többi között a II. világháború kitörése, amely a Molotov-Ribbentrop-paktum következtében nemcsak a náci Németország, hanem a bolsevista irányítású Szovjetunió „érdeme” is volt.  De ilyen hazugság-történet Patyi András szerint az 1940-es Katyni mészárlás is, amelyet - mint utólag kiderült - nem német, hanem szovjet katonai egységek követtek el a hadifogolytáborokban raboskodó lengyel tisztek és főtisztek ellen. Ezek az események előrevetítették mindazt, ami Magyarországgal 1945 után történt - tette hozzá az NKE rektora. Patyi András emlékeztetett arra is, hogy még a Szovjetunióban sem szerették igazán a bolsevikokat, amit jól mutat, hogy az 1917-es alkotmányozó nemzetgyűlési választásokon mindössze 6 százalékot szerzett az őket képviselő párt, amely végül mégis hatalomra került. „A magyar nép sem kért a kommunistákból, akik így 1945-ben el is vesztették a választásokat” - utalt a párhuzamra Patyi András, aki szerint a ’49-ben hatalomra kerülő baloldaliak erőszakkal uralták az országot, az emberek tízezrei estek fizikai erőszak áldozatává. Sokat változott az igazságszolgáltatás is: 1949-ben megszüntették a Kúriát, a korábbi bírókat eltávolították, új bíróságot és ügyészséget szerveztek, ahol végzettség, sőt sokszor érettségi nélkül dolgoztak emberek. De lecserélték az egyetemeken a teljes professzori kart is, helyükre az új szempontoknak megfelelő, megbízható emberek ültek.  „A kor politikai rendszere a hazugságokra épült, amelynek része volt a magyar nyelv elrablása is” - tette hozzá a rektor. Patyi András szerint az ’56-os forradalom az erőszakkal és a hazugságokkal fenntartott elnyomó rendszer ellen, az emberi lét intellektuális és fizikai alapjának visszaszerzéséért tört ki. „Dicsőség a bátraknak, az igazságért, az emberi méltóságért szavukat felemelő és azokért harcolni kész hősöknek és örök gyalázat a szabadság hóhérainak- fejezte be ünnepi gondolatait Patyi András.

Az 1956-os forradalomra emlékezve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem korabeli dokumentumokból szervezett kiállítást a Terror Háza és a Nemzeti Rendezvényszervező Hivatal jóvoltából. Az '56-os forradalom kultikus helyszínei akkor és most című  kültéri fotókiállítást november 4-éig tekinthetik meg az érdeklődők.


Szöveg: Szöőr Ádám

Megosztás a Facebook-on