Szűkítés


Kiválasztott Címke

2016

Minden Címke 469


Jelenleg 255 bejegyzés található 2016 cimkével

Az ember sosem tudhatja, a gondviselés kivel mit akar

    •  petrusz foto

Egy ludovikás tiszt vallomásai a háborúról, ’56-ról és az isteni gondviselésről


Petrusz Tibor 1924-ben született Budapesten. Gyerekkorában édesapja háborús történeteit hallgatva nem volt kérdés számára, hogy érettségi után a Ludovika Akadémiára jelentkezik. 1942-ben nyert felvételt, majd ’44-ben magyar királyi katonatisztté avatták. Személyesen élte át a II. világháború eseményeit és szörnyűségeit, a politikai ellenállás terén kifejtett tevékenységéért életfogytiglanra ítélték. Az ’56-os forradalomnak köszönhetően hét év után kiszabadult, életét vendéglátóipari szakmunkásként folytatta. Ma – 92 évesen – is örömmel látogat el egykori iskolájába, a Ludovikára.     


Kezdjük rögtön onnan, hogy érettségi után a Ludovika Akadémiára jelentkezett. Miért választotta a katonai pályát és hogyan emlékszik vissza a ludovikás évekre?

Petrusz Tibor: Az ember legtöbbször a szüleitől kapja az indíttatást. Édesapám felvidéki születésű, tanítóképzőbe járt, majd testnevelő tanár lett Budapesten. Az I. világháború alatt a 16-os besztercebányai gyalogezrednél szolgált, majd a háború után hazament szülőföldjére. Ez még a trianoni békeszerződés megkötése előtt volt, de az már nem magyar terület volt, akkor kezdett Szlovákia megalakulni. Édesapám elkezdte megszervezni az ellenállást, de kiutasították Felvidékről, így került Budapestre, ahol megnősült. Édesanyámnak ez a második házassága volt, első férje a háború végére meghalt, így gyermekeik - a bátyám meg a nővérem - hadiárvák lettek. Én 1924-ben születtem. Egész gyerekkorom alatt édesapám történeteit hallgattam, ugyanis háborús naplót vezetett, amelyből rendszerint felolvasott édesanyámnak. Akkoriban Trianont siratta az egész nemzet: gyerekként állandóan azt hallgattam, vissza kell szerezni Magyarországot és a szülőföldet. Ez belém nevelődött, így ilyen gyerekkor után el sem tudtam képzelni, hogy más legyek, mint egy magyar katonatiszt, aki a Ludovika Akadémián fog tanulni, hogy visszaszerezze a szülőföldet, s ha kell, a hazáért hősi halált haljon. Nehéz volt a felvételi, és amikor megkaptam a behívómat Kassára, és bevonultam, én azt hittem, hogy egész Budapest és a Keleti pályaudvar engem néz, azt a boldog kis katonát, aki éppen száll fel a vonatra. Ez 1942-ben volt, már javában zajlott a II. világháború.

1944 novemberében magyar királyi katonatisztté avatták. Mit jelentett ez Önnek, és mi várt a katonákra az avatás után?

P.T. A rendes az évi tisztavatás augusztusban megtörtént, a fölöttünk levő évfolyamot avatták. Minket már a nyári szünet vége előtt behívtak, a második évet egy hónappal korábban kezdtük. A terv az volt, hogy mielőtt bemegyünk az Akadémiára, csapathoz kerülünk szakaszparancsnoknak, és erődíteni megyünk a Kárpátokba. De oda már nem jutottunk el, csak a Tiszáig, mert a szovjet csapatok megkerülték a Kárpátokat és délről jöttek be. Lövészárkokat kellett ásnunk a Tisza mellett. Az oda beosztott akadémikusok között én voltam a rangidős, így én lettem a századparancsnok. Egy hónapnyi erődítés után megkaptuk a visszavonulási parancsot, mert a túloldalon, a Tisza mentén megjelentek a szovjet csapatok és harckocsik. Megérkeztünk Budapestre, majd Dunaújvárosba, ott kezdtünk újra erődíteni. Majd áttelepültünk Körmendre, ahol megtudtuk, hogy két hét múlva avatnak. Az avatás után Drezdába mentünk, hogy német fegyverekre kapjunk kiképzést. Egy hónapig voltunk ott, majd éleslövészetre mentünk, onnan helyeztek át csapathoz. Rövid időn belül századparancsnok, majd kiképző tiszt lettem, pedig alig kerültem ki a Ludovikáról. A háborúban borzasztó élményeink voltak: szembesültünk a bergeni koncentrációs táborral, kiéhezett emberekkel, akik ennivalót kerestek a földön. A németek egyik napról a másikra átadták őrzésre a magyaroknak a bergeni tábort, de mi, a Ludovika Akadémia gyorsosztálya eldöntöttük, hogy másnap gyalog menetben elindulunk Dánia felé. Eljutottunk az Elbáig, ott cigarettáért vásároltunk egy vasúti szerelvényt, azzal mentünk tovább. Átjutottunk Dániába, de addigra rájöttek erre a németek és visszafordították minket. Egy hétre rá megtudtuk, hogy vége van a háborúnak, mi meg hadifogolytáborba kerültünk. 1946-ban végül Kassáról jutottam haza.

A szabad és független Magyarországért kifejtett politikai tevékenységéért 1949-ben letartóztatták. Mire emlékszik ezekből az eseményekből? 

P.T. Hazakerülésünk után jelentkeztünk a Honvédségnél, rendelkezési állományba helyeztek tartalékosnak, aztán megvonták a rendfokozatunkat. Valamihez kezdenem kellett, ezért beiratkoztam a közgazdasági egyetemre, de csak a harmadik alapvizsgáig jutottam el. Nagymamámnak vendéglője volt Kispesten, azt mondta, ha odamegyek dolgozni, kapok ellátást, ételt és szállást, de fizetést nem tud adni. Csaposként kezdtem el dolgozni, majd beiratkoztam az ipari iskolába, így lettem felszolgáló szakmunkás. Egyszer a vendéglőnkbe bejött egy nő, aki péksüteményeket árult. Elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy a férje vezérkari tiszt. Jóba lettünk, meghívott magukhoz vendégségbe, nagyon jó társaságba kerültem. Mindenki politizált, mindenki arról beszélt, mi lesz, ha az oroszok kivonulnak, hogyan kezdődik el a demokratikus élet. Közben ajánlatokat tettek arra vonatkozóan, hogyan lehet kijutni az országból, hiszen egyre rosszabb lett itthon a helyzet, a kommunisták teljesen átvették a hatalmat. Három sikertelen disszidálási kísérletem után eldöntöttem, hogy itthon maradok. A vendéglőben megismerkedtem két alakkal, akik futárok voltak, és egy alkalommal hoztak nekem 20-30 példányt A Mindszenty per árnyékában c. könyvből, azzal a céllal, hogy terjesszem, amit én meg is tettem. Ellenállás szervezésére buzdítottak, de én nagyon féltem, és nem hiába. Egy este a vendéglőben eljárt az egyik vendég szája, aznap pedig egy párttitkár is jelen volt, így másnap le is buktunk. Elmentem Takácsy Gyula ezredes lakására, de amint odaértem, éreztem, hogy nagy baj van, a bérház folyosója tele volt ügynökökkel. A lakásban is bent voltak, nem lehetett már menekülni. Elkérték a személyimet, azonnal bevittek a katpolosokhoz (Katonapolitikai Osztály-a szerk.). Kénytelen voltam bevallani, hogyan kerültem oda. Harmadrendű vádlott lettem, életfogytiglant kaptam. Nekem szerencsém volt, hogy korábban elvették a rendfokozatomat, és csak segédmunkás, meg pincér voltam. Aki köztisztviselő volt, azt azonnal felakasztották. Hét évet ültem börtönben, amíg jött az ’56-os forradalom.

A forradalom pedig kiszabadította. Hogyan történt a szabadulás?

P.T. A börtönökben minden szörnyű helyet végigjártam, ahol az ÁVH vette át az őrizeteket. Amikor Nagy Imre volt a miniszterelnök, lehetett levelet írni, így felvehettük a kapcsolatot az otthoniakkal. Hét év után voltam már annyira dörzsölt és okos, hogy jelentkeztem takarító munkásnak. Mi takarítottuk az őrök szállását is, onnan mindig tudtunk újságot lopni, a tartalmát bemagoltam, és terjesztettem. A parancsnok irodáját is mi takarítottuk reggel 6-kor. Az irodában volt egy rádió, bekapcsoltuk, meghallgattuk a legfrissebb híreket a Szabad Európa rádióban, majd mindet továbbadtuk a börtönben. Jól meg tudtuk szervezni, hogy ki hol figyel. Akkoriban kezdődtek a bányákból a szabadítások, így kikerültem a gyűjtőből a csolnoki bányába. Az volt a legszebb időszakom a börtönben, bányában dolgoztam, „szabadon”, normális emberi körülmények között. Egyszer csak érezni lehetett, hogy van valami a levegőben, egyre több az elégedetlen ember a pártban is. Ennek eredményeként elkezdődtek a felülvizsgálatok és szabadulások. Az én felülvizsgálatom után nem történt semmi. Szeptember végén egy szállítmánnyal Vácra vittek, a munkaelosztásnál jelentkeztem szakácsnak, kiküldtek kórházba orvosi vizsgálatra, végül áthelyeztek oda dolgozni. Pár hete voltunk már ott házimunkásként, folyamatosan kaptuk a híreket, így értesültünk arról, hogy tüntetésre készül a fiatalság. Október 23-a reggelén nem engedtek ki minket a zárkából, vártuk már, hogy történjen valami, de még másnap is csend volt. Egyszer arra lettünk figyelmesek, olyan hangosra állították a rádiókat a házakban, hogy behallatszott a börtönbe. Fölmásztam egy ablakba, kinéztem az utcára: a házakon magyar zászló lengett, és ki volt vágva a közepe. Elérkezett október 27-e és végre megtörtént, amit vártunk: a rabok bentről, a lakosság kintről törni kezdte az ajtókat. Vácon volt az első börtön, ahonnan megtörtént a szabadulás. Egy szűk ajtón lehetett kijutni, azon tódult ki 8-900 politikai fogoly. A tömeggel együtt én is kijutottam, a komphoz tartottunk, amikor utolért minket egy jármű. Elmondtuk, hogy épp akkor szabadultunk Vácról, ők meg felajánlották segítségüket. Átvittek minket Szentendrére, a rendőrkapitányságra, megetettek, másnap pedig felhoztak a budapesti főkapitányságra, ahonnan november 3-án délben szabadultam. És 4-én már jöttek az oroszok. Nekünk ez volt a forradalom, de az események egy részét bent a börtönben is megéltük, hiszen voltak információink, hallottuk a híreket, végig sejtettük, mi zajlik kint.

Hatvan év telt el azóta. Mi minden történt Önnel ez idő alatt, hogyan folytatta az életét?

P.T. Miután leverték a forradalmat, gondolkodni kezdtünk, hogy mit csináljunk, hová menjünk. Volt egy börtöntársam, aki szállodaipari főiskolát végzett Svájcban, jóban voltunk, a börtön után is tartottuk a kapcsolatot. Segített volna munkát találni, de én nem akartam felszolgáló lenni. Jött az idegenforgalom, de attól tartottam, vendéglátásban az ember mindig belekeveredik valamibe, vagy akaratlanul belekeverik. Így előbb elmentem dolgozni egy szalaggyárba Angyalföldre, udvari segédmunkásnak. Egyik télen, 80 kg súllyal a vállamon megcsúsztam a jégen, lesérültem és tönkre ment a bokám. Ezek után muszáj volt máshova mennem: próbáltam befejezni az egyetemet, de nem sikerült, megmozgattam minden barátot, ismerőst. Amikor felépültem a sérülésből, mégis elmentem szállodai felszolgálónak, kisegítő pincérnek. Nem bántam meg, mert alaposan megismertem a szakmát, és megtanultam, hogyan lehet sok pénzt keresni és jó kapcsolatokat építeni. A munkám során találkoztam a Svájcban végzett barátommal. Abban az időben alakult a Hungarhotels, kisegítő pincért kerestek, a barátom meggyőzött, így jelentkeztem a Szabadság szálloda éttermébe, ahová fel is vettek. Először csak felszolgáló brigádvezető lettem, majd üzletvezető helyettes. Időnként megjelent az elhárítás, és akkor még nem engedték, hogy éttermi igazgató legyek. Közben elvégeztem a vendéglátóipari főiskolát, majd megnősültem. Aztán étteremfőnök lettem a Kárpátiában, emellett pár évre éttermi igazgatóságot vállaltam a Balatonon, az Annabella szállodában. Sokáig nem mehettem nyugatra, csak amikor már rehabilitáltak. Akkor kezdtem igazán felszabadulni, amikor útlevelet kaptam, és elmehettem IBUSZ utakra.

Ma is kapcsolatban áll az egyetemmel, hiszen aktív résztvevője a Ludovika Kávézó elnevezésű rendezvénysorozat előadásainak. Milyen érzés visszajönni egykori iskolájába és találkozni bajtársaival, illetve azokkal a fiatalokkal, akik itt tanulnak?

P.T. Mindig nagyon várom ezeket a találkozásokat, sokat mesélek a fiataloknak, akik örömmel hallgatják a történeteimet. Szeretem azt hangsúlyozni, hogy az ember sosem tudhatja, a gondviselés kivel, mit akar. Engem kirúgtak a Honvédségtől, lefokoztak, de ennek köszönhetem, hogy nem végeztek ki. Szerencsém volt, és ezt a gondviselés alakította így, csak közben észre sem vettem. Én mindvégig azt hittem, valami rossz történik velem, de utólag visszatekintve úgy gondolom, nem is volt annyira rossz, hisz így maradtam életben. És el tudom mesélni, hogyan történtek velem az események, illetve hogyan kerültem rövid idő alatt nagyon jó beosztásokba. Sosem voltam kiváló, de mindig egy szorgalmas és lelkiismeretes ember voltam, és ez az egész életemet meghatározta. Szeretek beszélni, sok minden megtörtént velem, sok érdekes kapcsolatot sikerült kialakítanom, és szeretem összegezni ezeket a tapasztalatokat. És visszatérve a kérdéshez: jól érzem magam, mikor ott lehetek egykori iskolámban, és a régi ludovikásokkal találkozhatok, akikkel közösen elevenítjük fel a múltat. Remélem, megélem azt az időt, amikor a honvédtisztképzés visszakerül a régi helyére.


Szöveg: Búzás Beáta

Fotó: Szilágyi Dénes

Cimkék: petrusz tibor, 2016

Egy svájci magyar az NKE-n

    •  dsc9441

Eltérő utat jártak be a második világháború után a nyugat- és a közép-európai országok a nemzeti identitás megélésben is – véli Oplatka András történész, külpolitikai újságíró, aki számos könyvet írt és fordított is már. A Svájcban élő szakember legutóbb a Nemzeti Közszolgálati Egyetem meghívására Széchenyivel kapcsolatban fejtette ki gondolatait egy tudományos konferencián, és előadást tartott a Széchenyi emlékév keretében a Ludovika Szabadegyetemen is.

Az interjú készítésének napján választott az amerikai nép: Donald Trump lesz a következő elnöke az Egyesült Államoknak. Ha még külpolitikai újságíróként dolgozna, és erről a témáról kellene írnia, milyen címet adna a cikkének?

Oplatka András: A címadás egy újságnál rendkívül komplikált dolog, ezen a szerkesztők mindig rengeteget „kutyulnak”, így nem könnyű most sem válaszolni erre a kérdésre. Bár Amerikában nem voltam olyan sokat és nem is elsősorban ezzel a területtel foglalkoztam, de természetesen van véleményem a történésekről. Ez egy olyan bivalyerős ország a társadalmi struktúráját és gazdaságát illetően, valamint olyan meghatározóak a parlamentáris fékek és korlátok, hogy adott esetben még egy ilyen elnököt is túl tud élni az Egyesült Államok. Még akkor is így van ez, ha Trump elnökként nem biztos, hogy ugyanazt fogja tenni, mint amiről a választási kampányban beszélt. Reményeim szerint egy kicsit konszolidáltabb arcát mutatja majd, más temperamentummal és több józansággal.

A győzelme nagy meglepetés volt, de az eredmény azt is jelzi, mintha az elit politika réteg és a társadalom globális értelemben is távolodna egymástól.

O. A. Általánosítani nem szeretnék, hiszen ez azért eltérő lehet az egyes országok esetében. Az Egyesült Államok példáján az látszik, hogy a választók – bármilyen jelöltek is vesznek részt a kampányban- bizonyos időközönként a változásra voksolnak. Tehát most sok amerikai nem akart még egy demokrata párti vezetést látni a Fehér Házban.

Amerikában most nagy a bizonytalanság, hiszen nem lehet tudni, hogy a megválasztott elnök végül milyen politikát folytat majd. De Európa jövőjével kapcsolatban is sok mostanában a kérdőjel, gondoljunk csak az unió válságára. Ön szerint merre tart Európa?

O. A. Korábbi munkahelyem, a Neue Zürcher Zeitung svájci napilap szerkesztőségében volt egy nagy tudású kollégám, akitől sokat tanulhattam én is. Egyszer egy műhelybeszélgetésen azt mondta: politikai prognózisokat vagy három napra vagy csak 20 éven túlra lehet felállítani, de a kettő közötti időszakra biztosan nem. A politika ugyanis annyi tényezőből áll, hogy a fejlődési pályát megjósolni nem lehet, még matematikai értelemben sem.

De tendenciák nyilván vannak, amelyekből lehet egyfajta következtetésre jutni.

O. A. Ha az EU-nál maradunk, akkor egyértelműen megfigyelhetünk egyfajta törésvonalat a brüsszeli bürokrácia és egyes nagy nyugat-európai államok, valamint a közép-európai országok véleménye között a közösség jövőjével kapcsolatban. Előbbiek nagyobb része az unió további erősödését szeretné, míg utóbbiak –köztük Magyarország- a szuverenitást tartja az egyik legfontosabb kérdésnek. Ez a vita alapvetően Nyugat- és Közép-Európa között van, és az eltérő történelmi fejlődésük állhat ennek hátterében. A II. világháború tulajdonképpen kompromittálta a nemzet fogalmát Nyugat-Európában, Közép-Európában viszont a nemzeti érzést szinte sárba tiporták 1947 után. Utóbbi országokban 1989 a nemzet újrafelfedezését és reneszánszát is jelentette. Két fejlődési periódusról van szó, amit se Nyugat- se Közép-Európában nem értenek igazán és ezért sokszor elbeszélnek egymás mellett.

Széchenyi kapcsán a liberális szó gyakran felmerül, sokan őt egy középutas liberális gondolkodónak tartják. Arra az időszakra ezt a szót pozitív értelemben használjuk, ma meg mintha szitokszó lenne a politikai közéletben, leginkább a közép-európai régióban. Mi lehet ennek a tudományos magyarázata?   

O. A. Először is fontos azt látni, hogy sokféle liberalizmus létezik többféle iskolával és hagyománnyal. Én azt tapasztalom, hogy a liberalizmus egyfajta szitokszóként leginkább Magyarországon használatos. Ahol én élek, Svájcban, például egyáltalán nem, olyannyira, hogy az ottani liberális párt támogatottsága most is 15-20 százalékos. Magyarországon a rendszerváltást követően olyan liberálisnak mondott párt(ok) jelentek meg, amelyek gondolkodásmódját az általam Svájcban megismert liberális eszmékkel nem igazán tudom összeegyeztetni. A hagyományos liberalizmus egyik alapelve a tolerancia és nem az az ideológiai meggyőződés, hogy csak nekem egyedül lehet igazam és mindenki más elitélendő és üldözendő, aki velem nem ért egyet. Alapgondolata az is, hogy a közéletben legyen többféle eszmevilág, azokat adott esetben ütköztessük egymással és győzzön a jobbik, legyen verseny minden területen. Sokak meggyőződése ellenére Magyarországon szerintem a liberalizmus nem a politikai paletta baloldalához tartozik. A balliberalizmus, az csak egy válfaja, de a hagyományos liberalizmus az alapvetően polgári gondolkodású.

A sajtót sokan a negyedik hatalmi ágnak tartják, ebből adódik az egyik fontos funkciója, a mindenkori hatalom kontrolálása. Európai viszonylatban mennyire tölti be ezt a szerepét?

O. A. A sajtó is rendkívül sokrétű és sokszínű, nehéz összehasonlítani tehát a Guardiant vagy a Frankfurter Allgemeine Zeitungot mondjuk a Blikkel. A közös felület legfeljebb az, hogy az írott sajtó most szinte az egész világon komoly gazdasági válságban van már legalább 15 éve. Ekkor kezdett az internet szerepe felértékelődni ezen a területen is, elsősorban a hirdetések piacán. Ez elszívta a nyomtatott újságok bevételeinek egy jó részét. Így volt ez például a Neue Zürcher Zeitung esetében is, amelynél abban az időben, amikor ott dolgoztam, a bevételek kétharmadát a hirdetések jelentették. Ez mára körülbelül a felére olvadt.

Ez a fajta gazdasági probléma mennyire veszélyezteti a sajtó függetlenségét?  

O. A. Ha nem is a függetlenség rovására megy mindez, de mindenképpen minőségi visszaesést jelent. Ha ugyanis egy szerkesztőség kevesebb pénzzel rendelkezik, akkor értelemszerűen nem tud jobb újságot készíteni. Ráadásul a gazdasági problémák leginkább a minőségi terméket előállító szerkesztőségeket sújtják, és jóval kevésbé az úgynevezett bulvárújságokat, amelyeknek mondjuk nincs például tokiói tudósítójuk, mert nincs szükség rá. Az én lapomnak abban az időben még 30-35 saját tudósítja volt a világban, akiket Zürichben képeztek ki. De a pénzhiány miatt meg kellett ritkítani a tudósítói hálózatot, amelynek eredményeképpen csökkent a külpolitikai oldalak száma, ami egyértelműen minőségi veszteséget jelent.

Nálunk is nehéz gazdasági helyzetben van a nyomtatott sajtó, legutóbb például megszűnt a Népszabadság is. A kiadója mindezt gazdasági okokkal magyarázta, de nagy kérdés azért az, hogy például Svájcban megszűnhetne-e úgy egy újság, mint nálunk ez a lap?

O. A. Gazdasági okok miatt megszűnhet egy újság nálunk is, de ilyen módon semmiképpen sem, mint ahogy Magyarországon a Népszabadság.

Írt több könyvet is, ezek közül az egyik legnépszerűbb a Németh Miklós volt miniszterelnökről készült műve. Ennek mi volt az előzménye?

O. A. Politikai újságíróként és elemzőként mindig érdekelt az a kérdés, hogy 1989-ben a magyar kormány hogy merte kinyitni az ország nyugati határát, elengedve ezzel a kelet-német menekülteket. Ez a sztori számos érdekes kérdést vet fel, mint például, hogy milyen volt akkoriban a magyar-szovjet vagy a magyar-német kapcsolat, kik voltak a határnyitás mellett és kik ellene. Erről annak idején írtam is egy könyvet német nyelven, ami 2008-ban jelent meg magyarul. Ebben a kiadványban mintegy hatvan politikussal, közéleti személlyel készítettem interjút, köztük Németh Miklóssal is. 2014-ben aztán felkérésre írtam meg a volt miniszterelnökről szóló könyvet.

Most kiről írna, ha tehetné?

O. A. Politikusról most nem szeretnék könyvet írni. Legutóbb Kosáry Domokos akadémikus, történész egyik művét fordítottam német nyelvre, amely az 1848-as forradalom és szabadságharc időszakának nemzetközi politikai kérdéseivel foglalkozik. A könyv jövőre jelenik meg az Osztrák Tudományos Akadémia kiadásában. Ezt a munkát Kosáry Domokos iránti tiszteletemből vállaltam el, nagyon szerettem őt emberileg is. Hálával is tartozom neki, mert amikor a 2000-es évek elején a Széchenyi- életrajzot készítettem, nagyon sokat segített nekem. Én 1956 óta Svájcban élek, de amikor a Neue Zürcher Zeitung magyarországi tudósítója voltam, részben Budapesten is laktam. 2004-ben hagytam abba az újságírást, akkor habilitáltam a már említett Széchenyi életrajzzal a Bécsi Egyetemen. Tanítottam ott is, de főleg Budapesten, a német nyelvű Andrássy Egyetemen. Az oktatói tevékenységemet 2011-ben hagytam abba, azóta teljesen Svájcban élek újra.


Széchenyi 225

Az NKE szeptemberben indította el programsorozatát, amellyel Széchenyi István emlékének adózott születésének 225. évfordulója alkalmából. Az ő és édesapjának, Széchényi Ferencnek a tiszteletére többek között teremavató ünnepséget tartott az egyetem, amelynek impozáns díszterme felvette a Széchenyiek nevét. Gróf Széchenyi István az egyik leggazdagabb arisztokrata család sarja volt. Bár apja, Széchényi Ferenc a Nemzeti Múzeum alapítójaként írta be magát a magyar történelem lapjaira, az NKE számára a Ludovika miatt fontos: az egyik legbőkezűbb adományt ő ajánlotta fel a katonai akadémia létrehozására.

Nem véltetlen, hogy a nagy népszerűségnek örvendő Ludovika Szabadegyetem programsorozat is a legnagyobb magyarról szólt idén: 13 neves szakember hétről hétre járta végig Széchenyi életművét. A félév során, rendhagyó módon, nem csak az NKE elismert kutatói-oktatói álltak fel a katedrára, hanem vendégünk volt többek között Pálinkás József, aki az innováció felől elemezte Széchenyit, Hermann Róbert, aki a katona grófról beszélt. Előadást tartott Csorba László a döblingi évekről és Oplatka András is, aki Széchenyi levelezéséről szól. Az előadássorozatot Buday Miklós, a Széchenyi Alapítvány elnöke nyitotta szeptember 6-án, ő Széchenyi írott életműve, szellemi hagyatéka címmel tartott előadást. A decemberi záró programig több mint 1100-an voltak kíváncsiak a legnagyobb magyarra.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Apácák, traktorosok, rendőrök

    • rtk foto

A Rendészettudományi Kar jelenlegi Campusa az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció otthona volt. A nővérek a háború alatti időket a rendházban töltötték, egészen az 1950. évi kitelepítésig. Az egykori kápolnában, az RTK dísztermében az álmennyezet fölött ma is megtalálhatóak az eredeti freskók.

A fogaskerekű Széchenyi-hegyi végállomásánál magasodik egy impozáns, neogótikus épület. Történelme összeköt apácákat, traktorosokat és rendőröket. Az épület, amely Kiss József tervei alapján több mint nyolcvan éve készült, ma az RTK otthona. A Farkasvölgyi út 12-14. szám alá olyan kanyargós út vezet, mint amilyen kanyargós az épület története, amely a 19. század elejére nyúlik vissza. A fogaskerekű vasút tervezője, Cathry Szaléz Ferenc svájci mérnök az 1870-es évek táján vette meg a területet, ahova egyszintes villaépületet építetett. Halála után az örökösök 1903-ban eladták az ingatlant, az új tulajdonosok az osztrák alapítású Isteni Szeretet Leányai Kongregáció apácái voltak. A bécsi székhelyű Isteni Szeretet Leányai Társulatot a szegények, árvák, cselédlányok nevelésére Szent Ágoston regulája szerint Lechner M Franciska alapította. A rend Magyarországra gróf Andrássy Gyuláné és Gróf Apponyi Györgyné hívására érkezett 1870 decemberében. Az eredetileg üdülőnek és idős, beteg nővérek otthonának szánt Cathry-villát a kongregáció nevében Morvay M. Valéria főnöknő vásárolta meg. A Szent József-lak – ahogyan a nővérek elnevezték az épületet – és a kert idővel kicsinek bizonyult, így a rend az épületet körülölelő telket is megvásárolta. A 24 hektáros területen önellátásra alkalmas kis gazdaság jött létre. A sertésállomány mellett kecskéket, lovakat és szarvasmarhákat is tartottak. Később gyümölcsöskert és konyhakert is létesült. A tölgyekkel és fenyvesekkel körülölelt domboldalon sétautakat hoztak létre. Később a szomszédos Weis-féle telket is megvásárolta a kongregáció, s a területre hatalmas méretű anyaház és templom épült. A rendház és benne lévő templom alapkövét Csernoch János hercegprímás szentelte meg 1925-ben. Az amerikai testvérek anyagi támogatásával megépült rendház és kápolna tervezője Kiss József volt, az építkezést Petrovácz Gyula műépítész, nemzetgyűlési képviselő felügyelte. A szárazon sajtolt tégla és részben faragott műkő gótikus jellegű homlokzatot kölcsönzött a négyszintes építménynek, amely 1927-re készült el, ünnepélyes felszentelését Kohl Medárd püspök végezte. Az épületben háztartási és gazdasági továbbképző internátus is működött, ahol a korabeli újságok szerint a „legjobb magyar háziasszonyokat” nevelték. Kiss Dóra művészettörténész az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció Svábhegyi kolostorában egykoron élt Eglantin, Jácinta és Domitilla nővérekkel készített interjút a MúzeumCafé számára, amely a 2015. évi negyedik, a budapesti tematikus sétákat feldolgozó lapszámban jelent meg, bemutatva Budapest rejtett értékeit.

„Nagyon szép parkunk volt a rendház körül, erdővel, sétányokkal, lugasokkal, nagy gyümölcsössel. Előkelő gróflányok, gyárosok lányai tanultak nálunk háztartást vezetni. Az emeleten voltak a tantermek és a szobáik, lent volt egy konyhájuk egy nagy ebédlővel”-mondták a nővérek, akik a tanításon kívül egy 24 holdas területet is műveltek. Vetés idején, kora tavasszal mindenki dolgozott. Amikor bő termés volt, a fölösleget levitték a Margit Intézetbe.

Az Árpádházi Szent Erzsébet háztartási-gazdasági továbbképző és tanfolyam az érettségizett leányoknak kínált változatos tananyagot. Volt zongora, főzés, varrás, gyors-és gépírás, idegen nyelv oktatás, virágkertészeti, gyümölcstermesztési ismeretek átadása és tehenészet is.

Az internátusban folyó oktatást és a rendi életet maximálisan kiszolgálta az épület mérete és elrendezése. A jobb és bal szárnyon egy-egy zárt verandát alakítottak ki. A magastetős épület neogót faragású részletekkel, sárga és vörös burkolattal készült, közepén három vörösréz toronnyal. Az épület 72 hálószobával és munkateremmel, két étkezővel, és nagy gyűlésteremmel rendelkezett. Az első emeleten voltak a betegszobák, a gyógyszertár, az ápolószoba, a vendégszobák, valamint a házi lelkész szobája. A második és a harmadik emeleten kaptak helyet a lakó-és hálószobák, a munkatermek és rendház hivatalos helyiségei. A főbejárat az előcsarnokba vezetett, ahonnan mindkét oldalon, lépcsőn át lehetett eljutni az üvegfestményekkel díszített templomba. Az épület a kor minden igényének eleget tett, hiszen nemcsak személy-, de teherlift is működött benne, minden szintjén modern fürdőszobák, wc-k által rendelkezésre. A templom a világi hívek előtt is nyitva állt. Színes ablaküvegei a magyar szenteket ábrázoltak, a Jézus Szíve főoltáron kívül másik két oltár – Szeplőtelen fogantatás, Szent József – is kialakításra került. A főbejárattal szemben helyezték el a Jézus Szíve szobrot. A hatalmas kertet a Boldogságos Szűz szobra és a szentek szobrai díszítették. 1926-ban az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció teljes egészében felköltözött a rendházba. A megszokott rendi életnek a második világháború vetett véget, amikor is az itt élő apácák zsidó üldözötteket bújtattak.

A Széchenyi-hegy tetejéről Buda jelentős része látható és ellenőrizhető volt, épp emiatt a fontos tulajdonság miatt vetettek szemet a rendházra a szovjet katonák. A nővérek felidézték: „A szállókban németek voltak. Ott volt a mi hálószobánk is, a németek minden este nagyon szépen énekeltek. Ami a külvilágban történt, az hozzánk nem jutott el, arra nagyon vigyáztak. Csak egy rádió volt a házban, a főnöknő szobájában, aki időközönként tájékoztatta a történésekről a nővéreket. Karácsony éjszakáján jöttek az oroszok, hozták a német sebesülteket, három nővér kötözte a sebeket. Majd a sérülteket teherautókra rakták, mert már a kerítés túloldalához értek az oroszok. Majd a templomot, a kápolnát is elfoglalták, így az ebédlőben tartottuk a szentmisét.”

1944 karácsonyán tehát az oroszok elfoglalták az épületet és a felső emeletről, majd a padlásról azonnal lőni kezdték a várost. Mindeközben a földszinten kétszázötven menekült és körülbelül harminc olyan árva gyerek tartózkodott, akiket a Svéd Vöröskereszt helyezett el az apácáknál. A nővéreket és a novíciákat a katonák a felső szintre kötöztették. A visszaemlékezések alapján az ott dolgozó orvosnak köszönhetően a fiatal apácanövendékeket az oroszok nem zaklatták, ugyanis a doktor elhitette a katonákkal, hogy az apácáknak meg kell halniuk, ha valaki csorbát ejt erényükön. A megszállás idején a kápolna tornya és keresztje is ledőlt.

 „A Gellért-hegyet célozták, onnan akarták kifüstölni a németeket. Föl akarták húzni az ágyút a padlásra, három emeleten át a tetőtérbe. Szerencsére volt egy horvát nővér, aki tudott velük beszélni. Az mondta, hogy itt olyan szűk fordulók vannak, hogy az ágyúval nem tudnak megfordulni, még ha minden szép cirádás korlátot összetörnek, akkor sem. Addig győzködte őket, hogy végül nem vitték fel. A ház előtt ástak egy lövészárkot és onnan lőtték Pestet, a Gellért-hegyet. S a Jóisten óvott bennünket, néhány kisebb belövést kapott az épület, meg a torony is bedőlt. Persze az ablakok kitörtek, fűtés és víz nem volt. Helyi áramfejlesztő működött az épületben, víz híján, télen a havat olvasztottuk meg a kádban. Le kellett menni a Svábhegyről a kis kúthoz, onnan hordtuk haza a vizet.”

A világháború vége nem jelentette a rendi élet normalizálódását, ugyanis az épületet egy traktoros iskolával kellett megosztaniuk az isteni Szeretet Leányainak. A rend sorsa 1950-ben végleg megpecsételődött, amikor a Rákosi-rendszer betiltotta a magyarországi szerzetesrendek működését. A Farkasvölgyi úti apácákat Máriabesnyőre telepítették, az épületet pedig államosították.

A háború végeztével a lovakat elvitték a németek, a teheneket, amelyek megmaradtak, levágták és megették az oroszok, úgyhogy ezt követően kézimunkával kellett megművelni a földet. A Svábhegyről a nővéreket utoljára vitték el, Budapest más zárdáiból már korábban. Egyszer csak megszólalt a nagykolomp. Beszóltak, hogy „öltözködnünk kell, egy óra múlva mindenki számára a kapunál lesz névsorolvasás, a tartományfőnöknőtől elkért névsor alapján. Máriabesnyőre vittek minket. Éjfél körül jöttek és három-négy óra körül indultunk. Bezártak bennünket, a ponyvákat lehúzták majdnem megfulladtunk, azt mondták, hogy meg ne próbáljuk fölhúzni. 415-en voltunk ott a lágerban különböző rendekből, mi voltunk az utolsó szállítmány. Egy 90 személyre épített nyaralónál raktak le bennünket ott a folyosón, a ház körül hagytuk a csomagjainkat. Elmentek, nem törődtek vele, hogy mi történik, mi lesz velünk. Azt mondták, hogy nem hagyhatjuk el a házat, volt, aki a tyúkólba került, mert nem volt már máshol helye. Arra készültünk, hogy megyünk Szibériába, ezek a hírek röppentek fel, hogy a szerzetesnőket oda viszik. Az iskolákat, kórházakat, árvaházakat elvették, úgyhogy egyik napról a másikra munka nélkül maradt a nővérek nagy része. Azt mondták, hogy fölösleges élőlények vagyunk, akik csak pusztítják az élelmet, de hasznot nem hajtanak”- így emlékeztek vissza a nővérek.

A rendház az Államvédelmi Hatóság tulajdonába került. Az épületben az államvédelmi tiszteket a legmagasabb fokon képző magyar oktatási intézményt rendezték be, amelyet a szovjet Cseka alapítójáról, Dzerzsinszkijről neveztek el. Az iskola egészen 1956-ig működött az apácák egykori épületében. Az oltárt az ávósok lebontották, a freskókat lefestették, a kupolás mennyezet álmennyezetet kapott, az oldalfalak paravánt, a parkban található Jézus szíve szobrot és a szenteket ábrázoló szobrokat pedig összetörték.

A forradalom után a Rendőrtiszti Akadémia költözött a falak közé. 1971-ben a rendőrtisztképzést főiskolai szintre emelték. A Rendőrtiszti Főiskola jogutódja a Nemzeti Közszolgálati Egyetem jelenleg is használja az épületeket. A hajdani zárda épülete ma az iskolának ad otthont, az egykori kápolna pedig az intézmény díszterme.

A rendházat évekkel ezelőtti felújították, így a homlokzat visszakapta régi szépségét, ám a tető egykori díszei, a sarokerkélyek, valamint a középső torony, amelyek elpusztultak a háborúban, pénz hiányában nem épültek újjá. A lépcsőház bejárati része szintén felújításra került, azonban még sok minden helyreállításra vár – leginkább a kápolna, amely napjainkban kiemelt rendezvényeknek ad otthont. A freskók, falfestmények láthatóvá tételére és restaurálására egyelőre nem került sor; a freskókat álmennyezet fedi, de az oldalfalakat már eltávolították.

A hatalmas parkban található a Nővérek Sírja. Egyes források szerint a második világháborúban az apácáknak nem volt lehetőségük halottaikat a Farkasréti temetőbe szállítani, így a zárda parkjában helyezték örök nyugalomra rendtársaikat. Más elmélet szerint a sírba nem csak az apácákat temették, hanem az az orosz katona is itt lelt végső nyughelyre, akit társai lőttek le, amiért megpróbálta védeni az apácákat erőszakos társaitól.

A volt zárda épülete ugyan nem fogad látogatókat, de egyes alkalmakkor – például a Kulturális Örökség Napján – megcsodálhatják az érdeklődők a csodás ősfás parkot és a műemléképületeket. S mi lett az apácákkal?

„A dolognak az lett a vége, hogy mindenki megtalálta a helyét, hasznos tagjai lettünk a társadalomnak és igencsak jó munkaerővé váltunk. Később jóindulattal kezelték a nővéreket. Minden nővér valamilyen lakhatóságot talált magának, albérletben vagy a rokonoknál.  Negyven évig civil ruhában jártunk, negyven évig nem viselhettük a szerzetesi ruhát, de mindenki eltette magának, hogy aztán újra viselhesse.”


Szöveg: Kiss Dóra, Dr. Tóth Nikolett Ágnes, Benedek Mariann

Megosztás a Facebook-on


„Az NKE az együttműködés egyetemévé vált”

    • dmoha20150126014

Jövő januárban lesz öt éve, hogy az NKE megkezdte működését. Dr. Janza Frigyes ny. rendőr vezérőrnagy a kezdetektől fogva részt vett az egyetemépítő munkában, az elmúlt fél évben a Fenntartói Testület ügyvivőjeként. Életútjáról, szakmai múltjáról a jövőről, a terveiről beszélgettünk vele.


Ügyvivőként melyek voltak a legfontosabb elvégzendő feladatok ebben a ciklusban?

Janza Frigyes: Az első és legfontosabb a Fenntartói Testület (FT) immár ötödik éve kialakított közös munkaprogramjának a töretlen továbbvitele volt. Az ügyvivői szerepkör nem jogosítja fel az embert arra, hogy a tagok nélkül döntést hozzon. Ez a funkció, a megtiszteltetés ellenére, sok munkát is jelent, ezért döntöttünk úgy már az FT megalakulásakor, hogy ne évente, hanem hathavonta cserélődjön az ügyvivő személye. A tagok fontos állami beosztásokat betöltő személyek, ezért őket ilyen többletfeladattal csak rövidebb, féléves határidőre illik terhelni. Ebben a ciklusban fontos feladatnak tekintettem, hogy az újabb három éves rektori felhatalmazás mellé az intézményfejlesztési koncepciót is megerősítsük. Ehhez szükséges volt mihamarabb bemutatni a fenntartó tárcák szándékait, hogy az egyetem szenátusa és a rektori vezetés előkészíthesse az újabb rektori ciklus fejlesztési koncepcióját. Elengedhetetlennek tartottam a nemzetközi képzés kari szinten történő kibővítési folyamatának a menedzselését, valamint az államtudományi képzés színvonalas bevezetését. E tekintetben nem volt nehéz félévünk, hiszen a kormányzati szándékok és elvárások világosak voltak, mindenki alkotó folyamatnak tekintette a munkát, a tagok kellő felkészültséggel, ötletekkel, javaslatokkal készültek az FT üléseire.

Idén ünnepeltük a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létesítésének az ötödik évfordulóját. Vezérőrnagy úr azon kevesek egyike, aki az alapítástól kezdve a mai napig részt vesz a megkezdett munkában.

J. F. 2010 júniusában a kormány szándékát meghallgattuk, megértettük és a következő ülésünkön már az egyetem jellegéről beszélgettünk. Vita folyt arról, hogy mi legyen a neve az egyetemnek és sok rendszertani probléma is felmerült. Mikor ismertté váltak a Magyary-program célkitűzései, már az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy nem egyszerűen csak három kar integrálásáról lesz szó. A tárgyalásainkon folyamatosan a minőséget, a minőségi felsőoktatás szükségességét képviseltük. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem esetében mindez már rendelkezésre állt, így az egyetemi szintű rendészeti felsőoktatás elérése volt a cél, és természetesen hosszú utat járt be a jogelőd Államigazgatási Főiskola is. A kérdés az volt, hogy ennek a három nagy tudományterületnek hol van az a közös halmaza, amelyet megragadva valóban egy közös közszolgálati képzés jöhet létre. Célul tűztük ki, hogy az eredeti diszciplínákat világszínvonalon oktassuk. Ennek a közös halmaznak több összetevője van, a tudás, az értékek és az etika. Az egyetemi közös modul kiemelt célja, hogy a társszakmák legfontosabb rendező elvével tisztában legyen, hiszen a 21. századra minden multidiszciplinárissá vált. Nagyon hosszú átmeneti időszakkal számoltunk, de sokkal gyorsabban haladtunk, és ez úgy történhetett, hogy minden résztvevő akarta a sikert, az eredményeket, nem kellett szemléletbeli problémákkal sem megküzdeni. Nekem nem voltak kétségeim afelől, hogy ez a folyamat gyors lefolyású lesz.

Mennyire elégedettek a Fenntartói Testület tagjai az Egyetem vezetésével?

J. F. Az FT tagjai elégedettek az elmúlt évek folyamataival. Az eltelt öt évben időarányosan, a lehetőségekhez képest elképesztő túlmunkával, hihetetlen tenni akarással és a közösség iránti alázattal dolgozott rektor úr, főtitkár úr és a rektorhelyettesek is. Ez a példamutatás, amivel irányítják az ügyeket volt az egyik kulcsa annak, hogy a mögöttünk hagyott öt év értékalapú fejlődése bekövetkezhetett. Olyan munkáltatói megelégedettség soha nincs, amelyik ne tartalmazna valamilyen kritikát, de a vezetőket egyéni teljesítményük, tudós karakterük, felkészültségük és főként a személyes példamutatásuk alapján teljes mértékben alkalmasnak, megfelelőnek és méltónak tartjuk az egyetem képviseletére.

Minden eredmény mások magvető munkájának az aratása, a múltban gyökerező folyamatok látványos eredményei. Kudarcról nem tudok beszámolni, azonban negatívumként jelentkezett a gazdasági terület ellenőrzése, ahol olyan problémákat tártunk fel, amelyek végül a gazdasági főigazgató távozásához vezettek. Az önreflexió keretében feltárultak a pozitív irányú folyamatok is, ma már egyértelműen az együttműködés egyetemének nevezhetjük az NKE-t, amelynek olyan vezetése lett, amelyik nagy szakmai biztonsággal és biztos kézzel jó kikötő felé kormányozza az Egyetem „hajóját”. A szél mindvégig kedvező volt, nekünk csak arra kellett figyelnünk, hogy jó irányban tartsunk. Szép munka volt, amikor 2012-ben létrejött az egyetem, három, egymástól történetében, kultúrájában eltérő hivatásrend értékeit sikerült úgy összehangolni, hogy ezekből végül szinergia keletkezett. Elmélyült a bajtársi és hivatásrendi együttműködés a karok között, és kézzelfoghatók az eredmények is. A hivatásrendek tradícióit, szimbolikáit fontos, hogy továbbra is ápoljuk és tiszteletben tartsuk. Mindez finom és körültekintő összehangoló munkát igényelt.

Az Egyetem három karral kezdte meg működését, azonban ma már az ötödik kar létrehozása is körvonalazódik.

J. F. A vízügyi képzés átvétele folyamatban van. Magyarország az elmúlt évszázadokban vízügyi szakértői nagyhatalom volt. Ennek az az oka, hogy a Kárpát-medence vizekkel elárasztott terület és így alapos ismeretekre tettünk szert. A föld alatti vízkészletek tekintetében ritka kinccsel rendelkezünk. A vízügyi ágazat szinte minden területére kiterjedően magas szintű tudás birtokában van a vízügyi szakma. Magyarország stratégia célkitűzési tevékenységei között szerepel a víz, az ezzel kapcsolatos fejlesztések, vízgazdálkodási kérdések. A víz stratégiai kérdéssé vált az egész világon, emiatt elvándorlás tapasztalható, háborúk törnek ki és pazarló vízfelhasználás történik a termékek előállítása során. Véges a rendelkezésünkre álló vízkészlet, a vízért és az élelemért óriási küzdelem folyik. A globális felmelegedés időszakában a sivatagosodás egyre inkább kimutatható, hiszen tavak száradnak ki, korábbi termőterületek válnak művelhetetlenné. Az általunk ismert tudással és technológiával kell vízhez juttatnunk az embereket. Ez a téma stratégiai védelmi kérdéssé vált. A jövőben meg kell találnunk más egyetemekkel a katonai, biztonsági és védelmi területekhez szorosan kapcsolódó közös szakok indításának a lehetőségét is, akár a műszaki területeken.

A szellemi gyarapodás is nagyon fontos az infrastrukturális fejlesztések mellett. Vezérőrnagy úrnak milyen elvárásai vannak az NKE oktatóival szemben?

J. F. Jó véleményem van az oktatók tudásáról, felkészültségéről. Az intézményfejlesztési tervet folyamatosan módosítjuk, a stratégiai célkitűzésünk alapján is az együttműködés egyetemének nevezhetjük az NKE-t. A tudásunk megosztását éppúgy fontosnak tartjuk, mint más egyetemek tudásanyagának integrálását, például a társadalomtudományok, szociológia, pszichológia, műszaki tudományok területén. Más egyetemekhez képes, négy funkciója van az oktatóinknak: az oktatás, képzés, kutatás mellett a kiképzés végrehajtása is. Ez a gyakorlatban a katonák, rendőrök esetében a szolgálati szabályzat által előírt készségek és viselkedési normák elsajátításának az egységes rendszerét jelenti. A másik két karunkon természetesen nem ilyen merev a hierarchia, mégis úgy vélem, hogy aki az államot szolgálja, rendelkeznie kell olyan kompetenciákkal, amelyek megkülönböztetik más civil szakmák képviselőitől. Az etikai és magatartási szabályok betartása sokkal öntudatosabb, kiszámíthatóbb, fegyelmezettebb, karakteresebb, példamutatóbb viselkedést követel.

Hallgatóinknak, oktatóinknak milyen kutatási témák feldolgozását javasolja Tábornok úr?

J.F. Azt ajánlom a fiatal kollégáknak, hogy határterületi témákat válasszanak és ne kizárólag a klasszikus rendészeti tevékenységhez köthető területekkel foglalkozzanak. Új eredményeket elérni csak valaminek a viszonyrendszerében, viszonylatában lehet. Rendészeti szervezettan például nem létezik, a teljes rendőr-szociológia, a rendőrség szervezeti kultúrájának az intézményes kultúrája, illetve annak kutatása még feltáratlan, így ezekkel érdemes foglalkozni. Semmiképpen sem egy tudományágban gondolkodjanak, hanem interdiszciplinaritásban, hiszen ma már minden mindennel összefügg, hatással van egymásra.

Mit hoz az egyetem életébe a költözés?

J.F. A fizikai közelség mindig felgyorsítja az eseményeket. Elektronikus úton tudományos kérdéseket is meg lehet oldani, vitákat is le tudunk folytatni, de akkor válik mindez hitelessé, ha ezt személyesen tesszük, hiszen hihetetlen erő van a személyes kontaktusokban. Az oktatói pályám során a személyes vizsgáztatás híve voltam, ugyanis benyomást akartam szerezni a hallgató szellemi irányultságáról. Híve vagyok a felvételi elbeszélgetéseknek is. Az Orczy-parkba költözés, a személyes közelség újabb lendületet fog adni az egyetem fejlődésének.

Kevesen tudják, hogy állatorvos végzettsége van. Ez hogyan kapcsolódott a belügyi, rendészeti pályához?

J.F. 1971-ben kinevezett polgári alkalmazottként, állatorvosként kezdtem meg a munkámat a Belügyminisztérium Kutyavezető-képző Iskolájában. Az ötödéves hallgatók közül választottak ki erre a feladatra az egyetemen, amelyet annak ellenére örömmel vállaltam, hogy nekem akkor már szerződésem volt a Herceghalmi Kutatóintézettel, kutatóorvos szeretettem volna lenni. 1974-re Közép-Európa legjobban felszerelt állatkórháza kezdte meg itt a működését. Első pillanattól kezdve oktattam, a feladatrendszerem szerves része ma is a tanítás, valamint a tankönyv-és jegyzetírás. A Belügyminisztérium Tudományszervezési Osztályának hetvenes évek közepén történő felállítását követően az osztály instruktora is lettem.


A rendészeti oktatásban betöltött szerepe a mai napig meghatározó. Ez hogyan kapcsolódott a parancsnoki tevékenységéhez?

J.F. Az 1970-es években nemcsak az állatok kiképzésével, hanem a rendőrképzés ügyeivel is elkezdtem foglalkozni. Az akkori kutyaiskola az összes többi iskolával egy vezetés alatt működött. Minden parancsnoki értekezlet az emberek képzéséről szólt. Közben szabadon jártam Nyugaton, és kapcsolatot építettem ki a nyugat-európai szervek különböző oktatási szerveivel. Az ENSZ bécsi székhelyű kábítószer-ügynökségével napi kapcsolatban álltam. Közben folyamatosan oktattam, és részt vettem a tudományszervezés ellenőrzésében is. 1979-ben már egyes iskolák felügyelőjeként instruktori tevékenységet is végeztem. A zászlósképzés és a tartalékos tisztképzés felügyeletét is elláttam. Részt vettem a korábbi belügyi végzettségek megfeleltetési folyamatában, az akkori közoktatási szakképzési rendszer alá történő integrálásában. 1998-ban Létrehoztuk a BM Oktatási Főosztályt, majd Főigazgatóságot, a Nemzetközi Oktatási Központot, amely magába foglalta az ILEA-t, a KERA-t. Létrejött a BM Oktatási, Képzési és Tudományszervezési Főigazgatóság néven működő szervezet. Az összes képző intézmény ehhez a szervezethez tartozott. Később világossá vált, hogy a rendészettudományt meg kell alapozni felsőoktatási területként, akadémiai diszciplínaként, szervezeti értelemben is. Mivel mindez civil ág nélkül nem működött, ezért 2004-ben létrehoztuk a Magyar Rendészettudományi Társaságot. Ennek megalakulása óta a főtitkára vagyok.

Hogyan látja a rendészeti oktatás jelenlegi helyzetét és jövőképét?

J.F. A rendészeti oktatás kérdése szorosan összefügg a közszolgálati életpályamodell kidolgozásával kapcsolatos belügyminisztériumi feladatokkal. Egy életpályamodellnek meghatározó része a kiválasztási, a képzési és továbbképzési rendszer. Ebben az értelemben van egy közös közszolgálati része a rendészeti képzésnek, más oldalról a rendészeti életpálya felső szintjei által jelzett tapasztalatok meghatározóak és visszaható erejűek az alsóbb szintű képzési rendszereinkre, a szakképzésre, a hatósági képzésre és a továbbképzésre is. A közigazgatási és a rendészeti rendszerek összehangolása korábban már megtörtént, mindkét rendszer eredményesen teljesít.

2014-ben Magyarországra került az EU-országok rendőrtovábbképzését szervező, azt részben irányító ügynökség, a CEPOL. Az egyetemünk az ügynökséggel együttműködve hozzájárult egy európai rendészeti mesterképzés bevezetéséhez is.

Semmilyen rendszer nem tekinthető befejezettnek, hiszen figyelembe kell venni a fennálló politikai-, társadalmi-, gazdasági-, és technikai adottságok kereteit. A korábbi fejlesztések is mindezek figyelembevételével történtek. Nem arra kell törekedni, hogy abszolút értéknek tekintsük, amit létrehoztunk, a cél az, hogy a mindenkori körülményekhez, célokhoz, elvárásokhoz tudjuk hozzáigazítani a képzésünket. Az „utókortól” pedig azt kérem, hogy senki ne mondja majd, hogy ez a rendszer rossz volt, hanem ismerje el a közösség érdekében végzett szolgálatot, és azt, hogy munkájuk során mindig a legjobb eredményt akarták elérni mindazok, akik ezért fáradoztak.

Hiszem, hogy amit jelenleg építünk, az Európának is mintául fog szolgálni. Ezért is tartom fontosnak azt, hogy a főtisztjeink és vezetőink Nemzeti Közszolgálati Egyetemi végzettséggel rendelkezzenek. Empatikus, nagy tudású tisztekre van szükségünk és olyan erőre, amely mindenkor megbízhatóan alkalmazható. Az eltelt 45 évet egy nagyon sikeres periódusnak tartom. Eljutottunk a tanfolyami rendszerű képzésen keresztül egy főiskolai, majd egyetemi képzésig, amelyet folyamatosan fejlesztünk. Ennek mindenki részese volt, ezért minden résztvevőt dicséret és megbecsülés illeti.

Vezérőrnagy úrról köztudomású, hogy fontosnak tartja a rendészet etikáját.

J.F. Amikor kérdés fogalmazódik meg bennem e tárgykörben, arra Arisztotelész Nikomakhoszi etikája azonnal megadja a választ. Az élet minden területén fontos az etika, de a hatósági tevékenység különösen érzékeny terület. Számos esetben kevés a szakmai megalapozottság, mert egy döntésnek nemcsak szakszerűnek, de etikusnak is kell lennie. Meggyőződésem az is, hogy a fegyveres szervek hivatásrendi értékeit védeni kell. Fontos, hogy maga a hivatásrend is törekedjen önmaga korszerűsítésére, modernizációjára, és legyen befogadó a társadalmi kritikákkal szemben.

Mi a szívügye, megvalósításra váró legfontosabb feladata a szakmai életútjában?

J.F. El kell érnünk, hogy az ország egyik legjobb felsőoktatási intézményeként tekintsenek a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre. Ehhez mindenekelőtt szigorú minőségi követelmény támasztására és a humán felkészültség növelésére van szükség.

Mit tanácsol a jövő rendőrtisztjeinek, a közszolgálatban dolgozóknak?

J.F. Az egykori nagy primadonna, Honthy Hanna által énekelt sorokat tudom felidézni: „Az illem és jó modor a fő, engem nem ront meg az idő.” Ezt az édesapámtól tanult életbölcsességgel egészíteném ki: „Édes fiam, miről lehet megismerni a művelt embert? Nincsen mások terhére, és tud vigyázni az egészségére.” A tisztség bizalmát a társadalomtól hitelbe kapjuk. Azt meg kell szolgálnunk.

Tábornok úr munkabírása példaként szolgálhat, Önben elképesztő tenni akarás munkálkodik. El tudja képzelni azt, hogy egyszer visszavonul?

J.F. A dolgoknak megvan a természetes rendje. Tennivaló akad még bőven, az értékalapúság megszilárdulásához egy-két generáció tevékeny munkája szükséges és ahhoz is, hogy kimondhassuk, az egyetem eredményes, azonban én ezt már nem tudom „megvárni”.

A visszavonuláson nem gondolkodom, hanem majd akkor döntöm el, hogy milyen tevékenységgel foglalkozom a későbbiekben, amikor az aktuálissá válik, a folyón is akkor kell átkelni, amikor a partjához érünk. Abban azonban biztos vagyok, hogy semmiképpen sem fogok szakítani az egyetemmel és azokkal a kollégákkal, akikkel együtt alkottunk, küzdöttünk a hosszú évek során. A világ megannyi új kihívást tartogat, rengeteg a tennivaló és számos könyv is vár még otthon.


Szöveg: Dr. Tóth Nikolett Ágnes: 

Fotó: mediaklikk

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: janza frigyes, 2016

Karácsonyi jótékonykodás az NKE-n

    • img 7157
    • img 7152
    • img 7153
    • img 7160
    • img 7163
  • Előző
  • Következő

Ahogy a mondás is tartja, „jobb adni, mint kapni.” Karácsonykor az emberek szívét átjárja az ünnep hangulata: ilyenkor igyekeznek jobban odafigyelni a környezetük boldogságára és boldogulására; előtérbe helyezni másokat saját magukkal szemben, segítséget nyújtani azoknak, akiknek szükségük van rá. Az NKE is ilyenkor visszaad, és egy kicsit másképp szolgálja a polgárokat.

A karácsony, amely Assisi Szent Ferenc nyomán az ünnepek ünnepeként ismert, a húsvét után a kereszténység legnagyobb ünnepe: a Megváltó Jézus Krisztus születésének napja. A keresztény és a nem keresztény emberek életében is fontos szerepet tölt be: a család, a barátok, a szeretteink körében lelünk megnyugvásra. Az ünneppel összeforrt az ajándékozás, az üdvözlőlapok, a karácsonyi zene, a karácsonyfa állítása és színes üveggömbökkel és égőkkel való feldíszítése, a szaloncukrok, a fagyöngy és a hóesés jelensége. A katolikusok hagyományosan december 24-én karácsonyi böjtöt tartanak; éjfélkor vagy 25-én, napközben pedig a karácsonyi misét, a reformátusok pedig 24-én tartják meg a karácsonyi istentiszteletet, majd másnap következik az úrvacsora.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem az előző évhez hasonlóan idén is jótékonykodik: a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó csíkszentsimoni Szent László Gyermekvédelmi Központ gyermekeinek kívánságát valóra váltva varázsol számukra boldog karácsonyt. A részletekről, a karácsony fontosságáról, valamint egyetemünknek a karácsonyi jótékonykodásban vállalt szerepéről Kolozsvári Tibor, a központ nevelője mesélt lapunknak.

 „Karácsonyra készülünk, az emberiség legfőbb reményének a beteljesülésére, arra, hogy egy külső, érdemeinkkel fel nem érhető, jóságos erő, pótolva a mi ügyefogyottságunkat, végérvényesen, visszavonhatatlan módon eltörölje mindazt, amiből rossz származik. A Karácsony, tulajdonképpen Istennek azt a hitét jelenti, hogy érdemes az emberrel foglalkozni, mert az értelme és a szíve alkalmassá teszi őt arra, hogy megértse a jó és a rossz közötti különbséget, hogy perspektivikus módon, jó, örömteli, istennek tetsző és egyben az ember számára működő, fenntartható életet élhessen. Isten hiszi, hogy az ember és az ember élete jobbá, boldoggá tehető; azért jön közénk, hogy minden erejével elmagyarázza, bebizonyítsa azt nekünk, hogy az emberiség létének fenntarthatósága szempontjából a legadaptívabb magatartás, a legeredményesebb életviteli attitűd nem egyéb, mint a szeretet parancsai alapján megszervezett viselkedésrepertoárok összege”- mondta.

A Dévai Szent Ferenc Alapítványt 1993 tavaszán hozták létre azzal a céllal, hogy segítsék azokat a gyerekeket, akik segítségre szorulnak. A Szent Ferenc Alapítvány által Romániában végzett gyermekvédelmi tevékenységről elmondható, hogy nem csak árvákkal foglalkoznak, hanem olyan fiatalokat is nevelnek, akik “szociálisan árvák”, rászorulók. Ezt azt jelenti, hogy olyan családi hátterük van, ahol a szülők nem, vagy éppen külföldön dolgoznak, függőséggel küzdenek, nehéz életkörülmények mellett tudnának csak gyereket nevelni. Előfordul, hogy mindez halmozva jelentik meg. „A gyermekotthonaink befogadják a családok békétlenségének, a hűtlenségnek, az alkoholizmusnak, az emberi butaságnak, a kiengesztelődés hiányának, a kapzsiságnak, a gőgnek, az emberben tért nyerő sötétség áldozatait, sokszor a létük legmélyéig kisemmizett gyermekeket” – mondta Kolozsvári Tibor.

A rászorulók Romániában háromtípusú gyermekvédelmet kérhetnek írásban: napközi otthonban való elhelyezést, állami gondozást vagy szociális kollégiumban való elhelyezést. A napközi otthonban való elhelyezésben a hátrányos helyzetű gyermekek részesülnek; az ő napi ellátásukat szüleik nem tudják biztosítani, nem tudnak rájuk vigyázni vagy segíteni a tanulásban, ezért ezt a szerepet az otthon munkatársai látják el. A napköziben a gyermekek hideg vagy meleg ebédet kapnak, elkészítik a házi feladatukat és megtanulják a leckét. A szabadidős tevékenységek során kertészkedni és varrni is megtanulhatnak, estére pedig hazamennek a családjukhoz. Az állami gondozásba hivatalos: gyámhivatal vagy törvényszék által kibocsátott határozat útján kerülnek a gyermekek, de sok esetben a szülők nem akarják elengedni a gyermeküket, hogy ne szűnjön meg az utána járó anyagi támogatásuk, így ez megnehezíti a gyermekotthon munkáját és a gyermekek életét is. A gyermekek az állami gondozás során is kapcsolatban maradnak a szüleikkel, meg is látogathatják őket, illetve együtt is vakációzhatnak. A szociális kollégiumban elhelyezett gyermekek hivatalosan nem elismert eljárásban részesülnek, mégis az a lényege, hogy a szülők kérhetik, hogy gyermekük bentlakásban részesüljön, hogyha szociálisan hátrányos helyzetű családról, illetve gyermekről van szó. A gyermekek ugyanolyan feltételek mellett élhetnek, mint az állami gondozásban részesült társaik; kapnak élelmet, ruhát, tanszert, szeretetet; ezért az ellátásért a szülők nem fizetnek. Minden hétvégén találkozhatnak szüleikkel a gyermekek, akár haza is utazhatnak. Kezdetben Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója a szegény vidékeket járva személyesen hozta el a rászoruló gyermekeket a gyermekotthonba. Manapság már a szülők maguk keresik fel az alapítványt.

„A minap a világsajtó hasábjain újra védtelen kisgyermekek kétségbeesését, édesanyák fájdalmát láttam, azt, ahogyan az életre kelt harag, a rombolás duhaj ereje tombol. Igen, azt is láttam már, hogy milyen az, amikor a tenger kilép a medréből, azt is, amikor a föld mozdul meg, vagy amikor a szél az úr. Mégis azt kell látnom, hogy az emberi lélekben lakó sötétség, a párbeszéd hiánya, a kiengesztelődésre való akarat hiánya, a szeretetlenség egymaga, nagyobb pusztításra képes, mint a természet erői” - fejezte ki aggodalmát Kolozsvári Tibor, majd hozzátette, hogy az emberiség sok évezredes tapasztalata, hogy amikor valaki valamit érdemtelenül és jog nélkül, valamilyen módszerrel elvesz, abból mindig baj lesz. Lehet szó bármiről, ingóról, ingatlanról, élőről, élettelenről, asszonyról, férfiról, templomról, iskoláról és bármiről, tény az, hogy a népek és nemzetek békés életét adó szabályok megszegése, nevezetesen a „tízparancsolat” megszegése nyomán harag, gyűlölet és pusztítás kel életre. Az emberben a természet erejével vetekedő pusztító erő lakik és törhet felszínre, ugyanakkor a szeretet világot formáló ereje is felfakadhat benne, az az erő, amely megjavítja, újjáépíti, működővé, élhetővé, gyarapodóvá, fenntarthatóvá teszi az emberiség létét. A Karácsony, tulajdonképpen Istennek azt a hitét jelenti, hogy érdemes az emberrel foglalkozni, mert az értelme és a szíve alkalmassá teszi őt arra, hogy megértse a jó és a rossz közötti különbséget, hogy perspektivikus módon, jó, örömteli, istennek tetsző és egyben az ember számára működő, fenntartható életet élhessen. Élő tanúi vagyunk napjaink háborúinak és a nyomukba fakadó kétségbeesésnek, fenyegetettségnek, átoknak. Amikor most Karácsonyt várunk, tulajdonképpen nem a békét, a nyugalmat, a kiegyensúlyozott, kibontakozó élet lehetőségét várjuk? Tulajdonképpen azt, hogy Isten, mint mindenható egy új világot teremtsen számunkra, ahol a szorongás helyett béke, a harag helyett barátság, az öklök helyett kézfogás, az irigykedés helyett összefogás, a versengés helyett közös építkezés van.

Kolozsvári Tibortól megtudtuk, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen összefogás született, hogy társulva a karácsony küldetéséhez, jobbá, élhetőbbé, kiteljesedővé tegyék azok életét és ünnepét, akik az emberi sötétség, gyarlóság, bűn áldozatai. Az egyetem munkatársai, az idén már másodjára fejezik ki igyekezetüket, elköteleződésüket a Szent László Gyermekvédelmi Központ gyermekei iránt.

A Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó csíkszentsimoni Szent László Gyermekvédelmi Központ gyermekei levél formájában megüzenték karácsonyi kívánságaikat az „Angyalkájuk”-nak; a 42 kívánság az egyetem dolgozói és hallgatói által került teljesítésre. Sok gyermek ruhaneműt kért: téli kabátot, nadrágot, kardigánt, sálat, zoknit, cipőt, lovaglócsizmát, lovaglónadrágot, mások játékautót, sminkkészletet, fülbevalót, barkács felszerelést, fodrász felszerelést, elektromos fogkefét, többen pedig gitárt kértek. Több gyermek levélben is olvasható, hogy ha az Angyalkájuk nem tudja teljesíteni, amit kértek, akkor bárminek örülnek helyette; hogyha egy cukrot kapnak, annak is örülni fognak, mert tudják, hogy az szívből küldik nekik. Sokan kiemelték, hogy nem az ajándék maga, hanem a szándék a fontos, ezért az „Angyalkájukra” bízzák, mivel lepi meg őket. Mindenki megköszönte a tavalyi ajándékot, amit kaptak, és többen is kifejezték azon vágyukat, hogy megismerkedhessenek a kívánságuk teljesítőjével. Sok gyermek rajzzal is kedveskedett és áldott, békés karácsonyt kívántak nekik.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatói, dolgozói mellett a hallgatók is elkötelezték magukat a karácsonyi jótékonykodás mellett. Kosztrihán Dávid, az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnöke hasznosnak tartja, hogy a munkájukon túllépve, évente legalább néhány alkalommal megadatik a lehetőség, hogy másoknak is segíthessenek. „Szükségesnek tartom, hogy főleg karácsonykor megálljunk egy kis időre, és ne csak a hallgatóinkkal, hanem a tőlünk jóval szegényebb sorsúakkal is foglalkozzunk. Erre ad lehetőséget az NKE már korábban megkezdett gyakorlata, aminek keretein belül árvákat ajándékozunk meg. Ezáltal lehetőségünk nyílik nem csak arra, hogy jót tegyünk és örömet okozzunk, de arra is, hogy felhívjuk hallgatóink figyelmét arra, hogy mik is az igazi értékek, illetve, hogy mennyire fontos legalább évente egyszer ilyen módon segíteni. Az ajándékok átadásakor a gyermekek arcán lévő mosoly elárulja, mennyit is jelent nekik az, ami számunkra apróságnak tűnhet” - tájékoztatta Kosztrihán Dávid a lapunkat.

A karácsonyi kívánságteljesítés mellett az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat kezdeményezésére az egyetem mind a négy karának hallgatói önkormányzatai december 5-16. között adománygyűjtést szerveztek a Reményt a Gyerekeknek alapítvány számára.

„Az NKE tanúságtétele, az összefogás, az irgalmas szeretet cselekedeteiről, minden jóakaratú ember szándékához hasonlatosan, az emberiség létének azt a milyenségét szolgálja, amely a Karácsony céljának a beteljesítéséből származhat. A gyermekotthonunk irányába tett elköteleződése által nem csupán jótékonykodik, vagy alamizsnálkodik, hanem a gyermekeink örömre keltése révén, a világnak az általunk képviselt szeletkéje számára a szeret dicsőségét, a Karácsony rendületlen igazságát és az általa hordozott reményünk beteljesülését adja, életet szül számunkra. A Szent Ferenc Alapítvány csíkszentsimoni gyermekei nevében hálás köszönöm a segítséget!” - hálálkodott Kolozsvári Tibor, majd ezekkel a gondolatokkal búcsúzott: „Mint ahogyan egy édesanya életet ad, az az ember, aki maga körül a szeretet cselekedetei és szándékai által az életet szolgálja, szintén életet ad. Amikor valakinek a javát keresve élünk, akárcsak ünnepet teremtünk számára, szerintem szintén életet adunk.”


Szöveg: Fecser Zsuzsanna

Megosztás a Facebook-on


Közszolgálati Kiválósági Központ alakul az NKE-n

    •  dsc7001 2

Hónapok óta folyik a közigazgatás fejlesztésére irányuló, Európai Uniós forrású projektek szakmai megvalósítása az NKE-n, amely nem kizárólag a közszolgálat egészére irányul. Része egy egyetemi szervezetfejlesztés is. A KÖFOP –projektek keretében egy átfogó humánerőforrás fejlesztés is történik az egyetemen.

A közigazgatás minősége a benne dolgozó szakembereken alapul, így kiemelten fontos, hogy a közszolgálati felsőoktatás alapképzései, mesterképzései, PhD-képzései, a tovább- és átképzések, valamint a vezetőképzések minősége minden tekintetben megfeleljen a velük szemben támasztott elvárásoknak. A közszolgáltatás színvonalának emelkedése, a bürokrácia csökkentése nagyban függ attól, hogy milyen minőségű a képzés, mit és kitől, milyen környezetben és hogy tanul a jövő igazgatási szakembere. A minőség a képzők felkészültségén túl azon is alapul, hogy milyen környezetben, milyen technikai és informatikai feltételekkel, milyen adminisztratív támogatottsággal valósul meg az ismeretátadás.

A 11,5 milliárd forintból megvalósuló KÖFOP - program Közszolgálati kiválósági központ fejlesztése című alprojektje hivatott arra, hogy a közszolgálati képzések intézményében, az NKE-n rendszinten és fenntartható módon javítson a működés hatékonyságán. A 2018 végéig tartó szakmai munka keretében a Kiválósági Központ alakul, sor kerül az intézményi emberi erőforrás teljesítmény-mérésére és kompetencia-fejlesztésére, megtörténik a működés teljes körű (belső és külső) minőségbiztosítása és a szervezet teljesítményértékelése, valamint az egyetemi integrált információs rendszer létrehozása.

A közszolgálat egyetemének átláthatónak, tervezettnek, hatékonynak, gazdaságosnak, szabályosnak, etikusnak, elszámoltathatónak kell lennie, vagyis meg kell felelnie az egyetemi „jó kormányzás” követelményének. Ennek az NKE csak úgy tehet eleget, ha rendelkezik a megfelelő intézményi önértékelés és önkorrekció rendszerével, legfőbb erőforrása – a dolgozó, oktató, vezető – pedig elkötelezett a közös célok iránt, környezetét és önmagát fejleszteni akaró és kellően motivált. Ezeket a kívánalmakat az alprojekt célokként határozza és valósítja meg. A következő időszakban az egyetemi humánerőforrás fejlesztés, a szervezet minőségbiztosítása, teljesítményértékelése, valamint a folyamatokat is támogató egyetemi integrált informatikai rendszer egy időben, egymást kiegészítve, komplex mellett valósulnak meg.

Arról, hogy a gyakorlatban mit is jelent ez az egyetemi fejlesztés Dr. Szakács Gábor, Dr. Szabó Szilvia, Hegyi György és Orosz Lajos, a Közszolgálati kiválósági központ fejlesztése alprojekt szakértői számoltak be. Mint mondták, már elindult a munkakör elemzésen alapuló emberi erőforrás felmérés.. Ennek során feltárják és meghatározzák a vizsgált munkakör tartalmát, célját, funkcióját, a munkakörbe tartozó feladatokat, a kapcsolódó hatáskört, illetékességet, a felelősség jellemzőit, a problémamegoldás módját, a munkakör kapcsolatrendszerét, a feladatellátás során jelentkező terhelések mértékét, formáját, a munkakör betöltéséhez szükséges tudás összetevőit. A projektmegvalósítás során a munkakörelemzéseket a szakértők összekapcsolják a kompetenciaelemzéssel, valamint a munkakör betöltéséhez szükséges kompetencia szintek meghatározásával. Ez a felmérés az év végéig több mint 200 egyetemi dolgozót érint, de a későbbiekben az egyetem teljes állományára kiterjed majd.

Hegyi György, az egyetem humánpolitikai szakértőjének tájékoztatása szerint a projekt keretében létrejött munkacsoport meghatározta a nagyobb munkakörcsaládokhoz (oktatók – kutatók; tanárok, egyéb oktatók; oktatást-kutatást segítők; funkcionális feladatot ellátók; szakmai műszaki szolgáltatók; vezetők) tartozó személyes és szociális kompetenciákat.

Dr. Szabó Szilvia, az Államtudományi és Közigazgatási Kar Emberi Erőforrás Intézetének egyetemi docensének elmondása szerint a kb. 60 tételből álló kompetencialista a személyes képességeken kívül vezetői kompetenciákat is tartalmaz. „Az egyetemi vezetők a listán szereplő kompetenciákat rangsorolták aszerint, hogy azok a különböző munkakörcsoportokon belül milyen fontossági szinten vannak. A „végső” lista, a vezetői besorolás függvényében leszűkül, s csupán a relevanciával bíró kompetenciák körét és azok elvárt szintjét tartalmazza- magyarázta. „A vezetői visszajelzések feldolgozása és munkakörelemzések után kapunk pontos képet arról, hogy milyen jellegű kompetencia alapú képzésekre van szükség az egyetemen dolgozóknak”-tette hozzá.

A szükséges képzések meghatározásánál hármas szempont érvényesül, hiszen amellett, hogy adott vezető meghatározza, beosztott munkatársának milyen készségre- képességre van szüksége egy feladatkörben, az adott munkakörhöz is tartoznak speciális igények, illetve az érintett is elmondhatja véleményét. Ezt követően készülhet el az egyéni fejlesztési terv, s megtörténhet a javaslattétel arra, hogy milyen készségek és képességekre irányuljon a fejlesztés. . Az egyéni fejlesztési terveket a Közszolgálati Kiválósági Központ és a projekt belső szakértői egyetemi szinten összesítik és összehangolják. A kapott eredményeknek megfelelően készülnek el a képzési tervek, amelyekben kiemelt az idegen nyelvi és az informatikai képzés, amelyek már jövő év elején elindulnak. Az idegen nyelvi képzés prioritást élvez, hiszen az egyetem nemzetközisítésének egyik meghatározó eleme a nyelvtudással rendelkező dolgozó. Szabó Szilvia elmondta, hogy az egyetemi képzési kínálat feltérképezése folyamatban van, készül az NKE képzési portfóliója. Az NKE-n már korábban, a Vezető-és Továbbképzési Intézetben, ÁROP- és egyéb forrásokból kifejlesztett képzéseket is beépítik a képzési struktúrába. A nyelvi képzések miatt szoros együttműködésben dolgoznak A közszolgálat-fejlesztés nemzetközi kompetencia igényeinek támogatása alprojekttel. Az alprojektek közötti kooperáció természetesen a többi beavatkozási területre is érvényes. Jól tükrözi ezt, hogy a későbbiekben a PhD és habilitációs pályázatok egyéni fejlesztésekként is beemelhetőek lesznek a munkatársak képzései közé. Ezen a téren folyamatos interakció áll fenn A jó kormányzást célzó tény-alapú közszolgálat-fejlesztés hatásvizsgálati és kutatási megalapozása alprojekttel. Az egyes képzések, kutatások az említett alprojekt kutatási támogatásában is megvalósulhatnak.

A folyamat felmenő rendszerben történik, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2017 elején megkezdődnek a nyelvi és informatikai képzések, majd később – a munkakörelemzések és kompetenciamérések lezárását követően – elindulhatnak az egyéb kurzusok is. Az alprojekt ugyan 2018 végén lezárul, de – tervek szerint – a fejlesztési struktúra beépül az NKE rendszerébe, így a kompetencia alapú fejlesztési rendszer fenntarthatósága biztosított. A szakértő kiemelte, hogy valamennyi egyetemi dolgozó elektronikus postafiókjára a munkacsoport megküld egy olyan kérdőívet, amely az adott munkavállaló személyes véleményét kérdezi arról, milyen típusú képzéseken szeretne részt venni. Így tehát a későbbi képzési kínálat nem csupán a vezetők állásfoglalására alapoz.

Orosz Lajos, az NKE Vezető-és Továbbképzési Intézet Minőségbiztosítási Központjának vezetője megjegyezte, hogy az alprojekt kompetenciafejlesztéssel foglalkozó szegmense ezen a ponton is összefonódik a minőségirányítással, hiszen a személyes és az éves önértékelés az egységes minőségértékelő rendszerben (EMIÉR) történik majd, így a megszerzett tudást is folyamatosan mérik majd.

A Közszolgálati Kiválóság Központ nem önálló szigetként kíván működni, hanem a szolgáltató személet alapján a  többi KÖFOP- alprojekttel szorosan együttműködve. A feladatok tervezett módon történő megvalósítása biztosítékot nyújt arra, hogy a Közigazgatási és Közszolgáltatás-fejlesztési Stratégiában meghatározott kormányzati céloknak megfelelően az egyetemen belül is megteremtődhessenek a feltételei a stratégiai alapú, integrált emberi erőforrás gazdálkodás kiteljesítésének.


A teljes cikk a Bonum Publicum decemberi számában olvasható.


Szöveg: Benedek Mariann

Fotó: Szilágyi Dénes 

Megosztás a Facebook-on


Karácsonyi ünnepség az NKE-n

    •  dsc6379 2
    •  dsc6341 2
    •  dsc6365 2
    •  dsc6383 2
    •  dsc6387 2
    •  dsc6401 2
    •  dsc6406 2
  • Előző
  • Következő

A „Betlehemben megzendült az ének” című ünnepi koncertet tekinthették meg az egyetemi polgárok a Nemzeti Közszolgálati Egyetem központi karácsonyi ünnepségén, a Ludovika Kápolnában. Az intézmény rektora beszédében a szeretet fontosságára hívta fel a figyelmet a közszolgálatban is.

Kovács Nóri, a Népművészet Ifjú Mestere díjjal kitüntetett és Nemzeti Értékként is elismert előadóművész, dalszerző koncertjét először 2009-ben mutatták be, a Szent István Bazilikában. Azóta több mint száz alkalommal láthatták a zenei produkciót az érdeklődők. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen bemutatott ünnepi koncerten világi és egyházi zenék is felcsendültek, így a többi között katolikus, református és evangélikus egyházi népénekeket, valamint a művész saját feldolgozásait, népzenei gyűjtéseit is meghallgathatták az egyetemi polgárok. A műsorban a művészek a bibliai Jézus születését énekelték meg, mesélték el a fogantatástól kezdve addig az ünnepélyes áhítatig, amit a magyar keresztény ember él meg karácsonykor. A produkcióban a 2012-ben megjelent "Álmok útján" - című populáris karácsonyi albumról is felcsendült néhány dal. A rendezvényen közreműködött Kautczky Armand színművész, valamint Hegedűs Gergely Máté hegedűn, Soós László brácsán és Magyari Miklós nagybőgőn.

A műsort követő fogadáson Prof. Dr. Patyi András mondott pohárköszöntőt. Az NKE rektora a szeretet fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét, amely szerinte a közszolgálatban dolgozók szívében is meg kell jelenjen, hiszen anélkül nem tudják hívatásukat megfelelően ellátni. „Ezt a szeretetet azonban gondozni, ápolni is kell”- tette hozzá Patyi András. A rektor elmondta, hogy bár a karácsony alapvetően nem egy munkahelyi ünnep, mégis nagy öröm volt számára, hogy ezeket az ünnepi pillanatokat a jelenlévő egyetemi polgárokkal együtt élhette át. „Egymás elfogadása és a tiszteleten alapuló szeretet vezessen minket a következő években is”- fogalmazott Patyi András.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes 

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Karácsony, 2016

Kitárja kapuit az NKE

    • img 0645

Ismét megnyitja kapuit az érdeklődő diákok előtt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem: január 13-án a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (Hungária körút 9-11.), 14-én az Államtudományi és Közigazgatási Kar (Ludovika tér 2.), 27-én a Rendészettudományi Kar (Farkasvölgyi út 12.), míg 28-án a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar (Ludovika tér 2.) rendez nyílt napot.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem képzési kínálata folyamatosan bővül, emellett épül az egységes elhelyezkedést biztosító Ludovika Campus is. Jövő szeptembertől már itt tanulhatnak majd a Rendészettudományi Kar (RTK) és az Államtudományi és Közigazgatási Kar (ÁKK) hallgatói is. Ennek jegyében az ÁKK már a Ludovika Főépületben tartja meg nyílt napját, ahol a leendő hallgatók megismerkedhetnek a kar képzéseivel, a karrierlehetőségekkel, információt kaphatnak például az ösztöndíj lehetőségekről is.

Bár a Rendészettudományi Kar is költözik jövőre a Ludovikára, az év eleji nyílt napot még a Farkasvölgyi úti campusukon tartják, a gyakorlati jellegű programok miatt.  A diákok így például tonfa- és intézkedéstaktikai bemutatót is láthatnak, valamint lehetőségük lesz a fizikai alkalmassági gyakorlatok megtekintésére és kipróbálására. Fontos információkat kaphatnak a rendészeti képzések iránt érdeklődők a fizikai, egészségügyi, pszichológiai alkalmassági felvételi követelményekről és a pályaalkalmassági vizsgálatokról is.

A rendészetihez hasonlóan, a katonai pályát választók esetében is meghatározóak az elméleti képzések mellett a gyakorlati tevékenységek.  A Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon (HHK) rendezett nyílt napon a képzésekről való tájékoztató mellett a diákok testnevelési és alaki bemutatót is láthatnak, valamint részt vehetnek egészségügyi alkalmassági tanácsadáson. A leendő hallgatók a rendezvényen több harci járművet is megtekinthetnek, így például harckocsikat, tűzszerész robotokat és többféle drónt is. Emellett a katasztrófavédelmi képzésekkel is megismerkedhetnek az érdeklődők. 

Február elsején ünnepli kétéves fennállását a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar, amelynek január 28-i nyílt napján megjelenő diákok tájékozódhatnak a többi között a kar képzési kínálatáról, ösztöndíj lehetőségeiről, és ERASMUS programjairól is.

Bővebb információt képzéseinkről, a felvételivel kapcsolatos tudnivalókról a felveteli.uni-nke.hu oldalunkon lehet olvasni.

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: nyílt nap, 2016

Az emberi jogokról tanácskoztak

    • fokep
    •  dsc5962 2
    •  dsc5964 2
    •  dsc5975 2
    •  dsc5980 2
    •  dsc5983 2
    •  dsc5989 2
    •  dsc5996 2
    •  dsc6009 2
  • Előző
  • Következő

„Az emberi jogok kapcsán az elmúlt évtizedekben számos jogi norma született, de azok végrehajtása általában sok akadályba ütközik”- hangzott el az Emberi Jogi Egyezségokmányok elfogadásának 50. évfordulójára megemlékező tudományos konferencián, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

Az Európai Unióról szóló szerződés szerint az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemesek és oszthatatlanok. Mindez egybecseng az Emberi Jogi Egyezségokmányok szellemével - mondta köszöntőjében Bóka János egyetemi docens. Az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar dékánhelyettese szerint ma már eléggé eltérőek a vélemények arról, hogy létrehozható-e az egységokmányokban említett emberi jogok biztosítására egy hatékony nemzetközi rendszer.  „A vallási eszmerendszerek sem jelentenek semmit, ha nem kapcsolódik hozzá hit és cselekvés. Ugyanez igaz az emberi jogok univerzális és oszthatatlan rendszerével kapcsolatban is” –fogalmazott Bóka János.

Néhány héttel ezelőtt az ENSZ közgyűlése is megemlékezett az Emberi Jogi Egyezségokmányok elfogadásának 50. évfordulójáról - mondta köszöntőjében Csapó Zsuzsanna egyetemi docens. Az NKE NETK Nemzetközi Jogi Tanszék munkatársa elmondta, hogy a közgyűlésen elhangzott: meg kell erősíteni az elkötelezettséget az egyezségokmányokban megfogalmazott alapelvekkel kapcsolatban, hiszen azokban él az emberiség reménye a békére.

Az 1966-ban elfogadott dokumentum egy nagyon fontos dátum az emberi jogok fejlődésének történetében- mondta levezető elnökként Valki László az ELTE professor emeritusa. Lakatos István, korábbi emberi jogi nagykövet előadásában szólt a világ első univerzális emberi jogi testületéről, az 1946-ban létrejött ENSZ Emberi Jogok Bizottságáról. A Külgazdasági és Külügyminisztérium munkatársa szerint a testület első 20 éve a normaalkotás jegyében telt, mivel akkor még nem volt lehetősége a bizottságnak érdemben is megvizsgálnia a jogsértéseket. Fontos mérföldkőnek nevezte a 70-es évek elejét, amikortól már magánszemélyek is fordulhattak panaszukkal a bizottsághoz, hiszen innentől kezdve az emberi jogok védelmének fő fórumává vált a testület. Az Emberi Jogok Bizottságának több magyar tagja is volt az elmúlt évtizedekben, mint például Solt Pál, aki az egykori szocialista országokban dolgozó szakemberek közül elsőként volt a testület elnöke. Lakatos István elmondta, hogy a bizottság a civil társadalom egyik legnépszerűbb fóruma volt, ugyanakkor belső mozgásterét némiképpen korlátozta az összetétele. A testületben való részvétel ugyanis egyfajta védelmet jelentett azon országoknak, amelyeknél visszaéléseket lehetett tapasztalni az emberi jogok kapcsán. A bizottság mechanizmusait és mandátumait megtartva jött létre 2006-ban az Emberi Jogi Tanács, amelynek jelenleg is 47 tagja van. „Ez most a világ legfontosabb emberi jogi testülete, de csak annyit tehet, amire a tagállamok felhatalmazzák”- fogalmazott a korábbi emberi jogi nagykövet.

„Amíg az ENSZ nagyon hatékony volt az emberi jogokkal kapcsolatos normaalkotás terén, a nemzetközi jog végrehajtással és annak monitoringjával már sokkal több gond akadt az elmúlt évtizedekben” –fogalmazott előadásában Komanovics Adrienne egyetemi docens. A Budapesti Corvinus Egyetem munkatársa elmondta, hogy az ENSZ által megalkotott kilenc alapdokumentum és kilenc kiegészítő jegyzőkönyv közül Magyarország összesen tizennégyet ratifikált. Elhangzott, hogy a nemzetközi jog normatív jellegét olyan tényezők gyengítik, mint például az egységes szankciórendszer, vagy a végrehajtó szervek hiánya, de nem igazán működik például az államközi eljárás intézménye sem, amelynek alkalmazására eddig még nem került sor az elmúlt évtizedekben. Az emberi jogok sérelmét vizsgáló bizottságok esetében problémát jelent a választott szakértők függetlenségének kérdése is, hiszen egy jelentős részük kormányzatokhoz kötött. Ráadásul a testületek összetétele sem állandó, így jelentős az ügyhátralék is. Komanovics Adrienne elmondta, hogy az emberi jogok védelme alapvetően a nemzetállamok feladata, a nemzetközi védelem csak másodlagos szerepet játszik.

„A nemzetközi bírói fórumok gyakran utalnak az Emberi Jogi Bizottság gyakorlatára és át is vesznek bizonyos állásfoglalásokat, elsősorban a migrációhoz tartozó ügyekben- mondta előadásában Raisz Anikó, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar munkatársa.

A rendezvényen négy szekcióban üléseznek többek  között olyan témákat boncolgatva, mint például a külföldiek kiutasításának korlátai, az egyéni panaszjog vagy az alapjogok korlátozhatósága fegyveres konfliktusok idején. 

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: emberi, jogok, 2016

Végső állomás: Döbling

    • fokep
    •  dsc5719 2
    •  dsc5743 2
    •  dsc5753 2
    •  dsc5757 2
    •  dsc5763 2
    •  dsc5777 2
    •  dsc5779 2
    •  dsc5786 2
  • Előző
  • Következő

Utolsó állomásához érkezett a Ludovika Szabadegyetem előadás-sorozata a 2016-os őszi szemeszterben. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem rendhagyó kurzusán az egyetem hallgatói és külsős érdeklődők követhették az előadásokat, ahol a félév során gróf Széchenyi István, a „legnagyobb magyar” munkásságát és életét vették górcső alá a különböző tudományterületek professzorai, kutatói. A heti rendszerességgel megtartott kurzusok záró felvonásában Dr. Csorba László tartott előadást a gróf életének utolsó fejezetéről, a Döblingben eltöltött évekről.

Csorba László 1952-ben született Budapesten. Történelem szakos középiskolai tanár, könyvtáros és levéltáros képesítéssel szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1979-ben. Az MTA Filozófiai Intézetében kezdett dolgozni előbb segédmunkatársi, majd munkatársi, végül főmunkatársi beosztásban. 1981-ben egyetemi doktori címet kapott, majd 1989-ben megvédte kandidátusi disszertációját. 1991 januárjától az ELTE BTK Történeti Intézetének Művelődéstörténeti Tanszékén, docensként folytatta pályáját. Az 1992/93-as tanévet az Indiana University vendégtanáraként az Egyesült Államokban töltötte. 1998 szeptemberétől a Római Magyar Akadémia tudományos igazgatójaként, majd 2003 őszétől igazgatóként dolgozott egészen 2007 augusztusáig. Ezután az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettesi posztját töltötte be. 2010 februárjától 2016 júliusáig a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójaként dolgozott. Számos tudományos mű szerzője, főbb kutatási területe a 19. század történelme.

Csorba László előadásában feltette a kérdést, hogy vajon mi volt gróf Széchenyi István számára a döblingi szanatórium. Fogság? Menedék? Esetleg főhadiszállás? Az előadásból kiderült, hogy mind a három funkció szolgálhatott a gróf számára, aki az 1948 nyarát követő események során került be az intézménybe. Döblinghez számos tényező vezetett. A legitim és alkotmányos magyar kormányban és vezetésben szinte mindenki látta, hogy a kialkudott pozíció csak átmeneti jellegű, a Habsburg udvart kettős politika jellemezte: a birodalom rendbetétele (szláv kisebbségi forrongások, milánói események, délvidéki lázadások, „nemzetközi helyzet fokozódása”) után kitérnek a magyar állapotokra is. Ez meg is történt, amelyre a magyar nemzet fegyveres felkeléssel válaszolt. Csorba László kifejtette, hogy Széchenyin ekkor két érzés uralkodott, amelyek hatására reakciói átlépték az egészség határát. Az első a félelem, a felizgatott nemzetiségek, a birodalmi szembefordulás és a polgárháború miatt, a második pedig az önvád, amelyet a reformfolyamatok elindítása és a nemzet feltüzelése miatt érzett. Ezekről azonban a fennmaradt naplók, levelezések és az orvosi leletek alapján megállapítható, hogy túlzóak, hiszen „egy nemzetet nem tud egy ember felébreszteni”. Az azonban elismerendő, hogy a gróf mégis egy katalizátorként működött, ő volt az aki ”ujjait a kornak ütőerére tevé, megértette annak lüktetését” – idézte Kossuth szavait Csorba László, majd a következőkben összegezte a gondolatait: „Széchenyi maga nem talált ki semmit, a program az övé. Ő az, aki az összes impulzust és kiinduló elemeket egy nagy összefüggő zseniális programba foglalta össze. Ő az első nagy programadó személyisége a magyar nemzeti polgári átalakulásnak. Ennek a folyamatnak egyértelműen a hőse, de nem kizárólagosan felébresztője. Az önvád tehát tartalmilag nem áll.”

Széchenyit irreális gondolatok jellemezték, amelyek mértéke már betegessé váltak. Orvosa Almási Balogh Pál megtanácskozta Crescenc-szel, a gróf feleségével, hogy elmegyógyintézetbe kell szállítani az összeomláshoz közeli államférfit. A döblingi intézet a birodalom egyik legkorszerűbb szanatóriumának számított, ahol a betegeket nem rabként kezelték, mint a kor hasonló intézményeiben, hanem erőszakmentes környezetben, megfigyeléssel, zeneterápiával és a kialakulóban lévő pszichológiatudomány új kezeléseivel gyógyítottak. Széchenyiről megállapítható, hogy nem a hétköznapi szóhasználatban vett „bolond”, vagy skizofrén volt, inkább mániákus depresszióval küzdött a gróf, amely az idegrendszer indulatvilágának hullámzásával jártak. Ezt erősítették fel az 1848-as események. Az önvád. A félelem. Az idegösszeomlás után az addig grafomán gróf elhallgatott, abbahagyta az írást, elzárkózott a családjától.

1856-ban ébredt Széchenyi új erőre. Újra érdeklődik a felesége, családja, barátai iránt. Újra levelezésbe, naplóírásba kezd. Tünetmentes volt, bár mégis beteg. Kezelőorvosa leírásából kiderült, hogy sokszor az épelméjű embereknél is normálisabbnak tűnt, azonban a mániákussága megfigyelhető volt a személyes beszélgetések során: hosszú, monoton beszédeket tartott, amelyek gyakran voltak összefüggéstelenek és lezáratlanok. Szellemi munkájában azonban mintha egészséges maradt volna, elkezdte értékelni és elemezni a kialakult abszolutista birodalmat. Számos röpiratot, cikket, értekezést írt inkognitóban, amelyben élesen bírálta a Bach-rendszert. Az Ein Blick című könyve volt utolsó csepp a Habsburg udvarnak, ekkor már szinte a döblingi főhadiszállásából, „titkos sajtóirodából” szervezte a magyar közéletet a gróf, mégis megvédték a szanatórium falai. Házkutatást rendeltek el nála, amely során megtalálták Nagy magyar szatíra leiratát és a levelezéseit 1860 tavaszán. Ekkor újra súlyosbodott Széchenyi fizikai állapota, naplóiban egyre borúsabb gondolatok jelentek meg, végül Széchenyi napjai elsötétültek. A legnagyobb magyar öngyilkos lett.

Az előadás zárásában Csorba László kiemeli, hogy aki Széchenyit a magyar nemzet modern szentjének tekinti, az téved, mivel elemeli a grófot az emberi mivoltából. „A szentek nem lesznek elmebetegek, nem lesznek öngyilkosok. Aki túlimádja Széchenyit, egy alternatív valóságot teremt magának, mivel nem hajlandó tudomásul venni azokat a tényeket, amelyeket a történettudomány állít elénk” – mondta, majd kifejtette: Széchenyi Istvánnal kapcsolatban a valódi ember valódi teljesítményét kell vizsgálni, aki egy hús-vér ember. „Rá kell jönni, hogy Széchenyi valóban képes volt a legnagyobbra, amire emberileg lehetséges: nincs olyan emberi nyomorúság, ahonnan ne lehetne tenni a közösségért, amelyhez tartozunk. Széchenyi zsenijével, a nagyszerű életművével és befejezésével is ezt tette meg.” – foglalta össze az előadás tanulságát Csorba László.

Az előadás során Prof. Dr. Padányi József dandártábornok, tudományos rektorhelyettes  az állandó külsős érdeklődők számára okleveleket adott át, amellyel azoknak a vendégeknek a teljesítményét ismerte el az egyetem, akik a félév során regisztráltak és aktívan részt vettek a Ludovika Szabadegyetem programjain. A szabadegyetem a következő félévben is folytatódni fog, a tervek szerint struktúraváltással, hétről-hétre új témával várja az NKE az érdeklődő hallgatókat és vendégeket. További információ januárban várható az egyetem honlapján.


Szerző: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Szabadegyetem, 2016

Van esély a fenntartható vízgazdálkodásra

    •  dsc6370 2
    • dsc 8773
  • Előző
  • Következő

A fenntarthatósági célok elérése érdekében változásra van szükség a hazai vízgazdálkodási rendszerben és az ezzel kapcsolatos oktatási-tudományos életben is – véli Szöllősi-Nagy András. Az NKE egyetemi tanára szerint mindehhez jó alapot és lehetőséget jelenthet a november végén befejeződött budapesti Víz Világtalálkozó, amelynek záródokumentumában nagyon fontos alapelveket határoztak meg. Ennek kapcsán beszélgettünk a nemzetközi szakmai és tudományos életben is meghatározó szerepet betöltő szakemberrel, aki most már a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet is erősíti.

Mint a Víz Világtalálkozó nemzetközi programbizottságának társelnöke és a szövegező bizottság elnöke, hogyan értékeli az eseményt?

Mindenképpen pozitívan értékelem, bár szerintem az még fontosabb, hogy az ide látogató vendégek milyen benyomást szereztek. De legalább ennyire érdekes az is, hogy azok mit gondolnak, akik most nem voltak itt és a különböző híradásokból szereztek tudomást a rendezvényről. Akikkel a konferenciát követően tudtam beszélni, azok nagyon eredményesnek és fontosnak ítélték meg az eseményt és eredményeit az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) vízzel kapcsolatos alcéljainak megvalósulását illetően.

Az elkövetkező tizenöt év teendőinek térképét rajzolta meg a mostani Világtalálkozó. Ez a térkép eddig nem létezett és most számos fontos állomást sikerült erre feltennünk. Olyanokat is, amelyekről ugyan eddig beszélt a szakma – és sokkal kisebb mértékben és érdekeitől függően néha a politika is -, de ezek voltaképpen először Budapesten fogalmazódtak meg közösen. Öt nagy elvről van szó, köztük olyanokról, hogy a víz a legkritikusabb természeti kincs és kritikus globális ügy, valamint összekötő elem az összes SDG között. De az is az elvek közé tartozik, hogy a vízhez kapcsolódó cselekvés abszolút és etikai parancs. Mindegyik állítás mögött rendkívül sok ellentétes érdek húzódik meg – az egészséges ivóvízhez való hozzáférés jogától, mint alapvető emberi jogtól kezdve a határokon átnyúló vízkészletek méltányos hasznosításáig. Az öt elv mögött, amelyet sokan az 1992-es dublini alapelvekhez mérhető fontosságúnak tartanak, egy részletesebb cselekvési tervjavaslat is elkészült az összes vízben érdekelt szereplő számára a civil szervezetektől a kormányzatokig. A Budapesti Üzenetek néven elfogadott záródokumentum hosszú időre szól és ha tényleg eszerint a térkép szerint haladunk az úton 2030-ig, akkor van esélyünk a fenntartható vízgazdálkodásra. Az eseményt követő napon Costa Ricába utaztam, ahol részt vettem egy vízzel és békével foglalkozó tudományos ülésen, amelyet az ottani külügyminiszter nyitott meg. Legnagyobb meglepetésemre a Budapesti Üzenetek fontosságával indított és idézett is belőlük néhány, a témához kapcsolódó részt. Hasonlóképpen tett számos alkalommal a volt szlovén köztársasági elnök is a rendezvény során. Ha ilyen sebességgel terjed a „Budapesti Üzenetek”, akkor van remény a megoldásra.


Milyen gyakorlati haszna származik a Víz Világtalálkozóból Magyarországnak?

Hazánk számára rövidtávon további vízipari exportmunkák várhatók, ezekkel kapcsolatban már a konferencia alatt történtek jelentős előrelépések. Hosszabb távon pedig reményeim szerint a magyar vízügyi szolgálat teljes intézményes integrációját is segíti a mostani találkozó. Ennek a hiánya jelenti ugyanis a továbblépés korlátját, amelyet sajnálatosan súlyosbított a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet megszüntetésével a magyar vízgazdálkodási tudományosság egyfajta degradációja. A világtalálkozó újfent hitet tett az integrált vízgazdálkodás elvei és gyakorlata mellett, amely nélkül az elkövetkező tizenöt év céljai nem érhetők el. Nagyon remélem, hogy a hazai kormányzati intézményekben értő szemmel és alaposan tanulmányozzák a világtalálkozó ajánlásait és megfelelően alkalmazzák azokat a hazai környezetre. Az elmúlt harminc évben a magyar vízügyi szolgálat huszonöt jelentős átszervezésen esett át és ez nem tett jót neki. Ma már jól látszik, hogy egyszerűen nem tartható fenn a rendszer racionálisan még állandó foltozgatásakkal sem. Emellett újjá kell szerveznünk a hazai vízügyi tudományos életet is. A Magyar Tudományos Akadémia elnöki ad-hoc bizottsága tavasszal tett le egy átfogó, a hidrológiai ciklus integritását vezérelvként tekintő javaslatcsomagot, beleértve az intézmények integrációját is. Ezt jó lenne legalább a szakmával megvitatni. Boltzman szerint “semmi sem olyan gyakorlati, mint egy jó elmélet”. A világtalálkozó kitűzte azokat a kereteket, amelyeket most már “csak” alkalmazni kell. Ehhez pedig politikai akarat szükséges, itthon is.


A Nemzeti Közszolgálati Egyetem hogyan, milyen eredménnyel képviselte magát a világtalálkozón? Ez mennyire gyorsíthatja fel azokat a folyamatokat, amelyek az intézményben már elindultak? Gondolok itt a vízügyi képzés beindítására (a bajai kar átvétele, mesterképzés kialakítása) és a fenntarthatósági kabinet munkájára.

Az NKE Fenntartható Fejlődés Tanulmányok Kabinete részéről jó néhányan aktívan részt vettünk a világtalálkozó munkájában. Heincz Balázs a szövegező bizottság titkári teendőit és a „Mädchen für Alles” hálátlan szerepét látta el példás hatékonysággal. Baranyai Gábor moderátorként a “Hogyan zöldebben?” nemzetközi panelt vezette a plenáris ülésen. Fülöp Bence a szegénység és a vízhez való hozzáférés problémáiról szervezett izgalmas kerekasztal vitát. Az egyetem volt a szervezője a Tudományos- Technológiai Fórumnak is, amelyen a nemzetközi szakma krémje vett részt. Itt alkalmunk volt elmondani, hogy az NKE a vízgazdálkodás közszolgálati jellegéből fakadó interdiszciplinaritás hatékony letéteményese lehet, mert a modern vízgazdálkodás több mint csak a műszaki tudományok alkalmazása. A vizes közszolgáknak többé már nem elegendő a Bernoulli-egyenlet és az elemi akvatikus ökológia ismerete, nem elég azt tudni, hogy miként működik egy öntözőfürt, meg hogy mi az a Dorr-medence. Ismerniük kell a vízjog alapvonalait, a hidroökonómia és a vízszociológia elveit, a hidroinformatika szoftvereinek megfelelő alkalmazását, a GIS és CAD technológiákat, az integrált vízgazdálkodás gyakorlatát. Emellett tudniuk kell a hatékony vízügyi intézmények és stratégiák működtetését, a fenntartható fejlődés alapelveit valamint gyakorlati megvalósításuk lépéseit, a vízzel kapcsolatos nemzetközi és vízgyűjtő-szintű konfliktusok feloldási módját és hatékonyan kell alkalmazniuk a kommunikációt és a munkaszervezést is. Csak néhány készséget említettem azok közül, amire manapság ma a vizek közszolgájának a jó kormányzás gyakorlásához szüksége van. Voltaképpen ezeket a területeket fedné le az a víz-kormányzással (Water Governance és nem az öntözőrendszerek operatív irányítása, amit a magyar szaknyelvben a vízkormányzás jelent) foglalkozó új MSc program, amelyen most is dolgozunk a kabineten belül. A bajai főiskola vízügyi képzéseinek átvétele az NKE-re pedig nem kockázat, hanem nagy lehetőség mindenki számára. Hérakleitosz óta tudjuk, hogy pantha rei, azaz minden változik, pontosabban: folyik. Pláne igaz ez a vízzel való gazdálkodásra a közjó érdekében. Változnunk kell!

Szöveg: Szöőr Ádám

Megosztás a Facebook-on


Átvette rektori kinevezését Patyi András

    • fokep
    •  dsc5473 2
    •  dsc5506 2
    •  dsc5515 2
  • Előző
  • Következő

Ma délelőtt átvette rektori kinevezését Prof. Dr. Patyi András. A három évre szóló dokumentumot Áder János köztársasági elnök adta át az egyetem vezetőjének a Sándor Palotában.

Patyi András 2012. január 1-je óta vezeti az egyetemet, jelenlegi megbízatása ez év végén jár le. Az új megbízatásra szóló rektori pályázati eljárás idén szeptemberben zárult le a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Először az intézmény szenátusa 32 igen szavazattal, majd a Fenntartói Testület is támogatta a rektor pályázatát.

Az októberi Bonum Publicumnak Patyi András azt nyilatkozta, hogy többek között azért is pályázott újra az intézmény vezetésére, mert még nem végzett el mindent, amit korábban eltervezett. „Szeretném befejezni munkatársaimmal a közösen elkezdett építkezést. Ugyanakkor az egyetem szellemi fejlesztését is folytatni szeretném, hiszen az soha nem záródhat le. Önmagában az egyetemi lét is folyamatos fejlődést igényel, hiszen új tudás, új könyvek, publikációk jelennek meg, a tudomány és a szakmai ismeretanyag állandóan gyarapszik. (…) a munka, amit még 2011-ben elkezdtünk, még nem zárult le, és sajnáltam volna, ha a rengeteg befektetett munka elveszik, ha a családomtól elvett idő hiábavalónak bizonyul. Nyilván erőt adott a folytatáshoz az is, hogy azok, akik annak idején felkértek arra, hogy vezessem ezt az egyetemet, számítottak rám a továbbiakban is. A szenátusi szavazás azt jelezte, hogy az intézményen belül is jelentős többségben vannak, akik támogatták a pályázatomat, és az FT döntése is azt mutatta, hogy a megrendelők is elégedettek velem. Ezek számomra nemcsak formális lépések, hanem ez az a bizalom, ami arra sarkallt, hogy érdemes folytatni a munkát”- tette hozzá.

A 2019. december 31-ig szóló időszakra számos terve van. Mint mondta, az NKE jogi értelemben fiatal intézmény. „Hiába tettünk már le sokat az asztalra, még nagyon sok elvégzendő munka vár ránk, fizikai és szellemi értelemben is. Ahogy azt rektori pályázatomban is írtam, ennek a munkának a kereteit az egyetem Intézményfejlesztési Terve és Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégiája adja, valamint a campus-beruházással kapcsolatos feladatok. Sosem csináltam titkot abból, hogy a legnagyobb intézményi és szellemi jogelődnek a Királyi Honvéd Ludovika Akadémiát tartom. A hagyományok ismerete és szeretete segít az értékek megértésében és közvetítésében, melyek közül az egyik legfontosabb a tisztelet: a nemzet, a tudás, az emberi jogok, a közösségek, a parancsnok, az alárendeltek, és legfőképp a hallgatók tisztelete, hiszen ők azok, akik a haza, a köz szolgálatára esküsznek fel.” Az interjúban kiemelte: „…nem azt a képet kell fenntartanunk, hogy jó egyetem szeretnénk lenni, hanem azt, hogy jók vagyunk, és egyre jobbak szeretnénk lenni. Ehhez nagyon fontos a képzésfejlesztés és az intézményi stabilitás, továbbá a nemzetközi tudástranszfer erősítése, valamint a szervezet- és közösségépítés, amelynek nagyon fontos eleme a Ludovika Campus –projekt”.

Kinevezéséhez gratulálunk!


Szöveg: Horvátth Orsolya

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Európai biztonság észt szemmel

    • fokep
    •  dsc5237 2
    •  dsc5243 2
    •  dsc5270 2
    •  dsc5276 2
    •  dsc5285 2
  • Előző
  • Következő

Hannes Hanso, az Észt Parlament Honvédelmi Bizottságának elnöke tartott előadást Közép- és Kelet-Európa biztonsági helyzetéről 2016. december 9-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Főépületében. A korábbi észt védelmi miniszter mellett többek közt Rein Oidekivi, az Észt Köztársaság bécsi nagykövete is az Egyetemre látogatott.

Hanso elnök úr előadását Prof. Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredes, a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar egyetemi tanára vezette fel, röviden ismertetve a vendég tanulmányait és közszolgálatban eddig végzett munkáját. A Kínában és az Egyesült Királyságban egyaránt tanulmányokat folytató Hannes Hanso eddigi tekintélyes közszolgálati karrierje során volt az Észt Parlament Külügyi Bizottságának elnöke, valamint az Észt Köztársaság védelmi minisztere.

Előadásában Hanso elnök úr emlékeztetett, hogy Észtország biztonságának fő pilléreit a NATO és az EU alkotják. Nyomatékosította, hogy bár az országban jelenleg hat parlamenti párt van (három koalícióban, három ellenzékben), a biztonsági kérdésekben nincs vita egyik párt között sem. A nemzetközi környezet vonatkozásában kiemelte, az utóbbi időben számos olyan esemény történt, melyre egyáltalán nem számítottunk (például a britek kilépése az Európai Unióból), illetve amelyek önmagukban hatással lehetnek a NATO-ra (így a törökországi események, vagy a 2016-os amerikai elnökválasztás). Külön felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire sokat változott az Európai Unió nemzetközi környezetről alkotott képe a szervezet 2003-ban kiadott biztonsági stratégiája óta.

Az észt bizottsági elnök beszédének középpontjában a Baltikumban tapasztalt orosz fenyegetés, illetve a NATO erre adott válaszlépései voltak. Előbbi kapcsán kiemelte, hogy az orosz vezetés elszámította magát, és tevékenységével szomszédjait elfordította magától, Ukrajnát pedig a Nyugat felé terelte. Hozzátette, az ukrajnai válság számos olyan fejleménnyel is járt, melyek néhány éve még elképzelhetetlenek voltak, például hogy az Egyesült Államok újra megerősíti katonai jelenlétét Európában, vagy hogy Svédországban társadalmi vita zajlik arról, csatlakozzon-e az ország a NATO-hoz.

A keleti NATO-tagállamok támogatására bevezetett intézkedések kapcsán kiemelte, hogy a többek közt nyugat-európai szövetséges katonák Észtországba való telepítésére az arra vonatkozó döntést követő mindössze 11 hónap múlva sor került, mely erős üzenet Moszkva felé és egyértelműen mutatja a NATO relevanciáját. Hozzátette, a Szövetség tagállamainak nemcsak a kollektív védelemről szóló 5. cikket kell szem előtt tartaniuk, hanem a 3. cikkelyt is, vagyis saját védelmükről is gondoskodniuk kell. Emlékeztetett, hogy a védelemnek költségei vannak és hogy Észtországban a politika e téren egy nagyon őszinte párbeszédet folytat a társadalommal.

Hannes Hanso külön köszönetét fejezte ki Magyarországnak, amiért hazánk – a többi visegrádi állammal karöltve –katonákat küld a Baltikumba.


Szöveg: Csizmazia Gábor

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Indiával zárult a 2016-os év Ludovika Nagyköveti Fórumok sorozata

    • fokep
    •  dsc4603 2
    •  dsc4604 2
    •  dsc4634 2
    •  dsc4667 2
    •  dsc4668 2
    •  dsc4714 2
    •  dsc4736 2
    •  dsc4748 2
    •  dsc4749 2
  • Előző
  • Következő

Az év utolsó Ludovika Nagyköveti Fórum rendezvénye India nagykövete, Mr. Rahul Chhabra szereplésével zárult. Őexcellenciája közgazdasági és gazdálkodásmenedzsment diplomákkal rendelkezik, nagyköveti pozíciója előtt igazgatóként szolgált az indiai külügyminisztériumban, a külügyminiszteri irodájában, illetve szolgált Kínában, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Belgiumban, Szenegálban és a Fülöp-szigeteken.

A fórumon Bóka János dékánhelyettes moderálása mellett Dr. Lázár Imre, az Emberi Erőforrások Minisztériumának főosztályvezetője, illetve Jári Ferenc, a Külügyminisztérium osztályvezetője voltak jelen szakértőként.

Rahul Chhabra főként az országa gazdasági helyzetéről, illetve a magyar-indiai kapcsolatokról beszélt nyitóbeszédében. A nagykövet szemléletes ábrákkal prezentálta országa földrajzi kiterjedését, illetve Európával való összehasonlítását. Szó esett India jelentős népességéről, a tényről, hogy a világ vizeinek 1/5-t birtokolja, illetve olyan jelentős eseményekről, mint a Marsra indított misszió, amellyel egyedülállóak a világban. Mindemellett szó esett az Indiát érintő kihívásokról, pl. a jelentős szegénységről, illetve az ezzel járó alapvető problémákról, az egészségügy és az oktatás előtt álló kihívásokról. 

A magyar-indiai kapcsolatok történeti áttekintése után megállapítást nyert, hogy a két ország milyen jelentős partnere egymásnak, India a top három befektető között van Magyarországon évek óta. Jelentős a turizmus is, Magyarországon népszerű az indiai kultúra, továbbá Magyarország támogatta India törekvését, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjává válhasson. A nagykövet említést tett továbbá a magyar állam által kínált Stipendium Hungaricum ösztöndíjakról, amely által India 200 főt küldhet Magyarországra tanulni.

A panelbeszélgetés során a szakértők magyar szemszögből is elemezték India világpolitikai szerepét, habár az est fénypontja kétségkívül a kulturális program volt, amelyet a nagykövetség szervezett. Az első fellépő, Pandit Rajesh Gangani egy „tabla” művész, amely egy indiai, ütős hangszerekkel játszott klasszikus zenei műfaj. Őt követte Saumya Shukla, kathak táncos fellépése, amely egy észak-indiai népi táncműfaj. A kulturális programok sorát bővítette egy szintén a Nagykövetség által szervezett fotókiállítás Bijoy Mishra Indiáról készült képeiből.


Szöveg: Hervai Laura

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Integritás holland szemmel

    • fokep
    •  dsc5079 2
    •  dsc5173 2
    •  dsc5188 2
    •  dsc5202 2
    •  dsc5209 2
  • Előző
  • Következő

Hollandiában különösen figyelnek az integritás rendszerek hatékony működtetésére, talán ennek is köszönhető, hogy a világ egyik legkevésbé korrupt országáról beszélhetünk - hangzott el a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen rendezett nemzetközi tudományos konferencián, amelyen az ntegritásfejlesztés holland modelljét ismerhették meg a résztvevők.

Gajus Scheltema, Hollandia magyarországi nagykövete elmondta, hogy náluk jelenleg is integritás hetet tartanak a Belügyminisztérium szervezésében. Szerinte bármennyire evidensnek tűnik országukban az integritás jelensége, mégis folyamatosan beszélni kell róla. A korrupció elleni küzdelem a 90-es évek elején kapott új lendületet Hollandiában, amikor a szervezett bűnözés egyre inkább próbálta a politikai, kormányzati szférát is befolyása alá vonni. Ekkortól vált szállóigévé az akkori belügyminiszter mondata, miszerint „vagy van integritás, vagy nincs”, azaz nem lehet középút. A nagykövet szerint azóta sokat fejlődött a holland integritási modell, amely más országok számára is követendő út lehet.

A két ország közötti jó tapasztalatok megosztását remélte a konferenciától Dr. Koller Boglárka, a NETK dékánja, aki röviden szólt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem működéséről és az integritással kapcsolatos feladatairól.

„A 90-es évek elején a holland rendőrség volt az első közhatóság, amely kiállt az integritásért és hatékonyan lépett fel a szervezeten belüli korrupció ellen. Akár egy 20 éve szolgálatban álló rendőrt is azonnal elbocsájtottak, ha kiderült róla, hogy valamifajta visszaélést követett el” – mondta előadásában Terry Lamboo. A holland belügyminisztérium munkatársa szerint ma már Hollandiában szinte mindenki elfogadhatatlannak tartja a korrupciót, tehát az integritás mozgalomnak van egy nagyon jó társadalmi háttere is. Elhangzott, hogy Hollandiában mindössze a lakosok 2 százaléka vélekedik úgy, hogy korrupt országban él, ez világviszonylatban is nagyon jó eredménynek számít. „Ettől függetlenül mindig ébernek kell lenni, védőgátakat kell építeni, harcolni kell a korrupció ellen”- hangsúlyozta a holland szakember. Terry Lamboo hozzátette, hogy náluk minden esetben nagyon komoly következményei vannak a politikai szférában annak is, ha valakire a korrupció árnyéka vetül, hiszen mindezt azonnali lemondás vagy visszalépés követ.

Hollandiában a kormányon kívül számos szervezet segíti az integráció előmozdítását, és a megelőzést tartják a legfontosabb feladatuknak. Ebben a kérdésben az ország mintegy 400 önkormányzata teljes autonómiát élvez, és a munkahelyek is saját integritásuk kialakításáért felelősek. Az országban működik egy Nemzeti Integritási Hivatal, amely képzésekkel, tréningekkel is segíti az integritás erősítését.

„Hollandiában nagyon erősek az integritással kapcsolatos kulturális, politikai, társadalmi alapok. Az emberek tudják, hogy mi helyes, és mi nem” – mondta előadásában Prof. dr Johan Wempe. Az amszterdami egyetem üzleti etika professzora szólt arról is, hogy például az ő országukban fel sem merül az, hogy a beteg hálapénzt adna az orvosának. Mindez hosszú évtizedek alatt kialakult társadalmi beidegződés, amit már gyerekként látnak és megtanulnak a hollandok. Ennek ellenére Hollandiában is vannak problémák az integritás terén, elsősorban a politikai pártok finanszírozása kapcsán. „Működik nálunk az úgynevezett Közérdekű Bejelentők Háza, amelyhez bárki fordulhat észrevételével, panaszával és a hatóságok adott esetben ki is vizsgálják azt” –fogalmazott a szakember, aki elmondta azt is, hogy Hollandiában a központi és a helyi szervek mellett a civil szféra és a média is segíti a korrupció elleni küzdelmet.

A rendezvényen Pallai Katalin, az NKE egyetemi docensének moderálásával hazai és külföldi szakemberek osztották meg tapasztalataikat egymással.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes 

Megosztás a Facebook-on


Tovább bővül a közép-európai biztonságpolitikai kutatók hálózata

    • fokep
    •  dsc4534 2
    •  dsc4542 2
    •  dsc4560 2
    •  dsc4568 2
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja 2016. december 7-én rendezte meg a KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15-2016-00001 „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat fejlesztés” projekt keretében megvalósuló „Kormányzati döntéshozatalt elősegítő stratégiai kutatások a magyar kül- és biztonságpolitika meghatározó területein” című projektjének előkészítő eseményét az NKE Orczy úti Kollégiumának Multimédiás termében.


„Komplex kutatást készítünk elő a Honvédelmi Minisztérium, a Külügyminisztérium és a Miniszterelnökség Közép-Európára fókuszáló munkájának támogatására. A kül- és biztonságpolitikai kérdések kutatása térségünkben nem csupán Magyarország természetes szükséglete környezetünk minél alaposabb megismerésére, hanem a hatékony együttműködés alapvető eszköze, mely által azonosíthatóak a közös érdekek, és könnyebben kezelhetőek az érdekkonfliktusok. Miközben „közös integrációs térben élünk”, számos kérdés van, aminek olvasata az egyes közép-európai országokban is lehet más és más, mint például az európai integráció jövője, az Oroszországhoz fűződő viszony, vagy az európai menekültpolitika, ezeket pedig a szakpolitikai döntések előkészítésekor fontos ismerni, amihez a tervezett kutatás hozzásegíthet” – foglalta össze a megbeszélés fő motivációját Dr. Tálas Péter, az SVKK igazgatója.


A projekt előkészítési szakaszának részeként megrendezett találkozó célja az volt, hogy a kelet-közép-európai térség tíz országából érkező szakértők megvitassák a következő két évre tervezett kutatási együttműködés részleteit, amelynek eredményeként az 1989-2016 közötti időszak legfontosabb trendjeit, eseményeit, átalakulási folyamatait vizsgáló komparatív ország- és szakterület-specifikus tanulmányok készülnek. Az egyetem és a kutatóközpont munkájának bemutatását, valamint a projekt kereteinek és feltételrendszerének ismertetését követően a tervezett szakértői anyagok szakmai tartalmi és technikai részleteit vitatták meg a résztvevők. Az érintett államok szakértői által megjelenített, sajátos nézőpontok nagy mértékben hozzájárultak a találkozó eredményességéhez, ami végeredményét tekintve lehetővé teszi, hogy magas színvonalú és a szaktárcák igényeit is kiszolgáló elemzések, háttéranyagok szülessenek majd. A kutatók december 8-án és 9-én tovább folytatják a munkát egy szakmai workshop, egy kerekasztal-beszélgetés és egy szeminárium keretében.


Szöveg: Pénzváltó Nikolett

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: SVKK, 2016

Együttműködési lehetőségek az orosz RANEPA-val

    • fokep
    •  dsc4289 2
    •  dsc4303 2
    •  dsc4312 2
  • Előző
  • Következő

A szentpétervári RANEPA (Nemzetgazdasági és Államigazgatási Orosz Elnöki Akadémia) egyetem delegációja tett látogatást a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen december 6-8 között. A küldöttség tagjaival Prof. Dr. Kis Norbert rektorhelyettes,  Peres Zsuzsa, az Államtudományi és Közigazgatási Kar dékánhelyettese, valamint Halász Iván és Tózsa István intézetvezetők folytattak megbeszéléseket a szakmai programok során.

Az orosz akadémiát Sergey Tsypliaev, a Jogi Kar dékánja, Alexey Balashov, a Közigazgatási Kar dékánja, Evgenia Chernyavskaya, a Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék helyettes vezetője, illetve Anna Smirnova és Jaroslav Antonov professzorok képviselték.

A három napos látogatás során először workshop keretében vitatták meg a résztvevők Közép-Európa és a Független Államok Közösségének alkotmányossági kérdéseit. Az egyeztetések a lehetséges kutatási együttműködési területekről folytak, amely során konkrét célokat is sikerült kilátásba helyezni. A közös kutatások egy alapköve az NKE által kidolgozott Jó Állam Jelentés, amelyet Kis Norbert rektorhelyettes prezentált a vendégeknek. A jelentés készítési módszertana válhat egy közös kutatási platformmá. A tervek szerint létrejöhet egy közös kutatócsoport, amelyben az NKE által végzett munka szolgálhat jó gyakorlatként. További cél az állami hatékonyság regionális helyi szinteken való kutatása, amelyben egyik félnek sincsenek korábbi tapasztalatai, így közös kutatási eredmények kidolgozása a cél. A közös kutatócsoport felállítása mellett az személyközi kutatások elősegítése is megfogalmazódott. Felmerült továbbá, hogy az NKE tervezi egy a Jó Állam Jelentést bemutató konferencia megrendezését 2017 áprilisában, amelyre a delegáció tagjai által a RANEPA is külön meghívást kapott. A közös kutatások keretrendszerével kapcsolatban megállapítást nyert, hogy a KÖFOP-program biztosítani tudja a szükséges feltételeket, hosszú távon azonban közös projektek megvalósítása a cél.

Az egyeztetések során szó volt az oktatás területén együttműködési lehetőségekről. Legfőbb célkitűzés egy kettős diplomát adó képzési program kidolgozása, amelyhez az NKE részéről a közigazgatási mesterképzési program, illetve az angol nyelvű nemzetközi közszolgálati kapcsolatok MA program, a RANEPA részéről pedig az utóbbihoz hasonló, illetve világpolitika témában működő képzési program szolgálhat közös pontként. Mivel egy kettős diplomaprogram kidolgozása időigényes folyamat, így ez idő alatt is megkezdődnek a csereprogramok a két intézmény között a jövő tanévtől. Ezek alapjául az Erasmus+ nyújt megfelelő keret, illetve támogatást az intézmények, így a hallgatók számára is. A mobilitási programok kölcsönösen fognak működni az egyetemek között. Szintén az Erasmus+ program ad lehetőséget az oktatók és kutatók cseréjére is, amely a kutatási együttműködést erősíti.

Kis Norbert rektorhelyettes hangsúlyozta, hogy az orosz kapcsolatok kiemelt hangsúlyt kapnak az NKE nemzetközi együttműködéseiben, sőt az oktatási és kutatási területekben is. A megemlítette, hogy tervezés alatt van egy Eurázsiával foglalkozó intézet kialakítása a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karon, amelynek létrejötte a következő év tavaszán várható.

Szöveg: Hervai Laura

Fotó: Szilágyi Dénes 

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: RANEPA, 2016

A reformkori büntetőjog fejlődése

    •  dsc4326 2
    •  dsc4330 2
    •  dsc4333 2
    •  dsc4338 2
  • Előző
  • Következő

„Széchenyi, ha nem is közvetlenül, de hihetetlen befolyást gyakorolt a magyar büntetőjog fejlődésére […] a gróf a büntetőjogi reformokról való gondolkodás megindítója volt, egy közvetítő, aki az európai reformok és modernizáció, valamint a magyar helyzet között közvetített” - mondta Prof. Dr. Kerezsi Klára, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által szervezett Ludovika Szabadegyetem előadásán.

Kerezsi Klára a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az NKE Rendészettudományi Karának Rendészetelméleti Tanszékének egyetemi tanára, valamint a Rendészettudományi Doktori Iskola vezetője. 1986 óta tanít a felsőoktatásban kriminológiát, viktimológiát, kutatásmódszertant, illetve a pártfogó felügyelettel és kriminálpolitikával kapcsolatos ismereteket. Az elmúlt 30 évben a bűnmegelőzés, a sértetté válás, a pártfogó felügyelet, a bűnözéskontroll és a helyreállító igazságszolgáltatás témakörében végzett kutatásokat. 1996-ban részt vett az első hazai bűnmegelőzési koncepció kidolgozásában, 2002-ben pedig egyik kidolgozója volt az Országos Bűnmegelőzési Stratégiának. 2003-ban a hazai pártfogó szolgálat reformjának kidolgozásában vett részt. Az Országos Kriminológiai Intézet tudományos tanácsadója, tudományos főmunkatársa, 2006 és 2012 között pedig igazgatóhelyettese. Az említett időszakban tagja volt a Nemzetközi Kriminológiai Társaság Tudományos Bizottságának, és jelenleg is a tudományos kapcsolattartója az EU Bűnmegelőzési hálózatának. Három nemzetközi és két hazai folyóirat szakmai munkájában vesz részt. Az egyik szerkesztője a 2013 szeptemberében a The Routledge Handbook on European Criminology c. kötetnek. 2011-ben tiszteletbeli tudományos főmunkatársi kinevezést kapott a Kenti Egyetemen. Alapító tagja és elnökhelyettese a Magyar Kriminológiai Társaságnak. 

Kerezsi Klára történeti áttekintéssel kezdte előadását, ahol a középkori viszonyokból vezette végig a reformkori polgári átalakulás menetét a büntetőjog szempontjából: „Büntetőjog nem mindig, azonban bűn mindig volt!” – hívta fel a figyelmet. A középkori viszonyokról elmondta, hogy az európai társadalom spirituális felfogással állt a bűnhöz, a jó és a rossz küzdelmének eszközeként vizionálták, ahol a bűncselekmény elkövetőjét a „gonosz” szállta meg. Az ilyenkor felmerülő érdekellentéteket az esetek többségében magánügyként kezelték, amikor a családok a problémákat, gyakran párharccal, istenítélettel vagy eskütétellel oldották meg. A 18. század Európájában új érdekérvényesítési formák jelentek meg, megváltozott a büntető igazságszolgáltatás rendszere, amely kevésbé lett személyhez kötött. A királyi hatalom helyébe új intézményrendszer került, a parlament. A kor nagy filozófusai és írói „egy dologban hittek, az észben”. Műveik alapját képezte a racionalizmus és empíria gondolata. Ilyen volt John Locke, Voltaire, Rousseau, Montesquieu vagy Diderot. A középkori joggyakorlaton túllépve, ahol a büntetőjog az állam elleni, egyház elleni és korona elleni bűncselekményekre korlátozódott, megalapult a klasszikus büntetőjogi iskola. Kerezsi Klára ismertette a felvilágosodás büntetőjogi reformereinek munkásságát: Cesare Beccaria és Jeremy Bentham voltak azok, akik lefektették az elméleti alapokat. Az előadásból kiderült, hogy társadalmi átalakulás csomópontja a büntetőjog, a büntető perjog-eljárásjog, valamint a börtönviszonyok átalakulása is volt.

A 18. század magyar társadalmáról Kerezsi Klára elmondta, hogy bár a napóleoni háború után egy fellendülés következett be, azonban még mindig meghatározta a feudális jellegű berendezkedés, emellett a gazdaság fejletlennek volt mondható. Magyarország agrárország volt, ahol a társadalom 90%-át képző jobbágyság jogilag és gazdaságilag is kiszolgáltatott helyzetben volt. A jog szempontjából még mindig érvényesültek a nemesi kiváltságok, úriszékek, egyházi bíráskodás. „Magyarországot még mindig a minden egységet nélkülöző merő önkény jellemzi” – idézte. A magyar felvilágosodás megkésve érkezett meg, hívei a köznemességből kerültek ki, akik a kiváltságaikról nehezen kívántak lemondani. A magyar felvilágosodás célja a kulturális elmaradottság leküzdése, a magyar nyelv fejlesztése és a polgáriasodás volt.

A Habsburg udvar nyitása az 1825-ös országgyűléssel kezdődik meg, ezt tekinthetjük a magyar reformkor első mérföldkövének. Ekkor tör be gróf Széchenyi István a közéletbe, az akadémia megalapításával, valamint a Hitel című művének kiadásával lesz a magyar felvilágosodás vezéralakja és irányadója. A gróf utóhatása meghatározó volt a büntetőjog fejlődésében, formálta a büntetőjogi gondolkodást. Széchenyi joggal kapcsolatos reform tervei inkább a magánjogi területre vonatkoztak, azonban az ő tevékenysége és gondolkodása generalista módon akarta megújítani a magyar jogrendszert, jogi alapokat. Ahogy a Stádiumban is írta: „Mindenki egyenlően áll a törvény oltalma és súlya alatt.” A felgyorsuló események során napirendre került a büntetőjog modernizálása is, erre tesz javaslatot Deák Ferenc az 1839-40. évi kompromisszumos országgyűlésen. Ezek a büntetőjog javaslatok túlmutatnak a jogág határán, általános társadalmi átalakulási igényt fogalmaznak meg. Széchenyi szerepe a büntetőjog fejlődésében közvetítő volt, ő a gazdasági elképzeléseivel radikális változásokat akart, a társadalmi programjában mérsékelt átalakítást kívánt elérni, politikai programja pedig a status quo volt.

A hazai büntetőjogi reform követelések a következők voltak: nullum crimen sine lege-nulla poena sine lege, humanitás elve, arányosság elve, törvényesség elve és a prevenció elve. Kiemelkedő alakjai voltak Balla Károly, Eötvös József, Csacskó Imre, Szemere Bertalan, Sárváry Jakab. „Ők azok akik megteremtették a hazai büntetőjogi tudományos gondolkodás feltételeit” – mondta Kerezsi Klára. A büntetőjog fejlődésének következő lépcsőfokai Deák 1843. évi törvényjavaslata, amelybe már beépítette a reformköveteléseket, majd az 1878—as Csemegei- Kódex volt, amely a klasszikus első kodifikált magyar büntető törvénykönyv, amelybe a kódex már beépítette a friss európai hagyományokat tudományos elméleti háttérre támaszkodva, így kapocs volt az elmélet és a gyakorlat közt. De ehhez mi köze volt Széchenyi Istvánnak? „Széchenyi eszméinek hatását jogrendszerünknek a jog egész területén többé vagy kevésbé megtaláljuk. Azonban e hatás értékével vetekszik annak a befolyásnak értéke, amelyet ő a jogtudomány fejlődésére gyakorolt. Amint erre már Vécsey rámutatott, Széchenyi fellépése és három fő-művében kifejtett eszméi voltak a jogi kritika és a tudományos irodalom megindítói” – zárta előadását Kerezsi Klára.

A Ludovika Szabadegyetem idei szemeszterének utolsó állomása Dr. Csorba László előadása, amely 2016. december 13-án kerül megrendezésre „Széchenyi és a döblingi évek” címmel. Minden érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Regisztráció:

http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról:

http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-i_-szemeszter


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

 

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Szabadegyetem, 2016

Közös fellépéssel a radikalizálódás ellen

    • fokep
    •  dsc4433 2
    •  dsc4440 2
    •  dsc4445 2
    •  dsc4455 2
    •  dsc4487 2
    •  dsc4494 2
  • Előző
  • Következő

A radikalizálódás megelőzése és visszaszorítása érdekében - a témában elsőként - kutatócsoport és szakemberi hálózat alakult Magyarországon - hangzott el azon a kétnapos tudományos konferencián, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetbiztonsági Intézete és a Migrációkutató Intézet szervezett a Ludovika Campuson.

„A megalakult szakemberi hálózatban minden hivatásrend, így a honvédség, a rendvédelem, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a terrorelhárítás, valamint civil szervezetek is képviseltetik magukat”- mondta köszöntőjében Dr. habil. Resperger István ezredes. Az NKE Nemzetbiztonsági Intézet igazgatója elmondta, hogy a hálózat tagjai közül 15-en már egy uniós képzésen is részt vettek és az így megszerzett tudást aktualizálni szeretnék a magyarországi viszonyokra. „A hazai tudásanyag átadásában a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek kiemelt feladata lesz”- tette hozzá az ezredes. Az intézetigazgató szerint azért időszerű a radikalizmussal tudományos értelemben is foglalkozni, mert a szélsőségessé válás erőszakhoz vezethet, amelynek számos példáját láthattunk az elmúlt években, Európában is. „A konferencia jó lehetőség arra, hogy a hazai és nemzetközi szakemberek kicseréljék tapasztalataikat a témához kapcsolódó összes szakterületen” – mondta Resperger István.

„Magyarország jelenleg kevésbé van kitéve a radikalizálódás veszélyének, mint a nyugat-európai országok többsége. Ez azonban nem szerencse kérdése, ezért megdolgoztunk” – mondta előadásában Dr. Orbán Balázs. A Migrációkutató Intézet főigazgatója szerint a jelenlegi kedvező helyzet fenntartásában a tudományos és szakmai együttműködéseknek nagy szerepük lehet. Elhangzott, hogy a radikalizmusnak kaméleon természete van, azaz sokáig rejtőzködő marad, és aránylag gyorsan változik az ideológiai háttere is. Ezért a megelőzést és visszaszorítást végző tudományos munkának is folyamatosan figyelemmel kell követnie a változó körülményeket. A szakember példának hozta a tömeges migráció által az Európai Unió országaiba érkező bevándorlókat, akik a befogadó államoktól valószínűleg nem teljesen azt kapták, amit szerettek volna, ezért frusztrálttá válhatnak. „Ez pedig könnyen elvezethet esetükben a radikalizációhoz”- fogalmazott Orbán Balázs. A főigazgató szerint ez a konferencia számukra is az év egyik kiemelkedő szakmai rendezvénye, mert nem a múltról és a jelenről, hanem a jövőről és a megoldásokról szól.

Az Európai Bizottságnak a szélsőséges radikalizálódás megelőzése érdekében tett intézkedéseiről beszélt előadásában Dr. Zupkó Gábor. Az uniós testület magyarországi képviseletének vezetője szerint sokáig azt gondoltuk, hogy Európa a béke szigete, de ez az érzés néhány évvel ezelőtt alapvetően megszűnt. Elhangzott, hogy a jelentősebb európai terrorcselekményeinek többségét régóta a kontinensen élő szélsőségesek követték el és az Iszlám Államhoz is sok európai születésű ember csatlakozott az elmúlt években. A radikalizálódás elleni fellépést elsősorban tagállami feladatnak nevezte, de mivel a jelenség nem ismer határokat, így szükség van a széleskörű nemzetközi együttműködésre is. Mindezt az Európai Bizottság is szorgalmazza, illetve támogatja különböző programokon keresztül. A testület által még idén nyáron megfogalmazott intézkedéscsomag egyik fő elemét az oktatás jelenti, de szó van benne az erőszakra buzdító illegális médiatartalmak szűréséről, a börtönökben zajló radikalizálódás megelőzéséről, és a nemzetközi együttműködés megerősítéséről is. Elhangzott, hogy az Európai Bizottság által még évekkel ezelőtt elindított radikalizálódás-tudatossági hálózat (RAN) célja, hogy felvegye a küzdelmet az erőszakos szélsőségekkel. A kezdeményezés támogatja a tagállamoknak az erőszakos radikalizálódás és a terrorista tevékenységek céljából történő toborzás megelőzésére irányuló erőfeszítéseit. A hálózat EU-szerte összeköttetést teremt a radikalizálódás elleni küzdelemben kulcsszerepet betöltő szereplők – például szociális munkások, vallási és ifjúsági vezetők, rendőrök és kutatók között. A szakember szerint ezen a területen is van jelentősége az uniós fellépésnek és elsősorban a tapasztalatcsere, valamint a szakemberképzés kapcsán várhatunk jelentősebb eredményeket.

„A Magyar Honvédség külföldön szerzett missziós tapasztalatai is segíthetnek a radikalizmus elleni küzdelemben, annak kezelésében” – hangsúlyozta előadásában Dr. Földváry Gábor. A Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára arról beszélt, hogy a magyar katonák például a balkáni missziókban szembesülhettek a radikalizmus különböző fajtáival és annak kezelésében jelentős tapasztalatokat is szerezhettek. Az államtitkár szólt a Honvédelmi Minisztérium törvényelőkészítő munkájáról is, amelynek eredményeként a megváltozott biztonsági környezettel összhangban került sor a honvédelmi törvény és a menedékjogi törvény módosítására is. „Fontos azonban tudatosítani az állampolgárokban, hogy a migrációs válsághelyzet kezelésben a Magyar Honvédség nem alkalmazva van, hanem csak közreműködik és segíti a rendőrség munkáját a határ rendjének megőrzésében” – tette hozzá Földváry Gábor.

„A rendészeti szervek is jelentős feladatot vállalnak az európai partnerekkel együttműködve a radikalizáció elleni küzdelemben” – mondta előadásában Dr. Tóthi Gábor.  A Belügyminisztérium Európai Együttműködés Főosztály munkatársa szerint Magyarország alapvetően biztonságos országnak számít, nem tartozik a kiemelt terrorista célpontok közé, de nálunk sem lehet teljesen kizárni az ilyen jellegű támadások lehetőségét. A szakember úgy véli, hogy Magyarországra nem elsősorban a külföldi terrorista csoportok, szervezetek jelenléte jelent veszélyt, hanem a jelentős tranzitforgalom. 

A kétnapos tudományos konferencián olyan témákról hallgathatnak meg előadásokat az érdeklődők, mint például a magányos merénylők szerepe a terrorizmusban, az erőszak és a humánbiztonság kérdése a kibertérben, vagy a mediáció lehetősége a megelőző munkában.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Továbbra is sportos az NKE

    • 20161124 mefsevsportolo acd610 7860 sm1200
    • 20161124 mefsevsportolo acd610 7844 sm1200
  • Előző
  • Következő

A Magyar Egyetemi - Főiskolai Sportszövetség (MEFS) évzáró eseményén idén is díjazásra kerültek a 2015/16-os tanév magyar egyetemi-főiskolai országos bajnokságai intézményi pontversenyének legjobbjai. Az országos megmérettetésben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem az előkelő harmadik helyen végzett az első helyezett Wekerle Sándor Üzleti Főiskola és a második helyezett Testnevelési Egyetem mögött.

Szabó Tünde, az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért felelős államtitkára a MEFS rendezvényén a sport fontosságát hangsúlyozva kiemelte: a fizikai és a szellemi fejlődés nagyon fontos záloga a sikeres élet megalapozásának, valamint, hogy a mozgás megteremti az eredményes tanulás minden főbb elemét. Emlékeztetett mindenkit arra, hogy minden ország olyan lesz, amilyen a fiatalsága, így a sportvezetés legfontosabb céljainak egyike a diák- és hallgatói sport támogatása által az utánpótlás bázis megerősítése, bővítése.

Az eseményen díjazták az év legeredményesebb egyetemista és főiskolás sportolóit is. A nekik járó elismeréseket azok vehették át, akik ebben az évben felnőtt világbajnokságon aranyérmet szereztek, a Rio de Janeiró-i olimpiáról, illetve paralimpiáról éremmel tértek haza, illetve az egyetemi világbajnokságokon és az Európai Egyetemi Játékokon az első három hely valamelyikén végeztek.

A rendezvényen a harmadik helyezett egyetemnek járó kupát dr. Kiss Ádám MEFS elnök úrtól Dr. Kovács Gábor r. dandártábornok, oktatási rektorhelyettes, NKE SE elnöke vette át.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen rendkívül aktív sportélet zajlik, köszönhetően a testnevelőknek és az Egyetem Sportegyesületének. Az egyesület jelenleg 24 szakosztállyal működik, taglétszáma 940 fő.

Egyetemünk hallgatói kiváló eredményeket érnek el a különböző hazai és nemzetközi versenyeken, egyetemi bajnokságokon. Sportolóink a versenyek mellett különböző hazai és külföldi bemutatókon, szemináriumokon, edzőtáborokban is részt vesznek, hozzájárulva Egyetemünk és Sportegyesületünk népszerűsítéséhez is.