Szűkítés


Kiválasztott Címke

HHK

Minden Címke 434


Jelenleg 37 bejegyzés található HHK cimkével

A Hazáért mindhalálig!

    • fokep
    •  dsc9326 2
    •  dsc9343 2
    •  dsc9462 2
    •  dsc9473 2
    •  dsc9475 2
    •  dsc9483 2
    •  dsc9538 2
    •  dsc9553 2
    •  dsc9696 2
    •  dsc9709 2
    •  dsc9715 2
  • Előző
  • Következő

„A Hazáért gondolkodunk, a Hazáért szolgálunk, a Hazáért tanulunk, a Hazáért élünk. A kar jelmondata magába foglalja mindazt, amiért az NKE létrejött és működik” – emlékezett meg Prof. Dr. Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar jelmondatáról az NKE és a kar megalakulásának 5. évfordulója alkalmából tartott ünnepi állománygyűlésen. A Zrínyi Miklós laktanyában rendezett eseményen ünnepélyesen kinevezésre került a HHK új dékánja, Dr. Pohl Árpád ezredes.

Prof. Dr. Padányi József dandártábornok, az NKE tudományos rektorhelyettese nosztalgikus élményekkel emlékezett vissza az honvédtisztképzés fejlődésére. A rektorhelyettes kifejtette, hogy a HHK integrációja zökkenőmentesen történt az új környezetbe, mivel már az NKE létrejötte előtt megtörtént a szervezeti és oktatási portfólió átalakítása, mindez úgy, hogy a kar megőrizte működőképességét és az oktatás minőségét. „Karunk az integráció egyik motorja, fontos forrása volt” – mondta Padányi József. Fejlesztések területén kiemelte, hogy nagyobb hangsúlyt kell fordítani a humánerőforrásra, hiszen a jogelőd intézmények megszűnésével több olyan minősített oktató is nyugdíjba vonult, akiknek a pótlását csak egy igen lassú folyamat keretében lehet megoldani. A rektorhelyettes rávilágított, hogy több olyan terület van, amelyben a kar lehetőségei bővültek. Ilyen például a forrásokhoz való hozzáférés: az egyetem keretében jelenleg is számos külföldi tudományos kutatásban és pályázatban vesz részt a HHK. Padányi József összegzésében értékelte a kar jelenlegi helyzetét, amely stabilnak mondható és lehetőséget ad az építkezésre. Két területet emelt ki, amely nagy kihívást jelent majd a közeljövőben a kar számára: az egyik a történelmi hagyományokkal rendelkező magyar honvédtisztképzés visszahelyezése a Ludovika Akadémiára, a másik az oktatásfejlesztés szempontjából a kar légjármű vezető, műszaki és gazdasági képzéseinek korszerűsítése. Gondolatait Zrínyi szavaival zárta: „Kapitány, azért adták kezedbe a hadat, hogy gondot viselj rá!”

„Nem véletlen, hogy a kar címerében is írt jelmondata A Hazáért mindhalálig egyezik az egykori Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia jelmondatával!” - mondta Prof. Dr. Patyi András. Az NKE rektora megjegyezte, hogy ezt a jelmondatot a megújított hagyomány szerint a honvédtisztjelöltek tiszti eskütételük során is megfogadják. Patyi András kifejtette, nincs még egy olyan állami szervezet, amely olyan komplex módon kell, hogy szolgálja az alkotmányos és demokratikus államot, mint a hadsereg, így az ehhez kapcsolódó tudás– és ismeretanyagot szükséges, hogy kutassa, tanítsa, hagyományait ápolja, őrizze és gyarapítsa a HHK. A rektor kiemelte, hogy az 5 éves egyetemnek egyik alapköve a HHK, ahogy az államnak is alapköve a jól szervezett haderő, így reméli, hogy a haderő fejlesztése tovább folytatódik, amely irányát a kar is követni fogja. Patyi András biztosította a megjelenteket, hogy az NKE megad minden lehetséges forrást a kar fejlődéséhez és működéséhez, azonban ehhez elengedhetetlen a Magyar Honvédség szervezete, hiszen az NKE nem tudja ellátni a honvédtiszképzés feladatát egyedül. Végezetül a rektor köszönetet mondott a kar vezetőinek és „nem vezetőinek”, honvédtisztjeinek és tisztjelöltjeinek, volt és jelenlegi oktatóinak és hallgatóinak, hogy teljes konszenzusban részt vesznek a kar és az egyetem életében, döntéshozásában, fejlesztésében. „Sokáig éljen a Hadtudományi és honvédtisztképző Kar. A Hazáért mindhalálig!” – fejezte be a jelmondattal beszédjét Patyi András.

A rendezvényen sor került az új dékán hivatalos kinevezésére. Az NKE rektora felkérte, a Honvéd Vezérkar főnöke vezényelte Dr. Pohl Árpád ezredest az NKE HKK dékáni feladatainak 3 éves ellátására. Az ünnepélyes kinevezés után Dr. Boldizsár Gábor ezredes, a kar korábbi dékánja átadta a kar zászlóját az új vezetőnek. Pohl Árpád beszédében megköszönte a bizalmat a minisztériumnak, a Honvéd Vezérkarnak, valamint az egyetem vezetésének. Ígéretet tett, hogy bár a dékáni feladatok megfeszített munkát követelnek, ő helyt fog állni. Hangsúlyozta:„A honvédtisztképzés értékrendje évszázadok alatt alakult ki. Ezek azok az értékek, amelyek bennünk összetartanak, és amiket a hallgatók felé közvetítünk. Ha ezt nem tévesztjük szem elől, akkor az eredmény nem marad el.”

Dr. Földvári Gábor István, a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára pohárköszöntőjében Huntingtont idézte, aki szerint a hivatás három összetevőből áll: szaktudás, felelősségtudat és testületi szellem. „Kívánom mindannyijuknak, hogy ez a kar az egyetem részeként mindháromnak eleget tudjon tenni!” – mondta a helyettes államtitkár.

Az ünnepség keretében kinevezték a kar új vezetését, valamint díjak és elismerések kerültek átadásra. A hagyományokat követve az egyetem vezetősége és a meghívott hazai és nemzetközi díszvendégek megkoszorúzták Zrínyi Miklós szobrát. A program során a résztvevők megtekinthették a kar 5 éves fennállásáról készült fotókiállítást, emellett a Magyar Honvédség Légierő Zenekar biztosította az ünnepi hangulatot Toldi Miklós százados vezényletével.

Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, kari nap, 2017

Megnyitotta kapuit az NKE-nyílt nap a HHK-n

    • fokep
    •  dsc7319 2
    •  dsc7320 2
    •  dsc7328 2
    •  dsc7330 2
    •  dsc7344 2
    •  dsc7377 2
    •  dsc7384 2
    •  dsc7399 2
    •  dsc7438 2
    •  dsc7454 2
    •  dsc7457 2
    •  dsc7468 2
    •  dsc7471 2
  • Előző
  • Következő

A szitáló havas eső sem tartotta vissza a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar iránt érdeklődőket, hiszen több száz fiatal vett részt a Zrínyi Miklós Laktanyában tartott HHK nyílt napján, amely elsőként nyitotta meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet népszerűsítő rendezvénysorozatot. A felvételizők megismerkedhettek az NKE HHK által kínált felsőoktatási lehetőségekkel, az MH Ludovika Zászlóalj által nyújtott katonai életpályával.

„Aki ezt a pályát választja és hozzánk jön tanulni, az egy életre szóló hivatást választ” – vezette be megnyitó beszédét Dr. Pohl Árpád ezredes. Az NKE HHK dékánja ismertette a kar és a hivatásrendek történelmi hátterét, oktatási rendszerét, közszolgálati honvédtisztképző szerepét. „Olyan csapattiszteket szeretnénk kibocsájtani és a Magyar Honvédség rendelkezésére bocsájtani, akiknek helyén van az eszük és a szívük, akik képesek az alegységüket a legbonyolultabb körülmények közt is hatékonyan vezetni itthon és külföldön egyaránt.” A dékán ismertette, hogy a felvételt nyert hallgatók az első szemeszter során alapkiképzésen vesznek részt Szentendrén, amelyet a honvédség minden egyes katonája teljesít. „A kiképzési feladatok nem egyszerűek, azonban mind el lehet végezni”- tette hozzá.

 A második szemeszter során közös modulos tárgyak következnek, ahol a különböző közszolgálati ismeretekre tehetnek majd szert, ezt követően alapozó tantárgyak, majd specializációs katonai szakmai tantárgyak várnak a honvédtisztjelöltekre, amelyek során elsajátíthatnak mindent, ami egy fiatal hadnagyra vár az alakulatánál.

Pohl Árpád kitért az NKE és a kar speciális képzési jellegére, ahol az oktató-, kiképző tisztek és a honvédtisztjelöltek szűk családias, bajtársias légkört teremtenek a campuson. Kiemelt figyelmet fordítanak a tehetséggondozásra: a hallgatóknak rengeteg lehetősége van részt venni a tudományos diákkörökben, konferenciákon, kutatásokban, nemzetközi programokban, emellett az egyedi képzés során számos érdekes és izgalmas bevetésen, valamint nemzetközi gyakorlaton vehet részt a hallgató. A honvédtiszti hivatásról elmondta, hogy egy hihetetlen bajtársi közösséggel jár, amelyet tervezhető életpálya, új kihívások és lehetőségek, folyamatos illetményemelések és társadalmi megbecsülés kísér. „Szívből kívánom Önöknek, hogy szeptemberben találkozzunk az altiszti akadémián az alapkiképzésen, majd 4 év múlva a Kossuth téren, a nemzet főterén, ahol majd leteszik a tiszti esküt” – zárta a szavait a HHK dékánja.

Sári Szabolcs alezredes az MH Ludovika Zászlóalj mb. parancsnoka is üdvözölte a leendő honvédtisztjelölteket, ismertette a zászlóalj feladatát és céljait. Kifejtette, hogy a zászlóaljat leginkább a múlt-jelen-jövő hármasa jellemzi. Fontos számukra a hagyományőrzés, számos rendezvényt és programot szerveznek, amellyel a Magyar Honvédség múltja előtt tisztelegnek. A jelen szempontjából a legfontosabb feladat, hogy általános katonai kiképzést és környezetet biztosítsanak a honvédtisztjelölteknek, amelyet kiegészítenek sportolási lehetőségekkel és nemzetközi programokkal. Jövőbeli cél, hogy a felvételt nyert diákok olyan katonatisztté váljanak, akik rendelkeznek mindazon kompetenciákkal, amelyekkel helytállnak hazai és multinacionális környezetben egyaránt. „ Az NKE felelős az oktatásért, a zászlóalj pedig az általános katonai kiképzésért és a szocializáció biztosításáért. Viszont a közös cél az, hogy Önöket minél jobban felkészítsük. Úgy vélem, ehhez minden feltétel adott” – összegezte a gondolatait Sári Szabolcs.

A megnyitót követően a tanulmányi osztály munkatársai tartottak felvilágosítást a felvételi menetéről. A felvételihez szükséges az egészségügyi, pszichikai, fizikai alkalmassági vizsga letétele, amely az április hónap során vár a jelentkezőkre. Amikor kiderültek a pontszámok és a középiskolás diák egyetemista lesz, az első állomás az NKE Gólyatábor augusztus elején az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat szervezésével. A hallgató a felvétel során vállalja a nemzetbiztonsági alkalmassági ellenőrzést, emellett erkölcsi bizonyítvánnyal is rendelkeznie kell. A beiratkozás és a bevonulás augusztus 25-26-án várható, ahol az NKE közszolgálati államilag támogatott ösztöndíjszerződés (+12 félév a „sima” államilag támogatott félévek mellett) és az MH Ludovika Zászlóalj ösztöndíjszerződés aláírása után megkezdődik a 3 hónapos alapkiképzés. A tájékoztatóból kiderült, hogy katonai vezetői alapképzési szakra 50 fő, míg katonai logisztika alapképzési szakra és katonai üzemeltetés alapképzési szakra 35-35 diák nyerhet felvételt.

A tájékoztatók után katonai testnevelési bemutatóval, alaki bemutatóval várták az érdeklődőket, akik fizikai állapotfelmérést és egészségügyi tanácsadást is kaphattak. A pályaválasztás előtt álló diákok olyan modern katonai eszközökkel is megismerkedhettek, mint a DJI Phantom 2 kvadrokopter, vagy az ANDROS F6-A típusú tűzszerész robot, emellett a kar oktatói, kiképzői és honvédtisztjelöltjei is végig jelen voltak a nyílt napon, így az érdeklődők első kézből kaphattak információkat a HHK-s életről.

További információ az felvételiről és az NKE által nyújtott képzésekről: http://felveteli.uni-nke.hu


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, nyílt nap, 2017

Nyílt nap a HHK-n és az ÁKK-n

    • nyilt hhk akk

Már csak pár napot kell aludni, és kitárja kapuit az NKE az érdeklődők előtt.  Január 13-án a honvédtisztjelöltek napi életével ismerkedhetnek meg mindazok, akik részt vesznek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) által szervezett nyílt napon az egyetem Hungária körúti campusán, másnap, 14-én pedig a Ludovikán várja az Államtudományi és Közigazgatás Kar (ÁKK) a látogatókat. 

A HHK-n  bemutatkoznak a többi között a kar intézetei, tanszékei és az Egyetemi Központi Könyvtár, de a Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium egyes szervezetei is megjelennek majd a rendezvényen.  A résztvevők élőben is megtekinthetnek számos harci eszközt, így például egy BTR 90/A páncélozott szállító harcjárművet, egy D-20 ágyútarackot, vagy egy 82 mm. aknavetőt. Emellett sor kerül a JetFly szimulátor bemutatójára is, valamint lesz katonai testnevelési és alaki bemutató is. A rendezvényen megismerkedhetnek az MH Ludovika Zászlóalj és a honvédtisztjelöltek napi életével és egy katonai körletet is láthatnak az érdeklődők. Az eseményen programjai között szerepel a lézerpuska lövészet, makett kiállítás valamint könyv- és térképárusítás is, de egészségügyi alkalmassági tanácsadásra is sor kerül majd. 

Az ÁKK nyílt napján a pályaválasztás előtt álló fiatalok az egyetemi hallgatói élet fontosabb pillanataiba is betekinthetnek, valamint részletes tájékoztatást kaphatnak az új államtudományi mesterképzésről is. Az NKE Ludovika Főépületében tartandó eseményen az egyetem és a kar vezetői tájékoztatják a középiskolásokat az intézmény képzéseiről és az egyetemi campus fejlesztéséről. Az előadások mellett bemutatkoznak majd az egyetemi szakkollégiumok, a doktori iskolák és a hallgatói önkormányzatok is. A résztvevők a felvételi információk mellett tájékoztatást kapnak a többi között a szakmai gyakorlati és a nemzetközi lehetőségekről, valamint a diákhitelről is. A leendő hallgatók bemutató órákon vehetnek részt, majd bejárhatják a történelmi hagyományokkal rendelkező Ludovika Főépületet és megtekinthetik az Orczy Úti Kollégiumot is.

A képzésekről részletes információ elérhető a felveteli.uni-nke.hu oldalon.

Részletes programok:

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, nyílt nap, ÁKK, 2017

Dékáni pályázatokat értékelt a Szenátus

    • untitled 2

Dr. Pohl Árpád ezredes, intézetigazgató dékáni pályázatát rangsorolta az első helyre az NKE szenátusa legutóbbi ülésén. Amennyiben a döntéssel a Fenntartói Testület is egyetért, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) új dékánja jövő januártól kezdheti meg munkáját a szervezet élén. 

A HHK jelenlegi dékánjának, Boldizsár Gábor ezredesnek idén jár le a három éves dékáni megbízatása. Az új pályázatot szeptemberben hirdették meg, amelyre Dr. Pohl Árpád, a Katonai Logisztikai intézet igazgatója mellett Dr. habil. Resperger István ezredes, a Nemzetbiztonsági Intézet vezetője jelentkezett. A pályázatokat egy háromtagú bíráló bizottság és a Kari Tanács is véleményezte, majd az NKE Szenátusa november 2-i ülésén rangsorolta azokat. Első helyen Pohl Árpád, míg második helyen Resperger István pályázatát támogatta a testület. Amennyiben a döntéssel a Fenntartói Testület is egyetért, Pohl Árpád 2017. január elsejétől töltheti be a HHK dékáni pozícióját.

Pohl Árpád 1983-ban szerzett hadtáptiszt és pénzügyi üzemgazdász végzettséget a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán. Doktori címet 1994-ben kapott a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián, majd 2008-ban PhD fokozatot szerzett a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen (ZMNE), a hadtudományok tudományágban. 2009-től egyetemi docens, majd intézetigazgató és megbízott dékán is a ZMNE-n. 2012 szeptemberétől az NKE HHK Hadtáp és Katonai Közlekedési Tanszék tanszékvezetője és a Katonai Logisztikai Intézet igazgatója. 26 éve tanítja a katonai logisztika tantárgyakat, több hazai és nemzetközi képzési program kidolgozásában is részt vett. A többi között részese volt olyan kutatásoknak, amelyek a Bundeswehr és a Magyar Honvédség modernizációs lehetőségeit, vagy a nemzetközi katonai missziók logisztikai támogatását vizsgálták. Részt vesz annak az idén alakult Ludovika kutatócsoportnak a munkájában, amelyik a tervek szerint a közszolgálati szervezetek logisztikai támogatásának együttműködését is vizsgálja. Tagja a Magyar Katonai Logisztikai Egyesületnek és a Magyar Hadtudományi Társaság Védelemgazdasági és Logisztikai Szakosztályának.

Szöveg: Szöőr Ádám

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, dékán, 2016

Repüléstudományi központ lehet az NKE

    •  dsc4537 2
    •  dsc4554 2
    •  dsc4558 2
    •  dsc4563 2
  • Előző
  • Következő

A repüléshez kapcsolódó kutatás-fejlesztési központtá válhat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának (HHK) Katonai Repülő Intézete. Ezt várja a NKE attól a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Programtól, amelynek megvalósítása október 3-án indult. A tervekről az egyetem vezetése kihelyezett értekezleten tájékozódott, Szolnokon.

A Magyar Honvédség 86. Szolnok helikopter bázison tartott rendezvényen elhangzott, hogy a HHK Katonai Repülő Intézet által elnyert, uniós finanszírozású pályázat célja, hogy hazánkban megteremtse a feltételét a repüléstudományhoz kapcsolódó komplex nemzetközi kutatásoknak és tudományos eredményeket, produktumokat mutasson fel. Megtudtuk, hogy Magyarországon ezen a területen ilyen sokrétű megközelítésben még nem alakultak ki kutatócsoportok, a területet érintő fejlesztések is csupán szűk szegmensekben valósulnak meg. A 755 millió forint összköltségvetésű projekt három kutatási területre fókuszál. Az AVIATION_FUEL alprojekt keretében az egyes alternatív tüzelőanyag fajták repülésben való alkalmazhatóságának elemzésével, azok alkalmazási feltételeinek minél szélesebb körű feltárásával foglalkoznak a szakértők. Az AVIATION_HUMAN területen a repülés emberi tényezőit vizsgálja. A kutatás a pilóták mellett az egyre népszerűbb pilótanélküli légijárművek (UAV) alkalmazóira is kiterjed. A szakértők az UAS_ENVIRON témakörben az UAV-k felhasználását biztonságossá, rugalmassá és így sok területen alkalmazhatóvá tévő repüléstámogató rendszer modelljét dolgozzák ki, és készítik el. Palik Mátyás alezredes, az intézet vezetője elmondta, hogy a 2020 őszéig tartó projekt keretében többek között elkészül egy időjárás-felderítő UAV prototípus is, valamint a program népszerűsítése és a repülésbiztonsági tudatosság növelése érdekében egy országos, középiskolások részvételével megvalósuló UAV versenyre is sor kerül. A program megvalósításában az NKE kutatóin kívül több mint 30 más felsőoktatási- és kutatóintézet kutató-fejlesztője vesz részt, de a hazai repülőipar területén tevékenykedő KKV-k külső szakértői, valamint fiatal kutatók, doktoranduszok és egyetemi hallgatók is a csatlakozhatnak a projekthez. Az intézet működésével kapcsolatban Palik Mátyás elmondta, hogy tavaly összesen 520 fő képzését végezték el, akik többségükben a szakszolgálati engedélyek megszerzését tanfolyamokon vettek részt, de alap- és mesterképzést is szerveztek többféle specializációval. Az alezredes beszélt arról is, hogy pár éven belül elindulhat az intézetben az állami légiközlekedési szak, amelynek előkészítése jelenleg is folyik.

Az ország második legnagyobb helyőrsége a Magyar Honvédség 86. Szolnok helikopter bázis, amelynek megbízott parancsnoka, Koller József ezredes szólt az ott folyó munkáról. Elmondta, hogy 11 alakulat található a bázison, köztük a többi között a tábori lelkészi szolgálat, valamint az NKE Katonai Repülő Intézete. Az 1939 óta működő repülőtéren többféle helikoptertípus is megtalálható, például az MI-8 szállítóhelikopter, vagy az Országos Mentőszolgálattól kapott AS-350 típusú helikopter, amelyet átalakítás után jelenlegi is használnak kiképzési, és különleges műveleti feladatokra. A szolnoki bázisról kutató-mentő szolgálatot is ellátnak, valamint részt vesznek katasztrófavédelmi feladatokban is. Itt zajlik a magyar pilóták NATO-programban való kiképzésének egy fázisa, de például az ejtőernyősök felkészítése is.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Bevonultak

    • bevonulás3
    • bevonulás1
    • bevonulás2
    • bevonulás4
    • bevonulás6
    • bevonulás8
  • Előző
  • Következő

117 első éves honvédtisztjelölt kezdte meg az alapkiképzést Szentendrén. Az MH Ludovika Zászlóaljhoz való bevonulásukat és „beöltözésüket” követően tizennégy hétig az Altiszti Akadémián fogják elsajátítani a leendő hivatásuk alapvető fogásait. A Hadtudományi és Honvédtisztképző Karra felvett hallgatók számára orvosi vizsgálattal, kötelező drogteszttel, valamint az egyenruha és felszerelés átvételével vette kezdetét a katonaélet. 

Az NKE hallgatói az altisztjelöltekkel közösen vágnak neki a november végéig tartó programnak, amit mindenkinek végig kell csinálni, aki a civil életből érkezik a Magyar Honvédséghez. Ezalatt ismerkednek meg az újoncok az alapvető katonai ismeretekkel,  amelyek ahhoz szükségesek, hogy pályafutásuk során a rendszerben megállják a helyüket. Megtanulnak szabályosan felöltözni, elsajátítják az alapvető alaki fogásokat, mozdulatokat, megismerik a szolgálati szabályzatot és a honvédelmi törvényt. Az általános katonai kiképzés keretén belül pedig különböző lőgyakorlatokat és számos egyéb, munkájukhoz nélkülözhetetlen gyakorlati ismerettel gazdagodnak a tényleges egyetemi képzésük megkezdése előtt.

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, 2016

Megkapták diplomájukat a honvédtisztjelöltek is

    • fokep
    • dsc 8069 2
    • dsc 8081 2
    • dsc 8104 2
    • dsc 8109 2
    • dsc 9129 2
    • dsc 9135 2
    • dsc 9143 2
    • dsc 9150 2
    • dsc 9157 2
    • dsc 9168 2
    • dsc 9177 2
    • dsc 9187 2
    • dsc 9185 2
    • dsc 9198 2
    • dsc 9204 2
    • dsc 9209 2
    • dsc 9214 2
    • dsc 9234 2
    • dsc 9248 2
    • dsc 9250 2
    • dsc 9264 2
    • dsc 9272 2
    • dsc 9406 2
    • dsc 9425 2
  • Előző
  • Következő

A honvédtisztjelöltek vették át okleveleiket ma délelőtt az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) ünnepi diplomaosztó ünnepségén. A rendezvényen elismerések átadására is sor került, majd a legjobb eredménnyel végzett hallgatók részvételével koszorúzási ünnepséget tartottak az Orczy-kertben.  Az idei tanévben 104-en végeztek a HHK had- és biztonságtechnikai mérnöki, katonai vezetői és katonai gazdálkodási szakjain. Jeles eredménnyel 32-en diplomáztak, közülük 15-en kiváló minősítést is szereztek.

„Önök már a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre iratkoztak be és a megújult, négy éves tisztképzésben vettek részt”- szólt a végzett hallgatókhoz Prof. Dr. Patyi András. Az NKE rektora szerint a friss diplomásokról az elismerés, a tisztelet és a szeretet hangján lehet csak szólni. Utóbbi kapcsán megjegyezte, hogy a magyar társadalom a „mi fiaink, mi lányaink”-ként tekinthet a tisztavatás előtt álló fiatalokra.  „Önökre más katonák erejét, életét és sorsát bízza a magyar honvédség” –hangsúlyozta beszédében a rektor, aki szerint mások állampolgári jogait úgy kell megvédeniük majd a most végzetteknek, hogy ezen jogok gyakorlásában sokszor korlátozva lesznek. A hadsereg és a katonák mögött ugyanis már nincs senki. Ahogy a Patyi András fogalmazott, „ahol a hadsereg véget ér, ott az állam is véget ér”.

„A magyar honvédségnek napjainkban számos új kihívással kell szembenéznie, ezért a katonai hívatás is felértékelődött az utóbbi időben” - hangsúlyozta ünnepi beszédében Vargha Tamás. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára emlékeztetett arra, hogy a tömeges migráció új biztonsági helyzetet teremtett a kontinensen, ezért Európa és Magyarország határai védelemre szorulnak. „Manapság a katonai szolgálat az egyik legszebb és legfeláldozóbb hívatás” – szólt a jelenlévőkhöz Vargha Tamás. A miniszterhelyettes szerint a most végzettek számára az elkövetkező időszak igazi kihívást, valódi megmérettetést, felelősséget, a köz szolgálatát jelenti majd. Ennek sikeres teljesítéséhez pedig szükség lesz azokra az értékekre, - mint például a fegyelem, az alázat, a szorgalom, a kitartás - amelyekkel a honvédtisztjelöltek egyetemi éveik alatt már sokszor találkozhattak.

Válaszbeszédében Miklósi Katalin honvédtisztjelölt felidézte az elmúlt évek szép pillanatait, amely élmények most egyetlen percbe sűrűsödtek be számukra.  Elmondta, hogy rengeteget tanultak az utóbbi négy évben, de ez nemcsak a könyvekből szerzett ismeretekre vonatkozik. „Sokat lestünk el elöljáróinktól, parancsnokainktól az élet dolgairól. Megtanultuk, hogy sokszor nemcsak a pozitív, hanem a negatív példa is példa”- fogalmazott Miklósi Katalin, aki szerint nagy erőpróba áll előttük, amelyhez szükség lesz szüleik, barátaik megértésre, támogatására és szeretetére is.

Boldizsár Gábor ezredes, a HHK dékánja beszédében azt kérte a most végzett hallgatóktól, hogy leendő vezetőként, parancsnokként személyiségükből sugározzák a rájuk bízott katonák irányításához szükséges hitet és erőt. „Legyenek kemények, de ne legyenek kegyetlenek” - hangsúlyozta a dékán, aki szerint a végzettek egyetemi évek alatt megélt kettős élete hamarosan folytatódik, hiszen meg kell felelniük a katonai és a civil elvárásoknak is. „Mindig úgy hozzák meg a döntéseiket, hogy este nyugodt lelkiismerettel tudjanak lefeküdni és reggel tükörbe tudjanak nézni” – mondta Boldizsár Gábor.

Az ünnepségen a végzett hallgatók oklevelet, tiszti zsebkönyvet, hadnagyi vállszalagot és avatási szablyát kaptak az egyetemi és a katonai elöljáróktól. 15 honvédtisztjelölt a „Kiváló tanulmányokért” kitüntető címben részesült, amelyet Dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök adott át számukra. Kiemelkedő nevelői és oktatói tevékenységéért Ludovika Gyűrűt vehetett át Benkő Tibortól Dunai Pál alezredes, a HHK Repülésirányító és Repülő-hajózó Tanszék egyetemi docense. Kiemelkedő tanulmányi eredményéért és példás magatartásáért szintén ebben az elismerésben részesültek Nyíri Klaudia és Fodor Zoltán honvédtisztjelöltek. A HHK „jó tanulója, jó sportolója” címet Böhm Lilla honvédtisztjelölt érdemelte ki. Az NKE Egyetemi Hallgatói Önkormányzat Pro Juventute-díját Dudás Gergő, az Egyetemi Közösségi Díjat pedig Hegedűs Ferenc honvédtisztjelöltek vehették át. Az ünnepségen közreműködött a Magyar Honvédség Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Budapest Helyőrség Zenekar Nagy Zsolt százados, karmester vezetésével.

„Ez a hivatás egy életre szól” –hangsúlyozta a rendezvényt követő pohárköszöntőjében Benkő Tibor. A Honvéd Vezérkar főnöke emlékeztetett, hogy a most végzettek nem szerződéses katonák, hanem élethívatásként választották ezt a pályát, ami a köz szolgálatát jelenti. A vezérezredes szerint ehhez szükség van az alázatra is, hiszen ezen a pályán nincsenek egyéni, csak szolgálati érdekek és kötelességek. „Egy parancsnok legyen szigorú, következetes, példamutató, de emberséges is” – tette hozzá Benkő Tibor.

Az oklevélátadó ünnepséget követően a kiváló teljesítménnyel diplomázó hallgatók részvételével - a múlt hős katonái előtt tisztelegve - koszorúzást tartottak az Orczy-kertben, a Tiszti hősi emlékműnél és a Ludovika téren, a Világháborús emlékműnél.

A végzett hallgatók augusztus 20-án, az állami ünnepség keretében, a Kossuth téren tesznek tiszti esküt.


Szöveg: Szöőr Ádám

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, diplomaosztó, 2016

Nincs félnivalónk, mert bőven van útravalónk

    • boldizsar gabor
    • molnar zsolt
    • hhk s hallgatok
    • tisztavatas
  • Előző
  • Következő

Augusztus 20. az egyik legjelentősebb magyar nemzeti ünnep. Egyetemünk számára is kiemelt fontosságú, mert ezen a napon kerül sor a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar végzős hallgatóinak tisztavató ünnepségére. Ettől a naptól elkezdődik számukra az igazi kihívás, a tényleges megmérettetés. Az esemény közeledtével a HHK dékánjával, az MH Ludovika Zászlóalj parancsnokával és néhány tisztjelölttel arról beszélgettünk, hogyan készülnek a tisztavatásra, mit jelent számukra ez az ünnep, és hogyan folytatódnak útjaik az esküt követően.


Bátran kijelenthetjük, hogy a katonai hivatás olyan életformát követel meg, amely kockázatokkal és lemondásokkal jár együtt. Kevés olyan fiatal van, aki ezeknek tudatában és ezekkel együtt is erre a pályára lép. Többnyire azok választják ezt a képzést, akik középiskolai tanulmányaik után valami egészen újat szeretnének kipróbálni, kihívást keresnek vagy csak önmagában vonzónak találják az „egyenruhás” foglalkozást. Aki erre szánja el magát, annak fontos tudnia: „A katonai hivatás egy, a normáltól erősen eltérő körülményeket diktáló életforma. Egyrészt azért, mert zárt térben és közösségben, közösen kell megoldani a létezést, a szolgálat feladatait, másrészt mindezt szigorú szabályok és előírások mentén kell végrehajtani” – hangsúlyozta Dr. Boldizsár Gábor, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja.

Az NKE-n folyó katonai képzés sajátossága, hogy az arra jelentkezők kettős jogállásúak: egyetemi polgárok, ezzel párhuzamosan pedig a Magyar Honvédség tényleges jogállású katonái honvédtisztjelölti megnevezéssel. „Ez azt jelenti, hogy katonaként is teljesíteniük kell mindazokat a feltételeket és célokat, amelyeket a Honvédség tűz ki eléjük” – foglalta össze Molnár Zsolt ezredes, az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka. Amint a kar dékánja kiegészítette, az egyetemen a hallgatók az elméleti és gyakorlati képzés során megtanulják a tudományos, pedagógiai és szakmai alapokat. A Ludovika Zászlóalj keretében a már elméletben elsajátított tudásra alapozott gyakorlatokat és feladatokat végzik a mindennapokban. A tanulás mellett katonaként is helytállni, a katonai elvárásoknak is megfelelni bizonyára nem könnyű feladat.  De kellő érettséggel és elhivatottsággal bárki képes a helytállásra. Ezt igazolta a hallgatókkal folytatott beszélgetés is. Amint Fodor Zoltán, a had- és biztonságtechnikai mérnök szak végzős hallgatója elmondta, akik itt tanulnak, idővel megszokják a kétoldalú követelménytámasztást. „Átállni a legnehezebb” – tette hozzá Pápai Ádám katonai vezető szakos hallgató, ugyanis egy több héten át tartó, terepen zajló gyakorlat után visszaülni az egyetem padjaiba, tanulni és vizsgázni, vagyis egyetemi hallgatóként is helyt állni nem egyszerű.

A HHK képzéseire jelentkezők már a kezdetektől katonai foglalkozásokon és gyakorlatokon vesznek részt, ugyanis egyetemi tanulmányaikat egy alapkiképzéssel kezdik. „Ez egy három hónapos, feszített ütemű képzés, amelynek során kiderül, hogy az illető bírja és akarja-e a katonai létet vagy sem. Ha akarja, sikeres tiszt lehet belőle” – emelte ki Molnár ezredes. Mint mondta, az egyetemen folyó oktatási tevékenységet a Ludovika Zászlóalj kiképzéssel és katonai szocializációs folyamatokkal, feladatokkal segíti. „Mi kitűztük a zászlónkra néhány éve a legfontosabbat: tisztelet, fegyelem, alázat. Mi tiszteletre tanítjuk hallgatóinkat, és alázatra az idősebbek és a szakma iránt” – hangsúlyozta.

Az alapkiképzést követően, a tanulmányi évek során a hallgatók számos olyan gyakorlatban vesznek részt, amellyel az egyetemről való kilépést követően találkozhatnak. Amint Boldizsár Gábortól megtudtuk, ezt segíti elő az ún. gyakorló szolgálat is az MH Ludovika Zászlóaljnál, amelynek keretében a hallgatók saját raj-, szakasz-, századparancsnokként elsajátítják, hogyan kell vezetni és irányítani, amikor majd első tiszti beosztásukba kerülnek. „A tisztjelölt számára ez egy olyan kihívás, amelyben azt tanulja meg, hogy sok esetben nem maga dönti el, mikor és mit csinál, nem maga dönt arról, mikor megy haza hétvégén vagy mikor van szolgálatban. Itt megtanulja azt a fajta alázatot, amelyet a köz szolgálata igényel, valamint a feltétel nélküli engedelmességet” – mondta a dékán.

A kiképző gyakorlatokkal kapcsolatban Molnár ezredes úgy fogalmazott, mindez nem más, mint a valóságot szimuláló helyzet. „A zászlóalj keretein belül olyan szocializációs körülményeket hozunk létre, amelyekkel felkészítjük őket a valóságban rájuk váró helyzetekre és feladatokra. És ami nagyon fontos: itt még lehet hibázni, de a cél, hogy ezekből a hibákból tanuljanak.” Hozzátette, büszke arra, hogy ezek a hallgatók helyt álltak 2013-ban az árvíznél és határhelyzetben a Közös Akarat feladatban is, illetve nemzetközi gyakorlatokon sem vallanak szégyent, hiszen folyamatosan dicséreteket kapnak a magas vezetők, elöljárók részéről is. Mint mondta, ez az egyetem és a Ludovika Zászlóalj közös munkájának az eredménye. Ennek a közös munkának hamarosan beérik a gyümölcse, ugyanis a tisztjelöltek számára véget ér az egyetemi képzés, és miután augusztus 20-án, ünnepélyes keretek között tisztté avatják őket, valamennyien elfoglalhatják első tiszti beosztásukat a Magyar Honvédség alakulatainál.


Ezt az időszakot fizikai és érzelmi intenzitás jellemzi: a hallgatók záróvizsgáik teljesítése mellett a tisztavatásra való felkészülésre koncentrálnak, ugyanakkor vegyes érzésekkel várják első tiszti beosztásukat, az azzal járó feladatokat és kihívásokat. Arról beszélgettünk, hogyan értékelik az NKE-n eltöltött éveket, és mi zajlik bennük a közelgő megmérettetést illetően. Kötél Kinga katonai gazdálkodási alapszakon, pénzügy szakirányon tanuló hallgató az emberi kapcsolatokat és a kialakuló barátságokat emelte ki, mint mondja „mindig voltak és vannak nehezebb napok, és jó, ha van egy összetartó csapat vagy legalább ketten, akik tudjuk, hogy számíthatunk egymásra”. Fodor Zoltán honvédtisztjelölt a pozitívumok közé sorolta a hohenfelsi nyári gyakorlatokat, ahol volt lehetőségük nemzetközi környezetben is alkalmazni azt a tudást, amelyet az egyetem és a zászlóalj adott nekik. Mint mondja, számára fontos az is, hogy sikerült egy olyan szakirányt és egy olyan dinamikusan fejlődő tudományágat választania, ahol a tanórákon tanultakhoz képest is sok mindent lehet még önállóan kutatni, és ehhez minden segítséget megad az egyetem. Nyíri Klaudia a katonai gazdálkodási szak végzős hallgatója hadtáp szakirányon. Értékelőjében úgy fogalmazott, az alapkiképzést tudná kiemelni, mint legpozitívabb és legnehezebb kihívást. „Olyan feladatokon és olyan dolgokon mentünk ott keresztül, amikről nem is gondoltuk, hogy képesek vagyunk rá. Annyira kitolódtak a saját határaink, és olyanokat csináltunk meg együtt, ami által egy erős közösséggé kovácsolódtunk, kialakultak jó barátságok, és ez hatalmas élményt jelentett számomra, főként lányként.” Amint Boldizsár Gábor dékán rávilágított: „A közösen szerzett negatív élmény a legnagyobb összetartó erő, és ekkor, a bajban nyer értelmet a Bajtárs fogalma. Itt nem számít a származás, a társadalmi helyzet, hanem egyéni teljesítmény van, és mindenki egyforma.”

A munkába állás kapcsán hasonlóan vélekednek a hallgatók. Mint mondják, mindannyian azért jöttek ide, hogy négy év után elkezdhessék a hivatásos szolgálatot. „Az eltelt négy év nagyon sok feladatot állított elénk tanulmányilag, szakmailag és katonailag egyaránt, és most már jó lesz egy visszajelzést kapni” – foglalta össze gondolatait Nyíri Klaudia. Hasonlóan vélekedik Kötél Kinga honvédtisztjelölt is, aki várja, hogy elkezdhessen dolgozni, és bár a munka több feladattal és több felelősséggel jár majd, legalább új kihívások lesznek. Lényegre törően fogalmazta meg mondanivalóját Pápai Ádám: „Aki akarta, itt teljesen el tudta sajátítani az alapokat. Minden helyőrségnél más-más helyi sajátosságok vannak, amihez majd alkalmazkodnunk kell, de szerintem nincs félnivalónk, mert bőven van útravalónk.”

Ezzel a lendülettel és ilyen hozzáállással készülnek tehát a végzősök arra az eseményre, amely valaminek a vége és valaminek a kezdete is egyben. A tisztavatás elsősorban az egyetemi évek lezárását jelenti, a honvédtisztjelölti pályafutás csúcsát, ugyanakkor annak az életformának a kezdetét, amelyet a választott hivatás és a tiszti beosztás hoz el számukra. „Mindegy, hogy valaki egy irodában, egy műhelyben vagy egy alegység katonái előtt fog állni és feladatot szabni, előbb-utóbb érezni fogja a felelősséget. Mert felelős lesz mindazokért, akikért dolgozik vagy akiket vezet” – emelte ki Molnár ezredes a katonai pályára lépés kapcsán. Mint ismertette, a hallgatók 3-4 év alatt folyamatosan készülnek erre a feladatra. A tényleges felkészítés már másodéven elkezdődik különböző katonai és alaki foglalkozásokkal, kiképzésekkel, negyedikben pedig a szablyafogásokat gyakorolják a tisztjelöltek. Ezt követően egy feszített ütemű célfelkészítés lesz augusztus elején, akkor kapják meg tiszti egyenruhájukat és első tiszti ellátmányukat. Augusztus 17-én kerül sor egy ún. belső avatásra, amely egy háromlépcsős folyamat: a tisztjelöltek megkapják az egyetemtől a diplomájukat, a Vezérkari Főnök hadnaggyá avatja és beosztásba helyezi őket, majd diplomázott és beosztásba került tisztként a honvédelmi minisztertől egy szablyát kapnak, amely többéves hagyományra tekint vissza, és szimbolikus jelentésű.

Hogy mindeközben mi zajlik le a hallgatókban, az jól látható már a gyakorlások során is, de a nagy napon, augusztus 20-án, amikor mindannyian a Kossuth téren állnak, elhangzik az eskü, szablyát rántanak, és megkezdődik a díszmenet, akkor látszik igazán az arcokon a feszültség és izgatottság. Amint Molnár ezredes felidézi, „ilyenkor átsüt, átjön a lendület, és az a hangerő, amelyet eddig ők kiadtak magukból a gyakorláson, annak ott sokszorosát lehet hallani és érezni”. A hallgatók még nem tudják megfogalmazni, mit éreznek, inkább csak azt, amit érezni szeretnének vagy amit mások megéltek már korábban. Mint mondják, ezt az érzést nem lehet szavakkal kifejezni: egyrészt elégedettség és felszabadulás, hiszen a befektetett munka eredménye az, hogy ott állhatnak és tisztté avatják őket, másrészt feszültség és izgulás, hiszen mindez egy új dolognak a kezdete, egy olyan pályának, ahol nemcsak magukért, hanem másokért is felelősséggel tartoznak. „Tiszti esküt a hazájáért csak egyszer tesz az ember” – emelte ki Pápai Ádám végzős hallgató, ez pedig mindannyiuk számára nagy élmény, a szülők, az egyetem és a zászlóalj számára pedig nagy büszkeség.

Az ünnepséget követően – egy rövid pihenő után – a frissen avatott tisztek megkezdik szolgálatukat a Honvédség alakulatainál, intézményeinél. Elsősorban a tanulmányi eredmények és a zászlóalj által készített szakmai értékelés határozza meg, hogy ki milyen szervezethez kerül, azonban a rangsorolásnál előnynek számít, ha a hallgató az egyetemi évek során tudományos, sport- és egyéb versenyeken is jó helyezést ért el. Mindemellett kiemelt szempont, hogy a hallgatónak melyek a személyes preferenciái: mindenki maga választhat és felállíthat egy rangsort arra vonatkozóan, mely alakulatnál szeretne beosztást kapni, a döntéshozók pedig ezt is figyelembe veszik az elosztásnál. Amint Molnár ezredes megjegyezte, a tisztjelöltek leginkább vidéki helyőrségekbe kérik magukat.

Az elhelyezkedést illetően mondhatni színes a skála: Kötél Kinga az MH 86. Szolnok Helikopter Bázisnál pénzügyi referens beosztásban fogja koordinálni egy tizenhat fős pénzügyi referatúra mindennapi feladatait; Nyíri Klaudia Székesfehérváron, az MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezrednél, a helyőrség támogató szakaszparancsnoki beosztást tölti majd be; Pápai Ádám pedig az MH 5. Bocskai István Lövészdandárhoz kerül kiképző század szakaszparancsnoknak, ahol különböző kiképzéseket hajt majd végre. Mindannyian másért jöttek ide, és hamarosan mindannyian máshol folytatják útjukat. De egy valami közös bennük: elhivatottak a hazájukért, és készen állnak a köz szolgálatára.


Szöveg: Búzás Beáta

Megosztás a Facebook-on


Mindig a feladatnak próbálok megfelelni

    • makray katalin

Schmittné Makray Katalin olimpiai ezüstérmes tornász, a hetvenes évekből ismert tv-torna népszerű alakja, az aerobic sportág meghonosítója Magyarországon. Édesapja és nagyapja is a Ludovikán végzett, így úgy tűnhet, természetes volt az út, hogy ma a Ludovika Zászlóalj zászlóanyája legyen. De mint magáról mondja: „semmit nem csináltam extrábban, mint bárki más, csak csináltam mindig azt, amiben úgy éreztem, hogy rám számítanak”.


Már gyerekkora óta aktívan sportol, kiváló eredményeket ért el országos és nemzetközi versenyeken. Hogyan és mikor alakult ki a sport iránti szeretete?

Schmittné Makray Katalin: Az 1950-es években kezdtem el tornászni, akkor tízéves voltam. Akkoriban az embernek nem volt lehetősége semmi olyasmire, amit normál körülmények között ma egy gyerek magának megteremthet, vagy a szülei által. A lehetőség annyiból állt, hogy volt egy tornaterem a Szentkirályi utcában, én meg ott laktam a Bródy Sándor utcában, és édesanyám beíratott tornára. Kicsit szorgalmasabb voltam, meg talán ügyesebb is, mint a többiek, ezért a tanárnő elvitt a Budapesti Postás Sportegyesületbe tornásznak. Így kezdődött tornász pályafutásom. Szépen cseperedtünk, nagyszerű társaságom volt, kiváló emberek edzettek bennünket. Nemcsak a tornára tanítottak meg, hanem sok minden másra, tisztességre, szorgalomra és becsületre, ahogyan ezt kellett egy igazi nevelő egyesületben, és remélem, még ma is így csinálják az edzők. Aztán ha egy verseny jó eredménnyel zárult, kedvet kaptam, hogy még tovább csináljam. Egy héten háromszor volt edzés, utána naponta, majd amikor válogatottak lettünk, már naponta kétszer edzettünk, edzőtáborokba jártunk, és amikor érettségire készültem, abban az évben gyakorlatilag alig jártam be a gimnáziumba. Tizenkilenc éves koromban volt a tokiói olimpia, ahol ezüstérmet szereztem felemás korláton, ami a kedvenc szerem volt. Ez az ezüst az én és az engem felkészítő emberek közös munkájának gyümölcse volt.

Ön sokak számára a Magyar Televízió tv-torna műsorából ismert, egy korosztály meghatározó esti programja volt ez a műsor. Ön hogyan látta ennek a jelentőségét? Érezte ezt a „felelősséget” a másik oldalon?

M.K: Ez nem úgy csapódott le nálunk, mint felelősség, ez egy műsorszám volt. Amikor a hetvenes évek végén elkezdtük, akkor egyetlen csatorna volt, a Magyar Televízió, csak ezt nézhették az emberek. Rendszeres napi esemény volt a mese, és utána jött a tv-torna. Egy fiatal tornász pár kezdte, akik az én tornásztársaim voltak. Az emberek megszerették, ezért jött az ötlet, hogy egészítsék ki a műsort. Én tornász voltam egy kilenc-, egy öt-, és egy hároméves gyerekkel, tehát tulajdonképpen adta magát a dolog, hogy a három kislányommal együtt ezt meg tudtuk csinálni. Nagyon szerették az emberek, mert újdonság volt, egy színes folt az életükben. A gyerekek és az idősebbek csinálták is a gyakorlatokat, ők voltak a legnagyobb rajongóink. Mindig nagy öröm volt, hogy amikor kimentünk az utcára, megismertek bennünket a gyerekekkel, puszilgatták a lányaimat, leveleket kaptunk. Nagy élmény volt, ugyanakkor egy jó dolog, mert az embereknek, családoknak felhívta a figyelmét arra, hogy minden nap szükséges egy kis mozgás.

Mit gondol, hogyan lehet ma mozgásra nevelni a fiatalokat?

M.K: Minden statisztikai adat azt mutatja, hogy sokkal többen sportolnak ma, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Én magam tudom, mert amikor 1991-ben a magyar aerobic sporttal kezdtem el foglalkozni, már akkor sokan jártak fitnesztermekbe, főként a fiataloknak fontos volt az alakjuk, kinézetük. Azóta teljesen természetes, már nemcsak a fiatalok, az idősebb korúak is sportolnak. A futás például egy nagyon jó dolog: nemrég volt a Vivicittá, ahol rekordot döntöttek a résztvevők számát illetően. Ez egy jó irányba haladó fejlődés, aki meg még nem csinálja, mert úgy adódnak a lehetőségei vagy körülményei, annak sem nagy dolog elmenni pl. túrázni. A népegészség szempontjából a legfontosabb a mindennapi testnevelés bevezetése volt az oktatásba.

Háromgyerekes családanyaként, nagymamaként a közéleti szférában munkálkodott, a politikában is volt része. Hogyan befolyásolta az életét, amikor a politika, nemcsak a sportpolitika oldaláról, bekerült a mindennapjaikba? Hogyan lehetett helyt állni mindebben? Kivédeni a támadásokat?

M.K: Amikor az ember élsportoló lesz, ez eleve egy olyan státusz, ami miatt meghívást kap eseményekre. Ez történt velem is, így amikor nagykövet feleségként kaptam felkérést, hogy vegyek részt rendezvényeken vagy nyilatkozzam, ez már természetes volt számomra. Miután a férjem tagja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, így nagyon sokat utaztam vele különböző rendezvényekre.  Aztán a kétezres években a polgári körök révén nagyon sok jó társaság alakult. Közösségek fogtak össze, akik nemcsak a maguk hétköznapi életét egyengették, hanem a közjóért is tettek. A környezetünket ápolgattuk, törődtünk másokkal, beszélgettünk a hazánk jövőjéről és arról, hogy ennek érdekében mi mit tehetünk. Valahogy így csöppentem bele a napi politikába, és büszke vagyok rá, hogy részese lehettem egy folyamatnak, amiben a hazámért tehettem.

Nagyon színes a pályafutása: sportoló, edző, sportvezető, sportágalapító, diplomata, s tulajdonképpen szakpolitikus is. Visszatekintve az elmúlt évtizedekre, ha megkérdeznénk, hogy mi volt a foglalkozása, mit válaszolna? Szakmai szempontból mire a legbüszkébb?

M.K: Semmiben nem voltam semmi különleges, egyszerűen csak azt csináltam mindig, amiben úgy éreztem, hogy számítanak rám. Hogy jól vagy rosszul, azt mindig magamban mértem. Általában, mint fegyelmezett tornász, úgy álltam minden feladatomhoz, s igyekeztem annak megfelelni. Nem vagyok sem szakpolitikus, sem semmilyen titulussal rendelkező valaki, én egy teljesen hétköznapi, civil ember, nagymama vagyok. Szerintem nagyon sokan képesek erre, talán a Jóisten kegyelmének köszönhető az, hogy kiválasztott bennünket mások által kicsit magasabb feladatokra. Ez tehát nem az én érdemem, nekem csak helyt kellett állnom. Függetlenül a titulusoktól, vagy attól, hogy éppen miben veszek részt és mit csinálok, én ugyanaz az ember vagyok, aki mindig is voltam. Ha meg kellene fogalmaznom az ars poeticámat, akkor egy Arany János gondolatot kölcsönöznék: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.”
És valóban ez a lényeg: a harctéren, bajban, nehézségben, jóban, szeretetben, gyűlöletben, mindig embernek maradni.

Nemcsak családanyaként nevel: a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj zászlóanyjaként a honvédtisztjelöltek fölött vállal gondoskodó, támogató szerepet. Mit jelentett Önnek ez a felkérés?

M.K: Ezt is a csillagok állása hozta. 2011-ben megalakult a Ludovika Zászlóalj, annak vezetői pedig úgy döntöttek, kellene egy zászlóanya, adta magát a helyzet, hogy én ott voltam: egyrészt mint a köztársasági elnök felesége, másrészt egy olyan család sarja, akik maguk is ludovikások voltak. Édesapám és nagyapám is a Ludovikán végzett katonatisztek voltak. Büszke vagyok és hálás a sorsnak, hogy közöttük nőhettem fel. Sokat tanultam tőlük és példájukkal sok erőt adtak nekem az életem későbbi szakaszában. Az ötvenes években, a nagyon nehéz időszakokban is csak azt láttam, hogy az embernek helyt kell állnia, függetlenül attól, hogy miket veszített el az évek folyamán. Ők mindig újrakezdték, egészséges lélekkel, erővel és kitartással. Először váratlanul ért, amikor felkértek zászlóanyának, mert nem tudtam pontosan, mi lesz a feladatom. Most vagyok abban az állapotban, hogy kifejezetten örömforrás számomra, amikor a honvédtisztjelöltekre gondolok. Nem találkozom velük minden nap, de azt tudom és érzem, hogy a sok katona mellé kell egy zászlóanya, aki támogatja és összetartja őket, mint egy családot.

Megalapította a honvédtisztjelöltek számára a Szent László-díjat. Miért tartotta ezt fontosnak? A családi hagyomány szerepet játszott ebben?

M.K: Amikor elkezdtem részt venni a honvédtisztjelöltek számára szervezett száznapos ünnepségeken, és láttam, hogy számos díjat ajánlanak fel. Elgondolkodtam, hogy zászlóanyaként talán nekem is feladatom valami olyan kézzelfoghatót adni egy diáknak, amit csak ő érdemel meg. A zászlóalj vezetőivel folytatott közös gondolkodásban sikerült megfogalmazni, hogy a kiválóság legyen a mérce. Azt szeretném, hogy aki a Szent László-díjat megkapja, annak az életét határozza meg, és még jobban erősítse meg őt az elhatározásában a jövőt illetően.

Az NKE-n tavaly indult a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar, amelynek távlati célja, hogy a hazai diplomataképzés bázisa legyen. A diplomáciában eltöltött évek tapasztalata alapján hogyan látja egy ilyen képzés jövőjét, indokoltságát?

M.K: A világ nagyon kicsire összeszűkült, és a diplomácia minden szinten érinti a hétköznapjainkat. Nagyon fontos, hogy milyen magas szinten tanulják ezt azok, akik ebben akarnak egzisztenciát teremteni. Úgy érzem, a mai nemzetközi helyzetben elengedhetetlen, hogy olyan képzett, több nyelvet beszélő, felkészült diplomaták képviseljék Magyarországot, akik érvényt tudnak szerezni mindannak, ami nekünk, magyaroknak fontos. Fontos, hogy tudják rólunk, kik vagyunk, mit akarunk, és hogyan tudjuk hozzátenni a tudásunkat ahhoz, hogy Európa és a világ is jobb legyen.

Mit gondol, egy huszonéves fiatal, aki elvégzi az egyetemet, kész erre a feladatra?

M.K: Egy egész élet munkája és tapasztalata kell ahhoz, hogy valaki minél többet tudjon befogadni. Minden eset egyedi, és adódnak váratlan helyzetek, amelyekhez alkalmazkodni kell. Leginkább a tudás és szakmai hozzáértés dönti el, hogy egy helyzetben jól vagy rosszul lépünk. A gyakorlat és a hétköznapi élet fogja eldönteni, hogy valaki alkalmas-e a diplomata szerepre, vagy sem.

Mit üzen a fiataloknak, akik erre a pályára készülnek?

M.K: Mindig úgy forduljanak az emberek felé, hogy őket szolgálják. Ha ez az alázat nincs meg bennük, akkor elvesznek a feladatban. Alázat, kitartás, fegyelem - ezek a legfontosabbak. Ezeket azonban nem a közszolgálati egyetemen kell megtanulni, hanem már otthon, gyerekkorban.       


Szöveg: Búzás Beáta

Az interjú teljes terjedelmében a Bonum Publicum májusi számában olvasható:
http://uni-nke.hu/uploads/media_items/bonum-publicum-2016-majus.original.pdf

Megosztás a Facebook-on


Újabb diplomások a HHK-n

    • fokep
    • dsc 1495 2
    • dsc 1501 2
    • dsc 2173 2
    • dsc 2177 2
    • dsc 2179 2
    • dsc 2199 2
    • dsc 2276 2
  • Előző
  • Következő

A Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyam 13 hallgatója, a Katonai Vezetői Mesterképzési Szak 19 tanulója, a Katonai Műveleti Logisztikai Mesterképzési Szak 10 végzőse, a Katonai Üzemeltetés Mesterképzési Szak 8 növendéke és a Közlekedésmérnöki Alapképzési Szak 2 tanulója ünnepélyes keretek között vehette át diplomáját  ma reggel  a Ludovika főépület kápolnájában. Az egybegyűlteket elsőként prof. dr. Padányi József m.dandártábornok, az egyetem tudományos rektorhelyettese köszöntötte; üdvözlő sorainak ismertetése előtt azonban arra kérte a közönséget, hogy néma főhajtással emlékezzenek meg azokról a tűzszerész bajtársakról, akik az elmúlt héten életüket áldozták a hazáért.

A dandártábornok a kétezerötszáz évvel ezelőtt született Szun-Ce munkássága nyomán összefoglalta azokat a tulajdonságokat, amelyek a jó vezetőt jellemzik. A Hadvezetés művészete című írás alapján a mindenkori vezetővel szembeni első és legfontosabb elvárás a bölcsesség, így az előnyök és hátrányok mérlegelésének képessége. A jó elöljáró ugyanakkor megbízható és következetes mind a kiképzés, mind a vezetés során, emberséges, bátor, szigorú és felkészült. A hadvezérekre gondolván Zrínyi Miklós évszázadokkal később ezt a listát egyetlen kívánalommal egészítette még ki: fontos, hogy a vezető rendelkezzen „hadi értelemmel” is, ami a tudás és a tapasztalat olyan dinamikus egységét jelenti, amely együtt jár az arányok megtalálására és megtartására való képességgel. Padányi József később szintén Zrínyi szavaival intette felelősségre a végzetteket: „Kapitány, azért adták kezedbe a hadat, hogy gondot viselj reá!”

Az ünnepség kitüntetések, diplomák átadásával folytatódott. „Primus inter Pares” címet és emléktárgyat kapott dr. Tamási Béla ezredes, míg elismerő oklevélben részesült Guettaf Youcef ezredes és Wang Gang alezredes. Emléktárgyat kapott Vokla János ezredes, Dominek Attila alezredes és Giuseppe Cacciaguerra alezredes.

A végzősök részéről a Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyamon kiemelkedő tanulmányi eredménnyel végzett dr. Tamási Béla ezredes köszöntötte az egybegyűlteket, s mondott köszönetet az oktatók és az egyetem felé. Kollégáit így bíztatta: „vállaljuk büszkén a megszerzett diplomákat és tudjuk, hogy munkánk során a valóság a legjobb és a legtöbb, mit visszaadhatunk.”

Az esemény az Algériai Demokratikus és Nép Köztársaság Nagykövetének nevében beszédet mondó Ali Achoui első tanácsadó méltató szavaival zárult.

Szöveg: Pétery Dorottya
Fotó: Szilágyi Dénes


Az oklevelek átvételéről készült képeket itt tekinthetik meg
 

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, diplomaosztó, 2016

Ismét hozzáférhető az afrikai terrorszervezetekkel foglalkozó kötet

    • afrikai terrorszervezetek_konyvbemutato
    • afrikai terrorszervezetek_konyvbemutato
    • afrikai terrorszervezetek_konyvbemutato
    • afrikai terrorszervezetek_konyvbemutato
    • afrikai terrorszervezetek_konyvbemutato
    • afrikai terrorszervezetek_konyvbemutato
    • afrikai terrorszervezetek_konyvbemutato
  • Előző
  • Következő

Második kiadásával lépett a nagyközönség elé az a tanulmánykötet, amely az afrikai terroristák világát mutatja be, elsősorban biztonságpolitikai szempontból. Az eredetileg 2015 tavaszán napvilágot látott „Afrikai terrorista- és szakadárszervezetek” című kiadvány elsősorban a Magyar Honvédség afrikai szolgálatra induló tisztjei és diplomaták számára készült, de olyan pozitív visszhangra talált a külügyi szolgálatban és a különféle egyetemeken, hogy néhány hét alatt minden példánya elfogyott. Reagálván a piaci igényre, a kötetet összeállításáért felelős Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóműhely összefogott a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel, hogy lehetővé tegye a könyv ismételt publikációját.

„Az egyetem számára egyértelmű volt, hogy a kiadás mögé áll,” – fogalmazott dr. Padányi József dandártábornok, az NKE tudományos rektorhelyettese, „hiszen olyan témát dolgoz fel, amellyel hallgatóink és kollégáink könnyen testközelbe kerülhetnek.” A militáns vonal azonban nem teljesen egyértelmű: a 64 szervezetet bemutató kötet ugyanis 27 civil és katonai szakember együttes munkájának eredménye. „A könyv olyan kincs, amely nem csak katonák számára jelenthet értéket, hanem gazdasági szakembereknek, orvosoknak, vagy akár turistáknak is” – méltatta a második kiadást megért művet dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnök-helyettese a bemutatón.

Dr. Besenyő János ezredes, a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely vezetője elmondta, az új kiadás nem teljesen egyezik meg az előzővel, hisz frissített átdolgozásról van szó. Az aktualizált kötet gazdagon illusztrált, s a Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálatának köszönhetően térképmellékletekkel kiegészítve kerül majd a jövő héttől bolti forgalomba. Besenyő ezredes hozzátette, a Szegedi Tudományegyetem révén a tanulmányok francia fordítása már folyamatban van, míg az angol nyelvű változat az őszre várható.


Szöveg: Pétery Dorottya
Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Elismerést kaptak a honvéd tisztjelöltek

    • image 2
    • image 3
    • image1
  • Előző
  • Következő
A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzettel kapcsolatos feladatok ellátása során nyújtott kimagasló helytállásáért Migrációs Válsághelyzet Kezeléséért Szolgálati Jelet vehetett át az MH Ludovika Zászlóalj kétszáz honvéd tisztjelöltje június 8-án, szerdán, Budapesten, a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus alakulóterén.
Molnár Zsolt ezredes, a zászlóalj parancsnoka köszöntőjében elmondta, hogy rendkívül büszke az állományra. „Önök nagyon sokat bizonyítottak mindenhol, ahol a Ludovika Zászlóalj megszólaltatott” – emelte ki. Az elismerések átadását követő zárszavában Zsiga Tamás ezredes a honvédelmi miniszter és a Honvéd Vezérkar főnök nevében köszönetét fejezte ki azért a munkáért, amit a zászlóalj katonái a migrációs válsághelyzet kezelése során, a határ menti feladatokban elláttak. „Megfelelő motivációval, odaadással és a feladatra koncentrálva hajtották végre a feladataikat” – hangsúlyozta a Honvéd Vezérkar Személyzeti Csoportfőnökség csoportfőnöke.


Forrás: honvedelem.hu
 
Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, kitüntetés, 2016

A mindenkori tudást bátran és felelősséggel kell továbbadni

    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • dsFVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara 2016. június 3-án első alkalommal tartott alumni találkozót a Vezérkari és Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyam egykori hallgatói számára. Az 1993 és 2016 között végzett vezetőket elsőként prof. dr. Patyi András, az NKE rektora köszöntötte. Beszédét Bethlen Gábortól kölcsönzött idézettel kezdte: „nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.”

A vezérkari képzés története egészen 1852-ig vezethető vissza, mikor is a Habsburg Birodalom égisze alatt megkezdte működését a Kriegsschule. A Magyar Királyi Honvéd főtiszti tanfolyamoknak később a Ludovika adott otthont, végül a monarchia szétesésekor a tisztképzés a Pálffy és az Andrássy laktanyákon folyt tovább. A trianoni békeszerződést követően a vezetőképzésnek árnyékba kellett vonulnia, így csupán titokban, kihelyezett formában indulhattak újra a tanfolyamok. 1920 és 1940 között végül hozzávetőlegesen 500 fő végezte el azt a képzést, amely a mai modern iskola megalapozója. A ma is elérhető képzés gyakorlatilag az 1993-as Varsói Szerződést követően nyerte el végleges formáját. Későbbi mérföldkőhöz akkor érkezett a tanfolyam, amikor az az NKE programjába integrálódott. A jelenleg is folyó 25. tanfolyamon pillanatnyilag 13 fő tanul, 15 jelentkező pedig már PhD fokozatot szerzett, vagy épp annak megszerzésére készül. Következő jelentős változást minden bizonnyal majd az idei év hozza, mivel az oktatási hivatal várhatóan szakirányú továbbképzési szakként akkreditálja a képzést, amely ezzel az NKE „koronagyémántjává válik” – fogalmazott a rektor.

Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter írásos üdvözletét küldte az egybegyűlteknek. Ebben úgy fogalmazott, a találkozó „bizonyítéka a múltnak, s ígérete a jövőnek.” A vezetőképzésnek fenn kell tartania a hagyományokat, s egyben állandóan meg is kell újulnia, hiszen a változó világ változó felkészítési folyamatokat követel meg. Bátran jelenthetjük ki, hogy a jelenleg folyó képzés nemzetközi szinten is felveheti a versenyt, hiszen nem véletlen az sem, hogy tanfolyamainkat eddig 10 ország 35 delegált tisztje is elvégezte. Simicskó István végül arra hívta fel a figyelmet: „a katonai pálya nem csak az ország és a nép szolgálatát jelenti, hanem példaadást és minőséget is megkövetel.”

Ünnepi beszédében dr. Orosz Zoltán altábornagy, Honvéd Vezérkar főnök-helyettes úgy fogalmazott, a képzés azért is bírhat olyan kiemelkedő jelentőséggel, mert az itt végzettek határozzák meg azt, hogy miként működik és merre halad a Magyar Honvédség. Mint mondta, „a szakmai elhivatottságot szem előtt tartó alkotó gondolkodás alapja csakis a hiteles és alapos tudás lehet”. Nem elég azonban megszerezni a tudást; azt „bátran és felelősséggel tovább is kell adni.”

A végzettek nevében Havril András nyugállományú vezérezredes üdvözölte a találkozó létrejöttét, s fejet hajtott a tanfolyam negyedszázados történelme előtt. „A kezdeti lépések nehezek voltak” – emlékezett vissza, hiszen a megalakulást követően a körkörös védelemre berendezkedett tömeghadseregről a nyugati típusú, önkéntes alapon működő haderőre kellett áttérni. A tanfolyam tulajdonképpen egyfajta műhelymunkának volt a színtere, amely során olyan alkalmazható tudást sajátíthattak el a jelentkezők, amely teljes mértékben a visszailleszkedést szolgálta.

Az ünnep zárásaként dr. Horváth József, az egyetem főtitkára avatta be a jelenlévőket a jövő részleteibe. Mint mondta, a képzés integrációja akkor válik teljessé, amikor a Ludovika Campus beruházás befejeztével a HHK is új otthonra lel az Orczy park szomszédságában.


Szöveg: Pétery Dorottya
Fotó: Szilágyi Dénes

 

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, alumni, 2016

A magyar hősök emlékünnepe

    • hosok napja 2016
    • hosok napja 2016
    • hosok napja 2016
    • hosok napja 2016
    • hosok napja 2016
    • hosok napja 2016
    • hosok napja 2016
  • Előző
  • Következő

Május utolsó vasárnapja a magyar hősök emlékünnepe. Ezen a napon emlékezünk azokra a katonákra és civilekre, akik az életüket áldozták Magyarországért. Ez alkalomból a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar képviselői Dr. Boldizsár Gábor ezredes, dékán és Molnár Zsolt ezredes, a Ludovika Zászlóalj parancsnokának vezetésével ma reggel koszorút helyeztek el a Zrínyi campuson, a Békefenntartó Emlékműnél.

Tizenöt évvel ezelőtt, 2001. július 7-én fogadták el a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről rendelkező törvényt. Ez az ünnep sajnos még most sem foglalta el méltó és megfelelő helyét a nemzeti köztudatban, annak ellenére, hogy a törvény megrendítő megfogalmazásában említi hőseinket akikre emlékezni kell: „A magyarság hosszú, nehéz történelme során, különösen a honfoglalás és Szent István király ezer esztendővel ezelőtt történt államalapítása óta a haza megszámlálhatatlan fia és leánya harcolt fegyverrel vagy anélkül Magyarország, a magyar nemzet védelmében, illetve vállalt vértanúságot a hazáért. Tetteik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy fennmaradt a magyar nemzet és a magyar állam.”

Azt már nagyon kevesen tudják, a 2001-es törvény eredete sokkal régebbre, még 1915-re nyúlik vissza. Ekkor már dúlt a Nagy Háború és a döbbenetes veszteségek sokkolták a társadalmat. A gépi háború pokla egyszersmind azt az akaratot is meghozta, hogy az apáról fiúra hagyományozott hősök iránti tisztelet a modern jogállamiság keretei között írott formában is rögzüljön.

Ennek az akaratnak a kezdeményezője báró lilienbergi Abele Ferenc (1875-1928) vezérkari őrnagy - elhunytakor altábornagy, - aki a frontról levelet intézett gróf Tisza Istvánhoz, amelyben javasolta a miniszterelnöknek, hogy „Az országgyűlés már most hozzon egy törvényt, amellyel az állam minden községben egy szép kőemléket állít, amelyre (...) elesett hőseit név szerint bevési...”

Abele báró tovább lépett, és 1916 végén már Zita királynén keresztül IV. Károlyhoz fordult. A koronázása előtt álló király levelet fogalmaztatott a magyar miniszterelnöknek, akinek beterjesztése alapján a Képviselőház elfogadta a törvényjavaslatot.

Az így megszülető 1917. évi VIII. törvénycikk elrendelte, hogy:

 „1. § Mindazok, akik a most dúló háborúban a hadrakelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélybenforgó haza védelmében.

2. § Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.”

Még tartott a háború, amikor megkezdődött a ma is látható hősi emlékművek felállítása. Figyelemre méltó, hogy a Párizs környéki békekötés nyomán elvesztett területeken– az állam anyagi támogatásának hiányában– is folytatódott azok létesítése, legfeljebb lassúbb ütemben. Még azokban a községekben is avattak emlékműveket, amelyek lakossága nem magyar volt. Az első világháborút követően, noha elveszítettük azt, nagyon komoly és feltétlen tisztelete övezte mindazokat, akik harcoltak és meghaltak a nagy világégés bármely hadszínterén.

 Ennek volt köszönhető, hogy hamarosan megszületett az 1924 évi XIV. törvénycikk:

„1. § A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914/1918. évi világháború alatt a hazáért vívott súlyos küzdelmekben a magyar nemzetnek dicsőséget és hírnevet szerezve életüket feláldozták. A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot - mint a „Hősök emlékünnepét” - a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli.”

Az 1925-től rendszeressé váló, a köznyelvben„Hősök Napján” ismert, immár nemzeti ünnepen az egyházközségekben ünnepi szentmisét, istentiszteletet tartottak, számos helyen külön imát mondtak a hősi halottakért. A városi tanácsok és a községi elöljáróságok is hasonlóan emlékeztek. A rendezvényeken a honvédség, a fegyveres testületek, a polgári egyenruházott testületek, valamint a bajtársi egyesületek és a fiatalok szervezetei díszelgő osztagokkal vettek részt. Budapesten, a Hősök terén 1929. május 26-án a Hősök Emlékünnepén felavatott Hősök Kövét a Honvéd Vezérkar főnöke koszorúzta meg a kormányzó nevében, de nem egyszer Horthy Miklós is személyesen részt vett a ceremónián. A korabeli felfogás szerint a hősi halott nem csupán a honvédség, de a nemzet egészének hősi halottja volt, sírjáról és emlékművéről a nemzet egésze gondoskodott, hiszen, amikor valaki bevonult és hazája védelmében életét áldozta, parancsot teljesített. Ennek megfelelően a második világháború hősi halottjairól is megemlékeztek 1941 után május utolsó vasárnapján. Nagyszabású rendezvénysorozat 1944-ben volt utoljára. 1945-ben még megemlékeztek a Hősök Emlékünnepén, de már sokkal szerényebb keretek között. Már nem számított nemzeti ünnepnek. Az új hatalomnak, és a szovjet Vorosilov marsall vezette Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak természetesen szálka volt ez az ünnep, így 1946-tól aztán el is maradtak a hivatalos megemlékezések.

Az egypárti diktatúra évtizedei alatt Magyarországon csak a rendszer által hősnek kikiáltott személyek tisztelete volt lehetséges, s ebbe természetesen nem fértek bele azok a százezrek, akik az első és második világháborúban estek el. Ennek az ünnepségnek a lelki jelentőségét jól mutatja, hogy a kommunista rezsim nem csak a hivatalos törlésével akarta eltüntetni a kollektív emlékezetből, hanem 1950-ben május utolsó vasárnapjára helyezték a Nemzetközi Gyermeknap ünneplését, egyfajta „feledtető-helyettesítőként”.

Hosszú szünet után először 1989. május 29-én rendeztek ismét nyilvános megemlékezést Szekszárdon, az első állami szintű rendezvényt pedig egy évvel később. Azonban csak a rendszerváltozás után több mint 10 esztendővel került ismét méltó helyére ez az ünnep.

Megosztás a Facebook-on


Görgei áruló-mítoszának nyomában

    • gorgei konferencia
    • gorgei konferencia
    • gorgei konferencia
    • gorgei konferencia
    • gorgei konferencia
    • gorgei konferencia
  • Előző
  • Következő

Görgei Artúr áruló-mítosza egészen az 1980-as évek közepéig erősen tartotta magát a magyar közvéleményben- hangzott el a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a hadvezér halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékkonferencián.

Görgei Artúr hadvezéri képességéről és szerepéről Prof. Dr. Csikány Tamás ezredes beszélt. A Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék vezetője előadásában először a jó hadvezérrel kapcsolatos korabeli elvárásokat ismertette. Ezek szerint a sikeres katonai vezetőnek az adott háborús helyzetet kell jól megítélnie a lehető legjobb tudása szerint, majd a lehetőségeket átgondolva dönteni és végigvinni az elhatározását. A jó hadvezér jól ismeri a saját seregét, de az ellenséget is megfelelően feltérképezi. Emellett szüksége van személyes és erkölcsi bátorságra, elszántságra is, de ne legyen vakmerő. Csikány Tamás hozzátette, hogy a 19. század hadművészete szerint a győzelemhez megfelelő erőfölényt is kellett biztosítani a csataéren.

A professzor felidézte, hogy 1849. március 30-án bízta meg Kossuth Lajos Görgeit a fővezérséggel, aki négy hadtesttel, összesen 50 ezer emberrel rendelkezett. A terv egy klasszikus átkaroló művelet volt, amelynek során egy hadtest Gödöllő irányba támad, míg a többi három lemegy délre, ahol Isaszegről támadják meg az ellenséget. Görgei ezt az alapkoncepciót hajtotta végre, némi módosítással. Az isaszegi csata végül győzelmet jelentett a magyarok számára, de az osztrák hadsereg pestre tartó útját nem tudták lezárni. Csikány Tamás szerint Görgei nagy tehetségű katonai vezető volt, aki ha több lehetőséget kap, nagyobb sikereket is elérhetett volna.

Görgeiről mind a mai napig markáns vélemények vannak, nevezték őt már a magyar Napóleonnak, de Marschall Rückwarts-nak, azaz „hátra tábornoknak” is - mondta előadásában Kemény Krisztián. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum levéltárosa hangsúlyozta, a korabeli katonai vezetők szinte egyöntetűen negatív véleménnyel voltak Görgeiről. Mészáros Lázár altábornagy, hadügyminiszter például jó kémikusnak, de rossz hadvezérnek tartotta. Bár szívből gyűlölte Görgeit, de katonai képességeit részben elismerte. Vetter Antal altábornagy, a honvédsereg táborkari főnöke szemére vetette a többszöri engedetlenségét a kormány, a hadügyminisztérium és a fővezérek iránt, ami miatt szerinte már ’48 telén törvényszék elé kellett volna állítani. Felrótta neki, hogy a szolgálati utat állandóan megkerülte és telhetetlen ambícióval rendelkezett. Dembinszky Henrik altábornagy, aki a hadsereg fővezére volt két alkalommal is emlékirataiban engedetlenséggel, hatalomvággyal, parancsmegtagadással vádolta Görgeit. Ő maga így vallott saját magáról: „Nem volt énbennem semmi katonai zseni, az csak mese, magyar legenda, mint annyi más”. Az előadáson elhangzott, hogy Görgei egyáltalán nem volt képzetlen, hiszen a magyar honvédsereg legsokoldalúbb tisztjének számított. 13 éves katonáskodása alatt megismerte a lovas és a gyalogos szolgálatot, volt műszaki képzettsége, a nemesi testőrségnél pedig elvégezte a táborkari tanfolyamot is.

Kovács István történész, volt krakkói főkonzul Görgei tábornok korabeli lengyel megítéléséről beszélt a konferencián. A magyarokhoz hasonlóan kezdetben a lengyelek is árulónak tartották, ez a kép csak később kezdett valamelyest finomodni. A világosi fegyverletétel a lengyelek szemében ugyanis valóban árulás volt, de még ennél is nagyobb gaztettnek tartották, hogy Görgei kiszolgáltatta az oroszoknak a magyarok oldalán harcoló Rulikowski Kázmér lengyel dzsidás kapitányt.

Az „Görgei-áruló” mítosz kialakulásának gyökereiről volt szó Pelyach István előadásán. A Szegedi Tudományegyetem munkatársa szerint a szabadságharc kiemelkedő katonai vezetőjének nevét még a 80-as évek közepéig is szinte mindenki az áruló jelzővel illette Magyarországon. Ennek egyik oka az volt, hogy a 19-20. század magyar történelmét és közgondolkodását áthatotta a Kossuth-kultusz, amely szervesen össze volt kötve az „Görgei-áruló” mítoszával. A szabadságharc leverése után az emigráció minden jeles tagja nyíltan hirdette Görgei áruló voltát, de ebben az értelmiség mellett fontos szerep jutott a tágabb értelemben vett közvéleménynek is, amelynek hatalmas csalódást jelentett a szabadságharc bukása. Kulcspont volt a mítosz erősítésében Kossuth Lajos 1849 őszén írt vidini levele, amelyben egyértelműen árulónak nevezte Görgeit. A huszadik században az áruló mítosz pedig azért nem veszhetett ki a köztudatból, mert Kossuth élete végéig nem változtatta meg ezzel kapcsolatos nézeteit- hangsúlyozta az előadó.

A tudományos konferencián Görgei orosz fogságáról Rosonczy Ildikó történész, míg a tábornok klagenfurti száműzetéséről Süli Attila, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója tartott előadást. 


Szöveg: Szöőr Ádám

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Görgei, HHK, konferencia, 2016

Konferencia Görgei halálának 100. évfordulója alkalmából

    • barabas gorgei artur

Száz évvel ezelőtt, 1916. május 21-én kilencvennyolc éves korában halt meg az 1848-49-es magyar szabadságharc legsikeresebb fővezére, Görgei Artúr.  Az NKE  konferenciával emlékezik a tábornokra, amelyen neves előadók mutatják be Görgeti a hadvezért, a politikust és a tudós embert.

Ha a második komáromi csatában, 1849. július 2-án egy fölötte felrobbanó gránát kioltja Görgei életét, talán ma legalább olyan dicsfény övezi emlékezetét, mint Kossuthét, Bemét vagy Klapkáét. A repesz azonban csupán súlyos sérülést okozott, megkímélte a tábornok életét, hogy hadseregét a világosi fegyverletételhez elvezethesse. Görgeit Kossuth árulónak bélyegezte, amellyel a felelősség alól felmentette magát és a tábornokot arra ítélte, hogy a nemzet élő lelkiismeretéként viselje a vádakat a levert szabadságharcért, a kivégzett vértanukért. Kossuth és a Görgeit árulónak nevezők azonban soha nem bizonyították, nem bizonyíthatták be az árulás tényét, amely mégis a magyar történelem egyik legmakacsabb mítoszává vált. Az utóbbi évtizedekben azonban Katona Tamás történésznek, barátainak és tanítványainak egy sor olyan munkát sikerült megjelentetni, amely Görgei katonai vezetői kvalitásait helyezte előtérbe, amelyekből pontosabb, hitelesebb és mindenekelőtt objektívebb képet kaphatunk az 1849-es tavaszi hadjárat sikeres fővezéréről. Görgei tábornok halálának kerek évfordulójának több konferenciáján ezekből az új kutatási eredményekből kaphattunk és kaphatunk ízelítőt, így a május 11-én a Ludovika kápolnájában megrendezendő emlékkonferencián is.

Részletes program elérhető itt: http://uni-nke.hu/esemenyek/2016/05/11/emlekkonferencia-gorgei-artur-tabornok-halalanak-100_-evforduloja-alkalmabol

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Görgei, HHK, konferencia, 2016

Küszöbön a szép új világ

    • Ludovika Szabadegyetem_Vanya Laszlo
    • Ludovika Szabadegyetem_Vanya Laszlo
    • Ludovika Szabadegyetem_Vanya Laszlo
    • Ludovika Szabadegyetem_Vanya Laszlo
    • Ludovika Szabadegyetem_Vanya Laszlo
    • Ludovika Szabadegyetem_Vanya Laszlo
  • Előző
  • Következő

„Nem kívánok a jövőbe látni” - szögezte le előadásának kezdetén dr. Ványa László, aki április 4-én „Gépek, automaták, robotok – szép (?) új világ” címen foglalta össze a robotikával kapcsolatos gondolatait a Ludovika Szabadegyetemen. „Szeretném azt az ívet felvázolni, ahogy a gépek, automaták, vagy, ahogy napjainkban nevezzük őket, robotok fejlődtek, kialakultak” – fogalmazott az ezredes.

Mint mondta, a különféle önjáró eszközöknek hősi múltjuk van, hiszen történetük több száz évre nyúlik vissza. Már az ókori görögök építettek olyan szerkezeteket, amelyek kihasználták a folyadéknyomás és a túlnyomás jelenségeit. Az alexandriai Ktészibiosz vízzel működő időmérő szerkezete, a bizánci Philón szintszabályzós olajmécsese és az alexandriai Hérón borkimérő automatája mind a közlekedőedények elvén működnek. A kezdetleges programozás megjelenésére szintén nem kellett sokat várni: egyes huzalozott eszközök tökéletesen kielégítették a robotika lényegét: külső szemlélő számára teljesen érthetetlen eredetű működést, mozgást produkáltak.

A huzalozás technikája Leonardo da Vinci életművében csúcsosodott ki, aki orvostudományi kísérletek alapján kerekekkel, huzalokkal és rudazattal működő emberfigurát készített, mechanikus oroszlánnal kiegészítve. Az emberhez hasonló megjelenésű mesterséges figura megalkotása azonban nem csak a fizikusokat, hanem a kémikusokat és a művészeket is foglalkoztatta. A homunkulusz, a tisztán kémiai úton előállítható ember és az Istenkísértés gondolata számos műben megjelenik. A „teremtésben” újabb fordulatot azonban csak az óraművesség, a finommechanika és a precíziós szerkezetek megjelenése hozott, az 1500-as évek fordulóján. A rugó feltalálása és az energia rugóban való tárolásának lehetősége különböző technikai divatok kialakulásához vezetett. A tehetősebb emberek önmaguk szórakoztatására olyan eszközöket tartottak, amelyek látványos módon képesek voltak egy-egy cselekvéssorozat lefuttatására és megismétlésére. Ez a vágy hívta életre az 1730-as évek végén Jacques de Voucanson működő, emésztést imitáló kacsáját, vagy fuvolajátékosát is, amely 11 különböző melódia lejátszására volt képes. A mechanikus játszótér megnyílásával megjelentek az automata bábszínházak – Lorenz Rosenegger 1752-ben óriási sikert aratott Heilbrunnban az addigi idők legnagyobb automata színházával, amelynek színpadán 113 mozgó és több mint 140 mozdulatlan bábu szerepelt. Az első, mai fogalmainkkal már automatának tekinthető eszköz Joseph Marie Jacquard lemezekkel, tűkkel és huzalokkal mozgatott szövőszéke volt, amely már képes volt kiváltani az emberi munkát is.

A finommechanika fejlődése később odáig vezetett, hogy felmerülhetett a matematikai problémák megoldásának lehetősége is. Charles Babbage kivonógépe mérföldkő volt az informatikatörténetben, mivel megnyitotta az utat az egyszerűre visszavezetett univerzális számítások előtt. A rádióhullámok felfedezése révén 1898-ra Nikola Tesla már vízen úszó, rádió távirányítású hajóval kísérletezett, majd 1922-ig kellett várni az első robot megjelenésére.

Maga a robot elnevezés Karel Capek „Rossum univerzális robotjai” c. sci-fi drámájából származik. Művében a humanoid, gyári körülmények között előállított lények egyetlen célja a feladatok végrehajtása volt, ezért nyúlt vissza a robot/munka szóhoz.

A ’20-as évek folyamán elterjednek a barkácsoló kedvű fejlesztők és mérnökök által épített figurák, napvilágot lát az Erik névre hallgató villanyember és Tarján Ferenc is megalkotja Dr. Motor nevű készülékét. Ezek azonban még távolról vezérelt szerkezetek voltak, míg az igazi robotok olyan alkotások, ahol „nincs ember a fedélzeten” – figyelmeztetett a helyes szóhasználatra az ezredes. Az 1939-es világkiállításon szerepelt először olyan beszélő, számoló és dohányzó robot, amely már egyedül is képes volt reagálni a hangokra és a fényekre.

Az olyan ember alkotta mechanikus szerkezetek alkalmazása, amelyek az emberek számára veszélyes, vagy megoldhatatlan feladatokat végeznek és kódolt utasítások, vagy programok alapján működnek, ma már igen elterjedt. A polgári célú robotok fejlesztése terén Japán van az élvonalban, míg az orvosi és hadászati robotok gyártásában az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok jeleskedik. Az újabb egységek képesek tanulni az elvégzett munkából, az öntanuló rendszernek köszönhetően pedig egyre több és több feladat elvégzésére alkalmazhatók. A robotok logikai gondolkodása és előrelátó képessége mostanra szinte megközelíti az emberét: 1997-ben egy számítógép legyőzte a sakk nagymester Garri Kasparovot, idén pedig a Google DeepMind-ja győzedelmeskedett Lee Se-dol go világbajnok felett.

Mit hoz végül a jövő? – tette fel a kérdést Ványa László. A válasz nem egyértelmű: az egyre nagyobb, robosztusabb és összetettebb robotok amellett, hogy megkönnyíthetik az emberek életét, sérülékenyebbé is tehetik az emberiséget. Miközben a 2020-as évekre már azt prognosztizálják, hogy a futball világbajnok csapat robot válogatottal is fog mérkőzést játszani, elképzelhető, hogy megindul egy újfajta luddita mozgalom is. Várhatóan a jövő generációi éltetni fogják a technikát, ám csak a társadalom elenyésző része lesz a programozó tudás birtokában. Azt mondják, hogy már most az első osztályos gyermekek 90%-ának olyan munkája lesz, aminek a nevét ma nem ismerjük, ha pedig ilyen ütemben halad a világ, –összegzett az ezredes,– nem elképzelhetetlen, hogy a gépek halmaza az emberi tudást meghaladó össztudással egyszer átveszi az irányítást az emberiség felett.


Szöveg: Pétery Dorottya

Megosztás a Facebook-on


Toronyszimulátor a képzés szolgálatában

    • dsc 6391 2
    • dsc 6395 2
    • dsc 6088 2
    • dsc 6105 2
    • dsc 6124 2
    • dsc 6133 2
    • dsc 6180 2
    • dsc 6189 2
    • dsc 6203 2
    • dsc 6239 2
    • dsc 6254 2
    • dsc 6363 2
    • dsc 6398 2
    • dsc 6415 2
    • dsc 6416 2
  • Előző
  • Következő

Mind a polgári, mind pedig a katonai légi irányítás szakemberei használhatják majd azt a háromdimenziós toronyszimulátort, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hungária körúti campusán állítottak üzembe. Mindez jelentősen megkönnyíti a Magyar Honvédség kiképzési tevékenységét és emeli az NKE-n folyó oktatási munka színvonalát. A rendezvényen sor került a Magyar Honvédség és a HungaroControl közötti stratégiai partnerségi megállapodások aláírására is.

A HungaroControl által kiépített, a valóságot modellezni képes, 180 fokos, 3 dimenziós képi megjelenítéssel rendelkező toronyszimulátor három polgári (Budapest, Sármellék, Debrecen), három katonai (Szolnok, Pápa, Kecskemét) és egy fiktív repülőtér teljes vizuális és funkcióbeli szimulációját tudja maradéktalanul ellátni. A rendszerben minden, a magyar légtérben előforduló polgári és katonai légi jármű modellje, valamint földi kisegítő jármű megtalálható. A toronyszimulátor segítségével gyakorolhatóak a vészhelyzetek, valamint az egyéb speciális katonai és polgári feladatok. Az eszközt négy éve használja a Magyar Honvédség is, amikor általánossá vált a katonai repülőterek légiforgalmi irányítóinak szimulátoros képzése.  „Ez egy folyamat eredménye volt, hiszen a Varsói szerződés egykori tagállamai közül annak idején Magyarország vezette be először a polgári és katonai repülés között a rugalmas légtérhasználatot”- mondta el a rendezvényen Szepessy Kornél. A HungaroControl vezérigazgatója szerint az együttműködés újabb mérföldköve, hogy a modern berendezést a Zrínyi Miklós laktanya és egyetemi campus területre telepítették, amelynek a segítségével tovább folytatódik majd a polgári és a katonai légiirányítók képzése. „Mindez addig működik majd, amíg a jövőben be nem vezetik a magyarországi repülőtereken a távoli toronyirányítás rendszerét, amelyhez majd egy új szimulációs berendezést kell építeni”- tette hozzá a vezérigazgató.

A folyamatos fejlesztésekre szükség is van, hiszen nagyon jelentősen megnövekedett a légi forgalom az elmúlt időszakban. „Ma már naponta több mint 90 ezer utasszállító repülőgép száll fel a világban, és minden pillanatban átlag 10 ezer tartózkodik a levegőben”- mondta Seszták Miklós. A fejlesztési miniszter nagy eredménynek tartja, hogy a Budapest Airport tavaly- minden eddigi rekordot megdöntve- több mint 10 milliós utasforgalmat ért el. „Magyarország egyre fajsúlyosabb szereplője a nemzetközi légi forgalomnak mind a katonai mind a polgári oldalról”- tette hozzá a miniszter. Seszták Miklós szerint a most átadott toronyszimulátor a légiforgalmi szakemberek professzionális képzésének a záloga, amely megkönnyíti a Magyar Honvédség kiképzési tevékenységét és az NKE-n folyó oktatási munkát is.

„Fontos, hogy a Magyar Honvédség a civil szakemberekkel együttműködve a repülésbiztonságot a legmagasabb szinten szolgálja” – hangsúlyozta Simicskó István. A honvédelmi miniszter szerint a toronyszimulátor is ezt segíti, hiszen így a legmodernebb technikákat is el tudják sajátítani a katonai és a polgári légi irányítás szereplői. Simicskó István szólt a HungaroControllal kötött partnerségi megállapodásról is, amelynek keretében szorosabb együttműködés várható az integrált polgári-katonai légi forgalom szervezése, a légtér ellenőrzése területén. „A cél az, hogy a magyar emberek biztonságosabb körülmények között élhessenek” –tette hozzá a honvédelmi tárca vezetője.

Boldizsár Gábor, a toronyszimulátornak helyet adó egyetemi kar dékánja szerint a polgári és a katonai légi irányításban tapasztalható együttműködés erősödését is szolgálja a mostani esemény.

„NATO - tagországként Magyarország is integrált légtérvédelmi rendszert működtet, így hívatás rendeken és országhatárokon nyúlik át a légtérről való gondoskodás feladata”- tette hozzá Boldizsár Gábor. A Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja az integráció kapcsán példaként említette a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, amely az állam szolgálatában tevékenykedő szakembereket képez egy helyen, egy gondolat és filozófia mentén. 


Szöveg: Szöőr Ádám

Megosztás a Facebook-on


Sokszínű katonaság egy sokszínű Indiában

    • dsc 5601 2
    • dsc 5581 2
    • dsc 5584 2
    • dsc 5606 2
    • dsc 5622 2
    • dsc 5629 2
    • dsc 5655 2
  • Előző
  • Következő

Biztonságpolitika Indiában címmel tartott előadást március 18-án Bikram Singh ny. vezérezredes a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Zrínyi termében. Az indiai hadsereg korábbi vezérkari főnöke a nagyszámú közönség előtt elmondta, hogy az országot jellemző sokféleség rányomja a bélyegét a katonai gondolkodásra is. A katonaság alapvetően elfogadó jellegű intézmény, amely mindennapjait szigorú előírások szerint éli. Nem rangsorol sem vallási, sem politikai vagy etnikai hovatartozás alapján: a hivatásos katonákat a hazaszeretet, a haladás és a köz szolgálata egy egységgé kovácsolja.

India azon dolgozik, hogy diplomáciai és politikai alapon váljon meghatározó szereplővé a világban, nem elsősorban mint katonai nagyhatalom – számolt be a vezérezredes. Noha a sorkatonaságra alkalmas fiatalok száma néhány éven belül megközelítheti a 75 milliót, a honvédelem nem az erőfitogtatásról szól. Fontos, hogy a nemzetközi nagyhatalmak tisztában legyenek azzal, hogy ha kell, az ország képes megvédeni 1.2 milliárdos lakosságát, de látni kell azt is, hogy India nem rendelkezik határain túlnyúló követelésekkel. „Hadászatunk a képességről, nem pedig a militáris szándékról szól” – tette hozzá a katonai elöljáró. Mindezt jól mutatja az is, hogy a korábban háborús szomszéd, Kína viszonyában is béke állt be az 1993-mas, illetve az 1996-os békeszerződéseknek köszönhetően. 2005-ben Szíriával is megköttetett a béke, most pedig Pakisztánon van a sor. Pakisztánban elsősorban a terrorista szervezetekkel kell harcolni, akiket mindaddig nehéz visszaszorítani, amíg a lakosság gyakran félelemből eredően is bújtatja a radikálisokat. Az indiai vezetőség a katonai módszerek alkalmazása mellett nagy jelentőséget tulajdonít a gazdasági befolyásolásnak is.

„Az indiai hadsereg egy életforma” – zárta beszédét a vezérezredes. „A katonák között gyakran szorosabb a kötelék, mint rokonok között, s bár a vallási hovatartozás jól nyomon követhető, az inkább tabutéma”. Hozzátette: hadseregünk apolitikus, célunk pedig a sokszínűség megértése és fenntartása”.


Szöveg: Pétery Dorottya

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, előadás, 2016

Hagyományőrök figyelem: hiánypótló mű született

    • udovecz gyorgy
    • dsc 5503 2
    • dsc 5517 2
    • dsc 5527 2
    • dsc 5547 2
    • udovecz gyorgy
  • Előző
  • Következő

„A magyar katona – Öltözködés, felszerelés és fegyverzet 1788-1815” címmel jelent meg Udovecz György harmadik katonai témával foglalkozó összeállítása. A művet március 17-én mutatták be a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Tudós Kávézójában a téma szakértői és a szerző jelenlétében.

A könyvet elsőként dr. Orosz Zoltán altábornagy méltatta. A Honvéd Vezérkar főnökhelyettese üdvözölte a tényt, hogy az írásmű olyan témát dolgoz fel, amelyet korábban senki nem tett meg, hiszen egy olyan korszakot idéz meg, amely kiesett a közgondolkodásból. „A mű a Habsburg-korszakon belül egy olyan időszakról szól, amelyben nem létezett önálló magyar hadsereg. Azt azonban kevesen tudják, hogy még ezekben az években is léteztek magyar alakulatok.” A most nyomtatásba került anyag az ő ruházatukat, felszerelésüket mutatja be, egészen a legapróbb részletekbe menően. A kötet gazdagon illusztrált, nem ritka az olyan oldalpár, amelyen 4 képet is talál az olvasó.

Dr. Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese a hagyományőrzés jelentőségéről beszélve elmondta, a könyv igazi hiánypótló a piacon. Alapos leírásaira támaszkodva minden jelenlegi és leendő hagyományőr bátran beállíthat a szabóhoz, vagy akár az ötvöshöz és benyújthatja rendelését abban a tudatban, hogy valóban korhű kellékekkel fog gazdagodni. Noha a könyv nem tudományos jellegű kiadvány, megkérdőjelezhetetlen a szerző szakértelme és kutatásainak átfogó mivolta.

A kötet alapanyagát javarészt bécsi levéltárak és múzeumok már-már elfeledett gyűjteményei szolgáltatták, miután az anyag Magyarországon gyakorlatilag elérhetetlen – mondta a szerző. Udovecz György hozzátette: a könyv háromévnyi kitartó kutatómunka eredménye, amit olyan kellemetlenségek is tarkítottak, mint hiányos rendeleti közlönyök. Bevett szokás volt ugyanis, hogy az alakulatok ruháját egy-egy mintapéldány alapján készítették el anélkül, hogy pontos leírás született volna róluk.


Szöveg: Pétery Dorottya

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, Könyvbemutató, 2016