Szűkítés


Kiválasztott Címke

Halmai Péter

Minden Címke 469


Jelenleg 3 bejegyzés található Halmai Péter cimkével

Új NKE-s tagok az MTA testületeiben

    • kiss gyorgy halmai peter

Prof. Dr. Halmai Péter és Prof. Dr. Kiss György is bekerült a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) egy-egy testületébe. Az MTA 188. közgyűlésén emellett megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia főállású vezetőit is.

A nemrégiben akadémiai székfoglalóját tartó Halmai Pétert, a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar tanszékvezetőjét az MTA Doktori Tanácsába választották be. A testületnek 22 tagja van, akiket a tudományos osztályok jelölnek. A tanács tagjává az Akadémia hazai tagja vagy az MTA doktora címmel, vagy azzal egyenértékűnek minősített tudományos fokozattal rendelkező köztestületi tag választható. A Doktori Tanács fő feladata az MTA doktora cím megszerzésére vonatkozó eljárás szakmai, ügyrendi és tudományetikai felügyelete, az eljárás egyes szakaszaiban esedékes döntések meghozatala és a cím odaítélése.

Az MTA Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottság tagjává választották meg a közgyűlésen Prof. Dr. Kiss Györgyöt, az NKE Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola vezetőjét. A 16 tagú bizottság feladata az MTA és intézményei kiadói politikájának összehangolása, a könyv- és folyóirat-kiadás támogatására elkülönített költségvetési forrásokkal való hatékony gazdálkodás elősegítése.

Az MTA közgyűlése újabb három évre Lovász Lászlót választotta elnöknek, a testület főtitkára Török Ádám, főtitkárhelyettese pedig Barnabás Beáta. Az alelnöki pozíciókat Bokor József, Freund Tamás és Vékás Lajos töltik be 2020-ig.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Megtartotta akadémiai székfoglalóját az NKE professzora

    • fokep
    •  dsc5879 2
    •  dsc5894 2
    •  dsc5902 2
    •  dsc5913 2
    •  dsc5922 2
    •  dsc5941 2
  • Előző
  • Következő

Az európai gazdasági növekedési modell kifulladásának vagyunk szemtanúi, amely magát az uniós integrációs folyamatot is veszélyezteti - hangzott el a Prof. Dr. Halmai Péter akadémiai székfoglaló előadásában, a Magyar Tudományos Akadémián. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezetője szerint párhuzamosan futó, hazai és nemzetközi strukturális reformprogramokra van szükség, hogy elkerüljük a korszakos stagnálás időszakát.

Halmai Pétert a Magyar Tudományos Akadémia tavaly májusi közgyűlése választotta meg a testület levelező tagjának. Ebből az alkalomból került sor a székfoglaló előadásra, amelyben az NKE tanszékvezetője az európai növekedési modell kifulladásáról értekezett.  A professzor szerint a gazdasági növekedés nagyon komplex témakör, amely lényegesen túlmutat a közgazdaságtan területén, hiszen a híres közgazdász Friedman szavaival élve a békét és a toleranciát is elősegíti.  Megjegyezte, hogy bár manapság a korszerű technika nagy segítséget nyújt a témához kapcsolódó kutatásokhoz is, a történeti megközelítés szerepe továbbra is kiemelkedő jelentőséggel bír munkájuk során. 

Halmai Péter előadásában felvázolta az európai növekedési modell történetét, egészen az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó, 1957-es Római szerződéstől kezdve. A 60. évfordulójához közeledő eseményt az akadémikus a gazdasági folyamatok tekintetében is rendkívüli jelentőségűnek nevezte. Nem hiába tekinthetjük ezt az időszakot, egészen az 1973-as évvel bezárólag, az európai növekedés aranykorának, hiszen az integráció intenzív szakaszában, a GDP-növekedésének üteme a korábbi évtizedekhez képest megháromszorozódott a tagországokban. „Ez egy felzárkózási jellegű növekedés volt, amelynek eredményeként az európai termelékenység színvonala közeledett az Egyesült Államokéhoz, mint a világ legfejlettebb gazdaságához” – fogalmazott Halmai Péter. A tanszékvezető szerint azonban 1995-től a termelékenység tekintetében újra távolodott az európai és az amerikai gazdaság. Az intenzív európai növekedésben nagy szerepet játszott az akadémikus szerint a liberalizáció folyamata, amely a különböző kereskedelmi korlátok leépítését jelentette. Ez is hozzájárult a négy alapszabadság rendszerére alapozott európai konvergencia konstrukció megvalósításához, amely csak akkor működhet, ha a különböző államoknak és régióknak reális felzárkózási esélyeik vannak a közösségen belül. „Ennek a konvergencia mechanizmusnak a működése alapvető attribútuma az európai integrációnak”- fogalmazott az akadémikus.

1973 után a világgazdasági sokkok hatására vége szakadt az „aranykori” növekedésnek, a fejlett országok növekedési üteme erőteljesen mérséklődik, de a felzárkózási növekedés nem szűnik meg ebben az időszakban sem. „Olyannyira nem, hogy a termelékenység ezekben az országokban még a 90-es évek elejéig is gyorsabban nő, mint az Egyesült Államokban”- tette hozzá Halmai Péter, aki szerinte egyfajta nyugalmi állapot alakul ki az európai gazdaságban, ami egészen a „nagy krízisig”, azaz a világgazdasági válság 2008-as kirobbanásáig tart. Az egységes európai belső piac megteremtése és 1993-as indulása újabb hajtóerőként jelentkezett a növekedés tekintetében. 

Halmai Péter szerint érdemes megvizsgálni azt is, hogy az európai közösség országai a csatlakozás nélkül mire vitték volna. Erre példaként Írországot hozta fel, amely 1973-ban csatlakozott az európai közösséghez, és teljesítménye egyfajta növekedési csodának is nevezhető. A kutatások szerint erre a tagság nélkül biztos, hogy nem lettek volna képesek az írek. Ez Nagy-Britanniára is igaz, amely komoly haszonélvezője (volt) az európai integrációnak, hiszen négy évtized alatt a brit GDP megduplázódott. Azonban Halmai Péter szerint a tagság nélkül a növekedés csak mintegy másfélszeres lett volna. „Az európai integráció egyedisége növekedési oldalról is aláhúzható”- fogalmazott az akadémikus. 

Elhangzott, hogy az európai növekedés potenciáljának eróziója már a 80-as években megkezdődött, de az igazi tünetek csak a 2000-es évek elején kerültek igazán felszínre. Ezt követően már a növekedés üteme is mintegy felére csökkent, és mérséklődött a termelékenység is. A 2008-as gazdasági világválság tovább rontotta a növekedési mutatókat, amelyek még a kilábalás után is, csak a korábbi, már eleve lecsökkent dinamika 50 százalékán álltak.

Az EU tagországainak növekedési potenciálját azonban nem teljesen egyformán érintette a gazdasági krízis: a mediterrán országok esetében például különösen súlyos volt a visszaesés, míg az úgynevezett északi országoknál (például Svédország) ez kisebb súlyú problémát okozott. „Az Egyesült Államok mára nagyjából a 2008 előtti szintre állt vissza a növekedési potenciál tekintetében, a termelékenység vonatkozásában pedig egyre nagyobb a rés Európa és az Egyesült Államok között. Halmai Péter szerint ezt olyan tényezők okozhatják amerikai részről, mint például az intenzívebb árupiaci verseny, a hatékonyabb pénzpiacok, a K+F célú üzleti beruházások magasabb aránya, és a rugalmasabb munkaerőpiac. „Az USA termelékenységi előnye az infokommunikációs technológiákkal kapcsolatos iparágakban jelentkezik a leginkább”- tette hozzá az NKE tanszékvezetője. Halmai Péter úgy látja, hogy az európai növekedési modell kifulladásának vagyunk a szemtanúi, amely az integrációs folyamatot is veszélyezteti. Szerinte a növekedés beindításához az európai és az amerikai gazdaság közötti termelékenységi rést kell csökkenteni, ehhez pedig a többi között párhuzamosan futó, hazai és nemzetközi strukturális reformokra van szükség, amelyeknek tovagyűrűző hatása lehet a gazdasági növekedésre. Az akadémikus szerint higgadtabb közbeszédre is szükség van, amely a tényeket jobban és az érzelmeket kevésbé veszi figyelembe. „A populizmusnak ára van, amelyet most a brexit esetében a brit választók fizetnek majd meg”- fogalmazott az akadémikus.

Halmai Péter az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar Nemzetközi Gazdaságtan és Közpolitikai Tanszék tanszékvezetője. Tudományos pályafutása során több mint 340 magyar és idegen nyelvű publikációja jelent meg. Ezek között 11 önálló tudományos kötete látott napvilágot, műveire eddig több mint 1000 független hivatkozás történt. Dolgozott korábban a Szent István Egyetemen és a Pannon Egyetemen is. 1996-ban akadémia díjat kapott, 2015-ben Magyar érdemrend lovagkereszt kitüntetést vehetett át. Vendégoktatóként és kutatóként például Stockholmban és Göttingenben is tevékenykedett.

Pályafutása során kiterjedt kutatómunkát folytatott például a növekedési és konvergencia elmélet, az európai szektorális politikák, az agrár közgazdaságtan és a piacgazdasági átalakulás gazdaságtana területén. 

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


A megerősített uniós együttműködésnek nyitva kell állnia minden tagállam számára

    • nevtelen 1

A több sebességű integráció már ma is realitás az unióban, és akár még bővülhet is a szerepe. A megerősített együttműködésnek azonban nyitva kell állnia a többi tagállam számára is, ez ugyanis a döntő feltétele annak, hogy ne alakuljon ki első-, másod- és harmadosztály az uniós tagságban - mondta Halmai Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja az MTI-nek.

 A differenciált (vagy több sebességű) integráció már ma is realitás. A jövőben szerepe bővülhet, ez nagymértékben összefügg azzal, hogy milyen mértékű integrációra vállalkoznak a tagállamok. Ha meghatározott területen valamennyien vállalják a mélyebb integrációt, akkor nem lesz szükség differenciált konstrukcióra. Ha pedig valamely területen eltér a tagállamok álláspontja e tekintetben, eltérő tagállami integrációs modellek alakulhatnak ki - magyarázta Halmai Péter, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy eddig sem volt ismeretlen a "több sebességes Európa" fogalma.

A Gazdasági és Monetáris Unió rendszerében definíciószerűen most is lehetséges a több sebességű integráció. Ugyanakkor lényeges követelmény, hogy az európai integráció fejlettebb államai, az úgynevezett magországok és a kevésbé fejlett tagállamok között ne jöjjenek létre áthidalhatatlan különbségek - fejtette ki. A professzor emlékeztetett: a szabály most is az, hogy a  konvergencia kritériumokat nem teljesítő tagállamok tartósan kimaradnak az euróövezetből. A kimaradási (opt out) klauzula révén pedig az Egyesült Királyság és Dánia önállóan dönthetnek az egységes valutához történő csatlakozásról.  Elmondta: a Római Szerződés aláírásának közelgő hatvanadik évfordulója egyúttal alkalmat nyújt az európai integráció soron lévő feladatai és jövőbeni működési módja áttekintésére. Arra a kérdésre kell választ adni, hogy a Brexit után milyen változások előtt áll Európa a következő évtizedben, választ kell adni arra, hogy az új technológiák milyen hatást gyakorolnak a társadalomra és munkahelyekre, foglalkozni kell a globalizáció, a biztonságpolitika kérdéseivel és a populizmus térnyerésével.

Halmai Péter kifejtette: az Európai Bizottság Fehér Könyvet adott ki Európa jövőjéről, amiben öt forgatókönyvet vázolt fel, amelyek megmutathatják, milyen lehet az Európai Unió 2025-ben. A felvázolt forgatókönyvek közül az első (Minden megy tovább) az eddig elindított reformok folytatását tartalmazza, e folyamat minden korlátjával és ellentmondásával együtt. A második (Csakis az egységes piac), illetve a negyedik (Kevesebbet hatékonyabban) csak meghatározott, kiválasztott szakpolitikai területeken nyújt módot az integráció mélyítésére. Igazi előrelépést valójában a harmadik (Aki többet akar, többet tesz), illetve az ötödik (Sokkal többet együtt) forgatókönyv ígérhet. Az Európai Bizottság pozíciójából is adódóan mindeddig leginkább a legutóbbit szorgalmazta - húzta alá a professzor.

A "Sokkal többet együtt" forgatókönyvben a tagállamok minden területen több hatáskört és erőforrást osztanak meg, és kiterjesztik a közös döntéshozatalt. Jelenleg valószínűleg nagyobb lehet a megvalósíthatósága az "Aki többet akar, többet tesz" forgatókönyvének. Ez utóbbi esetében a 27 tagú EU a mai módon halad tovább, de az arra kész országok számára fennáll a lehetőség: meghatározott területeken (gazdasági és monetáris unió, védelem, belső biztonság vagy szociális kérdések) további eredményeket érjenek el. Célirányos koalíciók jöhetnek létre a tagállamok között - mutatott rá.

Kiemelte: március 6-án a nagy tagállamok (Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország) Versailles-i csúcstalálkozóján ugyanez a gondolat merült fel, Francois Hollande francia elnök differenciált együttműködéseknek nevezte a különböző kiterjedésű kooperációkat.

 A francia elnök szerint "néhány ország gyorsabban és messzebb haladhatna előre" olyan területeken, mint a védelmi politika, a gazdasági és a monetáris unió elmélyítése az eurózónában, az adóügyi és szociális harmonizáció. Angela Merkel német kancellár szerint is az európaiaknak venniük kell "a bátorságot elfogadni, hogy egyes országok gyorsabban haladnak, mint mások", anélkül, hogy "a késedelmet szenvedettek előtt bezárnák" a lehetőségeket. Paolo Gentiloni olasz miniszterelnök pedig az EU-n belüli különböző integrációs szintekről beszélt.

A 2008 őszén kitört pénzügyi és gazdasági válság meggyőzően bizonyította a tagállamok nagyfokú egymásra utaltságát, 2010-ben a tagállamok támogatását célzó ideiglenes mechanizmust hoztak létre, amelyet 2013-tól az állandó európai stabilitási mechanizmus váltott fel. A válságkezelést szolgáló intézkedéseken túl rendszerszintű reformok is megkezdődtek, így például 2011 tavaszán elfogadták az Euró Plusz Paktumot is. A versenyképességi megállapodásban a részt vevő tagállamok kötelezettséget vállaltak kulcsfontosságú, nemzeti hatáskörbe tartozó területeken a gazdaságpolitikai koordináció magasabb szintre emelésére a versenyképesség növelése és a makrogazdasági stabilitás megőrzése érdekében.

Kifejtette: a nagy magországok felvetik a differenciált integráció további lehetőségét. A Brexit után is 27, igen differenciált helyzettel, s eltérő preferenciákkal jellemezhető tagállam alkotja az Európai Uniót. A több sebességű konstrukció nem igényli az Alapszerződések módosítását. Egységes marad a 27 tagú EU, miközben azok a tagállamok, amelyek többet szeretnének, lehetőséget kapnak együttműködésük elmélyítésére. A szorosabb integrációból kimaradó tagállamok azonban fenntartásokat fogalmazhatnak meg - mondta végezetül Halmai Péter.


Szöveg: MTI

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Halmai Péter, 2017