Szűkítés


Kiválasztott Címke

Kis Norbert

Minden Címke 375


Jelenleg 1 bejegyzés található Kis Norbert cimkével

Az NKE igazi szakmai és emberi közösséggé kezd válni

    • kiss norbert3

2011-ben még miniszteri biztosként irányította a Nemzeti Közszolgálati Egyetem megalapítását, ma egyetemi tanárként az intézmény továbbképzési és nemzetközi rektorhelyettese. Az idei augusztus 20-i állami ünnepen a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehette át az igazságügyi minisztertől. Múltról és jövőről, az államtudományról és a nemzetközi kapcsolatokról beszélgettünk Kis Norberttel.

Szöveg: Szöőr Ádám, fotó: Szilágyi Dénes


Öt évvel ezelőtt jelent meg egy interjú Önnel a Közszolgálat című lapban, amelyben még a Nemzeti Közszolgálati Egyetem előkészítéséért felelős miniszteri biztosként nyilatkozott az NKE-vel kapcsolatos tervekről. Aki ezt most elolvassa, akár prófétaként is tekinthet Önre, hiszen szinte minden megvalósult azokból az elképzelésekből, amelyekről annak idején beszélt. Ennyire jól lehetett látni előre a történéseket?

Kis Norbert: Akkor már közel fél éve folyt az új egyetem előkészítése, reális célokat tudtunk megfogalmazni. Kormány-előterjesztések, törvény- és középtávú fejlesztési tervek készültek az NKE-ről. Az egyetem többet és jobban teljesített, mint azt öt éve gondoltuk, mindannyian büszkék lehetünk a közös teljesítményre.

Az NKE rövid idő alatt komoly fejlődési pályát futott be, hiszen szinte minden területen sikerült előrébb lépni. Minek köszönhető ez a dinamizmus és eredményesség? 

K. N. Tavaly októberben fogadta el az egyetem Fenntartói Testülete az NKE intézményfejlesztési tervét (IFT), amely jól összefoglalja az elmúlt öt év fejlődésének eredményeit. A legfontosabbnak azt tartom, hogy igazi szakmai és emberi közösséggé kezdünk formálódni. Nem a vezetők, hanem az oktató-kutatói közösség tud hosszú távon valódi egyetemet alkotni. Úgy érzem, hogy kezdenek egyensúlyba kerülni az intézményi szintű érdekek, a kisebb alkotóműhelyek, valamint az egyéni ambíciók, célok. A most beinduló KÖFOP-programoknak is köszönhető fejlesztések során egyre nagyobb szerepet kapnak az alkotóközösségek, kutatóműhelyek és az egyéni kreativitás is. 

Mennyire tud megfelelni az intézmény annak az alapelvárásnak, vagy mondhatni egyfajta missziónak, amely a közszolgálatban betöltött szerepét jelenti?

K. N. A kormányzati szektor, a honvédelem, a rendvédelem és a közigazgatás működéséhez és fejlesztéséhez kell reális, hatékony és olykor gyors támogatást adnunk. Talán ebben jó úton haladunk, hiszen újabb és újabb kormányzati és fenntartói feladatokat kapunk, ami pozitív visszaigazolást jelent. Persze mindig fontos előre is tekinteni, és ezt teszi az intézmény-fejlesztési tervünk is, amely elég világos irányokat, célokat jelöl ki 2020-ig. Megmutatja, hogy mi az, amiben még van teendőnk, mi az, amit még jobban kellene csinálnunk és merre van a fejlődés útja.

Egy kicsit visszatérve még az öt évvel ezelőtti eseményekhez, az egyetem alapításához. Abban az időben számos kritika érte a döntéshozókat az intézmény létrehozása, majd később a működése kapcsán is. Sokan kételkedtek ugyanis abban, hogy a korábban szinte teljesen eltérő működésű és szocializációjú hivatásrendeket (katonaság, rendőrség, közigazgatás) hogyan lehet majd integrált szervezetben működtetni.

K. N. Szerintem teljes mértékben érthető, hogy voltak kezdetben szkeptikus hangok, hiszen egy olyan intézmény jött létre, amelyre korábban nem volt példa se hazánkban, se Európában. A kritikákról egyébként érdemes leválasztani a politikai természetű bírálatokat, mert azokkal racionális módon nem nagyon lehetett mit kezdeni. Ha az elmúlt öt év eredményeit és történéseit nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy az intézmény létrehozásához kapcsolódó aggályok, félelmek nem igazolódtak be. Az egyetemi rangunkkal kapcsolatos kételyekre jó választ adtunk tucatnyi új szak elindításával, két új doktori iskola és egy egyetemi kar alapításával, a HVG felsőoktatási rangsorban elfoglalt harmadik helyünkkel, a felvételi jelentkezési adatokkal, és biztos vagyok abban, hogy a folyamatban lévő akkreditáció is értékelni fogja közös erőfeszítéseinket.

A már említett korábbi interjúban szó esett arról is, hogy az NKE-n meg kell teremteni „az új államtudományi kutatásokkal az állam újraszervezésének és a közigazgatás fejlesztésének magas szintű képzési és kutatási hátterét”.

K. N. Az egyetem alapításának egyik alapvető indoka az volt, hogy integrált, átfogó szemlélet érvényesüljön a közszolgálathoz kapcsolódó oktatási, kutatási tevékenység során. Ez összhangban van azzal, hogy az államszemléletben, az állam funkciójában is újfajta gondolkodásra van szükség. Az államtudomány újszerű megközelítése azonban nem egy öt évvel ezelőtti gondolat, hiszen az egész 20. századot végigkísérte itthon és külföldön is az államkutatások tudomány-rendszertani helyével kapcsolatos disputa. Az NKE képzési profiljának kialakulása kereteket adott a 2016-ban bevezetett államtudományi képzési területnek is, a kutatások tekintetében pedig nemrég indultak el a társegyetemeket is megszólító államkutatási pályázatok.

Rektorhelyettesként két fontos szakmai területet is felügyel az intézményben. A nemzetközi vonatkozások kapcsán kiemelkedő eredmény volt a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar megalapítása, amihez szorosan kötődött az a kommunikációs üzenet is, hogy itt majd diplomataképzés folyik a jövőben. Ugyanakkor mintha az utóbbi időben ez a fogalmi meghatározás kevésbé lenne hangsúlyos elem a kar és az egyetem életében.

K. N. Azokban a közszolgálati munkakörökben, amelyek az európai uniós és a nemzetközi kapcsolatrendszerünkhöz kötődnek, szükség van a speciális ismeretanyagra, a nemzetközi tapasztalatra, nyelvtudásra. Mindez azt igényelte, hogy nagyobb figyelmet kapjon a képzésfejlesztésben, a kutatásban a diplomácia és a diplomataképzés. Ez tágabb összefüggésben nézve kapcsolatba hozható az egyetem nemzetközi képességeinek az erősítésével is. Az elmúlt években a nemzetközi és európai tanulmányok önálló kar keretében működnek, Academy of Diplomacy szemesztert és Ludovika Nagyköveti Fórumot indítottunk. Elindult az angol nyelvű nemzetközi közszolgálati kapcsolatok mesterszakunk, amely a címéből és a tartalmából adódóan is a diplomácia attribútumaival foglalkozik. De említhetném a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar számos további képzését vagy az angol nyelvű európai rendészeti közös oklevél programot, amelyben tagok vagyunk. Senki nem sajátíthatja ki a diplomáciai pályára történő felsőfokú képzést, az NKE azonban főszereplővé vált ezen a területen is.

Az intézmény nemzetközi partnerkapcsolatai folyamatosan bővülnek, egyre jelentősebb a mobilitási programokban való részvételünk is, ugyanakkor nagy kérdés, hogy nemzetközi térben mennyire ismert és elismert az NKE öt év után.

K. N. Látni kell, hogy az NKE elődintézményei nem rendelkeztek erős nemzetközi beágyazottsággal. Egy új intézmény számára időigényes feladat a nemzetközi térben való megjelenés: az egyetem megismertetése a külföldi hallgatókkal, oktatókkal, tudományos közösségekkel. Promóciós anyagokat viszonylag egyszerű gyártani, de valódi szakmai és emberi bizalmat ébreszteni nemzetközi partnerekben már sokkal nehezebb és lassabb folyamat. A nemzetköziesítés is egy közösségi tevékenység, mint oly sok minden, tehát minden egyetemi polgár munkája fontos ebben a folyamatban, kezdve a külföldön tanító oktatótól az egyetemünkön tanuló külföldi hallgatókig. Ebből a sok-sok egyéni erőfeszítésből épül fel az intézmény ismertsége, márkája, és az intézmény iránti külföldi bizalom. Ha azt nézzük, hogy már több mint harminc országból vannak külföldi hallgatóink, ha megnézzük jelenlétünket a nemzetközi ösztöndíjprogramokban, az európai és a globális ERASMUS programban, vagy éppen a Stipendium Hungaricum programban, akkor elmondhatjuk, hogy hallgatóarányosan a legsikeresebb magyar állami intézmény vagyunk a mobilitási ösztöndíjalapok felhasználásában. A nemzetköziesítés folyamatának különböző rétegei vannak, így például fontos, hogy minél több külföldi hallgató érkezzen hozzánk, és vigyék az egyetem jó hírét. De ugyanez vonatkozik a vendégoktatókra és a külföldi vendégoktatókra is. Örömteli, hogy egyre gyakrabban hívnak minket külföldi egyetemekre, konferenciákra, hogy közös pályázatokban, projektekben vegyünk részt. Még sokat kell fejlődnünk, de úgy gondolom, a megtett útra méltán lehet büszke minden egyetemi dolgozó.

Akik közelebbről ismerik Önt, azt mondják, hogy nagy munkabírással rendelkezik, és ez talán abból is meglátszik, hogy egyetemi vezetői munkája mellett a tudományos pályán is előre tudott lépni. Mennyire nehéz ezt a sok feladatot ilyen magas színvonalon egyszerre művelni?

K. N. Én elsősorban annak örülök, hogy az oktatói előmenetel szempontjából az egyetemen van egy inspiráló környezet. Látjuk, hogy hozzám hasonlóan egyre többen érik el az egyetemi tanári címet, és ehhez kell az egyetemi szakmai közösség támogatása is. Az egyetemi tanárral szemben nagyobbak az elvárások a hallgatók, a kollégák, valamint a külföldi partnerek részéről is, így aztán ez egy újabb motiváció számomra, hogy még jobban tegyem a dolgom. A szakterületem a bűnügyi tudományok, ezen belül a büntetőjog, a nemzetközi büntető-igazságszolgáltatás. Azt tartom helyesnek, hogyha az idő előrehaladtával a kutató próbál egyre átfogóbb képet adni  a saját tudományterületéről, sőt összefogni más tudományterületeknek az érintkezési pontjait is. Ezt nevezik interdiszciplináris megközelítésnek. Világunk egyre bonyolultabb, nagyrész az emberiség teszi egyre komplexebbé az életet. Párhuzamos valóságokat, mesterséges intelligenciát, globális válságokat és civilizációs konfliktusokat generálunk. A valódi szociális, gazdasági vagy biztonsági problémák nem „törődnek” tudományági rendszerekkel, hanem komplex és reális megközelítést igényelnek. Az NKE ebben a világban az „állam és kormányzás” újragondolásának zászlaját viszi. Az utóbbi években jómagam is az állami akarat és a jog érvényesítésének jogpolitikai, jogalkotási, kormányzástechnikai és szociológiai kérdéseivel foglalkozom. Arra próbálom a saját környezetemet is inspirálni, hogy ne zárkózzanak be egy szűkebb speciális jogi kérdéskör „komfortos” környezetébe, hanem kutatásaikban kövessék az „átfogó szemléletet”.

Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy felidéztünk egy öt évvel ezelőtti interjúját, amelyben elég jól látta előre a jövőt. Most is arra kérnénk, hogy tekintsünk előre közösen, mondjuk tíz évre.

K. N. Biztos vagyok abban, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem politikai ciklusokon átívelve fennmarad, a modell ugyanis racionális és sikeres. Öt évvel ezelőtt ez még nem volt olyan biztos. A jövőképünket nyilván meghatározza, hogy az egész ország és benne az egyetem is egy nagyon intenzív pénzügyi-fejlesztési ciklus elején áll, jelentős pénzügyi források felhasználásának a lehetőségével. De a pénznél is lényegesebb az, hogy a közszolgálat fejlesztésének ma már van egy olyan kormányzati stratégiai célgörbéje, amelyben rendszerszerűen vannak elhelyezve az NKE feladatai. Ezek három-öt évre kijelölik az egyetem fejlesztési pályáját. Nagyon lényeges, hogy ebben a folyamatban az intézményi szintű érdekek találkozzanak az egyéni ambíciókkal, sőt az egyéni és műhelyszintű tervek kovácsolódjanak össze az intézményi célokban. Ebben kell jobb egyensúlyra törekedni, ma még az NKE gyakran „fejnehéz” módon halad. Fontos, hogy egyetemi polgárként mindannyian úgy dolgozzunk az egyetem fejlesztéséért, hogy azt közben személyes sikerélményként éljük át. Nem csupán fegyelmezett, de örömteli, jó hangulatú egyetemi közösséggé kellene válnunk.

Megosztás a Facebook-on