Szűkítés


Kiválasztott Címke

Kis Norbert

Minden Címke 521


Jelenleg 2 bejegyzés található Kis Norbert cimkével

Az ÁKK-nak nemzetpolitikai missziója van

    •  dsc0180 2

2017 áprilisától a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kar hazánk legnagyobb egyetemi karává vált azzal, hogy szervezetébe integrálódott a közel százezer tisztviselő továbbképzéséért felelős Vezető- és Továbbképzési Intézet. A kar missziójáról, nemzetépítő szerepéről és a szeptemberben induló államtudományi mesterképzésről beszélgettünk Prof. Dr. Kis Norbert dékánnal.

Július 1-jén volt a közszolgálati tisztviselők napja. Mit jelent a kar számára ez a nap?

Kis Norbert: A kar és jogelődjei 1978 óta, négy évtizeden át tisztviselők generációit készítették fel a pályára. Idén indul útnak a 40. évfolyam. A magyar közszolgálat is sok formaváltáson esett át, mióta 25 éve hatályba lépett a köztisztviselői törvény, így ennek kar története is fordulatos volt. A lényeg azonban mindig az volt, hogy ez a magyar közigazgatás képzési bázisa. 2014-től minden évben minden magyar tisztviselő részt vesz néhány NKE-s továbbképzésen egyéni fejlesztési terve alapján. Azt mondhatom, hogy a tisztviselők és a közigazgatás ünnepe július 1-jén a mi ünnepünk is, ezért július 5-én „Közigazgatási Juliális”-t rendeztünk a Ménesi úti campuson hagyományteremtő céllal.

A kar hatodik éve az NKE-n működik. Mi a mérleg?

K. N. Nem igazán lehet összehasonlítani az NKE előtti és utáni helyzetet. 2011-ben régi álom vált valóra: az NKE-ről szóló törvénybe bekerült a közigazgatási felsőoktatás fogalma. Új időszámítás kezdődött, hiszen 2012-ben visszakerült a közigazgatásért felelős miniszter felügyelete alá a képzés (1991-ig a BM fenntartásában működött az Államigazgatási Főiskola). Az NKE-ről szóló törvény szerint intézményünk egyik célja a közigazgatási szakemberek képzése és az egységesülő közszolgálati életpályák közti átjárhatóság megteremtése. A törvény 2015-től statuálja az államtudományi és közigazgatási felsőoktatást, amely a kormánytisztviselői, állami tisztviselői és a köztisztviselői életpályára felkészítő államtudományi és alapképzési szakokat, valamint a hozzájuk kapcsolódó mesterképzési szakokat, ideértve az államtudományi doktori cím használatára jogosító osztatlan szakot is magába foglalja. 2011 óta szintén törvény rendelkezik arról, hogy egyetemünk a közszolgálati tisztviselők továbbképzésének felelőse. A továbbképzések, előmeneteli képzések, vizsgák kötelező és fakultatív rendszere, és ezzel évente közel százezer tisztviselő szakmai fejlesztése 2017-ben integrálódott a kar tevékenységi körébe. A kar ma azt a tevékenységet folytatja a megfelelő feltételek mellett, amelyet ez a szakmai közösség négy évtizede várt: közvetlenül a közigazgatás-fejlesztés szolgálatában, szoros kormányzati intézményi kapcsolatokkal dolgozunk.

Melyek ma a tisztviselői pálya legnagyobb kihívásai a közigazgatásban?

K. N. Az adatbázisok és az infotechnológiai intelligencia egyre „okosabbá”, a tisztviselők számára ugyanakkor egyre gyorsabbá és a bonyolultabbá teszik a közigazgatást. Néhány éve a közigazgatás-fejlesztési programjaink tervezésekor arról kellett hosszasan győzködni a pénzügyi támogató hatóságot, hogy van értelme fejleszteni a tisztviselők képességeit. Az a szemlélet köszönt vissza, hogy a tisztviselő egy szabályozott, gépies és gépesített rendszerben csak egy „alkatrész”. Ez azonban ma realitás. A bürokrácia egyre inkább „infokrácia” és „technokrácia”. Ezért a legnagyobb kihívás a tisztviselő számára az egyéni felelősség és motiváció, az értelmes tevékenységek megtalálása. Mindez nem a magyar közigazgatás sajátja. Az ember és az emberi közösségek a közösségi adat- és informatikai hálózatok függésében élnek. Az egyén sodródik és eltűnik a virtuális adatforgalomban. Minden nagy szervezet, így a közigazgatás is digitális korszakváltásban van. Érdemes azonban a folyamatokat irányító amerikai IT-cégekre is ránézni, akik a szervezeti és munkakultúrában éppen saját termékeiktől óvakodnak. Ma öt évnél messzebbre nem igazán lát senki, így egyre nehezebb a hallgatókat a jövő kihívásaira felkészíteni. Az elmúlt tíz év technikai haladása azonban sok leckét adhat mindannyiunknak.

Mi indokolta, hogy kar felvette az „államtudományi” nevet a „közigazgatási” mellé?

K. N. A kar neve 2016-ban változott Államtudományi és Közigazgatási Karra. Az államtudomány mint önálló kategória kimunkálása az NKE alapítása óta folyamatos. A Magyar Közigazgatás című szakfolyóiratban 2011-ben írtam egy cikket, amely az NKE és a megújuló közszolgálati szakemberképzés irányaként az államtudomány önálló képzési és kutatási területként történő újragondolását javasolta. Az államtudományi képzés tradíciói százötven évre nyúlnak vissza, amikor 1874-ben az önálló államtudományi doktorátust bevezették Magyarországon. A kommunizmus alatt ez beolvadt a jogászképzésbe, de a kormány 2015-ben újra önálló képzési területté minősítette, és újra bevezette az államtudományi doktorátust. Az NKE képzéseinek és kutatásainak közös nevezője az államtudomány, szoros értelemben azonban ez a kormányzás szervezetét, eszközeit és módját érintő tudást jelent. Így született az egyetem fenntartói részéről a döntés, hogy az „államtudományi” nevet a Közigazgatás-tudományi Kar vegye fel, hiszen a közigazgatás és a kormányzás az állam lényegét adó rendszerkapcsolatot alkotnak. A kar lett a felelőse az államtudományi mesterszaknak is, amelyre többszörös túljelentkezés volt, így 2017 őszén a képzés megindulhat.

Milyen összefüggések vannak az államtudomány felemelkedése és napjaink nagy társadalmi változásai között?

K. N. 2015-ben az államtudomány önállóvá válása kapcsán heves akadémiai vita indult meg elsősorban annak okán, hogy az miért nem a jogtudományhoz csatolva él tovább, ahogy az 1950-es években ezt kialakították. Nos, ebben a rendszertani disputában sokszor elmondtuk, hogy az államtudomány az állammal kapcsolatos komplex társadalomtudományi szemléletű kutatások miatt kér önálló helyet magának, de nem vesz el más tudományoktól semmit. Képzési területként pedig szintén multidiszciplináris, azaz több társadalomtudomány tudásanyagának összessége. A kérdésre rátérve azonban fontos a sokszor érdekek mentén zajló elméleti viták mögött a valós társadalmi folyamatokat vizsgálni. Az elmúlt tíz évben a világ számos országában jellemző a kormányzás és a kormányzati felelősség fontosságának felismerése. Egyidejűleg egy kiábrándulás abból, hogy a gazdasági és a pénzügyi szektor „láthatatlan kezével” önmagát és a társadalmi problémákat is tudja menedzselni. A társadalomfejlődés alapja a közösségek által megválasztott vezetők, azaz politikusok által végzett felelős államkormányzás. Ennek helyébe gyors tempóban az ún. globális kormányzás homályos intézményei akarnak lépni. A nemzetközi pénzügyi birodalmak, a médiabirodalmak és legújabban az információs hatalmi ágak az államok feletti kormányzás rendszerén dolgoznak. Ebben a korszellemben az államépítés, az erős kormányzás egyre nagyobb teret kap, így érthető, hogy az ezzel foglalkozó kutatások, így az államtudomány kezd újjáéledni. Ma az államtudomány az államépítés tudománya, amely egyben a nemzeti megmaradásnak is feltétele. Az államtudomány annak idején a kommunistáknak nem tetszett, ma pedig a globális kormányzás érdekeinek mond ellent.

Milyen veszélyek fenyegetik a nemzeti megmaradást?

K. N. Legalább három veszélyforrás van. A globális pénzügyi hatalmi szövetségek legutóbb 2008-ban taszították válságba a világot, de aknamunkájukat azóta is folytatják. Sajnos az Európai Unió politikai válsága miatt meggyengült az európai kormányok érdekszövetsége, így Magyarország is csak kevés ország partnerségére számíthat a nemzeti érdekvédelemben. A másik veszély az Afrikából megindult gazdasági migráció, amelynek várható volumene rémisztő. Végül pedig társadalomromboló hatásúnak gondolom a mindent eluraló internetes virtuális hálózatok szövevényét, amely értékalapú közösségek helyébe identitás nélküli közösségeket épít. Életünket és a döntéseinket egyre nagyobb mértékben uralják el, sokak szerint gyarmatosítják az ismeretlen hátterű közösségi és adathálózatok. Többet tudnak rólunk, mint mi magunk, okosabbak, mint az ember. Ez így persze sarkosan hangzik, de trendszerűen és kicsit alattomosan alakul körülöttünk a világ úgy, hogy a nemzeti alapú kormányzást, a nemzeti közösségépítést valami gyanús és ódivatú dolognak állítják be. Pedig meggyőződésem, hogy evolúciós alapjai a nemzeti gondolkodásnak vannak, de ebbe most ne menjünk bele. Azt gondolom, hogy nemzetállamot kell építeni, ehhez pedig az államépítés és a kormányzás tudásanyagát kell erősíteni. Több ezer fiatal van ránk bízva, akiknek a többsége érti a nemzeti misszió, és ebben a kormányzás, valamint a közigazgatás fontosságát.

Arról beszél, hogy az Államtudományi és Közigazgatási Karnak államépítési missziója van, de hogyan jelenik meg mindez a képzésben és a kutatásban?

K. N. Az egyetem ezzel a törvényi céltételezéssel jött létre, a két alapító egyetemi törvényünk preambulumai ezt szépen megfogalmazzák. A karnak kiemelten a nemzetállam építésének feladatát, egyfajta nemzetpolitikai missziót kell teljesítenie. Azaz nem csupán a közigazgatás fejlesztése a feladatunk, hanem a nemzetépítés, ami a nemzeti önállóságot és szuverenitást, a jó kormányzási képességet és a jó közigazgatást egyaránt jelenti. A képzésben új szakként elindul az államtudományi mesterszak, és jelentősen átalakítottuk a közigazgatási alap- és mesterképzések tantárgyi programjait. A továbbképzési programok a „terepen” dolgozó tisztviselőknek szólnak, a vezetők számára pedig kötelező előmeneteli képzéseket szervezünk. Számos kutatóműhely foglalkozik az államszervezet, az állami feladatok és működés kérdéseivel. Mindezt nyitottan, társegyetemek és a közigazgatási praktikumot képviselő tisztviselők bevonásával. Hallgatóinknak mint a jövő tisztviselőinek sokkal komolyabb szerepük lesz a nemzetállam erősítésében, mint ma azt képzeljük.

Közel ezer hallgatót bocsátott ki a kar a 2016/2017-es tanév végén, mi volt az Ön üzenete hozzájuk?

K. N. A végzett hallgatók közel kétharmada már tisztviselőként dolgozik. Ennek oka, hogy egy teljes háromszázötven fős állami tisztviselői szakirányú továbbképzési évfolyam indult 2016-ban, és az első évfolyam most végzett. A közigazgatási pályára készülők felé fontos üzenet, hogy esküvel fogadják, hogy megszerzett tudásukat és képességeiket a magyar állam és a magyar közigazgatás rendelkezésére bocsájtják. Ezt a döntést és fogadalmat annyira meg kell becsülni, mint tisztjeink szolgálati esküjét, mert a mi hallgatóink is szolgálatra esküsznek és az eskü örök. Minden végzett hallgatónkat arra biztattam, hogy tartsanak ki a megkezdett úton, higgyenek abban, hogy van egyéni feladatuk és felelősségük ebben a bonyolult világban. Higgyenek magukban, soha senkitől ne féljenek, és merjenek dönteni! Legyenek szabadok, bátrak, és akarják vezetni azt a közösséget, amelybe a sorsuk vezérli önöket!


Szöveg: Horvátth Orsolya

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Az NKE igazi szakmai és emberi közösséggé kezd válni

    • kiss norbert3

2011-ben még miniszteri biztosként irányította a Nemzeti Közszolgálati Egyetem megalapítását, ma egyetemi tanárként az intézmény továbbképzési és nemzetközi rektorhelyettese. Az idei augusztus 20-i állami ünnepen a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehette át az igazságügyi minisztertől. Múltról és jövőről, az államtudományról és a nemzetközi kapcsolatokról beszélgettünk Kis Norberttel.

Szöveg: Szöőr Ádám, fotó: Szilágyi Dénes


Öt évvel ezelőtt jelent meg egy interjú Önnel a Közszolgálat című lapban, amelyben még a Nemzeti Közszolgálati Egyetem előkészítéséért felelős miniszteri biztosként nyilatkozott az NKE-vel kapcsolatos tervekről. Aki ezt most elolvassa, akár prófétaként is tekinthet Önre, hiszen szinte minden megvalósult azokból az elképzelésekből, amelyekről annak idején beszélt. Ennyire jól lehetett látni előre a történéseket?

Kis Norbert: Akkor már közel fél éve folyt az új egyetem előkészítése, reális célokat tudtunk megfogalmazni. Kormány-előterjesztések, törvény- és középtávú fejlesztési tervek készültek az NKE-ről. Az egyetem többet és jobban teljesített, mint azt öt éve gondoltuk, mindannyian büszkék lehetünk a közös teljesítményre.

Az NKE rövid idő alatt komoly fejlődési pályát futott be, hiszen szinte minden területen sikerült előrébb lépni. Minek köszönhető ez a dinamizmus és eredményesség? 

K. N. Tavaly októberben fogadta el az egyetem Fenntartói Testülete az NKE intézményfejlesztési tervét (IFT), amely jól összefoglalja az elmúlt öt év fejlődésének eredményeit. A legfontosabbnak azt tartom, hogy igazi szakmai és emberi közösséggé kezdünk formálódni. Nem a vezetők, hanem az oktató-kutatói közösség tud hosszú távon valódi egyetemet alkotni. Úgy érzem, hogy kezdenek egyensúlyba kerülni az intézményi szintű érdekek, a kisebb alkotóműhelyek, valamint az egyéni ambíciók, célok. A most beinduló KÖFOP-programoknak is köszönhető fejlesztések során egyre nagyobb szerepet kapnak az alkotóközösségek, kutatóműhelyek és az egyéni kreativitás is. 

Mennyire tud megfelelni az intézmény annak az alapelvárásnak, vagy mondhatni egyfajta missziónak, amely a közszolgálatban betöltött szerepét jelenti?

K. N. A kormányzati szektor, a honvédelem, a rendvédelem és a közigazgatás működéséhez és fejlesztéséhez kell reális, hatékony és olykor gyors támogatást adnunk. Talán ebben jó úton haladunk, hiszen újabb és újabb kormányzati és fenntartói feladatokat kapunk, ami pozitív visszaigazolást jelent. Persze mindig fontos előre is tekinteni, és ezt teszi az intézmény-fejlesztési tervünk is, amely elég világos irányokat, célokat jelöl ki 2020-ig. Megmutatja, hogy mi az, amiben még van teendőnk, mi az, amit még jobban kellene csinálnunk és merre van a fejlődés útja.

Egy kicsit visszatérve még az öt évvel ezelőtti eseményekhez, az egyetem alapításához. Abban az időben számos kritika érte a döntéshozókat az intézmény létrehozása, majd később a működése kapcsán is. Sokan kételkedtek ugyanis abban, hogy a korábban szinte teljesen eltérő működésű és szocializációjú hivatásrendeket (katonaság, rendőrség, közigazgatás) hogyan lehet majd integrált szervezetben működtetni.

K. N. Szerintem teljes mértékben érthető, hogy voltak kezdetben szkeptikus hangok, hiszen egy olyan intézmény jött létre, amelyre korábban nem volt példa se hazánkban, se Európában. A kritikákról egyébként érdemes leválasztani a politikai természetű bírálatokat, mert azokkal racionális módon nem nagyon lehetett mit kezdeni. Ha az elmúlt öt év eredményeit és történéseit nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy az intézmény létrehozásához kapcsolódó aggályok, félelmek nem igazolódtak be. Az egyetemi rangunkkal kapcsolatos kételyekre jó választ adtunk tucatnyi új szak elindításával, két új doktori iskola és egy egyetemi kar alapításával, a HVG felsőoktatási rangsorban elfoglalt harmadik helyünkkel, a felvételi jelentkezési adatokkal, és biztos vagyok abban, hogy a folyamatban lévő akkreditáció is értékelni fogja közös erőfeszítéseinket.

A már említett korábbi interjúban szó esett arról is, hogy az NKE-n meg kell teremteni „az új államtudományi kutatásokkal az állam újraszervezésének és a közigazgatás fejlesztésének magas szintű képzési és kutatási hátterét”.

K. N. Az egyetem alapításának egyik alapvető indoka az volt, hogy integrált, átfogó szemlélet érvényesüljön a közszolgálathoz kapcsolódó oktatási, kutatási tevékenység során. Ez összhangban van azzal, hogy az államszemléletben, az állam funkciójában is újfajta gondolkodásra van szükség. Az államtudomány újszerű megközelítése azonban nem egy öt évvel ezelőtti gondolat, hiszen az egész 20. századot végigkísérte itthon és külföldön is az államkutatások tudomány-rendszertani helyével kapcsolatos disputa. Az NKE képzési profiljának kialakulása kereteket adott a 2016-ban bevezetett államtudományi képzési területnek is, a kutatások tekintetében pedig nemrég indultak el a társegyetemeket is megszólító államkutatási pályázatok.

Rektorhelyettesként két fontos szakmai területet is felügyel az intézményben. A nemzetközi vonatkozások kapcsán kiemelkedő eredmény volt a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar megalapítása, amihez szorosan kötődött az a kommunikációs üzenet is, hogy itt majd diplomataképzés folyik a jövőben. Ugyanakkor mintha az utóbbi időben ez a fogalmi meghatározás kevésbé lenne hangsúlyos elem a kar és az egyetem életében.

K. N. Azokban a közszolgálati munkakörökben, amelyek az európai uniós és a nemzetközi kapcsolatrendszerünkhöz kötődnek, szükség van a speciális ismeretanyagra, a nemzetközi tapasztalatra, nyelvtudásra. Mindez azt igényelte, hogy nagyobb figyelmet kapjon a képzésfejlesztésben, a kutatásban a diplomácia és a diplomataképzés. Ez tágabb összefüggésben nézve kapcsolatba hozható az egyetem nemzetközi képességeinek az erősítésével is. Az elmúlt években a nemzetközi és európai tanulmányok önálló kar keretében működnek, Academy of Diplomacy szemesztert és Ludovika Nagyköveti Fórumot indítottunk. Elindult az angol nyelvű nemzetközi közszolgálati kapcsolatok mesterszakunk, amely a címéből és a tartalmából adódóan is a diplomácia attribútumaival foglalkozik. De említhetném a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar számos további képzését vagy az angol nyelvű európai rendészeti közös oklevél programot, amelyben tagok vagyunk. Senki nem sajátíthatja ki a diplomáciai pályára történő felsőfokú képzést, az NKE azonban főszereplővé vált ezen a területen is.

Az intézmény nemzetközi partnerkapcsolatai folyamatosan bővülnek, egyre jelentősebb a mobilitási programokban való részvételünk is, ugyanakkor nagy kérdés, hogy nemzetközi térben mennyire ismert és elismert az NKE öt év után.

K. N. Látni kell, hogy az NKE elődintézményei nem rendelkeztek erős nemzetközi beágyazottsággal. Egy új intézmény számára időigényes feladat a nemzetközi térben való megjelenés: az egyetem megismertetése a külföldi hallgatókkal, oktatókkal, tudományos közösségekkel. Promóciós anyagokat viszonylag egyszerű gyártani, de valódi szakmai és emberi bizalmat ébreszteni nemzetközi partnerekben már sokkal nehezebb és lassabb folyamat. A nemzetköziesítés is egy közösségi tevékenység, mint oly sok minden, tehát minden egyetemi polgár munkája fontos ebben a folyamatban, kezdve a külföldön tanító oktatótól az egyetemünkön tanuló külföldi hallgatókig. Ebből a sok-sok egyéni erőfeszítésből épül fel az intézmény ismertsége, márkája, és az intézmény iránti külföldi bizalom. Ha azt nézzük, hogy már több mint harminc országból vannak külföldi hallgatóink, ha megnézzük jelenlétünket a nemzetközi ösztöndíjprogramokban, az európai és a globális ERASMUS programban, vagy éppen a Stipendium Hungaricum programban, akkor elmondhatjuk, hogy hallgatóarányosan a legsikeresebb magyar állami intézmény vagyunk a mobilitási ösztöndíjalapok felhasználásában. A nemzetköziesítés folyamatának különböző rétegei vannak, így például fontos, hogy minél több külföldi hallgató érkezzen hozzánk, és vigyék az egyetem jó hírét. De ugyanez vonatkozik a vendégoktatókra és a külföldi vendégoktatókra is. Örömteli, hogy egyre gyakrabban hívnak minket külföldi egyetemekre, konferenciákra, hogy közös pályázatokban, projektekben vegyünk részt. Még sokat kell fejlődnünk, de úgy gondolom, a megtett útra méltán lehet büszke minden egyetemi dolgozó.

Akik közelebbről ismerik Önt, azt mondják, hogy nagy munkabírással rendelkezik, és ez talán abból is meglátszik, hogy egyetemi vezetői munkája mellett a tudományos pályán is előre tudott lépni. Mennyire nehéz ezt a sok feladatot ilyen magas színvonalon egyszerre művelni?

K. N. Én elsősorban annak örülök, hogy az oktatói előmenetel szempontjából az egyetemen van egy inspiráló környezet. Látjuk, hogy hozzám hasonlóan egyre többen érik el az egyetemi tanári címet, és ehhez kell az egyetemi szakmai közösség támogatása is. Az egyetemi tanárral szemben nagyobbak az elvárások a hallgatók, a kollégák, valamint a külföldi partnerek részéről is, így aztán ez egy újabb motiváció számomra, hogy még jobban tegyem a dolgom. A szakterületem a bűnügyi tudományok, ezen belül a büntetőjog, a nemzetközi büntető-igazságszolgáltatás. Azt tartom helyesnek, hogyha az idő előrehaladtával a kutató próbál egyre átfogóbb képet adni  a saját tudományterületéről, sőt összefogni más tudományterületeknek az érintkezési pontjait is. Ezt nevezik interdiszciplináris megközelítésnek. Világunk egyre bonyolultabb, nagyrész az emberiség teszi egyre komplexebbé az életet. Párhuzamos valóságokat, mesterséges intelligenciát, globális válságokat és civilizációs konfliktusokat generálunk. A valódi szociális, gazdasági vagy biztonsági problémák nem „törődnek” tudományági rendszerekkel, hanem komplex és reális megközelítést igényelnek. Az NKE ebben a világban az „állam és kormányzás” újragondolásának zászlaját viszi. Az utóbbi években jómagam is az állami akarat és a jog érvényesítésének jogpolitikai, jogalkotási, kormányzástechnikai és szociológiai kérdéseivel foglalkozom. Arra próbálom a saját környezetemet is inspirálni, hogy ne zárkózzanak be egy szűkebb speciális jogi kérdéskör „komfortos” környezetébe, hanem kutatásaikban kövessék az „átfogó szemléletet”.

Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy felidéztünk egy öt évvel ezelőtti interjúját, amelyben elég jól látta előre a jövőt. Most is arra kérnénk, hogy tekintsünk előre közösen, mondjuk tíz évre.

K. N. Biztos vagyok abban, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem politikai ciklusokon átívelve fennmarad, a modell ugyanis racionális és sikeres. Öt évvel ezelőtt ez még nem volt olyan biztos. A jövőképünket nyilván meghatározza, hogy az egész ország és benne az egyetem is egy nagyon intenzív pénzügyi-fejlesztési ciklus elején áll, jelentős pénzügyi források felhasználásának a lehetőségével. De a pénznél is lényegesebb az, hogy a közszolgálat fejlesztésének ma már van egy olyan kormányzati stratégiai célgörbéje, amelyben rendszerszerűen vannak elhelyezve az NKE feladatai. Ezek három-öt évre kijelölik az egyetem fejlesztési pályáját. Nagyon lényeges, hogy ebben a folyamatban az intézményi szintű érdekek találkozzanak az egyéni ambíciókkal, sőt az egyéni és műhelyszintű tervek kovácsolódjanak össze az intézményi célokban. Ebben kell jobb egyensúlyra törekedni, ma még az NKE gyakran „fejnehéz” módon halad. Fontos, hogy egyetemi polgárként mindannyian úgy dolgozzunk az egyetem fejlesztéséért, hogy azt közben személyes sikerélményként éljük át. Nem csupán fegyelmezett, de örömteli, jó hangulatú egyetemi közösséggé kellene válnunk.

Megosztás a Facebook-on