Szűkítés


Kiválasztott Címke

Végh Zsuzsanna

Minden Címke 500


Jelenleg 1 bejegyzés található Végh Zsuzsanna cimkével

A Bevándorlási és Állampolgársági Tanszék megalakulása egy sikertörténet

    •  dsc5532

A rendkívüli méreteket öltő tömeges migráció, az újkori vagy modernkori népvándorlás súlyos kihívásokat jelent nemcsak az Európai Unió, de az egész világ számára is, így az elmúlt években a biztonság felértékelődött. Dr. Végh Zsuzsannával, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal főigazgatójával beszélgettünk a migráció és a terrorizmus kapcsolatáról, a megoldási lehetőségekről és Európa jövőjéről, valamint arról, hogy mi hívta életre a Rendészettudományi Karon a Bevándorlási és Állampolgársági Tanszéket, amelynek megvalósulását sikertörténetnek nevezte.

A Rendőrtiszti Főiskola (RTF) egykori hallgatójaként rendészeti igazgatás szakirányon végzett. Milyen emlékei vannak erről az időszakról?

Végh Zsuzsanna: Szívesen emlékszem vissza erre az időszakra, hiszen akkor nagyon fiatal voltam, tele világmegváltó gondolattal. A Rendőrtiszti Főiskola sok új ismeretet adott, a későbbiek során az élet pedig bebizonyította, hogy minden ott megszerzett tantárgyi ismeret elsajátítására szükség volt, ezeket ugyanis nagyon jól tudtam hasznosítani később a jogi egyetemen is. Már a főiskolai évek alatt elhatároztam, hogy szeretnék továbbtanulni. Az Igazgatásrendészeti Csoportfőnökségen olyan munkakörbe kerültem, ahol panaszügyekkel és másodfokú ügyekkel foglalkoztam. Azért jelentkeztem a főiskolai diploma megszerzését követően rövid időn belül a jogi egyetemre, mert a munkámhoz elengedhetetlenné vált a jogi ismeretek mélyebb elsajátítása. Esti tagozaton végeztem, napközben dolgoztam, este a kicsi gyermekeimmel foglalkoztam, majd utána tanultam.

 A Belügyminisztérium Idegenrendészeti és Menekültügyi Osztály vezetőjeként milyen kihívásokkal kellett szembenéznie a munkája során?

V. Zs. Ennek az osztálynak az életre hívását az indokolta, hogy szükségessé vált egy új migrációs struktúra kialakítása, amelyhez természetesen a jogi alapokat is meg kellett teremteni. Ez az osztály rövid ideig létezett, hiszen fő feladatát teljesítette, ugyanis előkészítette azokat a jogszabályokat, amelyek a szervezeti változáshoz szükségesek voltak, emellett a működéshez szükséges feltételrendszert is kidolgozta.

Mi hívta életre a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt 2000-ben?

V. Zs. Az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában világossá vált, hogy a migráció kérdése előtérbe fog kerülni. Már akkor egyértelmű volt, hogy az Európai Unió a csatlakozás feltételeként elvárja egy olyan migrációs szervezet kialakítását, amely képes a közösségi vívmányokat hatékonyan végrehajtani az Európai Unió migrációs politikájának érvényre juttatása érdekében. Ebben az időszakban Magyarországon rendkívül tagolt volt az intézményi rendszer, ugyanis migrációs vagy azzal szorosan összefüggő feladatokkal több szervezet is foglalkozott. A rendőrség mellett idegenrendészeti feladatot látott el az akkor még létező Határőrség, önállóan működött a Menekültügyi és Migrációs Hivatal, amelynek szintén volt idegenrendészeti jogköre, belügyminisztériumi szervként látta el feladatait az Állampolgársági Főosztály. Minden szervezet érthetően a sajátos szervezeti célkitűzései és érdekei mentén, sokszor párhuzamosan végezte a feladatait. Nyilvánvalóvá vált, hogy ez így nincs rendjén, ezért megszületett a kormányzati döntés a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal létrehozásáról. Az új intézmény 2000. január 1-jén kezdte meg a működését, de az országos struktúra kiépítése csak több lépcsőben, két év alatt valósulhatott meg. 

Tizenhét éve Ön vezeti a szervezetet. Hogyan tudná összegezni ennek az időszaknak a sikereit?

V. Zs. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a kezdeti nehézségek ellenére ez a szervezet kiépült és megszilárdult. Az egyébként nagyon elkötelezett állomány bebizonyította, hogy válsághelyzetekben is képes helytállni. Kihívásokban az elmúlt 17 év alatt bőven volt részünk, hiszen minden évben adódott olyan feladat, amelynek a megoldása fokozott erőfeszítést, jelentős túlmunkavégzést és nagyon sokszor szervezeti átalakításokat igényelt. Azok az értékelések, amelyek egy-egy év végén elhangzottak kormányzati szinten, igazolták, hogy helyes döntés volt annak idején a szervezet létrehozása. Egyenrangú partnerei vagyunk az uniós tagállamokban működő menekültügyi és idegenrendészeti feladatokat ellátó szervezeteknek, és a hivatal ma már nagyon jó és széles körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Számos migránsokat kibocsátó, vagy a beutazások szempontjából frekventált országban jelen vannak munkatársaink, akik beutazásokat megelőző fontos szűrő-, ellenőrző feladatokat látnak el, munkájukkal jelentősen hozzájárulva a kockázatok csökkentéséhez.

2017. január 1-jétől a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalt vezeti. Mennyiben változott a szervezet hatásköre?

V. Zs. Kormányzati döntés eredményeként elkerült a hivataltól az állampolgársági szakterület, amit természetesen fájlalok, mivel ez egy nagyon szép szakmai területe volt az intézményünknek. Nagyon sok munkát végeztünk ezen a szakterületen, hiszen amikor 2010-ben életbe lépett az egyszerűsített honosítás jogintézménye, évente százezres nagyságrendben érkeztek honosítási kérelmek. Az elmúlt évek során több mint 900 ezer ember honosítási kérelmében jártunk el és készítettünk elő döntési javaslatot. Nagyon sok esetben szélesebb összefogásra is szükség volt a hivatali szervezeten belül, mivel nem győzte az Állampolgársági Igazgatóság önmagában a kirívó mértékű feladat ellátását, ezért sokszor más központi egységek és a regionálisan működő területi szerveink munkatársait is mozgósítottuk. Szoros összefogással és egységes tenni akarással értük el az eredményeinket. Fájt a döntés azért is, mert olyan vezetők és munkatársak kerültek el a hivataltól, akikkel már nagyon sok éve együtt dolgoztunk, de akikről tudom, hogy az új szervezetüknél is eredményes munkát fognak végezni.

2012-ben Rendészettudományi Karrá alakult az RTF, amelynek Bevándorlási és Állampolgársági Tanszéke idén ötéves lett. Elégedett a kibocsátott hallgatókkal?

V. Zs. Nagyon elégedett vagyok. Évente rendszeresen értékeljük az eredményeket, meghatározzuk az irányokat, amelyek mentén változtatni szükséges annak érdekében, hogy azok a hallgatók, akik kikerülnek az iskolapadból és hozzánk jönnek dolgozni, minél eredményesebben és minél gyorsabban tudjanak bekapcsolódni a szakmai munkába. Azt tapasztaljuk, hogy kiváló elméleti felkészültséggel rendelkeznek, amit nagyon fontosnak tartok, olyan elméleti ismeretekkel bírnak, amelyek segítségével más felsőfokú oktatási intézményben végzett pályakezdőkhöz képest gyorsabban válnak alkalmassá a feladatok ellátására. A gyakorlati kérdések oktatására kellene nagyobb hangsúlyt fektetni, most kicsit másként is készülünk a szakmai gyakorlatok megszervezésére, mint a korábbi időszakban.

Miért tartották fontosnak azt, hogy a Rendészettudományi Karon kapjon helyet Bevándorlási és Állampolgársági Tanszék, a képzés?

V. Zs. Már hosszú évekkel ezelőtt arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ez egy speciális szakterület, amely speciális ismereteket igényel, ezért fontos az ennek megfelelő oktatás. Amikor a Rendőrtiszti Főiskolán az idegenrendészeti vagy akár a menekültügyi szakmai tantárgyakat oktatták, megkaptam ugyan a megfelelő tudásanyagot, de ma már sokkal többre van szükség ahhoz, hogy valaki átlássa ezt a nagyon szerteágazó, nagyon sok problémával terhelt területet, különösen napjainkban. A képzés megvalósulása egy sikertörténet, mindig büszkén meg is osztom ezt minden egyes nemzetközi tárgyalás során a partnerekkel, akik szeretnének hallgatókat küldeni a tanszékünkre. Nyilván, ez akkor tud majd megvalósulni, ha egy angol nyelvű képzés is elindul, de a külföldi szakemberek már most elismeréssel szólnak az oktatás területén elért eredményekről.

Az elmúlt évben a biztonság felértékelődött, hiszen a modern kori népvándorlás súlyos kihívásokat jelent. Az illegális migráció további erősödésére számít az idén a Migrációkutató Intézet. Ön is ezzel számol?

V. Zs. Ez olyan súlyos probléma, amely nemcsak Európát, hanem szinte az egész világot érinti, és amely nem fog egyik pillanatról a másikra megoldódni. Vannak törekvések a folyamat megállítására, ezek azonban legfeljebb csak fékezik az áramlás mértékét. Ha nem történik komoly változás az Európai Unió migrációs politikájában, akkor hosszú távon együtt kell élnünk ezzel a nemkívánatos helyzettel. A közös európai menekültügyi rendszer az, amely elvileg alapját kellene hogy képezze a migrációs szervezetek munkájának, olyan zsinórmérték, amelyhez az unió elvárása szerint minden tagállamnak igazodnia kell. De ennek szabályrendszere migrációs szempontból konszolidált időszak terméke, és nem tud megfelelő választ adni a mai kihívásokra, ezért nem is lehet hatásosan alkalmazni. Szakmai körökben mindenki megfogalmazza a kritikáit, a nemzeti szabályok feszegetik a határokat a saját érdekek érvényesítése érdekében, ami nagyon fontos, hiszen az illegális migrációval összefüggésben súlyos biztonsági kérdésekről is beszélünk ma már. Ha az Európai Unió nem mutat kellő rugalmasságot a tekintetben, hogy ezeket a szabályrendszereket nagyon gyorsan megváltoztassa, akkor sokáig napirenden lesz ez a súlyos kérdés. Nyilatkozatok hangzanak el az olaszországi helyzettel kapcsolatban, hogy legalább 200 ezer migránsra számítanak ebben az évben. Én is többször megfogalmaztam már konferenciákon, hogy mennyire sérülékeny az EU–török megállapodás, ezt most láthatjuk az elmúlt napok eseményei kapcsán. A balkáni útvonal lezárása – elsősorban nemzetállami intézkedések nyomán – megtörtént, de azért még mindig nagy számban érkeznek illegálisan a migránsok ezen az útvonalon, többségében persze már nem igazán a háború elől menekülve. Ha Törökország esetleg nem tartja be a vállalásait, újra nagyon nehéz helyzet állhat elő. Bár úgy gondolom, hogy Magyarország a külső határvédelem megerősítésével nagyon sokat tett annak érdekében, hogy ne csak hazánk, hanem más tagállamok tekintetében is csökkenjenek a kockázatok.

Főigazgató asszony gondolta volna 2015-ben, hogy ennyire elhúzódó válságra kell számítani?

V. Zs. Őszintén szólva, igen, mert a migrációs gondok már sokkal korábban felmerültek, viszont láthatóan elmaradtak a szükséges intézkedések. 2015-ben egyértelművé vált, hogy nem áll az unió rendelkezésére olyan eszköztár, amellyel orvosolni tudta volna a kialakult válsághelyzetet. Nagyon régóta járok nemzetközi fórumokra, tagja vagyok az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal Igazgatótanácsának, ahol a migrációs szervezetek első számú vezetői találkoznak egy évben két-három alkalommal, hogy megvitassák az aktuális problémákat, a közös teendőket. Látható, hogy rendkívül lassan halad előre a közös megoldás kimunkálása. Olykor egyes tagállamok még azt is megkérdőjelezik, hogy jelenleg beszélhetünk-e egyáltalán válsághelyzetről. Nyilván azok a tagállamok, amelyek elkötelezettek a korábbi menekültpolitika, egy nyitott befogadási elveken nyugvó menekültügyi szabályrendszer mellett, nehezen értik meg, hogy most másra van szükség.

A Rendészettudományi Karon megrendezett konferencián legutóbb azt mondta, hogy az útnak induló embereket nem lehet megállítani, csak akkor, ha sikerül megszüntetni a migrációt kiváltó okokat. Lát erre esélyt?

V. Zs. Van elmozdulás ebben a tekintetben, hiszen az Európai Unió végre elkezdett foglalkozni egy kicsit hatásosabban a külső dimenzió kérdésével, jóllehet, ez évek óta napirenden volt. Különböző támogatások útján, gazdasági fejlesztésekkel, segélyprogramokkal a kibocsátó országokat próbálja segíteni. Ez lenne a helyes irány. Én is azt vallom, hogy biztonságban, emberi körülmények között legyen joga a hazájában élni minden embernek. A megoldás persze nagyon sok pénzbe kerül, és csak egy hosszú folyamat eredménye lehet. Főként olyan országok esetében adódnak gondok, ahol nincs szilárd kormányzás, vallási, törzsi viszályok uralkodnak. Ennek a megoldása az egyik legfontosabb gondunk jelenleg.

Egyértelműen kijelenthető, hogy az illegális migráció összefügg a terrorizmussal?

V. Zs. Az illegális migráció és a terrorizmus összefüggéseinek kérdése már a ’80-as években is előtérbe került, részese voltam az illegális migrációval foglalkozó több mint harminc országot tömörítő nemzetközi fórumnak, az úgynevezett Budapest Csoportnak. Ennek az volt a feladata, hogy az akkor már eléggé jelentős méreteket öltő illegális migrációval szemben megoldást találjon, hogy olyan ajánlásokat tegyen a kormányok számára, amelyek képesek megfékezni a folyamatot. Már 2001-ben, az Amerikai Egyesült Államokat ért terrortámadások után is tartottunk egy olyan ülést, melynek egyébként Budapest adott otthont, ahol az volt a fő kérdés, hogy összefügg-e az illegális migráció a terrorizmussal. Nagyon sokan élesen felszólaltak az ellen, hogy ezeket bárki is összemossa, hiszen két különböző fogalomról van szó, és nem is szabad együtt emlegetni a két kérdéskört. Mások álláspontja azonban már akkor is az volt, hogy az illegális migráció elősegítheti a terrorizmus terjedését. Elfogadtak egy olyan ajánlást, amely az illegális migráció megfékezését úgy akarta elérni, hogy csökkenteni próbálta a biztonsági kockázatokat. Biometrikus okmányok kiadását javasolta például, célként tűzte ki az embercsempészekkel szembeni szigorú fellépést és egy olyan határellenőrzési rendszer kialakítását, ahol a biztonságot veszélyeztető személyek kiszűrhetőek. Sok év telt el azóta, és ezek a kérdések még mindig napirenden vannak. Ma már egyértelművé vált, hogy az illegális migrációval igenis összefügg a terrorizmus. Ma már nem lehet szétválasztani a kettőt egymástól. A mi szervezetünknek – együttműködve a nemzetbiztonsági kérdésekért felelős szolgálatokkal – az a feladata, hogy kiszűrje lehetőleg még a tranzitzónában azokat a személyeket, akik ebből a szempontból veszélyt jelenthetnek.  

Valóban Európa jövője forog kockán?

V. Zs. Bizonyos értelemben osztom ezt a véleményt azért, mert maga a schengeni rendszer léte forog most kockán. Több tagállam is visszaállította a belső határellenőrzést, ami nyilvánvalóan nehézséget okoz az uniós polgárok számára, hiszen korlátozza a szabad mozgás jogának gyakorlását. Ha újra mindenhol belső határokat építünk, Európa már nem lesz az az Európa, amit megálmodtunk, és amelynek érdekében lényegében létrejött az Európai Unió.

A napokban jogi határzárat szigorító módosításokat fogadott el az Országgyűlés a kormány javaslatára. A parlament döntésével kiegészítette a menedékjogi törvényt a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre vonatkozó eljárási szabályokkal. Ilyen időszakban menedékjogi kérelmet alapesetben a menekültügyi hatóság előtt személyesen, kizárólag a határon lévő tranzitzónában lehet benyújtani, a menedékkérőnek pedig a kérelme jogerős elbírálásáig ott kell várakoznia. Ezt a helyet ez idő alatt csak kifelé – vagyis a most meglévő tranzitzónák esetében Szerbia felé – hagyhatja el. Mindez elkerülhetetlenné vált?

V. Zs. Az elkövetkezendő hónapok óriási kihívása az új jogi szabályok alkalmazása lesz. Amikor 2015. szeptember 15-ével megtörtént a külső határ lezárása és megalakultak a tranzitzónák, ez egy nagyon helyes és elkerülhetetlen intézkedés volt. Jelentős mértékben visszaesett a Magyarországra illegálisan bejutó külföldiek száma, és ezzel összefüggésben a regisztrált menedékjogot kérők száma is csökkent. 2015-ben 400 ezren haladtak át az ország területén illegálisan, több mint 177 ezren nyújtottak be menedékjogi kérelmet, többségükben persze ezzel szerették volna elkerülni az idegenrendészeti jogkövetkezményeket. 2016-ban a menedékkérők száma visszaesett 30 ezer alá, ez óriási különbség, jól látszik, hogy a szerb határszakaszon kiépült jogi és műszaki határzár jelentősen lefékezte az illegális beáramlást, de azért látszott, hogy kijátszható a rendszer. Most az új kihívás az, hogy a közelmúltban elfogadott törvénymódosításokat a gyakorlatban hogyan tudjuk majd a legeredményesebben alkalmazni. A határon történő eljárás szabályainak és az uniós irányelvnek az alkalmazása során láthatóvá vált, hogy miután a sérülékeny csoportba tartozó személyeket, a kisgyerekes családokat, az idős beteg embereket, a kísérő nélküli kiskorúakat nem lehetett a tranzitzónákban elhelyezni, velük szemben nem lehetett a határon történő eljárás szabályait alkalmazni, a nyitott befogadó intézményekbe beszállított kérelmezők 90 százaléka néhány napon belül elhagyta Magyarországot. Jogellenesen továbbhaladtak Ausztria, Németország és Svédország felé. Nyilvánvalóvá vált, hogy ez a helyzet nem fenntartható, ezért született ez a törvénymódosítás. Az Országgyűlés által elfogadott törvény ugyanis arról szól, hogy aki belép a tranzitzónába, és előterjeszti a menedékjogi kérelmét, annak a teljes eljárás időtartama alatt ott kell tartózkodnia, és csak akkor léphet be az ország területére, ha a hatóság megalapozottnak találta a védelmi igényét. A tranzitzónában a sérülékeny csoportba tartozók számára speciális feltételeket kell biztosítani. A 14–18 éves korosztálynál fiatalabb gyermekeket továbbra is beszállítják a számukra kijelölt gyermek- és ifjúságvédelmi intézménybe. A hivatal arra törekszik, hogy a szülőkkel együtt a tranzitzónában elhelyezett gyermekeknek a lehető legbarátságosabb környezetet biztosítsa.


Szöveg: Dr. Tóth Nikolett Ágnes

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on