Szűkítés


Kiválasztott Címke

oplatka

Minden Címke 489


Jelenleg 2 bejegyzés található oplatka cimkével

Egy svájci magyar az NKE-n

    •  dsc9441

Eltérő utat jártak be a második világháború után a nyugat- és a közép-európai országok a nemzeti identitás megélésben is – véli Oplatka András történész, külpolitikai újságíró, aki számos könyvet írt és fordított is már. A Svájcban élő szakember legutóbb a Nemzeti Közszolgálati Egyetem meghívására Széchenyivel kapcsolatban fejtette ki gondolatait egy tudományos konferencián, és előadást tartott a Széchenyi emlékév keretében a Ludovika Szabadegyetemen is.

Az interjú készítésének napján választott az amerikai nép: Donald Trump lesz a következő elnöke az Egyesült Államoknak. Ha még külpolitikai újságíróként dolgozna, és erről a témáról kellene írnia, milyen címet adna a cikkének?

Oplatka András: A címadás egy újságnál rendkívül komplikált dolog, ezen a szerkesztők mindig rengeteget „kutyulnak”, így nem könnyű most sem válaszolni erre a kérdésre. Bár Amerikában nem voltam olyan sokat és nem is elsősorban ezzel a területtel foglalkoztam, de természetesen van véleményem a történésekről. Ez egy olyan bivalyerős ország a társadalmi struktúráját és gazdaságát illetően, valamint olyan meghatározóak a parlamentáris fékek és korlátok, hogy adott esetben még egy ilyen elnököt is túl tud élni az Egyesült Államok. Még akkor is így van ez, ha Trump elnökként nem biztos, hogy ugyanazt fogja tenni, mint amiről a választási kampányban beszélt. Reményeim szerint egy kicsit konszolidáltabb arcát mutatja majd, más temperamentummal és több józansággal.

A győzelme nagy meglepetés volt, de az eredmény azt is jelzi, mintha az elit politika réteg és a társadalom globális értelemben is távolodna egymástól.

O. A. Általánosítani nem szeretnék, hiszen ez azért eltérő lehet az egyes országok esetében. Az Egyesült Államok példáján az látszik, hogy a választók – bármilyen jelöltek is vesznek részt a kampányban- bizonyos időközönként a változásra voksolnak. Tehát most sok amerikai nem akart még egy demokrata párti vezetést látni a Fehér Házban.

Amerikában most nagy a bizonytalanság, hiszen nem lehet tudni, hogy a megválasztott elnök végül milyen politikát folytat majd. De Európa jövőjével kapcsolatban is sok mostanában a kérdőjel, gondoljunk csak az unió válságára. Ön szerint merre tart Európa?

O. A. Korábbi munkahelyem, a Neue Zürcher Zeitung svájci napilap szerkesztőségében volt egy nagy tudású kollégám, akitől sokat tanulhattam én is. Egyszer egy műhelybeszélgetésen azt mondta: politikai prognózisokat vagy három napra vagy csak 20 éven túlra lehet felállítani, de a kettő közötti időszakra biztosan nem. A politika ugyanis annyi tényezőből áll, hogy a fejlődési pályát megjósolni nem lehet, még matematikai értelemben sem.

De tendenciák nyilván vannak, amelyekből lehet egyfajta következtetésre jutni.

O. A. Ha az EU-nál maradunk, akkor egyértelműen megfigyelhetünk egyfajta törésvonalat a brüsszeli bürokrácia és egyes nagy nyugat-európai államok, valamint a közép-európai országok véleménye között a közösség jövőjével kapcsolatban. Előbbiek nagyobb része az unió további erősödését szeretné, míg utóbbiak –köztük Magyarország- a szuverenitást tartja az egyik legfontosabb kérdésnek. Ez a vita alapvetően Nyugat- és Közép-Európa között van, és az eltérő történelmi fejlődésük állhat ennek hátterében. A II. világháború tulajdonképpen kompromittálta a nemzet fogalmát Nyugat-Európában, Közép-Európában viszont a nemzeti érzést szinte sárba tiporták 1947 után. Utóbbi országokban 1989 a nemzet újrafelfedezését és reneszánszát is jelentette. Két fejlődési periódusról van szó, amit se Nyugat- se Közép-Európában nem értenek igazán és ezért sokszor elbeszélnek egymás mellett.

Széchenyi kapcsán a liberális szó gyakran felmerül, sokan őt egy középutas liberális gondolkodónak tartják. Arra az időszakra ezt a szót pozitív értelemben használjuk, ma meg mintha szitokszó lenne a politikai közéletben, leginkább a közép-európai régióban. Mi lehet ennek a tudományos magyarázata?   

O. A. Először is fontos azt látni, hogy sokféle liberalizmus létezik többféle iskolával és hagyománnyal. Én azt tapasztalom, hogy a liberalizmus egyfajta szitokszóként leginkább Magyarországon használatos. Ahol én élek, Svájcban, például egyáltalán nem, olyannyira, hogy az ottani liberális párt támogatottsága most is 15-20 százalékos. Magyarországon a rendszerváltást követően olyan liberálisnak mondott párt(ok) jelentek meg, amelyek gondolkodásmódját az általam Svájcban megismert liberális eszmékkel nem igazán tudom összeegyeztetni. A hagyományos liberalizmus egyik alapelve a tolerancia és nem az az ideológiai meggyőződés, hogy csak nekem egyedül lehet igazam és mindenki más elitélendő és üldözendő, aki velem nem ért egyet. Alapgondolata az is, hogy a közéletben legyen többféle eszmevilág, azokat adott esetben ütköztessük egymással és győzzön a jobbik, legyen verseny minden területen. Sokak meggyőződése ellenére Magyarországon szerintem a liberalizmus nem a politikai paletta baloldalához tartozik. A balliberalizmus, az csak egy válfaja, de a hagyományos liberalizmus az alapvetően polgári gondolkodású.

A sajtót sokan a negyedik hatalmi ágnak tartják, ebből adódik az egyik fontos funkciója, a mindenkori hatalom kontrolálása. Európai viszonylatban mennyire tölti be ezt a szerepét?

O. A. A sajtó is rendkívül sokrétű és sokszínű, nehéz összehasonlítani tehát a Guardiant vagy a Frankfurter Allgemeine Zeitungot mondjuk a Blikkel. A közös felület legfeljebb az, hogy az írott sajtó most szinte az egész világon komoly gazdasági válságban van már legalább 15 éve. Ekkor kezdett az internet szerepe felértékelődni ezen a területen is, elsősorban a hirdetések piacán. Ez elszívta a nyomtatott újságok bevételeinek egy jó részét. Így volt ez például a Neue Zürcher Zeitung esetében is, amelynél abban az időben, amikor ott dolgoztam, a bevételek kétharmadát a hirdetések jelentették. Ez mára körülbelül a felére olvadt.

Ez a fajta gazdasági probléma mennyire veszélyezteti a sajtó függetlenségét?  

O. A. Ha nem is a függetlenség rovására megy mindez, de mindenképpen minőségi visszaesést jelent. Ha ugyanis egy szerkesztőség kevesebb pénzzel rendelkezik, akkor értelemszerűen nem tud jobb újságot készíteni. Ráadásul a gazdasági problémák leginkább a minőségi terméket előállító szerkesztőségeket sújtják, és jóval kevésbé az úgynevezett bulvárújságokat, amelyeknek mondjuk nincs például tokiói tudósítójuk, mert nincs szükség rá. Az én lapomnak abban az időben még 30-35 saját tudósítja volt a világban, akiket Zürichben képeztek ki. De a pénzhiány miatt meg kellett ritkítani a tudósítói hálózatot, amelynek eredményeképpen csökkent a külpolitikai oldalak száma, ami egyértelműen minőségi veszteséget jelent.

Nálunk is nehéz gazdasági helyzetben van a nyomtatott sajtó, legutóbb például megszűnt a Népszabadság is. A kiadója mindezt gazdasági okokkal magyarázta, de nagy kérdés azért az, hogy például Svájcban megszűnhetne-e úgy egy újság, mint nálunk ez a lap?

O. A. Gazdasági okok miatt megszűnhet egy újság nálunk is, de ilyen módon semmiképpen sem, mint ahogy Magyarországon a Népszabadság.

Írt több könyvet is, ezek közül az egyik legnépszerűbb a Németh Miklós volt miniszterelnökről készült műve. Ennek mi volt az előzménye?

O. A. Politikai újságíróként és elemzőként mindig érdekelt az a kérdés, hogy 1989-ben a magyar kormány hogy merte kinyitni az ország nyugati határát, elengedve ezzel a kelet-német menekülteket. Ez a sztori számos érdekes kérdést vet fel, mint például, hogy milyen volt akkoriban a magyar-szovjet vagy a magyar-német kapcsolat, kik voltak a határnyitás mellett és kik ellene. Erről annak idején írtam is egy könyvet német nyelven, ami 2008-ban jelent meg magyarul. Ebben a kiadványban mintegy hatvan politikussal, közéleti személlyel készítettem interjút, köztük Németh Miklóssal is. 2014-ben aztán felkérésre írtam meg a volt miniszterelnökről szóló könyvet.

Most kiről írna, ha tehetné?

O. A. Politikusról most nem szeretnék könyvet írni. Legutóbb Kosáry Domokos akadémikus, történész egyik művét fordítottam német nyelvre, amely az 1848-as forradalom és szabadságharc időszakának nemzetközi politikai kérdéseivel foglalkozik. A könyv jövőre jelenik meg az Osztrák Tudományos Akadémia kiadásában. Ezt a munkát Kosáry Domokos iránti tiszteletemből vállaltam el, nagyon szerettem őt emberileg is. Hálával is tartozom neki, mert amikor a 2000-es évek elején a Széchenyi- életrajzot készítettem, nagyon sokat segített nekem. Én 1956 óta Svájcban élek, de amikor a Neue Zürcher Zeitung magyarországi tudósítója voltam, részben Budapesten is laktam. 2004-ben hagytam abba az újságírást, akkor habilitáltam a már említett Széchenyi életrajzzal a Bécsi Egyetemen. Tanítottam ott is, de főleg Budapesten, a német nyelvű Andrássy Egyetemen. Az oktatói tevékenységemet 2011-ben hagytam abba, azóta teljesen Svájcban élek újra.


Széchenyi 225

Az NKE szeptemberben indította el programsorozatát, amellyel Széchenyi István emlékének adózott születésének 225. évfordulója alkalmából. Az ő és édesapjának, Széchényi Ferencnek a tiszteletére többek között teremavató ünnepséget tartott az egyetem, amelynek impozáns díszterme felvette a Széchenyiek nevét. Gróf Széchenyi István az egyik leggazdagabb arisztokrata család sarja volt. Bár apja, Széchényi Ferenc a Nemzeti Múzeum alapítójaként írta be magát a magyar történelem lapjaira, az NKE számára a Ludovika miatt fontos: az egyik legbőkezűbb adományt ő ajánlotta fel a katonai akadémia létrehozására.

Nem véltetlen, hogy a nagy népszerűségnek örvendő Ludovika Szabadegyetem programsorozat is a legnagyobb magyarról szólt idén: 13 neves szakember hétről hétre járta végig Széchenyi életművét. A félév során, rendhagyó módon, nem csak az NKE elismert kutatói-oktatói álltak fel a katedrára, hanem vendégünk volt többek között Pálinkás József, aki az innováció felől elemezte Széchenyit, Hermann Róbert, aki a katona grófról beszélt. Előadást tartott Csorba László a döblingi évekről és Oplatka András is, aki Széchenyi levelezéséről szól. Az előadássorozatot Buday Miklós, a Széchenyi Alapítvány elnöke nyitotta szeptember 6-án, ő Széchenyi írott életműve, szellemi hagyatéka címmel tartott előadást. A decemberi záró programig több mint 1100-an voltak kíváncsiak a legnagyobb magyarra.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Levelezőpartner: Gróf Széchenyi István

    • fokep
    •  dsc9228 2
    •  dsc9244 2
    •  dsc9256 2
    •  dsc9259 2
  • Előző
  • Következő

Széchenyi István szellemi örökségét képező fennmaradt levelezésről tartott előadás Prof. Dr. Oplatka András a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Szabadegyetem soron következő programján. A gróf életútja mentén  Széchenyi ifjúkori írói ambícióit, gazdasági reformötleteit, diplomáciai sikereit, valamint a hazát megújítani kívánó céljait ismerhették meg az érdeklődők, amelyek eléréshez levelezés útján toborzott híveket szerte a világon.

Oplatka András iskoláit Budapesten kezdte, majd családjával Svájcba költözött, ahol a Zürichi Egyetemen doktori végzettséget szerzett. Alapvető érdeklődési köre az újságíráshoz kötötte, 1968-2004 között a Neue Zürcher Zeitung szerkesztőségének tagja, Európa számos országában végzett tudósítói munkát. A tudományos élteben is aktívan részt vett, 2004-ben habilitált a Bécsben, ahol egyetemi docensként kutatott, majd 2005-2011 között a budapesti német nyelvű Andrássy Egyetemen oktatott, ahol professor emeritusként a kuratórium tagja lett. Rengeteg könyv született Oplatka András kutatói munkásságából, kiemelendő a Széchenyi Istvánról írt könyve és kutatása, valamint széleskörű műfordítói tevékenysége, ahol a magyar szépirodalmat fordította magyarról német nyelvre.

„Széchenyi István nem csak könyveket, nem csak újságcikkeket írt, hanem levelek ezreit. De miért? – tette fel bevezető kérdését Oplatka András. „Ez is a munkásságának egy része, amely saját tevékenységéről épp úgy vall, mint a másik legfontosabb forrásnak tekinthető naplóbejegyzései.” Oplatka András előadásából kiderült, hogy Széchenyi mindig is grafomán volt, leveleit a kor arisztokráciájának megfelelően romantikus jelleggel írta meg, kezdetben német vagy francia nyelven, később pedig a társadalmat megújító államférfiként magyarul. Magán, gazdasági és politikai levelezéseinek részletei egyaránt fennmaradtak az utókor számára: közel 3000 levelet őriznek a magyar levéltárak, megalapozva ezzel a Széchenyi-kutatásokat.

Oplatka András az előadás során ismertette a „legnagyobb magyar” levelezési életútját. Az ifjú gróf fiatalkori írásai költői vénát ütöttek meg, ám Széchenyi hamar belátta, hogy az élet más utat rendelt neki. Kiemelendő, hogy a fiatal Széchényi levelezésben is találni már magyar nyelvű levelet, amelyet az apjához írt, ezzel is megcáfolva azt a legendát, hogy a gróf nem tudott magyarul. Később Széchenyi írt családjának, szeretteinek, barátainak egyaránt, majd a katonai pályájával és az azt követő felfedező utazásaival kitárult előtte a világ. Széchenyi nagyon jó diplomáciai érzékkel rendelkezett, levelezett franciául, németül, angolul és magyarul, gazdasági projektjeihez híveket toboroz, szakértői véleményt kér, vitába száll a kor szakmai és tudományos elitjével. Lóverseny kapcsán kikérte a párizsi szakértők véleményét, levelezett a birminghami gőzhajó gyárosokkal, felvette a kapcsolatot a brit Clarkokkal, vitába szállt a bécsi bankokkal, előkészítette a dunai szabályozás nemzetközi alapjait, állást foglalt az államot érintő legfontosabb kérdésekben.

Széchenyi vallotta, hogy minél magasabb születésű valaki, minél gazdagabb, eszesebb, függetlenebb, annál nagyobb kötelezettségei vannak embertársaival és a hazájával szemben. „Aki oly szerencsés környezetben született, mint Mi, arra nagy felelősség hárul. Az kifejezetten rossz ember és mihaszna, ha rábízott kincseket elzárja és mit sem áldoz a közösség legjobb létéért. Magyarország a hazám, Isten bizonyára nem ok nélkül rendelte el, hogy éppen Magyarországon jöjjünk a világra, hanem azért, hogy erőnkkel, bár kicsi is legyen, járuljunk hozzá a világegyetem szépítéséhez és tökéletességéhez. Magyarország szerintem, tulajdonképpen csúnya ország, ám egy nemes lélek a hazát annak csúnyasága miatt nem veti meg, hanem arra fog törekedni, hogy szebbé tegye” - írta meg a gróf Széchenyi Júliának és számos főnemesnek, hogy miért kell a nemzetért dolgozni. Széchenyi tudatosan dolgozott a haza megújításán, a haza megmentésén.

Széchenyi aktívan részt vett a belpolitikában, azonban az általa képviselt elvek mellett megjelentek a radikális gondolatok. A forradalomhoz közeledve érezte a nemzet vesztét, mint ahogy Wesselényinek is írta: „Te veszekedni és újat húzni akarsz a Kormánnyal. Én is! Csak hogy nem most, gyengeségünk közepette, hanem majd akkor, ha erősebbek leszünk. Te egy szomorú darab hőse kívánsz lenni, én pedig sikert akarok!”. Széchenyi a szabadságharcot és a reformjai bukását nem bírta feldolgozni, a bajokért magát okolta.  Idegösszeroppanását a kézírása is tükrözi, ami az írói munkásságán is meglátszik, hiszen a gróf közel hat évig nem írt semmit. A döblingi szanatóriumban Széchenyi újra tollat ragad, írásait azonban a titkosrendőrség nem nézi jó szemmel, házkutatások során lefoglalják Széchenyi levelezéseit, műveit. A gróf meghagyja titkárának, Tasner Antalnak, hogy halála után levelei kompromittáló részeit semmisítse meg, amely kérésnek a titkár eleget tett. A sors fintora így, hogy a Széchenyi-kutatások legbővebb forrását a bécsi rendőrség mentette meg az utókra számára.

Oplatka András és kollégái, egy közel 260 db, a gróf által írt levelezést összefoglaló könyv kidolgozásával foglalkoztak az elmúlt három és fél évben. A vizsgálatot megnehezítette a közel 150-200 éves forrásanyag, a fel nem jegyzett nevek, címek, kor nyelvezete és Tasner Antal precíz munkája. Azonban a befektetett hatalmas kutatómunka minden percet megért, ahogy Oplatka András mondta: „Széchenyi gróf társaságában az ember nagyon jó helyen van.”

A Ludovika Szabadegyetem következő programja 2016. november 15-én kerül megrendezésre, ahol Dr. Horváth Attila az Államtudományi és Közigazgatási Kar intézetvezető egyetemi docense tart majd előadást „Széchenyi és a közszolgálati ethosz” címmel. Minden érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Regisztráció:

http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról:

http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-i_-szemeszter


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on