Szűkítés


Minden Címke 621

Húsvét a világ körül

    •  dsc9181 2

A húsvét – mint a kereszténység legnagyobb ünnepe – Krisztus feltámadásának és egyben az emberiség megváltásának ünnepe. A keresztények világszerte különböző szokásokkal és hagyományokkal ünnepelnek: megemlékeznek Jézus életének fontos eseményeiről, passiójátékkal mutatják be Krisztus szenvedéseit és halálát, körmeneteket szerveznek, templomba mennek. Bár a húsvétot alapvetően egyfajta „drámaiság” határozza meg, egyes országokban jó hangulatban, vidáman ünneplik. Abban is különbség mutatkozik, az ünnep alkalmával milyen eledelek kerülnek a családok asztalára.

A böjti időszak a nagyhét során teljesedik ki, a hívő embereket ilyenkor a csendes befelé fordulás jellemzi, ezekben a napokban elmélyülnek hitvilágukban, intenzívebben bekapcsolódnak az egyházi közösségben való tevékenységekbe. A nagyhét legjelentősebb napja nagypéntek, Jézus Krisztus kereszthalálának napja. Ezen a napon a világon számos helyen passiójátékkal elevenítik fel Krisztus szenvedéseit és halálát. Németországban nagypénteken letakarják a kereszteket, Máltán a templomokban vörös drapériával borítják be a díszeket, majd gyászos körmenetet tartanak. Északon különösen csendesen ünneplik a húsvétot, ott a nagyhetet csendes hétnek nevezik. Nagypénteken gyászruhába öltöznek, nem szabad tüzet gyújtani, és nem lehet érintkezni az ismerősökkel, barátokkal. A böjtölés az étkezési szokásaikra is kiterjed, ugyanis csak naplemente után szabad enni. A Vatikánban már nagycsütörtökön megkezdődik az ünnep: istentiszteletet tartanak a Szent Péter-bazilikában, amely a római katolikus egyház első számú szentélye, megáldják a szent olajat, ezt követően pedig sor kerül a hagyományos lábmosási ceremóniára a lateráni bazilikában. Az egyházfő jelképesen megmossa tizenkét pap lábát, ezzel elevenítik fel az utolsó vacsorát, melyet Jézus az apostolok társaságában töltött. Csütörtökön Rómában elhallgatnak a harangok, és csak a feltámadás perceiben szólalnak meg újra. Nagypénteken kerül sor a hagyományos keresztútra a római Colosseumnál: a pápa és a hívek ezzel emlékeznek meg Krisztus gyötrelmeiről. Igencsak kiemelkedik a nagypénteki eseményekből a Fülöp-szigeteken élő hagyomány, mely szerint tizenegy férfi keresztre feszítteti magát, hogy a vezeklés jegyében átélhessék azokat a kínokat, amelyeket Jézus megélt a kereszten.

A húsvéti ünnepkörhöz tartozó szokásokat és hagyományokat illetően bizonyos tekintetben sok a hasonlóság az egyes országok között: az ünnepi eledelek, vagy a piros tojás mint húsvéti szimbólum sok helyen jelen van. Bulgáriában például az ünnepi asztalra kalács és tojás is kerül a sült hús mellett. Az a szokás él, hogy az első piros tojással bedörzsölik a gyerekek arcát, hogy azok minél egészségesebbek legyenek. A veteményesbe is tojást tesznek, hogy megvédjék a termést a jégesőtől. Nemcsak piros tojást festenek: páratlan számú és különböző színű tojásokkal veszik körbe a különleges húsvéti kenyeret. Érdekesség, hogy a magyarok körében szokássá vált eledelszenteléstől eltérően nem a családok, hanem a pap viszi a templomba a csomagot az ételáldáshoz, majd áldás után az emberek a barátaiknak ajándékozzák az étkeket, hogy szerencsét hozzon nekik. Németországban a húsvéti ebéd elengedhetetlen „kelléke” a piros tojás és a bárány alakú torta. A bárány mint áldozati Krisztus-jelkép máshol is megjelenik: Cipruson például az esti fáklyás felvonulást követően vasárnap bárányt sütnek a szabadban. Hasonló étkek kerülnek a családok kosarába Lengyelországban is: sonkát, kolbászt, kenyeret, süteményt és festett tojásokat visznek a templomi szentelésre. A hagyományos lengyel sütemények közül a mazurek és a babka is az asztalra kerül. Ezeket a vasárnapi mise utáni reggelinél fogyasztják el, evés előtt jó szerencsét és boldogságot kívánnak egymásnak. A húsvéti ételek sorában egészen szokatlan példákat is találunk: Svédországban például vasárnap reggelire tömör, kuglóftésztából készült édes cipót sütnek, amit marcipánnal töltenek meg. Vacsorára pedig az általuk karácsonykor is fogyasztott ételek kerülnek az asztalra: sózott heringgel és hagymával rakott tejszínes burgonya. Cipruson húsvétkor sajttal és mazsolával töltött süteményt sütnek, az olaszok pedig a tőlük megszokott módon lisztből, tojásból, cukorból és olívaolajból készült süteményt tesznek az asztalra. Görögországban az ország legnagyobb ünnepének tartják a húsvétot, ebből kifolyólag az étkezésre is nagy hangsúlyt fektetnek. A már délután kezdődő és estig tartó lakomán hagyományos étel a nyárson sült bárány és „Jézus kenyere”, amelynek közepén keresztforma, a szélein pedig tojásformát ábrázoló motívum van.

A húsvétot az Egyesült Államokban vidáman ünneplik. Kevésbé jellemzőek a vallási vonatkozású programok: a templomi szertartások egybeolvadnak a lazább, közösségi ünneplésekkel. Húsvét vasárnapján New York-ban és más nagyvárosokban parádékat, felvonulásokat szerveznek, amelyeken a résztvevők divatos ruhákban és húsvéti fejdíszekben pompáznak. A felvonulást a kezében húsvéti gyertyát vagy keresztet tartó személy vezeti. Az ünnepkör részeként említhetők a böjt előtti karneválok: húshagyókedden kezdődik például a Mardi Gras (Kövér Kedd) karnevál New Orleansban, amelyen turisták ezrei vesznek részt. A programot egyebek mellett koncertek és utcabálok színesítik, valamint karneváli királyt és királynőt választanak. A húsvéti ételek között említhetjük a sonkát, burgonyát, zöldségeket, és itt is megjelenik a tojás, amely különleges szerepet kap. Tradicionális program a Fehér Ház kertjében, sokszor az elnök jelenlétében tartott tojásvadászat, amit „kicsiben” a gyermekes családok is megtartanak saját otthonukban.

Hasonlóan vidáman ünnepelnek húsvétkor a spanyolok: flamenco tánccal feledtetik a nagyhét, spanyolul Semana Santa bánatát, vidéken és a városokban egyaránt. Az ünnep részeként megemlékeznek a Megváltó által elszenvedett kínokról is: Madrid szűk utcáin körmenetben vezeklők százai vonulnak, akik keresztet cipelnek, sokan pedig vasláncot, béklyót erősítenek a bokájukra, hogy méltó módon emlékezzenek meg Krisztus keresztútjáról. Máltán is öröm és vidámság jellemzi az ünnepet: szombat este megszólalnak a harangok, és az utcákat a feltámadás öröme lepi el különböző díszek, fények, tűzijátékok és felvonulások formájában. Vasárnap reggel örvendező körmenetet tartanak a feltámadt Krisztus szobrával. Érdekesség, hogy Mexikóban a húsvétot két hétig ünneplik. Hasonlóan Semana Santának nevezik a nagyhetet, ekkor megemlékeznek Jézus életének utolsó napjairól. Húsvét vasárnapján pedig megkezdődik a Pascuának nevezett hét, amely a következő szombatig tart, és amelynek középpontjában a feltámadás ünneplése áll. Ausztráliában parádéval ünnepelnek húsvétkor, Sydney-ben megrendezik az ún. királyi húsvéti show-t, ahol tánccal, zenével, gazdag ételkínálattal és különböző versenyekkel ünnepelnek.

A keresztény hit szerint Jeruzsálem Jézus keresztre feszítésének és feltámadásának helyszíne, éppen ezért nem meglepő, hogy a „Szent Városba” hívek ezrei látogatnak el évente, nemcsak húsvét alkalmából.

Jézus ma a világtörténelem legismertebb alakja, ezt bizonyítja az is, hogy időszámításunk az ő születését veszi alapul. Mint ismert, a Jeruzsálemtől néhány kilométerre fekvő Betlehemben született, de Heródes király miatt Józsefnek és Máriának csecsemőjükkel Egyiptomba kellett menekülniük. Végül Názáretben telepedtek le, ahol Jézus harmincéves koráig ácsként dolgozott, majd elkezdett betegeket gyógyítani, és embereket tanítani az Istentől kapott értékekre. Tevékenysége és népszerűsége oly mértékben zavarta a vallási vezetőket, hogy a kivégzése mellett döntöttek. Egyes források szerint Jézust a zsidó ünnep, a Sabbath előtt, körülbelül péntek délután három órakor feszítették keresztre. Ezt felidézve nagypénteken a jeruzsálemi zarándokok óriási tömegekben, keresztet cipelve a hátukon vonulnak végig a Via Dolorosa (fájdalmak útja) nevű úton, melyet Krisztus is megtett a halála előtti órákban.

Húsvét idején tehát Jeruzsálem a nemzetek kavalkádjává válik, a keresztény világ minden tájáról érkeznek zarándokok a Szentföldre az Egyesült Államoktól Európán át a Távol-Keletig, hogy közösen ünnepeljék meg Krisztus feltámadását.


Szöveg: Búzás Beáta

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on