Jelenleg 33 bejegyzés található August 2017 dátummal

Képzéssel a szervezett bűnözés ellen

    • blasko b

A szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés részeként szakirányú továbbképzést szervez rendőrök, ügyészek és bírók részére a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. A két féléves képzés alatt a legmodernebb ismereteket szerezhetik meg a bűnüldözésben és az igazságszolgáltatásban dolgozó szakemberek.

Az elmúlt években a tömeges migráció megjelenésével aktivizálódtak az embercsempészésre specializálódott bűnözői csoportok, amelyek hatalmas összegeket kaszáltak a migránsok illegális szállításából. Az Europol vezetője szerint 2015-ben 3-6 milliárd dollár közötti rekordbevételük lehetett az európai menekültváltságot kihasználó nemzetközi embercsempész hálózatoknak. Rob Wainwright, az Európai Unió rendőri együttműködési szervezetének igazgatója egy brit lapnak azt nyilatkozta, hogy az európai embercsempészet kiterjedtsége ma már megközelíti a kábítószer-kereskedelemét.

Többek között ez is azt példázza, hogy az eddiginél is nagyobb összefogásra van szükség az európai országok között a szervezett bűnözés visszaszorításához. A nemzetközi együttműködés mellett a hazai hatóságoknak, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás szerveinek is hatékonyabb koordinációra van szükség ahhoz, hogy eredményeket lehessen felmutatni. A szervezett bűnözés hazai és nemzetközi helyzete, a közbiztonságra kiemelt veszéllyel bíró terrorcselekmények megelőzése indokolja, hogy az ellene fellépő, a bűnüldözésben és az igazságszolgáltatásban tevékenykedő hivatalos személyek egymás munkáját megismerjék, és együttes fellépéssel segítsék elő a bűncselekmények eredményesebb felderítését, a hatékonyabb vádemelést és az időszerű, megalapozott ítélkezést.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem A szervezett bűnözés elleni küzdelem elmélete és gyakorlata nevet viselő szakirányú továbbképzési szakot indít. A két féléves képzésre a bíróságnál, ügyészségnél, rendőrségnél dolgozó, felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek jelentkezhetnek. „A képzés kiemelten kezeli a kiberbűnözés elleni hatékony fellépést elősegítő ismeretek átadását, és a képzésben résztvevők tudásának és készségeinek továbbfejlesztését”- mondta  Prof. Dr. Blaskó Béla ny. rendőr vezérőrnagy. A szakfelelős szerint a szervezett bűnözéssel összefonódó kiberbűnözés korunk technikai vívmányait használja fel jogellenes célokra, és ezért a bűnüldöző szervek tagjai részéről fokozott felkészültséget igényel az ellene történő fellépés. „Ebben a harcban csak akkor lehetünk eredményesek, ha magunk is birtokában vagyunk a szükséges technikai ismereteknek és gyakorlati megoldásoknak”- fogalmazott Blaskó Béla.

A képzés átfogóan mutatja be a szervezett bűnözés elleni küzdelem elméleti és gyakorlati ismereteit, és az átadott tudásanyaggal segíteni kívánja a szervezett bűnözés körébe tartozó bűncselekmények felderítését és bizonyítását. A képzés ismerteti a szervezett bűnözéssel érintett büntetőeljárásban a bírói, az ügyészi és a nyomozó hatósági tevékenység speciális teendőit, valamint felveti a gyakorlatban felmerülő jogalkalmazási problémákat, és megoldásokat nyújt azokra. „Az egyik fő cél az, hogy az egyes hivatásrendek között erősödjön a kommunikáció”- tette hozzá a szakfelelős. A szakot elvégzők olyan kompetenciákra tesznek szert, amelyek képessé teszik őket a szervezett bűnözéssel összefüggő büntetőügyekben való eljárásra is. Mindezt olyan komplex szemlélet és tudás birtokában teszik, amelynek középpontjában a modernizáció elveinek és gyakorlatának konzekvens alkalmazása áll. A képzésben résztvevők jól hasznosítható, gyakorlatorientált tudást sajátítanak el, amely segítséget nyújt a bírói, ügyészi és nyomozó hatósági munka professzionális végzésére. Olyan ismeretekről van szó, mint például a szervezett bűnözés elleni küzdelem hatályos jogi szabályozása, a titkos információgyűjtés elméleti és gyakorlati kérdései a bűnüldözésben és az igazságszolgáltatásban vagy felderítést és bizonyítást támogató elemző-értékelő tevékenység.

Az Egyetem Kiváló Oktatója címmel is kitüntettet Blaskó Béla szerint kezdetben 30-40 fő képzését végzi majd az egyetem és a jelentkezőknek rendelkezniük kell munkahelyi vezetőjük vagy állományilletékes parancsnokuk hozzájárulásával is. Ők tudják ugyanis azt, hogy melyik kollégájuknak van igazán szüksége a legaktuálisabb ismeretekre. Blaskó Béla úgy látja, hogy minden bűnüldözésben és igazságszolgáltatásban dolgozó szakember számára fontos lenne ezen ismeretek elsajátítása, így reméli, hogy a képzés hosszabb távra szól és akár bővülhet is a résztvevők száma.

A képzés egyik kezdeményezője és koordinátora dr. Tóth Éva ny. kúriai bíró, a Fővárosi Ítélőtábla tanácselnöke. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem címzetes egyetemi tanára is úgy látja, hogy a képzés elindítását a szervezett bűnözés hazai és nemzetközi jelenlegi helyzete, elszaporodottsága, a jól szervezett terrorcselekmények megelőzése indokolja. A szakember fontosnak tartja, hogy a bűnüldözésben és az igazságszolgáltatásban tevékenykedő hivatalos személyek egymás munkáját - azon belül, az egyes munkafolyamatokat, munkamódszereket, szervezési feladatokat is – megismerjék. Ez azonban szerinte csak akkor lehet teljes és eredményes, ha a képzések légkörét - a témák jellege ellenére is - az őszinteség jellemzi, ezért is csak a rendőrség, az ügyészség és a bíróság vezetői által beiskolázottak vehetnek részt rajta. Tóth Éva a képzés tematikájában megjelenő legfontosabb témakörök között említette a szervezett bűnözésre vonatkozó jogi szabályozás fejlődésének megismerését, a tanúvédelem kérdését, valamint a titkos eszközök eredményének bizonyítékként való felhasználásának lehetőségét. A szakember hozzátette azt is, hogy a képzés résztvevői megismerhetik a Belügyminisztérium kiemelt szerveinek bűnfelderítő tevékenységét, a szervezett bűnözés körében előforduló leglényegesebb bűncselekmények feldolgozását, a felderítés és a vizsgálat, valamint a vádemelés jogdogmatikai és bírói gyakorlatát. A szóbeli vizsgával záruló képzést a kezdeményezők, így Tóth Éva is, azért tartják időszerűnek, mert ebben a témában, elsősorban a gyakorlati alkalmazásban bizonytalanságok tapasztalhatóak.

A cikk teljes terjedelmében a Bonum Publicum júliusi számában olvasható.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Blaskó Béla, RTK, 2017

Mindenkinek meg kell ismernie Kínát!

    •  dsc1117 2
    •  dsc1074 2
  • Előző
  • Következő

„Azt gondolom, nagyon tévesen ítéljük meg Kínát és a kínaiakat Magyarországon, így mindenkinek meg kell ismernie az ázsiai országot” – hívta fel a figyelmet Kocsi János Gyula hadnagy, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (NKE HHK) oktatója, aki egy évet tölthetett el a YES CHINA ösztöndíj programmal a Zhejiang Egyetemen. Kína a világ vezető „diák importőr” országa, így ott számos külföldi ösztöndíj és képzési program vár a hallgatókra.

„Úgy gondolom, mindennek alapja a tudás, amihez elengedhetetlen, hogy az ember felfedezze a világot!”- mondta honlapunknak Kocsi János, aki egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kis községből, az 1500 fős Tiszakanyárból jutott el egészen Kínáig. Életpályájában meghatározó szerepet játszott a honvédség: közép- és felsőfokú tanulmányait is katonai iskolákban végezte. Az NKE jogelődjében, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen évfolyamelsőként végzett és szerzett tiszti rendfokozatot. Már ekkor sem állt messze tőle a tudomány világa, hiszen az egyetemi évek során is sikerült egy OTDK különdíjat „begyűjtenie”. Jelenleg az NKE HHK gyakorlati oktatója, szakaszszintű harcászatot és túlélést tanít a kar honvédtisztjelöltjeinek.

A külföldi tanulmányi ösztöndíjat a Youth Of Excellence Scheme Of China programon keresztül sikerült elnyernie 2016-ban az NKE fiatal oktatójának. Az ösztöndíj keretében Kína partner országaiból diplomás közszolgálati tisztviselők jelentkezhettek különböző posztgraduális képzésekre. A kínai „Egy öv – Egy út” külpolitikai stratégiának egyik pillére az oktatási együttműködés, amelynek célja, hogy Kína partnerei még jobban megismerjék az ázsiai országot. „A kínai kormányzat a kölcsönös megértés és megismerés jegyében indította el ezt a programot. Mivel a kínai kultúra valódi megismerését több mint 8000 km választja el tőlünk, a YES program keretében közelebb kerülnek a nyugati partnerországok, így Magyarország is” – fejtette ki honlapunknak.

Kocsi János az egy év időtartamú mesterképzésen kínai tanulmányok szakon tanulhatott a Shanghajtól 170 km-re lévő Hangzhou településen, a Zhejiang Egyetemen. Hangzhou egy közel 10 milliós város, amely a 21. század egyik úttörőjének számít az urbanizáció és a digitalizáció területén. A városban található a kínai Alibaba központja, amely a világ egyik legnagyobb cége. A vállalat alapítója Jack Ma, aki Ázsia egyik legbefolyásosabb embere, hatalmas energiákat fektet a térség és az egyetem fejlesztésébe. A Zhejiang Egyetem 7 kampusszal rendelkezik, hatalmas kiterjedésű, közel 50.000 hallgató folytathat itt felsőfokú tanulmányokat. Kiemelte, hogy ez az egyetem Kínában a 3., míg a világ felsőoktatási rangsorában az 51. helyen szerepel. A hadnagy elmondta, hogy egy hatalmas kulturális sokk volt számára az első hónap, a világszemlélete egészen megváltozott, egy csapásra minden felgyorsult körülötte: „Magyarország szinte egy kis gombszem lett a világtérképen.”

A program keretében 54 országból utazhattak ki hallgatók: Kocsi Jánost egyedüli magyarként, európaiként és katonaként választották be 2016-ban. Kiemelte, hogy az első hónap rendkívül furcsa volt: meg kellett tanulnia pálcikával enni, megismernie az alap kínai szavakat, elintézni a szükséges egyetemi adminisztrációt. A nemzetközi környezet nem volt számára probléma, hiszen már korábban is számos külföldi konferencián és gyakorlaton vett részt. „Viszont a kínai társadalomba való beilleszkedés nagyon nehéz volt. Ahogy telt az idő, adaptálódtam, megismertem a kultúrát és a digitális újításokat”- mondta. A magyar nép sajátossága, hogy kis népessége ellenére is mindenhol fellelhető a világon, így a távoli kínai egyetemen is az ott tanuló magyar diákok voltak a hadnagy segítségére. A képzés angol nyelven zajlott, reggeltől egészen estig. A hónapok során egyre sűrűsödtek a programok, a kínai társadalomelméleti és gazdasági órák mellett tanulmányi kirándulásokon is részt vettek az ösztöndíjasok, ahol megismerhették az ázsiai országot. „A cél az volt, hogy kendőzetlenül megismerjük a kínai társadalmat. Ne csak másodkézből, a médiából és könyvek által legyenek következtetéseink, hanem hogy személyesen is megtapasztaljuk a valódi Kínát” – emelte ki. Kínai nyelvből szintmérővizsgát kellett végezniük, ami után Kocsi János, bár nem volt kötelező, kínai HSK3 nyelvvizsgát is tett. A képzés második szemesztere a szakdolgozatírásról szólt, ahol az NKE oktatója a kínai képzési és oktatási programokat kutatta, hogy hogyan lehet leghatékonyabban bemutatni a külföldiek számára a kínai társadalmat. A záróvizsgáit kiemelkedően, 90% felett sikerült abszolválnia. „Diplomáciailag nagy hangsúlyt fektettek képzésünkre, szinte kiemeltek minket, ösztöndíjasokat a többi diák közül. Nem erőltették ránk azt a gondolatot, hogy az ő államberendezkedésük vagy kormányuk jobb lenne a miénknél. Nagy tisztelettel bántak minden hallgatóval” – ismertette honlapunkkal. Gondolatait összegezve rávilágított, hogy a kint eltöltött 1 év során rengeteget fejlődött, kitágult a világképe, és ami a legfontosabb, megerősödött a haza iránti szeretete.

„Ázsia minden egyes területét ajánlom a fiatal hallgatóknak. Amelyik országba tudnak, jussanak el. Lássák és tapasztalják meg az ok-okozati összefüggéseket, hogy miért olyan fejlettek a kelet-ázsiai országok” – hívta fel a figyelmet a távol-keleti ösztöndíj lehetőségekre. „Ugyanúgy, ahogy ők tanulnak a nyugati társadalmaktól, mi is tanulhatunk a keleti kultúráktól. Véleményem szerint Magyarország a jövőben nagyon sokat tud kamatoztatni a kínai kapcsolatokból!”

Az NKE fiatal oktatója Kínával szeretne foglalkozni a jövőben is. Nemrég jelentkezett az NKE Hadtudományi Doktori Iskolába, ahol a kínai katonai gondolkodás területén szeretne kutatni. Emellett reméli, hogy az NKE erős kínai oktatási együttműködési kapcsolatain keresztül lesz lehetősége még ismételten meglátogatni az ázsiai országot.


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, Kína, ösztöndíj

A közigazgatás generációi

    • nevtelen 1

Egy szervezet számára mindig stratégiai fontosságú az emberierőforrás-gazdálkodás kérdése. Nincs ez másképp a komplexen és bonyolultan működő, különböző államigazgatási szerveket és helyi önkormányzatokat magába foglaló magyar közigazgatásnál sem. Jelenleg közel 110.000 fő dolgozik tisztviselőként, pályáját megkezdő Z generációtól egészen a nyugdíjazáshoz közel álló korosztályig, eltérő képességekkel és igényekkel. A különböző generációk motivációról, a közigazgatási vezetők lehetőségről, valamint a jövő kihívásairól kérdeztük Dr. Szakács Gábort, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kar egyetemi docensét.

Meglepő módon, Magyarországon az OECD országok átlagához képest fiatalabb a közigazgatási személyi állomány összetétele. Ez az arány a közigazgatás különböző szintjei között megoszlik. Amíg központi közigazgatási szerveknél a fiatalabb, Y és Z generáció dominál, addig a helyi szintű önkormányzatoknál az idősebb állomány a meghatározó. „Szakmaiság szempontjából egy fordított arány lenne az egészségesebb, ahol a fiatalabb generációk a helyi és területi szerveknél megtanulnák a szakma alapjait, aztán pár év gyakorlatszerzés után helyezkednének el a központi közigazgatásban” – mondta Szakács Gábor. Ehhez természetesen elengedhetetlen, hogy egy közigazgatási életpályáról beszéljünk, ami tartalmazza az egymásra épülő munkaköröket és feladatrendszereket. Az, hogy a generációk fordított arányban helyezkednek el a közigazgatás szervezetében, előnyökkel és hátrányokkal egyaránt jár: jó, ha a fiatalabb generációk bejönnek, hozzák az új tudást és lendületet, az új elköteleződéseket. Viszont negatív, ha magas a fluktuáció. Miután a fiatalok generációs adottságukból már sokkal könnyebben váltanak munkahelyet, így ha nem tudnak kiteljesedni az adott munkakörben, nem várják meg, hogy jobbra forduljon a világ, hanem 1-2, de akár fél éven belül továbblépnek. Ez a központi közigazgatásban az idősebb generációkra is egyre jellemzőbb, ezért a szakmának komoly tudás-kiáramlással kell számolnia. „Jelenleg 10-15%-os fluktuációval számolhatunk általánosságban, magasabb százalékot már rendkívül nehéz kezelni” – fejtette ki Szakács Gábor.

Hogy lehet elkerülni azt, hogy a munkaerő kiábránduljon a közigazgatásból?

Szakács Gábor szerint a szervezeti kultúra sokszor mindennek az alapja. Ha a dolgozó felismeri, hogy nem feltétlen azonosak az elképzelései a közigazgatási attitűddel, akkor egy idő után vagy „bedarálja a rendszer”, és kénytelenül beáll a sorba, vagy kiábrándul és továbbáll. „Legfontosabb, hogy a szervezeti kultúrában megjelenjenek az alapvető értékek, ezek ugyanúgy áthassák a szervezet vezetőjét, mint a legegyszerűbb ügyintézőt. Amíg a versenyszférát a minél nagyobb profit elérése hajtja, addig a közigazgatásban központi érték a köz szolgálata kell, hogy legyen. Bármennyire idealisztikusan is hangzik.”

A teljesítményedzés és menedzselés fontos alapja a modern menedzsmentszemléletnek: a dolgozók igénylik, hogy elmondhassák a véleményüket, visszajelzést adjanak és kapjanak a munkafolyamatokról. A generációk közti különbségre a Közszolgálati Humán Tükör kutatás mutatott rá, ahol az integrált stratégiai emberierőforrás-gazdálkodás szellemében vizsgálták meg a közigazgatás személyi állományát. Míg a fiatalabb generációs dolgozók kifejezetten igényelték, hogy munkájukat teljesítményük alapján értékeljék, addig az idősebb dolgozóknál megfigyelhető, hogy a bérek közti kiegyenlítésre játszanak. Nem szeretnek azzal szembesülni, hogy valaki hatékonyabban dolgozik náluk, így időszakosan is magasabb a bére. Fontos, hogy a vezetők felvállalják ezt a konfrontációt a generációk között. Ha ehhez nincs meg a kellő motiváció a szervezetben, akkor elveszik a teljesítménykényszer.

A közszolgálati mentorációs programok jelenleg is a stratégiai közigazgatási HR menedzsment fejlesztésének egyik alappillérei. Szakács Gábor elmondta, hogy a mentori rendszer jelenleg is kialakítás alatt áll. „Ezeket a cölöpöket szeretnénk beépíteni a különböző fejlesztési programjainkba. A mentori rendszer alatt elsőként sokszor azt értjük, amikor egy fiatal dolgozót tanácsokkal lát el egy idősebb és tapasztaltabb kolléga, aki bevezeti őt a szakma rejtelmeibe”. Szakács Gábor azonban felhívta a figyelmet, hogy a mentorációnak nem szabad egyirányúnak lennie a különböző generációk tekintetében: „Nyugat-Európában nagyon sok helyen alkalmaznak fiatalokat, mint mentorokat. Az idősebb generáció tagjait, akár vezetőket is, a fiatalok a szárnyaik alá veszik, és a technika által nyújtott lehetőségeket tanítják meg számukra.”

A motiváció és ösztönzés területén rengeteg lehetőség van. A jutalmazást és a büntetést külső motivációként aktívan alkalmazza a közigazgatás, azonban a belső motivációk adta lehetőségeket kevésbé veszik igénybe a vezetők. A legtöbb motivációkutatás kimutatja, hogy a dolgozók nem a jövedelmet jelölik meg az elsőként a számukra legfontosabb igény közt, hanem sokkal inkább a megbecsültséget és azt, hogy a számukra megfelelő munkakörbe dolgozhassanak. „Ez már a vezetőkön múlik. Kérdés, hogy megfelelő munkát kap-e a dolgozó, olyat, amit meg is tud csinálni. Ha a kompetenciáihoz képest kevésbé összetett a feladat, akkor az egyén unatkozni fog, ha viszont jóval nehezebb, akkor feszeng az adott munkakörben” – emelte ki. Kifejtette, hogy erre megoldást nyújthatna, ha lenne egy olyan átfogó, a közszolgálati személyi állományt monitorozó rendszer, amin keresztül a dolgozókat horizontálisan is lehetne mozgatni a pozíciók között az intézményi kereteken kívül. Így nem ragadna meg az ember egy adott közigazgatási szerven belül.

Közigazgatás-fejlesztés felsőfokon?

A különböző közigazgatási generációk képzéséért és továbbképzéséért Magyarországon a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felel, ahol a 18 éves egyetemista hallgatót és a veterán közigazgatási szakembert egyaránt oktatatják. Az NKE-n belül az Államtudományi és Közigazgatási Kar a közigazgatás- és az államtudomány fellegvára, ahol az alap- és mesterképzés mellett, a Vezető- és Továbbképzési Központ képzései, valamint a Közigazgatási Doktori Iskola PhD képzései várják a közigazgatás személyi állományát. A közigazgatásban megvalósuló továbbképzési rendszer hasonló, mint a multinacionális cégeké. Az egyetem oktatói gárdája mellett a képzésben részt vesznek közszolgálati szakemberek, trénerek is. Az oktatás portfólióját széleskörű e-learning tananyag egészíti ki. A tisztviselők számára a vonatkozó jogszabályok kialakítottak egy képzési pontrendszert, a kiválasztott területen 4 évente folyamatosan képezniük kell magukat. Szakács Gábor véleménye szerint gyakorlat azt mutatja, hogy nem az a fő szempont, hogy az adott dolgozónak milyen fejlesztésekre lenne szüksége, hanem hogy a tisztviselők mivel tudják a leggyorsabban megszerezni az előírt továbbképzési pontokat. Így kicsit elbillent a mérleg nyelve a gyorsabb és kényelmesebben elvégezhető e-learning képzések irányába, pedig a személyes tréningeknek legalább olyan fontos szerepe van. „Cél, hogy mindenki olyan továbbképzésen vegyen részt és olyankor, amilyenre szüksége van a fejlődéshez” –emelte ki.  Ennek az alapjai elérhetőek a széleskörű képzési tartalmakkal, hiszen a VTKK továbbképzési rendszere szinte érinti a közigazgatási szakma minden területét.

Reformok és kihívások

Szakács Gábor kifejtette, hogy a közigazgatási emberierőforrás-gazdálkodás számos reformon és innováción átesett, azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy a közszolgálat rendkívül lassan alakítható át. A fejlesztéseket kisebb lépésekben kell végrehajtani, mindezt kiegészítve egy nagyon erős kommunikációval és marketinggel annak érdekében, hogy a személyi állomány megértse a fejlesztés lényegét és fontosságát.  A jövő egyik kihívása, hogy sikerül-e egyszer odáig eljuttatni a jogszabályi hátteret, hogy a közigazgatás egységesen átlátható és rugalmas legyen. Fontos kérdés, hogy a közigazgatásban meg tud-e jelenni a kreativitás és az innováció. Az közigazgatási vezetők számára pedig hatalmas erőpróba lesz, hogy a különböző generációkból adódó eltérő készségekkel és képességekkel hogyan tudják a magyar közigazgatás javát szolgálni.


A cikk teljes terjedelmében a Bonum Publicum júliusi számában olvasható.

Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Véget ért a nemzetközi katasztrófavédelmi nyári egyetem

    • dscn6489
    • dscn6466
    • dscn6471
  • Előző
  • Következő

A hét napos rendezvény a romániai Árokalján (Arcalia) került megrendezésre a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katasztrófavédelmi Intézete (NKE KVI) és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Környezettudományi és Környezetmérnöki Karának közös szervezésében.

A nyári egyetemre öt országból jelentkeztek résztvevők, melynek témája a katasztrófák sújtotta országokban érkező segélycsapatok koordinálása és munkájuk közvetlen irányítása volt. Magyarországról két hallgató, egy BA nappali katasztrófavédelem szakos és egy szakirányú képzésben részt vevő doktorandusz hallgató is részt vett. Az oktatók körét bővítette az NKE KVI Tűzvédelmi és Mentésirányítási Tanszékének vezetője, Dr. habil. Restás Ágoston és Dr. Pántya Péter egyetemi adjunktus.

A hallgatóknak az elméleti és a gyakorlati foglalkozáson, az egymás közötti kommunikációkban angol nyelven kellett megoldaniuk a felmerülő feladatokat. A nyári egyetem programja nem a pihenésről szólt, a reggeli első óráktól a könnyebb napokon is este hét óra után ért véget az oktatás. Mivel gyakorlatorientált program került kialakításra, a csoportok összeállítását követően mindegyik csapat megépítette a saját műveleti bázisát egy erdei tisztáson, ahol egy szituációs külföldi segítségnyújtási kárhelyszíni beavatkozást gyakorolva folyamatos 48 órás jelenlétet, munkavégzést folytattak.

A Babes-Bolyai Tudományegyetem kezelésében álló Bethlen kastélyban és annak erdősített parkjában zajló helyszíni képzés felelőse Prof. dr. Alexandru Ozunu, a fogadó intézmény dékánja volt. A helyszíni személyes szervezést a kolozsvári partneregyetemről Dr. Stefanescu Lucrina kutató, valamint Dr. Török Zoltán egyetemi adjunktus végezte. Az oktatási, tréneri feladatok fő felelőse Pekka Tiainen szakértő volt Finnországból, aki személyesen is részt vett számos nemzetközi katasztrófa beavatkozás irányításában. A további tréneri feladatokban nagy szerepet vállalt Roman Emil szakértő és más, nagy gyakorlattal rendelkező felsővezető szakember Romániából.

A katasztrófavédelmi nyári egyetemen résztvevő hallgatók és oktatók munkáját az Európai Unió által elismert 4 kredit értékű (ECTS) oklevéllel ismerték el a szervező egyetemek nevében. A magyar hallgatók fáradtan, azonban igen sok elméleti, gyakorlati és idegen nyelvi tapasztalattal érkeztek haza és ezek birtokában kezdhetik meg egyetemi félévüket.

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: KVI, nyári egyetem, 2017

Megkezdődött a Magyary-hagyaték digitalizálása

    • magyary 1
    • magyary 2
    • magyary 3
    • magyary 4
    • magyary 5
    • magyary 6
  • Előző
  • Következő

2017. augusztus elején megkezdődött a Magyary-hagyaték digitalizálása. A gondosan őrzött hagyaték jelenleg az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszékén található. Az ELTE és az NKE 2015 novemberében kötött együttműködési megállapodást Magyary Zoltán szakmai hagyatékának feldolgozására.

A digitalizálási munkálatokat az NKE Magyary Zoltán Szakkollégium igazgatója és tagjai – Horváth Attila, illetve Kerekes Kitti és Szabó Roland – végzik egy KÖFOP-os forrásból beszerzett Zeta Comfort szkenner segítségével. A nagy teljesítményű készülék gyors és kényelmes szkennelést tesz lehetővé, de a hozzávetőlegesen 17 ezer oldalnyi anyag digitalizálása így is hónapokat vesz majd igénybe. A mintegy 1500 tételt számláló gyűjtemény rendkívül sokrétű: a Magyary előmenetelével kapcsolatos iratoktól (pl. egyetemi tanári, illetve kormánybiztosi kinevezés) kezdve a különféle előadásvázlatokon, újságcikkeken, fotókon, brosúrákon és meghívókon át egészen a Magyar Közigazgatás-tudományi Intézetre vonatkozó anyagokig és a jogtudós levelezéséig számos közérdeklődésre számot tartó dokumentum képezi részét a hagyatéknak – egyben messzemenőkig megerősítve a Magyary sokoldalúságáról élő képet. Az örökség legszomorúbb darabja kétségtelenül Magyary és felesége búcsúlevelének eredeti példánya. Az archívum különösen értékes részei közé tartoznak a különböző – esetenként hat-hét négyzetméternyi! – térképek és szervezeti ábrák. Egyes dokumentumok esetén a keletkezés a helye és/vagy időpontja sajnos már csak valószínűsíthető. A digitalizált anyagok teljes egészében hozzáférhetőek lesznek az NKE fejlesztés alatt álló tudásportálján, ezáltal Magyary életműve könnyebben és még teljesebb módon megismerhető lesz az utókor számára.

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Magyary, hagyaték, 2017

Dékáni szemle az RTK elsőéves hallgatóinál

    • Dékáni szemle az RTK elsőéves hallgatóinál
    • sz4
    • szemle p8234638 original
    • sz5
    • sz7
    • sz6
  • Előző
  • Következő

A következő öt hét nehéz lesz – mondta a Rendészettudományi Kar (RTK) dékánja a hétfőn bevonult elsőéves hallgatóknak, amikor megtekintette reggeli sorakozójukat. Dr. habil. Boda József nyá. nb. vezérőrnagy hozzátette: azt kérte a kiképzőktől, hogy keményen, következetesen, ugyanakkor emberségesen foglalkozzanak az új hallgatókkal. Mint kifejtette: minderre azért van szükség, hogy aki az alapfelkészítés során úgy gondolja, nem tudja elfogadni a kötöttségeket, a fegyelmet, az idejében más pályát választhasson. A dékán egyúttal megerősítette, hogy az elkötelezett hallgatókra számít a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, és a későbbiekben várják őket a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek. Dr. habil. Boda József tájékoztatta az elsőéves hallgatókat arról is, hogy az alapfelkészítés intenzív szakaszát követően ők is az RTK új objektumaiban, a Ludovika Campuson folytatják tanulmányaikat. Arra kérte őket, hogy vigyázzanak az általuk szeptember 24-én birtokba vehető épületekre, hiszen azoknak a következő generációkat is kell szolgálniuk.

Az RTK 249 leendő rendőr-, pénzügyőr, büntetés-végrehajtási és tűzoltó tiszt előséves hallgatói augusztus 21-én kezdték meg alapkiképzésüket.  Amíg azonban új hallgatóink (tisztjelöltjeink) tisztnek tudhatják magukat, számos kihívással kell szembenézniük. A tisztjelöltek a beiratkozást követő hat hónapig rendészeti alapfelkészítésen vesznek részt. Ennek intenzív szakaszában (a következő egy hónap alatt) a rendvédelmi szakemberek számára nélkülözhetetlen szolgálati  ismereteket sajátítják el. Megismerik például a rendfokozatokat, a hivatásos állomány tagjai közötti szolgálati érintkezés (így a tiszteletadás, a jelentés stb.) szabályait. Tantárgyaik között szerepel az önvédelem és a lőkiképzés csakúgy, mint az elsősegélynyújtás vagy az alaki foglalkozás. Mindenekelőtt azonban még azt is meg kell tanulniuk, hogyan kell szabályosan viselni az egyenruhát. Az alapfelkészítés intenzív szakaszának lebonyolításában az RTK hivatásos állományú oktatóit, kiképzőit felsőbbéves hallgatók – hallgatói kiképzők – is segítik. A tisztjelöltek a rendészeti alapfelkészítés befejezésekor tisztjelölt vizsgát, majd a hivatásos állomány tagja számára előírt esküt tesznek. Ezt követően folytathatják tanulmányaikat.


Fotó: RTK

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Dékáni szemle, RTK, 2017

Nyári egyetem államról, kormányzásról

    • Nyári egyetem államról
    • Nyári egyetem államról 2
    • Nyári egyetem államról 3
    • Nyári egyetem államról 4
    • Nyári egyetem államról 5
  • Előző
  • Következő

2017. augusztus 21-én vette kezdetét a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karának, a bochumi Ruhr-Universität jogi karával közösen szervezett nyári egyetemi programja, amelynek megszervezésére a KÖFOP 2.1.2. keretei között, az intézmények közötti együttműködési megállapodás alapján került sor.  Ez az esemény immár a negyedik az NKE által idén megrendezett nyári egyetemek sorában.

Az  Állam és kormányzás történeti összehasonlító kontextusban című témával foglalkozó programban az NKE és a bochumi egyetem 21 hallgatója vesz részt, akiknek az NKE részéről Dr. Peres Zsuzsanna egyetemi docens, míg a Ruhr-Universität Bochum részéről Dr. Beke-Martos Judit, a bochumi jogi kar nemzetközi ügyekért felelős központjának igazgatója, az angol nyelvű jogi képzés vezetője, tart előadásokat.

A nyári egyetemen elsősorban összehasonlító állam- és jogtörténettel foglalkoznak, amelyen a nyugat-európai, magyar valamint Egyesült Államokbeli állam és közigazgatás fejlődési modelljeinek átfogó elemzésére kerül sor. A történeti példák adott esetben válasszal szolgálhatnak a mai államok kormányzati rendszereinek jelenlegi működésére is. A 21. század nyújtotta kihívásokra adott lehetséges megoldások és válaszok, adott esetben a múlt megértéséből, feldolgozásából eredhetnek. Az angol állammodell, a francia monarchia és a német területek állam- és társadalomfejlődése, a fiatalabb, már tapasztalati példákon alapulva létrehozott USA állammodellje és az eltérő társadalmi viszonyokon felépülő közigazgatási szervezetrendszer által szolgáltatott történelmi tanulságok, új kontextusba helyezhetik a mai nyugat-európai, magyar és egyesült államokbeli állam- és közigazgatási rendszerek működését. A jövő döntéshozói, közigazgatási szakemberek és jogászok számára egyaránt kulcsfontosságú, hogy ismerjék és értsék a múltat, hiszen csak így biztosítható a minden szempont figyelembevételével történő megalapozott döntéshozatal.

A nyári egyetemi kurzus külön hangsúlyt fektet az USA állam- és jogrendszerének bemutatására, mivel az itt tanultak részét képezik a bochumi jogi kar által biztosított „Anglo-American Law & Language” okleveles programnak, míg az NKE hallgatói egy angol nyelvű választható tárgynak ismertethetik el a megszerzett krediteket.

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: nyári egyetem, 2017

92 honvédtisztet avattak az állami ünnepen

    •  dsc4106 2
    •  dsc4371 2
    •  dsc4243 2
    •  dsc4215 2
    •  dsc4193 2
    •  dsc4169 2
    •  dsc4183 2
    •  dsc4162 2
    •  dsc4151 2
    •  dsc4141 2
    •  dsc4083 2
    •  dsc4071 2
    •  dsc4019 2
    •  dsc3986 2
  • Előző
  • Következő

Mást jelent ma a biztonság, mint akár csak egy évtizede: ismét védenünk kell határainkat, meg kell védenünk azt a független, szabad és európai országot, amelyet Szent István óta magyarok millióinak áldozata, jelleme és munkája formált - mondta Áder János köztársasági elnök vasárnap, államalapító Szent István király ünnepén, a Kossuth Lajos téren tartott tisztavatáson.

Az államfő szerint csaknem három évtizeddel szabadságunk visszanyerése után "újra látnunk kell, hogy csak az lehet igazán a miénk, amit újra és újra képesek vagyunk megvédeni". Áder János úgy fogalmazott: a haza minden polgára azt várja a most esküt tett honvédektől, hogy legyen biztonságban "nemzetünk, otthonunk, személyes életünk", védjék meg "szabadságunk és önállóságunk", és biztosítsák közös nyugodt jövőnket.

Az elnök beszédében felelevenítette: 1083 augusztusában László király bevonult Szent István székesfehérvári nyughelyére, hogy felnyittassa elődje sírját, és oltárra emelje ereklyéit, a koporsót azonban nem tudták megmozdítani. A krónikák szerint a király égi üzenetet kapott: amíg testvérviszály keseríti a hazát, Szent István nem nyújthat oltalmat. László megértette, mit kell tennie, és szabadon engedte ellenlábasát, a Visegrádon raboskodó Salamont. A koporsót megnyitották, az ünnepnek immár nem volt akadálya - idézte fel az államfő, úgy fogalmazva: "augusztus 20-án Szent István a magyar nemzet örök királya lett". Amikor 940 évvel ezelőtt László trónra lépett - folytatta -, zűrzavar, bizonytalanság, hódító ellenség és "Európa hatalmi játszmáinak fel-fellobbanó tüzei perzselték, fojtogatták fiatal országunkat". Az új király azonban felülemelkedett a széthúzáson, "erős törvények abroncsával tartotta együtt a nemzetet", és Szent István példáját követve ismét erős európai állammá formálta Magyarországot - hangsúlyozta Áder János.

Kiemelte, hogy Szent László megerősítette a végeket, rendet teremtett az állam működésében, elűzte a külső ellenséget, úrrá lett a belső háborúságon, szövetségeseket keresett és talált. Azt is mondta, hogy László király hazánkat a nyugati kultúrához kötötte, "kitartott a keresztény Európa mellett, hogy Magyarország a magyarok országa maradhasson, európaiságára büszke politikai nemzet, egyenrangú, szabad és független állam, mely együttműködik a bennünket tisztelőkkel, de ellenáll a jogainkat önkényesen csorbítani akaróknak". Szavai szerint Szent István annyi jóval indította útjára ezt a nemzetet, hogy több mint ezer év alatt sem fogytunk ki belőle. Szent László pedig erős politikai egységgé formálta Magyarországot, amelyhez "minden megpróbáltatás, minden fenyegetettség után vissza tudtunk találni" - tette hozzá. A köztársasági elnök szerint, ha ők nem lettek volna, "ma talán mi sem lennénk más, csak egy marék por a történelem országútján, amelyet minden arra kanyarodó szellő a hátára kap és széjjelszór".

Augusztus 20-án illő megemlékeznünk mindazokról, akik mindent megtettek azért, hogy ne így legyen: nemcsak királyainkról, hadvezéreinkről, a bátor reformerekről, hanem az országot romok alól újjáépítőkről, a válságokból mindig talpra állókról, a fogolytáborokból hazatérőkről, a forradalmak névtelen hőseiről, azokról a nemzedékekről, amelyeknek kevés győzelem, de annál több megpróbáltatás jutott, "szüleink, nagyszüleink nemzedékéről, akiknek életében több volt a várakozás, mint a beteljesülés" - sorolta. Áder János beszéde végén úgy fogalmazott: hiába sárgultak meg a krónikák lapjai, hiába telt el annyi idő, született és halt nemzedékek sora, és változott annyit a világ, a hazaszeretet fölött nem járt el az idő. "Elég, ha ugyanúgy szeretjük ezt a közös hazát, ahogy szüleink és azok szülei tették. Határtalanul. Mert a haza minden előtt" - zárta szavait.

Simicskó István honvédelmi miniszter arról beszélt, hogy amíg vannak ilyen magyar fiatalok, akik a katonai hivatást választják, és esküjük szerint akár életüket is feláldoznák az ország védelmében, "addig van nemzeti jövőnk".

A tárcavezető kitért arra, hogy az államalapítás ünnepe keresztény hitünk ünnepe is egyben. Úgy fogalmazott, csak az a keresztény hit, amelyet Szent Istvántól kaptunk, vihet előre minket. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy gyermekeink, unokáink számára megőrizzük Magyarországot, s magyarként élhessenek itt, meg kell védeni az ország határait, fel kell lépni az olyan veszélyek ellen, mint a tömeges illegális bevándorlás, a terrorizmus.

A miniszter kitért arra, hogy az államalapító Szent Istvánt még a keleti ortodox egyház is szentként tisztelte, ez is mutatja, milyen maradandót alkotott. Felidézte: fiához, Imréhez írt intelmeivel a mai nemzedéknek, magyarságnak is utat mutat. Az első három intelem a hit fontosságáról, annak megtartásáról szól, míg a negyedik a vitézekről, katonákról, akik védelmezik a hazát - fejtette ki Simicskó István, kiemelve: valamennyi korban meg kell becsülnünk katonáinkat.

 A honvédelmi miniszter az esküt tevő tiszteknek elmondta: a magyar kormány felismerte, hogy elengedhetetlen a honvédség szellemiségében, harcedzettségében, védelmi képességében való megerősítése. Ez a munka megkezdődött, a Magyar Honvédség mintegy 25 év után ismét a fejlődés útjára lép - jelentette ki Simicskó István.

Idén a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 92 honvédtisztjelölt hallgatója tette le katonai esküjét. Ennek részeként, folytatva a 2011-ben újraindított ludovikás hagyományt, fogadalmukat kardrántással, "a hazáért mindhalálig!" felkiáltással erősítették meg.

 A katonák ünnepélyes avatását Áder János államfő, Simicskó István miniszter, Benkő Tibor vezérkari főnök, Patyi András rektor, valamint kormányzati, állami és katonai szervezetek, a diplomáciai testület képviselői mellett - az esős idő ellenére - több száz érdeklődő nézte végig.


Forrás: MTI

Megosztás a Facebook-on


Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is

    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 11
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 12
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 16
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 15
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 10
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 9
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 5
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 4
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 8
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 7
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 6
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 3
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 2
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 1
  • Előző
  • Következő

Az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar 92 végzős hallgatója vehette át diplomáját a Magyar Tudományos Akadémia épületében rendezett oklevélátadó ünnepségen. A honvédtisztjelöltek közül hatan kiváló eredménnyel végeztek, többen pedig külön elismerésben is részesültek. A friss diplomásokat az augusztus 20-i állami ünnepen avatják majd honvédtisztté.

„Mai rendezvényünkön a bizonyítást, a biztonságot és a bizalmat is ünnepeljük”- mondta köszöntőjében Prof. Dr. Patyi András. Az NKE rektora szerint a most végzettek bizonyították, hogy képesek önálló értelmiségként folytatni pályafutásukat. de emberként is helyt álltak. A rektor hangsúlyozta azt is, hogy nemcsak a hallgatóknak, hanem magának az intézménynek is folyamatosan bizonyítania kell, hiszen az egyetemi szintű oktatás mellett olyan többletfeladatokat is el kell látnia, mint a nevelés, a kiképzés és a fejlesztés. A biztonság kapcsán megjegyezte, hogy az több helyen is szerepel a hatályos magyar alkotmányban is, így például a preambulum rögzíti, hogy a polgároknak és az államnak az egyik közös célja a biztonság. „A béke és a biztonság megteremtésében és megőrzésében elsősorban a magyar honvédségre számíthat az ország, a nemzet”- tette hozzá Patyi András. Megjegyezte, hogy a most végzett hallgatók, immáron honvédtisztként munkájukkal, szolgálatukkal az alapvető szabadságjogok érvényesülését fogják szolgálni, miközben ezen jogok egy részét ők csak korlátozva tudják majd igénybe venni. A rektor beszédében megköszönte a végzett hallgatóknak, hogy bíztak az intézményben, a tanáraikban, kiképzőikben és saját magukban is. Megjegyezte azt is, hogy az ünnepség arra is jó alkalom, hogy emlékezzenek az 1145 hősi halált halt egykori ludovikás hallgatóra is. „Az ő személyes áldozatuk lebegjen példaként az Önök szeme előtt”- tette hozzá Patyi András.

A rendezvényen 92 hallgató vehette át oklevelét, hadnagyi vállszalagját és avatási szablyáját. A kiváló tanulmányokért kitüntető címet hatan- Imre Péter, Mészáros Csongor, Nagy Dániel, Benyusovics Edina, Jávorszki Dorina és Herczeg László- kapták meg Dr. Orosz Zoltán altábornagytól, a Honvéd Vezérkar főnök-helyettesétől. Kiemelkedő tanulmányi eredményükért és példás magatartásukért Mészáros Csongor és Böhm Lilla honvédtisztjelöltek Ludovika Gyűrűt vehettek át az ünnepségen. Utóbbi megkapta a kar „jó tanulója, jó sportolója” címet is. Szintén Ludovika Gyűrű elismerésben részesült Dr. Szabó Tibor alezredes, a HHK Katonai Vezetőképző Intézet, Műveleti Támogató Tanszék egyetemi docense. Az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat által alapított díjak közül Egyetemi Szakmai Ösztöndíjat Gál Bence, Pro Juventute díjat Karászi Olivér, míg Egyetemi Közösségi Díjat Szabó Árpád Gergely vehetett át Kosztrihán Dávidtól, az EHÖK elnökétől. Szabó Árpád Gergely megkapta az NKE és a Védelmi Információs Központ Közhasznú Alapítvány közös díját, a Díszserleget is.

Ünnepi beszédében Dr. Vargha Tamás elmondta, hogy a magyar honvédség a nemzet egységének egyik fontos szimbóluma. A honvédelmi tárca miniszterhelyettese hozzátette: őseink példája bizonyítja, hogy a haza nemcsak egy földrajzi tér, hanem sorsközösség és lelkületi összetartozás is egyben. Hangsúlyozta, hogy a magyar honvédség az utóbbi években újra megbecsült szereplőjévé vált társadalmunknak. „Számos új biztonsági kihívásnak kell megfelelnünk, amelyben természetes módon felértékelődött a magyar honvédség szerepe is”- tette hozzá a miniszterhelyettes. Vargha Tamás beszélt arról is, hogy az egyetem honvédtisztjelölt hallgatói is részt vettek a migrációs válság kezelésében, valamint számos hazai és nemzetközi gyakorlaton álltak helyt. „Az elmúlt években fegyelmet, alázatot, szorgalmat és kitartást tanultak, ezek nemcsak hivatásul alapját, hanem életük gerincét is adhatják”- hangsúlyozta a tárca helyettes vezetője, aki szerint a magyar kormány elkötelezte magát a magyar honvédség modernizálása mellett. Erről árulkodik a Zrínyi 2020. honvédelmi-és haderő-fejlesztési program is.

A végzős hallgatók nevében Jávorszki Dorina mondott válaszbeszédet. Kiemelte, hogy nem egy szakmát, hanem egy hivatást választottak maguknak, amikor az egyetemre jelentkeztek. Szerinte az elmúlt években sokat tanultak oktatóiktól és parancsnokaiktól, de egymástól is.

Az ünnepség végén Dr. Pohl Árpád ezredes arról beszélt, hogy bár a tisztképzés az egyetemen történik, de nagy szerepet játszik benne a Ludovika Zászlóalj és maga a magyar honvédség is. A HHK dékánja beszédében a hazaszeretet fontosságát hangsúlyozta. Szerinte a most végzettek valamennyi ismeretet megszerezték a tiszti pálya elkezdéséhez, de az továbbra is folyamatos felkészülést igényel majd tőlük.

A Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar 92 végzett hallgatóját az augusztus 20-i állami ünnepen avatják majd tisztté.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, oklevélátadó, 2017

A hét hallgatója

    • szontagh webre

Szontagh Ádám Gusztáv: NKE ÁKK – közigazgatási mesterképzési szak

Gusztávot már fiatalon érdekelték az államok kialakulásának okai, az országok működésének alapjai. „A felmenőim között voltak olyan államférfiak, akik számomra példaképnek számítottak. Ilyen volt Szontagh Gusztáv Adolf – akiről a nevemet is kaptam – "korának meghatározó filozófusa” – mondta. Kezdetben a jogász szakot célozta meg, viszont felkeltette érdeklődését az éppen megalapított új egyetem. „Végül egyértelművé vált a választásom.” Az első évben csak barátkozott az egyetemi légkörrel, a friss szakmai tudással és azzal a közvetlen értelmiségi hallgatói közösséggel, amely a mai napig meghatározza a szociális életét. Már a legelső félév után jelentkezett szakmai gyakorlatra a Törökbálinti Polgármesteri Hivatalhoz. „Ez a – kissé korai – gyakorlat nagyban hozzájárult a közigazgatási tudásom megalapozásához, kiegészítve az elméleti oktatást.” Az alapképzés végéhez közeledve Gusztáv felvételt nyert az Országgyűlés Hivatala gyakorlati programjába is, ahol lehetősége volt megismerni a törvényhozás működését. A kari közösségi élet aktív formálója volt, többször részt vett a gólyatábori mentorprogramban, és számos kulturális rendezvény szervezésében segítette a Hallgatói Önkormányzatot. Emellett egy NKE-s hallgatókból álló zenekart is alapított a képzés során, amelynek oszlopos tagjaival a mai napig egy formációt alkotnak.

Az egyetemi évek legszebb pillanata az volt számára, amikor elnyerte a köztársasági ösztöndíjat, mai nevén nemzeti felsőoktatási ösztöndíjat. „Prof. Dr. Patyi András rektor úr adta át számomra a kitüntetést. Amikor kezet fogtunk halkan azt mondta nekem: »Ez igazán szép eredmény, hát még ilyen névvel«. Ezzel valószínűleg egy másik felmenőmre, Szontagh Vilmosra utalt, aki a közigazgatás-tudomány egyik nagy művelője volt a 20. században.” Gusztáv a mesterképzése utolsó évében a szakmai oldalra fektetett nagyobb hangsúlyt. „A Törökbálinti Ifjúsági Önkormányzatban jegyzőként részt vettem a város Ifjúságpolitikai Koncepciójának elkészítésében, emellett a diplomamunkámhoz szorgosan végeztem különböző kutatásokat” – mondta.

Gusztáv úgy döntött, hogy egyetemi pályafutását a jogászszakma fogja megkoronázni, az államtudományi és közigazgatási ismereteit a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogászképzésével fogja kiegészíteni. „Fontosnak tartom, hogy az ember úgy válassza meg hivatását, hogy azt élete végéig töretlen lelkesedéssel tudja művelni” – fejtette ki. Zenészként a szerzői jog területe keltette fel érdeklődését, így a jövőt a közigazgatási tanulmányaihoz kapcsolódva a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal szervezetében vagy az Emberi Erőforrások Minisztériumában is el tudja képzelni.

Gusztáv kiemelte, hogy szerinte az NKE-n a kiváló, alaposan felkészült oktatói karnak köszönhetően olyan tudásra tehetnek szert a hallgatók, amellyel a közszolgálat bármely területén megállják a helyüket. A gyakorlati oktatás fejlesztésével egy erős, nyugati színvonalú közigazgatási képzés jöhetne létre. Emellett az egyetemen rendkívül színes a közösségi élet, amelynek nincs párja az országban. „Az NKE nemcsak ugródeszka a szakmai karrier terén, hanem a fiatalkor egy meghatározó szelete is” – hívta fel a figyelmet.

Mit jelent számodra az NKE? – Lépcsőfokot a „nagybetűs élet” felé.

Megosztás a Facebook-on


Tisztavatás előtt

    • hhk6
    • hhk
    • hhk5
    • img 6200
    • img 6159
    • hhk3
    • hhk2
  • Előző
  • Következő
A Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj 92 végzős honvédtisztjelöltje már javában készül az augusztus 20-ai tisztavatásra. A múlt héten elkezdett felkészülés során a Magyar Honvédség Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegység, Honvéd díszzászlóalj katonái segítik a tisztikar legfiatalabb tagjait, illetve alsóbb éves társaikat az alaki fogások pontos elsajátításában.
 
A hadnagyi csillag várományosai mind sikeres záróvizsgát tettek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon, közülük 6 fő kiváló eredménnyel végzett. A felkészülést a napokban megtekintette Dr. Pohl Árpád ezredes, a kar dékánja.
 
A következő napokban a felkészülés mellett már az ünneplés is átveszi a szerepet a fiatal katonák életében, hiszen 2017. augusztus 18-án, szüleik, hozzátartozóik, elöljáróik előtt, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében átveszik tanulmányaik lezárását igazoló okleveleiket, egyéb elismeréseiket, valamint a tisztikarhoz tartozás jelképét, a szablyát.
 
Szöveg és fotó: HHK
Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, Tisztavatás, 2017

Karcolatok a könyvtárból 5. RÉSZ

    •  dsc2905
    •  dsc2922
    •  dsc2945
  • Előző
  • Következő

Könyv-emlékek tükrében – A Ludovika Akadémia kincsei

 „Az 1808. évi VII. törvénycikk és az 1827. évi XVII. törvénycikk értelmében Pesten felállítani rendelt magyar katonai intézet, mint magyar királyi honvédségi akadémia állíttatik fel, és Ludovika-Akadémia nevet fog viselni. Ezen akadémia rendeltetése, hogy abban egyfelől önként jelentkező hadapródok a honvédség keretei részére alkalmas tisztekké képeztessenek, másfelől szolgálatban levő kitűnő honvédtiszteknek alkalom nyújtassék a hadtudományoknak magasabb fokozatú szolgálattételnél igényelt ágaiban maguk tovább képezhetni.” Így szól az 1872. évi XVI. törvénycikk bevezetője a magyar királyi honvédségi Ludovika-Akadémia felállításáról, amely megteremtette az önálló magyar tisztképzés lehetőségét.

Pollack Mihályt, a kor neves építészét kérték fel az épület terveinek elkészítésére, amelyek alapján 1830 és 1836 között elkészült az impozáns, klasszicista stílusú épület. A katonai oktatás megszervezését az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején kezdték meg a Ludovikán. Az 1849. január 7-én tartott megnyitó ünnepély után azonban a tanítás nem indulhatott meg, mert az osztrák hadak hamarosan lefoglalták az épületet és kórháznak rendezték be. A tisztképzést a szükséges politikai feltételek megteremtése után, az 1867-es kiegyezéssel helyreállított alkotmányosság létrejöttét követően a Magyar Honvédség és az akkori Honvédelmi Minisztérium indította el, és 1872-ben megnyitotta kapuit a hallgatók előtt a Ludovika Akadémia. A közvélekedéssel ellentétben, sajnos, nem maradt fenn az akadémia egykori könyvtára, és a megmaradt könyveknek csak egy részéhez tudott hozzájutni az Egyetemi Központi Könyvtár és Levéltár Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Kari Könyvtára, amely egy jelentős muzeális értéket képviselő gyűjtemény, reprezentálja a ludovikás elődök mindennapi életét, és az ott folyó oktató-nevelő munkát. 

Az egyetemi könyvtár féltve őrzi a muzeális dokumentumokat, amelyeket magánszemélyek, intézmények mentettek meg a II. világháborút követő időszakban és a könyvtárnak, illetve jogelődeinek hagyaték és ajándékozás útján juttattak el. A muzeális értékű anyagot az egyetemi könyvtár a korábbi években szakszerűen tisztíttatta, az anyagi lehetőségekhez képest restauráltatta, és újraköttetett néhány példányt, azonban a könyvek állagmegóvása, gondozása folyamatos feladatot jelent az intézmény számára a továbbiakban is.

A könyv-emlékeket jelenleg egy időszaki kiállítás keretében tekinthetik meg az érdeklődök a kari könyvtár folyosóján, a könyvtár nyitvatartási idejében.

A kiállítás rendezői igyekeztek tematikusan összeállítani a tárlókban és vitrinekben a „ludovikás” életet bemutató dokumentumokat, az akadémiai élet minden területére kiterjedő szabályzatokat és utasításokat. A vitrinekben megtalálhatók a különböző korokból származó tankönyvek és utasítások, a különböző tudományágak, a hadtudomány, az egészségügy, a lótartás, a lövészet, a földrajztudomány és egyéb oktatást segítő kézikönyvek. Megtekinthetők a mindennapi diákélet szabályait is magába foglaló kiadványok. Az egyetemi könyvtár birtokában van néhány archív fotó, és az 1939-ben felavatott akadémisták tablójának másolata, mely szintén szerepel a kiállításon. Ludovikás volt Agházy Kamill, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum alapítója, Almási Pál hadmérnök, Berczelly Tibor sportlövő, Franyó Zoltán író, műfordító, Pilch Jenő hadtörténész, Piller György olimpiai bajnok vívó és Stromfeld Aurél hadsereg-vezérkari főnök.

Az egyetemi könyvtár számára külön öröm, hogy épen maradt fent az 1897-es Magyar Királyi Honvédségi Ludovika-Akadémia Könyvtárának Czimjegyzéke, amely tartalmazza az akkori könyvtár teljes gyűjteményének listáját. A másik ehhez kapcsolódó mű A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia Tanári Nagy Könyvtárának Címjegyzéke 1910-ből. A két könyv alapján képet kaphatunk arról, hogy milyen fontos volt a könyvtár, és benne a megfelelő számú korszerű szakirodalom a Ludovika Akadémián folyó oktatás számára.

Az NKE Egyetemi Központi Könyvtár és Levéltár ezúton hívja fel a tisztelt olvasók figyelmét arra, hogy amennyiben rendelkeznek a Ludovika Akadémia egykori könyvtárából származó könyvvel vagy a Ludovika történetéhez kapcsolódó egyéb dokumentummal, és azt a nagyközönség számára hozzáférhetővé kívánják tenni, juttassák el a könyvtár (1101 Budapest, Hungária krt. 9–11.) számára.


Szöveg: EKKL

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Az NKE-n a Zrínyi-szablya hiteles másolata

    • fokep
    •  dsc1486 2
    •  dsc1495 2
    •  dsc1511 2
    •  dsc1517 2
    •  dsc1522 2
    •  dsc1526 2
    •  dsc1534 2
    •  dsc6074 2
    •  dsc6117 2
    •  dsc6234 2
  • Előző
  • Következő

A következő tanévtől már a Zrínyi-szablya hiteles másolata is szerepel majd azon egyetemi jelképek között, amelyek előtt leteszik a fogadalmat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új doktorai. A szigetvári Zrínyi Miklós nevéhez köthető kézifegyver eredeti változata a bécsi Szépművészeti Múzeumban található, a nemrég elkészült, egyetlen magyarországi hiteles másolat már az NKE tulajdona.  

Az egykori várvédő hősnek tulajdonított szablya évszázadok óta az osztrák fővárosban található. Hosszú tárgyalások és szakmai egyeztetések után tavaly sikerült a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szakmai küldöttségének megtekinteni és kézbe is venni az értékes relikviát. „A fotósból, hadtörténészből, kovácsból és fegyverszakértőből álló szakértői gárda munkája és a bécsi magyar nagykövet, valamint a katonai attasé segítsége révén nyolc hónap alatt készült el az eredeti fegyver méretében, tömegében is szinte teljesen hiteles másolata”- mondta el honlapunk érdeklődésre Prof. Dr. Padányi József mk. vezérőrnagy, a szakértői csoport vezetője. Az NKE tudományos rektorhelyettese hozzátette, hogy az egyetem vezetése döntött a hiteles másolat elkészítéséről. Ebben nagy szerepe van annak a tradíciónak, amely alapján az intézmény doktorjelöltjei – más egyetemi jelképek mellett – a Zrínyi-szablya előtt teszik le doktori fogadalmukat. A következő tanévtől már az egyetlen magyarországi hiteles másolat előtt tehetik meg ezt a doktorjelöltek. „Az egyetem birtokába került Zrínyi-szablya csupán abban különbözik a mintegy 400 éves eredetijétől, hogy ezen a díszítések nem nemesfémből készültek”- teszi hozzá Padányi József. A rektorhelyettes elmondta azt is, hogy az eredeti szablya díszfegyvernek készült: valószínűleg egy ünnepélyes alkalomra csináltatta Zrínyi, aki nem is használta azt a csatákban. Megtudtuk azt is, hogy az eredeti relikvia vizsgálatakor a szakértők számos érdekes felfedezést tettek, amelyek alapvetően változtathatják meg a korszakkal kapcsolatos had- és művészettörténeti elképzeléseket. Az új tudományos eredmények a Hadtörténelmi Közleményekben jelennek majd meg, várhatóan az ősszel.

Padányi József az NKE-n működő hadirégész csoport tevékenysége kapcsán elmondta, hogy idén számos kísérletet végeztek a szakemberek, akik a többi között az úgynevezett jellövő mozsarak szerepét vizsgálták Zrínyi-Újvár kutatásához kapcsolódva. A területen található kút régészeti feltárása már megtörtént, most azon dolgoznak a szakemberek, hogy hogyan lehetne ezt megtekinthetővé tenni az érdeklődők számára.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Zrínyi-szablya, 2017

A Bevándorlási és Állampolgársági Tanszék megalakulása egy sikertörténet

    •  dsc5532

A rendkívüli méreteket öltő tömeges migráció, az újkori vagy modernkori népvándorlás súlyos kihívásokat jelent nemcsak az Európai Unió, de az egész világ számára is, így az elmúlt években a biztonság felértékelődött. Dr. Végh Zsuzsannával, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal főigazgatójával beszélgettünk a migráció és a terrorizmus kapcsolatáról, a megoldási lehetőségekről és Európa jövőjéről, valamint arról, hogy mi hívta életre a Rendészettudományi Karon a Bevándorlási és Állampolgársági Tanszéket, amelynek megvalósulását sikertörténetnek nevezte.

A Rendőrtiszti Főiskola (RTF) egykori hallgatójaként rendészeti igazgatás szakirányon végzett. Milyen emlékei vannak erről az időszakról?

Végh Zsuzsanna: Szívesen emlékszem vissza erre az időszakra, hiszen akkor nagyon fiatal voltam, tele világmegváltó gondolattal. A Rendőrtiszti Főiskola sok új ismeretet adott, a későbbiek során az élet pedig bebizonyította, hogy minden ott megszerzett tantárgyi ismeret elsajátítására szükség volt, ezeket ugyanis nagyon jól tudtam hasznosítani később a jogi egyetemen is. Már a főiskolai évek alatt elhatároztam, hogy szeretnék továbbtanulni. Az Igazgatásrendészeti Csoportfőnökségen olyan munkakörbe kerültem, ahol panaszügyekkel és másodfokú ügyekkel foglalkoztam. Azért jelentkeztem a főiskolai diploma megszerzését követően rövid időn belül a jogi egyetemre, mert a munkámhoz elengedhetetlenné vált a jogi ismeretek mélyebb elsajátítása. Esti tagozaton végeztem, napközben dolgoztam, este a kicsi gyermekeimmel foglalkoztam, majd utána tanultam.

 A Belügyminisztérium Idegenrendészeti és Menekültügyi Osztály vezetőjeként milyen kihívásokkal kellett szembenéznie a munkája során?

V. Zs. Ennek az osztálynak az életre hívását az indokolta, hogy szükségessé vált egy új migrációs struktúra kialakítása, amelyhez természetesen a jogi alapokat is meg kellett teremteni. Ez az osztály rövid ideig létezett, hiszen fő feladatát teljesítette, ugyanis előkészítette azokat a jogszabályokat, amelyek a szervezeti változáshoz szükségesek voltak, emellett a működéshez szükséges feltételrendszert is kidolgozta.

Mi hívta életre a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt 2000-ben?

V. Zs. Az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában világossá vált, hogy a migráció kérdése előtérbe fog kerülni. Már akkor egyértelmű volt, hogy az Európai Unió a csatlakozás feltételeként elvárja egy olyan migrációs szervezet kialakítását, amely képes a közösségi vívmányokat hatékonyan végrehajtani az Európai Unió migrációs politikájának érvényre juttatása érdekében. Ebben az időszakban Magyarországon rendkívül tagolt volt az intézményi rendszer, ugyanis migrációs vagy azzal szorosan összefüggő feladatokkal több szervezet is foglalkozott. A rendőrség mellett idegenrendészeti feladatot látott el az akkor még létező Határőrség, önállóan működött a Menekültügyi és Migrációs Hivatal, amelynek szintén volt idegenrendészeti jogköre, belügyminisztériumi szervként látta el feladatait az Állampolgársági Főosztály. Minden szervezet érthetően a sajátos szervezeti célkitűzései és érdekei mentén, sokszor párhuzamosan végezte a feladatait. Nyilvánvalóvá vált, hogy ez így nincs rendjén, ezért megszületett a kormányzati döntés a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal létrehozásáról. Az új intézmény 2000. január 1-jén kezdte meg a működését, de az országos struktúra kiépítése csak több lépcsőben, két év alatt valósulhatott meg. 

Tizenhét éve Ön vezeti a szervezetet. Hogyan tudná összegezni ennek az időszaknak a sikereit?

V. Zs. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a kezdeti nehézségek ellenére ez a szervezet kiépült és megszilárdult. Az egyébként nagyon elkötelezett állomány bebizonyította, hogy válsághelyzetekben is képes helytállni. Kihívásokban az elmúlt 17 év alatt bőven volt részünk, hiszen minden évben adódott olyan feladat, amelynek a megoldása fokozott erőfeszítést, jelentős túlmunkavégzést és nagyon sokszor szervezeti átalakításokat igényelt. Azok az értékelések, amelyek egy-egy év végén elhangzottak kormányzati szinten, igazolták, hogy helyes döntés volt annak idején a szervezet létrehozása. Egyenrangú partnerei vagyunk az uniós tagállamokban működő menekültügyi és idegenrendészeti feladatokat ellátó szervezeteknek, és a hivatal ma már nagyon jó és széles körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Számos migránsokat kibocsátó, vagy a beutazások szempontjából frekventált országban jelen vannak munkatársaink, akik beutazásokat megelőző fontos szűrő-, ellenőrző feladatokat látnak el, munkájukkal jelentősen hozzájárulva a kockázatok csökkentéséhez.

2017. január 1-jétől a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalt vezeti. Mennyiben változott a szervezet hatásköre?

V. Zs. Kormányzati döntés eredményeként elkerült a hivataltól az állampolgársági szakterület, amit természetesen fájlalok, mivel ez egy nagyon szép szakmai területe volt az intézményünknek. Nagyon sok munkát végeztünk ezen a szakterületen, hiszen amikor 2010-ben életbe lépett az egyszerűsített honosítás jogintézménye, évente százezres nagyságrendben érkeztek honosítási kérelmek. Az elmúlt évek során több mint 900 ezer ember honosítási kérelmében jártunk el és készítettünk elő döntési javaslatot. Nagyon sok esetben szélesebb összefogásra is szükség volt a hivatali szervezeten belül, mivel nem győzte az Állampolgársági Igazgatóság önmagában a kirívó mértékű feladat ellátását, ezért sokszor más központi egységek és a regionálisan működő területi szerveink munkatársait is mozgósítottuk. Szoros összefogással és egységes tenni akarással értük el az eredményeinket. Fájt a döntés azért is, mert olyan vezetők és munkatársak kerültek el a hivataltól, akikkel már nagyon sok éve együtt dolgoztunk, de akikről tudom, hogy az új szervezetüknél is eredményes munkát fognak végezni.

2012-ben Rendészettudományi Karrá alakult az RTF, amelynek Bevándorlási és Állampolgársági Tanszéke idén ötéves lett. Elégedett a kibocsátott hallgatókkal?

V. Zs. Nagyon elégedett vagyok. Évente rendszeresen értékeljük az eredményeket, meghatározzuk az irányokat, amelyek mentén változtatni szükséges annak érdekében, hogy azok a hallgatók, akik kikerülnek az iskolapadból és hozzánk jönnek dolgozni, minél eredményesebben és minél gyorsabban tudjanak bekapcsolódni a szakmai munkába. Azt tapasztaljuk, hogy kiváló elméleti felkészültséggel rendelkeznek, amit nagyon fontosnak tartok, olyan elméleti ismeretekkel bírnak, amelyek segítségével más felsőfokú oktatási intézményben végzett pályakezdőkhöz képest gyorsabban válnak alkalmassá a feladatok ellátására. A gyakorlati kérdések oktatására kellene nagyobb hangsúlyt fektetni, most kicsit másként is készülünk a szakmai gyakorlatok megszervezésére, mint a korábbi időszakban.

Miért tartották fontosnak azt, hogy a Rendészettudományi Karon kapjon helyet Bevándorlási és Állampolgársági Tanszék, a képzés?

V. Zs. Már hosszú évekkel ezelőtt arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ez egy speciális szakterület, amely speciális ismereteket igényel, ezért fontos az ennek megfelelő oktatás. Amikor a Rendőrtiszti Főiskolán az idegenrendészeti vagy akár a menekültügyi szakmai tantárgyakat oktatták, megkaptam ugyan a megfelelő tudásanyagot, de ma már sokkal többre van szükség ahhoz, hogy valaki átlássa ezt a nagyon szerteágazó, nagyon sok problémával terhelt területet, különösen napjainkban. A képzés megvalósulása egy sikertörténet, mindig büszkén meg is osztom ezt minden egyes nemzetközi tárgyalás során a partnerekkel, akik szeretnének hallgatókat küldeni a tanszékünkre. Nyilván, ez akkor tud majd megvalósulni, ha egy angol nyelvű képzés is elindul, de a külföldi szakemberek már most elismeréssel szólnak az oktatás területén elért eredményekről.

Az elmúlt évben a biztonság felértékelődött, hiszen a modern kori népvándorlás súlyos kihívásokat jelent. Az illegális migráció további erősödésére számít az idén a Migrációkutató Intézet. Ön is ezzel számol?

V. Zs. Ez olyan súlyos probléma, amely nemcsak Európát, hanem szinte az egész világot érinti, és amely nem fog egyik pillanatról a másikra megoldódni. Vannak törekvések a folyamat megállítására, ezek azonban legfeljebb csak fékezik az áramlás mértékét. Ha nem történik komoly változás az Európai Unió migrációs politikájában, akkor hosszú távon együtt kell élnünk ezzel a nemkívánatos helyzettel. A közös európai menekültügyi rendszer az, amely elvileg alapját kellene hogy képezze a migrációs szervezetek munkájának, olyan zsinórmérték, amelyhez az unió elvárása szerint minden tagállamnak igazodnia kell. De ennek szabályrendszere migrációs szempontból konszolidált időszak terméke, és nem tud megfelelő választ adni a mai kihívásokra, ezért nem is lehet hatásosan alkalmazni. Szakmai körökben mindenki megfogalmazza a kritikáit, a nemzeti szabályok feszegetik a határokat a saját érdekek érvényesítése érdekében, ami nagyon fontos, hiszen az illegális migrációval összefüggésben súlyos biztonsági kérdésekről is beszélünk ma már. Ha az Európai Unió nem mutat kellő rugalmasságot a tekintetben, hogy ezeket a szabályrendszereket nagyon gyorsan megváltoztassa, akkor sokáig napirenden lesz ez a súlyos kérdés. Nyilatkozatok hangzanak el az olaszországi helyzettel kapcsolatban, hogy legalább 200 ezer migránsra számítanak ebben az évben. Én is többször megfogalmaztam már konferenciákon, hogy mennyire sérülékeny az EU–török megállapodás, ezt most láthatjuk az elmúlt napok eseményei kapcsán. A balkáni útvonal lezárása – elsősorban nemzetállami intézkedések nyomán – megtörtént, de azért még mindig nagy számban érkeznek illegálisan a migránsok ezen az útvonalon, többségében persze már nem igazán a háború elől menekülve. Ha Törökország esetleg nem tartja be a vállalásait, újra nagyon nehéz helyzet állhat elő. Bár úgy gondolom, hogy Magyarország a külső határvédelem megerősítésével nagyon sokat tett annak érdekében, hogy ne csak hazánk, hanem más tagállamok tekintetében is csökkenjenek a kockázatok.

Főigazgató asszony gondolta volna 2015-ben, hogy ennyire elhúzódó válságra kell számítani?

V. Zs. Őszintén szólva, igen, mert a migrációs gondok már sokkal korábban felmerültek, viszont láthatóan elmaradtak a szükséges intézkedések. 2015-ben egyértelművé vált, hogy nem áll az unió rendelkezésére olyan eszköztár, amellyel orvosolni tudta volna a kialakult válsághelyzetet. Nagyon régóta járok nemzetközi fórumokra, tagja vagyok az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal Igazgatótanácsának, ahol a migrációs szervezetek első számú vezetői találkoznak egy évben két-három alkalommal, hogy megvitassák az aktuális problémákat, a közös teendőket. Látható, hogy rendkívül lassan halad előre a közös megoldás kimunkálása. Olykor egyes tagállamok még azt is megkérdőjelezik, hogy jelenleg beszélhetünk-e egyáltalán válsághelyzetről. Nyilván azok a tagállamok, amelyek elkötelezettek a korábbi menekültpolitika, egy nyitott befogadási elveken nyugvó menekültügyi szabályrendszer mellett, nehezen értik meg, hogy most másra van szükség.

A Rendészettudományi Karon megrendezett konferencián legutóbb azt mondta, hogy az útnak induló embereket nem lehet megállítani, csak akkor, ha sikerül megszüntetni a migrációt kiváltó okokat. Lát erre esélyt?

V. Zs. Van elmozdulás ebben a tekintetben, hiszen az Európai Unió végre elkezdett foglalkozni egy kicsit hatásosabban a külső dimenzió kérdésével, jóllehet, ez évek óta napirenden volt. Különböző támogatások útján, gazdasági fejlesztésekkel, segélyprogramokkal a kibocsátó országokat próbálja segíteni. Ez lenne a helyes irány. Én is azt vallom, hogy biztonságban, emberi körülmények között legyen joga a hazájában élni minden embernek. A megoldás persze nagyon sok pénzbe kerül, és csak egy hosszú folyamat eredménye lehet. Főként olyan országok esetében adódnak gondok, ahol nincs szilárd kormányzás, vallási, törzsi viszályok uralkodnak. Ennek a megoldása az egyik legfontosabb gondunk jelenleg.

Egyértelműen kijelenthető, hogy az illegális migráció összefügg a terrorizmussal?

V. Zs. Az illegális migráció és a terrorizmus összefüggéseinek kérdése már a ’80-as években is előtérbe került, részese voltam az illegális migrációval foglalkozó több mint harminc országot tömörítő nemzetközi fórumnak, az úgynevezett Budapest Csoportnak. Ennek az volt a feladata, hogy az akkor már eléggé jelentős méreteket öltő illegális migrációval szemben megoldást találjon, hogy olyan ajánlásokat tegyen a kormányok számára, amelyek képesek megfékezni a folyamatot. Már 2001-ben, az Amerikai Egyesült Államokat ért terrortámadások után is tartottunk egy olyan ülést, melynek egyébként Budapest adott otthont, ahol az volt a fő kérdés, hogy összefügg-e az illegális migráció a terrorizmussal. Nagyon sokan élesen felszólaltak az ellen, hogy ezeket bárki is összemossa, hiszen két különböző fogalomról van szó, és nem is szabad együtt emlegetni a két kérdéskört. Mások álláspontja azonban már akkor is az volt, hogy az illegális migráció elősegítheti a terrorizmus terjedését. Elfogadtak egy olyan ajánlást, amely az illegális migráció megfékezését úgy akarta elérni, hogy csökkenteni próbálta a biztonsági kockázatokat. Biometrikus okmányok kiadását javasolta például, célként tűzte ki az embercsempészekkel szembeni szigorú fellépést és egy olyan határellenőrzési rendszer kialakítását, ahol a biztonságot veszélyeztető személyek kiszűrhetőek. Sok év telt el azóta, és ezek a kérdések még mindig napirenden vannak. Ma már egyértelművé vált, hogy az illegális migrációval igenis összefügg a terrorizmus. Ma már nem lehet szétválasztani a kettőt egymástól. A mi szervezetünknek – együttműködve a nemzetbiztonsági kérdésekért felelős szolgálatokkal – az a feladata, hogy kiszűrje lehetőleg még a tranzitzónában azokat a személyeket, akik ebből a szempontból veszélyt jelenthetnek.  

Valóban Európa jövője forog kockán?

V. Zs. Bizonyos értelemben osztom ezt a véleményt azért, mert maga a schengeni rendszer léte forog most kockán. Több tagállam is visszaállította a belső határellenőrzést, ami nyilvánvalóan nehézséget okoz az uniós polgárok számára, hiszen korlátozza a szabad mozgás jogának gyakorlását. Ha újra mindenhol belső határokat építünk, Európa már nem lesz az az Európa, amit megálmodtunk, és amelynek érdekében lényegében létrejött az Európai Unió.

A napokban jogi határzárat szigorító módosításokat fogadott el az Országgyűlés a kormány javaslatára. A parlament döntésével kiegészítette a menedékjogi törvényt a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre vonatkozó eljárási szabályokkal. Ilyen időszakban menedékjogi kérelmet alapesetben a menekültügyi hatóság előtt személyesen, kizárólag a határon lévő tranzitzónában lehet benyújtani, a menedékkérőnek pedig a kérelme jogerős elbírálásáig ott kell várakoznia. Ezt a helyet ez idő alatt csak kifelé – vagyis a most meglévő tranzitzónák esetében Szerbia felé – hagyhatja el. Mindez elkerülhetetlenné vált?

V. Zs. Az elkövetkezendő hónapok óriási kihívása az új jogi szabályok alkalmazása lesz. Amikor 2015. szeptember 15-ével megtörtént a külső határ lezárása és megalakultak a tranzitzónák, ez egy nagyon helyes és elkerülhetetlen intézkedés volt. Jelentős mértékben visszaesett a Magyarországra illegálisan bejutó külföldiek száma, és ezzel összefüggésben a regisztrált menedékjogot kérők száma is csökkent. 2015-ben 400 ezren haladtak át az ország területén illegálisan, több mint 177 ezren nyújtottak be menedékjogi kérelmet, többségükben persze ezzel szerették volna elkerülni az idegenrendészeti jogkövetkezményeket. 2016-ban a menedékkérők száma visszaesett 30 ezer alá, ez óriási különbség, jól látszik, hogy a szerb határszakaszon kiépült jogi és műszaki határzár jelentősen lefékezte az illegális beáramlást, de azért látszott, hogy kijátszható a rendszer. Most az új kihívás az, hogy a közelmúltban elfogadott törvénymódosításokat a gyakorlatban hogyan tudjuk majd a legeredményesebben alkalmazni. A határon történő eljárás szabályainak és az uniós irányelvnek az alkalmazása során láthatóvá vált, hogy miután a sérülékeny csoportba tartozó személyeket, a kisgyerekes családokat, az idős beteg embereket, a kísérő nélküli kiskorúakat nem lehetett a tranzitzónákban elhelyezni, velük szemben nem lehetett a határon történő eljárás szabályait alkalmazni, a nyitott befogadó intézményekbe beszállított kérelmezők 90 százaléka néhány napon belül elhagyta Magyarországot. Jogellenesen továbbhaladtak Ausztria, Németország és Svédország felé. Nyilvánvalóvá vált, hogy ez a helyzet nem fenntartható, ezért született ez a törvénymódosítás. Az Országgyűlés által elfogadott törvény ugyanis arról szól, hogy aki belép a tranzitzónába, és előterjeszti a menedékjogi kérelmét, annak a teljes eljárás időtartama alatt ott kell tartózkodnia, és csak akkor léphet be az ország területére, ha a hatóság megalapozottnak találta a védelmi igényét. A tranzitzónában a sérülékeny csoportba tartozók számára speciális feltételeket kell biztosítani. A 14–18 éves korosztálynál fiatalabb gyermekeket továbbra is beszállítják a számukra kijelölt gyermek- és ifjúságvédelmi intézménybe. A hivatal arra törekszik, hogy a szülőkkel együtt a tranzitzónában elhelyezett gyermekeknek a lehető legbarátságosabb környezetet biztosítsa.


Szöveg: Dr. Tóth Nikolett Ágnes

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Elektronikus adatbázisok a tudomány szolgálatában

    • adatbazis

Már számos hazai és nemzetközi elektronikus tudományos adatbázis elérhető a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatói, kutatói és hallgatói számára. Az Elektronikus Információszolgáltatás (EISZ) Nemzeti Program keretében hozzáférhető információk mellett további nemzetközi adatbázisok előfizetésével is támogatja az egyetem az államtudományi kutatásokat és a nemzetközi összehasonlító elemzéseket.

Az NKE-n az oktatás, a kutatás, valamint a technológia-és tudástranszfer minél hatékonyabb megvalósításához szorosan kapcsolódik a szellemi vagyon bővítése és a tudástartalmakhoz való hozzáférés javítása. A felsőoktatás és a tudományos kutatás számára nélkülözhetetlen elektronikus információforrások előfizetésével az egyetem lehetővé teszi polgárai számára a hazai és nemzetközi releváns szakirodalmi források elérését, így a kutatások során értékes új tudás jöhet létre és a képzéseket minőségi és releváns irodalmak segíthetik.

Olyan adatbázisokhoz férhetnek hozzá az oktatók, kutatók és hallgatók, mint például az Akadémiai Kiadó különböző információcsomagjai, az Encyclopaedia Britannica online, az OECD számos elektronikus könyvtárcsomagja vagy az Academic Search Complete, amely a tudományos kutatások vezető forrása. Nagy hasznára lehet az egyetemi polgároknak az Arcanum Digitális Tudománytár is, amelyben több száz szakfolyóirat, közlöny, akadémiai közlemény, évkönyv, heti- és napilap, lexikon és kézikönyv található meg teljes szöveggel. A bölcsészet- és társadalomtudományi területtel foglalkozók számára kiváló lehetőséget nyújt a Cambridge University Press Journals, amely több mint 300 tudományos folyóiratot tartalmaz, összesen 1 millió tanulmány teljes szövegével.  A Legal Source egy nagyon jó információforrás jogászok, tanárok, üzletemberek, jogi könyvtárosok és mindenki számára, aki joggal kapcsolatos tevékenységet végez. Teljes szöveges anyagokat tartalmaz a világ legelismertebb tudományos jogi folyóirataiból. A gyűjtemény több mint 1200 teljes szövegű folyóiratot és több mint 2,5 millió rekordot tartalmaz, többek közt könyvismertetőket és esetleírásokat.

Az előfizetett tudományos adatbázisok a Nemzeti Közszolgálati Egyetem IP-cím tartományához tartozó gépekről érhetők el az oktatók, kutatók és hallgatók számára egyaránt. Az előfizetések többsége a KÖFOP-2.1.2.-VEKOP-15-2016-00001 A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés projekt keretében valósulhatott meg.

Az elérhető adatbázisok listája folyamatosan bővül majd, jelenleg a következőkhöz lehet hozzáférni:

http://uni-nke.hu/konyvtar/adatbazisok


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: internet

Megosztás a Facebook-on


Karcolatok a könyvtárból 4. RÉSZ

    •  dsc1964
    •  dsc1874
    •  dsc1915
    •  dsc1961
  • Előző
  • Következő

A Rendszerváltás Gyűjtemény Archívum - a közelmúlt történetének dokumentumai az Egyetemen

Háromszáz párt, több ezer képviselő életrajzi anyaga, kormányprogramot meglapozó dokumentum- többek között ezeket is tartalmazza az Egyetemi Könyvtár és Központi Levéltár egyedülálló Rendszerváltás Gyűjtemény Archívuma, amely   a rendezését követően az egyetemi polgárokon kívül külsős kutatók számára is rendelkezésre fog állni.

Kevesen tudják, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Egyetemi Központi Könyvtár és Levéltárban található Magyarország talán legnagyobb kortárs történeti irat együttese. A gyűjtemény kialakulása szorosan kapcsolódott a rendszerváltás korában, az 1980-as évek végén létrejött Jelenkutató Alapítványhoz, amelynek névadói Kiss József és Márkus István szociológusok voltak.  Az alapítványt 1990-ben harmincegy magánszemély, történész, szociológus, politológus, többek között Gyarmati György, Kiss József, Valuch Tibor, Bihari Mihály, Gombár Csaba, Hankiss Elemér, Kosáry Domokos, Schlett István és mások, valamint több intézmény, szociológia és politológia tanszék, akadémiai kutatóhely, a belügyminisztérium és a TÁRKI alapították. Az Alapítvány 1999-ig az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Politológia Tanszéke mellett működött, majd egy közbeeső állomás után a Magyar Távirati Iroda székházában tevékenykedett 2011-ig. A nagy és heterogén alapítói kör nem könnyítette meg a működést, ezért született meg 2002-ben egy hasonló nevű közhasznú szervezet, a Jelenkutatások Alapítvány, amely jogutódlással egyesítette a két alapítványt.  A két szervezet kiadványain mindig a Jelenkutató Alapítvány elnevezés szerepelt és neveik rövidítése is közös lett: JELAL.    

A JELAL kezdetektől fogva legfontosabb feladatának, az 1980-as évektől számított rendszerváltás történetének dokumentálását tekintette. A jelenkor határát pedig 1944-1945-ben határozták meg az alapítvány munkatársai. Így alakult ki egy gyűjtéssel, dokumentálással és feldolgozással, azaz tudományos munkával is foglalkozó interdiszciplináris szakmai műhely. A JEAL működésének lelke, irányítója, kuratóriumának elnöke Marelyin Kiss József szociológus volt, aki a dokumentumok gyarapodását látva már 2003 körül szerette volna megbízható helyre, lehetőleg közgyűjteménybe elhelyezni az iratokat. Végül a magyar állammal sikerült megegyeznie. A megállapodást a Nemzeti Közigazgatási Intézet főigazgatója dr. Kis Norbert – jelenleg az NKE Államtudományi és Közigazgatási Kar dékánja – és Marelyin Kiss József írták alá 2011. június 21-én. Elhatározták, hogy a „Rendszerváltás Gyűjtemény Archívummal egy versenyképes jelenkor-történeti, szolgáltatásokra alkalmas kutatóhely kialakítására törekednek.” Abban, hogy a Rendszerváltás Gyűjtemény és Archívum (RVGYA) végül az NKE-hez került kulcsszerepe volt Bakos Klárának az Egyetemi Központi Könyvtár nyugalmazott főigazgatójának. A gyűjtemény beszállítása az egyetemre 2012-től fokozatosan történt, míg jelenlegi szervezeti elhelyezéséről 2015-ben született döntés, amikor létrejött az Egyetemi Központi Könyvtár és Levéltár.

Az RVGYA négy önálló irat- és dokumentumállományból, amelyek különböző típusú adathordozókon találhatóak, és egy kézikönyvtárból áll. Az RVGYA iratainak többsége a rendszerváltás után keletkezett, és nagyon sok szenzitív adatot, személyes adatot tartalmaznak, szerzői jogokkal kapcsolatos problémát vetnek fel, amelyek miatt jelentős részük nem adható ki még a kutatóknak sem.

Az első az ún. „Politikatörténeti iratok”. A politikához és a politikusokhoz legszorosabban köthető szervezetek a politikai pártok iratai, amelyek közül csaknem 300 pártról rendelkezik dokumentumokkal az RVGYA. Különösen fontosak a pártok alapításának az iratai, amelyeket többnyire bírósági irattárakból kellett összegyűjteni. A gyűjtemény egyaránt őrzi az egyes szervezetek politikai és operatív iratait, ezek közé tartoznak többek között a programok, szervezeti és működési szabályzatok, a tisztújítási dokumentumok, a pártok testületeinek döntései, külső és belső kiadványok, pártlapok, nyilatkozatok, szóróanyagok és más dokumentumok. A mindenkori parlamenti pártok működésének dokumentálása kitüntetett helyet foglalt és foglal el a munkában.  Kiemelkedő jelentőségű, hogy a rendszerváltás egyik meghatározó pártja a Szabad Demokraták Szövetsége – már megszűnésének küszöbén – megmaradt iratait és adathordozóit 2010 tavaszán a JELAL-nak adományozta. Az adományozó a megállapodás szerint „megőrzésre és szakszerű feldolgozásra átadja az elmúlt huszonkét évben keletkezett és rendelkezésre álló, társadalmi-politikai szempontból jelentős, a történelmi kutatásokhoz, a rendszerváltás mélyebb megismeréséhez és dokumentálásához nélkülözhetetlen hivatalos iratanyagát, beleértve a fotó- és plakátanyagokat, programokat és programozási dokumentumokat, valamint belső tájékoztató sajtót.” A már korábban is hiányos iratanyagot végül csak öt év elteltével sikerült beszállítani az NKE-re, mégis ez a legnagyobb közgyűjteményben található pártanyag a rendszerváltás-változás korszakából.

Az RVGYA második állománya a „Személyi iratok”, amely korunk magyarországi politikai elitjére vonatkozik. A Jelenkutató Alapítvány 1991-ben óriási lehetőséget kapott, amikor az Országgyűlés Hivatalával szerződést kötött az országgyűlés jelenkori és történeti (retrospektív) almanachjainak elkészítésére. Érdemes megemlíteni, hogy Szabad György történésznek az Országgyűlés házelnökének tetszett meg az ötlet. Az almanachok készítése során az életrajzokhoz összegyűjtött anyagok, az almanachkészítés háttéranyaga képezi az alapját a RVGYA egyik legfontosabb részének az ún. személyi archívumnak. Az alapítvány munkatársai a képviselőket kérdőívek kitöltésére kérték fel, személyesen beszélgettek velük, átnézték a sajtót és levéltári kutatásokat folytattak, és minden esetben egyeztettek arról, mi kerül a kötetekbe. Az iratállomány tartalmazza az 1945-1949 közötti 1003 parlamenti képviselő életrajzi anyagát és 1990. április 8-tól sincs olyan képviselő, - több mint 2500 főről van szó - akiről ne lenne legalább valamilyen dokumentum, említés a gyűjteményben. Egyaránt található információ idősebb és ifjabb Antall Józsefről, Király Béláról, Orbán Viktorról és Zwack Péterről és másokról. Az összesen 7522 személy között a képviselők mellett sok más közszereplőre, polgármesterekre, miniszterekre, képviselőjelöltekre találhatóak még iratok. A személyi dossziéknak vannak zártan kezelendő tartalmai, amelyeket a jogszabályoknak megfelelően a levéltárnak védeni kell és nyitott tartalmai, amelyeket a kutatók tanulmányozhatnak. Természetesen a jelenlegi 2014-es Országgyűlés Almanachja is készülőben van, amelyik a 10. lesz a sorban és készítői közül többen részt vettek már a korábbiak munkálataiban is. Reményeink szerint az új kötet háttéranyagai is bekerülnek egyetemünk levéltárába.

Az RVGYA harmadik állománya az ún. „Közigazgatási iratok”.  Az elnevezés egy kicsit megtévesztő. A JELAL ugyanis alapító okiratának (és anyagi helyzetének) megfelelően foglalkozott városkutatásokkal és regionális kutatásokkal is, amelyek közül kiemelkedik Dunaújváros és Tatabánya, de ide tartozik még Ajka, Békéscsaba, Debrecen, Jászberény, Kalocsa, Miskolc és más városok. Az itt végzett kutatások, kérdőívezések, interjúk, statisztikai munkák, helyi közvélemény-kutatások anyagai természetesen bekerültek az RVGYA anyagába. A JELAL újraindította a falukutatást, amelyhez 2004-ben OTKA, 2010-11-ben TÁMOP pályázatot nyertek. Terepmunkát végeztek többek között Kálmánházán, Környén, Sárpilisen, Énlakán, Kisapostagon és más településeken. Ezek dokumentációja is bekerült az archívumba. Különlegességként érdemes megemlíteni az Első Országos Autista Kutatás dokumentációját, amelynek alapján kormányprogram és országgyűlési határozat született. Az állomány részét képezi még Márkus István szociológus hagyatéka, kéziratok, könyvek, írások.

A gyűjtemény negyedik eleme az „ÁSZI-MKI-NKI-anyag". Ez a közigazgatás-történeti szempontból kiemelkedő jelentőségű iratanyag a 2012-ben megszűnt és az NKE „jogelődei” közé sorolható Nemzeti Közigazgatási Intézetnek és a korábbi hasonló tevékenységet folytató intézeteknek a fennmaradt dokumentációját tartalmazza. Ez a közigazgatás-történeti gyűjtemény, egy változó nevek alatt futó kormányzati háttérintézmény iratanyaga, amely elsősorban annak a harminc évnek a közigazgatási törekvéseit, terveit mutatja be, tükrözi, amely a járások megszüntetésétől (1983) a járások újra bevezetéséig (2013) tartott.

Végezetül fontos még megemlíteni a gyűjtemény ún. „támogató-könyvtárát”, ami egyben a levéltár kézikönyvtára, és amelynek anyagán belül több száz speciális, az említett iratanyagokhoz, témakörökhöz kapcsolódó könyv található. Ilyen jellegű, szervezet-, párt- és intézménytörténeti, politikatörténeti, szociológiai állomány együtt, csak az ország legnagyobb könyvtáraiban található.   

Az RVGYA közel 600 irat-folyóméternyi anyagának az átmeneti, de biztonságos és szakszerű elhelyezését az NKE-nek a Hungária körúti Campusán sikerült biztosítani. Az iratok rendezése folyamatosan történik és a KÖFOP 2.1.2 projekt segítségével a digitalizálásuk is megkezdődött. Az iratanyag jelenleg még csak az egyetem polgárai számára elérhető, kutatható a jogszabályoknak megfelelően.


Szerző: Szécsényi Mihály, EKKL

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


A V4 összeköt

    • v4 connects

Európai, Regionális, Digitális, valamint Globális Visegrád – ezeket a fejezeteket tartalmazza hazánk V4 Connects néven meghirdetett programja. Magyarország július 1-jétől tölti be a V4 elnöki tisztét.

2017. július 1-től egy évre Magyarország vette át a Visegrádi együttműködés – közismertebb nevein a Visegrádi négyek, V4-ek vagy Visegrádi csoport – elnökségét Lengyelországtól. Az 1991. február 15-én létrehozott regionális kormányközi szervezet fő célja megalakulása óta sokat változott, de legáltalánosabban a közép-európai országok – elsősorban Csehország, Lengyelország, Magyar­ország és Szlovákia – gazdasági, diplomáciai és politikai érdekeinek közös képviseleteként, esetleges lépéseik összehangolásaként lehet definiálni. Jóllehet az együttműködés az elmúlt több mint 25 év során nem intézményesült, vagyis szigorúan kormányközi alapon mű­ködik, de 1999 óta rotációs rendszerben a négy ország egyike tölti be az együttműködés el­­nökségét, így hazánk ötödik alkalommal látja el az ezzel összefüggő feladatokat.

Az adott elnökség főbb prioritásait (melyeket az együttműködés tagjaival egyeztettek, és többnyire a visegrádi csoportot aktuálisan foglalkoztató problémákra reflektálnak), illetve a találkozók szintjét, időpontját az előre lefektetett elnökségi programok határozzák meg. A jelenleg magyar soros elnökség V4 Connects (A V4 összeköt) című programja az alábbi főbb fejezeteket tartalmazza: 1. Európai Visegrád, 2. Regionális Visegrád, 3. Digitális Visegrád, 4. Globális Visegrád.

Európai Visegrád

Az elnökségi program Európai Visegrád fejezetének alfejezetei az Európai Unió előtt álló, a V4-ek által legfontosabbnak tartott problémákra reflektál. Így az EU jövőjéről folyó párbeszédre, az európai partnerekkel való együttműködésre, a migrációs válság felelős kezelésére és az igazságügyi együttműködésre.

Az unió jövőjéről folyó vita kapcsán a program a V4-ek közös fellépését tűzi ki célul a „több Európa” versus „jobb és erősebb Európa” vitában, az utóbbi – vagy szó szerint az „erős nemzetek erős Európája” – mellett téve le a visegrádiak voksát. Az EU jövőjét meghatározó versenyképességi és a gazdasági felzárkózási kérdések kapcsán szót emelnek a belső piac elmélyítéséért, a kutatás-fejlesztés és az innováció fokozásáért, illetve a kohéziós és közös agrárpolitika szerepének fenntartásáért az elmaradottabb európai régiók gazdasági konvergenciája érdekében. Az európai biztonságot fenyegető kihívások kezelése érdekében az V4-ek fokozni kívánják a külső határvédelmet, a schengeni rendszer megfelelő működését, és prioritásként tekintenek a balkáni országok és a keleti partnerség országaival való együttműködésre. A program fontosnak tartja az EU kiszámíthatóságát, ígéreteinek teljesíthetőségét, s ennek érdekében koordinálni kívánja a V4-ek álláspontját számos európai kérdésben, így folytatni kívánja az uniós intézményekben folyó vitákat megelőző V4-es egyeztetést. Fontosnak tartja továbbá egy közös európai álláspont kialakítását és képviseletét a brexittárgyalásokat illetően.

Az uniós partnerekkel való együttműködés területén a V4-ek Németországgal, Ausztriával és Szlovéniával való konzultációjának folytatását, a Közép-európai Védelmi Együttműködés erősítését, továbbá az Északi-Balti nyolcakkal való párbeszéd folytatását emeli ki a program. Emellett a V4 fontosnak tartja az egyeztetést az Egyesült Királysággal a brexit, illetve Romániával és Bulgáriával a kohéziós politika kapcsán, s ez utóbbit javasolja kiterjeszteni Ausztriára, Szlovéniára és Horvátországra is.

A migrációs válság felelős kezelését illetően a program az átfogó válaszadást, a migráció uniós határokon kívüli megállítását, a V4-ek közös álláspontjának képviseletét tartja fontosnak, illetve elő kívánja segíteni az álláspontok koordinációját, a határrendészeti együttműködést és a V4-ek migrációs válságot kezelő platformjának hatékony működtetését.

Az igazságügyi együttműködés terén a jogszabályi környezet által biztosított belső stabilitást, a jogi segítségnyújtást, az áldozattá vált polgárok védelmét, illetve a nemzetközi érintettségű családok problémáinak rendezését emeli ki a program, s ennek érdekében két magas szintű nemzetközi szakkonferenciát is rendezni kíván.

Regionális Visegrád

Az elnökségi program Regionális Visegrád fejezetének alfejezetei három nagy területet érintenek. Egyrészt a Visegrádi csoporton belüli kapcsolatokat – V4-en belüli kapcsolatok, parlamenti dimenzió, Nemzetközi Visegrádi Alap. Másrészt a V4-ekkel szomszédos régiókkal fennálló kapcsolatokat – a Nyugat-Balkán és a keleti partnerség támogatása. Harmadrészt a V4-ek régióját érintő olyan szakpolitikai kérdéseket, mint a védelmi együttműködés, kül- és biztonságpolitika, nonproliferáció, továbbá az energiapolitika, energetikai infrastruktúra, klímapolitika, illetve a közlekedéspolitika és infrastruktúra.

A V4-eken belüli kapcsolatok terén a program a parlamentek közötti kapcsolatok és a regionális kohézió erősítését, a közös értékek népszerűsítését, a kulturális diplomácia erősítését, a nemzeti, etnikai és vallási kisebbségek, illetve kulturális örökségük védelmét, az ifjúság- és családpolitikát, a táplálkozás-egészségügy és népegészségügy, valamint fogyatékosságügy fókuszba helyezését, a sportot, illetve V4 közmédiumok együttműködését kívánja elősegíteni.

A szomszédságpolitika, a Nyugat-Balkán és a keleti partnerség támogatása kapcsán számos olyan rendezvényt és magas szintű találkozót tervez a magyar elnökség, amely a szóban forgó régiók országainak európai integrációját, illetve azt segíti elő, hogy a két térség és azok problémái az unió napirendjén maradjanak.

A védelmi együttműködés, kül- és biztonságpolitika, nonproliferáció témakörben a magyar elnökség elsősorban a már meglévő együttműködést kívánja folytatni, frissíteni és elmélyíteni, hiszen a Visegrádi csoport rendelkezik egy 2016–2018-as védelmi együttműködési akciótervvel, ahogy a terrorizmus elleni fellépés területén is vannak már együttműködési programjai. Itt is leginkább a változások követése, az alkalmazkodás és – amennyiben lehetőség van rá – a proaktivitás erősítése a kulcsfontosságú feladat.

Hasonlóan a védelmi együttműködéshez, az energiapolitika, energetikai infrastruktúra és klímapolitika területén is már létező és működő projekteket kíván támogatni a magyar V4-elnökség. Ennek döntő területe az észak–dél irányú interkonnektivitás erősítése, illetve az ellátásbiztonság és a piacintegrációs törekvések támogatása, továbbá a V4-ek energetikai és energia-infrastrukturális lépéseinek és folyamatainak összehangolása az EU energiaunióra vonatkozó terveivel. A klímapolitika terén részben a V4-ek és az EU klímapolitikájának összehangolása, a közös visegrádi álláspont lehetőség szerinti kialakítása és képviselete a magyar elnökség fő célkitűzése.

A közlekedéspolitika és infrastruktúra területre vonatkozó elnökségi program valamennyi rendezvénye és törekvése három fő célt szolgál: egyrészt az észak–déli közlekedési kapcsolatok erősítését, másrészt az országhatárok átjárhatóságának könnyítését, harmadrészt a közlekedési szakértők közötti együttműködés szorosabbá tételét.     

Digitális Visegrád

Az elnökségi program Digitális Visegrád című fejezete a digitális kor lehetőségeire és kihívásaira reflektál, s ebből a szempontból is tárgyalja a V4-ek versenyképességéhez tartozó szerteágazó szakte­rületeket és szakpolitikákat (pénzügy, kohézió, agrárpolitika, szociális dimenzió, gazdaságpolitika, munkaügy, ipar, tudomány, technológia, innováció, startupok, mezőgazdaság, környezet, vízügy), illetve ezek céljait és törekvéseit. Itt és most – nyilvánvalóan önkényesen – csupán há­rom olyan célra hívjuk fel a figyelmet, amelyet saját területünk szempontjából is kulcsfontosságúnak tartunk. Az első az elnökségi programnak az a kitétele, miszerint bármilyen digitalizációs kezdeményezés kulcsfontosságú eleme a digitális szakértelemmel rendelkező munkaerő. A második annak megfogalmazása, hogy a felnövekvő generációk munkaerőpiaci esélyei szempontjából is elkerülhetetlen a V4-országok oktatási rendszereinek azonnali és alapvető digitalizálása. A harmadik pedig, hogy a régió tehetségvonzási potenciáljának erősítése érdekében a magyar elnökség prioritásként kezeli a modern, nemzetkö­zi­­es­edő felsőoktatási szektor létrejöttét, megerősödését, megújulási képességét, oktatási és képzési programok indítását, erősítve ezzel a V4 szintű mobilitást.

Globális Visegrád

Végül az elnökségi program Globális Visegrád fejezete két területen foglalja össze a V4-ek prioritásait. Egyrészt az Európán kívüli partnerségek területén – Japán, Korea, USA, Afrikai Unió, Csendes-óceáni Szövetség. Másrészt a turizmus és a V4-régió országainak közös kulturális, gazdasági és turisztikai promóciója terén. E két részfejezet (V4 + partnerségek és közös nemzetközi fellépés; Turizmus és térségpromóció) fő célja olyan V4 formátumú rendezvények kezdeményezése, amelyek elősegítik régiónk láthatóságának, gazdasági kapcsolatainak és turisztikai lehetőségeinek fejlesztését.        


Szöveg: Dr. Tálas Péter

Fotó: kormany.hu

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: V4 Connects, 2017

Egy International Chair élményei az NKE-n

    • l cabada 2017

A cseh származású Ladislav Cabada, International Chairként egy évet töltött a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karán. Hazautazása előtt beszélgettünk vele az elmúlt időszak tapasztalatairól, a cseh-magyar kulturális érdekességekről és a jövőbeni terveiről.

Hogyan érzi magát most, hogy vége van egy hosszú tanévnek és elkezdődtek a nyári szabadságok? Örömmel tér haza, vagy szívesen maradna még Magyarországon?

Mivel egy egész évet töltöttem külföldön, azaz Magyarországon, ezért idén már nem megyek nyaralni. Vegyes érzéseim vannak: egyrészt nagyon meg vagyok elégedve Budapesttel, másrészt viszont várom már, hogy otthon legyek a családommal.

International Chairként milyen tapasztalatokat szerzett a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen?  Milyen elvárásai és céljai voltak, amikor elvállalta ezt a pozíciót? Mennyiben sikerült ezeknek megfelelni?

Már a kezdetekkor tudtam, mire számíthatok mivel Dr. Koller Boglárkától, a kar dékánjától rengeteg információt megkaptam már az ideérkezésem előtt. Például azt is előre tudtam, hogy milyen előadásokat kell majd tartanom a hallgatóknak. Összességében elmondhatom, hogy nagyon pozitív tapasztalatokat szereztem. Nem éreztem magam elveszettnek az új intézménybe érkezve. A kollégáimmal és természetesen a hallgatókkal is sikerült nagyszerű munkakapcsolatot kialakítanom és barátságokat is kötnöm.

A program kezdetekor állított-e fel bármilyen szakmai célt, amit el akart érni ez idő alatt?

Az NKE-nek voltak elvárásai velem szemben és ezeknek szerettem volna megfelelni. Meg volt határozva, hogy tanárként mit kell, hogy nyújtsak a diákoknak illetve, egy kutatási tervet is kellett készítenem. Örömmel mondhatom, hogy az egyéni kutatási terveim 70%-át már sikerült is teljesítenem. Az intézmény elvárásai mellett megvolt a személyes elképzelésem is arról, hogy mire szeretnék összpontosítani és mi az, amit fejlesztenem kell. Sokat olvastam és írtam, valamint épp most fejezek be egy könyvet a Visegrádi Négyekről, amelyet közösen írok egy osztrák kollégámmal. A kari kollégákkal is sokszor működtem együtt, ez várhatóan egy hosszabbtávú kapcsolat lesz a jövőben.

Mindazokból a nagyszerű dolgokból, amiket elért, mire a legbüszkébb?

Nehéz egy dolgot kiemelni. Részt tudtam venni több nagyszerű konferencián is Csehországban, Dél-Koreában valamint Ausztriában, és hamarosan a lengyelországi Európai Ifjúsági Konferenciára is ellátogatok. Összehasonlítva az életem előző időszakával, ez egy igazi siker és szakmai újdonság volt számomra.

A jelen sikereiről térjünk most át egy kicsit a múltra. Mesélne nekünk röviden a tudományos pályafutásáról? Mik a fő kutatási területei és mivel foglalkozik a hazai egyetemén?

A felsőoktatási pályafutásom 1991-ben kezdtem a prágai Károly Egyetemen, ahol politológiát tanultam, különös figyelmet fordítva Kelet-Európára. Miután egy évet Szlovéniában tanultam, a Pilseni Egyetem politológia tanszékének vezetője lettem, ahol 6 évet töltöttem el. Itt kollégáimmal együtt részt vettem a BA, MA és PhD képzések struktúrájának kialakításában. Később, négy éven keresztül voltam a dékánja az egyetem Művészeti és Filozófiai Karának. Ezután új kihívások elé néztem, és elmentem a legnagyobb cseh magánegyetemre, a prágai Metropolitan Egyetemre. Itt kutatási rektorhelyettesként dolgozom. Szakmai területem Közép-Európa, azon belül szakosodtam a politikai fejlődésre, alkotmányozási eljárásokra, politikai szereplőkre, a politikai kultúrára. Ezeken felül foglalkozom még interdiszciplináris tanulmányokkal, kortárs és modern történelemmel, valamint a közép-európai államok demokráciára való áttérésének folyamatával. Kutatásaimban nemcsak a Visegrádi Négyeket vizsgálom, hanem Szlovéniát, Horvátországot és a nyugat-balkáni államokat is.  Kelet-Európa, Ukrajna és Oroszország azonban kívül esnek a kutatási körömön.

Az International Chair program számunkra is viszonylag új. Mit gondol, mi a program erőssége, és miben lehetne még fejleszteni?

Tudományos vezetőként úgy gondolom, remek és hasznos tapasztalatokat lehet egy ilyen programmal szerezni. Az egyik erőssége a kiváló networking lehetőségek biztosítása. Szemben más rövid konferenciákkal, itt egy év áll rendelkezésre az ismeretségi hálózat kiépítésére és kiterjesztésére. Rendszeresen találkoztam a kollégáimmal és olykor a magyar vagy a közös közép-európai történelmet érintő érzékeny problémákat is meg tudtuk vitatni, amiket gyakran nagyon eltérően is látunk. Továbbá kiemelném, hogy a hallgatókkal való találkozásaim is nagyon hasznosak voltak a számomra. Lehetőségem volt magyar és az NKE-n tanuló külföldi hallgatókkal egyaránt beszélgetni, akikkel esetenként nagyon érdekes vitákat folytattam. Szeretném még megemlíteni a nagyszerű könyvtárat is. Gazdag Ferenc megmutatta nekem a Hungária körúton található NKE központi könyvtárának Király Béla gyűjteményét, amely igazán hasznos volt.

Mit lehetne fejleszteni, vagy tovább javítani?

A korábbi évek tapasztalatai alapján, amikor a családommal többször is külföldön éltünk, már számítottunk a bürokrácia miatti kellemetlenségekre. A legrosszabb számomra az volt, amikor 3 hónapon keresztül nem volt egészségbiztosításom, mert a cseh rendszer szerint ide tartoztam, a magyar egészségbiztosítási rendszer pedig lassú volt. Prof. Dr. Kis Norberttel azonban sokat értekeztünk, ő is mindent megtett a gördülékeny ügymenetért, és mindketten úgy látjuk, hogy szükség van pár változtatásra. Az intézmény számára is vannak tanulságok. Most még mindenki a tanulási fázisban van.

Hogyan értékelné az együttműködést a Nemzetközi Kapcsolatok Irodával?

A program elején szembe kellett nézni pár apró nehézséggel, mivel a kollégák az irodában sokat változtak és olykor a különböző emberek különböző információkkal rendelkeztek. Később azonban volt egy kijelölt személy, aki az összes ügyünket nagyon segítőkészen intézte. A gyakori személyi változások ellenére is sok pozitív tapasztalatot gyűjtöttem az irodával való együttműködés során.

Ön nem teljesen egyedül, hanem a családjával együtt érkezett ide, hiszen a felesége is kutató. Együtt dolgoztak és kutattak?

A feleségem szintén jelentkezett a programra és neki is sikerült bejutnia. Az ő kutatási területe inkább a nemzetközi biztonság és a nemzetközi kapcsolatok. Majdnem két évtizede együtt dolgozunk már, így itt Budapesten is folytattuk a közös munkát. A magyarországi kutatásinkról közösen publikálunk tudományos cikkeket. Munkaidő alatt azonban nem jutott sok idő a beszélgetésre, azonban ettől függetlenül örülök, hogy itt van velem, mint feleség, és mint munkatárs.

Más volt itt vele együtt dolgozni, mint otthon Csehországban?

Igen, egy kicsit más volt. Két gyermekünk van, a legkisebb nagyon fiatal, így otthon a felügyeletet felváltva oldottuk meg, így aztán nem tudtunk sokat találkozni. Itt Budapesten azonban a remek óvodai rendszernek köszönhetően már több időt tudtunk a feleségemmel együtt tölteni.

Beszéljünk egy kicsit Magyarországról és a személyes tapasztalatairól az egyetemen kívül. Volt bármi nehézség, amivel szembe kellett néznie, mondjuk a nyelvi akadályok?

Már korábban is voltam Magyarországon így tudom, hogy az ország sok mindenben hasonlít az otthonomhoz. A nyelvi eltérés természetesen kihívás elé állított bennünket. Már az ideérkezésünk után igyekeztük a nyelvet megtanulni, de ez nem olyan egyszerű. Szerencsénk volt például az áruházakban, ahol többnyire más nyelveken is kiírták az adott információt. Vonatjegyet venni azonban már nehézkes volt. A csehországi metróban például mindent csak csehül mondanak, Magyarországon viszont helyenként angolul is megszólal a hangosbemondó. Ebből a szempontból nagyon jó tapasztalatokat szereztem itt.

Mit gondol a cseh és magyar emberekről? Látható, érezhető a közös történelmünk? Mennyire különbözik egymástól a két nemzet társadalmi szempontból?

Úgy gondolom, hogy sok a hasonlóság, ám ez nem jelenti azt, hogy ugyanolyanok lennénk. Több fontos különbség is megfigyelhető. Egyik, amit a magyarokkal való beszélgetéseim során láttam, az a vallás kérdése. A csehek többsége ateista, így nagyon érezhető volt Magyarországon az eltérő szemlélet. Ezen felül voltak olyan időszakok a történelem során, amikor a két ország merően más tapasztalatokat szerzett, mint például a két háború közötti évek alatt. Miután a független Szlovákia megalakulásával elvesztettük a közös határainkat, azt kell mondjam, hogy a fiatalabb generációk már nem tudnak annyit Magyarországról. Pilsen városából származom és a város legrégebbi részét Košutkának hívják, bár már nem sokan tudják, hogy miért.

Említette, hogy az elmúlt egy évben többször utazott. Melyik magyar városokat látogatta meg és mi Magyarországon a kedvenc helye?

Jártam Pécsen, ami nagyon tetszett. Emellett többször is ellátogattam Debrecenbe. Nagyon szeretem az Alföldet, csak nem nyáron. Több alkalommal is eljutottam Szentendrére. Terveim között szerepel még Gödöllő és Esztergom is. Váctól északabbra is ellátogattunk. Ez a régió Magyarország egy másik arcát mutatja, vidéki és szegényebb. Csehországban nem látni már ilyen hagyományos vidéki tájakat, mert a kommunista korszakban tönkretették azt. Szegedre sajnos még nem jutottam el, de a legközelebbi látogatásom alkalmával szeretnék oda is elutazni. Az egy év alatt nem jutott annyi időm utazásra, mint amennyit kezdetben gondoltam.

A kultúra és a földrajz mellett mit gondol az ország konyhájáról? Kedveli a magyar ételeket? Mi a kedvence és azt el is tudja készíteni?

Néhány ételt el tudok készíteni, amikről itt tartózkodásom alatt derült ki, hogy magyar ételek. A kedvencem a paprikás csirke, amit édesapám sűrűn készített a gyerekkoromban. Mindvégig azt hittem, hogy ez tipikus cseh étel. A halászlét is szeretem, bár azt otthon nem készítik. A lecsót is ismerem. Egy dolog van, amit nem szeretek, az pedig a gyümölcsleves.  Én személy szerint nem eszem, de a lányom nagyon szereti. A töltött káposztát is szeretem, de eddigi tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy ez inkább nyugat-balkáni és nem magyar étel. Közép-Európára igencsak jellemzőek a vegyes ételek. Ami az italokat illeti, szeretem a magyar borokat és a pálinkát is. Kedvencem a körtepálinka.

Úgy tűnik jól érezte magát nálunk. Szeretne még visszajönni? Mikor láthatjuk Önt újra az NKE-n?

Őszintén szólva elgondolkodtam azon, hogy újra pályázok. A feleségem megtette és sikerült is meghosszabbítania a megbízatását. Esetemben azonban két probléma is felmerült. Egyik a család, a másik pedig a munkám Prágában. Rektorhelyettesi pozícióban nem hiszem, hogy az egyetemem belegyezne abba, hogy még egy évet külföldön töltsek. Ez alatt az egy év alatt is kéthetente haza kellett utaznom. Éjszakai buszokkal kellett mennem, hogy az otthoni munkám is elvégezzem és ez nagyon kimerítő volt. Másik pedig, hogy a nagyobbik lányunk 10 éves, és jövőre már ötödikes lesz, amikor is megkezdődik a középiskolai felvételi időszak Csehországban. Ha itt maradnánk, akkor nagymértékben hátráltatnánk őt. Ha egyedül lennék, és nem kellene megfelelnem az ígéreteknek, akkor jelentkeztem volna újra. Remek egy évet tudhatok magam mögött és nagyon örülök, hogy a feleségem újra jelentkezett és még egy évig dolgozhat itt. Köszönöm minden kollégának az elmúlt egy évben szerzett tapasztalatokat és a közös munkát!


Szöveg: Ondrék József

Fotó: Kozma Klementina

Megosztás a Facebook-on


Beköltözés előtt a Ludovika Campus

    •  dsc9171

Több projektelem kivitelezése is a végéhez közeledik a Ludovika Campus beruházásban. Augusztusban beköltözhetővé válik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem újonnan épülő központi oktatási, rendészeti oktatási és kollégiumi épülete. Július 31-ével pedig befejeződött az Orczy-park rekonstrukciójának első üteme is, amivel párhuzamosan megkezdődtek a belsőépítészeti munkálatok a sportkomplexumban.

Az Üllői út mentén fekvő, huszonegyezer négyzetméter összterületű központi oktatási épület – az összekötő vasszerkezet kivételével – megkapta külső borítását. Beépítették a külső nyílászárókat és az impozáns üvegfalakat is, amelyeknek köszönhetően a város felé haladva betekinthetünk az Orczy-parkba. Beszerelték az épületgépészetet, és befejeződött a járófelületek burkolása. Az irodák többségét már berendezték, és az oktatótermekből is csupán a padsorok és a székek hiányoznak.

Hasonló stádiumban van a Diószeghy Sámuel utcai rendészeti oktatási és kollégiumi épület is. A két épület kívülről már elnyerte végleges formáját, folyamatban van a kollégiumi szobák bútorozása. Használatra készek a liftek, és az épületegyüttest a parkkal összekötő magasépítészeti acélszerkezet üvegborítását is rögzítették. A rendészeti komplexumot és a központi oktatási épületet idén szeptemberben, várhatóan az egyetemi tanévnyitó ünnepség keretében adják át, így az őszi félévtől már itt tanulhatnak az Államtudományi és Közigazgatási Kar, valamint a Rendészettudományi Kar hallgatói.

Látványosan halad a park Diószeghy Sámuel utca felőli oldalán elhelyezkedő sportlétesítmények építése is. Az összesen huszonháromezer négyzetmétert magába foglaló együttes kültéri sportpályái már korábban elkészültek, a közöttük haladó gyalogjáró kivitelezése zajlik. A sportcsarnokban elkészült a medencetér és a lelátósor kialakítása. Az acél tetőszerkezetet is rögzítették, így hamarosan itt is megkezdődhetnek a belsőépítészeti munkálatok. Elkészült a lövészklub épülete is, már csak a lövészethez szükséges belső speciális berendezések beépítésére vár; és az épület körüli környezetrendezés is folyamatban van. A multifunkciós komplexumot várhatóan 2017 végén vehetik birtokba a sportolni vágyók.

Folyamatban van a Ludovika Campus beruházás utolsó elemének megvalósítása is, a lovarda épület megújítása és az Orczy-park átfogó rekonstrukciója. A kertben megújul a növényzet, locsolórendszert építenek ki, és olyan új közösségi létesítményeket is építenek, mint a tóparti kávéház, játszótér, futókör, kültéri kondicionáló gépek és mosdók. Emellett a parkban talál végleges otthonra Kisfaludi Strobl Zsigmond Kossuth-szobra, amelyet a Kossuth tér rekonstrukcióját követően ajánlott fel az NKE számára az Országgyűlés Hivatala. Ezzel egy időben zajlik az egyetem informatikai fejlesztése is a parkon belül, ami a rugalmas és zavartalan internet- és belsőhálózat-elérést teszi lehetővé a hallgatók és dolgozók számára. A park a megújult lovarda épülettel kiegészülve teljes egészében jövő tavasszal lesz látogatható, de az Orczy-kert egy részét a nyár folyamán újra birtokba vehetik a kerületi lakosok.


Szöveg és fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Ludovika Campus, 2017

Karcolatok a könyvtárból 3. RÉSZ

    •  dsc8468
    •  dsc8444
    •  dsc8478
  • Előző
  • Következő

Féltve őrzött kincseink

Az egyetemi könyvtár és levéltár több mint 10 000 muzeális dokumentumot őriz. Ezek közül a legrégebbi az 1595- ben Lipcsében megjelent latin nyelvű, kiváló minőségben fennmaradt régi könyv, a De Bello Contra Turcas Suscipiendo Commentatio, Johannes Lauterbach von Noskowitz értekezése.

De Bello Contra Turcas Suscipiendo Commentatio avagy Történelmi áttekintés a törökök ellen vívandó háborúhoz Johannes Lauterbach von Noskowitz (~1550 – 1616) értekezés témája az oszmánok Európába való betörése.  Egy bizonyos Juan Andrés  katolikus hitre áttért – eredetileg muszlim – bírának a Confusión o confutación de la secta Mahomética y del Alcorán c. alkotásán alapszik.  Lauterbach értekezésének különlegessége abban mutatkozik meg leginkább, hogy nem csupán Juan Andrés művének értelmezéséhez nyújt segítséget, hanem számos történelmi adat, személyes gondolat, ötlet található meg benne a már említett háborúval kapcsolatban. Részletesen jellemzi az ellenséget, elénk tárja az erőviszonyokat, valamint leírja elképzeléseit arról, hogy szerinte miként kellene felvenni a harcot a törökkel, és hogy milyen várható nehézségekkel kell szembenézni. Habár Lauterbach végzettsége szerint ügyvéd volt, sok egyéb területeken is jártasságra tett szert: foglalkozott például műfordítással, versírással, dalszerzéssel is. Így a tág érdeklődési köréből adódóan nem meglepő, hogy a hadügy téren is rendelkezett némi tapasztalattal. A De Bello Contra Turcasban erről a következőképp tesz említést: „Jóllehet katonai táborokat épphogy csak láttam, mégis sok mindent megtudtam a hadügyekkel foglalkozó emberekkel való kapcsolataimnak köszönhetően, például hogy a csatarendet a legjobb négyszögletes alakzatban felállítani…”

Az értekezés a terjedelme (268 oldal) ellenére igen sok adatot közöl, számos egymástól időben távol eső történelmi eseményt, utalást tartalmaz. Például az ellenség eredetének és tetteinek hosszas ismertetése már önmagában nagy időszakot ölel fel (az első konkrét említett dátum Kr.u. 620, Jeruzsálem elfoglalása.

Lauterbach a műve elejétől fogva a török elleni harcra buzdítja Európa nemzeteit a béke fenntartása érdekében. Nézete szerint nincs helye megegyezésnek, tárgyalásnak. A megoldást a fegyver erejében, a nemzetek összefogásában és az isteni gondviselésben látja – ezért sem meglepő, hogy jó néhány bibliai idézettel, utalással is találkozunk. Buzdítása a küzdelemre – ahogy haladunk előre – erőteljes felszólítássá fokozódik majd. „Gyerünk hát, nemes s neves hősök, tartsátok távol Magyarország határaitól ezt a véretekre szomjazó szörnyeteget, üldözzétek egészen a Balkán-hegység bordélyházáig, vágjátok le ezt a vadkant, amely a Krisztusban szent hajtásokat letapossa!” A szerző szerint Európa helyzete válságos, de a még menthető, így sürgős intézkedésekre van szükség az ellenség megfékezéséhez. „Így, véleményem szerint, ahogy minél inkább növekedett az ellenség hitének ereje napról-napra ez idáig, és az istentelen török próféták minél inkább arra törekednek, hogy a szektájukat bővítsék, annál gyorsabban és hevesebben kellene a keresztény vezetőknek a gyógyíren gondolkodniuk” Nem rest több ízben is éles kritikával illetni az európai vezetőket tétlenkedésük és viszályaik miatt, hogy mindenkit ráébresszen a fenyegető veszélyre.    

Lauterbach a kezdeti buzdítás után rátér a törökök bemutatására. Teljhatalmú uralkodójukat gátlástalannak és kegyetlennek írja le, aki mindenre képes a birodalma határainak kiterjesztése érdekében. A szerző név szerint egyszer sem említi meg az uralkodót, csupán Turcicus Tyrannusnak (avagy egyszerűen csak Tyrannusnak, vagyis Zsarnoknak) nevezi. A Tyrannusról a második fejezetben ír részletesebben, ahol az is kiderül, hogy megölette öt testvérét ágyasaikkal együtt. A Zsarnok továbbá roppantul ravasz és megfontolt, a „vakszerencsében sosem bízik”.

A törökök terve is csakhamar elénk tárul: miután már nagyjából Magyarországot sikerült megtörniük, vallási és belviszály keltésével a Germán Birodalomba való betörést tűzték ki célul.

A törökök „eredetének” és szokásainak bemutatására Lauterbach nagy hangsúlyt fektetet, de szóba kerül többek közt II. Orbán pápa 1095-ben összehívott zsinatja és az azt követő I. keresztes hadjárat, a Szentföld elfoglalása, amit a keresztesek nyolcvannyolc éven át a hatalmukban tartottak kezdvén az első jeruzsálemi uralkodótól, Bouillon Gottfriedtól egészen Guido Lusignan jeruzsálemi királyig, majd Szaladin által bevett Jeruzsálemről.

Az értekezésben számos hírességet említ meg a szerző, akik képesek voltak komoly csapást mérni a törökökre, de emellett Lauterbach több ízben is megemlíti Timur Lenket (Tamerlánt), a mongol hódítót, Usumcassanest, a perzsa uralkodót, III. Vlad havasalföldi fejedelmet és V. Károly német-római császárt is, aki megfutamította I. Szulejmánt Bécs ostrománál.

A törökök jellemzése kapcsán a szöveg elején Lauterbach határozottan kijelenti, hogy az ellenség ereje nagyon fejlett minden téren. És csakugyan, ha valaki látta már szemei előtt a török népnek a már évszázadokon át ismétlődő győzelmeit a keresztények és barbár törzsek fölött, lehetetlen, hogy ne borzadna el a rémülettől, és hogy ez ne keltene hatalmas félelmet..”Ki ne ismerné el, hogy a törökök tehetős katonaságuk hadgyakorlatiban folyton a legvégső szintig jutottak, hogy legyőzhetetlennek tűnjenek…” Talán azon célból ír erről a szerző, hogy jobban felhívja a figyelmet a veszélyre. Később azonban már nem nyilatkozik ilyen elismerően a török erőkről: „A harmadik csoporthoz tartoznak az asappik, akiket városok és helytartóságok élére rendelnek ki, amelyektől az adót is beszedik. Erő, az semmi sincs bennük, mivel ahogy hirtelen összesereglenek, védtelenek, rosszul kiképzettek, és csak sarló alakú rövid kardod (gladiust) viselnek íjjal és tegezzel.”A janicsárok testőrök s egyben szolgák is, és noha keresztények voltak, többé semmilyen vallásuk sincsen, s úgy ítélhetjük meg, hogy emiatt keveset adnak a hűségre… Az erejüket, ha alaposan megvizsgáljuk, a bátor férfiakat nem kell, hogy megrémítse, mivel a szolgák nem rendelkeznek a szellemnek (léleknek) ama nemes szabadságával, amely egy katonáskodással foglalkozó férfitól megkívántatik. És meg kell említsem védelmi eszközeik hiányosságát, mivel hosszú öltözetben, lábvértet felöltve, fegyverzet nélkül, időnként bőrt viselve kezdenek bele a harcba; rövidebb lándzsákat,  acinacést és karabélyokat használnak, amelyekkel jóllehet Ázsia harcot kerülő népeit megfutamították, de a germánok, hispánok és itáliaiak, akiket kemény vas borít be, jól tűrik a rohamaikat, és ha szemtől szembe kell megütközni, szúrásaikkal végeznek velük.”

Amit a szerző többször is egyértelműen kiemel, az a törökök mérhetetlen gazdagsága, hatalmas létszáma és erkölcsi alávalósága. „Ha az egyik sereg megsemmisülne, az uralkodó (Zsarnok) egy újabb, kétszer akkora sereget tudna kiállítani helyette, és sok tízezer emberrel tudná újra feltölteni csapatait.” Azt is szóba kerül, hogy a nagy létszámuk ellenére se mindig túl hatékony ellenfelek: „Habár nem mindig volt hasznukra nagy létszámuk, különben nem verte volna meg őket annyiszor havasalföldi Dracula, moldovai István, Hunyadi (atya és fia) és Szkander bég; és nem űzték volna ki oly sokszor őket táboraikból.”

Külön figyelmet érdemel a könyvben a Portáról szóló leírás: „Az adófizető bizánci királynál tartózkodó emberek, az egész udvari kísérettel együtt, amit Portának neveznek, szám szerint negyvenezer ember, rémületet kelthetnek az ember szívében, ha ijedős és tudatlan. A tapasztaltabbak ugyanis tudják, hogy ennek a számnak a negyedrészét vadászok, istállós fiúk, vargák, baromfihizlalók, sátor felügyelők; szék, kantár és sarkantyúkészítők; kertészek, szakácsok, mesteremberek és más művészek, markotányosok, valamint tábori inasok teszik ki… Ha valaki tehát helyesen méri fel ezeket az erőket, sokkalta kisebbnek fognak tűnni, mint amekkorának azt a legtöbben hitték.”

Végezetül a könyv tartalmazza Lauterbach személyes meglátásait, javaslatait, és terveit. Lauterbach mindenekelőtt hangsúlyozza Németország kiemelt szerepét, így elengedhetetlennek tartja, hogy Németország is részt vegyen a török ellenes háborúban. Hangsúlyozza a német gyalogság kiválóságát: „A mi korunkban meg hétszáz német ölt le ötezer törököt Plumbinum közelében, viszont az Istent nem szabad ismételten kísérteni, és az ellenség erejét sem szabad semmibe venni.” „Ma pedig a német gyalogság, ügyesen csatasorba rendeződve a lovasok rohamait rendszerint bátran felfogják, és az önfegyelmük dicsőségével kitűnnek a többi európai nemzet közül. És az ő példájukat követve a gallok, itáliaiak és a hispánok minthogy ezt ők maguk sem tagadják csak lassanként tanulták meg felállítani csatarendjüket…” A szerző alapvetően a gyalogságot részesíti előnyben, a makedón phalanxot kiváltképp hatékonynak tartja. Mindezek mellett elismeri a lovasság fontosságát is. Őket elsősorban a felderítésnél, szállításnál és az ellenség megzavarásánál tartja hasznosnak.

Kiemelten hibáztatja a görögöket saját viszályaik miatt, és amiért korábban nem állították meg a közelgő veszélyt.  A franciákat teljes tétlenségük miatt dorgálja, és félelmét fejezi ki, hogy Anglia is követni fogja a példájukat. A bajok másik forrásának egész Európa erkölcsi állapotár tartja: „Ha gondosan megvizsgáljuk nagyszámú és irdatlan vétkünket, melyekkel kivívtuk az Isten haragját, rákényszerülünk, hogy beismerjük, hogy szabad utat biztosítottunk egy ilyen vad népség számára.” A fennálló helyzetet súlyosbítják a következő tények: az erdélyiek a törököknek adófizetői, a lengyeleket sakkban tartják, míg Magyarországot elfoglalták, (így az ellenség kezére jutott az országban található nagy mennyiségű érc), Konstantinápoly az ellenség birtokában van.

Lauterbach a következő intézkedéseket szorgalmazza könyvében: a katonai fegyelem megerősítését, mindenféle belső viszály elvetését, a korrupció visszaszorítását, új hidak építését, és egy új lovagrend megalapítását.


Szerző: Varga Kristóf ókori nyelvi és klasszika-filológus, a könyv fordítója

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on