Jelenleg 26 bejegyzés található August 2017 dátummal

92 honvédtisztet avattak az állami ünnepen

    •  dsc4106 2
    •  dsc4371 2
    •  dsc4243 2
    •  dsc4215 2
    •  dsc4193 2
    •  dsc4169 2
    •  dsc4183 2
    •  dsc4162 2
    •  dsc4151 2
    •  dsc4141 2
    •  dsc4083 2
    •  dsc4071 2
    •  dsc4019 2
    •  dsc3986 2
  • Előző
  • Következő

92 honvédtisztet avattak az állami ünnepen

Mást jelent ma a biztonság, mint akár csak egy évtizede: ismét védenünk kell határainkat, meg kell védenünk azt a független, szabad és európai országot, amelyet Szent István óta magyarok millióinak áldozata, jelleme és munkája formált - mondta Áder János köztársasági elnök vasárnap, államalapító Szent István király ünnepén, a Kossuth Lajos téren tartott tisztavatáson.

Az államfő szerint csaknem három évtizeddel szabadságunk visszanyerése után "újra látnunk kell, hogy csak az lehet igazán a miénk, amit újra és újra képesek vagyunk megvédeni". Áder János úgy fogalmazott: a haza minden polgára azt várja a most esküt tett honvédektől, hogy legyen biztonságban "nemzetünk, otthonunk, személyes életünk", védjék meg "szabadságunk és önállóságunk", és biztosítsák közös nyugodt jövőnket.

Az elnök beszédében felelevenítette: 1083 augusztusában László király bevonult Szent István székesfehérvári nyughelyére, hogy felnyittassa elődje sírját, és oltárra emelje ereklyéit, a koporsót azonban nem tudták megmozdítani. A krónikák szerint a király égi üzenetet kapott: amíg testvérviszály keseríti a hazát, Szent István nem nyújthat oltalmat. László megértette, mit kell tennie, és szabadon engedte ellenlábasát, a Visegrádon raboskodó Salamont. A koporsót megnyitották, az ünnepnek immár nem volt akadálya - idézte fel az államfő, úgy fogalmazva: "augusztus 20-án Szent István a magyar nemzet örök királya lett". Amikor 940 évvel ezelőtt László trónra lépett - folytatta -, zűrzavar, bizonytalanság, hódító ellenség és "Európa hatalmi játszmáinak fel-fellobbanó tüzei perzselték, fojtogatták fiatal országunkat". Az új király azonban felülemelkedett a széthúzáson, "erős törvények abroncsával tartotta együtt a nemzetet", és Szent István példáját követve ismét erős európai állammá formálta Magyarországot - hangsúlyozta Áder János.

Kiemelte, hogy Szent László megerősítette a végeket, rendet teremtett az állam működésében, elűzte a külső ellenséget, úrrá lett a belső háborúságon, szövetségeseket keresett és talált. Azt is mondta, hogy László király hazánkat a nyugati kultúrához kötötte, "kitartott a keresztény Európa mellett, hogy Magyarország a magyarok országa maradhasson, európaiságára büszke politikai nemzet, egyenrangú, szabad és független állam, mely együttműködik a bennünket tisztelőkkel, de ellenáll a jogainkat önkényesen csorbítani akaróknak". Szavai szerint Szent István annyi jóval indította útjára ezt a nemzetet, hogy több mint ezer év alatt sem fogytunk ki belőle. Szent László pedig erős politikai egységgé formálta Magyarországot, amelyhez "minden megpróbáltatás, minden fenyegetettség után vissza tudtunk találni" - tette hozzá. A köztársasági elnök szerint, ha ők nem lettek volna, "ma talán mi sem lennénk más, csak egy marék por a történelem országútján, amelyet minden arra kanyarodó szellő a hátára kap és széjjelszór".

Augusztus 20-án illő megemlékeznünk mindazokról, akik mindent megtettek azért, hogy ne így legyen: nemcsak királyainkról, hadvezéreinkről, a bátor reformerekről, hanem az országot romok alól újjáépítőkről, a válságokból mindig talpra állókról, a fogolytáborokból hazatérőkről, a forradalmak névtelen hőseiről, azokról a nemzedékekről, amelyeknek kevés győzelem, de annál több megpróbáltatás jutott, "szüleink, nagyszüleink nemzedékéről, akiknek életében több volt a várakozás, mint a beteljesülés" - sorolta. Áder János beszéde végén úgy fogalmazott: hiába sárgultak meg a krónikák lapjai, hiába telt el annyi idő, született és halt nemzedékek sora, és változott annyit a világ, a hazaszeretet fölött nem járt el az idő. "Elég, ha ugyanúgy szeretjük ezt a közös hazát, ahogy szüleink és azok szülei tették. Határtalanul. Mert a haza minden előtt" - zárta szavait.

Simicskó István honvédelmi miniszter arról beszélt, hogy amíg vannak ilyen magyar fiatalok, akik a katonai hivatást választják, és esküjük szerint akár életüket is feláldoznák az ország védelmében, "addig van nemzeti jövőnk".

A tárcavezető kitért arra, hogy az államalapítás ünnepe keresztény hitünk ünnepe is egyben. Úgy fogalmazott, csak az a keresztény hit, amelyet Szent Istvántól kaptunk, vihet előre minket. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy gyermekeink, unokáink számára megőrizzük Magyarországot, s magyarként élhessenek itt, meg kell védeni az ország határait, fel kell lépni az olyan veszélyek ellen, mint a tömeges illegális bevándorlás, a terrorizmus.

A miniszter kitért arra, hogy az államalapító Szent Istvánt még a keleti ortodox egyház is szentként tisztelte, ez is mutatja, milyen maradandót alkotott. Felidézte: fiához, Imréhez írt intelmeivel a mai nemzedéknek, magyarságnak is utat mutat. Az első három intelem a hit fontosságáról, annak megtartásáról szól, míg a negyedik a vitézekről, katonákról, akik védelmezik a hazát - fejtette ki Simicskó István, kiemelve: valamennyi korban meg kell becsülnünk katonáinkat.

 A honvédelmi miniszter az esküt tevő tiszteknek elmondta: a magyar kormány felismerte, hogy elengedhetetlen a honvédség szellemiségében, harcedzettségében, védelmi képességében való megerősítése. Ez a munka megkezdődött, a Magyar Honvédség mintegy 25 év után ismét a fejlődés útjára lép - jelentette ki Simicskó István.

Idén a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 92 honvédtisztjelölt hallgatója tette le katonai esküjét. Ennek részeként, folytatva a 2011-ben újraindított ludovikás hagyományt, fogadalmukat kardrántással, "a hazáért mindhalálig!" felkiáltással erősítették meg.

 A katonák ünnepélyes avatását Áder János államfő, Simicskó István miniszter, Benkő Tibor vezérkari főnök, Patyi András rektor, valamint kormányzati, állami és katonai szervezetek, a diplomáciai testület képviselői mellett - az esős idő ellenére - több száz érdeklődő nézte végig.


forrás: MTI



Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is

    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 11
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 12
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 16
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 15
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 10
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 9
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 5
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 4
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 8
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 7
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 6
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 3
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 2
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 1
  • Előző
  • Következő

Az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar 92 végzős hallgatója vehette át diplomáját a Magyar Tudományos Akadémia épületében rendezett oklevélátadó ünnepségen. A honvédtisztjelöltek közül hatan kiváló eredménnyel végeztek, többen pedig külön elismerésben is részesültek. A friss diplomásokat az augusztus 20-i állami ünnepen avatják majd honvédtisztté.

„Mai rendezvényünkön a bizonyítást, a biztonságot és a bizalmat is ünnepeljük”- mondta köszöntőjében Prof. Dr. Patyi András. Az NKE rektora szerint a most végzettek bizonyították, hogy képesek önálló értelmiségként folytatni pályafutásukat. de emberként is helyt álltak. A rektor hangsúlyozta azt is, hogy nemcsak a hallgatóknak, hanem magának az intézménynek is folyamatosan bizonyítania kell, hiszen az egyetemi szintű oktatás mellett olyan többletfeladatokat is el kell látnia, mint a nevelés, a kiképzés és a fejlesztés. A biztonság kapcsán megjegyezte, hogy az több helyen is szerepel a hatályos magyar alkotmányban is, így például a preambulum rögzíti, hogy a polgároknak és az államnak az egyik közös célja a biztonság. „A béke és a biztonság megteremtésében és megőrzésében elsősorban a magyar honvédségre számíthat az ország, a nemzet”- tette hozzá Patyi András. Megjegyezte, hogy a most végzett hallgatók, immáron honvédtisztként munkájukkal, szolgálatukkal az alapvető szabadságjogok érvényesülését fogják szolgálni, miközben ezen jogok egy részét ők csak korlátozva tudják majd igénybe venni. A rektor beszédében megköszönte a végzett hallgatóknak, hogy bíztak az intézményben, a tanáraikban, kiképzőikben és saját magukban is. Megjegyezte azt is, hogy az ünnepség arra is jó alkalom, hogy emlékezzenek az 1145 hősi halált halt egykori ludovikás hallgatóra is. „Az ő személyes áldozatuk lebegjen példaként az Önök szeme előtt”- tette hozzá Patyi András.

A rendezvényen 92 hallgató vehette át oklevelét, hadnagyi vállszalagját és avatási szablyáját. A kiváló tanulmányokért kitüntető címet hatan- Imre Péter, Mészáros Csongor, Nagy Dániel, Benyusovics Edina, Jávorszki Dorina és Herczeg László- kapták meg Dr. Orosz Zoltán altábornagytól, a Honvéd Vezérkar főnök-helyettesétől. Kiemelkedő tanulmányi eredményükért és példás magatartásukért Mészáros Csongor és Böhm Lilla honvédtisztjelöltek Ludovika Gyűrűt vehettek át az ünnepségen. Utóbbi megkapta a kar „jó tanulója, jó sportolója” címet is. Szintén Ludovika Gyűrű elismerésben részesült Dr. Szabó Tibor alezredes, a HHK Katonai Vezetőképző Intézet, Műveleti Támogató Tanszék egyetemi docense. Az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat által alapított díjak közül Egyetemi Szakmai Ösztöndíjat Gál Bence, Pro Juventute díjat Karászi Olivér, míg Egyetemi Közösségi Díjat Szabó Árpád Gergely vehetett át Kosztrihán Dávidtól, az EHÖK elnökétől. Szabó Árpád Gergely megkapta az NKE és a Védelmi Információs Központ Közhasznú Alapítvány közös díját, a Díszserleget is.

Ünnepi beszédében Dr. Vargha Tamás elmondta, hogy a magyar honvédség a nemzet egységének egyik fontos szimbóluma. A honvédelmi tárca miniszterhelyettese hozzátette: őseink példája bizonyítja, hogy a haza nemcsak egy földrajzi tér, hanem sorsközösség és lelkületi összetartozás is egyben. Hangsúlyozta, hogy a magyar honvédség az utóbbi években újra megbecsült szereplőjévé vált társadalmunknak. „Számos új biztonsági kihívásnak kell megfelelnünk, amelyben természetes módon felértékelődött a magyar honvédség szerepe is”- tette hozzá a miniszterhelyettes. Vargha Tamás beszélt arról is, hogy az egyetem honvédtisztjelölt hallgatói is részt vettek a migrációs válság kezelésében, valamint számos hazai és nemzetközi gyakorlaton álltak helyt. „Az elmúlt években fegyelmet, alázatot, szorgalmat és kitartást tanultak, ezek nemcsak hivatásul alapját, hanem életük gerincét is adhatják”- hangsúlyozta a tárca helyettes vezetője, aki szerint a magyar kormány elkötelezte magát a magyar honvédség modernizálása mellett. Erről árulkodik a Zrínyi 2020. honvédelmi-és haderő-fejlesztési program is.

A végzős hallgatók nevében Jávorszki Dorina mondott válaszbeszédet. Kiemelte, hogy nem egy szakmát, hanem egy hivatást választottak maguknak, amikor az egyetemre jelentkeztek. Szerinte az elmúlt években sokat tanultak oktatóiktól és parancsnokaiktól, de egymástól is.

Az ünnepség végén Dr. Pohl Árpád ezredes arról beszélt, hogy bár a tisztképzés az egyetemen történik, de nagy szerepet játszik benne a Ludovika Zászlóalj és maga a magyar honvédség is. A HHK dékánja beszédében a hazaszeretet fontosságát hangsúlyozta. Szerinte a most végzettek valamennyi ismeretet megszerezték a tiszti pálya elkezdéséhez, de az továbbra is folyamatos felkészülést igényel majd tőlük.

A Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar 92 végzett hallgatóját az augusztus 20-i állami ünnepen avatják majd tisztté.

Cimkék: 2017

A hét hallgatója

    • szontagh webre

Szontagh Ádám Gusztáv: NKE ÁKK – közigazgatási mesterképzési szak

Gusztávot már fiatalon érdekelték az államok kialakulásának okai, az országok működésének alapjai. „A felmenőim között voltak olyan államférfiak, akik számomra példaképnek számítottak. Ilyen volt Szontagh Gusztáv Adolf – akiről a nevemet is kaptam – "korának meghatározó filozófusa” – mondta. Kezdetben a jogász szakot célozta meg, viszont felkeltette érdeklődését az éppen megalapított új egyetem. „Végül egyértelművé vált a választásom.” Az első évben csak barátkozott az egyetemi légkörrel, a friss szakmai tudással és azzal a közvetlen értelmiségi hallgatói közösséggel, amely a mai napig meghatározza a szociális életét. Már a legelső félév után jelentkezett szakmai gyakorlatra a Törökbálinti Polgármesteri Hivatalhoz. „Ez a – kissé korai – gyakorlat nagyban hozzájárult a közigazgatási tudásom megalapozásához, kiegészítve az elméleti oktatást.” Az alapképzés végéhez közeledve Gusztáv felvételt nyert az Országgyűlés Hivatala gyakorlati programjába is, ahol lehetősége volt megismerni a törvényhozás működését. A kari közösségi élet aktív formálója volt, többször részt vett a gólyatábori mentorprogramban, és számos kulturális rendezvény szervezésében segítette a Hallgatói Önkormányzatot. Emellett egy NKE-s hallgatókból álló zenekart is alapított a képzés során, amelynek oszlopos tagjaival a mai napig egy formációt alkotnak.

Az egyetemi évek legszebb pillanata az volt számára, amikor elnyerte a köztársasági ösztöndíjat, mai nevén nemzeti felsőoktatási ösztöndíjat. „Prof. Dr. Patyi András rektor úr adta át számomra a kitüntetést. Amikor kezet fogtunk halkan azt mondta nekem: »Ez igazán szép eredmény, hát még ilyen névvel«. Ezzel valószínűleg egy másik felmenőmre, Szontagh Vilmosra utalt, aki a közigazgatás-tudomány egyik nagy művelője volt a 20. században.” Gusztáv a mesterképzése utolsó évében a szakmai oldalra fektetett nagyobb hangsúlyt. „A Törökbálinti Ifjúsági Önkormányzatban jegyzőként részt vettem a város Ifjúságpolitikai Koncepciójának elkészítésében, emellett a diplomamunkámhoz szorgosan végeztem különböző kutatásokat” – mondta.

Gusztáv úgy döntött, hogy egyetemi pályafutását a jogászszakma fogja megkoronázni, az államtudományi és közigazgatási ismereteit a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogászképzésével fogja kiegészíteni. „Fontosnak tartom, hogy az ember úgy válassza meg hivatását, hogy azt élete végéig töretlen lelkesedéssel tudja művelni” – fejtette ki. Zenészként a szerzői jog területe keltette fel érdeklődését, így a jövőt a közigazgatási tanulmányaihoz kapcsolódva a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal szervezetében vagy az Emberi Erőforrások Minisztériumában is el tudja képzelni.

Gusztáv kiemelte, hogy szerinte az NKE-n a kiváló, alaposan felkészült oktatói karnak köszönhetően olyan tudásra tehetnek szert a hallgatók, amellyel a közszolgálat bármely területén megállják a helyüket. A gyakorlati oktatás fejlesztésével egy erős, nyugati színvonalú közigazgatási képzés jöhetne létre. Emellett az egyetemen rendkívül színes a közösségi élet, amelynek nincs párja az országban. „Az NKE nemcsak ugródeszka a szakmai karrier terén, hanem a fiatalkor egy meghatározó szelete is” – hívta fel a figyelmet.

Mit jelent számodra az NKE? – Lépcsőfokot a „nagybetűs élet” felé.

Megosztás a Facebook-on


Tisztavatás előtt

    • hhk6
    • hhk
    • hhk5
    • img 6200
    • img 6159
    • hhk3
    • hhk2
  • Előző
  • Következő
A Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj 92 végzős honvédtisztjelöltje már javában készül az augusztus 20-ai tisztavatásra. A múlt héten elkezdett felkészülés során a Magyar Honvédség Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegység, Honvéd díszzászlóalj katonái segítik a tisztikar legfiatalabb tagjait, illetve alsóbb éves társaikat az alaki fogások pontos elsajátításában.
 
A hadnagyi csillag várományosai mind sikeres záróvizsgát tettek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon, közülük 6 fő kiváló eredménnyel végzett. A felkészülést a napokban megtekintette Dr. Pohl Árpád ezredes, a kar dékánja.
 
A következő napokban a felkészülés mellett már az ünneplés is átveszi a szerepet a fiatal katonák életében, hiszen 2017. augusztus 18-án, szüleik, hozzátartozóik, elöljáróik előtt, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében átveszik tanulmányaik lezárását igazoló okleveleiket, egyéb elismeréseiket, valamint a tisztikarhoz tartozás jelképét, a szablyát.
 
Szöveg és fotó: HHK
Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, Tisztavatás, 2017

Karcolatok a könyvtárból 5. RÉSZ

    •  dsc2905
    •  dsc2922
    •  dsc2945
  • Előző
  • Következő

Könyv-emlékek tükrében – A Ludovika Akadémia kincsei

 „Az 1808. évi VII. törvénycikk és az 1827. évi XVII. törvénycikk értelmében Pesten felállítani rendelt magyar katonai intézet, mint magyar királyi honvédségi akadémia állíttatik fel, és Ludovika-Akadémia nevet fog viselni. Ezen akadémia rendeltetése, hogy abban egyfelől önként jelentkező hadapródok a honvédség keretei részére alkalmas tisztekké képeztessenek, másfelől szolgálatban levő kitűnő honvédtiszteknek alkalom nyújtassék a hadtudományoknak magasabb fokozatú szolgálattételnél igényelt ágaiban maguk tovább képezhetni.” Így szól az 1872. évi XVI. törvénycikk bevezetője a magyar királyi honvédségi Ludovika-Akadémia felállításáról, amely megteremtette az önálló magyar tisztképzés lehetőségét.

Pollack Mihályt, a kor neves építészét kérték fel az épület terveinek elkészítésére, amelyek alapján 1830 és 1836 között elkészült az impozáns, klasszicista stílusú épület. A katonai oktatás megszervezését az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején kezdték meg a Ludovikán. Az 1849. január 7-én tartott megnyitó ünnepély után azonban a tanítás nem indulhatott meg, mert az osztrák hadak hamarosan lefoglalták az épületet és kórháznak rendezték be. A tisztképzést a szükséges politikai feltételek megteremtése után, az 1867-es kiegyezéssel helyreállított alkotmányosság létrejöttét követően a Magyar Honvédség és az akkori Honvédelmi Minisztérium indította el, és 1872-ben megnyitotta kapuit a hallgatók előtt a Ludovika Akadémia. A közvélekedéssel ellentétben, sajnos, nem maradt fenn az akadémia egykori könyvtára, és a megmaradt könyveknek csak egy részéhez tudott hozzájutni az Egyetemi Központi Könyvtár és Levéltár Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Kari Könyvtára, amely egy jelentős muzeális értéket képviselő gyűjtemény, reprezentálja a ludovikás elődök mindennapi életét, és az ott folyó oktató-nevelő munkát. 

Az egyetemi könyvtár féltve őrzi a muzeális dokumentumokat, amelyeket magánszemélyek, intézmények mentettek meg a II. világháborút követő időszakban és a könyvtárnak, illetve jogelődeinek hagyaték és ajándékozás útján juttattak el. A muzeális értékű anyagot az egyetemi könyvtár a korábbi években szakszerűen tisztíttatta, az anyagi lehetőségekhez képest restauráltatta, és újraköttetett néhány példányt, azonban a könyvek állagmegóvása, gondozása folyamatos feladatot jelent az intézmény számára a továbbiakban is.

A könyv-emlékeket jelenleg egy időszaki kiállítás keretében tekinthetik meg az érdeklődök a kari könyvtár folyosóján, a könyvtár nyitvatartási idejében.

A kiállítás rendezői igyekeztek tematikusan összeállítani a tárlókban és vitrinekben a „ludovikás” életet bemutató dokumentumokat, az akadémiai élet minden területére kiterjedő szabályzatokat és utasításokat. A vitrinekben megtalálhatók a különböző korokból származó tankönyvek és utasítások, a különböző tudományágak, a hadtudomány, az egészségügy, a lótartás, a lövészet, a földrajztudomány és egyéb oktatást segítő kézikönyvek. Megtekinthetők a mindennapi diákélet szabályait is magába foglaló kiadványok. Az egyetemi könyvtár birtokában van néhány archív fotó, és az 1939-ben felavatott akadémisták tablójának másolata, mely szintén szerepel a kiállításon. Ludovikás volt Agházy Kamill, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum alapítója, Almási Pál hadmérnök, Berczelly Tibor sportlövő, Franyó Zoltán író, műfordító, Pilch Jenő hadtörténész, Piller György olimpiai bajnok vívó és Stromfeld Aurél hadsereg-vezérkari főnök.

Az egyetemi könyvtár számára külön öröm, hogy épen maradt fent az 1897-es Magyar Királyi Honvédségi Ludovika-Akadémia Könyvtárának Czimjegyzéke, amely tartalmazza az akkori könyvtár teljes gyűjteményének listáját. A másik ehhez kapcsolódó mű A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia Tanári Nagy Könyvtárának Címjegyzéke 1910-ből. A két könyv alapján képet kaphatunk arról, hogy milyen fontos volt a könyvtár, és benne a megfelelő számú korszerű szakirodalom a Ludovika Akadémián folyó oktatás számára.

Az NKE Egyetemi Központi Könyvtár és Levéltár ezúton hívja fel a tisztelt olvasók figyelmét arra, hogy amennyiben rendelkeznek a Ludovika Akadémia egykori könyvtárából származó könyvvel vagy a Ludovika történetéhez kapcsolódó egyéb dokumentummal, és azt a nagyközönség számára hozzáférhetővé kívánják tenni, juttassák el a könyvtár (1101 Budapest, Hungária krt. 9–11.) számára.


Szöveg: EKKL

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Az NKE-n a Zrínyi-szablya hiteles másolata

    • fokep
    •  dsc1486 2
    •  dsc1495 2
    •  dsc1511 2
    •  dsc1517 2
    •  dsc1522 2
    •  dsc1526 2
    •  dsc1534 2
    •  dsc6074 2
    •  dsc6117 2
    •  dsc6234 2
  • Előző
  • Következő

A következő tanévtől már a Zrínyi-szablya hiteles másolata is szerepel majd azon egyetemi jelképek között, amelyek előtt leteszik a fogadalmat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új doktorai. A szigetvári Zrínyi Miklós nevéhez köthető kézifegyver eredeti változata a bécsi Szépművészeti Múzeumban található, a nemrég elkészült, egyetlen magyarországi hiteles másolat már az NKE tulajdona.  

Az egykori várvédő hősnek tulajdonított szablya évszázadok óta az osztrák fővárosban található. Hosszú tárgyalások és szakmai egyeztetések után tavaly sikerült a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szakmai küldöttségének megtekinteni és kézbe is venni az értékes relikviát. „A fotósból, hadtörténészből, kovácsból és fegyverszakértőből álló szakértői gárda munkája és a bécsi magyar nagykövet, valamint a katonai attasé segítsége révén nyolc hónap alatt készült el az eredeti fegyver méretében, tömegében is szinte teljesen hiteles másolata”- mondta el honlapunk érdeklődésre Prof. Dr. Padányi József mk. vezérőrnagy, a szakértői csoport vezetője. Az NKE tudományos rektorhelyettese hozzátette, hogy az egyetem vezetése döntött a hiteles másolat elkészítéséről. Ebben nagy szerepe van annak a tradíciónak, amely alapján az intézmény doktorjelöltjei – más egyetemi jelképek mellett – a Zrínyi-szablya előtt teszik le doktori fogadalmukat. A következő tanévtől már az egyetlen magyarországi hiteles másolat előtt tehetik meg ezt a doktorjelöltek. „Az egyetem birtokába került Zrínyi-szablya csupán abban különbözik a mintegy 400 éves eredetijétől, hogy ezen a díszítések nem nemesfémből készültek”- teszi hozzá Padányi József. A rektorhelyettes elmondta azt is, hogy az eredeti szablya díszfegyvernek készült: valószínűleg egy ünnepélyes alkalomra csináltatta Zrínyi, aki nem is használta azt a csatákban. Megtudtuk azt is, hogy az eredeti relikvia vizsgálatakor a szakértők számos érdekes felfedezést tettek, amelyek alapvetően változtathatják meg a korszakkal kapcsolatos had- és művészettörténeti elképzeléseket. Az új tudományos eredmények a Hadtörténelmi Közleményekben jelennek majd meg, várhatóan az ősszel.

Padányi József az NKE-n működő hadirégész csoport tevékenysége kapcsán elmondta, hogy idén számos kísérletet végeztek a szakemberek, akik a többi között az úgynevezett jellövő mozsarak szerepét vizsgálták Zrínyi-Újvár kutatásához kapcsolódva. A területen található kút régészeti feltárása már megtörtént, most azon dolgoznak a szakemberek, hogy hogyan lehetne ezt megtekinthetővé tenni az érdeklődők számára.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Zrínyi-szablya, 2017

A Bevándorlási és Állampolgársági Tanszék megalakulása egy sikertörténet

    •  dsc5532

A rendkívüli méreteket öltő tömeges migráció, az újkori vagy modernkori népvándorlás súlyos kihívásokat jelent nemcsak az Európai Unió, de az egész világ számára is, így az elmúlt években a biztonság felértékelődött. Dr. Végh Zsuzsannával, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal főigazgatójával beszélgettünk a migráció és a terrorizmus kapcsolatáról, a megoldási lehetőségekről és Európa jövőjéről, valamint arról, hogy mi hívta életre a Rendészettudományi Karon a Bevándorlási és Állampolgársági Tanszéket, amelynek megvalósulását sikertörténetnek nevezte.

A Rendőrtiszti Főiskola (RTF) egykori hallgatójaként rendészeti igazgatás szakirányon végzett. Milyen emlékei vannak erről az időszakról?

Végh Zsuzsanna: Szívesen emlékszem vissza erre az időszakra, hiszen akkor nagyon fiatal voltam, tele világmegváltó gondolattal. A Rendőrtiszti Főiskola sok új ismeretet adott, a későbbiek során az élet pedig bebizonyította, hogy minden ott megszerzett tantárgyi ismeret elsajátítására szükség volt, ezeket ugyanis nagyon jól tudtam hasznosítani később a jogi egyetemen is. Már a főiskolai évek alatt elhatároztam, hogy szeretnék továbbtanulni. Az Igazgatásrendészeti Csoportfőnökségen olyan munkakörbe kerültem, ahol panaszügyekkel és másodfokú ügyekkel foglalkoztam. Azért jelentkeztem a főiskolai diploma megszerzését követően rövid időn belül a jogi egyetemre, mert a munkámhoz elengedhetetlenné vált a jogi ismeretek mélyebb elsajátítása. Esti tagozaton végeztem, napközben dolgoztam, este a kicsi gyermekeimmel foglalkoztam, majd utána tanultam.

 A Belügyminisztérium Idegenrendészeti és Menekültügyi Osztály vezetőjeként milyen kihívásokkal kellett szembenéznie a munkája során?

V. Zs. Ennek az osztálynak az életre hívását az indokolta, hogy szükségessé vált egy új migrációs struktúra kialakítása, amelyhez természetesen a jogi alapokat is meg kellett teremteni. Ez az osztály rövid ideig létezett, hiszen fő feladatát teljesítette, ugyanis előkészítette azokat a jogszabályokat, amelyek a szervezeti változáshoz szükségesek voltak, emellett a működéshez szükséges feltételrendszert is kidolgozta.

Mi hívta életre a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt 2000-ben?

V. Zs. Az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában világossá vált, hogy a migráció kérdése előtérbe fog kerülni. Már akkor egyértelmű volt, hogy az Európai Unió a csatlakozás feltételeként elvárja egy olyan migrációs szervezet kialakítását, amely képes a közösségi vívmányokat hatékonyan végrehajtani az Európai Unió migrációs politikájának érvényre juttatása érdekében. Ebben az időszakban Magyarországon rendkívül tagolt volt az intézményi rendszer, ugyanis migrációs vagy azzal szorosan összefüggő feladatokkal több szervezet is foglalkozott. A rendőrség mellett idegenrendészeti feladatot látott el az akkor még létező Határőrség, önállóan működött a Menekültügyi és Migrációs Hivatal, amelynek szintén volt idegenrendészeti jogköre, belügyminisztériumi szervként látta el feladatait az Állampolgársági Főosztály. Minden szervezet érthetően a sajátos szervezeti célkitűzései és érdekei mentén, sokszor párhuzamosan végezte a feladatait. Nyilvánvalóvá vált, hogy ez így nincs rendjén, ezért megszületett a kormányzati döntés a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal létrehozásáról. Az új intézmény 2000. január 1-jén kezdte meg a működését, de az országos struktúra kiépítése csak több lépcsőben, két év alatt valósulhatott meg. 

Tizenhét éve Ön vezeti a szervezetet. Hogyan tudná összegezni ennek az időszaknak a sikereit?

V. Zs. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a kezdeti nehézségek ellenére ez a szervezet kiépült és megszilárdult. Az egyébként nagyon elkötelezett állomány bebizonyította, hogy válsághelyzetekben is képes helytállni. Kihívásokban az elmúlt 17 év alatt bőven volt részünk, hiszen minden évben adódott olyan feladat, amelynek a megoldása fokozott erőfeszítést, jelentős túlmunkavégzést és nagyon sokszor szervezeti átalakításokat igényelt. Azok az értékelések, amelyek egy-egy év végén elhangzottak kormányzati szinten, igazolták, hogy helyes döntés volt annak idején a szervezet létrehozása. Egyenrangú partnerei vagyunk az uniós tagállamokban működő menekültügyi és idegenrendészeti feladatokat ellátó szervezeteknek, és a hivatal ma már nagyon jó és széles körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Számos migránsokat kibocsátó, vagy a beutazások szempontjából frekventált országban jelen vannak munkatársaink, akik beutazásokat megelőző fontos szűrő-, ellenőrző feladatokat látnak el, munkájukkal jelentősen hozzájárulva a kockázatok csökkentéséhez.

2017. január 1-jétől a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalt vezeti. Mennyiben változott a szervezet hatásköre?

V. Zs. Kormányzati döntés eredményeként elkerült a hivataltól az állampolgársági szakterület, amit természetesen fájlalok, mivel ez egy nagyon szép szakmai területe volt az intézményünknek. Nagyon sok munkát végeztünk ezen a szakterületen, hiszen amikor 2010-ben életbe lépett az egyszerűsített honosítás jogintézménye, évente százezres nagyságrendben érkeztek honosítási kérelmek. Az elmúlt évek során több mint 900 ezer ember honosítási kérelmében jártunk el és készítettünk elő döntési javaslatot. Nagyon sok esetben szélesebb összefogásra is szükség volt a hivatali szervezeten belül, mivel nem győzte az Állampolgársági Igazgatóság önmagában a kirívó mértékű feladat ellátását, ezért sokszor más központi egységek és a regionálisan működő területi szerveink munkatársait is mozgósítottuk. Szoros összefogással és egységes tenni akarással értük el az eredményeinket. Fájt a döntés azért is, mert olyan vezetők és munkatársak kerültek el a hivataltól, akikkel már nagyon sok éve együtt dolgoztunk, de akikről tudom, hogy az új szervezetüknél is eredményes munkát fognak végezni.

2012-ben Rendészettudományi Karrá alakult az RTF, amelynek Bevándorlási és Állampolgársági Tanszéke idén ötéves lett. Elégedett a kibocsátott hallgatókkal?

V. Zs. Nagyon elégedett vagyok. Évente rendszeresen értékeljük az eredményeket, meghatározzuk az irányokat, amelyek mentén változtatni szükséges annak érdekében, hogy azok a hallgatók, akik kikerülnek az iskolapadból és hozzánk jönnek dolgozni, minél eredményesebben és minél gyorsabban tudjanak bekapcsolódni a szakmai munkába. Azt tapasztaljuk, hogy kiváló elméleti felkészültséggel rendelkeznek, amit nagyon fontosnak tartok, olyan elméleti ismeretekkel bírnak, amelyek segítségével más felsőfokú oktatási intézményben végzett pályakezdőkhöz képest gyorsabban válnak alkalmassá a feladatok ellátására. A gyakorlati kérdések oktatására kellene nagyobb hangsúlyt fektetni, most kicsit másként is készülünk a szakmai gyakorlatok megszervezésére, mint a korábbi időszakban.

Miért tartották fontosnak azt, hogy a Rendészettudományi Karon kapjon helyet Bevándorlási és Állampolgársági Tanszék, a képzés?

V. Zs. Már hosszú évekkel ezelőtt arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ez egy speciális szakterület, amely speciális ismereteket igényel, ezért fontos az ennek megfelelő oktatás. Amikor a Rendőrtiszti Főiskolán az idegenrendészeti vagy akár a menekültügyi szakmai tantárgyakat oktatták, megkaptam ugyan a megfelelő tudásanyagot, de ma már sokkal többre van szükség ahhoz, hogy valaki átlássa ezt a nagyon szerteágazó, nagyon sok problémával terhelt területet, különösen napjainkban. A képzés megvalósulása egy sikertörténet, mindig büszkén meg is osztom ezt minden egyes nemzetközi tárgyalás során a partnerekkel, akik szeretnének hallgatókat küldeni a tanszékünkre. Nyilván, ez akkor tud majd megvalósulni, ha egy angol nyelvű képzés is elindul, de a külföldi szakemberek már most elismeréssel szólnak az oktatás területén elért eredményekről.

Az elmúlt évben a biztonság felértékelődött, hiszen a modern kori népvándorlás súlyos kihívásokat jelent. Az illegális migráció további erősödésére számít az idén a Migrációkutató Intézet. Ön is ezzel számol?

V. Zs. Ez olyan súlyos probléma, amely nemcsak Európát, hanem szinte az egész világot érinti, és amely nem fog egyik pillanatról a másikra megoldódni. Vannak törekvések a folyamat megállítására, ezek azonban legfeljebb csak fékezik az áramlás mértékét. Ha nem történik komoly változás az Európai Unió migrációs politikájában, akkor hosszú távon együtt kell élnünk ezzel a nemkívánatos helyzettel. A közös európai menekültügyi rendszer az, amely elvileg alapját kellene hogy képezze a migrációs szervezetek munkájának, olyan zsinórmérték, amelyhez az unió elvárása szerint minden tagállamnak igazodnia kell. De ennek szabályrendszere migrációs szempontból konszolidált időszak terméke, és nem tud megfelelő választ adni a mai kihívásokra, ezért nem is lehet hatásosan alkalmazni. Szakmai körökben mindenki megfogalmazza a kritikáit, a nemzeti szabályok feszegetik a határokat a saját érdekek érvényesítése érdekében, ami nagyon fontos, hiszen az illegális migrációval összefüggésben súlyos biztonsági kérdésekről is beszélünk ma már. Ha az Európai Unió nem mutat kellő rugalmasságot a tekintetben, hogy ezeket a szabályrendszereket nagyon gyorsan megváltoztassa, akkor sokáig napirenden lesz ez a súlyos kérdés. Nyilatkozatok hangzanak el az olaszországi helyzettel kapcsolatban, hogy legalább 200 ezer migránsra számítanak ebben az évben. Én is többször megfogalmaztam már konferenciákon, hogy mennyire sérülékeny az EU–török megállapodás, ezt most láthatjuk az elmúlt napok eseményei kapcsán. A balkáni útvonal lezárása – elsősorban nemzetállami intézkedések nyomán – megtörtént, de azért még mindig nagy számban érkeznek illegálisan a migránsok ezen az útvonalon, többségében persze már nem igazán a háború elől menekülve. Ha Törökország esetleg nem tartja be a vállalásait, újra nagyon nehéz helyzet állhat elő. Bár úgy gondolom, hogy Magyarország a külső határvédelem megerősítésével nagyon sokat tett annak érdekében, hogy ne csak hazánk, hanem más tagállamok tekintetében is csökkenjenek a kockázatok.

Főigazgató asszony gondolta volna 2015-ben, hogy ennyire elhúzódó válságra kell számítani?

V. Zs. Őszintén szólva, igen, mert a migrációs gondok már sokkal korábban felmerültek, viszont láthatóan elmaradtak a szükséges intézkedések. 2015-ben egyértelművé vált, hogy nem áll az unió rendelkezésére olyan eszköztár, amellyel orvosolni tudta volna a kialakult válsághelyzetet. Nagyon régóta járok nemzetközi fórumokra, tagja vagyok az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal Igazgatótanácsának, ahol a migrációs szervezetek első számú vezetői találkoznak egy évben két-három alkalommal, hogy megvitassák az aktuális problémákat, a közös teendőket. Látható, hogy rendkívül lassan halad előre a közös megoldás kimunkálása. Olykor egyes tagállamok még azt is megkérdőjelezik, hogy jelenleg beszélhetünk-e egyáltalán válsághelyzetről. Nyilván azok a tagállamok, amelyek elkötelezettek a korábbi menekültpolitika, egy nyitott befogadási elveken nyugvó menekültügyi szabályrendszer mellett, nehezen értik meg, hogy most másra van szükség.

A Rendészettudományi Karon megrendezett konferencián legutóbb azt mondta, hogy az útnak induló embereket nem lehet megállítani, csak akkor, ha sikerül megszüntetni a migrációt kiváltó okokat. Lát erre esélyt?

V. Zs. Van elmozdulás ebben a tekintetben, hiszen az Európai Unió végre elkezdett foglalkozni egy kicsit hatásosabban a külső dimenzió kérdésével, jóllehet, ez évek óta napirenden volt. Különböző támogatások útján, gazdasági fejlesztésekkel, segélyprogramokkal a kibocsátó országokat próbálja segíteni. Ez lenne a helyes irány. Én is azt vallom, hogy biztonságban, emberi körülmények között legyen joga a hazájában élni minden embernek. A megoldás persze nagyon sok pénzbe kerül, és csak egy hosszú folyamat eredménye lehet. Főként olyan országok esetében adódnak gondok, ahol nincs szilárd kormányzás, vallási, törzsi viszályok uralkodnak. Ennek a megoldása az egyik legfontosabb gondunk jelenleg.

Egyértelműen kijelenthető, hogy az illegális migráció összefügg a terrorizmussal?

V. Zs. Az illegális migráció és a terrorizmus összefüggéseinek kérdése már a ’80-as években is előtérbe került, részese voltam az illegális migrációval foglalkozó több mint harminc országot tömörítő nemzetközi fórumnak, az úgynevezett Budapest Csoportnak. Ennek az volt a feladata, hogy az akkor már eléggé jelentős méreteket öltő illegális migrációval szemben megoldást találjon, hogy olyan ajánlásokat tegyen a kormányok számára, amelyek képesek megfékezni a folyamatot. Már 2001-ben, az Amerikai Egyesült Államokat ért terrortámadások után is tartottunk egy olyan ülést, melynek egyébként Budapest adott otthont, ahol az volt a fő kérdés, hogy összefügg-e az illegális migráció a terrorizmussal. Nagyon sokan élesen felszólaltak az ellen, hogy ezeket bárki is összemossa, hiszen két különböző fogalomról van szó, és nem is szabad együtt emlegetni a két kérdéskört. Mások álláspontja azonban már akkor is az volt, hogy az illegális migráció elősegítheti a terrorizmus terjedését. Elfogadtak egy olyan ajánlást, amely az illegális migráció megfékezését úgy akarta elérni, hogy csökkenteni próbálta a biztonsági kockázatokat. Biometrikus okmányok kiadását javasolta például, célként tűzte ki az embercsempészekkel szembeni szigorú fellépést és egy olyan határellenőrzési rendszer kialakítását, ahol a biztonságot veszélyeztető személyek kiszűrhetőek. Sok év telt el azóta, és ezek a kérdések még mindig napirenden vannak. Ma már egyértelművé vált, hogy az illegális migrációval igenis összefügg a terrorizmus. Ma már nem lehet szétválasztani a kettőt egymástól. A mi szervezetünknek – együttműködve a nemzetbiztonsági kérdésekért felelős szolgálatokkal – az a feladata, hogy kiszűrje lehetőleg még a tranzitzónában azokat a személyeket, akik ebből a szempontból veszélyt jelenthetnek.  

Valóban Európa jövője forog kockán?

V. Zs. Bizonyos értelemben osztom ezt a véleményt azért, mert maga a schengeni rendszer léte forog most kockán. Több tagállam is visszaállította a belső határellenőrzést, ami nyilvánvalóan nehézséget okoz az uniós polgárok számára, hiszen korlátozza a szabad mozgás jogának gyakorlását. Ha újra mindenhol belső határokat építünk, Európa már nem lesz az az Európa, amit megálmodtunk, és amelynek érdekében lényegében létrejött az Európai Unió.

A napokban jogi határzárat szigorító módosításokat fogadott el az Országgyűlés a kormány javaslatára. A parlament döntésével kiegészítette a menedékjogi törvényt a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre vonatkozó eljárási szabályokkal. Ilyen időszakban menedékjogi kérelmet alapesetben a menekültügyi hatóság előtt személyesen, kizárólag a határon lévő tranzitzónában lehet benyújtani, a menedékkérőnek pedig a kérelme jogerős elbírálásáig ott kell várakoznia. Ezt a helyet ez idő alatt csak kifelé – vagyis a most meglévő tranzitzónák esetében Szerbia felé – hagyhatja el. Mindez elkerülhetetlenné vált?

V. Zs. Az elkövetkezendő hónapok óriási kihívása az új jogi szabályok alkalmazása lesz. Amikor 2015. szeptember 15-ével megtörtént a külső határ lezárása és megalakultak a tranzitzónák, ez egy nagyon helyes és elkerülhetetlen intézkedés volt. Jelentős mértékben visszaesett a Magyarországra illegálisan bejutó külföldiek száma, és ezzel összefüggésben a regisztrált menedékjogot kérők száma is csökkent. 2015-ben 400 ezren haladtak át az ország területén illegálisan, több mint 177 ezren nyújtottak be menedékjogi kérelmet, többségükben persze ezzel szerették volna elkerülni az idegenrendészeti jogkövetkezményeket. 2016-ban a menedékkérők száma visszaesett 30 ezer alá, ez óriási különbség, jól látszik, hogy a szerb határszakaszon kiépült jogi és műszaki határzár jelentősen lefékezte az illegális beáramlást, de azért látszott, hogy kijátszható a rendszer. Most az új kihívás az, hogy a közelmúltban elfogadott törvénymódosításokat a gyakorlatban hogyan tudjuk majd a legeredményesebben alkalmazni. A határon történő eljárás szabályainak és az uniós irányelvnek az alkalmazása során láthatóvá vált, hogy miután a sérülékeny csoportba tartozó személyeket, a kisgyerekes családokat, az idős beteg embereket, a kísérő nélküli kiskorúakat nem lehetett a tranzitzónákban elhelyezni, velük szemben nem lehetett a határon történő eljárás szabályait alkalmazni, a nyitott befogadó intézményekbe beszállított kérelmezők 90 százaléka néhány napon belül elhagyta Magyarországot. Jogellenesen továbbhaladtak Ausztria, Németország és Svédország felé. Nyilvánvalóvá vált, hogy ez a helyzet nem fenntartható, ezért született ez a törvénymódosítás. Az Országgyűlés által elfogadott törvény ugyanis arról szól, hogy aki belép a tranzitzónába, és előterjeszti a menedékjogi kérelmét, annak a teljes eljárás időtartama alatt ott kell tartózkodnia, és csak akkor léphet be az ország területére, ha a hatóság megalapozottnak találta a védelmi igényét. A tranzitzónában a sérülékeny csoportba tartozók számára speciális feltételeket kell biztosítani. A 14–18 éves korosztálynál fiatalabb gyermekeket továbbra is beszállítják a számukra kijelölt gyermek- és ifjúságvédelmi intézménybe. A hivatal arra törekszik, hogy a szülőkkel együtt a tranzitzónában elhelyezett gyermekeknek a lehető legbarátságosabb környezetet biztosítsa.


Szöveg: Dr. Tóth Nikolett Ágnes

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Elektronikus adatbázisok a tudomány szolgálatában

    • adatbazis

Már számos hazai és nemzetközi elektronikus tudományos adatbázis elérhető a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatói, kutatói és hallgatói számára. Az Elektronikus Információszolgáltatás (EISZ) Nemzeti Program keretében hozzáférhető információk mellett további nemzetközi adatbázisok előfizetésével is támogatja az egyetem az államtudományi kutatásokat és a nemzetközi összehasonlító elemzéseket.

Az NKE-n az oktatás, a kutatás, valamint a technológia-és tudástranszfer minél hatékonyabb megvalósításához szorosan kapcsolódik a szellemi vagyon bővítése és a tudástartalmakhoz való hozzáférés javítása. A felsőoktatás és a tudományos kutatás számára nélkülözhetetlen elektronikus információforrások előfizetésével az egyetem lehetővé teszi polgárai számára a hazai és nemzetközi releváns szakirodalmi források elérését, így a kutatások során értékes új tudás jöhet létre és a képzéseket minőségi és releváns irodalmak segíthetik.

Olyan adatbázisokhoz férhetnek hozzá az oktatók, kutatók és hallgatók, mint például az Akadémiai Kiadó különböző információcsomagjai, az Encyclopaedia Britannica online, az OECD számos elektronikus könyvtárcsomagja vagy az Academic Search Complete, amely a tudományos kutatások vezető forrása. Nagy hasznára lehet az egyetemi polgároknak az Arcanum Digitális Tudománytár is, amelyben több száz szakfolyóirat, közlöny, akadémiai közlemény, évkönyv, heti- és napilap, lexikon és kézikönyv található meg teljes szöveggel. A bölcsészet- és társadalomtudományi területtel foglalkozók számára kiváló lehetőséget nyújt a Cambridge University Press Journals, amely több mint 300 tudományos folyóiratot tartalmaz, összesen 1 millió tanulmány teljes szövegével.  A Legal Source egy nagyon jó információforrás jogászok, tanárok, üzletemberek, jogi könyvtárosok és mindenki számára, aki joggal kapcsolatos tevékenységet végez. Teljes szöveges anyagokat tartalmaz a világ legelismertebb tudományos jogi folyóirataiból. A gyűjtemény több mint 1200 teljes szövegű folyóiratot és több mint 2,5 millió rekordot tartalmaz, többek közt könyvismertetőket és esetleírásokat.

Az előfizetett tudományos adatbázisok a Nemzeti Közszolgálati Egyetem IP-cím tartományához tartozó gépekről érhetők el az oktatók, kutatók és hallgatók számára egyaránt. Az előfizetések többsége a KÖFOP-2.1.2.-VEKOP-15-2016-00001 A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés projekt keretében valósulhatott meg.

Az elérhető adatbázisok listája folyamatosan bővül majd, jelenleg a következőkhöz lehet hozzáférni:

http://uni-nke.hu/konyvtar/adatbazisok


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: internet

Megosztás a Facebook-on


Karcolatok a könyvtárból 4. RÉSZ

    •  dsc1964
    •  dsc1874
    •  dsc1915
    •  dsc1961
  • Előző
  • Következő

A Rendszerváltás Gyűjtemény Archívum - a közelmúlt történetének dokumentumai az Egyetemen

Háromszáz párt, több ezer képviselő életrajzi anyaga, kormányprogramot meglapozó dokumentum- többek között ezeket is tartalmazza az Egyetemi Könyvtár és Központi Levéltár egyedülálló Rendszerváltás Gyűjtemény Archívuma, amely   a rendezését követően az egyetemi polgárokon kívül külsős kutatók számára is rendelkezésre fog állni.

Kevesen tudják, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Egyetemi Központi Könyvtár és Levéltárban található Magyarország talán legnagyobb kortárs történeti irat együttese. A gyűjtemény kialakulása szorosan kapcsolódott a rendszerváltás korában, az 1980-as évek végén létrejött Jelenkutató Alapítványhoz, amelynek névadói Kiss József és Márkus István szociológusok voltak.  Az alapítványt 1990-ben harmincegy magánszemély, történész, szociológus, politológus, többek között Gyarmati György, Kiss József, Valuch Tibor, Bihari Mihály, Gombár Csaba, Hankiss Elemér, Kosáry Domokos, Schlett István és mások, valamint több intézmény, szociológia és politológia tanszék, akadémiai kutatóhely, a belügyminisztérium és a TÁRKI alapították. Az Alapítvány 1999-ig az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Politológia Tanszéke mellett működött, majd egy közbeeső állomás után a Magyar Távirati Iroda székházában tevékenykedett 2011-ig. A nagy és heterogén alapítói kör nem könnyítette meg a működést, ezért született meg 2002-ben egy hasonló nevű közhasznú szervezet, a Jelenkutatások Alapítvány, amely jogutódlással egyesítette a két alapítványt.  A két szervezet kiadványain mindig a Jelenkutató Alapítvány elnevezés szerepelt és neveik rövidítése is közös lett: JELAL.    

A JELAL kezdetektől fogva legfontosabb feladatának, az 1980-as évektől számított rendszerváltás történetének dokumentálását tekintette. A jelenkor határát pedig 1944-1945-ben határozták meg az alapítvány munkatársai. Így alakult ki egy gyűjtéssel, dokumentálással és feldolgozással, azaz tudományos munkával is foglalkozó interdiszciplináris szakmai műhely. A JEAL működésének lelke, irányítója, kuratóriumának elnöke Marelyin Kiss József szociológus volt, aki a dokumentumok gyarapodását látva már 2003 körül szerette volna megbízható helyre, lehetőleg közgyűjteménybe elhelyezni az iratokat. Végül a magyar állammal sikerült megegyeznie. A megállapodást a Nemzeti Közigazgatási Intézet főigazgatója dr. Kis Norbert – jelenleg az NKE Államtudományi és Közigazgatási Kar dékánja – és Marelyin Kiss József írták alá 2011. június 21-én. Elhatározták, hogy a „Rendszerváltás Gyűjtemény Archívummal egy versenyképes jelenkor-történeti, szolgáltatásokra alkalmas kutatóhely kialakítására törekednek.” Abban, hogy a Rendszerváltás Gyűjtemény és Archívum (RVGYA) végül az NKE-hez került kulcsszerepe volt Bakos Klárának az Egyetemi Központi Könyvtár nyugalmazott főigazgatójának. A gyűjtemény beszállítása az egyetemre 2012-től fokozatosan történt, míg jelenlegi szervezeti elhelyezéséről 2015-ben született döntés, amikor létrejött az Egyetemi Központi Könyvtár és Levéltár.

Az RVGYA négy önálló irat- és dokumentumállományból, amelyek különböző típusú adathordozókon találhatóak, és egy kézikönyvtárból áll. Az RVGYA iratainak többsége a rendszerváltás után keletkezett, és nagyon sok szenzitív adatot, személyes adatot tartalmaznak, szerzői jogokkal kapcsolatos problémát vetnek fel, amelyek miatt jelentős részük nem adható ki még a kutatóknak sem.

Az első az ún. „Politikatörténeti iratok”. A politikához és a politikusokhoz legszorosabban köthető szervezetek a politikai pártok iratai, amelyek közül csaknem 300 pártról rendelkezik dokumentumokkal az RVGYA. Különösen fontosak a pártok alapításának az iratai, amelyeket többnyire bírósági irattárakból kellett összegyűjteni. A gyűjtemény egyaránt őrzi az egyes szervezetek politikai és operatív iratait, ezek közé tartoznak többek között a programok, szervezeti és működési szabályzatok, a tisztújítási dokumentumok, a pártok testületeinek döntései, külső és belső kiadványok, pártlapok, nyilatkozatok, szóróanyagok és más dokumentumok. A mindenkori parlamenti pártok működésének dokumentálása kitüntetett helyet foglalt és foglal el a munkában.  Kiemelkedő jelentőségű, hogy a rendszerváltás egyik meghatározó pártja a Szabad Demokraták Szövetsége – már megszűnésének küszöbén – megmaradt iratait és adathordozóit 2010 tavaszán a JELAL-nak adományozta. Az adományozó a megállapodás szerint „megőrzésre és szakszerű feldolgozásra átadja az elmúlt huszonkét évben keletkezett és rendelkezésre álló, társadalmi-politikai szempontból jelentős, a történelmi kutatásokhoz, a rendszerváltás mélyebb megismeréséhez és dokumentálásához nélkülözhetetlen hivatalos iratanyagát, beleértve a fotó- és plakátanyagokat, programokat és programozási dokumentumokat, valamint belső tájékoztató sajtót.” A már korábban is hiányos iratanyagot végül csak öt év elteltével sikerült beszállítani az NKE-re, mégis ez a legnagyobb közgyűjteményben található pártanyag a rendszerváltás-változás korszakából.

Az RVGYA második állománya a „Személyi iratok”, amely korunk magyarországi politikai elitjére vonatkozik. A Jelenkutató Alapítvány 1991-ben óriási lehetőséget kapott, amikor az Országgyűlés Hivatalával szerződést kötött az országgyűlés jelenkori és történeti (retrospektív) almanachjainak elkészítésére. Érdemes megemlíteni, hogy Szabad György történésznek az Országgyűlés házelnökének tetszett meg az ötlet. Az almanachok készítése során az életrajzokhoz összegyűjtött anyagok, az almanachkészítés háttéranyaga képezi az alapját a RVGYA egyik legfontosabb részének az ún. személyi archívumnak. Az alapítvány munkatársai a képviselőket kérdőívek kitöltésére kérték fel, személyesen beszélgettek velük, átnézték a sajtót és levéltári kutatásokat folytattak, és minden esetben egyeztettek arról, mi kerül a kötetekbe. Az iratállomány tartalmazza az 1945-1949 közötti 1003 parlamenti képviselő életrajzi anyagát és 1990. április 8-tól sincs olyan képviselő, - több mint 2500 főről van szó - akiről ne lenne legalább valamilyen dokumentum, említés a gyűjteményben. Egyaránt található információ idősebb és ifjabb Antall Józsefről, Király Béláról, Orbán Viktorról és Zwack Péterről és másokról. Az összesen 7522 személy között a képviselők mellett sok más közszereplőre, polgármesterekre, miniszterekre, képviselőjelöltekre találhatóak még iratok. A személyi dossziéknak vannak zártan kezelendő tartalmai, amelyeket a jogszabályoknak megfelelően a levéltárnak védeni kell és nyitott tartalmai, amelyeket a kutatók tanulmányozhatnak. Természetesen a jelenlegi 2014-es Országgyűlés Almanachja is készülőben van, amelyik a 10. lesz a sorban és készítői közül többen részt vettek már a korábbiak munkálataiban is. Reményeink szerint az új kötet háttéranyagai is bekerülnek egyetemünk levéltárába.

Az RVGYA harmadik állománya az ún. „Közigazgatási iratok”.  Az elnevezés egy kicsit megtévesztő. A JELAL ugyanis alapító okiratának (és anyagi helyzetének) megfelelően foglalkozott városkutatásokkal és regionális kutatásokkal is, amelyek közül kiemelkedik Dunaújváros és Tatabánya, de ide tartozik még Ajka, Békéscsaba, Debrecen, Jászberény, Kalocsa, Miskolc és más városok. Az itt végzett kutatások, kérdőívezések, interjúk, statisztikai munkák, helyi közvélemény-kutatások anyagai természetesen bekerültek az RVGYA anyagába. A JELAL újraindította a falukutatást, amelyhez 2004-ben OTKA, 2010-11-ben TÁMOP pályázatot nyertek. Terepmunkát végeztek többek között Kálmánházán, Környén, Sárpilisen, Énlakán, Kisapostagon és más településeken. Ezek dokumentációja is bekerült az archívumba. Különlegességként érdemes megemlíteni az Első Országos Autista Kutatás dokumentációját, amelynek alapján kormányprogram és országgyűlési határozat született. Az állomány részét képezi még Márkus István szociológus hagyatéka, kéziratok, könyvek, írások.

A gyűjtemény negyedik eleme az „ÁSZI-MKI-NKI-anyag". Ez a közigazgatás-történeti szempontból kiemelkedő jelentőségű iratanyag a 2012-ben megszűnt és az NKE „jogelődei” közé sorolható Nemzeti Közigazgatási Intézetnek és a korábbi hasonló tevékenységet folytató intézeteknek a fennmaradt dokumentációját tartalmazza. Ez a közigazgatás-történeti gyűjtemény, egy változó nevek alatt futó kormányzati háttérintézmény iratanyaga, amely elsősorban annak a harminc évnek a közigazgatási törekvéseit, terveit mutatja be, tükrözi, amely a járások megszüntetésétől (1983) a járások újra bevezetéséig (2013) tartott.

Végezetül fontos még megemlíteni a gyűjtemény ún. „támogató-könyvtárát”, ami egyben a levéltár kézikönyvtára, és amelynek anyagán belül több száz speciális, az említett iratanyagokhoz, témakörökhöz kapcsolódó könyv található. Ilyen jellegű, szervezet-, párt- és intézménytörténeti, politikatörténeti, szociológiai állomány együtt, csak az ország legnagyobb könyvtáraiban található.   

Az RVGYA közel 600 irat-folyóméternyi anyagának az átmeneti, de biztonságos és szakszerű elhelyezését az NKE-nek a Hungária körúti Campusán sikerült biztosítani. Az iratok rendezése folyamatosan történik és a KÖFOP 2.1.2 projekt segítségével a digitalizálásuk is megkezdődött. Az iratanyag jelenleg még csak az egyetem polgárai számára elérhető, kutatható a jogszabályoknak megfelelően.


Szerző: Szécsényi Mihály, EKKL

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


A V4 összeköt

    • v4 connects

Európai, Regionális, Digitális, valamint Globális Visegrád – ezeket a fejezeteket tartalmazza hazánk V4 Connects néven meghirdetett programja. Magyarország július 1-jétől tölti be a V4 elnöki tisztét.

2017. július 1-től egy évre Magyarország vette át a Visegrádi együttműködés – közismertebb nevein a Visegrádi négyek, V4-ek vagy Visegrádi csoport – elnökségét Lengyelországtól. Az 1991. február 15-én létrehozott regionális kormányközi szervezet fő célja megalakulása óta sokat változott, de legáltalánosabban a közép-európai országok – elsősorban Csehország, Lengyelország, Magyar­ország és Szlovákia – gazdasági, diplomáciai és politikai érdekeinek közös képviseleteként, esetleges lépéseik összehangolásaként lehet definiálni. Jóllehet az együttműködés az elmúlt több mint 25 év során nem intézményesült, vagyis szigorúan kormányközi alapon mű­ködik, de 1999 óta rotációs rendszerben a négy ország egyike tölti be az együttműködés el­­nökségét, így hazánk ötödik alkalommal látja el az ezzel összefüggő feladatokat.

Az adott elnökség főbb prioritásait (melyeket az együttműködés tagjaival egyeztettek, és többnyire a visegrádi csoportot aktuálisan foglalkoztató problémákra reflektálnak), illetve a találkozók szintjét, időpontját az előre lefektetett elnökségi programok határozzák meg. A jelenleg magyar soros elnökség V4 Connects (A V4 összeköt) című programja az alábbi főbb fejezeteket tartalmazza: 1. Európai Visegrád, 2. Regionális Visegrád, 3. Digitális Visegrád, 4. Globális Visegrád.

Európai Visegrád

Az elnökségi program Európai Visegrád fejezetének alfejezetei az Európai Unió előtt álló, a V4-ek által legfontosabbnak tartott problémákra reflektál. Így az EU jövőjéről folyó párbeszédre, az európai partnerekkel való együttműködésre, a migrációs válság felelős kezelésére és az igazságügyi együttműködésre.

Az unió jövőjéről folyó vita kapcsán a program a V4-ek közös fellépését tűzi ki célul a „több Európa” versus „jobb és erősebb Európa” vitában, az utóbbi – vagy szó szerint az „erős nemzetek erős Európája” – mellett téve le a visegrádiak voksát. Az EU jövőjét meghatározó versenyképességi és a gazdasági felzárkózási kérdések kapcsán szót emelnek a belső piac elmélyítéséért, a kutatás-fejlesztés és az innováció fokozásáért, illetve a kohéziós és közös agrárpolitika szerepének fenntartásáért az elmaradottabb európai régiók gazdasági konvergenciája érdekében. Az európai biztonságot fenyegető kihívások kezelése érdekében az V4-ek fokozni kívánják a külső határvédelmet, a schengeni rendszer megfelelő működését, és prioritásként tekintenek a balkáni országok és a keleti partnerség országaival való együttműködésre. A program fontosnak tartja az EU kiszámíthatóságát, ígéreteinek teljesíthetőségét, s ennek érdekében koordinálni kívánja a V4-ek álláspontját számos európai kérdésben, így folytatni kívánja az uniós intézményekben folyó vitákat megelőző V4-es egyeztetést. Fontosnak tartja továbbá egy közös európai álláspont kialakítását és képviseletét a brexittárgyalásokat illetően.

Az uniós partnerekkel való együttműködés területén a V4-ek Németországgal, Ausztriával és Szlovéniával való konzultációjának folytatását, a Közép-európai Védelmi Együttműködés erősítését, továbbá az Északi-Balti nyolcakkal való párbeszéd folytatását emeli ki a program. Emellett a V4 fontosnak tartja az egyeztetést az Egyesült Királysággal a brexit, illetve Romániával és Bulgáriával a kohéziós politika kapcsán, s ez utóbbit javasolja kiterjeszteni Ausztriára, Szlovéniára és Horvátországra is.

A migrációs válság felelős kezelését illetően a program az átfogó válaszadást, a migráció uniós határokon kívüli megállítását, a V4-ek közös álláspontjának képviseletét tartja fontosnak, illetve elő kívánja segíteni az álláspontok koordinációját, a határrendészeti együttműködést és a V4-ek migrációs válságot kezelő platformjának hatékony működtetését.

Az igazságügyi együttműködés terén a jogszabályi környezet által biztosított belső stabilitást, a jogi segítségnyújtást, az áldozattá vált polgárok védelmét, illetve a nemzetközi érintettségű családok problémáinak rendezését emeli ki a program, s ennek érdekében két magas szintű nemzetközi szakkonferenciát is rendezni kíván.

Regionális Visegrád

Az elnökségi program Regionális Visegrád fejezetének alfejezetei három nagy területet érintenek. Egyrészt a Visegrádi csoporton belüli kapcsolatokat – V4-en belüli kapcsolatok, parlamenti dimenzió, Nemzetközi Visegrádi Alap. Másrészt a V4-ekkel szomszédos régiókkal fennálló kapcsolatokat – a Nyugat-Balkán és a keleti partnerség támogatása. Harmadrészt a V4-ek régióját érintő olyan szakpolitikai kérdéseket, mint a védelmi együttműködés, kül- és biztonságpolitika, nonproliferáció, továbbá az energiapolitika, energetikai infrastruktúra, klímapolitika, illetve a közlekedéspolitika és infrastruktúra.

A V4-eken belüli kapcsolatok terén a program a parlamentek közötti kapcsolatok és a regionális kohézió erősítését, a közös értékek népszerűsítését, a kulturális diplomácia erősítését, a nemzeti, etnikai és vallási kisebbségek, illetve kulturális örökségük védelmét, az ifjúság- és családpolitikát, a táplálkozás-egészségügy és népegészségügy, valamint fogyatékosságügy fókuszba helyezését, a sportot, illetve V4 közmédiumok együttműködését kívánja elősegíteni.

A szomszédságpolitika, a Nyugat-Balkán és a keleti partnerség támogatása kapcsán számos olyan rendezvényt és magas szintű találkozót tervez a magyar elnökség, amely a szóban forgó régiók országainak európai integrációját, illetve azt segíti elő, hogy a két térség és azok problémái az unió napirendjén maradjanak.

A védelmi együttműködés, kül- és biztonságpolitika, nonproliferáció témakörben a magyar elnökség elsősorban a már meglévő együttműködést kívánja folytatni, frissíteni és elmélyíteni, hiszen a Visegrádi csoport rendelkezik egy 2016–2018-as védelmi együttműködési akciótervvel, ahogy a terrorizmus elleni fellépés területén is vannak már együttműködési programjai. Itt is leginkább a változások követése, az alkalmazkodás és – amennyiben lehetőség van rá – a proaktivitás erősítése a kulcsfontosságú feladat.

Hasonlóan a védelmi együttműködéshez, az energiapolitika, energetikai infrastruktúra és klímapolitika területén is már létező és működő projekteket kíván támogatni a magyar V4-elnökség. Ennek döntő területe az észak–dél irányú interkonnektivitás erősítése, illetve az ellátásbiztonság és a piacintegrációs törekvések támogatása, továbbá a V4-ek energetikai és energia-infrastrukturális lépéseinek és folyamatainak összehangolása az EU energiaunióra vonatkozó terveivel. A klímapolitika terén részben a V4-ek és az EU klímapolitikájának összehangolása, a közös visegrádi álláspont lehetőség szerinti kialakítása és képviselete a magyar elnökség fő célkitűzése.

A közlekedéspolitika és infrastruktúra területre vonatkozó elnökségi program valamennyi rendezvénye és törekvése három fő célt szolgál: egyrészt az észak–déli közlekedési kapcsolatok erősítését, másrészt az országhatárok átjárhatóságának könnyítését, harmadrészt a közlekedési szakértők közötti együttműködés szorosabbá tételét.     

Digitális Visegrád

Az elnökségi program Digitális Visegrád című fejezete a digitális kor lehetőségeire és kihívásaira reflektál, s ebből a szempontból is tárgyalja a V4-ek versenyképességéhez tartozó szerteágazó szakte­rületeket és szakpolitikákat (pénzügy, kohézió, agrárpolitika, szociális dimenzió, gazdaságpolitika, munkaügy, ipar, tudomány, technológia, innováció, startupok, mezőgazdaság, környezet, vízügy), illetve ezek céljait és törekvéseit. Itt és most – nyilvánvalóan önkényesen – csupán há­rom olyan célra hívjuk fel a figyelmet, amelyet saját területünk szempontjából is kulcsfontosságúnak tartunk. Az első az elnökségi programnak az a kitétele, miszerint bármilyen digitalizációs kezdeményezés kulcsfontosságú eleme a digitális szakértelemmel rendelkező munkaerő. A második annak megfogalmazása, hogy a felnövekvő generációk munkaerőpiaci esélyei szempontjából is elkerülhetetlen a V4-országok oktatási rendszereinek azonnali és alapvető digitalizálása. A harmadik pedig, hogy a régió tehetségvonzási potenciáljának erősítése érdekében a magyar elnökség prioritásként kezeli a modern, nemzetkö­zi­­es­edő felsőoktatási szektor létrejöttét, megerősödését, megújulási képességét, oktatási és képzési programok indítását, erősítve ezzel a V4 szintű mobilitást.

Globális Visegrád

Végül az elnökségi program Globális Visegrád fejezete két területen foglalja össze a V4-ek prioritásait. Egyrészt az Európán kívüli partnerségek területén – Japán, Korea, USA, Afrikai Unió, Csendes-óceáni Szövetség. Másrészt a turizmus és a V4-régió országainak közös kulturális, gazdasági és turisztikai promóciója terén. E két részfejezet (V4 + partnerségek és közös nemzetközi fellépés; Turizmus és térségpromóció) fő célja olyan V4 formátumú rendezvények kezdeményezése, amelyek elősegítik régiónk láthatóságának, gazdasági kapcsolatainak és turisztikai lehetőségeinek fejlesztését.        


Szöveg: Dr. Tálas Péter

Fotó: kormany.hu

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: V4 Connects, 2017

Egy International Chair élményei az NKE-n

    • l cabada 2017

A cseh származású Ladislav Cabada, International Chairként egy évet töltött a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karán. Hazautazása előtt beszélgettünk vele az elmúlt időszak tapasztalatairól, a cseh-magyar kulturális érdekességekről és a jövőbeni terveiről.

Hogyan érzi magát most, hogy vége van egy hosszú tanévnek és elkezdődtek a nyári szabadságok? Örömmel tér haza, vagy szívesen maradna még Magyarországon?

Mivel egy egész évet töltöttem külföldön, azaz Magyarországon, ezért idén már nem megyek nyaralni. Vegyes érzéseim vannak: egyrészt nagyon meg vagyok elégedve Budapesttel, másrészt viszont várom már, hogy otthon legyek a családommal.

International Chairként milyen tapasztalatokat szerzett a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen?  Milyen elvárásai és céljai voltak, amikor elvállalta ezt a pozíciót? Mennyiben sikerült ezeknek megfelelni?

Már a kezdetekkor tudtam, mire számíthatok mivel Dr. Koller Boglárkától, a kar dékánjától rengeteg információt megkaptam már az ideérkezésem előtt. Például azt is előre tudtam, hogy milyen előadásokat kell majd tartanom a hallgatóknak. Összességében elmondhatom, hogy nagyon pozitív tapasztalatokat szereztem. Nem éreztem magam elveszettnek az új intézménybe érkezve. A kollégáimmal és természetesen a hallgatókkal is sikerült nagyszerű munkakapcsolatot kialakítanom és barátságokat is kötnöm.

A program kezdetekor állított-e fel bármilyen szakmai célt, amit el akart érni ez idő alatt?

Az NKE-nek voltak elvárásai velem szemben és ezeknek szerettem volna megfelelni. Meg volt határozva, hogy tanárként mit kell, hogy nyújtsak a diákoknak illetve, egy kutatási tervet is kellett készítenem. Örömmel mondhatom, hogy az egyéni kutatási terveim 70%-át már sikerült is teljesítenem. Az intézmény elvárásai mellett megvolt a személyes elképzelésem is arról, hogy mire szeretnék összpontosítani és mi az, amit fejlesztenem kell. Sokat olvastam és írtam, valamint épp most fejezek be egy könyvet a Visegrádi Négyekről, amelyet közösen írok egy osztrák kollégámmal. A kari kollégákkal is sokszor működtem együtt, ez várhatóan egy hosszabbtávú kapcsolat lesz a jövőben.

Mindazokból a nagyszerű dolgokból, amiket elért, mire a legbüszkébb?

Nehéz egy dolgot kiemelni. Részt tudtam venni több nagyszerű konferencián is Csehországban, Dél-Koreában valamint Ausztriában, és hamarosan a lengyelországi Európai Ifjúsági Konferenciára is ellátogatok. Összehasonlítva az életem előző időszakával, ez egy igazi siker és szakmai újdonság volt számomra.

A jelen sikereiről térjünk most át egy kicsit a múltra. Mesélne nekünk röviden a tudományos pályafutásáról? Mik a fő kutatási területei és mivel foglalkozik a hazai egyetemén?

A felsőoktatási pályafutásom 1991-ben kezdtem a prágai Károly Egyetemen, ahol politológiát tanultam, különös figyelmet fordítva Kelet-Európára. Miután egy évet Szlovéniában tanultam, a Pilseni Egyetem politológia tanszékének vezetője lettem, ahol 6 évet töltöttem el. Itt kollégáimmal együtt részt vettem a BA, MA és PhD képzések struktúrájának kialakításában. Később, négy éven keresztül voltam a dékánja az egyetem Művészeti és Filozófiai Karának. Ezután új kihívások elé néztem, és elmentem a legnagyobb cseh magánegyetemre, a prágai Metropolitan Egyetemre. Itt kutatási rektorhelyettesként dolgozom. Szakmai területem Közép-Európa, azon belül szakosodtam a politikai fejlődésre, alkotmányozási eljárásokra, politikai szereplőkre, a politikai kultúrára. Ezeken felül foglalkozom még interdiszciplináris tanulmányokkal, kortárs és modern történelemmel, valamint a közép-európai államok demokráciára való áttérésének folyamatával. Kutatásaimban nemcsak a Visegrádi Négyeket vizsgálom, hanem Szlovéniát, Horvátországot és a nyugat-balkáni államokat is.  Kelet-Európa, Ukrajna és Oroszország azonban kívül esnek a kutatási körömön.

Az International Chair program számunkra is viszonylag új. Mit gondol, mi a program erőssége, és miben lehetne még fejleszteni?

Tudományos vezetőként úgy gondolom, remek és hasznos tapasztalatokat lehet egy ilyen programmal szerezni. Az egyik erőssége a kiváló networking lehetőségek biztosítása. Szemben más rövid konferenciákkal, itt egy év áll rendelkezésre az ismeretségi hálózat kiépítésére és kiterjesztésére. Rendszeresen találkoztam a kollégáimmal és olykor a magyar vagy a közös közép-európai történelmet érintő érzékeny problémákat is meg tudtuk vitatni, amiket gyakran nagyon eltérően is látunk. Továbbá kiemelném, hogy a hallgatókkal való találkozásaim is nagyon hasznosak voltak a számomra. Lehetőségem volt magyar és az NKE-n tanuló külföldi hallgatókkal egyaránt beszélgetni, akikkel esetenként nagyon érdekes vitákat folytattam. Szeretném még megemlíteni a nagyszerű könyvtárat is. Gazdag Ferenc megmutatta nekem a Hungária körúton található NKE központi könyvtárának Király Béla gyűjteményét, amely igazán hasznos volt.

Mit lehetne fejleszteni, vagy tovább javítani?

A korábbi évek tapasztalatai alapján, amikor a családommal többször is külföldön éltünk, már számítottunk a bürokrácia miatti kellemetlenségekre. A legrosszabb számomra az volt, amikor 3 hónapon keresztül nem volt egészségbiztosításom, mert a cseh rendszer szerint ide tartoztam, a magyar egészségbiztosítási rendszer pedig lassú volt. Prof. Dr. Kis Norberttel azonban sokat értekeztünk, ő is mindent megtett a gördülékeny ügymenetért, és mindketten úgy látjuk, hogy szükség van pár változtatásra. Az intézmény számára is vannak tanulságok. Most még mindenki a tanulási fázisban van.

Hogyan értékelné az együttműködést a Nemzetközi Kapcsolatok Irodával?

A program elején szembe kellett nézni pár apró nehézséggel, mivel a kollégák az irodában sokat változtak és olykor a különböző emberek különböző információkkal rendelkeztek. Később azonban volt egy kijelölt személy, aki az összes ügyünket nagyon segítőkészen intézte. A gyakori személyi változások ellenére is sok pozitív tapasztalatot gyűjtöttem az irodával való együttműködés során.

Ön nem teljesen egyedül, hanem a családjával együtt érkezett ide, hiszen a felesége is kutató. Együtt dolgoztak és kutattak?

A feleségem szintén jelentkezett a programra és neki is sikerült bejutnia. Az ő kutatási területe inkább a nemzetközi biztonság és a nemzetközi kapcsolatok. Majdnem két évtizede együtt dolgozunk már, így itt Budapesten is folytattuk a közös munkát. A magyarországi kutatásinkról közösen publikálunk tudományos cikkeket. Munkaidő alatt azonban nem jutott sok idő a beszélgetésre, azonban ettől függetlenül örülök, hogy itt van velem, mint feleség, és mint munkatárs.

Más volt itt vele együtt dolgozni, mint otthon Csehországban?

Igen, egy kicsit más volt. Két gyermekünk van, a legkisebb nagyon fiatal, így otthon a felügyeletet felváltva oldottuk meg, így aztán nem tudtunk sokat találkozni. Itt Budapesten azonban a remek óvodai rendszernek köszönhetően már több időt tudtunk a feleségemmel együtt tölteni.

Beszéljünk egy kicsit Magyarországról és a személyes tapasztalatairól az egyetemen kívül. Volt bármi nehézség, amivel szembe kellett néznie, mondjuk a nyelvi akadályok?

Már korábban is voltam Magyarországon így tudom, hogy az ország sok mindenben hasonlít az otthonomhoz. A nyelvi eltérés természetesen kihívás elé állított bennünket. Már az ideérkezésünk után igyekeztük a nyelvet megtanulni, de ez nem olyan egyszerű. Szerencsénk volt például az áruházakban, ahol többnyire más nyelveken is kiírták az adott információt. Vonatjegyet venni azonban már nehézkes volt. A csehországi metróban például mindent csak csehül mondanak, Magyarországon viszont helyenként angolul is megszólal a hangosbemondó. Ebből a szempontból nagyon jó tapasztalatokat szereztem itt.

Mit gondol a cseh és magyar emberekről? Látható, érezhető a közös történelmünk? Mennyire különbözik egymástól a két nemzet társadalmi szempontból?

Úgy gondolom, hogy sok a hasonlóság, ám ez nem jelenti azt, hogy ugyanolyanok lennénk. Több fontos különbség is megfigyelhető. Egyik, amit a magyarokkal való beszélgetéseim során láttam, az a vallás kérdése. A csehek többsége ateista, így nagyon érezhető volt Magyarországon az eltérő szemlélet. Ezen felül voltak olyan időszakok a történelem során, amikor a két ország merően más tapasztalatokat szerzett, mint például a két háború közötti évek alatt. Miután a független Szlovákia megalakulásával elvesztettük a közös határainkat, azt kell mondjam, hogy a fiatalabb generációk már nem tudnak annyit Magyarországról. Pilsen városából származom és a város legrégebbi részét Košutkának hívják, bár már nem sokan tudják, hogy miért.

Említette, hogy az elmúlt egy évben többször utazott. Melyik magyar városokat látogatta meg és mi Magyarországon a kedvenc helye?

Jártam Pécsen, ami nagyon tetszett. Emellett többször is ellátogattam Debrecenbe. Nagyon szeretem az Alföldet, csak nem nyáron. Több alkalommal is eljutottam Szentendrére. Terveim között szerepel még Gödöllő és Esztergom is. Váctól északabbra is ellátogattunk. Ez a régió Magyarország egy másik arcát mutatja, vidéki és szegényebb. Csehországban nem látni már ilyen hagyományos vidéki tájakat, mert a kommunista korszakban tönkretették azt. Szegedre sajnos még nem jutottam el, de a legközelebbi látogatásom alkalmával szeretnék oda is elutazni. Az egy év alatt nem jutott annyi időm utazásra, mint amennyit kezdetben gondoltam.

A kultúra és a földrajz mellett mit gondol az ország konyhájáról? Kedveli a magyar ételeket? Mi a kedvence és azt el is tudja készíteni?

Néhány ételt el tudok készíteni, amikről itt tartózkodásom alatt derült ki, hogy magyar ételek. A kedvencem a paprikás csirke, amit édesapám sűrűn készített a gyerekkoromban. Mindvégig azt hittem, hogy ez tipikus cseh étel. A halászlét is szeretem, bár azt otthon nem készítik. A lecsót is ismerem. Egy dolog van, amit nem szeretek, az pedig a gyümölcsleves.  Én személy szerint nem eszem, de a lányom nagyon szereti. A töltött káposztát is szeretem, de eddigi tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy ez inkább nyugat-balkáni és nem magyar étel. Közép-Európára igencsak jellemzőek a vegyes ételek. Ami az italokat illeti, szeretem a magyar borokat és a pálinkát is. Kedvencem a körtepálinka.

Úgy tűnik jól érezte magát nálunk. Szeretne még visszajönni? Mikor láthatjuk Önt újra az NKE-n?

Őszintén szólva elgondolkodtam azon, hogy újra pályázok. A feleségem megtette és sikerült is meghosszabbítania a megbízatását. Esetemben azonban két probléma is felmerült. Egyik a család, a másik pedig a munkám Prágában. Rektorhelyettesi pozícióban nem hiszem, hogy az egyetemem belegyezne abba, hogy még egy évet külföldön töltsek. Ez alatt az egy év alatt is kéthetente haza kellett utaznom. Éjszakai buszokkal kellett mennem, hogy az otthoni munkám is elvégezzem és ez nagyon kimerítő volt. Másik pedig, hogy a nagyobbik lányunk 10 éves, és jövőre már ötödikes lesz, amikor is megkezdődik a középiskolai felvételi időszak Csehországban. Ha itt maradnánk, akkor nagymértékben hátráltatnánk őt. Ha egyedül lennék, és nem kellene megfelelnem az ígéreteknek, akkor jelentkeztem volna újra. Remek egy évet tudhatok magam mögött és nagyon örülök, hogy a feleségem újra jelentkezett és még egy évig dolgozhat itt. Köszönöm minden kollégának az elmúlt egy évben szerzett tapasztalatokat és a közös munkát!


Szöveg: Ondrék József

Fotó: Kozma Klementina

Megosztás a Facebook-on


Beköltözés előtt a Ludovika Campus

    •  dsc9171

Több projektelem kivitelezése is a végéhez közeledik a Ludovika Campus beruházásban. Augusztusban beköltözhetővé válik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem újonnan épülő központi oktatási, rendészeti oktatási és kollégiumi épülete. Július 31-ével pedig befejeződött az Orczy-park rekonstrukciójának első üteme is, amivel párhuzamosan megkezdődtek a belsőépítészeti munkálatok a sportkomplexumban.

Az Üllői út mentén fekvő, huszonegyezer négyzetméter összterületű központi oktatási épület – az összekötő vasszerkezet kivételével – megkapta külső borítását. Beépítették a külső nyílászárókat és az impozáns üvegfalakat is, amelyeknek köszönhetően a város felé haladva betekinthetünk az Orczy-parkba. Beszerelték az épületgépészetet, és befejeződött a járófelületek burkolása. Az irodák többségét már berendezték, és az oktatótermekből is csupán a padsorok és a székek hiányoznak.

Hasonló stádiumban van a Diószeghy Sámuel utcai rendészeti oktatási és kollégiumi épület is. A két épület kívülről már elnyerte végleges formáját, folyamatban van a kollégiumi szobák bútorozása. Használatra készek a liftek, és az épületegyüttest a parkkal összekötő magasépítészeti acélszerkezet üvegborítását is rögzítették. A rendészeti komplexumot és a központi oktatási épületet idén szeptemberben, várhatóan az egyetemi tanévnyitó ünnepség keretében adják át, így az őszi félévtől már itt tanulhatnak az Államtudományi és Közigazgatási Kar, valamint a Rendészettudományi Kar hallgatói.

Látványosan halad a park Diószeghy Sámuel utca felőli oldalán elhelyezkedő sportlétesítmények építése is. Az összesen huszonháromezer négyzetmétert magába foglaló együttes kültéri sportpályái már korábban elkészültek, a közöttük haladó gyalogjáró kivitelezése zajlik. A sportcsarnokban elkészült a medencetér és a lelátósor kialakítása. Az acél tetőszerkezetet is rögzítették, így hamarosan itt is megkezdődhetnek a belsőépítészeti munkálatok. Elkészült a lövészklub épülete is, már csak a lövészethez szükséges belső speciális berendezések beépítésére vár; és az épület körüli környezetrendezés is folyamatban van. A multifunkciós komplexumot várhatóan 2017 végén vehetik birtokba a sportolni vágyók.

Folyamatban van a Ludovika Campus beruházás utolsó elemének megvalósítása is, a lovarda épület megújítása és az Orczy-park átfogó rekonstrukciója. A kertben megújul a növényzet, locsolórendszert építenek ki, és olyan új közösségi létesítményeket is építenek, mint a tóparti kávéház, játszótér, futókör, kültéri kondicionáló gépek és mosdók. Emellett a parkban talál végleges otthonra Kisfaludi Strobl Zsigmond Kossuth-szobra, amelyet a Kossuth tér rekonstrukcióját követően ajánlott fel az NKE számára az Országgyűlés Hivatala. Ezzel egy időben zajlik az egyetem informatikai fejlesztése is a parkon belül, ami a rugalmas és zavartalan internet- és belsőhálózat-elérést teszi lehetővé a hallgatók és dolgozók számára. A park a megújult lovarda épülettel kiegészülve teljes egészében jövő tavasszal lesz látogatható, de az Orczy-kert egy részét a nyár folyamán újra birtokba vehetik a kerületi lakosok.


Szöveg és fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Ludovika Campus, 2017

Karcolatok a könyvtárból 3. RÉSZ

    •  dsc8468
    •  dsc8444
    •  dsc8478
  • Előző
  • Következő

Féltve őrzött kincseink

Az egyetemi könyvtár és levéltár több mint 10 000 muzeális dokumentumot őriz. Ezek közül a legrégebbi az 1595- ben Lipcsében megjelent latin nyelvű, kiváló minőségben fennmaradt régi könyv, a De Bello Contra Turcas Suscipiendo Commentatio, Johannes Lauterbach von Noskowitz értekezése.

De Bello Contra Turcas Suscipiendo Commentatio avagy Történelmi áttekintés a törökök ellen vívandó háborúhoz Johannes Lauterbach von Noskowitz (~1550 – 1616) értekezés témája az oszmánok Európába való betörése.  Egy bizonyos Juan Andrés  katolikus hitre áttért – eredetileg muszlim – bírának a Confusión o confutación de la secta Mahomética y del Alcorán c. alkotásán alapszik.  Lauterbach értekezésének különlegessége abban mutatkozik meg leginkább, hogy nem csupán Juan Andrés művének értelmezéséhez nyújt segítséget, hanem számos történelmi adat, személyes gondolat, ötlet található meg benne a már említett háborúval kapcsolatban. Részletesen jellemzi az ellenséget, elénk tárja az erőviszonyokat, valamint leírja elképzeléseit arról, hogy szerinte miként kellene felvenni a harcot a törökkel, és hogy milyen várható nehézségekkel kell szembenézni. Habár Lauterbach végzettsége szerint ügyvéd volt, sok egyéb területeken is jártasságra tett szert: foglalkozott például műfordítással, versírással, dalszerzéssel is. Így a tág érdeklődési köréből adódóan nem meglepő, hogy a hadügy téren is rendelkezett némi tapasztalattal. A De Bello Contra Turcasban erről a következőképp tesz említést: „Jóllehet katonai táborokat épphogy csak láttam, mégis sok mindent megtudtam a hadügyekkel foglalkozó emberekkel való kapcsolataimnak köszönhetően, például hogy a csatarendet a legjobb négyszögletes alakzatban felállítani…”

Az értekezés a terjedelme (268 oldal) ellenére igen sok adatot közöl, számos egymástól időben távol eső történelmi eseményt, utalást tartalmaz. Például az ellenség eredetének és tetteinek hosszas ismertetése már önmagában nagy időszakot ölel fel (az első konkrét említett dátum Kr.u. 620, Jeruzsálem elfoglalása.

Lauterbach a műve elejétől fogva a török elleni harcra buzdítja Európa nemzeteit a béke fenntartása érdekében. Nézete szerint nincs helye megegyezésnek, tárgyalásnak. A megoldást a fegyver erejében, a nemzetek összefogásában és az isteni gondviselésben látja – ezért sem meglepő, hogy jó néhány bibliai idézettel, utalással is találkozunk. Buzdítása a küzdelemre – ahogy haladunk előre – erőteljes felszólítássá fokozódik majd. „Gyerünk hát, nemes s neves hősök, tartsátok távol Magyarország határaitól ezt a véretekre szomjazó szörnyeteget, üldözzétek egészen a Balkán-hegység bordélyházáig, vágjátok le ezt a vadkant, amely a Krisztusban szent hajtásokat letapossa!” A szerző szerint Európa helyzete válságos, de a még menthető, így sürgős intézkedésekre van szükség az ellenség megfékezéséhez. „Így, véleményem szerint, ahogy minél inkább növekedett az ellenség hitének ereje napról-napra ez idáig, és az istentelen török próféták minél inkább arra törekednek, hogy a szektájukat bővítsék, annál gyorsabban és hevesebben kellene a keresztény vezetőknek a gyógyíren gondolkodniuk” Nem rest több ízben is éles kritikával illetni az európai vezetőket tétlenkedésük és viszályaik miatt, hogy mindenkit ráébresszen a fenyegető veszélyre.    

Lauterbach a kezdeti buzdítás után rátér a törökök bemutatására. Teljhatalmú uralkodójukat gátlástalannak és kegyetlennek írja le, aki mindenre képes a birodalma határainak kiterjesztése érdekében. A szerző név szerint egyszer sem említi meg az uralkodót, csupán Turcicus Tyrannusnak (avagy egyszerűen csak Tyrannusnak, vagyis Zsarnoknak) nevezi. A Tyrannusról a második fejezetben ír részletesebben, ahol az is kiderül, hogy megölette öt testvérét ágyasaikkal együtt. A Zsarnok továbbá roppantul ravasz és megfontolt, a „vakszerencsében sosem bízik”.

A törökök terve is csakhamar elénk tárul: miután már nagyjából Magyarországot sikerült megtörniük, vallási és belviszály keltésével a Germán Birodalomba való betörést tűzték ki célul.

A törökök „eredetének” és szokásainak bemutatására Lauterbach nagy hangsúlyt fektetet, de szóba kerül többek közt II. Orbán pápa 1095-ben összehívott zsinatja és az azt követő I. keresztes hadjárat, a Szentföld elfoglalása, amit a keresztesek nyolcvannyolc éven át a hatalmukban tartottak kezdvén az első jeruzsálemi uralkodótól, Bouillon Gottfriedtól egészen Guido Lusignan jeruzsálemi királyig, majd Szaladin által bevett Jeruzsálemről.

Az értekezésben számos hírességet említ meg a szerző, akik képesek voltak komoly csapást mérni a törökökre, de emellett Lauterbach több ízben is megemlíti Timur Lenket (Tamerlánt), a mongol hódítót, Usumcassanest, a perzsa uralkodót, III. Vlad havasalföldi fejedelmet és V. Károly német-római császárt is, aki megfutamította I. Szulejmánt Bécs ostrománál.

A törökök jellemzése kapcsán a szöveg elején Lauterbach határozottan kijelenti, hogy az ellenség ereje nagyon fejlett minden téren. És csakugyan, ha valaki látta már szemei előtt a török népnek a már évszázadokon át ismétlődő győzelmeit a keresztények és barbár törzsek fölött, lehetetlen, hogy ne borzadna el a rémülettől, és hogy ez ne keltene hatalmas félelmet..”Ki ne ismerné el, hogy a törökök tehetős katonaságuk hadgyakorlatiban folyton a legvégső szintig jutottak, hogy legyőzhetetlennek tűnjenek…” Talán azon célból ír erről a szerző, hogy jobban felhívja a figyelmet a veszélyre. Később azonban már nem nyilatkozik ilyen elismerően a török erőkről: „A harmadik csoporthoz tartoznak az asappik, akiket városok és helytartóságok élére rendelnek ki, amelyektől az adót is beszedik. Erő, az semmi sincs bennük, mivel ahogy hirtelen összesereglenek, védtelenek, rosszul kiképzettek, és csak sarló alakú rövid kardod (gladiust) viselnek íjjal és tegezzel.”A janicsárok testőrök s egyben szolgák is, és noha keresztények voltak, többé semmilyen vallásuk sincsen, s úgy ítélhetjük meg, hogy emiatt keveset adnak a hűségre… Az erejüket, ha alaposan megvizsgáljuk, a bátor férfiakat nem kell, hogy megrémítse, mivel a szolgák nem rendelkeznek a szellemnek (léleknek) ama nemes szabadságával, amely egy katonáskodással foglalkozó férfitól megkívántatik. És meg kell említsem védelmi eszközeik hiányosságát, mivel hosszú öltözetben, lábvértet felöltve, fegyverzet nélkül, időnként bőrt viselve kezdenek bele a harcba; rövidebb lándzsákat,  acinacést és karabélyokat használnak, amelyekkel jóllehet Ázsia harcot kerülő népeit megfutamították, de a germánok, hispánok és itáliaiak, akiket kemény vas borít be, jól tűrik a rohamaikat, és ha szemtől szembe kell megütközni, szúrásaikkal végeznek velük.”

Amit a szerző többször is egyértelműen kiemel, az a törökök mérhetetlen gazdagsága, hatalmas létszáma és erkölcsi alávalósága. „Ha az egyik sereg megsemmisülne, az uralkodó (Zsarnok) egy újabb, kétszer akkora sereget tudna kiállítani helyette, és sok tízezer emberrel tudná újra feltölteni csapatait.” Azt is szóba kerül, hogy a nagy létszámuk ellenére se mindig túl hatékony ellenfelek: „Habár nem mindig volt hasznukra nagy létszámuk, különben nem verte volna meg őket annyiszor havasalföldi Dracula, moldovai István, Hunyadi (atya és fia) és Szkander bég; és nem űzték volna ki oly sokszor őket táboraikból.”

Külön figyelmet érdemel a könyvben a Portáról szóló leírás: „Az adófizető bizánci királynál tartózkodó emberek, az egész udvari kísérettel együtt, amit Portának neveznek, szám szerint negyvenezer ember, rémületet kelthetnek az ember szívében, ha ijedős és tudatlan. A tapasztaltabbak ugyanis tudják, hogy ennek a számnak a negyedrészét vadászok, istállós fiúk, vargák, baromfihizlalók, sátor felügyelők; szék, kantár és sarkantyúkészítők; kertészek, szakácsok, mesteremberek és más művészek, markotányosok, valamint tábori inasok teszik ki… Ha valaki tehát helyesen méri fel ezeket az erőket, sokkalta kisebbnek fognak tűnni, mint amekkorának azt a legtöbben hitték.”

Végezetül a könyv tartalmazza Lauterbach személyes meglátásait, javaslatait, és terveit. Lauterbach mindenekelőtt hangsúlyozza Németország kiemelt szerepét, így elengedhetetlennek tartja, hogy Németország is részt vegyen a török ellenes háborúban. Hangsúlyozza a német gyalogság kiválóságát: „A mi korunkban meg hétszáz német ölt le ötezer törököt Plumbinum közelében, viszont az Istent nem szabad ismételten kísérteni, és az ellenség erejét sem szabad semmibe venni.” „Ma pedig a német gyalogság, ügyesen csatasorba rendeződve a lovasok rohamait rendszerint bátran felfogják, és az önfegyelmük dicsőségével kitűnnek a többi európai nemzet közül. És az ő példájukat követve a gallok, itáliaiak és a hispánok minthogy ezt ők maguk sem tagadják csak lassanként tanulták meg felállítani csatarendjüket…” A szerző alapvetően a gyalogságot részesíti előnyben, a makedón phalanxot kiváltképp hatékonynak tartja. Mindezek mellett elismeri a lovasság fontosságát is. Őket elsősorban a felderítésnél, szállításnál és az ellenség megzavarásánál tartja hasznosnak.

Kiemelten hibáztatja a görögöket saját viszályaik miatt, és amiért korábban nem állították meg a közelgő veszélyt.  A franciákat teljes tétlenségük miatt dorgálja, és félelmét fejezi ki, hogy Anglia is követni fogja a példájukat. A bajok másik forrásának egész Európa erkölcsi állapotár tartja: „Ha gondosan megvizsgáljuk nagyszámú és irdatlan vétkünket, melyekkel kivívtuk az Isten haragját, rákényszerülünk, hogy beismerjük, hogy szabad utat biztosítottunk egy ilyen vad népség számára.” A fennálló helyzetet súlyosbítják a következő tények: az erdélyiek a törököknek adófizetői, a lengyeleket sakkban tartják, míg Magyarországot elfoglalták, (így az ellenség kezére jutott az országban található nagy mennyiségű érc), Konstantinápoly az ellenség birtokában van.

Lauterbach a következő intézkedéseket szorgalmazza könyvében: a katonai fegyelem megerősítését, mindenféle belső viszály elvetését, a korrupció visszaszorítását, új hidak építését, és egy új lovagrend megalapítását.


Szerző: Varga Kristóf ókori nyelvi és klasszika-filológus, a könyv fordítója

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


A hét hallgatója

    • pato webre

Pató Viktória Lilla: NKE NETK – nemzetközi közszolgálati kapcsolatok

Viktória számára nem volt tudatos választás az NKE. Célja az volt, hogy ne egy „hétköznapi” képzést végezzen el. Azonban a szerencséjének és a pozitív gondolkodásának köszönhetően véleménye szerint rengeteget sikerült profitálnia az egyetemi évekből. Rávilágított, hogy szerinte az egyetemi képzés fontossága nem feltétlen a lexikális tudás elsajátításában rejlik, hanem abban, hogy az ember megtapasztalja az értelmiségi atmoszférát és attitűdöt. Őszintén bevallotta, hogy az első héten még naiv gólyaként nem igazán tudta, hogy mi a különbség a közigazgatás és a közgazdaságtan között. A félév végére viszont már nyugtázta, hogy jó felsőoktatási intézményt választott. „Dr. Horváth Attila az első félév során nagyon jól megtanította a közigazgatás alapintézményeit egy olyan embernek, aki laikusként jelentkezett egy ismeretlen egyetemre. Egy biztos alapot adott. Szigorú volt, de megszerettette velem a közigazgatást, és felkeltette az érdeklődésem a közszolgálati pálya iránt” – mondta.

Viktória egyetemi éveinek egyik meghatározó pontja volt, amikor jelentkezett az Erasmus külföldi mobilitási programra, az olaszországi Milánóba. „Szerintem mindenkinek szüksége van arra, hogy négy-öt hónapot egyedül töltsön külföldön ahhoz, hogy felnőjön.” A program több lehetőséget is eredményezett: önkéntesként dolgozott az Európai Unió pavilonjánál Milánóban a Világkiállításon (EXPO 2015), ami után felajánlottak számára egy újabb lehetőséget a magyar pavilonnál. Itt a magyar állam imázsépítésével foglalkozhatott nemzetközi környezetben. „Ez adta meg az irányt, hogy a jövőben a diplomácia felé orientálódjak, és jelentkezzek az NKE nemzetközi mesterképzésére.” Viktória az alapképzés kötelező szakmai gyakorlatát 2014-ben az Alkotmánybíróságon teljesítette, ahol együtt dolgozhatott Paczolay Péterrel, az ország leendő római nagykövetével. A mesterképzés során a Nemzetgazdasági Minisztérium protokollosztályán lehetett ösztöndíjas gyakornok öt hónapon keresztül. Karrierjének következő állomása az olaszországi magyar nagykövetség volt, ahol négy és fél hónapot tölthetett el. „A követségen nagyon jó volt a munkakörnyezet. Minden intézményi feltétel, amit a gyakornoki lehetőség kínált számomra, egyedülállóan fantasztikus volt!” Viktória kiemelte, hogy a kint eltöltött rövid idő alatt a követségen dolgozók átéltek egy miniszteri látogatást, egy nagykövetváltást, valamint olyan szervezeti változásokat, amilyenek más diplomáciai intézményben 10 év alatt történnek csak meg. Sikerült kiépítenie egy olyan diplomáciai kapcsolati hálót, amivel ilyen fiatalon nagyon kevesen rendelkeznek. „Nem születtem kapcsolatokkal. Viszont valahogy úgy érzem, hogy az évek során minden a kezemre játszott!”

A gyakorlati tapasztalatszerzés mellett nem hanyagolta el az egyetem által kínált közösségi és tudományos lehetőségeket sem: az első években az egyetemi kézilabdacsapatot erősítette, a mesterképzésen pedig részt vett a NETK Európa Tanulmányok TDK munkájában. A Nők a maffiában című dolgozatával az ITDK-n első helyezést és különdíjat, az OTDK-n különdíjat nyert. A jövőre nézve Viktória ismertette, hogy felvették a Közigazgatás-tudományi Doktori Iskolába, ahol európai uniós témával szeretne foglalkozni, emellett megpályázta az Új Nemzeti Kiválósági Program felhívását is. Karrierszempontból számos terve van: a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjprogram segítségével szeretne felvételt nyerni a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz, vagy az Európai Külügyi Szolgálat egyik külképviseleténél kívánna elhelyezkedni. Hosszú távú álma egy kiküldetés elnyerése.

Végül Viktória kiemelte, hogy az NKE-n kiemelkedő az oktatói gárda, megfelelő szakemberekkel és forrásokkal rendelkezik az egyetem, és mindezt struktúrában kell szintetizálni. Hangsúlyozta, hogy a jogi oktatás néhány területét magas színvonalon sajátíthatják el a hallgatók, nevezetesen a közigazgatási jogot, az alkotmányjogot, valamint a nemzetközi és uniós jogot emelte ki. Ezek a témakörök az Erasmus és a nemzetközi gyakorlati tapasztalatok után értékelődtek fel számára, amelyek során kialakult benne az elhatározás, hogy a közszolgálaton belül a diplomácia lesz az ő szakterülete: „A nemzetközi joghoz és az EU-s joghoz meg kell érni!”

Mit jelent számodra az NKE? – Lehetőséget!


Szerző: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Egyetemi gólyatábor Tatán

    •  dsc1434 2
    •  dsc1232 2
    •  dsc1244 2
    •  dsc1249 2
    •  dsc1261 2
    •  dsc1272 2
    •  dsc1278 2
    •  dsc1306 2
    •  dsc1285 2
    •  dsc1324 2
    •  dsc1356 2
    •  dsc1374 2
    •  dsc1378 2
    •  dsc1444 2
    •  dsc1470 2
  • Előző
  • Következő

Harmadik alkalommal szervezte meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem a felsőoktatásban résztvevő hallgatók által leginkább várt programot, az egyetemi gólyatábort. Mintegy 500 frissen felvett gólya vett részt az első NKE-s rendezvényén, ahol az intézmény különböző színeibe öltözve mind az 5 kar képviseltette magát a tatai táborban.

„Ahhoz hogy az egyetemünkre jelentkezzenek, egy alapszintű bátorságra, elkötelezettségre van szükség. Azok, akik az egyetemi képzéseink közül a „veszélyesebbeket” választották, többletkötelezettségről tettek tanúbizonyságot, így többletköszönet jár érte” – mondta el Prof. Dr. Patyi András, a gólyatábor információs napján. Az egyetem rektora beszédében egyaránt kitért az egyetem múltjára, jelenére és jövőjére. Kiemelte, hogy az NKE-t gyakran érik alaptalan támadások és vádaskodások, sokszor nevezik kivételezett egyetemnek. Véleménye szerint ez az állítás nem állja meg a helyét, mivel az elmúlt évtizedek felsőoktatás-fejlesztéséből az NKE jogelőd intézményei rendre kimaradtak. Amíg más intézmények sorra újították fel kampuszaikat, addig a széttagolt közszolgálatot érintő képzésekre nem fordított elegendő figyelmet az adott kormányzat. Azonban az NKE és ezzel együtt a Ludovika Campus létrejöttével újra méltó helyet foglalhat el az államtudományi képzési terület a magyar felsőoktatási palettán. „Önök lesznek az új campus első honfoglalói” – szólt az elsőévesekhez Patyi András, aki hozzátette, hogy szeptembertől ők már a Ludovika Campus új oktatási épületében, speciális kiképzőegységében és sportkomplexumában kezdhetik meg tanulmányaikat. A rektor kiemelte, hogy az NKE hallgatói mind olyan tanulmányokat folytatnak, amelyek az állam alapműködéséhez elengedhetetlenek. Reményét fejezte ki, hogy a közszolgálat különböző területén, de mégis egy intézményben tanuló hallgatók egy igazi közösséget fognak alkotni, tovább bővítve az egyetemi hagyományokat.

Az információs napon Michl József, a gólyatábornak helyt adó Tata város polgármestere is köszöntötte az NKE új hallgatóit. Beszédében hangsúlyozta, hogy Tatát a „vizek városa” névvel is szokták illetni, így kiemelt öröm számára, hogy az egyetem képzési struktúrájában megjelent a víztudományi képzés. Emellett felhívta a figyelmet, hogy diploma megszerzése után a város várja a végzett hallgatókat. „Nem csak az államnak, hanem az önkormányzatoknak is nagy szüksége van az ilyen kiváló szakemberekre” – tette hozzá.  

„Ez az első találkozási pont a hallgatók számára az egyetemmel, így igyekeztünk nagy energiákat fektetni a szervezésbe, hiszen az első benyomást itt szerzik a hallgatók az egyetemről” – nyilatkozta honlapunk érdeklődésére Kosztrihán Dávid. Az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnöke szerint külön „egzotikuma” a tábornak, hogy a civil és a hivatásos hallgatók együtt vesznek részt a programokon. Elmondta, hogy a tábort bemutatkozással és ismerkedéssel kezdik, majd információs- és sportnap várja a hallgatókat. De a tábor után sem engedik el a gólyák kezét: a kari orientációs programok mellett gólyabállal és közös NKE Vibes party-val, valamint számos egyéb rendezvénnyel is készülnek, mint például az NKE Borkollégium, filmklubok és sportrendezvények. „Vegyenek részt minél több programon, minél több rendezvényen! Így találnak maguknak fórumot a kikapcsolódásra, önmaguk fejlesztésére és a közösségépítésre. Úgy gondolom, hogy az egyetemi évek a tanulás mellett arról is szólnak, hogy egy közösség tagjaivá válunk. Ennek a legfontosabb eszköze pedig a részvétel!”- tette hozzá Kosztrihán Dávid.

A gólyatáborban a hallgatók első kézből kaphattak információt az egyetemi vezetőktől, oktatóktól és felsőbbéves hallgatóktól. A háromnapos rendezvényen nem maradhattak el a sportversenyek, a csapatépítések és az éjszakába nyúló közös bulik sem. A gólyatábor után már csak rövid idejük marad a hallgatóknak a nyárból, hiszen a hivatásosok számára megkezdődik az alapkiképzés, míg a civil gólyáknak az orientációs gólyahét. Az egyetemi tanévnyitó ünnepség után pedig már hivatalosan is megkezdődhet az oktatás a Ludovika Campuson.

Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: EHÖK, Gólyatábor, 2017

Honvédelmi igazgatási továbbképzés civileknek

    • photo 20170519 110054
    • photo 20170519 100829
    • photo 20170519 100853
  • Előző
  • Következő

A védelmi, honvédelmi igazgatásba nyújt bevezetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új továbbképzése, amelynek célja többek között az, hogy a honvédelemben közreműködő szerveknél dolgozó kormánytisztviselőknek széles körű ismeretet nyújtson a honvédelem rendszeréről a jelenlegi biztonságpolitikai környezet előzetes bemutatásával, valamint a honvédelmi ágazat különleges jogrendi felkészülésére vonatkozó ismeretek átadásával.

A kurzus a honvédelmi felkészítés területén teljesen egyedülálló, hiszen a rendszeres honvédelmi igazgatási tanfolyamokat eddig csak katonák és a honvédségnél dolgozó kormánytisztviselők végezték el. Az NKE Fenntartói Testület szándékának megfelelően azonban az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara (HHK) a közszolgálati tisztviselők képzéséért felelős Államtudományi és Közigazgatási Karral (ÁKK) együttműködésben új kaput nyitott a civil közigazgatás irányába, és olyan tanfolyamot hoztak létre, amely a közigazgatásban foglalkoztatott tisztviselők számára elérhető.

A képzés célja a honvédelem és különösen a Magyar Honvédség mint sajátos állami alrendszer bemutatása, valamint a válsághelyzeti felkészülés honvédelmi vonatkozásainak megismertetése, ideértve az alaptörvényi különleges jogrend eseteit (rendkívüli állapot, szükségállapot, megelőző védelmi helyzet, terrorveszélyhelyzet, váratlan támadás, veszélyhelyzet) és a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet egyaránt. Az oktatók a honvédelmi igazgatás döntés-előkészítő és szakmai szerveinél beosztásban lévők számára a honvédelmi igazgatást átfogóan, elméleti és gyakorlati aspektusból kívánták bemutatni. A képzés eredményeként a résztvevők nem csupán szűk szakterületük szabályozási és gyakorlati sajátosságait ismerték meg, hanem holisztikus áttekintést kaptak a teljes hazai honvédelmi igazgatásról is. A továbbképzés által felölelt ismeretanyag nélkülözhetetlen az olyan, honvédelemben közreműködő szervnél betöltött kormánytisztviselői munkakör ellátásához, amely részben vagy egészben honvédelmi feladatok végzésével jár vagy járhat. A tanfolyami végzettség feltétele a tanfolyamon való 100%-os jelenlét és sikeres írásbeli vizsga volt.

Magyarország függetlenségének, területi épségének és integritásának fegyveres védelme elsősorban a Magyar Honvédségre, másodsorban a rendvédelmi és más szervek közreműködésére, az állampolgárok hazafias elkötelezettségére és áldozatkészségére épül. A modern hadviselés és az azon túli biztonsági kihívások robbanásszerű fejlődésével az ország fegyveres védelme nagyságrendekkel komplexebbé és aktívabbá vált – teret adva ezzel a fegyveres testületek és a civil közigazgatás közti mindennapi együttműködésnek. E kihívások miatt különösen nagy jelentőségű azon civilek védelmi, honvédelmi képzése, akik a honvédelemben közreműködő szerveknél töltenek be beosztást, illetve akik munkájuk során közvetve vagy közvetlenül védelmi, honvédelmi feladatokkal kerülnek kapcsolatba. Szükség volt egy olyan képzésre, amelynek célja a honvédelmi igazgatás döntés-előkészítő és szakmai szerveinél beosztásban lévők számára a védelmi, illetve honvédelmi igazgatás átfogó, elméleti és gyakorlati aspektusból történő bemutatása. Egy ilyen képzés fontossága továbbá abban is megragadható, hogy a védelem terén is lehetőséget teremt a civil közigazgatási szakemberek tapasztalatainak, ismereteinek bővítésére és az esetleges szakmai kérdéseik, javaslataik becsatornázására, ezzel támogatva az állam- és közszolgálat-fejlesztést. E továbbképzés ezáltal nélkülözhetetlen – a honvédelmi törvényben felsorolt – a honvédelemben közreműködő szerveknél betöltött minden olyan beosztáshoz, amely részben vagy egészben honvédelmi feladatok végzésével jár, vagy járhat.

Az első kurzust 2017 májusában az NKE HHK, az NKE ÁKK Vezető- és Továbbképzési Központja, valamint a Honvédelmi Minisztérium Védelmi Igazgatási Főosztálya Honvédelmi igazgatási ismeretek kormánytisztviselőknek címmel szervezte meg a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campuson.

A tanfolyamot Dr. Szászi Gábor ezredes, a HHK oktatási dékánhelyettese, valamint Dr. Varga Attila Ferenc ezredes, a HM Védelmi Igazgatási Főosztályának vezetője nyitotta meg. A tematikát úgy állították össze, hogy a hallgatók a lehető legszélesebb képet kapják a honvédelem rendszeréről és az ahhoz kapcsolódó közigazgatási feladatokról. Az első modulban bemutatták Magyarország biztonságpolitikai környezetét, valamint azokat a nemzetközi biztonságpolitikai trendeket, amelyek közvetlenül is befolyásolják hazánk biztonságának alakulását és ezáltal az állam honvédelmi feladatait. Az előadásokon nagy hangsúlyt fektettek az új típusú biztonsági kihívásokra, amelyek kiemelten jelentősek hazánk biztonsága szempontjából. Ezek keretében a hallgatók információkhoz jutottak a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetről, a terrorizmussal kapcsolatos kihívásokról és jelenségekről, az új típusú biztonsági környezettel összefüggésben a NATO válaszairól és lehetőségeiről.

A második tantárgyblokk oktatása során a hallgatók megismerhették Magyarország honvédelmének alkotmányos alapjait és a védelmi alkotmány rendszerét, nagy figyelmet szentelve a különleges jogrend fogalmának, a magyar jogrendszerben fellelhető különleges jogrendtípusoknak, valamint az azokban bevezethető rendkívüli intézkedések rendszerének. Ugyancsak kiemelt téma volt a honvédelem felső szintű vezetésének és irányításának kérdésköre, amely révén a hallgatóság megismerhette a honvédelem rendszerét, irányítási és vezetési mechanizmusait, valamint szervezeti felépítését és közjogi struktúráját.

A képzés harmadik modulja tartalmazta a szoros értelemben vett védelmi igazgatás kérdéskörét. Ennek oktatása során a hallgatók megismerhették a honvédelmi igazgatás fogalmát, rendeltetését, rendszerét és feladatait, valamint a biztonsági környezet változásainak a védelmi igazgatásra gyakorolt hatását. Ismereteket szereztek továbbá a honvédelmi igazgatás egyes speciális területeiről is, mint például a Honvédelmi Katasztrófavédelmi Rendszer, a nemzetgazdaság védelmi célú felkészítése vagy a NATO Válságreagálási Rendszere, és az azzal összhangban álló Nemzeti Intézkedési Rendszer.

A tanfolyam negyedik, egyben utolsó része a honvédelmi igazgatás egy részterületét, a katonai igazgatás rendszerét mutatta be. Ennek során a hallgatók megismerhették a katonai igazgatás rendszerét, hatósági és hadkiegészítési feladatait. Ismereteket szerezhettek továbbá a katonai és a honvédelmi igazgatás viszonyrendszeréről, a katonai igazgatás egyes különleges jogrendi feladatairól és felkészülési intézményeiről, valamint az önkéntes tartalékos rendszerről.

Az elméleti képzést a HHK Haditechnikai Tanszékének gyakorlati bemutatója követte, amely során a Magyar Honvédségben rendszeresített és alkalmazott kézifegyvereket, illetve gépjármű-technikai eszközöket mutatták be. A tanfolyam zárásaként egy írásbeli teszt kitöltésével az 58 beiskolázott résztvevő sikeresen adott számot a képzés három napja alatt szerzett tudásáról.

A Honvédelmi igazgatási ismeretek kormánytisztviselőknek című képzés a szervezők tervei alapján egy rendszeres tanfolyamsorozat első lépését jelentette, amelyet – a tisztviselői igények függvényében – minden tanulmányi félévben indítanak.


Szöveg: Dr. Petruska Ferenc őrnagy, egyetemi tanársegéd

Megosztás a Facebook-on


Hallgatói élmények az Erasmuson

    • nemetrorszag szakgyak antal kristof
    • anglia tanulmanyok mahr anna
    • spanyolorszag tanulmanyok fidrich mark
  • Előző
  • Következő

Rengeteg pozitív élménnyel, hasznos tudással és őszinte elégedettséggel tértek haza az elmúlt tanév végén az NKE Erasmus+ programban részt vevő hallgatói. Egy részük tanulmányi mobilitás keretében tartózkodott külföldön, másik részük pedig szakmai gyakorlat vagy a kutatás lehetősége miatt utazott ki a partnerintézményekhez. Az ott szerzett tanulmányi és gyakorlati tapasztalatukról beszámolót készítő hallgatók gondolataiból válogattunk a következő összeállításban, ezzel is hozzájárulva a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is igen közismert program további népszerűsítéséhez.

Úgy gondolom, hogy az Erasmus program nagyszerű dolog, mely hozzájárult mind a szakmai, mind a nyelvi és személyiségi fejlődéshez. Amellett, hogy bővül a tudásunk, megismerkedünk egy másik ország oktatásával, idegen nyelven tanulhatunk, sőt talpraesettebbé és önállóbbá is válunk. Ezen felül szintén nagyon fontosnak gondoltam, hogy lehetőségem nyílhat a program keretei közt számos más kultúra, szokás, hagyomány, étel stb. megismerésére, barátságok szövődésére. Tehát csupa – főként egy nemzetközi igazgatás szakos hallgató számára – elengedhetetlen fontosságú dolgot nyújtó lehetőségről van szó.” – vélekedett Kertész Nóra, akinek Spanyolországban, Leónban volt lehetősége eltölteni egy tanulmányi félévet, elsőként intézményünkből.

Egyetemünkön a programmal azonban nem csak a közkedvelt, mediterrán térségekbe lehet eljutni, hanem Európa számos más, távoli országaiba is. Igazán „extrém”, különleges körülmények között tanulhatott Meszner Dorottya Finnországban, aki az Északi-sarkkörön, a Mikulás révén híres Rovaniemiben töltötte mobilitását. „Az Erasmus+ program olyan élményekkel és tapasztalatokkal gazdagított, melyeket szavakkal nehéz kifejezni […] Motivációt, erőt, reményt, célokat, álmokat, barátokat és új gondolatokat kaptam ebben az 5 hónapban, ami véleményem szerint annak is köszönhető, hogy azt egy ilyen nem mindennapi közegben töltöttem […] Minden nap egy új kihívással telt, hiszen a -20 fok, a hóvihar, a 3 óra világosság vagy éppen az éjszaka is meglévő világosság egy sokak által meg nem tapasztalt világot mutatott be számomra.” – írta Dorottya. Egy másik, kint tartózkodó társa is hasonlóképpen fogalmazott: „Úgy érzem, hogy a mögöttem hagyott félév igazán mély nyomokat hagyott bennem, egyrészt jobban megismertem saját magamat, másrészt fejleszteni tudtam a személyiségemet is. Ma már olyan feladatokat is könnyedén elvégzek egyedül, amikre korábban nem lettem volna képes, könnyedebben kommunikálok mind magyar, mind angol nyelven, könnyebben kezdeményezek beszélgetéseket, feltalálom magamat társaságban, valamint úgy érzem, jellemem is sokat erősödött az 5 hónap folyamán […] Úgy hiszem, hogy az Erasmus élményét pontosan megfogalmazni és szóban átadni nem lehet, csupán körbeírni. Éppen ezért szeretnék […] mindenkit arra ösztönözni, hogy használja ki ezt a fantasztikus lehetőséget, mert különben soha nem fogja megtudni, hogy mennyivel színesebbé válik az élet az Erasmuson töltött időszak alatt és az után.

Az Erasmus nem egy félév az életedben, hanem az életed egy félévben!” - teljesen azonosulni tudok a Programot legjobban jellemző mondással, hiszen életem eddigi legszebb időszakát, legszebb élményeit köszönhetem az Erasmusomnak! Az Erasmusom nem csak a kinti egyetem kínálatai és a nyelvtanulási lehetőségek miatt érte meg igazán, hanem mert odakint egy nagyon jó nemzetközi közösségnek lehettem a részese és sok baráttal gazdagodtam! Persze nagyon fontos dolog kiemelni a nyelvtanulást is, hiszen a kinti nyelvgyakorlási lehetőségek és a rendkívül intenzív nyelvi közeg nagymértékben megerősíti az ember nyelvtudását. Nem beszélve arról, hogy sokat lehet tanulni más nemzetektől, melynek következtében kulturálisan is érzékenyebb és nyitottabb is leszel a világ felé, és amely tapasztalat önmagában is egy rendkívül fontos kívánalom a nemzetközi pályára készülőknek.”- írta Tóth Bálint (NETK) a Németországban eltöltött félévéről, akinek sikerült megnyerni az Erasmus programon belül a Campus Mundi támogatást is.

A Hadtudományi és Honvédtisztképző Karról 5 társával Varsóban tanuló Gálik Ádám így élte meg az első heteket: „Az első benyomás az egyetemmel kapcsolatban egyértelműen pozitív volt és ez szerencsére nem is változott meg. A tanárainkat a kinti segítőink segítségével könnyen fel tudtuk keresni és meg tudtuk velük beszélni a teendőket. A kinti tanárok rendkívül rugalmasak és kedvesek. Az is pozitív volt, hogy az oktatás valójában csak 2 héttel a kiérkezés után kezdődött, így volt időnk feltérképezni az egyetemet és a várost.

A program számos olyan újdonságot is nyújt a résztvevők számára, melyeket hazánkban nem, csak külföldi részképzés során lehet – és kell – megtapasztalni. Ez derül ki Kolumbán Ágotának, a Rendészettudományi Kar hallgatójának írásából: „A tanév megkezdését követően, amikor a diákok visszatértek az iskolába, megfigyelhettük azt is, hogy az ottani képzési rendszer milyen mértékben eltér az itthon tapasztaltaktól. Az ottani diákok egyáltalán nem hordanak egyenruhát, nincs sorakozó […] Ők teljesen civil tanulók, akik csak és kizárólag elméleti képzésben részesülnek […] Úgy érzem, hogy olyan ismeretekkel gazdagodtam, amelyeket a jövőben is kamatoztathatok és hasznomra válhatnak.

Azok is örülhettek azonban, akik szakmai gyakorlatukat töltötték külföldön, mint például Puszta Márk: „Azért jelentkeztem a programba, mert szerintem a kötelező szakmai gyakorlat elvégzésének egyik leghasznosabb módja, ha külföldön történik. Azokon a feladatokon túl, amellyel belföldön találkozhat a hallgató, olyan különleges helyzetekkel kell megbirkózni, mint: egy idegen kultúra megismerése, idegen nyelv napi szintű, munkakörnyezetben történő használása, szociális kapcsolatok kiépítése, teljes önellátás. Ezeken a helyzeteken keresztül viszont felbecsülhetetlen tudás és tapasztalat szerezhető.

Végzős alapképzéses hallgatónk, a pozsonyi magyar nagykövetségen dolgozó ÁKK-s Soltész Péter is ezt a gondolatot erősítette: „A szakmai gyakorlat nagy segítség volt arra, hogy feltárjam magam előtt a hiányosságaimat és a fejlesztendő területeimet, valamint meggyőzött arról, hogy jó cél a diplomácia, viszont rengeteget kell tanulni. Remélem, hogy a jövőben is sikerül mesterképzés alatt kijutni Erasmus szakmai gyakorlattal külföldre […]”. Erre jelenleg mindenkinek megvan a reális esélye, ugyanis képzési ciklusonként 12 hónapot lehet külföldön tölteni, így több alkalommal is ki lehet utazni szakmai gyakorlatra, de akár tanulmányi mobilitásra is, mellyel még jobban lehet fokozni az Erasmus+ program által nyújtott fantasztikus élményeket és életre szóló lehetőségeket.

A cikk írójaként, korábbi Erasmusos hallgatóként én is őszintén ajánlom mindenkinek, hogy adja meg saját magának a lehetőséget, és ne zárkózzon el a pályázás elől. Látható, hogy a program olyan utat nyit meg a résztvevők számára, olyan ajtókat tár fel a kiutazók előtt, melyre korábban, otthon egyáltalán nem is számítanának.


Szöveg: Szarvas Gellért (ÁKK)

Fotó: Antal Kristóf (NETK)

Megosztás a Facebook-on


Az ÁKK-nak nemzetpolitikai missziója van

    •  dsc0180 2

2017 áprilisától a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kar hazánk legnagyobb egyetemi karává vált azzal, hogy szervezetébe integrálódott a közel százezer tisztviselő továbbképzéséért felelős Vezető- és Továbbképzési Intézet. A kar missziójáról, nemzetépítő szerepéről és a szeptemberben induló államtudományi mesterképzésről beszélgettünk Prof. Dr. Kis Norbert dékánnal.

Július 1-jén volt a közszolgálati tisztviselők napja. Mit jelent a kar számára ez a nap?

Kis Norbert: A kar és jogelődjei 1978 óta, négy évtizeden át tisztviselők generációit készítették fel a pályára. Idén indul útnak a 40. évfolyam. A magyar közszolgálat is sok formaváltáson esett át, mióta 25 éve hatályba lépett a köztisztviselői törvény, így ennek kar története is fordulatos volt. A lényeg azonban mindig az volt, hogy ez a magyar közigazgatás képzési bázisa. 2014-től minden évben minden magyar tisztviselő részt vesz néhány NKE-s továbbképzésen egyéni fejlesztési terve alapján. Azt mondhatom, hogy a tisztviselők és a közigazgatás ünnepe július 1-jén a mi ünnepünk is, ezért július 5-én „Közigazgatási Juliális”-t rendeztünk a Ménesi úti campuson hagyományteremtő céllal.

A kar hatodik éve az NKE-n működik. Mi a mérleg?

K. N. Nem igazán lehet összehasonlítani az NKE előtti és utáni helyzetet. 2011-ben régi álom vált valóra: az NKE-ről szóló törvénybe bekerült a közigazgatási felsőoktatás fogalma. Új időszámítás kezdődött, hiszen 2012-ben visszakerült a közigazgatásért felelős miniszter felügyelete alá a képzés (1991-ig a BM fenntartásában működött az Államigazgatási Főiskola). Az NKE-ről szóló törvény szerint intézményünk egyik célja a közigazgatási szakemberek képzése és az egységesülő közszolgálati életpályák közti átjárhatóság megteremtése. A törvény 2015-től statuálja az államtudományi és közigazgatási felsőoktatást, amely a kormánytisztviselői, állami tisztviselői és a köztisztviselői életpályára felkészítő államtudományi és alapképzési szakokat, valamint a hozzájuk kapcsolódó mesterképzési szakokat, ideértve az államtudományi doktori cím használatára jogosító osztatlan szakot is magába foglalja. 2011 óta szintén törvény rendelkezik arról, hogy egyetemünk a közszolgálati tisztviselők továbbképzésének felelőse. A továbbképzések, előmeneteli képzések, vizsgák kötelező és fakultatív rendszere, és ezzel évente közel százezer tisztviselő szakmai fejlesztése 2017-ben integrálódott a kar tevékenységi körébe. A kar ma azt a tevékenységet folytatja a megfelelő feltételek mellett, amelyet ez a szakmai közösség négy évtizede várt: közvetlenül a közigazgatás-fejlesztés szolgálatában, szoros kormányzati intézményi kapcsolatokkal dolgozunk.

Melyek ma a tisztviselői pálya legnagyobb kihívásai a közigazgatásban?

K. N. Az adatbázisok és az infotechnológiai intelligencia egyre „okosabbá”, a tisztviselők számára ugyanakkor egyre gyorsabbá és a bonyolultabbá teszik a közigazgatást. Néhány éve a közigazgatás-fejlesztési programjaink tervezésekor arról kellett hosszasan győzködni a pénzügyi támogató hatóságot, hogy van értelme fejleszteni a tisztviselők képességeit. Az a szemlélet köszönt vissza, hogy a tisztviselő egy szabályozott, gépies és gépesített rendszerben csak egy „alkatrész”. Ez azonban ma realitás. A bürokrácia egyre inkább „infokrácia” és „technokrácia”. Ezért a legnagyobb kihívás a tisztviselő számára az egyéni felelősség és motiváció, az értelmes tevékenységek megtalálása. Mindez nem a magyar közigazgatás sajátja. Az ember és az emberi közösségek a közösségi adat- és informatikai hálózatok függésében élnek. Az egyén sodródik és eltűnik a virtuális adatforgalomban. Minden nagy szervezet, így a közigazgatás is digitális korszakváltásban van. Érdemes azonban a folyamatokat irányító amerikai IT-cégekre is ránézni, akik a szervezeti és munkakultúrában éppen saját termékeiktől óvakodnak. Ma öt évnél messzebbre nem igazán lát senki, így egyre nehezebb a hallgatókat a jövő kihívásaira felkészíteni. Az elmúlt tíz év technikai haladása azonban sok leckét adhat mindannyiunknak.

Mi indokolta, hogy kar felvette az „államtudományi” nevet a „közigazgatási” mellé?

K. N. A kar neve 2016-ban változott Államtudományi és Közigazgatási Karra. Az államtudomány mint önálló kategória kimunkálása az NKE alapítása óta folyamatos. A Magyar Közigazgatás című szakfolyóiratban 2011-ben írtam egy cikket, amely az NKE és a megújuló közszolgálati szakemberképzés irányaként az államtudomány önálló képzési és kutatási területként történő újragondolását javasolta. Az államtudományi képzés tradíciói százötven évre nyúlnak vissza, amikor 1874-ben az önálló államtudományi doktorátust bevezették Magyarországon. A kommunizmus alatt ez beolvadt a jogászképzésbe, de a kormány 2015-ben újra önálló képzési területté minősítette, és újra bevezette az államtudományi doktorátust. Az NKE képzéseinek és kutatásainak közös nevezője az államtudomány, szoros értelemben azonban ez a kormányzás szervezetét, eszközeit és módját érintő tudást jelent. Így született az egyetem fenntartói részéről a döntés, hogy az „államtudományi” nevet a Közigazgatás-tudományi Kar vegye fel, hiszen a közigazgatás és a kormányzás az állam lényegét adó rendszerkapcsolatot alkotnak. A kar lett a felelőse az államtudományi mesterszaknak is, amelyre többszörös túljelentkezés volt, így 2017 őszén a képzés megindulhat.

Milyen összefüggések vannak az államtudomány felemelkedése és napjaink nagy társadalmi változásai között?

K. N. 2015-ben az államtudomány önállóvá válása kapcsán heves akadémiai vita indult meg elsősorban annak okán, hogy az miért nem a jogtudományhoz csatolva él tovább, ahogy az 1950-es években ezt kialakították. Nos, ebben a rendszertani disputában sokszor elmondtuk, hogy az államtudomány az állammal kapcsolatos komplex társadalomtudományi szemléletű kutatások miatt kér önálló helyet magának, de nem vesz el más tudományoktól semmit. Képzési területként pedig szintén multidiszciplináris, azaz több társadalomtudomány tudásanyagának összessége. A kérdésre rátérve azonban fontos a sokszor érdekek mentén zajló elméleti viták mögött a valós társadalmi folyamatokat vizsgálni. Az elmúlt tíz évben a világ számos országában jellemző a kormányzás és a kormányzati felelősség fontosságának felismerése. Egyidejűleg egy kiábrándulás abból, hogy a gazdasági és a pénzügyi szektor „láthatatlan kezével” önmagát és a társadalmi problémákat is tudja menedzselni. A társadalomfejlődés alapja a közösségek által megválasztott vezetők, azaz politikusok által végzett felelős államkormányzás. Ennek helyébe gyors tempóban az ún. globális kormányzás homályos intézményei akarnak lépni. A nemzetközi pénzügyi birodalmak, a médiabirodalmak és legújabban az információs hatalmi ágak az államok feletti kormányzás rendszerén dolgoznak. Ebben a korszellemben az államépítés, az erős kormányzás egyre nagyobb teret kap, így érthető, hogy az ezzel foglalkozó kutatások, így az államtudomány kezd újjáéledni. Ma az államtudomány az államépítés tudománya, amely egyben a nemzeti megmaradásnak is feltétele. Az államtudomány annak idején a kommunistáknak nem tetszett, ma pedig a globális kormányzás érdekeinek mond ellent.

Milyen veszélyek fenyegetik a nemzeti megmaradást?

K. N. Legalább három veszélyforrás van. A globális pénzügyi hatalmi szövetségek legutóbb 2008-ban taszították válságba a világot, de aknamunkájukat azóta is folytatják. Sajnos az Európai Unió politikai válsága miatt meggyengült az európai kormányok érdekszövetsége, így Magyarország is csak kevés ország partnerségére számíthat a nemzeti érdekvédelemben. A másik veszély az Afrikából megindult gazdasági migráció, amelynek várható volumene rémisztő. Végül pedig társadalomromboló hatásúnak gondolom a mindent eluraló internetes virtuális hálózatok szövevényét, amely értékalapú közösségek helyébe identitás nélküli közösségeket épít. Életünket és a döntéseinket egyre nagyobb mértékben uralják el, sokak szerint gyarmatosítják az ismeretlen hátterű közösségi és adathálózatok. Többet tudnak rólunk, mint mi magunk, okosabbak, mint az ember. Ez így persze sarkosan hangzik, de trendszerűen és kicsit alattomosan alakul körülöttünk a világ úgy, hogy a nemzeti alapú kormányzást, a nemzeti közösségépítést valami gyanús és ódivatú dolognak állítják be. Pedig meggyőződésem, hogy evolúciós alapjai a nemzeti gondolkodásnak vannak, de ebbe most ne menjünk bele. Azt gondolom, hogy nemzetállamot kell építeni, ehhez pedig az államépítés és a kormányzás tudásanyagát kell erősíteni. Több ezer fiatal van ránk bízva, akiknek a többsége érti a nemzeti misszió, és ebben a kormányzás, valamint a közigazgatás fontosságát.

Arról beszél, hogy az Államtudományi és Közigazgatási Karnak államépítési missziója van, de hogyan jelenik meg mindez a képzésben és a kutatásban?

K. N. Az egyetem ezzel a törvényi céltételezéssel jött létre, a két alapító egyetemi törvényünk preambulumai ezt szépen megfogalmazzák. A karnak kiemelten a nemzetállam építésének feladatát, egyfajta nemzetpolitikai missziót kell teljesítenie. Azaz nem csupán a közigazgatás fejlesztése a feladatunk, hanem a nemzetépítés, ami a nemzeti önállóságot és szuverenitást, a jó kormányzási képességet és a jó közigazgatást egyaránt jelenti. A képzésben új szakként elindul az államtudományi mesterszak, és jelentősen átalakítottuk a közigazgatási alap- és mesterképzések tantárgyi programjait. A továbbképzési programok a „terepen” dolgozó tisztviselőknek szólnak, a vezetők számára pedig kötelező előmeneteli képzéseket szervezünk. Számos kutatóműhely foglalkozik az államszervezet, az állami feladatok és működés kérdéseivel. Mindezt nyitottan, társegyetemek és a közigazgatási praktikumot képviselő tisztviselők bevonásával. Hallgatóinknak mint a jövő tisztviselőinek sokkal komolyabb szerepük lesz a nemzetállam erősítésében, mint ma azt képzeljük.

Közel ezer hallgatót bocsátott ki a kar a 2016/2017-es tanév végén, mi volt az Ön üzenete hozzájuk?

K. N. A végzett hallgatók közel kétharmada már tisztviselőként dolgozik. Ennek oka, hogy egy teljes háromszázötven fős állami tisztviselői szakirányú továbbképzési évfolyam indult 2016-ban, és az első évfolyam most végzett. A közigazgatási pályára készülők felé fontos üzenet, hogy esküvel fogadják, hogy megszerzett tudásukat és képességeiket a magyar állam és a magyar közigazgatás rendelkezésére bocsájtják. Ezt a döntést és fogadalmat annyira meg kell becsülni, mint tisztjeink szolgálati esküjét, mert a mi hallgatóink is szolgálatra esküsznek és az eskü örök. Minden végzett hallgatónkat arra biztattam, hogy tartsanak ki a megkezdett úton, higgyenek abban, hogy van egyéni feladatuk és felelősségük ebben a bonyolult világban. Higgyenek magukban, soha senkitől ne féljenek, és merjenek dönteni! Legyenek szabadok, bátrak, és akarják vezetni azt a közösséget, amelybe a sorsuk vezérli önöket!


Szöveg: Horvátth Orsolya

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Hadizoológia

    • 45888 hvyaysrfpu 1501158811

A világtörténelem nagy csatáit nemcsak az emberek, hanem az őket segítő állatok is vívták egymással. Most induló sorozatunkban az állatvilág „harcosait” mutatjuk be Önöknek. A cikk szerzője Fuisz Tibor István PhD, főmuzeológus, a Természettudományi Múzeum munkatársa.

Mottó:

Albert Einstein: „Nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen eszközökkel fogják vívni, de a negyediket kövekkel és botokkal.” És ha végigtekintünk az emberiség háborúinak történetén, egy dolgot biztosan hozzátehetünk: lévén az ember biológiai lény, ha lesznek emberek, akkor lesz élővilág is, és az állatvilág seregeit vagy magányos harcosait bevetik majd abban az eljövendő „hightech” vagy kőkori csatában is…

Az ókori hősök elképzelhetetlenek remek fegyvereik nélkül, de halhatatlan hírnévre gyakran négylábú harcostársaik hátán „lovagolva” emelkedtek. Gondoljunk csak nagy Sándor híres lovára, „Bucephalos”-ra, amelyről Indiában, hódításai legkeletibb frontján, várost nevezett el, vagy Hannibál az Alpok hágóin átterelt harci elefántjaira. Biztos sokan meglepődnek rajta, de a legnagyobb szárazföldi emlősök harctéri bevetésére a délkelet-ázsiai hadszíntér dzsungeljeiben gyakran sor került a második világháborúban. Sőt az 1987-ben Kirkuknál az iraki csapatok nehéz fegyverzetét is vastagbőrű agyarasok szállították. A szárazföldi hadszíntereken az ember legjobb barátja, a kutya, nemcsak őrző-védő feladatokat látott el, szánt húzott, hanem a Szovjetunió Vörös Hadserege a támadó német harckocsik ellen is bevetette őket.

Az égbolton, ahová az ember levegőnél nehezebb repülőkön csak a 20. században merészkedett, az ókor óta a postagalambok közvetítik szélsebesen üzenetinket. Bevetésüket a második világháborúban a német hadigépezet egyik kiemelkedő alakja, Heinrich Himler – az SS főparancsnoka  – vezényelte, míg az angolok vándorsólymok bevetésével vették fel ellenük a harcot a normandiai partraszállás titkát féltve. Talán ennél is megdöbbentőbb, hogy a szárnyas hírvivőkre bombák vezérlését, légi fényképezést, sőt, gyújtóbombás tömegtámadás szerepét is kiosztották a stratégák. És náluk is sötétebb fenyegetést hordoznak az állatvilág ízeltlábú képviselői: akár támadó fegyverként, akár mezőgazdasági kártevőként, akár betegségek terjesztőiként vetik be őket.

És ha a tenger hullámai alá merülnénk, ahol a hideg, az oxigénhiány, vagy a ragadozók gyorsan végezhetnének a bevetett katonákkal, a búvárok még rendkívül jól képzett, és különleges eszközökkel felszerelt delfinekkel, oroszlánfókákkal is szembe találhatják magukat. Persze a hadtörténelem itt sem cáfol rá „hagyományaira”: a támadódelfinek, az aknaszedő fókák gyakran hadizsákmányként vagy keményvalutáért cseréltek gazdát a 21. század zavaros éveiben.

Elmondhatjuk, hogy a legkülönfélébb tulajdonságok tették lehetővé, hogy az állatvilág képviselőit bevessék a csatatereken. A különleges alkalmazkodás, az egyes fajok evolúciós múltja és az emberi elme határokat nem ismerő ereje alkotta a gyakorta halálos egyveleget. A rovarok vagy a szelindek denevérek esetében a tömeges bevetés lehetősége volt a kulcs. A denevérek és delfinek esetében részben a hihetetlenül fejlett echolokációs rendszer tette lehetővé a fegyveres erők számára bevetésüket. A palackorrú delfin, szirti sas és a kutya esetében az idomíthatóság és együttműködési hajlam volt az aduász. És persze az „állati elmék” kimagasló fejlettsége sem elhanyagolható, legyen szó a delfinek jelbeszédértéséről, a galambok tájékozódásáról, vagy akár a KGB igényei szerint kitenyésztett titkos csodafegyverről, a moszkvai őrkutyáról.

Ízeltlábúak

Az „Egri csillagok” című magyar film jeleneteiben a védők nemcsak vastag átkokat, de köveket, forró vagy égő olajt, és lángoló szurkot zúdítottak a támadókra. Ezek a célzó berendezés nélküli eszközök azonban egy pajzzsal könnyen kivédhetők. Az ókorban és később a középkorban már bevetettek olyan „okos bombákat”, amelyek aktív célkereső és célravezető fedélzeti számítógéppel rendelkeztek. I.e. 199-ben Septimus Severus császár a közel-keleti Mezopotámiára támadt. Légiósait Hatra városának védői hihetetlen fegyver bevetésével kényszerítették meghátrálásra: a római légiókat a védművekről rájuk szórt sivatagi skorpiókkal futamították meg. A maják pedig kultikus agyagszobrokkal védekeztek a támadók ellen: de a nagyobb hatásfok elérése érdekében fejdíszükben darazsakat, méheket rejtettek el... A technológia fejlődés sorozatlövő fegyverekben érte el a támadó rovarok célba juttatásának csúcspontját: Oroszlánszívű Richárd a XII. században a harmadik keresztes hadjárat során szélmalom-szerű, sok-karos szerkezettel hajította a szalma méhkasokba zárt fullánkos rovarokat rejtő bombáit az ostromlott célpontra.

A támadó ízeltlábúak bevetésére a 20. században is találunk példát: a vietnami háborúban a földalatti alagutakba elhelyezett csapdák elsütő szerkezetét néha kézigránátokhoz, más esetekben skorpiókkal teli dobozokhoz kötötték…

A rovarok azonban nemcsak támadókedvükkel, vagy gyilkos mérgükkel válhatnak fegyverré. A békés növényevők is csatarendbe állíthatók. Jó példa erre a burgonyabogár, vagy kolorádóbogár (Leptinotarsa decemlineata).

1944-re a náci Németország egy titkos akció keretében 30.000.000 burgonyabogarat halmozott fel az angol mezőgazdaság összeroppantására. A szigetország élelmiszerellátása kritikus kérdés volt, hiszen a náci tengeralattjárók által tizedelt szövetséges kereskedelmi flotta elsősorban a hadianyag-utánpótlást szállított a gyarmatokról és az Egyesült Államokból. A háborús népélelmezés fontos eleme volt a szigetországban a 400.000 hektáron termelt burgonya. A tömegével tenyésztett csíkos páncélzatú rovarokat bombákkal kívánták célba juttatni a Luftwaffe, de szerencsére közbeszólt a német alaposság. 1943-ban a próbaként kiszórt 40.000 burgonyabogárból mindössze 100-at találtak meg a rovarászok, így konstatálták, hogy a bogarak ügyesen terjedtek szét a német földeken. Aztán több százezret szórtak szét 1944-ben főpróbaként otthon. SIKERÜLT! A hatalmas mezőgazdasági kárt okozó rovarok ellen már csak a propagandagépezett tudták bevetni: az angolok diverzáns akcióival magyarázták a bogarak féktelen elszaporodását!

Aki azt hiszi, hogy a történelem nagy csatáit kizárólag a szuronyos vagy lovasrohamok, és a tüzérségi pergőtűz döntik el, alaposan téved. Ismert tény, hogy Oroszország egyik legfőbb védelmezője a retteget „Tél Tábornok”. Sok támadó hadsereget kényszerített meghátrálásra a cári időkben majd a későbbi fegyveres konfliktusok során is. De talán kevesen tudják, hogy „Tél Tábornok” kiemelkedő szövetségesei apró ízeltlábúak voltak. 1812-ben Napóleon támadó expedíciós hadserege egyes hadtörténészek szerint 435 ezer bevethető katona mellett 165 ezerre tehető tartalék és a kiszolgáló személyzettel indult keletre. Azonban az oroszokat csaknem háromszorosan felülmúló elit haderő alig tudott harcba bocsátkozni a folyton visszavonuló, a felperzselt föld taktikáját bevető ellenséggel. A franciák a borogyinói csatában ugyan győztek, és Moszkva elesett, de a támadók hamar visszavonultak, és végül Napóleon katasztrofális mérleggel zárta a hadjáratot. J. A. Lockwood 2009-es könyvében leírja, hogy a támadó hadsereg 450.000 emberéből 200.000 vált a ruhatetvek által terjesztett tífuszt okozó Rickettsia prowazekii baktérium áldozatává. Alan Schom Bonaparte Napóleon című könyvében azt írja: hatszáztizenkétezer fős franciaseregből négyszázezer meghalt, százezer pedig hadifogoly lett. És 200 ével később az első világháború vérzivataros éveiben szintén a tetvesség és tífusz vált a megmerevedett arcvonalakon rostokoló, éhező, fázó katonák egyik fő vámszedőjévé.

A történelem legkegyetlenebb népirtását tudtán kívül I. Dzsanibég tatár kán, Batu kán unokája szabadította Európára 1343-ban. Akkoriban a pestis fertőzési útjáról még semmit sem tudtak a harcoló felek, az arany horda utolsó kánja mégis baktériumokkal ölte meg legtöbb ellenfelét és a vétlen áldozatok millióit… A genovai kereskedők által tengeri úton támogatott Kaffa kereskedővárost három évig ostromolták a tatárok. Az ostrom végén az utánpótlással Ázsiából behurcolt pestis ütötte fel a fejét a támadók sorai között. A visszavonulást fontolgató tatár sereg kőhajító gépeivel pestisben elhunyt katonák tetemeit lőtte be az ostromlott várba. A pestises holttestek keléseiből közvetlen módon is áterjedhetett a védőkre a Yersinia pestis baktérium által okozott betegség, de villámgyors elterjesztésben a kórokozókat hordozó, a holtakról menekülő bolhák is segédkeztek. A pestisjárvány elől hajókon menekülő védők egész Európában elterjesztették a pestist, ami végül 25 millió áldozatot követelt. Anglia akkori 3,1 milliós lakosságának csaknem a fele, Firenze lakosságának szintén a fele, Hamburg kikötőváros lakóinak 2/3-a meghalt. Azonban a pestis elterjesztésében nemcsak az emberen élősködő bolha (Pulex irritans) működhet közre. A Yersinia pestis baktériumot a bolhák kb 30 faja, terjeszti, és ezek 200 feletti rágcsálón pl. a városokban könnyen elszaporodó vándorpatkányokon is szaporodnak. A legvérfagyasztóbb hadifegyver kísérleteket patkányok, hadifoglyok és bolhák bevetésével a japán hadsereg követte el a második világháború során.

Shiro Ishii (1892–1959) tábornok pályafutása elején ígéretes frontsebészként indult, de jellemrajzához talán hozzátartozik, hogy társadalmi érzékenysége is magas fokú volt: egyetemei tanulmányai során az Kyotoi Császári Egyetem elnökének lányát vette feleségül, és így karrierje hihetetlenmagasságba ívelhetett. 1921-ben hadnagyi rangban a császári hadseregbe rendelték, és két éves külföldi tanulmányútja után a japán hadseregben a biológiai fegyverek szakértőjeként programot indított 1932-től. 1936-ban parancsnoksága alatt megalakult a 731-es orvosi különítmény, a megszállt Kínában, Habrin városa mellett. A fedősztori szerint a 6 négyzetkilométeres katonai bázis fűrésztelep volt, és emellett víztisztítással foglalkoztak. Valójában a biológiai fegyverek kifejlesztését célzó kutatóbázison 10.000 ember dolgozott, és intenzív biofegyver-kutatás, -fejlesztés és -gyártás vette kezdetét. Ishii ezredes a japán titkos rendőrség által szállított politikai foglyokon (ezeket a fedősztorinak megfelelően fatörzsekként, japánul „maruta” könyvelték el) tesztelte a különféle patogének hatását. Az Ishii munkásságát feldolgozó források szerint évi 600 marutát, azaz hadifoglyot szállítottak a fűrésztelepre, és ezek közül egy sem lépett ki soha többé annak kapuján. 1937-től a Pingfan Járványellenes Vízellátó és Víztisztító Iroda néven folyt tovább a kutatás. Ishii költségvetése a második világháború folyamán vetekedett az atombomba fejlesztéséért felelős amerikai Manhattan-tervével. Feletteseit az sem riasztotta vissza, hogy a kórokozók által okozott élettani és anatómiai elváltozások feltárását élveboncolással vitte véghez. Sőt, Hirohito császár bátyja, a császári család egyik hercege is jelen volt egy ilyen élveboncoláson. Elismertsége ezután tovább nőtt: 1940-ben a Kwantung Hadsereg Biológiai Hadviselés szekciójának orvos parancsnokává nevezték ki, és magas kitüntetésben részesült. 1942-től már a biológiai fegyverek célba juttatásának módszereit fejlesztette: apró darabokra hulló kerámiabombából szabadította az ellenségre a halálos kórokozókkal fertőzött bolhákat, légylárvákat. Innentől a fegyverek tesztelése már nemcsak politikai foglyokon folyt: a bombákkal kínai városokban okozott járványokat. 1942-45 között az Első Japán Hadsereg orvosi részlegének főparancsnoka volt. A japán vereségek idején amerikai városok ellen szerette volna bevetni a kamikázé pilóták által célba juttatott biológiai fegyvereket. A Japán csapatok mandzsúriai veresége és kivonulása során Ishii elrendelte a 731-es Egység bázisának felrobbantását, és a megmaradt kísérleti alanyok kivégzését. Daniel Barenblatt kutatásai szerint a kísérletek, illetve a kínai városokban és orosz településeken kirobbantott kolera, bubopestis és anthrax járványok 580.000 halálos áldozatot követeltek Kínában. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák közvetlen áldozatainak számát 140.000-220.000 közöttire becslik a különböző források.)

Ishii tábornok sohasem felelt háborús bűneiért, mert kutatási eredményeit átadta az amerikai biofegyver kutatásokat végző tudósoknak, akik hihetetlenül értékesnek, (no meg egy demokratikus elveken álló országban) megismételhetetlennek vélték kutatásait. Meg nem erősített források szerint a koreai háborúban is felbukkant az amerikai csapatok oldalán.

Az atombomba bevetésének köszönhetően Japán kapitulált, így az 1945. szeptemberre időzített Éjszakai Cseresznyevirágzás Hadművelet, amely megkoronázta volna Ishii háborús munkásságát, meghiúsult. A terv szerint tengeralattjárók fedélzetéről indultak volna a pestissel fertőzött bolhákkal zsúfolásig rakott kamikázé bombázók kaliforniai célpontjaik megfertőzésére. Egy ilyen tengeralattjárós bevetést 1944-ben a Saipani Csatában csak a szerencsének köszönhetően kerültek el az amerikaiak. A pestissel fertőzött bolhákat szállító japán tengeralattjárót ugyanis elsüllyesztette az amerikai Swordfish tengeralattjáró.

Felmerül a kérdés, hogy Ishii tábornok hogy tudott tonnaszámra előállítani pestissel fertőzött bolhákat? A válasz minden képzeletet felülmúló hatékonyságról és brutalitásról árulkodik. Ishii tábornok pinfangi bázisa környékén a parasztoktól szerezte be az élve elfogott patkányokat. A jó fizetség reményében a környék összes gazdája hamarosan már csak patkányokat tenyésztett, a becslések szerint 300.000 patkányon szaporították a japán tudósok a bolhákat. Azonban az egészséges patkányokon tömegével nevelt bolhák megfertőzéséhez pestissel fertőzött vért kellett szerezni. Ishii a parányi ketrecekben tartott hadifoglyokat, a „fatörzseket” megfertőzte pestissel, majd azok vérén hizlalta a bolhákat. A haldokló foglyokról szüretelt fertőzött bolhákkal töltötték meg a célba juttatásra szolgáló kerámiabombákat…

A következő részben a gerinces állatok harci bevetéséről olvashatnak.

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: hadizoológia, 2017

Katonadolog?

    • szekeres2
    • 009217a57b610988e2a70d0ce19e7102
  • Előző
  • Következő

Ha a nemzetközi helyzet fokozódik, előbb-utóbb kiéleződnek a katonai konfliktusok is. A hadszíntéren számos stresszor érheti a katonát. Míg a harci stressz a katona normális emberi reakciója a háborús helyzet abnormális körülményeire, addig a poszttraumás stressz, azaz a PTSD a hazatérés után okoz traumát a katonának és a közvetlen környezetének. A katonai lélektani búvárkodásban és a missziók pszichés kockázatainak feltárásában Szekeres György alezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar kiemelt gyakorlati oktatója, munka és szervezet szakpszichológusa volt a segítségünkre.

Mióta kutatják a harctéri stressz következményeit?

Szekeres György: Önmagában a PTSD tünetei az emberiséggel egyidősek. Már az asszírok idejéből is lehetett olyan leírásokat olvasni, amelyek összefoglalják, hogy a katonák harci bevethetőségét nagymértékben befolyásolja a stressz. Ezekben a feljegyzésekben a katonák szellemeket láttak, látomások jelentek meg nekik. Hérodotosz is megjegyezte a műveiben, hogy a marathóni csata után egyes harcosok elveszítették a látásukat, miközben fizikálisan nem érte őket sérülés. Az 1666-os londoni tűzvész következtében közel 70 ezer ember vált földönfutóvá, akiknél később a tűzvész okozta alvászavar, emésztési probléma, láz és melankólia jelentkezett. Gibraltár ostrománál katonák tömegei lettek öngyilkosok, mivel képtelenek voltak feldolgozni az őket ért traumát. Végül a vietnami háborúk során kezdődött meg a harctéri stressz és a PTSD tudományos kutatása, míg a nyugati oldalon Vietnam-szindrómának, addig a keleti blokkban afgán szindrómának hívták.

Milyen pszichés kockázatokat rejtenek a katonai missziók?

Sz. Gy. Nem arra vagyunk predesztinálva, hogy embereket öljünk. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor tudjuk, hogy ez elengedhetetlen. Ilyen például az, amikor meg kell védeni saját magunkat a háborúban, vagyis egy abnormális szituációban. Ez bármikor bekövetkezhet. Ha nem tudom megvédeni magam, akkor én leszek az áldozat. Már a kiképzésnél nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy automatikusan meg tudja védeni magát a katona. Vannak olyan személyiségtípusok, akik nagyon könnyen veszik ezt az akadályt: a hősök és a pszichopaták. A történelmileg is hősnek tekinthető személyiségtípusnál azt tapasztaljuk, hogy elmegy a háborúba, megteszi a kötelességét, aztán hazamegy, megken egy vajas kenyeret, és mesét olvas a gyerekeknek. Tehát nem okoz neki lelki törést. A másik említett típus a pszichopata, aki a hős típussal ellentétben nem kötelességből, hanem örömből öl. Régen használták és alkalmazták a pszichopatákat, viszont a mai modern hadsereg kiveti őket soraiból, mert kiszámíthatatlanok és veszélyesesek a csapatukra nézve is. Az emberek nagy részének azonban lelki problémát okoz egy háborús szituáció. Ők megtaníthatóak, kiképezhetőek az ölésre, ugyanakkor nekik óriási lelki teher ennek a megtétele. A kérdés, hogy mikor tör ki belőlük a stressz.

A missziók során milyen stressz éri a katonákat?

Sz. Gy. Egyrészt megjelenhet a mentális terhelésből adódó stressz, ami érzelmi vagy gondolati eredetű. Itt van a túlélés ösztöne, amely az egyik legfontosabb dolog. Továbbá a katonát folyamatosan érik különböző fizikai stresszorok, amelyek magukba foglalják a zajártalmat, ami a harctér akusztikájából adódik, a szagokat, amelyek a harcmezőn keletkeznek, valamint megjelennek az étel és ital hiányából eredő problémák. Továbbá a hadszíntéren a katonáknál felléphetnek olyan dolgok, mint a hiperventilláció és a csőlátás. Ha az illető katona valósághű, gyakorlatias kiképzést kapott, akkor a harctéren kevesebb meglepetés érheti. A legnagyobb probléma akkor jelentkezik, amikor a harcmezőn szembesül a katona azzal, hogy ő fél, retteg vagy hiperventillál. Ha megfelelő kiképzésben részesült, akkor az effektív harci érintkezés során sokkal kisebb az esélye annak, hogy megijed a saját testi reakcióitól.

Hogyan készítik fel a katonákat a háború okozta stressz leküzdésére, az abnormális harci helyzetek kezelésére?

Sz. Gy. A kiképzés során különböző automatizmusokat tanulnak meg a katonák. Ugyanolyan, mint amit a különleges műveletieknél látunk: bemennek egy épületbe, megjelenik a cél és azt leküzdik. Maga a lövész kiképzés tipikusan ilyen. Minél élethűbb a kiképzés, annál könnyebb az ellenség megsemmisítése háborús helyzetben. Régen olyan céltáblákra lőttek a katonák, amelyek nem embert formáztak. Ezzel szemben a mai céltáblák anatómiai alakok, szinte már arca van mindegyiknek. Amikor ezekre tanulnak lőni, az automatizmusok beépülnek az illetőnek a viselkedésébe, pszichéjébe. Így ilyenkor nem okoz nekik problémát, ha meg kell húzni a ravaszt egy olyan szituációban, amelyben szembetalálkoznak egy másik szempárral. Emellett fontos a megfelelő pszichoedukáció és pszichológiai felkészítés is. Így végül kialakulnak azok a képességek és automatizmusok, amelyek birtokában a katona a nehéz szituációban is megfelelően tud reagálni. Például a kiképzés során megtanítjuk nekik, hogy csukott szemmel is össze vagy szét tudják szerelni a fegyverüket. Így ha traumatikus helyzetbe kerülnek a misszió során, akkor egy lelkileg terhelt állapotban is képesek lesznek automatikusan megjavítani a fegyverüket, mert az életük múlhat ezen. Ha a katona ezt becsukott szemmel, a legnagyobb stresszben, időszűkében is meg tudja csinálni, akkor életben fog maradni.

Milyen hatással van a harci stressz és a PTSD a katonára?

Sz. Gy. A harci stresszt elszenvedő katona viselkedésében bármikor megjelenhet az agresszivitás. Ez irányulhat a saját társai, vezetője, vagy akár a hadifoglyok felé is. Ebben az esetben a traumát elszenvedett katonának nagyon nehéz megállni. Mindig a harci stressz által elszenvedett trauma határozza meg, hogy a katona hogyan bánik a környezetével. A poszttraumás stressz megjelenhet az érzelmi életben, a viselkedésben és a kognitív, azaz a gondolkodási szférában is. PTSD esetén akár mind a három területen sérülést tapasztalhatunk. Ebbe beletartozik, hogy a misszióból visszaérkező katona nem tud a szociális életbe visszailleszkedni, megszűnnek a régi barátságok, elmagányosodik az ember és teljesen magára marad, emellett a vezető tünetek között találjuk az alvászavarokat, és a legkülönfélébb szenvedélybetegségeket. Megfigyelhető egyfajta kiüresedés, amikor a katona haragszik arra, aki odaküldte, haragszik a világra, összességében mindenkire. Például az USA-ban ez tisztán megfigyelhető volt azoknál a katonáknál, akik a vietnami háború után tüntettek, pacifistaként felvonultak és haragudtak a rendszerre.

Mi a feladata egy katonapszichológusnak?

Sz. Gy. Az első és legfontosabb az állomány pszichés állapotának monitorozása, hogy harcképes és bevethető-e. Soha nem a katonapszichológus az első lépcső, mindig a parancsnokok a felelősek, ők mennek oda először a katonákhoz. Ezért fontos a katonák, főként a parancsnokok pszichoedukációja. A katonai képzés során pszichológus oktatóként első és másodévben találkozunk a hallgatókkal, itt általános katonai pszichológiai felkészítés zajlik. Emellett foglalkozunk személyiségfejlesztéssel, katonai kompetenciafejlesztéssel. Igyekszünk megtanítani a honvédtisztjelölteknek azt, hogy a katonai missziók során a mutatkozó pszichés és fizikai reakcióik teljesen normális válaszok a felmerülő háborús, abnormális helyzetre. A felkészítés után, amikor már kint vannak a harci helyzetekben, a művelet hátterében gyakran pszichológusok is részt vesznek. Ha valamilyen traumatikus esemény történik az állomány körében, akkor a pszichológus is segíti az élmények feldolgozását. Ha az akciónak vége, akkor a katonai pszichológusokkal végzünk egyfajta visszaszűrést. Például a 2004-ben Irakból visszaérkező magyar katonák PTSD-veszélyeztetettsége 6-7% körül volt, ekkor döntött úgy a honvédség, hogy visszaillesztő tréningsorozaton keresztül fogadjuk őket itthon. Ekkor a visszaérkező katonáknak a hazatérés után egy héttel tartunk egy csoportfoglalkozást, ahol közösen dolgozzuk fel az átélt élményeket. Egy hónap elteltével megvizsgáljuk, hogy sikerült-e visszailleszkedni a katonának a beosztásába és a családjába. Három hónappal később van egy végső visszaillesztés, ahol azt vizsgáljuk, lezáródott-e a folyamat.

Milyen terápiákkal lehet kezelni a stresszt?

Sz. Gy. Terápiák szempontjából a legelső megelőző elem a kiképzés, a megfelelő pszichoedukációval. Ekkor megtanulja a honvédtisztjelölt, hogy amit tapasztal a saját testén, az teljesen természetes dolog, nem kell megijedni. Ha valami trauma éri a katonákat, akkor az After-action Debriefinget kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a traumatikus élmény bekövetkezése után 24 órával meg kell kezdeni egy csoportos feldolgozást, de legkésőbb 72 órán belül mindenképp le kell zárni. Ennek a szakmai oka az, hogy 24 órán belül a katona nem megközelíthető, mert úgynevezett adrenalinburok veszi körül. Ilyenkor olyan intenzív az élményanyaga, hogy egyszerűen nem tud beszélni róla. Ez a harci stressz kezelhető, azonban ha két hét után sem javul a katona állapota, és a beosztása ellátására képtelenné válik, akkor hazaküldik. A fennmaradó harci stresszt és a kialakuló PTSD-t jellemzően a parancsnok szokta észlelni, hiszen mindig a parancsnok az első pszichológusa a katonának. A katonai vezetőknek figyelniük kell a beosztottak változásait. Mindig egyszerűek a jelek. Például érdemes odafigyelni, ha egy a szakasz szervezetébe beilleszkedett katona egyik hétről a másikra kezdi kihagyni a közös ebédeket vagy a közös sportolást. Figyelmeztető jel lehet az is, ha eddig igényes volt magára, borotválkozott, ki volt pucolva a bakancsa, ki volt vasalva a ruhája, majd hirtelen igénytelenné vált. A kérdés, hogy figyelmet fordítunk-e a változásra vagy sem. A pszichológus nincs ott a nap 24 órájában a katonával, a parancsnok viszont igen, így ezeket a jeleket ő észleli, neki kell észrevenni. Ha a parancsnok segítségével nem tud megküzdeni ezzel a traumával – mondjuk azért, mert nem együttműködő, vagy mert olyan mélységű a probléma, hogy ő már nem tudja feloldani –, akkor vonják be a pszichológust. Ekkor a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjának pszichiátriai vagy pszichológiai osztálya diagnosztizál, majd terápiás kezelést ír elő. Ha az eset nem súlyos, az említett visszaillesztő tréningekkel és reintegrálással tudja kezelni a honvédség a PTSD-ben szenvedőket. Emellett regenerálással, regeneráló üdüléssel tudják segíteni a stressz leküzdését. Ebbe beletartozik a katona és a család is. Azt gyakran elfelejtjük, hogy nem csak a katonáról van szó, hiszen a család mindig a katona mögött áll. PTSD esetén a katona és a család együtt sérül. Tehát ugyanúgy gondot kell fordítani a katona gyerekeire és feleségére is.

A harci stressznek csak negatív következményei vannak?

Sz. Gy. Gyakran azt gondoljuk, hogy a misszióknak csak negatív oldala van, a szakirodalom is főleg erre a területre koncentrál. Azonban van pozitív oldala is. Aki megjárt egy missziót, hadszínteret, háborút, annál mindenképpen megfigyelhető, hogy a katona társadalmi megbecsülése és belső önbecsülése is növekszik. A misszió során megélt környezeti viszonyok után általában nő a társadalmi felelősségvállalás is. Továbbá elmondható, hogy a missziók során növekszik a katona szakmai tapasztalata, hiszen sehol máshol nem lehet olyan szintű jártasságot szerezni, mint a missziós területen. Az orvos a műtőben tud igazán tapasztalatot szerezni, a katona pedig a harctéren tud kiteljesedni.

Milyen jövőbeli kutatások és fejlesztések várhatóak a PTSD kezelésében?

Sz. Gy. A PTSD kezelése mindig elengedhetetlen lesz. Látjuk azt, hogy külföldön ez már napi problémává vált. Ilyen például az amerikai vagy izraeli hadsereg, ahol a kutatások rendkívül aktívak. Ha „a nemzetközi helyzet fokozódik”, akkor azt gondolom, hogy nálunk is el kell kezdeni azokat a kutatásokat vagy kutatási adaptációkat, amelyek segítenek abban, hogy akár a harci stresszel, akár a PTSD-vel kapcsolatos küzdelmet hatékonnyá tegyük.


Szöveg: Podobni István

Fotó:Internet

Megosztás a Facebook-on