Jelenleg 2 bejegyzés található 07 August 2017 dátummal

Hallgatói élmények az Erasmuson

    • nemetrorszag szakgyak antal kristof
    • anglia tanulmanyok mahr anna
    • spanyolorszag tanulmanyok fidrich mark
  • Előző
  • Következő

Rengeteg pozitív élménnyel, hasznos tudással és őszinte elégedettséggel tértek haza az elmúlt tanév végén az NKE Erasmus+ programban részt vevő hallgatói. Egy részük tanulmányi mobilitás keretében tartózkodott külföldön, másik részük pedig szakmai gyakorlat vagy a kutatás lehetősége miatt utazott ki a partnerintézményekhez. Az ott szerzett tanulmányi és gyakorlati tapasztalatukról beszámolót készítő hallgatók gondolataiból válogattunk a következő összeállításban, ezzel is hozzájárulva a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is igen közismert program további népszerűsítéséhez.

Úgy gondolom, hogy az Erasmus program nagyszerű dolog, mely hozzájárult mind a szakmai, mind a nyelvi és személyiségi fejlődéshez. Amellett, hogy bővül a tudásunk, megismerkedünk egy másik ország oktatásával, idegen nyelven tanulhatunk, sőt talpraesettebbé és önállóbbá is válunk. Ezen felül szintén nagyon fontosnak gondoltam, hogy lehetőségem nyílhat a program keretei közt számos más kultúra, szokás, hagyomány, étel stb. megismerésére, barátságok szövődésére. Tehát csupa – főként egy nemzetközi igazgatás szakos hallgató számára – elengedhetetlen fontosságú dolgot nyújtó lehetőségről van szó.” – vélekedett Kertész Nóra, akinek Spanyolországban, Leónban volt lehetősége eltölteni egy tanulmányi félévet, elsőként intézményünkből.

Egyetemünkön a programmal azonban nem csak a közkedvelt, mediterrán térségekbe lehet eljutni, hanem Európa számos más, távoli országaiba is. Igazán „extrém”, különleges körülmények között tanulhatott Meszner Dorottya Finnországban, aki az Északi-sarkkörön, a Mikulás révén híres Rovaniemiben töltötte mobilitását. „Az Erasmus+ program olyan élményekkel és tapasztalatokkal gazdagított, melyeket szavakkal nehéz kifejezni […] Motivációt, erőt, reményt, célokat, álmokat, barátokat és új gondolatokat kaptam ebben az 5 hónapban, ami véleményem szerint annak is köszönhető, hogy azt egy ilyen nem mindennapi közegben töltöttem […] Minden nap egy új kihívással telt, hiszen a -20 fok, a hóvihar, a 3 óra világosság vagy éppen az éjszaka is meglévő világosság egy sokak által meg nem tapasztalt világot mutatott be számomra.” – írta Dorottya. Egy másik, kint tartózkodó társa is hasonlóképpen fogalmazott: „Úgy érzem, hogy a mögöttem hagyott félév igazán mély nyomokat hagyott bennem, egyrészt jobban megismertem saját magamat, másrészt fejleszteni tudtam a személyiségemet is. Ma már olyan feladatokat is könnyedén elvégzek egyedül, amikre korábban nem lettem volna képes, könnyedebben kommunikálok mind magyar, mind angol nyelven, könnyebben kezdeményezek beszélgetéseket, feltalálom magamat társaságban, valamint úgy érzem, jellemem is sokat erősödött az 5 hónap folyamán […] Úgy hiszem, hogy az Erasmus élményét pontosan megfogalmazni és szóban átadni nem lehet, csupán körbeírni. Éppen ezért szeretnék […] mindenkit arra ösztönözni, hogy használja ki ezt a fantasztikus lehetőséget, mert különben soha nem fogja megtudni, hogy mennyivel színesebbé válik az élet az Erasmuson töltött időszak alatt és az után.

Az Erasmus nem egy félév az életedben, hanem az életed egy félévben!” - teljesen azonosulni tudok a Programot legjobban jellemző mondással, hiszen életem eddigi legszebb időszakát, legszebb élményeit köszönhetem az Erasmusomnak! Az Erasmusom nem csak a kinti egyetem kínálatai és a nyelvtanulási lehetőségek miatt érte meg igazán, hanem mert odakint egy nagyon jó nemzetközi közösségnek lehettem a részese és sok baráttal gazdagodtam! Persze nagyon fontos dolog kiemelni a nyelvtanulást is, hiszen a kinti nyelvgyakorlási lehetőségek és a rendkívül intenzív nyelvi közeg nagymértékben megerősíti az ember nyelvtudását. Nem beszélve arról, hogy sokat lehet tanulni más nemzetektől, melynek következtében kulturálisan is érzékenyebb és nyitottabb is leszel a világ felé, és amely tapasztalat önmagában is egy rendkívül fontos kívánalom a nemzetközi pályára készülőknek.”- írta Tóth Bálint (NETK) a Németországban eltöltött félévéről, akinek sikerült megnyerni az Erasmus programon belül a Campus Mundi támogatást is.

A Hadtudományi és Honvédtisztképző Karról 5 társával Varsóban tanuló Gálik Ádám így élte meg az első heteket: „Az első benyomás az egyetemmel kapcsolatban egyértelműen pozitív volt és ez szerencsére nem is változott meg. A tanárainkat a kinti segítőink segítségével könnyen fel tudtuk keresni és meg tudtuk velük beszélni a teendőket. A kinti tanárok rendkívül rugalmasak és kedvesek. Az is pozitív volt, hogy az oktatás valójában csak 2 héttel a kiérkezés után kezdődött, így volt időnk feltérképezni az egyetemet és a várost.

A program számos olyan újdonságot is nyújt a résztvevők számára, melyeket hazánkban nem, csak külföldi részképzés során lehet – és kell – megtapasztalni. Ez derül ki Kolumbán Ágotának, a Rendészettudományi Kar hallgatójának írásából: „A tanév megkezdését követően, amikor a diákok visszatértek az iskolába, megfigyelhettük azt is, hogy az ottani képzési rendszer milyen mértékben eltér az itthon tapasztaltaktól. Az ottani diákok egyáltalán nem hordanak egyenruhát, nincs sorakozó […] Ők teljesen civil tanulók, akik csak és kizárólag elméleti képzésben részesülnek […] Úgy érzem, hogy olyan ismeretekkel gazdagodtam, amelyeket a jövőben is kamatoztathatok és hasznomra válhatnak.

Azok is örülhettek azonban, akik szakmai gyakorlatukat töltötték külföldön, mint például Puszta Márk: „Azért jelentkeztem a programba, mert szerintem a kötelező szakmai gyakorlat elvégzésének egyik leghasznosabb módja, ha külföldön történik. Azokon a feladatokon túl, amellyel belföldön találkozhat a hallgató, olyan különleges helyzetekkel kell megbirkózni, mint: egy idegen kultúra megismerése, idegen nyelv napi szintű, munkakörnyezetben történő használása, szociális kapcsolatok kiépítése, teljes önellátás. Ezeken a helyzeteken keresztül viszont felbecsülhetetlen tudás és tapasztalat szerezhető.

Végzős alapképzéses hallgatónk, a pozsonyi magyar nagykövetségen dolgozó ÁKK-s Soltész Péter is ezt a gondolatot erősítette: „A szakmai gyakorlat nagy segítség volt arra, hogy feltárjam magam előtt a hiányosságaimat és a fejlesztendő területeimet, valamint meggyőzött arról, hogy jó cél a diplomácia, viszont rengeteget kell tanulni. Remélem, hogy a jövőben is sikerül mesterképzés alatt kijutni Erasmus szakmai gyakorlattal külföldre […]”. Erre jelenleg mindenkinek megvan a reális esélye, ugyanis képzési ciklusonként 12 hónapot lehet külföldön tölteni, így több alkalommal is ki lehet utazni szakmai gyakorlatra, de akár tanulmányi mobilitásra is, mellyel még jobban lehet fokozni az Erasmus+ program által nyújtott fantasztikus élményeket és életre szóló lehetőségeket.

A cikk írójaként, korábbi Erasmusos hallgatóként én is őszintén ajánlom mindenkinek, hogy adja meg saját magának a lehetőséget, és ne zárkózzon el a pályázás elől. Látható, hogy a program olyan utat nyit meg a résztvevők számára, olyan ajtókat tár fel a kiutazók előtt, melyre korábban, otthon egyáltalán nem is számítanának.


Szöveg: Szarvas Gellért (ÁKK)

Fotó: Antal Kristóf (NETK)

Megosztás a Facebook-on


Az ÁKK-nak nemzetpolitikai missziója van

    •  dsc0180 2

2017 áprilisától a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kar hazánk legnagyobb egyetemi karává vált azzal, hogy szervezetébe integrálódott a közel százezer tisztviselő továbbképzéséért felelős Vezető- és Továbbképzési Intézet. A kar missziójáról, nemzetépítő szerepéről és a szeptemberben induló államtudományi mesterképzésről beszélgettünk Prof. Dr. Kis Norbert dékánnal.

Július 1-jén volt a közszolgálati tisztviselők napja. Mit jelent a kar számára ez a nap?

Kis Norbert: A kar és jogelődjei 1978 óta, négy évtizeden át tisztviselők generációit készítették fel a pályára. Idén indul útnak a 40. évfolyam. A magyar közszolgálat is sok formaváltáson esett át, mióta 25 éve hatályba lépett a köztisztviselői törvény, így ennek kar története is fordulatos volt. A lényeg azonban mindig az volt, hogy ez a magyar közigazgatás képzési bázisa. 2014-től minden évben minden magyar tisztviselő részt vesz néhány NKE-s továbbképzésen egyéni fejlesztési terve alapján. Azt mondhatom, hogy a tisztviselők és a közigazgatás ünnepe július 1-jén a mi ünnepünk is, ezért július 5-én „Közigazgatási Juliális”-t rendeztünk a Ménesi úti campuson hagyományteremtő céllal.

A kar hatodik éve az NKE-n működik. Mi a mérleg?

K. N. Nem igazán lehet összehasonlítani az NKE előtti és utáni helyzetet. 2011-ben régi álom vált valóra: az NKE-ről szóló törvénybe bekerült a közigazgatási felsőoktatás fogalma. Új időszámítás kezdődött, hiszen 2012-ben visszakerült a közigazgatásért felelős miniszter felügyelete alá a képzés (1991-ig a BM fenntartásában működött az Államigazgatási Főiskola). Az NKE-ről szóló törvény szerint intézményünk egyik célja a közigazgatási szakemberek képzése és az egységesülő közszolgálati életpályák közti átjárhatóság megteremtése. A törvény 2015-től statuálja az államtudományi és közigazgatási felsőoktatást, amely a kormánytisztviselői, állami tisztviselői és a köztisztviselői életpályára felkészítő államtudományi és alapképzési szakokat, valamint a hozzájuk kapcsolódó mesterképzési szakokat, ideértve az államtudományi doktori cím használatára jogosító osztatlan szakot is magába foglalja. 2011 óta szintén törvény rendelkezik arról, hogy egyetemünk a közszolgálati tisztviselők továbbképzésének felelőse. A továbbképzések, előmeneteli képzések, vizsgák kötelező és fakultatív rendszere, és ezzel évente közel százezer tisztviselő szakmai fejlesztése 2017-ben integrálódott a kar tevékenységi körébe. A kar ma azt a tevékenységet folytatja a megfelelő feltételek mellett, amelyet ez a szakmai közösség négy évtizede várt: közvetlenül a közigazgatás-fejlesztés szolgálatában, szoros kormányzati intézményi kapcsolatokkal dolgozunk.

Melyek ma a tisztviselői pálya legnagyobb kihívásai a közigazgatásban?

K. N. Az adatbázisok és az infotechnológiai intelligencia egyre „okosabbá”, a tisztviselők számára ugyanakkor egyre gyorsabbá és a bonyolultabbá teszik a közigazgatást. Néhány éve a közigazgatás-fejlesztési programjaink tervezésekor arról kellett hosszasan győzködni a pénzügyi támogató hatóságot, hogy van értelme fejleszteni a tisztviselők képességeit. Az a szemlélet köszönt vissza, hogy a tisztviselő egy szabályozott, gépies és gépesített rendszerben csak egy „alkatrész”. Ez azonban ma realitás. A bürokrácia egyre inkább „infokrácia” és „technokrácia”. Ezért a legnagyobb kihívás a tisztviselő számára az egyéni felelősség és motiváció, az értelmes tevékenységek megtalálása. Mindez nem a magyar közigazgatás sajátja. Az ember és az emberi közösségek a közösségi adat- és informatikai hálózatok függésében élnek. Az egyén sodródik és eltűnik a virtuális adatforgalomban. Minden nagy szervezet, így a közigazgatás is digitális korszakváltásban van. Érdemes azonban a folyamatokat irányító amerikai IT-cégekre is ránézni, akik a szervezeti és munkakultúrában éppen saját termékeiktől óvakodnak. Ma öt évnél messzebbre nem igazán lát senki, így egyre nehezebb a hallgatókat a jövő kihívásaira felkészíteni. Az elmúlt tíz év technikai haladása azonban sok leckét adhat mindannyiunknak.

Mi indokolta, hogy kar felvette az „államtudományi” nevet a „közigazgatási” mellé?

K. N. A kar neve 2016-ban változott Államtudományi és Közigazgatási Karra. Az államtudomány mint önálló kategória kimunkálása az NKE alapítása óta folyamatos. A Magyar Közigazgatás című szakfolyóiratban 2011-ben írtam egy cikket, amely az NKE és a megújuló közszolgálati szakemberképzés irányaként az államtudomány önálló képzési és kutatási területként történő újragondolását javasolta. Az államtudományi képzés tradíciói százötven évre nyúlnak vissza, amikor 1874-ben az önálló államtudományi doktorátust bevezették Magyarországon. A kommunizmus alatt ez beolvadt a jogászképzésbe, de a kormány 2015-ben újra önálló képzési területté minősítette, és újra bevezette az államtudományi doktorátust. Az NKE képzéseinek és kutatásainak közös nevezője az államtudomány, szoros értelemben azonban ez a kormányzás szervezetét, eszközeit és módját érintő tudást jelent. Így született az egyetem fenntartói részéről a döntés, hogy az „államtudományi” nevet a Közigazgatás-tudományi Kar vegye fel, hiszen a közigazgatás és a kormányzás az állam lényegét adó rendszerkapcsolatot alkotnak. A kar lett a felelőse az államtudományi mesterszaknak is, amelyre többszörös túljelentkezés volt, így 2017 őszén a képzés megindulhat.

Milyen összefüggések vannak az államtudomány felemelkedése és napjaink nagy társadalmi változásai között?

K. N. 2015-ben az államtudomány önállóvá válása kapcsán heves akadémiai vita indult meg elsősorban annak okán, hogy az miért nem a jogtudományhoz csatolva él tovább, ahogy az 1950-es években ezt kialakították. Nos, ebben a rendszertani disputában sokszor elmondtuk, hogy az államtudomány az állammal kapcsolatos komplex társadalomtudományi szemléletű kutatások miatt kér önálló helyet magának, de nem vesz el más tudományoktól semmit. Képzési területként pedig szintén multidiszciplináris, azaz több társadalomtudomány tudásanyagának összessége. A kérdésre rátérve azonban fontos a sokszor érdekek mentén zajló elméleti viták mögött a valós társadalmi folyamatokat vizsgálni. Az elmúlt tíz évben a világ számos országában jellemző a kormányzás és a kormányzati felelősség fontosságának felismerése. Egyidejűleg egy kiábrándulás abból, hogy a gazdasági és a pénzügyi szektor „láthatatlan kezével” önmagát és a társadalmi problémákat is tudja menedzselni. A társadalomfejlődés alapja a közösségek által megválasztott vezetők, azaz politikusok által végzett felelős államkormányzás. Ennek helyébe gyors tempóban az ún. globális kormányzás homályos intézményei akarnak lépni. A nemzetközi pénzügyi birodalmak, a médiabirodalmak és legújabban az információs hatalmi ágak az államok feletti kormányzás rendszerén dolgoznak. Ebben a korszellemben az államépítés, az erős kormányzás egyre nagyobb teret kap, így érthető, hogy az ezzel foglalkozó kutatások, így az államtudomány kezd újjáéledni. Ma az államtudomány az államépítés tudománya, amely egyben a nemzeti megmaradásnak is feltétele. Az államtudomány annak idején a kommunistáknak nem tetszett, ma pedig a globális kormányzás érdekeinek mond ellent.

Milyen veszélyek fenyegetik a nemzeti megmaradást?

K. N. Legalább három veszélyforrás van. A globális pénzügyi hatalmi szövetségek legutóbb 2008-ban taszították válságba a világot, de aknamunkájukat azóta is folytatják. Sajnos az Európai Unió politikai válsága miatt meggyengült az európai kormányok érdekszövetsége, így Magyarország is csak kevés ország partnerségére számíthat a nemzeti érdekvédelemben. A másik veszély az Afrikából megindult gazdasági migráció, amelynek várható volumene rémisztő. Végül pedig társadalomromboló hatásúnak gondolom a mindent eluraló internetes virtuális hálózatok szövevényét, amely értékalapú közösségek helyébe identitás nélküli közösségeket épít. Életünket és a döntéseinket egyre nagyobb mértékben uralják el, sokak szerint gyarmatosítják az ismeretlen hátterű közösségi és adathálózatok. Többet tudnak rólunk, mint mi magunk, okosabbak, mint az ember. Ez így persze sarkosan hangzik, de trendszerűen és kicsit alattomosan alakul körülöttünk a világ úgy, hogy a nemzeti alapú kormányzást, a nemzeti közösségépítést valami gyanús és ódivatú dolognak állítják be. Pedig meggyőződésem, hogy evolúciós alapjai a nemzeti gondolkodásnak vannak, de ebbe most ne menjünk bele. Azt gondolom, hogy nemzetállamot kell építeni, ehhez pedig az államépítés és a kormányzás tudásanyagát kell erősíteni. Több ezer fiatal van ránk bízva, akiknek a többsége érti a nemzeti misszió, és ebben a kormányzás, valamint a közigazgatás fontosságát.

Arról beszél, hogy az Államtudományi és Közigazgatási Karnak államépítési missziója van, de hogyan jelenik meg mindez a képzésben és a kutatásban?

K. N. Az egyetem ezzel a törvényi céltételezéssel jött létre, a két alapító egyetemi törvényünk preambulumai ezt szépen megfogalmazzák. A karnak kiemelten a nemzetállam építésének feladatát, egyfajta nemzetpolitikai missziót kell teljesítenie. Azaz nem csupán a közigazgatás fejlesztése a feladatunk, hanem a nemzetépítés, ami a nemzeti önállóságot és szuverenitást, a jó kormányzási képességet és a jó közigazgatást egyaránt jelenti. A képzésben új szakként elindul az államtudományi mesterszak, és jelentősen átalakítottuk a közigazgatási alap- és mesterképzések tantárgyi programjait. A továbbképzési programok a „terepen” dolgozó tisztviselőknek szólnak, a vezetők számára pedig kötelező előmeneteli képzéseket szervezünk. Számos kutatóműhely foglalkozik az államszervezet, az állami feladatok és működés kérdéseivel. Mindezt nyitottan, társegyetemek és a közigazgatási praktikumot képviselő tisztviselők bevonásával. Hallgatóinknak mint a jövő tisztviselőinek sokkal komolyabb szerepük lesz a nemzetállam erősítésében, mint ma azt képzeljük.

Közel ezer hallgatót bocsátott ki a kar a 2016/2017-es tanév végén, mi volt az Ön üzenete hozzájuk?

K. N. A végzett hallgatók közel kétharmada már tisztviselőként dolgozik. Ennek oka, hogy egy teljes háromszázötven fős állami tisztviselői szakirányú továbbképzési évfolyam indult 2016-ban, és az első évfolyam most végzett. A közigazgatási pályára készülők felé fontos üzenet, hogy esküvel fogadják, hogy megszerzett tudásukat és képességeiket a magyar állam és a magyar közigazgatás rendelkezésére bocsájtják. Ezt a döntést és fogadalmat annyira meg kell becsülni, mint tisztjeink szolgálati esküjét, mert a mi hallgatóink is szolgálatra esküsznek és az eskü örök. Minden végzett hallgatónkat arra biztattam, hogy tartsanak ki a megkezdett úton, higgyenek abban, hogy van egyéni feladatuk és felelősségük ebben a bonyolult világban. Higgyenek magukban, soha senkitől ne féljenek, és merjenek dönteni! Legyenek szabadok, bátrak, és akarják vezetni azt a közösséget, amelybe a sorsuk vezérli önöket!


Szöveg: Horvátth Orsolya

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on