Szűkítés


Kiválasztott Címke

2013

Minden Címke 584


Jelenleg 52 bejegyzés található 2013 cimkével

Kínai vendégprofesszor az egyetemen

    • Kínai vendégprofesszor az NKE-n

2013 októberében az NKE rektori delegációjának kínai látogatása során együttműködési megállapodást írt alá a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a pekingi Minzu Egyetem. Ezen együttműködés keretében 2013 november 10 és 17 között vendégprofesszorként a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartózkodott Dr. Li Junqing professzor, a pekingi Minzu Egyetem Szervezéstudományi Karának dékánja, neves kínai közigazgatási szakember. Li professzor november 11-én A kínai gazdaságirányítás – sikerek és problémák címmel előadást tartott egyetemünk Közigazgatás-tudományi Karán, a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából rendezett egyetemi programsorozat részeként megvalósult Aktív állami befolyásoló szerepek című konferencián. A vendégprofesszor november 14-én részt vett a Pro Publico Bono – Magyar Közigazgatás című folyóirat szerkesztőbizottságának ülésén.

A neves kínai szakembert a folyóirat szerkesztősége októberben hívta meg a szerkesztőbizottság tagjai közé. Li professzor egyetemünkön megbeszélést folytatott a két egyetem közötti együttműködés további részleteiről Dr. Kis Norbert rektorhelyettessel, egyben a Pro Publico Bono – Magyar Közigazgatás folyóirat főszerkesztőjével, Prof. Dr. Tamás Andrással, a folyóirat szerkesztőbizottságának elnökével, Dr. Cserny Ákossal, a Közigazgatás-tudományi Kar dékánjával, és Dr. P. Szabó Sándorral a Kínai Közigazgatás-, Gazdaság- és Társadalomkutató Központ igazgatójával. Prof. Dr. Li Junqing magyarországi tartózkodása során aktívan tanulmányozta a magyar közigazgatási rendszert is, egyetemünk szervezésében ellátogatott egyebek mellett a Parlamentbe és Budapest Főváros Kormányhivatalának XI. Kerületi Hivatalába.

A Minzu Egyetem (中央民族大学Zhongyang Minzu Daxue; Minzu University of China) egyike Kína legnevesebb felsőoktatási intézményeinek. Az intézmény 1941-ben jött létre. 1978-ban Kína kiemelt felsőoktatási intézményei közé sorolták, és azóta is a kiemelt állami támogatást élvező egyetemek közé tartozik („211-es projekt”, „985-ös projekt”).  Az egyetemnek 23 egyetemi kara van, rendelkezik Szervezéstudományi Karral (Guanli Xueyuan) is, a közigazgatástudományi, államigazgatási képzés ennek keretén belül zajlik. Az egyetem oktatói állománya 1730 fős, ebből főállású oktató 1052 fő, a főállású oktatók 55.8 %-a egyetemi tanári, vagy docensi címmel rendelkezik. Az egyetem évente rendszerint több mint 60 külföldi oktatót is foglalkoztat. A nappali tagozatos hallgatók száma kb. 16 000 fő.


Költségmentességet kaptak élsportolóink

    • Krizsán Szabolcs
    • Virág Noémi
  • Előző
  • Következő

Virág Noémi, junior Európa-bajnoki ezüstérmes kézilabdázó, olimpiai kerettag sportoló, az egyetem nemzetközi igazgatás szakos hallgatója, és Krizsán Szabolcs, kétszeres U23-as Európa-bajnoki ezüstérmes judós, olimpiai kerettag, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar védelmi igazgatás, katasztrófavédelem MSc szakos hallgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Magyar Olimpiai Bizottság között létrejött megállapodás alapján tanulmányi költségmentességet kapott.

Az egyetem és a Magyar Olimpiai Bizottság  (MOB) együttműködési megállapodása értelmében, a MOB javaslata és a rektor döntése alapján az NKE minden tanulmányi félév elején 2 az Életút Programban résztvevő hallgatónak költségmentességet biztosít. A kontraktusban az NKE vállalta, hogy tanulmányi kedvezmények igénybevételét teszi lehetővé az oktatási jelenlét, a tanulmányi időbeosztás és a vizsgarend tekintetében a programban részt vevő hallgatók számára. Az érintettek kérelmükre egyéni tanulmányi és vizsgarend alapján végezhetik tanulmányaikat. Az egyetem 50% kedvezménnyel biztosít kollégiumi elhelyezést a szorgalmi- és vizsgaidőszakban a program résztvevőinek.  

Cimkék: november, 2013

Közigazgatás, büntetőjog, igazságszolgáltatás

    • Közigazgatás, Büntetőjog, Igazságszolgáltatás - Konferencia a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen
    • Közigazgatás, Büntetőjog, Igazságszolgáltatás - Konferencia a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen
    • Közigazgatás, Büntetőjog, Igazságszolgáltatás - Konferencia a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen
    • Közigazgatás, Büntetőjog, Igazságszolgáltatás - Konferencia a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen
    • Közigazgatás, Büntetőjog, Igazságszolgáltatás - Konferencia a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen
    • Közigazgatás, Büntetőjog, Igazságszolgáltatás - Konferencia a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen
  • Előző
  • Következő

A magyar közigazgatási és igazságszolgáltatási rendszer az elmúlt években lezajlott megújulását vették górcső alá annak a tudományos konferenciának az előadói, melyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi és Közigazgatás-tudományi karai rendeztek november 14-én. Prof. Dr. Patyi András rektor megnyitó beszédében méltatta a két kar közötti és a két tudományterület együttműködésében létrejött konferenciát.

Dr. Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára az Alaptörvény saját stabilitását biztosító rendelkezései között említette előadásában az alkotmánybírák 12 évre történő választását, az Alkotmánybíróság kibővült hatáskörét, az alapjogok az Alaptörvény elején történő deklarálását és a klónozás tiltását, valamint az adósságplafon intézményének bevezetését. Az államtitkár kitért a jelnyelv fontosságának növelésére. Jelentős eredménynek nevezte előadásában több mint kétszáz közigazgatási eljárás egyszerűsítését. Fontos lépésként aposztrofálta a kormányablakok létrejöttét, a járásrendszer kialakítását és a minisztériumok számának csökkentését.

A büntetőjogi szabályozást érintő újdonságokkal kapcsolatban elmondta, súlyos bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség alsó korhatára 12 évre redukálódott. Bővültek a jogos önvédelem lehetőségei, kiszélesedett a gyermekek büntetőjogi védelme. Az új Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényről azt mondta, a PTK a korábbi polgári jogot érintő különálló törvényeket integrálta egy úgynevezett monista kódexbe, amely így gyakorlatilag a leghosszabb törvénykönyvé vált hazánkban.

Cimkék: november, 2013

Pro Scientia elismerések az egyetem polgárainak

    • Pro Scientia
    • Pro Scientia
    • Pro Scientia
    • Pro Scientia
    • Pro Scientia
    • Pro Scientia
    • Pro Scientia
    • Pro Scientia
    • Pro Scientia
  • Előző
  • Következő

Pro Scientia aranyérmet vehetett át november 18-án a Magyar Tudományos Akadémián Juhász Ágnes Orsolya, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának hallgatója, okleveles rendészeti vezető. A fiatal kutató az Akadémián megkapta a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium különdíját is.

Prof. Dr. Padányi József mérnök dandártábornok, az egyetem intézményfejlesztési és stratégiai rektorhelyettese és Dr. Szelei Ildikó, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar oktatója mestertanári címet vehettek át.

Munkájának elismeréseként az Országos Tudományos Diákköri Tanács Aranyérem kitűzőt adományozott Dr. Kis Norbert egyetemi docensnek, az NKE továbbképzési és nemzetközi rektorhelyettesének.

Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) 1951-ben indult, a megmérettetésen a legkiválóbb teljesítményt nyújtó diákok mutatkozhatnak be minden második évben. Míg 1955-ben mindössze 100 dolgozatot bíráltak el, idén ugyanez a szám már 4600 volt. Az aranyérmeket azok a diákok vehetik át, akik a legmagasabb teljesítményt nyújtották a versenyben. Idén 45 díjazott a különféle tudományágakban elért eredményéért, ketten pedig a művészet terén nyújtott teljesítményükért vehettek át elismerést az Akadémián. A most záruló, XXXI. Országos Tudományos Diákköri Konferencián összesen mintegy 16000 diák mérette meg magát. A helyi szinten megrendezett Tudományos Diákköri Konferenciákon mintegy 13 ezer dolgozat eredményeit mutatták be a hallgatók, ezek közül 2000 került az országos szintű megmérettetésre.

A mestertanári minősítést azok kaphatják meg a hazai felsőoktatási intézmények felterjesztései alapján, akik legalább tíz éve kiemelkedő minőségű munkát végeznek az OTDK-s diákok felkészítésében.

Kis Norbert évek óta példás teljesítményt nyújt a Tudományos Diákköri Konferencia támogatásában - mondta a rektorhelyettes aranykitűzőjével kapcsolatban Szendrő Péter, a Tudományos Diákköri Tanács elnöke az ünnepségen.

Tudomány nélkül egy ország nem lehet sikeres – hangsúlyozta a rendezvényen Balog Zoltán, emberi erőforrás miniszter. A tehetség nem érdem: a tehetség adatik - tette hozzá. Azért van, hogy jól sáfárkodjunk vele.

Egy-egy oktatási intézményben időnként kialakul az a légkör, hogy elég a minimumot teljesíteni. "Ez szinte fáj az embernek" - jegyezte meg a miniszter -, az ilyen attitűd nem használ a tehetségek kibontakozásának. Balog Zoltán hozzátette: egy-egy tanáron nagyon sok múlik, tudja-e lelkesíteni a diákjait arra, hogy előrelépjenek, többet teljesítsenek.

Fontos, hogy a felsőoktatás úgy működjön, hogy a tehetségek érvényesülése ne a rendszer logikájának ellenére valósuljon meg, hanem abból következzen - szögezte le a miniszter az ünnepségen.

Megjegyezte: a kiemelkedő tudományos teljesítmények visszajelzésében az utóbbi években a tudomány világán és az államon kívül egyre inkább megjelenik a magánszféra is, azaz a mecenatúra.

Ha az ember többet akar, mint az átlag, abból személyesen is profitál, de profitál maga a nemzet is - fejezte be beszédét Balog Zoltán.

Amikor ebben a teremben az elismeréseket átveszitek, gondoljatok arra, hogy tudásotokkal, munkátokkal a magyar és az egyetemes tudományért és Magyarországért tesztek - mondta a díjazottaknak Pálinkás József, az MTA elnöke.

Az aranyérmesek 100 ezer forintos támogatást vehettek át Csányi Attilától, a Bonafarm Zrt. vezérigazgatójától a rendezvényen.

Már folynak az előkészületek a XXXII. OTDK-val kapcsolatban, helyi szinten megkezdődtek a Tudományos Diákköri Konferenciákon a megmérettetések - a következő, a maihoz hasonló zárórendezvény 2015 őszén várható.

Fotó: Vulevity Zsuzsanna


"Nem szeretnék színészkedni" - Interjú Csordás Ákossal

    • Csordás Ákos
    • Csordás Ákos
    • Csordás Ákos
  • Előző
  • Következő

Bár olykor a mentorok hiányolják az intenzívebb érzelmeket, Csordás Ákos elhatározta, önmagát fogja adni az X-Faktorban. Nem akar színészkedni. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karára járó hallgató ebben a tanévben parkoló pályára tette egyenruhás karrierjét. Az interjúban arról is mesél, milyen a kapcsolata mentorával, Tóth Gabival az X-Faktorban.

- A sokadik generációját éli az X-Faktor, de hasonló hagyományokra tekinthet vissza a Megasztár, a Csillag Születik és itt van a The Voice is. Hány sztárt bír el egy akkora pop piac, mint a magyar?

- Ezen én is sokat gondolkodtam. Azt veszem észre, hogy ha ez ember nem tesz bele elég munkát hamar lecseng a siker. Főleg, ha nem törekszenek arra, hogy minél több új dalt készítsenek. Nagy koncertek helyett feldarabolják magukat. Nekem az a célom, hogy példaképeimhez, Caramelhez és Ákoshoz hasonlóan nagyon sok munkát fektessek ebbe. Szeretnék minél több dalt írni, hogy ne érjen engem is az a szomorú végzet, mint másokat, akik egy-két év után eltűntek.

- Az a stáb, ami mögöttetek áll, amíg fut az aktuális széria, segít benneteket, ha vége az évadnak, vagy akkor már a következő sztárjelöltekre koncentrál?

- Vannak olyan emberek a csatornánál, akik az előző szériák győzteseit menedzselik. Nem hagyják magukra a versenyzőket. Sokat beszéltünk arról a mentorommal, Tóth Gabival, hogy szeretnénk munkakapcsolatban maradni a show-t követően is.

- Említetted, hogy saját dalokat is szeretnél írni. Van már szerzeményed?

- Két dalt írtam a gimi alatt, de egyik sem olyan minőségű, ami megállná a helyét egy ilyen műsorban. Van egy dalszövegem, amivel már meg vagyok elégedve, ehhez kellene majd még kitalálnom egy ütős dallamot. De ezzel ráérek majd akkor foglalkozni, amikor vége a szériának.

- A dalokat, amiket az X-Faktorban énekelsz, te határozod meg?

- Ez úgy zajlik, hogy én előállok 20-30 dallal, ebből a stábbal kiválogatjuk azokat, amik szóba jöhetnek. Ezeket feléneklem egy kis kamerába, megnézik a zenei szerkesztők és a műsorkészítők. Amiről úgy tűnik, "jól áll", érdemes vele foglalkozni. Ezekből választjuk ki a konkrét dalokat egy-egy show-ra.

Három zenei szerkesztőnk van, ők gondoskodnak arról, hogy a dalok a megfelelő hangnembe legyenek átírva, illetve ők hangszerelik újra a nótákat. Az előadásnál egyébként nem cél, hogy az eredetit adjuk vissza. Az alap megvan, de mindenki beleviszi a saját egyéniségét is.

- A kapcsolat a mentoroddal csak a show-nak szól, vagy valóban jóban vagytok?

- Nagyon szerencsés vagyok Gabival. Ma már tíz éve van színpadon, és pontosan tudja, milyen nehézségei vannak egy pályakezdőnek. Nemcsak ami a szakmai dolgokat illeti, a lelki viszontagságokat is segít átvészelni. Pontosan tudja, min megyünk át. A külső szemlélő csak annyit lát, hogy kimegyünk a színpadra és tapsolnak nekünk. Holott e mögött nagyon komoly munka van. Gabi és énektanárom közös munkája minden hétvégi dal. Nagyon erős párost alkotnak, akikkel élvezet együtt dolgozni. Az is előfordul, hogy a mentorommal műsoron kívül találkozunk, a múltkor például Tóth Vera koncertjére mentünk el más X-Faktorosokkal együtt. Mivel nagyon sok időt töltünk együtt, ez már nemcsak egy mentor-mentorált kapcsolat, inkább baráti viszony.

- Hogyan készültök a következő heti fellépésre?

- Vannak próbatermeink a Lurdy Házban. Hétfőn kezdünk az ötleteléssel, aztán daltanulás, koreográfia. Szerdán már kamerás próba van az RTL Klub székházában, ahol az élő műsor is zajlik. Pénteken tartjuk a főpróbát, tehát elég feszített a munkatempónk.

- Szombaton és vasárnap este, abban a két-három percben, amíg a színpadon vagy, mennyi vagy te és mennyi a koreográfus, a stylist, a rendező, az énektanár, stb.?

- Ebben a műsorban sokat számít a karakter. Nagyon meglátszik valakin, ha olyan ruhát vesz fel, amiben nem érzi jól magát. Az első show-ban a Superstitiont énekeltem, a 20-30-as évek szicíliai szeszcsempészének néztem ki. Nekem borzasztóan bejött ez az öltözködési feeling, talán ezért is sikerült annyira jól az az első dal. Számít, hogy az ember jól érzi-e magát a bőrében.

Úgy jöttem ebbe a műsorba, hogy nem szeretném magam megjátszani, nem szeretnék belebújni semmilyen szerepbe, amiben nem érzem jól magam. Ez azért is van, mert nem akarok pofára esni a későbbiekben: valamit látnak a tévében, azután szembesülnek azzal, hogy milyen is vagyok a valóságban, ha találkoznak velem. Egyes dalokból, amiket előadok, hiányolják a lelket. Én viszont erre azt mondom, hogy nekem így őszinte. Nem szeretnék színészkedni. Próbálom mindig önmagamat adni, nem pedig egy álarcot mutatni az embereknek.

- A munka során összemelegedsz a mentoroddal, az élő adásban azonban némileg más szerepben is feltűnik, hiszen ott már a te bírád is. Nehéz helyzet lehet mindkettőtöknek, ha a mentor adott esetben kénytelen elismerni, hogy a másik versenyző jobb teljesítményt nyújtott, mint a sajátja.

- A mentorok is versenyeznek egymással, én még nem hallottam olyat, hogy valamelyikük ne a saját versenyzőjét részesítette volna előnyben. Gabi még nem csalódott bennem. Mindig megbeszéljük, milyen érzéseket kell átadni egy-egy dalban, és ez hellyel-közzel eddig még sikerült.

- Miért rövidítetek le minden dalt, amit előadtok, 2-3 percre?

- A műsoridő is korlátozott. A másik, hogy itt az ének a lényeg. A hangszeres szólókat kihagyjuk az előadásból.

- A dalok közben a közönség többször hangosan tetszésnyilvánításban tör ki. Nem zavar téged, hogy ilyenkor végül is nem is téged hallgatnak?

- A show-k alatt kizárom a fejemből azt, hogy két millió ember néz. A rengeteg reflektor miatt nem is látok túl sokat a stúdió közönségéből, a monitor hangfalaknak köszönhetően pedig nagyon keveset hallok belőlük. Amennyit érzékelek a közönségből, az általában motiválni szokott. Szeretem azt, ha élvezik az emberek, amit hallanak.

- Többféle dalt előadtál már: melyik stílus áll hozzád a legközelebb?

- Az R & B dalokat nagyon kedvelem. Persze nehéz ezt megmondani, mert szeretek reggae-t, klasszikus rockot, régi magyar dalokat is énekelni.

- Ha lesz saját lemezed, azon milyen stílusú zenék szerepelnek majd?

- Talán mindenféle zenei stílust beleviszek majd...

- Ez ma elég nagy divat...

- Igen, és ez azért jó, mert nem skatulyázzák be az embert. Egy hard rock zenekar nyilván egy réteget tud megcélozni. Ha viszont a lemezemen szerepelnek R & B, pop, vagy populáris rock nóták, azzal több embert érek el.

- Ha jól emlékszem, a Zanzibár nevű magyar együttes énekesnője rendőr volt, mielőtt pályát váltott. A rendészeti hivatás gyakorlóinak van valami különleges affinitásuk a zenéhez?

- Sokan nagyot néznek, amikor megtudják, hova járok iskolába. Szerintem ez a két dolog összefér. Nekem van olyan ismerősöm, aki egy jazz zenekarban szaxofonozik, közben pedig testépítő. Bennem is van talán valamiféle kettősség. Aki a rendészeti hallgató énemet ismeri, nem gondolná, hogy egy dalban ki tudom önteni a lelkemet.

- A rendészeti karrier akkor most parkoló pályára került?

- Ezt a két félévet most kihagyom. Jövő szeptembertől azonban mindenképpen szeretném folytatni. Van még két évem az alapképzésből és a mesterképzésben való részvételt se zárom ki. A biztonsági szakirány érdekel és talán a későbbiekben valamilyen jogi sulit is elvégzek majd.

- Rendőr nem is szerettél volna lenni?

- Korábban igen, voltak ilyen terveim, de letettem róla. Talán furcsának hangzik, de megmondom őszintén, hiányzik a suli. Reggelenként eszembe jut, hogy milyen lenne most lemenni sorakozóra. Hiányzik, hogy a szakasztársakkal beszélgessek a szünetekben. 

Fotó: Bársony Bence / RTL Klub, Vulevity Zsuzsanna / NKE


A tudományetika és a kutatásetika Magyarországon és a világban

    • PI-NET konferencia
    • PI-NET konferencia
    • PI-NET konferencia
    • PI-NET konferencia
  • Előző
  • Következő

„A tudományetika és a kutatásetika Magyarországon és a világban” címmel rendez konferenciát november 13. és 15. között a Doktoranduszok és Tudományos Kutatók Szervezeteinek Nemzetközi Szövetsége (Postgraduates’ International Network, PI-NET) és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Budapesten.

A szervezők a nemzetközi, multidiszciplináris tanácskozáshoz kötődően nemzeti kerekasztal-beszélgetést is tartanak, amelyen a felsőoktatási intézmények, tudományos szervezetek és doktorandusz szervezetek képviselői közvetlenül tudnak találkozni és eszmecserét folytatni egymással a magyarságot érintő legfontosabb kérdésekről.

A hagyományosan évente megrendezésre kerülő konferencia célja, hogy segítsen kapcsolatot teremteni a különböző országokban élő doktorandusz hallgatóknak, fiatal kutatóknak és szervezeteiknek, továbbá hogy minden évben nemzetközi tanácskozáson vitathassanak meg az érintettek egy-egy kiemelt, tudományterületeken átívelő problémát.

Az eseménynek továbbá vállalt célja az intézményesített határon túli együttműködés továbbfejlesztése és elmélyítése is, amely széles értelemben jelenti a tudományos és hallgatói élet összekapcsolását a magyar és a határon túli közösségek és felsőoktatási szervezetek között.

A konferenciát november 13-án Klinghammer István felsőoktatásért felelős államtitkár, Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Bizottságának elnöke, Bordás Gábor közigazgatási stratégiáért felelős helyettes államtitkár, valamint Kis Norbert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem továbbképzési és nemzetközi rektorhelyettese nyitotta meg a Károlyi-Csekonics Rezidencián.

A rendezvény november 14-én, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hungária körúti kampuszán folytatódik, ahol az előadások mellett egy együttműködési megállapodás aláírására is sor kerül a PI-NET és a Collegium Talentum között.

A több szekcióban zajló tanácskozáson többek között előadást tart Kardon Béla, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Tudománypolitikai Főosztályának vezetője, Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyettese, valamint Szenkovics Dezső, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és Művészeti Karának főtitkára is.

A konferencia munkanyelve az angol.


Felkészülni a támadásra

    • Kihelyezett csapatgyakorlat
    • Kihelyezett csapatgyakorlat
    • Kihelyezett csapatgyakorlat
    • Kihelyezett csapatgyakorlat
    • Kihelyezett csapatgyakorlat
    • Kihelyezett csapatgyakorlat
  • Előző
  • Következő

Első kihelyezett csapatgyakorlatukon vettek részt a lövész szakirányt választó honvéd tisztjelöltek a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár 3. Bercsényi Miklós Lövészzászlóaljánál. A Ludovika Zászlóalj honvéd tisztjelöltjei a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi- és Honvédtisztképző Karán szolgáló Vukics Ferenc alezredes vezetésével érkeztek Hódmezővásárhelyre.

A harcászat tantárgy keretében végrehajtott feladatokra a sándorfalvi gyakorlótéren került sor. A gyakorlás célja a menet és a nyugvás mozzanatainak elsajátítása volt a kijelölt lövész század állományával és technikájával. A honvéd tisztjelöltek a 3. Bercsényi Miklós Lövészzászlóalj katonáival együttműködve gyakorolhatták a parancsnoki munkát, illetve kerültek raj, szakasz és századparancsnoki beosztásba.

A feladat az volt, hogy egy hódmezővásárhelyi lövészszázad kijelölt század-, szakasz-, illetve rajparancsnokaként kellett megszervezni a menetrendet, a menetbiztosítást a kijelölt útvonalon és felkészülni az ellenség legvalószínűbb és legveszélyesebb támadásaira. A menet végrehajtása után a tisztjelöltek a századparancsnok harcparancsa alapján felderítették a nyugváskörletet, bevezették a főerőket és felállították a szolgálatokat.

A kitelepült logisztika segítségével, váltásokkal megszervezték az étkeztetést, miközben a körletet továbbra is biztosítani kellett. A különböző tevékenységekre, „behatásokra” való felkészülés begyakorlása után, az ellenség megjelenése esetén a század elfoglalta a védelmi terepszakaszt, majd elhagyta a nyugváskörletet, kivonta az erőit.

Minden tisztjelölt számára nagyon hasznos volt a gyakorlat, hiszen most először dolgoztunk együtt olyan katonákkal, akik akár több évtizedes tapasztalattal is rendelkeznek. Szerencsésnek tartom magam, hogy mint századparancsnok irányíthattam az állományt, és megtapasztalhattam azt, milyen komolyan fel kell készülni egy ilyen jellegű feladat végrehajtására. Véleményem szerint igazán csak a gyakorló téren tudjuk megtanulni, mi is a harcászat valójában - nyilatkozta a gyakorlattal kapcsolatban Vimpek István honvédtiszt jelölt, gyakorló századparancsnok.
 
Amit a tanteremben évek alatt megtanultunk, mind a katonai vezetés és szervezés mind a harcászat tárgyak területén, azokat most „élesben” alkalmazhattam. Nehéz volna ezt bármihez is hasonlítani, egy század vezetése, harcjárművekkel és technikával kiegészítve „harctéri körülmények” között, hatalmas felelősség, amely mindenre kiterjedő precíz munkát és folyamatos odafigyelést igényel - tette hozzá Dékány Ádám Roland tisztjelölt, századparancsnok helyettes.
 

Szinte csak a nyelv választja el a szlovák és a magyar nemzetet

A szlovák-magyar kisebbségi problémák köre akár a történész, akár a jogász számára fantáziaszegény kérdés. De ettől még fontos! Interjú Prof Dr. Halász Ivánnal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar Közjogi Intézetének egyetemi tanárával.

Szinte csak a nyelv választja el a szlovák és a magyar nemzetet, kultúrájuk, történetük igen hasonló Prof. Dr. Halász Iván szerint, aki a napokban vehette át Balog Zoltán emberi erőforrás minisztertől az Áder János köztársasági elnök által aláírt egyetemi tanári kinevezését. A történész és jogász végzettséggel, valamint szlovák nyelv és irodalom diplomával is rendelkező, lévai származású kutató tanár pályája elején, történészként vagy éppen jogászként nem sok szakmai kihívást talált a szlovák-magyar kisebbségi kérdések elemzésében. Halász Iván több más magyar-szlovák projekt mellett részt vett a Szlovák-magyar Történész Vegyesbizottság munkájában is. A mindkét ország diákjai számára elérhető tananyag 2014 elején jelenik meg.

A professzorral eddigi szakmai pályájáról, valamint Kelet-Közép-Európa XX. századi történetéről is beszélgettünk.

- A tanár úrnak jellegzetes palóc tájszólása van és az életrajzában is olvasható, hogy az egykori Csehszlovákia területén született. A diplomáit viszont már Magyarországon szerezte...

- Dél-Szlovákiában születtem, Léván. Ez a város két szempontból is határvonalon fekszik: egyrészt földrajzi értelemben, hiszen a síkság itt ér véget és itt kezdődnek a hegyek, másrészt a szlovák-magyar etnikai határ is itt található. Ennek megfelelően a város etnikailag vegyes, ahogyan a családom is. Miután Léva csupán 120 kilométerre fekszik Budapesttől, már gyerekkoromban is többször jártunk át a magyar fővárosba. Számos rokonom is itt lakik. A 80-as évek végén édesapám munkája miatt kerültünk Magyarországra. Tehát már itt kezdtem egyetemre járni. A történelem és a jog után a szlovák nyelv és irodalom diplomámat már úgy szereztem, hogy közben tanítottam is a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Egy rövid középiskolai történelem-tanári időszak után, amely egyébként nagyon hasznos volt számomra, végül itt találtam állást és hosszú évekre úgymond pázmányos oktató lettem.

- A szlovák nyelvtudását tudta hasznosítani Magyarországon?

- A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen nagyon erős szlavisztikai szak létezett, sajnos, ma már nincs meg. Pedig annak idején ott barátaimmal nagyon jó multidiszciplináris Közép-Európa specializációt indítottunk el, amely mindvégig népszerű volt a hallgatók körében. Ott tanítottam több mint tíz évig. Pontosabban ott és a történelem szakon is.

Az az igazság, hogy mindig is egyformán kedveltem a történelmet és a jogot, ezért törekedtem a lehetőségek szerint mindegyikkel foglalkozni. De egyszerre nehéz volt azonos figyelmet szentelni mindkettőnek. Azért eleinte a Közép-Európa tanulmányok és történelem volt számomra meghatározó, később azonban az állam- és jogtudomány lett domináns. Az utóbbi 15 évben megjelent munkáim többsége jogi témájú, de most is igyekszem évente legalább egy-két írást a történelemtudomány és szlavisztika terén is publikálni. Ez a szakmai kettősség végül is a fokozataimban is megnyilvánul – a PhD fokozatot előbb történelemből, aztán jogból is megszereztem. Habilitációval pontosan fordított volt a helyzet – előbb állam- és jogtudományból habilitáltam Budapesten, aztán még szlavisztikából Prágában.

- Az utóbbi években részt vett mind az Orosz-Magyar, mind a Szlovák-Magyar Történész Vegyesbizottság munkájában. Ha jól emlékszem, szlovák kollégáival megkísérelnek közös történelemkönyvet írni a két ország diákjai számára. A téma erősen elaknásítottnak tűnik. Ha fel kellene sorolni azt a három területet, ahol a leghevesebb viták zajlottak, melyeket említené?

- Szerintem a szlovák-magyar antagonizmusok jó része onnan fakad, hogy a két nép történelmileg, mentalitásában és számos egyéb vonatkozásban nagyon közel áll egymáshoz. Sok szempontból ezeken a területeken úgymond „lámpással kell keresni a különbségeket.” Amikor tehát a XIX. században elkezdődött a "szétszerelés", igazából csak a nyelv volt az, ami ténylegesen szétválasztotta a magyar és a szlovák népet. A későbbi történéseket is a nyelvi különbség szabta meg.

Ami ezt a bizonyos bizottsági tevékenységet illeti, tulajdonképpen a munkánk tárgya a tanárok és az érdeklődő diákok számára készített kisegítő jellegű tananyag, azaz nem egy kötelezően használandó rendes tankönyv. Az oktatás meglehetősen konzervatív szakma, ez volt a legtöbb, amit ki lehetett hozni reálisan az együttműködésből.

A munka a gyakorlatban úgy zajlott, hogy egy-egy korszakot történész-párok dolgoztak föl, egy szlovák és egy magyar kolléga. Voltak olyan párok, akik remekül együtt tudtak működni. Azaz nem két, párhuzamos tanulmányt írtak, hanem egy szöveget alkottak. Előfordultak azonban területek, ahol ez nehezebben ment. Talán a legtöbb problémát a kora középkor okozta. A Nagymorva Birodalom, honfoglalás, államalapítás időszaka. Itt álltak egymástól legmesszebb az álláspontok. Ennek a fő oka az, hogy a kor dokumentációja nagyon hiányos. Teljesen mások a feltételek, mint például a XIX. századnál, ahol a sajtó tudósításai, emlékiratok, levéltári anyagok bőséggel rendelkezésre állnak és csak az interpretáció lehet más. Bár a kora középkornál a régészet is segítheti a történész munkáját, még így is tágabb területek maradnak a saját értelmezésre.

A másik vitatott időszaknak természetesen a XX. század bizonyult: Trianon és a II. világháború alatti és utáni történések.

Nekem éppenséggel szerencsém volt, én az 1848-as dolgokkal foglalkoztam. A forradalomról, a polgári átalakulásról, a nemzetépítésről bőséges anyag állt rendelkezésre, nagyon könnyen megtaláltuk a partneremmel a közös hangot.

De hadd említsek még a bizottság munkájából olyan területeket, ahol nagyon kevés vita bontakozott ki. Ilyen volt a kora újkor, azaz a török hódoltság időszaka. Vagy a XIX. század, holott azt hinné az ember, hogy itt bukkannak fel erőteljesebb ellentétek.

- Az ön szlovák történész párja tudott magyarul?

- Aktívan nem, de a passzív nyelvtudása megvolt. Szlovákiában a történész hallgatóknak a kötelező latin és német mellett a magyar nyelvet is erősen ajánlott elsajátítaniuk.

- Ön összehasonlító alkotmányjoggal is foglalkozik. Térségünk, Közép-Kelet-Európa országai nyugati társaikhoz képest jóval szerényebb demokratikus előélettel rendelkeznek. Mit lehet mondani egy olyan eshetőségre, ha egy ország a demokratikus akaratnyilvánítás játékszabályait maximálisan betartva úgy dönt, hogy nem kíván demokráciában élni?

- A rövid válaszom: ilyenkor diktatúra van. És többnyire az ilyesmi előbb vagy utóbb tragédiába szokott torkolni. Erről senkinek ne legyenek illúziói. A demokráciát lehet kritizálni, de nem nagyon van nála jobb megoldás. De az is igaz, hogy a demokráciáért sokat kell dolgozni, mert az soha nem adatik meg automatikusan. Előfordultak olyan esetek, amikor valamely nép esetében a demokrácia úgymond könnyen jött, de aztán könnyen el is ment.

A demokrácia és az egész humanista örökségünk egy olyan berendezkedés, amely folyamatos odafigyelést igényel mindenki részéről, nemcsak az arra hivatott „hivatalos demokrácia őröktől.” Valódi demokraták nélkül ugyanis a demokrácia nem nagyon tud működni. A demokratákat pedig nevelni kell. Illetve nagyon fontos az is, hogy a világról és az országukról felelősen gondolkodó vezetők mindent megtegyenek azért, hogy széles rétegeket ne hozzanak olyan helyzetbe, amikor a nyomorult állapotuk miatt elfordulnak a demokratikus eszméktől.

Ez másként megfogalmazva a bárminemű elitektől folyamatos önmérsékletet igényel, illetve egyfajta kiegyenlítődést is – akár a gazdasági, akár szociális, akár a politikai téren is. Szerintem demokrácia csak aktivista programként, eszmeként tud fennmaradni. A demokrácia megőrzése területén tehát csak nagyon nehezen tudom elképzelni a passzív semlegességet vagy a távolságtartó magatartást. Valószínűleg olyan soha nem lesz, hogy egy társadalomban mindenki demokrata lesz, de fontos, hogy a demokraták maradjanak többségben.

Itt van például a náci Németország, ami a Weimari Köztársaságból nőtte ki magát. Itt nemcsak arról volt szó, hogy az ország lakói egyszer csak megunták a dolgot és diktatúrára szavaztak. Nyilván kellett ehhez a nagyon rossz gazdasági helyzet, az igazságtalannak tartott közállapotok és végül egy antidemokratikus párt is. Sőt, az akkori Németországban pártokból rögtön kettő is volt ilyen. A kérdés az, hogy egy demokrácia mennyire képes megtűrni antidemokratikus pártokat, milyenek az önvédelmi reflexei. Vagy másképpen megfogalmazva, hogyan tudja ezeket kezelni. A weimari demokrácia, ahol mindkét politikai pólus szélén szélsőséges, antidemokratikus pártok működtek, nem volt képes ellenállni ennek a kihívásnak.

Én Közép-Európa országai XX. századi alkotmányos fejlődésével foglalkoztam sokat. Rendkívül érdekes, hogy az I. világháború után többek között a wilsonizmus, illetve részben (közvetve) az orosz forradalom hatására meglehetősen demokratikus alkotmányok születtek a térségben. Bevezették az általános, titkos és egyenlő választójogot, erős parlamenteket hoztak létre. A 20-as években a térség a polgári demokrácia irányában fejlődött. Csakhogy egyes országokban a politikai változás előreszaladt a társadalmi fejlődéshez képest. A gazdasági, társadalmi viszonyok kevésbé voltak demokratikusak, mint maga az alkotmány. Ebben a feszültséggel teli helyzetben egyiknek alkalmazkodnia kell a másikhoz.

És többnyire a politikai rendszer idomult a reális társadalmi, gazdasági viszonyokhoz. Ezért következett be, hogy az 1920-as évek közepétől, de különösen a gazdasági válságot követően Kelet-Közép-Európa országainak alkotmányos fejlődése a tekintélyelvű berendezkedés irányába ment el. Lengyelországban kezdődik ez 1926-ban a Pilsudski-féle államcsínnyel. Gyakorlatilag Közép-Kelet-Európában egyetlenegy olyan ország volt, ahol 1938-ig maradéktalanul polgári demokrácia létezett, ez pedig Csehszlovákia. De a dolog nem meglepő, hiszen ez az ország örökölte a Monarchia iparának 60-70%-át. Csehországban a társadalmi viszonyok is jobban megfeleltek a polgári berendezkedésnek. 1938 után a geopolitikai helyzet miatt nyilván ez a fejlődés összeomlott, belülről azonban nem következett be autoriter fordulat.

Persze az is igaz, hogy amikor egy politikai rendszer előre szalad, ha nagyon ügyes, képes a saját képére formálni a társadalmat. De ezért nagyon sokat kell dolgozni. Kell hozzá jó adag szerencse, egy kegyelmi pillanat is. Mint például Svédország esetében. Ez az ország nem volt gazdag a XIX. században, mégis itt alakult ki az egyik legstabilabb demokrácia, a jóléti állam. A többi szerencsés nemzetnek, a norvégoknak, finneknek, osztrákoknak mind volt egy olyan kedvező időszakuk, amit jól ki tudtak használni. Ahhoz a jelenséghez hasonlít ez, amikor egy család életében sikeres időszak következik el, amikor felhalmozódik egy gazdasági vagy szellemi tőke, amiből jó ideig lehet majd élni. És, teszem hozzá, el is lehet herdálni.

- Egy újabb terület, ahol szakértőnek számít, a kisebbségek jogi helyzete. Melyik a jobb: ha valaki a külső szemlélő tárgyilagosságával képes vizsgálni a területet, vagy ha maga is érintettként, egy kívülálló számára megismerhetetlen érzelmi többlettel áll a problémához?

- Amikor az ELTE Bölcsészkaron tanultam, a származásomnak és a nyelvtudásomnak köszönhetően mindenki azt gondolta, hogy kisebbségi kérdésekkel fogok foglalkozni. Bennem viszont volt egy ellenkezés. Amikor mindenki elvár az embertől valamit, csak azért sem akarja éppen azt. Különösen nem a fiatal korában. Én is feltettem a kérdést magamnak: tudok ebben semleges maradni? Képes vagyok megfelelő távolságból vizsgálni a kérdést?

Akadt még valami, ami az ellen hatott, hogy ezzel a területtel foglalkozzam. A szlovák-magyar kisebbségi viszony a lehető legtriviálisabb. Az idők során csak a szereplők változtak, illetve az, hogy ki mikor van fönn és mikor van lenn. Úgy éreztem, ez történelmileg nagyon fantáziaszegény kérdés. Nagyon szomorú, de 150 éve végül is ugyanazokon vitatkozunk: nyelvhasználat, oktatás, feliratok... Igen lassan haladunk előre. Úgy éreztem, innen igazából nem lehet megérteni a világ működését. Az egyetemi tanulmányaim során ezért elkezdtem foglalkozni inkább a XX. századi orosz és szovjet történelemmel, valamint az összehasonlító alkotmányjoggal. Ez utóbbi terület tágabb összefüggésekben vizsgálja a valóságot.

Volt tehát egy négy-ötéves időszakom, amikor igyekeztem magamtól eltolni a kisebbségek problémakörét. De az az igazság, utána mégiscsak visszatértem ehhez a területhez is. Nem ment másként. Szerencsére az utóbbi években olyan újszerű problémák bukkantak fel, amelyek a kisebbségi jogok területén is képesek voltak fenntartani a figyelmemet. Ilyen volt például a státustörvények problematikája, az etnikai identitás regisztrálásának a problémái, továbbá az alkotmányos nemzetfogalmának és egyfajta „nemzetépítő” taktikáinak a vizsgálata.

A klasszikus, őshonos kisebbségekkel kapcsolatos kérdéseken túl próbálom kitágítani az érdeklődésemet, foglalkozom például a migránsok jogaival. Ez nálunk viszonylag egy új és szerintem fontos terület. Talán kevesen tudják, Csehországban ötvenezres vietnámi kisebbség él. Ez az első markáns, Európán kívüli közösség, amely ilyen nagy számban Közép-Európában telepedett le. Úgy néz ki, hogy a csehek egyelőre jól tudják kezelni, de a vietnámiak hivatalos kisebbségi elismerése még előttük van. Egyébként most már a nemzetközi migráció és közigazgatás kapcsolata is a legfőbb kutatási témáim közé tartozik. Ehhez a témához pedig éppen a kisebbségi jogokon keresztül jutottam el.

Egyszóval megtaláltam azokat a témákat, amelyek ezen a területen is lekötik a figyelmemet. Ez nagyon fontos egy oktató, kutató számára. Őszintén szólva én unnám, ha egész életen át egyetlen témával kellene foglalkoznom. Természetesen a fő vonalak megmaradnak, nyilván nem fogom magam átképezni polgári jogásszá vagy zenetudóssá. A saját területén belül viszont folyton igyekszik az ember új utakat találni. Engem is jobban érdekel egy-egy új téma és tán hasznosabb is vagyok így.

A többféle végzettségemnek is talán egyik legfőbb előnye az, hogy előbb vagy utóbb össze tudok kapcsolni bizonyos problémaköröket, azok különböző aspektusait. Mondok egy példát. A történész disszertációmat az oroszországi polgárháborúról írtam, pontosabban szólva az orosz fehérgárdista tábornokok rezsimjeinek hatalmi szerkezetéről. Azaz arról, hogyan próbálták ezek a tábornokok kezelni 1917-ben az ország és a közigazgatás általános összeomlásából fakadó problémákat. Ezek a kutatások sokat segítettek nekem megérteni abból, hogy mit jelent egy rendszer, állam, illetve közigazgatás totális összeomlása. Ezt hasznosítani tudtam később a jogi és még inkább a közigazgatási kutatásban, illetve oktatásban.

- Abból az apropóból beszélgetünk, hogy a napokban megkapta az egyetemi tanári kinevezését. Milyen változást hozott ez az életében?

- Az ember, ha szereti a szakmáját, ugyanazt csinálja a kinevezést követően is. Az egyetemi tanári cím ugyanakkor elismerés. Az egyetemi oktatók világában ez a legtöbb, amit el lehet érni, mindannyian erre törekszünk.

Az egyetemi tanári cím ugyanakkor egyfajta márkanév is. Azaz az embert a megszerzése után általában jobban bevonják bizonyos dolgokba, tudományos testületi munkákba, a bírálati tevékenységbe. Azt lehet mondani, hogy a professzori cím rendszerint megkönnyíti az oktató boldogulását a tudományos életben, ami nemcsak a tanításból és a kutatásból áll, hanem némi adminisztrálásból és a különféle bizottsági munkákból is. Akadémiai szinten tehát számít ez a professzori titulus. Másrészt a dolgok többségét ugyan úgy kell csinálni és végezni, mint eddig – rendesen kell kutatni és oktatni, ennyi az egész. Hiszen legtöbben annak idején nem azért mentünk tudományos pályára, hogy professzorok legyünk, hanem azért, mert érdekeltek minket azok a témák, amelyekkel foglalkozunk. Másként megfogalmazva érdekeltek bennünket a világ dolgai, mi miért van benne, és az egész hogyan működik.

Cimkék: KTK, interjú, november, 2013

Elismerés az árvízi védekezésért

    • Elismerés az egyetemnek

A júniusi rendkívüli dunai árvízi védekezésben résztvevő szervezetek elismerésére került sor Budapest Főváros Kormányhivatalában 2013. november 6-án. A Fővárosi Védelmi Bizottság őszi ülésének keretében Dr. Pesti Imre kormánymegbízott, a testület elnöke, oklevelet és emlékplakettet adományozott a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek.

Köszönetét fejezte ki egyetemünk polgárainak az árhullám levonulásának eredményes és hatékony kezelésében nyújtott segítségért, az árvízi védekezésben tanúsított kimagasló helytállásért, amely során több száz hallgató és oktató példás elkötelezettséget és együttműködést tanúsított. 

Fotó: Vulevity Zsuzsanna

Cimkék: november, árvíz, 2013

Aktív állami befolyásoló szerepek

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kara idén  is részt vesz a Magyar Tudományos Akadémia védnöksége alatt zajló Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozatban. A kari keretek között zajlott hétfő délelőtti konferencia az „Aktív állami befolyásoló szerepek” címet viselte. Dr. Cserny Ákos dékán beköszöntő előadásában elmondta: a mai rendezvényünkön a tudomány előtt tisztelgünk, abban a formában, hogy tudományos rendezvényt szerveztünk, amelynek középpontjában a három éve megújuló magyar közigazgatás és gazdasági kormányzás tudományos hátterének bemutatása áll.

A dékán utalt a kar kiterjedt nemzetközi kapcsolataira, amelynek keretében LI JUNQUING professzor, a Pekingi Minzu Egyetem Szervezéstudományi Karának dékánja tartott előadást a kínai gazdaságirányításról, annak sikereiről és problémáiról. A hallgatóság élénk érdeklődéssel fogadta P. Szabó Sándor, a Kína Kutató Központjának igazgatója által szervezett külföldi előadót. Ezt követően a magyar gazdasági irányítás tudományos háttere került bemutatásra, a Közigazgatás-tudományi Kar két vezető oktatója által.

Lentner Csaba professzor a közigazgatás-tudomány szerves, meghatározó részét jelentő új magyar állampénzügyi rendszertanról beszélt. Ízelítőt adott a most megjelent Közpénzügyek és Államháztartástan című egyetemi tankönyvében publikált tudományos eredményeiből. Elmondta, a Magyar Állam újjászervezésében markánsan érvényesülnek azok a nemzetközi tendenciák – így a kínai fiskális és monetáris elemek is-, amelyek a piaci mechanizmusok és a közigazgatás állami koordinációját és kontrollját erősítik.

Majd Bogár László, a Közgazdasági tanszék vezetője, a lokálisan szerveződő magyar nemzetgazdaságról, és annak globális hátteréről szólt. Bemutatta azokat az új világgazdasági rendező elveket, amelyek a magyar gazdaságra óhatatlanul kihatnak, amelyek mentén a gazdaságunkat szervezni kell, de ha szükséges, a negatívumokkal szemben kormányzási védőeszközöket kell alkalmazni.

A több száz hallgató által végighallgatott előadások szakmai anyagait (diakockák, videó felvétel) felrakjuk a Kína Kutató Központ és a Kínai TDK honlapjára is, tekintettel az előadások kimagasló tudományos értékeire, és a nagyfokú hallgatói, oktatói érdeklődésre.

Cimkék: KTK, november, 2013

Elsőbálozó egyetem

    • Tudomány Napi Estély
    • Tudomány Napi Estély
    • Tudomány Napi Estély
    • Tudomány Napi Estély
    • Tudomány Napi Estély
  • Előző
  • Következő
Megtartotta első egyetemi bálját a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. November 8-án pénteken a Stefánia Palota dísztermében, a Tudomány Napja tiszteletére rendezett esten több, mint kétszáz egyetemi dolgozó, oktató, hallgató, és partner ünnepelt.
 
Prof. Dr. Patyi András rektor és Prof. Dr. Szakály Sándor tudományos rektorhelyettes köszöntő beszédei, a vacsora és a tombola után profi táncosok - köztük egyetemünk egy hallgatója -, és Magyarország legnagyobb party zenekara a Cool Miners szórakoztatta a bálozókat.
 
Fotó: Szilágyi Dénes

A Ludovikától a Nemzeti Közszolgálati Egyetemig

    • Eleink nyomában kiállítás
    • Eleink nyomában kiállítás
    • Eleink nyomában kiállítás
    • Eleink nyomában kiállítás
    • Eleink nyomában kiállítás
  • Előző
  • Következő

A Ludovika 1808-as alapításától kezdve az intézmény jogelődjeivel kapcsolatban keletkezett dokumentumokból nyílt kiállítás a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hungária körúti kampuszának könyvtárában, november 7-én. Bár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem fiatal, alig kétéves intézmény, jogelődjeinek története hosszú időre nyúlik vissza.

Alapvető kötelességünk, hogy az elődintézmények által megteremtett hagyományokat ápoljuk - mondta Prof. Dr. Patyi András a tárlat megnyitóján. A rektor emlékeztetett rá:  több, mint két évszázada az elődök olyan szavakat foglaltak törvénybe, melyek ma is érvényesek, melyeket ma is rá lehet nyomtatni a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által kiadott doktori oklevelekre.

A kiállításon a többi között megtekinthető a Ludovika Alapító okiratának másolata. A tárlókban láthatóak folyóiratok, egyetemi almanachok, korabeli ház- és szolgálati rend,  illetve  tanrend is.

Cimkék: Ludovika, november, 2013

Határtalan interakció

    • Határon túli együttműködés a Partiumi Keresztény Egyetemmel a tehetséggondozásban

Négynapos tehetséggondozó programon vett részt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 15 hallgatója október 28. és 31. között Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen. A program középpontjában a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) alap- és mesterképzésben résztvevő hallgatóinak, valamint doktoranduszainak tehetséggondozása, tudományos kapcsolatépítése, együttműködési készségeinek fejlesztése, valamint közös szakmai élmények megtapasztalása állt.

A program az NKE vezetői által jóváhagyott azon elképzelést hivatott támogatni, amely az Egyetem határon túli tudományos kapcsolatrendszerének erősítését célozza nemcsak intézményi, hanem hallgatói szinten is. Vagyis olyan határon túli együttműködést alakít ki, amely széles értelemben jelenti a tudományos és hallgatói élet összekapcsolását a jövőre vonatkozóan az NKE és a határon túli magyar közösségek és felsőoktatási szervezetek között.

A képzés törzsanyagának foglalkozásai a hallgatók szakmai, illetve tudományos pályáján hasznosítható készségek fejlesztését célozták, mint például érveléstechnika és stratégiai gondolkodás, kreativitás-fejlesztés, előadói készségek bemutatása és fejlesztése.

A készségfejlesztő foglalkozásokat régióismereti képzés egészítette ki, melynek keretében a résztvevők a Partium történetéről, kultúrájáról és közigazgatásáról, valamint Nagyváradnak és Aradnak a magyar történelemben és kultúrában betöltött szerepéről szereztek ismereteket.


A szürkeállomány korunk legfontosabb nyersanyaga

    • Ünnepi Szenátus
    • Ünnepi Szenátus
    • Magyar Tudomány Ünnepe
    • Magyar Tudomány Ünnepe
    • Magyar Tudomány Ünnepe
    • Magyar Tudomány Ünnepe
    • Magyar Tudomány Ünnepe
  • Előző
  • Következő

A szürkeállomány - más szóval a tudástőke - korunk legfontosabb nyersanyaga - mondta Prof. Dr. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Szenátusának a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából tartott nyilvános ülésén, november 7-én. A Hungária körúti kampusz dísztermében tartott rendezvényen az akadémikus hozzátette: a szürkeállomány az egyetlen nyersanyag, ami folyamatosan újratermelhető, sőt, növelhető. Éppen ez az újratermelés az, ami egy egyetem feladata - tette hozzá.

Vizi E. Szilveszter beszédében felidézte Eötvös Loránd egykori szavait: „Az egyetem tudományos tanításának színvonalát egyedül tanárainak egyénisége állapítja meg”. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem működésének célja az kell, hogy legyen - folytatta a professzor -, hogy az értelem, ne pedig az érzelem uralja a párbeszédet. Ugyanakkor a globalizálódó világban egyre fontosabb a nemzeti értékek megőrzése is: az egyetem nevében a „nemzeti” azt jelenti, hogy az intézménynek a közjót kell becsülettel szolgálnia - zárta beszédét az akadémikus.

A tudomány ma már globális iparág - mondta ünnepi beszédében Prof. Dr. Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora. Az intézménynek azon kell munkálkodnia - tette hozzá - hogy az egyetemeket értékelő nemzetközi rangsorokon a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is megjelenjen. A versenyben önálló, új tudományos eredmények előállításával és továbbadásával lehet helyt állni - folytatta a rektor. Prof. Dr. Patyi András az egyetem küldetésével kapcsolatban elmondta: tudomány nélkül a hazát sem tudnánk szolgálni.

Mióta Dr. Boross Péter belügyminiszter volt, minden utóda az ő teljesítményéhez méri a sajátját - mondta laudációjában az ünnepi szenátusi ülésen Prof. Dr. Finszter Géza nyugállományú rendőr ezredes, egyetemi tanár azzal kapcsolatban, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem díszdoktorává avatta Magyarország egykori miniszterelnökét.

„Azt mondják, a gyereket nem szabad állandóan szidni, elmarasztalni, időnként dicsérni is kell ahhoz, hogy önbizalom támadjon benne… Öregkorban sem rossz az ilyen megoldás!” - köszönte meg a méltató szavakat a 85 éves Boross Péter.

Szintén díszdoktori címet adományozott az egyetem Prof. Dr. Szabó Dénesnek, a Montreali Egyetem nyugalmazott egyetemi tanárának az összehasonlító kriminalisztika tudományban kifejtett nemzetközi munkásságának elismeréseképpen. Az 1929-ben született Szabó Dénes a II. világháború után elhagyni kényszerült az országot, tudományos karrierjét Belgiumban majd Kanadában építette fel, a 60-as évektől kezdve azonban rendszeresen visszajárt Magyarországra.

Annyi viszontagságos évtized után vissza kell szerezniük Magyarországon a közhatóságoknak a becsületet - mondta Prof. Dr. Szabó Dénes az ünnepi szenátusi ülésen levetített videoüzenetében. Ezt pedig úgy lehet elérni - folytatta a professzor -, ha a tisztviselő kizárólag a törvénytől függ, és a becsületének felel.

A díjazottak listája:

Doctor honoris causa

Dr. Boross Péter

Prof. Dr. Szabó Dénes

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Aranyérme

Prof Dr. Sárkány István ny. vezérőrnagy

Címzetes egyetemi tanári cím

Dr. habil. Kis-Benedek József

Címzetes egyetemi docensi cím

Dr. Zbysek Korecki ezredes

Dr. Balogh Zsolt

„Katasztrófavédelmi Díj”

·        iparbiztonság szekcióban Szabó Ágnes a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság munkatársa;

·        polgári védelem szekcióban Teknős László a NKE Katasztrófavédelmi Intézetének munkatársa, az NKE Katonai Műszaki Doktori Iskola hallgatója nyerte;

·        a tűzvédelem szekcióban Murai László a Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság munkatársa.

·        az intézményi kategóriában a díjat a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar Juhász Jenő Szakkollégiumának építőmérnöki tagozata nyerte, a díjat „kijelölés alatt” veszi át.

Habilitált doktor

Dr. Molnár Anna


PhD. doktor


1.

Cseffó Károly

2.

Domboróczky Zoltán

3.

Faragó László

4.

Hankó Márta okl. mk. százados

5.

Laufer Balázs őrnagy

6.

Lipics László ny. r. alezredes

7.

Papp Csaba Lajos

8.

dr. univ. Szabó Gyula

9.

Taksás Balázs főhadnagy

10.

Dr. Ujházi Lóránd István

11.

Varga Béla okl. mk. alezredes

12.

Vég Róbert László okl. mk. alezredes


Fotó: Szilágyi Dénes


"A férjem mindig is szívvel-lélekkel repülőtiszt volt."

    • özv. Szenteleky Gézáné Kresz Lili
    • Szenteleky Géza kiállítás
    • Szenteleky Géza kiállítás
    • Szenteleky Géza kiállítás
  • Előző
  • Következő

Interjú özv. Szenteleky Gézáné Kresz Lilivel, aki Kanadából látogatott a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, hogy átvegye férje nevében a 70 éves jubileumi díszoklevelet. Szenteleky Géza repülőtiszt volt, idén töltötte volna be a 91. életévét, sosem felejtette el repülőtiszti múltját, a nevelést, amit otthonában és a tiszti iskolában kapott. A becsületesség, a felelősségteljes magatartás, a megbízhatóság, a pontosság és a bajtársak iránti tisztelet élete végéig elkísérték.


Kresz Lili, túlélve a budapesti ostrom napjait, Svájcban szerzett diplomát, korcsolyabajnok is lett, a sors pedig úgy hozta, hogy Kanadában lelt új otthonra, ahol megismerte férjét. A házaspár nem mindennapi életútjáról beszélgettem az örökifjú hölggyel.

Miért hagyták el Magyarországot?

Géza a háború utolsó hónapjaiban ütegével mind nyugatabbra vonult és amikor ’45 májusában véget ért a háború, amerikai fogságba estek. Az amerikaiak akkor már nem ejtettek hadifoglyokat: nagy szükség volt az élelemre a táborokban, ezért szabadon engedték a magyar csapatot. A férjem szülei és Géza akkor 19 éves öccse, Gyurka, akkor már Frankenmarktban egy menekülttáborban voltak elszállásolva. Géza rövid ideig még tartotta a kapcsolatot szüleivel a táborban, de hamarosan más terveket szőtt, elbúcsúzott családjától, átúszta a Rajnát és Franciaországba menekült. Már fiatalabb korában több nyarat töltött Párizsban és kitűnően beszélt franciául; kapcsolatai is voltak, így sikerült elhelyezkednie. Hét évig élt és dolgozott Párizsban. Gyurka, aki kitűnően beszélt németül és angolul, a táborban egy amerikai őrnagy, bizonyos Mr. Hall segédje lett. Mr. Hall annyira megkedvelte Gyurkát, hogy felajánlotta: kiviszi a fiút szüleivel együtt Amerikába. Az amerikai hatóságok azonban nem adtak erre engedélyt, ezért Mr. Hall őrnagynak más utat kellett találnia… Örökbe fogadta Gyurkát, aki felvette a Hall nevet és az öreg szülőkkel együtt hamarosan ki tudott menni Amerikába, ahol amerikai állampolgár lett. Géza közben még mindig Franciaországban volt és nem kapott beutazási engedélyt az Amerikai Egyesült Államokba, így kanadai vízumot kérvényezett, melyet 1951-ben meg is kapott és egy MS Nelly nevű csapatszállító hajóval július 13-án megérkezett Kanadába. Érdekes, hogy évekkel később én magam is egy Nelly nevű hajón utaztam Amerikába.

Ezek szerint Ön még itthon élt Magyarországon a ’43-as budapesti ostrom alatt?

Igen. Abban az évben halt meg édesapám rákban. A fejünk fölött dőlt össze a ház a harcokban. Újév éjszaka mínusz húsz fokban hajtottak végig az oroszok a Pasaréti úton, botladoztunk a Vérmezőn, hullákon és döglött lovakon át. Gyalog mentem ’45-ben otthonról a krisztinavárosi iskolába. Két óra oda, kettő vissza, gyalog át a Zeneakadémiára. Ostrom után május, június, július, három hónapos „gyorstalpaló” iskolaév volt. Édesanyám énekművésznő, keményen dolgozott napszámosként, és zöldséget ültetett, hogy ne haljunk éhen. Volt sok betegség, nélkülözés, műtét, infláció, de valahogy túléltük. ’47-ben leérettségiztem, ’48 januárjában a korcsolyázó olimpiai csapattal ki tudtam menni Svájcba, ösztöndíjat kaptam a genfi konzervatóriumba. Ott diplomáztam le, Bernben pedig korcsolya aranyérmet szereztem.

Hogyan került akkor Ön is végül Kanadába?

Nagybátyám, Kresz Géza hegedűművész Kanadában volt professzor és küldött nekem vízumot. Gézával ’53-ban ismerkedtünk meg Torontóban. Egy társaságban bemutattak és ő rögtön megkérdezte: „Mondja, magának hátul a combján nincs egy nagy vágás?“ Én csak ámultam, hogy igen, de ezt vajon honnan tudja? „Ott voltam a műjégen, amikor történt, onnan tudom…”- folytatta Géza nevetve.

Hogyan tudtak új életet kezdeni Kanadában? Géza folytatta repülőtiszti hivatását?

A férjem mindig is szívvel-lélekkel repülő volt, de Kanadában nem szerezte meg újra a pilóta igazolványt. Az volt az álláspontja, hogy ha a Jóisten kegyelméből egészségesen visszakerült a frontról, akkor ne kísértsük a sorsot. Amikor az országba érkezett, Montrealban szeretett volna letelepedni francia tudására való tekintettel, de azonnal észrevette, hogy a francia kisebbség Kanadában állandó vitában áll az ország angol részével, így tovább indult Torontóba. Nem volt könnyű dolga, mert egy szót nem tudott angolul, de abban az időben rengeteg magyar menekült élt a városban. Egymást segítették, minden munkát elvállaltak, hogy megéljenek. Karácsony előtt a „haverok” szóltak Gézának, hogy van egy hirdetés az újságban: egy repülőgépgyár keres valakit adminisztratív állásra. Angoltudás nélkül, de mégis jelentkezett.  Tizennyolc jelentkezővel szemben tizennyolc felvételiztető állt, és ő pont egy olyan emberrel került szembe, aki húsz évig élt és dolgozott Párizsban, ráadásul fehér orosz menekült volt! Gézát felvették, és hamar megtanult angolul is.

Ez a repülőgépgyár, a De Havilland Aircraft, olyan gépekre specializálta magát, melyek fel tudtak szállni füvön is és leszállni vízen is, ugyanakkor futószerkezettel és pontonnal voltak felszerelve. Géza hamarosan észrevette, hogy bár sok a megrendelés, a félig kész gépek csak állnak a hangárokban, mert a szükséges alkatrészek nem érkeznek meg a megígért időben. Ő ezt a problémát magáénak érezte és kiderítette, hogy mi az oka a késedelemnek. Erre a problémára koncentrált, és amikor a számítógépek még gyerekcipőben jártak, megoldotta, hogyan lehet az anyagellátást a számítógéppel kezelni, leltározni. A gépek alkatrészei időre megérkeztek, így a cég megbízhatósága is növekedett. Persze, ez a folyamat nem ment máról holnapra, de bár írnokként kezdte, munkájának eredményeképp alelnökként fejezte be pályafutását a cégnél.

Melyek voltak legemlékezetesebb pillanatai, amikor még repülőtiszt volt?

Géza  ütege Lengyelországban volt a fronton. Négy MiG-et lőtt le, bele is véste a kormánybotjába. De a legizgalmasabb élménye nem ez volt. Egyszer egy bevetésről repült hazafelé, amikor a belenézett a tükörbe és látta, hogy mögötte jön egy MiG. Azonnal azt gondolta, neki most befellegzett, mert hátra lőni nem tudott, csak előre, vagy lefelé. A következő percben a MiG gázt adott és mellé repült… Aztán szalutált, elfordult balra és eltűnt! Nyilván kifogyott a muníciója, mást nem tudok elképzelni…

Milyen érzés volt hazalátogatni Magyarországra és részt venni a jubileumi díszoklevél átadó ünnepségen?

Igen nagy izgalommal készültem erre a jubileumra! Az ünnepség méltóságteljes és megható volt. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Gézát képviselni tudtam! Ő biztosan mindent elkövetett volna, hogy részt vegyen az ünnepségen… Ahogy elnéztem a 91 éves “fiúkat”, bizony senkinek nem lehet már olyan könnyű az élet. Nagyon hálás vagyok Nagy G. László ezredes úrnak, hogy az ünnepségről készült videófelvételt elküldte nekem, így maradandó emlékem is lett az eseményről.

Családja tele van nagy nevekkel: a nagyapjáról, Kresz Gézáról, az Önkéntes Mentő Egyesület megalapítójáról is tudna mesélni?

Dr. Kresz Géza, nagyapám, elhunyt 1901-ben, sajnos, semmilyen személyes emlékem nincs róla. Két évvel ezelőtt restauráltattam a családi sírboltot a Kerepesi Temetőben, ennél a kriptánál volt tavaly a Mentőszolgálat 125 éves évfordulóján koszorúzási ünnepség… Az évfordulóról a Parlamentben is megemlékeztek, ahol az ország minden részéből összegyűltek a mentők és nekem, mint unokának nagy megtiszteltetés volt, hogy ez alkalomból felkértek beszélni. Kresz nagyapa nemcsak a Mentőszolgálatnak volt megalapítója, hanem a Városligetben a Budapesti Korcsolyázó Egyletnek is. Nem hiába lettem én magam is korcsolyázó…

Az egyetemre látogatók megtekinthetik a Szenteleky Géza Emlékkiállítást, mely a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus főépületének aulájában található.

Fotó: Vulevity Zsuzsanna

Cimkék: november, 2013

A Ludovikától a Nemzeti Közszolgálati Egyetemig

Eleink nyomában - a Ludovikától a Nemzeti Közszolgálati Egyetemig - ez a címe annak a tudományos ülésnek és kiállításnak, amivel a felsőoktatási intézmény vesz részt a Magyar Tudomány Ünnepe országos rendezvénysorozatban.

A november 7-én, 13:00-i kezdettel tartandó konferencián a Ludovikától a Nemzeti Közszolgálati Egyetem elindításáig tekint végig a három, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen oktatott hivatásrend képzésének hazai történetén többek között Prof. Dr. Szakály Sándor kutatási rektorhelyettes, Dr. Kis Norbert, továbbképzési és nemzetközi rektorhelyettes, valamint Prof. Dr. Blaskó Béla, nyugalmazott rendőr vezérőrnagy.

16:30-kor Prof. Dr. Patyi András, az egyetem rektora nyitja meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Központi Könyvtárában a konferencia témájához kapcsolódó kiállítást.

Délelőtt, a Szenátus Ünnepi ülésén Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke tart előadást A tudomány a 21. századi magyar társadalomban és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem címmel.

Szintén az ünnepi szenátusi ülésen veheti át tiszteletbeli doktori címét Dr. Boross Péter, volt miniszterelnök és Prof. Dr. Szabó Dénes, a Montreali Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára.

A Magyar Tudomány Ünnepe 2013. évi rendezvénysorozata november 3-30. között, az egész országban kerül megrendezésre. A Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének döntése értelmében a 2013. évi Magyar Tudomány Ünnepe vezértémájának főcíme: Velünk Élő Tudomány.


Nemzetpolitikai alapmű készült

    • Nemzetpolitikai alapismeretek könyvbemutató
    • Nemzetpolitikai alapismeretek könyvbemutató
    • Nemzetpolitikai alapismeretek könyvbemutató
    • Nemzetpolitikai alapismeretek könyvbemutató
    • Nemzetpolitikai alapismeretek könyvbemutató
  • Előző
  • Következő

A világon Magyarországon jelent meg elsőként a nemzetpolitika témáját feldolgozó tankönyv - mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Nemzetpolitikai Alapismeretek című tankönyv november 4-i bemutatóján, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

A kiadványt nemcsak a magyar közigazgatásban dolgozóknak szánják, a határon túliak is megismerhetik belőle a nemzetpolitika alapvetéseit. A külhoni magyarok a könyv segítségével érvényre juttathatják jogaikat a mindenkori kormánnyal szemben – emelte ki a miniszterelnök-helyettes, majd hozzátette: a könyv anyagának egy rövidített változata része lesz a közigazgatási alapvizsgának is, így a jövőben senki nem válhat köz- vagy kormánytisztviselővé anélkül, hogy a nemzetpolitika alapjaival meg ne ismerkedne. A "fegyelmezett" tankönyv az alaptörvényen, a hazai és nemzetközi jogszabályokon alapszik, nem politikai kiadvány. Tárgyilagos elemzés, dacára az utóbbi három évben, a területen megfigyelhető viharos jogalkotásnak.

A nyolc fejezetből álló, teljességre törekvő mű olyan alapfogalmak tisztázásával indul, mint a nemzet, az állam vagy éppen a nemzeti kisebbség.

A könyv a többi között végigtekint a szomszédos országok politikatörténetén, elemzi az ottani magyar nemzeti kisebbségek helyzetét. A kiadványban ismertetés található mindazokról az intézményekről, melyek a nemzetpolitikához köthetők - hangzott el.

Kis Norbert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorhelyettese szerint többről van szó, mint könyvbemutatóról, mivel a nemzetpolitika és a közszolgálati képzés talált egymásra. Az alapképzésben fél éven át egységes modul van minden terület számára az egyetemen, amelynek részét képezi a nemzetpolitikai ismeretanyag is – mondta, fontosnak nevezve, hogy a nemzetpolitika, nemzettudat a köztisztviselők, közigazgatásban dolgozók képzésének alapköve legyen. Az NKE végzi Magyarországon a közel 100 ezer tisztviselő továbbképzését, valamint a tisztviselői és a tiszti hivatásrend utánpótlásának képzéséért felelős.

A tankönyv a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet összefogásában jött létre - tekintett vissza a mű születésére a rektorhelyettes, aki szerint az összefogás itt nem érhet véget, fontos lenne, hogy a tankönyv idegen nyelven is megjelenhessen, ez segítene tisztázni a magyar nemzetpolitikával kapcsolatos esetleges félreértéseket nemzetközi szinten is.

A Nemzetpolitikai Alapismeretek című tankönyv része annak a három és fél éve kezdődött reformnak, melynek során megújult a közigazgatás és a nemzetpolitika Magyarországon - mondta a könyvbemutatón Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára. A nemzetpolitika nyitott a határon túl élő magyarok felé, a közigazgatásban pedig gondolkodásbeli változás játszódott le. Répási Zsuzsanna úgy látja, fokozott érdeklődés van az államigazgatásban a nemzetpolitika kérdései iránt.

Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója elmondta, a könyv viszonylag szerény terjedelmű, ám a végén kimerítő bibliográfia található azok számára, akik valamelyik tárgyalt terület ismeretei iránt bővebben is érdeklődnek. A könyv fejezeteit az adott terület legjobb szakértői írták - hangzott el. 

Fotó: Vulevity Zsuzsanna

Cimkék: november, 2013

Megfog a zene, rájössz, hogy ez mennyire klassz dolog - jelentkezőket vár a Zrínyi Miklós Vegyeskar

    • Zrínyi Kórus
    • Zrínyi Kórus
    • Zrínyi Kórus
    • Zrínyi Kórus
    • Zrínyi Kórus
    • Zrínyi Kórus
    • Zrínyi Kórus
  • Előző
  • Következő

Nemcsak profi énekeseket várnak, Aki a szomszéd szólamba téved, "visszalökdösik". Bográcsozni is eljárnak, külföldi kórusfesztiválokon vesznek részt - minden énekelni szerető érdeklődőt vár szerda esti próbáin a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen működő Zrínyi Miklós Vegyeskar.

1996-ban, a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusának volt tagjaiból alakult a ma 30-35 fővel működő Zrínyi Miklós Vegyeskar. Annak idején - meséli Kékesi Attila, a kórus elnöke -, együttműködést kötöttek a felsőoktatási intézménnyel, mely próbalehetőséget biztosított az énekkarnak. A vegyeskar azóta is a Zrínyi Laktanyában készül fellépéseire, bár az egyetem neve időközben megváltozott.

Az énekkar fennállása óta többször volt példa rá, hogy az egyetem polgárai közül is kedvet kaptak néhányan az énekléshez, jelenleg azonban senki sem tagja a kórusnak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről - mondja az elnök.

Akinek azonban jó zenei hallása van és alapszinten kottát tud olvasni, bármikor csatlakozhat hozzájuk - teszi hozzá Holló Gyula karnagy. Az énekkar minden szerdán, 18:00-i kezdettel tartja próbáit a Zrínyi Laktanya dísztermében. A próbák nyilvánosak, bárki benézhet, s ha megtetszik neki, amit lát, a karnagy meghallgatja. Nem feltétlenül olyan jelentkezőket várnak, akik, ha a kezükbe nyomnak egy kottát, azonnal leéneklik, de a zenei hallás és énekhang azért elkerülhetetlen - teszi hozzá a karnagy. A meghallgatáskor dől el az is, a jelentkező a basszus, a tenor, az alt vagy a szoprán szólamban kezdheti meg pályafutását zrínyisként.

Holló Gyula karnagy elmondta, jelenleg a tenorban, azaz a magasabb hangú férfiak szólamában mutatkozik a legnagyobb kereslet énekesek iránt. Még ma is jellemző, hogy a gyerekek életük egy szakaszában több-kevesebb időt eltöltenek valamilyen kórusban - mondja Zelenákné Szaszkó Éva, a kórus titkára. Tulajdonképpen ritka, hogy olyan ember vetődjön a Zrínyi Kórus próbájára érdeklődőként, aki még soha életében nem szerepelt énekkarban - számol be a tapasztalatairól a szólampróbákat is vezető szakember.

Ha a kezdő kórista eleinte eltévelyedik és véletlenül a szomszéd szólamot énekli, "visszalökdössük" - meséli a karvezető. A szólampróbákon pedig ki-ki alaposan begyakorolhatja saját dallamait.

 Akit felvettek, annyi kötelezettséggel számolhat, hogy a heti egy próbán részt kell vennie, komolyabb fellépés előtt előfordulhat ennél kicsit több elfoglaltság is. Ugyanakkor a hazai fellépéseken kívül külföldre is eljuthat az énekkarral. A Zrínyi kórus jó értelemben vett amatőr énekkar, a tagok mindegyike szabadidejében jár a próbákra és fellépésekre - mesél a ma nagyjából 18 és 70 év közötti életkorú énekesekből összeálló társaságról a karnagy.

A régi zenétől a kortárs kórusirodalom darabjaiig terjed a Zrínyi Vegyeskar repertoárja - mondja Holló Gyula. Az énekkar indulása óta mintegy 200 művet adtak elő - emlékszik vissza Kékesi Attila. Ezek egy része a capella, azaz hangszeres kíséret nélküli, máskor zenekar vagy zongorista kíséri az énekeseket. Az évi átlag nyolc fellépés során a kóristák nagyjából felerészt lépnek fel templomokban és világi helyeken.

Részt vesznek nemzetközi kórusfesztiválokon is, a Zrínyi énekesei eljutottak már Spanyolországba, Olaszországba, Svájcba, Lengyelországba és Csehországba. Legutóbb Toscanában jártak. A toscanai kórusfesztiválon második éve irányítja az összevont énekkart Holló Gyula karnagy. Tavaly háromszázötvenen adták elő Verdi Rabszolgakórusát. De nemcsak közösen énekeltek, a többnapos, több helyszínen zajló fesztivál során a résztvevő kórusok egyenként is bemutatták repertoárjukat az olasz közönségnek.(A cikkhez kapcsolódó fotók is ezen a toscanai úton készültek.)

A kórus tagjai időnként a próbákon, fellépéseken kívül is találkoznak: elmennek kirándulni vagy egy-egy kórustag telkén bográcsoznak. 

Arra a felvetésre, hogy egy átlag mai fiatal teljesen másképp hallgat zenét, mint elődeink, nemhogy klasszikus zenével nem találkozik, de már könnyűzenei albumokat sem nagyon hallgat, két-háromperces, pillanatnyi zenei benyomások jelentik számára a muzsikát, Holló Gyula karnagy így reagált: el kell jönni, meg kell tapasztalni, mit jelent együtt énekelni. A karnagy úgy látja, ha egy fiatal ma meghallja azt, hogy kórus, elretten. De amikor bekerül egy közösségbe, rájön, hogy jól érzi ott magát, netalán még a zene is megfogja, sikerélményei lesznek, rádöbben, hogy ez mennyire klassz dolog. A kórus a könnyebb műfajba tartozó műveket is előad, például jazzes darabokat, melyekkel esetleg gyorsabban barátkozik meg az az érdeklődő is, akitől még távol áll a klasszikus kórusirodalom.

Az élményszerzésnek remek módja - folytatja a karnagy -, ha valaki november 9-én este fél nyolcra felmegy a Mátyás-templomba, ahol egy 200 tagú énekkar, operaénekes szólistákkal adja elő Mozart Requiemét. A Zrínyi Vegyeskart november 30-án, a Bazilikában, a Nemzetközi Adventi Kórusfesztiválon is lehet majd hallani - sorolja a következő hetek fellépéseit.

Amikor a próbákon a műveket tanuljuk, az persze nem ennyire felemelő élmény - mondja Holló Gyula, ám minden tevékenységre igaz, hogy gyakorlás, tanulás szükséges a jó teljesítményhez.

A szerdai próbára gyülekező kórustagoktól és a karnagytól megkérdeztem, ha valaki szeretne megismerkedni a kórusmuzsikával, mivel kezdje. A már említett Mozart Rekviemet, Kodály Esti dalát, Bárdos népi feldolgozásait ajánlották.

- És miért ne az X-faktorban próbálkozzon? - kérdezem a karnagyot.

Holló Gyula úgy véli, - néhány kivételtől eltekintve - ezek a műsorok semmi másra nem jók, mint hogy magamutogató emberek szerepeljenek. Egy show műsor, ahol a modern technika bevetésével gyakran énekest csinálnak a hangtalanokból. Komolyra fordítva: aki csak magát szereti hallgatni, az ne jöjjön kórusba, előbb-utóbb rászólok - mondja Holló Gyula karnagy. Ez egy csapatmunka.




Bakondi: Ez nem könnyű, de szép hivatás

    • Dr. Bakondi György előadása
    •  Dr. Bakondi György előadása
    •  Dr. Bakondi György előadása
    •  Dr. Bakondi György előadása
    •  Dr. Bakondi György előadása
  • Előző
  • Következő

„Mi itt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katasztrófavédelmi Intézetében a jövő tiszti karát képezzük. Nem tudósokat, laborasszisztenseket vagy műértőket, hanem a katasztrófavédelem gerincének következő generációját” – mondta Dr. Bakondi György tűzoltó altábornagy, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetője október 31-én, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen csaknem 300 hallgató előtt tartott előadásán.

Kijelentette: ahhoz, hogy a jövő katasztrófavédelmi vezetői felelősséggel és az elvárt színvonalon végezhessék feladataikat, elengedhetetlen a gyakorlatorientált, átfogó, szakmailag értékelhető képzés, amelynek végeztével a kar hallgatói sokrétű szakmai tudással rendelkeznek majd, és ennek köszönhetően a katasztrófavédelem szinte bármely szakterületén képesek lesznek helytállni.

Előadása végén arra kérte a hallgatókat, hogy alaposan tanulmányozzák a katasztrófavédelem felépítését és feladatköreit, ássák bele magukat a műveletek részleteibe, lássanak bele minél jobban a szervezet működésébe és mindennapjaiba, hogy a diploma után azonnal alkalmazhassák a megszerzett tudást a tizenkétezer fős szervezet valamely ágazatában.

„Ez nem könnyű, de szép hivatás. Kívánom, hogy eredményes munkát végezzenek az erre való felkészülés során, hogy mihamarabb mélyrehatóan is megismerjék a szervezetet és az itt dolgozó hivatásos kollégákat, és legyenek büszkék azokra a teljesítményekre, amelyeket kollégáik nap mint nap felmutatnak!  Készüljenek fel, nagyon sok sikert kívánok mindannyiuknak!” – zárta előadását Bakondi György, aki ezt követően emlékplakettet vehetett át Dr. Kovács Gábor rendőr dandártábornoktól, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatási rektorhelyettesétől.

Fotó: Szilágyi Dénes

Cimkék: november, 2013

Bemutatkoztak a Katasztrófavédelmi Díjra pályázó aspiránsok

    • Bemutatkoztak a Katasztrófavédelmi Díjra pályázó aspiránsok
    • Bemutatkoztak a Katasztrófavédelmi Díjra pályázó aspiránsok
    • Bemutatkoztak a Katasztrófavédelmi Díjra pályázó aspiránsok
    • Bemutatkoztak a Katasztrófavédelmi Díjra pályázó aspiránsok
    • Bemutatkoztak a Katasztrófavédelmi Díjra pályázó aspiránsok
  • Előző
  • Következő

Tudományos konferencia keretében mutatták be pályamunkájukat azok az egyetemi hallgatók és a területen dolgozó szakemberek, akik a 2013-as Katasztrófavédelmi Díjra pályáznak. Az október 29-i rendezvényen, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hungária körúti kampuszán olyan pályaművek kerültek a zsűri elé, melyek már átmentek egy előzetes szűrőn. A pályázók között szerepelnek Aszódi Júlia és Rosta Petronella, az NKE hallgatói, illetve Teknős László, a Katasztrófavédelmi Intézet munkatársa, az egyetem doktorandusz hallgatója is.

A katasztrófavédelmi díj létrehozásáról szóló együttműködési megállapodást a négy alapító szervezet képviseletében a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora és a Somos Alapítvány alapítója 2012. július végén írta alá azzal a céllal, hogy a nemzeti értékeinket képező természeti és épített környezet megóvásában aktívan tevékenykedő és kiemelkedő eredményt elérő természetes és jogi személyek munkáját elismerje és támogassa. A 29-én bemutatott pályaművek az iparbiztonság, a polgári védelem és a tűzvédelem egy-egy területét dolgozták föl.

A díj odaítéléséről az öttagú zsűri javaslata alapján az alapító felek által létrehozott kuratórium hoz döntést. Az ünnepélyes eredményhirdetésre és díjátadásra az év végén a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen kerül sor. A díj a Magyar Tudományos Akadémia által kiállított oklevél és a Belügyminisztérium, Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság által elkészített bronz plakett, valamint a Somos Alapítvány által megítélt pénzjutalom, amelyet a díjazott oktatási intézményben folytatott tanulmányokra, kutatásra vagy külföldi tanulmányút költségeinek fedezésére fordíthat.

Fotó: Vulevity Zsuzsanna

Cimkék: október, 2013