Szűkítés


Kiválasztott Címke

2014

Minden Címke 667


Jelenleg 197 bejegyzés található 2014 cimkével

Szervezeti változások az NKE-n

    • Ludovika

A negyedik évét kezdő NKE három, alapítástól meglévő kara egy újabbal bővül: 2015. februártól megkezdi működését a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar. A nemzetközi jellegű képzések és az ehhez kapcsolódó kutatási munkák színtere az eddigiekben a Nemzetközi Intézet volt, mely az új kar létrejöttével párhuzamosan megszűnik. Az új szervezeti egység elsősorban a nemzetközi karrierre készülő hallgatók képzését látja majd el, így az NKE a megújuló diplomataképzés egyik meghatározó központjává válhat. A kar dékánjának kiválasztása pályázat útján történik, amely jelenleg is zajlik.

Az állami humántőke reform részeként a Kormány 1602/2014. (XI. 4.) Kormányhatározatában döntött az NKE államtudományi egyetemmé válásáról. Az egyetem a feladathoz kapcsolódóan létrehozta az Államtudományi Intézetet, amely a fejlesztés tartalmi részét hivatott biztosítani.

Bővül a karközi intézetként, zárt beiskolázási rendszerben működő Nemzetbiztonsági Intézet is: januártól a jelenlegi két tanszék mellett (Katonai Nemzetbiztonsági Tanszék, Polgári Nemzetbiztonsági Tanszék) Terrorelhárítási Tanszék is működik majd a szervezeti egységben.

Részben változik a rektorhelyettesek feladat- és hatásköre, valamint száma is: 2015. január elsejétől a rektorhelyettesi pozíciók száma négyről háromra csökken.

A tudományos rektorhelyettesi portfólió kiegészül a jelenlegi, önmagában is igen jelentős feladatkör mellett egyes korábbi stratégiai és intézményfejlesztési rektorhelyettesi feladatokkal (a kutatásfejlesztési és innovációs stratégia kidolgozása, az Egyetem fejlesztési terveinek végrehajtását szolgáló belső kutatásfejlesztési és kiválósági pályázati rendszer kidolgozása, a minőségügyi feladatok, valamint az egyetemi tudományos kiadványok és a kiadói tevékenység tervezésének összehangolása és irányítása). A Nemzetbiztonsági Intézet felügyelete is átkerül a tudományos rektorhelyettes feladatkörébe.

A továbbképzési és nemzetközi rektorhelyettes feladatkörében – a jelenleg meglévők mellett – kerülnek meghatározásra az egyetem nemzetközi együttműködéseivel kapcsolatos feladatok. Az oktatási rektorhelyettes feladatköre alapvetően változatlan marad.

Az egyetem stratégiai tervezésének és a fejlesztésének irányításáért ezentúl közvetlenül a rektor felel. E feladatok hatékony végrehajtása érdekében a Rektori Hivatalon belül Fejlesztési Program Igazgatóság működik január 1-től.

A Közigazgatás-tudományi Kar nemrég megüresedett dékáni posztjára prof. dr. Kiss György, a Kar Életpálya és Emberi Erőforrás Intézet Közszolgálati Jogi Tanszékének egyetemi tanára kapott megbízást.

A szervezeti változásoktól egy rugalmasabb, a változásokhoz és a fejlesztésekhez jobban alkalmazkodó egyetemi irányítást vár az NKE vezetése és a Fenntartói Testület is. 


Cimkék: december, 2014

Karácsonyi ünnepség a Ludovikán

    • Karácsonyi ünnepség a Ludovikán
    • Karácsonyi ünnepség a Ludovikán
    • Karácsonyi ünnepség a Ludovikán
    • Karácsonyi ünnepség a Ludovikán
    • Karácsonyi ünnepség a Ludovikán
    • Karácsonyi ünnepség a Ludovikán
  • Előző
  • Következő

Bensőséges hangulatú rendezvényen búcsúztatták a hamarosan véget érő 2014-es évet a meghívott vendégek és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársai a Ludovika Főépület kápolnájában.

A december 22-i karácsonyi ünnepség alaphangulatát Ó. Szabó István, Jászai Mari-díjas színművész adta meg, aki Nyírő József: Most már jöhetsz, Jézuska című novelláját adta elő. Ezt követően Prof. Dr. Patyi András köszöntötte a jelenlévőket. Az NKE rektora hangsúlyozta, hogy ez az első karácsonyi ünnepség a március végén átadott, egykori Ludovika Akadémia épületében, amelynek szellemisége jelen van a mindennapokban is. Patyi András megköszönte a jelenlévők egész éves munkáját, amellyel hozzájárultak az NKE fejlődéséhez.

A rendezvény ezután a szentegyházi gyermekfilharmónia közel egy órás karácsonyi műsorával folytatódott. A Haáz Sándor karmester által vezetett 140 fős székelyruhás gyermek énekkar és fúvós-vonós zenekar a székelyföldi Szentegyháza város büszkesége. A Magyar Örökség – díjas együttesnek nem ez volt az első magyarországi fellépése, hiszen többször szerepeltek már a magyar Parlamentben és Magyarország legszebb székesegyházaiban is, valamint egyre gyakrabban kapnak felkérést külföldi fellépésre is.

Műsorukkal a Ludovikán is nagy sikert arattak, az előadás végén a jelenlévők percekig tartó tapssal köszönték meg a gyermekeknek és karmesterüknek a nagyszerű előadást. A rendezvény ezt követően a Díszteremben folytatódott, ahol Dr. Janza Frigyes nyugalmazott vezérőrnagy, az egyetem Fenntartói Testületének ügyvivője mondott pohárköszöntőt. 

Cimkék: december, 2014

Heti Gondolat: Pál apostol

    • Luca Giordano: Pál apostol megtérése

„Legyen bár prófétáló tehetségem,

Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,

Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,

Ha szeretet nincs bennem,

Mit sem érek.”

Pál apostol első levele a korintusiakhoz

(A szeretet himnusza, Biblia, Újszövetség, 1Kor 13.3)


Kedves Olvasók!


Néhány hónapja már, hogy itt az egyetemi honlapon minden héten egy-egy gondolatot ajánlottam figyelmükbe. Ezek olykor kapcsolódtak az adott hét egyetemi eseményeihez, vagy valamilyen történelmi évfordulóhoz, olykor nem.

A december 22-én kezdődő hét a Karácsony hete. Hívőnek és nem hívőnek a keresztény világban a legnagyobb ünnepek egyike. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy minden olvasónak, a honlap minden rendszeres vagy alkalmi követőjének békés és boldog karácsonyi ünnepeket kívánjak. Pál apostol idézett néhány sorát nem csak a karácsonyi időszak közeledtére gondolva, hanem az azt megelőző és követő névtelen hétköznapokra is figyelve ajánlom Önöknek.

A boldog karácsony mellett sikerekben gazdag, boldog új évet is kívánok mindnyájunknak!


                                                                                                                                                                 Prof. Dr. Patyi András

                                                                                                                                                                                rektor


Pál apostol vagy Szent Pál (kb. 5 – 67. június 29.) a világ felé nyitott diaszpóra-zsidóságból származott. Gyaníthatóan a középső társadalmi szinthez tartozott, jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget. Származása Jézus minden tanítványánál alkalmasabbá tette, hogy a legkülönbözőbb felfogású és képzettségű emberek nyelvére lefordítsa az evangéliumot, a nemzetek apostola lett.

Bizonyos mértékig megértette a sztoikus fogalmakat, ismerte a pogány kultúrákat és a kezdődő gnózist. Pált tulajdonképpen Saulnak hívták, mint a Benjamin törzséből való első királyt; de már születésekor megkapta a római Pál (Paulus) nevet is, ami azt jelenti: ‚a kürt szája’, vagy ‚az ő szájuk’, avagy ‚csodás kiválasztott’, vagy ‚a kiválasztás csodája’. Avagy Paulus a paulából származik, ami héberül ‚nyugalom’, latinul pedig ‚kicsiny’. Nevében hordozta tehát azt a hat kiváltságot, mely a próféták között is kivételessé tette.

Életéről kevés információnk van. Egyetlen dátumot sem lehet pontosan meghatározni.

A Törvényért és az atyai hagyományokért égő buzgólkodása a keresztények üldözőjévé tette. A szigorú zsidó törvénytiszteletet védelmezte a Törvénytől való szabadsággal szemben. Nemcsak egy keresztre feszített Messiás ,,botrányáról” volt szó, hanem arról a kérdésről, hogy a Törvény érvényes útja-e az üdvözülésnek. A Törvény vagy Jézus Krisztus? - ez lett életének döntő kérdése. A damaszkuszi úton, látomásban megjelent neki Jézus. A látomás hatására az addig keresztényeket üldözőből hívő lett. Megismerkedett Jézus tanításával, és ettől kezdve ugyanolyan hévvel hirdette az új tanítást, mint ahogy addig üldözte. Pál számára a pogányok is hivatalosak a hit útjára.

A Szeretet himnusza, tulajdonképpen Jézus egyetlen festménye, hiszen az első korinthusi levél hamarabb íródott, mint bármelyik evangélium. Pál apostol Jézusról a szeretet 15 csodálatos jelzőjével, 15 ecsetvonással rajzol képet.

Pál akkor tért meg és lett az ősegyház tagja, amikor az kezdett elszakadni a választott néptől, s hozzálátott a birodalom pogány népeinek misszionálásához. Pál a Törvénytől függetlenné vált új irányzat teológusa és előharcosa lett. Személyiségének megértésében döntő az a tény, hogy tudatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és sok kortársánál buzgóbban ragaszkodott hozzá. Nevéhez három missziói út fűződik (az első útjára Barnabással, a másodikra Szilásszal, a harmadikra pedig egyedül ment). Pál próbálta ellenfeleit megérteni és meggyőzni, ami nem mindig sikerült.

Néhol azt találjuk, hogy Pál kisebb Péternél, néhol pedig, hogy nagyobb, vagy egyenlő. Valójában kisebb a méltóságban, nagyobb a prédikálásban, és egyenlő a szentségben.

Pál súlyt helyezett arra, hogy hangoztassa az üdvösség jelenvalóságát, Istennek a világhoz fordulását, de a ,,már” mellé odaállította a ,,még nem”-et, a megváltás jövőbeliségét. A keresztény lét paradoxonának így találta meg a feloldását: megváltás a veszélyeztetettségben, szabadság a megkötöttségben, élet a halálban és Isten a történelemben. A keresztény minden remény ellenére él a reményben

Gondolkodásmódjára jellemző a világosság és a kérdésfeltevés radikalizmusa. Pál fölemésztette magát ,,az ige terjesztésében”.

Pál életének végső szakaszáról a pásztorlevelek adataiból kapunk felvilágosítást A Rómaiakhoz írott levél teológiai végrendelete lett. Egyes adatokat - mindenekelőtt életének utolsó és mindenképpen legjelentősebb évtizedéről - leveleiből és az Apostolok Cselekedeteiből tudhatunk. A levelei azonban az apostol egyéniségének, hitének és gondolkodásának megragadó képét nyújtják. Az Apostolok Cselekedetei szerint Pál, mint a római állam foglya érkezett Rómába. Mi lett missziós terveiből, nem tudjuk. Halálának idejére vonatkozóan is meg kell elégednünk a találgatásokkal. Első római fogságából még kiszabadult, de második bebörtönzése kivégzéssel végződött - régi hagyomány szerint 67-ben, de talán már 66-ban Néró idejében.

Egy régi legenda szól arról, hogy azon a helyen, ahol szent feje a földre hullt, három forrás fakadt. Mély értelmű jelképe ez annak az élet-folyamnak, amely Pálon át a világba áradt.

http://scriptures.lds.org/hu/biblemaps/13

http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1l_apostol

http://www.katolikus.hu/szentek/szent95.html

http://magyar-irodalom.elte.hu/erdy-kodex/html/dolgozatok/Palrol.html

http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/

Pál apostol élete

http://www.tananyag.almasi.hu/farkase/biblia/oldalak/szeret-himn.htm

http://hu.wikipedia.org/wiki/Damaszkuszi_%C3%BAt

Pál apostol misszionáriusi utazásai:

    • Pál apostol misszionáriusi utazásai
Cimkék: december, 2014

Ifj. Gróf Andrássy Gyula és az I. világháború

    • Ifj. Gróf Andrássy Gyula és az I. világháború
    • Ifj. Gróf Andrássy Gyula és az I. világháború
    • Ifj. Gróf Andrássy Gyula és az I. világháború
    • Ifj. Gróf Andrássy Gyula és az I. világháború
    • Ifj. Gróf Andrássy Gyula és az I. világháború
  • Előző
  • Következő

„Az alapítvány életében nagyon fontos a mai tudományos ülés, ahol az első nagy világégésre emlékezünk, illetve fontosnak tartjuk azt is, hogy méltóak legyünk az alapítvány névadójához, Ifj. Gróf Andrássy Gyulához. Alapítványunk elsődleges célja az, hogy létrehozza a Budapest központú, független, posztgraduális nemzetközi diplomata és politikusképző akadémiáját.” – mondta  köszöntőjében Dr. Szeiler Erika ügyvéd, az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány alapító-kurátora az „Ifj. Gróf Andrássy Gyula és az I. világháború” című konferencián a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Főépület Kápolnájában. Az esemény fővédnöke Dr. Áder János, Magyarország köztársasági elnöke volt.      

Prof. Dr. Patyi András, az NKE rektora nyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a Nagy Háború kitörése óta eltelt száz év elegendő lehet ahhoz, hogy okosabbnak higgyük magunkat és részletekbe menően is megemlékezzünk az I. világháború történéseiről. Hozzáfűzte, hogy a nagy összefüggések ismerete segíthet a részletek megismerésében és ez a konferencia nagyban hozzájárul ahhoz, hogy még jobban megismerjük a száz évvel ezelőtti események folyamatait, motivációit, részleteit.

Prof. Dr. Mezey Barna, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora a „Kivételes hatalomról szóló, 1912. évi LXIII. törvénycikkről” tartott előadást. A háború esetére szóló kivételes intézkedésekre vonatkozó törvényről Mezey Barna elmondta, hogy alapvetően arról szól, hogy hogyan lehet szolgálni kivételes állapotban a nemzeti érdekeket, a katonai érdekeket és a közrend érdekeit úgy, hogy a lehető legkevesebb sérelem érje az emberi jogokat. Az ELTE rektora szerint a kivételes hatalomról szóló törvénynek az óriási jelentősége abban áll, hogy annak bevezetése ellenére sem sérültek az alkotmány rendelkezései. Hozzáfűzte, hogy a szóban forgó törvény hihetetlenül nagy terhet rakott úgymond a közigazgatási apparátusra, a rendvédelmi és rendészeti szervekre.

 Patyi Gergely, az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára az I. világháború idején felvetődő közjogi kérdésekről beszélt. Elmondta, hogy a Nagy Háború alatt megszülettek a választójogi reformelképzelések, de ezek nem emelkedtek törvényerőre, vagy ha igen, a háború miatt már nem vezették be azokat. Az államtitkár hozzáfűzte, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia részeként Magyarország nem volt önálló nemzetközi jogalany, és felmerül a kérdés, hogy vajon megmenthető lett volna-e ez a többnemzetiségű államalakulat, ha nem következik be a háború. Talán a jól időzített, átgondolt reformokkal igen.  

A konferencián előadásokat hallgathattak meg az érdeklődők a többi között a háború és a béke kérdéseiről Ifj. Gróf Andrássy Gyula gondolkodásának szemszögéből, az I. világháború idejére jellemző sajtópolitikájáról, gazdasági helyzetről, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának okairól.

Dr. Holló József, nyugalmazott altábornagy, az Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány kuratóriumának tagja zárszavában a következőket mondta: „Az Ifj. Gróf Andrássy Gyula foglalkozott a társadalom problémáival, a gazdasággal, a történelemmel, a hadügyi és művészeti kérdésekkel, vagyis személyében egyidejűleg volt kül-, bel-, társadalom- és gazdaságpolitikus, történész, kicsit hadtudós, heraldikus, jogfilozófus és a kultúra támogatója.”     

A rendezvényen közreműködött a Magyar Honvédség Légierő zenekara Veszprém, akik az I. világháború katonadalaiból és népi énekeiből adtak ízelítőt a résztvevőknek. A konferencia részeként  a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum „Négy év vérben és vasban” című vándorkiállítását tekinthették meg az érdeklődők.  

Cimkék: december, 2014

Mezőségi táncok a Fölszállott a Páván

    • Fölszállott a Páva
    • Fölszállott a Páva
    • Fölszállott a Páva
    • Fölszállott a Páva
    • Fölszállott a Páva
  • Előző
  • Következő

Harmadik alkalommal rendezték meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Zsibongójában a közmédia és az NKE közös szervezésében a Fölszállott a Páva című népzenei és néptánc programsorozatot. Ezúttal az erdélyi Mezőség mutatkozott be a nyárádszeredai Bekecs Néptáncegyüttes és az Üver zenekar jóvoltából, akik a Fölszállott a Páva című televíziós tehetségkutató műsor második évadának döntősei és közönség kedvencei voltak. A műsor házigazdája ezúttal is a népzenei és néptánc tehetségkutató első évada szólótánc kategóriájának győztese, Berecz István volt.

Benő Barna, a Bekecs néptáncegyüttes vezetője mutatta be Erdély jellegzetes tájegységét, a Mezőséget az érdeklődőknek, amelynek néptánc kultúrája igen színes és változatos. Benő Barna elmondta, hogy a Mezőséget északon a Nagy-Szamos, északkeleten a Sajó patak, keleten és délen a Maros, délnyugaton az Aranyos folyó, nyugaton pedig a Kis-Szamos határolja, amely főként erdő nélküli dombság és mintegy háromszáz falu alkotja. Négy nagy tájegységre bontható, az Észak- Mezőségre, Belső-Mezőségre, Dél-Mezőségre és Kelet-Mezőségre. A tájegység jellegzetes táncairól a következőket mondta a néptáncegyüttes vezetője: „Az erdélyi táncok ezeréves tánckultúránkat őrzik, a középkortól egészen a modern korig, hiszen megtalálható itt a reneszánsz, az újkor verbunkja, sőt a XIX. század polgári, német eredetű táncok is.” 

 A Bekecs Néptáncegyüttes műsorában szerepeltek mezőmadarasi, mezőszopori, válaszúti táncok, amelyeket úgy válogattak össze az előadók, hogy néhány mezőségi falu jellegzetes táncából adjanak ízelítőt a közönségnek. A tájegységre jellemző táncok közül Benő Barna felsorolt néhányat a közönségnek a teljesség igénye nélkül. Ezek a vonulós táncok, a lassú forgatós, a lassú cigánytánc, a szökő, a csárdás, a gyors csárdás, a korcsos, a négyes,a sűrű, a ritka és a lassú legényes, valamint a verbunk.  

Dénes Károly, az Üver zenekar nagybőgőse, a mezőségi zene sajátosságairól beszélt a résztvevőknek. Elmondta: igazából a zene nyersessége az, ami megfogja az embert, például az, amikor a bőgő úgymond „recseg”. Hozzáfűzte, hogy a zenekar hegedűből, brácsából és nagybőgőből áll, amelyet az „erdélyi trió” elnevezéssel illetnek, azért, mert az előbb említett három hangszer adja a zenekar alapját. Ezek néha kiegészülnek a cimbalommal a székely Mezőségben, például Boncidán.  

A hagyományokhoz híven a táncbemutatót követően a közönség is kipróbálhatta a mezőségi tánclépéseket. A Fölszállott a Páva jövőre folytatódik tovább, ahol újabb tájegységek népzenei és néptánc kultúráját ismerhetik meg a műfaj szerelmesei. 


Tanúsítványokat adtak át az NKE-n

    • Bejárható Magyarország
    • Bejárható Magyarország
    • Bejárható Magyarország
    • Bejárható Magyarország
  • Előző
  • Következő

Huszonkilencen vehették át a „Természetjáró szabadidő-szervező és programkoordinátor” elnevezésű képzés teljesítéséről szóló tanúsítványt Dr. Princzinger Pétertől, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Vezető- és Továbbképzési Intézet igazgatójától az NKE Ludovika Főépületében. Az eseményen Prof. Dr. Padányi József, az NKE stratégiai és intézményfejlesztési rektorhelyettese, megbízott tudományos rektorhelyettes mondott köszöntőt, aki közreműködött a képzési program kidolgozásában.

Az NKE Vezető- és Továbbképzési Intézet által szervezett, októberben indult úgynevezett pilot képzési program a Bejárható Magyarország Keretprogramban kitűzött célok megvalósítását szolgálta, így a természetben történő, környezetbarát szabadidős tevékenységek feltételeinek javítását, a turizmus- valamint a gazdaság fejlesztését, továbbá az oktatási és képzésfejlesztési tevékenységeket. A projekt egy leendő közszolgálati továbbképzési programnak a kísérlete volt. A célja az volt, hogy az első, úgynevezett pilot szakaszban résztvevők visszajelzései alapján korrigálják és korszerűsítsék a képzési programot, amelyet a tervek szerint 2015. január végére vennének fel a minősített közszolgálati programok jegyzékébe.

Princzinger Péter honlapunknak elmondta, hogy a most lezárult képzés tapasztalatai azt mutatják, hogy a jövőben a gyakorlati oktatásra kell majd nagyobb hangsúlyt fektetni. Ez azt jelenti, hogy a programba beépítenének úgynevezett természetjárási terepgyakorlatokat, amelyek hozzájárulnak a Bejárható Magyarországhoz kapcsolódó alapvető készségek elsajátításához. „Akik most átvették a tanúsítványt még nem kapnak pontokat a továbbképzési rendszerben, ugyanis ez egy kísérleti képzési program volt. Az utánuk következő tanulócsoportok viszont a programminősítési eljárást követően a kötelezően megszerzendő 128 pontból 16 pontot kaphatnak majd, ha sikeresen elvégzik ezt a képzést.” – jelentette ki Princzinger Péter.   

A tíz alkalomból álló továbbképzés témái között szerepelt többi között a lovas, gyalogos, kerékpáros, vitorlás, folyami és evezős természetjárás, turisztikai igazgatás, környezetvédelmi igazgatás, valamint szervezet-, illetve közösségfejlesztés. A kísérleti képzési programban közalkalmazottak, köztisztviselők és a Turisztikai Desztináció Menedzsment szervezetek munkatársai vettek részt. A képzés tananyaga az NKE ÁROP-2.2.21-2013-0001 "Tudásalapú Közszolgálati előmenetel" elnevezésű projekt keretében készült el.










Cimkék: december, 2014

Austerlitz Napja

    • Austerlitz Napja
    • Austerlitz Napja
    • Austerlitz Napja
    • Austerlitz Napja
    • Austerlitz Napja
  • Előző
  • Következő

Az NKE HHK Hadtörténeti, Filozófia és Kultúrtörténeti Tanszéke november végén tanulmányutat szervezett a csehországi Slavkov u Brna (Austerlitz) mellett megrendezett katonai hagyományőrző emlékünnepségre. Bár a tanulmányút csúcspontja az austerlitzi csata (1805. december 2.) újrajátszásának megtekintése volt, az egyetem hallgatói és tanárai számos más programon is részt vettek.

A hadtörténeti túra a brünni Spielberg vár (Špilberk) megtekintésével kezdődött, ahol Prof. Dr. Csikány Tamás ezredes volt a csoport idegenvezetője. Az elnyomás központjaként elhíresült Spielberg vár a XVII. század óta főként börtönként üzemelt. Itt raboskodott a magyar jakobinus mozgalom, illetve az 1848-49-es szabadságharc több résztvevője. Brünn régi városközpontját és egyházi emlékhelyeit is megtekintette a csoport.

A szombati nap (november 29.) programja az austerlitzi csata köré épült, amely a Zurán domb (Žuráň) meglátogatásával kezdődött, ugyanis itt volt Bonaparte Napóleon tábornok főhadiszállása.  Itt csatlakozott a csoporthoz  Dr. Horváth József, az NKE főtitkára a hagyományőrző honvédvadász csapattal. A magaslaton Csikány Tamás ismertette a hallgatóságnak a csata haditerveit,  és az ütközet főbb eseményeit. Ezt követte a Pratzen dombon (Pracký kopec) levő Béke Síremlék megtekintése, amely a csatában részt vett három császárnak, és az elesett katonáknak állít emléket. Rövid múzeumi látogatás után a csoport tovább ment Austerlitzbe, amelyet ekkorra már megszállt a hagyományőrzők serege. A rendezők kitettek magukért: az autók helyét lovak és szekerek vették át, a hagyományos üzletekét pedig a kézművesek és a vándorárusok.

Bemutatók és interaktív kiállítások vezették fel a délutáni Napóleon-kori hadijátékot, ahol mintegy 900 hagyományőrző vett részt korhű egyenruhában és felszerelésben, lovasokkal, ágyúkkal kiegészülve. Az eseményre több tízezren voltak kíváncsiak. A hatfontos ágyú és a zászlóaljak sortüze gondoskodott arról, hogy a látogató átérezze az austerlitzi csata hevét.

Az egyetem csoportja a hadijáték után az egykori csatatér melletti Tellnitz (Telnice) községbe látogatott. A faluban két kopjafa és egy emlékhely tanúskodik az itt elesett székely katonák szomorú történetéről. Az NKE nevében Horváth József főtitkár és Csikány Tamás ezredes helyezett el koszorút, a résztvevő hallgatók pedig gyertyákkal rakták körbe a kopjafákat. A székely vendégekkel való közös vacsora és beszélgetés után a község határában álló síremlékhez vonult a csoport, ahol a székely himnusz kíséretében rótták le tiszteletüket a méltó elődök előtt, ezt követően Kozma Klementina katonadalokat énekelt.  

A csoport megállt Olmützben is, ahol megtekintették a város magyar vonatkozású emlékhelyeit (Bolyai János emléktábla, érseki palota). Az NKE hallgatói a felejthetetlen élményt nyújtó tanulmányútért köszönetüket fejezik ki az egyetemnek, Csikány Tamás ezredesnek, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Egyesületének és a székely hagyományőrzőknek, akik páratlan hangulatot kölcsönöztek az együtt töltött néhány órának.

Cimkék: HHK, december, 2014

A poligráfos vizsgálat és ami mögötte van

    • A poligráfos vizsgálat és ami mögötte van
    • A poligráfos vizsgálat és ami mögötte van
    • A poligráfos vizsgálat és ami mögötte van
    • A poligráfos vizsgálat és ami mögötte van
    • A poligráfos vizsgálat és ami mögötte van
    • A poligráfos vizsgálat és ami mögötte van
  • Előző
  • Következő

Az idei év utolsó Ludovika Szabadegyetem előadásán Dr. Budaházi Árpád százados, az NKE RTK Bűnügyi Tudományok Intézete Büntetőeljárásjogi Tanszékének adjunktusa beszélt a poligráfos vizsgálattal kapcsolatos hitekről és tévhitekről. Budaházi Árpád hangsúlyozta, hogy vannak, akik a poligráfban, vagy ahogy a köznyelvben hívják, a hazugságvizsgáló gépben a csodaszert látják, mások viszont kételkednek benne, és óva intenek az alkalmazásától. Érdemes megvizsgálni, hogy van-e alapjuk a műszerrel kapcsolatban elterjedt hiteknek és tévhiteknek.

A poligráfos vizsgálat történetéről az előadó elmondta, hogy az Amerikai Egyesült Államok a poligráf szülőhazája, amelynek végleges formája Leonarde Keeler nevéhez fűződik. Magyarországon az 1970-es évek végén a titkosszolgálat kezdte el alkalmazni a poligráfot, majd az 1980-as évek elejétől már a nyílt büntetőeljárásban is igénybe vették. Hazánkban a nyomozó hatóság kezdetben emberölési ügyekben vette igénybe a poligráfot. A vizsgálattal érintett bűncselekmények köre mára már kiszélesedett, szinte minden ügytípusnál alkalmazható. A poligráfot elsősorban arra a célra használják, hogy azonosítsák az elkövetőt, vagyis azt vizsgálják, hogy a gyanúsított őszintén tagadja-e a bűncselekmény elkövetését. A vizsgálat gyakran olyan tárgyi bizonyítékokhoz is elvezetheti a hatóságot, amelyeknek a létéről nem volt tudomása.

Az előadáson elhangzott, hogy a poligráf alkalmazása a lelepleződés következményeitől való félelem által kiváltott reakciókra, testi változásokra épít. A közhiedelemmel ellentétben a műszer önmagában nem alkalmas arra, hogy mérje a vizsgált személy válaszainak őszinteségét. Ezt ugyanis a szaktanácsadó állapítja meg azokból a poligráfos adatokból, amelyek a feltett kérdések által kiváltott élettani változásokat jelzik.

Azzal kapcsolatban, hogy manipulálható-e a poligráfos vizsgálat, Budaházi Árpád elmondta, hogy a műszer megbízhatóságát csökkenthetik az olyan technikák, amelyek a poligráfos vizsgáló félrevezetésére irányulnak. A „nemmel” válaszoló alany azt próbálja elérni, hogy feleletét annak ellenére „nemnek” vélje a szaktanácsadó, hogy az valójában „igen”. A manipuláció felismerése, leleplezése, illetve kivédése olyan feladat, amelyre a szaktanácsadók képzése során is nagy hangsúlyt helyeznek. Akadnak azonban olyanok, akik képesek észrevétlenül manipulálni a poligráfos vizsgálat eredményét. Számos olyan technika terjedt el, amely alkalmas lehet arra, hogy megtévessze a szaktanácsadót. Ilyen például a nyelv megharapása, a végbél záróizmának erőteljes összeszorítása, a cipőbe helyezett rajzszöggel fájdalom okozása, a lélegzet visszatartása, valamint a színtelen körömlakk alkalmazása az ujjhegyen, amely csökkenti a bőr elektromos feszültségét. A poligráfos vizsgálatokat végző hazai szaktanácsadók szerint a mai korszerű műszerekkel ezek a technikák könnyen felismerhetőek, kivédhetőek.

 Budaházi Árpád kiemelte, hogy hazánkban a poligráfos vizsgálat az elmúlt több mint három évtized alatt számos ügyben hozott gyors eredményt, de ennek ellenére nem csodaszer, és a poligráfos vizsgálatot végző szaktanácsadó sem tévedhetetlen. Éppen ezért jónak mondható az a bírósági gyakorlat, amely önmagában a poligráfos vizsgálat eredményének nem tulajdonít nagy jelentőséget, és úgy tekint rá, mint egy bizonyítékra a sok közül. A poligráfos vizsgálat beleegyezéshez kötött, ha valaki nem vállalja, az nem jelent terhelő bizonyítékot rá nézve. A poligráf előnye, hogy segít meghatározni a nyomozás irányait, és a bíróságra is megnyugtató hatással van, ha a poligráfos vizsgálat eredménye egy újabb érv lehet a bűnösség megállapítása mellett vagy ellen.

Budaházi Árpád előadásával véget ért a Ludovika Szabadegyetem idei programsorozata. Az előadásokat alkalmanként több mint százan hallgatták meg. Az Egyetem elismerő oklevelekkel díjazta mindazokat a résztvevőket, akik szorgalmasan látogatták a rendezvényeket és jó eredménnyel töltötték ki az előadások témáiban összeállított teszteket. Az okleveleket Prof. Dr. Padányi József, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem stratégiai és intézményfejlesztési rektorhelyettese, megbízott tudományos rektorhelyettes adta át. Akik nem tudtak részt venni a programsorozaton, az előadásokról készített videó felvételeket megtekinthetik az egyetem honlapján, ahol az előadók diasorai, illetve a tesztek megoldásai is megtalálhatóak. http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/szabadegyetem


Otthonában köszöntötték a 99 éves ludovikás alezredest

    •  vitéz békei Koós Ottó
    •  vitéz békei Koós Ottót
    •  vitéz békei Koós Ottó
    • p1460607
  • Előző
  • Következő
Otthonában köszöntötte kilencvenkilencedik születésnapján vitéz békei Koós Ottót, egykori ludovikás tisztet Siposné prof. dr. Kecskeméthy Klára ezredes és Nagy László nyugalmazott ezredes. A Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjai fontosnak tartják a Ludovika Akadémián végzett egykori tisztek életútjának megismerését.  
 
Vitéz békei Koós Ottót 1938-ban avatták hadnaggyá, részt vett a II. világháború harcaiban, ott volt a doni ütközetnél is. Tizenkét év hadifogság után Magyarországon évekig nehéz körülmények között élt, rehabilitációjára csak a rendszerváltás után került sor. 
 
A megpróbáltatásokról azt nyilatkozta: elviselésükhöz az erőt az "asszonyok asszonya", azaz a felesége adta, aki kivárta a hadifogság hosszú éveit. Valamint az istenhit, mely a gyakori holtpontokon élete során rendre átsegítette.
A magyar királyi százados kalandos életével a Bonum Publicum egyetemi folyóirat decemberi számának olvasói részletesebben is megismerkedhetnek. 
 
Cimkék: december, 2014

Heti gondolat: Nelson Mandela

    • Nelson Mandela

„Egy demokratikus és szabad állam képe lebegett mindig a szemem előtt, amelyben mindenki harmóniában él együtt és mindenkinek egyenlő lehetőség adatik meg. Remélem, meg fogom élni ennek az eszmének a megvalósulását, de ha szükséges, kész vagyok meghalni érte.”

Nelson Mandela


Kedves Olvasó!

December 10-én az Emberi Jogok napját ünnepeljük világszerte, Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát ezen a napon fogadta el az ENSZ közgyűlése 1948-ban. Írásba foglalták azokat a jogokat, melyek mindent embert egyenlően megilletnek születésüktől fogva. Annak ellenére, hogy több állam nyilatkozatai megfogalmazták már az alapvető törvényi szabályozásokat ezen a téren, ez a deklaráció egységesítette a világ független államaiban élő állampolgárok eredendő jogait. Ehhez a naphoz kapcsolódóan ajánlom figyelmükbe Nelson Mandela gondolatát.

                                                                                                                                                                          Prof. Dr. Patyi András

Nelson Mandela (1918. július 18. – 2013. december 05.) egy thembu törzsfőnök fiaként látta meg a napvilágot Rolihlahla Mandela néven. A Dél-afrikai Köztársaság első színes bőrű elnöke volt. Világszerte a szabadság és egyenlőség jelképe, apartheid-, vagyis faji megkülönböztetés ellenes tevékenysége miatt 18 évet töltött börtönben.

Nyugati típusú nevelésben részesült 9 éves korától, amikor apja halála után Thembu fővárosába került az ország kormányzójának gyámsága alá. Afrika történelmét első kézből, a hivatalos látogatásokra érkező öregebb törzsfőnököktől hallhatta, tanításaik szerint az őslakosok viszonylagos békés életet folytattak a fehér emberek megjelenéséig. A felsőoktatásból diáktüntetéseken való részvétele miatt zárták ki, később a Wiwatersradi Egyetemen mégis sikerült befejezni jogi tanulmányait. 1944-ben lépett be a feketék jogaiért küzdő ANC-be (African National Congress). Hittek benne, hogy a csoportot át kell szervezni, ugyanis az eddigi eszközök hatástalannak bizonyultak; a bojkott, sztrájk és társadalmi engedetlenség lettek az új formái hangjuk hallatásának.

Ennek a szervezetnek lett 1952-ben az elnökhelyettese a transvaali egység elnökeként. 1955-ben népi kongresszus szervezésében vett részt, melynek keretein belül szövetségre lépett az ANC, a Színesbőrűek Kongresszusa, a Dél-ázsiai Kongresszus és a fehérek Demokratikus Kongresszusa. Az eseményen elfogadták a szabadságjogi chartát, amely kimondta, hogy a hatalmat osztály- vagy bőrszín-különbség nélkül Dél-Afrika egész népének kell átadni. A kormány még hathatósabb elnyomással válaszolt és 1956 decemberében letartóztatta a Kongresszusi Szövetség 156 vezetőjét, köztük Mandelát is. Hendrik F. Verwoerd miniszterelnök az apartheid eltörlését követelő ENSZ-határozat ellenére a fehér uralom fenntartása mellett döntött, és törvényen kívül helyezte az ANC-t. Mandela egyre inkább úgy látta, hogy a fokozódó zsarnokság ellen harcolni kell. Illegalitásba vonult, és Umkhonto we Sizwe (Nemzet Lándzsája) néven gerilla- illetve szabotázsakciókra képes földalatti katonai szervezetet hozott létre, amelynek ő lett a főparancsnoka.

1964-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. A Fokváros melletti hírhedt Robben-szigeten tartották fogva. Mandela volt a 466. fogoly 1964-ben - tisztelői ma is „46664-es fogoly”-ként utalnak rá időnként, s a Nelson Mandela Alapítvány is ezt használja webcímként. Második felesége, Winnie az ANC karizmatikus alakjává nőtt férje börtönévei alatt. Börtönévei alatt megküzdött a tuberkolózissal és a rendkívül rossz bánásmóddal is, hiszen fekete politikai fogolyként a börtönmunkák közül is csak a legsilányabbat kaphatta. Szabadidejében a Londoni Egyetem levelező tagozatán jogi alapdiplomát szerzett. - „A tanulás a legerősebb fegyver, amivel megváltoztathatod a világot.” (NM)

A külső és belső nyomás végül elodázhatatlanná tette a reformokat. Mandelát 1990-ben szabadon bocsátották, visszaállt az ANC élére és megígérte követőiknek, hogy a harcot nem adják fel, míg a fekete népesség meg nem kapja a választáshoz való jogot.

1994-ben az ANC nyerte az első demokratikus választásokat, és május 9-én Nelson Mandela lett az új parlament és Dél-Afrika első fekete elnöke. Az ANC vezetői tisztséget 1991 júliusa és 1997 decembere között töltötte be. Államfőként meg kellett oldani a feketék feltörekvő igényeit és a fehérek félelmeinek leküzdését is. A sport iránti elhivatottságukat használta összekötő kapocsként, 1995-ben a Dél-afrikai Köztársaság adott otthont a Rugby Világkupánap. Elnöksége alatt a gazdaság megerősítésében is sikereket könyvelhetett el, új munkahelyeket teremtett, támogatta az építőipart és kiépítették az alapvető egészségbiztosítási rendszert.

Miután kitöltötte elnöki mandátumát, nem indult újra az elnöki posztért, politikailag azonban aktív maradt, számos nyilatkozatot adott ki. Alapítványán keresztül iskolaépítésre gyűjtött és az egészségügy további fejlesztésére, hogy a vidéki területeken is tudják biztosítani a kórházi ellátást. A későbbiekben még burundi polgárháborúban is szerepet vállalt közvetítőként.

Még életében, 1990-ben odaítélték neki a Nemzetközi Lenin-békedíjat, majd 1993-ban a Nobel-békedíjat Frederic Wilhelm de Klerk elnökkel közösen az apartheid eszme leépítésében közrejátszott szerepük elismeréseként. 1994-ben publikálta önéletrajzi ihletésű könyvét: Hosszú út a szabadságig, amit börtönévei alatt titokban jegyzett le.

2004-ben, 85 éves korában diagnosztizáltak nála prosztata rákot, ami után minden közszerepléséről lemondott és szülőfalujába vonult vissza. 2009-ben a születésnapját, július 18-át „Mandela Nap”-pá nevezték ki az egységes béke és a Dél-afrikai vezető örökségének tiszteletére.


„A szabadsághoz nem elég, ha levetjük láncainkat: úgy kell élnünk, hogy tiszteletben tartsuk és elősegítsük mások szabadságát.”


http://hu.wikipedia.org/wiki/Nelson_Mandela

http://www.biography.com/people/nelson-mandela-9397017

http://hu.globalvoicesonline.org/2013/12/6754

http://www.chahal.com/what-we-can-all-learn-from-nelson-mandela

http://news.nationalgeographic.com/news/201

Cimkék: december, idézet, 2014

Konferencia az adó- és vámszolgálatok együttműködéséről

    • Adó- és vámszolgálatok
    • Adó- és vámszolgálatok
    • Adó- és vámszolgálatok
    • Adó- és vámszolgálatok
    • Adó- és vámszolgálatok
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a NAV közötti együttműködésről is szó esett azon a nemzetközi konferencián, amelyet a Vám Világszervezet budapesti regionális központja és az NKE Rendészettudományi Kar Vám- és Pénzügyőri Tanszék közösen szervezett. A Ludovika Főépület dísztermében megtartott rendezvényen Dr. Horváth József, az NKE főtitkára beszélt az intézményben zajló adó- és vámtiszti képzésről, valamint a NAV-al való együttműködés bővítésének lehetőségeiről.

Szabó Károly pénzügyőr dandártábornok, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vám és pénzügyőri szakmai szakfőigazgatója az eseményen elmondta, hogy a szervezet fő célja az állami bevételek hatékony beszedése. Szabó Károly szerint ezt szolgálta a vám és adóhatóság 2011-es összevonása, amelynek eredményeként született meg a NAV. Az elmúlt három év az integráció jegyében telt el a szervezetnél, amelynek működését az ésszerűsítés, az egyszerűsítés, a célhoz igazítás jellemzi.  Szabó Károly az ÁFA csalásokkal kapcsolatban elmondta, hogy a csalók a sokszereplős, határokon átnyúló láncolatokkal próbálják megnehezíteni a visszaélések feltárását, amely a hatóságoknak komoly kihívást jelent.

Dr. Szabó Andrea pénzügyőr alezredes, az NKE Rendészettudományi Kar Vám- és Pénzügyőri Tanszék tanszékvezetője hangsúlyozta: nem csupán az adóelkerülők üldözésére kell helyezni a hangsúlyt, hanem a jogkövető magatartásra való ösztönzésre is, és beszélni kell az adóhatóság és az adózók együttműködésén alapuló adóztatás kialakításáról is. A tanszékvezető elmondta: a rendezvény jó alkalom arra, hogy évente egy napra együtt legyen a szakma. Ilyenkor az adó, a bűnügyi, a pénzügyőr ág, a felsőoktatás, a tudományos kutatás képviselői, valamint a civil szféra kicserélhetik tapasztalataikat, gondolataikat.

A rendezvényen előadásokat hallgathattak meg a résztvevők a többi között az adó- és vámhatóságok közti információcseréről, az integrált nemzetközi kapcsolattartásról, a mobillabor-vizsgálatokkal kapcsolatos magyar tapasztalatokról, illetve az adó- és bűnügyi együttműködés új perspektíváiról a NAV szervezetén belül.  


Együttműködés az Európai Rendőrakadémiával

    • CEPOL
    • CEPOL
    • CEPOL
    • CEPOL
    • CEPOL
    • CEPOL
    • CEPOL
    • CEPOL
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem csatlakozik a CEPOL (Európai Rendőrakadémia) által meghirdetett európai uniós rendészeti vezetőképzési programhoz. Az erről szóló megállapodást az NKE részéről Dr. Kovács Gábor, oktatási rektorhelyettes írta alá a november óta Budapesten működő CEPOL központjában.     

Kovács Gábor az aláírási ceremónia után nyilatkozott honlapunknak: „Egyetemünk egyik fő stratégiai célkitűzése a nemzetköziesítés.  Az NKE-n folyó rendészeti mesterképzéshez kapcsolódik a CEPOL képzési programja, amely hét modulból áll és 2015 szeptemberében indul. A programba a 28 uniós tagállam egy-egy delegáltat küldhet. Akik a képzést sikeresen elvégzik, azok egy európai rendészeti mester végzettséget szereznek. Egyetemünkön nem csak a Rendészettudományi Kart vonjuk be ebbe a programba, hanem a Közigazgatás-tudományi Kar, illetve a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar oktatóinak a közreműködésére is számítunk.

A CEPOL az első olyan európai uniós intézmény, amelynek központja Magyarországra költözött és alapvetően oktatásszervezéssel foglalkozik: összehangolja a képzéseket, és biztosítja az ahhoz szükséges feltételeket.

Az Európai Rendőrakadémia támogatja az uniós tagállamok rendvédelmi szervei vezető beosztású tisztjeinek továbbképzését, elsősorban a bűnmegelőzés, a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint a közrend védelme területén.


Bemutatkozott a Ludovika Huszár Díszszakasz

    • Bemutatkozott a Ludovika Huszár Díszszakasz
    • Bemutatkozott a Ludovika Huszár Díszszakasz
    • Bemutatkozott a Ludovika Huszár Díszszakasz
    • Bemutatkozott a Ludovika Huszár Díszszakasz
    • Bemutatkozott a Ludovika Huszár Díszszakasz
    • Bemutatkozott a Ludovika Huszár Díszszakasz
  • Előző
  • Következő

A Tüzér Nap alkalmából megkoszorúzták a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Zrínyi Miklós Egyetemi Campus udvarán álló Szent Borbála szobrot. A tüzérek védőszentjének koszorúzási ünnepségén mutatkozott be először a Ludovika Huszár Díszszakasz.  A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Sportegyesülete pályázaton elnyert támogatásból állította fel az egységet, Dr. Gál András Levente, az NKE díszpolgárnak mentorálásával. 

Székely Tibor, a Ludovika Lovas Szakosztály és a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke elmondta: a díszszakaszt az I. Világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából hozta létre a Nemzeti Közszolgálati Egyetem a Budapesten állomásozó Magyar Királyi 1-es Honvéd Huszárezred emlékére. Pályázati támogatásnak köszönhetően összesen húsz darab, korhű huszár egyenruha készült el, amelyből tizenhat darab legénységi és négy darab pedig tiszti egyenruha. A rendelkezésre álló összegből a legénységi és a tiszti szablyákat is sikerült beszerezni.

Székely Tibor elmondta, hogy a Ludovika Huszár Díszszakasz legközelebb december 7-én Sopronban „áll majd csatasorba”, ahol a lengyelországi Limanova mellett lezajlott csata századik évfordulójára emlékeznek. 1914 decemberében a limanovai csatában az osztrák–magyar csapatok megállították a Krakkó irányába áttörni készülő orosz katonákat.  Az emléknapon részt vesz Dr. Hende Csaba, honvédelmi miniszter is.  

Cimkék: december, 2014

Autonómia törekvések Skóciától Erdélyig

    • Ludovika Szabadegyetem
    • Ludovika Szabadegyetem
  • Előző
  • Következő

Dr. Vizi Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Jogi és Európai Jogi Tanszékének egyetemi docense az európai autonómia dilemmákról tartott előadást a Ludovika Szabadegyetemen. Az előadó kiemelte, hogy azok az autonómia problémák, amelyek Skóciától Erdélyig megfigyelhetők, egyértelműen a nemzetállamok kialakulásához köthetők.

Vizi Balázs szerint az „egy nyelv, egy nemzet, egy ország” hármasa alkotja a modern nemzetállamokat, melyek kialakulása a XIX. században válik igazán hangsúlyossá. Amikor 1865-ben létrejött Olaszország, az állam első miniszterelnöke a következőket mondta: „Megcsináltuk Olaszországot, már csak az olaszokat kell megteremteni hozzá.” Ezek az államok, mint például Olaszország, hiába fogalmazták meg magukat nemzeti alapon, mégis nagy különbségek voltak a lakosság nyelvében, szokásaiban, regionális identitásában.

Vizi Balázs Bibó István gondolatait idézte: „Lehet, hogy az I. világháború előtti század igazságtalan volt, és az Osztrák-Magyar Monarchia nem biztosította a népek szabadságát, de nem is ígérte azt. Az I. világháború utáni hatalom viszont azt hirdette, hogy megadja minden nemzetnek az önrendelkezés szabadságát, de ezt az ígéretét nem teljesítette.” Ezért alakult ki később az a helyzet, hogy a II. világháborúhoz vezető út az etnikai és területi revízióval van kikövezve: ezt jól példázza a náci Németország, amely terjeszkedésének első fázisa lényegében arról szól, hogy a németek lakta területeket visszacsatolják. Az I. világháború után tehát hiába tartották az „egy nyelv, egy nemzet, egy ország” elvet követendő példának a nemzetállamok megalakításánál, ezt a gyakorlatban nem tudták megvalósítani és ennek máig ható súlyos következményei vannak.

Az előadáson elhangzott, hogy Skócia és Anglia egyesülése egy olyan közjogi keretben jött létre az 1700-as évek elején, ahol létezett a skót identitás, hiszen volt saját jogrendjük, oktatási rendszerük, egyházuk és ezeket a brit birodalomban tiszteletben tartották.  A skót nemzeti mozgalom az 1920-as években öltött politikai jelleget, de kezdetben nem volt meghatározó szerepe. A skót identitás ugyanis másodlagos volt a brithez képest, mert a skótok elsősorban brit birodalmi polgárnak tekintették magukat.

Nagy-Britannia világhatalmi pozíciójának megszűnésével párhuzamosan megerősödtek a skót nemzeti identitási törekvések. Az igazi nagy lökést a skót nemzeti mozgalmaknak Margaret Thatcher miniszterelnök asszony adta meg, aki intézkedéseivel megnyirbálta a skót érdekképviseletet, és a liberális kapitalizmus támogatásával főként a nehézipari körzeteket sújtotta, amely a skót központoknak számító Glasgow és Edinburgh környékén élőket érintette. A konzervatív kormány bukása után a munkáspárti Tony Blair lett a miniszterelnök Angliában, ekkor szavazta meg a parlament a devolúciós törvényt, a központi hatalmat helyi szintre ruházva át. Tehát létrejött a skót parlament, önálló hatáskörökkel, saját kormánnyal.    

Vizi Balázs az erdélyi autonómia törekvésekkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a román alkotmány világosan fogalmaz: Románia egységes, oszthatatlan nemzetállam, az államnyelv pedig a román. A magyar kisebbség autonómia igénye 1990 óta folyamatosan napirenden van, és elsősorban a Székelyföldre koncentrálódik. A román politikai elit esetében bármi, ami az autonómia törekvésekhez kapcsolódik, elszakadást, háborút és elsősorban biztonságpolitikai kérdést jelent. Vizi Balázs szerint a román politikai elit semmilyen teret nem akar adni a székelyek területi autonómia igényének.       

A Ludovika Szabadegyetem következő előadása 2014. december 9-én, 18.00 órától lesz a Ludovika Főépületben, ahol Dr. Budaházi Árpád a poligráfos vizsgálat körüli hitekről és tévhitekről beszél az érdeklődőknek.



Gyümölcsöző rekordkísérlet

    • Almaevés Guinness-rekord
    • Almaevés Guinness-rekord
    • Almaevés Guinness-rekord
  • Előző
  • Következő

Megdőlt az almaevés Guinness-rekordja, ugyanis több mint ezren, pontosan 1040-en ettek egyszerre almát a Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központ előtti téren december 5-én. Ezzel megdöntötték a korábbi rekordot, ahol mindössze 840-en voltak csak „harapós kedvükben”.

Az „Ezer alma, ezer ember, egy Guinness-rekord” című eseményt az Országos Egészségfejlesztési Intézet Egészségkommunikációs Központja, a Semmelweis Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közösen szervezte. A rekordkísérlethez szükséges almát pedig a Földművelésügyi Minisztérium vásárolta magyar termelőktől.

Az eseményen Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára hangsúlyozta, hogy korábban fejenként harminc kilogramm volt az éves almafogyasztás és ez mára a felére csökkent, annak ellenére, hogy a magyar alma kiváló minőségű és nagy mennyiségben áll rendelkezésre.

Dr. Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora a rekordkísérleten hangsúlyozta, hogy az alma az egészség jelképe, amelyet az ókorban a gyümölcsök királynőjének tartottak. Hozzáfűzte, hogy a Semmelweis Egyetem kiemelt küldetése a prevenció és az egészséges életmód fontosságának hangsúlyozása, és ezt az üzenetet adják át hallgatóinknak is. 

Az Országos Egészségfejlesztési Intézet közleményében felhívja a figyelmet arra, hogy a december 5-i Guinness-rekorddal a gyümölcs- és zöldségfogyasztást népszerűsíti. Az „Alma. Minden nap.” című kampány középpontjában az almafogyasztás áll, mert az alma olcsó, ízletes hazai gyümölcs, amelynek számos jótékony hatása van az emberi szervezetre, így az idegrendszerre, az izomrendszerre és a koleszterinszintet is csökkenti. A gyümölcs és a zöldség rendszeres, napi fogyasztása olyan súlyos betegségeket előzhet meg, mint a szív- és érrendszeri megbetegedések, a daganatos elváltozások vagy a kettes típusú cukorbetegség.

Cimkék: december, 2014

Jégbe zárt Campus - példás összefogás

    • RTK
    • RTK
    • RTK
    • RTK
    • RTK
  • Előző
  • Következő

Életveszélyessé váltak a budai hegyvidéki területek és az utak a hét elején és ez érintette a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Farkasvölgyi úti kampuszát is. Az ónos eső okozta jegesedés és fagy miatt egyre nőtt a fákra nehezedő súly, így a XII. kerületben, különösen a Normafánál, valamint a Rendészettudományi Kar területén katasztrófahelyzet alakult ki. Két napig megközelíthetetlenek voltak az oktatási épületek, ezért erre az időszakra tanítási szünetet rendelt el a Kar vezetése. 380 hallgató „rekedt bent” a létesítményben, számukra a kollégium nyújtott biztonságos menedéket. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervezeti egységeinek példás összefogása valósult meg a kritikus helyzetben, ugyanis a Rendészettudományi Kar, a Közigazgatás-tudományi Kar, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, valamint az NKE Szolgáltató Kft. húsz dolgozója együttesen vesz részt a kármentésben. Az épületekben számottevő anyagi kár nem keletkezett, de a létesítmény területén lévő fák nyolcvan százaléka megsérült. A kárenyhítési munkálatok jelenleg is tartanak, azok előreláthatólag egy héten belül fejeződnek be.

Cimkék: december, 2014

15 év - 15 hang

    • NATO

Folytatjuk a Magyarország NATO-hoz való csatlakozásának 15. évfordulója kapcsán készült interjúsorozat bemutatását. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja kezdeményezésére a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberekkel készülő interjúk sorában ezúttal a Wagner Péterrel, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (korábban Magyar Külügyi Intézet) kutatójával készült beszélgetést olvashatják.

1.    Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményeinek?

Nehéz erre a kérdésre válaszolnom, mert számomra mind a NATO-csatlakozás története, mind NATO-tagságunk jó része tanult emlék. Olvastam róla, beszélgettem róla olyanokkal, akik átélték, részt vettek benne. Itt is megvan az ellentmondás, ami a magyar élet más területein is megtapasztalható: írásban, az utókorra csak szép eredmények és sikerek maradnak, miközben a szóbeli emlékek, személyes beszélgetések rengeteg hibáról, elhallgatott problémáról, ki nem beszélt sérelemről szólnak. Én csak a Magyar Honvédség komolyabb afganisztáni szerepvállalása kapcsán, 2006-tól kezdtem el érdemben foglalkozni magyar biztonságpolitikával, bár a téma már egyetemista korom óta érdekelt.

A magyar biztonságpolitikáról, a Honvédségről és a NATO-ról nagyon kevés érdemi, kiegyensúlyozott írás jelenik meg, ezért egy kívülállónak nehéz reális képet kapnia a sikerekről és a problémákról. Én azt tapasztalom, hogy egyrészt van egy erős, mindent sikerként beállító hivatalos verzió, és egy frusztrált, megkeseredett, mindent bíráló kritikus oldal. A kettő között pedig egy nagyon vékony szakmai réteg, de még ott is sok az elhallgatás, a visszafojtás. Ilyen körülmények között nehéz megítélni, hogy mi számít sikernek, és mi az, amit természetes elvárásként fogalmazhatnánk meg.

A példa kedvéért: sikernek tekinthetjük az afganisztáni szerepvállalásunkat, csak azért mert ott voltunk majd egy évtizeden át? Szerintem nem; mert amikor csatlakoztunk a szövetséghez, vállaltuk azt is, hogy a szövetségeseinkkel közösen ott leszünk, ahol szükség lesz ránk. Ezeket a kifelé látványosnak tűnő missziókat önmagukban nem a siker részének tartom, hanem a NATO-tagságunkból fakadó kötelező feladatoknak. Az a minimum volt, hogy ott voltunk, vagyunk a missziókban és kivesszük a részünket.

A korábbi interjúkban elhangzott eredményként a védelmi erők teljes együttműködési képességének elérése, vagy a tömeghadseregről történő átállás. Ezek valóban eredmények, de nem a NATO-tagságból fakadóan. A korábbi tömeghadseregből így is, úgy is át kellett állni a megváltozott világpolitikai környezet és az ország teherbíró képessége miatt. A katonai együttműködés más szövetségesekkel pedig azt hiszem, inkább a normális működés része, hiszen talán ez különbözteti meg a jószomszédokat a katonai szövetségesektől.

Az eredményeket inkább valahol ott keresném, amit magam is inkább csak sejtek, ami a védelempolitika és a Honvédség mélyebb struktúráiban jelentkezik: hogy lassan, nagyon lassan valamiféle új gondolkodásmód terjed el, felvesszük a NATO (nyugati) gondolkodás módját, hozzáállását, a fiatalabb generációk egyre könnyebben találják meg helyüket a nemzetközi műveletekben, egyre jobban értik, hogy a rájuk osztott szerepben hogyan kell hatékonyan tevékenykedniük. Egy generációváltás általában 20-25 év, mi valójában még csak félúton járunk.

2.    Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?

A felkészületlenség mind politikai mind katonai szinten, majd az erőforrások hiánya. Az előbbi érthető, hiszen a körülmények teljesen alkalmatlanok voltak. A tisztikar más szellemben, más elvek szerint nevelkedett, az angol nyelv ismeretének hiánya miatt érdemi, mély információ nem állt rendelkezése a NATO-ról, ráadásul az egzisztenciális kihívásokra is mindvégig figyelnie kellett a katonatiszteknek. Nem ismertük a NATO-t, és nem tudtuk mit jelent a csatlakozás. Emlékszem, nemrég megkérdeztem egy tábornokot, aki a NATO csatlakozásunk során vezető szerepet játszott, hogy mi igaz abból a pletykából, hogy szinte az egész honvédséget felajánlottuk a NATO-nak a csatlakozás előtt. Azt válaszolta, majdnem igaz, de a kollektív védelem céljaira csak a tatai dandárt ajánlottuk fel (ami akkor a Honvédség egyik legütőképesebb, legjobban felszerelt alakulata volt) a szükséges támogató erőkkel és eszközökkel együtt. Aztán a csatlakozás után, amikor a NATO számára először töltöttük ki a védelmi tervezési kérdőívet (DPQ), kiderült, hogy teljesen félreértettük a szövetséget. Ők ugyanis azt értették a felajánláson, hogy ha támadás éri valamelyik tagot, akkor milyen erőket tudunk felajánlani a támadás helyén zajló műveletekhez. A teljesítéshez azonban mozgósítani kellett volna a tatai dandárt a maga több száz harci és kiszolgáló járművével, ami elvitte volna az adott évi teljes honvédelmi költségvetés egészét. A tábornok szavai szerint, mi, Magyarország, azt értettük felajánláson, hogy milyen erőket tudunk felajánlani a NATO számára egy minket érő támadás esetén. „Hogy történhetett ez?” – kérdeztem a tábornok urat. „Úgy Péter, hogy nem értettük, hogy mire gondolt a NATO.”

3.    Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a szövetségben?

Nem tudok konkrét példát arra, hogy bármiféle hatásunk lett volna a szövetségre stratégiai kérdésekben, talán a balkáni missziók kapcsán lehettek ilyenek. Sosem voltunk eminens tagja a szervezetnek, az ígéreteink mindig messze meghaladták azt, amit teljesíteni tudtunk a folyamatos alulfinanszírozottság (azaz a politikai akarat hiánya) miatt. Kinek van kedve egy társaságban pont arra a tagra hallgatni, akivel állandó problémák vannak? Talán ez túl pesszimista álláspont, hiszen Magyarország saját méreténél fogva sem lehet önmagában komoly befolyással bíró szereplő, inkább azért hangsúlyozom a fentieket, mert elképzelhető, hogy – magyar módra – apró részeredményeket, részsikereket – megpróbálunk felnagyítani és becsapni magunkat azzal, hogy valami érdemi, stratégiai szintű hatást tudtunk gyakorolni a NATO-ra.

4.    Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra?

Szerintem a NATO-csatlakozással is úgy voltunk, mint a rendszerváltással vagy az EU-csatlakozással: sokat vártunk tőle, de nem nagyon tudtuk, mi az, és mivel fog járni. És mivel nyelvi korlátok között élünk, és egyébként sem szeretünk kérdezni, nem is tudtunk felkészülni arra, hogy mi jön. A NATO-csatlakozás abban mindenképpen változást hozott – és talán ezt jól látták itthon is előre – hogy a biztonsági helyzetünk javulni fog, hiszen több atomhatalom szövetségese és a legnagyobb katonai szövetség részese lettünk. Ugyanakkor ez teljesen megfoghatatlan, „eladhatatlan” eredmény, mivel addig sem jelentett fenyegetést senki Magyarországra.

A katonák részéről szerintem volt egy erőteljes várakozás, hogy a NATO-csatlakozás majd megállítja azt a folyamatot, amit hitetlenkedve szemléltek legalább 1989 óta, azaz, hogy a honvédelem kérdése nem volt prioritást többé, és a civil kontroll kialakítása kezdetben teljes felfordulást jelentett a korábbi évtizedek rendszeréhez képet. Ezeken persze még túltette volna magát a katonatiszt, ha nem látja közben a pénzforrások drasztikus csökkenését is. A várakozás abban állt 1999 körül, hogy a NATO egy komoly szervezet, tehát valami erőt, stabilitást, folytonosságot az országnak is mutatnia kell a saját részéről. Ez azonban nem következett be, és ahogy a politika felismerte (megtapasztalta?), hogy a honvédelmi költségvetést komolyabb, a NATO-tól érkező retorziók nélkül lehet csökkenteni, az ezredforduló után folytatódott a csökkenés.

5.    Mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásának Magyarország NATO-tagsága szempontjából?

Az elmúlt években – a poszt-afganisztáni időszakra készülve – a NATO ismét a hagyományos területvédelmi, azaz V. cikkely jellegű kihívások felé fordul, amelyet a jelenlegi ukrán/orosz konfliktus még inkább megerősített. Magyarország számára önmagában is és a NATO-tagságunk szempontjából is a legnagyobb kihívás a jövőben az emberi erőforrásainak megtartása és a haditechnikai modernizáció lesz. Mindkettő pénzkérdés. A katonai életpályamodellnek az elkövetkező évtizedben komolyan bizonyítania kell, hogy valóban képes lesz kiváltani az eddigi korkedvezményes szolgálati nyugdíjat, mert különben a tisztikar elöregedése fog bekövetkezni. Az elavult haditechnika kérdése lerágott csont, ennek kapcsán leginkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy a rendszerváltás óta egyetlen fegyverrendszert sem sikerült problémamentesen rendszerbe állítani vagy rendszerben tartani (talán a Gripenek kivételével), és ezek tanulságai, tapasztalatai ma nincsenek összeszedve, leírva, rendszerezve, ami hasznos lenne a jövőbeni döntés-előkészítők számára (talán persze azért, mert részben itt a politikai elit érdektelensége és forrásmegvonása volt a probléma). Persze van helyette rengeteg pletyka, sztori, anekdota, mese és keserűség, de a bürokratikus döntéshozatali rendszer számára ezek használhatatlanok.

6.    Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?

Az én legmeghatározóbb élményemet Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan az afganisztáni látogatásaim jelentették. A legelső, 2006. februári utam kivételével, az összes többi annak volt köszönhető, hogy a NATO és Magyarország ott volt az országban. Ez lehetővé tette számomra, hogy járjak abban az országban, amelyet már rengeteget tanulmányoztam az íróasztalom mögül, lehetővé tette, hogy ne csak laktanyák nyílt napjain ülhessek páncélozott szállítójárművekben, helikopterekben, MRAP-ekben. Missziós „kirándulásaim” segítségével a NATO és a Honvédség új arcát ismertem meg. Ennek az élménynek a legmaradandóbb része azért mégis csak a katonák, akiket megismertem a misszió révén az elmúlt években, és akik megismertek engem.

Cimkék: NATO, december, 2014

Életet mentett az NKE hallgatója

    • 1 es villamos

Egy nyugdíjas korú asszony életét mentette meg Vida Máté, a Katasztrófavédelmi Intézet első évfolyamos hallgatója a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hungária körúti kampusza előtti villamosmegállóban, december elsején.

A műveleti szakirányon tanuló diák szerkesztőségünknek elmondta: a hölgy leszállt az érkező 1-es villamosról és az iránt érdeklődött, hogy a Stadionok megállóhelyen van-e. Amikor a hallgató közölte vele, hogy ez a megálló nem az, amit a hölgy keres, utóbbi megpróbált gyorsan visszaszállni a járműre. Ez azonban nem sikerült neki, a villamosvezető rácsukta az ajtót. A hölgy a villamoson kívül maradt, de a keze odacsípődött, a szerelvény pedig elindult.

A katasztrófavédelmis hallgató próbálta kifeszíteni a jármű ajtaját, dörömbölt a villamos oldalán is, de senki sem reagált. Amikor nagy nehezen mégis kiszabadította a hölgy kezét a mozgó szerelvény ajtajából, mindketten a földre estek, a sínek közé. Vida Máté azt mondja, szerencse, hogy épp az utolsó ajtónál történt a baleset, különben a jármű alá kerültek volna.

A hallgató két társával együtt a Zrínyi kampusz portájára kísérte a hatvanhárom éves utast és mentőket hívtak hozzá. Vida Máté a balesetet szenvedő utas férjét is értesítette annak mobiltelefonjáról. Bár az eset után nem lépett kapcsolatba a hölggyel, úgy véli, a karja törhetett el és a feje sérült meg enyhébben.

A hallgató nem érti, miként fordulhatott elő, hogy a villamos vezetője mit sem érzékelt a balesetből és a szerelvény utasai sem tettek semmit.

Vida Máté szerkesztőségünkkel közölte: a rendőrökhöz hasonlóan a katasztrófavédelem szakemberei is szolgálatba helyezhetik magukat szükség esetén. Igaz, a hallgató még nem hivatásos tűzoltó, az ő közbeavatkozása inkább civil kurázsinak minősíthető.

Embereken segíteni természetes dolog - értékelt az eset után az NKE-s diák.


Fotó: Metropol

Cimkék: december, 2014

Államtudományi kerekasztal - a francia állammodell

    • Államtudományi Kerekasztal
    • Államtudományi Kerekasztal
    • Államtudományi Kerekasztal
    • Államtudományi Kerekasztal
    • Államtudományi Kerekasztal
    • Államtudományi Kerekasztal
  • Előző
  • Következő

A héten folytatódott a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által szervezett Államtudományi kerekasztal elnevezésű programsorozat, amely ezúttal a francia állammodellel kapcsolatos témákat járta körül.  Az NKE a rendezvénysorozattal egy olyan fórumot szeretne teremteni, amely az állam jellemzőivel és szervezetével, valamint az államtudomány újbóli pozicionálásával foglalkozik.

A rendezvény egyik előadója Prof. Dr. Trócsányi László, igazságügyi miniszter volt, aki négy évig párizsi nagykövetként tevékenykedett, így „testközelből” szerezhetett tapasztalatokat az ottani közigazgatásról. A professzor előadásában kiemelte, hogy a reformok kérdése Franciaországban annyira fontos, hogy az államreformoknak külön minisztere van. Az igazságügyi tárca vezetője szerint „a francia állam egy olyan központosított, hierarchikusan gondolkodó állam, ahol minden a központban dől el.” Trócsányi László úgy véli, hogy Franciaországban nem várható olyan forradalmi változás, mint Nagy-Britanniában, hanem marad a központosított rendszer. Az egykori párizsi nagykövet szerint ez az előbb említett államkép nemzetközi szinten nem hatékony, hiszen Franciaország súlya ma már nem olyan jelentős ezen a téren, mint korábban. Hozzáfűzte, hogy az ország évtizedek óta leszálló ágban van politikai és gazdasági téren egyaránt, azonban krízishelyzetről szó sincs. A miniszter szerint Franciaországnak most egy olyan karizmatikus vezetőre, politikusra van szüksége, mint amilyen Charles de Gaulle volt, mert csak akkor tud újra meghatározó pozíciót szerezni a nemzetközi életben.

Prof. Dr. Balázs István, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási jogi Tanszék tanszékvezetője előadásában hangsúlyozta, hogy a franciáknál az államreformot mindig is elsősorban a közigazgatás reformja jelentette. Franciaországban a válság hatásainak a leküzdésében meghatározó az állami szerepvállalás, ugyanakkor a franciák olyan államot szeretnének, amely nem csak szabályoz, kötelez vagy engedélyez, hanem teret ad a társadalomnak, helyzetbe hozza annak tagjait. Az előadó kiemelte, hogy a franciáknál az államreformnak többnek kell lennie, mint a közigazgatás reformja, mert az önmagában kevés.   

Fejérdy Gergely történész, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külügyi elemzője szerint Franciaországban átfogó reformokra, új alkotmányra és új államfelfogásra van szükség. Az elemző emlékeztetett arra, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy egy olyan országról van szó, amely centralizált nemzetállam, így ha az előbb említett központosított berendezkedés megszűnik, akkor Franciaország is megszűnik.


Konferencia a fogyasztók védelmében

    • Fogyasztóvédelmi konferencia
    • Fogyasztóvédelmi konferencia
    • Fogyasztóvédelmi konferencia
    • Fogyasztóvédelmi konferencia
    • Fogyasztóvédelmi konferencia
    • Fogyasztóvédelmi konferencia
    • Fogyasztóvédelmi konferencia
    • Fogyasztóvédelmi konferencia
    • Fogyasztóvédelmi konferencia
    • Fogyasztóvédelmi konferencia
  • Előző
  • Következő

Fogyasztóvédelmi szempontból mérföldkőnek számít az az esemény, amelynek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kara adott otthont, ugyanis Magyarországon először rendeztek nemzeti fogyasztóvédelmi konferenciát, "Új irányok, lehetőségek a fogyasztóvédelem területén“ címmel. A szakmai rendezvényt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, az NKE Közigazgatás-tudományi Kara és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság közösen szervezte. Az eseményen Dr. Seszták Miklós, nemzeti fejlesztési miniszter elismerő oklevelet adott át Prof. Dr. Patyi Andrásnak, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorának a konferencia megszervezéséért.

Az NKE rektora köszöntőjében elmondta, hogy a fogyasztóvédelmi rendszer egy olyan közigazgatási, államigazgatási szakágazat, amelynek a jelentőségét nem szabad lebecsülni. „Egy olyan fejlett ipari társadalomban élünk, ahol a fogyasztók és a fogyasztási cikkeket előállítók között egyre nagyobb a távolság. Ez egyre nagyobb felelősséget ró minden olyan állami és nem állami intézményre, amelynek az a feladata, hogy amit fogyasztóként kapunk, annak a minősége ne csak állandó, hanem egyre jobb legyen, és ne tartalmazzon veszélyes faktort. A fogyasztóvédelem alapvető feladata tehát az, hogy elhárítson bizonyos gazdasági, társadalmi jelenségekben rejlő veszélyeket.”  – ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg a konferenciát Prof. Dr. Patyi András.

Dr. Seszták Miklós, nemzeti fejlesztési miniszter nyitóelőadásában kiemelte, hogy a fogyasztók magas szintű védelme akkor valósulhat meg, ha a jogalkotó, a hatósági szereplők, a tudomány, az oktatás képviselői, a civil szervezetek, a fogyasztók és a vállalkozások közösen hoznak létre egy jó gyakorlatot a fogyasztóvédelemben. Seszták Miklós hozzáfűzte, hogy a fogyasztóvédelemben gyökeres szemléletváltozás következett be, hiszen az alaptörvény állami feladatként fogalmazza meg fogyasztói jogok védelmét, és a kormány partneri szemlélettel fordul a terület szereplői felé. A nemzeti fejlesztési tárca vezetője hangsúlyozta, hogy a hatékony panaszkelést biztosító békéltető testületek szerepének erősítéséhez a 2015. évi költségvetésben biztosítják az anyagi forrást.

Koszorús László, az NFM fogyasztóvédelemért felelős a helyettes államtitkára „A fogyasztóvédelmi politika hazai célrendszere” című előadásában a többi között elmondta: a legfőbb feladatuknak azt tekinti, hogy az állam szorosabbra fűzze a fogyasztók és a gazdasági élet szereplői közötti kapcsolatot, erősítse a fogyasztóvédelmi hatósági fellépést, illetve segítse a békéltető testületek munkáját. A helyettes államtitkár kiemelte, hogy a fogyasztóvédelem területén munkacsoportokat hoztak létre a közigazgatási szabályok egyszerűsítésére, nagy hangsúlyt fektetnek az árubemutatók szabályozására, az elektronikus kereskedelemre, a belső folyamatok optimalizálására, az informatikai eszközök elterjesztésére, és a hatósági jogosultságokat igazoló dokumentumok biztosítására. Koszorús László felhívta a figyelmet a tárca új kezdeményezésére, a Fogyasztóbarát település elismerő címre.

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság tevékenységeiről és eredményeiről dr. Szente István, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság megbízott főigazgatója tartott előadást a résztvevőknek.