Szűkítés


Kiválasztott Címke

Aradi vértanúk

Minden Címke 525


Jelenleg 5 bejegyzés található Aradi vértanúk cimkével

Vértanúk a haza szolgálatában

    • aradi13

Miről emlékezünk meg október 6-án? Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vérbe fojtásáról. Azokról a magyar honvédekről és hazafiakról, akik a haza szolgálatában vesztették el életüket. A hősi halottakról, akik szellemükkel példát mutatnak az utókornak önfeláldozásról és hazaszeretetről.

Nemzeti identitásunk egyik alapja az 1848-49-es események sorozata: március 15., az önálló és felelős magyar kormány felállása, az áprilisi törvények, a nemzetvédő háborúk, a Habsburg-ház trónfosztása, számos sikeres csata és összecsapás. Azonban az orosz csapatok bevonulása és az azt követő 1849. augusztus 13-án bekövetkező világosi fegyverletétel megpecsételte a magyar forradalom és szabadságharc sorsát. A fegyvert a magyar honvéd seregek a túlerő nyomására tették le az orosz csapatoknak, ezzel is bizonyítva, hogy méltó módon képesek kapitulálni. Ennek ellenére az osztrák császári megtorlás nem maradt el. A Habsburg Birodalom történelmébe bevéste magát a magyar önállósági törekvés, amelynek során méltóképpen helyt álltunk. Ez lehet az oka annak, hogy az osztrák fél ilyen mértékű erődemonstrációt mutatott a megtorlások idején, csírájában akart elfojtani minden patrióta magyar törekvést.

Október 6. nemzeti gyásznap, ekkor emlékezünk meg az Aradon kivégzett mártírokról, gróf Batthyányi Lajosról, az első felelős magyar kormány miniszterelnökéről és arról a rengeteg, a szabadságharc során elesett hazafiról, akik a magyar ügyért áldozták fel az életüket.

A kivégzéseket Magyarország teljhatalmú kormányzója, Julius Jacob von Haynau rendelte el. A tizenhármak közül négyet tiszthez méltó golyó- és lőpor általi halálra ítéltek, a többiekre megszégyenítő módon kötél várt. Így 1849. október 6-án reggel fél 6-kor tizenkét katona töltött fegyverrel állt Lázár Vilmos főtiszt, gróf Dessewffy Arisztid tábornok, Kiss Ernő tábornok, Schweidel József tábornok elé. Miután eldördültek a lövések, Kiss Ernő még életben maradt, nem érte halálos sérülés. Újra tüzelt a kivégzőosztag. A kötél általi kivégzéseket reggel 6-kor hajtották végre. Lovag Pöltenberg Ernő tábornok, Török Ignác tábornok, Láhner György tábornok, Knézich Károly tábornok, Nagysándor József tábornok, gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok, Aulich Lajos tábornok, Damjanich János tábornok elbúcsúztak egymástól, búcsúbeszédet mondtak, majd sorban léptek a bitófához. Gróf Vécsey Károly tábornok halálos ítéletét azzal súlyosbították, hogy utolsóként hajtották rajta végre a halálos ítéletet, így amikor az akasztófához szólították tisztelgésképp kezet csókolt Damjanichnak, majd fellépett az emelvényre. A tizenhármak mellett, három másik tiszt is mártírhalált halt Aradon. Első aradi vértanúként 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest végezték ki, majd 1849. október 25-én Kazinczy Ferenc fiát, Kazinczy Lajos honvéd ezredest, végül 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem hadsegédjét.

A szabadságharc talán egyik legnagyobb vértanúja, az első magyar felelős miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos. Az olmützi haditörvényszék először börtönbüntetésre és vagyonának elkobzására ítélte, majd ezt az udvar nyomására kötél általi halálra módosította. A kivégzés előtti napokban hitvese egy kést csempészett be börtönébe, amivel súlyos vágást ejtett a nyakán, de életben maradt. Az ítéletet golyó- és lőpor általi halálra módosították. Október 6-án a pesti Neugebäude épület udvarában, a saját lábán érkezett a kivégzőosztag elé.

További több száz magyar katonatisztet ítéltek halálra vagy rabosítottak a birodalmi börtönökben. Azokat a honvédeket és hazafiakat, aki emigráltak az ítélet elől, jelképesen akasztották fel 1851-ben, a nevükkel kifüggesztett bitófákra.

Mire emlékezünk tehát október 6-án? Azokra a mártírokra, akik önfeláldozása nem volt hiábavaló, akik a hazájukért tett áldozatukkal kiengedték a magyarság szellemét a palackból, teret adtak a magyar polgári fejlődésnek és lefektették nemzeti identitástudatunk alapjait. Rájuk emlékezünk, az 1848-49-es hősökre.


Szöveg: Podobni István

Illusztráció: wikipedia.org

Megosztás a Facebook-on


Az NKE-n is megemlékeztek az aradi vértanúkról

    • fokep
    •  dsc3091 2
    •  dsc3104 2
    •  dsc3116 2
    •  dsc3132 2
    •  dsc3143 2
    •  dsc3226 2
    •  dsc3230 2
    •  dsc3249 2
    •  dsc3252 2
    •  dsc3261 2
    •  dsc3275 2
    •  dsc3282 2
    •  dsc3294 2
    •  dsc3309 2
    •  dsc3317 2
    • dsc 4809
    • dsc 4814
  • Előző
  • Következő

Ünnepi műsororral, koszorúzással és istentisztelettel emlékeztek meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen az elbukott szabadságharcról, a kivégzett miniszterelnökről és az aradi vértanúkról. A magyar Országgyűlés 2011-ben nyilvánította nemzeti gyásznappá október hatodikát.

„A sok tragikus kimenetelű történelmi esemény közül talán ez az, amelyik leginkább él a magyar emberek tudatában” – hangsúlyozta az Államtudományi és Közigazgatási Karon (ÁKK) tartott ünnepi beszédében Horváth Attila egyetemi docens. Az ÁKK Állam- és Jogtörténeti Intézet vezetője szerint október hatodika egy példázat is arra, hogy a forradalmak, szabadságharcok ugyan elbukhatnak, de a nemzet életereje erősebb ennél. 

Szerinte az elbukott szabadságharcot követő megtorlás azért volt különösen kegyetlen, mert a bécsi kormányzat még álmában sem gondolt arra, hogy ilyen ellenállást fog tapasztalni Magyarországon. Ugyanis amíg a főleg civil résztvevőkkel folytatott európai forradalmak sorra buktak el, hazánkban a magyar honvédséggel találta szembe magát a bécsi udvar. Bár az osztrákok sorra szenvedték el a megalázó vereségeket a magyaroktól, a nagyhatalmak összefogása végleg megpecsételte a sorsunkat. Horváth Attila beszédében szólt arról az európai hadtörténelem egyik legzseniálisabb hadvezéréről, Görgey Artúrról is, akit később sokan árulónak bélyegeztek amiatt, mert egyedüli hadvezérként kegyelmet kapott az ellenségtől.

Az intézetvezető elmondta azt is, hogy a Batthyány Lajos miniszterelnök elleni koncepciós perben maguk a bírák is tudták, hogy teljes mértékben igazságtalan ítéletet hoznak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy végül kegyelmet kértek az uralkodótól, aki azonban ezt megtagadta, így Batthyányt is kivégezték október hatodikán.

Az ünnepségen az is elhangzott, hogy a nemzetközi közvéleményben is megjelent október hatodika szelleme. Amikor például Kossuth Lajos Amerikában járt, nagy tömegek fogadták és ünnepelték őt, de évtizedekkel később is beszéltek a magyar szabadságharcról. Haynau osztrák hadvezérnek viszont kellemetlen élményben volt része angliai útján. Amikor egy londoni sörgyárat látogatott meg, az ott dolgozó munkások ellátták a baját, így el kellett menekülnie a helyszínről. Az egyetemi docens szólt Liszt Ferenc zeneszerzőről is, aki Ferenc József 1867-es  koronázási miséjére komponált zenét, és amelybe belecsempészte a Rákóczi indulót.

Horváth Attila szerint a megtorlással járó áldozat nem volt hiábavaló, hiszen még azokat a nemzeteket is sikerült magunk mellé állítanunk, akik korábban nem szimpatizáltak a magyar forradalommal és szabadságharccal.  Az ÁKK-n rendezett ünnepség végén a résztvevők koszorút helyeztek el az épület kertjében található kopjafánál.

A Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon (HHK) rendezett ünnepi megemlékezésen Kaló József mondott beszédet. A Hadászati és Hadelméleti Tanszék adjunktusa kiemelte, hogy október hatodikának a katonák mellett volt egy civil áldozata is, Batthyány Lajos, aki legalább akkora erkölcsi és emberi bátorságról tett tanúbizonyságot, mint katonatársai.

Ráadásul a volt miniszterelnök elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar honvédség létrehozásában is, ahogy Kaló József fogalmazott: az ő szervező munkája nélkül ma nincs magyar honvédség.

Az adjunktus szerint az aradi vértanúkat a magyar történelem mártírjai közül az erkölcsi tartásuk és lelkierejük emeli ki. A feljegyzések szerint mind a 13-an nagy lelki nyugalommal várták a halált előző este, és bátorsággal néztek szembe vele a kivégzés napján is. „Az a tudat dolgozhatott bennük, hogy még egy utolsó nagy feladat vár rájuk a vesztőhelyen: példát adni az utókornak”- fogalmazott Kaló József.

167 évvel ezelőtt ezen a napon a négy golyó általi halálra ítélt vértanút - Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József - végezték ki, majd a nyolc tábornok következett „Aradon gróf Vécsey Károly számára jutott a legnehezebb feladat, hiszen végig kellett néznie társai kivégzését, őt magát utolsóként akasztották fel” – tette hozzá az adjunktus. Az utókornak való példamutatás jegyében Vécsey, kivégzése előtt még odament a már felakasztott Damjanich János vezérőrnagyhoz és bár életükben ellenfelek voltak, kezet csókolt neki. Kaló József szerint a halál pillanatában Vécsey belátta, hogy az élet valódi értelme az önmegtagadás, az alázat, a másokért hozott áldozat.

Akikért most imádkozunk, azok nem kímélték önmagukat, sőt vérüket és életüket áldozták azért a földért, amelyet a gondviselés jelölt ki számunkra, hogy ez legyen a mi hazánk”- mondta a rendezvényen Kótai Róbert százados, katolikus tábori lelkész. Az ünnepség végén a jelenlévők elhelyezték az emlékezés virágait az aradi vértanúk, udvaron felállított portréinál.

A nemzeti gyásznap estéjén a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika főépületében a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar hallgatói adtak ünnepi műsort, majd Bíró László katolikus tábori püspök celebrált emlékmisét a kápolnában, ahol beszédet mondott Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka.


Szöveg: Szöőr Ádám

Megosztás a Facebook-on


Az aradi vértanúk bosszú áldozatai lettek

    • 2015 Az aradi vértanúk ünnepe kezdőkép
    • 2015 aradi vertanuk unnepe 1
    • 2015 aradi vertanuk unnepe 3
    • 2015 aradi vertanuk unnepe 4
    • 2015 aradi vertanuk unnepe 7
    • 2015 aradi vertanuk unnepe 2
    • 2015 aradi vertanuk unnepe 6
    • 2015 aradi vertanuk unnepe 8
    • 2015 aradi vertanuk unnepe 5
    • 2015 aradi vertanuk unnepe 10
    • 2015 aradi vertanuk unnepe 9
    • 2015 aradi vertanuk unnepe 11
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika kápolnájában tartott szentmisével értek véget október 6-án, az aradi vértanúk emlékére szervezett központi ünnepségek. Az emlékmisét Bíró László katolikus tábori püspök celebrálta, beszédet mondott Prof. Dr. Patyi András rektor.

„Október 6-ika a legfontosabb magyar emléknap és a legfontosabb magyar emlékünnep, mert ez a legfontosabb történelmi esemény, melyre minden magyarnak, mindenkor, minden időben emlékezni kell” - ezekkel a gondolatokkal kezdte a nemzeti gyásznapon tartott ünnepi beszédét Patyi András. Az NKE rektora az első felelős miniszterelnök, Batthyány Lajos gróf elitélése és kivégzése kapcsán megjegyezte: esetében még az oktrojált jog szerinti alapvető tényállási elemek is hiányoztak a felelősségre vonáshoz, szemben a honvédtisztekkel, tábornokokkal, akik „legalább” tettlegesen, fegyverrel harcoltak a császári-királyi csapatok ellen. Patyi András szerint Batthyány felelősségre vonásához az új, független és egységes, alkotmányos Magyarország vezetésében játszott szerepe mellett az ország területi és közjogi integritásának helyreállításával kapcsolatos tevékenysége vezethetett. Ahogy a rektor fogalmazott, „Batthyány nem egyszerűen támogatta a magyar és az erdélyi országgyűlés által törvénybe iktatott országegyesítést, hanem a törvény erdélyiek által kiállított és általa őrzött hiteles másodpéldányát maga adta át a bécsi Államkonferencia ülésén szentesítésre”.

Patyi András szerint az október 6-iki aradi vértanúk ügye Batthyány mellett sokkal inkább egy másik vezetőről, Kossuth Lajosról szól. A rektor Kossuthot idézve kifejtette: „amikor a volt kormányzó szentemlékű vértanúkról beszélt, arra is gondolhatott, hogy ezek a bátrak érte is (kormányzó elnökért) harcoltak és haltak.”

Az NKE rektora elmondta: az Aradon törvénytelen katonai terror által meggyilkolt vértanúk úgymond egy bosszú áldozatai lettek. „Sértett, önbizalmukat ezzel helyreállítani akaró gyilkosok bosszújának áldozatai, akik mögött a legfőbb gyilkos maga Ferenc József volt. Bosszút álltak e hősökön, mert merészeltek átlépni vagy belépni a magyar hadseregbe, mert merészeltek az országra támadó horvát és osztrák csapatokra lőni, merészeltek a trónjától megfosztott Habsburg uralkodó ellen fordulni”- tette hozzá Patyi András.

A rektor beszédében azt is hangsúlyozta, hogy ha csupán jogi minőségében, az elkövetők felől nézzük, akkor gyilkosság történt: „az aradi tizenhármat, s a másik három főtisztet, a miniszterelnököt – meggyilkolták”.

Patyi András beszéde végén felidézte a Kossuth nóta egyik versszakát, amely az aradi vértanúkról szól:

Leiningen gróf, Damjanich János,

Kiss, Poeltenberg, Láhner, Lázár Vilmos,

Aulich, Knezich, Nagysándor, Schweidel,

Török, Dessewffy, gróf Vécsey.

Éljen a magyar szabadság, éljen a Haza!


Prof. Dr. Patyi András ünnepi beszéde teljes egészében is elérhető ezen a linken:


A „magyar Golgota” vértanúi Aradon

    • aradi13

Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,

Ki fényesen majd jutalmazni tud,

Akit szolgáltatok egy árva hon volt,

Ím sírotokra emlékkő se jut.

(Madách Imre: Az aradi sírra)


Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc históriája egyike a magyar történelem legfontosabb eseménysorainak, amely 165 esztendeje ösztönzője a társadalmi felemelkedésnek és a nemzeti öntudatnak. Az önvédelmi háború azonban – amint azt gyakorta megfogalmazzák – nem „elbukott”, azaz nem belső hibái folytán vezetett a végső kudarchoz, hanem „leverték”, a túlerő következtében katonai vereséget szenvedett. Az orosz és az osztrák sereg összlétszáma megközelítette a négyszázezret (Napóleon Oroszország ellen indított hadserege óta nem mozgósítottak ekkora fegyveres erőt a világon). A vereség dacára sem veszett el „minden”; noha megsemmisült az alkotmányos berendezkedés, a nemzeti önrendelkezés, az ország egysége és függetlensége, ugyanakkor a feudalizmus gazdasági-társadalmi rendje végérvényesen a múlté lett. (Az ősiségi nyílt parancs (1852) és az úrbéri pátens (1853) az 1848. évi törvényhozás által megállapított ősiség, illetve úrbériség megszüntetését hajtotta végre.)

Miután Görgey Artúr tábornok a mintegy 32 ezer főt számláló honvédsereg főerőivel Világosnál (Arad vármegye) Rüdiger orosz lovassági tábornok előtt letette a fegyvert 1849. augusztus 13-án, néhány nappal később a távolabbi seregrészek is feladták a küzdelmet. Utoljára Kazinczy Lajos hadosztálya kapitulált augusztus 25-én Zsibón, majd Arad, Munkács és Pétervárad várőrsége is megadta magát. Egyedül a bevehetetlen Komárom jól ellátott tizenötezer fős védőserege volt képes kikényszeríteni a szabad elvonulást biztosító megadási feltételeket: Klapka György tábornok október 2-án adta át a várat. A szervezett ellenállás ezzel megszűnt.

Az osztrák császártól és a bécsi kormánytól szabad kezet kapó báró Julius Jacob von Haynau osztrák táborszernagy szeptember elsejei bejelentését – „a magyar forradalom bevégződött” – követően megkezdődött a megtorlás; a közkatonák, altisztek (közel 40–50 ezer honvéd) „közkegyelmet” kaptak, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy eljárás nélkül besorozták őket több esztendei katonai szolgálatra a császári seregbe. A tiszteket, főként a korábban a császári hadseregben szolgáltakat, a politikusokat, a közigazgatás vezetőit hadbírósági eljárás alá vonták. A győzelmet biztosító cár ugyan kegyelmet ajánlott (s kivétel nélkül át is adta foglyait), de a kegyelmet – a cár nyomatékos követelésére – csupán Görgeyvel szemben érvényesítették. A bécsi forradalom évfordulóján, október 6-án, Pesten kivégezték Batthyány Lajos miniszterelnököt, Aradon a honvédsereg kézre került vezetőit, a szabadságharcot közvetlenül követő időszakban csaknem száz kivégzést hajtottak végre. A tisztikarból nagyjából 1200 főt vetettek börtönbe, a polgári elítéltek száma is több százra tehető. A nemzetközi tiltakozások hatására Haynautól hamarosan megvonták a bizalmat, ezzel együtt a halálos ítéletek végrehajtásának jogát is, majd egy év múlva menesztették.

Lélektanilag a forradalom iránt érzett elementáris gyűlölet, a bosszú csupán egyik motívuma volt a megtorlásnak. Az osztrák minisztertanács még azt is fontolgatta, hogy a cárt megkérve, Szibériában kellene kijelölni területet azzal a céllal, hogy ott a „legveszedelmesebb” tízezer, a forradalom és szabadságharcban tevőlegesen részt vett magyart őrizhessék – ez volt a koncentrációs tábor gondolatának első felbukkanása a történelemben. Gergely András fogalmazta meg egy helyütt: „A megbocsátásig »előbb egy kicsit még akasztgatnak« cinikus schwarzenbergi kijelentéséből már jobban kiérzik az a racionális megfontolás, hogy a magyar politikai és katonai elit fizikai megsemmisítésére törtek: a germanizálandó, beolvasztandó tartományban a jövendő szellemi központjait kívánták megsemmisíteni.

Az „aradi tizenhármak”:

Aulich Lajos (1793–1849) alezredes 1847-ben a cs. kir. 2. magyar gyalogezredben, 1848 végén ezredes, majd 1849-től a szabadságharc során honvéd tábornok, a II. hadtest parancsnoka, majd hadügyminiszter (1849. július 14-től augusztus 11-ig). Sikeresen harcolt Isaszegnél és Buda ostrománál (1849. május 4–21.).

Damjanich János (1804–1849) százados a cs. kir. 61. gyalogezredben, majd a 3. honvédzászlóalj őrnagya, a szabadságharc során honvéd tábornok, hadtest-, majd várparancsnok, 1849 tavaszától a szolnoki kerület országgyűlési képviselője.

Dessewffy Arisztid (1802–1849) nyugállományú kapitány, a Sáros vármegyei nemzetőrség őrnagya, majd a szabadságharcban honvéd tábornok, hadosztály-, később hadtestparancsnok.

Kiss Ernő (1799–1849) a cs. kir. 2. huszárezred ezredese, a szabadságharcban honvéd altábornagy, országos főhadparancsnok.

Knezić Károly (1808–1849) százados a cs. kir. 34. gyalogezredben, a szabadságharc során honvéd tábornok, a III. hadtest, majd a tartalékhadosztály parancsnoka.

Láhner György (1795–1849) őrnagy a cs. kir. 33. gyalogezredben, a szabadságharc során honvéd tábornok, hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelő.

Lázár Vilmos (1817–1849) az 1. huszárezred hadnagya, a szabadságharcban a 39. honvédzászlóalj főhadnagya, az 1. utászzászlóalj századosa, dandár-, majd hadosztályparancsnok, később ezredes. Azért sorolták a tábornokokhoz, mert a szabadságharc végén önálló seregtestet irányított (az aradi vértanúk közül őt végezték ki elsőként).

Leiningen-Vesterburg (-Alt-Leiningen) Károly gróf (1819–1849) számfeletti százados a cs. kir. 31. gyalogezredben, a szabadságharc során honvéd tábornok, a III. hadtest utolsó parancsnoka.

Nagysándor József (1804–1849) nyugállományú huszár kapitány, a Pest városi nemzetőrség őrnagya, majd honvéd tábornok, az I. hadtest parancsnoka.

Poeltenberg Ernő lovag (1807–1849; Ernst Poelt von Poltenberg) kapitány a cs. kir. 4. huszárezredben, a szabadságharcban honvéd tábornok, a VII. hadtest utolsó parancsnoka.

Schweidel József (1804–1849) őrnagy a cs. kir. 4. huszárezredben, a szabadságharc során honvéd tábornok, Pest városparancsnoka.

Török Ignác (1795–1849) egykori nemesi testőr, cs. kir. mérnökkari alezredes, a szabadságharcban honvéd tábornok, komáromi várparancsnok, majd a honvédsereg hadmérnöki karának főnöke.

Vécsey Károly gróf (1803–1849) őrnagy a cs. kir. 2. huszárezredben, a szabadságharc során honvéd tábornok, hadosztályparancsnok, majd az Aradot és Temesvárt ostromló V. hadtest parancsnoka (az aradi vértanúk közül őt végezték ki utolsóként).

Eredetileg valamennyiüket kötél általi halálra ítélték, Haynau azonban a hadbíróság felterjesztése alapján négy halálra ítélt büntetését különleges kegyelemből a katonához méltó golyó és lőpor általira változtatta: Kiss Ernő altábornagy a szabadságharc alatt ténylegesen nem harcolt császári haderő ellen, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos a császári csapatok előtt tette le a fegyvert, Schweidel József pedig csupán a schwechati csatában (1848. október 30.) harcolt a császári haderő ellen, a továbbiakban adminisztratív beosztásokban szolgált. Az ítéleteket szándékosan a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján hajtották végre. 


Az aradi vértanúkra emlékezünk

    • dsc 3210 2

Október 6-án központi és kari programokkal emlékezik meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem az aradi vértanúk és Batthyányi Lajos kivégzésének évfordulójáról.  Holnap este hat órától a kormány központi rendezvénysorozatának részeként emlékmisét tartanak a Ludovika kápolnájában, ahol Prof. Dr. Patyi András rektor mond ünnepi beszédet.

Az NKE mind a négy kara tart megemlékezést az aradi vértanúk emléknapján. A Közigazgatás-tudományi Kar koszorúzással egybekötött rendezvényén irodalmi műsort és ünnepi beszédet hallgathatnak meg az érdeklődők, akik a kar kertjében lévő kopjafánál helyezhetik el az emlékezés virágait. A Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon kegyeleti megemlékezéssel és koszorúzással, a Rendészettudományi Karon, valamint a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karon pedig hallgatói megemlékezéssel tisztelegnek a mártírhalált halt hősök emléke előtt. A Ludovika Főépület főlépcsőházában az aradi vértanúk portréit tekinthetik meg az érdeklődők, akik este hat órától a Bíró László katolikus tábori püspök által celebrált szentmisén vehetnek részt a Kápolnában.

Az 1848-49. évi szabadságharc 13 honvédtisztjét 1849. október 6-án végezték ki, Pesten pedig ugyanezen a napon hajtották végre a gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnökre kiszabott halálos ítéletet. A bécsi forradalom évfordulójára időzített kivégzéssorozat a levert szabadságharc utáni megtorlások tetőpontja volt, amiről a magyarság évről évre nemzeti gyásznap keretében emlékezik meg.

A kormány 2001-ben nyilvánította a magyar nemzet gyásznapjává október 6-át. Az idei központi rendezvényeket a budapesti Március 15. téren, a Hátrahagyottak emlékezete című fotókiállítás nyitja meg ma délután. Kedden 9 órakor Áder János köztársasági elnök jelenlétében katonai tiszteletadás mellett felvonják, majd félárbocra engedik Magyarország lobogóját a Kossuth téren. 11 órakor a Fiumei úti temetőben, a Batthyány-mauzóleumnál emlékműsorral és koszorúzási ceremóniával folytatódik a megemlékezés. A vértanúk emlékére Simicskó István honvédelmi miniszter mond beszédet. Batthyány Lajos egykori miniszterelnök vesztőhelyénél, az Örökmécsesnél 11 és 16 óra között gyertyagyújtással róhatják le kegyeletüket az emlékezők, 18 órától a Ludovika kápolnájában lesz emlékmise.


Szöveg: Szöőr Ádám