Szűkítés


Kiválasztott Címke

HHK

Minden Címke 621


Jelenleg 74 bejegyzés található HHK cimkével

Elsősorban saját katonai képességeinket kell fejleszteni

    • fokkep
    •  dsc0019 2
    •  dsc0046 2
    •  dsc0066 2
    •  dsc0078 2
  • Előző
  • Következő

Mindig a jövőt kell szem előtt tartani, ezért stratégiai gondolkodásmódra van szükség a Magyar Honvédségen belül is Dr. Benkő Tibor vezérezredes szerint. A Honvéd Vezérkar főnök az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) katonai vezetői szak és katonai műveleti logisztikai szak mesterképzéseiben részt vevő, hivatásos katonatiszt státusú hallgatóinak tartott előadást „A Magyar Honvédség nemzetközi műveleti szerepvállalásának aktuális kérdései” címmel.

Az előadás bevezető részében szó esett a magyar békefenntartói tevékenységről, amelynek nagy hagyománya van, hiszen már 1897-ben vettek részt magyar katonák Kréta szigetén ilyen jellegű feladatok ellátásában. A Honvéd Vezérkar főnök röviden bemutatta a magyar békefenntartás történetét, főbb állomásait 1897-től napjainkig. Emlékeztette a hallgatókat, hogy a nemzetközi békefenntartói tevékenység közben elhunyt katonáink minden nehézség ellenére is becsülettel szolgálták hazájukat, hősiesen helyt álltak a béke megteremtése és megőrzése érdekében - akár életük feláldozása árán is. Erre emlékeztet a Katonai Emlékpark Pákozd (KEMPP) területén található Békefenntartók Emlékművén látható felirat is, melynek szövege: „Végakaratuk a béke volt”!

A továbbiakban ismertette a Magyar Honvédség aktuális nemzetközi missziós szerepvállalásának kiemelt területeit. Felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy közel 1000 fős nemzetközi szerepvállalásunk fő prioritása a nyugat-balkáni hadszíntér. Emellett szintén jelentősnek mondható iraki, afganisztáni és észak-afrikai szerepvállalásunk, melyek elsődleges célja, a migrációs nyomás forrásának számító instabil régiók helyzetének javítása.

Bár a békefenntartói tevékenység kiemelt terület a Magyar Honvédségnél, a legfőbb feladatunk mégis az, hogy képesek legyünk saját országunkat megvédeni. Ezért a saját képességek fejlesztése az elsődleges cél”- fogalmazott a Vezérkar főnök. Hangsúlyozta az ország védelmi képességei fenntartásának és folyamatos fejlesztésének fontosságát különös tekintettel a megváltozott biztonsági környezetre. Felhívta a figyelmet a Magyar Honvédség személyi állományának fontos szerepére és eddigi eredményeire az illegális nemzetközi migráció megállításában és kezelésében. Elmondta, hogy több ezer katona vett, illetve vesz részt hazánk határainak védelmében.

Emlékeztetett arra, hogy Simicskó István Magyarország honvédelmi minisztere meghirdette a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programot, amelynek kapcsán elmondta: az elmúlt huszonöt év legnagyobb modernizációja vette kezdetét. A honvédelmi fejlesztési tervek között szerepel többek között az önkéntes tartalékos rendszer újraszervezése. A területi elven szerveződő önkéntes tartalékos rendszeren belül Magyarország 197 járásában felállításra kerülne egy-egy alegység, amelynek tagjai önként vállalják a tartalékos szolgálatot, az ehhez szükséges szaktudást pedig a hivatásos állomány tagjaitól kapnák meg különböző felkészítések keretein belül.

Ennek kapcsán esett szó a toborzókampányok eddigi eredményeiről, a Honvédelmi Sportszövetség elindításának céljairól és eddigi tapasztalatairól. A Honvéd Vezérek főnöke hangsúlyozta, hogy az egyik kiemelt cél a honvédelmi nevelés megerősítése, s annak részeként sor kerül majd egyfajta kadétrendszer kialakítására is. Előadásában hangsúlyozta: az elmúlt huszonöt év legnagyobb haderő-fejlesztési programja veszi kezdetét. Szerinte a Magyar Honvédségben egyaránt szükség van a könnyű-, közepes- és nehéz képességek fejlesztésére. „Ehhez kellenek repülőgépek, helikopterek és harckocsik is”- fogalmazott Dr. Benkő Tibor vezérezredes. A tábornok előadásában kitért a haderő-fejlesztési tervek ismertetése kapcsán a korábban, 2002-2010 között kritikus szint alá csökkentett fegyvernemi képességek visszaállításának szükségességére. Ennek részeként korszerűsíteni kell a katonák egyéni harcászati felszerelését, erősíteni kell a légierőt, de szükség van a páncéltörő, légvédelmi rakéta, radar; tábori tüzér, tűztámogató; harckocsizó; műszaki és hídépítő képességek modernizálására is. Elmondta, hogy a meglévő repülő eszközök egy részének felújítása már megtörtént, később pedig újak beszerzésére is lesz lehetőség a tervek szerint. Elhangzott, hogy a kormány szeretné fejleszteni a magyar hadiipart, melynek első lépcsőjében kézifegyverek gyártását szeretné hazai környezetben megoldani.

A Honvéd Vezérkar főnök külön utalt a korábban elkezdett illetményfejlesztés eredeti ütemezés szerinti folytatására, valamint a hivatásos és szerződéses katonák életpálya-modelljének következetes alkalmazására. Elmondta, hogy idén januártól él egy új egészségmegőrző és biztosítási rendszer a honvédségen belül, amely gondoskodik mindazokról, akik elveszítik alkalmasságukat a katonai szolgálat ellátására.

A vezérezredes a stratégiai gondolkodásmód fontosságára hívta fel a figyelmet, ugyanis szerinte mindig előre kell nézni, és a jövőt kell szem előtt tartani. Ezért is fontos az életen át tartó tanulás, ugyanakkor a karrier nem mindig csak a magasabb beosztás és rendfokozat elérését jelenti, hiszen a saját szakterületen is lehet előre haladni. Külön is felhívta a jelenlévő katonai vezetők figyelmét a parancsnokok felelősségére, valamint arra, hogy mindig a katonának kell a gondolkodás középpontjában állnia.

Korszerű, modern, jól felszerelt honvédségre van szükség”- fogalmazott a Vezérkar főnök, aki szerint nagy lehetőséget ad számukra a honvédelmi kiadások fokozatos növekedése.

Szöveg: Kiss Zoltán László – Szöőr Ádám

Fotók: Krasznai-Nehrebeczky Mária – Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, előadás, 2017

A magyar hősökre emlékeztek

    • fokep
    •  dsc9464 2
    •  dsc9475 2
    •  dsc9482 2
    •  dsc9503 2
    •  dsc9505 2
    •  dsc9514 2
    •  dsc9518 2
  • Előző
  • Következő

A Magyar Hősök Emlékünnepe alkalmából Dr. Pohl Árpád ezredes, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja, Takács Attila dandártábornok, az MH Hadkiegészítő Felkészítő és Kiképző Parancsnokság parancsnoka, valamint Sári Szabolcs alezredes, az MH Ludovika Zászlóalj megbízott parancsnoka koszorúzott a Békefenntartók Emlékművénél az NKE Hungária körúti campusán, így adózva mindazok emléke előtt, akik életüket adták a hazáért.

IV. Károly magyar király (1916-1918) kezdeményezésére 1917 tavaszán az országgyűlés fogadta el az akkor dúló világháborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről szóló 1917. évi VIII. törvénycikket, mely kimondta: „Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökítse meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.” A Nagy Háború nem csak a harctéren hagyott maradandó nyomot, hanem odahaza a falvakban és városokban is. A háború áldozatainak emlékére fájdalommal vegyes büszkeséggel állított emlékművet a hálás utókor. 1924-ben újabb törvénnyel erősítették meg a hősök iránti tiszteletet. A XIV. törvénycikk kimondta:

1. § A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914/1918. évi világháború alatt a hazáért vívott súlyos küzdelmekben a magyar nemzetnek dicsőséget és hírnevet szerezve életüket feláldozták. A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot – mint a "Hősök emlékünnepét" – a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli.”

A megemlékezések 1925-től váltak rendszeressé: országszerte egyházi szertartásokkal, koszorúzásokkal emlékeztek meg, amelyeken kötelezően részt vettek a honvédség és a rendvédelmi testületek képviselői, a bajtársi egyesületek és a fiatalok szervezetei. A második világháború után, a kommunizmus éveiben ezt az ünnepet tilalommal sújtották, eszmei üzenetét eltörlendőnek ítélték. Egészen a rendszerváltás utánig kellett várni, amíg megszületett a 2001. évi LXIII. törvény, amely a hősök dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját ismét a Hősök Emlékünnepévé nyilvánította.

Az idei hősök napi megemlékezés alapjául egy két háború közötti előadást választottam, melynek eszmei mondanivalója napjaink magyar katonáinak is példaként állíthatók. Az előadó vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Ludovika Akadémia 1936-38 közötti parancsnoka, majd a M. kir. Honvéd Vezérkar Főnöke 1941-44 között, aki lövésztisztként kezdte pályafutását az első világháborúban, s ezen benyomásairól, magáról a háborúról, a harcról, a katonai hivatásról tartott előadást az 1930/31-es tanévben. Ebből idézek:

Alig lehet a háborúnál valami nagyobb dolgot elképzelni. – Talán csak a béke nagyobb nála. – De a béke nagyságát is csak a háborúban ismerjük fel teljes egészében. A háború az, amely a béke nagy jelentőségét különösen kidomborítja, és azt különösen kívánatossá teszi. – Viszont a háborút is teljes jelentőségében csakis a békében, illetve a békével összevetve ismerhetjük fel. A béke és háború tehát szorosan összetartozó fogalmak. – Mint fény és árnyék, ugyanazon élet két arculata. Az egyik értelme a másikban rejlik.

A háború értelme a jobb békéért való küzdelemben rejlik, amely nélkül oktalan pusztítás lenne. A háború valódi célja tehát a béke, a valódi béke. A békének ugyan nem célja a háború, de mindig készen kell lennie a háborúra, hogy célját elérje, vagyis önmagát fenntarthassa. – A háború tehát nem cél, hanem eszköz a béke kezében. – És ebben ismerjük meg az első féket, mely megakadályozza azt, hogy a háború öncélú pusztítássá váljék. […]

Én személyes benyomásaim és tanulmányaim alapján azon meggyőződésre jutottam, hogy a háború keletkezésében, sőt annak egész lefolyásában is megváltoztathatatlan törvényszerűség nyilvánul meg. […] Akinek a háborúban alkalma volt egy-egy nagy csata menetét figyelemmel kísérni, az csak nehezen tudta magát azon impresszió alól kivonni, hogy ezt a nagy színjátékot nem emberek rendezték. Az emberek csak eljátsszák a véres és szenvedésteli szerepüket, de a dráma szerzője valaki más, valami bámulatos nagy erő, amely az embert törvénye alá kényszeríti. Ez volt az impresszióm 1914 augusztusában, amidőn Kelet-Galícia harcmezőin az első nagy csatát, mint fiatal tiszt végignéztem. […] Az orosz tüzérség gránátjaiból nekünk is kijutott, de ez nem tudta figyelmemet a csata nagy menetéről elterelni. Az orosz tüzérség jellegzetes kaszáló tüzelésére rögtön ráismertem, és nyugodtan nevén neveztem. A harchelyzeteket is helyesen ismertem fel, és mint a dolgok természetes rendjét vettem tudomásul az orosz gyalogság jellegzetes előnyomulását, mintha mindig azt láttam volna. Minden olyan volt, mint azt a béke tanulmányaim alapján elképzeltem, és néha megálmodtam. […] És mégis milyen más volt minden. – Maga a mező, a hegy, a völgy, a községek, ahol a csata dúlt, mintha nem olyanok lettek volna, mint rendesen. – Az egész történés a történés színterével együtt más dimenzióba került. Mintha az ember lelkében elfordult volna valami, és így a dolgokat egészen másként látta. Valami szokatlan hatalmas erő behatása alatt keletkezett a lélek elfordulása, amelyet a lélek háborús állapotának nevezhetnék, és amelyen mindnyájan átesünk, amidőn a harctér felé közeledünk.

Ezen első nagy csata után persze még sok csatában vettem részt, amelyekben más beosztás és helyzet folytán más impressziók kötöttek le, de az első impresszió, amelyet friss lélekkel és még akkor szereztem, amidőn a háború még inkább élmény volt, mint mesterség, soha sem szűnt meg bennem uralkodni. Ez él bennem még változatlan erővel most is, sőt az az érzés, hogy a háború megváltozhatatlan erők törvényszerűsége alatt áll, azóta, hogy a háborúval, illetve a háborús eseményekkel elméletileg is behatóbban foglalkoztam, csak erősödött bennem. [… ]

A háború nem a diplomatáké, sem a hadvezéreké, hanem a népeké és nemzeteké, amely által megméretnek és jaj annak, aki könnyűnek találtatik!

Míg a közösség a háborúban ezer és ezer életet tesz az élet ezerszeres nyereségével szemben kockára, addig az egyén csak egy életet dobhat bele a harc vad forgatagába, a saját életét, amely neki mindene, a legdrágább kincse, amelyet minden pillanatban elveszíthet. Éppen ezért a csodálat és bámulat érzései ragadnak meg minket akkor, amidőn a harcosokat figyeljük, kik veszteséggel mit sem törődve nyomulnak előre az ellenség tüzében, vagy abban rendületlenül kitartanak. Csodáljuk bennük az embert, amelyről éppen itt, amidőn a pusztítás vad, mondhatnám állati indulatai hajtják előre, derül ki az, hogy mégis több, magasabb rendű mint az állat. – Valami olyasmit csinál, ami az állati élet szempontjából nézve érthetetlen és megmagyarázhatatlan volna. Odadobja és feláldozza az életét valamiért, ami semmiféle személyes haszonnal, vagy előnnyel nem kecsegteti. – Küzd egy ellenféllel, aki neki személy szerint nem is ellensége. – A halálfélelmet leküzdve, vagy azzal dacolva végzi el mindazt. – Az ember itt teljesen kilép az állati élet keretéből, azt magában leküzdve és azon túlemelkedve szinte önmagát múlja felül. – Lehetetlen akkor, amidőn az ember egy nagy csatát lát, azon felismerés elől elzárkózni, hogy van még az életnél is valami nagyobb és hatalmasabb erő, ami az embert a tudat alatt áthatja, ami soha el nem múló, ami az embert állandóan vonzza. Ez az erő a hősi kultusz alapja. […]

Nagy dolog az, ha van valamije az embernek, amiért érdemes élni, de még nagyobb dolog annál az, ha olyan célja van, amiért érdemes meghalni.

Az önfeláldozó képesség az emberiség legnagyobb kincse.

Hajtsunk hát fejet a mai napon mi is a magyar történelem számos katonahőse előtt, akik a legdrágábbat, életüket áldozták fel a hazáért. Ápoljuk kegyelettel emléküket!


Szöveg: Dr. Kaló József egyetemi docens

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Lőgyakorlaton a HHK egyenruhásai

    •  dsc7090 2
    •  dsc6977 2
    •  dsc6985 2
    •  dsc7039 2
    •  dsc7044 2
    •  dsc7063 2
  • Előző
  • Következő

A Magyar Honvédségben szolgáló minden hivatásos és szerződéses katonának előírás, hogy évente legalább két alkalommal részt vegyen lőgyakorlaton és teljesítse a minimális elvárásokat. A Hadtudományi és Honvédtisztképző kar egyenruhásai ezúttal is jól teljesítettek a püspökszilágyi lőtéren rendezett kétnapos lövészeten.

A HHK mintegy 130 egyenruhás oktatója és munkatársa vett részt a gyakorlaton, amelynek részeként gépkarabéllyal és pisztollyal kellett teljesíteniük a lövészetet, majd egy hat kilométeres gyorsított menetben is részt kellett venniük. A feladat megfelelő teljesítésének tétje is van, hiszen az itt elért eredmények az év végi teljesítményértékelésnél is számítanak majd.

„Mindenki szeretne minél jobb eredménnyel lőni, de azért tisztában kell lennünk a realitásokkal is, hiszen egy 50-60 éves korban lévő katona azért már nem tud úgy teljesíteni, mint mondjuk egy 20 éves társa”– mondta el honlapunk érdeklődésére Prof. Dr. Krajncz Zoltán, aki a jobb lövők közé tartozik az állományban. A HHK tanszékvezetője szerint ez egy alap lőgyakorlat, így nem jellemző, hogy azt valaki ne tudná teljesíteni. Egy jó lövésznek megfelelő fizikai, egészségügyi és pszichés alkalmassággal kell rendelkeznie és különösen fontos, hogy a látása is kiemelkedő legyen. „Nyugalom, precizitás és a magasfokú kiképzettség”- sorolja a jó lövész jellemzőit Krajncz Zoltán.

„Mintegy másfél éves szervezési folyamat eredménye a mai nap”- mondja Dr. Horváth Tibor ezredes. A Katonai Vezetőképző Intézet igazgatója hozzáteszi, hogy a lőgyakorlat Ak-47 gépkarabéllyal és Parabellum pisztollyal zajlik. Szerinte már csak azért is érdemes komolyan venni ezt a feladatot, mert annak eredménye jelentősen befolyásolja az év végi teljesítményértékelést, ezáltal pedig az előmenetelt.

A honvédtisztjelöltek egy másik program szerint hajtják végre a lőgyakorlatot, az ő esetükben a specializáció dönti el, hogy milyen típusú lövészeten kell részt venniük. Ezek azonban az alaplőgyakorlathoz képest más fegyverekkel és eszközökkel történnek. Az ezredes szerint a püspökszilágyi lőtér ideális a lövészethez, jó földrajzi adottsággal rendelkezik a terület a gépkarabélyos és pisztolyos gyakorlatokhoz.

„Nekünk, magyaroknak is vannak jó mesterlövészeink, akik szinte bárhol megállnák a helyüket a világban”- fogalmaz Krajncz Zoltán. A professzor példaként hozza fel a tanszékükön oktató Zentai Károly őrnagyot, aki jelenleg a mesterlövész fegyverek újszerű alkalmazásából írja a doktoriját.

Horváth Tibor szerint a magyar katonák olyannyira elismertek a lövészet területén is, hogy néhány évvel ezelőtt az EU missziójában, Maliban mesterlövész kiképző kontingense volt a Magyar Honvédségnek. Magyar katonák oktatták a nemzetközi csapatot a mesterlövész fegyverek alkalmazására. Ráadásul vannak saját fejlesztésű és gyártású mesterlövész fegyvereink is, mint például a Gepárd fegyvercsalád, amely nagyon komoly nemzetközi minősítésekkel is rendelkezik.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, lőgyakorlat, 2017

A LOCKED SHIELDS gyakorlat főpróbája zajlott a HHK-n

    • p3160124
    • p3160115
  • Előző
  • Következő

2017. március 15-16-án voltak, akik munkával emlékeztek meg a forradalom és szabadságharc eseményeiről. Ekkor zajlott ugyanis a tallinni NATO Kibervédelmi Kiválósági Központ (NATO Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence) által szervezett „Locked Shields” kiberbiztonsági gyakorlat főpróbája, ún. „Test Run”-ja, amelyen magyar részről a HVK Híradó, Informatikai és Információvédelmi Csoportfőnökség felkérésére a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, Katonai üzemeltető alapszak, negyedéves, informatikai specializáción tanuló honvédtisztjelöltekből és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Crysys Lab szakértőiből álló közös csapat vett részt. Ez a gyakorlat is igazolta, hogy a civil-katonai együttműködés, a felsőoktatási intézmények közötti szakmai kapcsolat ilyen komoly, nemzetközi keretek között folyó megmérettetéseken is megállja a helyét.

A BME Crysys Lab (https://www.crysys.hu/) csapata az utóbbi években több rangos nemzetközi kiberbiztonsági versenyen is eredményesen szerepelt. 2015-ben első helyezést ért el az egyetemek közötti nemzetközi UCSB iCTF versenyen, valamint 2015-ben és 2016-ban is kijutott a DEFCON CTF döntőjére.

A most lefolytatott gyakorlat egy Tallinnban található számítógép hálózaton, egy ún. virtuális gyakorlótéren zajlott, ahol a NKE-BME közös csapatának több mint 120 számítógépet kellett megvédenie különböző támadásokkal szemben. Ez a hálózat többek között elavult operációs rendszereket, rosszul konfigurált informatikai eszközöket és kártékony kódokkal fertőzött számítógépeket is tartalmazott.

Az informatikai ellenerőt alakító „Red Team” a klasszikusnak számító webes támadások mellett légirányításban használt célrendszereket, drónvezérlőket és ipari irányítási rendszereket (ún. SCADA rendszereket) is célba vett.

A támadásokra való felkészülés, a védekezés megtervezése, valamint az incidensekre való gyors reakció komoly kihívást jelentett. A mély informatikai és technikai ismeretek mellett a feladatok priorizálásának képessége, a párhuzamos feladatvégzés, a jó kommunikációkészség, a monotónia tűrés és a csapatmunka nélkülözhetetlen ezen a szakterületen.

A fizikai térben végzett katonai gyakorlatokhoz hasonlóan a Locked Shields-nek is elsődleges célja, hogy a résztvevők a valósághoz minél jobban hasonlító körülmények között tapasztalják meg az éles helyzetekben várható feladataikat. A kibertérben ez egy kontrollált környezetben, a NATO Kiberbiztonsági Kiválósági Központja által előkészített virtuális infrastruktúrán (ún. Cyber Range-n) valósult meg.

A technikai kihívások mellett a gyakorlaton kiemelt figyelmet kapott az üzemeltetők és a döntéshozók közti kommunikáció. A támadásokról a részvevőknek jelentéseket kellett készíteniük, amelyekben a stratégiai szintet is tájékoztatniuk kellett a felfedett kiberbiztonsági incidensekről, azoknak az esetlegesen nemzetbiztonságot érintő lehetséges kihatásairól. A kibertérben kialakult konfliktusoknál is nagy jelentősége van a média megjelenésnek, így az incidenseket követően a résztevőknek nyilatkozniuk kellett a kialakult kiberhelyzetről a média képviselőinek.

Egyetemünk kiemelt kutatási iránya a kiberbiztonság, amelyre ez évben a KÖFOP 2.1.2. projekt támogatásával Ludovika Kiberbiztonsági Kiemelt Kutatóműhely alakult Prof. Dr. Kovács László ezredes vezetésével. Ennek a műhelynek távlati célja a gyakorlatorientált IT biztonsági képzéshez szükséges humán és technikai feltételek kialakítása az NKE kutatóbázisán.

Köszönet a csapattagoknak, a felkészítést és a részvételt biztosító szakértőknek!


Szöveg: Szabó András főhadnagy

Megosztás a Facebook-on


Vetélkedővel ünnepelték a katonai térképészet napját

    • fokep
    •  dsc0139 2
    •  dsc0158 2
    •  dsc0171 2
    •  dsc0173 2
    •  dsc0212 2
    •  dsc0229 2
    •  dsc0218 2
    •  dsc0236 2
  • Előző
  • Következő

Négy egyetem tizennégy csapata vett részt azon a vetélkedőn, amelyet a magyar katonai térképészet napja alkalmából rendeztek az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon. Az eseményen az önálló magyar katonai térképészet megalakulásának 98., és a Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálat létrehozásának 10. évfordulójára emlékeztek a jelenlévők.

„Amíg az önálló magyar katonai térképészet mintegy 100 éves múltra tekint vissza, addig a magyar katonai térképészet több mint 200 éve létezik”- mondta köszöntőjében a zsűri elnöke, Dr. Isaszegi János ny. mérnök vezérőrnagy. A HM Zrínyi Kiadó megbízott vezetője hozzátette, hogy már George Washington amerikai tábornok is felhasználta a magyar térképész szakemberek publikációit. Isaszegi János szólt arról is, hogy Magyarország részletes topográfiai térképezését a hétéves háború tapasztalatai alapján 1764-ben Mária Terézia rendelte el. Ez volt az első katonai felmérés, mely hazánk területén 1766 – 1788 között zajlott.

A Geoinformációs Szolgálat 10 éve alakult meg, amely a Magyar Honvédség  térképészeti támogatását végzi. A szervezet új szolgálatfőnöke, Dr. Szalay László ezredes elmondta, hogy munkájukat nagyban segíti a Zrínyi Kiadó mellett a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon működő katonaföldrajzi és tereptan szakcsoport.

„Az NKE az együttműködés egyeteme, amit jól bizonyít az is, hogy ezen a vetélkedőn a honvédtisztjelöltek mellett több felsőoktatási intézmény civil hallgatói is részt vesznek”- hangsúlyozta köszöntőjében Dr. Pohl Árpád ezredes. A HHK dékánja hadtudományi emlékplakettet adott át a nyugállományba vonuló Tóth László ezredesnek, az MH Geoinformációs Szolgálat leköszönő szolgálatfőnökének, akinek a HHK katonaföldrajzi és tereptan szakcsoportja is elismerését fejezte ki.

Az NKE, az ELTE, az Óbudai Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatóiból alkotott 14 csapat részvételével zajló vetélkedőn a résztvevőknek a többi között térképészeti és földrajzi témájú kvíz kérdésekre kellett válaszolni, valamint globális helymeghatározási feladatokat is meg kellett oldani. A helyezést elérő csapatok díjazásban részesültek, amelyhez az MH Geoinformációs Szolgálat, a HM Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft., a GDi Esri Magyarország Kft., az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégium és más szervezetek, cégek, személyek ajánlottak fel értékes tárgyjutalmakat.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes 

Dobogós helyezettek:

    • tablazat
Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, vetélkedő, 2017

A Hazáért mindhalálig!

    • fokep
    •  dsc9326 2
    •  dsc9343 2
    •  dsc9462 2
    •  dsc9473 2
    •  dsc9475 2
    •  dsc9483 2
    •  dsc9538 2
    •  dsc9553 2
    •  dsc9696 2
    •  dsc9709 2
    •  dsc9715 2
  • Előző
  • Következő

„A Hazáért gondolkodunk, a Hazáért szolgálunk, a Hazáért tanulunk, a Hazáért élünk. A kar jelmondata magába foglalja mindazt, amiért az NKE létrejött és működik” – emlékezett meg Prof. Dr. Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar jelmondatáról az NKE és a kar megalakulásának 5. évfordulója alkalmából tartott ünnepi állománygyűlésen. A Zrínyi Miklós laktanyában rendezett eseményen ünnepélyesen kinevezésre került a HHK új dékánja, Dr. Pohl Árpád ezredes.

Prof. Dr. Padányi József dandártábornok, az NKE tudományos rektorhelyettese nosztalgikus élményekkel emlékezett vissza az honvédtisztképzés fejlődésére. A rektorhelyettes kifejtette, hogy a HHK integrációja zökkenőmentesen történt az új környezetbe, mivel már az NKE létrejötte előtt megtörtént a szervezeti és oktatási portfólió átalakítása, mindez úgy, hogy a kar megőrizte működőképességét és az oktatás minőségét. „Karunk az integráció egyik motorja, fontos forrása volt” – mondta Padányi József. Fejlesztések területén kiemelte, hogy nagyobb hangsúlyt kell fordítani a humánerőforrásra, hiszen a jogelőd intézmények megszűnésével több olyan minősített oktató is nyugdíjba vonult, akiknek a pótlását csak egy igen lassú folyamat keretében lehet megoldani. A rektorhelyettes rávilágított, hogy több olyan terület van, amelyben a kar lehetőségei bővültek. Ilyen például a forrásokhoz való hozzáférés: az egyetem keretében jelenleg is számos külföldi tudományos kutatásban és pályázatban vesz részt a HHK. Padányi József összegzésében értékelte a kar jelenlegi helyzetét, amely stabilnak mondható és lehetőséget ad az építkezésre. Két területet emelt ki, amely nagy kihívást jelent majd a közeljövőben a kar számára: az egyik a történelmi hagyományokkal rendelkező magyar honvédtisztképzés visszahelyezése a Ludovika Akadémiára, a másik az oktatásfejlesztés szempontjából a kar légjármű vezető, műszaki és gazdasági képzéseinek korszerűsítése. Gondolatait Zrínyi szavaival zárta: „Kapitány, azért adták kezedbe a hadat, hogy gondot viselj rá!”

„Nem véletlen, hogy a kar címerében is írt jelmondata A Hazáért mindhalálig egyezik az egykori Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia jelmondatával!” - mondta Prof. Dr. Patyi András. Az NKE rektora megjegyezte, hogy ezt a jelmondatot a megújított hagyomány szerint a honvédtisztjelöltek tiszti eskütételük során is megfogadják. Patyi András kifejtette, nincs még egy olyan állami szervezet, amely olyan komplex módon kell, hogy szolgálja az alkotmányos és demokratikus államot, mint a hadsereg, így az ehhez kapcsolódó tudás– és ismeretanyagot szükséges, hogy kutassa, tanítsa, hagyományait ápolja, őrizze és gyarapítsa a HHK. A rektor kiemelte, hogy az 5 éves egyetemnek egyik alapköve a HHK, ahogy az államnak is alapköve a jól szervezett haderő, így reméli, hogy a haderő fejlesztése tovább folytatódik, amely irányát a kar is követni fogja. Patyi András biztosította a megjelenteket, hogy az NKE megad minden lehetséges forrást a kar fejlődéséhez és működéséhez, azonban ehhez elengedhetetlen a Magyar Honvédség szervezete, hiszen az NKE nem tudja ellátni a honvédtiszképzés feladatát egyedül. Végezetül a rektor köszönetet mondott a kar vezetőinek és „nem vezetőinek”, honvédtisztjeinek és tisztjelöltjeinek, volt és jelenlegi oktatóinak és hallgatóinak, hogy teljes konszenzusban részt vesznek a kar és az egyetem életében, döntéshozásában, fejlesztésében. „Sokáig éljen a Hadtudományi és honvédtisztképző Kar. A Hazáért mindhalálig!” – fejezte be a jelmondattal beszédjét Patyi András.

A rendezvényen sor került az új dékán hivatalos kinevezésére. Az NKE rektora felkérte, a Honvéd Vezérkar főnöke vezényelte Dr. Pohl Árpád ezredest az NKE HKK dékáni feladatainak 3 éves ellátására. Az ünnepélyes kinevezés után Dr. Boldizsár Gábor ezredes, a kar korábbi dékánja átadta a kar zászlóját az új vezetőnek. Pohl Árpád beszédében megköszönte a bizalmat a minisztériumnak, a Honvéd Vezérkarnak, valamint az egyetem vezetésének. Ígéretet tett, hogy bár a dékáni feladatok megfeszített munkát követelnek, ő helyt fog állni. Hangsúlyozta:„A honvédtisztképzés értékrendje évszázadok alatt alakult ki. Ezek azok az értékek, amelyek bennünk összetartanak, és amiket a hallgatók felé közvetítünk. Ha ezt nem tévesztjük szem elől, akkor az eredmény nem marad el.”

Dr. Földvári Gábor István, a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára pohárköszöntőjében Huntingtont idézte, aki szerint a hivatás három összetevőből áll: szaktudás, felelősségtudat és testületi szellem. „Kívánom mindannyijuknak, hogy ez a kar az egyetem részeként mindháromnak eleget tudjon tenni!” – mondta a helyettes államtitkár.

Az ünnepség keretében kinevezték a kar új vezetését, valamint díjak és elismerések kerültek átadásra. A hagyományokat követve az egyetem vezetősége és a meghívott hazai és nemzetközi díszvendégek megkoszorúzták Zrínyi Miklós szobrát. A program során a résztvevők megtekinthették a kar 5 éves fennállásáról készült fotókiállítást, emellett a Magyar Honvédség Légierő Zenekar biztosította az ünnepi hangulatot Toldi Miklós százados vezényletével.

Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, kari nap, 2017

Megnyitotta kapuit az NKE-nyílt nap a HHK-n

    • fokep
    •  dsc7319 2
    •  dsc7320 2
    •  dsc7328 2
    •  dsc7330 2
    •  dsc7344 2
    •  dsc7377 2
    •  dsc7384 2
    •  dsc7399 2
    •  dsc7438 2
    •  dsc7454 2
    •  dsc7457 2
    •  dsc7468 2
    •  dsc7471 2
  • Előző
  • Következő

A szitáló havas eső sem tartotta vissza a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar iránt érdeklődőket, hiszen több száz fiatal vett részt a Zrínyi Miklós Laktanyában tartott HHK nyílt napján, amely elsőként nyitotta meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet népszerűsítő rendezvénysorozatot. A felvételizők megismerkedhettek az NKE HHK által kínált felsőoktatási lehetőségekkel, az MH Ludovika Zászlóalj által nyújtott katonai életpályával.

„Aki ezt a pályát választja és hozzánk jön tanulni, az egy életre szóló hivatást választ” – vezette be megnyitó beszédét Dr. Pohl Árpád ezredes. Az NKE HHK dékánja ismertette a kar és a hivatásrendek történelmi hátterét, oktatási rendszerét, közszolgálati honvédtisztképző szerepét. „Olyan csapattiszteket szeretnénk kibocsájtani és a Magyar Honvédség rendelkezésére bocsájtani, akiknek helyén van az eszük és a szívük, akik képesek az alegységüket a legbonyolultabb körülmények közt is hatékonyan vezetni itthon és külföldön egyaránt.” A dékán ismertette, hogy a felvételt nyert hallgatók az első szemeszter során alapkiképzésen vesznek részt Szentendrén, amelyet a honvédség minden egyes katonája teljesít. „A kiképzési feladatok nem egyszerűek, azonban mind el lehet végezni”- tette hozzá.

 A második szemeszter során közös modulos tárgyak következnek, ahol a különböző közszolgálati ismeretekre tehetnek majd szert, ezt követően alapozó tantárgyak, majd specializációs katonai szakmai tantárgyak várnak a honvédtisztjelöltekre, amelyek során elsajátíthatnak mindent, ami egy fiatal hadnagyra vár az alakulatánál.

Pohl Árpád kitért az NKE és a kar speciális képzési jellegére, ahol az oktató-, kiképző tisztek és a honvédtisztjelöltek szűk családias, bajtársias légkört teremtenek a campuson. Kiemelt figyelmet fordítanak a tehetséggondozásra: a hallgatóknak rengeteg lehetősége van részt venni a tudományos diákkörökben, konferenciákon, kutatásokban, nemzetközi programokban, emellett az egyedi képzés során számos érdekes és izgalmas bevetésen, valamint nemzetközi gyakorlaton vehet részt a hallgató. A honvédtiszti hivatásról elmondta, hogy egy hihetetlen bajtársi közösséggel jár, amelyet tervezhető életpálya, új kihívások és lehetőségek, folyamatos illetményemelések és társadalmi megbecsülés kísér. „Szívből kívánom Önöknek, hogy szeptemberben találkozzunk az altiszti akadémián az alapkiképzésen, majd 4 év múlva a Kossuth téren, a nemzet főterén, ahol majd leteszik a tiszti esküt” – zárta a szavait a HHK dékánja.

Sári Szabolcs alezredes az MH Ludovika Zászlóalj mb. parancsnoka is üdvözölte a leendő honvédtisztjelölteket, ismertette a zászlóalj feladatát és céljait. Kifejtette, hogy a zászlóaljat leginkább a múlt-jelen-jövő hármasa jellemzi. Fontos számukra a hagyományőrzés, számos rendezvényt és programot szerveznek, amellyel a Magyar Honvédség múltja előtt tisztelegnek. A jelen szempontjából a legfontosabb feladat, hogy általános katonai kiképzést és környezetet biztosítsanak a honvédtisztjelölteknek, amelyet kiegészítenek sportolási lehetőségekkel és nemzetközi programokkal. Jövőbeli cél, hogy a felvételt nyert diákok olyan katonatisztté váljanak, akik rendelkeznek mindazon kompetenciákkal, amelyekkel helytállnak hazai és multinacionális környezetben egyaránt. „ Az NKE felelős az oktatásért, a zászlóalj pedig az általános katonai kiképzésért és a szocializáció biztosításáért. Viszont a közös cél az, hogy Önöket minél jobban felkészítsük. Úgy vélem, ehhez minden feltétel adott” – összegezte a gondolatait Sári Szabolcs.

A megnyitót követően a tanulmányi osztály munkatársai tartottak felvilágosítást a felvételi menetéről. A felvételihez szükséges az egészségügyi, pszichikai, fizikai alkalmassági vizsga letétele, amely az április hónap során vár a jelentkezőkre. Amikor kiderültek a pontszámok és a középiskolás diák egyetemista lesz, az első állomás az NKE Gólyatábor augusztus elején az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat szervezésével. A hallgató a felvétel során vállalja a nemzetbiztonsági alkalmassági ellenőrzést, emellett erkölcsi bizonyítvánnyal is rendelkeznie kell. A beiratkozás és a bevonulás augusztus 25-26-án várható, ahol az NKE közszolgálati államilag támogatott ösztöndíjszerződés (+12 félév a „sima” államilag támogatott félévek mellett) és az MH Ludovika Zászlóalj ösztöndíjszerződés aláírása után megkezdődik a 3 hónapos alapkiképzés. A tájékoztatóból kiderült, hogy katonai vezetői alapképzési szakra 50 fő, míg katonai logisztika alapképzési szakra és katonai üzemeltetés alapképzési szakra 35-35 diák nyerhet felvételt.

A tájékoztatók után katonai testnevelési bemutatóval, alaki bemutatóval várták az érdeklődőket, akik fizikai állapotfelmérést és egészségügyi tanácsadást is kaphattak. A pályaválasztás előtt álló diákok olyan modern katonai eszközökkel is megismerkedhettek, mint a DJI Phantom 2 kvadrokopter, vagy az ANDROS F6-A típusú tűzszerész robot, emellett a kar oktatói, kiképzői és honvédtisztjelöltjei is végig jelen voltak a nyílt napon, így az érdeklődők első kézből kaphattak információkat a HHK-s életről.

További információ az felvételiről és az NKE által nyújtott képzésekről: http://felveteli.uni-nke.hu


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, nyílt nap, 2017

Nyílt nap a HHK-n és az ÁKK-n

    • nyilt hhk akk

Már csak pár napot kell aludni, és kitárja kapuit az NKE az érdeklődők előtt.  Január 13-án a honvédtisztjelöltek napi életével ismerkedhetnek meg mindazok, akik részt vesznek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) által szervezett nyílt napon az egyetem Hungária körúti campusán, másnap, 14-én pedig a Ludovikán várja az Államtudományi és Közigazgatás Kar (ÁKK) a látogatókat. 

A HHK-n  bemutatkoznak a többi között a kar intézetei, tanszékei és az Egyetemi Központi Könyvtár, de a Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium egyes szervezetei is megjelennek majd a rendezvényen.  A résztvevők élőben is megtekinthetnek számos harci eszközt, így például egy BTR 90/A páncélozott szállító harcjárművet, egy D-20 ágyútarackot, vagy egy 82 mm. aknavetőt. Emellett sor kerül a JetFly szimulátor bemutatójára is, valamint lesz katonai testnevelési és alaki bemutató is. A rendezvényen megismerkedhetnek az MH Ludovika Zászlóalj és a honvédtisztjelöltek napi életével és egy katonai körletet is láthatnak az érdeklődők. Az eseményen programjai között szerepel a lézerpuska lövészet, makett kiállítás valamint könyv- és térképárusítás is, de egészségügyi alkalmassági tanácsadásra is sor kerül majd. 

Az ÁKK nyílt napján a pályaválasztás előtt álló fiatalok az egyetemi hallgatói élet fontosabb pillanataiba is betekinthetnek, valamint részletes tájékoztatást kaphatnak az új államtudományi mesterképzésről is. Az NKE Ludovika Főépületében tartandó eseményen az egyetem és a kar vezetői tájékoztatják a középiskolásokat az intézmény képzéseiről és az egyetemi campus fejlesztéséről. Az előadások mellett bemutatkoznak majd az egyetemi szakkollégiumok, a doktori iskolák és a hallgatói önkormányzatok is. A résztvevők a felvételi információk mellett tájékoztatást kapnak a többi között a szakmai gyakorlati és a nemzetközi lehetőségekről, valamint a diákhitelről is. A leendő hallgatók bemutató órákon vehetnek részt, majd bejárhatják a történelmi hagyományokkal rendelkező Ludovika Főépületet és megtekinthetik az Orczy Úti Kollégiumot is.

A képzésekről részletes információ elérhető a felveteli.uni-nke.hu oldalon.

Részletes programok:

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, nyílt nap, ÁKK, 2017

Dékáni pályázatokat értékelt a Szenátus

    • untitled 2

Dr. Pohl Árpád ezredes, intézetigazgató dékáni pályázatát rangsorolta az első helyre az NKE szenátusa legutóbbi ülésén. Amennyiben a döntéssel a Fenntartói Testület is egyetért, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) új dékánja jövő januártól kezdheti meg munkáját a szervezet élén. 

A HHK jelenlegi dékánjának, Boldizsár Gábor ezredesnek idén jár le a három éves dékáni megbízatása. Az új pályázatot szeptemberben hirdették meg, amelyre Dr. Pohl Árpád, a Katonai Logisztikai intézet igazgatója mellett Dr. habil. Resperger István ezredes, a Nemzetbiztonsági Intézet vezetője jelentkezett. A pályázatokat egy háromtagú bíráló bizottság és a Kari Tanács is véleményezte, majd az NKE Szenátusa november 2-i ülésén rangsorolta azokat. Első helyen Pohl Árpád, míg második helyen Resperger István pályázatát támogatta a testület. Amennyiben a döntéssel a Fenntartói Testület is egyetért, Pohl Árpád 2017. január elsejétől töltheti be a HHK dékáni pozícióját.

Pohl Árpád 1983-ban szerzett hadtáptiszt és pénzügyi üzemgazdász végzettséget a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán. Doktori címet 1994-ben kapott a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián, majd 2008-ban PhD fokozatot szerzett a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen (ZMNE), a hadtudományok tudományágban. 2009-től egyetemi docens, majd intézetigazgató és megbízott dékán is a ZMNE-n. 2012 szeptemberétől az NKE HHK Hadtáp és Katonai Közlekedési Tanszék tanszékvezetője és a Katonai Logisztikai Intézet igazgatója. 26 éve tanítja a katonai logisztika tantárgyakat, több hazai és nemzetközi képzési program kidolgozásában is részt vett. A többi között részese volt olyan kutatásoknak, amelyek a Bundeswehr és a Magyar Honvédség modernizációs lehetőségeit, vagy a nemzetközi katonai missziók logisztikai támogatását vizsgálták. Részt vesz annak az idén alakult Ludovika kutatócsoportnak a munkájában, amelyik a tervek szerint a közszolgálati szervezetek logisztikai támogatásának együttműködését is vizsgálja. Tagja a Magyar Katonai Logisztikai Egyesületnek és a Magyar Hadtudományi Társaság Védelemgazdasági és Logisztikai Szakosztályának.

Szöveg: Szöőr Ádám

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, dékán, 2016

Repüléstudományi központ lehet az NKE

    •  dsc4537 2
    •  dsc4554 2
    •  dsc4558 2
    •  dsc4563 2
  • Előző
  • Következő

A repüléshez kapcsolódó kutatás-fejlesztési központtá válhat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának (HHK) Katonai Repülő Intézete. Ezt várja a NKE attól a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Programtól, amelynek megvalósítása október 3-án indult. A tervekről az egyetem vezetése kihelyezett értekezleten tájékozódott, Szolnokon.

A Magyar Honvédség 86. Szolnok helikopter bázison tartott rendezvényen elhangzott, hogy a HHK Katonai Repülő Intézet által elnyert, uniós finanszírozású pályázat célja, hogy hazánkban megteremtse a feltételét a repüléstudományhoz kapcsolódó komplex nemzetközi kutatásoknak és tudományos eredményeket, produktumokat mutasson fel. Megtudtuk, hogy Magyarországon ezen a területen ilyen sokrétű megközelítésben még nem alakultak ki kutatócsoportok, a területet érintő fejlesztések is csupán szűk szegmensekben valósulnak meg. A 755 millió forint összköltségvetésű projekt három kutatási területre fókuszál. Az AVIATION_FUEL alprojekt keretében az egyes alternatív tüzelőanyag fajták repülésben való alkalmazhatóságának elemzésével, azok alkalmazási feltételeinek minél szélesebb körű feltárásával foglalkoznak a szakértők. Az AVIATION_HUMAN területen a repülés emberi tényezőit vizsgálja. A kutatás a pilóták mellett az egyre népszerűbb pilótanélküli légijárművek (UAV) alkalmazóira is kiterjed. A szakértők az UAS_ENVIRON témakörben az UAV-k felhasználását biztonságossá, rugalmassá és így sok területen alkalmazhatóvá tévő repüléstámogató rendszer modelljét dolgozzák ki, és készítik el. Palik Mátyás alezredes, az intézet vezetője elmondta, hogy a 2020 őszéig tartó projekt keretében többek között elkészül egy időjárás-felderítő UAV prototípus is, valamint a program népszerűsítése és a repülésbiztonsági tudatosság növelése érdekében egy országos, középiskolások részvételével megvalósuló UAV versenyre is sor kerül. A program megvalósításában az NKE kutatóin kívül több mint 30 más felsőoktatási- és kutatóintézet kutató-fejlesztője vesz részt, de a hazai repülőipar területén tevékenykedő KKV-k külső szakértői, valamint fiatal kutatók, doktoranduszok és egyetemi hallgatók is a csatlakozhatnak a projekthez. Az intézet működésével kapcsolatban Palik Mátyás elmondta, hogy tavaly összesen 520 fő képzését végezték el, akik többségükben a szakszolgálati engedélyek megszerzését tanfolyamokon vettek részt, de alap- és mesterképzést is szerveztek többféle specializációval. Az alezredes beszélt arról is, hogy pár éven belül elindulhat az intézetben az állami légiközlekedési szak, amelynek előkészítése jelenleg is folyik.

Az ország második legnagyobb helyőrsége a Magyar Honvédség 86. Szolnok helikopter bázis, amelynek megbízott parancsnoka, Koller József ezredes szólt az ott folyó munkáról. Elmondta, hogy 11 alakulat található a bázison, köztük a többi között a tábori lelkészi szolgálat, valamint az NKE Katonai Repülő Intézete. Az 1939 óta működő repülőtéren többféle helikoptertípus is megtalálható, például az MI-8 szállítóhelikopter, vagy az Országos Mentőszolgálattól kapott AS-350 típusú helikopter, amelyet átalakítás után jelenlegi is használnak kiképzési, és különleges műveleti feladatokra. A szolnoki bázisról kutató-mentő szolgálatot is ellátnak, valamint részt vesznek katasztrófavédelmi feladatokban is. Itt zajlik a magyar pilóták NATO-programban való kiképzésének egy fázisa, de például az ejtőernyősök felkészítése is.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Méltó példát mutattak számunkra elődeink

    • fokep
    •  dsc0369 2
    •  dsc0378 2
    •  dsc0389 2
    •  dsc0398 2
    •  dsc0406 2
    •  dsc0410 2
    •  dsc0451 2
    •  dsc0994 2
    •  dsc1005 2
    •  dsc1007 2
    •  dsc1027 2
    •  dsc1390 2
    •  dsc1420 2
    •  dsc1437 2
    •  dsc9791 2
    •  dsc9805 2
    •  dsc9806 2
    •  dsc9814 2
    •  dsc9815 2
    •  dsc9816 2
  • Előző
  • Következő

Jubileumi díszoklevél és díszemléklap átadó ünnepséget tartottak szeptember 21-én és 22-én a Ludovika épületének kápolnájában, ahol a 75, 60, és 50 éve kinevezett tisztek életpályáját ismerte el és köszönte meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. A ceremónián közel 300 jubiláns vehette át ünnepélyes keretek közt az elismerését.

Szeptember 21-én az Egyesített Tiszti Iskolán és a Kilián György Repülő Tiszti Iskolán 50 éve felavatott tisztek számára Prof. Dr. Padányi József dandártábornok, az NKE tudományos rektorhelyettese és Dr. Boldizsár Gábor ezredes, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja adta át a jubileumi arany díszoklevelet. Az eseményen részt vett Dr. habil. Kovács Gábor rendőr dandártábornok, az egyetem oktatási rektorhelyettese, Zsiga Tamás ezredes a Honvéd Vezérkar személyügyi csoportfőnökség megbízott csoportfőnöke, Verhóczki János rendőrezredes, a Rendészettudományi Kar tanulmányi osztályvezetője, Dr. Palik Mátyás alezredes, a HHK Katonai Repülő Intézet igazgatója, Pálinkás Tibor alezredes, a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj törzsfőnöke.

Padányi József ünnepi beszédében kiemelte, milyen megtisztelő feladat számára, hogy egykori tisztjei, főnökei, bajtársai számára ő adhatja át az aranydiplomákat. „Önök megkezdték azt a munkát, amely megalapozta a mai Magyar Honvédség képét. Ez a két iskola meghatározó szerepet töltött be az Önök kiképzésén keresztül a következő generációk életében is. Azt, hogy jó munkát végeztek, bizonyítja az Önök életútja és a számtalan tiszti és katonai generáció, akik kezeik alól kerültek ki és végzik mai napig a munkájukat” – szólt a jubilánsokhoz. A kitüntettek nevében Gyaraki Károly nyugállományú altábornagy köszönte meg az elismerést.

A díszoklevelek átadása után az egyetem parkjában található II. világháborús emlékműnél tisztelegtek és helyeztek el koszorút a jelenlévők. A Zrínyi Miklós laktanyában Szentgyörgyi László nyugállományú alezredes és Aradi István nyugállományú rendőr ültetett emlékfát a jubilánsok nevében, majd csoportkép készült a laktanya központi emlékhelyénél, a Zrínyi Miklós szobornál.

Másnap, szeptember 22-én a magyar királyi Honvéd Ludovika Akadémián és testvér intézeteiben 75 éve, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián 50 és 60 éve, a Fegyvernemi Tiszti Iskolákon 50 és 60 éve, és az Egyesített Tiszti Iskolán 50 éve felavatott tisztek vehették át elismerésüket. A díszokleveleket, díszemléklapokat Boldizsár Gábor adta át. Az eseményt és a jubilánsokat megtisztelte részvételével Dr. Janza Frigyes nyugállományú rendőr vezérőrnagy, az NKE Fenntartói Testületének ügyvivője, Dr. Nagy Judit rendőr ezredes, az RTK tudományos és nemzetközi dékánhelyettese, Palik Mátyás alezredes és Pálinkás Tibor alezredes.

Boldizsár Gábor köszönte meg az egyetem nevében a jubiláló tisztek életútját. A dékán ismertette, hogy a kitüntetett tisztek generációkat oktattak, képeztek ki. „Önök azok, akik példát mutattak abból, hogy mit jelent a hazaszeretet, mit jelent a haza fegyveres védelme. Mit jelent az, hogy a nemzetet, a népet szolgáljuk!”- mondta.

A díszoklevelek és a díszemléklapok átadása után Nováki Balázs nyugállományú altábornagy mondott a jubilánsok nevében köszönő beszédet. Az ünnepség az egyetem Hungária úti kampuszán folytatódott, ahol a résztvevők emléktáblát koszorúztak a Zrínyi Miklós laktanyában, valamint a jubilánsok nevében Sánta Imre nyugállományú ezredes és Fitos József nyugállományú alezredes ültetett emlékfát.

Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Bevonultak

    • bevonulás3
    • bevonulás1
    • bevonulás2
    • bevonulás4
    • bevonulás6
    • bevonulás8
  • Előző
  • Következő

117 első éves honvédtisztjelölt kezdte meg az alapkiképzést Szentendrén. Az MH Ludovika Zászlóaljhoz való bevonulásukat és „beöltözésüket” követően tizennégy hétig az Altiszti Akadémián fogják elsajátítani a leendő hivatásuk alapvető fogásait. A Hadtudományi és Honvédtisztképző Karra felvett hallgatók számára orvosi vizsgálattal, kötelező drogteszttel, valamint az egyenruha és felszerelés átvételével vette kezdetét a katonaélet. 

Az NKE hallgatói az altisztjelöltekkel közösen vágnak neki a november végéig tartó programnak, amit mindenkinek végig kell csinálni, aki a civil életből érkezik a Magyar Honvédséghez. Ezalatt ismerkednek meg az újoncok az alapvető katonai ismeretekkel,  amelyek ahhoz szükségesek, hogy pályafutásuk során a rendszerben megállják a helyüket. Megtanulnak szabályosan felöltözni, elsajátítják az alapvető alaki fogásokat, mozdulatokat, megismerik a szolgálati szabályzatot és a honvédelmi törvényt. Az általános katonai kiképzés keretén belül pedig különböző lőgyakorlatokat és számos egyéb, munkájukhoz nélkülözhetetlen gyakorlati ismerettel gazdagodnak a tényleges egyetemi képzésük megkezdése előtt.

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, 2016

Megkapták diplomájukat a honvédtisztjelöltek is

    • fokep
    • dsc 8069 2
    • dsc 8081 2
    • dsc 8104 2
    • dsc 8109 2
    • dsc 9129 2
    • dsc 9135 2
    • dsc 9143 2
    • dsc 9150 2
    • dsc 9157 2
    • dsc 9168 2
    • dsc 9177 2
    • dsc 9187 2
    • dsc 9185 2
    • dsc 9198 2
    • dsc 9204 2
    • dsc 9209 2
    • dsc 9214 2
    • dsc 9234 2
    • dsc 9248 2
    • dsc 9250 2
    • dsc 9264 2
    • dsc 9272 2
    • dsc 9406 2
    • dsc 9425 2
  • Előző
  • Következő

A honvédtisztjelöltek vették át okleveleiket ma délelőtt az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) ünnepi diplomaosztó ünnepségén. A rendezvényen elismerések átadására is sor került, majd a legjobb eredménnyel végzett hallgatók részvételével koszorúzási ünnepséget tartottak az Orczy-kertben.  Az idei tanévben 104-en végeztek a HHK had- és biztonságtechnikai mérnöki, katonai vezetői és katonai gazdálkodási szakjain. Jeles eredménnyel 32-en diplomáztak, közülük 15-en kiváló minősítést is szereztek.

„Önök már a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre iratkoztak be és a megújult, négy éves tisztképzésben vettek részt”- szólt a végzett hallgatókhoz Prof. Dr. Patyi András. Az NKE rektora szerint a friss diplomásokról az elismerés, a tisztelet és a szeretet hangján lehet csak szólni. Utóbbi kapcsán megjegyezte, hogy a magyar társadalom a „mi fiaink, mi lányaink”-ként tekinthet a tisztavatás előtt álló fiatalokra.  „Önökre más katonák erejét, életét és sorsát bízza a magyar honvédség” –hangsúlyozta beszédében a rektor, aki szerint mások állampolgári jogait úgy kell megvédeniük majd a most végzetteknek, hogy ezen jogok gyakorlásában sokszor korlátozva lesznek. A hadsereg és a katonák mögött ugyanis már nincs senki. Ahogy a Patyi András fogalmazott, „ahol a hadsereg véget ér, ott az állam is véget ér”.

„A magyar honvédségnek napjainkban számos új kihívással kell szembenéznie, ezért a katonai hívatás is felértékelődött az utóbbi időben” - hangsúlyozta ünnepi beszédében Vargha Tamás. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára emlékeztetett arra, hogy a tömeges migráció új biztonsági helyzetet teremtett a kontinensen, ezért Európa és Magyarország határai védelemre szorulnak. „Manapság a katonai szolgálat az egyik legszebb és legfeláldozóbb hívatás” – szólt a jelenlévőkhöz Vargha Tamás. A miniszterhelyettes szerint a most végzettek számára az elkövetkező időszak igazi kihívást, valódi megmérettetést, felelősséget, a köz szolgálatát jelenti majd. Ennek sikeres teljesítéséhez pedig szükség lesz azokra az értékekre, - mint például a fegyelem, az alázat, a szorgalom, a kitartás - amelyekkel a honvédtisztjelöltek egyetemi éveik alatt már sokszor találkozhattak.

Válaszbeszédében Miklósi Katalin honvédtisztjelölt felidézte az elmúlt évek szép pillanatait, amely élmények most egyetlen percbe sűrűsödtek be számukra.  Elmondta, hogy rengeteget tanultak az utóbbi négy évben, de ez nemcsak a könyvekből szerzett ismeretekre vonatkozik. „Sokat lestünk el elöljáróinktól, parancsnokainktól az élet dolgairól. Megtanultuk, hogy sokszor nemcsak a pozitív, hanem a negatív példa is példa”- fogalmazott Miklósi Katalin, aki szerint nagy erőpróba áll előttük, amelyhez szükség lesz szüleik, barátaik megértésre, támogatására és szeretetére is.

Boldizsár Gábor ezredes, a HHK dékánja beszédében azt kérte a most végzett hallgatóktól, hogy leendő vezetőként, parancsnokként személyiségükből sugározzák a rájuk bízott katonák irányításához szükséges hitet és erőt. „Legyenek kemények, de ne legyenek kegyetlenek” - hangsúlyozta a dékán, aki szerint a végzettek egyetemi évek alatt megélt kettős élete hamarosan folytatódik, hiszen meg kell felelniük a katonai és a civil elvárásoknak is. „Mindig úgy hozzák meg a döntéseiket, hogy este nyugodt lelkiismerettel tudjanak lefeküdni és reggel tükörbe tudjanak nézni” – mondta Boldizsár Gábor.

Az ünnepségen a végzett hallgatók oklevelet, tiszti zsebkönyvet, hadnagyi vállszalagot és avatási szablyát kaptak az egyetemi és a katonai elöljáróktól. 15 honvédtisztjelölt a „Kiváló tanulmányokért” kitüntető címben részesült, amelyet Dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök adott át számukra. Kiemelkedő nevelői és oktatói tevékenységéért Ludovika Gyűrűt vehetett át Benkő Tibortól Dunai Pál alezredes, a HHK Repülésirányító és Repülő-hajózó Tanszék egyetemi docense. Kiemelkedő tanulmányi eredményéért és példás magatartásáért szintén ebben az elismerésben részesültek Nyíri Klaudia és Fodor Zoltán honvédtisztjelöltek. A HHK „jó tanulója, jó sportolója” címet Böhm Lilla honvédtisztjelölt érdemelte ki. Az NKE Egyetemi Hallgatói Önkormányzat Pro Juventute-díját Dudás Gergő, az Egyetemi Közösségi Díjat pedig Hegedűs Ferenc honvédtisztjelöltek vehették át. Az ünnepségen közreműködött a Magyar Honvédség Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Budapest Helyőrség Zenekar Nagy Zsolt százados, karmester vezetésével.

„Ez a hivatás egy életre szól” –hangsúlyozta a rendezvényt követő pohárköszöntőjében Benkő Tibor. A Honvéd Vezérkar főnöke emlékeztetett, hogy a most végzettek nem szerződéses katonák, hanem élethívatásként választották ezt a pályát, ami a köz szolgálatát jelenti. A vezérezredes szerint ehhez szükség van az alázatra is, hiszen ezen a pályán nincsenek egyéni, csak szolgálati érdekek és kötelességek. „Egy parancsnok legyen szigorú, következetes, példamutató, de emberséges is” – tette hozzá Benkő Tibor.

Az oklevélátadó ünnepséget követően a kiváló teljesítménnyel diplomázó hallgatók részvételével - a múlt hős katonái előtt tisztelegve - koszorúzást tartottak az Orczy-kertben, a Tiszti hősi emlékműnél és a Ludovika téren, a Világháborús emlékműnél.

A végzett hallgatók augusztus 20-án, az állami ünnepség keretében, a Kossuth téren tesznek tiszti esküt.


Szöveg: Szöőr Ádám

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, diplomaosztó, 2016

Nincs félnivalónk, mert bőven van útravalónk

    • boldizsar gabor
    • molnar zsolt
    • hhk s hallgatok
    • tisztavatas
  • Előző
  • Következő

Augusztus 20. az egyik legjelentősebb magyar nemzeti ünnep. Egyetemünk számára is kiemelt fontosságú, mert ezen a napon kerül sor a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar végzős hallgatóinak tisztavató ünnepségére. Ettől a naptól elkezdődik számukra az igazi kihívás, a tényleges megmérettetés. Az esemény közeledtével a HHK dékánjával, az MH Ludovika Zászlóalj parancsnokával és néhány tisztjelölttel arról beszélgettünk, hogyan készülnek a tisztavatásra, mit jelent számukra ez az ünnep, és hogyan folytatódnak útjaik az esküt követően.


Bátran kijelenthetjük, hogy a katonai hivatás olyan életformát követel meg, amely kockázatokkal és lemondásokkal jár együtt. Kevés olyan fiatal van, aki ezeknek tudatában és ezekkel együtt is erre a pályára lép. Többnyire azok választják ezt a képzést, akik középiskolai tanulmányaik után valami egészen újat szeretnének kipróbálni, kihívást keresnek vagy csak önmagában vonzónak találják az „egyenruhás” foglalkozást. Aki erre szánja el magát, annak fontos tudnia: „A katonai hivatás egy, a normáltól erősen eltérő körülményeket diktáló életforma. Egyrészt azért, mert zárt térben és közösségben, közösen kell megoldani a létezést, a szolgálat feladatait, másrészt mindezt szigorú szabályok és előírások mentén kell végrehajtani” – hangsúlyozta Dr. Boldizsár Gábor, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja.

Az NKE-n folyó katonai képzés sajátossága, hogy az arra jelentkezők kettős jogállásúak: egyetemi polgárok, ezzel párhuzamosan pedig a Magyar Honvédség tényleges jogállású katonái honvédtisztjelölti megnevezéssel. „Ez azt jelenti, hogy katonaként is teljesíteniük kell mindazokat a feltételeket és célokat, amelyeket a Honvédség tűz ki eléjük” – foglalta össze Molnár Zsolt ezredes, az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka. Amint a kar dékánja kiegészítette, az egyetemen a hallgatók az elméleti és gyakorlati képzés során megtanulják a tudományos, pedagógiai és szakmai alapokat. A Ludovika Zászlóalj keretében a már elméletben elsajátított tudásra alapozott gyakorlatokat és feladatokat végzik a mindennapokban. A tanulás mellett katonaként is helytállni, a katonai elvárásoknak is megfelelni bizonyára nem könnyű feladat.  De kellő érettséggel és elhivatottsággal bárki képes a helytállásra. Ezt igazolta a hallgatókkal folytatott beszélgetés is. Amint Fodor Zoltán, a had- és biztonságtechnikai mérnök szak végzős hallgatója elmondta, akik itt tanulnak, idővel megszokják a kétoldalú követelménytámasztást. „Átállni a legnehezebb” – tette hozzá Pápai Ádám katonai vezető szakos hallgató, ugyanis egy több héten át tartó, terepen zajló gyakorlat után visszaülni az egyetem padjaiba, tanulni és vizsgázni, vagyis egyetemi hallgatóként is helyt állni nem egyszerű.

A HHK képzéseire jelentkezők már a kezdetektől katonai foglalkozásokon és gyakorlatokon vesznek részt, ugyanis egyetemi tanulmányaikat egy alapkiképzéssel kezdik. „Ez egy három hónapos, feszített ütemű képzés, amelynek során kiderül, hogy az illető bírja és akarja-e a katonai létet vagy sem. Ha akarja, sikeres tiszt lehet belőle” – emelte ki Molnár ezredes. Mint mondta, az egyetemen folyó oktatási tevékenységet a Ludovika Zászlóalj kiképzéssel és katonai szocializációs folyamatokkal, feladatokkal segíti. „Mi kitűztük a zászlónkra néhány éve a legfontosabbat: tisztelet, fegyelem, alázat. Mi tiszteletre tanítjuk hallgatóinkat, és alázatra az idősebbek és a szakma iránt” – hangsúlyozta.

Az alapkiképzést követően, a tanulmányi évek során a hallgatók számos olyan gyakorlatban vesznek részt, amellyel az egyetemről való kilépést követően találkozhatnak. Amint Boldizsár Gábortól megtudtuk, ezt segíti elő az ún. gyakorló szolgálat is az MH Ludovika Zászlóaljnál, amelynek keretében a hallgatók saját raj-, szakasz-, századparancsnokként elsajátítják, hogyan kell vezetni és irányítani, amikor majd első tiszti beosztásukba kerülnek. „A tisztjelölt számára ez egy olyan kihívás, amelyben azt tanulja meg, hogy sok esetben nem maga dönti el, mikor és mit csinál, nem maga dönt arról, mikor megy haza hétvégén vagy mikor van szolgálatban. Itt megtanulja azt a fajta alázatot, amelyet a köz szolgálata igényel, valamint a feltétel nélküli engedelmességet” – mondta a dékán.

A kiképző gyakorlatokkal kapcsolatban Molnár ezredes úgy fogalmazott, mindez nem más, mint a valóságot szimuláló helyzet. „A zászlóalj keretein belül olyan szocializációs körülményeket hozunk létre, amelyekkel felkészítjük őket a valóságban rájuk váró helyzetekre és feladatokra. És ami nagyon fontos: itt még lehet hibázni, de a cél, hogy ezekből a hibákból tanuljanak.” Hozzátette, büszke arra, hogy ezek a hallgatók helyt álltak 2013-ban az árvíznél és határhelyzetben a Közös Akarat feladatban is, illetve nemzetközi gyakorlatokon sem vallanak szégyent, hiszen folyamatosan dicséreteket kapnak a magas vezetők, elöljárók részéről is. Mint mondta, ez az egyetem és a Ludovika Zászlóalj közös munkájának az eredménye. Ennek a közös munkának hamarosan beérik a gyümölcse, ugyanis a tisztjelöltek számára véget ér az egyetemi képzés, és miután augusztus 20-án, ünnepélyes keretek között tisztté avatják őket, valamennyien elfoglalhatják első tiszti beosztásukat a Magyar Honvédség alakulatainál.


Ezt az időszakot fizikai és érzelmi intenzitás jellemzi: a hallgatók záróvizsgáik teljesítése mellett a tisztavatásra való felkészülésre koncentrálnak, ugyanakkor vegyes érzésekkel várják első tiszti beosztásukat, az azzal járó feladatokat és kihívásokat. Arról beszélgettünk, hogyan értékelik az NKE-n eltöltött éveket, és mi zajlik bennük a közelgő megmérettetést illetően. Kötél Kinga katonai gazdálkodási alapszakon, pénzügy szakirányon tanuló hallgató az emberi kapcsolatokat és a kialakuló barátságokat emelte ki, mint mondja „mindig voltak és vannak nehezebb napok, és jó, ha van egy összetartó csapat vagy legalább ketten, akik tudjuk, hogy számíthatunk egymásra”. Fodor Zoltán honvédtisztjelölt a pozitívumok közé sorolta a hohenfelsi nyári gyakorlatokat, ahol volt lehetőségük nemzetközi környezetben is alkalmazni azt a tudást, amelyet az egyetem és a zászlóalj adott nekik. Mint mondja, számára fontos az is, hogy sikerült egy olyan szakirányt és egy olyan dinamikusan fejlődő tudományágat választania, ahol a tanórákon tanultakhoz képest is sok mindent lehet még önállóan kutatni, és ehhez minden segítséget megad az egyetem. Nyíri Klaudia a katonai gazdálkodási szak végzős hallgatója hadtáp szakirányon. Értékelőjében úgy fogalmazott, az alapkiképzést tudná kiemelni, mint legpozitívabb és legnehezebb kihívást. „Olyan feladatokon és olyan dolgokon mentünk ott keresztül, amikről nem is gondoltuk, hogy képesek vagyunk rá. Annyira kitolódtak a saját határaink, és olyanokat csináltunk meg együtt, ami által egy erős közösséggé kovácsolódtunk, kialakultak jó barátságok, és ez hatalmas élményt jelentett számomra, főként lányként.” Amint Boldizsár Gábor dékán rávilágított: „A közösen szerzett negatív élmény a legnagyobb összetartó erő, és ekkor, a bajban nyer értelmet a Bajtárs fogalma. Itt nem számít a származás, a társadalmi helyzet, hanem egyéni teljesítmény van, és mindenki egyforma.”

A munkába állás kapcsán hasonlóan vélekednek a hallgatók. Mint mondják, mindannyian azért jöttek ide, hogy négy év után elkezdhessék a hivatásos szolgálatot. „Az eltelt négy év nagyon sok feladatot állított elénk tanulmányilag, szakmailag és katonailag egyaránt, és most már jó lesz egy visszajelzést kapni” – foglalta össze gondolatait Nyíri Klaudia. Hasonlóan vélekedik Kötél Kinga honvédtisztjelölt is, aki várja, hogy elkezdhessen dolgozni, és bár a munka több feladattal és több felelősséggel jár majd, legalább új kihívások lesznek. Lényegre törően fogalmazta meg mondanivalóját Pápai Ádám: „Aki akarta, itt teljesen el tudta sajátítani az alapokat. Minden helyőrségnél más-más helyi sajátosságok vannak, amihez majd alkalmazkodnunk kell, de szerintem nincs félnivalónk, mert bőven van útravalónk.”

Ezzel a lendülettel és ilyen hozzáállással készülnek tehát a végzősök arra az eseményre, amely valaminek a vége és valaminek a kezdete is egyben. A tisztavatás elsősorban az egyetemi évek lezárását jelenti, a honvédtisztjelölti pályafutás csúcsát, ugyanakkor annak az életformának a kezdetét, amelyet a választott hivatás és a tiszti beosztás hoz el számukra. „Mindegy, hogy valaki egy irodában, egy műhelyben vagy egy alegység katonái előtt fog állni és feladatot szabni, előbb-utóbb érezni fogja a felelősséget. Mert felelős lesz mindazokért, akikért dolgozik vagy akiket vezet” – emelte ki Molnár ezredes a katonai pályára lépés kapcsán. Mint ismertette, a hallgatók 3-4 év alatt folyamatosan készülnek erre a feladatra. A tényleges felkészítés már másodéven elkezdődik különböző katonai és alaki foglalkozásokkal, kiképzésekkel, negyedikben pedig a szablyafogásokat gyakorolják a tisztjelöltek. Ezt követően egy feszített ütemű célfelkészítés lesz augusztus elején, akkor kapják meg tiszti egyenruhájukat és első tiszti ellátmányukat. Augusztus 17-én kerül sor egy ún. belső avatásra, amely egy háromlépcsős folyamat: a tisztjelöltek megkapják az egyetemtől a diplomájukat, a Vezérkari Főnök hadnaggyá avatja és beosztásba helyezi őket, majd diplomázott és beosztásba került tisztként a honvédelmi minisztertől egy szablyát kapnak, amely többéves hagyományra tekint vissza, és szimbolikus jelentésű.

Hogy mindeközben mi zajlik le a hallgatókban, az jól látható már a gyakorlások során is, de a nagy napon, augusztus 20-án, amikor mindannyian a Kossuth téren állnak, elhangzik az eskü, szablyát rántanak, és megkezdődik a díszmenet, akkor látszik igazán az arcokon a feszültség és izgatottság. Amint Molnár ezredes felidézi, „ilyenkor átsüt, átjön a lendület, és az a hangerő, amelyet eddig ők kiadtak magukból a gyakorláson, annak ott sokszorosát lehet hallani és érezni”. A hallgatók még nem tudják megfogalmazni, mit éreznek, inkább csak azt, amit érezni szeretnének vagy amit mások megéltek már korábban. Mint mondják, ezt az érzést nem lehet szavakkal kifejezni: egyrészt elégedettség és felszabadulás, hiszen a befektetett munka eredménye az, hogy ott állhatnak és tisztté avatják őket, másrészt feszültség és izgulás, hiszen mindez egy új dolognak a kezdete, egy olyan pályának, ahol nemcsak magukért, hanem másokért is felelősséggel tartoznak. „Tiszti esküt a hazájáért csak egyszer tesz az ember” – emelte ki Pápai Ádám végzős hallgató, ez pedig mindannyiuk számára nagy élmény, a szülők, az egyetem és a zászlóalj számára pedig nagy büszkeség.

Az ünnepséget követően – egy rövid pihenő után – a frissen avatott tisztek megkezdik szolgálatukat a Honvédség alakulatainál, intézményeinél. Elsősorban a tanulmányi eredmények és a zászlóalj által készített szakmai értékelés határozza meg, hogy ki milyen szervezethez kerül, azonban a rangsorolásnál előnynek számít, ha a hallgató az egyetemi évek során tudományos, sport- és egyéb versenyeken is jó helyezést ért el. Mindemellett kiemelt szempont, hogy a hallgatónak melyek a személyes preferenciái: mindenki maga választhat és felállíthat egy rangsort arra vonatkozóan, mely alakulatnál szeretne beosztást kapni, a döntéshozók pedig ezt is figyelembe veszik az elosztásnál. Amint Molnár ezredes megjegyezte, a tisztjelöltek leginkább vidéki helyőrségekbe kérik magukat.

Az elhelyezkedést illetően mondhatni színes a skála: Kötél Kinga az MH 86. Szolnok Helikopter Bázisnál pénzügyi referens beosztásban fogja koordinálni egy tizenhat fős pénzügyi referatúra mindennapi feladatait; Nyíri Klaudia Székesfehérváron, az MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezrednél, a helyőrség támogató szakaszparancsnoki beosztást tölti majd be; Pápai Ádám pedig az MH 5. Bocskai István Lövészdandárhoz kerül kiképző század szakaszparancsnoknak, ahol különböző kiképzéseket hajt majd végre. Mindannyian másért jöttek ide, és hamarosan mindannyian máshol folytatják útjukat. De egy valami közös bennük: elhivatottak a hazájukért, és készen állnak a köz szolgálatára.


Szöveg: Búzás Beáta

Megosztás a Facebook-on


Mindig a feladatnak próbálok megfelelni

    • makray katalin

Schmittné Makray Katalin olimpiai ezüstérmes tornász, a hetvenes évekből ismert tv-torna népszerű alakja, az aerobic sportág meghonosítója Magyarországon. Édesapja és nagyapja is a Ludovikán végzett, így úgy tűnhet, természetes volt az út, hogy ma a Ludovika Zászlóalj zászlóanyája legyen. De mint magáról mondja: „semmit nem csináltam extrábban, mint bárki más, csak csináltam mindig azt, amiben úgy éreztem, hogy rám számítanak”.


Már gyerekkora óta aktívan sportol, kiváló eredményeket ért el országos és nemzetközi versenyeken. Hogyan és mikor alakult ki a sport iránti szeretete?

Schmittné Makray Katalin: Az 1950-es években kezdtem el tornászni, akkor tízéves voltam. Akkoriban az embernek nem volt lehetősége semmi olyasmire, amit normál körülmények között ma egy gyerek magának megteremthet, vagy a szülei által. A lehetőség annyiból állt, hogy volt egy tornaterem a Szentkirályi utcában, én meg ott laktam a Bródy Sándor utcában, és édesanyám beíratott tornára. Kicsit szorgalmasabb voltam, meg talán ügyesebb is, mint a többiek, ezért a tanárnő elvitt a Budapesti Postás Sportegyesületbe tornásznak. Így kezdődött tornász pályafutásom. Szépen cseperedtünk, nagyszerű társaságom volt, kiváló emberek edzettek bennünket. Nemcsak a tornára tanítottak meg, hanem sok minden másra, tisztességre, szorgalomra és becsületre, ahogyan ezt kellett egy igazi nevelő egyesületben, és remélem, még ma is így csinálják az edzők. Aztán ha egy verseny jó eredménnyel zárult, kedvet kaptam, hogy még tovább csináljam. Egy héten háromszor volt edzés, utána naponta, majd amikor válogatottak lettünk, már naponta kétszer edzettünk, edzőtáborokba jártunk, és amikor érettségire készültem, abban az évben gyakorlatilag alig jártam be a gimnáziumba. Tizenkilenc éves koromban volt a tokiói olimpia, ahol ezüstérmet szereztem felemás korláton, ami a kedvenc szerem volt. Ez az ezüst az én és az engem felkészítő emberek közös munkájának gyümölcse volt.

Ön sokak számára a Magyar Televízió tv-torna műsorából ismert, egy korosztály meghatározó esti programja volt ez a műsor. Ön hogyan látta ennek a jelentőségét? Érezte ezt a „felelősséget” a másik oldalon?

M.K: Ez nem úgy csapódott le nálunk, mint felelősség, ez egy műsorszám volt. Amikor a hetvenes évek végén elkezdtük, akkor egyetlen csatorna volt, a Magyar Televízió, csak ezt nézhették az emberek. Rendszeres napi esemény volt a mese, és utána jött a tv-torna. Egy fiatal tornász pár kezdte, akik az én tornásztársaim voltak. Az emberek megszerették, ezért jött az ötlet, hogy egészítsék ki a műsort. Én tornász voltam egy kilenc-, egy öt-, és egy hároméves gyerekkel, tehát tulajdonképpen adta magát a dolog, hogy a három kislányommal együtt ezt meg tudtuk csinálni. Nagyon szerették az emberek, mert újdonság volt, egy színes folt az életükben. A gyerekek és az idősebbek csinálták is a gyakorlatokat, ők voltak a legnagyobb rajongóink. Mindig nagy öröm volt, hogy amikor kimentünk az utcára, megismertek bennünket a gyerekekkel, puszilgatták a lányaimat, leveleket kaptunk. Nagy élmény volt, ugyanakkor egy jó dolog, mert az embereknek, családoknak felhívta a figyelmét arra, hogy minden nap szükséges egy kis mozgás.

Mit gondol, hogyan lehet ma mozgásra nevelni a fiatalokat?

M.K: Minden statisztikai adat azt mutatja, hogy sokkal többen sportolnak ma, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Én magam tudom, mert amikor 1991-ben a magyar aerobic sporttal kezdtem el foglalkozni, már akkor sokan jártak fitnesztermekbe, főként a fiataloknak fontos volt az alakjuk, kinézetük. Azóta teljesen természetes, már nemcsak a fiatalok, az idősebb korúak is sportolnak. A futás például egy nagyon jó dolog: nemrég volt a Vivicittá, ahol rekordot döntöttek a résztvevők számát illetően. Ez egy jó irányba haladó fejlődés, aki meg még nem csinálja, mert úgy adódnak a lehetőségei vagy körülményei, annak sem nagy dolog elmenni pl. túrázni. A népegészség szempontjából a legfontosabb a mindennapi testnevelés bevezetése volt az oktatásba.

Háromgyerekes családanyaként, nagymamaként a közéleti szférában munkálkodott, a politikában is volt része. Hogyan befolyásolta az életét, amikor a politika, nemcsak a sportpolitika oldaláról, bekerült a mindennapjaikba? Hogyan lehetett helyt állni mindebben? Kivédeni a támadásokat?

M.K: Amikor az ember élsportoló lesz, ez eleve egy olyan státusz, ami miatt meghívást kap eseményekre. Ez történt velem is, így amikor nagykövet feleségként kaptam felkérést, hogy vegyek részt rendezvényeken vagy nyilatkozzam, ez már természetes volt számomra. Miután a férjem tagja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, így nagyon sokat utaztam vele különböző rendezvényekre.  Aztán a kétezres években a polgári körök révén nagyon sok jó társaság alakult. Közösségek fogtak össze, akik nemcsak a maguk hétköznapi életét egyengették, hanem a közjóért is tettek. A környezetünket ápolgattuk, törődtünk másokkal, beszélgettünk a hazánk jövőjéről és arról, hogy ennek érdekében mi mit tehetünk. Valahogy így csöppentem bele a napi politikába, és büszke vagyok rá, hogy részese lehettem egy folyamatnak, amiben a hazámért tehettem.

Nagyon színes a pályafutása: sportoló, edző, sportvezető, sportágalapító, diplomata, s tulajdonképpen szakpolitikus is. Visszatekintve az elmúlt évtizedekre, ha megkérdeznénk, hogy mi volt a foglalkozása, mit válaszolna? Szakmai szempontból mire a legbüszkébb?

M.K: Semmiben nem voltam semmi különleges, egyszerűen csak azt csináltam mindig, amiben úgy éreztem, hogy számítanak rám. Hogy jól vagy rosszul, azt mindig magamban mértem. Általában, mint fegyelmezett tornász, úgy álltam minden feladatomhoz, s igyekeztem annak megfelelni. Nem vagyok sem szakpolitikus, sem semmilyen titulussal rendelkező valaki, én egy teljesen hétköznapi, civil ember, nagymama vagyok. Szerintem nagyon sokan képesek erre, talán a Jóisten kegyelmének köszönhető az, hogy kiválasztott bennünket mások által kicsit magasabb feladatokra. Ez tehát nem az én érdemem, nekem csak helyt kellett állnom. Függetlenül a titulusoktól, vagy attól, hogy éppen miben veszek részt és mit csinálok, én ugyanaz az ember vagyok, aki mindig is voltam. Ha meg kellene fogalmaznom az ars poeticámat, akkor egy Arany János gondolatot kölcsönöznék: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.”
És valóban ez a lényeg: a harctéren, bajban, nehézségben, jóban, szeretetben, gyűlöletben, mindig embernek maradni.

Nemcsak családanyaként nevel: a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj zászlóanyjaként a honvédtisztjelöltek fölött vállal gondoskodó, támogató szerepet. Mit jelentett Önnek ez a felkérés?

M.K: Ezt is a csillagok állása hozta. 2011-ben megalakult a Ludovika Zászlóalj, annak vezetői pedig úgy döntöttek, kellene egy zászlóanya, adta magát a helyzet, hogy én ott voltam: egyrészt mint a köztársasági elnök felesége, másrészt egy olyan család sarja, akik maguk is ludovikások voltak. Édesapám és nagyapám is a Ludovikán végzett katonatisztek voltak. Büszke vagyok és hálás a sorsnak, hogy közöttük nőhettem fel. Sokat tanultam tőlük és példájukkal sok erőt adtak nekem az életem későbbi szakaszában. Az ötvenes években, a nagyon nehéz időszakokban is csak azt láttam, hogy az embernek helyt kell állnia, függetlenül attól, hogy miket veszített el az évek folyamán. Ők mindig újrakezdték, egészséges lélekkel, erővel és kitartással. Először váratlanul ért, amikor felkértek zászlóanyának, mert nem tudtam pontosan, mi lesz a feladatom. Most vagyok abban az állapotban, hogy kifejezetten örömforrás számomra, amikor a honvédtisztjelöltekre gondolok. Nem találkozom velük minden nap, de azt tudom és érzem, hogy a sok katona mellé kell egy zászlóanya, aki támogatja és összetartja őket, mint egy családot.

Megalapította a honvédtisztjelöltek számára a Szent László-díjat. Miért tartotta ezt fontosnak? A családi hagyomány szerepet játszott ebben?

M.K: Amikor elkezdtem részt venni a honvédtisztjelöltek számára szervezett száznapos ünnepségeken, és láttam, hogy számos díjat ajánlanak fel. Elgondolkodtam, hogy zászlóanyaként talán nekem is feladatom valami olyan kézzelfoghatót adni egy diáknak, amit csak ő érdemel meg. A zászlóalj vezetőivel folytatott közös gondolkodásban sikerült megfogalmazni, hogy a kiválóság legyen a mérce. Azt szeretném, hogy aki a Szent László-díjat megkapja, annak az életét határozza meg, és még jobban erősítse meg őt az elhatározásában a jövőt illetően.

Az NKE-n tavaly indult a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar, amelynek távlati célja, hogy a hazai diplomataképzés bázisa legyen. A diplomáciában eltöltött évek tapasztalata alapján hogyan látja egy ilyen képzés jövőjét, indokoltságát?

M.K: A világ nagyon kicsire összeszűkült, és a diplomácia minden szinten érinti a hétköznapjainkat. Nagyon fontos, hogy milyen magas szinten tanulják ezt azok, akik ebben akarnak egzisztenciát teremteni. Úgy érzem, a mai nemzetközi helyzetben elengedhetetlen, hogy olyan képzett, több nyelvet beszélő, felkészült diplomaták képviseljék Magyarországot, akik érvényt tudnak szerezni mindannak, ami nekünk, magyaroknak fontos. Fontos, hogy tudják rólunk, kik vagyunk, mit akarunk, és hogyan tudjuk hozzátenni a tudásunkat ahhoz, hogy Európa és a világ is jobb legyen.

Mit gondol, egy huszonéves fiatal, aki elvégzi az egyetemet, kész erre a feladatra?

M.K: Egy egész élet munkája és tapasztalata kell ahhoz, hogy valaki minél többet tudjon befogadni. Minden eset egyedi, és adódnak váratlan helyzetek, amelyekhez alkalmazkodni kell. Leginkább a tudás és szakmai hozzáértés dönti el, hogy egy helyzetben jól vagy rosszul lépünk. A gyakorlat és a hétköznapi élet fogja eldönteni, hogy valaki alkalmas-e a diplomata szerepre, vagy sem.

Mit üzen a fiataloknak, akik erre a pályára készülnek?

M.K: Mindig úgy forduljanak az emberek felé, hogy őket szolgálják. Ha ez az alázat nincs meg bennük, akkor elvesznek a feladatban. Alázat, kitartás, fegyelem - ezek a legfontosabbak. Ezeket azonban nem a közszolgálati egyetemen kell megtanulni, hanem már otthon, gyerekkorban.       


Szöveg: Búzás Beáta

Az interjú teljes terjedelmében a Bonum Publicum májusi számában olvasható:
http://uni-nke.hu/uploads/media_items/bonum-publicum-2016-majus.original.pdf

Megosztás a Facebook-on


Újabb diplomások a HHK-n

    • fokep
    • dsc 1495 2
    • dsc 1501 2
    • dsc 2173 2
    • dsc 2177 2
    • dsc 2179 2
    • dsc 2199 2
    • dsc 2276 2
  • Előző
  • Következő

A Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyam 13 hallgatója, a Katonai Vezetői Mesterképzési Szak 19 tanulója, a Katonai Műveleti Logisztikai Mesterképzési Szak 10 végzőse, a Katonai Üzemeltetés Mesterképzési Szak 8 növendéke és a Közlekedésmérnöki Alapképzési Szak 2 tanulója ünnepélyes keretek között vehette át diplomáját  ma reggel  a Ludovika főépület kápolnájában. Az egybegyűlteket elsőként prof. dr. Padányi József m.dandártábornok, az egyetem tudományos rektorhelyettese köszöntötte; üdvözlő sorainak ismertetése előtt azonban arra kérte a közönséget, hogy néma főhajtással emlékezzenek meg azokról a tűzszerész bajtársakról, akik az elmúlt héten életüket áldozták a hazáért.

A dandártábornok a kétezerötszáz évvel ezelőtt született Szun-Ce munkássága nyomán összefoglalta azokat a tulajdonságokat, amelyek a jó vezetőt jellemzik. A Hadvezetés művészete című írás alapján a mindenkori vezetővel szembeni első és legfontosabb elvárás a bölcsesség, így az előnyök és hátrányok mérlegelésének képessége. A jó elöljáró ugyanakkor megbízható és következetes mind a kiképzés, mind a vezetés során, emberséges, bátor, szigorú és felkészült. A hadvezérekre gondolván Zrínyi Miklós évszázadokkal később ezt a listát egyetlen kívánalommal egészítette még ki: fontos, hogy a vezető rendelkezzen „hadi értelemmel” is, ami a tudás és a tapasztalat olyan dinamikus egységét jelenti, amely együtt jár az arányok megtalálására és megtartására való képességgel. Padányi József később szintén Zrínyi szavaival intette felelősségre a végzetteket: „Kapitány, azért adták kezedbe a hadat, hogy gondot viselj reá!”

Az ünnepség kitüntetések, diplomák átadásával folytatódott. „Primus inter Pares” címet és emléktárgyat kapott dr. Tamási Béla ezredes, míg elismerő oklevélben részesült Guettaf Youcef ezredes és Wang Gang alezredes. Emléktárgyat kapott Vokla János ezredes, Dominek Attila alezredes és Giuseppe Cacciaguerra alezredes.

A végzősök részéről a Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyamon kiemelkedő tanulmányi eredménnyel végzett dr. Tamási Béla ezredes köszöntötte az egybegyűlteket, s mondott köszönetet az oktatók és az egyetem felé. Kollégáit így bíztatta: „vállaljuk büszkén a megszerzett diplomákat és tudjuk, hogy munkánk során a valóság a legjobb és a legtöbb, mit visszaadhatunk.”

Az esemény az Algériai Demokratikus és Nép Köztársaság Nagykövetének nevében beszédet mondó Ali Achoui első tanácsadó méltató szavaival zárult.

Szöveg: Pétery Dorottya
Fotó: Szilágyi Dénes


Az oklevelek átvételéről készült képeket itt tekinthetik meg
 

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, diplomaosztó, 2016

Ismét hozzáférhető az afrikai terrorszervezetekkel foglalkozó kötet

    • afrikai terrorszervezetek_konyvbemutato
    • afrikai terrorszervezetek_konyvbemutato
    • afrikai terrorszervezetek_konyvbemutato
    • afrikai terrorszervezetek_konyvbemutato
    • afrikai terrorszervezetek_konyvbemutato
    • afrikai terrorszervezetek_konyvbemutato
    • afrikai terrorszervezetek_konyvbemutato
  • Előző
  • Következő

Második kiadásával lépett a nagyközönség elé az a tanulmánykötet, amely az afrikai terroristák világát mutatja be, elsősorban biztonságpolitikai szempontból. Az eredetileg 2015 tavaszán napvilágot látott „Afrikai terrorista- és szakadárszervezetek” című kiadvány elsősorban a Magyar Honvédség afrikai szolgálatra induló tisztjei és diplomaták számára készült, de olyan pozitív visszhangra talált a külügyi szolgálatban és a különféle egyetemeken, hogy néhány hét alatt minden példánya elfogyott. Reagálván a piaci igényre, a kötetet összeállításáért felelős Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóműhely összefogott a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel, hogy lehetővé tegye a könyv ismételt publikációját.

„Az egyetem számára egyértelmű volt, hogy a kiadás mögé áll,” – fogalmazott dr. Padányi József dandártábornok, az NKE tudományos rektorhelyettese, „hiszen olyan témát dolgoz fel, amellyel hallgatóink és kollégáink könnyen testközelbe kerülhetnek.” A militáns vonal azonban nem teljesen egyértelmű: a 64 szervezetet bemutató kötet ugyanis 27 civil és katonai szakember együttes munkájának eredménye. „A könyv olyan kincs, amely nem csak katonák számára jelenthet értéket, hanem gazdasági szakembereknek, orvosoknak, vagy akár turistáknak is” – méltatta a második kiadást megért művet dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnök-helyettese a bemutatón.

Dr. Besenyő János ezredes, a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely vezetője elmondta, az új kiadás nem teljesen egyezik meg az előzővel, hisz frissített átdolgozásról van szó. Az aktualizált kötet gazdagon illusztrált, s a Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálatának köszönhetően térképmellékletekkel kiegészítve kerül majd a jövő héttől bolti forgalomba. Besenyő ezredes hozzátette, a Szegedi Tudományegyetem révén a tanulmányok francia fordítása már folyamatban van, míg az angol nyelvű változat az őszre várható.


Szöveg: Pétery Dorottya
Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Elismerést kaptak a honvéd tisztjelöltek

    • image 2
    • image 3
    • image1
  • Előző
  • Következő
A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzettel kapcsolatos feladatok ellátása során nyújtott kimagasló helytállásáért Migrációs Válsághelyzet Kezeléséért Szolgálati Jelet vehetett át az MH Ludovika Zászlóalj kétszáz honvéd tisztjelöltje június 8-án, szerdán, Budapesten, a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus alakulóterén.
Molnár Zsolt ezredes, a zászlóalj parancsnoka köszöntőjében elmondta, hogy rendkívül büszke az állományra. „Önök nagyon sokat bizonyítottak mindenhol, ahol a Ludovika Zászlóalj megszólaltatott” – emelte ki. Az elismerések átadását követő zárszavában Zsiga Tamás ezredes a honvédelmi miniszter és a Honvéd Vezérkar főnök nevében köszönetét fejezte ki azért a munkáért, amit a zászlóalj katonái a migrációs válsághelyzet kezelése során, a határ menti feladatokban elláttak. „Megfelelő motivációval, odaadással és a feladatra koncentrálva hajtották végre a feladataikat” – hangsúlyozta a Honvéd Vezérkar Személyzeti Csoportfőnökség csoportfőnöke.


Forrás: honvedelem.hu
 
Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, kitüntetés, 2016

A mindenkori tudást bátran és felelősséggel kell továbbadni

    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • dsFVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
    • FVKT alumni
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara 2016. június 3-án első alkalommal tartott alumni találkozót a Vezérkari és Felsőfokú Vezetőképző Tanfolyam egykori hallgatói számára. Az 1993 és 2016 között végzett vezetőket elsőként prof. dr. Patyi András, az NKE rektora köszöntötte. Beszédét Bethlen Gábortól kölcsönzött idézettel kezdte: „nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.”

A vezérkari képzés története egészen 1852-ig vezethető vissza, mikor is a Habsburg Birodalom égisze alatt megkezdte működését a Kriegsschule. A Magyar Királyi Honvéd főtiszti tanfolyamoknak később a Ludovika adott otthont, végül a monarchia szétesésekor a tisztképzés a Pálffy és az Andrássy laktanyákon folyt tovább. A trianoni békeszerződést követően a vezetőképzésnek árnyékba kellett vonulnia, így csupán titokban, kihelyezett formában indulhattak újra a tanfolyamok. 1920 és 1940 között végül hozzávetőlegesen 500 fő végezte el azt a képzést, amely a mai modern iskola megalapozója. A ma is elérhető képzés gyakorlatilag az 1993-as Varsói Szerződést követően nyerte el végleges formáját. Későbbi mérföldkőhöz akkor érkezett a tanfolyam, amikor az az NKE programjába integrálódott. A jelenleg is folyó 25. tanfolyamon pillanatnyilag 13 fő tanul, 15 jelentkező pedig már PhD fokozatot szerzett, vagy épp annak megszerzésére készül. Következő jelentős változást minden bizonnyal majd az idei év hozza, mivel az oktatási hivatal várhatóan szakirányú továbbképzési szakként akkreditálja a képzést, amely ezzel az NKE „koronagyémántjává válik” – fogalmazott a rektor.

Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter írásos üdvözletét küldte az egybegyűlteknek. Ebben úgy fogalmazott, a találkozó „bizonyítéka a múltnak, s ígérete a jövőnek.” A vezetőképzésnek fenn kell tartania a hagyományokat, s egyben állandóan meg is kell újulnia, hiszen a változó világ változó felkészítési folyamatokat követel meg. Bátran jelenthetjük ki, hogy a jelenleg folyó képzés nemzetközi szinten is felveheti a versenyt, hiszen nem véletlen az sem, hogy tanfolyamainkat eddig 10 ország 35 delegált tisztje is elvégezte. Simicskó István végül arra hívta fel a figyelmet: „a katonai pálya nem csak az ország és a nép szolgálatát jelenti, hanem példaadást és minőséget is megkövetel.”

Ünnepi beszédében dr. Orosz Zoltán altábornagy, Honvéd Vezérkar főnök-helyettes úgy fogalmazott, a képzés azért is bírhat olyan kiemelkedő jelentőséggel, mert az itt végzettek határozzák meg azt, hogy miként működik és merre halad a Magyar Honvédség. Mint mondta, „a szakmai elhivatottságot szem előtt tartó alkotó gondolkodás alapja csakis a hiteles és alapos tudás lehet”. Nem elég azonban megszerezni a tudást; azt „bátran és felelősséggel tovább is kell adni.”

A végzettek nevében Havril András nyugállományú vezérezredes üdvözölte a találkozó létrejöttét, s fejet hajtott a tanfolyam negyedszázados történelme előtt. „A kezdeti lépések nehezek voltak” – emlékezett vissza, hiszen a megalakulást követően a körkörös védelemre berendezkedett tömeghadseregről a nyugati típusú, önkéntes alapon működő haderőre kellett áttérni. A tanfolyam tulajdonképpen egyfajta műhelymunkának volt a színtere, amely során olyan alkalmazható tudást sajátíthattak el a jelentkezők, amely teljes mértékben a visszailleszkedést szolgálta.

Az ünnep zárásaként dr. Horváth József, az egyetem főtitkára avatta be a jelenlévőket a jövő részleteibe. Mint mondta, a képzés integrációja akkor válik teljessé, amikor a Ludovika Campus beruházás befejeztével a HHK is új otthonra lel az Orczy park szomszédságában.


Szöveg: Pétery Dorottya
Fotó: Szilágyi Dénes

 

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, alumni, 2016

Állománygyűlés és díjkiosztó a HHK-n

    • dsc 0046 2
    • dsc 0057 2
    • dsc 0067 2
    • dsc 0075 2
    • dsc 0080 2
    • dsc 0083 2
    • dsc 0096 2
    • dsc 0101 2
    • dsc 0108 2
    • dsc 0115 2
    • dsc 0121 2
    • dsc 0126 2
    • dsc 0132 2
    • dsc 0137 2
    • dsc 0143 2
    • dsc 0150 2
    • dsc 0156 2
    • dsc 0162 2
    • dsc 0168 2
    • dsc 0174 2
    • dsc 0181 2
    • dsc 0187 2
    • dsc 0194 2
    • dsc 0200 2
    • dsc 0208 2
    • dsc 0213 2
    • dsc 0221 2
    • dsc 0226 2
    • dsc 0238 2
    • dsc 0245 2
    • dsc 0252 2
    • dsc 0260 2
    • dsc 0267 2
    • dsc 0271 2
    • dsc 0277 2
    • dsc 0283 2
    • dsc 0290 2
    • dsc 0296 2
    • dsc 0303 2
    • dsc 0313 2
    • dsc 0325 2
    • dsc 0332 2
    • dsc 0338 2
    • dsc 0344 2
    • dsc 0347 2
    • dsc 0351 2
  • Előző
  • Következő

Öt tagozatban osztottak ki díjakat az Intézményi Tudományos Diákköri Konferencián (ITDK) legsikeresebben teljesítő hallgatók számára a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Honvédtisztképző Kar állománygyűlésén. A rendezvényen megemlékeztek a Magyar Hősök Napjáról és a közelgő Nemzeti Összetartozás Napjáról is.

A magyar hősök emlékünnepét május utolsó vasárnapján tartják azokra a magyar katonákra és civilekre emlékezve, akik az életüket áldozták Magyarországért. Az elesett magyar hősök emlékezetét először az első világháború idején, 1917-ben iktatták törvénybe, Abele Ferenc vezérkari őrnagy kezdeményezésére.

„Mi magyarok általában szkeptikusan tekintünk nemzetünk történelmére, hajlamosak vagyunk csak a rosszra emlékezni” –mondta beszédében Töll László ezredes. A történész szakember tapasztalata szerint az európai országok többségében sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a hazájukért elesett katonák emlékének megfelelő ápolására, megőrzésére. Elhangzott, hogy az első világháborúban mintegy 380 ezer katonánk esett el és arányaiban a magyar egységekben volt a legnagyobb a veszteség. „Ebben a háborúban kiirtották a magyar férfi lakosság színe-javát”- hangsúlyozta az ezredes, aki szerint a Nagy Háború hadszínterei sokkal pusztítóbbak voltak, mint a második világháborúban. A közelgő Nemzeti Összetartozás Napja kapcsán pedig megjegyezte, hogy a trianoni békediktátum a magyar nemzet ellen elkövetett legnagyobb igazságtalanság. Az ezredes szerint azért is fontos emlékeznünk ezekre az eseményekre, mert annak megtartó ereje van a mai kor embere számára.

Az ünnepi állománygyűlésen egy kutatási projekt eredményeit is megismerhették a jelenlévők. Lakatos Péter docens számolt be a Visegrádi Alap támogatásával megvalósuló nemzetközi programról, amely a globális ellátási lánc-szabványok és megoldások honvédelmi alkalmazásait kutatta a visegrádi országokban. A cseh, a lengyel és a szlovák partnerintézmények bevonásával megvalósuló projektben nemzetközi konferenciát tartottak nemrégiben és megjelent egy tudományos kötet is, amelyet az NKE hallgatói is elérhetnek, elektronikus formában.

A rendezvényen sor került a kari ITDK-n jól teljesítő hallgatók díjazására. Öt kategóriában, összesen 13-an vehettek át elismerést, valamint 15-en részesültek különdíjban. A tagozatonként helyezettek mintegy 90 százaléka részt vehet majd az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK) is.

Pohárköszöntőjében Dr. Boldizsár Gábor ezredes, a HHK dékánja hangsúlyozta: a díjazottak előtt álló út elsősorban a tudomány útja, de a befektetett munka a napi életben, a szolgálatteljesítés során is hasznosulni fog.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar ITDK versenyének részletes eredményei itt megtekinthetők.

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, ITDK, 2016