Szűkítés


Kiválasztott Címke

Isonzó Expressz

Minden Címke 566


Jelenleg 1 bejegyzés található Isonzó Expressz cimkével

Úti beszámoló az Isonzó Expresszről

    • Isonzó Expressz
    • Isonzó Expressz
    • Isonzó Expressz
    • Isonzó Expressz
    • Isonzó Expressz
    • Isonzó Expressz
    • Isonzó Expressz
  • Előző
  • Következő
Isonzó Expressz

A Ludovika Kalandjátékon elért első helyezésük révén 2015. július 20-23. között négy NETK-s hallgató is felszállhatott az Isonzó Expresszre, amelynek útvonala az első világháborús csaták helyszínein haladt át. A különvonat utasai a harcok kitörésének 100. évfordulóján többek között a Doberdón keresték az ott harcoló magyar alakulatok nyomait. Nagy Noémit és Pénzváltó Nikolettet, két szerencsés utast kérdeztünk hazaérkezésük után a történelmi megemlékező túráról.

Mit kell tudni az Isonzó Expresszről?

N. N.: Az Isonzó Expressz nosztalgia vonat július huszadikán, közel ötszáz fővel a fedélzetén indult zarándokútjára a Keleti pályaudvarról Nova Gorica városába. Az út célja az egykori háborús hadszínterek felkeresése volt, illetve tisztelgés az I. világháború hősi halott magyarjainak emléke előtt. A közel 14 órás, tikkasztó hőségben megtett utazást történészek előadásai, hagyományőrzők bemutatója, valamint a Sebő együttes fellépése színesítette. Érkezéskor a vonat utasait a helyi Európa téren köszöntötte a város polgármester helyettese, Ana Zavrtanik Ugrin.

Milyen programokkal készültek a szervezők?

N. N.: A kirándulások során a háborús helyszínek látogatása az olaszországi Doberdó-fennsíkra és Goriziára, illetve a szlovéniai Isonzó (Soča) völgyére koncentrálódott. A kisebb csoportokra bontott társaságot magyar idegenvezetők és olyan neves hadtörténészek kísérték, mint például Négyesi Lajos.

Csoportunk elsőként a caporettói programon vett részt, amely magába foglalta a kobaridi múzeum és az ottani olasz osszárium megtekintését, valamint a Kolovrat-hegyen lévő I. világháborús szabadtéri emlékhely bejárását, ahol páratlan panorámának lehettünk szemtanúi. Mindezek után részt vehettünk a Szlovénia egyetlen nemzeti parkjába, a Triglav Nemzeti Parkba szervezett túrán, ami véleményem szerint mindannyiunk kedvenc programja volt!

Másnap került sor az olaszországi csatamezők és emlékhelyek felkeresésére. A napot a görzi vár „bevételével” kezdtük, majd a Doberdó-fennsík felé vettük az irányt. Itt először a San Martino del Carsóban lévő kis múzeumot jártuk körbe, majd a nagyváradi 4-es honvédek emlékgúláját tekintettük meg. A Visintiniben lévő magyar kápolnánál a csoport kegyeletteljes megemlékezést tartott az elesett katonák emlékére. Ezt követően lehetőség nyílt a Monte San Michele magaslatán tett gyalogos sétára az egykori magyar kavernák, lövészárkok, alagutak, emlékhelyek felfedezésére. Szieszta időben megérkeztünk Gradisca olasz kisvárosába, ahol – a kevés nyitva lévő étteremben – igazi olasz pizzát és fagyit kóstolhattunk. A rövidke pihenő után Redipugliaban megcsodálhattuk a Mussolini által építtetett monumentális katonai sír emlékművet, a Presente-t, majd a nap zárásaként a foglianói osztrák-magyar katonai temetőt látogattuk meg.

Mivel telt a hazautazás előtti utolsó nap?

N. N.: Utolsó nap került sor a stanjeli katonai temetőben történő ünnepélyes megemlékezésre és koszorúzásra, melyen többek között részt vett a hazánk Szlovéniába delegált nagykövet asszonya és a szlovén védelmi minisztérium főtitkára is.

Számotokra mit jelentett az utazás?

P. N.: Elképesztő volt látni, hogy ennyien elutaztak Magyarországról, és végigcsinálták ezt a - fizikailag egyébként nagyon is megterhelő - emlékező körutat. Úgy gondolom, hogy méltatlanul keveset tudunk az első világháborús olasz front eseményeiről, pedig az Isonzó mentén zajló ütközetekben mintegy 1,5 millió ember vesztette életét. A caporettói áttörés ráadásul nem is egy vesztes csata, amelyből oly sokat őrzünk történelmünkben, hanem a magyar katonai helytállás és hősiesség egyik szimbóluma. Amikor megnyertük a Kalandjátékot, nem számítottunk arra, hogy bármi hasonló vár ránk. Azt hiszem, mindannyiunkat örökre elkísér majd az élmény, és az emléke annak, hogy részesei lehettünk az első Isonzó Expressz útjának, egyikei lehettünk a magyar "zarándokoknak". A hozzánk hasonló fiatalokra ráadásul különösen nagy feladat hárul a jövőben, hiszen nekünk kell továbbra is életben tartanunk az elesettek emlékét.