Szűkítés


Kiválasztott Címke

Ludovika Szabadegyetem

Minden Címke 561


Jelenleg 42 bejegyzés található Ludovika Szabadegyetem cimkével

Pontos találat 0-tól 500 méterig

    • fokep
    •  dsc0346 2
    •  dsc0353 2
    •  dsc0351 2
    •  dsc0356 2
    •  dsc0372 2
  • Előző
  • Következő

„Korszerű lövészfegyverek alkalmazása a modern hadviselésben” címmel tartott előadást Dr. Regényi Kund Miklós ezredes a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Szabadegyetem előadás-sorozatán. Az NKE egyetemi adjunktusa kitért a modern gyalogság, illetve a rendőri különleges erők a lövészfegyverekre kifejtett hatására, valamint a lövészfegyverek alkalmazásának legújabb trendjeire, aktuális kérdéseire.

Regényi Kund Miklós 2000 óta teljesít hivatásos szolgálatot rendvédelmi szerveknél, ahol szakmai és vezetői beosztásokat töltött be, főként objektumbiztonsági és védelmi területen. 2008 óta rendőrségi lőkiképző. 2012-ben kezdte meg oktatói tevékenységét az NKE-n, vonatkozó témában tart előadásokat a Hadtudományi Doktori Iskolában. Karrierpályáját számos tanulmányi úttal kiegészítette Svédországban, valamint Németországban. Az ezredes elmondása szerint szerencsésnek mondhatja magát, mivel a munkája egyben a szenvedélye is, hiszen 2012 óta a Magyar Dinamikus Lövészsport Szövetség elnökségi tagja, 2016-tól pedig nemzetközi sportlövészeti bíró, emellett az NKE Sportegyesület Lövészszakosztályának vezetője, továbbá számos fegyverzeti és lövészeti folyóiratban megjelent publikáció szerzője.

A modern lőfegyverek rövid fejlődéstörténetével indította előadását Regényi Kund Miklós. Kiemelte, hogy a mai lövészfegyverekre vonatkozó elvárásokat a hidegháború utáni időszakban alakították ki katonai és rendvédelmi természetű hatások. Az ezredes ismertette, hogy az öbölháborúk, balkáni, valamint az afganisztáni háború időszakára volt igazán jellemző, hogy a kis létszámú, könnyű fegyverzetű taktikai egység, a „team six/6-os csoportok” szerepe felértékelődött. Ezekkel a kisebb egységekkel szemben elvárás volt, hogy gyorsan bevethetők, könnyen mobilizálhatók legyenek, valamint pontos, 0-500 m lőtávolságú tűzerővel kellett rendelkezniük. Az előadó rávilágított, a modern háborúkban nincsenek arcvonalak, nincsenek biztonsági hátországok, így mindenkinek fel kell készülnie, hogy tűzzel verje vissza az adott támadást. „Az amerikai mondás szerint: Every marine is a rifleman first – tehát minden tengerészgyalogos elsősorban lövész” – mondta az ezredes. A lőfegyverekre vonatkozó rendőri hatásokról kifejtette, hogy a fegyveres bűnözés és a belső terror terjedése teljesen átalakította a rendőrség szerepét, így a rendőr fegyverzetének is változnia kellett. Regényi Kund Miklós kifejtette, hogy lőfegyverzet és feladatellátás tekintetében megfigyelhető az a jelenség, hogy míg a katonaság „elrendőrösödik”, addig a rendvédelmi egységek elmilitarizálódnak – „Ez a két ősi fegyveres szakma egyes vonatkozásaiban, szakterületek terén kezd egyre közelebb kerülni egymáshoz” – foglalta össze az NKE oktatója.

„Az egyik legfontosabb elvárás egy modern gépkarabéllyal szemben, hogy jelentős tűzerőt képviseljen, magyarul hogy könnyen lehessen vele találatot elérni, és a lövedék a célban megfelelő hatást fejtsen ki” – ismertette. Ezt a hatást a lőszer fejti ki. Az ezredes ismertette, hogy a szakmai fórumokon kalibervita alakult ki a lőszerrel kapcsolatban, ahol végül a 223 Remington győzedelmeskedett, amely a vietnami háborútól kezdve jelenleg is meghatározó. Fontos fejlődésként említette meg a különböző lőfegyverek rugalmas alkalmazhatóságát, kiemelve a Picatinny-sín kifejlesztését, amely segítségével a fegyverzetre könnyen adaptálhatók, ráilleszthetők lettek különböző kiegészítő elemek (például állítható éjjellátó távcsövek, távolságmérők). Regényi Kund Miklós felhívta a figyelmet, hogy ezzel a sínrendszerrel testre szabhatóvá váltak a különböző lőfegyverek a lövészek számára, így mindenki személyre szabottan tudta beállítani a saját maga fegyverzetét.

Mint mondta, kiemelt elvárás a lövészekkel szemben, hogy találatot érjenek el már az első lövésre, amelyet a hagyományos nyílt irányzék, vas irányzék megváltoztatásával lehet eszközölni. A modern lőfegyvereknél a közeli célokra a sínre illesztett „red-dot” irányzékkal céloznak, míg a távolabbi célpontra távmérővel kombinált távcsövekkel. Az ezredes rávilágított, hogy ennek köszönhetően visszaintegrálódhattak a lövészrajba a mesterlövészek. A következő 21. századi elvárás a lőfegyverzettel kapcsolatban, hogy éjjel-nappal bevethetőek legyenek az egységek, így a távcsöveket éjjellátó berendezéssel, valamint passzív infra előtaggal szerelték fel. Végül az előadó bemutatta a hálózati hadviselés fejlődését, kiemelve, hogy a kisebb taktikai egységek mögött hatalmas támogatórendszer van, amely kihat mind a megfigyelési, mind a célmegjelölési, mind a vezetésirányítási tevékenységekre. Kiemelte, a lövészszázadoknál már nincs olyan, hogy mindenkinek egységesen specifikált, standard beállításokkal rendelkező lőfegyvere legyen: „Már a lövészrajokon belül is eltérő csőhosszúságú, eltérő célzó berendezésű, eltérő kiegészítőkkel ellátott, adott esetben eltérő kalibereket kell alkalmazni” – hívta fel a figyelmet Regényi Kund Miklós.

A Ludovika Szabadegyetem következő programjára április 25-én kerül sor, amelyen Dr. Ujházi Lóránd tart előadást „A Magyar Katolikus Egyház szerepvállalása a migrációs válság kezelésében a vatikáni bevándorlási politika fényében” címmel. Minden érdeklődőt sok szeretettel vár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem!

Regisztráció:

http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration


További információ az előadásokról:

http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-ii_-szemeszter


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Biometrikus személyazonosítás

    • fokep
    •  dsc9239 2
    •  dsc9248 2
    •  dsc9251 2
    •  dsc9257 2
    •  dsc9266 2
  • Előző
  • Következő

„Biometrikus adatok a rendészeti célú személyazonosításban” címmel tartott előadást a Ludovika Szabadegyetemen Dr. Balla József PhD rendőr alezredes, rendőrségi főtanácsos, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Határrendészeti Tanszék egyetemi docense. Az Európai Unió és a schengeni térség biztonságának megteremtése érdekében 2001-től számos szabályozás született, amelyek arra hivatottak, hogy garantálják az érintett térségbe utazó és az ott tartózkodó személyek biometrikus adataik alapján történő személyazonosítását. Balla József előadásában kitért a személyazonosítás történetére, a határrendészet nehézségeire, valamint a vonatkozó innovatív technológiai fejlesztésekre és a 21. század kihívásaira.

Balla József főiskolai tanulmányait a Kossuth Lajos Katonai Főiskola Határőr szakán végezte, ahol 1997-ben határőrtiszt és mérnők tanár diplomát szerzett, majd tanulmányait a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen folytatta határrendészeti- és védelmi vezető szakon. Doktori végzettséget az NKE Hadtudományi doktori iskolájában szerezte „summa cum laude” minősítéssel. Számos határrendészeti gyakorlati tapasztalattal rendelkezik, 10 évig dolgozott az Országos Rendőr-főkapitányság Rendészeti Főigazgatóság Határrendészeti Főosztályán mint osztályvezető. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének, az MTA IX. Osztálya Állam- és Jogtudományi Bizottság Rendészeti Albizottságának, a Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztályának, valamint a Magyar Rendészettudományi Társaság Határrendészeti Tagozatának. Folyamatosan publikál és elhivatott a határrendészeti szolgálati ág tisztjeinek képzésében.

„Hogyan tudjuk a biometrikus adatokat a mindennapi rendészeti munkában az előnyünkre fordítani és segítségül hívni a személyazonosítás során?” – tette fel a kérdést Balla József az előadás bevezetőjében. Az NKE egyetemi docense kifejtette, hogy a biometria, azaz a különböző külső személyiségjegyek alapján történő azonosítás átszövi a rendészet ellenőrzési tevékenységét. Manapság a témával kiemelten foglalkoznak a jogszabályalkotók, külön szabályozás vonatkozik az Európai Uniós, valamint a schengeni határrendészeti biometrikus azonosításra. Balla József kifejtette, hogy a biometrikus személyazonosítás nem is olyan bonyolult, erre alkalmas lehet az okmányainkban szereplő fénykép, vagy ujjlenyomat, azonban a terület hatalmas fejlődés alatt áll a technológiai vívmányok beépítésével.

Balla József kitért a személyazonosítás fejlődésére, az ókori görög kereskedők cserép-adminisztrációjától egészen az 1913-as első magyar biometrikus személyazonosító okmányig. Az NKE egyetemi docense rávilágított, hogy a személyazonosítás célja mindig is az volt, hogy megállapítsa, hogy az adott okmányt felmutató személy azonos-e azzal, akinek a részére kiállították az okmányt. Kiemelte, hogy a manapság használt magyar magánútlevél már jóval nagyobb védelmet biztosít a hamisítás ellen, világszínvonalú lézergravírozási eljárással készítik el. Azonban Balla József felhívta a figyelmet, hogy a személyazonosítás egy szubjektív, gondolati tevékenység, amely az anatómiai jellemzők összehasonlítása során az eltérések keresésén alapszik. „Azért szubjektív gondolati tevékenység, mert az ellenőrzés sikere az ellenőrzést végző személyen múlik”- mondta. Az NKE egyetemi docense összegezte az intézkedő tiszt általános igazoltatási, személyazonosítási tevékenységét: személyes adatok alapján azonosít, figyeli a közlési módot, továbbá a külső és belső jellegzetességet. „Azonban a valóságban azzal kell számolnunk, hogy két személy a megtévesztésig hasonló lehet egymáshoz!” – mondta Balla József, aki határrendészeti játékkal is készült a hallgatóság számára. Egymásra rendkívül hasonlító személyes és igazolványképeket kellett összehasonlítani a Ludovika Szabadegyetem diákjainak, majd eldönteni, hogy az adott személy azonos-e, vagy sem. „Ha a biztonsági szempontokat figyelembe vesszük, nem megengedhető, hogy tévesszünk a személyazonosításnál” – hívta fel a figyelmet az alezredes a határrendészet nehézségeire.

Balla József rávilágított, hogy a személyazonosítást számos objektív és szubjektív tényező befolyásolja: a határrendésznek a külső környezeti tényezők kizárása mellett rendkívül rövid idő alatt kell eldönteni, hogy az úti okmány megegyezik-e a valóssággal. „Másodpercekben mérhető, hogy mennyi időnk van az ellenőrzésre” – fejtette ki Balla József, aki kiemelte, hogy pont emiatt van hatalmas szükség a biometrikus személyazonosítás fejlesztésére, a technikai vívmányok beépítésére a gyakorlatba.

A rendészeti célú személyazonosítás főbb kritériumairól Balla József elmondta, hogy az azonosítást egyből az ellenőrzés helyszínén kell végrehajtani, az ellenőrzés folyamatába építve, azonnali válaszadással kell lefolytatni úgy, hogy ez az eljárás ne igényeljen speciális szakképzettséget vagy technikai feltételeket. Az NKE docense hozzátette, hogy a biometriai szempontok alkalmazását számos személyazonosítási eljárásba be lehet építeni, amelyek közül jelenleg legelterjedtebb az arcfelismerés és az ujjnyomat vétel, valamint újdonságnak számít az íriszletapogatás, valamint az ujj- és kézérhálózat alapján történő azonosítás. Módszer-specifikus szempont azonban a biometriai azonosításnál az egyetemesség, a helyszínfüggetlenség, az érintésnélküliség, továbbá, hogy elfogadott legyen a módszer, valamint, hogy a lehető legrövidebb időn belül lefolytassák az azonosítást. „Nagyon sok megoldandó kérdés van még és vitákat vált ki folyamatosan, hogy melyik biometrikus azonosítót, milyen eljárással alkalmazzuk. Ha az eszköz- és módszerspecifikus követelményeket figyelembe vesszük, akkor leginkább a kézérhálózatos ellenőrzés az, ami legjobban megfelel a kritériumoknak” – mondta Balla József az NKE egyetemi docense.

A Ludovika Szabadegyetem következő programjára április 11-én kerül sor, amelyen Dr. Regényi Kund Miklós ezredes tart előadást „Korszerű lövészfegyverek alkalmazása a modern hadviselésben” címmel, amelyre minden érdeklődőt sok szeretettel vár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem.


Regisztráció:

http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration


További információ az előadásokról:

http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-ii_-szemeszter


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Pénzügyőrök mindennapjai

    • fokep
    •  dsc5821 3
    •  dsc5829 3
    •  dsc5830 3
    •  dsc5836 3
    •  dsc5839 3
  • Előző
  • Következő

Dr. Szabó Andrea ezredes, tanszékvezető egyetemi docens vezette be a pénzügyőrök mindennapjaiba a Ludovika Szabadegyetem hallgatóságát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem előadás-sorozatán. A téma aktualitását az éppen 150 évvel ezelőtt alapított Magyar Királyi Pénzügyőrségre történő emlékezés adja. A Rendészettudományi Kar tanszékvezetője különböző történeti távlatokon átívelően nyújtott betekintést a pénzügyőrség történelmébe, fejlesztéseibe, átalakításaiba, valamint a pénzügyőri szakma évszázados hagyományaiba.

Dr. Szabó Andrea PhD pénzügyőr ezredes a Rendőrtiszti Főiskolán szerzett diplomát bűnügyi tisztként. 1994-ben alapfokú vámkezelői, majd 1995-ben középfokú vámügyintézői szakmai végzettséget szerezett a Vám- és Pénzügyőri Iskolán, később a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán Európa-jogi szakjogász tanulmányokat kezdett, amit 2006-ban abszolutóriummal végzett. Az ÁJTK doktori iskolájában 2014-ben summa cum laude minősítéssel védte meg doktori disszertációját. 1993-tól a Vám- és Pénzügyőrség (ma már Nemzeti Adó- és Vámhivatal) hivatásos állományú tagja. Az RTK Vám- és Pénzügyőri Tanszékének vezetője, számos hazai és nemzetközi tudományos társaság, rendészettudományi kutatóműhely tagja.

„Ebben az évben ünnepli a Magyar Királyi Pénzügyőrség, a Vám- és Pénzügyőrség jogelődje, a pénzügyi igazgatás megalkotásának és felállításának a 150. évfordulóját” – fejtette ki Szabó Andrea a 2017-es jubileumi évvel kapcsolatban, amely nem csak az intézményesített pénzügyőrség megalapításának a piros betűs ünnepe, hanem a Pénzügyőr Zenekar 75., valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzés Hivatal 30. születésnapja. Szabó Andrea kiemelte, hogy a Magyar Királyi Pénzügyőrség létrehozásáról csak a kiegyezés után lehetett szó, amikor 1867-ben Lónyay Menyhért pénzügyminiszter I-es számú körrendeletében létrehozta a Magyar Királyi Pénzügyi Főfelügyelőséget. Ebben a rendeletben a pénzügyőrséget a főfelügyelőség egyik alárendelt szervezeteként említette meg Lónyay, mint a pénzügyi igazgatás egyik fontos egysége. „Legfontosabb feladatai és hatáskörei a csempészet, valamint a pénzügyi törvények és rendszabályok áthágásának megakadályozása, az elkövetők kézre kerítése volt” – mondta Szabó Andrea, aki rávilágított, hogy a pénzügyőrség ekkor már jól megszervezett szervezeti és képzési struktúrával rendelkezett, a szervezeti állománya 3097 fő volt tiszti és legénységi csoportban.

„A korabeli híradások szerint a legjellemzőbb feladat a járőrözés volt, amely során ellenőrizték a pénzügyi szabályok maradéktalan betartását, bárhol feltartóztathattak szállítmányokat. A szállító köteles volt felszólításra bemutatni az árut és az elszámolási okmányokat” – ismertette az RTK tanszékvezetője a kezdeti pénzügyőri feladatokat. A korban kezdődött meg a Vámpalota építkezése, amely 1871-74 között készült el Ybl Miklós tervei alapján, amely az egyik legkorszerűbb vámigazgatási intézménynek számított a korban. Szabó Andrea kifejtette, hogy az épület saját dunai zsilippel, valamint vasútrendszerrel rendelkezett. Az épületben kapott helyet a vámhivatal, a pesti pénzügyi igazgatóság, a központi árüzleti igazgatóság, valamint a bányatermék igazgatóság is, amely ma a Budapesti Corvinus Egyetem főépületeként szolgál. Azt RTK tanszékvezetője kitért Lónyay Menyhért magyar pénzügyminiszter és miniszterelnök, valamint első közös birodalmi pénzügyminiszter  munkásságára is. Lónyay Menyhért volt az az államférfi, aki megalapozta a magyar vám- és adóigazgatást. Szabó Andrea előadásából kiderült, hogy pénzügyőri képzéseket eleinte a fővigyázók tartottak a legénység állományának mentorációs formában, majd 1909-ben létrejött a Magyar Királyi Pénzügyőri Újonciskola, ahol pénzügyőri elméleti és gyakorlati ismereteket oktattak.

A Trianoni békediktátum utáni időszakról Szabó Andrea elmondta, hogy nagyban korlátozták a pénzügyőrség tevékenységét, létszámát 3000 főben maximalizálták, valamint fegyverzetét 2250 db revolverben határozták meg. 1921-ben a pénzügyőrség feladatköre bővült, a határőrizeti tevékenységet átvette a csendőrségtől, így a magyar haderő álcázott részeként funkcionálhatott tovább.  „Akkoriban egyedülálló férfiember, vagy gyermektelen özvegy felvételére kerülhetett csak sor” – mondta Szabó Andrea a pénzügyőri kiválasztásról.

Szabó Andrea elmondta, hogy a második világháború után szovjet alapon szervezték át a magyar pénzügyőri igazgatást, 1966-ban létrejött a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága. Az időszak megváltoztatta a pénzügyőrség mindennapjait, hiszen az egyenjogúsági törvény rendelkezésével már nőket is felvehettek a pénzügyőrség állományába. Így már a női elvtársak is részt vehettek a Kőbányán létrehozott Pénzügyőri Iskola és Vámőri Iskola képzésein. Szabó Andrea rávilágított, hogy a 80-as évek nagy változást jelentettek a szervezet számára, hiszen a megnövekedett munkateher mellett a szervezetnek alkalmazkodnia kellett a modern kor vívmányaihoz.

A rendszerváltás utáni időszakról Szabó Andrea kifejtette, hogy megnövekedett az állomány létszáma, a pénzügyőrségnél minőségi és mennyiségi probléma jelentkezett. Ennek ellensúlyozására a kormányzat létrehozta a vám és pénzügyőri szaktanfolyamokat, ahol alap–, közép– és felsőfokú szinten tanulhattak a jelentkezők. A Rendőrtiszti Főiskolán (később az NKE-n) a Vám és Pénzügyőri Tanszék szárnyai alatt szerezhettek felsőfokú tiszti végzettséget a pénzügyőrök. Az EU-s csatlakozásról Szabó Andrea elmondta, hogy nagy változást jelentett a szakmának, hiszen határok szűntek meg, hivatalokat zártak be, átalakult a szervezet munkája. A szervezet változása napjainkban szilárdult meg, amikor 2011-ben létrejött a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Az előadás végén az RTK tanszékvezetője röviden összefoglalta a pénzügyőri szervezet változásait, képzési struktúrájának sokszínűségét. „Ne feledjék, a jövedék örök” – zárta összefoglalóját Szabó Andrea.

A Ludovika Szabadegyetem következő programjára április 4-én kerül sor, amelyen Dr. Balla József r. alezredes tart előadást „Biometrikus adatok a rendészeti célú személyazonosításban” címmel. Minden érdeklődőt sok szeretettel vár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem!

Regisztráció:

http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról:

http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-ii_-szemeszter


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Videó: Jakab Rudolf Richárd

Megosztás a Facebook-on


Milyen a jó cégnév?

    • fokep
    •  dsc4345 2
    •  dsc4354 2
    •  dsc4356 2
  • Előző
  • Következő

„Nomen est omen – a név kötelez” címmel tartott előadást a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen Prof. Dr. Papp Tekla, az NKE Államtudományi és Közigazgatási Kar civilisztikai intézetének vezetője. Vállalati környezetben, különböző jogtanácsos cégektől igencsak borsos áron hallgathattak volna meg egy hasonló polgárjogi előadást a jelenlévők, azonban a Ludovika Szabadegyetemen az NKE hallgatói akkreditált kurzus keretében, külsős érdeklődők pedig ingyenes regisztrációval vehettek részt a cégnév választás rejtelmeit bemutató magánjogi előadáson. 

Papp Tekla jogi szakvizsgáját 1995-ben szerezte meg, majd elvégezte az Európai Jogakadémia európai társasági jogi és európai magánjogi kurzusait is. Vendégoktató a Budapesti Gazdasági Egyetemen, valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Egyetemen. 16 magyar és 5 külföldi tudományos testület és szerkesztőbizottság tagja, ezek közül a Societas – Central and Eastern European Company Law Research Network elnökhelyettese és a Magánjogot Oktatók Egyesületének elnökségi tagja. Emellett a Jogi Szakvizsga Bizottság cenzora és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara országos jegyzékben szereplő választott bírája.

Általában magától értetődik, hogy a természetes személyek a saját nevükön vesznek részt különböző jogcselekményekben, tesznek és fogadnak el jognyilatkozatokat. „De mi a helyzet az emberek által létrehozott szervezetekkel?” – teszi fel a kérdést Papp Tekla – „Az nem kérdés, hogy a magánszemélyek szerveződései fikciók. Még soha senki nem liftezett együtt egy egyesülettel, nem ivott kávét egy szövetkezettel, vagy nem kötött házasságot egy részvénytársasággal.” Az ÁKK intézetvezetője kifejtette, hogy ezek a szervezetek emberekből állnak, fizikai valóságukban nem léteznek, mégis valahogy meg kell őket jeleníteni. „Ezt a funkciót szolgálja az adott szervezet elnevezése” – világított rá a cégnév fontosságára Papp Tekla.

Az ÁKK intézetvezetője kiemelte, hogy a cégnév különböző funkciókkal és tartalmi elemekkel rendelkezik. Funkció szempontjából az egyedi név megkülönbözteti a céget a többi szerveződéstől, támpontot ad, hogy mégis milyen szervezetről van szó, továbbá egy frappánsan megválasztott figyelemfelkeltő cégnévvel akár versenyelőnyt is szerezhetünk szervezetünknek a piacon. Az előadás során a hallgatóság megismerkedhetett a cégnév kötelező és fakultatív elemeivel. Kiderült, hogy a megalkotni kívánt cégnévben kötelező elem a vezérszó és a cégforma, választható a cég tevékenységére utaló elem, tehát hogy mire hozták létre, a cégjelző, vagyis hogy hogyan működik és milyen speciális tevékenységet folytat, valamint az üzleti jelző, amellyel különböző üzleti kapcsolatokra tehetünk utalást.

Az előadáson Papp Tekla ismertette a cégnévvel szemben támasztott követelményeket, szabályozó elveket is. A cégvalódiság elvénél, a cégbíróság a cégforma valódiságát, valamit a név megtévesztő, a valóságot nem tükröző jellegét vizsgálja a köznapi, az átlagos és az általános figyelem szempontjából. Példaként az intézetvezető asszony a külföldi márkához hasonló cégneveket, az „Adidos” és a „Püma” esetét hozta fel. A következő követelmény a cégszabatosság elve, amely a cégnév magyar nyelvtani helyességét, érthetőségét és jogszabályi megfelelősségét vizsgálja. Az utolsó kritérium a cégkizárólagosság elve: a cégnévnek különböznie kell az adott ország területén bejegyzett cégek, szervezetek, közigazgatási szervek nevétől. Ez alól is vannak azonban kivételek. Ilyen például, ha átalakulás során megörökli az új cég a jogelőd nevét, vagy ha a cég egy tagjának a nevét tartalmazza. „A jelenlegi cégnyilvántartásban összesen 658 cégnévben szerepel a Kovács, 735-ben a Szabó, 400-ban a Német és 247-ben a Balogh vezetéknév.” – világított rá a cégek közti megkülönböztetés nehézségeire Papp Tekla.

A cégnévvel kapcsolatban további tartalmi előírások is felmerülnek – mondta az ÁKK intézetvezetője. Ilyen, hogy mindenképp fel kell tüntetni benne a nonprofit jelleget, a közhasznú minősítést. A név nem tartalmazhatja az „állami”, „nemzeti” szavakat, itt kivétel, ha az állam valamilyen módon részt vesz benne. Földrajzi elnevezéseknél meg kell felelnie a cégvalódiságnak. Településnév, egyházi, vagy más szervezeti névhasználat esetén pedig felhatalmazás szükséges. A kiemelkedő történelmi személyiségnév használatakor mindig ki kell kérni a Magyar Tudományos Akadémia engedélyét. Végül cégünk névében nem szerepelhet olyan elem, amely köthető valamely XX. századi önkényuralmi politikai rendszerhez.

Az előadás során Papp Tekla összefoglalta a cégnevet érintő jogszabályi előírásokat, bírói gyakorlatokat. „Magyarországon alig van olyan cég, amely teljes cégnevet használ és valamennyi felsorolt szabályt betartana.” – összegezte az ÁKK intézetvezetője. A „nomen est omen - a név kötelez” címválasztással kapcsolatban Papp Tekla végül kiemelte, hogy a cégnév összefüggésben van a goodwillel, az üzleti jó hírnévvel. Ez három részből tevődik össze: a cég tevékenységéhez kapcsolódó kedvező megítéléssel, a cég üzleti partnerköréhez kapcsolódó kedvező megítéléssel, valamint a cégnévhez kapcsolódó kedvező megítéléssel. „A goodwill forgalomképes vagyoni értékű jog, apportálható más cégekbe. Másrészt, ha jól választjuk meg a cégünk nevét, és jól végezzük a tevékenységünket, akkor esélyünk van arra is, hogy goodwillje legyen a cégünknek… és akkor nomen est omen!” – zárta előadását Papp Tekla

A Ludovika Szabadegyetem következő programjára március 14-én kerül sor, amelyen Dr. Szászi Gábor ezredes tart előadást „Az ország közlekedési rendszere védelmi szempontú elemzésének aktuális kérdései” címmel. Minden érdeklődőt sok szeretettel vár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem!

Regisztráció:

http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról:

http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-ii_-szemeszter


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Naphegyi Gábor: szélhámos vagy kalandor?

    • fokep
    •  dsc2893 2
    •  dsc2905 2
    •  dsc2909 2
    •  dsc2912 2
  • Előző
  • Következő

Naphegyi Gáborról, a 19. századi amerikai kontinens híres és hírhedt „magyarjáról” tartott előadást Dr. Szente-Varga Mónika a Ludovika Szabadegyetemen. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar oktatási dékánhelyettese, Latin-Amerika szakértője Naphegyi kalandos életútját mutatta be a hallgatóság számára.

Szente-Varga Mónika felsőfokú tanulmányait az ELTE-n végezte, majd a SZTE Történettudományi Doktori Iskolájának programjában tanult. PhD fokozatát summa cum laude minősítéssel 2005-ben szerezte meg. Doktori disszertációját „Magyar kivándorlás Mexikóba 1901-1950” címmel spanyol nyelven készítette el, amely könyv formában 2007-ben Mexikóban és Magyarországon egyaránt megjelent. Tagja a Magyar Történelmi Társulatnak, az Amerikanisták Magyarországi Társaságának, az Amerikanisták Európai Társaságának és az Európai Latinamerikanista Történészek Társaságának. Az NKE NETK karán működő Amerikai Tanulmányok Kutató Központ igazgatója.

Előadása elején Szente-Varga Mónika ismertette az amerikai kontinensen folyó jelenlegi kutatásokat. Kifejtette, hogy a 19. századi Naphegyi Gáborról igen nehéz megfelelő és hiteles forrást találni, a szélhámos általában kortársait is többször megtévesztette, számos alteregót öltött magára. 200 év távlatából digitalizált források alapján tudjuk megismerni a magát magyarként bemutató Naphegyi életét. Az első feljegyzés Naphegyiről 1849-ből származik, amikor az USA-ban megválasztották a Central Hungarian Society elnökének, amely egy magyar migránsokat tömörítő szervezet volt New Yorkban. Szente-Varga Mónika megemlítette, hogy Naphegyi ekkor adta ki első könyvét, a „Hungary: from her Rise to the Present Time, under the Guidance of LEWIS KOSSUTH, in the Years 1848 and 1849”, amely Magyarország és a szabadságharc történetét mutatja be angol nyelven.

Szente-Varga Mónika kifejtette, hogy Naphegyi Gábor mindig más szerepben mutatkozott: volt mikor befolyásos politikusokkal tárgyalt, majd orvosként mutatkozott be, vagy tudósként botanikai és asztronómiai előadásokat tartott. A The Sun magazin is „befolyásos magyar menekültként” mutatta be. A korképről elmondható, hogy az amerikai társadalom ekkor meglehetősen szimpatizált a magyar forradalom hőseivel, és szolidaritást vállaltak a menekültekkel. „Naphegyinek az a problémája keletkezett, hogy egy volt a sok közül, valahogy ki kellett tűnnie a tömegből, így idővel nem csak azt mondta magáról, hogy egy ’48-49-es emigráns, hanem hozzátette, hogy Kossuth személyi titkára volt” – mutatta be a kalandor jellemét Szente-Varga Mónika, majd kifejtette, hogy a titkári álca Kossuth megjelenésével fenntarthatatlan volt, így Naphegyinek menekülni kellett. Kanadába költözött, ahol a Torontói Egyetemen kívánt oktatni, azonban pályázatát elutasította az egyetem. Ez törést jelentett életében, ezért úgy gondolta, újfent tovább kell állni. A következő állomása Texas volt, ahol azonban Ujházy László (Kossuth egyik valódi megbízottja) a következőket nyilatkozta róla: „nem magyar és nem tud magyarul”.

„Naphegyi lába alatt hirtelen nagyon forró lett a talaj” – emelte ki Szente-Varga Mónika, majd kitért a szélhámos mexikói kalandjára. Megtudhattuk, hogy a 19. században Mexikó igen labilis állam volt, az országot sorozatos polgárháborúk, belső hatalmi harcok és külső intervenciók sújtották. Pont megfelelő hely arra, hogy egy európai életművész érvényesülni tudjon. Naphegyi gazdasági és politikai sikereket ért el ekkor, 1853 és 1854 közt a veracruzi kórház főigazgatója volt, továbbá ő felelt a Veracruz, majd a főváros közvilágításának a kiépítéséért is. Szente-Varga Mónika bemutatta a kalandor mexikói identitását is: „“Száműzött ember volt, akit szülőföldjéről az osztrák zsarnokság vetett ki, s kényszerítette arra, hogy Mexikóban keressen menedéket.” Azonban a mexikói káosz végül Naphegyit is utolérte, a Habsburg Miksa halálával újból az USA-ba menekült. Az Egyesült Államokban kezdetben újfent sikeres Mexikó-szakértői karriert futott be, még Santa Anna tábornok ügyét is sikerült „patronálnia”, de az amerikai közvélemény ekkor már kezdte felismerni, hogy egy svindlerrel van dolga. Kisebb csalásokba, komolyabb rendőrségi ügyekbe, pénzhamisítási botrányokba keveredett, végül Santa Anna tábornokot is kisemmizte, a pénzzel meg sem állt Venezueláig, ahol hasonló módon vámhivatali visszaéléseket követett el kormányzati csalásai révén. Végül el kellett hagynia az amerikai kontinenst. 1884-ben hunyt el Párizsban.

Szente-Varga Mónika előadása összegzésében felhívta a figyelmet, hogy Naphegyi Gábor kilétét a mai napig homály fedi. Számtalan újságcikk, feljegyzés, tudományos folyóirat hivatkozik a személyére. A NETK dékánhelyettese rávilágított, hogy Naphegyi nagyon is hihető identitásokkal rendelkezett: a legtöbbet használt Kossuth Lajos titkára László Károly volt, a másik hasonló identitás pedig Szenger Ede, aki Habsburg Miksa idején orvosként praktizált Mexikóban. Felvetődik a kérdés, hogy magyar volt-e egyáltalán, valamint az, hogy a Naphegyi is egy felvett név lehetett. „Ő egész amerikai életében magyarnak mutatta magát, ezt a kortársak elhitték. Éppen ezért a történelmi emlékezetben is magyarként szerepelt Mexikóban, Venezuelában, Kanadában, vagy az USA-ban. Teljesen függetlenül attól, hogy neki mi volt az anyanyelve, vagy milyen származású volt, a magyarságkutatásnál vele foglalkozni kell, mivel a külföldiek őt magyarként tartják számon”- zárta előadását Szente-Varga Mónika.


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes


A Ludovika Szabadegyetem következő programja 2017. február 28-án kerül megrendezésre, ahol Dr. Darázs Lénárd tart előadást „Fogyasztói jogok és a fogyasztók magánjogi védelme” címmel. Minden érdeklődőt sok szeretettel vár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem.

Regisztráció: http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról:

http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-ii_-szemeszter

Megosztás a Facebook-on


Közszolgálati ethosz és Széchenyi

    • fokep
    •  dsc9814 2
    •  dsc9822 2
    •  dsc9831 2
    •  dsc9836 2
  • Előző
  • Következő

Az NKE nem is választhatott volna magának jobb példaképet, mint gróf Széchenyi Istvánt, az igazi közszolgát, akinek munkásságával az idei Ludovika Szabadegyetem programsorozaton ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A legutóbbi szemináriumon  Dr. Horváth Attila tartott előadást a gróf kötelességtudatáról, ország fejlesztő tevékenységéről és ethoszáról.

Dr. Horváth Attila habilitált egyetemi docens tudományos pályáját az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán kezdte, ahol 1986-ban végzett, emellett párhuzamosan tanult a Bölcsészettudományi Kar történelem szakán is. Azóta több magyar felsőoktatási intézményben is folyamatosan oktat, fő területe a magyar, illetve egyetemes állam- és jogtörténet, részletesebben a magánjog, valamint a szovjet típusú diktatúra története. Részt vett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Győri Egyetem Jogi karainak az alapításában. Jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kar intézetvezetője. Több száz publikáció szerzője, emellett számos dokumentumfilmben és médiában közreműködött szakértőként. Több éven keresztül volt miniszterelnöki tanácsadó. A Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt birtokosa, valamint a XVI. kerület díszpolgára.

„Minél magasabb a vagyon, annál nagyobb a kötelesség” – idézte Horváth Attila Széchényi Ferenc mottóját, fiának szóló intelmeit. Az ÁKK intézetvezetője kifejtette, hogy gyakran megfeledkezünk a legnagyobb magyar édesapjának munkásságáról, aki államférfi, múzeum- és könyvtáralapító volt, példát mutatott a kor nemességének az életpályával. Így nem meglepő, hogy Széchenyi Istvánnak volt kitől tanulnia, ha kötelességtudatról volt szó. Az ifjú gróf sem tétlenkedett, hamar apja nyomdokaiba lépett. Már igen fiatalon bizonyságot tett hazaszeretetéről, amikor a napóleoni háborúk során részt vett a nemesi felkelésben és katonai szolgálatot vállalt. Amikor visszaállt a béke Európában, rövid hezitálás után kilépett a seregből és elhatározta, hogy a magyar nemzetért áldozza civil életét.

Horváth Attila előadásából kiderült, hogy Széchenyi István a köz szolgálatát hazafias kötelességnek érezte. Tudatosan fejlesztette magát, járta a világot, gyakorlati tapasztalatokat szerzett. Példaként Angliát választotta, ami a lassú, teljes fejlődés során a világ vezető gazdasági, innovációs és katonai hatalmává vált a korban. Széchenyi utazásai nem turistalátogatások voltak, mindent lejegyzett, megszemlélt, kipróbált. Értekezett kora szakembereivel és tudóstársadalmával, széleskörű kapcsolatrendszert épített ki, amely Széchenyi sikeres vállalkozási tevékenységének alapja volt. A gróf jól megválogatta a munkatársait: „A legjobb, legbecsületesebb emberek voltak Széchenyi stábjában. Nagyon jó emberismerő volt, szinte sosem tévedett. Nagy hatást gyakorolt az emberekre a személyes találkozások során, gyakran ellenfeleit is maga és az ügye mellé állította” – méltatta a grófot Horváth Attila, majd példaként kiemelte Liszt Ferencet, akit Széchenyi hívott haza, majd támogatta a Zeneakadémia létrehozásában. Széchenyi stábja felvette a gróf munkatempóját, „tűzbe mentek érte”, amit a gróf magas fizetéssel és nyugdíjjal honorált számukra.

Széchenyi innovációs tevékenysége igen sokrétű. Magyar Tudóstársaság megalapítással nem csak egy nyelvművelő egyletet hozott létre, hanem megalapozta az ország tudományos fejlődését. Kaszinó létrehozásával egész hálózat épült ki az országban az angol klubok mintájára, ahol a két országgyűlés közt megvitathatta az arisztokrácia, nemesség és a polgárság a közéletet. Könyveiben megírt programjával számos követőt nyert el magának, hihetetlen hatást gyakorolt a társadalomra. Programjában a gróf megfogalmazta, hogy Magyarország egy elmaradott, ipar nélküli agrárország, amelyet fel kell virágoztatni. Fejleszteni kívánta az infrastruktúrát, meghonosítani a minőségi lótenyésztést, kiépíteni az ország vasútrendszerét és szabályozni a folyóit. Széchenyi vezette be a részvénytársaság fogalmát – és számos új jogi szakszót – a köztudatba. Átvette a Dunai Gőzhajótársaság menedzselését, részvényeit felvásároltatta az arisztokráciával, megalapozva ezzel a magyar hajózás jövőjét. Fejlesztette a magyar malomipart, támogatta a hengermalom építését, amellyel az országban termelt liszt a világszínvonalba került. Széchenyi felismerte, hogy az országnak egy főváros kell: ő nevezte először Budapestnek Magyarország központját, amelyet híddal akart összekötni. A lánchídi beruházás is részvénytársaság formájában valósult meg, Széchenyi rájött, hogy a Habsburg kormány nem fogja teljes erővel támogatni, így megnyerte az ügynek a magyar arisztokráciát.

Horváth Attila kiemelte, hogy a magyar köztudat gyakran megfeledkezik Széchenyiről ’48 március 15. után, pedig a gróf tevékenysége elengedhetetlen volt a magyar függetlenségi törekvések ügyében. Az első kormány megteremtésében, udvarképes arisztokrataként közbenjárt az uralkodónál, minisztériumát saját költségén a stábjával működtette már az első magyar kormány megszületésének másnapján, a közlekedés és közmunka mellett a hadügyi előkészületeket is ellátja Mészáros Lázár távollétében. Széchenyi volt azok egyik, aki próbált rendet tartani a tüntetéshullám során feltüzelt forrongó városban. A gróf szervezete 1848 augusztusáig bírta, több évtizedes megfeszített munka után Széchenyi zsenije idegösszeroppanást kapott és Döblingbe vonult szanatóriumba. – „Széchenyi hatalmas akaraterővel legyőzi saját démonjait, lábadozása után már a kiegyezést készíti elő Deákkal” – foglalta össze Horváth Attila a gróf utolsó éveit. Azonban a birodalom titkosrendőrségét nem tudta megtéveszteni Széchenyi tevékenysége, a felségárulási per következményei lebegtek a gróf szeme előtt. 1860 húsvétján megtörtént a tragédia. Ez zárja gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar életművét.

A Ludovika Szabadegyetem következő állomása Prof. Dr. Halmai Péter előadása, amely 2016. november 22-én kerül megrendezésre „Hitel és hitelesség. Széchenyi időszerűsége” címmel.

Minden érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Regisztráció: http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról: http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-i_-szemeszter


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Az írott reform és közélet

    • fokep
    •  dsc7087 2
    •  dsc7093 2
    •  dsc7107 2
  • Előző
  • Következő

Széchenyi István hosszú utat tett meg, mire eljutott a „legnagyobb magyar” címig, életét áthatotta a haza fejlesztésének, megmentésének eszménye. A társadalmi és államreformmal kapcsolatos gondolatait mindig precízen lejegyezte, sokszor irodalmi keretben adta ki programját. A Ludovika Szabadegyetem nyílt kurzusán „Széchenyi mint író” címmel tartott előadást Prof. Dr. Gergely András a gróf publikált és az utókornak fennmaradt irodalmi életművéről a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

Gergely András az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-filozófia szakán végzett, Eötvös Collegium tagjaként szerzett kitüntetéses diplomát 1969-ben. Tudományos karrierjét az MTA Történettudományi Intézeténél kezdte, majd az ELTE Újkori Magyar Történeti Tanszék oktatója lett. Fő kutatási témája a 19. század történelme, ezen belül is a magyar reformkor, liberalizmus, 1848-as közép-európai forradalmak és a dualizmus-kori művelődéstörténet. Bölcsészdoktori fokozatát 1971-ben szerezte Széchenyi eszmerendszerének kialakulása c. értekezésével, 1980-ban pedig történettudományi kandidátust a magyar reformmozgalmakról szóló disszertációjával. Számos külföldi ösztöndíjat kapott és tanulmányi úton vehetett részt, későbbi munkássága során a Magyar Köztársaság első dél-afrikai, majd hágai nagykövete volt. Akadémiai doktori értekezését 1998-ban védi meg, két cikluson át tagja az MTA Történettudományi Bizottságának, valamint köztestületi tagja az MTA II. osztályának. Az ELTE mellett oktatott az Andrássy Gyula Egyetemen és a Károli Gáspár Református Egyetemen is, ahol a KRE történelem doktori iskola egyik alapító tanára, majd 2013-tól a doktori iskola vezetője. 1989-ben megkapta a történészek számára alapított Ránki György-díjat, 1990-ben pedig elnyerte a Köztársasági Érdemkereszt arany fokozatát.

Gergely András előadásából megtudhattuk, hogy gróf Széchenyi István már egész fiatalon elkezdett naplót vezetni, részben a kalandos utazásainak feljegyzésére, részben apja kérésére. Naplóját kezdetben a csapongó írásmód jellemezte, később kezdett szisztematikussá válni. Naplóból tudjuk levezetni Széchenyi irodalmi munkásságát, mivel minden gondolatát jegyzeteibe rejtette, így válva a Széchenyi-kutatások legfontosabb forrásává. „Ebből a naplóból tudott mindig meríteni Széchenyi, aki rendkívül grafomán ember volt, hallatlan mennyiségű iratot és levelezést hagyott hátra”- mondta Gergely András. Széchenyi első nyomtatott kiadásban kiadott munkája a Lovakrul című műve, a címben használt tájnyelvi ragozás a gróf írói védjegyévé vált. A műben a lótenyésztéssel kapcsolatos értekezéseit írja le Széchenyi, amely nem kelt nagy sikert a korban. „Széchenyit bántotta ez a visszhangtalanság, valahogy be szeretett volna kapcsolódni a magyar közéletbe, hiszen az ország reformokra várt”- fejtette ki az előadó.

Széchenyi első igazi írói áttörését a Hitel című munkája hozta, amelyet a bécsi bankház visszautasított kölcsönén és az ország gazdasági rendszerén felháborodva ír meg, a modernizáció érdekében. A hitel szónak kettős szerepe van, egyrészt utal a bankhitelre, másrészt az erkölcsi hitelképességre, a hiteles ember eszményére. Emellett számos innovatív gondolatot felvet a sajtószabadságról, a felesleges robotról és a kereskedelmi utak fejlesztéséről. A gróf az írását a nőknek ajánlja a romantikus nyelvezetével, a korban a hölgyek olvasták a legtöbb hasonló művet. 1830-ban jelenik meg, korának legnagyobb könyvsikereként, közel 3000 példányban került kiadásra magyar és német nyelven egyaránt. A 19. század magyar értelmiségi közegére jellemző volt, hogy egy formabontó értekezésre azonnal válasz érkezett, gróf Dessewffy József a Taglalat című művében próbálta kiforgatni Széchenyi szavait, aki ezt nem hagyta annyiban, így született meg a gróf egyik legterjedelmesebb műve, a Világ. A válaszirat címválasztás a felvilágosodásra utal, Széchenyi egyszerre támad és védekezik benne, egyaránt politikai irat és reformértekezés. Széchenyi egyik legkomolyabb írása a Stadium című műve, amelyet az 1832-es reform országgyűlés programadójaként kívánt megfogalmazni. 12 törvényt javasol a gróf, amiben kitér a közteherviselésre, ősiség eltörlésére, a magyar nyelv kérdésére is. A kiadással azonban Széchenyi elkésett, a cenzúra miatt csak 1833-ban Lipcsében tudja kinyomtattatni, amikor már az országgyűlés javában tárgyal. Viszont a Stadium nem maradt következmény nélkül, a benne foglaltak megalapozták a magyar reformkor alapjait.

A harmincas évek Széchenyi évtizede, számos röpiratot adott ki szakpolitikai kérdésekben rövid terjedelemben. Írt a közlekedés megújításáról, urbanisztikai fejlesztésekről, a Lánchíd koncepciójáról és a színház kérdéséről. A gróf befutott a magyar közéletben. Ekkor jelenik meg a színen Kossuth Lajos, akivel Széchenyi irodalmi és politikai „párharcot” vívott. Amíg Széchenyi a lassabb reformokat támogatta, műveit a terjengősebb irodalmi nyelvezet jellemezte, addig Kossuth a Pesti Hírlapban és számos más röpiratban sokkal radikálisabban szólítja meg a nemzetet, sokkal jobban ráérezve a magyar társadalom nyelvére. Vitájukból kultikusan fennmaradt momentum, amikor Kossuth a „legnagyobb magyar” címmel illette gróf Széchenyi Istvánt. Az 1848-as történések felzaklatták a grófot, úgy érezte, hogy rossz irányba haladnak az események. Pesszimistává, depresszióssá válik, a szeptemberi bécsi ultimátum és Jellasics betörése után a gróf összeroppan. „Magyarország halott, nem tudtam megmenteni” – írta naplójában. Döblingbe kerül, ahol szanatóriumban kezelik, ahol a gróf bezárkózik, azonban tovább dolgozik, alkotóereje is visszatér. Itt írja meg az Ein Blick című rendszerkritikáját, amit személyesen Alexander Bach belügyminiszterhez intéz, az Önismeret című művét, amelyben élettapasztalatait foglalja össze, valamint a fellángolásból írt, de csak halála után kiadott Nagy magyar szatíra című művét, amely végül a vesztét okozta. Az Ein Blick szálai Széchenyihez vezetettek, ahol házkutatás során megtalálták rendszerellenes feljegyzéseit, így a felségárulás vádjával illették. Hogy ezt megelőzze, pisztolyhoz nyúlt, 1860. április 8-án önkezűleg vet véget életének a legnagyobb magyar. Utolsó naplóbejegyzésében így fogalmaz: „Nem tudtam magam megmenteni…”

A Ludovika Szabadegyetem következő állomása Prof. Dr. Oplatka András előadása, amely 2016. november 8-án kerül megrendezésre „Széchenyi levelezése” címmel. Minden érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Regisztráció: http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról: http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-i_-szemeszter

Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Széchenyi a lovakrul

    • fokep
    •  dsc6031 2
    •  dsc6039 2
    •  dsc6042 2
    •  dsc6046 2
  • Előző
  • Következő

„…Ország melly fekvésére, éghajlatjára, termékére 's nemzeti lelkére nézve, jó lovat nevelni. Magyar Országnál külömb nincs, és hogy csak magunktul függ ezen tárgyat olly virágzásba hozni, és valaha olly gyümölcsözésre vinni; hogy a' Világ minden vásárait lovainkkal elboríthassuk, és hogy a' Magyar Ló mindenütt, igazságos és megérdemlett Elsőséget nyerjen.” – tűzte ki céljának a magyar lótenyésztés felvirágoztatását Széchenyi István. A gróf munkásságán keresztül mutatta be a magyar lótenyésztés fejlődését Dr. Hecker Walter „Széchenyi a lovakrul” című előadásában a Ludovika Szabadegyetem legutóbbi előadásán.

Hecker Walter középiskolás tanulmányait Nyíregyházán végezte, ahol már a gimnázium mellett nagy érdeklődést mutatott a lovak iránt. A Licska-kerti fedeztetési állomáson segített a törzskönyvezésben, lovagolt méneket, tanulmányozta a lótenyésztést. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát. Korai munkássága során bejárta az országot, a szakmájában helyezkedett el állami gazdaságokban, majd Pest-megye főállattenyésztőjeként dolgozott. Meghívást nyert az NDK görlsdorfi angol telivér méneséhez H.J. Schwark professzor közbenjárásával. Később az Országos Lótenyésztési Felügyelőség osztályvezetője, Pegazus Lótenyésztő Gazdaságok Társaságának vezetője, Magyar Lovas Szövetség főtitkára, majd alelnöke, nyugdíjba vonulásáig pedig a kaposvári Pannon Lovas Akadémia alapító főigazgatója volt. A tudományos pályára a Lipcsei Egyetemen lépett, ahol megvédte az angol telivérek versenyképességének öröklődéséről írt disszertációját, majd a Kaposvári Egyetemen habilitált. Számos előadás, szak- és ismeretterjesztő tanulmány, könyv és cikk szerzője.

Hecker Walter előadása alapján megállapíthatjuk, hogy Széchenyi István életében fontos szerepet töltött be a lovasnemzet kép, amit egy modern, európai szintre kívánt fejleszteni. Már fiatalkori katonaévei során is meghatározó volt számára a lovakhoz fűződő viszonya, hiszen a napóleoni háborúkban a sorsdöntő csatákban hatalmas ütőkártya volt a környezeti viszonyokhoz leginkább alkalmazkodni tudó, nagy teherbírású lovasság. A gróf futárszolgálatát is lóháton látta el, ahol a híres huszárcselében bizonyította érdemeit. Széchenyi és kora a háborúk során felismerte, hogy az angol telivér lesz az európai lónemesítés alapja, innentől kezdődik meg a diadalútja Európában.

Széchenyi fiatalkori világjárása során tanulmányozta az angol helyzetet. „Angliában csupán három dolog az, amit az embernek véleményem szerint meg kell tanulnia: az alkotmány, a gépek és a lótenyésztés” – idézte a gróf szavait Hecker Walter. Széchenyi angol szakembert, „stud and training groomot” hív Magyarországra Edmund Jones személyében, majd otthonában, Nagycenken megalapítja az első ménesét 18 Angliából hozatott lóval. A legnagyobb magyar hozzá méltó módon beleveti magát a magyar lótenyésztés rejtelmeibe, elemzi a magyar helyzetet, tanulmányokat és memorandumokat ír a lótenyésztés fellendítésének ügyében, felismeri a lovakban rejlő lehetőséget.

A cél érdekében Széchenyi és Wesselényi Angliában és Magyarországon egyaránt lobbizott, összegyűjtik azokat a társaikat, akik anyagi áldozatokkal is hajlandók a lóversenyzés ügyét támogatni. Ahogy 1822-ben írta „Reggel 5 órakor megérkeztünk Newmarketbe. Az első ébren lévő ember a városban, akivel találkoztam, Wesselényi lóháton. Kilovagol trenírozni, mindenről tud, amit Newmarketben tudni kell - ismeri a legtöbb lovat, szabad bejárása van a legtöbb istállóba, ismeretségben van a legtöbb lovásszal - etc. Bensőséges örömet éreztem honfitársam járatossága miatt…”. Ezt a szellemiséget akarták megvalósítani, ám a kor magyar társadalma igáslóként és urizálásként egyaránt gondolt a jószágokra, mintsem versenyeztessék azokat. Az első hivatalos versenyt 1826-ban Pozsonyban rendezik, ahol Széchenyi kancája harmadik lett, majd egy évvel később megrendezték Pesten is. A pesti versenyen annak is figyelmet szenteltek, hogy négy osztályban indulhassanak a lovak, így a telivérek mellett a csikós parasztgazdák lovai is versenybe szállhattak a saját számaikban. 1826-ban megjelenik Széchenyi a Lovakrul című műve, amely komoly hatást fejt ki. Ebben fogalmazza meg a gróf a fejlesztési terveit, stratégiát a versenypályákról, lófelkészítő intézetről, méneskönyv rendszer bevezetéséről és a mindig fennmaradó lótenyésztő egyesületről.

A magyar forradalom és szabadságharc komoly károkat okozott a magyar lóállománynak, a rend csak 1853-ban tudott visszaállni, amikor létrehozták a császári és királyi ménest Kisbéren. A császár utasítása a következő volt: „legyen ez e legnemesebb ménes”. Angol telivérekkel kezdődött meg ismét a magyar állomány újjáépítése és nemesítése, amely később világhírűvé vált. Kisbér volt az első magyar versenyló, aki megnyerte az angol Derbyt, majd pedig Blaskovich Ernő által tenyésztett Kincsem menetelt végig Európában, 54 versenyben volt veretlen a leghíresebb magyar ló. Létrejön a Magyar Lovas Egylet, élén a mártírhalált halt miniszterelnök fiával, Batthyány Elemérrel. Az egylet érdeme, hogy a magyar kocsiló, a négyesfogat és a huszárlovak világhírűek lettek. Nemcsak Svájc, Olaszország, Oroszország, hanem a kiváló lovakkal rendelkező Törökország, Egyiptom és Anglia is nálunk vásárolt. „Így valósult meg Gróf Széchenyi István álma, jövendölése” – zárta előadását Hecker Walter.

A Ludovika Szabadegyetem következő programja Prof. Dr. Gergely András előadása lesz, amely 2016. október 25-én kerül megrendezésre „Széchenyi mint író” címmel.

Regisztráció: http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról: http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-i_-szemeszter


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Széchenyi, a mesterfő

    •  dsc4970 2
    •  dsc4919 3
    •  dsc4922 2
    •  dsc4935 2 2
    •  dsc4938 2
    •  dsc4954 2
    •  dsc4965 2
  • Előző
  • Következő

Kevesen rendelkeztek akkora elkötelezettséggel és tenni akarással, mint gróf Széchenyi István. Az államférfi hatott a korára, hatását a mai napig érezzük. „Széchenyi komoly intézmények, tervek és gondolatok megalkotója volt. Manapság pedig névadója” – mondta Prof. Dr. Pálinkás József, aki Tudás és tetterő - az innováció Széchenyi nyelvén című előadása keretében ismertette a gróf munkásságát a Ludovika Szabadegyetemen.

Prof. Dr. Pálinkás József fizikusként végzett a szegedi József Attila Tudományegyetemen, majd az Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézetének doktoranduszaként a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot. A debreceni egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, később a Fizikai Intézet igazgatója. Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének tagja, majd alelnöke. MTA Atommagkutató intézetének igazgatóhelyettese, igazgatója, később az Akadémia elnöke. Volt oktatási miniszter, országgyűlési képviselő, a magyar K+F fejlesztésekért felelős kormánybiztos, 2015. január 1-jétől pedig a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke. Szerzője, vagy társszerzője közel ezer tudományos munkának, amelyet a tudományos irodalomban több mint 14.000 alkalommal idéztek.

Széchenyi munkásságát nem lehet publikációkban mérni. „Széchenyi teljesítményét a világ mérte meg, és súlyosnak találta”- nyitotta meg előadását Pálinkás József. Milliók élnek egy adott korban, egy adott közösségben, mégis kevesen tudnak hatni ennyire a világukra, mint Széchenyi István. Pálinkás József innovátoroknak, Széchenyi mesterfőknek nevezi ezeket az embereket. Ők azok az örök lázadók, akik valami érdekében és ellenében gondolkodnak, kilépnek a szokásosból és elengedik a kényelmet. A hátráltatások, pofonok és a magány ellenére sem ábrándulnak ki. Van erejük utat, falat, szokást törni.  Ezek a szent őrültek, akik a semmiből képesek egy új, más világot teremteni.

Gróf Széchenyi István innovációs, reformer tevékenységét kívánjuk összegezni, akkor 35 évet kell kiragadni a legnagyobb magyar életéből. Bármihez, amihez hozzáfogott, azzal formálta a társadalmat, a kultúrát. Tudta, hogy a tudás és a tettek révén lehet felemelni az országot. „Vállalkozóként bevezette a hozzáadott érték fogalmát és a társadalmi felelősségvállalást. Befektetőként megalapozta a tudástársadalmat, támogatta az innovációt és a fenntartható fejlődést. Közgondolkodóként komplex stratégiákat alkotott. Politikusként létrehozott egy magyar politikai agytrösztöt. Menedzselte a sportot, lóversenyt alapít. Megírja társadalmának gazdasági és politikai reformját… Évezredenként születik hozzá hasonló” - összegezi az előadó.

Mi a „széchenyiség” újítás-ösztönző üzenete? A tetterőség. Széchenyi az adott probléma megoldását nem leegyszerűsíti, hanem összességében, nagyobb perspektívában kívánja végrehajtani. Amikor nem kapott hitelt az osztrák banktól, megírja a Hitel című reform munkáját. Amikor nem tudott átkelni a zajló Dunán, tudatosul benne, hogy hidat kell építenie. Széchenyi be van oltva a semmitmondás és hangzatosság ellen. Nem feltüzeli a világot, hanem formálja. Tetteinek mondanivalója van, ez a tettvágy a nemzet felemelkedésének záloga. – foglalta össze a gróf ethoszát. „Széchenyi látta, hogy ezt az országot a tudás, a felelősség és a közös munka emelheti fel. Ez az az üzenet, amely a mának és az örökkévalóságnak szól” – zárta előadását Pálinkás József.

A Ludovika Szabadegyetem következő programja Prof. Dr. Hecker Walter előadása lesz, amely 2016. október 18-én kerül megrendezésre „Széchenyi: Lovakrul” címmel.

Regisztráció: http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról: http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-i_-szemeszter


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Erények és irányok

    • fokep
    •  dsc2537 2
    •  dsc2547 2
    •  dsc2549 2
    •  dsc2552 2
    •  dsc2564 2
  • Előző
  • Következő

Gróf Széchenyi István eszmény- és értékfejlődéséről tartott előadást Dr. Velkey Ferenc, a Debreceni Egyetem oktatója a Ludovika Szabadegyetem előadás-sorozat keretében. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem rendszeres kurzusán bemutatásra került a gróf eszményképe, hogyan fejlődött ki a „legnagyobb magyar” kötelességtudata.

Dr. Velkey Ferenc habilitált egyetemi docens a Debreceni Egyetem Történelmi Intézet, Modernkori Magyar Történeti Tanszék munkatársa, ahol a reformkori és eszmetörténeti főkollégiumokat, szemináriumokat és PhD-órákat vezet. A Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola törzstagja, aktívan részt vesz a tudományos utánpótlás nevelésében és oktatásában. Tudományos közéletben rendkívül aktív, a Történelmi Tanulmányok évkönyvsorozat főszerkesztője volt, 72 tudományos művet tudhat magáénak, melynek többsége gróf Széchenyi István munkásságával foglalkozik.

A felnőtté válás hosszú és rögös út az ember életében, ezzel Széchenyi sem volt másképp. Az államférfi bensőséges vívódásait, az értékrendszerének, identitásának fejlődését az életműve mutatja meg. Széchenyi fennmaradt naplóiból megismerhetjük a grófot emberként, „lélektani mélyfúrásokat” végezve a gondolataiban. Velkey Ferenc előadásában ismertette, hogy Széchenyi milyen úton jelölte ki saját identitását és életpályáját. Ki az a Széchenyi István? Mi a feladata az életben? – teszi fel a kérdést Velkey Ferenc és Széchenyi egyaránt.

Széchenyi identitásának a keresztény perfektivitást jelöli meg, a keresztény értékek tökéletesítését, amely a 19. század elején meghatározó volt a kor európai gondolkodói körében. Széchényi ennél viszont sokkal többet tett, a kortárs mágnások ellenében ő szigorú és rendszerszerű életutat jelölt ki magának. Kulcspillanat az volt Széchenyi életében, amikor 1825-1826-ban nagyra hivatott tervben rögzíti saját életcélját. „Ő lesz az, aki a magyar nemzetet megmenti az emberiségnek” – foglalta össze Velkey Ferenc a reformer törekvéseit.

Széchenyit fiatalként számos hatás befolyásolta. Ilyenek voltak az apai intelmek, utazásai és katonaévei során tapasztaltak, a pozsonyi országgyűlésben kialakított baráti köre, valamint Seilern Crescence-szel folytatott kapcsolata. Az ifjúkora után a tökéletesedéshez vezető út kikövezéséhez úgynevezett „erényszövetséget” alakított barátaival, a kor magyarságának meghatározó alakjaival, az ifjú Wesselényi Miklós báróval és gróf Esterházy Mihállyal. Az erényszövetség lényege, hogy a tripartitum tagjai egymást a helyes úton tartják, felróják egymásnak hibáikat és tanácsokat adnak. Esküt tettek, amelyekben megfogadták, hogy a kijelölt helyes utat fogják követni. Céljuk, hogy a frivol és könnyed, háború utáni világot helyreállítsák a keresztény erények útján. Véleményük szerint a mágnásnak meg kell mutatnia, hogy nem csak kiváltságai, hanem kötelességei vannak. Mintát adnak, ezáltal mintaadók lesznek, így közösséget teremtenek és példát mutatnak a nemzetnek. „Mi a célunk? Hazánk fiaira és azok gyermekeire, unokáira annyi szerencsét és áldást hozni, amennyit tehetségünk szerint tudunk” – írja az erényszövetség tervezetében.

Széchenyire később nagy hatást gyakorol Seilern Crescence, aki plátói szerelméből, először az erényszövetség helyébe lépett a tanácsaival, majd Zichy gróf halálával teljeskörű támaszt nyújtott Széchenyi Istvánnak. „Wesselényi azt tanácsolja: Esküdjem meg apám sírján, hogy Crescence-t mindig tisztán és erkölcsösen fogom szeretni. A pokol minden átkát vonjam magamra, ha megszegném eskümet” – idézi a naplójában. Crescence volt az a nő, akit Széchenyi elfogadott szellemi társaként, erényfrigyet kötöttek. Majd Széchenyi önképe és szereptudata átalakult, „a filozófia templárius lovag” képét vette magára. „Széchenyi a magányos romantikus hőst jeleníti meg, aki bármennyire is józan politikus, kiváló közgazdász, racionális vállalkozó, sok identitása van, amivel az országot löki előre, közben ott van a magánya, hogy az ország súlyát egyedül kell cipelnie a vállán” – foglalta össze Velkey Ferenc.

Hogy Széchenyi mindig a helyes úton tartsa magát, erénytáblázatot vezetett a naplójában, ahol Benjamin Franklintől átvett és a saját értékeivel kiegészített mérföldkövek mentén összesítette munkásságát. Ilyen erény volt a mértékletesség, csönd, rend, takarékosság, szorgalom, igazságosság, egyenlőség, jótékonyság, vallásosság, mérséklet, tisztaság, valamint „az egész emberiségre való hatás”. Széchenyi mások hatására, hatásával végül saját magának dolgozza ki az erényességi irányát, amelyet az elmélet után végül cselekvéssé transzformál. „Megszületett egy felnőtt ember, egy olyan ember, aki nagyra hivatott” – zárta előadását Velkey.


A Ludovika Szabadegyetem következő programja Prof. Dr. Pálinkás József előadása lesz, amely 2016. október 11-én kerül megrendezésre „Tudás és tetterő - az innováció Széchenyi nyelvén” címmel.

Regisztráció: http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról: http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-i_-szemeszter


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Széchenyi a katona

    • fokep
    •  dsc0273 2 2
    •  dsc0278 2 2
    •  dsc0280 2 2
    •  dsc0294 2 2
  • Előző
  • Következő

Államférfi, miniszter, vándor, menedzser, stratéga, tudós, író, szakember, a „legnagyobb magyar”, sokféle megjelölést tehetünk gróf Széchenyi Istvánra, azonban nem szabad elmennünk a fontos tény mellett, hogy életpályája közel 17 éves katonai szolgálattal kezdődött, ahol férfivá érett Széchenyi István. Dr. Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos parancsnok-helyettese tartott előadást Széchenyi kalandos katonai pályájáról a Ludovika Szabadegyetem előadás-sorozat keretében a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

Dr. Hermann Róbert előadó az ELTE Bölcsészettudományi Karán töltötte egyetemi éveit, történelmet tanult hadtörténelemre specializálódva, amiből PhD-fokozatot szerzett és az MTA doktora lett. Munkásságát a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban folytatta, ahol jelenleg főtanácsosként, a parancsnok tudományos helyetteseként végzi kutatómunkáját. Tudományos életútja során az oktatásra is időt szentel, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára, rendszeres előadója. Több szakmai szervezet tagja, például részt vesz az MTA Történelemtudományi Bizottság, Honvédelmi Minisztérium Tudományos Tanácsa és a Rubicon szerkesztőségének munkájában. Zrínyi Miklós-díj és Az Év Ifjú Hadtörténésze díj birtokosa. Számos szakkönyv, tanulmány és publikáció származik Hermann Róberttől, fő kutatási területe az 1848-49-es szabadságharc.

Ha gróf Széchenyi István nevét említjük, talán legkevésbé katonaként gondolunk a „legnagyobb magyarra” – vezette be előadását Hermann Róbert. Államférfiúi tevékenysége, közpolitikai szerepvállalása, a Hitel-Világ-Stádium triász, a döblingi szatíra, vagy a Kossuthtal folytatott vitája mellett azonban fontos megemlíteni, hogy Széchenyi 17 évig szolgált katonaként a császári királyi hadseregben. Ha megnézzük a szolgálatban töltött idejét, nála hosszabb katonai szolgálati idővel csak Mészáros Lázár hadügyminiszter rendelkezett a Batthyány-kormányban – folytatta.

Széchenyi katonai pályafutása a napóleoni háborús korszakban kezdődött 1809-ben, amikor Ferenc császár újra háborút indított Napóleon ellen, amihez csatlakozott a nemesi felkelés. Gróf Széchényi Ferenc ekkor mindhárom fiát a haza szolgálatába állította, a Széchényi fiúk kiképzését Moritz Gomez de Parientos vezette. A kor magyar nemessége ekkor még jellemzően Habsburg barátnak számított. Az arisztokrata családfő befolyásos közbenjárásával a fiúk gyorsan jutnak felfelé a ranglétrán, a fiatal Széchenyi Istvánt főhadnaggyá nevezik ki. Négy nagy hadjáratban vett részt, az 1809-es magyarországi hadjáratban, az 1813-as szászországi Napóleon elleni küzdelmekben, az 1813-14-es, Napóleon megtörésére irányuló hadjáratban és az 1815-ös észak-itáliai harcokban. Az 1813-as drezdai vesztes és a lipcsei győztes csatában is részt vett. Katonai pályája elején építkezési felügyelői és számadási feladatokat látott el, munkáját igen precízen végezte, majd vezérkari futárszolgálatra osztották be, amely során kiépíthette a későbbiekben sokszor kamatoztatott kapcsolatrendszerét a befolyással bíró állami és katonai vezetők körében. Széchenyi katonaévei során számos hadicselt hajtott végre futárszolgálata alatt, ilyen volt, amikor a győri csata idején egy csónakkal tört ki az ostromgyűrűből, és a franciák által felügyelt Dunán hajózva juttatta el az üzenetet Komáromig, vagy amikor a lipcsei csata során huszárcsínyével egy nap alatt közel 60 km-t tett meg a rá bízott hadüzenettel. 

Széchenyi bátor, de a császári és királyi hadseregben irreguláris személynek számított. Katonai pályafutása mellett sokszor nyilvánosan vállalt politikai szerepet, bírálta a rendszert és felszólalt a magyarság érdekében. Háborús érdemeiért öt kitüntetést is kapott, ugyanakkor az őrnagyi pozíciónál nem vitte többre, katonai előmenetele megakadt. Széchenyi katonai pályájáról elmondható, hogy a fiatal grófból ekkor vált férfivá a kor egyik legnagyobb magyar gondolkodója. Karrierje 1826-ban ért véget, amikor Széchenyi már nem tudott kiteljesedni a katonai hivatásban, emellett adminisztratív, bürokratikus megrovásokban részesítették, és a birodalmi titkosrendőrség tudomására jutott a gróf rendszert bíráló felfogása.

Veszítettünk-e azzal, hogy Széchenyi otthagyta katonai pályáját? Életművét összegezve elmondhatjuk, hogy a császár veszített egy őrnagyot, mi viszont megkaptuk a legnagyobb magyart – zárta előadását Hermann Róbert.

Az esemény a KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15-2016-00001 „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” projekt keretében valósult meg.

A Ludovika Szabadegyetem következő programja Dr. Velkey Ferenc előadása lesz, amely 2016. október 4-én kerül megrendezésre „A perfekció, mint eszmény és mint életvezetési program a húszas évek Széchenyijénél” címmel.

Regisztráció: http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról: http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-i_-szemeszter


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Ludovika Szabadegyetem – Munkajog világa

    • fokep
    •  dsc7204 2
    •  dsc7210 2
    •  dsc7218 2
    •  dsc7227 2
    •  dsc7232 2
    •  dsc7247 2
  • Előző
  • Következő

Prof. Dr. Kiss György tartott előadást 2016. szeptember 13-án „Az ember annyit ér amennyit használ” címmel a Ludovika Szabadegyetem programsorozat keretében. Az Államtudományi és Közigazgatási Kar dékánja a munkajog fejlődését mutatta be történelmi korokon át egészen napjainkig. Az előadó a Széchenyi emlékévhez kapcsolódóan külön kitért a „legnagyobb magyar” munkásságára, gondolataira. „Az ember csak annyit ér, amennyi hasznot hajt embertársainak, hazájának, s ezáltal az egész emberiségnek” – idézte Széchenyi szavait.

Prof. Dr. Kiss György a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kar dékánja, a Közigazgatási Doktori Iskola vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Tudományos tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán kezdte meg, ahol summa cum laude végezte el a jogász képzést, majd egyetemi tanársegédként folytatta kutatásait. Részt vett számos külföldi tanulmányi úton, kutatóműhelyben, tagja számos, a munkajoggal foglalkozó európai szervezetnek. 2008-ban adta le tudományos akadémiai doktori disszertációját, majd 2016-ban az MTA levelező tagja lett. Az akadémia, a katedra és a munkajog világa mellett a hegedűművészet szerelmese is. – ismertette az előadót Prof. Dr. Padányi József dandártábornok. Az NKE tudományos rektorhelyettese külön szólt a kurzust felvett hallgatókhoz, felvázolva a félév tematikáját, hiszen a Ludovika Szabadegyetemet az egyetem hallgatói akkreditálva hallgathatják választható tantárgyként, míg a külsős érdeklődők hetente csatlakozhatnak az őszi szemeszteren át tartó előadás-sorozathoz.

„A munkajog két világ határán van” – kezdte előadását Kiss György. „Az egyik világ a szerződésekkel kapcsolatban vizsgálja a munkajogi mechanizmusokat, a másik a közjogi gondolkodás alapján vizsgálja ezt a területet, hogy mi az állam szerepe a munkajogban.” Mint mondta, életünk nagy részét behálózza a munkajog. Az előadó külön kitért Széchenyi munkásságára, aki szerinte rengeteg területen úttörő volt a maga nemében, meghatározó embere a kor Európájának, Közép-Európájának. „Szorgalmasan dolgozom, s önérzetesen. Ha lenyírják a szárnyamat, járok majd a lábamon; ha azokat is levágják, a kezemen járok; ha azokat is kitépik, hason csúszok!”- idézte az államférfi gondolatait.

Társadalmi együttélés szempontjából mit jelentett a munka? – tette fel a kérdést Kiss György. A mai ember számára materiálisan, morálisan és egzisztenciálisan a társadalmi felemelkedés alapja. A történelemben azonban sokféle értelmezése és megközelítése volt.

Az antik római társadalomban a munkára nem volt egységes kifejezés. A társadalom maga a rabszolgatartásra épült, ahol a rabszolga szinte dologiasodott, bérbe és kölcsön lehetett adni. Hódító háborúk befejeztével azonban a szabad emberek kényszerültek munkavégzésre, „se locare – én magam adom bérbe” és „Operas suas locare – enyhe kötöttség, nem magam adom bérbe, hanem csupán a munkaerőmet” megteremtve a munkaszerződés antik alapjait.

A feudális társadalomban megjelenik a „státusz” intézménye, amely alapja a hűbéri viszony. Míg ma általában egy hónapnyi munka után kapjuk meg a fizetésünket, addig a középkorban már előre megadta egy életre a hűbérúr a földdel. A klasszikus kapitalista társadalom eljutott a szerződéses liberalizmushoz. A kor szelleme szerint a szerződés csak individuális lehet, a munkáltató/tőkés/befektető nem egy adott munkavállalói csoporttal kötött kollektív egységes szerződést, hanem minden dolgozóval, egyesével. Amennyiben a szerződés az egyenlőségre alapoz, felvetődik a kérdés, hogy kiére? A gyengék (munkavállalók), vagy az erősek (munkáltatók) egyenlőségére? Kiss György szólt az állami intervenció koráról, amikor megkezdődött a munka állami szabályzásának a kora. Bismarck gondolatát idézte: „tessék az embereknek munkát adni, tessék gondoskodni róla, ha beteg, és tessék eltartani, ha öreg.” Megjelent a szociális gondolkodás ötlete, a „szegényjogi jogszabályok”, ezzel is lökést adva a munkajog fejlődésének.

A szocialista társadalomban „minden hatalom a dolgozó népé volt, a társadalmi rend alapja a munka. A munkavállaló ki volt szolgáltatva a munkavállalónak, hiszen az a pártállam meghosszabbított keze volt, így beleavatkozott a munkavállaló életébe. Az állam közvetetten szankcionálta, ellehetetlenítette azt, aki nem dolgozik.

Eljutottunk odáig, hogy kell a munkaerőt megbecsülni? Kiss György szerint ez lehet a piac kérdése, ahol az adott állam nem avatkozik közbe, az érdekérvényesítéssel a szakszervezetek foglalkoznak, vagy közjogi szabályozás tárgya, ahol az állam beleavatkozik a piacba, de akkor az állam „ott is marad.” Az Alaptörvényben megjelenik, hogy a munka a közösség erejének az alapja, ezzel végül depolitizálja a munkát.  A mai korról szólva az előadó elmondta, hogy közjogi beavatkozás formájában megjelent a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény, amely a munkahelyteremtés és munkahelymegőrzés támogatását, munkaerő-piaci programok támogatását és a képzések elősegítését tűzték ki célul, valamint a közfoglalkoztatást, melynek bizonyos rendteremtés és munkahelyteremtés volt az alapja, amely politikai döntés volt. Kifejtette, hogy itt hiányzik a foglalkoztatás költségeinek átgondolása, ezért felemás eredmények születtek.

A magánjogi mechanizmusokat a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény szabályozza. Ez a szerződés dominanciájára épül, a munkajogi szabályozórendszer mégis idegen a szerződések világától, olyan önálló intézményi megoldásokra törekszik, amelyek eddig sem váltak be.

Megoldásként Kiss György a munka társadalmi elismertségének növelését, új munkalehetőségek kialakítását, a hosszútávú kölcsönös alkalmazkodást a változó körülményekhez és egy új jogállásvédelem kimunkálását jelöli meg. Közösség erejének, minden ember személyességének és személyiségének kifejlesztésének eszköze a munka. „ Kívánom, hogy mindenkinek ilyen munkája legyen!” – zárta a szavait.


A Ludovika Szabadegyetem következő állomása Dr. Hermann Róbert előadása, amely 2016. szeptember 27-én kerül megrendezésre „Széchenyi, a katona” címmel. Minden érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Regisztráció: http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról: http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-i_-szemeszter


Szerző: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Ludovika Szabadegyetem Széchenyi jegyében

    • fokep
    •  dsc6808 2 2
    •  dsc6818 2 2
    •  dsc6828 2 2
    •  dsc6838 2 2
    •  dsc6846 2 2
    •  dsc6858 2 2
  • Előző
  • Következő

Kezdetét vette a Ludovika Szabadegyetem idei előadás-sorozata a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Az őszi szemeszter tematikáját gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulója adja, ahol az egyes előadások során betekintést nyerhetnek az érdeklődők a „legnagyobb magyar” életművébe, munkásságába, különböző tudományterületeken keresztül vizsgálhatják meg életútját, műveit és a korára, a nemzetre gyakorolt hatását. Az első előadást Buday Miklós, a Széchenyi Alapítvány elnöke tartotta „Széchenyi írott életműve, szellemi hagyatéka” címmel a Ludovika előadótermében tegnap este.


Buday Miklós több mint 40 éve kutatja Széchenyi István munkásságát. Az amúgy villamosmérnök végzettségű szakemberre hatalmas hatást gyakorolt a volt miniszter egész élete, így a Széchenyi Alapítvány mellett számos hasonló témájú kutatói körnek, társaságnak, bizottságnak a tagja, amelyek küldetése Széchenyi szellemi hagyatékának fenntartása, tovább örökítése és ismertetése minél szélesebb körben. Fontos pontja volt ezen törekvéseknek, amikor ez a hagyaték 2014 márciusában hungarikummá vált. „Ez az első olyan hungarikum, amely nem ehető, nem látható, hanem szellemi örökség” – mondta Buday Miklós.

Széchenyi munkássága rendkívül széleskörű, így nehéz behatárolni, rengeteg területen aktívan dolgozott – említette az előadó. Foglalkozott a hadtudományokkal, politikával, gazdasággal, mezőgazdasági fejlesztésekkel, közlekedési innovációval, sporttal, diplomáciával, stratégiaalkotással, nyelvészettel, törvénykezéssel és számos más területtel, amellyel a magyar társadalmat, a magyar nemzetet igyekezett megújítani. „Szellemi hagyaték alatt viszont kizárólag az írott életművet értjük, ez alatt nem csak a könyveket, hanem a feljegyzéseket, levelezéseket, naplóbejegyzéseket, szónoklatokat, beszédeket.” Ezen fennmaradt örökségek összegyűjtése és elemzése folyamatosan tart. Az előadó számára így egyértelmű volt, hogy amint lehetőség került rá, be kell jegyezni a szellemi örökséget, hiszen „ennél nagyszerűbb hungarikum nem létezik” – vallotta be elfogultan.

A Széchenyi- életmű elérhetősége nehézkes. Eredeti műveket, feljegyzéseket a Magyar Tudományos Akadémián, az MTA Könyvtár és Információs Központ kézirattárában és páncélszekrényében őrzött és tárolt példányok között találhat az ember néhányat. Emellett antikváriumokból kerülhetnek elő még művek, sajnos a könyvtárakban elenyésző és hiányos a Széchenyi- iratok száma. Ezen a problémán kíván segíteni az alapítvány és Buday Miklós, a Széchenyi-művek újra kiadásával és mai magyar nyelvre való átültetésével, hogy mindenki számára elérhető legyen.

Széchenyi nemesi családban született, neveltetését és taníttatását fogadott magántanárok végezték – mutatta be a gróf életét Buday Miklós.  Nem járt egyetemre, mégis korának egyik legképzettebb magyarja volt. Járta a világot, hogy megismerje a külföldi gyakorlatokat, praktikákat, így széleskörű tudásra és kapcsolati körre tett szert, amelyet Magyarországon kamatoztatott. Öt nyelven levelezett kortársaival, így bekapcsolódott a világ tudományos, politikai és kulturális vérkeringésébe. Mindenről feljegyzést írt, szinte „grafomán” volt. Magánéletében úriember volt, számos hölgy szívét elnyerte. „Szerelme állandó volt, a tárgya változott mindig” - jegyezte meg Buday Miklós. Széchenyi befolyással bírt a döntéshozókra, szakemberekre, meghatározó szereplője volt korának és az utókornak. Célja volt „kitölteni az űrt”. Idejét, tudását, képességét a magyar haza felemelkedésének szolgálatába állította. Hatását még ma is érezhetjük.

Magyarországon a Széchenyi-ismeret igen alacsony, több tévhit és félinformáció él még ma is a köztudatban a grófról. Ilyen például, hogy nem beszélt magyarul, amit cáfolnak személyes levelezései, fennmaradt beszédei. Buday Miklós az előadásai során meg szokta kérdezni, hogy a hallgatók hány Széchenyi-művet tudnak megnevezni. Az eredmény általában három, vagy öt, de tíznél senki sem jutott tovább. Ez az eredmény megerősítette őt abban, hogy erről a témáról igen is beszélni kell. Az előadás során bemutatásra kerültek a gróf híresebb könyvei is. Fennmaradtak a napló töredékei, ezek lazább hangvételű „lélektani mélyfúrások”, illetve ha meg akarjuk ismerni a szellemi hagyatékot, fontos még elemezni a levelezéseit, hírlapi cikkeit és beszédeit.

A Széchenyi-kutatás célja, hogy felhívja a közvélemény figyelmét a Széchenyi-életmű fontosságára, hogy az írott hagyatéka teljes mértékben feldolgozásra és nyilvánosságra kerüljön, elérhető legyen a közkönyvtárakban és a könyvesboltokban. „Széchenyi szellemi hagyatékáról nyíltan mondhatjuk, hogy egy kincsesbánya.” Hozzátette: „kincset találtam, mindenki annyit visz belőle, amennyit elbír”, majd az előadást Széchenyi tanácsával zárta: „Csinosítsuk értelmünket, terjesszük tapasztalásainkat, keressük fel a tudóst, társalkodjunk az elmetehetőssel, nagyobbítsuk könyvtárainkat, jutalmazzuk a tudományokban, művészetekben fáradozót, haladót, üljünk kocsira, szálljunk hajóra, nézzük a világot és emeljük Hazánkat a dicső nemzetek sorába!”


A Ludovika Szabadegyetem következő programja 2016. szeptember 13-án kerül megrendezésre, ahol Prof. Dr. Kiss György az Államtudományi és Közigazgatási Kar dékánja tart majd előadást „Az ember annyit ér, amennyit használ” Karcolatok egy új foglalkoztatáspolitikáról címmel.

Regisztráció: http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration

További információ az előadásokról: http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-i_-szemeszter

Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Széchenyi 225 - Ma kezdődik a Ludovika Szabadegyetem

    • szabadegyetem

Buday Miklós, a Széchenyi Alapítvány elnökének előadásával kezdődik a Ludovika Szabadegyetem, amely egyben Széchenyi István születésének 225. évfordulója alkalmából szervezett programsorozat nyitórendezvénye is a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE).  A ma kezdődő Ludovika Szabadegyetem előadásai az egykori miniszter tevékenységéhez és szellemi hagyatékához kapcsolódnak majd.

Horváth Attila, az NKE Állam-és Jogtörténeti Intézetének vezetője az MTI-nek adott interjújában kiemelte: Széchenyi István életműve "hungarikummá" vált, munkássága olyan nagyszabású, amelyet mindenképpen meg kell ismertetni az emberekkel. A közszolgálati egyetem azért is vállalta ezt a feladatot, mivel - mint fogalmazott - "Széchenyi volt az első nagybetűs közszolga, aki a köz érdekében tevékenykedett, teljesen önzetlenül, csak a haza érdekét figyelembe véve". Horváth Attila szerint: "úgy gondolta, minél nagyobb a vagyon, annál nagyobb a kötelesség". Széchenyi "társadalmi közmegbízatásként" a saját maga által létrehozott "stáb" segítségével kiépítette a modern Magyarországot, a teljes infrastruktúrát. Széchenyi István irodalmi művei mellett számos fontos jogszabályt is jegyzett, de az ő munkásságának eredménye a Lánchíd, a magyarországi vasútépítés, a gőzhajózás, a Tisza szabályozása és a Duna kotrása is - fejtette ki az intézetvezető.

Horváth Attila azt mondta: a félév során a Ludovika Szabadegyetem előadásain igyekeznek a lehető legszélesebb körben bemutatni Széchenyi tevékenységét, de ezen felül is - a Széchenyi Alapítvánnyal, a Széchenyi Körrel, és a Széchenyi Társasággal együttműködve - számos színes programmal készül még az NKE a Széchenyi-emlékév keretében.

Az NKE intézetvezetője kitért arra is, hogy az NKE-n újra kiadták Széchenyi Hitel című művét is, de közérthetőbb nyelvezettel, a XIX. századi magyarról a XXI. századi magyarra "lefordítva". Ezeket többek között az előadásokon is meg lehet majd vásárolni - tette hozzá Horváth Attila.

A ma kezdődő,13 előadásból álló sorozatban szó lesz a többi között Széchenyi írói és katonai tevékenységéről, valamint a reformkori vízszabályozásról is. Téma lesz a hitel és a hitelesség kérdése, a közszolgálati ethosz és a büntetőjogi reformmozgalom, valamint a lovászat, a lósport is. Mindemellett Széchenyi István levelezéséről is hallhatnak az érdeklődők.

A nyitóelőadáson Buday Miklós, a Széchenyi Társaság elnökségi tagja, a Széchenyi Alapítvány elnöke beszél majd Széchenyi István írott emlékművéről. Az előadásokat - ahogy korábban - az idei szemeszterben is az NKE Ludovika főépületében, kedd esténként 18 órától tartják. Az előadások - melyeket az egyetemi hallgatók számára választható tárgyként hirdetnek meg - az idei szemeszterben is minden érdeklődő számára nyilvánosak lesznek.

További információ:

http://uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-2016-2017-i_-szemeszter

Szöveg: MTI, Horvátth Orsolya


Megosztás a Facebook-on


A jó állam mérhetősége

    • Ludovika Szabadegyetem_Kaiser Tamas
    • Ludovika Szabadegyetem_Kaiser Tamas
    • Ludovika Szabadegyetem_Kaiser Tamas
    • Ludovika Szabadegyetem_Kaiser Tamas
    • Ludovika Szabadegyetem_Kaiser Tamas
    • Ludovika Szabadegyetem_Kaiser Tamas
  • Előző
  • Következő

Ma már Európa egyre több országában végeznek a kutatók nemzeti szintű kormányzati teljesítményértékeléseket. Magyarországon tavaly jelent meg az első Jó Állam Jelentés, amely fontos szerepet tölthet be az aktív, cselekvőképes állam és kormányzati gyakorlat kialakításában- hangzott el a Ludovika Szabadegyetem legutóbbi előadásán.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen mintegy két éve kezdődött el az a kutatási-elemzési munka, amelynek eredményeként tavaly megjelent a kormányzati teljesítményt hat hatásterületen vizsgáló tanulmány - mondta el előadásában Dr. Kaiser Tamás. Az NKE Államkutatási és Fejlesztési Intézet tudományos igazgatója szólt arról, hogy az állammal és a kormányzással kapcsolatos kérdések már az ókorban is foglalkoztatták az embereket, akik az 1400-as években már egyfajta minősítését is elvégezték az állami és kormányzati működésnek. Erre példaként hozta azt a két falfreskót, amelyet 1348-ban egy olasz festő a jó és a rossz kormányzás allegóriájaként mintázott.

A jó állam fogalma Magyarországon 2010-ben jelent meg, amikor az újonnan hivatalba lépő kabinet egyik legfontosabb feladatának az állam megerősítését tűzte ki.  A kormány azóta is nagy hangsúlyt fektet a közigazgatás megerősítésére, fejlesztésére. Így született meg annak idején a Magyary Zoltán Közigazgatás -Fejlesztési Program, amelynek a jó állam lett a legfontosabb hívószava. A program definíciója szerint az állam attól tekinthető jónak, hogy egyének, közösségek, vállalkozások igényeit a közjó érdekében és keretei között a legmegfelelőbb módon szolgálja.

Kaiser Tamás szólt előadásában a közjó fogalmáról is, amelynek megteremtése érdekében az államnak képességekkel és megfelelő állami kapacitással is kell rendelkeznie. Az állam szerepének megerősítését szorgalmazó gondolatok a gazdasági világválság hatására nyertek igazi teret Európában, így Magyarországon is. A korábbi neoliberalista államfilozófia ugyanis csak a gazdaságosságot, az eredményességet és a hatékonyságot tartotta fontosnak, és az állami feladatok egy jelentős részét ennek érdekében kiszervezte a magán- és a civil szféra számára. Kaiser Tamás szerint ezzel a menedzser típusú szemlélettel és gyakorlattal próbálta a neoliberalista állam megújítani a hagyományos közigazazgatást. 2008 után azonban egyre komolyabb konszenzus kezdett el kialakulni a tudomány és a közélet szereplői között is arról, hogy szükség van az állam szerepének megerősítésre, amelynek értékteremtő és értékvédő szerepe is van. Ugyanakkor – jegyezte meg Kaiser Tamás-az államcentrikus megközelítés nem az állam egészére vonatkozik, hanem elsősorban a kormányzás formájára és gyakorlatára van hatással.  

A gazdasági világválság mellett például a tömeges migráció is erősíti azt a nézetet, hogy erős államra van szükség, hiszen csak így van esély megbirkózni az ennyire összetett kihívásokkal. Kaiser Tamás előadásában ismertette a jó kormányzás gyakorlatát befolyásoló alapelveket, így például beszélt a társadalmi jól létről, a hatékonyságról, a bizalomról, a versenyképességről és a kreativitásról is. Megjegyezte, hogy az állam szerepvállalása és annak mértéke területenként különböző lehet, így például múlik azon is, hogy a feladatok milyen nagyságú közkiadásokkal járnak.

A tudományos igazgató szerint a gazdasági világválsággal véget ért a bőség időszaka Európában, a bázis alapú helyett egyre inkább teljesítmény alapú költségvetéseket készítenek a tagállamok. Azért is van szükség olyan kormányzati mérésekre, mint a tavaly megjelent Jó Állam Jelentés, hogy a kormányzat a tényeken alapuló előrejelzések alapján hatékony döntéseket tudjon hozni. Az államközpontú kormányzással kapcsolatban elmondta, hogy a kormányzásnak, a közigazgatásnak erős központtal kell működnie, de nem szabad elveszíteni a kapcsolatát a társadalommal sem. „Nem elég hatékonynak lenni, annak is kell látszani”- fogalmazott Kaiser Tamás, aki szerint a társadalom különböző csoportjaival történő kapcsolatépítés és a bizalom megszerzése nélkülözhetetlen a jó kormányzáshoz.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem második idei Jó Állam Jelentése várhatóan nyár elején jelenik majd meg és újdonságként megjelennek benne a társadalmi visszajelzések és a nemzetközi összehasonlítás elemei is.

Kaiser Tamás előadásával véget ért a Ludovika Szabadegyetem tavaszi előadás sorozata. A legaktívabb érdeklődők ezúttal is elismerésben részesültek: Prof. dr. Padányi József dandártábornok, tudományos rektorhelyettes 48 résztvevőnek adott át emléklapot. A Ludovika Szabadegyetem a tervek szerint szeptembertől folytatódik.


Szöveg: Szöőr Ádám

Megosztás a Facebook-on


Madár? Repülő? Nem, ekranoplán!

    • dsc 2796 2
    • egeresi zoltan
    • dsc 2773 2
    • ovari gyula
    • ovari gyula
    • ovari gyula
  • Előző
  • Következő

„Az ekranoplán nem más, mint átmenet a légpárnás hajó és a repülőgép között” – magyarázta prof. dr. Óvári Gyula egyetemi tanár, aki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mellett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen is oktat. A Ludovika Szabadegyetem soros előadójaként arról az egykori Szovjetunióban fejlesztett gépről mesélt, amelyet a ’60-as években kísérleteztek ki, s már akkor nagy NATO érdeklődésre tartott számot. A párnahatás-repülőgép, vagyis az ekranoplán ugyanis olyan eszköz, amelynek haladási sebessége a szállító repülőgépekével közel azonos, gazdasági mutatói azonban nagyságrendekkel kedvezőbb.

A jármű a nevét az orosz vászon/vetítő vászon szóból eredezteti, amely arra utal, hogy sík felületeket kihasználó technológiára épül. Az ekranoplán a párnahatás jelenségéből kovácsol hasznot: kis magasságban a felszín felett nagy nyomású gázt juttat szárnya és a felszín közé, így aerodinamikai felhajtóerőt létrehozva marad a levegőben előrehaladás közben. Az ekronplán abban különbözik a hagyományos repülőgépektől, hogy csupán szárnyaira hagyatkozva nem képes repülni, mert a párnahatás kialakulása nélkül nem képes tartósan a levegőben maradni. Ennek a ténynek köszönhető az is, hogy az eszközt biztonsággal csupán a nagy kiterjedésű sík felületek, így jellemzően a vízfelületek fölött lehet használni.

Az ekranoplán közlekedését ugyanakkor nem csak a földfelszín egyenetlensége nehezíti, hanem a látási viszonyok korlátozottsága is. Az eddig megépített valaha legnagyobb ekranoplán, a Kaszpi-tenger szörnyeként is aposztrofált Ekranoplan KM, a ködnek köszönhetően került ki a forgalomból: a tengerbe zuhant, ahonnan szárnyai később évekig meredtek az ég felé mementóként. Az eszköz egyébként működés közben körülbelül 100 méteres testének köszönhetően mintegy 544 tonna rakomány szállítására volt képes.

Gazdaságos és biztonságos ekranoplánt jelenleg is csak nagy méretben lehet létrehozni – jegyezte meg az előadó. A kutatás és fejlesztés azonban jelenleg is zajlik, katonai és civil használati céllal egyaránt, mivel nagy teherbírása és 4-500 km/h-s sebessége transzatlanti célokra tökéletessé teszi a járművet. 


Szöveg: Pétery Dorottya

Megosztás a Facebook-on


Az éltető stressz

    • Ludovika Szabadegyetem_Korodi Gyula
    • Ludovika Szabadegyetem_Korodi Gyula
    • Ludovika Szabadegyetem_Korodi Gyula
    • Ludovika Szabadegyetem_Korodi Gyula
  • Előző
  • Következő

„A stressz egy ősi, atavisztikus, animális jelenség. Egy olyan belénk kódolt életmentő mechanizmus, amely akaratunktól függetlenül aktiválódik az egyes szituációk függvényében” – kezdte előadását dr. Kóródi Gyula tűzoltó alezredes, aki a Ludovika Szabadegyetemen „Stressz és a közszolgálat” című előadásában azt a kérdést járta körül, hogy a stressz fogalma mindennek ellenére miért negatív gondolattársításokkal terhelt. A szakember úgy érvelt, hogy ma a köztudat a stressz jelenségét a distressz, vagyis a túlzott, illetve rossz kimenetelű stressz mozzanatával azonosítja. Ez pedig óriási tévedés, hiszen a stressz alapvetően pozitív előjelű dolog: azt a folyamatot jelöli, amely során mozgósítjuk tartalékainkat, megemelkedik légzésszámunk a pulzusszámunkkal egyetemben, tágul a pupillánk, kinyílnak izmainkból az erek és beélesednek érzékszerveink, hogy képessé váljunk a megmérettetésre. A felkészülés és maga az összecsapás ráadásul szerencsés végkimenetelű is lehet, amely esetben fejlődhet személyiségünk, nőhet az önbecsülésünk és bővülhet a küzdési stratégia-repertoárunk.

„Sajnálatos módon ma az önzés és a versengés világában élünk, így a közszolgálati attitűd, vagyis az önzetlenség, az önmérsékletesség és az önfeláldozás ideálja nehezen követhető” – jelentette ki Kóródi Gyula. „Vannak azonban bizonyos elemek, amelyek felkészíthetnek minket a közszolgálati pályára. A gyermekkorban elsajátított erkölcsi magatartás, a biztos családi háttér, a szociális kötődés és a küldetéstudat egytől egyig olyan paraméterek, amelyek abban segítenek, hogy lábunk alól ne hulljon ki a talaj. Ahhoz, hogy könnyen tudjuk kezelni a stresszt, tisztában kell lennünk nem csak önmagunkkal, hanem azzal a ténnyel is, hogy a stressz szociális jelenség, amely nagymértékben függ attól, hogy hogyan értelmezzük a bennünket érő impulzusokat.”

A közszolgálati munka során a legnagyobb feszültségforrást maga az elvégzendő feladatok jelentik. A negatív kimenetelű stressz leginkább abban az esetben üti fel a fejét, amikor a munkakövetelmények meghaladják a munkavállaló azon képességét, hogy megfeleljen nekik vagy kontrollálni tudja azokat. Fontos azonban azzal is tisztába kerülni, hogy a túlterhelés mellett az alulterheltség is komoly stresszorként jelentkezhet.  „Arra kell törekedni, hogy képességeinknek megfelelő mennyiségű és minőségű feladatot vállaljunk el, mert ezek teljesítése esetén számolhatunk csupán kompetenciáink fejlődésével” – mondta az előadó.

Miután a stressz mindig egy-egy aktuális helyzetre adott reakció, annak mértéke, illetve az egyéni stressztűrő képesség valójában nehezen vizsgálható. Az önkitöltős tesztek kevéssé objektívek, ráadásul könnyen manipulálhatók, míg a laborkörülmények között szimulált stresszhelyzetek csak minimális mértékben tekinthetők valósnak. A jövő minden bizonnyal a be nem avatkozó jellegű, kontextuális megfigyelésé, ugyanakkor egyes kutatások arra engednek következtetni, hogy a stressztűrő képesség a tudatalatti területek vizsgálatával megjósolható. 


Szöveg: Pétery Dorottya

Megosztás a Facebook-on


A darabolós főhadnagy és az arzénes asszonyok

    • ludovika szabadegyetem_2016_kozary andrea
    • ludovika szabadegyetem_2016_kozary andrea
    • ludovika szabadegyetem_2016_kozary andrea
    • ludovika szabadegyetem_2016_kozary andrea
  • Előző
  • Következő

A 20. század első felében történt két különleges magyarországi bűncselekmény indítékait és társadalomtörténeti okait elemezte a Ludovika Szabadegyetemen Prof. dr. Kozáry Andrea. A Léderer- házaspár Kodelka-gyilkossága a fővárosi közvéleményt rázta meg, míg a tiszazugi arzénes asszonyok sorozatgyilkossága a vidék sötét titkaira világított rá. 

1925-ben Léderer Gusztáv csendőr főhadnagy, a Héjas különítmény volt századparancsnoka a feleségével, Schwartz Máriával (Micivel) „bűnszövetkezetben” megölte és feldarabolta az asszony szeretőjét, Kodelka Ferencet, az ismert jómódú hentest. A vád nyereségvágyból, előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés volt. Léderert kötél általi halára ítélték és kivégezték, felesége életfogytiglani börtönbüntetést kapott bűnrészesség miatt. „A kegyetlen bűntény sokáig foglalkoztatta az embereket, még a nemzetközi sajtó is foglalkozott vele” - mondta el előadásában Kozáry Andrea. Az NKE RTK alkalmazott rendészettudományi tanszékének munkatársa hozzátette: mivel az egyik elkövető a csendőrség tagja volt, így alaposan kivizsgálták az ügyet, amelynek kapcsán több mint ezerhatszáz oldalnyi perirat keletkezett. „Az ügyet nem lehetett a szőnyeg alá söpörni, hiszen annyira kegyetlen módon követték el a gyilkosságot”- hangsúlyozta az előadó.

Léderer Gusztáv Pozsonyban született egy kispolgári családban. Az I. világháborúban önként jelentkezett a hadseregbe. 1921-ben elbocsátották a Nemzeti Hadsereg Prónay-Héjjas különítményéből, később csendőr lett. Feleségével költekező életmódot folytattak, így vagyonuk hamar elfogyott, ezért egy ördögi tervet eszeltek ki a pénzszerzésre. „Mici” megismerkedett a jómódú hentessel, Kodelka Ferenccel, akinek a szeretője lett. Egy kitalált történettel - 100 millió koronát kérnek tőle, amit majd befektetnek és 15 százalékos haszonnal törlesztenek felé - felhívták a leendő áldozatot a lakásukra. Az első gyilkossági kísérlet azonban nem sikerült: Kodelkát elkábították, aki azonban csak megsérült. Később újra próbálkoztak, ami már sikerrel járt: Léderer a szolgálati fegyverével megölte az áldozatot. majd 22 darabba vágták a testét és annak részeit beledobták a Dunába. Ezt egy szemtanú észrevette, jelentette az esetet, és amikor a házaspár hazafelé tartott, a rendőrök már vártak rájuk a házuknál. Léderert a katonai törvényszék 1925 májusában csalásért, gyilkosságért és hullarablásért rangvesztésre, a csendőrségtől való elbocsátásra és kötél általi halálra ítélte. A feleség először halálbüntetést kapott, ezt később életfogytiglanra változtatták.  Lédererné 15 év múlva, jó magaviselete miatt szabadult. A nem mindennapi történet később az irodalomban is megjelent, például Krúdy Gyula: Régi pesti históriák című regényében. De a filmgyártás sem felejtette el: Szász János, „A sóhajok hídja” című fekete-fehér nagyjátékfilmet a tervek szerint jövőre mutatják majd be.

A Ludovika Szabadegyetemen előadott másik bűnügyi történetben a nagyrévi arzénes gyilkosságokról esett szó, amelyek az 1910-es években kezdődtek, de az első ügy csak 1929 áprilisában került napvilágra. Összesen 43 gyanúsítottat vettek őrizetbe, mindannyian asszonyok voltak. Az első bizonyított gyilkosság 1911-ben, Nagyréven történt, ahol később mérgezési „járvány”alakult ki. A helyi asszonyokat a falusi bába buzdította fel az arzén használatára, aki a mérget légyfogó papírból állította elő.  A kezdeti férjgyilkosságok után néhányan a saját családtagjaikat, rokonaikat is megmérgezték, mivel azok „teherré” váltak számukra vagy az örökségüket akarták ily gátlástalan módon megkaparintani. Nagyrév mellett Tiszakürtön, Cibakházán és valószínűleg még további környező településen is történtek arzénes gyilkosságok. A csendőrségi nyomozással kapcsolatban az előadáson elhangzott, hogy 1929. július és október között Nagyréven és Tiszakürtön 77 feljelentés érkezett a hatóságokhoz. A Szolnok Megyei Ügyészségen hallgatták ki az asszonyokat, akik férjeiket, idős szüleiket, beteg hozzátartozóikat, gyermekeiket mérgezték rendszeresen arzénnal. Összesen 28 nőt állítottak bíróság elé, ahol hat halálos ítélet született, amelyből hármat végre is hajtottak. Móricz a perről így tudósított a Nyugat című folyóiratban:

„Rettenetes az a szellemi nyomor, amelyről a szolnoki tárgyalás levonja a gyásztakarót: ha ez sem korbácsolja fel a magyar öntudatot, akkor Magyarországra is rámondhatja egyik Sors a másiknak: - Mit kínlódsz vele?”

Kozáry Andrea hangsúlyozta: a holttestek exhumálása után összesen 162 esetben tudták bizonyítani az arzénnel elkövetett gyilkosságot, de feltehetően ennél sokkal több eset történt a többi között Zala, Csongrád és Békés megyékben is. „Mivel ez nagyon rossz fényt vetett volna az országra, inkább leállították a további vizsgálódást”- mondta a szakember.  Ezeket a történeteket is számos irodalmi alkotás dolgozta fel, így például Móricz Zsigmond a Tiszazugi méregkeverők című műve, vagy például Háy Gyula: Tiszazug című drámája. 2005-ben jelent meg Angyalcsinálók címmel egy költői hangvételű dokumentumfilm, amely Nagyrév és lakóit mutatja be. Amellett, hogy megismerjük a falubeliek mindennapi életét, a filmben megszólaló szereplők beavatnak minket a falu tragikus múltjába is. Lassanként kirajzolódik előttünk az 1929-ben kipattant ügy, a légypapírból kiáztatott arzénnel már évek óta folytatott gyilkosságok háttere. A történelmi tények kutatása és feltárása helyett a film sokkal inkább a személyes emlékekre és vélekedésekre helyezi a hangsúlyt. A dokumentumfilmet ezen a linken tekinthetik meg: http://film.indavideo.hu/video/f_angyalcsinlk

A témáról további részletek a Bonum Publicum egyetemi magazin májusi számában olvashatnak. 


Szöveg: Szöőr Ádám

Megosztás a Facebook-on


Csorbulnak-e jogaink az ÁSZF révén?

    • ludovika szabadegyetem_boka janos_2016
    • ludovika szabadegyetem_boka janos_2016
    • ludovika szabadegyetem_boka janos_2016
    • ludovika szabadegyetem_boka janos_2016
    • ludovika szabadegyetem_boka janos_2016
  • Előző
  • Következő

A jogászok elvont fogalmakkal dolgoznak, amelyek lehetővé teszik, hogy jogi műveletekkel számolhassanak. A szerződés is egy ilyen fogalom: nem létezik, de jól használható ahhoz, hogy bizonyos jogi következtetéseket levonhassunk – mondta dr. Bóka János a Ludovika Szabadegyetemen. „A tisztességtelenség ötven árnyalata – a devizahitel-szerződések és az EU joga” című előadásában az NETK megbízott oktatási dékánhelyettese úgy fogalmazott, a szerződés nem más, mint egy jogi tény, egy olyan cselekvés, történés vagy esemény, amelynek jogi relevanciája van, vagyis jogi hatásai lehetnek. A szerződések ugyanakkor kétoldali szándékoltságuknál fogva jogügyleteknek számítanak. Hivatalos definíció szerint a szerződés legalább két fél joghatáskiváltására irányuló, kétoldalú és egybehangzó akaratnyilatkozata, amely nyilatkozatnak a külvilág számára értékelhetőnek kell lennie. Az értékelhetőség követelménye nem jelenti azt, hogy a szerződésnek írásban kell megszületnie, ám a szóbeli megállapodásokra külön jogszabályok és a PTK-ban rögzített diszpozitív szabályok vonatkoznak.

A római jog alapján a szerződésben érintett feleknek ugyanazokhoz az információkhoz kell hozzáférniük, illetve az ilyeténképp egyenrangú gazdasági feleknek fenn kell tartani a lehetőséget arra, hogy a szerződést megtárgyalják. A szerződésszabadság elve alapján az állam nem érdekelt a szerződés tartalmában, csupán létrejöttének esetén erőszakszervével a szerződés kikényszerítése mellett foglal állást. A szerződési szabadság egy olyan jogpolitikai döntés, amely meghatározott gazdasági és társadalmi viszonyokra reagál és aminek biztosítása meghatározott gazdaságpolitikai döntés eredménye, amely döntés sohasem neutárlis – hangzott el. Ha azonban az állam nem avatkozik be, akkor valójában nem marad semleges, hanem a gazdasági és információs erőfölénnyel rendelkező felet támogatja – ez pedig nyilvánvalóan állásfoglalás, tette hozzá Bóka János.

Az Általános Szerződési Feltételek amellett, hogy leegyszerűsítik a szabályozást, hiszen használatuknak köszönhetően nincs szükség egyenként legyártani a szerződéseket minden szerződő fél esetében, meg is kurtítják a felhasználók jogkörét. A fogyasztói szerződések esetén megdől ugyanis az alapvető egyenlőségi eszme: a fogyasztó fél nyilvánvalóan nem fog minden olyan információval rendelkezni, amivel szerződéskötő partnere, továbbá a gazdasági erő szempontjából is összehasonlíthatatlanul gyengébb pozícióba kerül, mint a szolgáltató. Az ÁSZF-eket vizsgálva azt kell, hogy tapasztaljuk, a szerződéses egyensúly valamennyi paramétere a fogyasztó hátrányára szolgál, hiszen a fogyasztó egyetlen tényleges választási lehetősége az marad, hogy szerződik-e vagy sem, olyan feltételek mellett, amelyek nem feltétlen az ő érdekeit szolgálják.

A modern magánjogban a fogyasztói szerződésekre rendszerint lényegesen eltérő szabályok vonatkoznak, mint az általános szerződésekre, illetve az ÁSZF-ekre is más szabályok vonatkoznak, mint az egyedileg megtárgyalt szerződési feltételekre. Az Általános Szerződési Feltételek kontrolljának érdekében az államnak lehetősége és kötelezettsége van a szerződések tartalmi vizsgálatára. A tisztességtelenség rendszertani helye a szerződés érvénytelenségének a körében vizsgálható, a tisztességtelenség pedig a célzott joghatás kategóriájába tartozik. „Tisztességtelen az az ÁSZF, ami a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megsértésével indokolatlanul és egyoldalúan a másik fél hátrányára határozza meg a jogokat és kötelezettségeket” – idézte Bóka János a vonatkozó passzust. A rendszer ott válik problematikussá, hogy a szabályokon szocializálódott hazai bíróságok számára e meghatározás nem szabály, hanem standard, amit utólag kell tartalommal megtölteni, vagyis nem egységes, ráadásul időben változó is. Hétköznapi nyelven ez azt jelenti, hogy a feleknek olyan mércéhez kell igazítani magatartásukat, amely állandóan mozog. A jogalkotók éppen ezért úgynevezett fekete és szürke listákkal segítik a bíróságok munkáját: a fekete lista tartalmazza azokat az ÁSZF-eket, amelyek mindig tisztességtelennek minősülnek, ilyen például egy olyan rendelkezés, amely egyoldalú rendelkezésre jogosítja fel a szolgáltatót, a szürke lista pedig azokat az ÁSZF-eket gyűjti össze, amelyek ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek tekintendők, így például a túlzott mértékű kötbér egyoldalú megállapításának lehetősége. Az állami szabályozásnak ugyanakkor meg kell felelnie az EU-s keretrendszernek is, és a vonatkozó 93/13/EK irányelvnek is. Mindennek fényében a devizaalapú hitelek szerződéseinek tisztességtelenségét három kérdés köré lehetett csoportosítani: a kirovó és a lerovó pénznemek eltérésének egyértelműsége, az árfolyamrés alkalmazása, illetve a körülmények utólagos változása köré – mutatott rá a dékánhelyettes.  

Megosztás a Facebook-on


Küszöbön a szép új világ

    • Ludovika Szabadegyetem_Vanya Laszlo
    • Ludovika Szabadegyetem_Vanya Laszlo
    • Ludovika Szabadegyetem_Vanya Laszlo
    • Ludovika Szabadegyetem_Vanya Laszlo
    • Ludovika Szabadegyetem_Vanya Laszlo
    • Ludovika Szabadegyetem_Vanya Laszlo
  • Előző
  • Következő

„Nem kívánok a jövőbe látni” - szögezte le előadásának kezdetén dr. Ványa László, aki április 4-én „Gépek, automaták, robotok – szép (?) új világ” címen foglalta össze a robotikával kapcsolatos gondolatait a Ludovika Szabadegyetemen. „Szeretném azt az ívet felvázolni, ahogy a gépek, automaták, vagy, ahogy napjainkban nevezzük őket, robotok fejlődtek, kialakultak” – fogalmazott az ezredes.

Mint mondta, a különféle önjáró eszközöknek hősi múltjuk van, hiszen történetük több száz évre nyúlik vissza. Már az ókori görögök építettek olyan szerkezeteket, amelyek kihasználták a folyadéknyomás és a túlnyomás jelenségeit. Az alexandriai Ktészibiosz vízzel működő időmérő szerkezete, a bizánci Philón szintszabályzós olajmécsese és az alexandriai Hérón borkimérő automatája mind a közlekedőedények elvén működnek. A kezdetleges programozás megjelenésére szintén nem kellett sokat várni: egyes huzalozott eszközök tökéletesen kielégítették a robotika lényegét: külső szemlélő számára teljesen érthetetlen eredetű működést, mozgást produkáltak.

A huzalozás technikája Leonardo da Vinci életművében csúcsosodott ki, aki orvostudományi kísérletek alapján kerekekkel, huzalokkal és rudazattal működő emberfigurát készített, mechanikus oroszlánnal kiegészítve. Az emberhez hasonló megjelenésű mesterséges figura megalkotása azonban nem csak a fizikusokat, hanem a kémikusokat és a művészeket is foglalkoztatta. A homunkulusz, a tisztán kémiai úton előállítható ember és az Istenkísértés gondolata számos műben megjelenik. A „teremtésben” újabb fordulatot azonban csak az óraművesség, a finommechanika és a precíziós szerkezetek megjelenése hozott, az 1500-as évek fordulóján. A rugó feltalálása és az energia rugóban való tárolásának lehetősége különböző technikai divatok kialakulásához vezetett. A tehetősebb emberek önmaguk szórakoztatására olyan eszközöket tartottak, amelyek látványos módon képesek voltak egy-egy cselekvéssorozat lefuttatására és megismétlésére. Ez a vágy hívta életre az 1730-as évek végén Jacques de Voucanson működő, emésztést imitáló kacsáját, vagy fuvolajátékosát is, amely 11 különböző melódia lejátszására volt képes. A mechanikus játszótér megnyílásával megjelentek az automata bábszínházak – Lorenz Rosenegger 1752-ben óriási sikert aratott Heilbrunnban az addigi idők legnagyobb automata színházával, amelynek színpadán 113 mozgó és több mint 140 mozdulatlan bábu szerepelt. Az első, mai fogalmainkkal már automatának tekinthető eszköz Joseph Marie Jacquard lemezekkel, tűkkel és huzalokkal mozgatott szövőszéke volt, amely már képes volt kiváltani az emberi munkát is.

A finommechanika fejlődése később odáig vezetett, hogy felmerülhetett a matematikai problémák megoldásának lehetősége is. Charles Babbage kivonógépe mérföldkő volt az informatikatörténetben, mivel megnyitotta az utat az egyszerűre visszavezetett univerzális számítások előtt. A rádióhullámok felfedezése révén 1898-ra Nikola Tesla már vízen úszó, rádió távirányítású hajóval kísérletezett, majd 1922-ig kellett várni az első robot megjelenésére.

Maga a robot elnevezés Karel Capek „Rossum univerzális robotjai” c. sci-fi drámájából származik. Művében a humanoid, gyári körülmények között előállított lények egyetlen célja a feladatok végrehajtása volt, ezért nyúlt vissza a robot/munka szóhoz.

A ’20-as évek folyamán elterjednek a barkácsoló kedvű fejlesztők és mérnökök által épített figurák, napvilágot lát az Erik névre hallgató villanyember és Tarján Ferenc is megalkotja Dr. Motor nevű készülékét. Ezek azonban még távolról vezérelt szerkezetek voltak, míg az igazi robotok olyan alkotások, ahol „nincs ember a fedélzeten” – figyelmeztetett a helyes szóhasználatra az ezredes. Az 1939-es világkiállításon szerepelt először olyan beszélő, számoló és dohányzó robot, amely már egyedül is képes volt reagálni a hangokra és a fényekre.

Az olyan ember alkotta mechanikus szerkezetek alkalmazása, amelyek az emberek számára veszélyes, vagy megoldhatatlan feladatokat végeznek és kódolt utasítások, vagy programok alapján működnek, ma már igen elterjedt. A polgári célú robotok fejlesztése terén Japán van az élvonalban, míg az orvosi és hadászati robotok gyártásában az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok jeleskedik. Az újabb egységek képesek tanulni az elvégzett munkából, az öntanuló rendszernek köszönhetően pedig egyre több és több feladat elvégzésére alkalmazhatók. A robotok logikai gondolkodása és előrelátó képessége mostanra szinte megközelíti az emberét: 1997-ben egy számítógép legyőzte a sakk nagymester Garri Kasparovot, idén pedig a Google DeepMind-ja győzedelmeskedett Lee Se-dol go világbajnok felett.

Mit hoz végül a jövő? – tette fel a kérdést Ványa László. A válasz nem egyértelmű: az egyre nagyobb, robosztusabb és összetettebb robotok amellett, hogy megkönnyíthetik az emberek életét, sérülékenyebbé is tehetik az emberiséget. Miközben a 2020-as évekre már azt prognosztizálják, hogy a futball világbajnok csapat robot válogatottal is fog mérkőzést játszani, elképzelhető, hogy megindul egy újfajta luddita mozgalom is. Várhatóan a jövő generációi éltetni fogják a technikát, ám csak a társadalom elenyésző része lesz a programozó tudás birtokában. Azt mondják, hogy már most az első osztályos gyermekek 90%-ának olyan munkája lesz, aminek a nevét ma nem ismerjük, ha pedig ilyen ütemben halad a világ, –összegzett az ezredes,– nem elképzelhetetlen, hogy a gépek halmaza az emberi tudást meghaladó össztudással egyszer átveszi az irányítást az emberiség felett.


Szöveg: Pétery Dorottya

Megosztás a Facebook-on