Szűkítés


Kiválasztott Címke

Németország

Minden Címke 711


Jelenleg 3 bejegyzés található Németország cimkével

Megalakul az új Bundestag: célkeresztben a kancellár?

    • dscn9768
    • dscn9784
    • dscn9776
  • Előző
  • Következő

Mozgásban az Unió - vetették fel a Magyary Zoltán Szakkollégium tagjai, akik ezzel a címmel hívták szakmai és közéleti diskurzusra az érdeklődő egyetemi polgárokat. 2017. szeptember 24-én szövetségi parlamenti választásokat tartottak a politikai és gazdasági szempontból legjelentősebb európai országban. Németország belpolitikai viszonyai már tavasszal terítékre kerültek az MZSZK Választásokk?! című kerekasztal-beszélgetésén, akkor a francia elnökválasztásról esett legtöbb szó, október 2-án viszont - folytatva a tematikát - a német választási eredmények értékelése vált leginkább aktuálissá.

A szakkollégium felkérésére Dr. Mráz Ágoston Sámuel (ELTE ÁJK), Dr. Hettyey András és Varga András (NKE NETK) elemezték a német helyzetet. Az eseményt Dr. Horváth Attila, a Magyary Zoltán Szakkollégium igazgatója moderálta. A diszkusszió - tekintettel Németország súlyára és a közönség soraiból érkezett kérdésekre - nemcsak a belpolitikára koncentrált, hanem érintette az Európai Unió jövőjét és a német-magyar kapcsolatokat is.

Mielőtt a parlamentbe jutott német pártok sikerét vagy kudarcát vették volna górcső alá a meghívottak, Dr. Mráz Ágoston Sámuel rögzítette, hogy Németországban megszemélyesített arányos választási rendszer van (a listás szavazatarányok és a mandátumarányok között alig mutatkozik eltérés), és a magyar gyakorlathoz képest sokkal jelentősebb a szavazatok megosztása. Hagyományos gyakorlat ugyanis, hogy a németek második szavazatukat a preferált koalíciós partner erősítésére szánják.

A zöldek (Grüne) a listára leadott voksok 8,9 százalékának begyűjtésével a Bundestag legkisebb frakcióját fogják alkotni. A kerekasztal-beszélgetésen elhangzott, hogy a párt szimpatizánsai között egyaránt jelen vannak a harsány antiglobalisták és a városi értelmiségiek, akiket az emberi jogokra való érzékenység és a megújuló energia támogatása fog össze. A zöldek általában az egyik legjobban szervezett európai pártok, amelyek nagy támogatói lehetnek a Merkel-Macron tandemnek. Céljuk az volt, hogy a német pártrendszer harmadik legnagyobb erejévé lépjenek elő, ettől 3-4 százalékponttal elmaradtak. Új színt hozhat viszont a német-török kapcsolatokba, ha Joschka Fischer után ismét a zöldek adhatják majd a külügyminisztert, hiszen ebben az esetben a Zöld Párt társelnöke, a német születésű, de török származású Cem Özdemir lehet a német külpolitika irányítója.

A Baloldali Párt (Die Linke) listájára a választópolgárok 9,2 százaléka húzta be az ikszet. Egy olyan politikai szervezetről beszélünk, amely az állampárt utódja, ezért mind a napig megfigyelés alatt tartják a német nemzetbiztonsági szolgálatok. Politikájuk középpontjában a keletnémetek képviselete áll, azonban az Alternative für Deutschland felemelkedésével veszélybe került szavazóbázisuk. Amennyiben a politikai spektrumot nem egyenes vonalon, hanem a körelmélet szerint fogjuk fel, akkor nem meglepetés, hogy a szélsőbaloldal és a szélsőjobboldal ugyanazokért a választókért rivalizál egymással.

Negyedik helyre futott be a szövetségi választások egyik nagy nyertese, a Szabad Demokrata Párt. A Christian Lindner vezette FDP úgy került 10 százalék fölé, hogy 2013-ban még az 5 százalékos parlamenti bejutáshoz szükséges küszöböt sem sikerült átlépni. A 38 éves Lindner újrapozícionálta a liberálisokat. Dr. Hettyey András kiemelte az FDP okos taktikáját a migrációs válság megítélésében, valamint felvázolta azt az FDP-szavazóra vonatkozó sztereotípiát - nagyvárosi élet, pénzügyi szektor, adócsökkentés utáni óhaj -, amely miatt már kínos volt a szabad demokratákat felvállalni. Lindner energikus politikája ezen változtatott, s érte el, hogy az FDP közel kerüljön története legjobb választási eredményéhez, valamint kormányra kerülésük esetén újra képviselhesse a liberális gazdaságfilozófiát. Varga András emlékeztetett, hogy az FDP 2009 és 2013 között már együtt kormányzott Merkellel. A 2017-2021-es kooperációban feszültséget okozhat, hogy míg a CDU hajlott a görögök finanszírozására, addig Lindnerék nem hajlandók több német adófizetői pénzt fordítani a görög válságra és az EU költségvetésének növelésére. Továbbá nagy kérdés, hogyan fog viszonyulni az FDP pártcsaládja, a Guy Verhofstadt frakcióvezető által fémjelzett ALDE a német liberálisok rendpárti fordulatához.

Az Alternatíva Németországnak (AfD) 12,6 százalékos listás eredményével harmadik erővé lépett elő, ezzel a radikális párt a választások győzteseként állíthatja be magát. Hol húzodhat az AfD növekedésének a teteje, a szélsőséges pártoknál megszokott módon van-e üvegplafon felettük - tette fel a kérdést Dr. Horváth Attila. A három vendég több szempontból elemezte az AfD problematikáját, de abban egyetértettek, hogy a jobboldali populista párt új helyzetet teremtett a szövetségi parlamentbe jutással. Az AfD egyik vezetője, Alexander Gauland a választások estéjén kijelentette, hogy képviselőik vadászni fognak Merkelékre. Így bármilyen kormánykoalíció alakul, számítani lehet a bevándorlásellenes párt provokatív parlamenti politizálására. A 13 százalék körüli sikerben meghatározó szerepet játszott a keletnémet társadalmi nehézségekből fakadó csalódottság és a protest szavazatok mennyisége. Több mint egymillió választó pártolt át a CDU-tól az AfD-hez, akiket viszont négy év Bundestagban töltött idő után jóval nehezebb lesz újra megszólítani. A győzelem ellenére megkérdőjelezhető a párt egységessége. Egyrészt a tagság heterogenitása miatt, amely az ordas szélsőjobboldaliaktól, az akadémiai hátországon át, a mainstream migrációellenesekig fogja össze a párttagságot. Másrészt az olyan jelenségek okán, mint a választások másnapján történtek: Frauke Petry, az AfD egyik vezetője botránnyal sokkolta párttársait, amikor bejelentette, hogy nem ül be pártja frakciójába, mert csak egy mérsékeltebb irányt tud elfogadni.  Azóta ezt a fiatal és tehetséges politikusnőt végképp elveszítette az AfD.

A választások két legnagyobb vesztese - paradox módon - az első két helyen végző párt lett. A szavazatok 20,5 százalékának megszerzésével a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) mélypontra süllyedt. Martin Schulz kancellárjelölt egy perccel az urnazárás után kijelentette, hogy a CDU-nak köszönhetően nem lesz nagykoalíció. A szociáldemokrata pártelnök igyekezett tehát áttolni a felelősséget Angela Merkelre, és a választások estéjén valóban a kancellár asszony gondterheltsége uralta a napirendet. Dr. Mráz Ágoston Sámuel egy-egy makro- és mikroszintű okra vezette vissza az SPD kudarcát: Schulzék elveszítették a hagyományos szavazóbázisukat, illetve eredménytelen kampányokat folytattak már korábbi három tartományi választásnál is. Dr. Hettyey András úgy gondolja, hogy épp itt van az ideje az SPD újrapozícionálásának és ellenzékbe vonulásának, hiszen az utóbbi 19 évből 15-ben kormányon voltak. Varga András pedig arra a politológiai törvényszerűségre hívta fel a figyelmet, hogy a koalíciós kormányzás mindig a kisebb párt népszerűségének árt leginkább, ez történt a szociáldemokratákkal is.

A CDU-CSU pártszövetség 8,5 százalékponttal kapott kevesebb szavazatot, mint 2013-ban, a mandátumarányt nézve pedig még nagyobb a visszaesés. A korábbiakhoz képest kevésbé volt hatékony az aszimmetrikus demobilizáció - hangsúlyozta Dr. Mráz Ágoston Sámuel. Merkelnek tehát nem sikerült maradéktalanul kifogni a szelet az ellenzék vitorláiból, a vetélytársak programjainak átvétele nem javította arányaiban a támogatottságát. Dr. Hettyey András arra tett észrevételt, hogy a CDU stratégiája szerint tőlük jobbra egyetlen erő sem lehet, ezt elbukták a kereszténydemokraták. A visszaesés ellenére Angela Merkel negyedszer lesz kancellár, amelynek köszönhetően beállíthatja Helmut Kohl 16 éves rekordját. Erre és az Unió jövőjét befolyásoló francia elnökkel való együttműködésre már Varga András kanyarodott rá.

Annak ellenére, hogy valós ellentétek feszülnek a potenciális Jamaica-koalíció tagjai (CDU/CSU, FDP, Grüne) között, sőt Horst Seehoferrel, a bajor miniszterelnökkel sem felhőtlen Berlin viszonya, mégis utolsó kormányzati ciklusában nyílhat meg Merkel előtt a lehetőség, hogy végleges formába öntse azt a politikai örökséget, amellyel minden bizonnyal bevonul a történelemkönyvekbe. Magyarország érdeke pedig nem más, minthogy minél harmonikusabb gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat ápoljon egy prosperáló Németországgal.

A leírtak vékony szelete mindannak, amelyről a Magyary Zoltán Szakkollégiumban hétről hétre gondolkodunk és beszélgetünk. A szakmaiság fenntartásához és érdeklődési területeink átfogó megismeréséhez műhelyfoglalkozásaink adnak keretet. Mozgásban az Unió - a német választási eredmények értékelése című 2017. október 2-ai eseményünk az ebben a félévben létrehozott, Szabó Tamás tanár úr által vezetett Közpolitika Klub berkein belül valósult meg. Programjaink Dr. Mráz Ágoston Sámuelhez, Dr. Hettyey Andráshoz és Varga Andráshoz hasonlóan kiváló vendégekkel folytatódnak. Köszönjük a részvételt, a továbbiakban is szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!


Szöveg: Herczeg Zoltán

Megosztás a Facebook-on


Kéz a kézben Németországgal a gazdaságban

    • dsc 2259 2
    • dsc 2289 2
    • dsc 2243 2
    • dsc 2249 2
    • dsc 2270 2
    • dsc 2285 2
  • Előző
  • Következő

„A magyar-német kapcsolatoknak a történelmi dimenzión túl van egy erős gazdasági hajtóereje, amit egyfajta geopolitikai egymásrautaltságra lehet visszavezetni”- mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadásában Dr. Prőhle Gergely. Az EMMI helyettes államtitkára szerint a német tőke hosszú távra rendezkedik be a közép-európai térségben, így Magyarországon is.

A Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar (NETK) által szervezett workshopon a jelenlévők megismerkedhettek a magyar-német kapcsolatok történetével és szó volt az aktuális fejleményekről is. A korábban berlini nagykövetként is dolgozó Prőhle Gergely elmondta, hogy 1973-ban történt meg a diplomáciai kapcsolatfelvétel Magyarország és az akkor NSZK között, de az első jelentősebb, akár szimbolikusnak is nevezhető találkozóra 1982-ben kerül sor. Ekkor Kádár János Bonnba látogatott és találkozott Willy Brandt korábbi és Helmut Schmidt akkori német kancellárral, akik szívélyes, szinte már baráti hangulatban fogadták a magyar politikust. E mögött az amerikai külpolitika Kelet-Európával kapcsolatos felfogásának a megváltozása állt. Az amerikaiak ugyanis ekkor már a szovjet birodalom kelet-európai szövetségeseinek lassú demokratizálódását és függetlenedését szerették volna elérni. Kohl kancellár hatalomra jutása után egyre aktívabbá is váltak a magyar-német kapcsolatok, aminek fontos bizonyítéka volt, hogy 1986-ban az NSZK akkori szövetségi elnöke,  Richard von Weizsäcker Magyarországra látogatott. Prőhle Gergely történeti visszatekintésében szólt a szintén mérföldkőnek számító 1989. szeptember 11–i dátumról, amikor Magyarország hivatalosan is megnyitotta a határt a nyugatra távozni szándékozó keletnémet állampolgárok előtt. A magyarországi rendszerváltást követően megalakult a Magyar-Német Fórum, amely azóta is a két ország közötti kapcsolatrendszer egyik legfontosabb intézménye. Az egyre szorosabb együttműködés kifejezésére 1992-ben a baráti együttműködésről és az európai partnerségről írtak alá egyezményt Magyarország és Németország vezetői.

„A rendszerváltás előtt az akkori magyar reformkommunisták és a hatalmon lévő német kereszténydemokraták között olyan mély kapcsolat alakult ki, hogy Kohl kancellár 1990-ben személyesen kérte azt Antall Józseftől, hogy Horn Gyula maradhasson a külügyminiszter az akkor megalakuló magyar kormányban”- mondta Prőhle Gergely. A helyettes államtitkár előadásában részletesen is kitért a két ország közötti kiegyensúlyozott és dinamikusan növekvő gazdasági kapcsolatokra. Az elmúlt évtizedekben – a gazdasági világválság időszakát leszámítva- folyamatos volt a növekedés a kereskedelmi forgalomban, és a német vállalatok befektetései is egyre jelentősebbé váltak. Leginkább Bajorországból, Baden-Württembergből, valamint az észak-rajna-vesztfáliai tartományból érkeztek a német cégek Magyarországra. Elsősorban a közúti járműgyártás, a gépgyártás, az elektronika, az elektrotechnika, a kereskedelem és a szolgáltatások területén jelentősek a befektetések most is. „Az mindenképpen elmondható, hogy a német tőke hosszútávon rendezkedik be Magyarországon”- hangsúlyozta az egykori diplomata.

A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (AHK) minden évben készít egy úgynevezett konjunktúrajelentést Magyarországról, amely a német cégek körében végzett felmérésre alapoz. A 2016-os jelentés kiemeli, hogy a német és más külföldi befektetők igen kedvezőnek ítélik a magyar gazdasági helyzetet és az idei kilátásokat. A gazdaságpolitikai keretek tekintetében számos kérdésben javult a vállalatok elégedettsége, néhány területen azonban továbbra is számottevő hiányosságokat látnak, mint például a jelentős szakemberhiányban, ami kockázatokkal jár a magyar gazdaságra nézve. A németek szerint javítani kellene a magyarországi szakképzési és felsőoktatási rendszer működésén, mivel a hazai beszállító háttér nem minden esetben felel meg a nyugat-európai minőségi elvárásoknak.

„Magyarország nem önmagában, hanem egy regionális összefogás részeként érdekes Németország számára”- jegyezte meg Prőhle Gergely.


Szöveg: Szöőr Ádám  

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: NETK, Németország, 2016

Fókuszban Németország

    • fokuszban nemetorszag_ulrich schlie
    • fokuszban nemetorszag_ulrich schlie
    • fokuszban nemetorszag_csiki tamas
    • fokuszban nemetorszag
    • fokuszban nemetorszag
  • Előző
  • Következő

„Rend és káosz – a német perspektíva” címmel tartott előadást a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen dr. Ulrich Schlie, a budapesti Andrássy Universität oktatója. Felszólalásának mottóját Albert Einstein kölcsönözte: az atomfegyverek korának beköszönte megváltoztatott mindent, kivéve a gondolkodásmódunkat. A keddi brüsszeli események és az egyre sokasodó terrorcselekmények mind azt mutatják, hogy a folyamatok megértéséhez azok teljes újraértelmezésére van szükség – tette hozzá a szakértő.

Afrika és az arab világ megmozdulásai, a terrorizmus elleni harc, de még a pusztító természeti katasztrófák is azt sugallják, hogy napjaink biztonságpolitikai kihívásai meghaladják az egyes államok katonaságának hatáskörét, Földünk pedig az integráció és a szétesés határmezsgyéjén egyensúlyoz. A privatizáció eredményeképp a nemzetállamok fellazultak, erejük és jelentőségük megtört, a törvényhozás és a rendfenntartás szerepe pedig aláaknázódott. Ulrich Schlie mindezzel arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendelkezésre álló szabályozó eszközök újragondolására van szükség. A kihívásokra adható helyes válaszok megtalálásához viszont, mint mondta, csak átfogó kiértékeléseken és nemzetközi megállapodásokon keresztül vezet az út. A gazdasági válságból kilábaló Európának fel kell nőnie az amerikai nagyhatalmak mellé, az Európai Uniónak pedig vissza kell nyernie korábban meghatározó erejét. A határokon átívelő fenyegetések visszaszorítása csak akkor képzelhető el, ha a két kontinens erős partnerségre lép, ráadásul úgy, hogy erejük nem csupán egyetlen forrásból eredeztethető. Jóllehet a NATO Európán belül egy hatásos, egyedi eszköze a kollektív fellépésnek, a szervezet nem képes globálissá válni. A növekvő haditengerészeti beruházások mellett kontinentális alapon a kemény erő és a puha hatalom kombinálására van szükség, továbbá arra, hogy pontos célokat fogalmazzunk meg, amelyre később akcióterveket lehet felfűzni. A semmittevés nem alternatíva – összegzett a szakember.


Szöveg: Pétery Dorottya

Megosztás a Facebook-on