Szűkítés


Kiválasztott Címke

NATO

Minden Címke 623


Jelenleg 14 bejegyzés található NATO cimkével

Egy szövetség erejét mindig az emberek adják

    • fokep
    •  dsc6014 2
    •  dsc6036 2
    •  dsc6042 2
    •  dsc6058 2
    •  dsc6069 2
    •  dsc6077 2
    •  dsc6095 2
  • Előző
  • Következő
Szemléletváltásra, rugalmasságra és összehangoltságra van szükség ahhoz, hogy a NATO megfelelően tudja kezelni a modern biztonsági kihívásokat – mondta március 22-én, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadásában Manfred Nielsen tengernagy, a NATO Transzformációs Parancsnokságának parancsnokhelyettese.
 
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatóinak tartott előadást március 22-én délután Manfred Nielsen tengernagy. A NATO Transzformációs Parancsnokságának parancsnokhelyettese a Budapesten folyó NATO Transzformációs Szeminárium vendégeként érkezett hazánkba.
 
Az egyetemen tartott előadás során a tengernagy röviden vázolta a Transzformációs Parancsnokság tevékenységének lényegét, majd elmondta: a szövetség váratlan és példátlan kihívásokkal néz szembe az euroatlanti régióban az utóbbi években, amelyek ráadásul több irányból, több szereplő által fenyegetik. A szervezett bűnözés, a klímaváltozás és a gazdasági instabilitás csak tovább nehezítik a helyzetet, ráadásul a technológiai forradalom következtében a biztonsági környezet gyorsabban változik, mint korábban bármikor a történelemben. Ugyanígy újszerű kihívások elé állítják a szervezetet az állami és nem állami szereplők irányából érkezett hibrid fenyegetések is.
 
Manfred Nielsen tengernagy elmondta: ahhoz, hogy a NATO továbbra is hatékony és releváns tényező maradjon, illetve felkészülten fogadja a kihívásokat, alkalmazkodnia kell a modern kor követelményeihez. Ehhez rugalmasságra, agilitásra van szükség, illetve a korábbinál gyorsabb döntéshozatalra, a tagállamok tevékenységének minél gördülékenyebb összehangolására, a meglévő erőforrások, képességek lehető leghatékonyabb kihasználására, elkerülve a felesleges duplikációkat. Ehhez rövidebb és hosszabb távon is szemléletváltásra van szükség gyakorlatilag minden területen, ideértve a tervezést, a beszerzéseket, a szociális kapcsolatrendszert és a kommunikációt is. A túlságosan bürokratikus struktúrák, „vízfejek” kialakulását pedig lehetőleg kerülni kell, és nemcsak a szövetség tagállamainak viszonyában, hanem a partnerségi programok keretében is. Külön kiemelte a NATO és az Európai Unió tevékenységének szorosabbra fűzését, hatékony együttműködését a közös kihívásokkal szemben. A tengernagy arra biztatta a hallgatókat: legyenek mindig kíváncsiak, kezdeményezők és kockázatvállalók, hiszen egy szövetség erejét sosem maga a szervezet, hanem az azt alkotó emberek adják.
 
A tengernagy az előadást követően a hazánkban működő NATO Katona-egészségügyi Kiválósági Központban tett látogatást. 
 
Szöveg: honvedelem.hu
Fotó: Szilágyi Dénes 
Megosztás a Facebook-on


A NATO elsőszámú katonája az NKE-n

    • fokep
    •  dsc1005 2
    •  dsc1013 2
    •  dsc1053 2
    •  dsc1066 2
    •  dsc1078 2
    •  dsc1080 2
    •  dsc1084 2
  • Előző
  • Következő

Petr Pavel vezérezredes, a NATO Katonai Bizottságának elnöke tartott vendégelőadást a Ludovika Campus főépületében, szeptember 30-án. A NATO elsőszámú katonája találkozott Prof. Dr. Patyi Andrással, az NKE rektorával, majd a Széchenyi Díszteremben fejtette ki gondolatait a katonai szövetség varsói csúcstalálkozót követő időszakáról.

Előadásában Petr Pavel átfogó képet festett a NATO előtt álló aktuális kihívásokról, melyek elsősorban Kelet és Dél felől jelentkeznek. Az előbbit illetően a cseh vezérezredes emlékeztetett, hogy a varsói csúcson bevezetett intézkedések nem fenyegető, hanem elrettentő jellegűek, az utóbbi vonatkozásában pedig felhívta a figyelmet a gyenge és kudarcot vallott államokra, illetve a demográfiai trendekre és az ezekből adódó kihívásokra.

Emlékeztetett, hogy amíg megalakulásakor (NATO 1.0) a szervezet által nyújtott biztonsági garancia a hidegháború keretei között óriási teljesítmény volt, a berlini fal leomlása, illetve a Varsói Szerződés és a Szovjetunió szétesése új helyzetet teremtett, melyben a Szövetség a békét és biztonságot az érintett államok bevonására alapozta (NATO 2.0). Ezt követően került előtérbe a válságkezelés, a nemzetközi missziók, illetve a terrorizmus elleni fellépés (NATO 3.0), melyben a katonai szövetség figyelme globális szintre emelkedett.

A cseh vezérezredes az előttünk álló új fejlődési szakasz (NATO 4.0) kapcsán megjegyezte, hogy bár az aktuális intézkedések alapján úgy tűnik, a NATO kizárólag Európára koncentrál, valójában továbbra is globális látókörrel rendelkezik. Hozzátette: napjaink kihívásait a NATO sem képes egyedül megoldani, így az előttünk álló időszakot a hatékony együttműködések és nemzetközi hálózatok kell jellemezzék.

A NATO Katonai Bizottságának elnöke magyarországi látogatása során találkozott Dr. Áder János köztársasági elnökkel, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel, valamint Dr. Simicskó István honvédelmi miniszterrel. A Ludovikán tett látogatása során Petr Pavel külön megemlítette, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által megvalósított oktatási forma a legjobb felsőoktatási platformok egyike, mivel az egyetemi hallgatók nemcsak saját, hanem a többi karokon tanuló diákok hivatásrendjét is megismerik.

Petr Pavel olyan neves oktatási intézményekben folytatott eredményes tanulmányokat, mint a Cseh Katonai Akadémia, illetve a londoni King’s College, ahol nemzetközi kapcsolatok szakon szerzett mester diplomát. Szakmai pályafutása során betöltötte a Cseh Hadsereg Különleges Erőinek parancsnoka, illetve a Cseh Fegyveres Erők vezérkari főnöke pozícióját, továbbá katonai attasé volt Brüsszelben. Petr Pavel személyében a NATO Katonai Bizottságának elnöki tisztségét első ízben tölti be kelet-közép-európai katonatiszt.

Szöveg: Csizmazia Gábor

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: NATO, előadás, 2016

Befejeződött az Euroatlanti Nyári Egyetem

    •  mg 4250
    •  mg 4166
    •  mg 4429
    •  mg 4421
  • Előző
  • Következő

Szolnok városa idén immáron negyedik alkalommal adott otthont az Euroatlanti Nyári Egyetemnek, amelynek középpontjában a nemzetközi konfliktusok és a rájuk adható válaszok, illetve a NATO stratégiájának és politikájának értékelése állt. A résztvevőknek emellett lehetőségük nyílt az Ittebei Kiss József MH 86. Szolnok Helikopter Bázis meglátogatására és egy válságkezelő szimulációban való részvételre is. A szakmai programok utáni kikapcsolódást a nyári egyetem egésze alatt folyó csapatversenyek tették színesebbé, ahol a résztvevők a többi között sportversenyeken keresztül mérhették össze rátermettségüket.

Az idén tizenhetedik alkalommal megrendezett Euroatlanti Nyári Egyetem a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának közös együttműködése keretében jöhetett létre. A Magyar Honvédség Béketámogató Kiképző Központjában megrendezett képzés a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Kulturális Alosztályának szervezésében valósult meg július 24-29. között. A Nyári Egyetemen elismert kutatók, a Magyar Honvédség tisztjei és altisztjei, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatói, doktoranduszai, köztisztviselők és közalkalmazottak, közművelődési és humán szakemberek, a társ fegyveres testületek képviselői, a honvédelem ügye iránt elkötelezett, a KatonaSuli programban résztvevő tanárok valamint a téma iránt érdeklődő – határainkon belüli és határainkon túlról érkező – egyetemisták, főiskolások vettek részt.

A tavalyi évhez hasonlóan az országban egyedülálló Euroatlanti Nyári Egyetem idén is kiemelt figyelmet fordított az Európa biztonsági környezetében kialakult és a kontinenst fenyegető válságokra, valamint azok kezelésére. Ennek szellemében az előadások és szemináriumok során olyan komoly horderejű és aktuális témák kerültek előtérbe, mint a Brexit, a török puccskísérlet, a NATO varsói csúcstalálkozója, az „Iszlám Állam” vagy éppen Oroszország Európa biztonságában betöltött szerepe.

Az ötnapos képzés végén a közel 80 résztvevő a záróünnepség során vehette át oklevelét, amelyet Tálas Péter, a Nyári Egyetem vezetője és a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója, valamint Aulechla József ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Rekreációs és Kulturális Igazgatóságának igazgatója adott át. Ezután sor került a csapatversenyek eredményeinek ismertetésére is. A Nyári Egyetem hallgatóiból álló csapatok erőfeszítéseik jutalmaképpen értékes tárgynyereményeket vehettek át.


Szöveg: Budai Ádám 
Fotó: Merész Márton

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: NATO, nyári egyetem, 2016

Euroatlanti Nyári Egyetem

    •  mg 3274
    •  mg 2925
    •  mg 2954
    •  mg 2912
    •  mg 2888
    •  mg 3179
  • Előző
  • Következő

A nemzetközi konfliktusok és a NATO stratégiájának, valamint politikájának értékelése mellett egy válságkezelő szimuláció és a szolnoki helyőrség meglátogatása is szerepel a tizenhetedik Euroatlanti Nyári Egyetem programjai között. A képzés Szolnokon, a Magyar Honvédség Béketámogató Kiképző Központjában zajlik július 24-29. között. Az egyetemisták, elismert kutatók és a Magyar Honvédség tagjainak találkozója a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának közös együttműködése eredményeképpen valósul meg.

A Magyarországon egyedülálló Euroatlanti Nyári Egyetem előadás- és szemináriumsorozata idén is kiemelt fontosságot tulajdonít az Európa biztonsági környezetében kialakult és a kontinenst fenyegető válságoknak, valamint azok kezelésének. Ilyen most például a Brexit, vagy a török katonai puccskísérlet, amelyek kihívást jelentenek a NATO, az Európai Unió, és benne Magyarország számára is.

A felszólalók közül először Lamos Imre dandártábornok, az MH. 86. Szolnok Helikopter Bázis bázisparancsnoka, helyőrségparancsnok köszöntötte a nyári egyetem résztvevőit és ismertette a bázis történetével, valamint a többi szolnoki katonai támaszponttal kapcsolatos főbb tudnivalókat. Apáti Zoltán ezredes, az MH Béketámogató Kiképző Központ parancsnoka beszédében szólt a Béketámogató Kiképző Központ főbb feladatairól és a katonai képzés terén eddig elért nemzetközi sikerekről. A nyári egyetemet dr. Tálas Péter az SVKK igazgatója nyitotta meg, aki kiemelte, hogy az idei rendezvénynek külön hangsúlyt adnak a közelmúlt biztonságpolitikai eseményei, amelyek körülményeiről és a kezelésük lehetőségeiről is szó lesz a képzés során. A megnyitón részt vett Gőcze Béla alezredes az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár igazgató-helyettese is.

A képzésen a tavalyihoz hasonlóan, idén is nyolcvanan vesznek részt, így például a Magyar Honvédség tisztjei és altisztjei, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatói, doktoranduszai. Emellett a nyári egyetem hallgatói között vannak köztisztviselők és közalkalmazottak, közművelődési és humán szakemberek, a társ fegyveres testületek képviselői, a honvédelem ügye iránt elkötelezett, a KatonaSuli programban résztvevő tanárok valamint a téma iránt érdeklődő – határainkon belüli és határainkon túlról érkező – egyetemisták, főiskolások.

A Nyári Egyetem hallgatói a hét végén vizsgát tesznek majd, amelynek során számot adnak megszerzett tudásukról, ám addig is érdekes előadások, beszélgetések, szemináriumok, valamint csapatépítő játékok várnak rájuk. 

Az esemény a KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15-2016-0001 A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés című projekt keretében valósul meg.

Szöveg: Brassói Ádám
Fotó: Merész Márton

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: NATO, nyári egyetem, 2016

A tudomány kapujában

    • NATO poszterkiallitas
    • NATO poszterkiallitas
    • NATO poszterkiallitas
    • NATO poszterkiallitas
    • NATO poszterkiallitas
    • NATO poszterkiallitas
    • NATO poszterkiallitas
    • NATO poszterkiallitas
    • NATO poszterkiallitas
    • NATO poszterkiallitas
    • NATO poszterkiallitas
    • NATO poszterkiallitas
    • NATO poszterkiallitas
    • NATO poszterkiallitas
    • NATO poszterkiallitas
  • Előző
  • Következő

A közelgő varsói NATO-csúcstalálkozó lehetséges témáiról volt szó azon a konferencián, amelynek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Főépülete adott otthont. A rendezvényt megelőzően a hadtudományok iránt érdeklődő fiatal kutatók posztereiből nyílt kiállítás az épület kiállítóterében.   

A NATO szerepét, működését kellett fotók, szövegek és különböző grafikai illusztrációk segítségével bemutatni azoknak a pályázóknak, akiknek munkáiból poszter kiállítást rendeztek be a Ludovika Főépületben.  A tárlat megnyitóján Tömböl László nyugállományú vezérezredes, a Honvéd Vezérkar volt főnöke méltatta a fiatalok munkáit. Elmondta, hogy a pályázók láthatóan értő gondolkodással, jó szemlélettel és érzékkel nyúltak a témához. „A mostani rendezvény is kiváló alkalom arra, hogy megosszuk egymással gondolatainkat, javaslatainkat”- fogalmazott a katonai  elöljáró, aki szerint a hadtudományok rendkívül sok lehetőséget nyújtanak mindazok számára, akik életcéljuknak tekintik a tudományág művelését. A kiállítás megnyitóján a három legsikerültebb poszter alkotóját külön is díjazták. Ezt követően került sor a Biztonságpolitikai Szakkollégium, az NKE Doktorandusz Önkormányzata, a DOSZ Hadtudományi Osztálya és a Magyar Hadtudományi Társaság közös szervezésében arra a konferenciára, amelyen a közelgő varsói NATO-csúcsról értekeztek a szakemberek. Prof. Dr. Szenes Zoltán, ny. vezérezredes szerint a kétévente megrendezett találkozók rendkívül fontosak Európa biztonsága szempontjából is. A tanszékvezető egyetemi tanér úgy látja, hogy a helyszín kiválasztásának is fontos üzenete van, hiszen ezzel is lehet demonstrálni, hogy a NATO kitart Lengyelország mellett. Szenes Zoltán szólt arról is, hogy a találkozó két fontos jelszava az adaptáció és az egyensúly. Utóbbi azt is jelenti, hogy meg kell találni az egyensúlyt a szövetség és a tagállamok érdekei között. Emellett olyan országok esetében, melyek nem értenek egyet a NATO által képviselt értékekkel egyensúlyt kell teremteni az elrettentés és a párbeszéd között. A tábornok szerint a csúcstalálkozó egy fontos, hasznos hozzájárulás lesz a kollektív védelem irányába forduló NATO programjának megvalósításához.

„A NATO-nak jelenleg majdnem olyan markáns kihívásokkal kell szembenéznie, mint az 50-60-as évek hidegháborúja idején”- mondta el előadásában Dr. Németh József Lajos. Az NKE adjunktusa szerint azért is érdekes a történelmi párhuzam mert a hidegháború időszakában és most is tartózkodnak NATO-egységek egyes tagállamok területén, ami miatt a tagországok szeretnének jobban beleszólni a szövetség politikájába. Németh József Lajos szerint egyre nagyobb szerepe lesz a NATO működésében a stratégiai kommunikációnak, amely hatékonyan támogathatja a szövetség stratégiai elképzeléseit. Az adjunktus kiemelte, hogy a kommunikáció egyik fő feladata az orosz hibrid- fenyegetettségre való hatékony felkészülés.

A kommunikáció fontosságát emelte ki beszédében Dr. Balogh István is. A Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikai és non-proliferációs főosztályának vezetője szerint az utóbbi egy évben is számos biztonságpolitikai kérdés merült fel, amelyre a szövetségnek valamifajta választ adnia kell. Megemlítette, hogy a napokban zajlott Brüsszelben a NATO védelmi minisztereinek értekezlete, ahol sok kérdésben sikerült véglegesíteni az egységes álláspontot. Ilyen például, hogy egyensúlyt kell kialakítani és fenntartani a keleti és a déli fenyegetéseknek szánt figyelem között. A magyar álláspont szerint ugyanakkor nem elég a gyors katonai reagálást lehetővé tevő készenléti akcióterv, hanem hosszú távú gondolkodásra is szükség van, aminek megfogalmazásában nagy szerepe lehet a varsói csúcstalálkozónak. 

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: DOSZ, Kiállítás, NATO, 2016

NATO kibervédelem Varsó előtt

    • cyber commanders panel cycon2016

A CyCon a világ egyik legjelentősebb kiberbiztonsággal foglalkozó szakmai konferenciája, melyet a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központ (CCD COE) szervez. A kiberhatalom témája köré épített idei rendezvényre Berki Gábor a Katonai Műszaki Doktori Iskola, míg Berzsenyi Dániel a Stratégiai Védelmi Kutató Központ és a Hadtudományi Doktori Iskola képviseletében utazott Tallinba.

A CyCon (International Conference on Cyber Conflict) gyökerei 2009-ig nyúlnak vissza, ezen a néven pedig 2012 óta rendezik meg minden évben, mintegy 500 politikai és stratégiai döntéshozó, katonai vezető és kiberbiztonsági szakember részvételével. A rangos konferenciák egyik ismertetőjele, hogy a vitaindító beszédeket követően az előadások és kerekasztal beszélgetések párhuzamosan folynak több panelben, egy-egy konkrét témakörre fókuszálva, így egyrészt több kérdés alaposabb megvitatására is lehetőség nyílik, másrészt a résztvevőknek lehetőségük van kiválasztani a számukra legérdekesebb témákat. A 2016. május 31. és június 3. között megrendezett konferencia nulladik napja ún. workshop nap volt, ahol a kibervédelmi oktatás és a kiberválságok kezelése mellett napirendre kerültek az okos telefonok kriminalisztikai vizsgálatának gyakorlati aspektusai is.

A konferencia első napján szinte minden előadó és résztvevő azzal foglalkozott, hogy a NATO vezetői a közelgő varsói csúcstalálkozón a hadviselés ötödik dimenziójaként deklarálhatják a kiberteret. Észtország elnöke, Toomas Hendrik Ilves hangot adott várakozásainak, miszerint Varsóban döntés fog születni a kibertérről, amit tovább erősítettek a cseh védelmi miniszter Martin Stropnicky szavai, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a hadviselés ötödik dimenziójában is készen kell állniuk a nemzeteknek védelmi képességeik fejlesztésére. A NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnokság parancsnok-helyettese (DSACT), Manfred Nielson admirális felszólalásában kitért annak jelentőségére, hogy a hadviselés négy hagyományos dimenziójától elkülönítve kell értelmezni és kezelni a kiberteret. A vitaindító előadásokat a kiber parancsnokok kerekasztal beszélgetése követte, ahol a három katonai vezető egyetértett abban, hogy bár a kibertér újszerű, nem különleges és nem is egyedi. Szintén egyetértés mutatkozott abban, hogy a katonai műveletek során a kiberteret használni fogják, függetlenül attól, hogy deklaráltan a hadviselés ötödik dimenziójává válik, vagy sem. Fontosnak látták azonban a kibertér ötödik dimenzióként történő elfogadását annak érdekében, hogy a NATO átfogó kibervédelmi és kiberműveleti politikát alakíthasson ki. A délutáni előadások többek között foglalkoztak az erő kivetítés lehetőségeivel a kibertérben, a fegyverrendszerek védelmével, az állami hátterű kibertevékenységekkel és a légi közlekedést érintő kiberfenyegetésekkel.

A CyCon második napjának vitaindító előadásain nem kisebb nevek szólaltak fel, mint Thomas Rid a King’s College London professzora, Martin C. Libicki a RAND Corporation posztgraduális iskolájának kutató professzora, valamint Mikko Hypponen számítógép biztonsági szakértő, az F-Secure kutatási igazgatója. Az előadások nyomán a résztvevők megismerhették az emberek és gépek közötti interakciók fejlődését egészen az 1940-es évektől, az információs hadviselés szerepét a jelenlegi konfliktusokban, valamint az elrettentés képességének átalakulását a földrajzi határokkal nem rendelkező internetes világban. Libicki öt jellemző mentén írta le a kiberhadviselést, ami nem kinetikus, rendkívül változékony és nem jelezhető előre, ugyanakkor egy nehezen értelmezhető, de kitartó jelenség. A folytatásban a leköszönő észt elnök több kiberbiztonsági szakemberrel beszélgetett a politikai változásokról, valamint a digitális forradalomról és annak jelentőségéről. Az eszmecsere keretében kitértek az orosz kiberműveletekre, a Snowden szivárogtatás előnyeire és hátrányaira, továbbá az olyan ellentmondásos kormányzati szándékokra, mint a kötelező hátsó ajtók (backdoor) beépítése a különböző rendszerekbe. A második nap délutánján szerephez jutottak az ún. APT-k, vagyis a fejlett állandó fenyegetések, amelyek legtöbbször nem is olyan fejlettek és állandók, hiszen ezek az incidensek (is) gyakran emberi hibára vezethetők vissza és nem szofisztikált technikai támadásokra. A többi szekcióban a kibertérben zajló fegyverkezési versennyel, a kiberfenyegetésekre adható válaszokkal, valamint az anonimitás, a magánszféra és a titkosítás összefüggéseivel foglalkoztak.

A konferencia harmadik, egyben záró napján a résztvevők külön panelben tárgyaltak a kiberkonfliktusok kapcsán eddig megszerzett tapasztalatokról. A beszélgetés során megállapították, hogy sok kormányzat valószínűleg tévesen értelmezi a kiberhatalom fogalmát, aminek eredményeként túlzott hangsúlyt fektetnek a taktikai eredményekre és nem törődnek a műveletek hosszú távú hatásaival. A rövid távú győzelmek kiemelt szerepére utal az is, hogy az incidensek tartós kiberkonfliktus előidézése helyett többnyire kémkedésre, vagy a rendszerek ideiglenes megzavarására koncentrálnak. Az APT-k után a konferencián szerephez jutott egy másik aktuális rövidítés is, az IoT, vagyis a dolgok internete. Az internetre csatlakoztatott hétköznapi eszközök (óra, televízió, hűtőszekrény, stb.) száma egyre növekvő tendenciát mutat, miközben a fejlesztés során kevés hangsúlyt fektetnek a biztonságra. Mindez olyan megbízhatatlan működési környezetet eredményez, aminek következtében az IoT eszközök könnyű célpontokká válnak a támadók számára, ugyanakkor a meglévő biztonsági protokollok alkalmazásával és biztonsági szabványok meghatározásával mindez megelőzhető lenne. A rendezvény záró beszédei során Jan Neutze a Microsoft kibervédelmi vezetője a normák kibertérben betöltött szerepéről beszélt, illetve a kormányzat és az ipar megközelítését hasonlította össze, míg David Sanger az Economist szakírója kiemelte, hogy a kibertérben folytatott fegyverkezési verseny komoly fegyverzet ellenőrzési és elrettentési probléma elé állítja az emberiséget. A CyCon2016 utolsó előadását a Skype alapítója, Jaan Tallinn tartotta, aki előremutató gondolataival hangsúlyozta, hogy a mesterséges intelligencia negatív következményekkel járhat, amennyiben az emberiség nem készül fel időben az alkalmazására.

A négynapos CyCon egyik legfontosabb tanulsága, hogy a kibertérből érkező kihívásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert az lemaradást eredményez, ami már rövid távon is nemzetbiztonsági kihívásokhoz és fenyegetésekhez vezethet. Ezeknek a kezelése, a megfelelő védelem kiépítése, a felkészítés olyan erőfeszítéseket igényel, amelyeket a kormányzati szektor egyedül nem, csak az ipari szereplők és az akadémiai szféra bevonásával képes megvalósítani. Amennyiben a NATO varsói csúcstalálkozóján deklarálják, hogy a kibertér a hadviselés ötödik dimenziója, a szövetségen belül olyan változások indulhatnak el, amelyek minden tagállam, így Magyarország kiberképességeit is érintik majd. Ahhoz, hogy a soron következő változásokra és általában a kibertérből érkező kihívásokra felkészülhessünk és képesek legyünk reagálni, elengedhetetlen, hogy az akadémiai szféra stabil alapokon nyugvó, magas színvonalú kiberbiztonsági oktatást és kutatást biztosítson az ipari és kormányzati szereplők számára.


Szöveg: Berzsenyi Dániel
Fotó: Kristi Kamenik / NATO Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: NATO, kibervédelem, 2016

Közép-Európa biztonsága szakértői szemmel

    • From Newport to Warsaw – Measuring Central European contributions to NATO
    • From Newport to Warsaw – Measuring Central European contributions to NATO
    • From Newport to Warsaw – Measuring Central European contributions to NATO
    • From Newport to Warsaw – Measuring Central European contributions to NATO
    • From Newport to Warsaw – Measuring Central European contributions to NATO
    • From Newport to Warsaw – Measuring Central European contributions to NATO
    • From Newport to Warsaw – Measuring Central European contributions to NATO
    • From Newport to Warsaw – Measuring Central European contributions to NATO
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja (SVKK) 2016. május 20-án rendezte meg „Közép-európai perspektívák” elnevezésű workshop-sorozatának soron következő rendezvényét „From Newport to Warsaw – Measuring Central European contributions to NATO” (Newporttól Varsóig - Közép-Európa NATO-hozzájárulásának értékelése) címmel.

„Egy kétéves ciklus zárásához érünk el Varsóban, ahol az előző, newporti NATO-csúcstalálkozón hozott döntések végrehajtásának eredményeit értékelik a tagállamok, ezt tettük meg előzetesen Közép-Európára fókuszálva mi magunk is” – foglalta össze a rendezvény célját Tálas Péter, az SVKK igazgatója. „Jól látható, hogy Lengyelország az elmúlt 15 évben határozott lépeseket tett annak érdekében, hogy Európában középhatalomként jelenjen meg: politikailag hajlandó vezető szerepet vállalni, a nemzetközi válságkezelésben komoly katonai feladatokat vállalt Irakban és Afganisztánban, 2009 óta pedig fegyveres erőinek átfogó modernizációjába kezdett, amely által biztonságteremtővé vált Közép-Európában. Az ukrán válság kitörését követően e törekvéseket igyekeztek kiszélesíteni és elmélyíteni az egész kelet-közép-európai térségben. Fontos látnunk, hogy regionális partnereink az elmúlt években a katonai képességfejlesztés, a romló biztonsági környezethez történő alkalmazkodás terén milyen lépéseket tettek, mert a védelempolitikai együttműködést így tudjuk tovább mélyíteni.”

A harmadik éve zajló szakértői workshop-sorozat aktuális, immár hatodik eseményén ezúttal cseh, észt, lengyel, litván, magyar, román és szlovák biztonságpolitikai szakértők vettek részt. A workshop első részében a walesi NATO-csúcs eseményeire tekintettek vissza a résztvevők. Varga Gergely, az SVKK külső munkatársa előadásában átfogó képet nyújtott az elmúlt évek megváltozott biztonságpolitikai környezetéről és a NATO által a változó körülményekre adott válaszokról, kiemelve a kollektív védelem megújult jelentőségét. Ismertette a walesi csúcstalálkozón hozott legfontosabb döntéseket, illetve ezek végrehajtásának jelenlegi állását szövetségi szinten. Péczeli Anna (SVKK) az európai ballisztikus rakétavédelmi rendszer fejlesztésének legfontosabb aspektusait tekintette át, kiemelve, hogy a rendszer a moszkvai félelmek ellenére sem Oroszország ellen irányul, illetve kitérve az orosz féllel való együttműködés lehetőségeire a rakétavédelem területén. Csizmazia Gábor (NKE NETK) előadásában a visegrádi országok NATO-n belüli szerepét értékelte a walesi csúcstalálkozót követően. A V4-ek – eltérő fenyegetéspercepcióik ellenére – a védelempolitika több területén sikeres együttműködést valósítottak meg az elmúlt években. A visegrádi államok hozzájárulásai közül kiemelhetjük a NATO afganisztáni műveletében (RSM), a Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Erőben (VJTF), illetve legláthatóbb elemként a Kelet-Közép-Európa térségében folyamatosan zajló hadgyakorlatokon való részvételt.

A második panel középpontjában a NATO-t érintő aktuális fenyegetések álltak. Kiss Annamária (CENS) a NATO és Oroszország kapcsolatait politikai megközelítésben vizsgálta, többek között azt elemezve, milyen események hatására és hogyan változtak meg Oroszország és a Nyugat egymásról alkotott percepciói az elmúlt években. Berzsenyi Dániel (NKE HDI) a NATO kibervédelmi politikájának és képességeinek fejlődéséről tartott előadást, kiemelve az internet, és ezzel párhuzamosan a kiberbiztonság globális szinten növekvő jelentőségét, illetve kitérve a NATO lehetséges szerepére a tagállamok kibervédelmi erőfeszítéseiben. Szalai Máté (KKI) előadása a NATO „déli szárnyának” – a Földközi-tenger és a Közel-Kelet térségének – fenyegetettségéről adott átfogó képet. A szövetség az ebben a tág térségben zajló, szerkezetileg egymástól eltérő jellegű (például szíriai és líbiai) polgárháborúkon túl hosszú távú instabilitással néz szembe, és ez az összetett helyzet rendkívül jól körülhatárolt célokat és azokon alapuló gyakorlati válaszokat kíván meg a NATO részéről. A ma kihívásai mellett a NATO-nak figyelmet kell fordítani a jövő potenciális fenyegetéseire is, mint például Egyiptom lehetséges destabilizálódása, vagy a klímaváltozás negatív hatásainak erősödése és ezek következményei a térségben - és azon túl.

A workshop harmadik paneljében a közép-európai államok 2014-2016 közötti képességfejlesztési intézkedéseit tekintették át és értékelték a résztvevők; az egyes nemzetek szakértői saját országának nézőpontjából vizsgálták meg a kérdést. Sandra Kaziukonyte a balti államok, Lukasz Kulesa a lengyel, Lukas Dycka a cseh, Marian Majer a szlovák, Mirela Atanasiu a román, Csiki Tamás pedig a magyar nemzeti hozzájárulást értékelte.


Szöveg: Pénzváltó Nikolett
Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: NATO, NETK, workshop, 2016

A katonai pálya egy életre szóló hivatás

    • mh hvkf ur katedran 2
    • nke biztpol hallgatosag 1
    • nke biztpol hallgatosag 2
  • Előző
  • Következő

Dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke „Aktuális biztonság- és védelempolitikai kihívások – s azok civil-katonai kapcsolatokra gyakorolt hatása hazánkban, valamint más NATO- és EU-tagországokban” címmel tartott előadást a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) biztonság- és védelempolitika szakának mesterszintű képzésén nappali munkarendben tanuló hallgatóinknak.

Az előadó bemutatta, hogy miként változott a közelmúltban, hogyan alakul napjainkban, s miként formálódik előreláthatóan a jövőben a hazánk biztonságára hatást gyakorló tényezők komplex rendszere, hazánk biztonsági környezete. Részletesen bemutatta ennek kapcsán a Magyar Honvédség feladatrendszerének kiemelt elemeit s az azok közötti kapcsolatok és viszonyok alakulását, valamint az egyes feladatok hangsúlyának változásait befolyásoló tényezőket.

Külön is felhívta a figyelmet a honvédség személyi állományának az illegális migráció kezelésében a közelmúltban vállalt aktív szerepére, s katonáink becsületes helytállására, amellyel messzemenően kivívták a civil társadalom elismerését, s hozzájárultak a civil-katonai kapcsolatok javulásához, valamint a haderő és tagjai társadalmi presztízsének emelkedéséhez.

A vezérezredes kitért a különféle nemzetközi szervezetek, intézmények tagjaként önként vállalt nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal összefüggő feladatellátásunk eredményeire, de kendőzetlen őszinteséggel beszélt azon nehézségekről is, amelyekkel katonáinknak meg kell küzdeniük a nemzetközi válságreagáló műveletek végrehajtása során.

Beszélt a NATO soron következő, 2016. július 8-9-én Varsóban megrendezésre kerülő csúcstalálkozóján várhatóan mindenképpen a tárgyalások homlokterébe kerülő kérdésekről is, továbbá arról, hogy miként alakul egyebek között a NATO erőket integráló elem (NATO Force Integration Unit, NFIU) létrehozása és működésbe helyezése.

Benkő Tibor bemutatta az új közszolgálati életpálya-rendszert, s annak részeként az új katonai életpálya-modellt, valamint azon feladatokat, tapasztalatokat, dilemmákat és kihívásokat, melyek az új katonai életpálya-modell gyakorlatba történő átültetésével és az önkéntes tartalékos rendszer továbbfejlesztésével függnek össze. Az előadó számos példán keresztül illusztrálta a szükséges emberi erőforrások tervezésével, fejlesztésével; a karriertervezéssel, életpálya-menedzseléssel, a hivatásos és szerződéses katonai pályamodellek kialakításával és alkalmazásával, valamint a szervezeti mobilitással összefüggő kitüntetett területeket és aktuális dilemmákat a mai Magyar Honvédségben. Hangsúlyozta: a katonai életpálya egy életre szóló hivatás.


Szöveg: Prof. Dr. Kiss Zoltán László ezredes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: NATO, előadás, 2015

Az NKE is részt vesz a NATO kibervédelmi kutatásaiban

    • cyber security

Az elmúlt héten jelent meg a magyarországi kibervédelmi szervezeteket bemutató tanulmány, amelyet Prof. Dr. Kovács László ezredes, egyetemünk Hadtudományi és Honvédtisztképző karának dékánhelyettese, valamint Szentgáli Gergely a Honvédelmi Minisztérium munkatársa készített el. A dokumentum kitér a hazai információs társadalom fejlettségére, nagyon röviden bemutatja a hazai e-kormányzás helyzetét, valamint részletesen ismerteti hazánk kibervédelmi stratégiai dokumentumait és a területhez tartozó jogszabályi környezetet. A tanulmány külön kitér azokra a szervezetekre, amelyek Magyarországon a kibervédelmet biztosítják.

A NATO Kibervédelmi Kiválósági Központjának (NATO Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence) vezetésével szakértők térképezik fel az Észak-atlanti Szövetség tagországainak kibervédelmi helyzetét.Ez a kiadvány egy olyan sorozat része, amely a NATO tagországok nemzeti kibervédelmi szervezeteit, azok feladatait, és végső soron az adott ország kibervédelmi képességeit mutatja be, ezzel teremtve lehetőséget az egyes országok kiberbiztonsági helyzetének összehasonlítására – mondta el lapunknak Kovács László.

A hazai kibervédelmi szervezeteket bemutató tanulmány itt érhető el:

https://ccdcoe.org/national-cyber-security-organisation.html


Szöveg: Horvátth Orsolya

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: NATO, 2015

Transzatlanti együttműködés ma és holnap

    • atlanti tanacs
    • atlanti tanacs
    • atlanti tanacs
    • atlanti tanacs
    • atlanti tanacs
    • atlanti tanacs
    • atlanti tanacs
    • atlanti tanacs
  • Előző
  • Következő

Az euroatlanti gondolat továbbra is népszerű Magyarországon - hangzott el a Magyar Atlanti Tanács (MAT) nemzetközi konferenciáján, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A Ludovika kápolnájában tartott eseményen a Magyar Honvédség vezetői mellett részt vettek a diplomáciai testületek irányítói, így Colleen Bell amerikai nagykövet is, valamint Simicskó István honvédelmi miniszter és Vizi E. Szilveszter, az MAT elnöke.

„Nagyra becsüljük a Magyar Atlanti Tanács mintegy két évtizedes tevékenységét, amely nagyban hozzájárult Magyarország NATO-csatlakozásához és az euroatlanti elvek népszerűsítéséhez”- mondta köszöntő beszédében Kis Norbert. Az NKE továbbképzési és nemzetközi rektorhelyettese megjegyezte: az NKE nevében a nemzeti jelző a haza szolgálatát jelenti az oktatás és a tudomány művelésén keresztül. „A haza, a nemzet gondolata elválaszthatatlanul társul az euroatlanti eszmével” – fogalmazott Kis Norbert. A rektorhelyettes beszédben a honvédtisztképzést biztosító Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar mellett megemlítette az nemrégiben létrejött Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kart is, amely a magyar diplomácia képzés új szellemi központjává szeretne válni. „A Nemzeti Közszolgálati Egyetem a 21. század egyeteme. Ars poeticánk szerint az együttműködés egyeteme kívánunk lenni” - tette hozzá a rektorhelyettes, aki szerint ehhez a széleskörű hazai és nemzetközi kapcsolatrendszer adhat kereteket. Kis Norbert szerint az egyetem és a karok jelmondatai is azt jelzik, hogy az NKE egy közös közszolgálati kultúra építésének részese, építője. 

Az euroatlanti gondolat továbbra is népszerű a magyar társadalom körében - ezt már Vizi. E. Szilveszter mondta köszöntőjében. A Magyar Atlanti Tanács elnöke elmondta: a szervezet legfőbb feladata, hogy kapcsolatot építsen a NATO, a magyar kormány és a magyar polgárok között. Ezért számos szakmai programot, konferenciát rendeznek különböző civil szervezetekkel és a diplomácia képviseletekkel közösen. Az elnök szerint fontos, hogy az „átlagember” is megértse a NATO működésének lényegét, így a rendezvények mellett a világhálón keresztül is népszerűsítik az euroatlanti gondolatokat.

A Magyar Atlanti Tanács mint szellemi műhely nélkülözhetetlen az atlanti eszme fennmaradáshoz - mondta köszöntőjében Simicskó István. A honvédelmi miniszter szerint a geopolitikai változások miatt a NATO-nak is át kell értékelni eddigi működését. Simicskó István példaként hozta fel az ukrajnai válságot, az Iszlám Állam térnyerését és a hazánkat is jelentősen érintő tömeges migráció jelenségét. „Egy ilyen válságos időszakban különösen fontos a szövetségi kapcsolatrendszer erősítése, amelyben az Egyesült Államoknak kiemelt szerepe van”- mondta a miniszter.  Simicskó István szerint a jelen kihívásaira Európa és az Egyesült Államok csak együtt tud hatékony választ adni. A tárcavezető szólt a tavalyi walesi NATO-csúcstalálkozón tett, a védelmi kiadásaink növelését érintő vállalásunkról is, amelyet teljesíteni fogunk a következő években is.  Simicskó István elmondta, hogy a NATO-val és tagországaival számos együttműködésben vettünk részt az elmúlt években. Éves átlagban 1000 főt állomásoztatunk egy időben, elsősorban NATO együttműködés keretében például Irakban vagy Afganisztánban.  Simicskó István az Egyesült Államokkal való együttműködés kapcsán megjegyezte: 1991 óta több mint 1500 katona vett részt a NATO biztosította képzésekben, az USA-ban.  

A magyar és az amerikai katonai együttműködés fontosságáról szólt beszéde elején Colleen Bradley Bell is. Az USA magyarországi nagykövete emlékeztetett: a State Partnership Program keretében 1993 óta kiemelkedő együttműködés valósult meg az OHIO Nemzeti Gárda és a Magyar Honvédség között. Colleen Bell szerint a NATO egy értékalapú szövetség, amelynek a katonai és politikai dimenziói egyaránt meghatározóak. Az új kihívások minden szövetségestől komoly erőfeszítéseket igényelnek, az összetartást a közös gyakorlatok segítik. A nagykövet kiemelte a Brave Warrior 2015 néven jelenleg is futó nagyszabású, magyar vezetésű, többnemzeti hadgyakorlatot, amelyen hét nemzet több mint 1800 katonája vesz részt Magyarországon. Kérdésre válaszolva kifejtette: az USA számára fontos, hogy mind Ukrajnában, mind Szíriában stabil, demokratikus környezetet teremtsenek. Elmondta: a szíriai elnöknek kizárólagos a felelőssége a 250 ezer halálos áldozattal és több millió menekülttel járó humanitárius katasztrófáért. A nagykövet megjegyezte, hogy személyesen is tapasztalja, hogy Magyarország mekkora kihívással néz szembe a tömeges migráció miatt.


Szöveg: Szöőr Ádám

Cimkék: NATO, 2015

15 év - 15 hang

    • NATO

Folytatjuk a Magyarország NATO-hoz való csatlakozásának 15. évfordulója kapcsán készült interjúsorozat bemutatását. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja kezdeményezésére a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberekkel készülő interjúk sorában ezúttal a Wagner Péterrel, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (korábban Magyar Külügyi Intézet) kutatójával készült beszélgetést olvashatják.

1.    Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményeinek?

Nehéz erre a kérdésre válaszolnom, mert számomra mind a NATO-csatlakozás története, mind NATO-tagságunk jó része tanult emlék. Olvastam róla, beszélgettem róla olyanokkal, akik átélték, részt vettek benne. Itt is megvan az ellentmondás, ami a magyar élet más területein is megtapasztalható: írásban, az utókorra csak szép eredmények és sikerek maradnak, miközben a szóbeli emlékek, személyes beszélgetések rengeteg hibáról, elhallgatott problémáról, ki nem beszélt sérelemről szólnak. Én csak a Magyar Honvédség komolyabb afganisztáni szerepvállalása kapcsán, 2006-tól kezdtem el érdemben foglalkozni magyar biztonságpolitikával, bár a téma már egyetemista korom óta érdekelt.

A magyar biztonságpolitikáról, a Honvédségről és a NATO-ról nagyon kevés érdemi, kiegyensúlyozott írás jelenik meg, ezért egy kívülállónak nehéz reális képet kapnia a sikerekről és a problémákról. Én azt tapasztalom, hogy egyrészt van egy erős, mindent sikerként beállító hivatalos verzió, és egy frusztrált, megkeseredett, mindent bíráló kritikus oldal. A kettő között pedig egy nagyon vékony szakmai réteg, de még ott is sok az elhallgatás, a visszafojtás. Ilyen körülmények között nehéz megítélni, hogy mi számít sikernek, és mi az, amit természetes elvárásként fogalmazhatnánk meg.

A példa kedvéért: sikernek tekinthetjük az afganisztáni szerepvállalásunkat, csak azért mert ott voltunk majd egy évtizeden át? Szerintem nem; mert amikor csatlakoztunk a szövetséghez, vállaltuk azt is, hogy a szövetségeseinkkel közösen ott leszünk, ahol szükség lesz ránk. Ezeket a kifelé látványosnak tűnő missziókat önmagukban nem a siker részének tartom, hanem a NATO-tagságunkból fakadó kötelező feladatoknak. Az a minimum volt, hogy ott voltunk, vagyunk a missziókban és kivesszük a részünket.

A korábbi interjúkban elhangzott eredményként a védelmi erők teljes együttműködési képességének elérése, vagy a tömeghadseregről történő átállás. Ezek valóban eredmények, de nem a NATO-tagságból fakadóan. A korábbi tömeghadseregből így is, úgy is át kellett állni a megváltozott világpolitikai környezet és az ország teherbíró képessége miatt. A katonai együttműködés más szövetségesekkel pedig azt hiszem, inkább a normális működés része, hiszen talán ez különbözteti meg a jószomszédokat a katonai szövetségesektől.

Az eredményeket inkább valahol ott keresném, amit magam is inkább csak sejtek, ami a védelempolitika és a Honvédség mélyebb struktúráiban jelentkezik: hogy lassan, nagyon lassan valamiféle új gondolkodásmód terjed el, felvesszük a NATO (nyugati) gondolkodás módját, hozzáállását, a fiatalabb generációk egyre könnyebben találják meg helyüket a nemzetközi műveletekben, egyre jobban értik, hogy a rájuk osztott szerepben hogyan kell hatékonyan tevékenykedniük. Egy generációváltás általában 20-25 év, mi valójában még csak félúton járunk.

2.    Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?

A felkészületlenség mind politikai mind katonai szinten, majd az erőforrások hiánya. Az előbbi érthető, hiszen a körülmények teljesen alkalmatlanok voltak. A tisztikar más szellemben, más elvek szerint nevelkedett, az angol nyelv ismeretének hiánya miatt érdemi, mély információ nem állt rendelkezése a NATO-ról, ráadásul az egzisztenciális kihívásokra is mindvégig figyelnie kellett a katonatiszteknek. Nem ismertük a NATO-t, és nem tudtuk mit jelent a csatlakozás. Emlékszem, nemrég megkérdeztem egy tábornokot, aki a NATO csatlakozásunk során vezető szerepet játszott, hogy mi igaz abból a pletykából, hogy szinte az egész honvédséget felajánlottuk a NATO-nak a csatlakozás előtt. Azt válaszolta, majdnem igaz, de a kollektív védelem céljaira csak a tatai dandárt ajánlottuk fel (ami akkor a Honvédség egyik legütőképesebb, legjobban felszerelt alakulata volt) a szükséges támogató erőkkel és eszközökkel együtt. Aztán a csatlakozás után, amikor a NATO számára először töltöttük ki a védelmi tervezési kérdőívet (DPQ), kiderült, hogy teljesen félreértettük a szövetséget. Ők ugyanis azt értették a felajánláson, hogy ha támadás éri valamelyik tagot, akkor milyen erőket tudunk felajánlani a támadás helyén zajló műveletekhez. A teljesítéshez azonban mozgósítani kellett volna a tatai dandárt a maga több száz harci és kiszolgáló járművével, ami elvitte volna az adott évi teljes honvédelmi költségvetés egészét. A tábornok szavai szerint, mi, Magyarország, azt értettük felajánláson, hogy milyen erőket tudunk felajánlani a NATO számára egy minket érő támadás esetén. „Hogy történhetett ez?” – kérdeztem a tábornok urat. „Úgy Péter, hogy nem értettük, hogy mire gondolt a NATO.”

3.    Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a szövetségben?

Nem tudok konkrét példát arra, hogy bármiféle hatásunk lett volna a szövetségre stratégiai kérdésekben, talán a balkáni missziók kapcsán lehettek ilyenek. Sosem voltunk eminens tagja a szervezetnek, az ígéreteink mindig messze meghaladták azt, amit teljesíteni tudtunk a folyamatos alulfinanszírozottság (azaz a politikai akarat hiánya) miatt. Kinek van kedve egy társaságban pont arra a tagra hallgatni, akivel állandó problémák vannak? Talán ez túl pesszimista álláspont, hiszen Magyarország saját méreténél fogva sem lehet önmagában komoly befolyással bíró szereplő, inkább azért hangsúlyozom a fentieket, mert elképzelhető, hogy – magyar módra – apró részeredményeket, részsikereket – megpróbálunk felnagyítani és becsapni magunkat azzal, hogy valami érdemi, stratégiai szintű hatást tudtunk gyakorolni a NATO-ra.

4.    Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra?

Szerintem a NATO-csatlakozással is úgy voltunk, mint a rendszerváltással vagy az EU-csatlakozással: sokat vártunk tőle, de nem nagyon tudtuk, mi az, és mivel fog járni. És mivel nyelvi korlátok között élünk, és egyébként sem szeretünk kérdezni, nem is tudtunk felkészülni arra, hogy mi jön. A NATO-csatlakozás abban mindenképpen változást hozott – és talán ezt jól látták itthon is előre – hogy a biztonsági helyzetünk javulni fog, hiszen több atomhatalom szövetségese és a legnagyobb katonai szövetség részese lettünk. Ugyanakkor ez teljesen megfoghatatlan, „eladhatatlan” eredmény, mivel addig sem jelentett fenyegetést senki Magyarországra.

A katonák részéről szerintem volt egy erőteljes várakozás, hogy a NATO-csatlakozás majd megállítja azt a folyamatot, amit hitetlenkedve szemléltek legalább 1989 óta, azaz, hogy a honvédelem kérdése nem volt prioritást többé, és a civil kontroll kialakítása kezdetben teljes felfordulást jelentett a korábbi évtizedek rendszeréhez képet. Ezeken persze még túltette volna magát a katonatiszt, ha nem látja közben a pénzforrások drasztikus csökkenését is. A várakozás abban állt 1999 körül, hogy a NATO egy komoly szervezet, tehát valami erőt, stabilitást, folytonosságot az országnak is mutatnia kell a saját részéről. Ez azonban nem következett be, és ahogy a politika felismerte (megtapasztalta?), hogy a honvédelmi költségvetést komolyabb, a NATO-tól érkező retorziók nélkül lehet csökkenteni, az ezredforduló után folytatódott a csökkenés.

5.    Mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásának Magyarország NATO-tagsága szempontjából?

Az elmúlt években – a poszt-afganisztáni időszakra készülve – a NATO ismét a hagyományos területvédelmi, azaz V. cikkely jellegű kihívások felé fordul, amelyet a jelenlegi ukrán/orosz konfliktus még inkább megerősített. Magyarország számára önmagában is és a NATO-tagságunk szempontjából is a legnagyobb kihívás a jövőben az emberi erőforrásainak megtartása és a haditechnikai modernizáció lesz. Mindkettő pénzkérdés. A katonai életpályamodellnek az elkövetkező évtizedben komolyan bizonyítania kell, hogy valóban képes lesz kiváltani az eddigi korkedvezményes szolgálati nyugdíjat, mert különben a tisztikar elöregedése fog bekövetkezni. Az elavult haditechnika kérdése lerágott csont, ennek kapcsán leginkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy a rendszerváltás óta egyetlen fegyverrendszert sem sikerült problémamentesen rendszerbe állítani vagy rendszerben tartani (talán a Gripenek kivételével), és ezek tanulságai, tapasztalatai ma nincsenek összeszedve, leírva, rendszerezve, ami hasznos lenne a jövőbeni döntés-előkészítők számára (talán persze azért, mert részben itt a politikai elit érdektelensége és forrásmegvonása volt a probléma). Persze van helyette rengeteg pletyka, sztori, anekdota, mese és keserűség, de a bürokratikus döntéshozatali rendszer számára ezek használhatatlanok.

6.    Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?

Az én legmeghatározóbb élményemet Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan az afganisztáni látogatásaim jelentették. A legelső, 2006. februári utam kivételével, az összes többi annak volt köszönhető, hogy a NATO és Magyarország ott volt az országban. Ez lehetővé tette számomra, hogy járjak abban az országban, amelyet már rengeteget tanulmányoztam az íróasztalom mögül, lehetővé tette, hogy ne csak laktanyák nyílt napjain ülhessek páncélozott szállítójárművekben, helikopterekben, MRAP-ekben. Missziós „kirándulásaim” segítségével a NATO és a Honvédség új arcát ismertem meg. Ennek az élménynek a legmaradandóbb része azért mégis csak a katonák, akiket megismertem a misszió révén az elmúlt években, és akik megismertek engem.

Cimkék: NATO, december, 2014

15 év - 15 hang

    • NATO

Folytatjuk a Magyarország NATO-hoz való csatlakozásának 15. évfordulója kapcsán készült interjúsorozat bemutatását. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja kezdeményezésére a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberekkel készülő interjúk sorában ezúttal az Apáti Zoltán ezredessel, a Magyar Honvédség Béketámogató Kiképző Központ parancsnokával készült beszélgetést olvashatják.

1.    Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményének?

15 éves NATO-tagságunk legfontosabb eredményei között két területet emelnék ki. Az egyik és talán kétségtelenül a leglátványosabb, legsikeresebb terület a szövetség által vezetett nemzetközi műveletekben való részvétel és az ott nyújtott kiemelkedő teljesítmény, valamint az azok során – a Magyar Honvédség minden szintjén – szerzett felbecsülhetetlen tapasztalat. Ez a tapasztalat különböző típusú műveletek során született, egyrészt más és más térségekben (a Nyugat-Balkánon, Irakban, vagy Afganisztánban), másrészt egy-egy műveleten belül is széles spektrumon (például Afganisztánban a szárazföldi-, a légierő- haderőnemek és a logisztikai erők tekintetében is). Katonáink olyan tapasztalatokra tettek szert, melyeket csak ezekben a feladatokban lehet megszerezni, de az iskolapadban tanultakat is így lehet élesben, a valóságban kipróbálni. Ehhez kapcsolódik a másik terület, amely a szövetséges tagságunkból adódó tanulási folyamat. Ma már a Magyar Honvédség valamennyi állománykategóriája a nemzetközi tanintézeti képzéseken, a nemzetközi gyakorlatokon, két- és többnemzeti kiképzési feladatokon olyan ismeretekre, tudásra és tapasztalatokra tesz szert, ami nagyban hozzájárult és hozzájárul a Magyar Honvédség folyamatos fejlődéséhez, megújulásához.

2.    Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?

Itt sem lehet csak egyetlen területről szólni. Az egyik probléma, amit példaként említenék, hogy a társadalom egy része még ma is hajlamos Magyarország NATO-tagságára úgy tekinteni, mintha nem az ország, hanem kizárólag a Magyar Honvédség lenne a nemzetközi szervezet tagja. Ez a vélekedés természetesen az elmúlt évek során a társadalom felé való nyitással, a megfelelő tájékoztatatással, a Magyar Honvédség, mint „nemzeti intézmény” mind szélesebb területen történő bemutatásával jelentősen javult, de úgy gondolom, még van teendő ezen a téren.

A másik jelentős problémaként a már NATO taggá válásunkat megelőző és az azt követő 10 éves időszakban is folyamatosan jellemző haderőcsökkentést említeném, amit ugyan a szövetség tagjává való válásunk részint lehetővé tett, de a folyamatos strukturális szűkítések, létszámcsökkentések és átszervezések nehezen voltak egy időben kezelhetőek a szövetség általi elvárásokkal és az állandóan változó nemzetközi biztonsági kihívásokkal. Azonban az elmúlt években tapasztalható állandóság a végrehajtói szinten már biztosítja az építkezési lehetőséget.

3.    Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a szövetségben?

Úgy gondolom, Magyarország a NATO műveleteiben való aktív és széleskörű szerepvállalásával gyakorolta a legnagyobb hatást a szövetségben. A magyar katonák már a tagság elnyerése előtt jelentős szerepet vállaltak a Nyugat-Balkánon folyó szövetséges műveletekben, ami a taggá válást követően jelentős mértékben kiszélesedett. Katonáink e béketámogató műveletek során kiemelkedő teljesítményükkel, felkészültségükkel, rátermettségükkel komoly elismertségre, megbecsülésre tettek szert akár Bosznia-Hercegovinában, Koszovóban, Irakban vagy Afganisztánban. Ez a teljesítmény hozzájárult ahhoz, hogy mind komolyabb feladatokat bíztak a Magyar Honvédségre szövetségeseink. Itt említhetjük az afganisztáni Baghlan tartományban hat és fél éven keresztül irányított tartományi újjáépítési csoportot, vagy azt, hogy magyar parancsnok vezetett egy több nemzetből álló különleges műveleti erőt. Ugyancsak nagyban hozzájárultunk a szövetség műveleteihez olyan képességekkel, melyek más NATO-tagállamokban hiányképességek. Ilyenek voltak a közelmúltban sikeresen befejezett helikoptervezetőket és a technikusokat kiképző Légi Kiképzés Támogató és Légi Tanácsadó csoportok, melyek az afganisztáni műveletekben olyan tudással és ismeretekkel járultak hozzá az Afgán haderő megteremtéséhez, ami csak kevés szövetséges országban áll rendelkezésre. De említhetjük a műveletek támogatásában ugyancsak kiemelkedő szerepet játszó C-17 stratégiai légi szállító képességet, amelynek állandó bázisa Magyarországon, Pápán található.

4.    Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra?

Olyan területet, ahol változást reméltünk, de az nem vált valóra, nem tudok mondani. Olyanok, ahol még nem teljes mértékben valósultak meg a remélt változások, természetesen még vannak. Ilyen területnek nevezném a közvélemény formálását – ahogy fent említettem – a társadalom felé történő nyitással. Ez nagyban elősegítheti azt, hogy érthető és elfogadható legyen a társadalom számára a Magyar Honvédség szükségessége és annak a szövetségesi feladatokban való részvétele, vagy, hogy az ország biztonságának szavatolása a NATO keretein belül, de nem közvetlenül a határainknál valósítható meg. Egy másik terület, ahol még nem vált valóra a remélt változás, a haditechnikai fejlesztések. Ezen a területen voltak, vannak kezdeti lépések, de az elkövetkező években úgy gondolom, elengedhetetlen volna a jelentősebb előrelépés.

5.    Mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásának Magyarország NATO-tagsága szempontjából?

Magyarország NATO-tagsága szempontjából a legnagyobb kihívás az, ami a NATO teljes egésze szempontjából: alkalmazkodni az elmúlt időszakban, és a jelenleg is folyamatosan változó nemzetközi körülményekhez és a biztonsági környezet kihívásaihoz. A közelmúltban olyan változások történtek, melyek nyomán a NATO fokozatosan csökkenti azokat a nagyméretű válságkezelő műveleteit, amelyek az utóbbi időben az aszimmetrikus hadviselés elleni küzdelemre voltak „kihegyezve”. A jelenlegi kihívások azt eredményezik, hogy az aszimmetrikus hadviselés mellett – és lényeges, hogy nem helyette, mivel ezt a tevékenységet sem lehet félretenni – újra elő kell venni a hagyományos műveletek, a területvédelem témáit. Magyarországnak és a Magyar Honvédségnek is ezekhez a megváltozott körülményekhez kell alkalmazkodni, ezeknek a kihívásoknak kell majd megfelelni, vállalni a részünket a szövetségesi kötelezettségeknek megfelelően, akár az országhatárokon kívül is. Az elért eredményeket, a megszerzett tapasztalatokat nem szabad elfelejteni, azokból amit lehet és szükséges, alkalmazni kell az új, megváltozott körülményeknek, kihívásoknak megfelelően. A hagyományos műveletekre és területvédelmi feladatokra való felkészüléshez kitűnő alapot nyújtanak a közelmúlt nemzetközi gyakorlatai és a többnemzeti együttműködés keretei.

6.    Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?

Legmeghatározóbb személyes élményeimet ugyanarról a két területről említeném, melyeket az első kérdés során már szóba hoztam, így foglalva keretbe az interjút. Az egyik a műveletekben való részvétel, a másik a szövetségen belüli közös képzés, oktatás. A műveleti példa az elmúlt évből származik, amikor 2013. márciusában a Kabuli Nemzetközi Repülőtérre történő kitelepülésünk során Budapestről, a magyar kontingenst a köztes repülőtérre szállító amerikai repülőgép vezető légi utaskísérője a leszállásra készülődve „megköszönte Magyarország, a Magyar Honvédség és a fedélzeten utazó, kizárólag magyar katonáknak azt a kiemelkedő áldozatvállalását melyet az Ő nemzetének fiaival együtt tanúsítanak az afganisztáni műveletek során. Nagyra értékelve mindazt, melyet nehéz körülmények között tanúsítunk a szolgálat során, sok sikert és biztonságos hazatérést kívánt nekünk.” Akkor ez igen váratlanul ért és meglepetésszerű volt számomra, mivel vélhetően akkor találkoztunk az idősödő hölggyel először és utoljára életünk során. De mégis nagyszerű érzés volt, és nagy pluszt adott a misszió kezdetén.

A másik számomra igen emlékezetes esemény a NATO Védelmi Akadémián folytatott tanulmányaim befejezésekor volt, amikor a diplomámat a feleségem és a két lányunk jelenlétében a NATO Katonai Bizottságának akkori elnökétől, Giampaolo Di Paola admirálistól vehettem át Rómában, ahol harminckét ország nyolcvannégy hallgatója között egyedül képviselhettem Magyarországot és a Magyar Honvédséget.

Cimkék: NATO, december, 2014

15 év - 15 hang

    • nato

Folytatjuk a Magyarország NATO-hoz való csatlakozásának 15. évfordulója kapcsán készült interjúsorozat bemutatását. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja kezdeményezésére a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberekkel készülő interjúk sorában ezúttal a Rábai Zsolttal, a NATO Nemzetközi Titkárságának kommunikációs főmunkatársával készült beszélgetést olvashatják

1. Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményeinek?

Magyarország NATO-csatlakozása több pozitív eredménnyel is járt. Azt hiszem, hogy az egyik legfontosabb hatás lélektani volt. Végre sikerült a fejlett nyugati világ intézményeibe történő integráció első lépése. Az előzetes várakozásokkal ellentétben a NATO-ba történő integrálódásra gyorsabban került sor, mint az Európai Unióhoz történő csatlakozásra.

A kilencvenes évekre a NATO lett az európai biztonság fő meghatározója és letéteményese. Magyarország, a NATO-tagság révén részese lett annak a konzultációs és döntéshozatali mechanizmusnak, amely lényegesen befolyásolta az ország külső biztonsági környezetét. Az ország a NATO-tagsággal megszerezte a szövetség által nyújtott védelmi garanciákat anélkül, hogy nemzeti szuverenitását fel kellett volna adnia. A kollektív védelem által nyújtott garanciák különösen fontosak voltak a déli határainkon dúló balkáni konfliktus fényében.

Magyarország NATO-tagsága pozitív hatással járt az ország imázsára a külföldi befektetők körében is. Az európai multinacionális cégek magyarországi leányvállalatainak vezetői, a Magyar EU-bővítési Üzleti Tanács (HEBC) 2000 évi jelentésében kifejezetten megemlítették, hogy „a NATO-csatlakozás jelentősen csökkentette az ország politikai kockázati szintjét.”

Emellett 15 éves NATO-tagságunk alatt sikerült elérni a magyar védelmi erők teljes együttműködési képességét a többi tagállammal, illetve részesei lettünk azoknak a szabványoknak és know how-nak, amelyet a NATO, mint a világ vezető politikai-katonai szervezete képvisel.

2. Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?

Eleinte az egyik legnagyobb probléma a magyar jogrendszer kompatibilitásának és a haderő interoperabilitásának megteremtése volt. Sajnos a szükséges alkotmánymódosítás sokáig a belpolitikai csatározások túsza volt. Az egymást váltó kormányok újra és újrakezdték a haderő stratégiai felülvizsgálatát is, amelyek közül végül is – főként az állandó pénzhiány miatt – egyik sem érte el maradéktalanul a kitűzött célokat. Bizonyára sokat jelentene, ha a magyar védelmi költségvetést sikerülne a NATO tagállamok – közöttük Magyarország – által elfogadott ajánlott szintre hozni, ami a nemzeti össztermék (GDP) 2%-a. Hasonlóan fontos lenne elérni azt, hogy a védelmi költségvetés haditechnikai fejlesztésekre fordított részaránya elérje, vagy meghaladja a 20%-ot.

3. Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a szövetségben?

Magyarország részese minden döntés előkészítésének és meghozatalának. A legnagyobb hatással talán a délszláv válság idején volt a NATO-ra. A térség sajátos ismerete illetve az olyan kezdeményezések, mint a Szegedi Folyamat, komoly hozzáadott értéket képviselt a NATO munkájában a délszláv válság katonai és politikai rendezése során.

Emlékszek, hogy a 2000-es évek elején, a Szegedi Biztonságpolitikai Központ által szervezett programokon sikerült kapcsolatot létesíteni és párbeszédet folytatni a szerbiai ellenzéki politikusokkal. A Szegedi Biztonságpolitikai Központ, Dr. Tóth László Nagykövet úrral az élén, komoly politikai tőkét halmozott fel tevékenységével és rendkívül széleskörű kapcsolatrendszert épített ki a balkáni politikusok között.

4. Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra?

Úgy vélem, hogy az alapvető elvárások, úgymint a kollektív védelem garanciája, a döntés-előkészítésben és döntéshozatalban való teljes körű részvétel, teljesültek. Véleményem szerint a haditechnika modernizációja és a haditechnikai ellátottság az a terület, ahol nem sikerült teljes mértékben kihasználni a NATO-tagság adta lehetőségeket, illetve nem sikerült teljesíteni az elvárásokat. Ahogy én látom, ennek elsősorban költségvetési okai voltak és vannak. Ugyancsak érzékelhető, hogy a magyar hadiipari beszállítók jóval több üzleti lehetőséget vártak az ország NATO-tagságától és a NATO beszállítói minősítés megszerzésétől.

5. Mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásának Magyarország NATO-tagsága szempontjából?

Úgy gondolom, hogy Magyarország védelme akkor lesz a legmagasabb szinten biztosítva, ha meglesz mind a politikai akarat, mind az anyagi háttér védelmi képességeink fejlesztéséhez úgy, hogy az összhangban legyen az ország sajátos védelmi igényeivel csakúgy, mint szövetségesi elkötelezettségeinkkel. Minél erősebbek vagyunk, annál nagyobb súllyal tudjuk külpolitikai és védelmi érdekeinket érvényre juttatni a szövetségen belül. A NATO által Chicagóban elindított „okos védelmi” (Smart Defence) programokhoz történő csatlakozás, különösen, ha a közös képességeket Magyarországon tudjuk állomásoztatni, jól szolgálhatják hazánk hosszú távú védelmi érdekeit. Ehhez minden bizonnyal szükség lesz a védelmi költségvetés megfelelő növelésére. A védelmi képességek modernizációja, a kutatásra és fejlesztésre fordított összegek növelése jó esélyt adhat a hazai védelmi iparnak, és segíthet a munkahelyteremtésben is.

6. Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?

Az iraki válság kirobbanásakor az Egyesült Államok szerette volna, ha a NATO, mint szövetség is részt vesz a harci műveletekben. Az ügyben nem jött létre konszenzus a tagállamok között. Aznap a folyosón összefutottam egyik nyugat-európai kollégámmal, aki zaklatottan csak annyit mondott nekem: „Vége a NATO-nak. A tagállamok nem támogatják az Egyesült Államok kezdeményezését.” Én csak annyit mondtam neki, hogy nem értem az aggodalmát. Nekem ez az eset inkább azt jelentette, hogy a NATO valóban az, aminek mondják: demokratikus államok közössége. Itt végre nem kötelező követni a „nagy testvért”, hanem minden tagállamnak megvan a lelhetősége arra, hogy mérlegelje a saját nemzeti érdekeit és aszerint döntsön.

A másik meghatározó élményem az volt, amikor nagy nehézségek árán, de óriási lelkesedéssel sikerült megszerveznünk 2006-ban, a Budapesti Atlétikai Szövetség segítségével az első NATO Félmaratont a vajdasági Horgos és Szeged között. Ez az esemény felért egy jelképes határnyitással, egy politikailag rendkívül feszült időszakban. A programnak rendkívül nagy visszhangja volt Szerbiában. Az adott feszült légkörben óriási hatása volt a közvéleményre ez a békés megmérettetés, amelyen a szerb katonák is képviseltették magukat. Az első – talán egyetlen – olyan NATO-val fémjelzett program volt, amelyet a szerb ortodox egyház képviselője nyilvánosan megáldott. A verseny azóta is létezik, mint a NATO Public Diplomacy Division által a világon egyedüliként támogatott tömegsport esemény. Praktikus okok miatt azonban átköltözött Budapestre, és minden év októberének első hétvégéjén „Budapest Futófesztivál – NATOfutás” néven vált egy egyre népszerűbbé váló nemzetközi megmérettetéssé.

Cimkék: NATO, október, 2014

15 Év – 15 Hang

    • NATO SVKK

Idén ünnepeljük Magyarország NATO-hoz való csatlakozásának 15. évfordulóját. Ennek apropóján a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja kezdeményezésére a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberekkel készülnek interjúk. Elsőként Tálas Péter biztonságpolitikai szakértővel beszélgettünk.

Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményeinek?

15 éves NATO-tagságunk legfontosabb eredményének egyértelműen a szövetség misszióiban való sikeres magyar részvételt tartom, továbbá azt, hogy a magyar védelmi szféra szereplői – a szakterület vezetőitől egészen a Magyar Honvédség szerződéses állományáig – napjainkra elsajátítottak egy olyan nemzetközi együttműködési kultúrát, amely más politikai területek és intézményi alrendszerek számára is jó példa lehet. Úgy tapasztalom, hogy a védelmi szférában kialakult, és egyre inkább átveszi már a középszintű irányítást is egy olyan szakembergárda, amely már a szövetségi együttműködésben szocializálódott, s amely nemcsak nyitott a stratégiai szemléletre és gondolkodásra, de elkötelezett is annak magyarországi meghonosítására és érvényesítésére. S erre felettébb szükség van egy olyan korban és világban, amikor a politika perspektívája gyakran csak választástól választásig tart.   

Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?

A legnagyobb problémának azt tartottam és tartom ma is, hogy NATO-tagságunk nem oldotta meg a magyar védelmi szféra és Magyar Honvédség tartós alulfinanszírozottságának problémáját. A honvédelmi kiadások mértékének megszabásánál a hazai társadalom és a politikai elit egy jelentős része még ma is hajlamos a NATO-tagsággal egyszer és mindenkorra megoldottnak látni az ország biztonságát, a Magyar Honvédségre pedig úgy tekint, mint amelynek fenntartása és modernizációja a továbbiakban nem igényel különösebb pénzügyi erőfeszítéseket. Bár kutatóként tisztában vagyok azzal, hogy ez a szemlélet szorosan kapcsolódik a magyar társadalom gazdasági és szociális biztonságra fókuszáló biztonságfelfogásához és politikai elvárásaihoz – amit erőteljesen befolyásoltak az elmúlt több mint két évtized gazdasági válságai –, ez a tudás nem tud megértővé tenni az alulfinanszírozottság problémájával szemben.  

Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a szövetségben?

A nemzetközi kapcsolatokban nincsenek csodák: Magyarország kis ország, korlátozott védelemre fordítható forrásokkal, s alapvetően ennek megfelelő hatást tud kifejteni a szövetségen belül is. Egy Magyarország nagyságrendű ország elsősorban azzal képes hatást gyakorolni, hogy képviselői jelen vannak a világ legerősebb politikai és katonai szövetségének döntéshozói körében, s a tárgyalóasztalnál bármely más szövetséges országgal egyenrangúan jelenítheti meg érdekeit és a magyar álláspontot. Tény ugyanakkor, hogy a hatásgyakorlás a NATO-n belül is együtt jár a „láthatósággal” – s az látható, aki teljesít. Magyarország tehát miként eddig, a következő években is a komoly szövetségesi szerepvállalással tud hatást gyakorolni, legyen szó szükség esetén válságkezelő vagy kollektív védelmi műveletről, vagy a szövetség számára szükséges katonai képességek fejlesztésében vállalt szerepről. Azt gondolom ugyanakkor, hogy az olyan regionális, többnemzeti képességfejlesztési kezdeményezések, mint a visegrádi négyek, vagy a Közép-európai Védelmi Kezdeményezés (CEDI) felértékelheti hazánkat azon országokhoz képest, amelyek kizárólag a szövetség nagyhatalmaival való együttműködésre koncentrálnak.

Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra?

Mivel nem vagyok politikus, nem tudom felmérni, hogy Magyarország mely területen találkozott be nem teljesült reményekkel. Kutatóként és szakértőként azonban több olyan dolgot is fel tudok sorolni, ahol magam komolyabb változásra számítottam, de csalatkoznom kellett. Egyrészt azt reméltem, hogy a magyar társadalomban erőteljesebben tudatosul, hogy a NATO-nak Magyarország lett a tagja, s nem csupán a Magyar Honvédség vagy a honvédelmi tárca. Azt gondoltam például, hogy az egyéb szaktárcák és a civil szféra – hasonlóan több európai állam gyakorlatához – sokkal jobban bevonódik a nemzetközi missziós tevékenységbe, hogy ez nem csupán „a katonák huncutsága” marad; hogy a politikai elit nagyobb érdeklődést tanúsít a biztonság- és védelempolitikai ismeretek iránt, már csak döntései megalapozottságának érdekében is. Nem így történt: a civil szaktárcák és civil szféra – néhány segélyszervezettől eltekintve – távol maradtak a Magyar Honvédség missziós tevékenységétől, a politikai elit tagjai pedig a védelmi szféra szakpolitikusaira delegálták a döntéseket. Ez is egy járható út, de így szerintem nehezebben válik társadalmi üggyé a honvédelem.    

Mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásának Magyarország NATO-tagsága szempontjából?

Mivel az európai haderőkhöz hasonlóan a szövetség missziói a Magyar Honvédség számára is meghatározóak voltak modernizációja szempontjából, a legnagyobb kihívásnak azt tartom, hogy miként tudjuk feldolgozni és tartósan adaptálni az itt felhalmozott tapasztalatokat, miként tudjuk megőrizni a missziók során kialakított képességeket, illetve fenntartani a honvédség modernizációjának folyamatát a 2014 – vagyis a nagy és robosztus stabilizáló missziók lezárulása – utáni, tartósnak ígérkező időszakban. A modernizáció ugyanis az ilyen időszakokban döntően a nemzeti képességfejlesztés útján valósulhat csak meg, amelyet jól kiegészíthet a korábban jelzett többnemzeti együttműködés. Azonban mindkettőnek jól ismertek a problematikus pontjai. Míg a nemzeti képességfejlesztés szűk keresztmetszeti pontja – ahogy az elmúlt 25 évben is – a Magyar Honvédség számára szükséges modernizációs források biztosításának elmaradása lehet, a többnemzeti együttműködés előtt leginkább társadalmi-politikai nehézségeket látok.      

Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?

Szakértőként természetesen egy szakmai élmény: 2009 szeptemberében a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet képviseletében Varga Gergely kollégámmal előadást tarthattunk és konzultációt folytathattunk a NATO Katonai Bizottságának tagjaival az új NATO-stratégia előkészítésének folyamata során. Mivel meggyőződésem, hogy az olyan kutatóközpontokat és kollektívákat, mint a miénk, a szakpolitikai vezetőknek „döntés-előkészítő” szerepre érdemes, sőt kell használniuk, az ilyen és ez ehhez hasonló alkalmak azok, amikor azt érezzük, hogy hatást tudunk gyakorolni a folyamatokra. A visszajelzések alapján persze tisztában vagyok azzal, hogy a szélesebb közvélemény érdekesebbnek tartja azt, amikor a médiában értelmezünk és értékelünk valamilyen biztonságpolitikai eseményt, de számunkra a valódi „élményt” és a sikert az jelenti, ha szakmai véleményünket a döntéshozatal korai fázisában is kikérik.

Kép: kormany.hu

Cimkék: NATO, SVKK, Tálas Péter, 2014