Szűkítés


Kiválasztott Címke

Trianon

Minden Címke 588


Jelenleg 1 bejegyzés található Trianon cimkével

Nemzeti katasztrófánk: Trianon, és ami mögötte van…

    • trianon illusztracio 05
„Percre se feledd, hogy testvéred
minden magyar, bárhol is éljen.
Összetartásban rejlik csak az erő.”
 
(Wass Albert: Intelem, részlet)

Trianon tragédia. A magyarság legnagyobb traumája. Napjaink gondolkodásmódjával valójában fel sem fogható, hogy a közel 900 esztendős Szent István-i birodalom ilyen mértékű „nemzetcsonkítása” milyen következményekkel is járt.

Az első világháborút lezáró trianoni békediktátum kilátástalan politikai és gazdasági helyzetet teremtett. Magyarország területe 325 000, illetve – Horvátországot nem számítva – 282 000 négyzetkilométerről 93 000 négyzetkilométerre, lakóinak száma 20,8, illetve 18,2 millióról 7,9 millióra zsugorodott. Közepes méretű európai országból ezzel a térség egyik kisállamává vált hazánk, amelyet terület szempontjából Lengyelország több mint négyszer, Románia több mint háromszor múlt felül. Megdöbbentőbb mindezeken túl, hogy az elcsatolt területeken élő 10, 6 millió ember közül 3,2 millió, tehát 30,2 százalék magyart szakítottak el az anyaországtól. A békediktátum gazdasági következményei még ennél is súlyosabbnak bizonyultak.

A trianoni békediktátum a magyarság számára az ország feldarabolását, államhatárain túlra kényszerített magyar nemzettesteinek különböző mértékű üldöztetését és – miután a magyar közgondolkodásban a „békeszerződés” igazságtalan ítéletként, mi több: megaláztatásként érvényesült – a kollektív nemzeti öntudat megrendülését eredményezte. Mindezek tükrében érthető, hogy a nemzeti trauma nyomán a magyar társadalomban a letargiától a revánsig terjedő válságreakciók jelentkeztek, miközben a szomszédos államokban a magyar közhatalommal és részben a magyarsággal szembeni évszázadokon át gyarapodó ellenszenvet az újonnan megszerzett hatalom féltése és a bosszúvágytól való félelem utólag is valójában igazolta, megsokszorozta. E hisztérikus állapotot elsőként elemző Bibó István állapította meg, hogy a közép-európai államok drámája a több évszázados területi viták megoldatlanságában rejlett. A területi integritás féltésének ősi reflexei a történelmi, Szent István-i Magyarország összeomlásának és feldaraboltatásának időszakában az érdekelt államok mindegyikében csaknem egyidejűleg jelentkeztek; meghatározták a közhangulatot és új külpolitikai programot generáltak.

A Magyarországra nézve gyászos aktusra 1920. június 4-én került sor a versailles-i királyi palotát övező hatalmas Grand Trianon elnevezésű kastélyban. Az iratot magyar részről Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter (1920. március 15–július 19.) és Drasche-Lázár Alfréd látták el kézjegyükkel. Két olyan személy, akik nem kívántak tovább a közéletben szerepelni. A tizennégy részből álló szerződés első része a Nemzetek Szövetsége alapokmányát tartalmazta, a második Magyarország határait, harmadik része pedig hazánk szomszédos és más európai országokkal szembeni kötelezettségeit rögzítette. A teljesség igénye nélkül: semmilyen formában sem egyesülhet újra Ausztriával, Magyarország csak egy 35 ezer fős, önkéntesekből álló hadsereget tarthatott fent, az általános hadkötelezettséget megtiltották, a modern hadviselésben elengedhetetlen katonai járművek alkalmazását és gyártását ugyancsak tilalmazták, amelynek végrehajtása és ellenőrzése céljából Katonai Ellenőrző Bizottságot állítottak fel, valamint Magyarországot kötelezték, hogy az általa okozott háborús károk fejében jóvátételt köteles fizetni.

Aláírásakor az ország engesztelhetetlen gyászba borult; 1920. június 4-én az üzletek és az iskolák zárva maradtak, a napilapok gyászkerettel jelentek meg, s ellene Budapesten százezrek tüntettek. Az Ereklyés Országzászlót ettől kezdve mindig csupán félárbocig vonták fel. A zárt gazdasági egységet képező Monarchia felbomlásával elkeseredett küzdelem kezdődött a túlélésért. A nemzetgyűlés 1920. november 13-án tárgyalta és fogadta el a békeszerződést, amelyet végül 1921. július 26-án hirdettek ki és iktatták törvénybe (1921. évi XXXIII. tc.).

2010-ben az Országgyűlés a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította június 4-ét. Az erről szóló törvényt 302 igen, 55 nem és 12 tartózkodó szavazattal fogadták el. Ahogy az a törvény indoklásában szerepel:

„Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum kitörölhetetlen, máig feldolgozatlan nyomot hagyott Közép-Európa nemzeteinek tudatában, generációk óta a régió történelmének és politikai eseményeinek közvetlen vagy közvetett befolyásolója. Közép-Európa államai és nemzetei a döntés rájuk vonatkozó következményeinek megfelelően eltérő módon viszonyulnak a szerződéshez. Egyes nemzetek önazonosságuk megteremtése és kiteljesítése szempontjából meghatározó és előremutató eseménynek tekintik, ám a magyarság számára Trianon a XX. század legnagyobb tragédiája. A nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk : a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság e történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására.”

A Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvénnyel kimondatott, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.


Szöveg:Vitek Gábor történész,  Horvátth Orsolya

Megosztás a Facebook-on