Szűkítés


Kiválasztott Címke

biztonságpolitika

Minden Címke 564


Jelenleg 1 bejegyzés található biztonságpolitika cimkével

Nemzetközi válságok, nemzetállami válaszok

    • img 3991 1
    • img 4004 1
    • img 4030 1
    • img 4031
    • img 4033 1
  • Előző
  • Következő

2016. november 18-án került megrendezésre az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár és a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont közös szervezésében az immáron hagyománnyá vált „Biztonságpolitikai konferencia” a Stefánia Palotában. A konferencia idén a „Nemzetközi válságok, nemzetállami válaszok” címet viselte és legfontosabb feladataként azt vizsgálta, hogy hogyan képes Európa reagálni a térségben jelentkező külső és belső válságokra?


A konferencia Szijártó Richárd alezredes, megbízott törzsfőnök köszöntője után, Dr. Tálas Péter a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatójának előadásával vette kezdetét, ami elsősorban az elmúlt 25 év permanens válságainak kialakulási okait vizsgálta. Az előadó felhívta a figyelmet a nemzetközi rendszer átrendeződésének (multipolárissá válásának) következményeire, illetve a nem állami szereplők egyre nagyobb térnyerésére az egyes konfliktusokban. Tálas Péter hozzátette, hogy az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az Európai Unió nem képes kezelni a környezetében kialakuló problémákat, hiszen az ehhez szükséges politikai akarat és az intézményi háttér is hiányzik a szervezetből. Éppen ennek köszönhető, hogy az egyéni, nemzetállami szintű kezdeményezések kerültek előtérbe, amelyek azonban szintén elégtelennek bizonyultak a konfliktusok kezeléséhez.


Tálas Péter bevezetőjét, Molnár Annának, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatójának előadása követte, aki a Mediterráneum legfontosabb kihívásait mutatta be a közönségnek. Az előadó a térséget a „válságok tranzitzónájaként” jellemezte, amelyet egyaránt feszítenek a túlnépesedésből, a migrációból, az iszlám fundamentalizmusból és a vízkészletek szűkösségéből származó problémák. Molnár Anna hangsúlyozta, hogy Afrika népessége 2050-re várhatóan eléri a 2,5 milliárd főt, ami a jövőben is hozzá fog járulni a migrációs nyomás erősödéséhez. Éppen ezért lenne kulcsfontosságú Líbia határvédelmének kialakítása is. Az előadó kiemelte, hogy bár a tagállami viták és a Brexit következményei akadályozzák az Uniós szintű válaszlépéseket, az elmúlt évek tapasztalatai mégis több helyen pozitív elmozdulást eredményeztek, így például a közös kül- és biztonságpolitika egyre többször kerül összefüggésbe a migrációval és ezzel párhuzamosan felélénkültek a védelmi unió kialakításáról szóló viták is.


A konferencia harmadik előadójaként, Marsai Viktor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója az afrikai migráció legfontosabb trendjeit értékelte. Az előadó hangsúlyozta, hogy a déli (afrikai) irányból érkező migráció közép- és hosszútávon várhatóan egyenrangúvá válik a közel-keleti migrációval. Afrika problémái összességében két okra vezethetők vissza e tekintetben: egyfelől a történelmileg egyedülálló népességrobbanásra és az állami struktúrák gyengeségére. Előbbi kapcsán fontos tényező, hogy az afrikai lakosság 43 százaléka 15 év alatti, aminek köszönhetően 10 év alatt 400 millió új munkahelyre lesz szükség a kontinensen, amely a jelenlegi gazdasági mutatók számításba vételével megoldhatatlan feladatnak tűnik. Másfelől az afrikai társadalmakból még mind a mai napig hiányoznak a népességrobbanást stabilizálni tudó tényezők, aminek következtében a születésszámok továbbra is magasan maradnak. Az államiság problémája tekintetében a legnagyobb kihívást a gyarmatosító hatalmak által hozott európai típusú államok kiépítésének nehézségei adják. E két fő okra vezethető vissza, az összes, „tüneti” jellegű probléma, mint amilyen például a fegyveres konfliktusok kialakulása. Tekintve azonban, hogy egyes régiókban a háborús összetűzések állandóvá váltak (pl. Szomália esetében immár 50 éve zajlik polgárháború) így bizonyos társadalmakból az alapvető minták hiányoznak, amelyek segíthetnék a béke megteremtését a kontinensen.


Marsai Viktort követően Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója, előadásában arra a kérdésre próbálta megadni a választ, hogy az Európai Unió, a szíriai válság szereplőjének tekinthető-e? Az előadó mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy az EU jelenleg csak másodlagos szereplő a válságban, tekintve, hogy a szervezet az elmúlt években sokkal inkább a belbiztonsági kérdésnek tekinthető terrorizmus elleni küzdelemre és Líbiára fókuszálta figyelmét. Szalai Máté azonban kiemelte azt is, hogy az Unió feltételezhetőleg nem is igazán tudna aktív szerepet játszani a térségben, köszönhetően a képességek és az intézmények terén mutatkozó hiányosságoknak; a belső nézeteltérésekből fakadó politikai véleménykülönbségnek; a közel-keleti rendszer sajátosságainak, amelyben az EU lassú döntéshozatala nem tekinthető versenyképes szereplőnek; és az Unió saját értékalapú politizálásának, amelynek fenntartása nem lehetséges Szíriában. Éppen ezért Szalai Máté következtetése alapján a konfliktus lezárása előtti beavatkozás hibás stratégiai döntés lenne az Unió részéről. Kifizetődőbb lehet azonban a konfliktus lezárása utáni szerepvállalás, tekintve, hogy ehhez jóval több humanitárius/újjáépítési eszköz áll a tagállamok rendelkezésére.


A nap ötödik előadásában Varga Gergely, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársa a transzatlanti kapcsolatok jövőjét értékelte az amerikai választási eredmények tükrében. Az előadó elmondta, hogy az amerikai külpolitika fő hangsúlyai a realista-nacionalista világkép erősödéséhez járulhatnak hozzá a jövőben, köszönhetően, hogy várhatóan keményvonalas, konzervatív politikusok kerülnek majd be az új adminisztrációba. Ezzel együtt az előrejelzések szerint növekedni fognak az ország védelmi kiadásai, ám a globális ügyek helyett sokkal inkább a direkt amerikai érdekek kerülnek majd a külpolitika fókuszába. Transzatlanti szinten Donald Trump feltehetőleg a bilaterális kapcsolatokat fogja majd preferálni a szervezeti (NATO, EU) szint helyett. Ezzel együtt felerősödhetnek az ideológiai jellegű viták a transzatlanti szövetségben, ami a NATO jelentőségének csökkenéséhez vezethet.


Egeresi Zoltán, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársának előadása következett, amely a „Távolodó szomszédok – a török-EU kapcsolatok” címet viselte. Az előadó kiemelte, hogy Törökország geostratégiai helyzete sok regionális konfliktusban teszi érdekeltté Ankarát. Ennek köszönhető például az is, hogy az iraki-szíriai konfliktus a török külpolitika számára sarkalatos ponttá vált az elmúlt években. Mindez azonban alapjaiban határozza meg a török-uniós kapcsolatok alakulását is, amelyek az 1963-ban aláírt társulási megállapodás és a 2005 óta folyó csatlakozási tárgyalások óta csak lassan fejlődnek. Egeresi Zoltán hangsúlyozta, hogy bár gazdasági oldalról Törökország egy dinamikusan fejlődő, modern piacgazdaságnak tekinthető, több politikai terület is akadályozza a csatlakozást. E tekintetben Ciprus kérdése, a sajtószabadság és az emberi jogok helyzete, illetve a török kormányzati rendszer autoriterebbé válása tekinthetők a legnagyobb problémaköröknek. Ez utóbbi kapcsán fontos kiemelni azt is, hogy a kormányzat csak még erősebbé vált a nyári puccskísérlet után. Bár a mostani stabilitással és társadalmi támogatással a háta mögött a török kormány megfelelő partner lenne a tárgyalásokhoz, ám a fentebb említett nézeteltérések nem igazán teszik lehetővé a kapcsolatok elmélyítését. Az előadó hangsúlyozta azt is, hogy az Unió kezében kevés eszköz van a megerősödött autoriter törekvések mérséklésére, hiszen például az erre általános eszköznek tekinthető gazdasági szankciók alkalmazása sem valószínű, köszönhetően annak, hogy az Unió számára Törökország nélkülözhetetlen partner a menekült- és migrációs válság megoldása szempontjából.


A konferencia következő elemeként Tálas Péter „Az Európai Unió belső és külső migrációs kihívásai” című előadását a migráció jelenségének és kiváltó okainak általános bemutatásával kezdte. Rámutatott, hogy a migráció végigkíséri az emberiség egész történetét, biztonságpolitikai problémává azonban mindig csak akkor vált, amikor a célterületen élők nem tudták azt kezelni. A migrációnak számos általános kiváltó oka van (természeti, gazdasági, politikai, társadalmi, szociális okok), amelyek napjainkra egyéb sajátos okokkal is kiegészültek. Ilyen például a világról szerezhető információk mennyiségének növekedése és az e tudáshoz való hozzáférés egyszerűsödése, a közlekedési lehetőségek kibővülése és felgyorsulása, a pénzügyi tranzakciók felgyorsulása, vagy a globális gazdasági egyenlőtlenségek növekedése, és ezzel egy időben a gazdag térségek vonzásának felerősödése. Az előadó ezt követően konkrét számadatok segítségével mutatta be és tette még érzékletesebbé napjaink migrációs trendjeit, majd rátért az európai migrációs és menekültválság okainak vizsgálatára, amely során számos külső és belső problémát vázolt fel. Ezek között említhetjük, hogy az Európai Unió nem készült fel a migrációs válság kezelésére, noha a nehézségek jelentős részét előre látni lehetett. A reakciót tekintve mind a szomszédos államok menekültügyi rendszereinek támogatása, mind a tranzitországok bevonása az együttműködésbe megkésve és lassan valósult meg. További belső konfliktusok forrása, hogy a válság egyenlőtlenül érinti az Európai Unió tagállamait, a jogi szabályozás pedig egyértelműen elavult. Tálas Péter felhívta rá a figyelmet, hogy bár a 2015-ben Európába érkező, körülbelül két millió menekültet gyakran nagyon soknak érezzük, ez a szám az Európai Unió népességének mindössze 0,23%-át teszi ki. Ugyanakkor, az előrejelzések szerint Kelet-Közép-Európa népessége 2015-re 41 millióval fog csökkenni, mely problémát tovább súlyosbít, hogy Nyugat-Európa várhatóan továbbra is ebből a térségből fogja elszívni a szükségleteit kielégítő szaktudást és munkaerőt, ami következményeit tekintve Magyarországot is közvetlenül, negatívan érinti. Ezzel egy időben Afrika népessége a következő években sokszorosára nő majd, ahonnan az emberek minden valószínűség szerint a Föld kevésbé sűrűn lakott területei felé fognak megindulni. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a migrációt megakadályozni nem, csupán befolyásolni lehet. Ez az „irányított” migráció azonban Európa demográfiai problémáira akár megoldást is jelenthet.


Csiki Tamás, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársa, előadásában azt a kérdést járta körül, hogy lehetséges-e egy európai haderő kialakítása? Az európai haderő felállításának szükségességével kapcsolatos vita fellendülésében több közelmúltbeli esemény is szerepet játszhatott. Ilyen például az Európára gyakorolt orosz fenyegetés percepciójának erősödése, a migrációs válság, a visegrádi államok sikeres védelempolitikai együttműködése, vagy az amerikai elnökválasztás eredménye. Az európai haderő általában két kontextusban szokott előtérbe kerülni a diskurzusokban. Egyrészt Európa romló biztonsági helyzete és relatív hatalomvesztése indokolja egy európai haderő felállítását, másrészt egyre gyakrabban fogalmazódik meg az elvárás, miszerint Európának nagyobb felelősséget kellene vállalnia saját biztonságáért. Bár az európai védelempolitika az elmúlt években intézményesült, továbbra is erőtlen. Nem csak az egységes stratégiai kultúra és stratégiai vízió hiányzik mögüle, hanem a társadalmi támogatottság és a politikai akarat is. Az európai szakértők és döntéshozók régóta keresik a választ arra a kérdésre, hogyan teremthető meg a hiteles, cselekvőképes európai védelempolitika, aminek alkalmazható eszközei is vannak? Csiki Tamás ennek kapcsán felhívta a figyelmet, hogy napjainkban elmozdulás figyelhető meg a „többsebességes” Európai Unió felé a biztonságpolitika területén is, hiszen a huszonnyolc tagállamból vannak olyanok, akik hajlandóak és képesek lennének bizonyos biztonság- és védelempolitikai kérdésekben a többieknél aktívabban fellépni. A korábbi évekből ismert - intézményesített keretek között, 28 tagállam egyetértésével, EU-harccsoportokkal, Athena finanszírozási mechanizmuson keresztül zajló - európai uniós szintű elképzelés mellett, vagy egyre inkább helyett az „EU tagállamok többnemzeti hadereje” (EU defense core) koncepció kezd előtérbe kerülni, ami az európai haderőt a „hajlandók koalíciójaként” valósítaná meg egyeztetett mechanizmusok, egy keretnemzet által vezetett ad hoc résztvevők és racionálisabb finanszírozási szerkezet által. Az ilyen típusú, egyes tagállamok között létrejövő megerősített együttműködésnek a Lisszaboni Szerződés jogi alapot is biztosít. Az elképzelés gyakorlati működését illetően azonban még sok a nyitott kérdés.


Gálik Zoltán a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, „Az Európai Unió Nagy-Britannia nélkül” című előadásának kezdetén rámutatott, hogy nem egyszerű arról beszélni, mit jelent pontosan a Brexit, tekintve, hogy ezt egyelőre még maguk a britek sem tudják. A brit adminisztráció nem volt felkészülve az Európai Unióból történő kilépést támogató döntésre, és a mai napig nincs egy koherens stratégiája a távozás mikéntjét illetően. Biztosan egyelőre annyit tudunk, hogy Nagy-Britannia – várhatóan valamikor 2019-2020-tól – többé már nem lesz teljes jogú tagja az Európai Uniónak. A részletekkel kapcsolatban ugyanakkor még mindig arra várunk, hogy megkezdődjenek a tárgyalások, hiszen a britek egyelőre még a hivatalos kilépési kérelmet sem nyújtották be. Az egyik legelső kérdés, hogy vajon teljes szakítás lesz-e („hard Brexit”), vagy valamilyen formában megmaradnak a kapcsolatok a két fél között („soft Brexit”)? Ha Nagy-Britannia „korlátozott tag” lesz, mert továbbra is szeretne részesedni például a közös piac előnyeiből, cserébe valószínűleg engedékenynek kell bizonyulnia bizonyos kérdésekben, például a migráció ügyében. A kétoldalú viszonyrendszer jövőjét illetően több, már létező modellt is szoktak emlegetni (például norvég modell, svájci modell), az előadó szerint azonban ezek egyike sem alkalmazható egy az egyben Nagy-Britanniára. A Brexit mindenesetre egészen biztosan jelentős következményekkel és változásokkal fog járni számos területen, köztük több stratégiai kérdést, illetve például az Európai Unió hatalmi geometriáját illetően, hiszen a brit kilépéssel az Unió egyik legerősebb államát veszíti el. A kilépési folyamat egyik következő jelentős lépcsőfoka, a decemberre várt bírósági döntés lesz, amelynek tárgya, hogy Theresa May brit miniszterelnöknek be kell-e nyújtania a kilépő dokumentumot a parlament elé is? Gálik Zoltán előadását azzal összegezte, hogy korai még a Brexitet érintő konkrét elképzelésekről bármilyen víziót kialakítani.


Írta: Etl Alex és Pénzváltó Nikolett

Fotó: Horniák Dóra

Megosztás a Facebook-on