Szűkítés


Kiválasztott Címke

gondolat

Minden Címke 682


Jelenleg 19 bejegyzés található gondolat cimkével

Heti gondolat - Nisargadatta Maharaj

    • Nisargadatta Maharaj

„Tedd azt, amiben hiszel, és higgy abban, amit teszel! Minden más csak erő- és időpocsékolás.”

Nisargadatta Maharaj


Kedves Olvasó!

Ezen a héten Nisargadatta Maharaj gondolatát ajánlom figyelmükbe. A keleti vallások bölcs követői és útmutatói mindig is olyan mértékű elhivatottsággal és elszántsággal keresték az igaz utat, az emberi lélek és fizikum határait, ami mindenképpen figyelemre méltó. Talán el is választhatjuk ezt a fajta szemléletet a filozófiától, hiszen ugyanez a céltudatosság vezette és vezeti a mai napig a tudósokat is. Ez a párhuzam azért is kiemelkedő, mert november 27-e a Nobel-díj megalapításának világnapja.

Mindenki a maga által fontosnak ítélt munkába fektesse energiáit, mert hit és meggyőződés nélkül értékelhető eredmény sem születhet.

Prof. Dr. Patyi András

rektor


Nisargadatta Maharaj (1897. április 17 - 1981. szeptember 08.) hindu bölcs volt, a Navnath Sampradaya vonal egyik utolsó utolsó képviselője, megvilágosodott tanító. 6 testvérével együtt egy mélyen vallásos család tagjaként kezdte életét Maharahstra egyik kis falujában, Hanuman Jayanti néven. 1933-ban mutatták be Siddharameshwar Maharaj gurunak, aki elindította a szellemi megvilágosodás útján. Fő feladata önmaga megtalálása volt a meditáció és helyes légzés szabályai nélkül pőrén befelé fordulva, egyszerűen – és ez a módszer működött. Vezérgondolata maga a lét volt. Minden szabadidejében ezzel foglalkozott az elkövetkezendő években is, gyakorolta a meditációt és vallásos bhajanokat énekelt. A tiszta létezés állapotát kereste, amikor még romlatlan a tudat, nem béklyózzák korlátok és konvenciók. Így sikerült elérnie a szeretet normál állapotát, a béke és öröm állandósulását, az önazonosságot. Tanítása szerint a teljesség érdekében utolsó létezésünk karmáinak lenyomatát is ki kell törölnünk elménkből. 1937 és ’38 között beutazta Indiát, 1938-ban tért haza Mumbai-ba. Spirituális síkon szerzett tapasztalatait már ekkor nagyra tartották és elkezdték Maharaj-nak nevezni, ám ekkor még elhatárolódott a vezetői, tanítói szereptől. 1951-től kezdett guruja kinyilatkoztatásának nyomán tanítványokkal foglalkozni. Lakása félemeleti szobájában fogadta követőit, mely minden egyéb spirituális tevékenységének is központja volt. Mantráival olyan intenzív hatást tudott elérni, amelyben abszolút önmagukra találhattak az alanyok. Elsajátította a nyugati tanítványai számára alkalmasabb kérdések és válaszok formájában való instruálást. Sok tanítvánnyal folytatott beszélgetést rögzítettek az évek során, amelyek később alapjául szolgáltak „Én az vagyok” című 1973-ban kiadott életművének - ezzel vált munkássága világszerte ismertté, különösen sok követője lett Észak-Amerikában és Európában. Vizsgálódásának egyetlen tárgya a születésnélküli mégis halhatatlan, végtelen-örök valós személyiségünk. A hibát szerinte ott követjük el, hogy külön egyéneknek képzeljük magunkat, pedig eredendően és alapjaiban az egyetlen abszolútum részei vagyunk. Az elménk vetít nekünk hamis önképet, amivel megkísért. Az elménk és testünk csak eszköz, amely lényegünket közvetíti, de mi magunk nem az eszköz vagyunk. A megértés helyes folyamatának támogatására az Atma-jógát alkalmazza, ami az önmagunkban való elmerülést, az isten és a guru szeretetében való egyesülést jelenti. 1966-os visszavonulása után még továbbra is fogadott tanítványokat otthonában – napi két alkalommal merült velük mély spirituális eszmecserébe.

Srí Niszargadatta Mahárádzs magyar nyelven is megjelent művei: Ami született, annak meg kell halnia [What is born must die/By itself nothing has existence/What comes and goes has no being]. Ford. Horváth Róbert. Nisargadatta Maharaj tanításai (Válogatás [Extracts from I am That]). In Szász Ilma: Az Úr ruháját hordja minden. Fót, 2001, Víztérítő Kiadó, 94–105. o. Srí Niszargadatta Maharádzs (Válogatás [Extracts from I am That]). Ford. Malik Tóth István. In India misztikája. Az egység tanítói. A megvalósítás gyöngyfüzére [Instructions and Encouragement for Practice by Sri Nisargadatta Maharaj]. Ford. Buji Ferenc. Tradíció évkönyv. A jelenségvilágon túl. Srí Niszargadatta Mahárádzs tanításai [Pointers from Nisargadatta Maharaj]. Ford. Malik Tóth István. Budapest, 2010, Filosz /Arunácsala Könyvek/.

"Dolgozni a világban nehéz, minden szükségtelen munkától tartózkodni még nehezebb."

http://nem2.ucoz.hu/photo/guruk_mesterek_tanitvanyok/nisargadatta_es_ranjit_maharaj/6-0-22

http://www.istenivaros.hu/nisargadatta.html

http://hamvasklub.parknet.dk/magyar.html

http://www.citatum.hu/szerzo/Maharaj_Nisargadatta

http://en.wikipedia.org/wiki/Nisargadatta_Maharaj

http://www.tudatossag.com/?q=content/sri-nisargadatta-maharaj-test-k%C3%A9nyszerk%C3%A9pzete

http://www.onvalomeditacio.org/images/stories/Sri%20Nisargadatta%20Maharaj%20-%20I%20Am%20That.pdf


Heti gondolat - Bor Zsolt

    • Bor Zsolt

„A tudomány a globalizálódó világ új harcmezeje, ahol nem lándzsával, buzogánnyal és puskával harcolnak a nemzetek, hanem a szellem erejével.”

Bor Zsolt


Kedves Olvasó!

A Tudomány ünnepének további rendezvényeihez ajánlom figyelmükbe iránytűként Bor Zsolt, világhírű lézerfizikus, akadémikus, egyetemi tanár gondolatát a tudományról.

Prof. Dr. Patyi András

rektor


Bor Zsolt (1949. június 20 - ) a Szegedi Egyetem orosházi születésű fizikaprofesszora, a lézerfizika és a femtoszekundumos optika neves kutatója, a Magyar Tudományos Akadémia és a londoni Európai Akadémia tagja. 1973-ban a Kijevi Műszaki Egyetemen elektromérnökként végzett. 1975-ben egyetemi doktori, 1982-ben védte meg kandidátusi értekezését és Gyulai Zoltán-díjat kapott, 1984-ben a tudományok doktora fokozatot szerzett. 1977 és 1989 között megszakításokkal 6 évet töltött a göttingeni Max-Planck-Institut für Biophysikalische Chemie lézerfizikai részlegében, ahol több új kutatási irányt alapozott meg jórészt szegedi fizikusok segítségével – külön „magyar szoba” és „magyar labor” létezett az intézményben. 1989-ben felkérték, hogy alapítsa meg az Optikai és Kvantumelektronikai Tanszéket. 1995-től a houstoni Rice Egyetem és a zürichi ETH vendégprofesszora, ahol a fotolitográfia optikai problémáival foglalkozott. 1990-ben az MTA levelező, 1995-ben rendes tagjává választották; 1993-ban a londoni székhelyű Academia Europaea is tagjává választotta, ezen kívül része az Európai Fizikusi Közösség Kvantumelektronikai és Optikai Osztály igazgatóságának. 1994-ben Széchenyi-díjat, 1998-ban Pázmány Péter illetve „Pro Urbe, Szeged” díjat kapott. 2004-ben Bolyai-díjjal, 2012-ben Magyar Corvin-lánccal tüntették ki, majd 2013-ban Prima Primissima díjjal tüntették ki.

Kutatási területei a lézerfizika, a femtoszekundumos optika, a nagysebességű fényképészet, a repülési idő interferometria és a festéklézer. Legnagyobb újítása a piko- és femtoszekundumos lézerspektroszkópia tárgykörében születtek, egy új lézerfizikai alapjelenség, az úgynevezett ön-Q-kapcsolás elméleti kidolgozása és kísérleti kimutatása, bizonyítása. Mindemellett érdeklődési köre többek között kiterjed az ultragyors spektroszkópiára és az új generációs ultrarövid impulzusok vizsgálatára is. Több mint négyszáz tudományos közleményt adott ki, ezen kívül tizenhárom szabadalmat jegyeztetett be. Kapcsolata a lézerfizikával annak köszönhető, hogy oktatási pályája elején Szegeden hiánypótló tevékenységet voltak kénytelenek végezni és maguk fejleszteni lézereket maguk és más magyarországi kutatók számára.

Femtoszekundumos kutatásai fizikai, kémiai és biológiai kutatásokban is nagyon fontosak, hiszen a végbemenő rendkívül gyors változásokat, fejlődéseket csak hasonlóan gyors fényimpulzusok, gyorsan készített fényképek segítségével vizsgálhatjuk.

Fizikusként jelentős orvosi eredményeket is a háta mögött tudhat, hiszen lézer-technikával sok olyan kezelést tudnak megvalósítani, amit az orvostudomány doktorai önállóan nem tudnának kivitelezni. Az általa kifejlesztett, nemzetközi összehasonlításban is a legkorszerűbb és a legpontosabb műtéti technikát biztosító femtoszekundumos lézert a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának szemészeti klinikáján 2012-ben helyezték üzembe. Az új berendezés a szaruhártya-átültetéseknél és más szemsebészeti korrekciós műtéteknél lehetővé teszi, hogy az előre betáplált adatok alapján a számítógép egyénre szabottan, önállóan végezze el a műveleteket, így a beavatkozások könnyebbé, gyorsabbá, megbízhatóbbá válnak. Ezen kívül Kemény Lajos szegedi bőrgyógyász professzorral a szénanátha gyógymódjára találtak a megfelelő fénynyaláb orrba juttatásával – közös pikkelysömör-kezelésüket nem szabadalmaztatták nemzetközi publikálás előtt, ennek alapján gazdagodott meg egy kaliforniai cég. Jelenleg az Alcon/Novartis egyik kutatás-fejlesztési igazgatójaként a szürke hályog lézeres műtéti technikájának és a szuperlátás céljait szolgáló lézerek fejlesztésén dolgozik magyarországi szemészekkel együttműködve.

Az idézet Kun Zsuzsa: A világhírű magyar agy, Beszélgetések Bolyai-díjas tudósainkkal – Interjú Bor Zsolttal (69-97. oldal), Cser Könyvkiadó és Ker. Kft, 2014., Budapest. c. kötetben található a 76- oldalon.

http://primissima.hu/dijazottak/dr-bor-zsolt/350/

http://titan.physx.u-szeged.hu/~opthome/optics/honlap/bor.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bor_Zsolt

http://mta.hu/koztestuleti_tagok?PersonId=18928

http://www.mtva.hu/hu/sajto-es-fotoarchivum/8302-bor-zsolt-szechenyi-dijas-lezerfizikus-akademikus-a-corvin-lanc-kituentetettje-65-eves

http://corvinlanc.kormany.hu/bor-zsolt


Heti gondolat - báró Eötvös Loránd

    • Eotvos Lorand

"A teóriáknak nem kell igaznak lenniük, csak jónak"

Báró Eötvös Loránd Ágoston


Kedves Olvasó!

Ezen a héten báró Eötvös Loránd gondolatát ajánlom figyelmükbe, aki 1888. november 12-én olvasta fel a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztályának ülésén „Vizsgálatok a gravitáció jelenségeinek körében” című értekezését. A tudomány ünnepe talán alkalom arra, hogy ne csak a saját szűkebb területünk aktuális eredményeit ismerjük meg, hanem nyitottan szemléljük más tudományágak vizsgálódásait is, hiszen nem tudhatjuk, hogy éppen mely teória befolyásolja majd további munkálkodásainkat választott tudományterületünkön.

Prof. Dr. Patyi András

rektor


Báró Eötvös Loránd Ágoston (1848. július 27 – 1919. április 8.) 1888. november 12-én olvasta fel a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztályának ülésén Vizsgálatok a gravitáció jelenségeinek körében című értekezését.

Elismert magyar fizikus volt, bár jogi fakultáson kezdte felsőfokú képzéseit, természettudományok iránti vonzódása erősebbnek bizonyult, mint az atyai akarat. Summa cum laude végzett a Heidelbergi Egyetem Természettudományi Karán. Egyénileg folytatott kutatásai révén magántanár, akadémiai tag, akadémiai elnök, majd egyetemi rektor lett; közéleti munkásságát elismerendő pedig 1894. június 10 - 1895. január 15-ig vallás-és közoktatásügyi miniszter. Miniszteri pályafutása rövid, ám annál gyümölcsözőbb volt, 400 új népiskolát, a tanárképzés színvonalának javítására pedig szakkollégiumot hozott létre.

A gravitáció vizsgálata iránti elhivatottságának okára általa íródott nyoma nem maradt ránk, csak következtetni tudunk, hogy a Nemzetközi Földmérés aktualitása terelte ebbe az irányba. Legismertebb alkotása a torziós inga vagy mérleg, melyet gravitációs méréseihez használt. 1906-ban éppen Budapest adott otthont az Internationale Erdmessung XIV. kongresszusának, melyen Eötvös is előadást tartott – német nyelven. Az adatok pontossága, az eddig lehetetlennek ítélt mérések megvalósítása annyira elkápráztatta a publikumot, hogy következő nap a programtól eltérően Eötvösnek franciául is meg kellett ismételnie előadását. Ezeket a méréseket mind magyar földön végezte, a kedvenc magyar rónaságán. 25 évesen megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1883-ban pedig rendes tagjává. 1889 és 1905 között ő volt az Akadémia elnöke.

1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia a Nobel-bizottság elé terjesztette munkásságát, de sajnos a szupravezető felfedezőjére esett a társaság választása. Ennek ellenére postumus is sok érdeméremmel és címmel tiszteleg az utókor eme nagy tudós életműve előtt, amikor 1919-ben elhunyt, Einstein szerint a fizikának "egy fejedelme" szállt sírba. A hazához való viszonyban gróf Széchenyi István tekintette példaképének, hitvallását az alábbi idézet szemlélteti.

"Itt, lábaink alatt terjed el, hegyek koszorújával övezve az Alföld rónasága. A nehézség azt lesimítván, kedve szerint formálta felületét. Vajjon milyen alakot adott neki? Micsoda hegyeket temetett el és mélységeket töltött ki lazább anyaggal, amíg létrejött ez az aranykalászokat termő, magyar nemzetet éltető róna? Amíg rajta járok, amíg kenyerét eszem, erre szeretnék még megfelelni."

Nagy Károly: A klasszikus fizika világhírű magyar mestere Magyar Tudomány 1998/7. 774-783.

http://www.termeszetvilaga.hu/fizika_eve/tortenet/fiztort/eotvos/kormendi.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/E%C3%B6tv%C3%B6s_Lor%C3%A1nd

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/eotvos_lorand_akademiai_eloadasa_a_gravitaciorol__1888

http://www.elgi.hu/museum/elatud.htm



Heti gondolat - Deák Ferenc

    • deak ferenc web

„Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de miről a nemzet félve a szenvedésektől önmaga lemondott, annak visszaszerzése nehéz és mindig kétséges.”

Deák Ferenc


Kedves Olvasó!

Ezen a héten, október 23-án emlékezünk az 1956-os forradalomra és szabadságharcra, valamint a harmadik köztársaság 1989-es kikiáltására. A nemzeti ünnepre készülődve ajánlom figyelmébe a 211 éve, október 17-én született Deák Ferenc időtálló gondolatát. A fenti idézet abban a „húsvéti cikkben” jelent meg 1865. április 16-án (húsvétvasárnap) a Pesti Napló hasábjain, mely új fejezetet nyitott a kiegyezést megelőző tárgyalásokban, amelyekbe Deák az „Adalék a magyar közjoghoz” című tudományos igényű 1865-ös munkája után kapcsolódott be.

Az utóbbi század eseményeit – az 1956-os forradalmat, az 1989-es rendszerváltozást és a szovjet megszálló erők 1991-es távozását – Deák gondolata is összeköti, hiszen a magyar nép szabadságáról önként soha nem mondott le.


Prof. Dr. Patyi András

rektor

Deák Ferenc, a „haza bölcse”, a 19. századi magyar történelem egyik legnagyobb formátumú politikusa és jogásza. Deák az 1832-36-os országgyűlésen kapcsolódott be a modern, polgári Magyarországért vívott küzdelembe, majd az első felelős magyar minisztérium igazságügyi minisztere, a szabadságharc bukása után pedig a passzív ellenállás vezéralakja lett. Pályafutására a kiegyezés nagy művével, a dualista állam alapjainak lerakásával tette fel a koronát.

1803. október 17-én született Söjtörön tekintélyes régi nemesi család hetedik gyermekeként. Szüleit korán elveszítette, így testvéreivel együtt Hertelendy György gyámsága alatt nevelkedett. Tanulmányai éveit Keszthelyen a premontrei gimnáziumban, Pápán a bencés algimnáziumban és Nagykanizsán a piarista gimnáziumba töltötte.  Később Győrben és Pesten folytatott jogi tanulmányokat, majd Zala vármegye közigazgatásában helyezkedett el (előbb ügyész, majd jegyző, 1832-ben pedig alispán lett).

A „haza bölcsének” karrierje 1833-ban ívelt fel, miután bátyja, Antal váratlanul megbetegedett, és maga helyett öccsét küldte követnek a pozsonyi országgyűlésre.

Deák csatlakozott az alsóház politikai küzdelmeihez, és a jobbágyfelszabadítás, a lengyel kérdés, valamint a vallás- és szólásszabadság ügyében tartott szónoklataival hamarosan az ellenzék egyik vezéralakjává nőtte ki magát. Elérte, hogy a Budán raboskodó Kossuthot és a Lovassy-per elítéltjeit végre szabadon engedjék, ezzel együtt pedig véget vessenek a még zajló felségsértési pereknek. Deák aktivitása nyomán tagja lett a magyar büntetőtörvénykönyv-tervezet megalkotására létrehozott országgyűlési bizottságnak, a Védegyletnek, majd 1847-ben részt vett a nemzeti liberális ellenzék programjának (Ellenzéki Nyilatkozat) megalkotásában is.

Az országgyűlési választásokon betegsége miatt nem indulhatott, de Batthyányi Lajos gróf miniszterelnök ragaszkodott ahhoz, hogy Deák töltse be az igazságügyi miniszteri posztot, ezután az ő irányításával szövegezték meg az áprilisi törvényeket. A szabadságharc leverését követően birtokaira vonult vissza, és nem volt hajlandó semmiféle együttműködésre az általa törvénytelennek tartott rendszerrel. 1854-ben eladta birtokait és Pestre költözött, szinte haláláig az Angol Királynő szállodában lakott.

Deákban látták példaképüket mindazok, akik az ország számára kiutat kerestek a politikai patthelyzetből. Deák nem ismert el semmilyen rendszert, amely nem tekintette érvényesnek az áprilisi törvényeket. A „haza bölcse” véleményét az „Adalék a magyar közjoghoz” című 1865-ös munkájában, a kompromisszum feltételeit a „húsvéti cikkben” nyilvánosan is összefoglalta. Bécs a königgrätzi csatában (1866) elszenvedett vereségét követően fogadta el ezeket, és jött létre 1867-ben a kiegyezés.

A kiegyezéshez kétségkívül szükség volt Deák bölcsességére, tekintélyére és eltökéltségére, valamint arra, hogy felismerje Ausztria és Magyarország együttélésének lehetőségét és szükségszerűségét. Érdemei mindazonáltal nem merültek ki a kiegyezés tető alá hozásában, hosszú ideig ugyanis gyakorlatilag az ő személyes tekintélye biztosította az Andrássy-kormány eredményes működését a függetlenségpárti közvélemény és a kossuthi emigráció ellenében.

A „haza bölcse” utolsó országgyűlési szónoklatát 1873 júniusában, a pápai csalhatatlanság ügyében tartotta, ezután azonban idős kora és megromlott egészsége miatt visszavonult a politikától, majd 1876 januárjában hunyt el. Deákot az egész nemzet gyászolta, utolsó útjára királyi pompával kísérték.


http://tortenelemklub.com/eletrajzok/ujkori-szemelyek/411-deak-ferenc-elete-1803-1876

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1803_oktober_17_deak_ferenc_szuletese

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1865_aprilis_16_megjelenik_deak_ferenc_husveti_cikke_a_pesti_naploban/

Britannica Hungarica Nagylexikon 2014.


Heti gondolat - Albert Einstein

    • einstein

“Nem vagyok különösebben tehetséges. Csupán szenvedélyesen kíváncsi.”

Albert Einstein


Tisztelt Olvasó!

Ha zseniális, kivételesen tehetséges emberre gondolunk, akkor bizonyosan felrémlik bennünk Albert Einstein képe. A tudós szerénységéről tesz tanúbizonyságot, amikor saját magát nem kivételes tehetségnek, hanem pusztán kíváncsi embernek vallja, ám ha az első mondatában kételkedünk is, azt azért elhihetjük neki, hogy nagy teljesítményekre csak az lehet képes, aki megőrzi természetes kíváncsiságát és érdeklődését az élet jelenségei iránt. Azt gondolhatnánk, hogy mára a világ nagy részén, – köszönhetően az oktatási rendszernek és a kommunikációs forradalomnak – a tudás nemcsak a tudósok kiváltsága, mert az információ sokakhoz eljut pillanatok alatt. De az információ még nem tudás! Tudás akkor lesz belőle, ha az információt rendszerbe foglalva tudjuk elsajátítani, és képesek vagyunk értelmezni, kapcsolatba lépni vele. Az információnak tehát nem vagyunk híján, paradox módon azonban az ismeretanyag felhalmozódásával, és a rendkívül specifikus tudást igénylő tevékenységek elterjedésével kihalni látszik a nyitott és érdeklődő ember, a polihisztor típusa, és átadja helyét a szakbarbárnak, aki saját szakterületén otthonosan mozog ugyan, de teljesen idegen a szakmájával nem rokon tudományok vagy művészetek terén.             

Egy kínai közmondás úgy tartja, „a tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell”. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2014. október 14-én Ludovika Szabadegyetem címmel ismeretterjesztő programsorozatot indít, amelynek célja, hogy minden kedves érdeklődő számára betekintést adjon az egyetemünk képzéseihez kapcsolódó érdekes és aktuális témákba, köztük olyanokba is, amelyekről ritkán és keveset hallani. Előadóink neves szakértők, akik tudományos ismereteiket közérthetően tudják átadni, ezért mondhatjuk, hogy akár a témák sokszínűségét, akár a közönséget tekintve az NKE ezzel a programsorozattal szélesre nyitja azt az ajtót, amelyen már csak be kell lépni szenvedélyesen kíváncsi vendégeinknek.   

Prof. Dr. Patyi András

rektor


 

Albert Einstein (Ulm, Württemberg, Németország, 1879. március 14. – Princeton, New Jersey, USA, 1955. április 18.) elméleti fizikus; tudományos és laikus körökben egyaránt a legnagyobb 20. századi tudósnak tartják. Ő fejlesztette ki a relativitáselméletet és nagymértékben hozzájárult a kvantummechanika, a statisztikus mechanika és a kozmológia fejlődéséhez. 1921-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazták „az elméleti fizika területén szerzett érdemeiért, különös tekintettel a fényelektromos jelenség törvényszerűségeinek felismeréséért”.


Einstein Ulmban látta meg a napvilágot. Mivel csak későn tanult meg beszélni, sokáig azt gondolták róla, hogy szellemileg visszamaradott. A gimnáziumban csak a matematika érdekelte, rossz tanuló volt.

Később a zürichi műszaki egyetemen tanári diplomát szerzett, és a Svájci Szabadalmi Hivatal előadója lett. A tudományos világtól távol, gyakorlati megfigyelései nyomán kezdte kidolgozni korszakalkotó elméleteit. 1921-ben, immár tekintélyes berlini kutatóként megkapta a fizikai Nobel-díjat, de a közhiedelemmel ellentétben nem az akkoriban még vitatott relativitáselméletért, az indoklásban fényelektromos törvénye és elméleti fizikai munkássága szerepelt. Hiába ünnepelte azonban a tudományos világ, a német antiszemiták célkeresztjébe került, főként azt követően, hogy csatlakozott a cionista mozgalomhoz. Életében a vallás nem játszott meghatározó szerepet, de zsidóságát mindig vállalta.

Hitler hatalomra jutásakor Kaliforniában tanított, és többé nem tért haza. A demokratikus érzelmű tudós 1940-ben felvette az amerikai állampolgárságot, haláláig a Princeton Egyetem professzora volt.

Tudományos munkássága röviden így foglalható össze: 1905-ben jelent meg négy cikke, amely alapjában megváltoztatta az addigi világképet. Az első elméletileg magyarázta meg a folyadékokban lebegő szemcsék véletlenszerű hőmozgását. A második felvetette, hogy a fény különálló kvantumokból (fotonokból) áll, amelyeknek a hullámjelleg mellett részecskékre jellemző tulajdonságai vannak. A harmadik kimondta a tömeg és az energia egyenértékűségét (E=mc2), a negyedik szerint, ha a fény sebessége minden vonatkozási rendszerben azonos, akkor az idő és mozgás is viszonylagos a megfigyelőhöz képest (a speciális relativitáselmélet általánosította a newtoni mechanikát).

1913-ban dolgozta ki az általános relativitáselméletet. Eszerint a természeti törvények leírására bármely vonatkoztatási rendszer alkalmas, bármilyen is mozgásállapota. Később megállapította, hogy a gravitáció nem erő, hanem a téridő görbülete, amelyet a tömeg jelenléte idéz elő.

Élete végén egységes térelméletet, az univerzumot leíró világtörvényt kívánt felállítani, ami ugyan nem sikerült, de Werner Heisenberg ekkor ismerte fel, hogy az elemi részecskék helyét és sebességét nem lehet egyszerre meghatározni. Einstein ezt az elvet nem fogadta el.

Bár elméleteit nagyon kevesen értették meg, a közvélemény szemében ő lett „a tudós”. Ráadásul megfelelt a szórakozott tudósról kialakult képnek is: kiválóan hegedült, és még hírnevének tetőfokán is harmadosztályú vasúti kocsin közlekedett, hóna alatt a hegedűvel.

1955. április 18-án halt meg Princetonban.


Forrás:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Albert_Einstein

http://www.mtva.hu/hu/sajto-es-fotoarchivum/7066-albert-einstein-nobel-dijas-nemet-fizikus-matematikus-135-eve-szueletett


Heti gondolat - Ady Endre

    • arad

„Az aradi Golgotára

Ráragyog a nap sugára

Oda hullt az őszi rózsa

Hulló levél búcsúcsókja,

Bánat sír az Őszi ágon,

Ott alussza csendes álmát

Az aradi tizenhárom”

Ady Endre: Október 6. 


1849. október 6-án golyó általi halállal halt Lázár Vilmos ezredes, Dessewffy Arisztid tábornok, Kiss Ernő tábornok, Schweidel József tábornok. Kötél általi halállal halt Lovag Pöltenberg Ernő tábornok, Török Ignác tábornok, Láhner György tábornok, Knezich Károly tábornok, Nagysándor József tábornok, Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok, Aulich Lajos tábornok, Damjanich János tábornok, Gróf Vécsey Károly tábornok.

Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost.

1849 augusztusa és 1850 februárja között szintén Aradon végezték ki az alábbi tiszteket: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest. Lenkey János honvéd vezérőrnagy az aradi várbörtönben megtébolyodott. Szintén kivégezték a cseh származású, németül beszélő, de a magyar hazáért harcoló báró Hruby Gyulát.


Forrás:

http://www.tollal.hu/mu/ady-endre---oktober-6.

http://www.trefort.elte.hu/

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1849_oktober_6_az_aradi_vertanuk_es_batthyany_lajos_kivegzese/

http://nemzetikonyvtar.blog.hu/2013/10/06/a_magyar_golgota_887

http://hu.wikipedia.org/wiki/Aradi_v%C3%A9rtan%C3%BAk


Heti gondolat - Abraham Maslow

    • maslow2

„Azok az emberek, akik csak a kalapáccsal tanultak meg jól bánni, minden problémát egy-egy szögnek látnak.”

Abraham Maslow


Kedves Olvasó!

Abraham Maslow az ’50-es években Carl Rogers kollégájával közösen kidolgozta az ún. humanisztikus személyiség-pszichológiai irányzatot, válaszul az akkoriban divatos pszichoanalízis és behaviorizmus hiányosságaira. Az irányzat számos újítása mellett elkülönítette, és hierarchikus rendbe foglalta az ember szociális szükségleteit. Napjainkban is ismerősen cseng a Maslow-féle önmegvalósítás, helyesebben mondva önaktualizáció fogalma, csakhogy nem abban az értelemben, ahogy azt Maslow annak idején meghatározta. Az önmegvalósítás a Maslow-piramis csúcsa, az emberi élet célja, a személy saját tehetségének és alkotó képességének kibontakoztatása, és nem a másokon átgázoló önzés vagy az alaposan félreértelmezett individualizmus.

Maslow az egészséges, növekedés-motivált személy karakterisztikus jegyeit is megfigyelte: az önmagát megvalósító ember pontosan észleli a valóságot, átlátja a helyzeteket, autonóm személyiség, aki nem szolgáltatja ki magát a körülményeinek, találékony, kreatív, és képes szemléletét állandóan megújítani. Az önmegvalósító személy eszköztára bizonyosan nem szűkül le a kalapácsra.


Prof. Dr. Patyi András

rektor                  


Abraham Maslow 1908. április 1-én, tanulatlan orosz zsidó bevándorlók gyermekeként született az amerikai Brooklynban, elsőszülöttként a hét gyerek közül. Apja nyomására jogi egyetemre iratkozott be New Yorkban, de hamar kiábrándult belőle, és úgy döntött, hogy pszichológiát fog tanulni, így átiratkozott a Wisconsin Egyetemre, ahol a híres Harlow professzor tanítványaként főemlős-megfigyeléseket folytatott.

1931-ben szerezte meg egyetemi diplomáját, majd 1934-ben a majmok közötti dominancia-viszonyok kialakulásáról írta meg doktori disszertációját. Maslow a PhD fokozat megszerzése után egy évvel New Yorkba, a Columbia Egyetemre ment, itt került szoros kapcsolatba Alfred Adlerrel is. 1937-től kezdődően 14 éven át a Brooklyn College-ban tanított, majd 1951-től 1969-ig a Brandeis Egyetem professzora, a Pszichológia Tanszék vezetője volt. Carl Rogersszel közösen indították el a humanisztikus pszichológiai mozgalmat, és egyben ők voltak azok, akik egy idő után ezt is kevésnek érezték az emberben rejlő lehetőségek leírására, ezért a 60-as évek végén továbbléptek a transzperszonális pszichológia felé. 1968-ban Maslow-t választották az Amerikai Pszichológiai Társaság elnökévé. Az 1969-ben induló Journal of Transpersonal Psychology szerkesztő bizottságának tagja lett; szintén ebben az évben a kaliforniai Menlo Park Laughlin Alapítványához csatlakozott, és itt tevékenykedett 1970-ben bekövetkezett haláláig. 

    • piramis

Abraham Maslow 1943. július elsején publikálta „A Theory of Human Motivation” című tanulmányát. Ebben a cikkben írta le a később róla elnevezett, piramis alakban vázolt, híressé vált tézisét, miszerint az emberi motivációs tényezők egymásra épülnek: a piramis legalsó szintjén az alapvető élettani szükségletek, mint például az éhség, szomjúság stb. helyezkednek el, majd a piramis csúcsa felé haladva egyre magasabb rendű motívumokkal találkozunk. Maslow szerint a piramis különböző szintjein található szükségletek csak akkor lépnek fel, ha az alattuk lévő szükségletek részben kielégítettek. Például a piramis második szintjén található biztonság iránti szükséglet csak akkor lép fel, ha az alsó szinten lévő fiziológiai szükséglet részben kielégített. A piramis csak az emberre jellemző szükségleteket is tartalmaz, ilyen a megbecsülés, a kognitív, az esztétikai és az önmegvalósítás szükséglete. Az önmegvalósítás alatt a bennünk lévő lehetőségek kiteljesedését érti. A Maslow által elképzelt hierarchia azonban nem minden esetben érvényesül, például ez a rendszere a motivációknak nem magyarázza meg az éhező tudósok, vagy az éhségsztrájkot folytatók viselkedését, akik alapvető szükségleteiket alárendelik egy magasabb szükségletnek. A Maslow-piramis (vagy Maslow-szükséglethierarchia) a motivációkutatás egyik alaptétele lett.



Forrás:

Hans-Jürgen Quadbeck-Seeger: Csak a változás állandó, Idézetek és gondolatok innovatív vezetők számára, Budapest, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, 2003. 

http://hu.wikipedia.org/wiki/Abraham_Maslow

http://ursuslibris.hu/maslow-eletrajz/

http://index.hu/tudomany/2013/07/01/hetveneves_a_maslow-piramis/

http://old.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/maslow_motivcis_piramisa.html

old.btk.pte.hu/tanszekek/pszichol/letolt/aszemelyisegfenomenologiai.doc



Heti gondolat - Madách Imre

    • Az ember tragédiája

Tehát csak álom volt, és vége van.

De nem mindennek. Az eszmék erősbek

A rossz anyagnál. Ezt ledöntheti

Erőszak, az örökre élni fog.

S fejlődni látom szent eszméimet,

Tisztúlva mindig, méltóságosan,

Míg, lassan bár, betöltik a világot.”

Madách Imre: Az ember tragédiája


Kedves Olvasó!

Szeptember 21-én ünnepeltük országszerte a Magyar Dráma Napját, annak emlékére, hogy 1883-ban ezen napon volt Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatója a Nemzeti Színházban.

A történelemben az eszmék mindig felülkerekednek az ember hétköznapi tragédiáján – ez Madách művének vázlatos története. Ám ha ez a mű ennyire banális, akkor hogy tudott klasszikussá válni? Miért lett a legtöbbször színpadra állított magyar dráma, és nehézkessége ellenére miért van az, hogy népszerűsége töretlen? Babits úgy vélte, hogy Madách sikerének titka éppen az, hogy művében a cél a gondolatiság, a filozófia, és nem a gyönyörködtetés. A költő pályáját ismerve tudjuk, hogy a művet a bukás, a szenvedés, a személyes kudarcok ihlették, de nem megszokott módon, vagyis „Madách nem menekült a kiábrándulás elől, hanem elmélyedt benne, és elmélyítette magában: filozófiát csinált belőle.” Nála az eszme „nem a kor eszméje volt, hanem minden korok eszméinek eszméje, az aktuálisok semmiségének örök aktualitása.” (Babits) A műalkotás tehát kérdez, a mindenkori olvasó pedig dilemmázik, újraolvas, vitatkozik az Úrral, Luciferrel, önmagával (!), és ebben a gondolkodási folyamatban teremt lehetőséget magának arra, hogy megélje emberi mivoltát.

                                                                                                                                                         Prof. Dr. Patyi András

                                                                                                                                                                       rektor    

Madách Imre Alsósztregován (ma Dolná Strehová, Szlovákia, Nagykürtösi járás) született 1823. január 20-án, ősi nemesi család sarjaként. Gyermekkorát szüleinek kastélyában töltötte, tanulmányait magánúton végezte, vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le. 1834-ben elveszítette édesapját, ami annyira megviselte, hogy leginkább csak könyveiben lelte örömét, és ennek eredményeként autodidakta módon fejlesztve tudását szerteágazó ismereteket szerzett. A hat idegen nyelven (német, francia, szlovák, angol, latin, ógörög) tudó Madách 1837 őszén került a Pesti Egyetemre. Az első két szemeszterben bölcsészetet, majd a harmadiktól jogot hallgatott. Figyelemmel kísérte a folyóiratokat, és olvasta a kor legjelesebb magyar költőinek műveit. Évfolyamtársai közé tartozott Andrássy Gyula és Lónyay Menyhért is. Ekkor ismerkedett meg első szerelmével, a nála egy évvel fiatalabb Lónyay Etelkával, aki első verseinek ihletője, múzsája lett. Madách nem sokkal később, részben anyagi gondok, részben rossz egészsége miatt visszautazott Nógrádba, és ettől kezdve magánúton folytatta, és fejezte be egyetemi tanulmányait. 1841 végén tette le ügyvédi vizsgáját a Pesti Egyetemen, kötelező egyéves joggyakorlatát pedig Balassagyarmaton töltötte le. 1843-ban Nógrád megyében mint tiszteletbeli aljegyző közpályára lépett, ahol hamar kitűnt tehetségével.

Legkedvesebb barátja Szontágh Pál volt, aki a bátortalan és visszavonuló Madáchot bevitte a társasélet köreibe. A fiatal Madách 1844-ben táblabíró lett, később mint élelmezési főbiztos működött, de hivatalos elfoglaltsága mellett 1843-tól '48-ig élte irodalmi munkássága legtevékenyebb korszakát. Számos lírai költeményen, néhány elbeszélésen és esztétikai értekezésen kívül hat drámája készült el. Politikai cikkeket is írt, leginkább névtelenül a Csengery-féle Pesti Hírlapba, melynek centralista irányvonalát támogatta.

A költő 1843-ban ismerkedett meg Fráter Erzsébettel, Fráter Pál Nógrád megyei alispán unokahúgával, akit 1845 márciusában eljegyzett. Az esküvőt július 20-án tartották meg, majd a pár a Madách család csesztvei birtokán telepedett le. 1848. január 1-jén megszületett Aladár nevű gyermekük.

Madách 1847 elején Szontagh Pállal együtt tagja lett a gróf Teleki László által vezetett Ellenzéki Körnek, de 1848. március végén kiújult régi szívbaja, és Csetszvén betegeskedett, majd beállt nemzetőrnek, de egészségi állapota miatt nem tudott aktív résztvevője lenni a szabadságharcnak. A Madách család 48-49-es sorsa azonban sűrítetten foglalja össze azt a tragédiát, amely a szabadságharc hazafias nemességére rászakadt. 1849-ben a költő nővérét, Madách Máriát, annak első házasságából való tizenöt éves fiát, Huszár Józsefet és Mária második férjét, Balogh Károly honvéd őrnagyot Marosszlatina mellett (Erdélyben) román parasztok brutális kegyetlenséggel meggyilkolták. 1849-ben a költő öccse, Pál, aki Kossuth mellett működött, egy futárszolgálat következtében tüdőgyulladást kapott, és betegségébe belehalt október 1-jén. Károly öccse menyasszonyának apját pedig Haynau felakasztatta.

1849 őszén a költő Csesztvén felkelőket bújtatott, emiatt 1852 augusztusában elfogták és majdnem egy évig tartó vizsgálati fogságban volt. Ekkor írta meg Az ember tragédiája első változatát Lucifer címen. 1853. május 7-e körül, a bizonyítékok elégtelensége folytán, Madáchot a fogságból elbocsátották ugyan, de Pesten kellett felügyelet alatt maradnia. Idő közben még két lánya született: Jolán és Borbála. Végre augusztus 20-án hazamehetett, de a családi boldogság helyett nejének hűtlensége fogadta otthon, és házassága 1854-ben felbomlott. Madách ezután anyjánál élt. Keserű csalódása érzékenyen hatott lelkére, szívbaja is erősebben jelentkezett, de gyötrődéseit újabb történelmi és filozófiai tanulmányokkal és munkássággal igyekezett leküzdeni. 1853-54-ben politikai szatírákban öntötte ki keserűségét, ekkortájban írta Civilizátor című szatirikus vígjátékát is. 1856 és 1857 között megírta Az ember tragédiája második változatát, és a munka hatására kedélyállapota javult, ismét érdeklődni kezdett a közélet iránt.

1861-ben Madách tagja lett Nógrád megye választmányának, s egyúttal a megyei tisztújítás szavazatszedő küldöttségének is. Január 10-én Nógrád megye törvényszéki táblabírái közé választották, és tagja lett a Nógrád megye új közigazgatási rendszerének kidolgozására megalakított bizottságnak, valamint a megyei költségvetést kidolgozó választmánynak. Segédkezett a Nógrád megye népeihez intézett felhívás megszövegezésében, amely többek között a teljes jogegyenlőséget, a robot, a dézsma és a papi tized eltörlését, a községek önkéntes újraszervezését, az egyenlő közteherviselést hirdette. Később a balassagyarmati választókerület országgyűlési képviselőjévé választották. 1861. március 21-én elfogadta a balassagyarmati választókerület mandatumát, és az országgyűlésen a felirati vitában mint a határozati párt híve, jeles beszéddel tűnt fel. Június 26-án tagjává vált a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó bizottságnak.

1861 nyarán magával hozta a fővárosba nagy művét, Az ember tragédiáját is, hogy kikérje róla Arany János véleményét. Arany a művet kiemelkedőnek tartotta, valamint felajánlotta segítségét Madáchnak kisebb nyelvi és verselési kérdésekben. 1862. január 12-e környékén látott napvilágot Az ember tragédiája első kiadása, és a mű megjelenése után a Kisfaludy Társaság 1862. január 30-án rögtön tagjává választotta a szerzőt. A Magyar Tudományos Akadémia 1863. január 13-án választotta levelező tagjai sorába, de Madách kiújuló betegsége miatt székfoglalóját már nem tarthatta meg.

1864 nyarán a költő a Parócához tartozó Imre-dombon belekezdett egy nyárilak megépítésébe, mert itt szeretett volna visszavonultan élni, de ezt a tervét már nem valósíthatta meg: 1864. október 5-én hunyt el szívelégtelenségben. Október 7-én szülőhelyén, a Madách-nemzetség sírboltjába helyezték örök nyugalomra.


Forrás:

Madáchról: http://mek.oszk.hu/01900/01925/html/menu_hu/authhu/index.html

Máté Zsuzsanna: Madách Imre, A poeta philosophus; Tanulmányok Az ember tragédiája esztétikumáról

http://mek.oszk.hu/04800/04875/04875.htm#5

Magyar Dráma Napja: http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_magyar_drama_napja

Madáchról: http://hu.wikipedia.org/wiki/Mad%C3%A1ch_Imre

Babits Mihály: Előszó egy új Madách kiadáshoz (1923):

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00331/10015.htm

Kép forrása: Részlet Jankovics Marcell Az ember tragédiája című animációs filmjéből (2011)



Heti gondolat - Cesare Beccaria

    • Cesare Beccaria

Meg akarjátok előzni a bűntetteket? Tegyétek, hogy a fények kísérjék a szabadságot. … Bárki, akinek érző lelke van, tekintetét a jól megalkotott törvények könyvére vetve, és belátva, hogy csak azt a rossz szabadságot veszítette el, mely másnak kárt okoz, áldani fogja a trónt, és aki rajta ül.

Cesare Beccaria: A bűnökről és a büntetésekről

Kedves Olvasó!

Szeptember 8-a Szent Adorján vértanú, és a büntetés-végrehajtási szervezet napja. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen e nap alkalmából Cesare Beccariának, a 18. századi itáliai gondolkodónak legismertebb művéből, A bűnökről és a büntetésekről c. értekezéséből való gondolattal emlékezünk meg a büntetés-végrehajtási szervezet szerepéről, jelentőségéről, és dolgozói hivatásának fontosságáról.

Beccaria a felvilágosodás korának gyermeke, aki művében elsőként élesen szembefordul a mózesi törvények és a corpus juris tekintélyén alapuló büntetőjogi tudománnyal, és korának, valamint a megelőző századoknak a büntetések tekintetében kialakult gyakorlatát is erősen bírálta. Értekezésében olyan, mára alapvetővé vált elveket és értékeket fogalmazott meg, mint „hogy minden büntetés ne legyen az egyes vagy sokak által elkövetett erőszak egy magányos állampolgárral szemben, feltétlenül nyilvánosnak, gyorsnak, szükségesnek, az adott körülmények között a lehető legkisebbnek, a bűnökkel arányosnak, a törvények által előírtnak kell lennie.” Hangsúlyozta mindemellett a nevelés és az ismeretek fontosságát, az erény jutalmazását, ami megelőzheti a bűnt. Nézetét arra alapozta, hogy a bűnös nemcsak ellensége, hanem áldozata is a társadalomnak, ezért különösen nagy a törvényhozók és az egyes ember felelőssége embertársaival szemben.


                                                                                                                                                        Prof. Dr. Patyi András

                                                                                                                                                                     rektor     


Cesare Beccaria 1738-ban született Itália osztrák uralom alatt álló legfejlettebb városában, Milánóban. Nemesi származású lévén a pármai Nemesek Kollégiumában tanult a jezsuitáknál, majd Paviában szerzett jogászi végzettséget. Szülővárosába hazatérve, 1761-ben, a maga korában rendhagyó módon szerelmi házasságot kötött, mely frigyet szülei a rangbeli és vagyoni különbségekre való tekintettel elleneztek. Beccaria a hatvanas években ismerkedett meg a felvilágosodás eszméivel, és azzal a kis értelmiségi társasággal, melynek tevékenysége a milánói olasz felvilágosodás középpontja lett, és vezetői a Verri fivérek voltak: Pietro Verri, a közgazdász, esztéta és történész, valamint Alessandro Verri szépíró. Beccaria lelkesen csatlakozott hozzájuk, és vett részt a kör vitáin.

1764-ben publikálta Dei delitti e delle pene (A bűnökről és a büntetésekről) című értekezését, ami rendkívüli sikert aratott Európa-szerte, bár sok bírálója is akadt. Lelkesedett érte többek közt Voltaire és D’Alembert is. Beccaria a felvilágosult gondolkodók hívására Párizsba utazott, hogy az ottani közönség is megismerje az úttörő jelentőségű mű szerzőjét. Nagy Katalin cárnő is meghívta őt Oroszországba, hogy végezze el a büntetőjog reformjának munkáját, de Beccaria a felkérést elutasította. Elfogadott azonban minden kinevezést vagy elismerést saját városától, és nem hagyta abba a kutatást és a publikálást sem, bár a bűnökről és a büntetésről szóló művéhez foghatót többé nem alkotott. Párizsi útja után megromlott a viszonya a Verri fivérekkel, és magánéletét is beárnyékolta felesége 1774-es halála. Újra megházasodott, és megszületett harmadik gyermeke is. A Dei delitti e delle pene szerzője 1794 novemberében halt meg, de műve mai napig népszerű és aktuális.

Forrás:

http://it.wikipedia.org/wiki/Cesare_Beccaria

http://mek.oszk.hu/04600/04626/html/legenda0081.html

Cesare Beccaria: A bűnökről és a büntetésekről. Budapest, Eötvös József Kiadó, 1998. Ford: Madarász Imre.

       


      


Heti gondolat - Hans-Jürgen Quadbeck-Seeger

    • Hans-Jürgen

„Aki nagy teljesítményekre tör, annak tisztában kell lennie a részletekkel, de szeretnie nem szabad őket.”

(Hans-Jürgen Quadbeck-Seeger)



Tisztelt Olvasó!

A fenti idézet Hans-Jürgen Quadbeck-Seegertől, a neves német kémikus kutatótól származik, és megszívlelendő tanácsa az élet minden területén hasznosítható: a tanulás során, a kutatómunkában vagy akár vezetőként egy szervezet élén. A részletek fontosak, a részleteken nagy dolgok múlnak, és az élet voltaképp apró részletekből áll össze. Ám a részletek minden rendező elv nélkül való uralkodása az élet dolgai felett végső soron zűrzavart eredményez. Aki nagy teljesítményekre tör, annak figyelmét megosztva kell működtetnie, és soha nem tévesztheti szeme elől az elérni kívánt célt, a folyamatok egészét és a fő rendező elvet. Meg kell tanulni mérlegelni, rangsorolni a dolgok részleteiben, rá kell tekinteni a problémákra külön-külön és együtt is. Mert aki képes megváltoztatni saját perspektíváját, az olyan dolgot fedezhet fel, amit mások nem tudnak észrevenni.

                                                                                                                                             Prof. Dr. Patyi András

                                                                                                                                                                    rektor

Hans-Jürgen Quadbeck-Seeger 1939-ben született a ma Oroszországhoz tartozó Insterburg városában (Chernyakhovsk). A tudós kémiát, fizikát és antropológiát tanult az egyetemen, és szerves kémia tudományterületen doktorált. Tudományos munkájában különösen nagy figyelmet fordított a géntechnológia problémáira. Nevéhez több mint 50 szabadalom fűződik. A világhírű német cég, a BASF AG kutatásokért felelős elnökségi tagja volt, 1994-95 között a Német Vegyészeti Társaság elnöke, majd a Heidelbergi Egyetem tiszteletbeli professzora, és a Max-Planck Társaság vezetőségének tagja. Kutatómunkája mellett folyamatosan igyekezett segíteni a vállalkozások és a tudományos világ közötti kapcsolat fejlődését. 1998-ban hazájában magas rangú állami kitüntetést kapott, 1999-ben felvételt nyert a Német Szabadalmi és Védjegy Hivatal feltalálóinak körébe a vegyipari termékfejlesztésen belül az innovációt integráló környezetvédelmi megoldások terén elért eredményéért. Az idős tudós 2007 óta Német Vegyészeti Társaság tiszteletbeli tagja. Több tudományos és ismeretterjesztő könyve jelent meg nemcsak a kémia, hanem az innováció témakörében is. A magyar olvasóközönség körében is ismert „Csak a változás állandó” című kötetét kifejezetten az innováció irányába elkötelezett vezetők figyelmébe ajánlja.


http://akkrt.hu/642/gazdasag/menedzsment/csak_a_valtozas_allando

http://www.mgyosz.hu/gyaripar/2004szeptember/valtozas.pdf

http://de.wikipedia.org/wiki/Hans-J%C3%BCrgen_Quadbeck-Seeger

http://www.quadbeck-seeger.de/uebermich/index.html

       


Heti gondolat - Bibó István

    • bib

„Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük. Közép- és Kelet-Európa országai azért féltek, mert nem voltak kész, érett demokráciák, s minthogy féltek, nem is tudtak azokká válni.”


Bibó István A kelet-európai kisállamok nyomorúsága c. művéből


Tisztelt Olvasó!

2011 óta minden év augusztus 23-a a Totalitárius Diktatúrák Áldozatainak Európai Emléknapja. 1939-ben ezen a napon született meg a Molotov–Ribbentrop-paktum (más néven Hitler–Sztálin-paktum), melyben a Szovjetunió és a náci Németország külügyminiszterei megegyeztek a katonai semlegességről, és ezen felül – a szerződés titkos záradékában – a nagyhatalmak felosztották maguk között Közép- és Kelet-Európát. Ez a történelmi tény emblematikus elemévé vált annak a törekvésnek, hogy a világ nyugati, és – ha úgy tetszik – szerencsésebb fele a Szovjetunió bukása után két évtizeddel végre megértse, hogy diktatúra és diktatúra között jóval több a párhuzam, mint a különbség. Erről tanúskodik a kelet- és közép-európai régió XX. századi története, benne a magyar történelem, amit – többek közt – Bibó István is rendre elemzései tárgyává tett. A mi dolgunk is az, hogy elemezzük, és beszéd tárgyává tegyük a diktatúrák rendszerét, mert ez az egyetlen módja annak, hogy felszámoljuk a félelmet, ami létrehozta őket.  


Prof. Dr. Patyi András

rektor


Bibó István Budapesten született egy művelt, kálvinista értelmiségi családban. Az általános iskolát a fővárosban, a piarista gimnáziumot pedig Szegeden végezte. Egyetemi tanulmányait rangos intézményekben folytathatta, előbb a Ferenc József Tudományegyetemen (SZTE neve 1921-1940 közt), majd Bécsben és Genfben. Jogi doktorátusát 1934-ben szerezte meg, első munkahelye pedig a királyi ítélőtábla és a királyi törvényszék lett. Tehetségét és kimagasló képességeit hamar elismerték, és már 27 évesen az Igazságügyi Minisztérium tisztviselője lehetett. Meglehetősen korán kezdett foglalkozik tevőlegesen is a politikával, amikor 1937 októberében csatlakozott a Horthy-rendszert bíráló Márciusi Fronthoz, és programnyilatkozatuk megszövegezésében is részt vett. Bibó a háború éveiben ismerte meg későbbi feleségét Ravasz Boriskát, Ravasz László református püspök leányát. Házasságukból három gyermek született.

A tudós a német megszállás alatt minisztériumi állását felhasználva sok zsidót mentett meg azáltal, hogy menleveleket állított ki részükre. Ám a hatóságok mégis felfigyeltek rá, és 1944. október 16-án a nyilasok letartóztatták. Néhány nap után kiszabadult ugyan, de illegalitásba kellett vonulnia, sőt apósa püspöki befolyását felhasználva bújtatta a Budapesti Református Teológiai Akadémia pincéjében. A háború végén Bibó újra kapcsolatba került a Márciusi Front révén megismert Erdei Ferenccel. Közbenjárására a tudós a Belügyminisztériumban kapott állást, 1945 márciusa után másfél évig a BM közigazgatási osztályvezetője lett, és a megyerendszer reformján dolgozott. Miközben meghatározó résztvevője lett a választójogi törvény és az 1945. november 4-ei választás előkészítésének, felismerte a kibontakozó új rendszer visszásságait, és erős kritikát fogalmazott meg Magyarország háború utáni antidemokratikus berendezkedést illetően. „A magyar demokrácia válsága” című írása komoly vitákat gerjesztett. A következő években főként a Válaszban jelentek meg nagy elemző tanulmányai a közelmúlt és a jelen nagy kérdéseiről. Közben 1946 júliusától 1950-ig a Szegedi Tudományegyetem tanára lett, majd 1946 júliusában a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. 1946. és 1949. között a Kelet-európai Tudományos Intézet tanára, majd elnöke lett.

Sorsában az első fordulat 1950-ben érkezett el, amikor a kommunista hatalom – megelégelve kritikáit – megfosztotta egyetemi állásától, professzori címétől, és eltávolította az MTA-ból. Ezt követően csupán az egyetem könyvtárában kaphatott egy tudományos főmunkatársi munkakört.

Az 1956-os forradalom gondolata, céljai azonnal magával ragadták Bibót, aki 1956. október 30-án részt vett a Nemzeti Parasztpárt (új nevén a Petőfi Párt) újjászervezésében. A párt november 2-án Farkas Ferenccel együtt miniszternek jelölte őt az új, harmadik Nagy Imre-kormányba, és így november 3-án államminiszterré nevezték ki. Mielőtt azonban miniszterként nekifoghatott volna az érdemi munkának, a szovjetek november 4-én már megkezdték a forradalom leverését. Miután Nagy Imre miniszterelnök az Országházból – drámai hangú rádióbeszédét követően – a Jugoszláv Nagykövetségre menekült, Bibó éppen akkor érkezett meg, hogy Tildy Zoltánnal együtt tárgyalni próbáljon az Országgyűlés épületét megszálló szovjet csapatokkal. Később, mint az egyedüli törvényes magyar kormány képviselője, felhívást intézett a magyarokhoz és a világhoz. Egyfelől felszólította a magyar népet, hogy "a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyvereivel éljen". Másfelől kérte a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek döntését a leigázott magyarság szabadsága érdekében. November 6-án megfogalmazta a "Tervezet a magyar kérdés kompromisszumos megoldására" című dolgozatát, s csak ezt követően hagyta el a Parlamentet, utolsóként. Tisztsége alól hivatalosan november 12-én mentették fel. A kommunista hatalom 1957. május 23-án letartóztatta, a Legfelsőbb Bíróság pedig 1958. augusztus 2-án életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. (Perének másodrendű vádlottja Göncz Árpád, későbbi köztársasági elnök volt, akit szintén életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek.) Bibó végül az 1963. évi általános amnesztiával szabadult ötvenkét évesen, majd nyugdíjazásáig a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárában tevékenykedett.

Nyugdíjas évei alatt munkáit rendezte, fordításokat vállalt, kisebb műveket publikált. A Kádár-rendszerrel szemben csöndes és határozott távolságot tartott, feddhetetlen erkölcsössége és tudományos teljesítménye által az ellenzéki értelmiség példaképévé vált. Hatvannyolc évesen, 1979. május 10-én halt meg Budapesten. Temetése az ellenzék különböző áramlatainak első nyílt fellépése volt. Alig több mint egy évvel halála után, 1980 októberében a magyar szellemi élet hetvenkét képviselője Emlékkönyvvel tisztelgett életműve és emléke előtt.

A tudóst Tarján M. Tamás történész egy írásában a következőképpen méltatta: „Bibót a 21. század hajnalán a politikatudomány egyik legnagyobb hazai géniuszának tartjuk, joggal, mert az általa felvetett – elsősorban történelmi – problémák mindmáig a magyar gondolkodás középpontjában maradtak. Bibó, a jog kényszerrel és hatalommal való összefüggésének, a demokrácia és diktatúra közti mezsgyének a kutatásával, a „kelet-európai kisállamok nyomorúságának”, és a nemzetközi jog gyakorlatának vizsgálatával, örök értéket adott nem csak a magyarság, de a világ tudósai számára is.”

Forrás:

http://tortenelemklub.com/eletrajzok/xx-szazadi-szemelyek/1043-bibo-istvan-elete-1911-1979

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1911_augusztus_7_bibo_istvan_szuletese

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1939_augusztus_23_a_molotov_ribbentrop_paktum_megkotese/

http://hu.wikipedia.org/wiki/Totalit%C3%A1rius_diktat%C3%BAr%C3%A1k_%C3%A1ldozatainak_eur%C3%B3pai_eml%C3%A9knapja


Heti gondolat - Napóleon Bonaparte

    • Napóleon

„Csak két hatalom létezik a világon: a kard és a szellem. Hosszú távon azonban a szellem mindig meghódítja a kardot.”

Napóleon Bonaparte

Kedves Olvasó!

            I. Napóleon, a franciák császára 1769. augusztus 15-én született. A kiváló hadvezérre és tehetséges politikusra emlékezve esett a választás az ő egyik ismert idézetére, amely mottója lehet akár az éppen diplomát szerzett honvédtiszteknek is.

            Augusztus 20-a közeledtével szintén a fenti idézettel tisztelgünk országunk első királya, Szent István előtt. Államalapító királyunkról méltán mondhatjuk, hogy mind a kard, mind a szellem erejének birtokában volt. Ő azonban mégsem elsősorban mint kiváló hadvezér vonult be a magyar történelembe, holott szívós és kitartó harcok során szorította ki ellenfeleit törzsi területeikről, és hódoltatta az országot merész katonai vállalkozások árán. István király igazi érdeme nem katonai sikereiben, hanem az azt kísérő szellemi munkában rejlik: diplomáciai tevékenységével építette támogatói körét, kidolgozta, és végrehajtatta az egyházi és a világi igazgatás rendszerét, törvényeivel új erkölcsi iránymutatást adott alattvalóinak. Államépítő munkájával tehát meghaladta a kard hatalmát, és kibontakoztatta a szellem erejét. Erről tanúskodik fiához, Imre herceghez intézett Intelmeinek alábbi sora is: „ … semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”


Prof. Dr. Patyi András

rektor

Napóleon Bonaparte

            Napoleone di Buonaparte néven született 1769. augusztus 15-én, a Korzika szigetén fekvő Ajaccio városában, köznemesi család gyermekeként. Katonai tanulmányait a Brienne-le-Château-i királyi katonai nevelőintézetben kezdte meg, majd 1785 szeptemberében, 16 évesen tette le a tiszti vizsgát, és hadnaggyá nevezték ki. Ezzel megkezdte katonai karrierjét. 1795-től Párizsban teljesített szolgálatot. Amikor október 5-én a királypártiak megpróbálták átvenni a hatalmat a Nemzeti Konventtől, Napóleon a Konvent védelmére toborzott seregek élére került. Ekkor aratott győzelmei alapozták meg hírnevét és politikai pályáját.

            Napóleon 1796. március 27-én sikeres hadjáratot indított Észak-Itáliában az osztrák és szárd–piemonti erők ellen, és elfoglalta Milánót. Kiszorította az osztrákokat Lombardiából, és legyőzte a Pápai Állam hadseregét is. 1797-ben Ausztria ellen vezette seregeit, és tárgyalásra kényszerítette a császárt. A Campo Formió-i békeszerződés Észak-Itália területének nagy részét a Francia Köztársaság uralma alá rendelte, Németalfölddel és a Rajna melletti területekkel együtt. Bonaparte ezután Velencébe vonult és megadásra kényszerítette a várost, véget vetve a Velencei Köztársaság ezeréves függetlenségének.

            1799. november 9-én Napóleon egy államcsínyt követően átvette a hatalmat, és az Első Francia Köztársaság konzulja, 1804-ben pedig császára lett, majd katonai diktatúrát vezetett be, és befolyását egész Európára igyekezett kiterjeszteni.

            Beiktatása után közigazgatási, katonai, oktatási és jogi reformok sorát hajtotta végre, melyek lényegi hatást gyakoroltak a francia társadalom fejlődésére. Napóleon felismerte kora hadseregének hadászati, harcászati, szervezési, lélektani és logisztikai kérdéseit, melyekre hatékony választ adott. Ennek köszönhetően további háborúkat vívott Európa többi országa ellen, így 1805-ben megtámadta az oroszokat és az osztrákokat, sorozatos győzelmeket aratva többek közt Ulmnál és Austerlitznél. A poroszok 1806-ben szenvedtek vereséget Napóleonnal szemben, és a császár még ugyanebben az évben Berlinbe is bevonult, ahol kihirdette a Német-római Császárság megszűnését, valamint az Anglia ellen irányuló kontinentális zárlatot. A tilsiti béke után ő lett Európa irányítója. 1809-ben, a félszigeti háborúban lerohanta Spanyolországot és Portugáliát.

            Az osztrákok újabb támadást indítottak Napóleon ellen, azonban vereséget szenvedtek. A napóleoni háborúk egyetlen, a Magyar Királyság területén lezajlott ütközete az 1809. június 14-én vívott győri csata volt. Ez egyben az utolsó olyan összecsapás volt, amelyben a magyar nemesi felkelés hadai részt vettek. A csatát az osztrák vezetés sorozatos tévedései kísérték végig, és a francia minőségi és számbeli fölény végül a Habsburgok vereségéhez vezetett. Később Dalmáciát és a Magyar Tengermelléket is Franciaországhoz csatolták.

            1812-ben megtámadta Oroszországot, de a borogyinói csatában egyik fél sem tudott kicsikarni döntő győzelmet. Bár Napóleon elfoglalta az égő Moszkvát, de az elhúzódó háborúban a Grande Armée maradványa is kis híján megsemmisült. A következő évben minden addiginál szélesebb összefogás jött létre a császár ellen, melynek eredményeképpen 1813-ban, a lipcsei ún. „népek csatájában” a Grande Armée és hadvezére megsemmisítő vereséget szenvedett. 1814. április 6-án marsalljai követelésére Napóleon császár Fontainebleau-ban lemondott a trónról fia, Napoléon François Joseph javára, őt magát pedig Elba szigetére száműzték. 1815-ben megszökött Elbáról, és visszatért Franciaországba, ahol hívei lelkesedéssel fogadták. Európa többi hatalma azonban ismét összefogott ellene, és Napóleon a restauráció után száz nappal végső vereséget szenvedett Waterloonál. A csata után a britek az Atlanti-óceán déli részén fekvő Szent Ilona szigetén bebörtönözték, és ott halt meg 1821-ben.


Forrás:

Szent István király intelmei Imre herceghez

http://mek.oszk.hu/00200/00249/00249.htm

István királyról:

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1038_augusztus_15_szent_istvan_kiraly_halala/

http://mult-kor.hu/20130820_augusztus_20_az_unnep_tortenete

Bonaparte Napóleonról:

http://tortenelemklub.com/eletrajzok/ujkori-szemelyek/446-i-napoleon-csaszar-elete

http://www.napoleoncafe.hu/bonaparte-napoleon/napoleon-elete

http://www.doksi.hu/faces.php?id=289&order=DisplayFace

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/bonaparte_napoleon/

http://www.zmne.hu/Forum/03marcius/napoleon_.htm

    • I.Istvan

Heti gondolat - Szimónidész

„ Hó kszein’, angelein Lakedaimonioisz, hoti téde

keimetha, toisz keinón rhémaszi peithomenoi”


Eredeti felirat a spártaiak egykori síremlékén


„ Itt fekszünk, vándor vidd hírül a spártaiaknak:

Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.”


 Szimónidész epigrammája

Kedves Olvasó!


Ezen a héten, a thermopülai csata évfordulóján, Szimónidész közismert epigrammáját ajánlom figyelmébe. Mindenki ismeri Leónidasz király és 300 katonája hősies küzdelmét, melyet Xerxész perzsa király több százezres serege ellen vívott, azonban a magyar történelem thermopülai csatájaként emlegetett ütközetről kevesen hallottak. 1849. augusztus 1-jén a Tuzson János vezette 200 fős székely sereg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó csatáját vívta a több ezer fős orosz haderővel szemben Nyergestetőn. Az orosz csapatok a sokszoros túlerő ellenére sem bírták legyőzni a maroknyi székely sereget, csak egy pásztor árulása által. A csatában elesett magyar hősök tanúbizonyságot tettek hazaszeretetről, önfeláldozásról, kitartásról és bátorságról, így ezzel a két soros gondolattal rájuk is emlékezzünk ezen a héten.



Prof. Dr. Patyi András

rektor


Szimónidész feltehetőleg Kr. e. 556-ban született az Égei-tenger középső részén elhelyezkedő Keiosz szigeten. Az utókorra maradt források szerint fiatal éveiben a görög mitológiából Apollón és Artemisz szülőhelyeként ismert Délosz szigetén lévő iskolában oktatott. Az iskola énekkari képzéséről volt híres, hiszen a sziget kórusa rendszeresen énekelt az isteneknek dicsőítő himnuszokat.

A szigeten nemcsak a zenei kultúrának, hanem az atlétikai sportoknak is nagy hagyományuk volt, így Szimónidész kardalaiban örökítette meg egy-egy ifjú atléta győzelmét, ezáltal megteremtve az epinikion műfaját.

Harmincas évei elején Hipparkhosz athéni türannosz udvarába költözött, ahol karmesterként és költőként tevékenykedett továbbra is. A Hipparkhosz ellen elkövetett merénylet után Thesszáliába ment, ahol az új mecénásának, Szkopadák uralkodó nemzetségének versenygyőzelmeit énekelte meg.

A görög-perzsa háborúk időszakában Szimónidész ismét visszatért Athénba, és a nemzet költőjévé vált azáltal, hogy verseivel emléket állított a hazáért harcoló görög hősöknek. Költeményeiben megörökítette a vezető városállamok: Athén és Spárta hősi halottainak emlékét, himnuszt írt az artemiszioni csatában önfeláldozóan harcoló katonák tiszteletére. Ennek nyomán született a fentebb idézett leghíresebb a thermopülai hősöknek emléket állító epigrammája is.

Élete utolsó éveit Szicília szigetén töltötte.

Költészetének titka abban rejlett, hogy képes volt az emberi élet momentumait nemes egyszerűséggel ábrázolni, így műveinek üzenete könnyen eljutott az emberekhez, sőt költeményeivel új eszményképet állított a közösség, a polisz számára a szellemi értékekben gazdag ember ideáljának megteremtésével.


Heti gondolat - II. Vilmos

    • II. Vilmos

„Kényszerből, önvédelemből, tiszta kézzel és tiszta lelkiismerettel rántunk kardot, telve szilárd hűséggel, Isten iránti alázattal, ellenségeinkkel szemben pedig harci dühvel!”


II. Vilmos német császár a szavai az 1914. augusztus 4-i birodalmi gyűlésen


    • Babits Mihály kép

„Testvérek, ha tul leszünk,

sohse nézünk hátra!

Ki a bünös, ne kérdjük,

ültessünk virágot,

szeressük és megértsük

az egész világot:

egyik rész a munkára,

másik temetésre:

adjon Isten bort, buzát,

bort a feledésre!”


Babits Mihály: Húsvét előtt


Kedves Olvasó!

A mai nap jelentőségét nem lehet egy-két mottóval teljes egészében kifejezni, hiszen 100 éve, 1914. július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. Ezzel megkezdődött a történelemben „nagy háborúként” is emlegetett I. világháború. A fenti idézetekkel erről, és a háborúban elpusztult több mint 15 millió emberről emlékezzünk meg.  
 

Prof. Dr. Patyi András

rektor



Forrás:

http://mult-kor.hu/20130222_apokaliptikus_kepek_az_elso_vilaghaboru_pusztitasairol

http://www.elsovilaghaboru.com/

http://www.elsovilaghaboru.eoldal.hu/cikkek/azelsovilgahaborutortenete.html

http://www.kanizsaujsag.hu/hirek/14255/nemzetkozi-jogi-kitekintes-a-haborus-buncselekmenyek/

http://index.hu/tudomany/tortenelem/anagyhaboru/2014/06/27/a_nagy_haboru_sztereoban/

Katonai tévedések lexikona, A szalamiszi csatától az iraki háborúig, 146.


Heti gondolat - Immanuel Kant

    • Immanuel Kant

„Semmi sem gyakorlatiasabb, mint egy jó elmélet.”



Kedves Olvasó!

Ezen a héten Immanuel Kant német filozófus gondolatait ajánlom figyelmébe. A kibocsátó ünnepségekhez közeledve a végzős hallgatókban sokszor felmerülhet a kérdés, hogy az egyetemi évek alatt megszerzett elméleti ismereteket, hogyan tudják majd kamatoztatni. Sokan tartanak attól, hogy munkahelyükön csak a gyakorlat számít majd. Persze, fontos, hogy az elsajátított tudást a mindennapi munkájuk során átültessék a gyakorlatba, hiszen így válhat jó szakember belőlük. Sosem szabad azonban elfelejteni, hogy elmélet és gyakorlat ugyanannak a tudásnak két oldalát jelentik. Az elmélkedés és a valódi elméleti tudás minden helyes és jó gyakorlat alapja és eredménye is egyben. Erre hívja fel az e heti gondolat a figyelmet.

Prof. Dr. Patyi András
rektor



Immanuel Kant a felvilágosodás korának nagy alakja, az egyetemes filozófiatörténet egyik legjelentősebb gondolkodója, a német idealizmus megteremtője, valamint a königsbergi (ma Kalinyingrád) egyetem professzora. 

Kant 1724. április 22-én született egy szegény család gyermekeként. A szülei egyik barátja által tanulmányait a Collegium Fridericianumban végezte, ahol megismerkedett a klasszikus latin irodalom szépségével, a latin, a héber valamint a görög nyelvvel.  Az iskolát kiváló eredménnyel végezte, így 1740-ben felvételt nyert a königsbergi Teológia Egyetemre, ahol filozófiát, fizikát és matematikát tanult. Tanulmányait házi tanítói tevékenységéből fedezte. A Königsberg környéki nemes emberek gyerekeinek a nevelőjeként azt vallotta, hogy „a tanuló ne gondolatokat, hanem gondolkozni tanuljon.”

1755-ben védte meg magisztrátusi disszertációját a metafizika elveiről - A vázlatok a tűz természetéről című írással - s ettől kezdve a helyi egyetem magántanáraként dolgozott. Ugyanebben az évben elnyerte a „venia legendi” kitüntetést, így az egyetem magándocense lett, de sajnos II. Frigyes Vilmos porosz király visszautasította tanári állásának betöltését, így az egyetem könyvtárossegédként alkalmazta a Királyi Könyvtárban, azonban tudományos munkásságát ezután is folytatta. Fő művei: A tiszta ész kritikája, A gyakorlati ész kritikája, Az ítélőerő kritkája.

1770-ben elnyerte a „professor ordinarius” címet, melyet logikai és metafizikai munkásságával érdemelt ki. Innentől kezdve az egyetemen filozófiát, logikát, természettudományokat, földrajzot, etikát és fizikát is tanított. Előadásai nagyon népszerűek voltak a diákok körében.1780-ban tagja lett az egyetem Szenátusának, sőt az 1786-os tanév első szemeszterében az egyetem rektorának is kinevezték.

A berlini Tudományos Akadémia 1787-ben tagjai közé választotta, hiszen eddig megjelent műveinek köszönhetően már igen elismert szaktekintélynek számított.

Előrehaladott korától legyengülve 1797-ben visszavonult a tanítástól, és elméleti munkájának szentelte életének utolsó éveit. 1804. február 12-én halt meg életének nyolcvanadik esztendejében.

Forrás:

Hans-Jürgen Quadbeck-Seeger: Csak a változás állandó – Idézetek és gondolatok innovatív vezetők számára, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Budapest, 2003. 386. old

http://sagv.gyakg.u-szeged.hu/tanar/farkzolt/FILTETEL/KANT.HTM

http://hu.wikipedia.org/wiki/Immanuel_Kant

http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/szabadbolcseszet/index.php?option=com_tanelem&id_tanelem=292&tip=0

http://www.kislexikon.hu/kant.html


Heti gondolat - Louis Pasteur

    • Louis Pasteur

„Nincsenek »alkalmazott« tudományok, csak a tudomány alkalmazásai léteznek.”

Louis Pasteur



Kedves Olvasó!

Louis Pasteur, a híres és nagyhatású francia mikrobiológus gondolatait ajánlom figyelmébe ezen a héten. Számunkra is megfontolásra érdemes szempont lehet, hogy az alaptudományok fogalomkörébe tartozó diszciplínák eredményei – akarva vagy akaratlanul – éppen úgy a köz szolgálatába állíthatók, mint az alkalmazott tudományoké, hiszen végső soron a tudományos eredmény értéke a társadalmakra gyakorolt közvetett vagy közvetlen hatásától függ.   

Prof. Dr. Patyi András

rektor      



Louis Pasteur (1822 – 1895) francia mikrobiológus és kémikus, az orvostudomány egyik legismertebb alakja, a mikrobiológia, az immunológia és a járványtan megalapítója. 1849-től a strasbourgi egyetemen kémiát tanított, majd 1854-től a lille-i egyetem tanára, később az École Normale Supérieure igazgatója lett. 1867 és 1873 között a Sorbonne professzora. 1881-ben a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai közé választotta. 1868-ban szélütés következtében a keze megbénult, de tovább dolgozott. 1888-ban a vezetése alatt létrejött a Pasteur Intézet, amely az immunizálást a gyógyítás középpontjába állította. A tudós 1895-ben bekövetkezett haláláig vezette az intézményt.

Az ifjú Pasteurnek egyetemista évei idején még nem mutatkozott meg különleges tehetsége, sőt „középszerű” kémikusnak tartották. 1847-ben a párizsi École Normale Supérieure-ön doktori oklevelet szerzett fizikából és kémiából. A doktori cím elnyerése után kezdetben kémiai problémákkal foglalkozott. A borkősav optikai izomerjeiről tett felfedezésével fiatalon neves kémikussá vált: bemutatta, hogy azonos képletű, ám különböző szerkezetű kristályok gyakran eltérő irányban forgatják el a fényt. A krisztallográfián (kristálytan) alapuló kutatásai pedig a sztereokémia (a kémiának az az ága, amely az atomok térbeli szerkezetét vizsgálja egy molekulán belül) kezdetét jelentették.

Pasteur érdeklődése később a biokémia felé fordult: a bomlás, valamint az erjedés folyamatával kezdett el foglalkozni. 1857-ben felfedezte a tejsavas erjedés mikrobáit. 1860-ban bebizonyította, hogy a rothadási folyamatokat a levegőből bejutó mikroorganizmusok okozzák. Megfigyelte, hogy a jól erjedő répalében „gömböcskék”, a „betegben” pedig kis „pálcikák” vannak. Ez alapul szolgált további mikrobiológiai kutatásaihoz, és arra a felismerésre vezette, hogy néhány mikroorganizmus-fajta az emberekben és az állatokban is nemkívánatos anyagokat és hatásokat hozhat létre. Pasteur – a korábban már létező – kórokozó baktérium-elméletet kísérlettel tudta igazolni, és ebből adódott az a következtetés, hogy a betegség elkerülése érdekében az ártalmas baktériumok bejutását kell megakadályozni az emberi vagy állati szervezetbe. Ezért kidolgozott egy módszert, a róla elnevezett pasztőrözést, mellyel az italokban található mikroorganizmusok elpusztíthatók, eltarthatóságuk ideje pedig nő. Szintén Pasteur felfedezésének hatására kezdték az orvosok is alkalmazni az antiszeptikus eljárásokat: Joseph Lister a sebészeti, Semmelweis Ignác a szülészeti gyakorlatba vezette be a módszert.

A fertőző betegségekkel Pasteur 1865-ben, a selyemhernyókat pusztító járvány alkalmával kezdett foglalkozni. Számos fertőző mikroorganizmust sikerült azonosítania (Staphylococcus, Streptococcus). Az immunológia területén végzett további kísérleteinek eredményeivel lehetőséget teremtett a fertőződés megelőzésére, és egyes betegségek kezelésére. A tyúkkolera, a lépfene és a veszettség elleni védőoltások kidolgozása óriási eredménnyel szolgált az orvostudomány számára.  

Pasteur tevékenységének kétségtelenül a legnagyobb része volt abban, hogy a 19. század közepe óta a halálozási arányszám csökkent, és az emberek várható élettartama a világ nagy részében majdnem megduplázódott.


Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Louis_Pasteur

Tarján M. Tamás cikke:

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1822_december_27_louis_pasteur_szuletese/


Heti gondolat - I. Jusztinianosz

    • Jusztinianosz

„Juris praecepta sunt haec: honeste vivere, alterum non laedere, suum cuique tribuere” 

A jog előírásai a következők: tisztességesen élni, senkit nem sérteni, mindenkinek megadni, ami jár neki.”

(I. Jusztinianosz bizánci császárnak a jog fejlődésére nagy hatást gyakorolt művéből, a Codex Justinianusból)    



Kedves Olvasó!

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának végzős hallgatói a héten ünnepélyes keretek között teszik le tiszti esküjüket. Az esemény apropóján a Corpus Iuris Civilis gyűjteményéből való örökérvényű jogelvet tartottam érdemesnek feljegyezni, mert a rendészeti hivatást gyakorlóknak sem lehet talán ennél fontosabb és megszívlelendőbb gondolatokat a figyelmébe ajánlani, nem véletlenül vált tehát a fenti idézet az egyik legismertebb jogelvvé a jog története folyamán.  

Prof. Dr. Patyi András
rektor 


           
I. Jusztinianosz bizánci császár (lat. I. Justinianus, 482 – 565; uralkodott: 527 – 565) nagy jelentőségű uralkodója a bizánci és az európai történelemnek, a történészek egy csoportja a Bizánci Birodalom történetének kezdetét is nevéhez köti. Uralma alatt egyesítette a nyugati területek egyes részeit, törvényalkotása, építkezési és hódító politikája révén, valamint az államelmélet terén pedig lezárta az ókort. Újításaival alapot vetett a későbbi évszázadokra még akkor is, ha politikai intézkedéseinek nagy része gyorsan áldozatul esett az idők viharainak. 

Jusztinianosz illír családból származott, és nagybátyja, a trónra került katonacsászár, I. Jusztinosz segítségével előbb társcsászár, majd annak halála után császár lett. Jusztinianosz uralmát kezdetben belső és külső támadások veszélyeztették, amelyeket sikerült kivédenie. 532-ben kegyetlenül verte le a konstantinápolyi cirkuszi pártok kezdeményezte Nika-felkelést, majd békét kötött a birodalmát támadó perzsákkal. Ettől fogva külpolitikájának legfőbb célkitűzése a recuperatio imperii, vagyis a birodalom visszaszerzése volt: a germán vandáloktól sikerült elfoglalnia Afrikát, később megszerezte Szardíniát és Korzikát, és hosszú harcok árán megtörte a keleti gót uralmat Itáliában. A nyugati gótoktól elfoglalta Hispánia délkeleti partvidékét is. Politikájában támogatóra talált felesége, Theodóra (508-548) személyében, aki táncosnőből lett császárnő, és alapos műveltséget szerzett hányattatott élete során. 

Jusztinianosz uralkodása fordulópontot jelentett vallási téren is: valamennyi intézkedésével hangsúlyozottan keresztény uralkodónak mutatkozott, megszilárdította az állam és az egyház közötti kapcsolatot, de uralkodása idején is alapvetően megoldatlan maradt a birodalom vallási széttagoltsága. Egyházpolitikájával biztosította ugyan a pápa támogatását nyugati irányú hódításaihoz, egyúttal viszont szembehelyezkedett Szíria, Egyiptom és Örményország túlnyomórészt monofizita lakosságával.  

Jusztinianosz tetterejével és tudásával azokat a kulturális teljesítményeket tudta elősegíteni, amelyek a mai napig jellemzik korszakát. A Nika-felkelés során súlyos károkat szenvedett Konstantinápolyban hatalmas építkezéseket kezdeményezett: újjáépült többek közt a késő ókori építészeti elemeket magán viselő, de már a bizánci architektúra remekének számító Hagia Szophia székesegyház.

A császár megbízása alapján foglalták egységes törvénykönyvekbe a római jog rendszerét, és ez a törvényhozási folyamat a római jog fejlődésének teljes és végleges lezárását jelentette. A Corpus Juris Civilis (az elnevezést a 16. század folyamán kapta a gyűjtemény) első részébe az előző császárok törvényei kerültek (Codex Justinianus), második része a legjelesebb korábbi római jogászok munkáiból készült kivonat (Digestae seu Pandectae), harmadik része pedig a mindennapi élet jogi problémáiban való eligazodásra összeállított kézikönyv (Institutiones) lett. Utóbb a Jusztinianosz által alkotott törvényeket (Novellae) is hozzácsatolták a gyűjteményhez. A későbbi korok számára a Corpus Juris Civilis jelentette a római jogot, jogforrásként és mintaként szolgált a törvényalkotás számára évszázadokon át.    

http://lexikon.katolikus.hu/J/Jusztinianosz.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Corpus_Iuris_Civilis

http://lexikon.katolikus.hu/R/r%C3%B3mai%20jog.html

Peter Schreiner: Bizánc. Budapest, Bizantinológiai Intézeti Alapítvány, 2002.

Molnár Imre – Jakab Éva: Római jog. Szeged, Leges Szeged, 2004.


Heti gondolat – gróf Helmuth von Moltke

    • Helmuth von Moltke

„Minden parancsot, ami félreérthető, félre is értenek.”



Kedves Olvasó!

Ezen a héten a kiemelkedő katonai vezető, Helmuth von Moltke szavait ajánlom figyelmébe. A tábornok a harcmezőn tapasztalta meg ezeknek a gondolatoknak a jelentőségét, de nekünk, a ma emberének is érdemes mindig arra törekednünk, hogy világosan és egyértelműen fejezzük mi magunkat mind a munkánk során, mind pedig az életben.

Prof. Dr. Patyi András
rektor


Helmuth Karl Bernhard von Moltke

A XIX. századi Európa kiemelkedő katonai stratégája, a porosz királyi haderő vezérkari főnöke, majd a német császári nagyvezérkar főnöke az idősebb Helmuth von Moltke, akit – Bismarck kancellár mellett - a Német Császárság alapítójaként tartunk számon.

1800. október 26-án született egy porosz nemesi család sarjaként, de a napóleoni háborúk pusztításai miatt a Dán Királyságba költöztek, így pár évvel később az ifjú Moltke itt kezdte meg katonai pályafutását. 1817-ben elvégezte a koppenhágai Hadapródiskolát és ezt követően a dán hadsereg kötelékébe lépett. 1822-től a porosz királyi haderő szolgálatába állt és elvégezte a porosz Hadiakadémiát is.

1835-ben Délkelet-Európába utazott egy tanulmányútra, melynek során II. Mahmud szultán katonai tanácsadója lett, később pedig a kis-ázsiai hadtest újjászervezésében működött közre. Az itt szerzett katonai tapasztalatait „A félhold fényénél” című művében foglalta össze.

1840-től Berlinben ismét a porosz haderő szolgálatába állt. Az itt töltött évei alatt támogatta a vasútfejlesztést, így nem véletlen, hogy a Berlin-Hamburg vasútvonal egyik első igazgatója lett.

1849-től a porosz IV. hadtest vezérkari főnöke lett Magdeburgban, majd 1856-ban a későbbi német császár III. Frigyes segédtisztjévé nevezték ki, két évvel később pedig kiérdemelte a porosz királyi haderő vezérkari főnöki rangját. Harminc éven át töltötte be ezt a posztot, és három háborúban vezette győzelemre a porosz haderőt.

Stratégiáját a "szétválva vonulni, egyesülve lesújtani" elv jellemezte, többek között ennek is köszönhető, hogy 1864-ben megadásra késztette a dán hadsereget, majd 1866-ban legyőzték az osztrák-szász sereget. Az 1870-71-es porosz-francia háború során is győzelemre vezette a porosz csapatokat, melynek köszönhetően 1871. január 18-án Versailles-ban kikiáltották a Német Császárságot és I. Vilmos porosz királyt császárrá koronázták.

A nagy győzelem után a porosz királytól örökletes grófi címet kapott és 1871. június 16-án Moltke tábornokot vezértábornaggyá léptették elő, melyhez jelentős vagyon is társult. A Német Császárság Birodalmi Gyűlésének tagja majd korelnöke lett. 1890-ben a Birodalmi Gyűlés előtt tartott búcsúbeszédében ezekkel a szavakkal intette óva hazáját egy újabb európai háborútól: „Uraim, az a háború tarthat hét évig, harminc évig, és jaj lesz annak, aki elsőként veti a kanócot a puskaporos hordóba!”

Forrás: Hans-Jürgen Quadbeck-Seeger: Csak a változás állandó – Idézetek és gondolatok innovatív vezetők számára, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Budapest, 2003. 278. old.


Heti gondolat - Kemény Zsigmond

    • Báró Kemény Zsigmond

„Kitűnővé egy szerencsés perc által is válhatunk; hasznos emberré a fáradtságos évek tesznek.”


Kedves Olvasó!

Figyelmébe ajánlom a Nemzeti Közszolgálati Egyetem honlapján ezentúl heti rendszerességgel megjelenő gondolatot, a heti mottót.

A hétfőnként közzétett idézet egy-egy híres, vagy éppen kevéssé ismert ember gondolata, ami életünk valamilyen aktuális eseményéhez kötődik, vagy egyszerűen csak elmélkedésre sarkall, néhány percnyi megállásra késztet, de akár vezérfonalává is lehet mindennapi munkánknak. A mottó mellett az idézett személy életéről, munkásságáról is rövid tájékoztatást kap az érdeklődő.  

A sort báró Kemény Zsigmond idézetével nyitjuk, az ő szavaival biztatva az éppen megmérettetés előtt álló hallgatóinkat.

Remélem, hogy ezek a rövid kis üzenetek hagyománnyá válva beépülnek majd egyetemi életünkbe.

Jó elmélkedést kívánok!

Prof. Dr. Patyi András
rektor


Kemény Zsigmond: (Alvinc, 1814 – Pusztakamarás, 1875) magyar író, publicista, politikus. A magyar romantikus regényirodalom egyik legnagyobb alakja. A nagyenyedi kollégiumban tanult jogot, 1834-1835 között részt vett az országgyűlésen, ahol barátságot kötött Wesselényi Miklóssal. A marosvásárhelyi királyi táblánál fejezte be jogi tanulmányait. 1839-1840 között a bécsi egyetemen természettudományi előadásokat hallgatott. 1840-ben Kolozsvárra költözött, ahol 1841-1843 között az Erdélyi Híradó egyik szerkesztője lett. 1843-ban írt röpiratában (Korteskedés és ellenszerei) a megyék önkényeskedésére világított rá.

Előbb Széchenyi István híve, majd 1846-ban Eötvös József és a centralisták mellé állt. 1847-ben Pestre költözött és a Pesti Hírlap munkatársa lett. A szabadságharc alatt képviselő, majd belügyminisztériumi tanácsos volt. Követte a kormányt Debrecenbe, Kossuth Lajost Pestre és Aradra. Világos után egy ideig bujdosott, végül az osztrák hatóságok Pesten internálták. Ekkor írta leghíresebb röpiratait: Forradalom után (1850) és Még egy szó a forradalom után (1851). E két írásában határozottan forradalomellenes álláspont nyilvánul meg. Meg akarja győzni a nemzetet az új helyzethez való alkalmazkodásnak, a korábbi törekvések feladásának szükségéről, az osztrák hatóságokat pedig arról, hogy Magyarországon nincs talaja a forradalomnak és radikalizmusnak, s ezért az abszolutizmusnak sincs értelme.

Ezzel mindkét részről csak gyanút ébresztett maga iránt, érvelésével egyik felet sem sikerült meggyőznie. E megtorpanása után Csengery Antallal és Kazinczy Gáborral, később Deák Ferenccel kialakították a passzív ellenállás formáit, szervezték az irodalmi életet, és a nemzet egyik irányítójává emelték lapjukat, a Pesti Naplót, melynek szerkesztését 1855-ben vette át. 1859-ben, az abszolutizmus gyengülésekor Kemény Zsigmond az elsők között mondta ki, hogy 1848 alapjára kell helyezkedni, de közben elsősorban a nemesi vezető réteg érdekeit tartotta szem előtt.

A következő években barátaival együtt készítette elő a kiegyezést. A kiegyezés után már alig volt politikai szerepe. Hazatért Erdélybe, öccsének pusztakamarási birtokára, és ott halt meg 1875-ben. Főbb művei: Korteskedés és ellenszerei (1843); Gyulai Pál (1847); Forradalom után (1850); A szív örvényei (1851); Még egy szó a forradalom után (1851); Férj és nő (1852); Ködképek a kedély láthatárán (1853); Eszmék a regény és dráma körül (1853); Özvegy és leánya (1855); A rajongók (1858); Zord idő (1862).

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kem%C3%A9ny_Zsigmond       

Ki kicsoda a magyar irodalomban, Könyvkuckó kiadó, Budapest, 1996.

Idézet: http://www.citatum.hu/szerzo/Kemeny_Zsigmond/2

             

Cimkék: gondolat, idézet, május, 2014