Szűkítés


Kiválasztott Címke

húsvét

Minden Címke 565


Jelenleg 1 bejegyzés található húsvét cimkével

Tojásfestés pontban háromkor

    • husvet

Húsvét van. A keresztények legnagyobb ünnepe. Elgondolkodtunk azon, mit is jelent mindez számunkra, valamint azon is,  mely népszokások élnek még ma is a magyarság körében. Kitekintettünk a határon túlra, és Székelyföldről érkezett munkatársunkat kértük meg a hagyományaik felelevenítésére.

A húsvét mozgó ünnep: időpontját a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő holdtölte utáni első vasárnap dátuma határozza meg. A húsvéti ünnepkör a farsangot követően veszi kezdetét és pünkösddel, a Szentlélek eljövetelének és az Egyház megalapításának ünnepével zárul. A farsangi időszak – amelyre több napig tartó mulatozás, játék jellemző – a húshagyókeddel végződik, majd hamvazószerdán indul a nagyböjt, amely a húsvéti előkészületi időszak, az önmegtartoztatás és vezeklés ideje, egyben  a bűnbánattartás időszaka, amely minden erdélyi magyar közösségben csendes várakozással, áhítattal telik negyven napon keresztül. A negyvenes számnak sajátos misztikuma van  a keresztény hagyományban: Jézus Krisztus negyven napot töltött a pusztában, negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, és Jónás próféta negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében. Innen ered a még ma is hagyománynak számító negyven napig tartó böjt, amelynek csúcsa a szent háromnap: nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat. Nagycsütörtök Jézus szenvedésének kezdete: ilyenkor megszólalnak a harangok, az orgona és a csengők, hogy utána nagyszombatig elhallgassanak. Nagypéntek Jézus Krisztus kereszthalála, a húsvéti ünnepkör legdrámaibb napja, fájdalmas gyásznap. E napon szokás feleleveníteni a passiót, Jézus szenvedését és kereszthalálát. A Pünkösdi Búcsú helyszíneként ismert Csíksomlyóra nagypénteken több százan kizarándokolnak, hogy megtekinthessék a passió misztériumjátékot. Székelyföldön ma is élő hagyomány, hogy nagypénteken pontban három órakor teszik a hímes tojásokat a piros festékbe, ugyanis a néphit úgy tartja, hogy ebben az órában halt meg Krisztus a keresztfán, így csak ebben az órában lesz igazán piros a hímes tojás. Nagyszombaton körmenettel ünneplik Jézus Krisztus feltámadását. E napról ismert a tűz- és vízszentelési liturgia. A víz a Krisztus halála és feltámadása révén keletkező új élet szimbóluma, ezért a szentelt víznek misztikus erőt tulajdonítanak. Székelyföldön e szokással a család és a közösség egészségét akarják oltalmazni. Ezért használnak szentelt vizet betegség esetén: megitatják a beteggel, vagy megmosdatják a beteget.

A húsvéti ünnepkörhöz tartozó szokások nagy része Húsvétvasárnaphoz kapcsolódik. Az erdélyi katolikus közösségekben ma is legélőbb húsvéti népszokás a határkerülés, amely abból alakult ki, hogy az archaikus ember hitt abban, ha egy földterületet meghatározott időben és körülmények között jár körbe, akkor az ő földjét nem fogja pusztítani vész, kártékony állat, természetfeletti lény. Húsvét reggelén a határkerülés vagy határjárás során a falusi közösségek gyalog vagy lóháton, közösen imádkozva, énekelve körbekerülik a határt. A helyszínen találkoznak a szomszédos falvak, községek lakóival, zászlók és lobogók lengetésével köszöntik egymást a feltámadt Jézus nevében. Amint egy, a határkerülés hagyományát részletesen bemutató írásból kiderül, a találkozás célja bizonyságot tenni az egymáshoz való tartozásról, atyafiságos szeretetről, a községek közötti békességes egyetértésről, az ősöktől örökölt igaz katolikus hitről, a sok évszázados szokások hűséges megtartásáról. A határkerülés – mindamellett, hogy hálaadás a húsvéti lelki megújulásért és a természet újraébredéséért – leginkább azt jelenti, hogy a népek együtt imádkoznak Isten áldásáért, azért, hogy a földnek bő gyümölcsét adja és megtartsa, megóvja a termést a különböző csapásoktól. A vetéshatárban a résztvevők közösen énekelnek, majd más-más irányban elindulnak hazafelé. Székelyföldön ez a szokás a második világháborút követő hatalomváltásig élte virágkorát, az 1990-es évek óta azonban újra elterjedt, főként vidéki közösségekben.

Egy másik, szintén húsvét reggelén megelevenedő néphagyomány az ételszentelés, egyes vidékeken ételáldás. A hívek hagyományos húsvéti étellel megrakott kosarakkal vonulnak a templomba, esetenként a település, vagy város életében fontos szerepet betöltő közösségi terekre. A mise és az áldozás után a pap körbejár és megáldja az eledeleket, amelyről  úgy tartják:  megvédi a híveket a hosszú böjt, megtartóztatás után a mértéktelenség kísértésétől. Húsvét másodnapja, Húsvéthétfő elsősorban a fiatalság ünnepe. Ezen a napon jelennek meg az ünnep legszínesebb, a tavaszhoz és ezáltal a termékenységhez kapcsolódó szokáselemei: locsolkodás, ennek jutalmául a tojáskínálás, valamint a lányoknak egészséget, szépséget, termékenységet kívánó zöldág-ajándékozás.

Székelyföldön máig él a mondás, miszerint minden valamirevaló székely legény kötelességének tartotta, hogy húsvét napjára virradóra kedvesének kapujára szép fenyőágat tűzzön. Ha a falunak nem volt fenyvese, elmentek érte akár szomszédos településekre is. Ha pénzért vagy szép szóért nem kaphatták meg, akkor ellopták. Két-három fenyőágat szépen összekötöttek, és papírszalagokkal, tojásokkal díszítették föl. Minden házba, ahol a legények fenyőágat találtak, bementek, és meglocsolták a lányokat, „hogy a ház virágszála el ne hervadjon”.  S bár még él a kútból vett hideg vizes locsolkodás hagyománya, a kölnivíz a locsolóverssel és a húsvéti nyuszival kézen fogva besétált már Erdélybe is.


Szöveg: Búzás Beáta

A cikk teljes terjedelmében a Bonum Publicum márciusi számában olvasható: http://uni-nke.hu/uploads/media_items/bonum-publicum-2016-marcius.original.pdf

Cimkék: húsvét, 2016