Szűkítés


Kiválasztott Címke

janza frigyes

Minden Címke 525


Jelenleg 1 bejegyzés található janza frigyes cimkével

„Az NKE az együttműködés egyetemévé vált”

    • dmoha20150126014

Jövő januárban lesz öt éve, hogy az NKE megkezdte működését. Dr. Janza Frigyes ny. rendőr vezérőrnagy a kezdetektől fogva részt vett az egyetemépítő munkában, az elmúlt fél évben a Fenntartói Testület ügyvivőjeként. Életútjáról, szakmai múltjáról a jövőről, a terveiről beszélgettünk vele.


Ügyvivőként melyek voltak a legfontosabb elvégzendő feladatok ebben a ciklusban?

Janza Frigyes: Az első és legfontosabb a Fenntartói Testület (FT) immár ötödik éve kialakított közös munkaprogramjának a töretlen továbbvitele volt. Az ügyvivői szerepkör nem jogosítja fel az embert arra, hogy a tagok nélkül döntést hozzon. Ez a funkció, a megtiszteltetés ellenére, sok munkát is jelent, ezért döntöttünk úgy már az FT megalakulásakor, hogy ne évente, hanem hathavonta cserélődjön az ügyvivő személye. A tagok fontos állami beosztásokat betöltő személyek, ezért őket ilyen többletfeladattal csak rövidebb, féléves határidőre illik terhelni. Ebben a ciklusban fontos feladatnak tekintettem, hogy az újabb három éves rektori felhatalmazás mellé az intézményfejlesztési koncepciót is megerősítsük. Ehhez szükséges volt mihamarabb bemutatni a fenntartó tárcák szándékait, hogy az egyetem szenátusa és a rektori vezetés előkészíthesse az újabb rektori ciklus fejlesztési koncepcióját. Elengedhetetlennek tartottam a nemzetközi képzés kari szinten történő kibővítési folyamatának a menedzselését, valamint az államtudományi képzés színvonalas bevezetését. E tekintetben nem volt nehéz félévünk, hiszen a kormányzati szándékok és elvárások világosak voltak, mindenki alkotó folyamatnak tekintette a munkát, a tagok kellő felkészültséggel, ötletekkel, javaslatokkal készültek az FT üléseire.

Idén ünnepeltük a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létesítésének az ötödik évfordulóját. Vezérőrnagy úr azon kevesek egyike, aki az alapítástól kezdve a mai napig részt vesz a megkezdett munkában.

J. F. 2010 júniusában a kormány szándékát meghallgattuk, megértettük és a következő ülésünkön már az egyetem jellegéről beszélgettünk. Vita folyt arról, hogy mi legyen a neve az egyetemnek és sok rendszertani probléma is felmerült. Mikor ismertté váltak a Magyary-program célkitűzései, már az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy nem egyszerűen csak három kar integrálásáról lesz szó. A tárgyalásainkon folyamatosan a minőséget, a minőségi felsőoktatás szükségességét képviseltük. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem esetében mindez már rendelkezésre állt, így az egyetemi szintű rendészeti felsőoktatás elérése volt a cél, és természetesen hosszú utat járt be a jogelőd Államigazgatási Főiskola is. A kérdés az volt, hogy ennek a három nagy tudományterületnek hol van az a közös halmaza, amelyet megragadva valóban egy közös közszolgálati képzés jöhet létre. Célul tűztük ki, hogy az eredeti diszciplínákat világszínvonalon oktassuk. Ennek a közös halmaznak több összetevője van, a tudás, az értékek és az etika. Az egyetemi közös modul kiemelt célja, hogy a társszakmák legfontosabb rendező elvével tisztában legyen, hiszen a 21. századra minden multidiszciplinárissá vált. Nagyon hosszú átmeneti időszakkal számoltunk, de sokkal gyorsabban haladtunk, és ez úgy történhetett, hogy minden résztvevő akarta a sikert, az eredményeket, nem kellett szemléletbeli problémákkal sem megküzdeni. Nekem nem voltak kétségeim afelől, hogy ez a folyamat gyors lefolyású lesz.

Mennyire elégedettek a Fenntartói Testület tagjai az Egyetem vezetésével?

J. F. Az FT tagjai elégedettek az elmúlt évek folyamataival. Az eltelt öt évben időarányosan, a lehetőségekhez képest elképesztő túlmunkával, hihetetlen tenni akarással és a közösség iránti alázattal dolgozott rektor úr, főtitkár úr és a rektorhelyettesek is. Ez a példamutatás, amivel irányítják az ügyeket volt az egyik kulcsa annak, hogy a mögöttünk hagyott öt év értékalapú fejlődése bekövetkezhetett. Olyan munkáltatói megelégedettség soha nincs, amelyik ne tartalmazna valamilyen kritikát, de a vezetőket egyéni teljesítményük, tudós karakterük, felkészültségük és főként a személyes példamutatásuk alapján teljes mértékben alkalmasnak, megfelelőnek és méltónak tartjuk az egyetem képviseletére.

Minden eredmény mások magvető munkájának az aratása, a múltban gyökerező folyamatok látványos eredményei. Kudarcról nem tudok beszámolni, azonban negatívumként jelentkezett a gazdasági terület ellenőrzése, ahol olyan problémákat tártunk fel, amelyek végül a gazdasági főigazgató távozásához vezettek. Az önreflexió keretében feltárultak a pozitív irányú folyamatok is, ma már egyértelműen az együttműködés egyetemének nevezhetjük az NKE-t, amelynek olyan vezetése lett, amelyik nagy szakmai biztonsággal és biztos kézzel jó kikötő felé kormányozza az Egyetem „hajóját”. A szél mindvégig kedvező volt, nekünk csak arra kellett figyelnünk, hogy jó irányban tartsunk. Szép munka volt, amikor 2012-ben létrejött az egyetem, három, egymástól történetében, kultúrájában eltérő hivatásrend értékeit sikerült úgy összehangolni, hogy ezekből végül szinergia keletkezett. Elmélyült a bajtársi és hivatásrendi együttműködés a karok között, és kézzelfoghatók az eredmények is. A hivatásrendek tradícióit, szimbolikáit fontos, hogy továbbra is ápoljuk és tiszteletben tartsuk. Mindez finom és körültekintő összehangoló munkát igényelt.

Az Egyetem három karral kezdte meg működését, azonban ma már az ötödik kar létrehozása is körvonalazódik.

J. F. A vízügyi képzés átvétele folyamatban van. Magyarország az elmúlt évszázadokban vízügyi szakértői nagyhatalom volt. Ennek az az oka, hogy a Kárpát-medence vizekkel elárasztott terület és így alapos ismeretekre tettünk szert. A föld alatti vízkészletek tekintetében ritka kinccsel rendelkezünk. A vízügyi ágazat szinte minden területére kiterjedően magas szintű tudás birtokában van a vízügyi szakma. Magyarország stratégia célkitűzési tevékenységei között szerepel a víz, az ezzel kapcsolatos fejlesztések, vízgazdálkodási kérdések. A víz stratégiai kérdéssé vált az egész világon, emiatt elvándorlás tapasztalható, háborúk törnek ki és pazarló vízfelhasználás történik a termékek előállítása során. Véges a rendelkezésünkre álló vízkészlet, a vízért és az élelemért óriási küzdelem folyik. A globális felmelegedés időszakában a sivatagosodás egyre inkább kimutatható, hiszen tavak száradnak ki, korábbi termőterületek válnak művelhetetlenné. Az általunk ismert tudással és technológiával kell vízhez juttatnunk az embereket. Ez a téma stratégiai védelmi kérdéssé vált. A jövőben meg kell találnunk más egyetemekkel a katonai, biztonsági és védelmi területekhez szorosan kapcsolódó közös szakok indításának a lehetőségét is, akár a műszaki területeken.

A szellemi gyarapodás is nagyon fontos az infrastrukturális fejlesztések mellett. Vezérőrnagy úrnak milyen elvárásai vannak az NKE oktatóival szemben?

J. F. Jó véleményem van az oktatók tudásáról, felkészültségéről. Az intézményfejlesztési tervet folyamatosan módosítjuk, a stratégiai célkitűzésünk alapján is az együttműködés egyetemének nevezhetjük az NKE-t. A tudásunk megosztását éppúgy fontosnak tartjuk, mint más egyetemek tudásanyagának integrálását, például a társadalomtudományok, szociológia, pszichológia, műszaki tudományok területén. Más egyetemekhez képes, négy funkciója van az oktatóinknak: az oktatás, képzés, kutatás mellett a kiképzés végrehajtása is. Ez a gyakorlatban a katonák, rendőrök esetében a szolgálati szabályzat által előírt készségek és viselkedési normák elsajátításának az egységes rendszerét jelenti. A másik két karunkon természetesen nem ilyen merev a hierarchia, mégis úgy vélem, hogy aki az államot szolgálja, rendelkeznie kell olyan kompetenciákkal, amelyek megkülönböztetik más civil szakmák képviselőitől. Az etikai és magatartási szabályok betartása sokkal öntudatosabb, kiszámíthatóbb, fegyelmezettebb, karakteresebb, példamutatóbb viselkedést követel.

Hallgatóinknak, oktatóinknak milyen kutatási témák feldolgozását javasolja Tábornok úr?

J.F. Azt ajánlom a fiatal kollégáknak, hogy határterületi témákat válasszanak és ne kizárólag a klasszikus rendészeti tevékenységhez köthető területekkel foglalkozzanak. Új eredményeket elérni csak valaminek a viszonyrendszerében, viszonylatában lehet. Rendészeti szervezettan például nem létezik, a teljes rendőr-szociológia, a rendőrség szervezeti kultúrájának az intézményes kultúrája, illetve annak kutatása még feltáratlan, így ezekkel érdemes foglalkozni. Semmiképpen sem egy tudományágban gondolkodjanak, hanem interdiszciplinaritásban, hiszen ma már minden mindennel összefügg, hatással van egymásra.

Mit hoz az egyetem életébe a költözés?

J.F. A fizikai közelség mindig felgyorsítja az eseményeket. Elektronikus úton tudományos kérdéseket is meg lehet oldani, vitákat is le tudunk folytatni, de akkor válik mindez hitelessé, ha ezt személyesen tesszük, hiszen hihetetlen erő van a személyes kontaktusokban. Az oktatói pályám során a személyes vizsgáztatás híve voltam, ugyanis benyomást akartam szerezni a hallgató szellemi irányultságáról. Híve vagyok a felvételi elbeszélgetéseknek is. Az Orczy-parkba költözés, a személyes közelség újabb lendületet fog adni az egyetem fejlődésének.

Kevesen tudják, hogy állatorvos végzettsége van. Ez hogyan kapcsolódott a belügyi, rendészeti pályához?

J.F. 1971-ben kinevezett polgári alkalmazottként, állatorvosként kezdtem meg a munkámat a Belügyminisztérium Kutyavezető-képző Iskolájában. Az ötödéves hallgatók közül választottak ki erre a feladatra az egyetemen, amelyet annak ellenére örömmel vállaltam, hogy nekem akkor már szerződésem volt a Herceghalmi Kutatóintézettel, kutatóorvos szeretettem volna lenni. 1974-re Közép-Európa legjobban felszerelt állatkórháza kezdte meg itt a működését. Első pillanattól kezdve oktattam, a feladatrendszerem szerves része ma is a tanítás, valamint a tankönyv-és jegyzetírás. A Belügyminisztérium Tudományszervezési Osztályának hetvenes évek közepén történő felállítását követően az osztály instruktora is lettem.


A rendészeti oktatásban betöltött szerepe a mai napig meghatározó. Ez hogyan kapcsolódott a parancsnoki tevékenységéhez?

J.F. Az 1970-es években nemcsak az állatok kiképzésével, hanem a rendőrképzés ügyeivel is elkezdtem foglalkozni. Az akkori kutyaiskola az összes többi iskolával egy vezetés alatt működött. Minden parancsnoki értekezlet az emberek képzéséről szólt. Közben szabadon jártam Nyugaton, és kapcsolatot építettem ki a nyugat-európai szervek különböző oktatási szerveivel. Az ENSZ bécsi székhelyű kábítószer-ügynökségével napi kapcsolatban álltam. Közben folyamatosan oktattam, és részt vettem a tudományszervezés ellenőrzésében is. 1979-ben már egyes iskolák felügyelőjeként instruktori tevékenységet is végeztem. A zászlósképzés és a tartalékos tisztképzés felügyeletét is elláttam. Részt vettem a korábbi belügyi végzettségek megfeleltetési folyamatában, az akkori közoktatási szakképzési rendszer alá történő integrálásában. 1998-ban Létrehoztuk a BM Oktatási Főosztályt, majd Főigazgatóságot, a Nemzetközi Oktatási Központot, amely magába foglalta az ILEA-t, a KERA-t. Létrejött a BM Oktatási, Képzési és Tudományszervezési Főigazgatóság néven működő szervezet. Az összes képző intézmény ehhez a szervezethez tartozott. Később világossá vált, hogy a rendészettudományt meg kell alapozni felsőoktatási területként, akadémiai diszciplínaként, szervezeti értelemben is. Mivel mindez civil ág nélkül nem működött, ezért 2004-ben létrehoztuk a Magyar Rendészettudományi Társaságot. Ennek megalakulása óta a főtitkára vagyok.

Hogyan látja a rendészeti oktatás jelenlegi helyzetét és jövőképét?

J.F. A rendészeti oktatás kérdése szorosan összefügg a közszolgálati életpályamodell kidolgozásával kapcsolatos belügyminisztériumi feladatokkal. Egy életpályamodellnek meghatározó része a kiválasztási, a képzési és továbbképzési rendszer. Ebben az értelemben van egy közös közszolgálati része a rendészeti képzésnek, más oldalról a rendészeti életpálya felső szintjei által jelzett tapasztalatok meghatározóak és visszaható erejűek az alsóbb szintű képzési rendszereinkre, a szakképzésre, a hatósági képzésre és a továbbképzésre is. A közigazgatási és a rendészeti rendszerek összehangolása korábban már megtörtént, mindkét rendszer eredményesen teljesít.

2014-ben Magyarországra került az EU-országok rendőrtovábbképzését szervező, azt részben irányító ügynökség, a CEPOL. Az egyetemünk az ügynökséggel együttműködve hozzájárult egy európai rendészeti mesterképzés bevezetéséhez is.

Semmilyen rendszer nem tekinthető befejezettnek, hiszen figyelembe kell venni a fennálló politikai-, társadalmi-, gazdasági-, és technikai adottságok kereteit. A korábbi fejlesztések is mindezek figyelembevételével történtek. Nem arra kell törekedni, hogy abszolút értéknek tekintsük, amit létrehoztunk, a cél az, hogy a mindenkori körülményekhez, célokhoz, elvárásokhoz tudjuk hozzáigazítani a képzésünket. Az „utókortól” pedig azt kérem, hogy senki ne mondja majd, hogy ez a rendszer rossz volt, hanem ismerje el a közösség érdekében végzett szolgálatot, és azt, hogy munkájuk során mindig a legjobb eredményt akarták elérni mindazok, akik ezért fáradoztak.

Hiszem, hogy amit jelenleg építünk, az Európának is mintául fog szolgálni. Ezért is tartom fontosnak azt, hogy a főtisztjeink és vezetőink Nemzeti Közszolgálati Egyetemi végzettséggel rendelkezzenek. Empatikus, nagy tudású tisztekre van szükségünk és olyan erőre, amely mindenkor megbízhatóan alkalmazható. Az eltelt 45 évet egy nagyon sikeres periódusnak tartom. Eljutottunk a tanfolyami rendszerű képzésen keresztül egy főiskolai, majd egyetemi képzésig, amelyet folyamatosan fejlesztünk. Ennek mindenki részese volt, ezért minden résztvevőt dicséret és megbecsülés illeti.

Vezérőrnagy úrról köztudomású, hogy fontosnak tartja a rendészet etikáját.

J.F. Amikor kérdés fogalmazódik meg bennem e tárgykörben, arra Arisztotelész Nikomakhoszi etikája azonnal megadja a választ. Az élet minden területén fontos az etika, de a hatósági tevékenység különösen érzékeny terület. Számos esetben kevés a szakmai megalapozottság, mert egy döntésnek nemcsak szakszerűnek, de etikusnak is kell lennie. Meggyőződésem az is, hogy a fegyveres szervek hivatásrendi értékeit védeni kell. Fontos, hogy maga a hivatásrend is törekedjen önmaga korszerűsítésére, modernizációjára, és legyen befogadó a társadalmi kritikákkal szemben.

Mi a szívügye, megvalósításra váró legfontosabb feladata a szakmai életútjában?

J.F. El kell érnünk, hogy az ország egyik legjobb felsőoktatási intézményeként tekintsenek a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre. Ehhez mindenekelőtt szigorú minőségi követelmény támasztására és a humán felkészültség növelésére van szükség.

Mit tanácsol a jövő rendőrtisztjeinek, a közszolgálatban dolgozóknak?

J.F. Az egykori nagy primadonna, Honthy Hanna által énekelt sorokat tudom felidézni: „Az illem és jó modor a fő, engem nem ront meg az idő.” Ezt az édesapámtól tanult életbölcsességgel egészíteném ki: „Édes fiam, miről lehet megismerni a művelt embert? Nincsen mások terhére, és tud vigyázni az egészségére.” A tisztség bizalmát a társadalomtól hitelbe kapjuk. Azt meg kell szolgálnunk.

Tábornok úr munkabírása példaként szolgálhat, Önben elképesztő tenni akarás munkálkodik. El tudja képzelni azt, hogy egyszer visszavonul?

J.F. A dolgoknak megvan a természetes rendje. Tennivaló akad még bőven, az értékalapúság megszilárdulásához egy-két generáció tevékeny munkája szükséges és ahhoz is, hogy kimondhassuk, az egyetem eredményes, azonban én ezt már nem tudom „megvárni”.

A visszavonuláson nem gondolkodom, hanem majd akkor döntöm el, hogy milyen tevékenységgel foglalkozom a későbbiekben, amikor az aktuálissá válik, a folyón is akkor kell átkelni, amikor a partjához érünk. Abban azonban biztos vagyok, hogy semmiképpen sem fogok szakítani az egyetemmel és azokkal a kollégákkal, akikkel együtt alkottunk, küzdöttünk a hosszú évek során. A világ megannyi új kihívást tartogat, rengeteg a tennivaló és számos könyv is vár még otthon.


Szöveg: Dr. Tóth Nikolett Ágnes: 

Fotó: mediaklikk

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: janza frigyes, 2016