Szűkítés


Kiválasztott Címke

mottó

Minden Címke 521


Jelenleg 3 bejegyzés található mottó cimkével

Heti gondolat - Szilárd Leó

    • szilard

„Irányítsd méltó célokra tetteidet, de ne kérdezd, eljuttatnak-e a célig; legyenek példák és modellek a tetteid, nem pedig egy-egy cél elérésének puszta eszközei!”

Szilárd Leó


Kedves Olvasó!

1942. december 02-án hoztak létre a világon először irányított nukleáris láncreakciót. Történt mindez a Manhattan terv keretein belül a Chicagói Egyetemen. A cél a nukleáris energia felszabadíthatóságának bizonyítása volt, mely végül az atomenergia hadászati és lakossági felhasználásáig vezetett.

Prof. Dr. Patyi András

rektor


Szilárd Leó (1898. február 11 - 1964. május 30.) magyar zsidó származású fizikus. Tanulmányait kénytelen volt megszakítani az I. világháború ideje alatt – a monarchia hadseregében tüzérként szolgált.

A Budapesti Műegyetemen kezdte tanulmányait, mint sok más jeles tudósunk a tudományos és technikai forradalom korában. A proletárdiktatúra bukása után külföldre kellett távoznia (1920.), mert ifjúsági megmozdulásokban vett részt a Tanácsköztársaság ellen. A Berlini Műegyetemen folytatta felsőoktatási képzését, de fizika iránti vonzalma miatt végül summa cum laude doktorált a Berlini Egyetem Fizikai Tanszékén 1922-ben „Entrópiacsökkentés termodinamikai rendszerben intelligens lény hatására” című disszertációjával – az információelmélet és kibernetika előfutára leírt eszmefuttatásaival. Később tanársegéd és Einstein munkatársa. Több közös találmányukat, szabadalmukat jelentették meg, mint például: hűtőgép, részecskegyorsító, elektronmikroszkóp.  Posztdoktori munkáját a berlini Kaiser Wilhelm Intézetben kezdte el. 1924-ben megkezdte 3 éves asszisztensi munkáját a Berlini Egyetem Elméleti Fizika tanszékén.

A Hitleri hatalomátvétel után először Bécsbe (1933), majd Londonba és Oxfordba menekült (1934-35). 1938-ban ment ki először az Egyesült Államokba, tudását felhasználva onnan szándékozott a háborúban részt venni a fasiszta Németország ellenében. Rutherford megjelent tanulmánya után kezdte foglalkoztatni a nukleáris energia felszabadításának lehetőségei. Titokban szabadalmaztatta láncreakció-elméletét, majd annak gyakorlati megvalósításán kezdett dolgozni. Enrico Fermi munkatársa lett a Columbia Egyetemen, ahol az uránhasadás elméleti lehetőségeit kezdték kutatni. 1940-től már az atomreaktor megvalósításának feltételei foglalkoztatták – később részt is vett az első atomreaktor megépítésében.

Szilárd Leó kezdeményezésére (más magyar tudósok például Teller Ede és Wigner Jenő bevonásával) került 1939-ben Roosevelt elnök elé az Einsteinnel is aláíratott levél, melyben az uránhasadás katonai felhasználhatóságának realitását tárták elé; ezen kijelentés komolyságával pedig azt akarták elérni, hogy Roosevelt támogatásával hamarabb foghassanak neki az atomfegyverkezés előkészítésének, mint a német kormány. Azonban amikor látta, hogy mekkora tömegpusztításra képes az életre keltett fegyver, részt vett az atomfegyverek bevetésének szükségtelenségét hirdető propagandában.

A Manhattan terv tehát az ő közreműködésével jött létre, de szerepét tudatosan csökkentették benne a katonai vezetők nyomására. Aggályait fejezte ki egy lehetséges háború utáni szovjet-amerikai nukleáris hadviselésre vonatkozóan. 1940 februárjában a Physical Review-ban megjelent tanulmánya "Divergens láncreakció uránból és grafitból összetett rendszerben", amely az atomenergetika alapvető műve lett.

Termékeny gondolkodó volt, de ötleteinek felfedezéseinek csak kis részét jegyezte le, leginkább megosztotta arra érdemes tudóstársaival. Egyik életrajzírójának kérdésére válaszolta azt a földönkívüli intelligencia létezésének, földi látogatásuk felvetése kapcsán, hogy „Nem csak, hogy jártak, itt is vannak – magyaroknak hívják őket.”1

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szil%C3%A1rd_Le%C3%B3

http://www.sztnh.gov.hu/feltalalok/szilard.html?printable=1

http://mult-kor.hu/20121130_amikor_az_atomkorszak_elkezdodott?pIdx=1

http://www.feltalaloink.hu/tudosok/szilardleo/html/szilleoindex.htm

http://mtklub.blog.hu/2007/01/19/hires_magyarokrol_elnevezett_kraterek_a_holdon

http://blogs.scientificamerican.com/the-curious-wavefunction/2013/02/12/leo-szilard-a-traffic-light-and-a-slice-of-nuclear-history/

1 Reményi Gyenes Iván: Ismerjük őket?; Zsidó származású nevezetes Magyar tudósok arcképcsarnoka, Ex Libris Kiadó, 2000 (118.o.)

    • reaktor

A Chicagói Egyetem sportpályája alatt megépített atomreaktor, ahol az első irányított nukleáris láncreakciót létrehozták.

Cimkék: december, idézet, mottó, 2014

Heti gondolat - gróf Széchenyi István

    • grof szechenyi istvan

"Sokat kell tanulnia az embernek ahhoz, hogy megtudhassa, milyen keveset is tud."

gróf Széchenyi István


Kedves Olvasó!

Az egyetemi, akadémiai világ november 3-án ünnepli a Magyar Tudomány Napját. "Merjünk nagyok lenni, s valóban nem olyan nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is!" idézhetjük fel gróf Széchenyi István másik gondolatát, aki 1825. november 3-án, a pozsonyi országgyűlésen, Felsőbüki Nagy Pál lelkesítő beszédének hatására összes birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel egy Tudós Társaság létesítésére. Az 1827. évi XI. törvénycikk rendelkezett a hazai nyelv müvelésére fölállitandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról, amely nemcsak a hazai nyelvnek terjesztésére, hanem „a tudományok és müvészetek minden nemében leendő kimüvelésére is irányulván” alapította meg az intézményt, mely 1858-ban vette fel a Magyar Tudományos Akadémia nevet. A Magyar Tudósok Világtalálkozóján született döntés arról, hogy ez a nap lesz minden évben „A Magyar Tudomány Napja”, amelyet először 1997-ben ünnepeltek meg.

A rendezvényekhez kapcsolódva a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Szenátusa ünnepi ülést tart, melyen tudományos fokozatok is átadásra kerülnek. Ebben a hónapban számos további tudományos rendezvényeknek: konferenciáknak, kiállításoknak ad otthont az Egyetem.

Egyetemi polgárként 189 évvel az MTA alapítása után ajánlom figyelmükbe Széchenyi munkásságát, aki szerint "Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében."

Prof. Dr. Patyi András

rektor


Széchenyi István 1791-ben született Bécsben, a Széchenyi-család palotájában, édesapja Széchényi Ferenc gróf, a Nemzeti Múzeum későbbi alapítója, édesanyja pedig a szintén előkelő családból származó Festetics Julianna grófnő volt. Széchenyi gyermekkorát a császárvárosban, illetve Nagycenken töltötte, miközben igazi arisztokratához méltó nevelést kapott. István úrfi 17 esztendős volt, amikor családfő úgy döntött, hogy a Napóleon elleni küzdelemben mindhárom fiát a harcmezőre küldi, így az ifjú gróf részt vett az 1809. évi győri ütközetben, és a vereség dacára számos jeles haditettet hajtott végre. Széchenyi a nemesi felkelők elbocsátása után is a császári hadsereg kötelékében maradt, és a napóleoni háborúk során harcolt többek között a lipcsei „népek csatájában” is. 1815 után a fiatal arisztokrata a Boszporusztól a Brit-szigetekig bejárta egész Európát, úti élményei pedig meghatározták későbbi politikai nézeteit: a külföldi tapasztalatok nyomán felismerte Magyarország elmaradottságát, egyúttal pedig megérett benne az elhatározás, hogy változtasson a hazai állapotokon. A fiatal gróf valódi közéleti entrée-ja az első reformkori országgyűlés volt, ahol, mint a haladás egyik legelkötelezettebb híve, oroszlánrészt vállalt a magyar tudományosság és közélet intézményeinek, a Magyar Tudományos Akadémiának és a Nemzeti Kaszinónak a megalapításában. Az 1825-27-es diéta után a haladás ügyét irodalmi munkássága révén igyekezett napirenden tartani: a gróf a Hitel (1830), a Világ (1831) és a Stádium (1833) című művekben a feudális gazdasági és pénzügyi rendszer lebontását sürgette, a szabadságharcig terjedő időszakban pedig – a politika mellett – többek között a nemzeti nyelv kérdéséről, a selyemhernyó-tenyésztésről, a gőzhajózásról és színjátszásról is értekezett. Neki köszönhetően indulhatott el 1831-ben a dunai, majd 1846-ban a balatoni gőzhajózás, az ő kitartó munkája nyomán kezdődött meg 1842-ben a Lánchíd építése, de fontos szerepet játszott a Pest és Vác közötti vasútvonal megnyitásában, és két legnagyobb folyónk szabályozásában is. Széchenyi álmai az 1840-es években sorra valóra váltak, de a közéletben elfoglalt helyét a harsányabb, radikálisabb Kossuth vette át, akivel a gróf 1841 után komoly vitába is keveredett. Kossuth volt az, aki ügyes retorikai húzásával „a legnagyobb magyarnak” nevezte politikai ellenfelét, aminek Széchenyi korántsem örült. A két államférfi konfliktusa abból eredt, hogy teljesen eltérően képzelték el Magyarország modernizációját. A konzervatív, arisztokrata miliőből érkező gróf – Kossuthtal ellentétben – úgy vélte, hogy a reformokat a Habsburg-dinasztiával egyetértésben lehet és kell megvalósítani, és nem alaptalanul tartott attól, hogy a Béccsel való szembefordulás háborúhoz és a nemzet megsemmisüléséhez vezetne. Széchenyi jóslatai aztán 1848 tavaszán látszólag beigazolódtak, ugyanis Párizs nyomán Bécsben és Pesten is kitört a forradalom, igaz, a gróf – korábbi véleménye ellenére – lelkesedéssel és komoly reményekkel fogadta az eseményeket. Bár Széchenyi a megalakuló Batthyány-kormányban elfogadta a közlekedési – és ezzel együtt a közmunkaügyi – tárcát, optimizmusa hamarosan tovaszállt: a nemzethalál víziójától való konstans félelem és a várt katasztrófa miatti lelkiismeret-furdalás aztán augusztus végére felőrölte Széchenyi szellemi egészségét, és 1848. szeptember 4-én – egy héttel Jellasics támadása előtt – lemondott miniszteri székéről. A politikus betegsége ekkor már olyannyira súlyos volt, hogy másnap megpróbált véget vetni az életének, ezért orvosa a döblingi szanatóriumba vitte őt. Széchenyi a Bécs közelében található intézményben, a világtól elszigetelten töltötte a szabadságharc véres hónapjait, itt érte később a tragikus végkifejlet, majd a neoabszolutista rendszer bevezetésének híre is. Döblingben a gróf állapota lassan javulásnak indult, így az ötvenes évek elején ismét tollat ragadott. Széchenyi legutolsó – és egyik leghíresebb – röpirata, az Ein Blick 1859-es megjelenése azonban hatalmas botrányt keltett a birodalomban, mert a rendszer visszaéléseit és belső ellentmondásait olyannyira mesteri módon állította pellengérre, hogy az álnéven megjelentetett mű hamarosan a hatóságok zaklatását is kiváltotta, és a zaklatásokkal járó lelki terror az idős gróf egészségét ismét nagyon megviselte. Ennek következtében 1860. április 7-én éjjel gróf Széchenyi István vélhetőleg maga ellen fordította pisztolyát, és véget vetett életének, bár halálának körülményei máig vitatottak.  

Széchenyi sorsa összefonódott Magyarország sorsával. Babits Mihály Széchenyiről írt 1936-os esszéjében a következőképpen ír erről: „Néha valósággal úgy gondolok a magyarra, mintha valami »kísérleti nép« volna a történelemben. S Széchenyi István talán épp abban is a »legnagyobb magyar«, hogy a kísérlet az ő testén-lelkén adódott a legizgatóbban: szellemi adottságainál s külső körülményeinél fogva.”


Forrás:

Csorba László: Széchenyi István M-Érték Kiadó Budapest, 2010.

Babits Mihály: A legnagyobb magyar (1936)

http://mek.oszk.hu/05200/05258/html/04.htm#66   

Tarján M. Tamás: Széchenyi István gróf születése

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1791_szeptember_21_szechenyi_istvan_grof_szuletese/               

Cimkék: idézet, mottó, november, 2014

Heti gondolat - Sólyom László

    • solyom

„Az emberi méltósághoz való jog nem puszta erkölcsi értékdeklaráció”

Sólyom László


Tisztelt Olvasó!


A halálbüntetés alkotmányellenességét a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának 23/1990. (X. 31.) számú határozata állapította meg. Az erre a hétre választott idézet Sólyom László akadémikusnak az 1990. október 31-én kihirdetett határozathoz fűzött párhuzamos véleményében található.

A párhuzamos véleményben kifejtettek szerint az, hogy az emberi méltóság a jog előtt és  felett létező érték, nem zárja ki azt, hogy ezt az értéket jogok forrásának tekintsük, vagy hogy a jog a méltóság tiszteletben tartását és védelmét  előírja, avagy hogy egyes aspektusait valóságos joggá formálja. Habár a halálbüntetés eltörlésével kapcsolatban a mai napig vita tárgyát képezi az alkotmánybírósági határozat mint jogi eszköz alkalmazása, az idézett gondolat különösen figyelemreméltó. Ha az 1956. október 26-án, és azt követően végrehajtott sortüzekre is emlékezünk, akkor az 1989-es változás, a vértelen és békés rendszerváltozás erkölcsi nagysága is kimutatható: hiszen a rendszerváltozás nem olyan eszközökkel történt, amilyenekkel az előző rendszert építették.


Prof. Dr. Patyi András

rektor


 

Sólyom László 1942. január 3-án született Pécsett. 1965-ben diplomázott a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, majd ugyanebben az évben felsőfokú könyvtárosi oklevelet szerzett az Országos Széchényi Könyvtárban. 1966-tól 1969-ig egyetemi tanársegéd Jénában, a Friedrich Schiller Egyetem polgári jogi intézetében. 1969-tól 1978-ig tudományos munkatárs az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében, 1975-ig könyvtáros az Országgyűlési Könyvtárban. A nyolcvanas évektől a személyiségi jogokkal foglalkozott; ő vezette be az adatvédelmi jogot Magyarországon. Ezzel tevődött át tevékenységének súlypontja az alkotmányos alapjogokra, s később az alkotmánybíráskodás elméleti kérdéseire is. 1978-tól docens, 1983-tól 1998-ig egyetemi tanár az ELTE Polgári Jogi Tanszékén. 1995-től egyetemi tanár a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán. Államfővé választásáig az Összehasonlító Magánjogi és Közjogi Tanszék, valamint a Doktori Iskola vezetője volt. 1969-ben doktorált a jénai egyetemen, 1981-ben az állam- és jogtudományok doktora (a Magyar Tudományos Akadémia doktora). Sólyom László a Kölni és a Yonsei Egyetem (Szöul) díszdoktora.

2001-től az MTA levelező, majd 2013-ban az MTA rendes tagjának választották.
Az 1980-as évek elejétől környezetvédelmi és más civil mozgalmak jogi tanácsadója, a Duna Kör résztvevője. 1988-89-ben a Nyilvánosság Klub tagja, majd ügyvivője, a Márton Áron Társaság tagja, a Független Jogász Fórum választmányának tagja. Az MDF alapító tagja, 1989 márciusától 1990 novemberéig az elnökség tagja. Az MDF képviseletében részt vett az Ellenzéki Kerekasztal ülésein.

1989. november 24-én az Országgyűlés alkotmánybíróvá választotta, ezért párttagságáról és minden társadalmi szervezetben való tagságáról lemondott. 1990 nyaráig az Alkotmánybíróság helyettes elnöke volt, 1990-től 1998-ig, mandátuma lejártáig bírótársai háromszor választották meg az Alkotmánybíróság elnökének. 2005-2010-ig a Magyar Köztársaság elnöke.

Fontosabb művei: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Bp., Osiris, 2001., Constitutional Judiciary in a New Democracy: the Hungarian Constitutional Court. Ann Arbor, The University of Michigan Press, 2000. (Georg Brunner társszerzővel), Verfassungsgerichtsbarkeit in Ungarn. Analysen und Entscheidungssammlung 1990-1993. Baden-Baden, Nomos, 1995. (Georg Brunner társszerzővel), Die Persönlichkeitsrechte. Eine vergleichend-historische Studie über ihre Grundlagen. Bp. - Köln, Akadémiai Kiadó - Carl Heymanns Verlag, 1984., A személyiségi jogok elmélete. Bp., Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1983., The Decline of Civil Law Liability. Bp., - Alphen aan den Rijn, Akadémiai Kiadó - Sijthoff and Noordhoff, 1980., Környezetvédelem és polgári jog. Bp., Akadémiai Kiadó, 1980., A polgári jogi felelősség hanyatlása. Bp., Akadémiai Kiadó, 1977.


http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%B3lyom_L%C3%A1szl%C3%B3

http://www.hrportal.hu/c/egy-jogtudos-eletutja-solyom-laszlo-hetveneves-20120104.html

http://solyomlaszlo.hu/archiv/solyomlaszlo.html

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/sortuzek_1956a/

www.mkab.hu

Cimkék: idézet, mottó, október, 2014