Szűkítés


Kiválasztott Címke

retorika elméletei

Minden Címke 525


Jelenleg 1 bejegyzés található retorika elméletei cimkével

Retorika: a társadalom tudománya és a lehetőségek világa

    • fokep
    •  dsc9603 2
    •  dsc9606 2
    •  dsc9609 2
    •  dsc9611 2
  • Előző
  • Következő

Szép beszéd tudománya, a stílus gyakorlata vagy sajátos társadalomtudományi megközelítés? - ez a kérdés is felemerült A retorika elméletei: Jog, politika, társadalom című konferencián a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A Molnár Tamás Kutató Központ (MTKK) által rendezett konferencián az antik és a modern retorikaelméletekről egyaránt szó esett.

Szabó Márton professor emeritus, az MTA Politikatudományi Intézetének (PTI) kutatója a modern tudományos gondolkodás ellenpólusaként elfeledett retorikai hagyományra hívta fel a figyelmet. Az újkori filozófia ugyanis Descartes-tól kezdve az apodiktikus állításokra alapozta a filozófiai, természet- és társadalomtudományi kijelentéseit, a feledés homályába borítva a klasszikus argumentáció tudományos értékét. A 20. század második felétől, párhuzamosan a filozófia nyelvi fordulatának kiteljesedésével bekövetkezett a retorikai hagyomány újra gondolása (Ernesto Grassi, Chaïm Perelman, Kenneth Burke és mások által) a humántudományok alapjaként. Ez egyúttal az érzelem beemelését és a meggyőzés, a lelemény és a képzelőerő tanulmányozását jelenti mint társadalmiságunk alapját. Ez azért válik fontossá, mert a társadalmi valóság természete, állítja Szabó Márton, inkább a lehetőség, mintsem a szükségszerűség, hatálya alatt áll.

Gyulai Attila az MTA PTI munkatársa Paul de Man amerikai irodalomtörténész és Carl Schmitt német jogász és politikai teoretikus műveit elemezve a válság kontextusában hozott döntésből vezette le a szuverenitás fogalmát. A retorika e helyzetben az értelmezési küzdelem és az erőszak lehetőségének feszültségében kap teret. Pap Milán az MTKK munkatársa ideológia és retorika kapcsolatáról beszélt, utóbbit olyan helyzetként elemezve, amelyben az ideológia a meggyőzés és a politikai cselekvés homlokterébe kerül, nem pusztán politikai eszmék dogmatikus rendszereként nyilvánul meg. Horváth Szilvia, szintén az MTKK kutatója, az antik közösségfelfogás és a klasszikus retorikaeszmény kapcsolatát idézte fel. A retorika ebben a helyzetben olyan ügyekkel foglalkozik, amelyek nem csak egyféleképpen lehetségesek és a jövőt célozzák, ez pedig alapvető fontosságú az egyenlőségen és a részvételen alapuló politikai közösségnek. Sőt, a nyilvános beszéd, a retorika teszi lehetővé az antik közösségeszmény politikai részvételét.

A konferencia második részében Frivaldszky János dialektika és retorika összefüggéseiről tartott előadásában a jogfilozófiai érvelés eltűnésére hívta fel a figyelmet.  Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) tanára szerint ezzel alkalmatlanná válik a jogi szakma arra, hogy alapkategóriáit értelmezni tudja, a jogi viszonyok lényegi vonásait kutatni tudná. Frivaldszky szerint a klasszikus jogfilozófia pragmatista, ugyanakkor nem teljesen önkényes megközelítésével kellene közelíteni a lényeges kérdésekhez (az élet fogalma, az élet minősége, az emberi kapcsolatok szabályozása), amelyben retorika és dialektika kettőssége mindig egy új érvelés létrehozására tehet képessé. Kevevári István a PPKE doktorandusza az előbbi gondolatot folytatva az egyik legfontosabb eszköz, a toposzok tárházát mutatta be klasszikus szerzők (Arisztotelész, Petrus Hispanus, Salisbury János) eszméi alapján. Könczöl Miklós a PPKE adjunktusa pedig az egyik legnagyobb antik filozófus, Platón munkái nyomán járta körül a retorika értelmezésének változását. Platón munkáiban egyaránt hivatkozott a retorikára mint a „politika árnyképére”, azaz puszta megtévesztésre, a lelkek vezetésének tanára, illetve a politikai közösség megalkotásának és a tudás átadásának terrénumára.

Szöveg: Pap Milán

Fotó: Szilágyi Dénes 

Megosztás a Facebook-on