Szűkítés


Kiválasztott Címke

sorozat

Minden Címke 712


Jelenleg 5 bejegyzés található sorozat cimkével

Karcolatok a könyvtárból 5. RÉSZ

    •  dsc2905
    •  dsc2922
    •  dsc2945
  • Előző
  • Következő

Könyv-emlékek tükrében – A Ludovika Akadémia kincsei

 „Az 1808. évi VII. törvénycikk és az 1827. évi XVII. törvénycikk értelmében Pesten felállítani rendelt magyar katonai intézet, mint magyar királyi honvédségi akadémia állíttatik fel, és Ludovika-Akadémia nevet fog viselni. Ezen akadémia rendeltetése, hogy abban egyfelől önként jelentkező hadapródok a honvédség keretei részére alkalmas tisztekké képeztessenek, másfelől szolgálatban levő kitűnő honvédtiszteknek alkalom nyújtassék a hadtudományoknak magasabb fokozatú szolgálattételnél igényelt ágaiban maguk tovább képezhetni.” Így szól az 1872. évi XVI. törvénycikk bevezetője a magyar királyi honvédségi Ludovika-Akadémia felállításáról, amely megteremtette az önálló magyar tisztképzés lehetőségét.

Pollack Mihályt, a kor neves építészét kérték fel az épület terveinek elkészítésére, amelyek alapján 1830 és 1836 között elkészült az impozáns, klasszicista stílusú épület. A katonai oktatás megszervezését az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején kezdték meg a Ludovikán. Az 1849. január 7-én tartott megnyitó ünnepély után azonban a tanítás nem indulhatott meg, mert az osztrák hadak hamarosan lefoglalták az épületet és kórháznak rendezték be. A tisztképzést a szükséges politikai feltételek megteremtése után, az 1867-es kiegyezéssel helyreállított alkotmányosság létrejöttét követően a Magyar Honvédség és az akkori Honvédelmi Minisztérium indította el, és 1872-ben megnyitotta kapuit a hallgatók előtt a Ludovika Akadémia. A közvélekedéssel ellentétben, sajnos, nem maradt fenn az akadémia egykori könyvtára, és a megmaradt könyveknek csak egy részéhez tudott hozzájutni az Egyetemi Központi Könyvtár és Levéltár Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Kari Könyvtára, amely egy jelentős muzeális értéket képviselő gyűjtemény, reprezentálja a ludovikás elődök mindennapi életét, és az ott folyó oktató-nevelő munkát. 

Az egyetemi könyvtár féltve őrzi a muzeális dokumentumokat, amelyeket magánszemélyek, intézmények mentettek meg a II. világháborút követő időszakban és a könyvtárnak, illetve jogelődeinek hagyaték és ajándékozás útján juttattak el. A muzeális értékű anyagot az egyetemi könyvtár a korábbi években szakszerűen tisztíttatta, az anyagi lehetőségekhez képest restauráltatta, és újraköttetett néhány példányt, azonban a könyvek állagmegóvása, gondozása folyamatos feladatot jelent az intézmény számára a továbbiakban is.

A könyv-emlékeket jelenleg egy időszaki kiállítás keretében tekinthetik meg az érdeklődök a kari könyvtár folyosóján, a könyvtár nyitvatartási idejében.

A kiállítás rendezői igyekeztek tematikusan összeállítani a tárlókban és vitrinekben a „ludovikás” életet bemutató dokumentumokat, az akadémiai élet minden területére kiterjedő szabályzatokat és utasításokat. A vitrinekben megtalálhatók a különböző korokból származó tankönyvek és utasítások, a különböző tudományágak, a hadtudomány, az egészségügy, a lótartás, a lövészet, a földrajztudomány és egyéb oktatást segítő kézikönyvek. Megtekinthetők a mindennapi diákélet szabályait is magába foglaló kiadványok. Az egyetemi könyvtár birtokában van néhány archív fotó, és az 1939-ben felavatott akadémisták tablójának másolata, mely szintén szerepel a kiállításon. Ludovikás volt Agházy Kamill, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum alapítója, Almási Pál hadmérnök, Berczelly Tibor sportlövő, Franyó Zoltán író, műfordító, Pilch Jenő hadtörténész, Piller György olimpiai bajnok vívó és Stromfeld Aurél hadsereg-vezérkari főnök.

Az egyetemi könyvtár számára külön öröm, hogy épen maradt fent az 1897-es Magyar Királyi Honvédségi Ludovika-Akadémia Könyvtárának Czimjegyzéke, amely tartalmazza az akkori könyvtár teljes gyűjteményének listáját. A másik ehhez kapcsolódó mű A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia Tanári Nagy Könyvtárának Címjegyzéke 1910-ből. A két könyv alapján képet kaphatunk arról, hogy milyen fontos volt a könyvtár, és benne a megfelelő számú korszerű szakirodalom a Ludovika Akadémián folyó oktatás számára.

Az NKE Egyetemi Központi Könyvtár és Levéltár ezúton hívja fel a tisztelt olvasók figyelmét arra, hogy amennyiben rendelkeznek a Ludovika Akadémia egykori könyvtárából származó könyvvel vagy a Ludovika történetéhez kapcsolódó egyéb dokumentummal, és azt a nagyközönség számára hozzáférhetővé kívánják tenni, juttassák el a könyvtár (1101 Budapest, Hungária krt. 9–11.) számára.


Szöveg: EKKL

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Karcolatok a könyvtárból 4. RÉSZ

    •  dsc1964
    •  dsc1874
    •  dsc1915
    •  dsc1961
  • Előző
  • Következő

A Rendszerváltás Gyűjtemény Archívum - a közelmúlt történetének dokumentumai az Egyetemen

Háromszáz párt, több ezer képviselő életrajzi anyaga, kormányprogramot meglapozó dokumentum- többek között ezeket is tartalmazza az Egyetemi Könyvtár és Központi Levéltár egyedülálló Rendszerváltás Gyűjtemény Archívuma, amely   a rendezését követően az egyetemi polgárokon kívül külsős kutatók számára is rendelkezésre fog állni.

Kevesen tudják, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Egyetemi Központi Könyvtár és Levéltárban található Magyarország talán legnagyobb kortárs történeti irat együttese. A gyűjtemény kialakulása szorosan kapcsolódott a rendszerváltás korában, az 1980-as évek végén létrejött Jelenkutató Alapítványhoz, amelynek névadói Kiss József és Márkus István szociológusok voltak.  Az alapítványt 1990-ben harmincegy magánszemély, történész, szociológus, politológus, többek között Gyarmati György, Kiss József, Valuch Tibor, Bihari Mihály, Gombár Csaba, Hankiss Elemér, Kosáry Domokos, Schlett István és mások, valamint több intézmény, szociológia és politológia tanszék, akadémiai kutatóhely, a belügyminisztérium és a TÁRKI alapították. Az Alapítvány 1999-ig az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Politológia Tanszéke mellett működött, majd egy közbeeső állomás után a Magyar Távirati Iroda székházában tevékenykedett 2011-ig. A nagy és heterogén alapítói kör nem könnyítette meg a működést, ezért született meg 2002-ben egy hasonló nevű közhasznú szervezet, a Jelenkutatások Alapítvány, amely jogutódlással egyesítette a két alapítványt.  A két szervezet kiadványain mindig a Jelenkutató Alapítvány elnevezés szerepelt és neveik rövidítése is közös lett: JELAL.    

A JELAL kezdetektől fogva legfontosabb feladatának, az 1980-as évektől számított rendszerváltás történetének dokumentálását tekintette. A jelenkor határát pedig 1944-1945-ben határozták meg az alapítvány munkatársai. Így alakult ki egy gyűjtéssel, dokumentálással és feldolgozással, azaz tudományos munkával is foglalkozó interdiszciplináris szakmai műhely. A JEAL működésének lelke, irányítója, kuratóriumának elnöke Marelyin Kiss József szociológus volt, aki a dokumentumok gyarapodását látva már 2003 körül szerette volna megbízható helyre, lehetőleg közgyűjteménybe elhelyezni az iratokat. Végül a magyar állammal sikerült megegyeznie. A megállapodást a Nemzeti Közigazgatási Intézet főigazgatója dr. Kis Norbert – jelenleg az NKE Államtudományi és Közigazgatási Kar dékánja – és Marelyin Kiss József írták alá 2011. június 21-én. Elhatározták, hogy a „Rendszerváltás Gyűjtemény Archívummal egy versenyképes jelenkor-történeti, szolgáltatásokra alkalmas kutatóhely kialakítására törekednek.” Abban, hogy a Rendszerváltás Gyűjtemény és Archívum (RVGYA) végül az NKE-hez került kulcsszerepe volt Bakos Klárának az Egyetemi Központi Könyvtár nyugalmazott főigazgatójának. A gyűjtemény beszállítása az egyetemre 2012-től fokozatosan történt, míg jelenlegi szervezeti elhelyezéséről 2015-ben született döntés, amikor létrejött az Egyetemi Központi Könyvtár és Levéltár.

Az RVGYA négy önálló irat- és dokumentumállományból, amelyek különböző típusú adathordozókon találhatóak, és egy kézikönyvtárból áll. Az RVGYA iratainak többsége a rendszerváltás után keletkezett, és nagyon sok szenzitív adatot, személyes adatot tartalmaznak, szerzői jogokkal kapcsolatos problémát vetnek fel, amelyek miatt jelentős részük nem adható ki még a kutatóknak sem.

Az első az ún. „Politikatörténeti iratok”. A politikához és a politikusokhoz legszorosabban köthető szervezetek a politikai pártok iratai, amelyek közül csaknem 300 pártról rendelkezik dokumentumokkal az RVGYA. Különösen fontosak a pártok alapításának az iratai, amelyeket többnyire bírósági irattárakból kellett összegyűjteni. A gyűjtemény egyaránt őrzi az egyes szervezetek politikai és operatív iratait, ezek közé tartoznak többek között a programok, szervezeti és működési szabályzatok, a tisztújítási dokumentumok, a pártok testületeinek döntései, külső és belső kiadványok, pártlapok, nyilatkozatok, szóróanyagok és más dokumentumok. A mindenkori parlamenti pártok működésének dokumentálása kitüntetett helyet foglalt és foglal el a munkában.  Kiemelkedő jelentőségű, hogy a rendszerváltás egyik meghatározó pártja a Szabad Demokraták Szövetsége – már megszűnésének küszöbén – megmaradt iratait és adathordozóit 2010 tavaszán a JELAL-nak adományozta. Az adományozó a megállapodás szerint „megőrzésre és szakszerű feldolgozásra átadja az elmúlt huszonkét évben keletkezett és rendelkezésre álló, társadalmi-politikai szempontból jelentős, a történelmi kutatásokhoz, a rendszerváltás mélyebb megismeréséhez és dokumentálásához nélkülözhetetlen hivatalos iratanyagát, beleértve a fotó- és plakátanyagokat, programokat és programozási dokumentumokat, valamint belső tájékoztató sajtót.” A már korábban is hiányos iratanyagot végül csak öt év elteltével sikerült beszállítani az NKE-re, mégis ez a legnagyobb közgyűjteményben található pártanyag a rendszerváltás-változás korszakából.

Az RVGYA második állománya a „Személyi iratok”, amely korunk magyarországi politikai elitjére vonatkozik. A Jelenkutató Alapítvány 1991-ben óriási lehetőséget kapott, amikor az Országgyűlés Hivatalával szerződést kötött az országgyűlés jelenkori és történeti (retrospektív) almanachjainak elkészítésére. Érdemes megemlíteni, hogy Szabad György történésznek az Országgyűlés házelnökének tetszett meg az ötlet. Az almanachok készítése során az életrajzokhoz összegyűjtött anyagok, az almanachkészítés háttéranyaga képezi az alapját a RVGYA egyik legfontosabb részének az ún. személyi archívumnak. Az alapítvány munkatársai a képviselőket kérdőívek kitöltésére kérték fel, személyesen beszélgettek velük, átnézték a sajtót és levéltári kutatásokat folytattak, és minden esetben egyeztettek arról, mi kerül a kötetekbe. Az iratállomány tartalmazza az 1945-1949 közötti 1003 parlamenti képviselő életrajzi anyagát és 1990. április 8-tól sincs olyan képviselő, - több mint 2500 főről van szó - akiről ne lenne legalább valamilyen dokumentum, említés a gyűjteményben. Egyaránt található információ idősebb és ifjabb Antall Józsefről, Király Béláról, Orbán Viktorról és Zwack Péterről és másokról. Az összesen 7522 személy között a képviselők mellett sok más közszereplőre, polgármesterekre, miniszterekre, képviselőjelöltekre találhatóak még iratok. A személyi dossziéknak vannak zártan kezelendő tartalmai, amelyeket a jogszabályoknak megfelelően a levéltárnak védeni kell és nyitott tartalmai, amelyeket a kutatók tanulmányozhatnak. Természetesen a jelenlegi 2014-es Országgyűlés Almanachja is készülőben van, amelyik a 10. lesz a sorban és készítői közül többen részt vettek már a korábbiak munkálataiban is. Reményeink szerint az új kötet háttéranyagai is bekerülnek egyetemünk levéltárába.

Az RVGYA harmadik állománya az ún. „Közigazgatási iratok”.  Az elnevezés egy kicsit megtévesztő. A JELAL ugyanis alapító okiratának (és anyagi helyzetének) megfelelően foglalkozott városkutatásokkal és regionális kutatásokkal is, amelyek közül kiemelkedik Dunaújváros és Tatabánya, de ide tartozik még Ajka, Békéscsaba, Debrecen, Jászberény, Kalocsa, Miskolc és más városok. Az itt végzett kutatások, kérdőívezések, interjúk, statisztikai munkák, helyi közvélemény-kutatások anyagai természetesen bekerültek az RVGYA anyagába. A JELAL újraindította a falukutatást, amelyhez 2004-ben OTKA, 2010-11-ben TÁMOP pályázatot nyertek. Terepmunkát végeztek többek között Kálmánházán, Környén, Sárpilisen, Énlakán, Kisapostagon és más településeken. Ezek dokumentációja is bekerült az archívumba. Különlegességként érdemes megemlíteni az Első Országos Autista Kutatás dokumentációját, amelynek alapján kormányprogram és országgyűlési határozat született. Az állomány részét képezi még Márkus István szociológus hagyatéka, kéziratok, könyvek, írások.

A gyűjtemény negyedik eleme az „ÁSZI-MKI-NKI-anyag". Ez a közigazgatás-történeti szempontból kiemelkedő jelentőségű iratanyag a 2012-ben megszűnt és az NKE „jogelődei” közé sorolható Nemzeti Közigazgatási Intézetnek és a korábbi hasonló tevékenységet folytató intézeteknek a fennmaradt dokumentációját tartalmazza. Ez a közigazgatás-történeti gyűjtemény, egy változó nevek alatt futó kormányzati háttérintézmény iratanyaga, amely elsősorban annak a harminc évnek a közigazgatási törekvéseit, terveit mutatja be, tükrözi, amely a járások megszüntetésétől (1983) a járások újra bevezetéséig (2013) tartott.

Végezetül fontos még megemlíteni a gyűjtemény ún. „támogató-könyvtárát”, ami egyben a levéltár kézikönyvtára, és amelynek anyagán belül több száz speciális, az említett iratanyagokhoz, témakörökhöz kapcsolódó könyv található. Ilyen jellegű, szervezet-, párt- és intézménytörténeti, politikatörténeti, szociológiai állomány együtt, csak az ország legnagyobb könyvtáraiban található.   

Az RVGYA közel 600 irat-folyóméternyi anyagának az átmeneti, de biztonságos és szakszerű elhelyezését az NKE-nek a Hungária körúti Campusán sikerült biztosítani. Az iratok rendezése folyamatosan történik és a KÖFOP 2.1.2 projekt segítségével a digitalizálásuk is megkezdődött. Az iratanyag jelenleg még csak az egyetem polgárai számára elérhető, kutatható a jogszabályoknak megfelelően.


Szerző: Szécsényi Mihály, EKKL

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Karcolatok a könyvtárból 3. RÉSZ

    •  dsc8468
    •  dsc8444
    •  dsc8478
  • Előző
  • Következő

Féltve őrzött kincseink

Az egyetemi könyvtár és levéltár több mint 10 000 muzeális dokumentumot őriz. Ezek közül a legrégebbi az 1595- ben Lipcsében megjelent latin nyelvű, kiváló minőségben fennmaradt régi könyv, a De Bello Contra Turcas Suscipiendo Commentatio, Johannes Lauterbach von Noskowitz értekezése.

De Bello Contra Turcas Suscipiendo Commentatio avagy Történelmi áttekintés a törökök ellen vívandó háborúhoz Johannes Lauterbach von Noskowitz (~1550 – 1616) értekezés témája az oszmánok Európába való betörése.  Egy bizonyos Juan Andrés  katolikus hitre áttért – eredetileg muszlim – bírának a Confusión o confutación de la secta Mahomética y del Alcorán c. alkotásán alapszik.  Lauterbach értekezésének különlegessége abban mutatkozik meg leginkább, hogy nem csupán Juan Andrés művének értelmezéséhez nyújt segítséget, hanem számos történelmi adat, személyes gondolat, ötlet található meg benne a már említett háborúval kapcsolatban. Részletesen jellemzi az ellenséget, elénk tárja az erőviszonyokat, valamint leírja elképzeléseit arról, hogy szerinte miként kellene felvenni a harcot a törökkel, és hogy milyen várható nehézségekkel kell szembenézni. Habár Lauterbach végzettsége szerint ügyvéd volt, sok egyéb területeken is jártasságra tett szert: foglalkozott például műfordítással, versírással, dalszerzéssel is. Így a tág érdeklődési köréből adódóan nem meglepő, hogy a hadügy téren is rendelkezett némi tapasztalattal. A De Bello Contra Turcasban erről a következőképp tesz említést: „Jóllehet katonai táborokat épphogy csak láttam, mégis sok mindent megtudtam a hadügyekkel foglalkozó emberekkel való kapcsolataimnak köszönhetően, például hogy a csatarendet a legjobb négyszögletes alakzatban felállítani…”

Az értekezés a terjedelme (268 oldal) ellenére igen sok adatot közöl, számos egymástól időben távol eső történelmi eseményt, utalást tartalmaz. Például az ellenség eredetének és tetteinek hosszas ismertetése már önmagában nagy időszakot ölel fel (az első konkrét említett dátum Kr.u. 620, Jeruzsálem elfoglalása.

Lauterbach a műve elejétől fogva a török elleni harcra buzdítja Európa nemzeteit a béke fenntartása érdekében. Nézete szerint nincs helye megegyezésnek, tárgyalásnak. A megoldást a fegyver erejében, a nemzetek összefogásában és az isteni gondviselésben látja – ezért sem meglepő, hogy jó néhány bibliai idézettel, utalással is találkozunk. Buzdítása a küzdelemre – ahogy haladunk előre – erőteljes felszólítássá fokozódik majd. „Gyerünk hát, nemes s neves hősök, tartsátok távol Magyarország határaitól ezt a véretekre szomjazó szörnyeteget, üldözzétek egészen a Balkán-hegység bordélyházáig, vágjátok le ezt a vadkant, amely a Krisztusban szent hajtásokat letapossa!” A szerző szerint Európa helyzete válságos, de a még menthető, így sürgős intézkedésekre van szükség az ellenség megfékezéséhez. „Így, véleményem szerint, ahogy minél inkább növekedett az ellenség hitének ereje napról-napra ez idáig, és az istentelen török próféták minél inkább arra törekednek, hogy a szektájukat bővítsék, annál gyorsabban és hevesebben kellene a keresztény vezetőknek a gyógyíren gondolkodniuk” Nem rest több ízben is éles kritikával illetni az európai vezetőket tétlenkedésük és viszályaik miatt, hogy mindenkit ráébresszen a fenyegető veszélyre.    

Lauterbach a kezdeti buzdítás után rátér a törökök bemutatására. Teljhatalmú uralkodójukat gátlástalannak és kegyetlennek írja le, aki mindenre képes a birodalma határainak kiterjesztése érdekében. A szerző név szerint egyszer sem említi meg az uralkodót, csupán Turcicus Tyrannusnak (avagy egyszerűen csak Tyrannusnak, vagyis Zsarnoknak) nevezi. A Tyrannusról a második fejezetben ír részletesebben, ahol az is kiderül, hogy megölette öt testvérét ágyasaikkal együtt. A Zsarnok továbbá roppantul ravasz és megfontolt, a „vakszerencsében sosem bízik”.

A törökök terve is csakhamar elénk tárul: miután már nagyjából Magyarországot sikerült megtörniük, vallási és belviszály keltésével a Germán Birodalomba való betörést tűzték ki célul.

A törökök „eredetének” és szokásainak bemutatására Lauterbach nagy hangsúlyt fektetet, de szóba kerül többek közt II. Orbán pápa 1095-ben összehívott zsinatja és az azt követő I. keresztes hadjárat, a Szentföld elfoglalása, amit a keresztesek nyolcvannyolc éven át a hatalmukban tartottak kezdvén az első jeruzsálemi uralkodótól, Bouillon Gottfriedtól egészen Guido Lusignan jeruzsálemi királyig, majd Szaladin által bevett Jeruzsálemről.

Az értekezésben számos hírességet említ meg a szerző, akik képesek voltak komoly csapást mérni a törökökre, de emellett Lauterbach több ízben is megemlíti Timur Lenket (Tamerlánt), a mongol hódítót, Usumcassanest, a perzsa uralkodót, III. Vlad havasalföldi fejedelmet és V. Károly német-római császárt is, aki megfutamította I. Szulejmánt Bécs ostrománál.

A törökök jellemzése kapcsán a szöveg elején Lauterbach határozottan kijelenti, hogy az ellenség ereje nagyon fejlett minden téren. És csakugyan, ha valaki látta már szemei előtt a török népnek a már évszázadokon át ismétlődő győzelmeit a keresztények és barbár törzsek fölött, lehetetlen, hogy ne borzadna el a rémülettől, és hogy ez ne keltene hatalmas félelmet..”Ki ne ismerné el, hogy a törökök tehetős katonaságuk hadgyakorlatiban folyton a legvégső szintig jutottak, hogy legyőzhetetlennek tűnjenek…” Talán azon célból ír erről a szerző, hogy jobban felhívja a figyelmet a veszélyre. Később azonban már nem nyilatkozik ilyen elismerően a török erőkről: „A harmadik csoporthoz tartoznak az asappik, akiket városok és helytartóságok élére rendelnek ki, amelyektől az adót is beszedik. Erő, az semmi sincs bennük, mivel ahogy hirtelen összesereglenek, védtelenek, rosszul kiképzettek, és csak sarló alakú rövid kardod (gladiust) viselnek íjjal és tegezzel.”A janicsárok testőrök s egyben szolgák is, és noha keresztények voltak, többé semmilyen vallásuk sincsen, s úgy ítélhetjük meg, hogy emiatt keveset adnak a hűségre… Az erejüket, ha alaposan megvizsgáljuk, a bátor férfiakat nem kell, hogy megrémítse, mivel a szolgák nem rendelkeznek a szellemnek (léleknek) ama nemes szabadságával, amely egy katonáskodással foglalkozó férfitól megkívántatik. És meg kell említsem védelmi eszközeik hiányosságát, mivel hosszú öltözetben, lábvértet felöltve, fegyverzet nélkül, időnként bőrt viselve kezdenek bele a harcba; rövidebb lándzsákat,  acinacést és karabélyokat használnak, amelyekkel jóllehet Ázsia harcot kerülő népeit megfutamították, de a germánok, hispánok és itáliaiak, akiket kemény vas borít be, jól tűrik a rohamaikat, és ha szemtől szembe kell megütközni, szúrásaikkal végeznek velük.”

Amit a szerző többször is egyértelműen kiemel, az a törökök mérhetetlen gazdagsága, hatalmas létszáma és erkölcsi alávalósága. „Ha az egyik sereg megsemmisülne, az uralkodó (Zsarnok) egy újabb, kétszer akkora sereget tudna kiállítani helyette, és sok tízezer emberrel tudná újra feltölteni csapatait.” Azt is szóba kerül, hogy a nagy létszámuk ellenére se mindig túl hatékony ellenfelek: „Habár nem mindig volt hasznukra nagy létszámuk, különben nem verte volna meg őket annyiszor havasalföldi Dracula, moldovai István, Hunyadi (atya és fia) és Szkander bég; és nem űzték volna ki oly sokszor őket táboraikból.”

Külön figyelmet érdemel a könyvben a Portáról szóló leírás: „Az adófizető bizánci királynál tartózkodó emberek, az egész udvari kísérettel együtt, amit Portának neveznek, szám szerint negyvenezer ember, rémületet kelthetnek az ember szívében, ha ijedős és tudatlan. A tapasztaltabbak ugyanis tudják, hogy ennek a számnak a negyedrészét vadászok, istállós fiúk, vargák, baromfihizlalók, sátor felügyelők; szék, kantár és sarkantyúkészítők; kertészek, szakácsok, mesteremberek és más művészek, markotányosok, valamint tábori inasok teszik ki… Ha valaki tehát helyesen méri fel ezeket az erőket, sokkalta kisebbnek fognak tűnni, mint amekkorának azt a legtöbben hitték.”

Végezetül a könyv tartalmazza Lauterbach személyes meglátásait, javaslatait, és terveit. Lauterbach mindenekelőtt hangsúlyozza Németország kiemelt szerepét, így elengedhetetlennek tartja, hogy Németország is részt vegyen a török ellenes háborúban. Hangsúlyozza a német gyalogság kiválóságát: „A mi korunkban meg hétszáz német ölt le ötezer törököt Plumbinum közelében, viszont az Istent nem szabad ismételten kísérteni, és az ellenség erejét sem szabad semmibe venni.” „Ma pedig a német gyalogság, ügyesen csatasorba rendeződve a lovasok rohamait rendszerint bátran felfogják, és az önfegyelmük dicsőségével kitűnnek a többi európai nemzet közül. És az ő példájukat követve a gallok, itáliaiak és a hispánok minthogy ezt ők maguk sem tagadják csak lassanként tanulták meg felállítani csatarendjüket…” A szerző alapvetően a gyalogságot részesíti előnyben, a makedón phalanxot kiváltképp hatékonynak tartja. Mindezek mellett elismeri a lovasság fontosságát is. Őket elsősorban a felderítésnél, szállításnál és az ellenség megzavarásánál tartja hasznosnak.

Kiemelten hibáztatja a görögöket saját viszályaik miatt, és amiért korábban nem állították meg a közelgő veszélyt.  A franciákat teljes tétlenségük miatt dorgálja, és félelmét fejezi ki, hogy Anglia is követni fogja a példájukat. A bajok másik forrásának egész Európa erkölcsi állapotár tartja: „Ha gondosan megvizsgáljuk nagyszámú és irdatlan vétkünket, melyekkel kivívtuk az Isten haragját, rákényszerülünk, hogy beismerjük, hogy szabad utat biztosítottunk egy ilyen vad népség számára.” A fennálló helyzetet súlyosbítják a következő tények: az erdélyiek a törököknek adófizetői, a lengyeleket sakkban tartják, míg Magyarországot elfoglalták, (így az ellenség kezére jutott az országban található nagy mennyiségű érc), Konstantinápoly az ellenség birtokában van.

Lauterbach a következő intézkedéseket szorgalmazza könyvében: a katonai fegyelem megerősítését, mindenféle belső viszály elvetését, a korrupció visszaszorítását, új hidak építését, és egy új lovagrend megalapítását.


Szerző: Varga Kristóf ókori nyelvi és klasszika-filológus, a könyv fordítója

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Karcolatok a könyvtárból 2.RÉSZ

    •  dsc6540
    •  dsc6572
    •  dsc6506
  • Előző
  • Következő

Prof. Dr. Mueller Othmár robbantástechnikai különgyűjteménye

Közép-Európa legnagyobb robbantástechnikai gyűjteményét gondozza az Egyetemi Központi Könyvtár és Levéltár Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Kari Könyvtára. A több mint 26 ezer dokumentumból álló gyűjteményt Prof. Dr. Mueller Othmár végakaratában hagyta az NKE jogelőd intézményére, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre.

Prof. Dr. Mueller Othmár a hadtudomány kandidátusa, az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet nyugalmazott igazgatója, az Építéstudományi Egyesület Robbantástechnikai Szakosztályának alapítója és haláláig vezetője. 1932. március 15-én született Budapesten. 1954-ben kapott okleveles építészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1959–1965 között gazdasági szakmérnöki, majd munkavédelmi szakmérnöki okleveleket szerzett, 1965-ben a Műszaki Egyetemen a doktori címet is elnyerte. 1965 és 1974 között ösztöndíjas tanulmányokat folytatott az NSZK-ban, Hollandiában, Norvégiában, Dániában, Svédországban, illetve az akkori NDK-ban robbantástechnikai képzésen vett részt. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémián disszertációjának sikeres megvédését követően, 1995-ben kandidátusi oklevelet vehetett át.

Tanulmányait munka mellett végezte. Dolgozott többek között a Komárom megyei Tatarozó és Építő Vállalat főépítésvezetőjeként, a Fővárosi Tanács Városrendezési és Építészeti Főosztályán először mérnökként, majd főmérnökként. 1996-os nyugdíjba vonulásáig az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet igazgatója volt.

Életét végigkísérte a tudományos közéletben folytatott aktív tevékenység. 1955 óta tagja volt az Építéstudományi Egyesületnek, ahol az építéstudomány műveléséért 1980-ban Alpár Ignác-érem, 1992-ben Egyesületi Érdemérem, 2002-ben ÉTE-díj kitüntetésekben részesült. Az Egyesület Robbantástechnikai Szakosztályának a vezetője, motorja, éltetője volt egészen haláláig. 1961-től sikeres nemzetközi robbantástechnikai kollokviumokat szervezett.

Két alkalommal is megkapta az Osztrák Robbantástechnikusok „Dynamit pro pace” kitüntetését (arany és ezüst fokozat). Tiszteletbeli tagja volt a Német Robbantástechnikai Egyesületnek és az Amerikai Nemzetközi Robbantómérnök Egyesületnek. Közreműködött továbbá a Magyar Hadtudományi Társaság Műszaki Szakosztályának munkájában, és tagként vett részt az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Robbantástechnikai Szakosztályának tevékenységében is.

Számos intézményben oktatott, többek között a Munkavédelmi Képző- és Továbbképző Intézetben, a Budapesti Műszaki Egyetem igazságügyi szakértői szakmérnöki tanfolyamain és a Mérnöktovábbképző Intézetben, a győri Széchenyi István Műszaki Főiskolán, a budapesti Rendőrtiszti Főiskolán, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, a Zalka Máté (Bolyai János) Katonai Műszaki Főiskolán és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. Tudását önzetlenül osztotta meg a szakma iránt érdeklődőkkel, hallgatói között nagy tiszteletnek és népszerűségnek örvendett.

Tudományos munkássága is rendkívül gazdag volt: 8 könyv, és több mint 500 szakcikk szerzője, amelyek belföldön és külföldön egyaránt megjelentek. Emellett a világ számos pontján tartott előadást, többek között: Dél-Afrikában, Kanadában, Tajvanon, az NSZK-ban, Szlovákiában, Lengyelországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban, Ausztriában és Svédországban. A hazai robbantástechnika úttörőjeként fontosnak tartotta a szakterület képviselőinek összefogását, mivel úgy gondolta, hogy eredményeket csak közösen lehet elérni.

1969-től kezdődően, minden anyagi támogatás nélkül, kitartó gyűjtőmunkával, kiépített kapcsolatrendszere segítségével, valamint szakmai körökben történő folyamatos „jelenlétével” fokozatosan alakította ki robbantástechnikai szakkönyvtárát, amelyet végakarata szerint a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre hagyott. A gyűjtemény több mint 26 ezer dokumentumot foglal magában. Egyedülállósága abból fakad, hogy a világon 1860 óta megjelent robbantástechnikai, valamint robbanóanyagokkal (például katona és ipari), robbantási sérülésekkel, terrorista robbantásokkal foglalkozó könyveket és egyedi kiadványokat tartalmazza. Ez a 15 nyelven íródott könyv- és iratanyag-gyűjtemény a professzor gyűjtőszenvedélyének, hihetetlenül kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerének, széles körű levelezésének és dokumentumcseréjének eredményeképpen jött létre.

Prof. Dr. Mueller Othmár élete második felében az addigra már jelentős gyűjteményét rendszerezni, valamint katalogizálni kívánta. A cél érdekében elvégzett egy középfokú könyvtárosi tanfolyamot, ahol elsajátította a bibliográfiai leírás tudományát. A könyvtár 54 doboz katalóguscédulát örökölt a gyűjteménnyel együtt, amelyeket saját kezűleg készített el a professzor. Ez is azt bizonyítja, tudatosan készült arra, hogy szisztematikus gyűjtőmunkájának eredményét szakszerűen feltárva hagyja az utókorra, a robbantással foglalkozó szakemberek új generációjára.

A HHK műszaki képzéssel, oktatással foglalkozó munkatársai, hallgatói, a Magyar Honvédség és a rendőrség tűzszerész alakulatainak tagjai, műszaki képzéssel foglalkozó egyetemek oktatói és hallgatói használják rendszeresen ezt az unikális gyűjteményt, amelynek dokumentumai a könyvtár Hungária körúti olvasótermében helyben olvashatóak.

Analysis of Explosives

A könyv első kiadás 1981-ből, Oxfordból. A mű a robbanóanyagok különböző elemzési módszereit tárgyalja, valamint a robbanásveszélyes maradványok és rejtett robbanóanyagok kimutatásához és azonosításához nyújt segítséget. Foglalkozik az iparban használatos robbanóanyagokkal és ezek tárolásával, illetve a robbanóanyagok környezeti és orvosbiológiai hatásaival.

Blasters' Handbook: Describing Practical Methods of Using Explosives for Various Purposes

A művet 1925-ben adta ki a kanadai E. I. Du Pont de Nemours & Co. nevű cég. A robbanóanyagok különféle célokra történő használatáról szól, fekete-fehér illusztrációkkal kiegészítve a leírást. Tájékoztatást nyújt a robbanóanyagok típusairól, hatótávolságairól, szerkezeti felépítéséről. A gyakorlati alkalmazások közül leginkább a bányászatot (szén- és ércbányászat) és kőfejtést érinti.

A gyakorlati robbantó technika kézikönyve

Első és egyetlen kiadás 1903-ból. Szerzője Schaffer Antal királyi főmérnök. Több mint kétszáz fekete-fehér ábra található a könyvben, valamint különböző, kihajtható táblázatok (például a különféle vastagságú vaslemezek robbantásához szükséges töltés súlyára vonatkozóan). A mű részletesen ismerteti a robbantóanyagokat, a gyújtószereket és -eszközöket, illetve az ezek hatásfokát mérő műszereket, valamint a bányászati robbantásokat és az anyagtermelést írja le, építmények és tárgyak robbantásáról szól.


Szöveg: EKKL

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Karcolatok a könyvtárból 1. RÉSZ

    • webre
    • a magyar nemzet tortenete 5
    • russian school
    • zmne konyvadomany szabo miklossal
  • Előző
  • Következő

A Király Béla- gyűjtemény

1998-ban több mint 4000 történelem és politikatudomány, valamint hadtudomány tárgyú, 14 nyelven íródott kötetet adományozott a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem könyvtárának Király Béla vezérezredes hadtörténész és politikus, aki tudományos és politikai tevékenységével a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb alakjává vált.

A Király Béla-gyűjtemény a mai napig is változatlan formában nyilvános a nagyközönség számára, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának könyvtárában. Király Béla vezérezredes katonaként számos helyre eljutott; utazásai alkalmával pedig folyamatosan bővítette könyvgyűjteményét, amelyet az NKE jogelőd intézményének ajándékozott.

Király Béla 1912-ben Kaposváron született. 1935-ben a Ludovika Akadémián végzett; még ezen év augusztus 20-án pedig hadnaggyá avatták. A katonai szolgálatát Kaposváron a magyar királyi Nagy Lajos Király 6. honvéd gyalogezredben kezdte. 1940 szeptemberétől 1942 decemberéig a Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémián folytatott tanulmányokat, közben nyáron három hónapig a Don mellett a 2. magyar hadseregben teljesített frontszolgálatot. 1943 januárja és 1945 márciusa között századosként az elvi alosztály vezetője volt a Honvédelmi Minisztérium Szervezési Osztályán, 1947 májusától 1948 novemberéig pedig a Kiképzési Osztályt vezette. 1949. május 1-én vezérkari ezredessé, majd októberben a gyalogság parancsnokává nevezték ki. 1950-től először a Magasabb Parancsnoki Tanfolyam parancsnoka, később a Honvéd Akadémia alapító parancsnoka volt. Az ÁVH 1951 augusztusában letartóztatta, majd koncepciós per keretében 1952. január 15-én kötél általi halálra ítélték, amit január 29-én életfogytig tartó börtönbüntetésre változtattak, végül 1956. szeptember 7-én ideiglenesen szabadlábra helyezték. A forradalom kitörése után rehabilitálták. Ezt követően az október végén megalakuló Forradalmi Karhatalmi Bizottság, valamint a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány elnöke lett. Nagy Imre Budapest katonai parancsnokává nevezte ki, valamint a Nemzetőrség főparancsnokává. A forradalom leverése után nyugatra menekült, 1957 januárjától Strasbourgban a Magyar Forradalmi Tanács egyik alelnöke volt, január végén New Yorkban az ENSZ Ötös Bizottsága előtt tanúvallomást tett a forradalom eseményeiről, ezek után az Amerikai Egyesült Államokban kezdett új életet: 1958 őszén beiratkozott a New York-i Columbia Egyetemre, ahol történelemtanári diplomát szerzett, majd 1966-ban megszerezte a történelemtudományi doktorátust is. Több évtizeden át volt a New York-i Városi Egyetem Brooklyn College oktatója, ahol Kelet-Közép-Európa újkori történelmét és hadtörténetét tanította; a hallgatók 1967-ben titkos szavazással az év tanárának is választották. 1977-ben indította el az Atlantic Studies on Society in Change című könyvsorozatot, amely a világ szakmai közvéleménye számára, magyar történészek által a magyar és a kelet-európai történelem különböző problémáiról íródott, angol nyelven. A kiadványok terjesztése, népszerűsítése érdekében megszervezte, hogy a sorozat kötetei a világ minden nagy könyvtárába eljuthassanak. A rendszerváltásig a sorozatnak több mint 50 kötete jelent meg, de ezután is, egészen 2004-ig, a Columbia Egyetemmel együttműködve folytatta a sorozat kiadását. A sorozat főszerkesztői teendőit később Romsics Ignác látta el, akit a megjelenés és a kiadás gazdasági hátterét biztosító alapítvány igazgatótanácsának elnökévé választottak. A sorozatból összesen 140 kötet látott napvilágot. A kiadványsorozatot ma hungarikának nevezhetjük. Dr. Veszprémy László közreműködésével a teljes magyar hadtörténetet magába foglaló angol nyelvű könyvsorozatot indított útjára Millennium of Hungarian Military History címmel. Hazatérve 1989-ben beszédet mondott Nagy Imre és vértanú társai újratemetésén. Még abban az évben a Legfelsőbb Bíróság felmentette az ellene hozott vádak alól, így visszakaphatta vezérőrnagyi rendfokozatát, majd pedig vezérezredessé léptették elő. Az első szabad országgyűlési választásokon Kaposváron egyéni képviselőként mandátumot szerzett. 1991-ben a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tiszteletbeli doktorává avatta. 1999 és 2001 között Orbán Viktor miniszterelnök személyes megbízottjaként részt vett a haderőreform munkálataiban, 2002. augusztus 20-án pedig katonai tagozatban a Magyar Köztársaság Érdemrendjének nagykeresztjével tűntették ki. 2004 márciusában a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta, október 23-án pedig a Nagy Imre Érdemrenddel tűntették ki.

Király Bélát gyerekkorában édesapja könyvei közül magával ragadták az akkori történelmi könyvek, többek között Hóman - Szekfű-féle Magyar Történetet vagy a Révai Nagy Lexikona kötetei. Hadiakadémista korában már komoly könyvgyűjteménnyel rendelkezett, ez azonban Budapest ostroma alatt elpusztult. A negyvenes évek végétől ismét sikerült jelentős gyűjteményre szert tennie, amit 1956 után az országgal együtt elhagyni kényszerült. 1960 és 1982 között tudatosan beszerzett minden hadtudománnyal foglalkozó publikációt; könyvei száma 1990-re elérte a 6000 kötetet. Az USA-ban felértékelték a könyvtárát: az akkori becsült értéke kb. 180.000 USA Dollár volt, azonban Király Bélának esze ágában sem volt idegenben értékesíteni a könyveit, mert akkor már tudta, hogy jelentős részét a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem számára fogja adományozni. 1993-ban 1300 könyvet a József Attila Tudományegyetem (ma Szegedi Tudományegyetem) Klebelsberg Könyvtárának adott, létrehozva így a mai napig is gyarapodó Hadtörténeti Gyűjteményt. Körülbelül 1000 kötetet tartott meg saját magának, majd a többit adományozó levél kíséretében végül átadta a ZMNE Egyetemi Központi Könyvtára számára. Olyan ritkaságok is megtalálhatóak a könyvek között, mint Churchill: Az első világháború történetének első kiadása. Király Béla kiváló kapcsolatokat ápolt magyar és külföldi tudósokkal és szépírókkal is, így a kötetekben számos szerzői dedikációt találhatunk a kor jeles alkotóitól. Király Béla büszke volt könyvgyűjteményére; többször meglátogatta a gyűjteményét befogadó könyvtárat, hol egy kis beszélgetésre, hol a hallgatókkal való találkozás céljából. Bakos Klára, a NKE EKKL korábbi főigazgatója az alábbi sorokkal emlékszik vissza az adományozó Király Bélára:

„Király Béla magas, egyenes testtartású, fegyelmezett ember volt. Látszott rajta a „Ludovikás neveltetés”. Szigorú napirend szerint élt, aminek középpontjában a munka állt. Béla bácsival, mert kérte, hogy részemről ez legyen a megszólítás, gyűjteménye könyvtári elhelyezésének megbeszélésekor találkoztam először. Alapvetően önmaga is klasszikus könyvtárhasználó volt, aki a könyvtári térben ülve szívesen veszi kézbe magát a dokumentumot, jegyzetel és csöndben elmélkedik. Gyűjteményének minden egyes darabját ismerte, és bármelyik esetében vissza tudott emlékezni beszerzési módjára. Kiváltképp igaz ez a hadtudományi művekre, amelyeknek értékét, hasznosságát mindenkor helyén kezelte. Fontos volt számára az adományozott könyvek láthatósága, a fizikai hozzáférhetőség biztosítása. Alaposan átnézte a szóba jöhető helyszíneket és eközben szemügyre vette a könyvtár szabadpolcos állományát is. Mindjárt hangot is adott elégedetlenségnek, kevesellte a szabadpolcon fellelhető ’56-os műveket. Látogatását követő két hét elteltével az ötvenhatos események feldolgozásával kapcsolatos irodalmat küldött, hozzátéve: tegyük a hallgatók számára mindenképpen elérhetővé ezeket a műveket. Ismerte az elektronikus katalógusok világát és rendkívül büszke volt, amikor megmutattuk neki a Király Béla-különgyűjtemény könyveinek jelenlétét, rekordjait saját elektronikus katalógusunkban. Egy pillanatig sem hagyta cserben könyvtárát, könyvtárunkat. Rendszeresen érdeklődött, hogy megkaptuk-e az általa legújabban szerkesztett, vagy írt műveket, és elég-e a példányszám. Időközönként eljött megtudni, rendben mennek-e dolgaink. Érdekelte őt az is, hogy a honvédségi könyvtárak vezető könyvtáraként mik a gondjaink és eredményeink. Egyik televíziós interjújának helyszínéül is az Egyetem könyvtárát választotta. Mint mondta: itt érzi igazán otthon magát, ez az ő lényegi közege. Nagyra becsülte a tudást. Ennek megszerzési módját a folyamatos olvasásban, tanulásban látta. Fegyelem, tudás, erkölcsi tisztaság mindenekelőtt, amire törekedni kell, és örömteli élet, mert e nélkül minden értelmét veszti - mondta a hallgatóknak egy beszélgetés alkalmával. Arra törekedett, hogy a hadtudomány ifjú hallgatóinak a lehető leghasznosabb muníciót adja; az írásban rögzített tudás megismerését, a mindennapi helytállás tükrében, a haza szeretetét.” 

Russian Schools and Universities in the World War

Ezen mű első és egyetlen kiadása 1929-ben látott napvilágot a Yale Egyetem és az Oxford Egyetem gondozásában; más nyelvre való lefordítása ismert, arra azonban nincs adat, hogy ki is adták volna. Az Economic and Social History of the World War sorozat köteteként jelent meg, az előszót pedig nem más írta, mint Oroszország korábbi oktatási minisztere, Pavel Nikolayevich Ignatiev. A mű két fő részből tevődik össze: az első rész az általános - és középiskolákról szól (szerzője Dimitry M. Odinetz, szentpétervári iskolaigazgató), a második rész pedig a felsőoktatási intézményeket mutatja be Pavel Novgorodtsev által, aki a moszkvai egyetem oktatója volt. A mű élethűen ábrázolja, milyen hatással volt és hogyan befolyásolta az első világháború az oroszországi oktatást, a könyv végén pedig az 1917-es orosz forradalom részleteire is kitér. Becsült értéke 40 000 forint körülire tehető.

Fényes Elek: Magyarország statistikája

Fényes Elek 1937-től a Magyar Tudományos Akadémia első tagja, statisztikus. Magyarország statistikája című művét 1842-ben adták ki Pesten, első kiadásként; a három kötetet egybekötötték. A későbbiekben ezt a művet már nem adták ki, viszont hatására többen is foglalkozni kezdtek a statisztikával, különféle témakörökben (például szőlészet, vízügy stb.). Az írás nem specializálódik egy szakterületre, hanem foglalkozik az ország gazdaságával, népességével, természeti adottságaival, iparával és kereskedésével, mindezeket összeveti a külföldi helyzettel. Leírásai néprajzi forrásként is szolgálnak a kutatók számára. Az adott könyv védőlapján Schneider Gusztáv aláírása szerepel. Becsült értéke 14 000 forint.

Winston S. Churchill: The Unknown War: The Eastern Front

Ez a könyv a későbbi angol miniszterelnök első világháborúról szóló, öt kötetes munkájából az ötödik kötet első, amerikai kiadása 1932-ből, angol nyelven. Magyar nyelvű kiadása nem ismert. Ebben a műben a keleti front eseményeibe nyerhetünk betekintést; az 1914 és 1917 közötti történésekről olvashatunk. Középpontjába az orosz és osztrák-német ellentétet állítja. Mindvégig szem előtt kell tartani, hogy brit szemszögből íródott – erre maga a szerző is felhívja a olvasó figyelmét már az előszóban is. Fekete-fehér fényképekkel illusztrált, ezen felül pedig a csatákról is találhatunk benne térképeket. Mindenképpen jelentős munka, nem csak történeti szempontból; többek között ennek az írásnak is köszönheti Churchill, hogy irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki 1953-ban. Megszületését követően több alkalommal is kiadták a teljes sorozatot, legutóbb 2015-ben. Az adott kötet becsült értéke 27 000 forint körül mozog.

A magyar nemzet története

A millenniumi ünnepség alkalmából készült, 10 kötetből álló történelmi írás első kiadása Szilágyi Sándor szerkesztésével jelent meg 1895 és 1898 között. Szerzői olyan neves történészek, akik a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak, mint például Fraknói Vilmos, Fröhlich Róbert, Acsády Ignácz és Pór Antal. Bevezetőjét Vaszary Kolos, utószavát Jókai Mór készítette el. A szóban forgó mű már a második, változatlan kiadás, amely szintén ugyanabban az időintervallumban jelent meg a nagy keresletre való tekintettel. A későbbi évtizedekben nem adták ki ismét; egészen 1994-ig váratott magára a reprint változat. A magyar történelmet a honfoglalástól 1896-ig nyomon követi, sőt, a honfoglalás előtt itt élt népekkel (főleg a rómaiakkal, hunokkal) és régészeti leletekkel is megismertet. Számos gyönyörű színes és annál is több fekete-fehér illusztrációt tartalmaz, kihajtható mellékleteket, például Traianus katonai elbocsátó levelét latin nyelven, magyar fordítással. A 10 kötet becsült értéke együttesen körülbelül 120 000 forint.

Source Records of the Great War

Hét kötetből álló forrásgyűjtemény, amely kormányzati és egyéb levéltárakból közöl dokumentumokat az első világháború idejéből. Első kiadás 1923-ból, az amerikai National Alumni kiadásában, későbbi kiadása nem ismert. Kizárólag számozott és az Amerikai Légió Vezérkara által regisztrált példányok kerültek ki. A jelenlegi kötet a 813. példány és Anthony Joseph Drexel Biddle, Jr. nevében regisztrálták, aki az Amerikai Egyesült Államok nagykövete volt és mindkét világháborúban teljesített katonai szolgálatot. A kötetek különböző színűek és stílusúak, a versailles-i békeszerződés hivatalos másolat kötéseinek hasonmásai, az első kötet a francia változaté, a második a belga másolaté és így tovább. Fekete-fehér, korabeli karikatúrákkal, plakátokkal illusztrált. A teljes mű becsült értéke hozzávetőleg 48 000 forint.

Király Béla 2009. július 4-én, életének kilencvenhetedik évében hunyt el. Önéletrajzi könyve 2004-ben jelent meg Amire nincs ige címmel. Utolsó két sora így hangzik: „Úgy hiszem, megtettem, amit a hazámért megteendőnek és megtehetőnek éreztem. A gondviselés és embertársaim mindenért bőkezűen megjutalmaztak."


Szöveg: EKKL, Fecser Zsuzsanna

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on