Szűkítés


Kiválasztott Címke

tanulmány

Minden Címke 680


Jelenleg 2 bejegyzés található tanulmány cimkével

Az esélyek egyenlősége ma nem társadalmi valóság

    • borbas

A női jogegyenlőségért a gazdasági döntéshozatal terén címmel került sor Dr. Borbás Beatrix Felelős társaságirányítás és női participáció a gazdasági döntéshozatalban Európában és Magyarországon, elméletben és gyakorlatban című tanulmányának szakmai vitájára az NKE Államtudományi és Közigazgatási Karának Civilisztikai Intézete szervezésében márciusban. A konferencia után az NKE adjunktusa beszélt lapunknak a szakmai vita eredményéről, a női jogegyenlőség hazai és nemzetközi helyzetéről, valamint a téma jelentőségéről.

A workshopon az elméleti vonalat képviselő oktatók és a női jogérvényesítés praxisát a mindennapi gyakorlatból jól ismerő, az érdekvédelemért síkra szálló szakemberek vettek részt, és nyilvánították ki a témához kapcsolódó véleményüket. Hogyan értékeli a szakmai beszélgetés eredményét? Miről szólt érdemben a vita?

Borbás Beatrix: Nagyon örültem, hogy ez a szakmai vita megvalósult, régóta terveztük, hogy a témában írt tanulmányomról az egyetem keretein belül, kollégák körében nyitunk szakmai fórumot. Külön öröm volt, hogy az eseményre számos férfi oktató kollégám is eljött, hiszen fontos, hogy a női jogegyenlőséget nem csak a nők ügyének, hanem az egész társadalmat érintő ügynek tekintsük. A vita eredményét nézve azt gondolom, fontos érvek és ellenérvek hangzottak el, de abban mindenki egyetértett, hogy a női egyenjogúság témája jó ideje kívánatos jogszabályi cél, amely ma korántsem társadalmi valóság. Rengeteg tennivaló van ez ügyben, de a legfontosabb számomra az volt, hogy egy újabb alkalom adódott arra, hogy szakmai diskurzuson tisztázzuk a témával kapcsolatos tipikus tévedéseket, tévesztéseket.

Milyen tévedésekre gondol?

B. B. A jogegyenlőség témáját számos félreértés kíséri. Jogászi nézőpontból szemlélve a társadalmi egyenlőség kérdését, a jog megkülönböztet védendő társadalmi csoportokat, az egyik ilyen a nők csoportja. Az egyik tévedés ezzel kapcsolatban az, hogy a nőket érintő kérdések a nők ügye. Az ENSZ He for she kampányának alapítója ezt mondta: „Gender equality is not a women’s issue, it’s human issue – it affects us all.” Azaz a témakör nem egy nőknek szóló női téma, hanem az egész társadalmat érintő ügy, és nagyon fontos, hogy így kezeljük ezt a kérdést. A másik kedvezőtlen tévedésre Carlos Moedas, a European Women Rectors Association kutatási biztosa mutatott rá. Alig egy éve a szervezet éves ülésén emelte ki, hogy a feminizmus szenvedi minden „izmus” hátrányát: ha ezt meghallják az emberek, úgy gondolják, vagy nagyon hinni kell benne, és csatlakozni hozzá, vagy tagadni kell, de valahogy viszonyulni kell hozzá. Éppen ezzel összefüggésben sok ember a feministákat dogmatikusnak, veszélyesnek titulálja, egyébként ebben az az irónia – mutatott rá Moedas –, hogy az antifeministák kezdettől fogva éppen ezt akarják elérni, hogy az emberek így lássák a feministákat. A jogegyenlőségi mozgalmak nem azt várják el, hogy előnyöket élvezzenek a nők, hanem azt, hogy hátrányt ne szenvedjenek. A kutatási biztos mondatával mélyen egyetértek, miszerint „a valódi feminizmus egyszerűen csak az egyenlőségért való kiállást jelenti”. A nők hosszú utat jártak be az elmúlt száz év alatt, és sikeres egyenjogúsági mozgalmaik révén a férfiakkal való teljes jogi egyenlőségük ma már jogi tény, a jogérvényesítés gyakorlata azonban diszfunkcionális, így az esélyek egyenlősége ma egyelőre nem társadalmi valóság.

A női esélyegyenlőség témája igencsak szerteágazó tudományterületeket érint. Egy jogász kutató számára mit jelent a jogegyenlőségi téma elsősorban?

B. B. A női esélyegyenlőség témája kutatási területként valóban szélsőségesen interdiszciplináris. Történelmileg az antropológiához és a történelmi tanszékekhez vezethető vissza, eredetileg már a gender tudományos fogalma is ezeken a tanszékeken formálódott az USA-ban az 1970-es években. Később a szociológia tudományága volt az a legalapvetőbb terület, amely a társadalmi sztereotípiákkal, állandóan ismétlődő, előítéletet közvetítő jelenségekkel foglalkozott. A szociológia és a filozófia tudományága kéz a kézben fektette le az alapokat. A társadalmi nemek egyenlőségének elve innen ered, úgy is, mint annak igénye, hogy ne nyerjenek teret olyan magatartások és szerepek, amelyeket a társadalom vár el az egyéntől a biológiai neme alapján, de azok a biológiai eltérésekből nem vezethetők le. Fontos hangsúlyozni, hogy ezeknek a társadalmi mozgalmaknak a fő célja nem a biológiai szerepek negligálása, hanem az azokhoz társított diszkriminatív elvárások háttérbe szorítása volt, és ez máig nem változott. A nők esélyegyenlőségének közpolitikai kérdésként való kezelésével kezdett el foglalkozni a politológia, s nemsokára megszületett a gender mainstreaming elve, amely a nemek dimenziójának beépítését jelenti a döntéshozatal minden szintjébe. A témával foglalkozik továbbá a kommunikáció, és a nyelvészet is – ki ne hallott volna az „asszonybeszéd” vagy „férfimunka”, a „legény a talpán” kifejezésekről, de beszélhetünk az angol „Be a man!” vagy a francia „Cherchez la Femme! kifejezésekről is. A női és férfi beszédek elemzése kapcsán arra jutottak, hogy a szintaktikában nincs szignifikáns eltérés, tehát nincsenek a retorikában kifejezetten férfiakra vagy nőkre jellemző szerkezetek. A média- és kommunikációs tudományokban azt vizsgálják az USA-tól Európáig mindenfelé, hogy milyen arányban vesznek részt a nők a médiában? A jogtudomány pedig a jogegyenlőségi tétel kodifikálására, a jogérvényesítés gyakorlatára koncentrál. Az 1990-es években a legfontosabb jogi dokumentumokat hazánkban elfogadták, mégis rohamtempójú jogalkotásnak lehetünk tanúi az esélyegyenlőség körében az utóbbi évtizedekben Európában, mind uniós, mind tagállami szinten.

Önnek mi a személyes tapasztalata a munka terén? Érte Önt hátrány amiatt, hogy nőként foglalkozik jogi munkával?

B. B. Volt rossz tapasztalatom a munkám során, de az interjút nem arra szeretném használni, hogy a személyes történeteimről beszéljek, hanem inkább magának a női esélyegyenlőségi ügynek szeretnék terepet adni. A női érdekérvényesítés gyakorlatában eltöltött 13 év alatt azt láttam, hogy minden nőnek, aki a női vagy anyai szerepét megpróbálja a hivatásával összeegyeztetni, ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdenie. Azonos típusú nehézségekről számol be minden nő, aki karriert épít, nincs köztünk szférához, szinthez vagy konkrét munkakörhöz köthető különbség, mindannyian ugyanúgy próbálunk egyensúlyt teremteni a család és a karrier között.

Ügyvédként, oktatóként nagy tapasztalattal rendelkezik a jogegyenlőség érdekének képviselésében, de miért éppen ezt a kutatási irányt választotta?

B. B. 15 éve dolgozom ügyvédként, ahol ugyanúgy helyt kell állni, akár női, akár férfi ügyvéd az illető. Elég korán megtapasztaltam, hogy a női szerepeket kemény munka összeegyeztetni egy ilyen kompetitív szakmával, illetve azt, hogyan lehet nőként talpon maradni, és milyen nehézségekkel kell megküzdeni nap mint nap. Mindig is érdekelt az ügyvédi közélet, ezért is vállaltam szerepet a budapesti és az országos ügyvédi kamara vezető testületeiben is. Mára az ügyvédeknek majdnem a fele nő, ehhez képest mégis a nők alulreprezentáltsága figyelhető meg a kamarai vezetésben. Éppen ezért csatlakoztam azokhoz, akik ezen tényezők megváltoztatását kívánták. 2004-ben azért alapítottuk meg két tucat ügyvédnővel a Magyar Ügyvédnők Egyesületét, hogy a kamarán belül jöjjön létre egy kifejezetten a női érdekek képviseletét ellátó szervezett fórum. Mindemellett a jelenlegi tudományos érdeklődésem felé az is vezetett, hogy egyetemi oktatóként foglalkozom az alapvető jogok elméleti oldalával is, amely magában foglalja a jogegyenlőségi tételt is. Női jogi aktivistaként a női érdekképviseletben eltöltött több mint 13 év alatt a szakmai érdeklődésem folyamatosan a női esélyegyenlőség jogi praxisára és a női egyenlőségi jogok érvényesülésére irányult az egyes döntéshozatali mechanizmusokat vizsgálva. Ennek során számos ellentmondást tapasztaltam a gazdasági és üzleti szférában, a szabályozásban testet öltő elméletek és azok gyakorlati megvalósulása között.

Ön jelenleg a Magyar Ügyvédnők Egyesületének egyik alelnöke. Tudna mesélni a MÜE tevékenységéről, arról, hogy mivel foglalkozik a budapesti és a Magyar Ügyvéd Kamarán belül?

B. B. Egyesületünk önkéntesen, demokratikus önkormányzat alapján működő, az alapítók személyes közreműködésével létrehozott civil szervezet, amely a nemzetközi, nem kormányzati, nonprofit jellegű European Women Lawyers Association (EWLA), az Európai Jogásznők Egyesületének céljaival azonosulva, annak hazai tagszervezeteként működik. Egyik célunk az, hogy elősegítsük a jogalkotás jobb megértését, különös tekintettel a nők jogegyenlőségére vonatkozó jogalkotás és jogalkalmazás területén. Másrészt erősíteni szeretnénk a szakmai kapcsolatokat a más nemzetek jogásznőivel, illetve nemzeti és nemzetközi szinten az ügyvédi kamarákkal, női közösségekkel, női szervezetekkel, jogi karokkal, oktatási intézményekkel, kutatóintézetekkel vagy más hatóságokkal való kapcsolat kiépítése útján. Kutatásokat folytatunk, tanulmányokat készítünk, és képviseljük a nők érdekeit a közintézményekben, továbbá az EWLA révén az Európai Unió intézményeiben minden, a nőket érintő általános kérdéskörben. Nemrég zárult a legnagyobb, európai szintű a European Women Shareholders Demand Gender Equality (EWSDGE) elnevezésű kutatás, amelyben személyesen is részt vettem. A kutatási projekt koncepciója az volt, hogy ráirányítsa a közvélemény figyelmét a nők gazdasági döntéshozói testületekben való képviseletére és részvételére, valamint az ezt célzó stratégiákra és mérőszámokra. A projekt 11 EU-tagállamot fogott össze, a nemzetközi kutatás eredményeit tavaly hoztuk nyilvánosságra.

A nemrég publikált, kifejezetten csak a gazdasági döntéshozatalra koncentráló tanulmányból is kiderül, hogy Magyarországon nemcsak a gazdasági, de a politikai vagy más szakmai területű döntéshozó testület összetételét vizsgálva is arra a következtetésre juthatunk, hogy a nők részvétele messze elmarad mind az észak-amerikai, mind az európai átlagtól.

B. B. Európai összehasonlításban a magyar számok valóban elmaradnak az európai átlagoktól. Az EU-tagállamokban 1995 és 2015 között a nők aránya a törvényhozásban 12%-ról 22%-ra ugrott, a végrehajtó hatalom terén 12%-ról 19%-ra emelkedett, a bírói ágban 19%-ra a legfelsőbb bírósági elnökök számát tekintve, a nagyvállalatok CEO-i között pedig csupán 4% a nő. Magyarországon az arányszám meg sem közelíti ezt az átlagot. A The World Economic Forum minden évben kiadja a Global Gender Gap Indexet, amely egy olyan mutatószám, ami 144 vizsgált országot értékel négy szubindex, a politikai döntéshozatal, gazdasági döntéshozatal, oktatáshoz való hozzáférés, valamint az egészségi és túlélési index alapján. Magyarország 2016-ban a 101. volt a vizsgált országok között.

A gazdasági szférában milyen előnyökkel járhat a női részvételi arányok emelkedése a döntéshozatal terén?

B. B. Ha csak a nagyvállalatokat tekintjük, már egy évtized is eltelt azóta, hogy több tízezer vállalatra kiterjedő kutatásokon alapuló tanulmányok jelentek meg arról, hogy ha egy bizonyos százalékos arány feletti a nők jelenléte a vezető testületekben, akkor nő a profit. Az Európai Bizottság közreadott egy modellszabályozás bevezetésének hatásvizsgálatát leíró dokumentumot, amely szerint egy olyan jogi szabályozás előírásával, amely mindkét nem szempontjából 40%-os részvételt írna elő, 2,97%-os tőkearányos árbevétel-emelkedést lehetne elérni makroökonómiai szinten, ami hatalmas összeg. Mára bizonyított tény, hogy anyagi előnnyel jár, ha a nőket bevonják a gazdasági döntéshozatalba, ennek oka pedig sok összetevőből áll. A dokumentum a női alulreprezentáltságot kifejezetten elszalasztott lehetőségként minősíti az uniós humántőke kiaknázása szempontjából, ami miatt az egész gazdaságra kiható pozitív externáliák vesznek el. Akiket a szociális igazságosság nem győz meg, azoknak el kell ismerniük a számok meggyőző erejét.


Szöveg: Fecser Zsuzsanna

Megosztás a Facebook-on


„Mert övék a hatalom”

    • 3243

Egyre több jel mutat arra, hogy orosz érdekkörök különböző internetes technikák segítségével befolyásolták az amerikai elnökválasztást, amelyen némileg meglepetésre az addig kevésbé esélyes Donald Trump diadalmaskodott. Az NKE kutatónak tárgykörben született munkája azokat az informatikai támadásokat és különböző médiaműveleteket igyekszik kronológiai sorrendbe állítani és elemezni, amelyek hatással lehettek az elnökválasztás kimenetelére.

Prof. Dr. Kovács László és Dr. Krasznay Csaba közös tanulmánya szerint a 2016-os amerikai elnökválasztás eseményeiben komoly szerepet játszottak az internetes támadások. „Bár ezek számos esetben nem vagy csak részben bizonyíthatók, az akciók volumene mindenképpen átlépte azt a küszöböt, amikor érdemes megvizsgálni azt, hogy az internetes támadások hogyan és milyen mértékben tudnak befolyásolni egy olyan eseményt, amely elviekben a világ egyik legjobban szervezett és legjobban felügyelt választásához kapcsolódik”- olvasható a publikációban.

A szerzők írásukban, a CNN gyűjtésére támaszkodva kronológiai sorrendben ismertetik az internetes támadásokról szóló híreket. Ezek közül érdemes kiemelni a The Washington Post tavaly június 14-i számát, amely elsőként számolt be arról, hogy feltételezhetően az orosz kormányzathoz közel álló hackerek betörtek a Demokrata Nemzeti Bizottság (DNC) számítógépes rendszereibe, és onnan Donald Trumpról készült elemzéseket, valamint egymás között váltott e-maileket és chatszövegeket loptak el. Az orosz fél tagadta a vádakat, és a hivatalos amerikai források sem erősítették meg egyértelműen az orosz kormányzati kapcsolatot. Bő egy hónappal később a Demokrata Nemzeti Konvenció előtt pár nappal, a Wikileaks közel 20 000 e-mailt hoz nyilvánosságra, melyek a DNC szerveréről származnak. Ebből kiderül, hogy a DNC vezetője, Debbie Wasserman Schultz Clinton mellett kampányol, ezzel hátrányba hozva a másik jelöltet, Bernie Sanderst. Pár nappal később az FBI bejelenti, hogy nyomozást indít a DNC szervereinek feltörésével kapcsolatban. Névtelen kormányzati források ekkor már egyértelműen utalnak a támadás orosz kormányzati hátterére. Szeptember elsején Vlagyimir Putyin a Bloombergnek adott interjúja során kijelenti, hogy személy szerint sem neki, sem az orosz kormánynak nincs kapcsolata a hackerekkel. Egyben jelzi, hogy a tettesek kiléténél sokkal fontosabb a kiszivárgott információ, melyek nagyon fontosak az amerikai választók számára. A hónap vége felé Dianne Feinstein és Adam Schiff demokrata szenátorok közös nyilatkozatot adnak ki, melyben kijelentik, hogy a titkosszolgálati információk alapján a támadás mögött orosz titkosszolgálati szervezetek állnak, és felszólítják Putyint a befolyásoló tevékenységek beszüntetésére. Október 7-én a Belbiztonsági Minisztérium (DHS) és a választás biztonságáért felelős Nemzeti Hírszerzési Igazgató (DNI) közös nyilatkozatban nevesíti az orosz kormányt a támadás elkövetésével összefüggésben. December 9-én ismét a The Washington Post közöl cikket, amely szerint a CIA biztos abban, hogy az orosz kormányzat szándéka Trump erősítése Clintonnal szemben. Trump nevetségesnek tartja és visszautasítja ezt a véleményt. Obama elnök 2008-ig visszamenően elrendeli a politikai eseményekkel kapcsolatos kiberbiztonsági tevékenységek kivizsgálását. Az orosz külügyminiszter szóvivője kifejezi kétkedését a vizsgálattal kapcsolatban, és azt kéri az amerikai féltől, hogy osszák meg velük az információkat. Míg a CIA értékelése szerint a támadások célja Clinton lejáratása és ezzel Trump segítése, az FBI nem talált bizonyítékot arra, hogy a cél a republikánus jelölt megválasztásának elősegítése lenne. Ekkor derül ki az is, hogy a támadók a Republikánus Nemzeti Bizottságtól is sikerrel szereztek adatokat. Két nappal az év vége előtt Obama elnök rendeletben hoz szankciókat Oroszország ellen. Ebben hat orosz magánszemélyt nevesítenek a támadásban való részvétellel kapcsolatban. Emellett 35 orosz diplomatát utasítanak ki, akiknek 72 órájuk van elhagyni az Amerikai Egyesült Államokat. Január első napjaiban Trump több Twitter-üzenetben kérdőjelezi meg az amerikai hírszerző szervek véleményét az orosz befolyással kapcsolatban. Idézi Assangenak azt a véleményét, miszerint egy hacker, s nem az orosz állam áll a támadások mögött. A titkosszolgálatok külön-külön Obamát és Trumpot is tájékoztatják a kiberbiztonsággal kapcsolatos eseményeket illetően. Eszerint a választásokat közvetlenül nem befolyásolták, azaz a választásnál használt szavazógépek és számítógépek nem kompromittálódtak, de az oroszok más módokon, például álhírkampánnyal mégis törekedtek a szavazók befolyásolására. Trump elismeri, hogy orosz kapcsolatok lehetnek a DNC megtámadásában, de jelzi, hogy a kibertámadások nem befolyásolták a választás eredményét. Február 9-én ismét nagyot robbant a The Washington Post, amely arról számol be, hogy Trump nemzetbiztonsági tanácsadója – Michael Flynn – beszélt a szankciókról az orosz nagykövettel, Szergej Kiszljakkal. Pár nappal később lemond a tanácsadó, aki elismeri, hogy nem teljes körűen tájékozatta a megválasztás előtt álló alelnököt az orosz diplomatával folytatott beszélgetéseit illetően. 2017. március 20-án, az FBI igazgatója kongresszusi meghallgatásán megerősítette, hogy az FBI vizsgálja a Trump-kampánystáb tagjai és az Oroszországi Föderáció közötti lehetséges kapcsolatokat.

A tanulmány megjelenése óta eltelt hónapokban tovább fokozódott a nyomás az amerikai elnökön, aki május közepén meglepőt húzott, amikor azonnali hatállyal menesztette az FBI akkori igazgatóját, James Comey-t. Az indoklás szerint azért volt erre szükség, mert tavaly helytelenül járt el Hillary Clinton e-mail botrányának kivizsgálásában. Valójában azonban az szúrhatta Trump szemét, hogy Comey Oroszország érintettségét vizsgálta a tavalyi amerikai elnökválasztásban, és az elnök llítólagos kérésére sem volt hajlandó felfüggeszteni a vizsgálatot. A Fehér Ház azonban határozottan tagadta ezeket az értesüléseket. A botrány később annyira eldurvult, hogy Robert Mueller volt FBI-igazgató személyében egy különleges ügyészt kellett kinevezni "az orosz kormánynak a 2016-os elnökválasztás befolyásolására irányuló erőfeszítései és más kapcsolódó ügyek" vizsgálatára. Michael Flynn, Donald Trump amerikai elnök lemondásra kényszerített nemzetbiztonsági főtanácsadója június 6-án 600 oldalnyi dokumentumot adott át a szenátus hírszerzési bizottságának, ami szintén vizsgálódik Oroszország választási beavatkozásának ügyében. Michael Flynn ügyében nemcsak a szenátus hírszerzési bizottsága vizsgálódik, hanem más kongresszusi bizottságok és az FBI is. A szenátus hírszerzési bizottságának nyílt meghallgatásán részt vesznek a hírszerzás nagyágyúi, így Rod Rosenstein, az FBI igazgatóhelyettese, az FBI-t ideiglenesen vezető Andrew McCabe, az amerikai hírszerzés ügynökség (NSA) vezetője, Mike Rogers, illetve a Nemzeti Hírszerzési Igazgató (DNI), Dan Coats is. És a napokban hallgatják majd meg az elbocsátott FBI igazgatót, Comeyt is, hogy a szenátus hírszerzési bizottsága előtt beszámoljon Oroszországgal kapcsolatos vizsgálódásainak eredményéről.

A tanulmány azt próbálja minél hatékonyabban áttekinteni, hogy milyen kibertámadási módszerek jelentek meg az elnökválasztási kampány során és azok lehettek-e valóban orosz eredetűek, vagy valahol máshol kell a támadások forrását keresni. A szerzők szerint a támadási stratégia három jól elkülöníthető módszert vonultatott fel. Először a támadók az úgynevezett célzott támadások útján jutottak hozzá a DNC levelezéséhez, majd ezeket a hacktivista Wikileaks útján hozták nyilvánosságra. Mindeközben a közösségi médiában terjesztett álhírekkel próbálták felerősíteni az egyébként mérvadó sajtó által is táplált botrányt. „A kibertámadás a hírszerző szervezetek álláspontja szerint szélesebb körű volt annál, mint amivel a sajtó foglalkozott. A célzott adatszerző támadások célpontjai között kormányzati intézmények, kritikus infrastruktúrák, think tank-ek, egyetemek, politikai szervezetek és vállalatok is érintettek voltak. Egyes esetekben az orosz titkosszolgálatok meghamisított identitás mögé rejtőztek. A végrehajtásban egyértelműen két csoportot, az elsőként megjelenő APT 29-et, más néven Cozy Bear-t, illetve a másodikként belépő APT 28-at, azaz a Fancy Bear-t nevesítik. Mindkét csapat a feltételezések szerint valamelyik orosz titkosszolgálathoz kapcsolódik és a különböző kormányzati célpontok elleni támadásaik hosszú évekre visszavezethetők”- olvasható a publikációban. A szerzők ismertetik a támadási stratégia technikai kivitelezését is, így például szólnak az úgynevezett spearphising kampányról. Ennek lényege az, hogy viszonylag kisszámú, de stratégiailag fontos személy számára küldenek üzenetet, általában e-mail-ben, ritkábban közösségi hálózaton vagy chat-alkalmazáson keresztül. Az üzenet célzott, ami azt jelenti, hogy tartalma valamilyen valós élethelyzetre, eseményre, tevékenységre utal, ami miatt a célpont azt hiszi, hogy az üzenet valós. A spearphising célja az, hogy az áldozat ezt a csatolmányt megnyissa. „A hackelések túlnyomó többsége napjainkban a szervezet védelmének „feltöréséhez” az emberi faktort, azaz a hiszékenységet használja fel. Ez ellen gyakorlatilag lehetetlen védekezni: minden szervezetnél lesz legalább egy olyan ember, akin keresztül a támadást végre lehet hajtani. Ez történt a DNC esetében is”- írják a tanulmány szerzői. Ezzel pedig mér meg is fertőződik a számítógép, amely fölött a hackerek át tudják venni az irányítást. A szerzők több érvet is felsorakoztatnak annak alátámasztására, hogy nagy erőforrásokkal rendelkező, profi szervezet áll a támadás mögött. Ilyen például az, hogy a számítógép megfertőzéséhez szükséges kód terjesztéséhez használt spearphisinghez tudni kell, hogy kiket célozzanak. Ehhez műveleti tervezésre van szükség, ki kell jelölni az elérendő célt, fel kell deríteni a potenciális gyenge pontokat. Titkosszolgálati elemzés nélkül nehezen elképzelhető, hogy a támadó be tudja azonosítani a széles közönség számára egyébként láthatatlan, de mégis fontos háttérembereket és szervezeteket. Szintén ismerni kell azokat a belső élethelyzeteket, amikre hivatkozva a kártékony kódokat tartalmazó leveleket megfogalmazzák. Ez is elemző- munkát, esetleg lehallgatást feltételez. A szerzők szerint az Oroszországi Föderáció Katonai Doktrínájának vonatkozó részei is azt támasztják alá, hogy Oroszország neve jogosan merül fel elsőként az álhírterjesztők listáján. „Amennyiben az orosz politikai vezetés stratégiai fenyegetésként, Oroszország politikai stabilitását veszélyeztető tényezőként ítélte meg a demokrata elnökjelölt múltbeli és vélhetően jövőbeni tevékenységét is, a doktrína szellemisége értelmében a katonai és a hozzá kapcsolódó civil védelmi rendszer megtehette azokat az ellenintézkedéseket a kibertérben, melyek segíthettek ennek a kockázatnak a csökkentésében”- írják a publikáció szerzői, akik a propagandával kapcsolatos tevékenységeket is bemutatják tanulmányukban.

A teljes publikáció, amely a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont elemzései között jelent meg, itt érhető el:

http://netk.uni-nke.hu/uploads/media_items/svkk-elemzesek-2017-9-az-internet-politikat-is-befolyasolo-hatasa-a-2016-os-amerikai-elnokvalasztas-soran-kovacs-l-krasznay-cs.original.pdf

Megosztás a Facebook-on