Szűkítés


Kiválasztott Címke

vallás

Minden Címke 711


Jelenleg 2 bejegyzés található vallás cimkével

Állam és egyház szerepe a migráció kezelésében

    • dsc 1821 2
    • dsc 1602 2
    • dsc 1622 2
    • dsc 1662 2
    • dsc 1669 2
    • dsc 1690 2
    • dsc 1709 2
    • dsc 1726 2
    • dsc 1757 2
    • dsc 1786 2
    • dsc 1799 2
    • dsc 1842 2
  • Előző
  • Következő

A tömeges migráció új kihívások elé állítja az állami szereplőket és a történelmi egyházakat is - hangzott el azon a nemzetközi konferencián, amelyen a bevándorlás vallási és etikai hatásait elemezték szakemberek a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

„Keresve sem lehet aktuálisabb témát találni egy tudományos rendezvénynek, mint a tömeges illegális bevándorlás kérdése”- ezzel a gondolattal kezdte a konferenciát megnyitó beszédét Prof. Dr. Patyi András. Az NKE rektora hangsúlyozta, hogy a probléma tudományos igényű vizsgálata sem egyszerű feladat, ráadásul mindezt az idő szorításában kell megtenni. „Az egyetemen sem csak elméleti kérdésként tekintünk a témára”- utalt a honvédtisztjelölt hallgatóknak az ideiglenes biztonsági határzár működtetésében való részvételére Patyi András. A rektor szerint fontos kérdés, hogy a nyugati társadalom hogyan tud reagálni a migráció különböző, így például a vallási dimenzióira.

„Egy bibliai méretű kivándorlást figyelhetünk meg a közel-kelet irányából, aminek egyik fő oka, hogy ezen országok egy részében nincsenek meg a béke feltételei” - mondta ünnepi beszédében Fernando Filoni bíboros. A katolikus egyházon belül a missziós tevékenységet irányító Népek Evangelizációjának Kongregációját vezető egyházi méltóság szerint azért jönnek elsősorban Európába a migránsok, mert itt biztosítottnak látják a szabadságot és a békét. A bíboros azt tapasztalta a közel-keleti térségében végzett munkája során is, hogy a befogadó szabad nyugat ígérete ellenállhatatlanná vált az ott élők számára. „A szabadsághoz és a békéhez való jogot pedig senkitől nem tagadhatjuk meg” – hangsúlyozta Fernando Filoni. A prefektus szerint a békét nem lehet csupán egy gondolat és társadalmi létforma alapján elérni, ezért a sokféleséget nem szabad elutasítani. A vallási és kulturális sokszínűségre Magyarországot hozta fel jó példának, ahol demokrácia és béke van.  A bíboros szólt az „Egyház Irakban” címmel nemrégiben megjelent könyvéről is, amelyben felvázolja az iraki keresztény egyház történetét, fejlődését, migrációs tevékenységét. Fernando Filoni öt évig apostoli nuncius volt Irakban az öbölháború idején, és Ferenc pápa két alkalommal is elküldte a térségbe, hogy látogassa meg a menekülteket. Személyes tapasztalata szerint az iraki keresztények ma már elenyésző kisebbséget alkotnak és az Iszlám Állam által folyamatos üldözésnek vannak kitéve. Amíg 100 évvel ezelőtt Irak lakosságának még 15 százaléka keresztény volt, addig ma már csak néhány százalék tartozik ehhez a vallási felekezethez. „Ha ezt a közösséget elveszítjük, mi magunk is szegényebbek leszünk”- hangsúlyozta a bíboros.

„Az 56-os magyar menekültek helyzetét nem lehet egy kalap alá venni a jelenlegi migránsokkal, akik közül sokan nem működnek együtt a hatóságokkal és vannak közöttük potenciális terroristák is”- mondta beszédében Simicskó István. A honvédelmi miniszter szerint a NATO tagjaként Magyarország alapvetően biztonságban van, de a terrorizmus újfajta kihívás elé állítja hazánkat is. A honvédelmi tárca vezetője úgy látja, hogy a katonaságnak is van szerepe a terrorizmus elleni küzdelemben, ilyen úgynevezett különleges műveleti egységekkel a magyar honvédség is rendelkezik. Simicskó István beszédében többször is hangsúlyozta, hogy Európa nem készült fel a tömeges migráció kezelésére. A miniszter szólt arról is, hogy a terrorveszély gyors reagálást igényel az állam részéről, ezért szükség van a jelenlegi törvényi szabályozás megváltoztatására. „A kormánynak meg kell kapnia azokat a jogosítványokat, amelyekkel gyorsan tud intézkedni terrorveszély esetén”- mondta Simicskó István. A tárcavezető ugyanakkor hangsúlyozta: szó sincs arról, hogy a kormány bármikor is vissza akarna élni ezzel a lehetőséggel.  

„Magyarországnak a schengeni uniós külső határokat is védenie kell, ennek pedig hazánk teljes mértékben megfelelt”- szólt a rendészeti szervek feladatai kapcsán Pogácsás Tibor. A Belügyminisztérium államtitkára szerint az ideiglenes biztonsági határzár építése miatt Magyarország sok bírálatot kapott külföldről, ma pedig már ehhez hasonló lépéseket fontolgat több uniós tagország is. Beszédében hangsúlyozta azt is, hogy hazánk nem zárta le a határait, hanem a zöld határokat tartja jóval szigorúbb ellenőrzés alatt. Szerinte erre azért is volt szükség, mert az Európai Unió nem rendelkezik hatékony határvédelmi rendszerrel, pedig hosszabb távon ez jelenthet igazi megoldást a tömeges migráció megállítására. A kvótarendszer kapcsán megjegyezte, hogy Magyarország számára az elfogadhatatlan, hiszen minden uniós tagállamnak magának kell eldönteni, hogy milyen mértékben és kultúrkörből fogad be embereket saját országába.

A két szekcióban megrendezett konferencián olyan fontos témákról is szó volt, mint például a katolikus és protestáns egyházak menekültek gondozásával kapcsolatos szerepe, a bevándorlók etnikai összetétele, a muszlim közösségek szerepe a bevándorlók integrációjában, valamint a migráció nemzetbiztonsági szempontjai.

A témáról további részleteket a Bonum Publicum egyetemi magazin márciusi számában olvashatnak.


Szöveg: Szöőr Ádám

Megosztás a Facebook-on


A karácsony mindenkinek jár

    • takacs tamas 1
    • takacs tamaskeresztelo
    • takacs tamasmaas4
  • Előző
  • Következő

A karácsony a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe. Világszerte milliók ünneplik Jézus születését, család, rokonok, barátok körében. Utánajártunk hogyan bírkóznak meg az ünnep okozta kihívásokkal a hazánktól több ezer kilométerre, háborús övezetekben állomásozó katonáink. A Ludovika Campus kápolnájában beszélgettünk Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető katolikus tábori lelkésszel saját tapasztalatairól, szolgálatáról, akivel a déli határ menti kerítésnél töltött szolgálata után találkoztunk.


A Tábori Lelkészi Szolgálat a Honvédelmi Minisztérium háttérintézménye, ugyanakkor a Katolikus Egyházon belül is különleges helyet foglal el. Hogyan épül fel és működik a szolgálat?

Takács Tamás: Három önálló szolgálati ággal rendelkezünk, ezek egyikének - a Katolikus Tábori Püspökségnek - vagyok a tagja én is. Hiába vagyunk kevesen, mégis önálló részét képezzük a Katolikus Egyháznak. Annyi különbséggel, hogy püspökség joghatósága nem területi, hanem személyi alapú. Manapság ennek jelentősége van, mert bár a területi határok fontosak lehetnek, de bizonyos helyzetekben ez az élettől elrugaszkodottá is válhat. Fontos hogy személyekhez, egyes élethelyzetekhez kapcsolódjon a pap. Az egyházon belül például az iskolai oktatáshoz, kórházakhoz, különleges feladatokat végrehajtó személyekhez kötődő szolgálatok specialitása, hogy ott és akkor segítsen az embereknek, amennyiben igénylik, amikor egy „hagyományos” egyházmegyés papnak ez nem adatik meg. Valójában ez a válasz az eredeti kérdésre. A tábori lelkész fő feladata, hogy együtt legyen a katonával. Egy vagy több egységhez kirendelve, minél több időt töltsön el velük, akár különleges élethelyzetekben is.

Mivel telik egy tábori lelkész napja?

T. T. Van, amikor azokkal találkozik, akikkel találkozni szeretne. Van amikor feladatot kap - például a határmenti kerítésen dolgozó katonáknál. Előtte még azért úszik egyet hajnalban, utána ellátja irodai teendőit, majd következhetnek a feladatok.

Hogyan lesz valakiből tábori lelkész?

T.T. A mostani - fiatalabb - generációból többen már egyenesen hozzánk tudtak jelentkezni, így a tábori püspökség szolgálatára szentelte fel őket a tábori püspök. Annak idején én egyházmegyés papként kezdtem. Ha jól belegondolok, igazából előbb lettem katona, mint pap. Amikor kispapnak jelentkeztem, rögtön besoroztak Lentibe katonának. Mondván, utána a papokkal már úgysem lehet mit kezdeni. Először tarka, később a fekete mundért öltöttem magamra, végül ötvöztem a kettőt. Kilenc év egyházmegyei szolgálat után döntöttem úgy, hogy újra csatlakozom a sereghez.

Miként fogadták újra?

T.T. Amikor beléptem a rendszerbe sok minden új volt. Kicsit kisarkítva azt szoktam mondani, hogy egy éven keresztül mást sem csináltam, csak sportoltam és köszöngettem mindenkinek. A közös sport kellő alapot adott arra, hogy megszólítható legyek. Ugyanolyan izzadt és koszos voltam, mint katonatársaim, ugyanúgy fel lehetett rúgni futballmérkőzésen, mint bárki mást. A köszönés pedig alapfeltétele annak, hogy az ember kapcsolatokat teremtsen. Eltelik egy év és visszaköszönnek neki. Valaki azért, mert tudja ki az illető, mások csupán azért mert tudják, hogy ez az az őrült, aki mindig mosolyogva köszönget. Annak idején, civil koromban egy öreg néni, a következőket mondta nekem új állomáshelyemre érkezésemkor: „Tisztelendő úr! Két dologra tanítsa meg a gyerekeket: köszönni és imádkozni!” Utólag belegondolva ez olyan instrukció volt, aminél frappánsabban megfogalmazni egy pap nevelői hivatását nagyon nehéz lenne: Tanítsa meg a rábízottakat, hogy kapcsolatot teremtsenek az emberekkel és Istennel is!

Korábban szóba került, hogy a déli határ menti kerítést építő katonáknál is járt. A szögesdrótnál is szükség van tábori lelkészre?

T.T. A tábor lelkész nem a helyzet miatt van ott, ahol, hanem a katona miatt. Ha ellenkezőleg gondolkodnánk, akkor feltehetnénk azt a kérdést is, hogy mit keresünk Afganisztánban? Háromszor voltam ott misszióban. Nem azért mentem oda, mert ilyen ambícióim vannak, hanem azért, mert ott voltak a katonák.

Afganisztán.

Háromszor fél év, plusz egy-két hónap felkészülés itthon. Ez az az idő, amikor szinte folyamatosan együtt lehettem a katonákkal, azaz a nap huszonnégy óráját addig talán teljesen ismeretlen emberekkel kell eltölteni. Mikor visszajön a kontingens, sok mindent hozunk haza: történeteket, tapasztalatokat és kapcsolatokat. Amik azután az itthoni a munkának az alapját adhatják.

A lelkészek jelenléte, feladata felértékelődik az ünnepek alkalmával. Miben tud segíteni ünnepekkor a misszión lévő katonáknak?

T.T. Úgy gondolom, a honvédségben kétféle ünnep létezik. A katonás ünnep, amelyek elsősorban a nemzeti ünnepek, ceremóniák. Ezekkel vagy azonosulunk, vagy nem. A másik, ami kicsit a civilek ünnepe, de nyilván a katonákat is érinti: a karácsony, húsvét és az egyéb egyházi ünnepek. A karácsony összekapcsolódik a családdal. Ha ebből kiszakítjuk a katonát, akkor válik „izgalmassá” a dolog. Ilyenkor mutatkozik meg minden, ami a lényegét és nehézségét adja az ünnepnek. A nehézségét a hiányzó személyek, a lényegét pedig a sallang- mentessége adja. Ez sok mindent letisztít az ünnepről, ami rárakódik. Életünk egyik legstresszesebb időszaka a karácsonyi.  Ilyenkor kellene pihenni és önfeledten ünnepelni, ehelyett azon aggódunk, jól fog-e minden sikerülni, örül-e a család, mikor leszünk szabadságon, kinek mit veszünk ajándékba. Ha vége van az ünnepeknek, mindenki fáradtan esik vissza a munkájába. A missziós karácsonyoknál ez nem így van. Ott nem tud a katona a családdal foglalkozni, legalábbis nem úgy, mint itthon. Nem feladat, hogy szervezzen, ajándékokért rohanjon az ember. Egy puritán környezeten belül kell átélnie az ünnepet. És itt van a tábori lelkésznek komoly feladata. Ha szükséges, személyes beszélgetések kapcsán segítse elviselni azokat a tényezőket, amiket a katona nem tud megváltoztatni.

Megváltozik valami az emberben az ünnepekkel kapcsolatban, miután hazaérkezik egy misszióból?

T.T. Egy ismerős családban próbálták a gyereket zsarolni azzal, hogyha rossz lesz, akkor nem kap ajándékot. Erre a gyermek megállt, és közölte, hogy karácsonykor mindenki kap ajándékot. Nyilván ő nem teológiai értelemben gondolta végig, hogy Jézus születése az ajándék, hanem úgy gondolta, ha karácsony, akkor jár az ajándék. Valahol a karácsony titka benne van ebben a mondatban. Mindenkié, aki várja. A karácsony igazi titkát hazaviszik a katonák a misszióból. Ezután valami megváltozik. Bennem is megváltozott az első kint töltött karácsony után sok minden. Sorkatona koromban, természetesen éppen szolgálatba osztottak karácsonykor. Katonatársaim a saját egyszerű módjukon megrendezték az ünnepet. Leültek és meggyújtottak egy szál gyertyát. Majd behívtak és mondták: „Atyám énekeljünk!” Tizennyolc éves voltam, az „atya” megszólításhoz semmi közöm nem volt még, de a többiek eldöntötték, hogy én csuhás leszek. Elkezdték közösen üvölteni a „Mennyből az angyalt”. Borzalmas lehetett hallgatni, mégis hihetetlen őszinteség volt benne. Úgy gondolom ez az ünnep titkához sokkal közelebb áll, mint a polgári rohangálós, ajándékszerzős készülődés.

Mi az értékmérője egy jó tábori lelkésznek?

T.T. Egykori tanárom mondta: „Fiaim jegyezzétek meg! Hazudni lehet igennel, nemmel és statisztikával.” Ha húznám a strigulát, hogy hány embert kereszteltem meg, hány jó pontot szereztem, értelmetlenné válna a szolgálatom. A statisztika nem Isten mértékegysége. Amikor valaki ezzel próbálja lefedni a saját életét, ott valami nagy baj van. Számomra az volt az egyik legpozitívabb minősítés, amikor misszióban egy katonatársam nekem ajándékozott egy tőrt a következő szavakkal: „Atyám, ezt magának adjuk, mert azon tisztek közé tartozik, akikért itt maradnánk” - mondta. Ez olyan megtiszteltetés, ami akkor, és azóta is hálával tölt el.


Szöveg és fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on