Szűkítés


Kiválasztott Címke

workshop

Minden Címke 711


Jelenleg 16 bejegyzés található workshop cimkével

Okosváros, okosotthon

    • fokep
    •  dsc8249 2
    •  dsc8258 2
    •  dsc8271 2
    •  dsc8286 2
  • Előző
  • Következő

Az okosvárosok és az okosotthonok a kényelmünket szolgálják, de számos biztonsági fenyegetettséggel is kell számolni velük kapcsolatban – hangzott el az európai kiberbiztonsági hónap keretében rendezett workshopon, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

„A kiberbiztonság az egyik legfontosabb nemzeti kihívásunk, hiszen egyre jobban függünk a digitalizációtól”- mondta bevezetőjében Dr. Krasznay Csaba. Az NKE Kiberbiztonsági Akadémia programigazgatója szerint egyre több okoseszköz van a világon, amelyek kényelmesebbé tehetik életünket, de a velük kapcsolatos biztonsági kihívásokra is nagyobb figyelmet kell fordítani. Ezekre is fókuszálnak azok a rendezvények, amelyeket az akadémia szervez októberben.

„Az okosvárosok koncepciója, hogy a települések funkcióit próbáljuk jobbá, átláthatóvá tenni a különböző infokommunikációs eszközök segítségével”- mondta el a rendezvényen Orbók Ákos. Az NKE egyetemi tanársegédje szerint még a legfejlettebb okosvárosnak tartott Szingapúr esetében is történtek olyan kibertámadások, amelyek zavart okoztak a település életében. Ez azt is mutatja, hogy amíg egyre több az okoseszköz az életünkben, a biztonság kérdését még mindig elhanyagolják a gyártók és a felhasználók is. Mindezért az okosvárosok esetében is szükség lenne állami szabályozásra, mert a piaci szereplők erre önmagukban nem képesek.

Biztonság szempontjából az okosotthonok esetében sem jobb a helyzet. „Az egyik legnagyobb probléma, hogy az emberek a legolcsóbb termékeket vásárolják meg, amelyek nem rendelkeznek megfelelő biztonsági megoldásokkal, garanciákkal”- teszi hozzá Balázs Zoltán. Az MRG Effitas biztonsági kutatója szerint sok olyan eszköz van forgalomban, amelynek a gyártója nem biztosítja a folyamatos frissítést, de a felhasználói kontroll nélküli frissítés is komoly biztonsági kockázatokkal jár.  A szakember szerint a gyártók szeretnének minél több adatot, információt gyűjteni a felhasználókról, ezért is terjednek rohamosan az okoseszközök.

„Komoly biztonsági problémákat okozhatnak a wifi routerek, az IP kamerák és a bluetooth-kapcsolatok is Hornák Zoltán szerint. Az SCademy biztonsági kutatója úgy látja, hogy a kábeltelevíziós szolgáltatóknál használt set top boxok biztonsági megoldásait lehetne használni más eszközök esetében is, hiszen azokat - ahogy fogalmazott - nagyon nehéz feltörni. 

Az okoseszközök tehát kényelmesebbé teszik a mindennapjainkat, de felhasználói szinten is tudatosabban kellene használni azokat, hogy ne érjenek bennünket kellemetlen meglepetések. Az NKE Kiberbiztonsági Akadémia következő rendezvényén arról lesz szó, hogy milyen lehetőségeik vannak elhelyezkedni azoknak a hallgatóknak, akik a diploma megszerzését követően a kiberbiztonsággal szeretnének foglalkozni.

További részletek az esemény facebook oldalán.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Külföldi vendégoktatók a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen

    •  dsc6257 2
    •  dsc6095 2
    •  dsc6098 2
    •  dsc6103 2
    •  dsc6111 2
    •  dsc6260 2
    •  dsc6261 2
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az European Institute of Public Administration (a továbbiakban: EIPA) együttműködésének keretében az elmúlt öt hónapban külföldi vendégoktatók irányításával angol nyelvű gyakorlati képzéseket vehetett igénybe 150 fő vezető tisztviselő.

Az EIPA az európai közszolgálat képzési és fejlesztési kiválósági-központjaként működik, 23 európai uniós tagállam felügyelete alatt. Az európai vezetőképzés központjaként 1981 óta, immár három és fél évtizednyi tapasztalat birtokában segíti az adott tagállam/uniós intézmény szükségleteihez igazodó programjaival a tagállamok és az európai uniós intézmények tisztviselői ismereteinek és kapacitásának bővítését.

A gyakorlati képzések az EU-s tagállamok és intézmények tapasztalataira épültek, melyekre a kormányzat és a magyar tisztviselők részéről kiemelt igény mutatkozott. A nemzetközi és európai, tudományos képzési térben jelenleg egyetlen intézmény rendelkezik olyan elméleti és gyakorlati tudást ötvöző portfólióval, amely egyedi programjaival és speciális tréningmódszereivel egyedi kompetenciafejlesztést képes biztosítani a tisztviselők számára.

A kétnapos tréningek az alábbi témaköröket ölelték fel:

·         Evaluation and Monitoring of EU Structural and Cohesion Funds Programmes 2014-2020;

·         Simplification of European Structural and Investment Funds 2014-2020;

·         Result-orientation of ESIF Programmes;

·         EU Impact Assessment and Better Regulation;

·         EU Budget and Multiannual Financial Framework

·         Financial management and Control of EU Structural and Investment Funds 2014-2020”.

A tréningeken az alábbi külföldi vendégoktatók működtek közre: Robin Smail, Iain Jenkins és Shaun Henry az Egyesült Királyságból, Marco Lopriore és Theo Jans Hollandiából, Luca Santin és Prof. Dr Wim Marneffe Belgiumból, továbbá Jorge Nuñez Ferrer Spanyolországból.

Több hallgatónk beszámolt arról, hogy már korábban is tudomásuk volt más EU-s tagállamban szervezett EIPA-képzésről, de azok megfizethetetlenek voltak számukra, nem is beszélve a kiutazási – és tartózkodási költségekről, napidíjról.

Örömmel tapasztaltuk, hogy a minisztériumi tisztviselők mellett kormányhivatalok és önkormányzatok – EU-s programok tervezésével, megvalósításával foglalkozó – tisztviselői is jelentkeztek, sikerrel elvégezve a kurzusokat.

A képzés finanszírozását a KÖFOP 2.1.1. számú, „A közszolgáltatás komplex kompetencia, életpálya program és oktatás technológiai fejlesztése” című projekt, továbbá a KÖFOP 2.1.2 számú, „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” című projekt biztosította.

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: EIPA, workshop, 2017

Balkan Refugee Trail workshop

    • fokep
    •  dsc6675 2
    •  dsc6678 2
    •  dsc6689 2
    •  dsc6697 2
  • Előző
  • Következő
2015-ben a Nyugat-Balkán a Nyugat-Európa fele történő migráció legfontosabb csatornája lett, amelyen százezrek haladtak keresztül a jobb élet reményében. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kara, illetve a bécsi székhelyű Interkulturelles Zentrum közös rendezvénye azt vizsgálta meg, milyen kihívások elé állította a válság az érintett államokat, és hogy a civil szféra képviselői miként tudták segíteni a gyakran hiányos kormányzati kapacitásokat a humanitárius helyzet javításában. A rendezvényt a NETK részéről Dr. Bóka János nemzetközi dékánhelyettes nyitotta meg, aki leszögezte, hogy a hasonló rendezvények elengedhetetlenek az események jobb megértéséhez. A párbeszéd fontosságát emelte ki Herbert Langthaler, az Asylkoordination Österreich munkatársa is.
 
Dr. Marsai Viktor, az NKE NETK adjunktusa előadásában a közel-keleti és afrikai migrációs útvonalakról és a várható trendekről beszélt, különös tekintettel Líbia jelentőségére. Egeresi Zoltán, az NKE SVKK munkatársa a balkáni államok és Törökország viselkedését elemezte. Végül a panelt Dr. Abdessamad Belhaj, a Migrációkutató Intézet munkatársának előadása zárta, aki a magyar kormányzat reakcióit és stratégiáját ismertette.
 
A második rész panelbeszélgetésében a különféle civil szervezetektől érkezett osztrák, szerb és szlovén vendégek mutatták be az általuk végzett tevékenységet. Egyetértés volt a tekintetben, hogy a civil szervezetek segítsége nélkülözhetetlen volt a válság kezelésében, és hogy számos kormányzat nem volt felkészülve a kialakult krízisre. 
 
A délutáni részben a résztvevők az egyes stratégiai kérdéseket vitatták meg: a fejlesztések szerepét a migráció mérséklésében, a várható trendeket, folyamatokat. Ennek kapcsán a többség borúlátó volt, és bár egyelőre nem számoltak a 2015-öshöz hasonló hullámmal, abban egyetértettek, hogy az Európa felé irányuló migrációs nyomás fenn fog maradni.
 
Szöveg: Marsai Viktor
Fotó: Szilágyi Dénes
Megosztás a Facebook-on


Identitásválság Olaszországban

    • kep2
    • kep1
    • kep3
    • kep5
  • Előző
  • Következő

Az Olasz állam modernkori kihívásai című Ludovika Kiemelt Kutatóműhely a budapesti Olasz Kultúrintézettel együttműködve rendezte meg 2017. június 30-án az Identity Crisis in Italy c. angol nyelvű workshopját. A nemzetközi rendezvényen hét hazai és olaszországi egyetem, kutatóintézet oktatói és kutatói 14 előadás keretében ismertették az olasz azonosságtudat válságának különböző aspektusait többek között a külpolitika, a belpolitika, a demográfia, a korrupció, a bevándorlás és a kisebbségek szempontjából értékelve azt.

Gian Luca Borghese, a budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatója köszöntő beszédében rámutatott arra, hogy az olasz identitásválság számos területen egyre nyilvánvalóbban jelent meg az elmúlt időszakban, külön kiemelve az olasz kormány múlt heti bejelentését, a dél-olaszországi kikötők „bezárását” a külföldi, nem kormányzati forrásokból fenntartott mentőhajók előtt.

Paczolay Péter professzor, a Kutatóműhely vezetője megnyitó beszédében üdvözölte a fél éve működő Kutatóműhely külföldi és hazai partnereit és elismerően nyilatkozott a projekt eddigi eredményeiről.

Giovanni Orsina, a LUISS Guido Carli Egyetem egyetemi tanára az 1992/1993-as ún. Tagnetopoli korrupciós botrány mai napig tartó, az olasz politikai rendszerre és társadalomra gyakorolt negatív hatásairól beszélt, különös tekintettel a botrány idején az olasz társadalomban kialakult politikaellenességre, amelynek circulus vitiousus-a a mai napig jelen van.

Losoncz Miklós professzor, a Magyar Tudományos Akadémia doktora az olasz gazdaság kihívásait és az azokra adott sikeres, illetve kevésbé sikeres kormányzati válaszok rövid és hosszú távú hatásait értékelte az olasz társadalomra nézve.

Dario Citati és Daniele Scalea, a római ISAG kutatóintézet munkatársai az elmúlt évtizedek olaszországi demográfiai változásait értékelték, a család fogalmának átalakulására és a kialakuló multikulturális társadalomra helyezve a fókuszt.

A második panelben az előadók a politikai válság különböző területeit mutatták be: az általános politikai bizalom drasztikus csökkenését (Paola Bordandini, Bolognai Tudományegyetem), a helyi politikai elithez köthető korrupciós jelenségeket (Luigi Rullo, Nápolyi Federico II Tudományegyetem), a közigazgatási rendszer modernizációjának hiányát, s az ebből fakadó destabilizációs problémákat (Lorenzo Castellani, LUISS Guido Carli Egyetem), illetve a politikai perszonalizációjának megjelenését a régiók szintjén, s az így átalakuló politikai dinamikákat (Fortunato Musella, Nápolyi Federico II Tudományegyetem).

A délutáni blokk Olaszország külpolitikai dilemmáival, kihívásaival (Paolo Soave, Bolognai Tudományegyetem, Federico Niglia, LUISS Guido Carli Egyetem), a magyar-olasz kapcsolatokkal (Stefano Bottoni, Magyar Tudományos Akadémia) foglalkozott.

A bevándorlás és a kisebbségek helyzete adta a nemzetközi workshop utolsó paneljának témáját. Tanács-Mandák Fanni, a Kutatóműhely koordinátora és az NKE adjunktusa Olaszország bevándorlás politikai rendszerének jogszabályi hátterét, a közvélemény és az érkező menekültek számának változását ismertette az elmúlt közel négy évtizedben, kiemelve, hogy a nem megfelelő szabályozás és az egyre növekvő számok negatív közvéleményt és társadalmi konfliktusokat eredményeztek, eredményeznek. Molnár Anna, az NKE tanszékvezető docense a Földközi-tengeren működő mentési programok eredményeit és nem megfelelő hatékonyságának okait ismertette. Vizi Balázs, egyetemünk docense az Olaszországban jelen lévő nyelvi- és etnikai kisebbségek nyelvi jogait mutatta be történeti kontextusban, s rámutatott arra, hogy az alkotmányban megfogalmazott egy és oszthatatlan olasz köztársaság és a nyelvi kisebbségek támogatásának igénye egy bonyolult jogszabályi rendszert hozott létre, amely sok esetben nem tudja a kisebbségek érdekeit hatékonyan szolgálni. 

Giovanni Orsina professzor zárszavában méltatta a workshop és az azon kialakult tudományos diskurzus sikerességét, illetve az olasz identitásválság számos aspektusának bemutatását.


Szöveg: Tanács-Mandák Fanni

Megosztás a Facebook-on


Nemzetközi workshop az árvízvédelmi oktatási hálózatról a Duna-medencében

    •  dsc2168 2
    • joo
  • Előző
  • Következő

Június 29-én az Orczy úti Kollégiumban rendezték meg az NKE és a Külgazdasági és Külügyminisztérium közös szervezésében azt a nemzetközi workshopot, mely az árvízvédelmi oktatási hálózat kiépítéséről szól a Duna-medencében.

A 2013-as és 2014-es súlyos áradások nyomán az EU Duna Régió Stratégia (EUSDR PA 5) vízügyi igazgatóságok szakértőivel folytatott konzultáció után (a környezeti kockázatok kezelésére) a tagok felismerték, hogy a 14 Duna-országnak szüksége van egy nemzetközi képzési és oktatási hálózat létrehozására az árvízvédelem területén. Tavaly a Duna Régió Stratégia koordinálásával a Nemzeti Közszolgálati Egyetem együttműködési keretmegállapodást írt alá német, szlovák és szerb egyetemekkel annak érdekében, hogy a kidolgozzon egy nemzetközi tantervet az árvízvédelmi technikáról, amely az indítványozott oktatási hálózat magjául fog szolgálni.

Az eseményt Joó István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium vízidiplomáciáért, vízipari exportért és a Duna Régió Stratégiáiért felelős miniszteri biztosa nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a víz összeköti az országokat, a Duna-medencén 19 ország osztozik évszázadok óta. A víz azonban nemcsak összeköt, és ivóvizet biztosít az emberek számára, sajnos sokszor pusztít is, ezért elengedhetetlen az összefogás egy működő árvízvédelmi rendszer kiépítéséhez. 2013 óta ez az összefogás a környező országokkal kiemelt szerepet kap, melynek egyik célja az árvízvédelmi oktatás és tréningek szervezése és fejlesztése. A miniszteri biztos kiemelte, hogy az EU Duna Régió Stratégia éves konferenciájának Magyarország lesz a házigazdája idén októberben. 

Dr. Bíró Tibor, az NKE Víztudományi Karának dékánja különösen fontosnak tartja a határokon átívelő együttműködést az árvízi védekezésben és az árvízi katasztrófák megelőzésében. Az NKE ötödik, legfiatalabb karaként a Víztudományi Kar egyik fő feladatának tartja az árvízvédelmi oktatás fejlesztését és egy nemzetközi tananyag kidolgozását a partnerek segítségével, amely már elkezdődött. A kar egyetemi és posztgraduális képzései a vidéki és európai vízgazdálkodásra egyaránt fókuszálnak.

A workshop résztvevői az egész napos eseményen többek között bemutatták az EU Duna Régió Stratégiájának munkáját, az NKE Árvízvédelmi mérnöki posztgraduális képzését, az árvízvédelmi képzés lehetséges finanszírozási formáit az Erasmus KA2 stratégiai partnerségen és a DAAD-on belül, és a CEEPUS ösztöndíj nyújtotta lehetőségeket.


Szöveg: Szigeti Julianna

Megosztás a Facebook-on


Egyiptom az átalakuló Közel-Keleten

    •  dsc1133 2

A közel-keleti országok államiságának kérdéseivel foglalkozik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyik, a KÖFOP-programok keretében megalakult kutatócsoportja, amely Egyiptom jelenlegi gazdasági, kulturális, politikai helyzetét mutatta be egy workshop keretében. A rendezvényen elhangzott, hogy hamarosan egy tudományos kötet is megjelenik a témában Gazdik Gyula szerkesztésében.

„Egyiptom nem tud olyan gyenge lenni, hogy ne számítson bármilyen kérdésben, a térségben”- mondta el a rendezvényen N. Rózsa Erzsébet. Az NKE egyetemi docense hozzátette, hogy Egyiptom lakosságának száma megközelíti a 100 millió főt, ami évente 1 millióval emelkedik. A 2011-es arab tavasz óta sok minden változott az országban, a többi között elindult egy jelentősebb gazdasági program is.  „Egyiptomnak nagyon jelentős a kulturális kisugárzása is a térségre”- ezt már Gazdik Gyula mondta. Az NKE Stratégiai Védelmi Kutató Központ tudományos főmunkatársa szerint olyan jelentős a népességszaporulat az országban, hogy az előrejelzések alapján 2050-ben már 150 millióan is lakhatnak majd a közel-keleti államban. Elhangzott, hogy jelentős gazdasági problémákkal küszködik az ország és a fiatalok helyzete különösen kétségbeejtő, hiszen mintegy 40 százalékuknak nincs munkája és végzettsége sem. „Főleg Felső-Egyiptomban élnek mélyen a szegénységi küszöb alatt az emberek”- fogalmazott Gazdik Gyula. A szakember szerint nagy problémát jelent Egyiptomban a vízellátás kérdése, hiszen a jövőben egy lakosra számítva egyre kevesebb víz jut majd. Ráadásul a korábban megfogalmazott grandiózus tervek közül például az új főváros felépítése egyelőre lekerült a napirendről. A belpolitikai folyamatokról beszélt előadásában Tüske László arab-szakértő. Az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója elmondta, hogy a Muhammad Morszi korábbi elnök, a Muszlim Testvériség jeles képviselője iszlamista fordulatot akart bevezetni az országban, amely azonban nagy ellenállást váltott ki a társadalomban, így állandósult a feszültség az egyes csoportok között. 2013. június végén Egyiptom-szerte nagyarányú tüntetések kezdődtek az elnök és kormányzata ellen. Nem sokkal később az akkori védelmi miniszter, Abd el-Fattáh esz-Szíszi altábornagy a hadsereg nevében 48 órás ultimátumot adott a tüntetők igényeinek kielégítésére. Ezt Morszi visszautasította, így pár nappal később megbuktatták és házi őrizetbe helyezték. Tüske László szerint tulajdonképpen egy puccs történt Egyiptomban.

Gazdik Gyula úgy látja, hogy az amerikaiak támogatása nélkül eleve nem is kerülhetett volna hatalomra Morszi. A szakértő szerint az elnök számára akkor kezdődtek az igazi problémák, amikor az állam mélyebb működéseibe is szeretett volna beavatkozni. Szíszi tábornok, miután hatalomra került, a társadalom euforiája okozta támogatottságot is kihasználva jelentősebb gazdasági programokat indított be. Ilyen volt az új Szuezi-csatorna megépítése, amelyhez tömegesen vásároltak részvényeket az egyiptomiak. A csatornát végül át is adták, de egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel az alacsony olajár miatt nincs kihasználva.

Korábban háborús konfliktussal is fenyegetett, ma már nyugvópontra jutott Etiópia és Egyiptom kapcsolata az afrikai ország Nílusra tervezett Nagy Reneszánsz Gátjának építése miatt. Erről Marsai Viktor, az NKE egyetemi adjunktusa beszélt. Az Afrika-szakértő szerint a 80 százalékos készenléti szinten lévő gát építését az egyiptomiak korábban minden áron szerették volna leállítani, aztán 2015-ben született egy megállapodás Etiópia, Szudán és Egyiptom politikai vezetői között. Elhangzott, hogy ma már Egyiptom is Etiópia stabilitásában érdekelt.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Tervezésből a megvalósításba

    • fokep
    •  dsc0541 2
    •  dsc0551 2
    •  dsc0552 2
    •  dsc0559 2
    •  dsc0591 2
    •  dsc0608 2
    •  dsc0610 2
    •  dsc0621 2
    •  dsc0633 2
  • Előző
  • Következő

A kiemelt KÖFOP-projektek esetében kötelező az eredmények társadalmi, gazdasági hatásainak regisztrálása érdekében az úgynevezett jó állam mutatók vállalása. Ezek alkalmazásáról, méréséről rendeztek szakmai tájékoztató napot a projektgazdák részére a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

A magyar közigazgatás fejlesztésére közvetlenül szánt, mintegy 300 milliárdnyi forrást biztosító, Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztés Operatív Program (KÖFOP) projektjei esetében a kezdeményezetteknek vállalniuk kell a jó állam mutatók szerint bizonyos célértékek teljesülését.

A Jó Állam mutatókat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szakemberei dolgozták ki, és az intézményben készült el először 2015-ben, majd 2016-ban a Jó Állam Jelentés, amely az állam, illetve a kormányzati teljesítmény egyfajta mérőeszközévé vált. A rendezvényt megnyitó beszédében az egyetem rektora utalt arra, hogy hiába hozta sorra az állam újjászervezésével kapcsolatos döntéseit a 2010 után megalakult kormány és parlament, a nemzetközi mutatókban nem jelentek meg ezek az eredmények. Prof. Dr. Patyi András elmondta, hogy 2013-ban kezdtek el komolyabban gondolkodni az NKE kutatói, hogy miként lehetne reálisan és hatékonyan mérni az állam és a kormányzat működését, teljesítményét. „Megkezdődött a Magyary-program fontos paradigmájának számító Jó Állam alkotóelemeinek kibontása, a különböző szegmenseinek vizsgálata”- fogalmazott a rektor. Ezt követően megszületett a Jó Állam mutatókat kezelni képes tudományos műhelyek rendszere és a tudományos áttekintést adó módszertani alapvetés, majd maga a gyakorlatban is alkalmazható mutatórendszer is. Az első Jó Állam Jelentést 2015-ben bocsátotta az egyetem a magyar kormány rendelkezésére, amely az értékeléseket szinte kivétel nélkül el is fogadta. A Jó állam mutatók rendszere által mért hatások és a KÖFOP hatáscélok között jelentős az összefüggés, így az a KÖFOP-projektek egyfajta értékelő-mutató rendszerévé vált. „Egy nemzeti büszkeségre és elméleti indíttatásra támaszkodó tudományos eredményből így született meg egy mérőeszköz”- tette hozzá Patyi András.

„A magyar kormány számára kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy ha van egy hazai mutató és mérési rendszer, akkor azt használni fogjuk a 300 milliárd forint összértékű KÖFOP-projektek esetében is” - mondta előadásában Dr. Dányi Gábor. A Miniszterelnökség európai uniós fejlesztések koordinációjáért felelős helyettes államtitkára szerint ezen mutatók használatával képesek lehetünk olyan hatást elérni, amely hosszabb távon kihat a magyar közigazgatás fejlődésére. Elhangzott, hogy ezen projektek esetében szinte minden forrás le van már kötve támogatási szerződésekkel, tehát a közigazgatás szinte minden területén tapasztalható majd fejlesztés. „Ha egyfajta közigazgatási rezsicsökkentést tudunk végrehajtani, akkor az jelentősen hozzá tud járulni az ország gazdasági teljesítményének növeléséhez” - tette hozzá Dányi Gábor. Az államtitkár szerint fontos cél az is, hogy több külföldi befektető jöjjön Magyarországra, ehhez azonban olyan közigazgatás kell, amely vonzóbb környezetet teremt számukra a környező országokénál. A szakember hangsúlyozta, a KÖFOP-projektek esetében csak akkor kötnek támogatási szerződést a kezdeményezettel, ha a jó állam mutatók tekintetében megtörténnek a vállalások és az azokat mérő mutatók kijelölése. Mindettől azt várja Dányi Gábor, hogy növekszik majd az operatív programok hatékonysága és ezáltal maga a közigazgatás is modernebbé és olcsóbbá válik.

Demeter Endre, az NKE Államkutatási és Fejlesztési Intézetében (ÁKFI) működő Mérési és Módszertani Iroda (MMI) vezető szakértője előadásában bemutatta az Iroda szerepét a Jó Állam Jelentéscsalád létrehozásában és frissítésében. Az iroda szakértői által támogatott, eddig elvégzett módszertani fejlesztő munka során az elmúlt félévben 27 kiemelt KÖFOP projekt tett vállalást arra, hogy fejlesztéseik hatása hozzá fog járulni 70 különböző Jó Állam Mutató elmozdulására. Az eddigi vállalások elemzése alapján kijelenthető, hogy elsősorban az ügyfélteher és ügyfél-elégedettség, valamint az ügyintézésekhez kapcsolódó szolgáltatások elektronizáltságának és a közigazgatás belső költség- és időráfordítás-csökkenésének területén valósítanak meg fejlesztéseket a kiemelt projektek. 

A monitoring folyamat céljairól és szakmai tartalmáról beszélt előadásában Kéthelyi Gergely. Az ÁKFI Mérési és Módszertani Iroda szakértője elmondta, hogy a módszertani szakasz lezárulta után sem szűnik meg az együttműködés a kedvezményezettek és az NKE között, hanem az „átterelődik” az NKE által fejlesztett monitoring rendszerbe. Az elkövetkező időszakban a monitoring rendszer fogja biztosítani azt a felületet, amin keresztül a KÖFOP kedvezményezettek be tudják nyújtani a mérésekhez szükséges dokumentációt, és ezen a felületen lesz nyomon követhető a projektvállalások teljesülése.  A monitoring rendszer további fontos célja, hogy az adat- és projekttartalmakban bekövetkező változásokat, módosításokat rögzíteni tudja. A monitoring rendszer tesztelését követően a közeljövőben az NKE minden érintett projektet értesít a rendszer használatbavételéről és kellő információval látja el őket annak működéséről.

A KÖFOP-projektek esetében használt mérőeszközökről szólt előadásában Csuhai Sándor. Az irodavezető elmondta, hogy a projektekbe megjelenő, jó állam mutatókra vonatkozó vállalások a módszertan fejlesztése során a Jó Állam Projekt Mutatókra (JÁPM) épülnek. Ezek teljesülésének nyomon követését jelenti a monitoring folyamat. A szakember elmondta, hogy olyan mérőeszközöket lehet használni a mérés során, amelyek valósághűen működnek és a mérési szakmai standardoknak nagyban megfelelnek. Így biztosítható, hogy a KÖFOP eredmények összesítése és elemzése érvényes és megbízható adatokon alapuljon majd. A mérőeszközök közt előfordulnak majd például a munkanaplózás, a kérdőíves mérések, vagy informatikai rendszerekből származó, eseményrögzítésen alapuló adatok.

A szakmai tájékoztató nap délután workshoppal folytatódott, ahol a következő, monitoring együttműködési szakasz várható együttműködéséről egyeztettek a résztvevők. Itt nyílt mód arra is, hogy a projektgazdák közvetlenül is megfogalmazhatták kérdéseiket az NKE szakemberei számára.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Versenyképesebb üzleti környezetre van szükség

    • fokep
    •  dsc9750 2
    •  dsc9759 2
  • Előző
  • Következő

A kormánynak is számos további tennivalója van a magyarországi üzleti környezet alakításában azért, hogy az elsősorban kisebb méretű vállalkozások is nagyobb lehetőséget kapjanak versenyképességük javítására, innovációjuk erősítésére. Ez is kiolvasható a kormány felkérésére, az NKE kutatócsoportja által heteken belül elkészülő tanulmányból, amelynek módszertanát és fontosabb megállapításait egy workshop keretében ismertették a szakemberek.

A kormányzati képességek vizsgálatával foglalkozó Jó Állam Jelentés egyik fontos, speciális területe a versenyképesség és az üzleti környezet kapcsolatának kutatása. Ezzel arra a kérdésre is keresik a választ a szakemberek, hogy a kormányzat hogyan tud hozzájárulni egy versenyképesebb, vállalkozóbarátabb üzleti környezet kialakításához. A kormány múlt év végén kérte fel az NKE keretében működő Államkutatási és Fejlesztési Intézetet (ÁKFI), hogy készítsen egy átfogó, empirikus mérésekre és nemzetközi összehasonlításokra alapozott felmérést a témában. „A tanulmány, amely heteken belül végső formát nyer, fontos mérföldkő lehet az egyetemen folyó államkutatások és a versenyképességgel kapcsolatos egyéb kutatások között”- mondta el Dr. Kaiser Tamás egyetemi docens, az ÁKFI tudományos igazgatója.

A versenyképességgel kapcsolatos kutatás egyik fontos oka, hogy több nemzetközi kutatóintézetnél is jelentősen visszacsúszott Magyarország a versenyképességi rangsorokban. „Akkor beszélhetünk versenyképes nemzetről, ha az állam olyan üzleti környezetet képes teremteni, hogy a vállalkozások úgy állítanak elő nagy hozzáadott értéket, hogy közben a lakosság életszínvonala is növekszik”- fogalmazott a rendezvényen Prof. Dr. Csath Magdolna. Az NKE magántanára, aki egyben a nemrég megalakult Nemzeti Versenyképességi Tanács tagja is, úgy látja, hogy az üzleti környezet mellett a társadalmi tőke erősítésére is szükség van, amiben az államnak szintén fontos szerepe kell, hogy legyen. „A kormánynak abban is feladata van, hogy növelje az ország fejlettségi szintjét például azzal, hogy ösztönzi és a saját eszközeivel támogatja az olcsó munkaerővel való versenyzésről való áttérést a tudással és az innovációval történő versenyelőny szerzésre.” - fogalmazott Csath Magdolna. Az egyetemi kutatócsoport által készített tanulmány egyfajta helyzetképet ad az üzleti környezet és a versenyképesség kapcsolatáról Magyarországon. A minél átfogóbb és valósabb kép kialakításának érdekében többféle módszert használtak a kutatók, így például online kérdőíves és személyes kikérdezéses felméréseket készítettek, mélyinterjúkat folytattak le vállalkozások vezetőivel a V4 országokban, továbbá készültek interjúk hazai nagyvállalati vezetőkkel is.  A regionális eltérések megismerésére kiscsoportos vitákat is szerveztek két kevésbé fejlett régióban. A felmérésekben és az interjúkban a többi között értékeltették a megkérdezettekkel az üzleti környezetet általában, továbbá a verseny tisztaságát, a pályázatokhoz, közbeszerzésekhez való hozzáférés lehetőségét, vagy az állami működés vállalkozásokat érintő tevékenységével való elégedettséget.

Előzetes véleményként fogalmazódott meg a rendezvényen, hogy továbbra is nagyok a regionális eltérések bizonyos állami szolgáltatások, így például az elektronikus ügyintézéshez való hozzáférés esetében, de nem tartják a cégek megfelelőnek a közbeszerzés átláthatóságát, a bürokrácia-csökkentés mértéket, és a válaszadók többsége szerint az e-kormányzás rendszere sem fejlett még eléggé. A felmérés során is megfogalmazódott, hogy továbbra is alacsony szintű az együttműködés a felsőoktatás, az állami kutatóintézetek és az üzleti világ között. Csath Magdolna szerint a kkv-kategória használatát is át kellene gondolni, hiszen ez elfedi a valós üzleti életben tapasztalható eltéréseket az egyes cégtípusok között, így ronthatja a döntéshozatal eredményességét. A vizsgálat igazolta, hogy nagyok az eltérések a tipikus kisvállalkozások és a nagy cégek üzleti környezete között.

A felmérés szerint a kisebb méretű vállalkozásokat különösen hátrányosan érinti a folyamatosan változó jogszabályi környezet. Emiatt bizonytalannak érzik a jövőjüket, nem tudnak előre tervezni. Szóba kerültek olyan konkrét példák is, amikor egy jelentési kötelezettség határideje előtt egy héttel változtatták meg a jelentés elvárt szerkezetét, amit már figyelembe kellett venniük a cégeknek a beadáskor. Az ilyen előre nem látható, váratlan változtatás különösen a kisebb cégeknek okoz nagy problémát. Ugyanakkor a különböző hatósági ellenőrzésekkel kapcsolatban alapvetően pozitívan nyilatkoztak a vállalkozások, sőt hangsúlyozták, hogy a feketegazdaság további szűkítése, a szabálytalanul működő cégek kiszorítása a piacról, minden tisztességesen működő cégnek előnyére lenne.

Az NKE kutatócsoportjának jelentése heteken belül elnyeri végső formáját és a kutatók remélik, hogy ezzel is segíteni tudják majd a kormányzat versenyképesség javítással kapcsolatos törekvéseit. A workshop a KÖFOP 2.1.2, „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” című projekt keretében valósult meg.


Csath Magdolnát is beválasztották a tavaly októberben megalakult Nemzeti Versenyképességi Tanács tagjai közé. Ennek apropóján is beszélgettünk az NKE magántanárával.

Úgy tűnik, hogy kormányzati körökben is egyre inkább felismerik azt, hogy a következő időszak egyik legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzése az ország versenyképességének a javítása. Mit tud tenni ennek érdekében a Nemzeti Versenyképességi Tanács?

Az utóbbi években - több nemzetközi és hazai versenyképesség-elemző szerint is - romlott a magyar gazdaság és társadalom versenyképessége. A romlás mértéke attól függ, hogy melyik intézmény pontosan mit is vizsgál. Közülük a Világgazdasági Fórum (WEF) végzi a legátfogóbb elemzést. A 2016-17-es tanulmányuk szerint az elemzett 138 ország között Magyarország a 69. helyen volt, ami 6 hellyel rosszabb, mint az előző évben. Viszont a svájci IMD 2016. évi tanulmánya szerint a vizsgált 61 ország között Magyarország 2 hellyel, a 48.-ból a 46.-dik pozícióba lépett elő. Említésre érdemes még a Világbank „Doing business” , azaz a „Hogyan lehet céget működtetni” rangsora, amelynek során 189 ország üzleti környezetét vizsgálják hat nagyon konkrét, gyakorlatias szempont szerint. Ilyen például az építési engedélyek kiadásának gyorsasága, a villamoshálózatra csatlakozás idő-és költségigénye, vagy a befektetők védelme. Ezen a listán 2016-ban Magyarország a 189 ország között a 42.-dik volt.

A megalakulás óta már több ülést is tartott a tanács. Milyen területeken kezdtek el dolgozni és eddig milyen eredményeket sikerült felmutatni?

A Nemzeti Versenyképességi Tanács szeretné elérni, hogy a Doing business rangsorban elfoglalt helyünkön javítani tudjunk valamennyi, de különösen azon tényezők tekintetében, amelyek esetében kifejezetten rosszul állunk. Ilyen például a villamoshálózatra csatlakozás időigénye és a szolgáltatás megbízhatósága, amely összehasonlításban még a V4 országok között is jelentős a lemaradásunk. A Nemzeti Versenyképességi Tanács részletesen megvizsgálta, hogy mit lehet és kell tenni azért, hogy az egyes tényezők mentén jelentős előrelépést lehessen elérni. Megszülettek a javaslatok, amelyek megvalósításához egyeztetnie kell a Nemzetgazdasági Minisztériumnak más tárcákkal is, illetve a javaslatokat kormányülés elé kell vinnie.

Mit jelent a versenyképesség manapság? Mely területeken van a legnagyobb lemaradás és hogyan lehet ezen a téren előrébb jutni? Kikkel kell nekünk elsősorban "versenyezni"?

A Világbank Doing business tanulmány elsősorban az üzleti környezetben található felesleges akadályokra, hiányosságokra mutat rá. A versenyképesség ennél azonban sokkal több: jelenti azt is, hogy mennyire korszerű egy ország gazdasági szerkezete, van-e elegendő számú, nagy hozzáadott új értéket előállító munkahely, elég tanultak és motiváltak-e a munkavállalók, mennyire innovatív a gazdaság és milyen hatékonyan, mennyire eredményesen működik általában az állam. Ezek a tényezők nemcsak a gazdaság, de a társadalom szempontjából is fontosak. Végül is azért kell a versenyképesség javulás, hogy az emberek életkörülményei és életminősége is javulhasson. Ebből a közelítésből vizsgálva az is fontos versenyképességi kérdés, hogy mennyit keresnek az emberek, és a jövedelmüket milyen minőségű termékekre és szolgáltatásokra tudják elkölteni.

Az egyetemi kutatócsoport által végzett felmérés, amelynek előzetes eredményeit a workshopon ismertették, hogyan tud majd kapcsolódni a tanács munkájában megfogalmazott célkitűzésekhez? 

A Nemzeti Versenyképességi Tanács várhatóan ősszel folytatja munkáját. A már most kitűzött feladatok között szerepel majd az innováció, az oktatás, azon belül is nagy hangsúllyal a felnőttképzés, valamint a termelékenység- és hatékonyságjavítás helyzetének, feladatainak vizsgálata, és a szükséges teendők megfogalmazása. Az üzleti környezettel kapcsolatos kutatásunk valószínűleg még korábban az Államreform Bizottság elé kerül, ahol széles körben fognak róla véleményt mondani. Az Államreform Bizottságban képviselve van a Nemzetgazdasági Minisztérium is, így az anyagunkat meg fogják kapni az illetékes szakemberek. Egészen eddig úgy beszéltünk a versenyképességről, mintha annak javítása egyedül állami feladat lenne. Ebben azonban a cégeknek is komoly feladataik vannak. Először is nemcsak az állami pénzekből, adókedvezményekből lehet és kell fejlődni. Javítani kellene a cégeknek saját piaci munkájukat, növelni vevőorientáltságukat és többet kellene költeniük innovációra, új termékek, szolgáltatások kigondolására, jobb munkaszervezési módszerek alkalmazására. De bőven van tennivalójuk a munkaerő biztosítása terén is. Nem várhatják el, hogy az állam „készen” szállítsa nekik a jól felkészült munkaerőt. A képzésbe saját erőforrásaikkal is sokkal nagyobb mértékben kellene beszállniuk. Végül a munkaerő megtartása nemcsak bérkérdés, bár tagadhatatlanul az egyik legfontosabb kérdés. Azonban egyre nyilvánvalóbb az is, hogy a céges kultúrák és vezetési módszerek Magyarországon nem vonzók a felkészült szakemberek számára. Ez is, nemcsak az alacsony bérek okozzák a jól felkészült munkaerő elvándorlását. A vonzó céges kultúra és a munkavállalók megelégedettségére is figyelő humán menedzsment módszerek kidolgozása, a munkavállalók motiválása pedig vállalati feladat. Az ezeken a területeken tapasztalható problémákat is jelzik a versenyképességet kutató intézetek. Például az IMD 2016. évi elemzése szerint a magyar munkavállalók motiváltsága tekintetében a 61 ország között az 58-dikak vagyunk. A vállalatokon belüli munkavállalói továbbképzés terén az 56.-dik hely a mienk. Annak veszélye pedig, hogy a munkahelyüket a felsorolt okok miatt külföldire cserélhetik a magyar munkavállalók nagyon nagy: a 60-dikok vagyunk. Nálunk rosszabb helyezést csak az utolsó, 61.helyen lévő Venezuela ért el.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Útkeresés Közép-Európában: Németország szerepe

    • fokep
    •  dsc5307 2
    •  dsc5309 2
    •  dsc5311 2
  • Előző
  • Következő

Mennyiben egyeznek vagy különböznek a Közép-Európa előtt álló (biztonság)politikai kihívásokra adott német és magyar válaszok? - tették fel a kérdést az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának szervezésében rendezett Central Europe and Beyond: German Answers to a Deteriorating Security Environment című szeminárium közép-európai résztvevői 2016. december 9-én. A KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15-2016-00001 „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat fejlesztés” projekt keretében megvalósuló szakértői vélemény- és tapasztalatcsere az álláspontok, értékek és érdekek, valamint narratívák ütközőpontjaként a német-magyar kapcsolatok erősítését szolgálta.

A német és magyar szakértők előadásaira épülő rendezvény célja az volt, hogy hiteles és pontos képet adjon a német kül- és biztonságpolitika alakulásáról, különös tekintettel a közép-európai régió vonatkozásában. A nap folyamán szó volt Németország változó szerepéről a NATO-ban és az Európai Unióban, az ukrán válság megítéléséről, valamint a német-magyar kapcsolatokról. Ennek kapcsán a résztvevők hangsúlyozták, hogy bár Berlin szerepvállalása láthatóan növekszik e szervezetekben, további átfogó reformokra, európai és globális szintű vízióra, valamint világosan megfogalmazott stratégiára lenne szükség ahhoz, hogy Németország valóban Európa vezetőjévé válhasson.

„Magyarország és a közép-európai államok két- és többoldalú kapcsolatainak szakértői körben történő megvitatása képes áthidalni, de legalább is közelebb hozni a politikában és a médiában konfliktusosként megjelenített kérdésekben az álláspontokat. Olyan rendezvényeken pedig, ahol szakértői szinten a Külgazdasági és Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium képviselői is be tudnak kapcsolódni az eszmecserébe, jól ötvözhetőek a pragmatikus, megoldás-centrikus javaslatok” - jellemezte Dr. Tálas Péter, az SVKK igazgatója a szeminárium legfontosabb hozzáadott értékét.


Szöveg: Etl Alex

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: SVKK, workshop, 2016

Közös kihívások - Közös válaszok

    • fokep
    •  dsc4846 2
    •  dsc4871 2
  • Előző
  • Következő

Az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja (SVKK) 2016. december 8-án rendezte meg a Central European Perspectives elnevezésű workshop-sorozatának következő rendezvényét Understanding threats – Explaining threat perceptions címmel, melynek célja a résztvevő 11 közép-európai ország biztonságpercepciójának megismerése volt.

Prof. Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredes köszöntőjét követően 3 szekcióban és egy kerekasztal-beszélgetés során vizsgálták a résztvevők a közép-európai államok által érzékelt biztonságpolitikai kihívások hangsúlyait Oroszország nagyhatalmi ambícióival, a gazdasági válság hosszú távú hatásaival, a migrációs válsággal és terrorizmus fenyegetésével kapcsolatban, amelyek az egyes országok geopolitikai adottságai, hatalmi képességei, külpolitikai orientációja függvényében különbözőképpen alakultak az elmúlt években.

„Arra kerestük a választ, hogy látva a különbözőképpen érzékelt fenyegetéseket és kihívásokat, mégis melyek lehetnek azok a kérdések, amelyeket illetően a térség államai képesek lehetnek eredményesen összehangolni külpolitikájukat, és ebben melyik nemzetközi tömörülés – az Európai Unió, a NATO vagy például a Visegrádi Négyek – jelentené az együttműködés megfelelő keretét? Az ilyen jellegű orientációs véleménycsere a magyar kül- és biztonságpolitika számára is tájékozódási pontot jelenthet, az SVKK pedig ezt a háttérmunkát igyekszik segíteni” – mondta Csiki Tamás, a workshop koordinátora a rendezvényről.

A negyedik éve zajló szakértői workshop-sorozat aktuális, immár hetedik eseményén Ausztria, Csehország, Észtország, Lengyelország, Magyarország, Moldova, Németország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Ukrajna szakértői vettek részt kül- és biztonságpolitikai kutatóintézetek képviseletében.


Szöveg: Zavoianu Dóra

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: SVKK, workshop, 2016

Merre tovább közszolgálat?

    • WCCI
    • WCCI
    • WCCI
  • Előző
  • Következő

„A jó kormányzás a gazdasági és társadalmi fejlődés kiindulópontja” – definiálta a Jó Állam alapkövét prof. dr. Csath Magdolna közgazdász, az NKE egyetemi tanára a World Council for Curriculum and Instruction egyik keddi szekcióülésén. Elhangzott, hogy a Brit Nemzetközösség Alapszabályzata alapján több különböző elvárás támasztható a jól működő államok felé, így az átláthatóság és az elszámoltathatóság követelménye, vagyis az állampolgárok megértéshez, megkérdőjelezéshez és szankcionáláshoz való jogának biztosítása a kormány ellenében. A jó kormányzás a nemzeti versenyképesség alakulásán keresztül mérhető: az, hogy egy kormány milyen hatékonysági fokkal használja fel a rendelkezésére álló anyagi és emberi erőforrásokat, minden esetben meghatározza egy ország sikerességét. Fontos azonban látni, figyelmeztetett a közgazdász, hogy a jelenleg használt mérési módszerek többsége csak az input és output értékekre koncentrál, s nem veszi figyelembe a megfigyelt folyamatok következményeit (outcome).

Dr. Hazafi Zoltán, az ÁKK Emberi Erőforrás Intézetének vezetője arról beszélt, hogy a kormányzás hatékonysága a közigazgatásban dolgozók létszámán, továbbá a közigazgatás munkaerőpiaci versenyképességén keresztül is ellenőrizhető. „A közalkalmazottak optimális létszámát mindig a népesség és az elvégzendő feladatok függvényében kell meghatározni” – mondta a szakember. Magyarországon az látható, hogy annak ellenére, hogy az utóbbi tíz évben mintegy két százalékkal csökkent a közszolgák száma, még mindig hiányzik a stratégiai gondolkodás és a tervszerű működés programja. A hatékonyság növelésének kulcsa ugyanis nem kizárólag a létszám csökkentésében rejlik, hanem a megfelelő HR menedzselési mechanizmusok bevezetésében. „Hosszú távú gondolkodásra lenne szükség” – összegzett Hazafi Zoltán,– „s arra, hogy vonzóvá tegyék a közalkalmazotti életpályát.”

Szakács Édua, az NKE doktorandusz hallgatója a közszolgálati szektor emberi erőforrás-fejlesztési lehetőségeiről beszélt, ugyanis, mint mondta, az állandó fejlesztés elengedhetetlen a folyton változó környezet és a változó elvárások fényében. „Amikor egy szervezetben dolgozunk, sosincs olyan, hogy készen állunk a munkára” – hangzott az érvelés, „hiszen újabb és újabb igények merülnek fel mind a munkaadó, mind a munkavállaló részéről. A hatékony fejlesztés ráadásul csupán ezek együttes figyelembevételével valósítható meg.”  A kutatások azt mutatják, hogy az iskolarendszerű továbbképzések ideje leáldozóban van, s noha az e-tananyagok népszerűsége növekszik, azok hatékonysági foka vitatható. Hosszú távon a legtöbb eredmény jelenleg  coaching technikák alkalmazásával érhető el, hiszen azok az ismeretek és a készségek fejlesztésén túl képesek olyan összetettebb pszichológiai változók befolyásolására is, mint az attitűd, vagy a motiváció.

Az esemény a KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15-2016-0001 A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés című projekt keretében került megrendezésre.

Megosztás a Facebook-on


Magyarországon nem lehet népszavazás az EU-tagságról

    • brexit workshop
    • brexit workshop
    • brexit workshop
    • brexit workshop
    • brexit workshop
    • brexit workshop
    • brexit workshop
    • brexit workshop
  • Előző
  • Következő

Bár a Brexit első körben sokkolta az európai közvéleményt, az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépésé pozitív folyamatokat is elindíthat az uniós intézményrendszer működésében, valamint az EU és a tagországok viszonyában - hangzott el az NKE-n tartott kerekasztal-beszélgetésen. A rendezvényen elsősorban jogi, politikai és gazdasági szempontból vizsgálták a szakértők a brit népszavazás következményeit.

Nagy Britanniában június 23-án a lakosság több mint 70 százaléka vett részt azon a népszavazáson, amelyen a többség az unióból való kilépés mellett tette le a voksát.  Prof. Dr. Patyi András szerint a népszavazás jogi természete mind a mai napig rejtve maradt, hiszen a brit jogrendszer nem ismeri a parlamentre kötelező népszavazás intézményét. Magyarul jogi értelemben „csak” véleménynyilvánító népszavazásról beszélhetünk, amelynek eredménye akkor válik „élessé”, ha azt a törvényhozás is elismeri. Az Egyesült Királyságban ugyanis a szuverenitást nem közvetlenül a nép, hanem a kétkamarás parlament és a királynő együttesen gyakorolja. Az NKE rektora szerint okszerűtlen és minden jogi alapot is nélkülöz a mostani brit népszavazás és az októberi magyarországi, kvóta referendumról tartandó voksolás összemosása. A Nemzeti Választási Bizottság elnökeként is dolgozó szakember szerint a magyarországi népszavazás nem szól és nem is szólhat az EU-ból való kilépésről, mivel azt a jelenlegi alaptörvény sem teszi lehetővé.

Nagy Britannia mindig a saját érdekeinek megfelelően használta az uniós tagságból származó előnyöket, ugyanakkor a valutauniónak tudatosan nem lett a tagja- mondta hozzászólásában Dr. Andor László. Magyarország korábbi európai uniós biztosa szerint a britek a többi uniós tagországgal szemben például a pénzügyi piacon vagy a felsőoktatásban tettek szert komoly előnyre, amelyeket azonban az EU-n kívül várhatóan már nem tudnak majd jól kihasználni. A migrációval kapcsolatban elmondta, hogy a brit gazdaság fejlődésében nagyon fontos szerepet játszott a külföldi munkaerő, amely különösen hangsúlyosan jelent meg az egészségügyben és az oktatásban is.

Egy teljesen előkészítetlen, végiggondolatlan folyamat eredménye volt a Brexit Dr. Tálas Péter szerint. Az NKE SVKK igazgatója szerint rövid és középtávon az európai politika legtöbb szereplője számára káros folyamatok indulhatnak be a brit népszavazást követően. A szakember szerint most az a legfontosabb kérdés, hogy milyen lesz az EU és Nagy Britannia viszonya a kiválást követően. Tálas Péter rámutatott arra, hogy a tagországokban elindult az „ötletelés”, de szerinte ezek többsége csak a politikai kommunikáció részét képezik és egyelőre nem várhatóak további kilépések az EU-ból. Ugyanakkor a tagállamok számára kétségtelenül fontos kérdés, hogy a megváltozott viszonyok között mennyire tudják majd befolyásolni az EU jövőjét.

„Ha az európai integrációt egy házasságnak tekintünk, akkor a Brexit mindenképpen egy válást jelent- mondta hozzászólásában Dr. Koller Boglárka. Az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar tanszékvezetője szerint a britek EU-ba való belépése is eleve csak harmadik próbálkozásra sikerült, ugyanakkor a tagság számos előnnyel járt számukra. A kilépés pedig sem nekik, sem az EU-nak nem jó, amit jól mutatnak a gyors pénzpiaci reakciók is. A politikai változások ugyanakkor várhatón lassabban következnek be, ami akár jelentős intézményi reformot is hozhat az európai közösség  életében. Egyelőre azonban még azt sem tudjuk kik fognak tárgyalni a britekkel, hiszen amíg a kilépést nem ratifikálják Nagy Britanniában, addig nincs is miről tárgyalni – tette hozzá az integrációs szakember. Ezt erősítette meg hozzászólásában Dr. Bóka János is. Az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar docense szerint, ha a kilépésről megszületik a jogi döntés, akkor lehet aktiválni az EU szerződés 50. cikkét. „Mivel az EU történetében ilyenre konkrétan még nem volt precedens, ezért nem is igazából tudjuk, hogy mi lesz, ha alkalmazni kell azt” –jegyezte meg a szakember. Bóka János szerint jogilag helytálló megoldás lehet a Brexit kezelésére, ha Nagy Britannia úgy maradna bent az unióban, hogy az alapszerződések területi hatályát Angliára és Walesre nézve korlátoznák. 

„Egy törvényes népszavazás eredményét, főleg egy ilyen magas részvételi arány mellett, nem lehet elbagatellizálni” – hangsúlyozta Patyi András. Szerinte a brit lakosság számára nem sikerült megfelelően bemutatni az uniós tagságból származó előnyöket és az EU vezetőinek is el kell gondolkozniuk az unió és a tagállamok viszonyán, az intézményrendszer működésén. „Új időszámításnak kell elkezdődnie Brüsszelben is”- hangsúlyozta Patyi András. 

„2008 óta erőteljes az a tendencia az európai politikában, hogy a tagállami vezetők sok olyan kérdésben „tolják rá” az EU-ra  a felelősséget, amelyben nincs is kompetenciája Brüsszelnek” – mondta Tálas Péter. Az igazgató szerint mind a tagállamoknak, mint a központi adminisztrációnak felelőssége van az EU jövőjének alakításában. 

A nemzetközi és a hazai intézményekbe vetett bizalom folyamatos csökkenéséről beszélt Koller Boglárka. Az integrációs szakember szerint ezek a bizalmi indexek soha nem voltak olyan alacsonyak, mint mostanában. Szerinte az EU-nak olyan üzeneteket kell megfogalmazni, amely az átlagpolgár számára is elérhetőek és könnyen értelmezhetőek.

Bóka János arra mutatott rá, hogy a Brexittel kapcsolatos bizonytalanság tovább rontja az integráció helyzetét, ezért fontos lenne a kilépési tárgyalásokat minél előbb megkezdeni. A baj szerinte az, hogy ameddig nem történik meg a britek részéről a kilépés szándékának közlése, a résztvevők nem tárgyalnak a valós jövőbeni lehetőségekről.

Andor László szerint érdemes azt is megvizsgálni, hogy a Brexit miatt kit terhel a politikai felelősség. Úgy véli, hogy a britek nem is az uniós tagság, hanem a londoni pénzügyi-gazdasági elit ellen szavaztak. Mindezt az is alátámasztja, hogy Nagy Britannia az EU egyik legegyenlőtlenebb társadalma, ahol az uniós támogatások eloszlásában is jelentős különbségek voltak. „Hosszabb távon az Európai Uniónak vélhetően a költségvetési politikáját is újra kell majd gondolnia”- tette hozzá a korábbi uniós biztos.

Arra a kérdésre, hogy a Brexit elindíthat-e egy kilépési hullámot Európában, Patyi András azt válaszolta, hogy Magyarországon erre biztosan nem kerülhet sor. Uniós tagságunk ugyanis a bírói fórumokon nemzetközi szerződésnek minősül, továbbá az Alaptörvény is több ponton utal az uniós tagságunkra, azaz a jelenlegi törvények szerint erről nem lehet népszavazást tartani.  Az uniós tagállamok többségében erre lehetőség lenne, de nagyrészt véleménynyilvánító szavazás formájában. Patyi András szerint rossz üzenete van annak, hogy a Brexit eredményének ismeretében külön ült össze tanácskozni az EU hat alapító tagállam, hiszen ez csak erősítheti az euroszkepticizmust Európában.

Tálas Péter úgy látja, hogy az EU akár még előnyt is kovácsolhat a Brexitből, ha abból a megfelelő következtetéseket vonja le. Ugyanakkor hozzátette, hogy a kilépés melletti érvek alapvetően populista jellegűek, és a kommunikáció eszközeként vannak jelen egyes tagállamok politikájában.

Koller Boglárka felidézte azt a jelenetet, amikor a brit kormányfő szinte könnyezve jelentette be a népszavazás végeredményét. Ez azt jelenti, hogy még ő sem számolt a Brexit lehetőségével. A tanszékvezető szerint nem lenne jó, ha az unióban a brit modell érvényesülne a jövőben, ahol az erősebb tagállamok kényük-kedvük szerint válogathatnának a „nagy európai à la carte”-ból. A többsebességes Európa modellje azonban szerinte elfogadható megoldást jelenthet.

Andor László szerint az uniós intézményekbe vetett bizalom folyamatosan csökken, de még mindig magasabb, mint a nemzeti intézmények esetében. Úgy látja, hogy a brit kiválás a maga sok negatív követelményeivel együtt csökkentheti az euroszkepticizmust a kontinensen.  


Szöveg: Szöőr Ádám
Foró: Szilágyi Dénes

 

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Brexit, NETK, workshop, 2016

Felelős társadalommal a radikalizáció ellen

    • preventing violent radicalization
    • preventing violent radicalization_steven lenos
    • preventing violent radicalization_fellegi borbala
    • preventing violent radicalization_kovacs mihaly
    • preventing violent radicalization
    • preventing violent radicalization
    • preventing violent radicalization
  • Előző
  • Következő

Az erőszakos cselekedetekhez vezető radikalizálódás megelőzésével kapcsolatban tartott munkamegbeszélést a Migrációkutató Intézettel közösen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Dr. Tálas Péter, a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar dékánja az esemény házigazdájaként hangsúlyozta, hogy a hasonló rendezvények azért számítanak kiemelt fontosságúnak, mert az átlagemberhez csak ritkán jutnak el a valós adatok, következésképp a radikalizációval kapcsolatos tudásunk nagy része a szenzációra éhes médiából származik. Sántha Hanga, a Migrációkutató Intézet moderátorként is közreműködő vezető kutatója ugyanakkor hozzátette, hogy a radikalizációs folyamatokkal azért is elengedhetetlen tisztába kerülni, mert azok az utóbbi évek során erősödő tendenciát mutatnak, ideológiától függetlenül.

Európa óriási energiát fordít a radikalizáció jelenségének feltérképezésére és az azt kísérő erőszakos megnyilvánulások visszaszorítására. A szándék ugyanakkor nem csak a kormányok részéről tapasztalható, hanem jelen van a köz-, illetve a civil szférában is. A 2011-ben útjára indított, mintegy kétezer tagot számláló Radicalization Awareness Network ma a téma egyik élharcosának számít. A holland Radar Advies kötelékében a hálózat titkárságán dolgozó Steven Lenos szervezetének mondanivalóját az alábbiakban foglalta össze: a radikalizáció egy olyan folyamat, amely sosem egységes, nincsen iskolapéldája, így hátterében más és más paraméterek húzódnak meg. Az erőszakos cselekmények megelőzése érdekében az egyedi esetekre kell koncentrálni; mindig az egyéni mozgatórugókat kell felkutatni, s azok alapján specifikus válaszokra van szükség. A radikalizáció nem másról, mint a sérülékeny személyiségről, illetve az egyén és az őt körülvevő csoportok felelősségéről szól. A kriminalizáció koncentrált odafigyeléssel sokszor megelőzhető lenne: biztos referenciacsoportok mellett egy válságba került személyiség kisebb valószínűséggel fordul a radikális eszmék felé.

Dr. Fellegi Borbála, a Foresee Kutatócsoport képviselője elmondta, hogy a kis közösségeknek hatványozottan nagy szerep jut a radikalizáció elleni harcban. A család és az iskola elsődleges eszközei lehetnek annak a prevenciónak, amely az odaforduló kommunikációra épül. A párbeszéd ugyanis csak olyan esetben lehet hatékony, amikor biztosított az az értékítéletektől mentes környezet, ahol az útját vesztett egyén értő fülekre, s tanácsokra találhat.

Kovács Mihály ezredes a Belügyminisztérium képviseletében az állami szintű bűnmegelőzésről szóló összefoglalójában szintén egyetértett a felszólalókkal: mint mondta, „a jól működő közösségek gátat szabnak a radikális eszmék terjedésének.” Fontos ugyanakkor azt is látni, hogy az a fajta radikalizálódás, amely az iszlámmal köthető össze, Magyarországon jelenleg még elhanyagolható mértékű. Noha a börtönök nem tartják nyilván a büntetettek vallását, származásuk alapján kevesebb, mint háromszáz elítéltről lehet feltételezni azt, hogy köze lenne a muzulmán valláshoz.  


Szöveg: Pétery Dorottya
Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Közép-Európa biztonsága szakértői szemmel

    • From Newport to Warsaw – Measuring Central European contributions to NATO
    • From Newport to Warsaw – Measuring Central European contributions to NATO
    • From Newport to Warsaw – Measuring Central European contributions to NATO
    • From Newport to Warsaw – Measuring Central European contributions to NATO
    • From Newport to Warsaw – Measuring Central European contributions to NATO
    • From Newport to Warsaw – Measuring Central European contributions to NATO
    • From Newport to Warsaw – Measuring Central European contributions to NATO
    • From Newport to Warsaw – Measuring Central European contributions to NATO
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja (SVKK) 2016. május 20-án rendezte meg „Közép-európai perspektívák” elnevezésű workshop-sorozatának soron következő rendezvényét „From Newport to Warsaw – Measuring Central European contributions to NATO” (Newporttól Varsóig - Közép-Európa NATO-hozzájárulásának értékelése) címmel.

„Egy kétéves ciklus zárásához érünk el Varsóban, ahol az előző, newporti NATO-csúcstalálkozón hozott döntések végrehajtásának eredményeit értékelik a tagállamok, ezt tettük meg előzetesen Közép-Európára fókuszálva mi magunk is” – foglalta össze a rendezvény célját Tálas Péter, az SVKK igazgatója. „Jól látható, hogy Lengyelország az elmúlt 15 évben határozott lépeseket tett annak érdekében, hogy Európában középhatalomként jelenjen meg: politikailag hajlandó vezető szerepet vállalni, a nemzetközi válságkezelésben komoly katonai feladatokat vállalt Irakban és Afganisztánban, 2009 óta pedig fegyveres erőinek átfogó modernizációjába kezdett, amely által biztonságteremtővé vált Közép-Európában. Az ukrán válság kitörését követően e törekvéseket igyekeztek kiszélesíteni és elmélyíteni az egész kelet-közép-európai térségben. Fontos látnunk, hogy regionális partnereink az elmúlt években a katonai képességfejlesztés, a romló biztonsági környezethez történő alkalmazkodás terén milyen lépéseket tettek, mert a védelempolitikai együttműködést így tudjuk tovább mélyíteni.”

A harmadik éve zajló szakértői workshop-sorozat aktuális, immár hatodik eseményén ezúttal cseh, észt, lengyel, litván, magyar, román és szlovák biztonságpolitikai szakértők vettek részt. A workshop első részében a walesi NATO-csúcs eseményeire tekintettek vissza a résztvevők. Varga Gergely, az SVKK külső munkatársa előadásában átfogó képet nyújtott az elmúlt évek megváltozott biztonságpolitikai környezetéről és a NATO által a változó körülményekre adott válaszokról, kiemelve a kollektív védelem megújult jelentőségét. Ismertette a walesi csúcstalálkozón hozott legfontosabb döntéseket, illetve ezek végrehajtásának jelenlegi állását szövetségi szinten. Péczeli Anna (SVKK) az európai ballisztikus rakétavédelmi rendszer fejlesztésének legfontosabb aspektusait tekintette át, kiemelve, hogy a rendszer a moszkvai félelmek ellenére sem Oroszország ellen irányul, illetve kitérve az orosz féllel való együttműködés lehetőségeire a rakétavédelem területén. Csizmazia Gábor (NKE NETK) előadásában a visegrádi országok NATO-n belüli szerepét értékelte a walesi csúcstalálkozót követően. A V4-ek – eltérő fenyegetéspercepcióik ellenére – a védelempolitika több területén sikeres együttműködést valósítottak meg az elmúlt években. A visegrádi államok hozzájárulásai közül kiemelhetjük a NATO afganisztáni műveletében (RSM), a Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Erőben (VJTF), illetve legláthatóbb elemként a Kelet-Közép-Európa térségében folyamatosan zajló hadgyakorlatokon való részvételt.

A második panel középpontjában a NATO-t érintő aktuális fenyegetések álltak. Kiss Annamária (CENS) a NATO és Oroszország kapcsolatait politikai megközelítésben vizsgálta, többek között azt elemezve, milyen események hatására és hogyan változtak meg Oroszország és a Nyugat egymásról alkotott percepciói az elmúlt években. Berzsenyi Dániel (NKE HDI) a NATO kibervédelmi politikájának és képességeinek fejlődéséről tartott előadást, kiemelve az internet, és ezzel párhuzamosan a kiberbiztonság globális szinten növekvő jelentőségét, illetve kitérve a NATO lehetséges szerepére a tagállamok kibervédelmi erőfeszítéseiben. Szalai Máté (KKI) előadása a NATO „déli szárnyának” – a Földközi-tenger és a Közel-Kelet térségének – fenyegetettségéről adott átfogó képet. A szövetség az ebben a tág térségben zajló, szerkezetileg egymástól eltérő jellegű (például szíriai és líbiai) polgárháborúkon túl hosszú távú instabilitással néz szembe, és ez az összetett helyzet rendkívül jól körülhatárolt célokat és azokon alapuló gyakorlati válaszokat kíván meg a NATO részéről. A ma kihívásai mellett a NATO-nak figyelmet kell fordítani a jövő potenciális fenyegetéseire is, mint például Egyiptom lehetséges destabilizálódása, vagy a klímaváltozás negatív hatásainak erősödése és ezek következményei a térségben - és azon túl.

A workshop harmadik paneljében a közép-európai államok 2014-2016 közötti képességfejlesztési intézkedéseit tekintették át és értékelték a résztvevők; az egyes nemzetek szakértői saját országának nézőpontjából vizsgálták meg a kérdést. Sandra Kaziukonyte a balti államok, Lukasz Kulesa a lengyel, Lukas Dycka a cseh, Marian Majer a szlovák, Mirela Atanasiu a román, Csiki Tamás pedig a magyar nemzeti hozzájárulást értékelte.


Szöveg: Pénzváltó Nikolett
Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: NATO, NETK, workshop, 2016

Határokon átnyúló informatikai fejlesztés

    • DESTRIERO workshop
    • DESTRIERO workshop
    • DESTRIERO workshop
    • DESTRIERO workshop
    • DESTRIERO workshop
    • DESTRIERO workshop
    • DESTRIERO workshop
    • DESTRIERO workshop
    • DESTRIERO workshop
  • Előző
  • Következő

„A nemzetközi együttműködés meghatározó eleme az egyetemi minőségnek”- hangsúlyozta Prof. Dr. Padányi József mk. dandártábornok, az NKE tudományos rektorhelyettese a Ludovikán megrendezett nemzetközi DESTRIERO workshopon, ahol felvázolta a nemzetközi pályázati lehetőségek szerepét az NKE tudományos tevékenységében. A rendezvény fő témájául egy olyan új generációs helyzetértékelő és döntéstámogató eszköz létrehozására irányuló kutatás szolgált, amely a katasztrófák következményeinek felszámolásában, az infrastruktúra gyors és költséghatékony helyreállításában és a szükséges mentesítésben nyújt majd segítséget.

Prof. Dr. Janza Frigyes ny. r. vezérőrnagy, a workshop levezető elnöke szerint a program egy olyan gyakorlati alkalmazást hív életre, amelyre nagy szükség mutatkozik, ugyanis az együttműködés a tudományterületek között nem kapott elég figyelmet az utóbbi időben. Az NKE Fenntartói Testület tagja kiemelte, hogy a program érinti az informatikát, a rendészettudományt, a hadtudományt, a közigazgatás-tudományt, az államtudományt és a társadalomtudományokat. Negyvenöt évet felölelő belügyminisztériumi tapasztalatai alapján megállapította, hogy azok a projektjek voltak igazán sikeresek, amelyekben az eljárásrendek, módszerek megismerése következményeként a magyar szabályozás nemzetközivé válhatott. Janza Frigyes  beszélt az április közepén esedékes  közös közszolgálati gyakorlatról is, amelynek során katasztrófahelyzetek modellezésében működnek közre az egyetem négy karának oktatói és hallgatói.

Prof. Dr. Padányi József mk. dandártábornok az egyetem életében meghatározó jelentőségű fejlesztési dokumentumokat mutatta be előadásában. Az NKE tudományos rektorhelyettese elmondta, hogy az Intézményfejlesztési Terv jelöli ki az egyetem fejlődési irányát. „Az együttműködés egyetemként minden dolgozó és hallgató fejlesztési javaslatát figyelembe vesszük”- hangsúlyozta. Hozzátette: „a mai világban hibás döntés bezárkózni a felsőoktatási térbe és csak a saját diszciplínákat kutatni. A színvonalas oktatás egyik fokmérője az új kutatási eredmények megjelenítése a tananyagokban és a katedrán. Az NKE vezetése a kezdetektől keresi a nemzetközi együttműködési lehetőségeket, ugyanis a nemzetközi jelleg lételeme az egyetemi minőségnek.” A kutatásfejlesztési elképzelésekről elmondta, hogy több lépcsős szűrőn mennek keresztül, az új minőségbiztosítási rendszer alkalmas lesz arra, hogy az egyetem számára oktatási szempontból is értékes kutatások forráshoz jussanak. Az együttműködés egyetemének nevezte az NKE-t, számos olyan kutatási területről számolt be, melyet az egyetem kutatói nem tudnak önállóan végezni és olyanokról is, amelyek minden hivatásrendet érintenek: kibervédelem, migráció, katasztrófák elleni védekezés.

A DESTRIERO projektet és rendszert a Lengyelországból érkező Łukasz Szklarski és Elena Francioni mutatták be. Mindketten hangsúlyozták, hogy az NKE által nyújtott szaktudásra nagy szükségük van, ezért a kutatási projektbe NKE-s szakértők delegálását kérték. Elsőként a Rendőrség Tudományos Tanácsa kapott meghívást a DESTRIERO nevű Európai Uniós pályázati konzorciumtól, akik a Horizont 2020 Európai Uniós kutatás-fejlesztési projekthez kerestek külsős rendvédelmi partnereket és felkérték a Magyar Rendőrség szakembereit résztvevőnek, hogy rendvédelmi szempontból teszteljék és értékeljék a kifejlesztett rendszert, a kidolgozott megoldásokat.

Az új generációs helyzetértékelő és döntéstámogató eszköz egy könnyen kezelhető számítástechnikai felületen keresztül tenné lehetővé a résztvevő állami szervek és civil szervezetek számára, hogy tevékenységüket összehangolják, a tervezett tevékenységük tartalmáról, helyéről és idejéről egymást tájékoztassák, a rendelkezésükre álló információt a többi együttműködővel gyorsan megoszthassák, így az erőforrások hatékony felhasználásában nyújt majd nagy segítséget.

A DESTRIERO projektben és más pályázatokban részvétel tapasztalatairól dr. jur. Székely Zoltán r. őrnagy, a Rendészettudományi Kar tanársegédje számolt be. Előadást tartott még Dr. Bognár Balázs PhD tű. ezredes főosztályvezető, BM OKF KI Koordinációs Főosztály vezetője, a BM OKF Tudományos Tanácsának alelnöke, Dr. Szele Tamás r. alezredes, ORFK Gazdasági Főigazgatóság Európai Támogatások Osztály osztályvezetője és Dr. Németh József r. alezredes, a Rendőrség Tudományos Tanácsának (RTT) elnöke.


Szöveg: Dr. Tóth Nikolett Ágnes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: RTK, workshop, 2016

Azonosítani kell a közös pontokat és meg kell érteni a különbségeket

    • dsc 0009 2
    • dsc 0029 2
    • dsc 0034 2
    • dsc 9954 2
    • dsc 9976 2
    • dsc 9979 2
  • Előző
  • Következő

Multikulturalizmus válság? Miféle válság? címmel rendezett tudományos konferenciát a Molnár Tamás Kutató Központ 2016. február 5-én. A konferencia apropóját Molnár Attila Károly, a kutató központ igazgatója úgy foglalta össze: be kell látnunk, hogy a mai kor egy poszt-multikulturalista kor, így eljutottunk arra a pontra, hogy kötelező arról elmélkednünk, hogyan lehet tovább menedzselni a társadalmakat. Ésszerű határokat állítunk fel egy közös cél érdekében, vagy a teljes liberalizmus jegyében a békés egymás mellett élés ideológiája mentén megengedő politikát folytatunk?

Szilvay Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusz hallgatója, a „Túlérzékenység kultusza” c. előadásában rámutatott, Saussure óta tudjuk, minden csak a nyelvi szerkezeteken, és a bennük tükröződő hatalmi struktúrákon keresztül ismerhető meg. Kiemelt szerep jut tehát a nyelvi megnyilvánulások vizsgálatának, egyúttal észre kell vennünk itt is a dichotómiát: a szólásszabadság elve merőben szembe helyezkedik a sértésmentességhez való joggal, vagyis valamelyiknek óhatatlanul sérülnie kell. Noha az angolszász kultúrában gyökerező PC mozgalom látszólag megoldás lehet a problémára nézve, annak túlhajszolása egy konfliktuskerülő kultúra kialakításához vezethet, amely nem a legcélravezetőbb a társadalmak fejlődése érdekében. Felmerült az a kérdés is, hogy vajon az egyetemeken hirdetett „safe space” és „trigger warning” hozzáállás nem épp magát a tudományos fejlődést kezdi-e ki hosszútávon?

A multikulturalizmus az identitás töredezettségének politikai következményeit kívánja megoldani – fogalmazott a második előadó, Ungár Péter. Véleménye szerint a kisebbségekkel való együttélés európai módja mára megbukott, hiszen a tolerancián alapuló diverzitás nem mozgatta előre a demokratikus folyamatokat. Az olyan kérdéseket vizsgálva, mint hogy a multikulturalizmus vajon növelte-e az állampolgári részvételt, vagy csökkentette-e a munkahelyi egyenlőtlenségeket, arra a belátásra kell jutnunk, hogy az integrációnak igenis jobb, ha iránya van: a kisebbségeknek be kell olvadniuk a többségi társadalomba, csakis az lehet előremutató.

Sántha Hanga, a Migrációkutató Intézet munkatársa, az integrációs kérdés biztonságpolitikai aspektusairól beszélt. Úgy fogalmazott, az integráció kölcsönös kötelezettségekkel jár mindkét fél számára, a folyamat sikere pedig függ a rendelkezésre álló időtől, az anyagi forrásoktól, illetve a kellő szakértelemtől. Nem lehet elég azonban mindezek biztosítása, hiszen szükség van önmagunk és a másik fél átfogó ismeretére is. Kierkegaard arra figyelmeztetett, ahhoz, hogy megértsünk valakit, meg kell értenünk, hogy ő honnan jött, minden más csupán arrogancia.

Navracsics Tibor európai uniós biztos, reflektálva a korábban elhangzottakra, a konferencia utolsó előadójaként elmondta, számára a multikulturalizmus nem pozitív, de nem is negatív érték, hanem "egy szükségszerű együttélési forma, amivel ha akarunk valamit kezdeni, akkor ahelyett, hogy doktrínává fejlesztjük, inkább a problémáit és előnyeit kell néznünk". Hangsúlyozta: az interkulturális párbeszéd célja az, hogy megismerjük egymást, a másik múltját, szimbólumait, érzékenységét, ugyanakkor ez "nem kell, hogy elvezessen minket egy politikai hiperkorrektséghez", a cél pedig az, hogy azonosítsuk a közös pontokat és megértsük a különbségeket. Navracsics Tibor közölte, a bevándorlási hullám miatt ma nagyobb számban jelentkeznek a kulturális ütközések, ezért "jobban oda kell figyelnünk azokra a lépésekre, amelyek biztosítani tudják a társadalom integritását, stabilitását". Ugyanakkor kérdésként vetette fel, hogy a problémát a menekültek és migránsok "idejövetele és újszerűsége" okozza, vagy pedig "a mi identitásbeli bizonytalanságunk". 

Megosztás a Facebook-on