Telt házas helyszínek fogadták a délutáni panelbeszélgetésen részt vevő hazai és nemzetközi szakértőket a Ludovika Fesztivál első napján, május 9-én az Orczy-parkban, ahol számos közéleti beszélgetést hallgathattak meg az érdeklődők.
A nyugat-balkáni országok lehetséges európai uniós csatlakozásának menetéről beszélt Ármás Julianna. A Magyar Külügyi Intézet kutatója szerint az európai politikából nézve, a balkáni országoknak bár megengedett a csatlakozás, de Brüsszelben erre nincs meg az igazi akarat. „Az elmúlt 10-20 évben semmilyen látható lépés nem történt, ez egy rögös út, nehéz út” – fogalmazott a kutató, aki hozzátette, a különböző elvárások tekintetében különbséget kell tennünk a nyugat-európai, a közép-európai vagy a délkelet-európai országok között, mert más-más utat járnak be, más-más nehézségekkel küzdenek. Maciej Tyburski, a Varsói Egyetem szakértője úgy látja, hogy az Európai Uniónak szélsőséges követelményei vannak a Nyugat-Balkánnal szemben. Kiemelte azt is, hogy az ukrajnai háború miatt EU elkezdte felülvizsgálni a formalizált bővítési politikát, ami nyitott ajtót jelenthet a balkáni országok számára, ugyanakkor Ukrajna és a Nyugat-Balkán csatlakozását nem lehet egy lapon említeni. A szakértők kitértek Kína befolyására is, amely az EU ellenlábasaként működik, erős hatást gyakorol a régióra, nemcsak a kereskedelem, de a közvetlen befektetések tekintetében is láthatjuk ezt a hatást.
Online jelentkezett be Louise Perry brit újságíró, a The Case Against the Sexual Revolution című könyv szerzője a liberális feminizmus ellentmondásai témakörről beszélt. „Úgy gondolom, hogy a hagyományos nemi szerepekben a legjobb esetben is van egyfajta paktum a férfiak és a nők között” – hangsúlyozta Perry. Úgy látja azonban, hogy a liberális feminizmus egyre többet és többet erőltet a nőkre. Legszélsőségesebb megnyilvánulásában azt mondja ki, hogy a biológiai nemek valójában nem is léteznek, vagyis elfelejthetjük a testünket, amellyel születtünk és átalakíthatjuk magunkat a technológia segítségével. Kiemelte, hogy az ember nem mindenható és tiszteletben kell tartanunk olyan alapvető szerepeket, mint az anyaság, amely a liberális feminizmusnak soha nem sikerült.
A Magyarország húsz évvel ezelőtti európai uniós csatlakozási tárgyalásairól megtartott kerekasztal-beszélgetésen Martonyi János korábbi külügyminiszter hangsúlyozta: a rendszerváltásnak nemcsak jelképe, hanem mozgató ereje is volt az integrációba való bekapcsolódás. Zalai Csaba, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara mesteroktatójának moderálásában zajló eszmecserén Martonyi János az 1998 és 2002 között lezajlott egyeztetésekről úgy fogalmazott: a résztvevő országok működő piacgazdaságot és demokratikus politikai rendszert szerettek volna létrehozni, ugyanakkor „vissza akartak térni Európába”. Gottfried Péter – aki a megbeszéléseken főtárgyaló-helyettes volt, megerősítette: „az egész csatlakozási folyamat alatt teljes politikai konszenzus volt Magyarországon abban, hogy mi a csatlakozási tárgyalások célja”. A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának tagja kiemelte: sokáig ugyan hiányzott a csatlakozás céldátuma, de Magyarország mindvégig élen járt a tárgyalásokban, ezért tudni lehetett, hogy biztosan ott lesz a csatlakozók között.
Migrációs krízis Európában és az USA-ban: két régió, egy kihívás címmel tartották azt kerekasztal-beszélgetést, amelyen Juan Ángel Soto Gómez, a Fortius alapító igazgatója és Mark Krikorian, a Center for Immigration Studies amerikai think thank igazgatója cserélt eszmét Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatójának moderálása mellett.
Mark Krikorian elsőként az Egyesült Államokat érintő bevándorlás jelenségét helyezte történelmi kontextusba. Mint mondta, illegális bevándorlás korábban is létezett, ám most már nemcsak Mexikóból, hanem sokkal távolabbi államokból is érkeznek. A helyzet a Biden-adminisztráció idején súlyosbodott: az elmúlt 3,5 évben közel hat millió illegális bevándorló jutott be az Államokba. Egy részük legálisan, mások illegálisan dolgoznak; a határok – némi túlzással –, nyitottak, s ezen Bidenék – ha hatalmon maradnak – aligha fognak változtatni. Ilyen mértékű illegális bevándorlási hullámra még nem volt példa az USA történetében, húzta alá a szakértő.
Spanyolország kapcsán Gómez elmondta: onnan jellemzően elmentek az emberek – Franciaországba, Németországba, Latin-Amerikába –, a helyzet az 1990-es évek közepétől kezdett megfordulni. Az illegális migráció mind jelentősebb, s annak ellenére gondot okoz, hogy sok esetben a nyelvi integráció nem volt nehéz, mert spanyolul beszélők (is) érkeztek. A 2000-es évek második felétől azonban már Észak-Afrikából is mind többen jönnek, s ez nemzetbiztonsági problémákat is felvet, mert az e régiókból érkezők anyaországukhoz, azok kormányához maradnak lojálisak.
A puccsok hulláma Afrikában: hatásaik a migrációra és a menekülthelyzetre a Száhel-övezetben című beszélgetésben Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója és Tibor P. Nagy nagykövet, Donald Trump korábbi afrikai ügyekért felelős helyettes államtitkára vitatták meg a témát Gönczi Róbert, a Migrációkutató Intézet elemzője moderálásával.
Marsai Viktor mindenekelőtt az afrikai migráció jelenségét mutatta be. Korábban a fekete kontinens népességének 3-4 százaléka hagyta el hazáját, s 80 százalékuk Afrikában maradt, csak országot váltott. Ma már 45 százalék vándorol ki. Az emigrálók 60 százaléka Európába, 20 százaléka pedig Ázsiába megy; jellemzően fegyveres konfliktus vagy természeti katasztrófa elől menekülnek.
Tibor P. Nagy úgy látja, érdemben keveset fejlődött a kontinens, ez alól csak Dél-Afrika és pár szigetország jelent kivételt. Ennek nem a pénzhiány, hanem a korrupt kormányok az oka, valamint az EU-s és amerikai kormányok naivitása a segítségnyújtás kapcsán. Etiópia például sokat fejlődött oktatás terén, az egyéni stratégiák, projektek működnek. Ám például a Kongói Demokratikus Köztársaság ásványkincsmennyisége alapján a világ leggazdagabb országa – ám itt a legnagyobb a szegénység a kormány alkalmatlansága miatt.
Felzárkózik az űriparban vajon Európa az Amerikai Egyesült Államokhoz és Kínához a következő húsz évben? – kérdezte Bartóki-Gönczy Balázs, az NKE Világűrjog és -Politika Kutatóintézetének vezetője, az NKE ÁNTK tudományos dékánhelyettese a Tud-e Európa versenyképes maradni az új űrversenyben? című panelbeszélgetésen. Costanza Crivelli Visconti, a European Space Policy Institute (ESPI) tudományos munkatársa szerint igen, hiszen ez közös piacot, gazdasági erőt és autonómiát igényel, ami Európában megvan. Aradi Norbert, az Európai Unió Magyarországi Állandó Képviseletének űrpolitikai szakdiplomatája, űr-, biztonság- és védelempolitikai szakember azzal árnyalta igenlő válaszát, hogy ez csak akkor történik meg, ha mihamarabb létrejön az e célnak megfelelő szabályozási környezet Európában.
A kommunizmus bukása óta Lengyelország gazdasága rendületlenül nő. A szabadság tehát – és nem csupán gazdasági szempontból – biztosan nagyon fontos összetevője a lengyel gazdaság töretlen sikerének – mondta Jan Zujewicz, a lengyelországi Poznańi Intézet alapítója a Versenyfutás vagy dühöngés: az EU küzdelme a versenyképességért című panelbeszélgetésen. Beszélgetőtársa, Liliana Śmiech, az NKE nemzetközi főigazgatója szerint az EU ma túl sok területet szabályoz, amivel akadályozza saját gazdaságát, hiszen aligha lehet elvárni a fogyasztóktól, hogy az áron kívül más szempontokat is figyelembe vegyenek vásárláskor. Ugyanakkor az európai szolgáltatások minősége még mindig kiemelkedő, így az európaiak hangja messzire elérhet a világpiacon.
Megalapításakor a NATO egy szinte ideológiamentes védelmi szövetség volt az Európát is fenyegető Szovjetunió ellenében – emlékeztetett Sumantra Maitra, az American Ideas Institute kutatási igazgatója, a The American Conservative vezető szerkesztője az Úton az „alvó NATO”-hoz – Mi lesz veled Európa? című panelbeszélgetésen. Magyarország e szövetség tagjaként ma is szuverén döntéseket szeretne hozni, azaz a NATO-nak nem ideologikus, nem jogvédő, hanem katonai védelmi szövetségnek kell maradnia – tette hozzá Stumpf István alkotmányjogász, politológus, egyetemi tanár. Eszterhai Viktor, az NKE EJKK John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa által moderált beszélgetésen elhangzott, a világpolitikai helyzet mára gyökeresen megváltozott, keleten egy olyan birodalom emelkedett fel, amelynek hadereje vetekszik bárkiével a világon. Egyelőre Európa nem érzi ennek veszélyét, biztonságát pedig teljesen Amerikára bízta. Bár az USA nem szeretné magára hagyni kontinensünket, ám ha bármi bekövetkezik Ázsiában, kénytelen lesz. Európának pedig érdemes lenne előre felkészülnie erre a helyzetre.
Szöveg: Harangozó Éva, Kovács Lilla, Sarnyai Tibor, Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes