Az NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézete angol nyelvű nemzetközi konferenciát rendezett Neo-arisztoteliánus politika: kortárs viták erényről, természetjogról és technológiáról (Neo-Aristotelian Politics: Recent Debates on Virtue, Natural Law and Technology) címmel április 25-én.
A tanácskozás célja az volt, hogy lehetőséget biztosítson a politikai filozófia és a politikaelmélet, valamint az ókori és a modern politikai gondolkodás képviselőinek, hogy eszmecserét folytathassanak arról, hogy Arisztotelész politikával kapcsolatos nézetei mennyiben gyakorolhatnak ösztönző hatást napjaink legsürgetőbb politikai kihívásainak tárgyalására.
A konferencia első előadója, H. G. T. Decker (Maastrichti Egyetem) az evolúciós biológia és az arisztotelészi természetjog párhuzamaira hívta fel a jelenlevők fugyelmét. Tóth Kálmán (NKE EJKK PÁK) kiemelkedő brit politikusok beszédeiben vizsgálta az öndicséret formáit az arisztotelészi erényetika fényében. José Maria Duarte (Lisszaboni Egyetem) a barátság arisztotelészi erényének fontosságára mutatott rá napjaink politikai gondolkodásában. Hörcher Ferenc (NKE EJKK PÁK), a konferencia szervezője az intézet OTKA-pályázatához kapcsolódóan fejtette ki nézeteit az „arany középút” arisztotelészi elképzeléséről, a homonoia és a stasis fogalmának összefüggéseit elemezve, a hatalom megszerzésére és megtartására koncentráló machiavelliánus-schmittiánus és a közjóközpontú deliberatív arendti-habermas-i felfogásokat egyszerre kritizálva.
Erik Bootsma (Catholic Distance University) az építészet politikai jelentőségét emelte ki arisztoteliánus nézőpontból, és a modern és posztmodern építészettel szemben a klasszikus és helyi (vernakuláris) hagyományokhoz való, legalább részleges visszatérés szükségessége mellett érvelt.
David McPherson (University of Florida) online csatalkozott a konferenciához. Előadásában az arisztotelészi erényetika és az erénypolitika szoros összefüggésére mutatott rá a közelmúltban megjelent monográfiái alapján.
Clifford Bates (Varsói Egyetem) Arisztotelész Politikája 5. könyve 4. fejezetének jelentőségét hangsúlyozta, amelyben Arisztotelész gondolkodásának realista elemeire irányította a figyelmet, a meggyőzés, a becsapás és az erőszak politikai eszköztárát sorba véve. Nyirkos Tamás (NKE EJKK PÁK) a többség zsarnokságának problémáját vizsgálta meg arisztoteliánus szemszögből, míg Rafał Paweł Wierzchosławski (Adam Mickiewicz Egyetem) a lengyel filozófia történetfilozófiai és katolikus kontextusában mutatta be a neoarisztoteliánus politikai filozófia érvényesülésének lehetőségeit.
A konferencia zárópanelje Arisztotelész és néhány kiemelt modern gondolkodó viszonyát vette vizsgálat alá. António Capela (AESE Business School) Romano Guardini pólus-filozófiáját vetette össze Arisztotelész „arany középszer” gondolatával. António Pedro Barreiro (Portugál Katolikus Egyetem) Fukuyama „történelem vége”-koncepcióját és Nietzsche „utolsó emberét” elemezte neo-arisztoteliánus nézőpontból, végül Smrcz Ádám (NKE EJKK PÁK) a „közlegelők tragédiája” néven elhíresült, végsősoron Arisztotelészre visszavezethető dilemma értelmezési kontextusait vizsgálta meg, különös tekintettel Hannah Arendt ezzel kapcsolatos felfogására.
Szerző: Tóth Kálmán, tudományos munkatárs, NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet
Fotó: Szilágyi Dénes