„A Marshall-terv gazdasági segély sokban a NATO létrejöttének bázisa volt és megalapozta Amerika visszatérését Európába”- fogalmazott Kun Miklós a Ludovika Szabadegyetem nyolcadik előadásán, melyen szó volt Sztálin „ellen Marshall-tervéről” is.
„Európa nagyon rossz helyzetben volt a II. világháború után”- fogalmazott a Széchenyi-díjas történész, aki szerint a háború „megmozgatta az embereket”, így jelentős népmozgás indult be a kontinensen. „A jaltai egyezmény értelmében a náci kollaboráns menekülteket az országoknak ki kellett adniuk” - mondta Kun Miklós, aki szerint megjelent a hazatérésüket megtagadó, tömegméretű szovjet hadifoglyok fogalma is. Bár az emberek boldogok voltak Európa szerte, hogy véget ért a háború, az éhezés és az alacsony életszínvonal Nyugat-Európát is elérte, így például az angliai éttermekben is voltak „hústalan napok”. Annak ellenére, hogy Anglia, Dánia és a Benelux-államok komoly mezőgazdasággal rendelkeztek, rossz körülmények között éltek az emberek. „Az angol lakosság még Churchillt is elkergette”- fogalmazott az előadó, aki szerint senki nem gondolta volna, hogy az országát a háborúból sikeresen kivezető kormányfő elveszíti a választásokat.
Európa rossz helyzetét az is bizonyítja, hogy több régióban is polgárháború dúlt: a hatalommal szemben keltek fel az emberek Lengyelországban, Ukrajnában, a Baltikumban, valamint Görögországban is. Utóbbiban az egyik legvéresebb polgárháború tört ki. „Európa romokban hevert”- állapította meg Kun Miklós. A probléma megoldására született meg 1947-ben az Amerikai Egyesült Államokban a Marshall-tervvel kapcsolatos elképzelés. Kun Miklós úgy véli, hogy az USA hosszú távon nagyon jól járt azzal, hogy ismételten beavatkozott Európa ügyébe, mert megerősödött, mint egyes számú nagyhatalom. Megfogalmazása szerint az Észak-Amerikai Egyesült Államok gazdasága a háború alatt is dübörgött, ezért új felvevőpiacra volt szükségük Európában és Ázsiában. Az amerikaiak emiatt is a romokban heverő európai gazdaságot fel akarták lendíteni. A Marshall-terv ismertetése kapcsán felmerült a korábbi Truman-terv is, mely elsősorban a Szovjetunió által leginkább fenyegetett országoknak nyújtott volna anyagi és katonai támogatást. Ez az akkori elképzelések szerint Törökországra és Görögországra vonatkozott volna. A Szovjetunió és az USA viszonyáról az előadó elmondta, hogy Truman új amerikai elnök eleinte Roosevelt szellemiségében úgy hitte, Sztálin megváltozott. „Szétzavarta a Kominternt, helyrehozta a patriarchátust, változtatott a világ forradalmi terminológián, végül azonban kiderült, hogy a Szovjetunió nem tartja be sem a jaltai, sem a potsdami egyezményt”- hívta fel erre Kun Miklós a figyelmet. Mint mondta, a Marshall-terv megvalósításához vezető úton fontos lépés volt az akkor Moszkvában dolgozó kiváló amerikai diplomata George F. Kannen úgynevezett „hosszú távirata”. Az amerikai hidegháborús külpolitika atyjaként jellemzett diplomata ebben azt tanácsolta az amerikai elit tagjainak, hogy ne bízzanak meg a Szovjetunióban: „Oroszország külpolitikája történelmileg az amerikaitól eltérő utakon haladt. (…) Az oroszok számára az összes külföldi potenciális ellenség. (…) A világ kommunizmus olyan, mint egy betegséget árasztó parazita, amely csupán eleve kóros szövetekkel táplálkozik. Meg kell fogalmaznunk és más országok elé kell, hogy tárjuk egy pozitívabb és konstruktívabb tervet, miként képzeljük el a világot a jövőben. Nagyon sok ország különösen Európában meg van félemlítve, kínokban vergődik. Ezért kevésbé érdekelt az általános szabadságban, mint a biztonságban. Készen kell lennünk, hogy egy ilyen segélyt nyújtsunk nekik és hűek kell maradjunk elveinkhez. A legnagyobb veszély, mely fenyeget minket a szovjet kommunizmus problémáinak során, amennyiben hasonlunk ahhoz akikkel van dolgunk”- olvasható a táviratban. Kun Miklós elmondta, hogy George Kannen szerint a Szovjetunió gyengébb volt a háború után, mint az egyesült nyugati világ. „Kételkedett a kommunista rendszer szilárdságában és stabilitásában”- jegyezte meg a történész. Ebben a helyzetben lépett színpadra George Marshall tábornok, a Truman nevével fémjelzett amerikai rendszer külpolitikájának irányítója. Sztálin még a második világháború kitörése előtt felfigyelt Marshallra, és nyomon követte pályája alakulását. Hogy milyen tervei voltak vele, azt nem tudni, de egy alkalommal azt mondta róla: „Úgy bízom George Marshallban, mint saját magamban.” Ennek ellenére Marshall végül a Szovjetunió leggyűlöltebb emberévé vált.
A Marshall-terv értelmében az európai országok komoly amerikai segélyben részesültek. Washingtonban már a kezdetekben fenntartásokkal kezelték a Szovjetuniót, hiszen úgy voltak vele, hogy kommunista ország csak feltételekkel lehessen a gazdasági segélycsomag élvezője. Egyetlen egy országot eleve kizártak belőle, Franco Spanyolországát. Végezetül 22 európai ország nyert meghívást a Marshall-tervvel kapcsolatos végső tárgyalásokra, Szovjetunió és Spanyolország kivételével. Elhangzott: Sztálin nem engedte, hogy a Marshall-terv hatására kicsússzanak a kezéből azok a kelet-európai országok, melyekben 1947-ig nem tisztán kommunista, hanem koalíciós kormányok irányítottak. A Marshall-terv kihirdetése után a Kreml létrehozta a Kominformot és a kommunista pártokban tisztogatás ment végbe. A szovjetek parancsa értelmében hiába nyertek meghívást a kelet-európai országok a párizsi tanácskozásra, végül nem vehettek részt a segélytervben. „Ellen Marshall-tervként” hozták létre a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát (KGST). „A Marshall-terv fontos állomása volt a ma is válságban élő Európa korábbi történetének”- zárta előadását Kun Miklós.
Szöveg: Fecser Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes