Egy felületes közúti ellenőrzés, egy nem kellőképpen megvizsgált helyszín, egy szemtanú félrevezető vallomása, vagy egy gyanúsított egymásnak ellentmondó nyilatkozatai – számtalan olyan tényező van, amely tévutakra vihet egy rendőrségi nyomozást. Sokszor felmerülhet a gyanú, hogy nem is a valódi elkövető kerül a rács mögé. A Bonum Publicum júniusi számában megjelent írásunkban a hírhedt bűnesetek nyomába eredtünk.
A martfűi rém
A martfűi rém története az 1960-as évek elejére nyúlik vissza. Az elkövető, Kovács Péter egy átlagosnak mondható, rendezett hátterű férfi. A gyilkosságok gyújtópontja egy argentin film volt, amelynek egyik jelenetében egy férfi erőszakosan viselkedett egy nővel szemben. Kovácsban ennek hatására ébredt vágy arra, hogy a látottakhoz hasonlóan cselekedjen. 1967-ig összesen hatszor gyilkolt: áldozatai közül ketten megmenekültek, négyen meghaltak. Mindannyian a Martfűi cipőgyár munkásai voltak. A gyilkosság elkövetésével a rendőrök az első áldozat egyik munkatársát Kirják Jánost gyanúsították meg, aki ellentmondásokba keveredett vallomásában, alibijét édesanyja nem igazolta. A felháborodott martfűi lakosság nyomására a nyomozók egyre határozottabban léptek fel Kirjákkal szemben, beismerő vallomást csikartak ki belőle, majd perbe fogták és halálra ítélték. A Legfelsőbb Bíróság végül életfogytig tartó szabadságvesztésre enyhítette az ítéletet, így Kirjákot a szegedi Csillagbörtönbe zárták. Az eredeti elkövetőt végül 1967 augusztusában tartóztatták le. A Körös folyóban talált női holttesten a rendőrök apró üvegdarabkát találtak, amit később Kovács teherautójában is felleltek, ez vezette őket nyomra. Az ügy számos nyomozati hibára derít fényt. Az ártatlan elitélt, 11 év után szabaduló Kirják János alibijét édesanyja nem volt hajlandó igazolni, ez vitte félre a nyomozást. Kovács Lajos ny. r. ezredes szerint a tanú félrevezető információi a legtipikusabb nyomozati hibák egyike. Az ezredes kiemelte: mindamellett, hogy a nyomozás hibái nagy port kavarhatnak fel a közvéleményben, téves bírói ítélethez vezethetnek. Ehhez hozzájárult az is, hogy az ártatlanul elítélt Kirják szájába olyan részleteket adtak az őt kihallgatók, amiről nem is lehetett tudomása. Később ő maga is azt vallotta, hogy több dologról is a nyomozóktól értesült, de a bíró akkor már nem hitte el ezt, így született meg az ítélet.
A móri mészárlás
Nyomozati szempontból szintén tanulságos eset a móri mészárlás. A magyar kriminológia egyik legkegyetlenebb rablógyilkossága 2002. május 9-én történt. A móri bankfiókban 8 embert mészároltak le. A Fővárosi Bíróság életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte Kaiser Edét, társa, az ott használt fegyverek beszerzésével gyanúsított Hajdú László 15 év fegyházat kapott. 2007-ben aztán a rendőrség Tatabányán elfogta a veszprémi postásgyilkossággal gyanúsított Nagy Lászlót. A lakásán tartott házkutatás során előkerültek a Móron használt fegyverek. Mint kiderült: a rablást Nagy László tervelte ki, és azt bűntársával, Weiszdorn Róberttel hajtotta végre. Nagy 2007-ben cellájában öngyilkos lett, társát pedig 20008-ban életfogytiglani fegyházra ítélték. A Fővárosi Bíróság Kaiser Edét felmentette, egyéb bűncselekmények miatt 18 évet kapott. Az ügy egyik tanulsága nyomozati szempontból, hogy a „forró nyom”, azaz az első órákban történtek mindenre kiterjedő feltárása kiemelkedő jelentőségű. Ha ennél a pontnál elront valamit egy rendőr, abból akár évtizedes hosszúságú nyomozás is lehet. A móri esetnél később maguk az eredeti elkövetők vallották be, hogy a rablógyilkosság után, a menekülésük során gyorshajtás miatt megállították őket. Már-már azt hitték lebuktak, holott a járőrökben fel sem merült, hogy valószínűleg azért mennek gyorsan, mert ők az elkövetők. Az ellenőrzés idején ugyanis már felbolydult a város, gyorsan híre ment, hogy a móri bankfiókot kirabolták és mindenkit halomra lőttek. Ráadásul az elsőként megvádolt Kaiser Ede akkoriban ismerkedett meg egy lánnyal Móron. A fél város ismerte őt, így nem csoda, hogy később öt tanú „ismerte fel”, detektívtükrön át hárman is rablóként azonosították. Ám ettől még nem ő volt az elkövető.
Soproni Ágnes „eltünése”
A rendőrségi munkában az életvédelem egy olyan terület, ahol nagyon gyorsan jöhet a siker, de a kudarc is. Mindezt Petőfi Attila r. vezérőrnagy, a Készenléti Rendőrség Kiemelt Ügyeket Felderítő Osztályának vezetője Soproni Ágnes 2000-ben történt „eltűnése”, valójában meggyilkolása kapcsán tapasztalta meg. A csinos magyar színésznőt saját fia, Petróczi András és annak barátja, Lázár Zsolt ölte meg brutális módon. A fiút anyja vagyonának megszerzése motiválta. Az eltűnést egy hosszú hétvége idején jelentették be, talán ez vezetett ahhoz, hogy először egy „sima” eltűnési ügyként kezelték. Ennek kapcsán Petőfi Attila rávilágított arra: akár ünnepnapról, akár hétköznapról van szó, minden bejelentést alaposan végig kell vizsgálni, ki kell menni a helyszínre. Fontos tanulság az is, hogy nincs rangsorolt, valahányadik ügy, minden ügy: az „első”. Szintén hátráltatta a nyomozást a nem jól előkészített poligráfos vizsgálat. Hiba volt túl hamar behívni az áldozat fiát hazugságvizsgálatra, hiszen ezzel feltárult számára, hogy ő is a rendőrök látókörébe került, mint esetleges gyanúsított.
A „skálás gyilkos”
Az 1990-es évek elejének egyik legkeresettebb magyarországi bűnözőpárosa volt a Donászi-Bene duó, akiket a sajtó „győri rendőrgyilkos”, „skálás gyilkos”, illetve „vadászgyilkos” kifejezésekkel illetett. Donászi Aladár egy takarékpénztári rablás miatt a szegedi Csillagban töltötte büntetését. Ott ismerkedett meg későbbi bűntársával, Bene Lászlóval, akivel közös akciókat terveztek. 1991 júniusában a Győr és Környéke Vízmű dolgozóinak fizetését akarták megszerezni. Donászi előbb a pénzt kísérő rendőr főtörzsőrmestert, majd a portást is súlyosan megsebesítette. A rendőr a kórházba szállítás után meghalt, a portás túlélte az esetet. 1992 májusában a Budai Skála áruház bevételét szállító taxit támadták meg. Bene egy autóval elállta a pénzt szállító taxi útját, Donászi pedig szó nélkül főbe lőtte a pénzt továbbító egyetemistát. Mindeközben Bene a taxi menekülő sofőrjét lőtte le. 1992-ben Donászi és Bene Sárszentmihály külterületén őket orrvadászoknak feltételező vadászokkal keveredtek tűzpárbajba. A vadászgyilkosság néven elhíresült eset idején a nyomozók a golyók vizsgálata alapján már tudták, hogy a győri és a skálás gyilkosok azonosak a sárszentmihályi támadókkal. Donászi 1993 novemberében kirabolt Budapesten egy Soroksári úti postahivatalt, a támadásban Bene csak sofőrként vett részt. Az eset után a páros meg akarta gyilkolni egyik ismerősük barátnőjét, aki tudott a bűncselekményekről. Szerencsére tettük előtt, 1994. május 4-én a rendőrség rajtuk ütött. Donásziékat az első rablógyilkosság helyszínén, Győrben hallgatták ki. Bánhalmi Zsolt r. ezredes szerint a kihallgatáson Donászi hiúságára apelláltak. Igyekeztek őt vesztesnek, igazi lúzernek beállítani, ennek eredményeként két óra alatt sikerült belőle beismerő vallomást kicsikarniuk. Benét három napig hallgatták ki, ő minden nap két órát vallott, majd szünetet kért, ám végül teljes beismerő vallomást tett. Mindkettőjüket életfogytig tartó börtönre ítélték. Az ügyön 500 nyomozó dolgozott. Bánhalmi Zsolt szerint a legfőbb tanulság, hogy a nyomozati szervek összefogása elengedhetetlen egy ilyen típusú bűncselekmény sorozat felderítésében. Donásziék azért lehettek a magyar kriminalisztika történetének legdurvább bűnözői, mert rendkívül felkészültek voltak, tanulmányozták a bűnügyi tudományokat és fürkészték a rendőrség minden egyes rezdülését. Donászi sokszor kijelentette, hogy megszökik, így a börtönbe egy külön körletet létesítettek számára. Később azzal állt elő, hogy szeretné, ha megbíznák őt, hogy „levadássza” a kormány ellenségeit. Végül belátta, hogy nem tud megszökni, „szolgálataira” nyilván nem tartanak igényt, ráadásul családja elzárkózott tőle. Legkorábban 2014-ben szabadulhatott volna, talán ez is az öngyilkossági gondolatok felé terelték. Donászi Aladár végül 2001 augusztusában egy borotvával átvágta nyaki ütőereit és meghalt. Társa, Bene László a mai napig ül, a börtönben szociális munkásnak tanul. Tavaly elutasították feltételes szabadlábra helyezési kérelmét. Az indoklás szerint azért, mert alapvetően nem változott a személyisége és nem garantálható jogkövető magatartása sem. Bene László most újra próbálkozik: szeretné, ha idén szabadon engednék.
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: MTI