Augusztus 24-én egy rendkívül látványos és információgazdag kiállítás nyílt a budavári levéltárban. Lehet érdekes és még szemet gyönyörködtető is a jog- és közigazgatástörténet? Erre a költőinek tűnő kérdésre egyértelmű választ ad a kiállítás. Az üveg mögött látható oklevelek, törvények, egyezmények, jegyzőkönyvek látványa aligha hagyja érintetlenül lelkünket. A veszprémvölgyi monostor kiváltságlevelének 1109-ben kelt átirata, mely a magyarországi jogi írásbeliség legrégebbi írásos emléke, vagy III. Béla királyunk néhány évtizeddel később kiadott rendelete láttán, mely az elé kerülő ügyek írásba foglalásáról szól, azt érezhetjük, mint Napóleon katonái Egyiptomban; ha nem is négy évezred, de egy mindenképpen tekint ránk. De láthatjuk és érintőképernyő segítségével információkat nyerhetünk az Aranybulláról, annak Nagy Lajos király általi megerősítéséről, I. Mátyás koronázási törvényéről. A kiállítási anyagot nagy szakértelemmel válogató levéltárosok és történészek jóvoltából szemünk elé kerül a „mohácsi krónikás” Brodarics István királynak írt levele, a bécsi béke okmánya, a Pragmatica Sanctio, az erdélyi fejedelemség nagyfejedelemségre emelő oklevél, a negyvennyolcas áprilisi és a kiegyezési törvény, a trianoni békeszerződés becikkelyezéséről szóló törvény, a Szovjetuniónak fizetendő kártérítésről szóló egyezmény, a szovjet csapatok magyarországi állomásoztatásáról szóló egyezmény és az Antall-kormány megalakulásának jegyzőkönyve. A terem főhelyén a magyar szent koronát vehetjük kézbe, forgathatjuk, nagyíthatjuk – persze csak virtuálisan. És mindezt varázslatos, fénnyel írt környezetben.
A kiállítás olyan, mintha a közszolgálati egyetem hallgatóinak készült volna. Aligha hiszem, hogy bármely hivatásendhez tartozó hallgatót ne érintene meg a látvány és annak érzete, hogy ezen oklevelek és okmányok Magyarország történetének mérföldköveit jelentik. Oly sokat beszélünk mostanában a kreatív oktatásról, tanulásról. Ez és ehhez hasonló kiállítások és bemutatók megtekintése, „átélése” közösen, vezetéssel vagy magyarázattal, hatékony és még örömet is okozó megoldásnak tűnik.
Szöveg: Csikány Tamás ezredes, tudományos rektorhelyettes
Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár