Biztonság, nyugalom, élhetőség, falusi vonások, együttműködés – egy kisváros hívószavai. Ezeket az aspektusokat tárja elénk A kisváros dicsérete című kötet, amelynek szerkesztésében, írásában a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatói is részt vettek. A mű a városfejlesztés, az élhetőség és a közösségi várostervezés témakörében szolgálhat tanácsként az ezzel foglalkozó szakemberek, de akár laikusok számára is.
Európában a lakosság háromnegyede él városokban, ebben egyelőre csak az amerikai kontinens előz meg bennünket. Közben tör fel Ázsia is, és a számítások szerint valamikor 2050 táján lekörözi a jelenlegi első két helyezettet. Az európai ember számára korántsem mindegy, milyen minőségben él egy városi környezetben, a nyugalom és biztonság a legfőbb hívószavak az esetében. A kisváros dicsérete című könyv a címben hivatkozott településtípus titkait fürkészi, a művet nemrégiben online bemutató formájában ismerhette meg a közönség. A könyvbemutatóra igyekezve csodálkozott rá az egyik szerkesztő, Tóbiás Krisztián a kisváros fontos értékére: amíg a nagyváros tele van váratlan (például forgalmi) meglepetésekkel, a kisváros a kiszámíthatóságra és az előrelátható szituációk meglétére épül. Egy kisvárosban ugyanis biztosan nem találkozni olyan mértékű útfelbontással, mint például a fővárosi Üllői úton, így ha a bemutató egy ilyen településen lett volna, szinte biztos, hogy nem kezdődik késve a rendezvény. A megmosolyogtató intermezzo célja a kétfajta életmód különbségének megvilágítása volt.
A bemutatott mű egy balatonfüredi konferencia folyománya, megírását a város és a Balatonfüred Városért Közalapítvány mozdította elő. Egyik szerkesztője, Hörcher Ferenc, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Politika- és Államelméleti Kutatóintézetének igazgatója, aki – saját bevallása szerint nem függetlenül attól, hogy édesanyja építész volt – filozófusként érdeklődik az urbanizáció jelensége és az emberi közösségek modernizációs változásai iránt. „A város alapvetően olyan polgárok közössége, akik a saját hagyományaikat és a saját örökségüket komolyan veszik, fontosnak tartják és ápolják, ebből indulnak ki hétköznapi közös ügyeik intézése során” – fogalmazta meg a modernizáció kora előtti „kisváros” definícióját az igazgató, felvetve a kérdést, hogy vajon mi a helyzet a posztmodern korszakában? A léptékhelyes város dicsérete című tanulmányában Hörcher Ferenc a nemrég elhunyt konzervatív filozófus, Sir Roger Scruton vonatkozó írásaira támaszkodva a „közízlés” fogalmára helyezi a hangsúlyt, aminek egy város, egy utca, egy ház tervezésekor fontos szerepet kell kapnia.
E kérdésfelvetés a környezetpszichológia kevésbé ismert világába repít. Dúll Andrea környezetpszichológus szerint ez a tudományterület néhány éve szoros kapcsolatban van a kisvárosról való gondolkodással, amelynek – megfogalmazása szerint – „élettani előnye” a biztonságos, kiismerhető volta. Emellett a környezetpszichológia ráirányítja a figyelmet arra is, hogy a városra mint az emberi élet színterére hajlamosak vagyunk úgy nézni, hogy elfeledkezünk lakóiról, magáról az emberről. A pszichológus szerint a könyv remek gondolatébresztő ezen tényezők vizsgálatához, de akár olyan további gondolkodásnak is alapja lehet, hogy a kisváros nyújtotta biztonság milyen mértékben válhat monotóniává. Kiemelt fontosságú a kisváros és a nagyváros együttműködésének kérdésköre, különösen napjaink történéseinek fényében. Tavasszal a koronavírus okozta világjárvány lezárásainak időszakában a nagyvárosok is kiürültek, megszűnt az áramlás nagyváros és vidéke között, ami vállalkozások, egzisztenciák összeomlását okozta.
Kocsis János Balázs szociológus, a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnöke szerint a történtek rávilágítanak a kisvárosok és a nagyobb központok, de akár a városi térségek közötti együttműködés fontosságára is. Körmendy Imre építész-urbanista pedig, aki egyben a kötet harmadik társszerkesztője, a polgári öntudattal áthatott, civil, közösségi várostervezést elemzi tanulmányában. Mint a bemutatón megerősítette: az együtt gondolkodás, a közös cselekvés és a szolidaritás a feltétele annak, hogy egy városi sorsközösség jöjjön létre az ott élőkből, akik nem pusztán elszenvedői közös sorsuknak. „Olyan a társadalom, mint a család. Kisgyermekkortól be kell vonni őket a döntésekbe” – ez a feladata a városépítésnek a tanulmány szerint.
A kisváros dicsérete című mű számos egyéb tanulmányt is tartalmaz egyebek mellett az országépítés és a városok kapcsolatáról, az alföldi tanyavilágról, a modern városépítés gyökereiről és a kisebb települések sikerességének titkairól. Mester Béla A város és vidéke a nemzeti kultúrában című bevezető tanulmányában például Hetényi Pál 19. századi református lelkész, író segítségével ír a városok lehetőségeiről az országépítés és nemzetegyesítés ügyében. Már ekkor megjelenik a polgáriasodás gondolata, pontosabban az ezzel kapcsolatos ellenállás a városok lakossága részéről. Kovács Gábor Országépítés városokkal – regionalitás, demokrácia, közigazgatás Bibó István koncepciójában című művében az alföldi tanyavilágot a mezővárosok elengedhetetlen részeként írja le, és megőrizendő „hungarikumként” tekint rá. Weninger Sándor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem doktoranduszhallgatója pedig a modern városképről ír, amelynek gyökerei a 19. században is jelen voltak Budán, Pesten, de akár korábban is a Felvidék neves városaiban, egyebek mellett Kassán vagy Eperjesen. A kötet zárásaként Laczkó-Albert Elemér az Erdélyben található Gyergyóremete példáján keresztül igyekszik bemutatni a kistelepülések sikerességének receptjét.
A rendszerváltoztatás után háttérbe került az urbanisztika, azaz a települések, településrészek, térségek fejlesztésére irányuló tervezés. Hörcher Ferenc szerint a könyv szándéka éppen az, hogy ezen kihívásokkal szembesítsen. Az aktuális járványhelyzetnél maradva pedig talán érdemes egy kisváros nézőpontjából is végiggondolni, mit jelentett a járvány általi „megfagyása a világnak”. Dúll Andrea szerint, akik megélték, megélik ezt az időszakot, szembesülnek a bezártsággal, elmagányosodással is, a kisvárosok pedig ennek feloldására kínálnak számos alternatívát. A járvány egyik feltűnő következménye, hogy egyre több nagyvárosi vesz magának ingatlant, kertet a kisvárosokhoz tartozó övezetekben. A kötet tehát a közösségi együttélés legaktuálisabb problémáival szembesít bennünket.
A cikk a Bonum Publicum novemberi számában jelent meg.
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet Facebook oldala