„Ha vannak is vitáink, Európa nyugati és keleti részét továbbra is sokkal inkább összeköti az évezredes zsidó-keresztény civilizációs kötelék, minthogy elválasztaná egymástól a modernizáció bizonyos jelenségeivel kapcsolatos polémia” - hangzott el az NKE Stratégiai Tanulmányok Intézete (STI) és a Habsburg Ottó Alapítvány közös rendezvényén.
Idén februárban ünnepelhettük a visegrádi együttműködés megújításának 30 éves évfordulóját. A három évtized egyik legfontosabb fejleménye a közép-európai országok európai uniós és transzatlanti csatlakozása - erre szövetkeztek az 1991-es visegrádi alapításkor a rendszerváltást megélő résztvevő államok, így Magyarország is. A V4-es együttműködés számos fordulaton ment keresztül az elmúlt időszakban, például a belső kohéziója is változott. „Az elmúlt néhány évben úgy tűnik, hogy nő politikai jelentősége az Európai Unión belül, azzal kapcsolatban ugyanakkor erősen megoszlanak a vélemények, hogy a V4-ek vajon az összeurópai architektúra megerősítésében játszanak-e fontos szerepet, vagy egyeztetett, és jól artikulált álláspontjuk által inkább kerékkötői az uniós együttműködésnek” - fogalmazott köszöntőjében Prőhle Gergely. Az STI igazgatója szerint vannak olyan nyugat-európai hangok, amelyek egyfajta civilizációs szakadékot látnak az egykori vasfüggöny keleti és nyugati oldalán elhelyezkedő országok között, Közép-Kelet-Európában pedig nem ismeretlen az a felfogás, amely a hanyatló Nyugattal szemben térségünk nemzeteinek haladó szellemiségét, gazdasági fejlődését hangsúlyozzák. Az igazgató úgy véli, hogy ha vannak is viták, több minden köti össze a kontinens keleti és nyugati felét, mint ami elválasztja. „A 30 évvel ezelőtti visegrádi találkozó történelmi pillanat volt, az együttműködés megalakulása nélkül nem kerülhetett volna sor Európa újraegyesítésére sem”- ezt már Szilágyiné Bátorfi Edit, a Visegrádi Alap igazgatója mondta. A számos magyar V4 elnökség felelőseként is tevékenykedő szakember hozzátette, hogy a közép-európai országok uniós csatlakozásának legfőbb célja az volt, hogy ezen nemzetek aktív részesei legyenek az európai jövő alakításának.
Az online konferencia előadói között volt Hubert Védrine, aki a rendszerváltozás idején a francia Mitterand elnök tanácsadójaként, majd külügyminiszterként tevékenykedett. A szakember elmondta, hogy a franciákat nem igazán érdekli az Európai Unió jövője, így a V4-ek együttműködését sem igazán ismerik. „A franciák saját magukat szeretik középpontba helyezni, így legtöbbjüknek arról sincs információja, hogy mely politikai erők irányítják ma Európát” - fogalmazott Hubert Védrine. A volt külügyminiszter viszont úgy látja, hogy a jövőben komolyabban kell venni az uniónak is az olyan regionális együttműködéseket, mint például a V4, amelynek komoly szerepe lehet az európai politika alakításában.
Hasonlóan látja a V4-ek jövőjét Jerzy Buzek volt lengyel miniszterelnök is. Az Európai Parlament korábbi elnöke, jelenlegi parlamenti képviselője szólt arról, hogy a közép-európai államok évszázadok óta rendelkeznek tapasztalatokkal az integrációról. Erre a lengyel-litván perszonáluniót hozta példaként, amelynek során 1791-ben megszületett az első európai demokratikus alkotmány. A visegrádi országokat több közös tapasztalat is összeköti, ilyen volt a rendszerváltáskor a „menekülés a Kelettől” szándéka, az Európához tartozás megkérdőjelezhetetlen történelmi hagyománya, illetve a szolidaritás eszméje is. Jerzy Buzek szerint a jövőt is nagyban meghatározó gondolat a partikuláris és az univerzális érdekek és értékek közötti egyensúly megtalálása és erősítése. „Az európai közösben való hit nem nullázza le a nemzetben való hit jelentőségét és értelmét” - tette hozzá a volt kormányfő.
Létezik közép-európai identitás, amely az európai identitás része, alkotóeleme, nem egy önálló, független hovatartozás tudat – erről Martonyi János beszélt. Az egykori külügyminiszter szerint a magyaroknak a saját magukról alkotott elképzelése nem mindig fedi teljesen a valóságot, bizonyos történelmi helyzetekben nagyobbnak képzeljük magunkat, mint amik vagyunk. Ez azonban nem negatívum, hanem a közép-európai nemzetek fennmaradásának egyik fontos tényezője. Az NKE tiszteletbeli doktora úgy látja: a V4 egy olyan regionális együttműködés, ami alapvető építőköve az európai integrációnak és több ehhez hasonlóra lenne szükség Európában. „Közép-Európa és ezen belül Magyarország nem híd, hanem hídfő, ezért stabilnak kell lennie, mert különben ledől a híd” - tette hozzá a volt külügyminiszter.
A témáról bővebben a Bonum Publicum júniusi számában olvashatnak.
Szöveg: Szöőr Ádám