E címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a Nemzetközi és Európai Szakkollégium (NESZK) és a Puskás Tivadar Műszaki Szakkollégium (PTMSZ) március 16-án.
Földes Márton moderátor, a PTMSZ hallgatója elsőként arra kérdezett rá, mennyire érte meglepetésként a szakértőket az orosz-ukrán háború kitörése. Válaszában Jójárt Krisztián, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének (SVKI) tudományos segédmunkatársa elmondta: kollégáival január közepe óta láttak erre mutató jeleket. A Belaruszba vezényelt harmincezer orosz katona, a tábori kórház és a vérszállítmányok megérkezése is arra utaltak, hogy vagy drága erődemonstrációról vagy küszöbön álló támadásról van szó. Az SVKI munkatársai egy január végi kerekasztal-beszélgetésen már az utóbbi kimenetet valószínűsítették. Remek Éva, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszékének egyetemi docense arról számolt be, hogy az EBESZ-ben résztvevő tag Oroszország és Ukrajna között egészen a háború megkezdéséig létezett párbeszéd – január végén azonban a felek már elbeszéltek egymás mellett. A Grúzia és Ukrajna számára 2008-ban tett NATO csatlakozási ígéretek és az oroszok ellenérdekeltsége kapcsán elhangzott: Ukrajnában kezdetben csupán 30 százalék körüli volt a NATO-tagság támogatottsága, mára ez az érték 80 százalék körül van – stratégiai hiba volt tehát Putyin részéről a háború megindítása. Remek Éva a komoly orosz logisztikai támogatás szükségességét emelte ki, valamint hogy a stabil és jól kommunikáló állami vezetés, a hadsereg és az ukrán nép hősies kiállása révén az ország szakértők szerint még 6-8 hétig kitarthat.
Hatalmi átrendeződés zajlik. A jelen helyzet a blokkosodás irányába hat, Oroszország pedig izolálódik. Az a stratégiai autonómia, amire Oroszország olyan büszke volt – azaz, hogy nem kell sem az USA, sem Kína szövetségesének lennie – immár a múlté: Putyin Kínára lesz ráutalva. Kína számára pedig a konklúzió Tajvan kapcsán is az, hogy a türelem és kivárás a jó taktika.
Ami az orosz társadalmi támogatottságot illeti, a szakértők szerint generációkat fordít szembe egymással a háború megítélése, emellett pedig a politikailag aktív rész hagyja ott az országot és indul Helsinki vagy Törökország felé. Putyinnak nem a népharagtól kell tartania, hanem attól, hogy mozgolódik az elit is, a vezető regnálása immár kevés haszonnal kecsegtet. Az orosz haderő jellemzően nem politizál, ezért puccsokra nem számítanak a szakértők, de a hadsereg afféle „jótékony passzivitása” elképzelhető.
Szó esett még az ukrán elnök, Zelenszkij mozgásteréről és arról is, miképpen hathat egy esetleges fegyverszünet a szankciókra. Mindezekről részletesen az NKE tudományos portálján, a ludovika.hu cikkében olvashatnak.
Szerző: Kovács Lilla
Fotó: Szilágyi Dénes