A magyar konzervativizmus a maga útját járja, fogalma mára egyértelművé vált, megszilárdult a szellemi öröksége, gondolati-intellektuális hagyománya van, az elmúlt harminc év pedig sikertörténet, hiszen a hazai jobboldali politika egymás után ért el „földcsuszamlásszerű választási győzelmeket” – hangzott el a Molnár Tamás Kutatóintézet konferenciáján. A magyar konzervativizmusról majd’ három évtizeddel ezelőtt rendeztek hasonló együtt gondolkodást, azóta nem volt ilyen alkalom.
A konzervatívok nem igazán voltak befolyásosak a 19. század politikai-szellemi életében, ez a nézet Trianon után, a Horthy-korszakban értékelődött fel – mondta megnyitójában Molnár Attila Károly, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Molnár Tamás Kutatóintézet vezetője. 1945 után 45 évnyi lejtmenet következett, nem lehetett a konzervativizmust képviselni, de még 1989 után sem használták a kifejezést. Az intézetvezető szerint ma egyre többen vallják magukat konzervatívnak, „a konzervatív gondolkodás Magyarországon erősen Nyugat fixált lett”, az elmúlt harminc év pedig sikeres volt, a konferencián ennek bizonyítására tettek kísérletet.
Ma nem kell tisztázni, hogy mi a konzervatív, a fogalom egyértelmű, megszilárdult intézményei, klubjai, olvasókörei, think-thank-jei vannak, „a magyar konzervativizmus a maga útját járja” – fogalmazott előadásában Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója, aki szerint a konzervatívok a kívülről irányított progresszió, azaz a haladás kierőszakolása és a birodalmi beolvasztási kísérletek ellen vették fel a küzdelmet. Megadja Gábor, a Századvég vezető kutatója szerint a konzervatívoknak „megelégedettségre van okuk”, hiszen az elmúlt harminc év számos pozitív irányú változást hozott. Ezek egyike például: a felmérések szerint a keresztény kultúra védelmének fontossága húszról 80 százalékra emelkedett a megkérdezettek körében az elmúlt időszakban – utalt a Századvég egyik kutatására Megadja Gábor, aki szerint a konzervatív habitus sikeres. A konzervatív gondolat négy ciklus óta kormányon van, ennek titka a pragmatizmusa az ideológiák hangoztatása helyett, így képviselőinek nem lehet kisebbségi érzésük – erről Szilvay Gergely, a Mandiner főmunkatársa beszélt. Meglátása szerint a konzervativizmus kultúraközpontú, nemcsak a gazdaságra, a kapitalizmusra fókuszál, a szabadságot nemzeti szabadságként értelmezi, a törések helyreállítására törekszik. Konzervativizmus és új jobboldal című előadásában Körösényi András egyetemi tanár azt hangoztatta: a konzervativizmus nem állhat be egy politikai ideológia mögé, annak nem lehet feltétlen támogatója. A professzor szerint mivel a konzervativizmus egy politikai eszme, szellemi áramlat, világkép, így távolságot kell tartania a politikai gyakorlattól.
A konferencián Paczolay Péter egyetemi tanár, az Alkotmánybíróság volt elnöke a történeti alkotmányról tartott előadást. A jogtudós egyedülállónak nevezte, hogy a ma hatályos Alaptörvényben is megjelenik a történeti alkotmányra való hivatkozás, az Alaptörvény „rávetíti értékrendjét” erre. „Az új alkotmány kidolgozói a történeti alkotmány eszményét rehabilitálták” – szögezte le Paczolay Péter, aki szerint a jogfolytonosság és a bírói jogértelmezés hagyománya az a két fontos eszmény, amely bekerült a mai jogi kultúrába. Az elmúlt harminc évben a magyar alapjogi bíráskodás egyes pontokon következetesen konzervatív szemléletű vonásokat mutat. Török Bernát, az Eötvös József Kutatóközpont igazgatója példaként hozta az emberi méltósághoz és az emberi élethez való jog viszonyát, ennek első megnyilvánulását a halálbüntetés eltörléséről szóló határozatban. Az Alaptörvény újat hozott abban, hogy programja van a valóság alakítására, például a keresztény kultúra megőrzésére.
„Mi van az igazsággal?” – tette fel a kérdést előadásában Lánczi András. A filozófus szerint ma sokan nem az igazságot keresik, hanem azt, hogy kinek van igaza, így a saját nézeteikkel szemben álló cselekvéseket akarják kizárni. Szétvált az igazság és a moralitás, dogmatikus és szkepticizmus a jellemző, amelynek ellenszere Lánczi András megfogalmazása szerint „az állandó igazságkeresés”, amely nem más, mint „az igazságra irányuló tevékenység”, a filozófia ennek elmélyítését szolgálja. Bogárdi Szabó István református teológus szerint a kereszténység megőrzi, megmenti a szabadságot, a konzervativizmus pedig megtartja, de nem isteníti. „A szabadság kérdése a konzervativizmus örökös problémaköre, már amennyire a konzervativizmus számára fontos kérdéskör a vallás, közelebbről a keresztyénség”- fogalmazott Bogárdi Szabó István, aki beszélt arról is: a mostani orosz-ukrán háború némileg ellentmond a fenti állításoknak és behozza a „beláthatatlanság rettenetét.” Igazság nincs, csak szubjektív vélemények, mára ez dogma lett, kialakult a tolerancia diktatúrája, ami kimondja: mindent tolerálni kell csak azt nem, aki kimondja, hogy van igazság és erkölcsi jó – jelentette ki Székely János római katolikus püspök. A teológus szerint ezzel a mentalitással a vallás, az erkölcs kiszorul a megismerhető valóság köréből, nem kap helyet a jogalkotásban, tudományban és a fontos emberi döntéseknél. Azonban „a világ szeretetből lett”, meg kell találnunk benne a harmóniát és ezt a világszemléletet kell megőriznünk és továbbadnunk az utókornak – fogalmazott a konzervativizmus keresztény világszemlélethez való kapcsolódásáról Székely János. „A mai elit felhagyott az igazságosságra való törekvéssel, mindent átpolitizál és a politikai küzdelmekből vallásháborút csinál (…) a nemzetet és a hazaszeretetet elavultnak és károsnak bélyegezte” - fogalmazott előadásában Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója is. Elmondta azt is: az orosz-ukrán háború azonban ráébresztett, hogy van nemzetállam, nemzeti érdek és megvédendő határok is. Schmidt Mária szerint az európai utópistáknak rá kellett volna már ébredniük, hogy az érdekszférák továbbra is meghatározó erői a világpolitikának, Európának nincs védelmi képessége, ami kiszolgáltatottá teszi.
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: Halápi Katinka, Szilágyi Dénes