A történelem fejlődése, az emberiség kultúrkörei és a kultúrák lélekfogalmainak aspektusai is szóba kerültek Pető Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Molnár Tamás Kutatóintézete (MTKI) tudományos segédmunkatársának Oswald Spengler történelemszemléletéről tartott előadásában június 13-án.
Oswald Spengler a 20. század első felének egyik legjelentősebb német konzervatív történelemfilozófusa volt, aki elsősorban a haladáseszme problematikus voltával, illetve a történelem mélyebb értelmével kapcsolatos kérdéseket feszegette. Pető Zoltán előadásának alapját Spengler fő műve, A nyugat alkonya adta, amelynek első kötete az I. világháború utolsó évében jelent meg, a második pedig éppen száz évvel ezelőtt, 1922-ben, a mai kor számára is fontos politikai és filozófiai mondanivalót fogalmaz meg.
„Az 1920-as évek első felének, a német történelemfilozófia egyik legnagyobb eseménye volt e mű megjelenése” – fogalmazott Pető Zoltán, majd hozzátette, hogy megírásának ideológiai célja Spengler számára az volt, hogy „a történelem nagy haladási narratíváját, amely a felvilágosodás korában szökkent szárba erőteljesen (és a 18–19. században egyeduralkodóvá vált), ám gyökerei egészen az antikvitásig nyúlnak vissza, valahogy megkérdőjelezze”.
Az MTKI kutatója ismertette, hogy a filozófus a történelem folyamatát nem egy lineáris időskálán felfogott idő elmúlásaként közelíti meg, hanem bizonyos kulturális jelenségek „egyidejűségét” állítja. Ezek a jelenségek pedig éppúgy lehetnek bizonyos politikatörténeti tények, művészettörténeti események, mint társadalmi-gazdasági folyamatok is, amelyek az elmélete szerint ugyanolyan jelentőségűek. Spengler nem azzal a céllal lát neki a történelem tanulmányozásának, hogy bizonyos egyedi jelenségeket a forráskritika segítségével racionalizáljon vagy – történetfilozófiai vonatkozásban – a múlt társadalmainak és államainak a fellelhető anyagi és intellektuális források számbavételével megállapítsa a fejlődési sorát. Egy fejlődési sort, amely az „egyszerűtől” a „bonyolultig” a „barbárságtól” a „civilizációig” tart.
Pető Zoltán rámutatott arra is, hogy Oswald Spengler az egységesként feltételezett emberiséget különböző, összesen nyolcféle kultúrkörre bontotta, és azt állította, hogy egy-egy kultúra egyfajta lélekkel is bír. Spengler lélekfogalma jól érzékelteti az egy-egy kultúrára jellemző sajátosságot, vallási formákat, építészetet és képzőművészetet, amelyeket nála egy kifejlődés értelmében látunk például a görög, a római, az egyiptomi, az indiai vagy éppen az európai középkori kultúrák esetében. A kultúra így egyfajta élőlényként, testtel és lélekkel is rendelkező sajátos organizmus, amelynek egyedi szellemisége, lényege, individuális mivolta van, miközben más kultúrákhoz való hasonlósága miatt olyan tulajdonsággokkal is rendelkezik, amelyekből a kultúra egyetemes fogalmára is következtetni lehet.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes