Naponta 500 millió dollárba kerül az orosz-ukrán háború, az orosz hadsereg tartalékai pedig bőségesek: akár havi 1 millió lövést is képesek leadni a következő időszakban. A Ludovika Szabadegyetem szeptember 27-i előadásán a háború hadműveleti oldaláról beszélt Resperger István ezredes, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának (HHK) tanszékvezető egyetemi tanára.
Az orosz-ukrán háború teljesen más típusú háború, nem is egy háború zajlik, kihatása pedig nagy lesz, mert mindenkit érinteni fog az élelmiszer- és gázárakon és az ezek nyomán kialakuló éhínségen keresztül – mondta előadásában Resperger István. A Katonai Nemzetbiztonsági Tanszék vezetője szerint két háború zajlik. Az egyik egy hibrid háború az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország között soft eszközökkel, pszichológiai, gazdasági hadviseléssel. A másik egy kinetikus, vagy proxy, más néven helyettesítő háború, amelynek keretében az ukrán haderővel próbálják gyengíteni az ellenfelet. Az oroszok által „különleges katonai művelet” elnevezéssel illetett háború katonai célja nem Ukrajna teljes területének elfoglalása, erre a felvonultatott haderőből lehet következtetni. A cél elsősorban a donyecki és a luhanszki szakadár tagköztársaságok teljes területének felszabadítása az ukránok alól és e területek Oroszországhoz történő csatolása. Épp ezért nem értette senki, miért támadták a háború elején az ukrán fővárost, Kijevet.
Resperger István szerint emögött talán az ukrán elnök kiiktatása és ezzel a kormány megdöntése lehetett a motiváció. Az orosz katonai célok között a 2014-ben annektált Krím-félszigettel való szárazföldi kapcsolat megteremtése is szerepel, ugyanúgy, mint a nagyobb ukrán városok – Harkiv, Szumi, Csernyihiv – elfoglalása és az ún. Novorosszija terület birtoklása. Hosszabb hadműveleti szünet után esetleg Mikolajiv és Odessza elfoglalása is szerepelhet az orosz tervekben, igaz erre haderejük még nem áll készen. Az oroszok rengeteg eszközt vittek a háborúba, ezek közül kiemelkedik az a 120 darab pilóta nélküli gép, amelyek segítségével akár 40 kilométeres mélységig is belátnak az arcvonalba az orosz parancsnokok. Az ukránok nyolc dandárt helyeztek stratégiai tartalékba, amelyeket a számos veszélyeztetett irányba küldtek ki. Stratégiájuk az ún. osztrák területvédelmi koncepcióra hasonlít, ahol a kulcsfontosságú övezetek, nagyvárosok közötti területeken gerillaharcot folytatnak és ún. aszimmetrikus hadviseléssel pusztítják az orosz erőket, főleg azok logisztikáját. Nem véletlen, hogy az ukránok a háború első két napján a megadáson gondolkodtak, az orosz hadsereg ugyanis óriási túlerőben van. „Rakétaeszközök tekintetében ötvenszeres, sorozatvető eszközökben hét-tízszeres, tüzérségi eszközökben három-ötszörös fölényben vannak az oroszok” – érzékeltette az NKE egyetemi tanára. Az ukránok napi 5000 lövést képesek leadni az egyre fogyó, orosz típusú lőszereikkel, míg az oroszok napi ötvenezret a 100 mm és afölötti tüzérségi rakétaeszközökkel, ez a magyarázata annak, hogy az ukránok elsősorban rakéta- és sorozatvető eszközöket kérnek a Nyugattól.
Jelenleg a front arcvonala mintegy 400 km, erre a területre összpontosul mintegy 120 orosz zászlóalj a mögötte lévő tüzérséggel együtt. Ennek eredményeként a korábbi 50-100 harckocsi helyett mindössze hármat vesztettek. Az orosz haderő bármikor csapást tud mérni Ukrajna teljes területén, eddig mintegy 2000-2500 rakétát lőttek ki, a legkülönfélébb típusokat. Egyikük a médiában sokat szereplő Iskander, amely mintegy 800 kg robbanóanyagot képes 400-500 kilométerre szállítani, 6-50 kilométeres magasságban és kb. 4-6 méteres pontossággal találja el célját. A szintén rettegett, hadihajóról indítható Kalibr rakéta hatótávja elérheti a 2000 kilométert és egy 400-500 kilogrammos repeszrobbanó-fejjel felszerelt. Resperger István beszélt még a SZMERCS 300 milliméteres rakéta-sorozatvető rendszerről, amelyet 8x8-as indítójárműről üzemelnek, 12 indítócsővel rendelkezik, és amelynek javadalmazását 38 másodperc alatt tudja kilőni a kezelő. A rakéták maximális lőtávolsága körülbelül 70-90 kilométer.
A háború mintegy 340 milliárd dolláros költségvetéssel indult orosz részről, egyes szakértők szerint a gazdasági szankciók nem hatnak majd az orosz haderőre. Hosszú távon Ukrajna hadereje viszont elfogy – más szakértők szerint. Az is tévhit, hogy ezt a konfliktust Putyin orosz elnök találta ki. Így pedig esetleges eltávolítása sem oldaná meg a gondokat – az NKE professzora szerint. Oroszország katonai-gazdasági-politikai elitje ugyanis az, amely nem nagy csoportként, de mégis egységesen irányítja az egyre inkább felörlő jelleget öltő, regionális háborút. A művelet meglehetősen drága: napi 500 millió dollárba kerül. A technika 200 milliót, az állomány étel- és lőszerellátása is tízmilliókat emészt fel. Ugyancsak megdöbbentő adat: az oroszok napi szinten mintegy 3000 tonna lőszert képesek az ukrán határra szállítani. Az újabb számítások szerint havi 1 millió lövést tudnak leadni még harminc hónapig. A tanulságokat elemezve Resperger István elmondta: a kormányok elkötelezettek a háború iránt, a haderők teszik a dolgukat, nagy kérdés, hogy a lakosság hogyan reagál majd hosszú távon. Mindkét ország rossz gazdasági helyzetbe került, rengeteg fiatal vándorolt ki, akik várhatóan soha nem is térnek vissza. A megoldás hosszú távon: a béke – zárta szavait Resperger István.
További részletek a témáról az NKE tudományos-ismeretterjesztő portálján, a ludovika.hu odalon.
A Ludovika Szabadegyetem előadását az alábbi videóban is megtekinthetik:
A Ludovika Szabadegyetem október 4-én, 18 órától folytatódik az Oktatási Központ II. előadójában, ahol Kaiser Ferenc, a HHK Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszék egyetemi docense Nagyhatalmi erőkivetítés évtizedünk első éveiben címmel tart előadást.
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó és videó: Pálfalvi Zoltán