NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
LUDOVIKA

A diplomataélet kihívásai

A Nemzetközi és Európai Szakkollégium könyvbemutatóval egybekötött panelbeszélgetést rendezett október 18-án a John Lukacs Társalgóban, amelynek vendége Lukács György, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) Kulturális Diplomáciai Főosztálynak korábbi munkatársa volt, aki nemrégiben fejezte be Lázadáshangulat című könyvét.

Ez a levélregény fogalja össze Lukács György diplomáciában eltöltött éveit egészen a kezdetektől. A KKM volt munkatársa az érettségi megszerzése után azon kevés diákok közé tartozott, akik a keleti tömbön belül felvételt nyertek a moszkvai diplomataképző akadémiára. Az itt eltöltött öt év során a tanulás mellett hallgatótársaival sok időt fordított a Szovjetunió megismerésre, hiszen csak így lehet megérteni egy ország államberendezkedését és társadalmát.  

Az egyetem elvégzését  követően első külszolgálatát Tiranában teljesítette, amelynek köszönhetően kimagasló szintű albán nyelvtudással rendelkezik, majd Párizsban és Rómában is szolgált, és részt vett az Európai Unió leendő tisztviselőinek képzésében is.

A hallgatók a diplomata élet sokszínűsége és varázsa mellett pontos információt kaphattak arról, mi kell ahhoz, hogy jó diplomatává váljanak, és milyen feladattal jár az ilyen hivatás. Egy diplomatának ismernie kell a fogadó ország aktuális politikai helyzetét, kihívásait, elvárják tőle a konzuli feladatok ellátását (mint fogadó országban saját hazája állampolgárainak védelme, külügyi találkozók megszervezése, vendégek fogadása) és a nagykövetség épületének védelmét.

Ami a készségeket illeti, az első és egyben legfontosabb: a magas szintű nyelvtudás, ami az angol mellett a célország nyelvét is magában foglalja. Mindig nagy előny, ha valaki különleges nyelveket is beszél, mint például a koreait, a japánt, a kínait vagy az arabot. A második lényeges elem egyéniségünk megőrzése. Mindig meg kell gondolni kinek, hogyan válaszolunk, mit mondunk el, de sok esetben a jó kisugárzásunk és személyiségünk miatt alakulnak életre szóló kapcsolatok, amelyeknek a szolgálati idő letelte sem vethet véget.

 

Szöveg: Bauer Anna (Nemzetközi és Európai Szakkollégium)

Fotó: Szilágyi Dénes