A pandémiát követően a határok újrarendeződésének gyakorlatáról és az azokon túlnyúló együttműködésről szólt a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) tartott előadásában Jarosław Jańczak, a lengyelországi Adam Mickiewicz Egyetem Politikai Tudományok és Újságírás Kara Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének, valamint a németországi Frankfurt (an der Oder) Viadrina Európai Egyetem Társadalom- és Kultúratudományi Karának Európai Tanulmányok Tanszékének oktatója a Magyar Tudomány Ünnepe keretében. A workshopon a Ludovika Fellowship Program keretében meghívott professzor kitért az európai határtörténet mellett a menekültválság, a pandémia és az orosz-ukrán háború hatásaira is Ludovika Főépület Zrínyi Termében november 21-én.
„A vasfüggöny leomlásával, a volt kommunista blokk demokratizálódásával és a Maastrichti Szerződés elfogadásával a „Határtalan Európa” és az „egyre szorosabb Unió” koncepciója lehetségesnek tűnt” – hívta fel a figyelmet köszöntőbeszédében az NKE rektora. Ugyanakkor Deli Gergely rámutatott: „2015 óta olyan folyamatnak vagyunk tanúi, amely éppen az említett várakozásokkal ellentétes: a migrációs válság és a terrortámadások 2015-ben és 2016-ban, a Brexit 2020-ban, a COVID-19 válság 2020-21-ben, és az orosz-ukrán háború 2022-ben, és mindezen válságok társadalmi-gazdasági hatásai a határok újrafelfedezését eredményezték. Mindegyik válság hozzájárult a korábbinál szigorúbb határellenőrzési intézkedések és határigazgatás kialakításához.” Az intézmény vezetője rávilágított arra is, hogy eddig a világjárvány okozta a legsúlyosabb fennakadásokat a határokon átnyúló együttműködésben. Deli Gergely hangsúlyozta: „Egyetemünk mindig is elkötelezett volt a nemzetközi kapcsolatok ápolása és a partnerségek kiépítése iránt, és teljes mértékben tisztában vagyunk a gyakorlatorientált képzés fontosságával, ez a workshop pedig teljes mértékben összhangban van ezekkel az irányelvekkel.”
Előadásában Jarosław Jańczak professzor aktuális, főáramú kutatási kérdésekre és gyakorlati problémákra reflektált, különös tekintettel az európai változásokra és arra, „hogyan befolyásolták a hosszú ideje tartó újrarendeződési tendenciák a határdinamika új paradigmáit a kortárs Európában”. Felvezetőjében a szakértő ismertette: a közelmúltig a koronavírus-járványt úgy értékelték, mint a 21. század legnagyobb kihívást jelentő fejleményét az európai uniós belpolitikai kapcsolatok számára. Ám nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy „a 2015-ös menekültválsággal és az Ukrajna elleni orosz agresszióval együtt egy szélesebb körű tendenciáról beszélhetünk, amelyben az államok és a határok a változó politikai környezet kulcsfontosságú elemei”.
Jańczak professzor kiemelte: a hatalmi viszonyok eszközeként vagy liberalizált akadályként felfogott határokat ma már normákon, értékeken és identitásokon alapuló társadalmi konstrukcióknak tekintik, így az európai integráció legelismertebb megnyilvánulása a Schengeni Megállapodás. Ennek kapcsán a kutató hangsúlyozta, hogy az európaizáció ellenes törekvések jelentős hatással bírtak a határokon zajló forgalomra. A legmagasabb számban az emberi forgalmat éri, hiszen a teherforgalom kapcsán az Európai Bizottság mindig is szorgalmazta a „zöld utat”. A szakértő rámutatott: a pandémia idején kialakult határlezárások és -ellenőrzések miatt hatalmas teherautó és személygépkocsi dugók keletkeztek a határon, ami tiltakozásokhoz és később több átkelőhely megnyitásához, az eljárások lerövidítéséhez vezetett.
A professzor ismertette, a koronavírus-járványt követő újranyitások nemcsak fizikai és politikai, hanem történelmi, technológiai, gazdasági és társadalmi nyitást is jelentettek. Zárásként Jańczak professzor összegezte: úgy tűnik, hogy mind az emberek, mind az államok a saját biztonságukat részesítik előnyben a másokkal való együttműködéssel szemben. A pandémia három határral kapcsolatos területet ásott alá: az egyéni szabadságjogokat, a közösség fogalmát és a piaci modellt. Emellett a geopolitikai megfontolások tovább erősíthetik az államok szerepét, és következésképpen a határokat szigorúbb ellenőrzésük alá vonhatják – mondta a lengyel szakértő.
Az eseményen részt vett a Határmenti Együttműködések Kutatóműhely vezetője, Fejes Zsuzsanna, illetve a műhely alá tartozó Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Segítő Szolgálata (CESCI) szakmai csoport főtitkára, Ocskay Gyula is, aki záróbeszédében a lengyel szakértő előadására reflektálva úgy fogalmazott: „a legérdekesebb aspektus a határok történelmi újranyitása”, amelynek kapcsán kiemelte: az, hogy a határok hogyan váltak frontvonallá, majd újra két ország békés határává, számos kérdést vet fel.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen 2021-ben létrehozott Határmenti Együttműködések Kutatóműhelyen belül kutatócsoportokban az egyetem karainak és a Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Segítő Szolgálatának (CESCI) képviselői vesznek részt, átfogó tudásbázist biztosítva a határokon átnyúló együttműködéssel kapcsolatos különböző témákban. A kutatócsoport célja, hogy a közép- és kelet-európai határkutatók hálózatát fejlessze, és a határok genealógiájának és jelentőségének jobb megértése érdekében elősegítse a csereprogramokat és a közös kutatási projekteket. A társalapítók (NKE és CESCI) már hosszú ideje végeznek tudományos tevékenységet a határtudományok területén. A két szervezet kapacitásának egyesítésével a gyakorlat és az elmélet összekapcsolódik, ami jó alapot biztosít az alkalmazott tudományos kutatáshoz, amely nagyobb hatást gyakorol a politikai döntéshozatali folyamatokra.
Szöveg: Pap Melinda
Fotó: Szilágyi Dénes