A háborúk drámai negatív ökológiai következményei is alátámasztják, hogy csak a béke lehet „szent”, a háború soha – idézte Ferenc pápát Deli Gergely rektor a katonai erő alkalmazása és a környezeti károk összefüggéseit tárgyaló konferencián. A nemzetközi tanácskozáson Michael Wallace Banach apostoli nuncius kiemelte: a Szentszék a békét támogatja, amely az alapvető emberi jogok védelmére vonatkozó nemzetközi normák tiszteletben tartását jelenti.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Vallás- és Társadalom Kutatóintézete és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Szt. II. János Pál Pápa Kutatóközpont Teremtésvédelem Kutatóintézetének (TVKI) egész napos, nemzetközi szakértők részvételével zajlott tudományos tanácskozásán egyebek mellett olyan témákról értekeztek, mint a zöld szempontok a katonai beszerzések területén, a teremtésvédelem mint a megelőzés eszköze, az ENSZ alapelvei a környezet védelméről katonai konfliktusok esetén, de a háború és biztonsági kihívások a katolikus egyház megközelítésében és a katonai erő alkalmazásának hatása a területi biodiverzitásra kérdéskörökről is hallhattak az érdeklődők a PPKE-n tartott rendezvényen, november 22-én.
Deli Gergely, az NKE rektora hangsúlyozta: a háborús károk helyreállítása napjainkban is jelentős mértékben megoldatlan kérdés. Hogyan és mikor lehet helyreállítani a vegyi fegyverek, a radioaktív anyagok vagy a gépesített hadviselés által okozott károkat? – tette fel a kérdést. A folyamat gyakran hosszú, néha évszázadokon át tart, más esetekben a háború következményei visszafordíthatatlanok. Még ma sem valószínű, hogy egy fegyveres konfliktusban bármelyik fél tartózkodna egy adott fegyver vagy taktika alkalmazásától pusztán az ökológiai veszélyek miatt. Néhány nemzetközi szervezet, mint például a NATO, azonban figyelembe veszi a katonai műveletek környezeti következményeit a politikai tervezés során. Azt azonban senki sem tudja garantálni, hogy a szemben álló fél is így fog-e viselkedni.
Az NKE rektora megemlítette János Pál 1990. január 1-jén, a béke világnapján tartott mérföldkőnek számító beszédét, melyben a pápa azt mondta, hogy a háború bármely formája globális szinten felbecsülhetetlen ökológiai károkat okozna. De még a helyi vagy regionális háborúk is, bármilyen korlátozottak is, nemcsak az emberi életet és a társadalmi struktúrákat pusztítják el, hanem a földet is károsítják, tönkretéve a termést és a növényzetet, mérgezve a talajt és a vizet. A háborút túlélők kénytelenek nagyon nehéz környezeti körülmények között új életet kezdeni, ami viszont rendkívüli társadalmi nyugtalanságot eredményez, ami további negatív következményekkel jár a környezetre nézve. Deli Gergely hozzátette: a Szentszék elkötelezettségét mi sem szemlélteti jobban, mint Ferenc pápa üzenete, aki kijelenti, hogy csak a béke lehet „szent”, a háború soha. Nincs „szent” háború. Ez különösen igaz, ha megnézzük azokat a környezeti károkat, amelyeket a bolygó csak a huszadik században elszenvedett. Ferenc pápa szerint a háborúknak olyan drámaian negatív ökológiai következményei vannak, amelyek sem az igazságos háború elméletének klasszikus, sem a modern értelmezései alapján nem igazolhatók – fejtette ki az NKE rektora.
A természet védelme nem esik távol a katolikus egyház koncepciójától. Igaz ugyan hogy az elmúlt években vált csak általánosan hangsúlyossá, hogy a természeti értékeket meg kell őrizni, de ez a katolikus teológiai számára mindig is evidencia volt. A teremtés könyve ugyanis arról értesít bennünket, hogy az ember sajátos felelősséget kapott az Istentől, amikor a teremtő rábízta a teremtményeket jelképező édenkertet. A katolikus filozófiában tehát akár beszélünk a teremtett világ védelméről kifejezetten, akár nem, mindig is evidenciának számított, hogy az ember nem korlátlan ura a teremtett világnak – mondta köszöntőjében a PPKE rektora. Rev. Mond. Kuminetz Géza kiemelte, hogy Ferenc pápa Laudato si kezdetű enciklikájában – amely a katolikus egyház zöld politikájának magna chartája – több alkalommal és több szempontból megjelenik „a háború mindig súlyosan károsítja a környezetet és a lakosság kulturális gazdagságát, a kockázatok pedig óriásira nőnek, ha a nukleáris és a biológiai fegyverekre gondolunk. A kémiai, bakteriológiai és biológiai fegyvereket tiltó nemzetközi egyezmények ellenére a tény az, hogy a laboratóriumi kutatások tovább folytatódnak olyan támadófegyverek kifejlesztésére, amelyek képesek felborítani a természeti egyensúlyt”. A PPKE rektora megemlítette Ferenc pápa Fratelli tutti kezdetű enciklikáját is, amelyben az egyházfő a közös felelősséget arra vezette vissza, hogy mindnyájan testvérek vagyunk. „Ha mindannyian testvérek vagyunk, akkor a föld a közös otthonunk. Közös erőfeszítéseinknek a mai konferencia egy szép megnyilvánulása” – zárta gondolatait.
Zsiga Tamás László, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikáért felelős helyettes államtitkára megnyitóbeszédében úgy fogalmazott: a technológia fejlődésével a ma emberének sokkal nagyobb hatalma van mind önmaga, mind a teljes bolygó felett, mint korábban bárkinek. „Módunkban állna, hogy elpusztítsuk azt, de arra is van lehetőségünk, hogy jó gazda módjára a fejlődést, a prosperitást válasszuk” – szögezte le. Hatalmas a felelősségünk abban, hogy az emberiség örökségével, a Földdel jól bánjunk, a természeti, környezeti és emberi értékeivel jól sáfárkodjunk. Ehhez ad iránymutatást a teremtésvédelem, amely a minket körülvevő világ megőrzésére, igazságos és bölcs kezelésére buzdít, továbbá segít eligazodni a háború kérdésében is. A helyettes államtitkár hozzátette: a technológia fejlődésével számos új jogi és etikai kérdés merül fel, amelyek megvitatása és megnyugtató szabályozása fontos feladat. „Párbeszédre, javaslatokra, együtt gondolkodásra és felelős döntéshozókra van szükségünk ahhoz, hogy az utánunk jövő nemzedékek is átélhessék és megélhessék a teremtett világ minden szépségét. Ha minden gondolatunk a békét, és nem a pusztítást szolgálja, akkor jó úton kárunk” – zárta mondandóját Zsiga Tamás László.
Padányi József vezérőrnagy, az NKE HHK Katonai Műszaki Doktori Iskolájának vezetője szerint érdemes feltenni azt a kérdést, hogy milyen elvek megvalósulása mentén szabad civil-katonai együttműködésről beszélnünk, és akkor közelebb jutunk ahhoz is, hogy miért a béketámogató műveletek az igazi környezete ennek a feladatnak. A vezérőrnagy úgy véli, az együttműködési készség (civil környezet megértése), a közös célok megtalálása, a kulturális tolerancia, átláthatóság (hitelesség), pártatlanság és jó kommunikáció elveinek érvényesülése elengedhetetlen. Amikor ezek bármelyike hiányzik, nehéz hatékony civil-katonai katonai együttműködésről beszélni. Padányi József kiemelte, hogy a civil-katonai együttműködés erőfeszítéseit három területre koncentrálja: 1. a katonai erő érdekében végzett munka; 2. a civil környezet támogatása a katonai erő sajátos eszközeivel, de csak az első pont elsődlegessége után; 3. két terület közötti kapcsolat folyamatos fenntartása, a katonai erő kötelékében létrehozott szervezettel. A civil-katonai együttműködés olyan támogatási elem a katonai erő szervezetében, amely sajátos eszközeivel, módszereivel, különleges felkészültségű szakembereivel segíti a parancsnok elgondolásának megvalósítását. Elsősorban, de nem kizárólagosan azokban a műveletekben hatékony, ahol az erőszakos cselekmények már nem jellemzőek és a biztonságos környezet megteremtése és fenntartása nem illúzió – mondta.
Michael Wallace Banach érsek, apostoli nuncius kiemelte, hogy a Szentszék diplomáciai tevékenysége arra hivatott, hogy elősegítse a különböző nemzetek együttélését, előmozdítsa a népek közötti testvériséget, számára ugyanis a testvériség fogalma egyenlő a hatékony együttműködéssel, amely a közjót és az egyének javát szolgálja. A Szentszék támogatja a békét, amely az alapvető emberi jogok védelmére vonatkozó nemzetközi normák tiszteletben tartását jelenti. Michael Wallace Banach elmondta azt is, hogy a környezeti károkkal való foglalkozás a szentszéki diplomáciai tevékenység egyik legfőbb feladata.
Felelősek vagyunk a világunkért és a környezetünkért, a következő generációkért, és most kezdjük megérteni, hogy a bizonyos életmódok veszélyesek a teremtésre – hangsúlyozta Michael Rühle, a NATO Klíma- és Energiabiztonsági Osztályának vezetője. Azért vagyunk képesek mindezt megérteni, mert látjuk és tapasztaljuk azokat a környezeti károkat, amelyeket okozunk – folytatta. Michael Rühle példaként hozta fel a NATO-t, melynek tevékenysége jó példa arra, hogyan lehet jobban megérteni környezeti kihívásokat és azokra konkrét, határozott cselekvéssel reagálni. Elmondta, hogy a NATO fejlesztéseket végzett az üvegházhatás hatékonyabb mérése érdekében, melyeket felajánlották a tagországoknak, hogy ezzel is támogassák az ez irányú nemzeti erőfeszítéseket. Megjegyezte, hogy jelenleg az orosz-ukrán háború mellett a klímaváltozás jelenti a legégetőbb kérdést.
Florin Adrian Obreja ny. ezredes rávilágított, hogy a háborús konfliktusokban a katonai erők tevékenységének környezetre gyakorolt következményei a legsúlyosabbak. A környezetvédelmi szakemberek között nagy a vita, hogy hogyan kellene megőrizni környezetünket a katonai erő alkalmazása során fellépő káros hatásoktól. A környezetkárosítás ugyanis társadalmi és gazdasági instabilitást okozhat. A környezetünk védelme a katonai műveletek során a biztonsági stabilitást eredményezheti. Az ezredes ismertette, hogy a NATO egységes környezetvédelmi irányelveit a Környezetvédelmi Munkacsoport (Environmental Protection Working Group) több mint négyéves munkával alakította ki. A parancsnokoknak minden szinten ismerniük kell egyrészt a katonai műveletnek a környezet egyes elemeire gyakorolt jelentős hatásait beleértve a potenciális hatásokat is. Másrészt figyelembe kell venniük, hogy az adott környezet milyen mértékben befolyásolja a tervezett katonai műveletet, valamint a (had)műveleti cél elérésének lehetséges módjait. A jelentős környezeti hatások ismeretére már a hadműveleti tervezés kezdeti szakaszában, jóval az elhatározás meghozatala előtt, az alternatívák kidolgozásának korai időszakában szükség van.
Hidvéghiné Pulay Brigitta, a PPKE TVKI tudományos munkatársa előadásában leszögezte, hogy gazdaságunk, életünk és jólétünk a legértékesebb adottságunktól, a környezetünktől függ. Észre kell azonban vennünk, hogy a kereslet-kínálat egyensúlya felborult, a szükségleteink messze meghaladják a természet kapacitását, hogy ellásson minket azokkal az árukkal és szolgáltatásokkal, amelyekre mindannyian támaszkodunk. A természettel ilyen módon fenntarthatatlan kapcsolatunk veszélyezteti a jelenlegi és a jövő nemzedékek jólétét. A PPKE kutatója szerint a probléma középpontjában az intézményi kudarc áll, a megoldás annak megértésével és elfogadásával kezdődik, hogy a gazdaságunk a természetbe ágyazottan működik, nem pedig azon kívül. Meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat, a cselekedeteinket és a siker mérését, biztosítani kell, hogy a természettel szemben támasztott igényeink ne haladják meg a természet kínálatát, továbbá a természet rugalmasságának növelése a jelenlegi szinthez képest, meg kell változtatnunk a gazdasági mérőszámainkat, átalakítani intézményeinket és rendszereinket.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes