Mi a történelmi épületek szerepe városainkban és egyáltalán, mi a szerepe a városoknak az életünkben, hogyan viszonyulnunk a múlthoz? Roger Scruton, angol filozófus szerint olyan városokban kellene élnünk, ahol minden elérhető tizenöt perc alatt, gyalogosan. A neves konzervatív gondolkodó világképének művészeti, politikai és vallási aspektusait a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) vitatták meg Hörcher Ferenc legújabb könyvét alapul véve.
„Nem ez az első, és bizonyára nem is az utolsó esemény, amelyet egyetemünk Roger Scruton filozófiájának elemzéséről rendez” – hangsúlyozta köszöntőbeszédében az NKE Eötvös József Kutatóközpontjának (EJKK) vezetője a Ludovika Szárnyépület John Lukacs Társalgójában, december 5-én. Török Bernát kiemelte: Hörcher Ferenc professzornak hála, az EJKK nemzetközi szinten is első a sorban Scruton örökségének feldolgozásában, átfogó képet nyújtva a nemrég elhunyt filozófus életéről és munkásságáról. A Művészet és politika Roger Scruton konzervatív filozófiájában című kötet rendkívül fontos értékeket közvetít, mivel „a 21. század kihívásaival szemben, a felgyorsult kulturális és technológiai változások időszakában a társadalmunkat építő és fenntartó értékekhez kell fordulnunk” – fogalmazott Török Bernát. Az NKE EJKK vezetője leszögezte: miközben Roger Scruton a filozófia, a kultúra, sőt a művészetek látszólag elvont foglalkozott, kész volt a közügyekbe és a politikába is bekapcsolódni, olyan példát nyújtva, amelyből az NKE minden egyetemi polgára meríthet.
A brit konzervativizmus képviselője már az 1970-es évektől érdeklődött Közép-Európa iránt, sőt aktívan részt vett az ellenzéki mozgalmak intellektuális képzésében, így szerepet vállalva a kommunista hatalom elleni küzdelemben – hívta fel a figyelmet az NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet vezetője. Hörcher Ferenc kiemelte: képzettsége révén Scruton a kultúra filozófiai kérdéseivel is foglalkozott, elsősorban az építészet és a zene esztétikája iránt érdeklődött. „Ily módon maga is részesévé vált a kibontakozó kulturális háborúnak, de mindig szót emelt a szólásszabadság és a művészetek társadalmi-megtartó ereje mellett” – hangsúlyozta a könyv szerzője. A nyolcvanas években Roger Scruton végig kapcsolatban állt a csehszlovák demokratikus ellenzékkel, segítette a szamizdat-kiadást, könyveket csempészett át a határon egészen addig, míg ki nem tiltották. e tevékenységében az est mindkét vendége is rendszeres segítője volt. A beszélgetésen részt vett Scruton két barátja és munkásságának közeli ismerője, Robert Grant irodalmár és filozófus, a brit konzervativizmus kutatója, Michael Oakeshott monográfusa, és Anthony O'Hear, a filozófia és a teológia határterületeinek kutatója.
A beszélgetés három főbb területet érintve járta körül az angol gondolkodó életművét. Hörcher Ferenc hangsúlyozta: Scruton munkásságában a politika és a művészet szervesen összekapcsolódott. A beszélgetés során a résztvevők elsőként a filozófus politikához való viszonyát elemezték, hogyan vált a baloldali tájékozódású cambridge-i diákból jobboldali konzervatív gondolkodó. Anthony O’Hear leszögezte: Roger Scruton édesapja egész életében elkötelezett szocialista volt, és „valójában nagyon nem tetszett neki a fia útkeresése, így az élettörténete egyfajta harc az apja ellen, amely csak a végén vezetett valamifajta kibéküléshez.” Scruton az 1968-as diáklázadás idején Párizsban tartózkodott, ahol látta, hogyan rombolnak és válnak agresszívvá a fiatalok az egyetemi és a fogyasztói társadalom reformjára hivatkozva. „Ez az 1968-as élmény szilárdította meg konzervatív álláspontját” – mesélte O’Hear. Hozzátéve: az 1980-as években, bár Scruton Margaret Thatcher-rel azonos nézeteket vallott, mégsem kapott kormányzati pozíciót, hiszen nem rejtette véka alá olykor kritikus véleményét. „Kormányzati kinevezését nevetséges indokokkal kérdőjelezték meg” – fogalmazott John O'Sullivan, Margaret Thatcher egykori beszédírója, a közönség egyik tagja, Scruton közeli ismerőse. „Roger újságíró volt, aki már korábban nevet szerzett magának, s ezzel számos ellenséget is. Persze ez a tevékenysége csak az egyik eleme volt egy meglehetősen gazdag személyiségnek” – vélekedett a hozzászóló.
A brit filozófus kapcsolata a művészettel egészen különös volt, ő maga két operát is komponált. Ugyanakkor az építészetről, mint az egyik legjelentősebb, mert közösségi és nyilvános művészeti formáról úgy vélekedett: olyan környezetet kell teremtenünk, ahol mind a falakon belül, mind az utcákon otthon érezzük magunkat. Rober Grant szerint Scruton nem értett egyet a modern építészetet támogatókkal, akik a házakat, pusztán mint funkcionális eszközöket látták. „A másik ok, amiért nem kedvelte a modernista építészeket, mert szerinte nem csak építészek voltak, hanem olyan forradalmárok, akik a saját elképzelésük alapján akarták megváltoztatni az emberiséget” – fűzte hozzá Anthony O’Hear. A modern művészettel szemben Scruton a „népszerű stílust” szorgalmazta az építészetben. Gondolatai szerint bár a legtöbb épület ritkán zseniális alkotás, évszázadokig is fennmaradhat, ami megkülönbözteti az épített örökséget például a költészettől vagy a festészettől. „Az építészetről vallott felfogása megmutatja, hogy milyen módon és hogyan kapcsolódik az építészet, mint köztéri művészet, a politikához” – hangsúlyozta Hörcher Ferenc. Emellett rámutatott: az építészeti szépség igényünk nyilvánvalóvá teszi a külső valóság és a saját belső érzéseink közötti harmónia és mindkét területen a rend keresésének emberi vágyát, ebben rejlik a politika és a művészet kapcsolata Scruton felfogása szerint.
Végezetül a jelenlévők megvitatták Roger Scruton emberi természetről vallott nézeteit, melynek kapcsán Hörcher Ferenc feltette a kérdést: lehetünk-e konzervatívok, ha nem vagyunk hívők? Robert Grant leszögezte: a valódi konzervativizmushoz nélkülözhetetlen az Istenbe vagy a transzcendensbe vetett hit, mégis a tapasztalaton túl világ egy olyan metafora, amely empirikusan nem igazolható. „Roger úgy vélte, amikor egy másik emberrel kerülünk kapcsolatba, akkor valamiféle misztikus tapasztalat részeseivé válunk. A személyiség, ami az arc mögött rejtőzik ugyanis megragadhatatlan” – mondta O’Hear, hozzátéve: a brit filozófus nem volt utilitarista, és „úgy gondolta, ha az életet pusztán az utilitarista elvek alapján vezeted, akkor tönkreteszed, megszentségteleníted, meggyalázod.”
Scruton a kognitív dualizmus elméletét vallotta, melynek értelmében ugyanazt a jelenséget vizsgálhatod tudományosan, vagy az életvilágod részének tekintve azt, bizonyos fokig reflektálatlanul. E kettősséggel próbálta magyarázni a túlvilágra vonatkozó emberi hitet. „Roger járt templomba, azonban az ő hite nem teljesedett ki: megpróbálta a hála és a kölcsönös függőség, az egymás iránti áldozathozatal érzését átélni anélkül, hogy hitt volna a vallás által tanított Istenben” – zárta elmélkedését a Buckinghami Egyetem professzora. „Scruton filozófusként nem juthatott el Isten közelébe, de úgy gondolta, a művészet elvezethet bennünket addig a pontig, ahonnét ráláthatunk arra, ami a saját életünkön túl rejtőzik” – fűzte hozzá Hörcher Ferenc, kicsit talányosan zárva le a beszélgetést.
Hörcher Ferenc Művészet és politika Roger Scruton konzervatív filozófiájában című kötete angol nyelven a Palgrave Macmillan kiadó gondozásában jelenik meg ezen a héten.
Szöveg: Pap Melinda
Fotó: Szilágyi Dénes