A 20. század hajnalán egy szűk társadalmi réteg megteremtette a magyar futballt, Budapesten kialakult egy „gondolkodó, konstruktív közeg”, amelyből olyan játékosok születtek, mint Pozsonyi Imre – hangzott el a magyar válogatott, 1902-ben történt első hivatalos mérkőzésén pályára lépett kalandos életű labdarúgó életét és kora társadalmi viszonyait felelevenítő konferencián, amelyet az NKE Ludovika Főépületében rendeztek. Pozsonyi Imre életművének lenyomata száz évvel később is tetten érhető Európában.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem sportos egyetem, sportegyesülete, a Ludovika SE 17 szakosztállyal működik, így a Hidak a magyar és nemzetközi labdarúgás között – Pozsonyi Imre sporttörténeti konferencia témája illik az intézmény stílusához – vezette fel az eseményt a szervezők nevében Szente-Varga Mónika, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszékének docense. Sz. Nagy Tamás sportújságíró arról beszélt: Pozsonyi Imre a magyar futball jelentős alakja, a műhelykonferencia az ő személyét, környezetét mutatja be a sporttal foglalkozó kutatók és a futballt napi szinten művelő edzők szemüvegén keresztül.
Az első szekció nyitó előadásában Dénes Tamás futballtörténész a magyar labdarúgás kezdeti lépéseiről beszélt. Elmondta: a millennium és a századforduló éveiben a sport tartópillérei a torna és az atlétika voltak, a futball kísérősportnak számított. Mégis 1897 májusában a BTC-sek (Budapesti Torna Club) lejátszották az első meccset, a következő években sorra alakultak a klubok, 1901. január 19-én pedig a Magyar Labdarúgó Szövetség. Laszip Gábor sporttörténész szerint a futball eleinte egy „játszma”, „mulattató szórakozás” volt. A sportágat egy szűk társadalmi réteg, a budapesti polgárság középiskolás diákjai teremtették meg, akiknek a száma a 16 millió lakosú Magyarország iskolásai között mindössze 0,2-2 százalék között volt. A labdarúgók jelentős része, köztük Pozsonyi Imre is járt a Markó utcai Főreál Iskolába, és egyre inkább sportként tekintett a futballra egy „konstruktív”, „gondolkodó” közegben, amely hatott a játékosok sportszemléletére. Kovács Barnabás volt barcelonai főkonzul a magyar labdarúgók barcelonai örökségéről beszélt. A mai napig nagy tisztelet övezi a 20. század 100 legnagyszerűbb labdarúgó-játékosa közé sorolt Kubala Lászlót, de szintén jól cseng Czibor Zoltán olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes labdarúgó, vagy az Aranycsapat kiemelkedő csatára, Kocsis Sándor neve is. Ebben a tiszteletben Pozsonyi Imre munkássága is benne van – nyomatékosította Kovács Barnabás –, hiszen Pozsonyi és az ott védő Plattkó Ferenc a húszas években az első magyarok voltak az FC Barcelonánál.
Ferenczi Attila játékelmélet-kutató, -fejlesztő, szakíró előadásában a kultúra pályán való megjelenéséről, a játékstílusról szólt, amelyet Pozsonyi korában a szintetizáló, holisztikus, „művészi felfogású” gondolkodásmód jellemzett, ám ez mára eltűnt. Pozsonyi szerint a stílus és az összjáték nem cél, hanem eszköz arra, hogy elérjük a célt: a gólszerzést – erről a szellemi örökségről elmélkedett a rendezvény második szekciójában Kis János futsaledző, szakíró. Fontosnak nevezte a kis közösségekkel való diskurzust, a múltunk tiszteletét és a szellemiség átvitelét, amelyben Pozsonyi példakép és híd lehet. Székely Zsolt, a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatója az MTK stílus jellegzetességeit mutatta be a kezdetektől napjainkig. A szekciót Görgényi István olimpiai bajnok vízilabdaedző zárta csoportdinamikai meccselemzéssel. Előadásának középpontjában a párbeszéd, az együttműködés és a kombinatív játék megteremtése álltak.
Mitrovics Miklós, az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet tudományos főmunkatársa Pozsonyi Imre életének eddig feltárt részleteivel ismertette meg a közönséget (játékos, csapatkapitány, edző, építész), különös tekintettel a Lengyelországban töltött időszakára. Sz. Nagy Tamás elsősorban Pozsonyi csapatkapitányi tevékenységét elemezte, ennek jelentőségét vázolta fel az MTK-stílus kialakulásában. Szente-Varga Mónika Pozsonyi 1924-ben Barcelonában kiadott könyvét mutatta be, a korabeli spanyol politika és társadalom kontextusában. Beszámolt arról, hogy elkészült a könyv magyar fordításával, ennek finomhangolása zajlik. A szervezők célja a szöveg magyar nyelven történő megjelentetése egy olyan többszerzős tanulmánykötetben, amely rávilágít és részleteiben feltárja a magyar és nemzetközi labdarúgást összekötő tudáshálózatot, tudástranszfert.
A nemzetközi kerekasztalban Pawel Gaszynski levéltáros, a krakkói Jagelló Egyetem munkatársa, Isaac Guerrero, az olasz Venezia FC akadémiai igazgatója és Militár Iván, az El Paso Locomotive FC akadémiai igazgatója vettek részt. A kerekasztal célja annak megvilágítása volt, hogy külföldön hogyan tekintenek Pozsonyi munkásságára, milyen jelentőségét tulajdonítanak neki.
A konferencián megemlékeztek a 81 éves korában, november 21-én elhunyt Mészöly Kálmán válogatott labdarúgóról, edzőről, aki játékosként 61-szer ölthette magára a címeres mezt, szövetségi kapitányként pedig 1982-ben kivezette a válogatottat a világbajnokságra. A legendás labdarúgót a rendezvény idején búcsúztatták, emlékének egyperces néma tiszteletadással adóztak a konferencia vendégei is.
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes