Az első katonai tudományos laptól a hallgatói önképzőkörökig
Aki ma kezébe veszi a Bonum Publicumot, vajon gondol-e arra, hogy a nyomtatott ludovikás lapok története visszavezethető egészen 1873-ig, azaz a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia első tanévéig? Az első folyóirat, azaz a Ludovika Akadémia Közlönye nem csupán az Akadémia életében volt az első, de a magyar nyelvű katonai tudományos periodikák sorában is. A tudományos tartalmak mellett pedig az akadémikusok önképző köreinek munkáját bemutató Ludovikás Levente (később Ludovikás Évkönyv) segítségével bepillantást nyerhetünk a hazai katonai felsőoktatás kulisszái mögé, ahol tartalmas és színes hallgatói élet tárul elénk. A történelmi ludovikás lapokról, azaz a Ludovika Akadémia szellemiségének ma is olvasható lenyomatairól Mészáros Zoltánt, az Egyetemi Könyvtár főigazgatóját kérdeztük.
1923-ban Balassa Béla tábornok, a Ludovika Akadémia egykori növendéke, később tanára, az Akadémia 50 éves fennállásának tiszteletére megjelentetett Ludovikás Leventében így foglalta össze gondolatait: „Mit adott nekem a Ludovika Akadémia? – Csak ezzel a gyűjtő szóval tudok megfelelni reá: Mindent. Folytatta a családi nevelést, tanított szorgalomra, kitartásra, erős akaratra, tökéletesítette bennem a hazaszeretetet, fegyelemhez, rendhez szoktatott.” Nagyszerű, hogy ilyen személyes hangvételű, korabeli visszaemlékezéseken keresztül is megismerhetővé válik az Akadémia második világháború előtti világa.
Mikor jelent meg az első ludovikás folyóirat?
1873-ban. Ez volt a Ludovika Akadémia Közlönye (LAK), ami ebben a formában 1907-ig létezett, 1908-tól a Honvédelmi Minisztérium kiadásában Magyar Katonai Közlöny néven élt tovább 1930-ig, aztán ismét új nevet kapott, de számunkra az 1873-1907 közötti időszak fontos. Főként azért, mert a LAK a legelső magyar nyelvű katonai tudományos folyóirat volt. A Ludovika Akadémia tanárai hozták létre, akik a korszak alighanem legjobb hazai katonai szakemberei voltak. Az 1867-es kiegyezés előtt ilyen folyóirat nem is jöhetett létre, a LAK viszont nem csupán azért fontos, mert magyar nyelven íródott, hanem azért is, mert a katonai ismeretek széles körével foglalkozott, hadtörténelemtől a műszaki kérdésekig, s ráadásul nagyon sok kurrens külföldi kiadványt is szemlézett. Összességében elmondható, hogy a LAK a haderő teljes vertikuma számára készült, s hogy az Akadémia falain túl is olvasták, arra ékes bizonyítékul szolgálnak a folyóirat előfizetőinek jegyzékei: 1898-ban például 33 oldalon keresztül sorolják fel azt az 1381 személyt és intézményt, aki rendszeresen járatta a lapot.
Mi is olvashatjuk a Ludovika Akadémia Közlönyét?
Természetesen igen. Számos más egykori ludovikás kiadvánnyal együtt a Ludovika-történeti Kutatóműhely, az Egyetemi Könyvtár és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténeti Könyvtár közötti együttműködésnek köszönhetően digitalizáltuk a teljes folyóiratot – ez több mint 27.000 oldalt jelent – és mindenki számára elérhetővé tettük a Közszolgálati Tudásportálon. Itt található egy kiemelt szekció, amelynek Ludovika Gyűjtemény a neve: ezen a felületen jelentetünk meg minden ludovikás nyomtatott és kéziratos forrást és tartalmat, fényképet és filmet, amihez csak hozzáférünk – bízunk benne, hogy az Akadémia történetét, értékeit kutatók és az érdeklődők örömére.
Mai szemmel mennyire tekinthető tudományosnak a LAK?
Számos olyan elvárás létezik egy mai tudományos folyóiratnál, amit nem lehet számon kérni a LAK-ban megjelent tanulmányokon, ilyen például a felhasznált irodalmak kérdése, ugyanakkor elvitathatatlan, hogy komoly gonddal szerkesztett, aktuális kérdésekkel, és az elméleti és alkalmazott katonai tudományok mindegyikével foglalkozó folyóiratról beszélhetünk. Érdemes megnézni az egyes évfolyamokat tartalmazó kötetek elé bekötött tematikus tartalomjegyzékeket, amely a témák sokszínűségén túl arra is rámutat, hogy milyen nagy számban voltak jelen a külföldi lapszemlék, az idegen haderőkkel kapcsolatos híradások, elemzések. A technikai, technológiai újdonságokról, fejlesztésekről is rendszeresen beszámoltak a LAK hasábjain, a tartalmat pedig számos metszet, fotó, rajz, ábra és térkép egészítette ki.
A Közlöny mellett hallgatói lapok is léteztek?
Az 1922-től évente megjelenő Ludovikás Levente – majd 1940-1943 között a Ludovikás Évkönyv – az a felület, ahol a legjobban nyomon tudjuk követni azt a nagyon is aktív hallgatói életet, ami az Akadémiát jellemezte. Ezekben a lapokban főként az akadémiai önképző körök (leventekörök) eredményeit láthatjuk, beszámolókkal, művészeti alkotásokról készült felvételekkel, versekkel, dalokkal tarkítva, de akadémikusok tudományos igényességgel megírt dolgozatait is olvashatjuk. Sporteseményekről készített összefoglalók, az intézményi identitást erősítő írások, valamint a tanévben történt eseményeket megörökítő tudósítások egyaránt megtalálhatók a Leventékben és az Évkönyvekben. Ez a körülbelül 2600 oldalnyi, fényképekkel, rajzokkal bőségesen illusztrált anyag szintén elérhető a Közszolgálati Tudásportálon.
Átböngészve a Ludovikás Levente lapszámait és a Ludovika Történeti Kiállítás tárlóit egyértelművé válik, hogy a tisztjelöltek viselkedése még szórakozás közben is fegyelmezett volt. Hogyan engedték ki a gőzt?
Valóban, hivatásuknál fogva a tisztjelöltek fegyelme legendás volt, ugyanakkor nem csak tisztjelöltek, de hallgatók, fiatalemberek is voltak. Hogy a mindennapjaikból nem hiányozhatott a humor, arról az a csekély fennmaradt belső kiadvány mesél, melyeket az utókor már nem is érthet igazán, hisz olyan utalásokkal, tréfákkal, karikatúrákkal vannak tele ezek a pár oldalas kiadványok, melyeken igazán csak az tudott nevetni, aki ismerte a szereplőket. Ilyen belső lap a Borbála Tekercs és a Borbála Helikon – sajnos csak három számot sikerült eddig digitalizálnunk, de reméljük, hogy előkerülnek még lappangó példányok.
Mai szemmel nézve mi a legnagyobb jelentősége az Akadémia második világháború előtti folyóiratainak?
Ezek a lapok ékes bizonyítékai a Ludovika Akadémián folyó értékes és minőségi munkának. A Közlöny főként az Akadémia tudományos kvalitását mutatja be, a Levente és az Évkönyv pedig arról mesél, hogy milyen kreatívak, érdeklődők és műveltek voltak az akadémikusok. Tudomány és sport, szakmai felkészültség és művészetek látszólag könnyedén megfértek egymással, az Akadémia pedig láthatóan komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a falai közül kibocsátott fiatalok tisztek és úriemberek legyenek. A Ludovika Akadémia tudományos, szakmai, kulturális és sportvonatkozásban is pezsgő hely volt. Ennek a szellemiségnek a ma is olvasható lenyomatai ezek a folyóiratok.
Szerző: Páhy Anna