„Merem állítani, hogy ma is, bármi egyéb hivatást választanék egyébként az életben, tizennyolc éves koromig csak katonai nevelésben óhajtanék részesülni. Ez megedzett és egészségesen megnevelt az élet számára” – írta 1898-ban a Ludovika elvégzését követően Boromisza Tibor, a Ludovikás életutak című kötet egyik szereplője, aki a katonatiszti pályát elhagyva a festészetet választotta élethivatásának.
„Ludovikásnak lenni minden időben kiváltság!” – hangsúlyozta köszöntőjében Deli Gergely. Az NKE rektora elmondta: a kötetben változatos sorsokat ismerhetünk meg, huszonöt életpályát, amelyeken sok esetben komoly sebet ejtett a történelem. Az egykori Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián a tisztjelöltek legfontosabb fejlesztendő jellembeli tulajdonságai a hazaszeretet, a becsületesség, a hűség, a bajtársiasság, a kötelességérzés, a bátorság, az engedelmesség, az őszinteség és a következményekért való helytállás voltak. „A Nemzeti Közszolgálati Egyetem feladata, hogy ezeket az értékeket, a ludovikás hitvallást továbbörökítse. Küldetésünknek tartjuk, hogy a közszolgálat bármelyik területén, hazánkhoz és nemzeti értékeinkhez hű, egyúttal jól képzett, felkészült és széles látókörű szakembereket képezzünk és neveljünk” – emelte ki Deli Gergely.
„A Ludovika Akadémia története a képzés tekintetében három fő időszakra bontható: a hallgatók kora (1872-1883), a növendékek kora (1883-1897) és az akadémikusok kora (1897-). A Ludovika tehát folyamatosan változott és alkalmazkodott az aktuális követelményekhez és lehetőségekhez” – mutatott rá köszöntőbeszédében Lippai Péter dandártábornok. Az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának dékánja egyebek mellett beszélt arról is, hogy a könyv időben 170 évet ölel fel (1833-2004), bemutatva az életrajzok fontosabb állomásait, ezzel párhuzamosan jelentős ismeretet átadva szól a tárgyalt korszakokról, a fontosabb nemzetközi és hazai történelmi eseményekről, időnkét szinte percre pontosan bemutatva azokat. A kötetben szereplők többsége részt vett az első és/vagy a második világháborúban, gyakorlatban bizonyítva, mit tanult, mit kapott a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián.
A Ludovikás életutak című könyv bemutatóján a kerekasztal-beszélgetés résztvevői Csikány Tamás dandártábornok, az NKE tudományos rektorhelyettese, Hausner Gábor alezredes, a Magyar Hadtudományi Társaság tudományos elnökhelyettese és Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója voltak, moderátora Mészáros Zoltán, az NKE Egyetemi Könyvtárának főigazgatója volt.
„A kötettel az volt a célunk, hogy az életrajzokon keresztül bemutassuk, milyen élet, milyen oktatás-nevelés folyt a Ludovikán. Láttatni akartuk, hogy a tisztek, akik innen kikerültek, joggal váltak, válhattak példaképekké a társadalom számára” – emelte ki Csikány Tamás. Az NKE tudományos rektorhelyettese elmondta: a honvédtisztképzés mikéntje az elmúlt bő százötven évben szinte folyamatosan különböző nézetek kereszttüzében állt. A Magyar Királyi Honvédség vezetői, a Tisztképző Intézet oktatói sokat tanácskoztak arról, milyen célokat, képzési követelményeket határozzanak meg. Az egyik oldal az egyéniségformáló általános műveltséget gazdagító humántárgyak érvényre juttatása mellett érvelt, mert ily módon a tisztek teljes mértékben beleilleszthetők a polgári társadalomba, míg mások – nem becsülve le az általános műveltség hasznosságát – a tiszt számára meghatározónak a katonai szakmai műveltséget tartották, amely által olyan tiszteket nevelhetnek, akik mindenekelőtt vezetésre képesek, és hivatástudatból vállalják a szolgálatot. A két irányzat jól megfért egymás mellett a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián, legfeljebb a hangsúlyok változtak, ahogy váltották egymást a vezérkari főnökök, vagy iskolaparancsnokok.
Szakály Sándor Kozma István életén, Hausner Gábor Perjés Géza életén, Csikány Tamás pedig Boromisza Tibor életén keresztül tárta elénk a ludovikás életutak sokszínűségét.
„Nem minden Ludovikát végzett tiszt maradt katona, de akik levetették az egyenruhát, azok között is bőséggel találhatunk olyanokat, akik más területen komoly sikert értek el. Művészek, tudósok, politikusok lettek, vagy jelentős sportsikereket mondhattak magukénak. A többségnek pedig, akik katonaként szolgálták hazájukat, helyt kellett állniuk egyik vagy másik, esetenként mindkét világháborúban, majd átélni az 1950-es évek megaláztatásait. Mindez a ludovikás nevelés nélkül elképzelhetetlen lett volna. A könyvben szereplő 25 életrajzot önkényesen válogattuk, hogy konkrét személyek sorsán keresztül bemutassuk a Ludovikáról kiinduló életutak sokféleségét, igazoljuk, hogy nem csupán mítosz mindaz, amit a Ludovika Akadémiáról gondolunk” – mutatott rá Csikány Tamás.
A kötet Csikány Tamás és Hausner Gábor szerkesztésében, a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában jelent meg. Szerzői Balla Tibor, Balázs Géza, Csikány Tamás, Galánthay Zsombor, Hausner Gábor, Horváth Miklós, Illésfalvi Péter, Kiss Gy. Csaba, Németh Balázs, Okváth Imre, Pusztay Sándor, Szakály Sándor és Szoleczky Emese.
Szöveg: Páhy Anna
Fotó: Szilágyi Dénes